Wednesday, June 15, 2011

A mozi csillaga leáldozóban? Éppen ellenkezőleg!

Közkeletű vélekedés, hogy a mozik ideje leáldozóban, egyre kevesebb film térül meg, a stúdiók nagy bajban vannak, mert az internetes kalózletöltések szép lassan tönkre teszik a nyereségeket. Ha a statisztikákat alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van.

Minden idők száz legnagyobb inflációval korrigált bevételű filmjéből 18 volt az elmúlt évtizedben (2000-2009). (Azért a legnagyobb sikerűeket érdemes nézni, mert a Pareto elv nagyvonalakban itt is érvényesül: amíg a filmek többsége (kb. 80%-a) veszteséges, vagy kevés nyereséget hoz, a stúdiók profitjának nagy részét, kb. 80%-át mindössze a 20%-uk hozza.) Az elmúlt évtizedet csak a hetvenes évek tudta felülmúlni, George Lucas, Steven Spielberg kezdeti sikerei, illetve az akkoriban tomboló katasztrófafilm hullám, na és persze a Keresztapa második része miatt.

Ha a listán lévő filmek évtizedre bontott összbevételét nézzük, akkor az utolsó évtized lecsúszik a harmadik helyre, mert az ezüstöt a hatvanas évek viszi el. Az utolsó évtized mindenesetre nagy ugrást jelent a nyolcvanas és további kis növekedést a kilencvenes évekhez képest.

Mondhatnánk, hogy az idő előrehaladtával a reálértéken számolt bevételeknek is rekordszinten kellene lennie, mert folyamatosan nő a népesség. Ez igaz is, de ugyanakkor a filmek száma is nő, és ez a két hatás nagyjából kioltja egymást. Amiben viszont van eltérés a korábbi évtizedekhez képest, az a folytatások (és azok sikerének) növekvő aránya az elmúlt 10 évben. Amíg az első nagy sikerű "második részek" a nyolcvanas évekről kerültek fel a listára - négy esetben, majd a kilencvenes években ismét ennyi alkalommal, addig 2000 és 2009 között tizenkét alkalommal csábították vissza ugyanazok a karakterek a nézőket a mozikba, akár többször is. Csak minden harmadik (!) film ( belépéshez szükséges 378 millió dolláros szint felett) volt “eredeti” történet. A stúdiók tehát a bevált recepteket mixelik újra és újra, egyre szemtelenebbül, de a módszer így is működik. Hiába a sok letöltés, a mozi még mindig népszerű.

A nemzetközi bevétel is egyre bővül. Minden idők két legnagyobb világsikerét James Cameron szállította. Amíg az 1997-es Titanic esetén 67%-os bevétel jött az Egyesült Államokon kívül, addig a 2009-ben debütált Avatar esetén ugyanez az adat már 73% volt. Korábban még kisebb volt a (számukra) külföldi bevétel alakulása. Spielberg Jurassic Park-ját 1993-ban mutatták be, és a bevétel 61%-a volt csak a nemzetközi mozikból érkező összeg, de a 11 évvel korábbi ET esetén ez az arány még csak 45% volt. Persze a számok más filmeknél erősen szóródnak, de a tendencia világos. Ahogy ezen az ábrán is látszik, a regressziós egyenes emelkedő tendenciát mutat az idő előrehaladtával (vízszintes tengely), tehát jellemzően a külföldi bevételek aránya (függőleges tengely) emelkedik.

Még két érdekesség. A toronymagas listavezető a reálértéken számolt bevételek tekintetében az Elfújta a szél, amely egyedül 1,5 milliárd dollárt hozott össze mai értéken. Ugyanakkor a legsikeresebb franchise egyértelműen a Csillagok Háborúja, amelynek hat filmje mindösszesen 4 milliárd 464 millió dollárt hozott George Lucas konyhájára, és akkor még nem beszéltünk az egyéb bevételekről, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi három évtizedben minden hülye Darth Vader-es jelmezben bohóckodott (na ki lehet a képen?)

A nagy sikerek azonban egyre ritkábbak. Az utolsó évtizedben egyetlen film sem volt képes minden idők 10 legjobbja közé beverekedni magát. A jól eltalált produkciók ma már egyre inkább egy-egy réteget céloznak meg, ott viszont tarolnak. Az alábbi ábrán is látszik, hogy a tüskék az idő múlásával egyre kisebbek, és ritkábbak, az átlagos sikerfilm megbízhatóbban hozza az elvárt bevételt, de ezzel az esélye is elszáll, hogy igazán nagyot hozzon. A filmgyártás központjai így kevésbé függnek egy-egy produkció sikerétől. Más szóval: a stúdiók bevételei szélesebb diverzifikáció mentén keletkeznek.

A szórakoztatóipar megtalálja az utat ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ha egyre többen töltenek le, akkor terjeszkedik külföldre (lásd három bekezdéssel feljebb), kultikus filmek újabb részeit forgatja le (Dark Knight), amiért fogyasztók fizetni is hajlandóak, technikai újításokat vezet be (az Avatar-t nagyon sokan láttak IMAX mozikban 3D-s szemüveggel), stb.

Másrészt a szórakoztatóipar ezen ágazata vertikális oldalon is nagyot nőtt, és tagjai mára tájékoztatási, de még sokkal inkább szórakoztatóipari cégbirodalmakká nőtték ki magukat. Egyre több a DVD-s, sőt az internetes bevétel, nem is beszélve a TV-kről. A szórakoztatóipar forgalma továbbra is nő, csak más formában, más síkon jelenik meg.

Erre látványos példa a Disney, amelyik ma már bevétele viszonylag kis részét szerzi a filmgyártásból, ám itt sem panaszkodhatnak. Minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 17 az övék, de az utóbbi 20 év 34 listán lévő alkotásából 8 tartozik hozzájuk. Ez alatt a két évtized alatt az árfolyam ötszörösére nőtt, és a papír azon kevesek közé tartozik, amely idén tavasszal minden idők legmagasabb árfolyamára jusson. Egyelőre szó nincs eufóriáról a részvény piacán, az értékeltségi mutatók nincsenek a földtől elrugaszkodva.


Nem kell azonban attól félni, hogy csak az ekkora óriások kerülhetnek ki megerősödve a versenyből. A már említett IMAX mozik technológiája mögötti vállalat árfolyama is elképesztő mértékben ugrott meg a gyorsan növekvő bevételekkel párhuzamosan és a hosszú oldalazás után ez az árfolyam is meghaladta mindenkori maximumát. Az árazás itt már valamivel merészebb, de ha a növekedési ütem tartható, akkor még olcsónak is mondható a részvény.


Még a közhiedelem által válságágazatokként emlegetett szegmensekben is lehet találni olyan közép és hosszútávú befektetéseket, amelyek a legügyesebben használják ki a gyakran meglepően erőteljes fellendüléseket. Nyertesek mindig lesznek.

---

További rengeteg díjmentes segítség magas hozamcélú befektetésekhez itt:

Thursday, June 02, 2011

A közösségi oldalak árazásáról

A LinkedIn közösségi oldal mintegy két hete debütált az amerikai részvénypiacon. Ez az első olyan széles körben ismert közösségi oldal, amelyik a tőzsdén megjelent, de az elkövetkezendő kb. egy-másfél évben több hasonló is várható, köztük a Zynga, amelyik a közösségi oldalakon keresztül használható játékokat kínál, a Groupon, amelyik napi nagy csoportos kedvezményes kuponokat árul, szóba került a Twitter mikroblogger oldal részvénykibocsátása is, de a legnagyobb hal a tengerben kétségtelenül a Facebook, amelyik valószínűleg 2012 elején lesz nyilvános társaság.


A karrier és üzleti kapcsolatokat építő LinkedIn félelmetes szintjeit látva felmerül az emberben a kérdés, hogy az új, általában még szélesebb körben ismert vállalatok értéke mennyi lenne, ha a LinkedIn aktuális árfolyamának megfelelő árazás mellett kerülnének bevezetésre a tőzsdére. Mivel a többségük egyelőre nem közöl részletes adatokat, ezért a leginkább megbízható, elmúlt év (vagy gördülő 12 hónapos) árbevétel adatokból indultam ki. Az ez alapján történt értékelések:

Facebook: 72,8 milliárd dollár (74,8 mrd)
Twitter: 4,7 milliárd dollár (8,8 mrd)
Groupon: 19,8 mrd (12,7 mrd)
Zynga: 22,1 mrd (10,7 mrd)

Zárójelben a Sharespost tőzsdén kívüli tranzakciók alapján készült kapitalizáció becslése látható. Természetesen ennél sokkal részletesebb mutatószám alapú összehasonlítást lehetne csinálni, de ennek a rövid írásnak csak az arányok eltolódásának az érzékeltetése a célja. Fontos hozzátenni, hogy a cégek eredményhányadai és egyéb tényezők miatt nem lehet ez alapján értékelni, az eredményesség jelentős mértékben eltérhet az egyes vállalatoknál. Ha az összehasonlítást a LinkedIn maximumán tettük volna meg, akkor a fenti számokat másféllel kellene megszorozni.

A Sharepost kapitalizációi alapján látható, hogy nincsenek nagyságrendi eltérések a piac aktuális értékelései alapján, sőt a Twitter esetén még sokkal magasabb értéket tartanak reálisnak a mostani vásárlók. Mindez azt jelenti, hogy a piac teljesen reálisnak látja azt, hogy az alábbi nyereségeket fogják elérni ezek a cégek, amikor véget ér a nagy növekedés szakasza (és ennek az elérése nem tart tovább pár évnél):

Facebook: 4,85 milliárd dollár
Twitter: 313 millió dollár
Groupon: 1,32 milliárd dollár
Zynga: 1,47 milliárd dollár
LinkedIn: 488 m dollár

Jelen pillanatban egyik vállalatnál sincs a közelében a nyereség ezeknek az értékeknek, de még a teljes árbevétel eseté sem, sőt ez általában a felét sem éri el. Lehet, hogy egy nap ekkora lesz a nyereség egyiknél-másiknál, de ehhez a legoptimistább várakozások szintjén kellene további növekedést produkálniuk ezeknek a vállalatoknak.

Azt, hogy lufit mennyire fel lehet fújni arra jó példa a Renren nevű kínai közösségi oldal, amit - nem véletlenül - szintén a tőkében gazdag amerikai részvénypiacra vezettek be. A cég jelen pillanatban 4,9 milliárd dollárt ér, és a befektetőket, de még ez is az igen optimista LinkedIn árazás két és félszerese! Ha valaki úgy gondolja, hogy ez sok, akkor nem árt tudnia, hogy a Renren az indulás napján, kevesebb mint egy hónapja, ennek a dupláját is érte.


A LinkedIn tőzsdei pályafutása kísértetiesen hasonlít erre, különösen a debütálás napjainak hasonlósága megdöbbentő. Arra, hogy a piac mennyire fél a zuhanástól, jó példa az, ami az opciós piacon történik. Az alábbi pillanatfelvétel a LinkedIn opciós piacán meglévő anomáliáira világít rá. Az opciók árfolyama, amelyek vételi vagy eladási jogot testesítenek meg a részvényre, számottevő részben a beléjük árazott volatilitástól függenek. Másképpen megfogalmazva: minél kockázatosabbnak, “ingadozóbbnak” látnak egy részvényt, annál drágább lesz az opció. Az ábrán úgy rendeztem sorba az opciókat, hogy a beárazott volatilitás szerint lefelé növekvő sorrendben legyenek. Az elején kizárólag call, azaz vételi opciók vannak, míg a végén csak put, eladásiak. Ráadásul a kettő között éles határvonal húzódik, több mint 10% eltéréssel, vagyis az egyes opciók között ennél még nagyobb, helyenként sokkal nagyobb eltérések vannak. Az eladási opciók sokkal magasabbra történő értékelése természetesen azt jelenti, hogy a piaci szereplők sokkal inkább számítanak a zuhanásra. Hogy tényleg így lesz az, csak idő kérdése, kivéve ha a cég képes lesz az elképesztően magas várakozásokat visszaigazolni. (a képen klikk a nagyításhoz)

A tanulság ugyanaz, mint szinte minden esetben. A hosszú, de gyakran középtávú befektetők sem járhatnak jól az ilyen agyonbeszélt, divatrészvények elsődleges kibocsátás utáni vásárlásával. Ők a balekok, akiknek a bennfentesek a lehető legmagasabbra srófolt árfolyamon eladják a részvényeiket.

---

További rengeteg díjmentes tanács magas hozamcélú befektetésekhez: