A forint az euróval szemben átlépte a 300-as árfolyamot, majd tegnap és ma éles korrekcióba kezdett. Tette ezt azután, hogy még a 290-es feletti értékek is mindenkori minimumok, és tavaly jellemzően 230 és 270 között mozgott az árfolyam, így még jóindulattal is legalább 8%-os gyengülésről beszélünk alig több mint egy hónap alatt. Persze az eseményeket lehet így is értékelni, ahogy az egyik online gazdasági hírportálon volt olvasható:
"Havi csúcsán a forint!
Áttörte az eddig két alkalommal erős támasznak tartott 294-es szintet ma késő délután az EURHUF árfolyam (lefelé), így a forint február havi csúcsára jutott."
Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.
Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.
(Update: ez nem egyszerű mostanában, a bankok sorra emelik fel a letéti igényeket a határidős deviza ügyletekhez szükséges letéti igényeket. Így még ha fedezeti céllal is szeretne valaki ilyen pozíciót kiépíteni, akkor 15-20%-ot kell letenni letétként. Bár ez lehet rövidtávú állampapírban, egy magas kockázatú stratégia eredményességét 20%-kal is visszavetheti az ilyesmi. Ilyen körülmények mellett is mindenki maga dönti el, hogy érdemes-e a devizakockázatot vállalni, vagy nem.)
No comments:
Post a Comment