A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban?

A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel.

A jó hír az, hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így.

Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt, hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeáttéel nagyságában.

Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel:

Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20%-ot.


Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor 300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.


Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel:

Az éves hozam 41,15%-ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.


Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel:

Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97-szerese, a második majdnem hatszorosa lett.


A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40%-ot a rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese is lehetett, a visszaesés mégis csak 1,3-szorosa lett az előzőnek.


Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok száma is 6-ról 4-re csökkent 15 éves időtávlatban.


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótolhatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé.

Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management kalkulációkról) változatlanul hagyása mellett jó szolgálatot tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak-et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.

Populizmus kisrészvényeseknek

OTP közgyűlés, természetesen szóba kerültek a tavaly októberi események.

"Csányi Sándor külön kitért az október 9-i spekulatív támadásra, ismertette a már ismert tényeket. Az

OTP

vizsgálja, hogyan tud segítséget adni azon befektetőinek, akik ezeken a napokon kényszerültek eladni részvényeiket" (forrás)

Tessék? Eddig azt hittem, hogy a populizmus csak a választópolgároknak szólhat. Nem-nem, bizony a kisrészvényeseknek is.

Mit jelenthet vajon az, hogy "eladni kényszerült"? Az én olvasatomban:

1. Tőkeáttétellel (itthon jellemzően lombard hitellel) tartotta a részvényeket és elfogyott a letét, ezért a brókercége felszólította annak pótlására, és ha ezt nem teljesítette, akkor eladta a részvényeit.
2. Stoppot helyezett el azokon a szinteken, ahova október 9.-én bedőlt az árfolyam.
3. Megijedt az eséstől, és azért adott el.

Bárhogyan is, egyik sem egy külsőleg a befektetőre hozott.

Az 1. esetben a befektető szabad akaratából, ismert feltételrendszer alapján vállalta, hogy ha bármely okból az árfolyam elér egy bizonyos szintet, pozícióját likvidálhatják. Még az adott pillanatban is megvolt arra a lehetősége, hogy kipótolja a letétet. Nem volt kényszer. (a tőkeáttételt használót egyébként nem befektetőnek, hanem spekulánsnak nevezem, és ez nem negatív címke)

A 2. esetben kifejezetten a befektető döntött úgy előzetesen, hogy ha az árfolyam egy bizonyos szint alá esik, elad. Nem volt kényszer.

A 3. esetben pedig a befektető az adott árfolyam ismeretében, akkor és ott, saját szabad akaratából döntött úgy, hogy elad. Nem volt kényszer.

Külön felhívnám arra a figyelmet, hogy a kérdéses időpontban az OTP 4000 Ft alá esett be és másnap is bőven 3000 Ft felett volt. Az árfolyam azóta megjárta a mélyen 2000 Ft alatti zónákat is, és most is alig éri el a 2600 Ft-ot. Jelenlegi ismereteink szerint MINDENKI, aki 3700 Ft-on, de bárhol 2650 Ft felett "eladni kényszerült" (valójában saját szabad akaratából eladott), jól járt. Csányi Sándor olyan embereknek szeretne kártérítést kiharcolni, akik nyertek azzal, hogy pozíciójukat lezárták.

Az OTP a kevés hazai, sőt most már hazai irányítású és régiós sikertörténet egyike. A legtöbben nagyon tiszteljük az OTP-t, a menedzsmentet. Miért kell ezt a tiszteletet olcsó, a politika legmélyebb bugyraiból kölcsönvett populizmussal elkezdeni rombolni?

Crossroad - Mi is történt tavaly a tőzsdéken?

Nemrég jelent meg a Crossroad magazin legfrissebb száma. Egy viszonylag új kiadványról van szó, amely életstílus jellegű, cikkeket és interjúkat közöl, főként a magasabb státuszú olvasók számára. A friss számban az általam írt cikk is megjelent, amely egy kicsit más megvilágításból veszi szemügyre a válságot, és a jövőre nézve is próbál következtetésekre jutni (az első oldal képe lejjebb látható).

Elsősorban azonban a Tamás Istvánnal készített beszélgetés az, ami miatt érdemes elolvasni a legfrissebb számot. Az évek alatt saját idejét, energiáját és vagyonát nem kímélve épített fel egy oktatási intézményt (én is jártam oda) és kulturális központot. Az interjúból az is kiderül, hogy miért. A szemlélet a lényeg.

Mit is jelent egy fedezeti célú devizaügylet?

Néha megdöbbentő, hogy a sajtóban egyes hírek milyen fájdalmas felületességgel jelennek meg, és ebből mennyire ostoba következtetések levonása történik. Bajnai Gordon várható miniszterelnöksége és a korábbi Wallis-nál betöltött vezetői tisztsége miatt - amely csoporthoz tartozott a baromfifeldolgozó Hajdú-Bét - a cég által indított devizaügyletek kapcsán megjelent hírben az alábbi két mondatra kaptam fel a fejem:

Az anyacég határidős devizaügyletekkel akarta csökkenteni a Hajdú-Bét bevételeinek árfolyamkockázatát. A tranzakciókról szóló kimutatások alapján azonban megállapítható, hogy az ügyletek túlnyomó része veszteséges volt.

(kiemelés tőlem)

"Azonban"? Aki ezt a két mondatot leírta vagy a legminimálisabb szinten sem érti a fedezeti ügyletek lényegét, vagy érti, de úgy viselkedik mintha nem értené.

Nézzük meg egy egyszerű példán, hogy miről van szó. Legyen egy feldolgozott liba ára 1 EUR. Szerződést kötünk arra, hogy eladunk minden hónapban 1000 db libát. Mivel a devizaárfolyam árfolyam most (az egyszerűség kedvéért) 300, ezért a bevételünk a mostani hónap után 1*1000*300=300 000 Ft. De mi történik akkor, ha a következő hónapban hirtelen erősödik a forint és az árfolyam 250-re megy le. Akkor a következő hónapban már csak 1*1000*250=250 000 Ft bevételünk lesz. A teljes évet tekintve a várható bevételünk nem 300 000*12= 3,6 m Ft lesz, hanem 1*300 000 + 11 * 250 000 = 3,05 m Ft, ami 550 000 Ft-os kiesést jelent a tervhez képest, ami 15%-ot jelent. Ha az árrésünk történetesen 15% volt, akkor csak a változó költségek után veszteségesek vagyunk, és ha ennél kisebb az árrés, akkor még a beszállítókat is nehéz kifizetni.

Megtehetjük viszont, hogy a devizaárfolyam kockázatát lefedezzük. Eladunk ugyanakkora értékben EUR-t, mint amennyiért szállítunk. Így ha a forint erősödik, nyerünk a devizaügyleten, és veszítünk a bevételek csökkenésén. Ha éppen ellenkezőleg: erősödik az euró és gyengül a forint, akkor a bevételek megugranak, de veszítünk a devizaügyleten. A lényeg, hogy a bevétel árfolyamkockázatát csökkentsük vagy megszűntessük. Ez nem spekuláció, hanem éppen a tervezettségre irányuló törekvés. Tegyük fel, hogy az év legelején kötünk egy ilyen ügyletet, 300-as árfolyam mellett. A várható bevétel: 1*1000*12*300=3,6 m Ft. Ha az árfolyam az első hónap elején felmegy mondjuk 360-ra, akkor a bevétel 1*1000*12*360=4,32 m Ft, de a devizaügyleten veszítünk 720 000 Ft-ot. Ez hibás lépés volt? Nem, hiszen a cél az volt, hogy előre tervezhető legyen a bevétel, és a forint erősödhetett is volna, ami miatt a bevétel visszaesett volna, és a működés is veszélybe kerülhetne. A fedezeti ügylet kötőjének nem célja, hogy megpróbálja megjósolni, mi fog történni az árfolyammal.

Önmagában tehát az, hogy a fedezeti célú devizaügylet veszteséges volt, még semmilyen következtetésre nem ad okot. Nincs semmi "azonban", hiszen lehet hogy éppen a devizaügylet vesztesége jelentette azt, hogy a fedezeti ügylet jól működött. Ahhoz, hogy a konkrét esetben megtudjuk, így volt-e, a Hajdú-Bét részletesebb gazdálkodását és szerződéseit ismerni kellene, különös tekintettel az adott évben EUR-ban számolt, várt és leszállított mennyiségekre.

Nagyszerű lenne, ha a hazai sajtó nem játszana rá a tőzsdei vagy egyéb pénzügyi piacokon lévő, átlagember számára elsőre nem átlátható ügyletek "ördögtől való" hozzáállásra. Az adott újságírónak illett volna jobban utánanézni, hogy miről is van szó. Vagy ha tudta miről van szó, mégis hangulatot keltett, vagy nem is érdekelte, mert a célja az odaszúrás volt, akkor kérdezze meg saját magától, hogy az újságírói etika számára jelent-e valamit.

Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés sem politikai állásfoglalás, sem a Hajdú-Bét, vagy Bajnai Gordon kapcsán tett véleménynyilvánítás. Nem tudom, hogy a Wallis kiszipolyozta-e a Hajdú-Bét-et vagy sem, mert nincs róla elegendő információm, és ha lenne, akkor sem erre a blogra tartozna.

Reklám kicsit átfogalmazva

Ez most kaptam:

Nincs kötjegyem, nem vagyok bróker és nem járok öltönyben. A világ legbonyolultabb opciós ügyleteit ismerem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, mikor azt mondom: short squeeze. Reggel a Nikkei-t előbb nézem meg, mint az email-jeimet és nem örülök, ha a laikusok összekeverik a spread betting-et és a spread trading-et. Büszkén gondolok Buffet-re, Soros-ra és a teknőcökre. Szeretem a nyitást jelző csengő hangját, a dupla mélypontot és a stop-loss-t! Itt élek a Bloomberg Terminal előtt, volatilitásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk vannak a legszebb hozamok. Tőzsde, én így szeretlek!

Szerintem egész vicces :)

Ha nem lenne ismerős, akkor itt az eredeti, alatta pedig a legsikeresebb paródia.

Technikai Elemzés Konferencia - Romániában, nemzetközi előadókkal

Tavaly voltam a Román Technikai Elemző Szövetség első nemzetközi konferenciáján. A román szövetséget nagy lelkesedéssel és sikerrel szervező Dan Valcu most is hívott, de sajnos más elfoglaltságom miatt nem tudok részt venni. Két ok miatt úgy gondolom, hogy a Blog olvasóit érdekelheti az idei konferencia, legyen szó egyéni befektetőről, vagy befektetési területen dolgozóról.

Egyrészt a program nagyon erős, és több komoly név is jelen lesz, előadást fog tartani. Például Robin Griffith, aki az HSBC vezető technikai elemzője volt és az utóbbi időben Hedge Fund-okban kamatoztatta tudását, vagy Claude Mattern a BNP Paribas-tól - őket láttam beszélni tavalyelőtt az Egyiptoban rendezett nagy nemzetközi konferencián.

A másik ok, ami miatt ezt most kiteszem: sok rendszeres olvasónk van a konferencia helyszínéhez, Medgyeshez (Medias) közel, például Segesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Csíkszereda, sőt még a viszonylag kicsi Székelykeresztúr is. Őket érdekelhetik az előadások, illetve a hasonló szakmai érdeklődésűek társasága.
Akik pedig nem a közelben laknak, azok éppen az említett városok miatt (is) nemcsak egy várhatóan jó konferencia élményével, hanem szép tájak és épületek látványával gazdagodhatnak. Bevallom, hogy azelőtt még sosem jártam Erdélyben, ami nagy hiba volt, de a hiányosságokat pótolni kezdtem, és biztos nem utoljára jártam ott. Ráadásul mindenki remek vendéglátó és nagyon segítőkész, például Marosvásárhelyen a Vártemplomot bemutató idős bácsi, vagy az a medgyessi rendőr, akit a szálloda keresés miatt szólítottunk meg az éjszaka közepén, és aki - mivel közös nyelvet nem találtunk - vállalta, hogy beszállva az autónkba megmutatja a szűk utcákon átvezető, bonyolult és kb. 4 km-es utat, hogy azt majd gyalog tegye meg visszafelé, csak azért, hogy mi ne bolyongjunk fáradtan (végül kézjelek segítségével megtaláltuk az utat). Nem is beszélve a konferencia szervezéséről, tavaly volt részem két kiváló vacsorában, az egyik egy gyönyörű völgyben, ökörsütéssel és "lovagi tornával" :)

(képek a tavalyi konferenciáról)

(05.04. update: a konferencia helyszíne, valószínűleg a nagy érdeklődés miatt Segesvárra került át, ami kb. félórára van a fent említett helyszínről, részletek a román szövetség fent linkelt honlapján)

675 000 dollárért?

675 000 dollár október 9.-i árfolyamon 122 250 000 Ft. Ezért a pénzért nagyon sok ember, nagyon sok dologra lenne hajlandó. Főként azért, mert az emberiség nagy része számára ekkora összeg egy egész élet munkájával vagy annak többszörösével ér fel.

Vannak a földön azonban olyan emberek, akiknek 675 000 dollár aprópénz. Ha valakinek a vagyona 10 milliárd dollár környékén mozog, és tegyük fel, hogy ennek a felét tartja részvényekben, akkor a napi 1% körüli mozgás miatt, ami mostanában egyáltalán nem számít soknak, 50 millió dollárral lesz gazdagabb vagy szegényebb. 675 000 dollárt másodpercek vagy azok törtrésze alatt változik a vagyona.

Akkor komolyan gondolhatjuk-e, hogy ez az ember ekkora öszegért szándékosan manipulálja a piacot, ráadásul lenyomozhatóan és nem mellesleg a szülőhazája ellen, amelyet eddig ennek az összegnek a több mint kétszázszorosával támogatott?

Márpedig a PSZÁF Soros György cége elleni határozatában írtak alapján erre a következtetésre jutott a magyar sajtó.

Ha óránként 1500 Ft-ot keresel, képes lennél 500 forintért egy többtízezer tagból álló piacot megvezetni, ráadásul úgy, hogy könnyedén lenyomozható legyen, amit tettél, hiszen döntéseidet dokumentumok és általad is tudottan rögzített telefonbeszélgetések igazolják? Lenne értelme ellopni egy ezrest a beteg nagynénid pénztrárcájából, akit az elmúlt években kétszázezer forinttal támogattál, hogy kigyógyuljon a rákból? (egyébként a nagynéni a rákból felgyógyult, de más időről időre kiújuló, szerencsére nem halálos betegségekkel továbbra is kűzd)

Mondhatnánk persze, hogy sok kicsi sokra megy alapon gyűjt évente akár több milliárd dollárt Soros György. Ha ez így van, akkor tavaly legalább 3000 alkalommal kellett volna hasonló akciót végrehajtania. Vagyis minden kereskedési napon zárószakaszban vagy közvetlenül azt megelőzően 12 részvényt kellett volna kb. 10%-kal arrébb löknie. Összesen, az egész világon nincs ennek még a töredéke sem, ahol ilyen történik.

Soros György az 1992-es angol font elleni sokakkal együtt – nem szervezetten – végrehajtott akciójával ugyan nagyon sok pénzt keresett, de örökre feltette magát a táblára, mint rendszeres bűnbak jelölt. 1992 óta ha valahol a világon nem az ország vagy az adott vállalat szájíze szerint alakultak a dolgok és a piac ezt le is reagálta az árfolyamokban, akkor minduntalan felmerült Soros György neve, akiről azt sejtették, hogy „manipulálta” a piacot. Lehet, hogy így volt, lehet hogy nem. De az adott vezetők bizonyítékok nélkül is azt sugallták, hogy Soros a hibás. Hiába, bűnbakot találni egyszerűbb, mint a hibás döntésekért vállalni a felelősséget.

Most viszont úgy fest, hogy van bizonyíték, az indíték viszont nevetséges. Ha valaki azt állítaná, hogy Soros 675 millió dollárt keresett valamely piac szándékos manipulálásával, azt előbb hinném el, mint hogy 675 ezer dollárért tette ugyanezt. Akkor mi történhetett valójában? A két legvalószínűbb forgatókönyv:

1. Szándékos piac manipulálás történt. Mivel Soros György a cége tevékenységében jó 10 éve nem vesz részt operatív szinten, és a pár millió dolláros nagyságrendű üzletekkel három-négy szinttel lejjebb lévő trader foglalkozik. Ő észrevette a BÉT záróármegállapítási metódusának szélsőséges esetekben sebezhető pontját és kegyetlenül kihasználta. Erre a vállalaton belüli prémiumrendszer, a megfelelési vágy, vagy a felfokozott piaci hangulatban a szimpla hülyeség sarkallta. Ezt az elméletet erősíti, hogy aznap kérték kölcsön a részvényeket, és a zárás a Felügyelet indoklásában találhatóak alapján már másnap megtörtént. Szintén ide sorolandó az a tény, hogy a Soros Fund Management bár átvette a PSZÁF leveleit, érdemben nem reagált rájuk.

2. A Soros Fund Management LLC mindvégig jóhiszeműen járt el. Az eladási tranzakció lehetett egy sima rövidtávú spekulatív ügylet, vagy egy összetett ügyletcsoport illetve stratégia része. Soros nyilatkozataiból tudjuk, hogy a subprime probléma kiterjedését a fejlett országokban jól látta előre és ezen sokat is nyert, de azt rosszul számította ki, hogy éppen feltörekvő piacok fogják a legnagyobb pofont kapni. Ha a cége is követte az irányelveit, akkor október elején ezeken a piacokon ők is nagy pánikban lehettek. Az ügylet célja lehetett fedezeti jellegű, vagy a károk enyhítése. Az elméletet erősíti, hogy az indoklásban részletesen leírt folyamatból egyértelműen kiviláglik: a cég célja az aznapi értékesítés volt a szó legszorosabb értelmében mindenáron. A legelső eladások még 3 óra előtt teljesültek, majd a limitet folyamatosan csökkentették, és próbálták eladni a pakkot, de kevés sikerrel ezért az utolsó pillanatban kétségbeesetten (?) a piacra öntöttek mindent (a részvényswap miatti plusz csavarnak itt kevés jelentősége van, ezen az elmélet taglalásakor túlléphetünk). A határozat indoklásában szereplő táblázat sokkal inkább emlékeztet egy pánikban lévő, akár margin call-tól rettegő spekuláns látleletére, mint egy hidegvérű manipulátorra. Annál is inkább, mert a szabad szakaszban is lehetett volna ekkora mennyiséggel lefelé nyomni szándékosan az árfolyamot, a mennyiség megfelelő adagolásával, ehelyett azt látjuk, hogy az eladó eleve nem ad el sokat, és 4 óra után a zárószakaszig pedig semmit. Ha már az elején agresszívebb, akkor a bekerülési ára sokkal magasabb, short ügyletről lévén szó kedvezőbb lett volna. Azt se feledjük, hogy időközben kinyitott az amerikai részvénypiac, ahol gyorsuló eséssel folytatódott a pánik, és ez a világ minden részvénypiacára átragadt, és ez még inkább nyomást gyakorolhatott sok más résztvevő mellett a Soros Fund Management vállára is (az S&P 500 végül több mint 7%-os esés-folytatódással zárta a napot – nekem is életem legnehezebb napjai közé tartozott az a csütörtök). Továbbá az is fontos, hogy a záróáron való árfolyambeállítással igen nagy kockázatot vállalhattak, hiszen akkor a piacok már napok óta estek, és esedékes volt már egy komoly korrekció is. Ha csak egy kereskedési nappal előbb érkezik a korrekció, a nyereségnél jóval nagyobb összeget veszítettek volna, és a zárásnál is komolyabb problémákkal szembesülhettek volna. Akkor már egyszerűbb lett volna a nap elején manipulálni és a nap végén zárni, hogy a hektikus időkben még idegtépőbb overnight risk-et ne kelljen feleslegesen futniuk. Ráadásul a zárószakaszban történő kiöntéssel akkora tüzijátékot rendeztek, hogy egyből felhívták magukra a figyelmet, a PSZÁF már másnap helyszíni vizsgálatot rendelt az ügyletben résztvevő magyar befektetési szolgáltatónál.

Hangsúlyozom, hogy a Felügyelet határozata a rendelkezésre álló információk alapján a két fenti lehetőségek esetén is, és az ügyletet kezdeményező rosszhiszeműsége nélkül is jogos, és még a legrózsaszínűbb forgatókönyv esetén is csak a bírság nagyságát lehet vitatni. A Soros Fund Management LLC akarva-akaratlanul is elefánt volt a porcelánboltban, ahol egyébként is földrengés volt. A média felületességéről ismert felének és az átlagpolgárok egy részének azonban nem elég a porcelánok csörömpölése. Ők vért akarnak látni, vagy legalábbis egy kiteljesedő bosszút, legyen a célpont bárki is, csak le lehessen vezetni a mérgüket.

Számos újság támadja most Sorost, pedig éppen ő volt az, aki a Nyílt Társadalom létrejöttében részt vett és megteremtette ezeknek az újságok működési környezetének az alapjait. Az ítélet felületes és veszélyes. Egyszerre hiszik Sorost dörzsölt rókának (az is, csak nagyobb méretekben), amiért végrehajtotta a manővert, de hatalmas hülyének, amiért ekkora összegért képes volt ilyen jellegű kockázatot vállalni, és meg sem próbálta eltűntetni a nyomokat. A bűnbak, mint egy voodoo baba ott volt a kamrában a polcon, csak elő kellett venni.

Az kevéssé fogja érdekelni őket, hogy a feltételezett árfolyammanipuláció számlájára nem írható az OTP zuhanása (és általában a magyar papírok esése, pl. a Richter azon a napon 10%-ot esett). Ha a trend nem lett volna egyértelmű, akkor az árfolyam viszonylag gyorsan visszakerülhetett volna oda, ahol a kérdéses napon a zárószakasz előtt volt. Ehelyett az OTP részvényének mélyrepülése folytatódott, a manipuláltnak mondott árfolyamnak majdnem a harmadáig, és most sem ér többet az október eleji szint felénél. Még ha Soros maga lenne az ördög és a számára kicsinyes ügyletet saját maga bonyolította volna kézivezérléssel, akkor sem rajta múlt. A porcelánok a földrengés miatt törtek össze, az elefánt pedig jobban teszi, ha keres magának rá szabott terepet.

--

Egy ismerősöm furcsa összeesküvés elméletet szőtt az elmúlt hónapok hazai tőzsdei, pénzügyi, gazdasági és egyes politikai eseményei kapcsán. Nem fogom nevén nevezni, és mivel Gerzsón nevű ismerősöm nincs, ezért félreértések nélkül fogom tudni ezen a néven emlegetni. Mostanában sok hasonló összeesküvés elméletet hallok, ezért röviden írok erről is.

Szerinte a hazai politikai és gazdasági elit nagy részét egy szűk létszámú csoport tartja a kezében. Ez a csoport az utóbbi időben nehéz helyzetbe került mind a válság miatt, mind érdekeltségeik külföldről történő támadása miatt, és kemény védekező harcot folytat több fronton is. Gerzson szerint olyan erős a befolyásuk, hogy szinte kézzel vezérlik a politikai erők egy részét és egyes állami hivatalokat is. Úgy véli, hogy az ő befolyásuk kényszerítette ki a tavaly őszi teljes ingatlanalap skála felfüggesztést, hogy az ő lovaik ne tűnjenek rosszabbnak a versenyben, ezért inkább a versenyt fújták le. Tehát a paraszt áldozatot egy cseppet sem bánják. Miközben védik a saját várukat, a támadókat, vagy azokat akik szándék nélkül a kinti seregbe keveredtek, igyekeznek minden fronton felelőssé tenni, akár a nyílt kommunkációt, akár a hivatalos szervekre való ráhatás eszközét is felhasználva, és egyben erőt demonstrálva. Erről szól a mostani ügy is.

Nos, valószínűleg van tipped arra, hogy Gerzson elsősorban kikre célzott. Szerinte egyébként nagyon nagy szerencse, hogy ezek az emberek a saját érdekeik mellett valóban és őszintén képviselik a magyar érdekeket, és ezt a meggyőződést az országban igyekeznek morális oldalról is táplálni.

Gerzsón elméletét és a hozzá hasonlókat két okból nem tudom elhinni és pláne magamévá tenni.

Egyrészt a következtetések több sebből véreznek, és a valós vagy valószínű tényeket érzelmi alapon próbálja egy közös puzzle-képbe beleerőltetni.

Másrészt még ha igaz is a fent vázolt összeesküvés elmélet, a főbb eseményeknek, és a mostani Soros elleni intézkedésnek akkor is vannak pozitív hozadékai. Ebben az országban a legnagyobb visszahúzó erőt a belső konfliktusok jelentik. Nézzünk csak rá a makromutatókra a környező országokéval összehasonlítva, vagy elegendő gondolnunk a politikai életünkre is. Most viszont végre nem a belső viszályok kerültek előtérbe, hanem van egy közös külső ellenfél, közös és magyar érdekek, és ezek védelme. Még ha jelen esetben méltánytalanságról (vagy Gerzsón szerint többről) is van szó, akkor is közvetve magyar érdekekért történnek ezek a lépések, és nehéz időkben nagyon nagy szükség van arra, hogy a lehetőségeinkhez képest erősnek és határozottnak mutatkozzunk kifelé és befelé is.

Bűnbankok

Tökéletesen igaza van:

Bűnbankok

Kevesebb milliárdos

A Forbes kijött a szokásos évi, világ leggazdagabb embereit felsoroló listával. Ahogy várható volt, ezúttal már a gazdagok vagyona is jelentősen megcsappant a válsággal párhuzamosan. Néhány megállapítás, távirati stílusban:

• Érdemes megnézni az árral szemben gazdagodók listájának látványos példáit (kb. 8%-a a teljes sokaságnak, aki keresett is tavaly). Több zseniális Hedge Fund vezető is látható a nyertesek között, például Simons, Soros, Arnold, és persze az eddig egyszer-de-akkor-nagyon Paulson is.
• De az, hogy nem önmagában a Hedge Fund a siker záloga, arra rávilágít a tény, hogy 38 az ágazatból a listára került személyből 28 volt képes fent maradni, és a többségük vagyona megcsappant.
  
• Bloomberg sikerének valószínűleg a teteje környékén jár, ahogy a célpiac elszenvedte a legnagyobb pofonokat az egész gazdaságban.
• Nagyon látváyos, hogy Amerika gazdagjai relatív értelemben még nyertek is a válságon, hiába onnan indult ki ez az egész. Már nem Moszkva, hanem újra New York a világ gazdagjainak fővárosa, a legtöbb milliárdossal, és az amerikaik aránya 7%-kal, vagyonuk aránya 3%-kal nőtt a listán. Mind a kettő közel van az 50%-hoz, vagyis a világ népességének 5%-át adó ország majdnem a felét ellenőrzi a listának még mindig, sőt aránya nőtt. A jövőre nézve azt gyanítom, hogy ez szép lassan csökkenni fog.
  
• A lista első 50 helyéből négyet a svédek béreltek ki maguknak (ha a családokat összevonjuk, akkor hármat), ami egy Magyarországnál kevesebb lakosú országtól nem rossz teljesítmény. Bár Svédországban kezdték, de hárman közülük már nem élnek ott, éppen a nagy adóterhek miatt. A svéd innovációhoz viszont hozzájárul az erős oktatási rendszer, amit a nagy adókból finanszíroznak. Ez bizonyíték arra, hogy nemcsak egy út vezet egy ország sikeréhez.
  
• Továbbra sincs a listán Péterffy Tamás, az Interactive Brokers tulajdonosa. Ez teljes rejtély, hiszen a tulajdonrésze közel 90%, és a csoport saját tőkéje most már 4 milliárd dollár felett van, hiszen tavaly az adózás előtti eredmény már meghaladta az 1,2 milliárd dollárt. A piacon alaposan lecsökkent értékelési mutatókkal számolva, továbbra is 10 milliárd dollárt ér Péterffy részesedése.
• Az oroszok mélyrepülésével, a technológiai szektor gyengélkedésével és a nagy Internet-forradalmár réteg kiöregedésével igencsak csökkent a fiatalos szerepe a listán, főként az előkelő helyeken, és az átlagéletkor is felfelé tolódott. Szemléletes példának most már csak a Google-fiúk maradtak, és persze John Arnold. Egy újabb technológiai boom hozhat egy másik hullámot, ami lehet nanotechnológia, biotechnológia, vagy a megújuló energiaforrások területe.
• 5-10 évig nem várok jelentős változást a lista elején. A trónfosztás 2015 környékén következhet be először, akinek jelenleg jó esélye van erre: a Google alapítói Brin és Page, a svájci biotech guru Bertarelli (most már inkább a kockázati tőkés cége által), az indiai gyáros Ambani, a szintén indiai hipermarket láncba átmozduló Sunil (nem Lakhsmi) Mittal, iletve a brazil bányászcég tulajdonos Batista.
  
• Az elkövetkezendő 5 évben a befektetés kezeléssel fogallkozók száma megduplázódhat a listán, főként az abszolút hozam területén tevékenykedők által.
  
• Magyar állampolgár nincs a listán, és az elkövetkezendő 10 évben erre csak Demján Sándornak van némi esélye.
  

Tőzsdeliga

Akik a blog-ot olvassák, azok közül sokan ismerhették a Tőzsdeliga nevű online tőzsdeszimulációs játékot. Az oldal 4 éven keresztül több mint 16 000 játékosnak nyújtott tanulási lehetőséget és szórakozást. Viszont mi az Alap miatt és egyéb tevékenységek miatt már nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a működtetésére, a fejlesztésről nem is beszélve. Ezért a Tőzsdeligát tavaly májusban leállítottuk, majd átadtuk egy másik cégnek.

Az oldal átadásának jogi és technikai lebonyolítása, majd annak újraindítása a további fejlesztésekkel kicsit tovább tartott mint gondoltam, de a lényeg, hogy a Tőzsdeliga most már megújulva ismét elérhető. Az új működtető a Hungária Értékpapír Zrt.. Azért választottam őket, mert egyrészt szakmabeliek, másrészt a piac fejlődéséhez és a játék informatív, oktató jellégehez való hozzáállásuk példaértékű. A többi jelentkezőnek is köszönöm a megtisztelő megkeresést, nyugodtan mondhatom, hogy kivétel nélkül nagyon szimpatikus elképzelésekkel találkoztam mindegyikük esetén. Ha mostanában nem is rózsás a gazdasági helyzet, az tisztán látszik, hogy van vállalkozó kedv az országban.

Ami még jó hír, és ezt sokan kérdezték tőlem, hogy a régi tanulmányok elérhetőek lesznek-e: a válasz természetesen igen. Az alábbi linken megtalálod az összes Tőzsdeligára írt tanulmányunkat, cikkünket, technikai elemzést oktató írásainkat, a szakirodalom ajánlásokat és kritikákat, valamint a befektetési szótárunkat is:

Tőzsdeliga

A játékhoz és a tanuláshoz sok sikert kívánok!


---

Nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna Magyarországon, hogy egy pénzügyi végzetségű ember került volna egy párt választási listájának első helyére, pláne olyan, aki tőzsdei berkekben igen nagy tiszteletet tudhat a magáénak. A döntés ellentmondásos, mégis inkább pozitív. Mivel itt már politikáról is szó van, ezért akit érdekel, az a személyes blogomon olvashat erről egy bejegyzést.

Pimp My Portfolio

Ez a hirdetés majdnem két éves, eddig lemaradtam róla. Amiért most mégis beteszem ide: egyrészt nehéz időkben jó nevetni néha, másrészt mert jó példa arra, hogy igenis lehet a többség számára száraz pénzügyi területről vicces és jó reklámot készíteni:

Nem úgy mint itthon a bankok többsége.

(Ha nem ismered az MTV "Pimp My Ride" című műsorát, akkor a fenti videó kevésbé tréfás, ez van)

Indexek reálértéken

Nem telt bele két nap sem, és máris megvolt az előző bejegyzésben jelzett, akkor még csak hajszál híján 11,5 éves mélypont. Monndhatjuk, hogy a fejlett világ legfontosabb benchmark-jának használt részvényindexe majdnem 12 éve egy cent értéket sem termelt a befektetőknek. Nagyjából békeidőben, és gazdasági növekedés mellett.

De az előző bejegyzésben azt is jeleztem, hogy ebbe az infláció hatását figyelembe sem vettük. Most megtettem, az amerikai index esetén 2,7%-ot egyenletesen leosztva, az európaiaknál 3%-kal ugyanígy kalkulálva, az indexek 1990-es kezdőértékét figyelembe véve. Az eredmények megdöbbentőek.

S&P 500:

Mindenki aki 1995 márciusa óta (14 év) szállt be, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 1,5%.

DAX:


Mindenki aki 1996 októbere óta (több mint 12 év) szállt be, vagy azóta nem 2002 decembere és 2003 júniusa között vett, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 2,8%.

CAC40:


Mindenki aki 1990 eleje óta (több mint 19 év) szállt be, kivéve néhány hónapot időközben, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től -1,2%.

A részvénypiac statisztikai értelemben a kockázatmentes befektetésekhez képes statisztikai előnyt mutat. De önmagában a klasszikus Buy&Hold megközelítés még ilyen hosszú időtávon is lehet gyenge teljesítményű.

---

Akit érdekel, hogy a magyar részvény és állampapírpiacon a külföldiek mit és miért csinálnak, azok hallgassák meg a Gazdasági Rádió velem készült beszélgetését itt.

---

Hamarosan a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap az Access Alapkezelővel együttműködésben működik tovább. Az eddigiekről lesz részletes elemzés is kb. kté hét múlva. Addig is a változások megtekinthetőek itt.

Dow és a mélypont

Olvasom mindenfelé, hogy 6, majd 7 éves mélypontolra süllyedt a Dow. Bár régóta nem a legfontosabb index, de preszizs és hírértéke még mindig nagy, ezért érdemes megvizsgálni néha.

Nos, valóban majdnem 7 éves mélyponton van. Ma 7249 ponton is volt, ami viszont alig 56 ponttal magasabb a 2002 októberi, napon belül beállított minimumtól. Ami sokkal érdekesebb: ha ennyivel többet esett volna, akkor több mint 11 éves mélyponton lenne, ettől ma egy hajszál választotta el. Vagyis az egyik legfontosabb részvényindex gyakorlatilag 11 éve nem állított elő értéket a befektetőinek.

Ráadásul akkor még reálértékről nem is beszéltünk. Egyébként a Dow történetében csak 4 alkalommal fordult elő, hogy hat egymást követő hónapban veszített az értékéből, ha jövő héten nem megy vissza mintegy 10%-ot 8000 pont fölé, akkor ez lesz az 5. alkalom. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy ennél többször - egészen pontosan 9 alkalommal - esett minden hónapban egymás után az index, és ez nem a Nagy Világválság és nem is az olajválság idején fordult elő. Ehelyett 1941-42-ben, de a rossz sorozat még jóval Pearl Harbour előtt kezdődött, egyébként akkor "csak" 30%-ot veszített a csúcshoz képest az index, és a hadiipar felpörgése miatt akkor járt utoljára 100 pont alatt a Dow. Az pedig csak az inflációs és horroisztikus kamatszintű időkben, 1982-ben történt meg, hogy a megelőző 12 hónapból 10 volt veszteséges, ma ez a szám 9-nél jár ha nem lesz 10% rally jövő héten. Ezen adatok arra utalnak, hogy ha nem omlik össze a reálgazdaság is (a pénzügyi után) legalább annyira mint a harmicas évek elején, akkor ez fontos és akár végleges támasz is lehet.

---

De mi is történt akkor, amikor utoljára ilyen mai szemmel nézve mélységekben járt a Dow? 1997-ben a mostani szintek környékén a fejlett országokban mindenki az Internetről beszélt, itthon éppenhogy csak elindult a TV2 és az RTL Klub. Diana alig egy hónappal korábban halt meg. Clinton 9 hónapja kezdte meg a második elnöki ciklusát, és a világnak fogalma sem volt róla hogy ki az a Monica Lewinsky. Milosevics akkor került a Jugoszláv (!) elnöki székbe. Nem létezett még Euro és a Tocsik-botrány miatti per még el sem kezdődött. Nem létezett még Google sem, és Steve Jobs akkor tért vissza az Apple-hez, hol volt még akkor még az iPod és iPhone. Még be sem mutatták a Titanic-ot, a zenei toplisták élén pedig a Mo' Money Mo' Problems volt az egyik éllovas (pedig szörnyű) - Amerikát és a fél világot azóta is ez kísérti.

Devizaárfolyam-hatás a Befektetési Alapokra

Kaptam egy levelet, benne egy érdekes kérdéssel, ami sokakban felmerül mostanában. Szokás szerint ismét egy kicsit más oldalról fogom megvilágítani a kérdést.

Tisztelt Alapkezelő!

********** vagyok, s rendelkezem ********* darabbal a Meggyőzően Kockázatos Alap befektetési jegyeiből. Az elmúlt időszakban igen szépen teljesített az alap, amihez szeretnék gratulálni, de egyben ehhez kapcsolódóan lenne merült fel bennem egy kérdés is.

A honlapon található januári portfoliójelentés szerint, a hozam feléért a forint gyengülése „okolható”. Ez a folyamat lényegén februárban is tartott, s az alap teljesítménye ugyanúgy jó volt mint januárban. A kérdésem az lenne, hogy ha a forint visszaerősödik (mint ahogy tette azt az elmúlt két napban), akkor számíthatunk-e az alap nettó eszközértékének a csökkenésére, vagy esetleg a januári jelentés óta változott-e az alap összetétele, melynek eredményeként esetleg az elmúlt időszak szép hozama „realizálható”?

Remélem kérdésemmel nem „titkos” vagy „bizalmas” infók után érdeklődtem!

Válaszukat előre is köszönöm!

Általánosságban van lehetőségem válaszolni. Az Alap eszközeinek a nagy része devizában van, a Tájékoztatóban is jeleztük hogy van devizakockázat. Így a forint gyengülése hozzájárul a hozamokhoz, az erősödése rontja azt. Viszont elméletileg és gyakorlatilag is nyitva van azonban annak a lehetősége, hogy fedezeti ügyletet kössön az Alap. Hogy köt-e ilyet, mikor és hogyan az napról napra változhat, mindenesetre két héttel ezelőtti blog bejegyzésemben már írtam, hogy ez mostanság nem egyszerű, ugyanakkor megfontolandó, tekintve, hogy az árfolyam gyújtópont közelében van.

Ami viszont fontosabb. Mi lenne, ha sziklaszilárd és egyértelmű választ adnék a fenti kérdésre? Az alábbiakat írhatnám:

A. Az Alap devizapozíciói lényegében nem változtak, ezt nem is tervezzük, ha a Forint visszaerősödik, az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke a befektetési teljesítménytől függően csökken, vagy lassabb ütemben erősödik.

B. Az Alap összes eszközét Forintra váltottuk, vagy teljeskörű fedezeti ügyletet kötöttünk, így akármerre is megy a devizaárfolyam, az alap forintban számolt egy jegyre jutó nettóeszközértékére az már nem lesz hatással. Persze ez azt is jelenti, hogy ha gyengül tovább a hazai fizetőeszköz, akkor az Alap azon már nem nyer ezen semmit.

Bármelyik választ is kapod, újra nyomás alatt leszel. El kellene döntened, hogy miként alakul majd a HUF/EUR. Van, aki 260-as, van aki 350-es árfolyamot vizionál őszre. Napestig olvasgathatod a nyilatkozatokat. Forgatókönyveket állíthatsz fel. Összességében akár napi szintű, befektetési/kereskedési döntést kell hoznod.

Ha devizaspekuláns vagy, ez rendben van. De a Befektetési Alapokba való beszállás nem erről szól, pláne egy hosszútávú Alap esetén. A döntés és az azt megelőző folyamat a portfolió menedszer dolga. Azért fizetsz neki, hogy ne neked kelljen ezt megcsinálni. Ha helyette akarod megcsinálni, két dolog történhet: rosszabbul döntesz ezért alacsonyabb hozamod lesz vagy jól döntesz, de akkor addig feleslegesen fizetted ki az alap bekalkulált díjait ÉS valószínűleg kevesebbet nyertél korábban. Ha Befektetési Alapba teszed a pénzed, de te akarsz dönteni mindenben, semmiképpen sem jársz jól. Az Alapok arra valók, hogy ezt a feladatot ne neked kelljen elvégezni.

Pofátlanság vagy kétségbeesés?

Az egyik hazai, nem is kicsi kereskedelmi bank, az alábbi tartalmú levelet küldözgeti ügyfeleinek, akik nagyobb összegű üzleti célú hitelt vettek fel. Az azonosításra alkalmas részeket kivágtam vagy kiradíroztam (és kérem, hogy ne írjatok email-t, hogy melyik bankról van szó, mert nem fogok rá válaszolni). Azt nem kétlem, hogy a bankok a külföldi források terén nehézségekbe ütköztek, de akkor is nehéz eldönteni, hogy pofátlanságról van szó, vagy ennyire kétségbe vannak esve. A levél kb. olyan, mintha megvennél 1 kg krumplit, majd a zöldséges az utcán utánad szaladna, hogy légyszi-légyszi legyen már mégis egy kicsit drágább. Kíváncsi lennék, hogy pl. a ROE mutatók tekintetében az évekig Európa-rekorder magyar bankokokat ki fogja megsajnálni. Legalább felajánlottak volna valamit, például a válság kilábalási szakaszára kedvezményeket, esetleg futamidő hosszabbítást, vagy legalább egy jegyet a Rádiókabaré következő előadására.

Mindenesetre a levél stabil tünete annak, hogy a válságnak még nem értük el a mélypontját (bár közel vagyunk), főként a világgazdaság többé-kevésbé perifériáján nem.

Javuló származtatott alapok

Válság és kockázatkerülés ide vagy oda, a származtatott alapok (jellemzően, de nem kizárólag: tőkeáttételt használható, árfolyamesésre is spekulálható alapok) szépen lassan, különösebb szenzációkeltés nélkül tért nyernek Magyarországon is. Érdemes elolvasni a Napi Gazdaság cikkét a válsággal dacoló származtatott alapokról, amiben engem is kérdeztek. Az alábbi ábra pedig beszédes:

Az elmúlt két év relatív tőkeváltozását mutatja, kékkel az összes alapét, pirossal a származtatott alapokét. Nemcsak a befektetési teljesítményt, hanem a befektetők tőkemozgását is ábrázolja. Az is érdekes, hogy a származtatott kategória megduplázta nagyságát, amíg az összes alapokban lévő vagyon kisebb, mint két éve (nominálisan, reálértéken még rosszabb a helyzet). De mivel egyes alapok a válságban is kiugró eredményt érnek el, ezért a befektetők is keresik őket, így az őszi amúgy is enyhébb visszaesés után majdnem mindenkori csúcsán van. Megkockáztatom: tavasz végére el is éri azt.

Update: egy érdekes cikket közölt ezekeről az alapokról a netfolio.hu is.

A haza mindenek előtt

A forint az euróval szemben átlépte a 300-as árfolyamot, majd tegnap és ma éles korrekcióba kezdett. Tette ezt azután, hogy még a 290-es feletti értékek is mindenkori minimumok, és tavaly jellemzően 230 és 270 között mozgott az árfolyam, így még jóindulattal is legalább 8%-os gyengülésről beszélünk alig több mint egy hónap alatt. Persze az eseményeket lehet így is értékelni, ahogy az egyik online gazdasági hírportálon volt olvasható:

"Havi csúcsán a forint!

2009.02.05 17:01

Áttörte az eddig két alkalommal erős támasznak tartott 294-es szintet ma késő délután az EURHUF árfolyam (lefelé), így a forint február havi csúcsára jutott."

Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.

(Update: ez nem egyszerű mostanában, a bankok sorra emelik fel a letéti igényeket a határidős deviza ügyletekhez szükséges letéti igényeket. Így még ha fedezeti céllal is szeretne valaki ilyen pozíciót kiépíteni, akkor 15-20%-ot kell letenni letétként. Bár ez lehet rövidtávú állampapírban, egy magas kockázatú stratégia eredményességét 20%-kal is visszavetheti az ilyesmi. Ilyen körülmények mellett is mindenki maga dönti el, hogy érdemes-e a devizakockázatot vállalni, vagy nem.)

A két Lottó (nem Kästner)

Kétfajta lottó létezik. Nem a játék szervezését, nem a típusát, nem is a nyeremény kifizetési módját tekintve. A fejünkben léteznek belőle különbözőek.

Az egyikben pontosan kiszámoljuk a nyerési esélyeket, és a nyereményt, a szelvény árát, valamint a játékosok számát (és esetlegesen a számválasztási módszerüket) a képletben elhelyezve megnézhetjük, hogy mekkora valószínűséggel nyerhetünk. Mivel a szerencsejátékokat szervező cégeknek költségeik vannak, nyereségre törekszenek és emellett magas adókat is kell befizetniük, szinte sohasem fordul elő, hogy érdemes részt venni a játékban. Nagyon ritkán előfordulhatnak kivételek, ilyen volt esetleg - a játékosok számától függően - a tavaly nyári hatoslottó esete, amikor 2 milliárd forint felett volt a nyeremény, miközben az összes kombináció szorozva a szelvények árával alig több mint 1,6 mrd Ft. Bár ilyen egyszerű lenne, erről szólt is egy akkor született bejegyzésem, Garantált Telitalálat a Hatoslottón? címmel.

Az írás végén azonban megemlítettem egy másik lehetőséget a lottószelvény vásárlás motivációjára: "Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok."
Éppen ez az a gondolatmenet, amit a kutatók is alátámasztottnak találtak a New York Times cikkében. A reménykedés önmagában is örömforrás. Érdemes megvenni 200 Ft-ért a 100 Ft szelvényenkénti nettó kifizetésű kis papírfecnit, hogy a reménykedés öröme és izgalma átjárjon belül. Ezzel az érveléssel nem tudok vitatkozni, és ezért ez a második típusú lottó már valóban sokkal érdekesebb.

Nem mindig a racionális megközelítés a jó, és nemcsak azért, mert az irracionális világban a racionális szemlélet nehezebben hoz kézzelfogható eredményeket, gyenge alkalmazkodóképessége okán. Hanem azért is, mert az irracionális is valós motiváció lehet, és ennek nem lehet kifejezni az értékét. Erre érzett rá a Mastercard zseniális hirdetés sorozatával, és a racionális és számszerűsíthető, valamint a megfoghatatlan és irracionális egyvelegére bíztatta potenciális ügyfeleit.

A befektetési területre sokan szeretnek úgy gondolni, mint egy letisztult és kalkulálható területre. De a technikai elemzés vagy a behavioral finance bebizonyította, hogy ez nem teljes kép. Itt is az egyveleg működik jól. Nem éri meg a magas hozamért kockáztatni, ha nem tudsz aludni emiatt. De nem is éri meg teljesen nyugodtnak maradni, ha esélyed sincs arra, hogy az infláció hozamát felülmúld. A hozam képviseli a példában a racionálist és a számszerűsíthető, míg az alvás nyugalma az irracionálist és a megfoghatatlant. Hogy hol a kettő ideális hibrid elegye, az minden befektető legnehezebb döntése. Főként azért, mert a második komponens miatt csak utólag érezhető át a döntés jelentősége, és sokan összezavarodnak, amikor megtapasztalják. Ezerszer láttam másokon és magamon is.

Ha a döntéshozatalunk és a motivációink hibrid rendszerben dolgoznak együtt, akkor a befektetéseket is érdemes így összeállítanunk, legyen benne magas és alacsony kockázatú is. Később, amikor jobban megismerjük hogy mi a fontos számunkra, változtathatunk az arányokon.

Soha ennyire nem volt még bajban új Amerikai Elnök

Miközben Obama a beiktatását követően a Pennsylvania Avenue-n mosolyogva és integetve sétált a néhol már-már örjöngő tömegnek, a tőzsdén az árfolyamok nagy zuhanással zártak. Az S&P 500 és a Nasdaq 5%, a Dow 4% feletti eséssel fejezte be a napot, végig süllyedve, az új elnökkel mit sem törődve.

Megnéztem, hogy jellemzően hogyan teljesítettek az indexek az új, vagy akár a hivatalban lévő elnökök új ciklusának beiktatási ceremóniájának napján. Az eredményt nem fejezi ki kellőképpen a rémisztő kifejezés.

(néhány módszertani információ: a szám egyes elnökök előtt a ciklusának számát jelüli, ahol nincs ilyen ott értelemszerűen csak egy ciklus volt; ha a beiktatás napján nem volt nyitva a tőzsde, akkor a következő kereskedési napot számoltam; 1933-ban, Roosevelt 1. ciklusának kezdetére nem volt adat, ezért az előző napot vettem figyelembe; 1929-ig mentem vissza; a beiktatások napja - ha nem egyedi esemény miatt történik január 20., de 1937 előtt március 4.)

Obama beiktatásának, tehát a mai napnak a változása százalékos mértékben az indexben a legrosszabb. Magasan a legrosszabb. Alulmúlta Lyndon B. Johnson első beiktatását, amikor az Kennedy lelövése miatt következett be. Alulmúlta Ford beiktatásának napját, amikor Nixon példátlan módon le kellett hogy mondjon a Watergate botrány miatt. Alulmúlta bármelyik háborús időszak beiktatási napjának teljesítményét. Alulmúlt a Nagy Gazdasági Világválság beiktatási napjainak teljesítményét. Alulmúlta az olajválság, devizaválság által megrogyasztott amerikai gazdaság idején hivatalba lépő Reagan elnök első napját.

Mindezt úgy, hogy általános bizakodás övezi Obama elnökségét. A legnagyobb nevű közgazdászok sorakoztak fel mögötte. Sőt, a hagyományosan nem a Demokraták mögé álló Wall Street sem támadja különösebben. Igen nagy nevek, mint például Warren Buffett, és Soros György támogatja.

Az esés nem Obama-nak szól, hiszen amellett, hogy a piac nem bánja, hogy őt választották, november 4. óta mindenki tudja, hogy ő lesz az elnök, a népszerűsége szárnyal, az átemeneti időszak alatti lépéseivel szinte mindenki elégedett.

Másról van szó, és ez nagyon aggasztó. A piacot egész egyszerűen nem érdekli, hogy ki lép éppen a Fehér Házba, annyira nagy a baj. Az amerikai pénzügyi rendszer gyakorlatilag teljesen összeomlott, a bankok vagy csődbe mentek, vagy a szakadék szélén táncolnak, azt is állami segítséggel. Ha az Obama stábnak a lépései jók is lesznek, a gazdaság csak sokára fog talpra állni. Ha igaz, amit a piac beáraz, és a reagálása igaz, akkor nagy és sokáig tartó bajra kell felkészülni. Esetleg imádkozhatunk, hogy a piac túloz.

A 70-es évek volt hasonló, akkoriban a kor hősei (Soros, Kovner, Dunn) abszolút hozamú stratégiákkal tudtak sikereket elérni. Lehet, hogy most is egy ilyen időszak jön, de azoknak akik ezt alkalmazzák (így nekem is) sok nehézséget kell megélni. Kitartás, és reméljük, hogy Obama olyan jó elnök lesz, mint amilyen jól kampányolt.

Spekuláns valóságshow

Erre mondják azt, hogy kötelező megnézni. A BBC ettől a héttől egy olyan TV-s valóságshow-t ad le, ahol 8 pénzügyi piacokhoz semmit sem értő embert képeznek ki arra, hogy miként kereskedjenek rövidtávon 1 millió dollárral. A 8 embert nemcsak a szakmai munkájukban, de egész lelki életükben nagyító alatt tartják, és láthatjuk, ahogyan kegyetlenül össze vannak zárva néha kínzó, néha örömteli gondolataikkal.

A legérdekesebb az, hogy a kísérlet éppen a pénzügyi válság legijesztőbb órái alatt zajlik le, ezért úgy gondolom, hogy sem a résztvevők, sem a nézők nem unatkoznak.

Az első rész hat részre bontva már megnézhető a Youtube-on. A legelsőt belinkeltem, a végén felajánlja a további részletek megnézését. Vagy ha mazsolágazgatni szeretnél belőle később is, akkor kattints a videó alatti linkre.




http://www.youtube.com/user/MillionDollarTraders

Persze az ötlet nem új. Erre alapult Richard Dennis-ék 1980-as években lezajlott, híres "Teknősökkel" lezajlott kísérlete is. Ha nem rémlik, akkor nézd meg a tavaszi rejtvény oldalunk megfejtés rovatában alulról a negyedik bekezdést.

Update: az első teljes részt (6 youtube részt) végignézve azt kell, hogy mondjam: a "reality" helyett a "show" elemekre helyezik a hangsúlyt. Az első héten sírás, teljesen felesleges nyomásgyakorlás a résztvevőkre, nem általános érvényű szabályok általánossá tétele, értelmetlen kereskedésre kényszerítés, kis hibák vagy akár véletlenek miatt felesleges példabeszédek, és bolhából elefánt csinálás zajlik. Ez érthető, a nézettséget fent kell tartani. A show ettől még érdekes és élvezetes is lehet, de tartok tőle, hogy ezek miatt a következőkben sem szabad teljesen komolyan venni.

Madoff és Buffett

Sokáig két hasonlóképpen zseninek tekintett befektetési guru, de teljesen más befektetési filozófia, etikai alapelvek és persze végeredmény.

Honnan vette az ötletet Madoff, hogy az újonnan érkező befektetők pénzéből fizesse ki azokat, akik régebben fektettek be és most ki akarnak szállni? Könnyen lehet, hogy a nyugdíjrendszerből.

A felosztó-kirovó szisztéma lényege, hogy az aktuális befizetéseket osztják szét a mostani nyugdíjasoknak. Ezzel az a probléma, hogy a fejlett társadalmakban egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast, akik ráadásul egyre tovább élnek *. Érthető módon így egyre többet kell elvonni a mostani aktív korosztálytól és egy idő után az egész rendszer fenntarthatatlanná válik, sőt már most is recseg-ropog. Az összes fejlett és a legtöbb feltörekvő országot érinti ez a probléma. Előbb vagy utóbb a gazdaság nem tudja majd eltartani az időseket a mostani színvonalon. Tudom, hogy legalábbis itthon a mostani nyugdíj is nagyon alacsony, és nemcsak ezt de ennél sokkal többet is érdemelnének 40+ évnyi munka után, de ez a gazdasági realitás.

Sokkal jobb egy olyan rendszer, amelyikben mindenki jó előre félretesz a későbbi nyugdíjára. Az állam, itthon is, igyekszik ezt ösztönözni, de ha te magad nem gondoskodsz erről, akkor a nyugdíjas éveidet a legsötétebb nyomorban fogod leélni. Menj le egy aluljáróba és beszélgess el egy idős nénivel, aki terítőt próbál eladni a járókelőknek. Az ő jövedelmének vásárlóértékét oszd el kettővel vagy hárommal és kapsz egy képet arról, hogy mi várhat rád. Ha csak nem élsz az öngondoskodás eszközével (is) és belépsz egy önkéntes nyugdíjpénztárba, vagy nyitsz egy NYESZ-t és arra ezerféle értékpapírból válogatsz. Ezt kell tenned, ha nem akarsz a Madoff séma szenvedő alanya lenni.

* Ez utóbbi tény persze nagyon jó, az életszínvonal és a várható életkor elképesztű ütemben nőtt az utóbbi évtizedekben. A nagymamám idén 85 éves, rendszeresen sütit készít, és remekül elboldogul majdnem 15 éves Renault Twingojával, ami ennyi idősen nem mindig egy kezes jószág. És hogy hova vezet? A nővéreihez! Komolyan.

Ma olvastam, hogy Warren Buffett lett az év vezérigazgatója (csak pár napig elérhető cikk). Tekintve, hogy ő sem úszta meg 32%-nál nagyobb veszteséggel a tavalyi évet, ez inkább arra emlékeztet, amikor Scorsese a Tégla c. filmjéért kapta meg az Oscar-t. A film jó, de ez inkább egy életműdíj, amiért annak idején a Taxisofőr, a Dühöngő Bika vagy a Goodfellas - Casino mozikért az Oscar elmaradt. Szinte még a korszakok is teljesen megegyeznek, Buffett kilencvenes évek közepéig volt zseniális, azóta - már csak a cég méretéből adódóan is - "csak" jó. De Buffett így is az előzetes megtakarítása és az akát évtizedes előre tervezés ikonja.

---

Néhány napon belül azok, akik érdeklődnek a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap iránt, egy fontos információval fogunk szolgálni.

Az Elnöki Ciklus

Az idei év egyik legnagyobb - történelminek is tekinthető - meglepetése, hogy az összes esélyesebb jelöltet maga mögé utasítva Barack Obama lett az Egyesült Államok elnöke. De mi köze az amerikai politikának a tőzsdéhez? Nagyon is sok.

Egyrészt, akik figyelemmel követik a cikkeinket és hírlevelünket, azok olvashatták, hogy vannak olyan valós pénzügyi piacok, ahol politikai, gazdasági, sporteseményekre lehet spekulálni. Ezzel kapcsolatban egy konkrét befektetési tanácsot is írtunk, mert úgy gondoltuk, hogy Obama az esélyesebb, de az út a Fehér Házba rögös. A cikk itt olvasható.

Másrészt, érdemes megemlíteni az úgynevezett "elnöki ciklus indikátort" is. Ennek lényege az, hogy az amerikai elnökök első közel két évében (a második év szeptember végéig) a részvényindexek rosszabbul teljesítenek, mint az azt követő két évben (második év októberétől a negyedik év végéig). Bár a két időszak nem teljesen ugyanolyan hosszú, a második két hónappal hosszabb, de ez mégsem magyarázza azt, hogy 1952 óta, azaz 14 ciklus óta 12 alkalommal a ciklus második fele volt a jobb a tőzsdéken, nem is kevéssel. Ha a ciklus első felének kezdő napján vettünk volna részvényeket és az utolsó napján adtuk volna el, és ugyanígy tettünk volna a második felében is, akkor az utóbbi esetben 52 óta 1000 dollárunkat kb. közel hetvenszeresére növeltük volna, míg az előbbi esetben kb. ugyanannyi pénzünk lenne. Az elképesztő különbséget a véletlen hatásain túl elméletileg, és vélhetően gyakorlatilag is magyarázni lehet azzal, hogy az első két évben az elnök komolyabb reformokat hajthatnak végre, ami gyakran megszorításokkal jár, de az utolsó két évben már több pénzt kell hagyniuk (pl. adócsökkentés) vagy nyomniuk (pl. jóléti programok erősítése) a gazdaságba is, hogy újraválasztásuk idejére, vagy pártjuk érdekében pozitív hangulatot keltsenek a választások idejére.

A HVG a karácsonyi bővebb számában egy cikket közöl a tőzsdei babonákról, amiben engem is megkérdeztek, és az írásban ez az egyetlen említett jelenség, amelyik legtöbbször megbízhatóan működő hiedelem, és nem mint "önbeteljesítő jóslat" következik be. A cikk ide kattintva érhető el, illetve egy részlete a lenti képen is.

Működne ez más országokban is? Véleményem szerint nem, vagy jelentősen kisebb hatással mint az Egyesült Államokban, még legalább 12 évig. Az ok egyszerű: a legnagyobb forgalmú és legnagyobb befolyással bíró pénzügyi piacok továbbra is ott találhatóak, így hiába van más országban más hosszúságú és fordulópontú elnöki ciklus, az kevésbé befolyásolja az itteni tőzsdéket, mint az amerikai események. Erre nagyon jó példa az idei év is. A hazai tőzsdén csak az 1998-2002-es kormányzati ciklus esetén nem alakult így a helyzet, de itthon a tőzsde a gazdaságnak csak egy szűk szeletét fedi le így nem mérvadó, és nincs is kellő mennyiségű adat, tulajdonképpen nem telt el elegendő idő a következtetések levonásához. Ez valamelyest még a jóval több adatot tatalmazó és időt jelentő tengerentúli piacokra is igaz, de ott azért már erős valószínűségek vonhatóak le az elnöki ciklus indikátor kapcsán.

Azt, hogy az idei év zuhanásai milyen egyediek voltak, jól jelzi, hogy 1952 óta másodszor vagyunk olyan 4 éves ciklusban, amikor az indikátor nem működött. Az első ilyen esetnél a ciklus második felébe esett a 87-es tőzsdekrach, de még akkor sem esett ekkorát az utolsó két évben a piac, mint most. Az indikátor arról nem mesél, hogy mi lesz a következő 2 vagy 4 évben. Csak annyit valószínűsít, hogy 2009 I.-2010 XI. tartó időszak gyengébb lesz, a 2010 X.-2012 XII. közötti indexmozgásnál.

Így hát a hosszú távú optimizmus jegyében kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet a Blog minden olvasójának!

Jövőre egy fontos, és az Alap befektetői és az érdeklődők számára fontos újdonsággal, valamint egy különleges ajánlattal jelentkezem, várhatóan már januárban.

Addig is az év képével búcsúzom, külön kihangsúlyozva, hogy a nehéz időkben is tudnunk kell néha nevetni egy kicsit:

Gekko a címlapon

Majdnem 12 év teljesítményét leradírozó tőzsdei válság kellett hozzá, de a tőzsdei filmek kultikus alakja, az Oscar-díjas alakítást érő Gordon Gekko karaktere felkerült egy hazai újság címlapjára.

A 168 óra egy nagyon jó összeállítást készített a brókerfilmek világáról, ahol az eddigi egyetlen magyar tőzsdés film, az Overnight rendezőjét, Török Ferencet is meginterjúvolták. Emiatt is külön megtiszteltetés, hogy az én véleményemet is megkérdezték. Javaslom mindenkinek aki egy kicsit is szereti a tőzsdét és egy kicsit is a filmeket (nálam a "kicsit"-et "nagyon"-ra kell cserélni), az olvassa el az offline verzióban a cikket.



Akit pedig érdekelnek a blog eddigi bejegyzései a hasonló témakörű filmekről, az ide kattintva tudja elérni őket.

---

+ a múlt hónapban ígértem, hogy egy pozitív és fontos hírt fogok megosztani a blog és a BWM hírlevél olvasóival. Még egy pár nap türelmet kérek, a hírlevél feliratkozók nem fognak lemaradni erről.

Csökken a forgalom

A nagy esések velejárója, hogy a forgalom megugrik, mert sokan szeretnének megszabadulni a részvényeiktől, és közben sokan vadásznak a mélypontra is, ezzel időnként ún. medvepiaci rallikat okozva, ami időről időre heves, de átmeneti emelkedéseket hoznak magukkal.

Az most is látjuk, hogy az elmozdulások viszonylag nagyok, és sok részvény cserél gazdát. De a magas forgalom csak a kereskedés darabszámát jelöli. A dollár (vagy más piacon bármely más hozzátartozó deviza) forgalmát nem. Ha ez alapján nézzük meg a helyzetet, akkor azt láthatjuk, hogy van olyan mánia részvény, ahol egy éve csökken a valós dollárforgalom (1 ábra - Google), és van olyan, ahol az október elején történt nagy esés óta csökken a piacon gazdát cserélt részvények száma (2. ábra - General Electric). Valójában szinte minden papír esetén hetek óta egyre csökken az értékben számolt forgalom, vagyis egy ideje már a megnyugvás tendenciáját éljük, és ez egyre inkább az árfolyamok volatilitásának csökkenésében is megjelenik. De ez nem jeletn trendfordulót, csak azt, hogy egyre kevésbé számíthatunk nagy mozgásra, az év végéig nagy valószínűséggel.

Felezés

Felezési idő. Az az időtartam ami alatt a rádióaktív részecskék fele statisztikailag kimutathatóan várhatóan lebomlik. Ez a nukleáris erőművekben leggyakrabban használt elemek esetén több száz év is lehet. Ezért üres ma is Pripjaty, és ezért nagy vita tárgya a nukleáris hulladék tárolása.

Ahhoz, hogy a világ részvénypiaci vagyonának a fele eltűnjön, nincs szükség ennyi időre. Ritkán fordul elő, olyankor 2-4 év a jellemző. Sokszor széles köröket érintő háború, vagy jelentős túlértékeltség szükséges az árfolyamokban hozzá. Idén nincs egyik sem, mégis: 12 hónap alatt a világ a részvénypiaci kapitalizációjának majdnem pontosan a felét elveszítette. (a kapitalizáció csökkenését nemcsak az árfolyamok változása befolyásolja). Érdemes megnézni, hogy az egyes piacokon azonos devizára hozva mekkora csökkenés történt:


A világ vagyona ma feleannyit ér, mint egy éve? Nem, hiszen az ingatlanok, és a nem tőzsdei cégek értéke bár valószínűleg nagymértékben, de nem ennyire csökkent. Más befektetések értéke még széles körben nőhetett is.
Az adat azonban még így is félelmetes. Az árfolyamok szintjén minden idők legsúlyosabb naptári évét éljük, és egyikét a legrosszabb 12 hónapoknak.

Amíg tavaly október végén 63 000 mrd dollár volt a világ részvénypiacainak kapitalizációja, egy évvel később 33 000 mrd dollár. Külön érdemes megemlíteni, hogy a New York Stock Exchange, a Nasdaq, és a Deutsche Börse teljes kapitalizációja is az utóbbi hónapokkal az 1998 végi értékén van, nominálisan. Reálértéken, az inflációt belekalkulálva az átlagos részvénybefektető könnyedén lehet 20-30%-os veszteségben a pénze vásárlóerejét tekintve. A veszteség kizárólag az idei évnek tudható be.

Sőt, azóta tovább estünk, így a fenti számok még sötétebb képet festenek. A devizaárfolyamok változása persze nem elhanyagolható tényező, de itt ezekkel nem kalkuláltam, mert a lényegi mondanivalón nem változtat.

• Soha ilyen még nem történt, így ez egy egyedi helyzet. Az esés nagy részéért a bizonytalanság felel.
  
• A szélsőséges helyzetek ritkán tudnak sokáig tartani. Az ilyen vérzivataros napokon nem könnyű ezt elhinni, de ez általános igazság, a pénzügyi piacok természetéből fakad. Nem fogunk örökké 5%-okat esni, vagy akár emelkedni.
• Önmagában a sima részvénypiac hosszútávon mindig emelkedik mese. Már nem szükséges Japánnal vagy Tajvannal példálózni, elég ránézni szinte bármelyik fejlett országhoz tartozó indexre.

Az áldozatok a legnagyobbak között is ott vannak, olyanok is akiknél ez már régóta érik, de a nevük történelem, ezért nem akarjuk elhinni, hogy vége. Az amerikai autóiparról beszélek, amelynek bedőlése katasztrofális következményekkel járna, legalábbis ők ezzel érvelnek:

http://gmfactsandfiction.com

(Főleg a kis filmet érdemes megnézni.)

Az autóipart érintő számok még akkor is ijesztőek, ha Vágó Istvánnak van igaza (Fele Sem Igaz, vagy a Van Benne Valami?)


A fenti link ugyanakkor azt is megmutatja, hogy minden szituációt lehet és kell is kezelni. Ők is ezt teszik, mi is tegyük ezt, közel nem vagyunk annyira rossz helyzetben itthon.

Őrült Napok

Az elmúlt hetek szinte mindenki idegeit próbára tették, akinek bármi köze is van a tőzsdéhez.
Soha nem látott felfokozott hangulat uralkodik mindenhol, és ami érdekes az az, hogy ez sehogyan sem látszik elmúlni. Lélektani oldalról vizsgálva mi történik?

Kétfajta félelem van ma a piacon.
Az egyik a "még-több-veszteség" félelem. Emiatt a többség nem mer venni, vagy gyakrabban ad el még meglévő részvényeiből.
A másik pedig a "lemaradok-az-emelkedésről" félelem. Erre vezethető vissza, hogy néha hirtelen erővel, sokszázalékos emelkedések fordulnak elő, mert amikor optimizmus uralkodik a piacon, sokan úgy gondolják, hogy az alulértékelt vagy annak tűnő papírokból "most vagy soha" alapon kell vásárolni.

Mindkettő klasszikus piaci pszichológiai folyamat, ugyanakkor nagyon ritka, hogy a kettő egyszerre egymás mellett éljen, és ilyen hihetetlen gyakorisággal adja át egymásnak a stafétabotot. De vajon meddig marad ez az őrült, lassan a mániás depresszióra, vagy bipoláris zavarra emlékeztető állapot? Meddig fog a piac úgy viselkedni, mint a Mr. Jones című film főszereplője, akit Richard Gere játszott?

Érdemes megnézni, hogy a legszélesebb körben figyelt amerikai index esetén is az ATR, amely leegyszerűsítve 1 napos, vagy 1-1 nap szélső pontjai közötti sáv nagyságának átlagát mutatja, hogyan viselkedik. Az utóbbi hetekben nemcsak nagyon magas lett, de egy jó ideje ott is tartózkodik, nem adván igazi jelét a megnyugvásnak. Bár a Meggyőzően Kockázatos Alap csak fél éve indult, de a piac állapota itt is tükröződik: a legrosszabb két nap október 7.-én és 9.-én volt, a legjobb két nap pedig rá majdnem pontosan egy hónapra, november 6.-án és 13.-án.

Nem lehet folyamatosan ilyen felfokozott hangulatban lenni, előbb vagy utóbb a legkisebb ellenállás irányában úgy kell rendeződnie a piacnak, hogy legalábbis ne a folyamatos magas volatilitás legyen a jellemző. Megnyugvás, és kevesebb izgalmat hozó napok következhetnek hamarosan. Ez lehet óvatos reménykedéssel táplált fokozatos emelkedés, vagy csendes belenyugvással szürkített oldalazás vagy lassú süllyedés. A következő pár hónapban valószínűbb, hogy inkább az utóbbi lesz az igaz, de addig is az optimizmust táplálandó, nézzük meg a Mr. Jones zárójeleneteit:

http://www.youtube.com/watch?v=KJec-mh4WJw

A legnagyobbak egy asztalnál

Milyen lenne együtt látni Sorost, Simons-t, Griffith-et, és Paulson-t egy asztalnál, ahogy elmondják a véleményüket a jelenlegi válságról? Hála az amerikai Kongresszusnak, ez létrejött. Angolul jól értő, pénzügyi piacok általános természetére kíváncsiak, de főként a legzseniálisabb Hedge Fund rajongók ;) számára kötelező:




Kb. két óra, chipset és kólát ne felejtsetek el előkészíteni.

Miért függesztették fel az ingatlanalapokat?

Bár utólag nem tűnik annak, szinte mindenki számára meglepő hirtelenséggel a PSZÁF felfüggesztette a hazai ingatlanalapok forgalmazását. Ez azt jelenti, hogy 10 napig senki sem vehet ezen befektetési jegyekből. De ami még fontosabb: aki ezekből korábban vett, most 10 napig nem adhatja el őket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a PSZÁF-ot nem érdekelte, hogy az adott alapkezelő kérte-e, vagy szüksége volt-e arra, hogy a forgalmazást felfüggesszék, ehelyett kivétel nélkül mindegyik alap forgalmazását, felülről, hatósági erővel szakítsa meg.

Vélhetően azért volt erre szükség, mert egyes alapoknál, de akár a teljes ingatlanalap spektrumon belül is komoly veszélyként merülhet fel, hogy az alapok már nem tudják kifizetni a befektetők pénzkivonását.

Nem azért mert már nincs meg a vagyonuk, hanem azért, mert a vagyon egy része ingatlanokban van, amit nem lehet egyik percről a másikra pénzzé tenni. Ha valaha is próbáltál eladni lakást, akkor tudod miről beszélek. Mivel minden egyes lakás egyedi, ezért sokszor nehéz rá olyan vevőt találni, aki éppen ilyet keres. Ráadásul egy-egy lakás megvásárlása komoly anyagi megfontolássokkal jár, sokszor finanszírozást kell rá találni, így érthető módon ez is megnöveli a tranzakció lebonyolítási idejét. Egy komolyabb ingatlan tranzakció még a legjobb esetben is hosszú heteket vesz igénybe.

Az átlagos magyar ingatlanalap az eszközeinek kb. 40%-át tartja likvid eszközökben, és 60% van ingatlanalapban, így az, hogy az időnként kiszálló befektetőket ki tudják fizetni, nem okoz problémát, szinte sosem. A jelen helyzetben viszont volt olyan alap, ahol a kivonás mértéke a megnövekedett hazai kamatszint miatt olyan nagyságú volt, hogy rövidesen már nem tudták volna kifizetni őket. Idővel persze igen, de a nyíltvégű alapoknál elvileg nem ezek a játékszabályok. Ráadásul az ingatlanok eladási értéke a sietség miatt szintén megsínylené ezt a rendkívüli állapotot, így a befektetők még rosszabbul járnának.

A probléma gyökere az, hogy a befektetők az ingatlanalapokat nem arra használták, mint amire valók. Nem azt várták el tőlük, amit elvárhattak volna.

A problémák így ismét az általános hazai ismeretek hiányából táplálkoztak.

A szabályozás pedig az ilyen jellegű konstrukciókat megengedte, miközben a jelen helyzet felkészületlenül érte. Nem segített a az irreálisan magas hazai jegybanki alapkamat, a gazdaságpolitika korábban előidézett problémái sem, de a fő ok a fenti ismerethiány. Ami ráadásul félő, hogy rosszul fogja lereagálni a PSZÁF intézkedését, pánikszerűnek tartja majd, így azok is rosszul fognak járni, akik semmilyen hibát nem követtek el, és kellően körültekintőek voltak.

A tanulság az, hogy az ingatlan sehogyan sem tud likvid és pláne rövidtávú befektetés lenni.

Még a mi alapunk esetében is T+5 nap a kiszállás, azaz ha hétfőn bejelented, hogy szeretnél kiszállni az Alapból, akkor jövő hétfőn lesz a befektetési szolgáltatónál a pénzed. Pedig ha szükséges lenne, kereskedési időben bármit másodpercek alatt pénzzé lehetne tenni. Feltéve persze, ha nincs egyetlen tőzsdén semmi sem felfüggesztve, de a mi esetünkben egyetlen olyan pozíció sem volt, ahol erre sor került volna, éppen azért mert olyan piacokat és eszközöket választunk, ahol erre tényleg nagyon kicsi az esély. Az ingatlanok esetén ez a folyamat sokkal-sokkal lassabb.

Még jobban csodálkozom azon, hogy az ingatlanalapok egy része nem (vagy nem kellő határozottsággal) motiválta a befektetőit, már a befektetési döntéshozatal előtt (!), hogy legalább középtávra gondolkozzanak, és még akkor se vegyék ki, ha éppen magasabb bankbetét bukkant fel. (ami a hirtelen kamatemelés miatt amúgy is aktuális)

A befektetési alap (pláne ha ingatlanba fektet) nem olyan mint egy lián az őserdőben, amit Tarzan használ fel a helyi érdekű közlekedés érdekében. Nem olyan, hogy az egyikről a másikra ugrálunk, mert a másik lián időlegesen jobbnak tűnik. Ne akarjunk hetekre vagy hónapokra beszállni (esetleg a likviditási és pénzpiaci alapok kivételével), és tényleg csak akkor szálljunk ki az eredetileg eltervezett időhorizont előtt, pláne hirtelen és nagyösszegben, ha némi túlzással az életünk múlik rajta.