Monday, March 29, 2010

Wall Street – a legjobb tőzsdés film

A filmről már régóta akartam írni. Blog-ban korábban is számtalanszor említésre került. (1, 2, 3, 4, 5, 6)

Szintén beszéltem már róla többek között a Magyar Televízióban és a 168 óra hasábjain is. Ideje volt, hogy itt is írjak róla. Mielőtt tovább olvasol, csak úgy, mint a múltkori 5 legjobb és 5 legrosszabb tőzsdés filmről írt bejegyzés elején, itt is SPOILER WARNING, azaz ha még nem láttad a filmet és később szeretnéd megnézni, ennek elolvasása a későbbi befogadás élményét nagymértékben ronthatja, a végkifejletet tartalmazza.

A film magyar címe: Tőzsdecápák. Érthető, hogy a hazai forgalmazó ezt a címet választotta, az angol cím itthon eladhatatlan lett volna, még akkor is, ha a Wall Street nem egy földrajzi hely, hanem egy sokkal szélesebb körű fogalom. Én mégis az eredeti címet fogom használni.

A Wall Street egy szimbólum. A pénzügyi, azon belül is a befektetési ágazaté, jó néhány közepes és kevés nagy cégé, amely sok ezer ember munkahelyét jelenti. Még általánosabb, elvontabb értelemben azonban a kapzsiság, és a másokon átgázolva elért gazdagság jelképe. Felesleges lenne azon vitatkozni, hogy ez a vélekedés mennyire megalapozott, nyilvánvalóan van ilyen eset bőven. Azon sem érdemes elmoralizálni, hogy amit általában ezek a vállalatok tesznek hova, milyen értékrendbe illeszkednek bele. A helyszín, illetve az ágazat kiáltott azután, hogy pellengérre állítsák. Már a nyolcvanas években is időszerű volt, hogy egy hatalmas, epikus szintű, érzelmileg is erős filmet forgassanak róla. Itt lép be a szerencse a képbe. Egy olyan ember személyében, aki egyszerre lett híres társadalmi érzékenységéről és kiváló filmrendezői talentumáról. A sors azonban még ennél is nagyobb ajándékot adott. Lehetővé tette, hogy a művészi tudás találkozhasson a való élet realitásainak tapasztalatával. Ráadásul a rendező éppen akkor járt kreativitásának csúcsán a Platoon című, Vietnámi Háborút bemutató alkotásával, és ezért Oscar-t kapott.

Oliver Stone-ról jól tudjuk, hogy Amerika élő filmes lelkiismerete. Rendezőként rámutatott már a Vietnámban folytatott háború borzalmaira és a saját társadalmuk belső konfliktusaikra (két nagyszerű filmben is), a Kennedy merénylet vélt vagy valós hátterére, a televízió erőszakosságára, az amerikai foci világának kegyetlenségére, és két amerikai elnökről is készített játékfilmet. Filmjei erőszakosak, lendületesek, izgalmasak, és húsba vágó kérdéseket feszegetnek, sokaknak fájó nyíltsággal. A Wall Street esetén természetesen szó szerinti öldöklésről nem lehet szó, de Stone itt sem volt képes megállni, hogy legalább egyszer valakinek egy ütés miatt ne eredjen el az orra vére. Ám az itt zajló harc sok szempontból kegyetlenebb és mindenképpen bonyolultabb, mint Vietnám dzsungelében.

A filmtörténelem és a tőzsdét értő és szerető emberek nagy-nagy szerencséje, hogy Stone apja karrierjét tőzsdeügynökként töltötte. Ez lehetőséget adott a rendező számára annak, hogy ne sablonos filmet, hanem valós hátteret alapul vevő, ugyanakkor persze dramatizált történetvezetést, hátteret és jeleneteket teremtsen. Ő pedig élt a lehetőséggel, és apja tudását kiegészítette azzal a részlet gazdag mesélési technikával, amely szinte minden filmjét jellemzi. Az, hogy Oliver Stone-t érzelmileg is megérintette a témakör, jól jellemzi az apa-fiú kapcsolat jelentősége a filmben, és persze az is, hogy a film megrázó végén a stáblista előtt ezt a mozit az ő emlékének szenteli.


A film csodálatos nyitójelenet szekvenciával kezd, ami azonnal hangulatba hozza, majd rabul ejti a nézőt. Főhősünket, Bud Fox-ot láthatjuk, amint munkába igyekszik. Ő egy fiatal, feltörekvő bróker, kevés eredménnyel, sikerre éhezve. Csak úgy, mint az életben, szinte furakodnia kell a tömegben, a tömegközlekedés és a telezsúfolt liftezés minden kényelmetlenségét nap, mint nap elviselni. A reggeli rohanós jelenetek alatt a kép kikerekítése, a vágyak és a valóság távolságának érzékeltetése érdekében Frank Sinatra talán legjobb dala, a „Fly me to the Moon” szól.

A brókercég irodájába belépve egy monstre, vágás nélküli felvétel, amint Fox, azaz Charlie Sheen elsétál székéig, útközben üdvözölve ismerőseit, beleszagolva a hangulatba. Kész, a nézőt a film végleg beleszippantotta a történetbe és az utolsó pillanatig nem ereszti el egy pillanatra sem.

Az alkotás minden kétséget kizáróan legfontosabb alakja mégsem a protagonist, hanem a Michael Douglas által alakított valódi tőzsdecápa, Gordon Gekko. Ő az elképesztően hatásos ellenpont, igazi klasszikus antagonist. Ő az, aki a film nagy részben az aktív oldalt jelenti, és irányítja az eseményeket. Douglas játéka olyannyira élettelivé, dominánssá tette a karaktert, hogy már az önmagában elvinné az egész filmet a hátán, ha minden más közepes lenne (erről azonban szó sincs). Douglas alakítása magabiztos Oscar-díjat ért.
Utálod az általa ábrázolt embert, de néha mégis úgy érzed, hogy igaza van. Van szuggesztív ereje, nem is akármekkora, a manipuláció nagymestere. A külsőségek, a gazdagság, a drága szórakozás és a körítés pedig a legtöbb embert könnyen elcsábítja. Akárcsak Bud Fox-ot. A központban lévő szereplő ugyanabba a csapdába kerül bele, mint Goethe művében Faust. Ez ugyanaz az ördög csábítása mesén alapszik, amely egyidős az emberiséggel. Faust ugyanúgy eladja a lelkét Mephisto-nak, mint Fox Gekko-nak.


Charlie Sheen sosem tartozott a kedvenc színészeim közé (bevallom, néhány Nagy Durranás poént kivéve), de ebben a filmben még akkor is megállja a helyét, ha Michael Douglas, de még az apja is elnyomja karakterét. Ritkán, de előfordul, hogy a protagonist nem egy igazán erős karakter, és a film mégis működik. Nem muszáj mindig Clint Eastwood-nak lenni. Az ifjú Sheen feladata az, hogy jellemfejlődésében, előbb fiatalos naivitásában és ambíciójában majd kétségbeesett és önzetlen jóvátételi igyekezetében reagálja le Gekko és apja világképe közötti őrlődést.

A szerencsés választások sorát szaporítja Martin Sheen, aki Charlie édesapja, és karaktere is Fox apja a filmben. A közvetlen rokoni szál lemásolása nagyon jót tesz a jeleneteknek és erős párbeszédek, érzelem gazdag viták és beismerések alakulnak ki ebből. Az apa sokkal inkább passzív szereplő, mint Gekko, ezzel is kihangsúlyozva, hogy mennyire eltér attól a világtól, amelyet az üzletember képvisel. Az elvhűsége olyan fontos számára, hogy egy adott ponton még fia előrejutásának az elősegítése helyett is ezt választja, nem mellesleg teljes ellenszélben. Ám Carl közel sem tökéletes, hibái hajlamosak elfedni az alattuk rejlő kőkemény elveket. A külsőségekkel nem foglalkozik, Gekko a legjobb szabóhoz küldi Fox-ot, amíg Carl még az üzleti tárgyalásra is egy mindennapi dzsekiben érkezik. Amíg Gekko néha rágyújt egy-egy kiváló szivarra, addig Fox apja már-már láncdohányos, egy olcsó cigarettamárkából. Ennek meg is lesz az eredménye, mert kórházba kerül – mint megtudjuk már másodszorra. Az egyik ikon (főhős szemében történő) erkölcsi, míg a másik ikon fizikai-biológiai összeomlása hozza meg Fox-nak azt a fordulópontot, ahol már tudja, hogy melyik világhoz tartozik, ezért mindent hajlandó feláldozni.


Bud Fox tehát tulajdonképpen a második fordulópontig az apja és Gekko közötti világképek között őrlődik, és a végén dönt. Mindezt lenyűgöző cselekményvezetés során teszi.

Pedig a forgatókönyvíró, Stanley Weiser nem nevezhető ikonnak a szakmájában. Stone-nal többször dolgozott együtt, de pechjére (?) éppen azokban a projektekben, ahol egy még igencsak érleletlen, friss történetet, aktív portrét kellett felvázolni, és végül is kevéssé voltak sikeres alkotások. Mellette más történelmi témakört is feldolgozott. Ezek közé tartozott a felejthető, Rudy Giuliani életéről szóló TV-s film, illetve az egészen jól sikerült Fatherland, amely azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lett volna, ha a Második Világháborút a németek nyerik, és a hatvanas években még mindig Hitler van hatalmon. A probléma csak az, hogy mindkét esetben egy regényt kellett feldolgoznia, ami bár nagy munka, kevésbé tekintélyes, mintha az ötlet az övé lett volna. Segítséget nyújtott még a talán túlságosan komplex Nixon-ban, és sajnos egyedül írta meg a rettenetesen sikerült W.-t, amely a nemrég leköszönt Bush elnök portréját átgondolatlanul, túlságosan hamar dobta a piacra, hatalmas bukás is lett a vége, mind a kritikusok tollából, mind a mozi pénztáraknál.

Ennek a filmnek az ütemét, struktúráját és fokozatos felépítését viszont zseniálisan eltalálta. A ritmus végig nagyon magas fokozaton tartja a néző figyelmét, egy pillanatra sem unatkozunk. A dialógusok pedig még inkább mesteriek lettek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos kifejezés, beszólás, beszéd, jelenet ezer helyen köszön vissza a kultikussá váló filmből.

Az egyik ilyen a „A kék virág szereti”, amely egy titkos kód arra, hogy hírügynökségeken keresztül Gekko (vagy más beavatott) befolyásolja az árakat. Egy időben a Budapest Alapkezelő honlapján a kedvelt részvényeket a „Kék Virág” szereti rovatban ismertették. (az eredeti nyelvű verzióban „horseshoe” azaz patkó szerepelt virág helyett.

Aztán ott van a híres „Greed Is Good” (a mohóság jó) beszéd, amely önmagában, a legmélyebben, legerőteljesebben, alapjaiban definiálja azt a szellemet, amelyet Gekko, és a nyolcvanas évek felső kapitalista Amerikája képvisel. Sőt, az elmúlt évtizedekben ez mit sem változott.

A nagy mondásokat a mai napig idézik tőzsdés körökben, és ha az egyik bróker azt mondja a másiknak az utolsó barátnőjéről, hogy „szeretkezni vele olyan volt, mint a Wall Street Journal-t olvasni”, akkor pontosan érti, hogy miről van szó. Nem véletlen, hogy a film rengeteg utánérzéssel, későbbi mozikban történő visszautalással büszkélkedhet. A Wall Street olyannyira kiemelkedik a tömegből mind a mai napig, hogy mindenki, de tényleg mindenki, aki kicsit is hasonló témájú filmet forgat, hozzá méri magát, ez számára az etalon, az ideál.

Visszatérve a szereplőkhöz. Imádtam Gekko valódi üzleti ellenfele, Sir Larry Wildman karakterét is. Terence Stamp, mint színész, önmagában is nagyszerű karakter, itt ki is játssza a legjobb kártyáit és erre szükség is van. Kár, hogy később közepessé silányult filmekben is megfordult. Itt viszont gyakran sztoikus nyugalmával kiválóan tart tükröt Gekko esetenként túláradó személyisége elé. Wildman-t még az sem tudja igazán kihozni a sodrából, ahogy Gekko az általa utána kémkedni küldött Fox társaságában több tízmillió dollártól fosztja meg néhány másodperc leforgása alatt, a lehető legpofátlanabb módon. Ez a remek alkudozási jelenet már-már hátborzongató, ahol egy egész vállalat sorsáról egy rövid, de pszichológiai trükköktől sem mentes vitában döntenek, ezzel talán több ezer ember megélhetésére keresztet vetve.

Wildman kapcsán még igencsak vicces az, ahogyan Gekko – persze gúnyolással takargatva – irigykedik arra, hogy a királynő lovaggá ütötte. Hiába a hatalom és a sok pénz, ezek az emberek még ezen a magasságon is kicsinyesek, mint a gyerekek.


Mindenki ismer egy (!) Lou Mannheim-et. Ő az az egyéniség, aki bölcs, sokat vesztett már az életben és sokat tanult. Megtanult türelmesnek lenni, és szinte mindent előre lát az életben, ugyanakkor néha a pesszimista vízióival az őrületbe kerget mindenkit. A filmben egy fajta gyengébb guardian karaktert vesz fel, mert felismeri a főszereplőben a jellemfejlődés lehetőségét, és emiatt – ha nem is nagyon mutatja ki – kedveli is őt. Életre keltését Hal Holbrook kiváló alakításának köszönhetjük.


Ne feledkezzünk meg Marvinról sem. Ő Fox legjobb barátja a brókercégnél, és vicces beszólásaival kiszínezi az amúgy sem unalmas filmet, de emellett szerep jut neki a végső akcióban is. Tényleg minden valamirevaló brókercég kereskedési termében van egy példány az ő prototípusáról másolva, a tréfálkozó, hangoskodó srác. Itt John C. Mcginley alakítja, aki egyébként Stone kabalája is lehet, hiszen több filmjében is kapott kisebb szerepeket, például a Minden Héten Háború fantasztikus iramú és zenéjű amerikai focis filmben remekül adja az izgága, örök kritikus riporter szerepét.


Összességében elmondható, hogy a filmben szinte minden karakter remekül kitalált és eltalált. Minden a helyén van. Nagyon kevés filmen érezni, hogy ennyi nagyszerű karakter mellett sem esik szét a fő szál, és a kohézió a karakterológiában.

Ez kétségtelenül egy „férfias” film férfiaknak. A film egyetlen lényeges női szereplőjét, a romantikus szálat Fox barátnője, Darian testesíti meg. Bár a kötelező minimumot hozza, nem képes adni a csodálatos lányt, a csábító contagonist karakter igazi mélységét. Nem az a nő, akibe bele tudunk szeretni, és itt nehéz azonosulni Fox érzelmeivel. Emiatt aztán a szükségszerű csalódás sem fájhat annyira a nézőnek, mint amennyire azt Stone és Weiser szerette volna elérni. Darryl Hannah a többiekénél kevésbé tartalmas produkciója sokban hozzájárult ahhoz, hogy a még így is nagy magasságokban lévő filmet visszahúzza a tökéletesség tartományaiból. Nem véletlen, hogy amíg Douglas az Oscar-t, Hannah a Nagy Málna díjat kapta meg, ami az év legrosszabb alakítását „díjazza”. A színésznő elmondása szerint nem jött ki jól a rendezővel, és később meg sem nézte a filmet. Úgy kell neki, megnézzük mi helyette százszor is.

A film az általam is gyakran emlegetett Sun-Tzu modernkori kultuszához is nagymértékben hozzájárult. Az ókori kínai hadvezér „Háború Művészete” című művéből előszeretettel idéznek a filmben, és kétség nem fér hozzá, hogy elsősorban Gekko világának a filozófiája áll mögötte, de a modern, pénzügyi piacokon ugyanolyan hasznos gyakorlati tanácsokkal szolgálhat, mint a több mint kétezer évvel azelőtti valódi halált okozó csatákban.

A hangulati elemek elhelyezése, azok felfokozása és lecsendítése is jelzik Stone zseniális érzékét a filmkészítéshez. Az egyik legjobb példa az, amikor Fox először belép Gekko irodájába, és az antagonist színre lép (ám a híre már jóval korábban megelőzi őt). Ahogy a kétfedelű ajtó bezáródik hallatszik egy farkasüvöltés a háttérben. Stone szereti ezt a technikát alkalmazni, a már említett Minden Héten Háborúban egy játék indítás előtt az irányítóval szemben álló, őt a földbe döngölni szerződtetett linebacker oroszlán vagy tigris hörgést „hallat”.


Az élő tőzsdei ügyletek a NYSE élő kikiáltással (is) működő parkettjén felejthetetlen hangulatot és libabőrt okoznak. Az Anacott Steel felvásárlása körüli csatában az elszabadult árfolyamot lekövető őrület, és a felosztott képernyős megoldás – amelyen maga a rendező is megjelenik pár másodpercre – felejthetetlenek. Csak úgy, mint a Bluestar megmentésének látványos akciója is, amelyen nagyon sokadszorra nézve is mindig ugyanúgy tud izgulni az ember. Az atmoszférához nagyban hozzájárult Stewart Copeland (aki sokkal inkább ismert lehet a Sting-féle Police gitárosaként) eredeti filmzenéje, és a további zenék jó ízlés melletti eklektikus jellegű összeválogatása.

A film realitásérzéke és valósághűsége úgy volt képes minden más hasonló műnél jobb lenni, hogy közben az élvezeti értéke is utcahosszal veri az ellenfeleket. Természetes, hogy a drámai hatások érdekében egyes elemek el lettek túlozva, mégis a hangulat és az egyes történések is nagyon közel járnak ahhoz, ami történhetne, sokszor történik is a valóságban. A kereskedés a parketten egy az egyben a valóság, a közgyűlés is nagyon emlékeztet egyes cégek éves részvényesi találkozóira, a szakkifejezések, az elejtett megjegyzések, a berendezések is nagyon hűek a világhoz, amit ábrázolni akarnak. A Gekko és Fox által elkövetett fő bűn, a bennfentes információk alapján történő kereskedelem is lényegében teljes valójában megmutatkozik. Sheen karaktere, aki apja munkaadóját jelentő vállalatot átjátszotta Gekko-nak, a valós szándéka felismerése után, ezek felhasználásával, de még inkább az árfolyamok szándékos manipulálásával borítja ki végleg a bilit a hatóságoknál, ezzel célját elérve, de saját magát tönkretéve. Drámai önfeláldozás, akárcsak egy görög tragédiában. Ám ennek bemutatása is csodálatosan sikerül a rendezőnek.

Zseniális, ahogy a film végén Fox – akárcsak az elején - besétál az irodába, ezúttal a zsivaj és a készülődés hangjai helyett a csend követi, és minden szempár rá szegeződik. A többiek már tudják, hogy ott rögtön le fogják tartóztatni, de ő még nem. Mindenki elhúzódik mellőle, senki nem vállal közösséget vele. Kivéve régi barátja, Marv, egy szimbolikus gesztussal, és Lou (ez látható a fenti képen Mannheim jellemzésénél), előtte soha nem látott erejű kiállással: „Bud... Bud kedvelem magát. Emlékezzen valamire. Az ember belenéz a szakadékba, és semmi sem néz rá vissza. Ebben a pillanatban az ember rátalál önmagára. Ez az, ami visszatartja attól, hogy a szakadékba zuhanjon.” („Bud... Bud I like you. Just remember something. Man looks in the abyss, there's nothing staring back at him. At that moment man finds his character. And that is what keeps him out of the abyss”). Egyetlen mondatban összefoglalja Fox jellemfejlődésének a lényegét. Gyönyörű.
Mindkét jelenetsor vágás nélkül megy végig, ugyanott, ugyanazokkal az emberekkel, de egészen más szituációban. Géniuszokat idéző kontraszt.

A történet végén nem marad más dolgunk, mint feltehetjük a kérdést: melyik világkép a helyes?

Persze, hogy rávágjuk: Carl Fox világa. Az egyszerű embereké, akik alkotnak és dolgoznak, látnak összetartó értékeket a társadalomban. Ismerik a szerelmet. A barátságot. A másik világ sokkal idegenebbnek hat, mégis valahol Gekko érvelése is lehengerlő. Másképp látja a világot és neki, a film utolsó kockájáig ez működik is, még ha akkor csúnyán meg is égeti magát.
Ami viszont sokkal nagyobb súllyal esik a latba: a világ így (is?) működik, legalábbis ezer jelet kapunk erre. Sajnos a kérdésre nem olyan egyszerű a válasz, mint elsőre remélhettük. Lehet, hogy mi sem vagyunk olyan tökéletesek, mint azt hinni szeretnénk. Talán mindkét világból van bennünk valamennyi. Talán azon, azért kell dolgoznunk, hogy ne Gekko, hanem Carl Fox győzzön a lelkünkben.

A világképek számos helyen és témakörben folytatnak háborút egymással a cselekmény során is. Gekko egyértelműen jelzi, hogy nem hisz a szerelemben. Ráadásul ezt erős cinikus hangnemben teszi. például. amikor Gekko Darian-t győzködi, hogy újra feküdjön le vele, ezúttal már Fox háta mögött. Aztán ott van a barátság kérdése. Gekko szerint „ha barát kell, tarts kutyát”. Mennyire hátborzongató ennek a kijelentésnek a magva, mégis úgy fest, hogy Gekko ezzel az elmélettel nagyon is jól boldogul a világban. Ha nagyon halványan is, de Gekko-nak azért van egy másik arca is. Szinte már-már apai jellegű módszerekkel tanítgatja Fox-ot a való világ működésére, illetve arra, hogy ő látja azt. Igen, már az első pillanattól kezdve kihasználja, mégis az is egy jel, hogy imponál neki a fiatal kitartása, amikor minden nap felhívja, hogy bejusson az irodájába. Ez az az ok, amiért egyáltalán hajlandó találkozni vele.

A két világnézet csatája Gekko fantasztikus beszédében csúcsosodik ki, Fox-al való összezördülésekor. Ennek során kőkemény társadalmi kihallásoknak lehetünk fül és igen: szemtanúi is. A vita során ugyanis a háttérben egy munkás az ablakot takarítja, Gekko pedig az önzés filozófiáját a kezében egy whisky-vel nyilatkoztatja ki éppen. Csak úgy, mint amikor a tengerparton kis homokjáró autókkal versenyeznek, a háttérben pedig a halászok rendezgetik a hálót.

A végén pedig ott van a parkbeli remek konfliktus lezárás jelenet. A két fő karakter itt találkozik egymással utoljára. Micsoda helyszín, micsoda hangulathoz passzoló időjárás, micsoda jelenet, micsoda beállítás!


Bud Fox tehát elveszíti a munkáját, a vagyonát, a karrierjét, és egy időre a szabadságát is. Mégis talán érezhetjük azt, hogy sokkal többet nyer a másik oldalon. Erkölcsi értékeket, megtalálja önmagát (a villámkarrierje csúcsán, az álomnővel való szeretkezés után, az erkélyéről nézi az éjszakai Manhattant, és a film egyetlen kissé erőltetett jelenetében felteszi a kérdést magának: „Ki vagyok én?”. Nos, igen, ennek a fickónak tényleg öndefiniálási problémái voltak). Megnyugodhatunk a katarzisban: a végén azt teszi, ami a helyes, és azzá lesz, aminek lennie kell. Még ha ezért nagy árat is fizet.

A film a végén állást foglal a saját maga által feltett kérdésben. Nem teszi ezt durván, nem mondja ki szószéken, nem dörgöli a néző orra alá. Talán még érzékelteti is, hogy ez sosem volt kérdés igazán. A zárójelenetben Bud Fox a bíróságra megy. Tudja, hogy el fogják ítélni. Ám magát az ítélethirdetést nem láthatjuk. Ha a film állást is foglal, az ítéletet már nem mondja ki. Ez a nehéz feladat a nézőre hárul.

---

Nagyjából ennyi. Még hetekig tudnék írni vagy beszélni erről a fantasztikus filmről (a remek extrákkal felszerelt Blu-Ray kiadás kapcsán meg is tettem). Bármennyire hihetetlen most még nagyon visszafogtam magam. Nem kell azonban sokat várni ahhoz, hogy ismét írhassak egy ígéretes tőzsdei filmről. Közeleg ugyanis a folytatás, a Wall Street 2: Money Never Sleeps (Tőzsdecápák: A pénz Nem Alszik?) címen. A mérce és a tét nagyon magas, ezt Stone és Douglas saját magának köszönheti. Stone-nak már csak azért sincs könnyű dolga, mert egykori kreativitása mára megkopott, és 11 éve nem készített jó filmet. Remélem a rossz szériát ezzel az alkotással fogja megtörni. Jelen állás szerint az április bemutatót áttették szeptemberre, ám ami késik nem múlik: hamarosan részletes beharangozót írok a második részről.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:
  • The truth about speculators: they are doing God’s work http://dlvr.it/CBwj
  • Burger King blames weather for low revenue. One of the worst blame ever. If you own the stock: sell. If you don't: laugh. http://is.gd/aIfHU
  • Photo: US still leads, every other major market and continent lags this year. In dollar terms it beats... http://tumblr.com/xxd7g3cqf
  • Photo: Király utca és környéke - Recesszió 2010 Q1 (további képek a linkre kattintva) http://tumblr.com/xxd7g5dhj
  • A hatósági árak miatt relatíve magas még mindig az infláció (erről papolok én is hetek óta) nagyon jó cikk: http://is.gd/aKySV
  • Photo: Gold is still in a strong long-term uptrend. Fear of inflation and traditional asset classes... http://tumblr.com/xxd7hj6bl
  • Why Fox Is Making ‘Wall Street 2′ delayed: http://icio.us/ojmcwt
  • "Az IMF-hez fordulás kényszerét még a napokban is tagadó görög kormány mai bejelentésében még mindig..." http://tumblr.com/xxd7k20j0
  • Housing Starts Stagnant: Business Week details:Housing starts in the U.S. fell in February as record snowfall in p... http://bit.ly/cxnWIM
  • Urbán szerint ne az államtól várjuk a segítséget a válság megoldásában de a shortolókat jobban szabályozná. Ellentmondás. http://is.gd/aO0Lv
  • London is now home to 55 hedge funds that manage more than a billion dollars, compared to 65 last year. http://bit.ly/aPo7Ou
  • "banking conglomerates may pose much more of a threat to future financial stability than hedge funds." http://is.gd/aRNPE
  • Video: An amazing video about the subprime collapse. It is strongly based on Michael Lewis’ book. I just... http://tumblr.com/xxd7ob0u5
  • Nem értem. Mindenféle bank elemzői felváltva naponta leirogatják, hogy mindjárt gyengül a forint. Azt hiszik sikerül arrébb szuggerálni?
  • Zsiday Viktor az államcsőd kockázatokról - Van egy érdekes riport a Portfolión arról, hogy miközben a piacok... http://tumblr.com/xxd7qk8al
  • Az Erste-nél szünetel április 2.-án a certi-k kereskedése, az osztrák (!) munkaszüneti nap miatt. Felhívom a... http://tumblr.com/xxd7s1xnb
  • Marketwatch about Hungary's coming Elections and its impact on Hungarian financial markets. http://icio.us/zhkvit
  • Pep Boys - Manny, Moe & Jack (PBY) funny name for a stock :) Looks like before a major breakout at ~11 USD http://is.gd/aYAWC
  • Photo: Hotels outperform the broad market. http://tumblr.com/xxd7tm4ti
  • Magyar Államkötvény piac - Minden jól működő pénzügyi piacon rövid és középtávon a várakozások és a hangulat... http://tumblr.com/xxd7uhq2n
  • Testing The Wall Of Worry: This is from our Morning Report this morning: One chink in the armor of those who sugge... http://bit.ly/9ctoNL
  • Érdekes ez az araszolgató piac, eladni alig akar valaki, a korrekció szinte nulla, amíg nem lesz nagyobb az optimizmus, ez így fog maradni.
(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Sunday, March 14, 2010

Az 5 legjobb és az 5 legrosszabb "tőzsdés" film (videókkal)

Ha már több alkalommal, többek között két hónapja is írtam a tőzsdével kapcsolatos játékfilmekről (1, 2) és dokumentumfilmekről (1, 2), illetve egy alkalommal még egy érdekes újságcikkben is megírták a véleményemet, már jó ideje tervezgettem, hogy írok egy bejegyzést a legjobb alkotásokról. Azonban ahogy több filmet is megnéztem, rá kellett döbbennem, hogy rengeteg pocsék, alaptalan, élvezhetetlen darab is a vászonra került a tőzsdéről, és ez majdnem annyira zavar, mint amennyire a jobbakat élvezni tudtam. A pénzügyi piacok szinte a világ minden táján egy alig ismert, már-már misztikus kategóriát képeznek, amelyről könnyű úgy filmet forgatni, hogy a nézőknek fogalma sincs arról, hogy mennyire megtévesztő, amit látnak. Sokan nem is tudtak ellenállni a kísértésnek, és szándékosan vagy egyszerű lustaságból egy mélyen elferdített, vagy teljes mértékben alaptalan valóság tükörképe köszön vissza munkájukról. Világos, hogy a mozinak nem feladata a precíz történet- és részlet hűség, és a szórakoztatás érdekében a dramatizálás elfogadott módszer, csak úgy, mint az irónia, vagy az unalmas részletek megkerülése. Mégis, ezek figyelembevételével is vannak elfogadhatatlan, gyenge darabok, amelyekről kilométerekről látszik, hogy a készítői nem tisztelettel közelítettek a témakörökhöz, és ha még végeztek is háttértanulmányokat is, az előítéleteiket egy pillanatra sem jutott eszükbe félretenni. Nem véletlen az sem, hogy legtöbbször éppen ezekből lesznek a történetvezetés, színészi, rendezői munka szempontjából pocsék filmek. Gyenge alapzatra nem lehet erős házat építeni. Ahol viszont pozitív érzelmekkel, és gyakran ennek köszönhetően alapos előkészületekkel jött létre az alkotás, ott kiváló, akár meghatározó filmélményben lehet részünk.

Mit jelent az, hogy "tőzsdés film" itt? Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy az tartozik ide, amit a széles nagyközönség tekint annak. Ugyanis a magam szerény eszközeivel egy morzsányi igazságot szeretnék szolgáltatni a valódi művészeknek és a felületes szenzációhajhászóknak pedig fügét mutatni. Rá szeretnék világítani, hogy akár szakmai, akár művészi szempontból melyik alkotáson érződik a valós munka, és melyiken nem. Ehhez az összes szeléskörben vett filmet vizsgálni kell, hiszen sok olyan van, amiről rengetegen azt hiszik, hogy a tőzsdéről szól, vagy azt jól mutatja be, de tévednek, a cirkuszi bohócok gúnyt űznek belőlük.

Nyilván még az olyan fanatikus, mint jómagam, sem látott minden, a témakörrel szorosan, pláne lazábban összefüggésben lévő tematikájú filmet. Ezért a lista szükségszerűen nem lehet teljes, lehetnek az ismeretlenség homályába veszett filmek, vagy olyanok, amelyek még meg sem születtek.

A lista összeállításánál nem az a lényeg, hogy mennyit tanulunk az adott alkotásokból! Nem fogunk. Helyette élvezzük ezeket, próbáljuk áterezni a hangulatukat. A filmek célja a szórakoztatás vagy az, hogy elgondolkoztasson. Hogy utána mit teszel, az a te dolgod, de új tudás beszerzéséhez könyveket és a gyakorlatot használd.

Mielőtt tovább olvasol még egy intelem: SPOILER ALERT - azaz a lista ismertetése során lehetnek olyan elemek, amelyek a filmből idéznek, azok cselekményére utalnak, akár "lelövik a poént".

Az 5 legrosszabb "tőzsdés" film

5. Pursuit of Happyness (IMDB, Port.hu)

Erről a filmről, már írtam korábban. Valós történet alapján készült, az emberi tenni akarást, és az apa-fiú kapcsolatot a középpontba állító igazi feel-good movie, szükségszerű botladozásokkal az elején, majd boldog végkifejlettel a végén. A főhős csontig legatyásodva, az óvodás korú fiával szó szerint csövezni kényszerül, miközben egy menő brókercégnél tölti gyakornoki időszakát, remélve az állandó szerződést. A történet bárgyúsága és cukormáza talán még megbocsátható lenne, de a naivitás a szakmai részeken hatványozottan csapódik le, és ez az érzékenyebb műértők gyomrában fizikai fájdalmak formájában manifesztálódik. Nem tudjuk hogyan lett a valóságból az a végtelen marhaság sorozat, ami a filmben látható, de úgy látszik, mintha egy tőzsdét és brókercégeket sosem látott tinilányt írta volna a forgatókönyvet.




4. Pí (IMDB, Port.hu)

A Pí sok ember számára egy kultikussá vált alkotás. Számomra egy kifejezetten idegesítő, eredeti témaköréről bosszantóan semmitmondó kezdeményezés.

Egy zseniális vagy magát annak képzelő matematikus megbomlott elméjébe tekinthetünk bele. Ő úgy tekint a világra, hogy mindenhol formációkat vesz észre, és meggyőződése, hogy minden leírható ezek segítségével. A tőzsde néhány apróságban jelenik meg a film során: a főszereplő újságjában az árfolyamok táblázatában, Fibonacci-ról beugró aranymetszésben, és a saját szobájában (!) elhelyezett 'simulated ticker display', ami akkora randa közhely, mint egy pályaudvar. Aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy miről forgatna filmet, az ilyet nem tesz (igen, a Wall Street-ben is van csak ott jókor és jó helyen). Ennyi. Minden más egy őrült kávédaráló, izgalmas alapanyaggal, de emészthetetlen végeredménnyel, jelen bejegyzés szempontjából irreleváns tartalom nélkül.

Ami miatt az igazi ínyenceknek mégis érdekes lehet a Pí: Ez Darren Aronofsky első játékfilmje, ha úgy tetszik szárnypróbálgatása. Hogy ő kicsoda? Későbbi elképesztően nagy mozik rendezője. Az egyikre talán többen emlékeznek: a Pankrátor című film, amelyben Mickey Rourke egy lecsúszott, kiöregedett (meglepetés!) pankrátort alakít, szívszorító módon. A másik, talán minden idők legsokkolóbb filmje, a Rekviem Egy Álomért, amely drogfüggők egyre borzalmasabb mindennapjait mutatja be kíméletlen jelenetekkel, és a végén zsigerekig ható klippszerű képsorral az arcunkba lökve brutális tönkremenetelüket. Ha először ezt a filmet nézed meg, akkor később a Pí jelenteiben számos későbbi, nyers tökéletlenségből, érett és összeillő vágásra, beállításra, képre fogsz ráismerni. Az összehasonlítás során érződik, hogy mennyire sok múlik a művész tapasztaltságán, a türelmén, és természetesen a költségvetésen is. Egy ujjgyakorlat, amiből később teljes és ledöbbentő alkotás állt össze. A Pí idején ez még nem volt meg, de a jelek látszódtak. Ezt a filmet még az sem menti meg, hogy a zene egész jól eltalálja a hangulatot.

De akkor is: ennek a tőzsdéhez semmi köze.



3. Other People's Money (IMDB, Port.hu)

Emlékeztek még arra a korszakra, amikor a nagy költségvetésű hollywood-i vígjátékok kötelező eleme volt Danny DeVito? (csak úgy mint az Amerikai Pités Srác elmaradhatatlan kelléke volt a tinivígjátékoknak az elmúlt 10 évben, ha kellett egy ügyefogyott arc) Biztosan mert olyan jópofa, mert alacsony mint egy gyerek, mert kacagtatónak vélt ábrázatokat tud vágni, gondolták a producerek és valószínűleg DeVito saját magáról. Nem ismerek olyan embert, aki - ha eleinte még szórakoztatónak találta is volna ezeket a karaktereket - 3-4 alkalom után ne találta volna őket idegesítőnek.

1991-ben járunk. A Wall Street olyan mély benyomást tett a forgatókönyvírókra, hogy sokan vettek át elemeket belőle. DeVito egy pénzéhes spekuláns, aki cégek tőzsdei felvásárlásával, majd szétdarabolásukkal és eladásukkal tesz szert haszonra. Milyen eredeti ötlet... A gyenge kezdés után erős visszaesés zajlik a cselekményszálban, ami természetszerűen banális happy end-el végződik, és még egy szerelmi szál is gazdagítja a kínos jelenetek sorát. Ezzel a megpróbáltatásoknak nincs vége. Az alkotók feltették az i-re a pontot azzal, hogy a gonosz spekuláns ellenpontjának az igencsak idős és szebb napokat is megélt Gregory Peck-et tették meg. Ha már forgatnak egy gyenge filmet, miért is ne aláznának meg egy színész legendát egy füst alatt. Külön humoros, hogy a hazai forgalmazó úgy gondolta, hogy a magyar címnek a Furfangos Részvényes, illetve korábban a Nagy Likvidátor címet adja. Gratulálunk ez úton is, majdnem sikerült elérni az In Bruges - Erőszakik szintet.

A film nem lett más, mint egy szakmailag vállalhatatlan, vígjáték és romantikus film között hamar eltévedt, kifejezetten gyenge Wall Street másolás, amelyben a forgatókönyvírónak még ahhoz sem volt elég esze, hogy a híres Gordon Gekko-féle "Greed is Good" beszédet legalább egy bitnyi plusz töltet hozzáadása mellett koppintsa le.




2. American Psycho (IMDB, Port.hu)

Ez a film az újságcikkben is szerepelt, és a többi megkérdezett hosszan elemezgette. Számomra rejtély miért. A film egy befektetési bankárról szól, ez már önmagában is eltávolítja a bejegyzés témakörétől magát. Azonban nem a munkájáról, hanem elborult elméjéről szól, és el kell ismerni: a feltörekvő Christian Bale remek alakítást nyújt. Az igazi mondanivaló azonban, egy fájdalmasan elidegenedett, kőkemény materialista, képmutató társadalomról szól. A csúcsa ennek érzékeltetésére, amikor a főszereplő feltárcsáz egy elegáns éttermet, ahová hetekkel előbb asztalt kell foglalni, és megkérdezi, hogy aznap estére van-e esetleg szabad hely. A vonal másik végén csak egy gúnyos, megalázó kacajt kap. Nem is bírja sokáig a megpróbáltatásokat és kegyetlen gyilkolászásba kezd. Túl azon, hogy ez mennyire öncélú és egy kis adag felületes mondanivalón túl mennyire üres, a legfőbb bajom vele hasonló, mint a Pí esetén: alapvető megtévesztés, hogy ennek bármi köze lenne a pénzügyi piacokhoz.



1. Boiler Room (IMDB, Port.hu)

Most is jól emlékszem, hogy miután megnéztem ezt a rettenetes gagyi filmet, egy napra rá egy régi évfolyamtársam hívott, aki sejtette, hogy engem témaköre miatt érdekelhetne a film. Áradozott róla, hogy mennyire nagyszerű, és milyen régóta nem látott ilyen jó mozit. Jó példa rá, hogyan darálja be a filmipar ezeket a szegény embereket. Jobb lesz, ha éttermekben óvatosan rendelnek, mert amit nem ismernek, azt könnyen megeszik, és elsőre talán még érdekesnek is találják, amíg ne jön el az emésztés ideje.

Számomra megdöbbentő, hogy a valóságtól ennyire elrugaszkodott, alapvető logikai tévedésekkel teli, pocsék karakterábrázolású filmszerű masszát miért képes valaki jónak tartani. Akkor még szót sem ejtettem arról hogy szakmai oldalon mekkora kegyetlen ostobaságok vannak benne. A készítők szemmel láthatóan a legapróbb erőfeszítést sem tették meg, hogy bármi alapot adjanak a történetnek. Őszintén hittek abban, hogy egy darab Ben Affleck monológ, és Vin Diesel szerű figurák ostoba és öntelt menetelései elviszik a hátán ezt a produkciót. Tényleg azt gondolták, hogy ez "cool". Talán még arról is álmodoztak, hogy a nézők majd jól együtt éreznek, Ribisi karakterével. Vajon ki tudna együtt érezni egy lusta egyetemistával, aki eleinte illegális kaszinó üzemeltetésből él, majd büszke arra, hogy ócska szövegekkel zaklat tisztességes embereket némi apróért, sokáig nem esik le neki, hogy mibe mászott, majd amikor végre tájékoztatja róla a saját apja, nemhogy ő van felháborodva, de egy kétéves gyerek mintájára szó szerint egy hisztit is megereszt.

Mindez nem is zavarna nagyon, bekerülhetne az "elfelejtett" címmel ellátott mappába. Sajnos azonban a címét szinte minden "tőzsdés" film listáján megtalálhatjuk (a hazai forgalmazó úgy vélte, hogy a "Brókerarcok" lesz a legjobb fordítás...), és ha ez még nem lenne elég, a készítők betettek egy jelenetet, ami kétségbeesett kísérlet arra, hogy egy korábbi nagy előd dicsfényéből próbáljon meg sütkérezni ez a C-kategóriás darab. A film ugyanis ott önti magát nyakon forró ólommal a leginkább, amikor a fiatal mű-yuppie-k a Wall Street-et nézik, és egyikük utánozza Gekko szövegét és mozdulatait. Vannak filmek, amelyek még arra sem képesek, hogy elegánsan tisztelegni tudjanak a nagy elődöknek.

Ha van hozzá türelmünk, nézzünk meg egy jelenetet a filmből. Mélázzunk el a rettenetes színészi alakításokon, az akcióhős Vin Diesel erőltetett mozdulatain, és főként az orvos borzasztó, amatőr színtársulatban is elfogadhatatlan arckifejezésein, továbbá az általa bekajált, minden józan forgatókönyv író szégyenének tartott, mesterséges szteroidokon hizlalt ügynök dumán.




5 legjobb (valóban) tőzsdés film

5. Overnight (IMDB, Port.hu)

Amikor először hallottam róla, nagyon vártam, fél évvel a hivatalos bemutató előtt láttam az Urániában. Gondolataimat akkor is a blog-ban erőltettem a kitartó olvasókra. Török Ferenc, a remek hangulat film rendező most is ügyesen lépett. A történet ugyanis egy-két kötelező körtől eltekintve durván szakít a sztereotípiákkal, és az addig tőzsdés filmekben kötelezőnek hitt technikai elemekkel. A film cselekményvezetése nem gyors és pattogós, hanem hideg és nyugodt. Mindezt kiváló operatőri munkával, odaillő zenével, remek színészi játékkal, kisebb gegekkel tette összeért darabbá a kreatív rendezés. A főhős élete legnehezebb másfél napját éli meg, sürgősen keresnie kellene ügyfelének egy nagyobb összeget, magánélete romokban, és egy korábbi futó kapcsolatából a lány tudomására hozza, hogy terhes. Bár a szakmai részek között, amik nincsenek túlerőltetve, vannak olyan pontok, ahol fognánk a fejünket, de az egész nem is olyan érdekes, amikor a hangulatot sikerült ilyen eredeti módon eltalálni.



4. Rogue Trader (IMDB, Port.hu)

A legnagyobb japán index, a Nikkei 225 határidős kontraktusainak kereskedelme jelentős részben Szingapúrban zajlik. A világ már a kilencvenes években is régóta több fontos pénzügyi központra szakadt, amelyek egymásnak a stafétabotot átadva éjjel-nappal működnek. Ezzel csak egy baj van: van, amit csak személyesen lehet ellenőrizni egy-egy nagy cégnél. A kontroll hiányát kihasználva Nick Leeson, a Barings Bank helyi kereskedője olyan iszonyatos kontraktus mennyiséget hoz össze munkaadójának, amely alatt egy nagy zuhanás után a teljes bank összeomlik. Mindez egy igaz történet, amely Ewan McGregor elfogadhatóan fiatalos alakításában film formájában is napvilágot látott ( hazai forgalmazó meglátása szerint a hozzá illó magyar cím a Csődtömeg...). A történetvezetés egyszerű, lineáris. Nincsenek bonyolult karakterek, Neeson óvatlanságának a kibontakozását végigkövethetjük ugyan, aggódása remekül visszaköszön, de nem kell moralizálnunk felette. Nyugodtan, hátradőlve nézhetjük végig a könnyed mozit. Kisebb varázslat, hogy egy ilyen nehéz témánál ezt sikerült elérni az alkotóknak. Szakmai oldalról persze vannak benne hülyeségek, különösen az, hogy a friss határidős üzletkötőknek a reggeli kávé mellett magyarázza el a határidős ügylet abszolút alapjait, de ezt elnézhetjük, nyilván kifelé szól. A parkett hangulatát remekül sikerült eltalálni, és a felpörgő részek ellenére, az egész filmet nyugodtan, könnyed mosollyal tudjuk végignézni.



3. Barbarians at the Gate (IMDB, Port.hu)

Csak egy TV film, cellulózt sosem látott, és mégis ott van a dobogón. A teljes hosszúságú film arról a néhány hétről szól, amikor az ún. LBO-k (tőkeáttételes, menedzsment általi kivásárlások) nagy időszakában az egyik legnagyobb dohány és élelmiszeripari vállalatbirodalmat annak menedzsmentje próbál felvásárolni. Ez a vállalat az RJR Nabisco, és a nyolcvanas években ez volt minden idők legnagyobb tranzakciója, így a film valós történeteken alapul. Sőt, nemhogy ezen alapul, de a valósághűség néhol egészen elképesztő részletekben is megjelenik. Például abban, ahogy a felvásárlás során a vevők egymásra ígértek, a pontos árfolyam, egy az egyben megegyezik azzal, amely szintek a "licit" során ténylegesen megjelentek. Ráadásul a pontos valóságkövetés bámulatos módon nem megy a szórakoztatás rovására. Az ügyesen adagolt történet mellett ebben két remekül kitalált karakter és a hozzájuk kapcsolódó egészen kiváló színészi alakítások adják a lényeget. A főszereplő James Garner, aki a vállalat kivásárlását tervezgető F. Ross Johnson-t alakítja. Remekül alakítja az idősödő, de mégis pénzéhes, lelkében máig vagány fiatal srácot. Aki azonban még nála is lenyűgözőbb színészi erőt mutat be: Jonathan Pryce, a felvásárlást a saját konzorciuma révén felüllicitáló Henry Kravis (aki a mai napig a leggazdagabb amerikaiak között van) befektetési bank tulajdonost ábrázolja. Kettőjük csatájában nagyszerű ellenpont Garner idegeskedése és poénos beszólásai, szemben Pryce ijesztő hidegvérűségével és gonosz nézésével. Van egy jelenet, amiben az éjszakába nyúló tárgyalások során Pryce, azaz Kravis egy mellékteremben kártyázva várja az eredményt. Belépnek a szobába, és megkérdezik tőle többször, hogy tényleg ez-e az utolsó ajánlata. Ő anélkül, hogy felnézne az ördög bibliájából szenvtelenül igen-t mond. És nyer.

Külön érdekessége a filmnek, hogy az egyik fontos mellékszerepet Fred Thompson kapta, ő látható a bemutató 23.-ik másodpercénél Superman jelmezben. Azóta több TV sorozatban is szerepelt, majd szenátor lett belőle, és 2008-ban megmérettette magát a republikánus előválasztásokon, ahol végül John McCain nyert nagy fölénnyel (majd vesztett Obama-val szemben jó fél évvel később). A film ugyanis nem titkolja baloldali irányultságát, és több alkalommal is nagyot rúg a Republikánus pártba, többek között egy igen viccesre sikeredett báli jelenetben, ahol a 25 milliárdos ügylet résztvevői tánc közben beszélik meg a részleteket, country zenei aláfestéssel. A történet során a háttérben a Bush-Dukakis elnökválasztási párharc is több alkalommal felbukkan.

A film egyébként a történet hűség és a pörgősség mellett tele van gúnyos odaszúrásokkal és vicces klisékkel. Ám ezeket egy pillanatig sem szabad komolyan venni: irónia ez, abból is a tényleg szórakoztató fajtából. A pálmát az a jelenet viszi el, amelyben az RJR Nabisco két fejese két külön magángépen repül, közben telefonon értekeznek, és az egyikük szobabiciklin tartja karban állóképességét.



2. Trading Places (IMDB, Port.hu)

Ez a film elsőre egy egészen bárgyú, közepes komédiának tűnik, és a felületes szemlélő sokáig, vagy akár a film egésze alatt ebben a hitben ringathatja el magát. Eddie Murphy és Dan Aykroyd - a két név bármelyike egyedül is garancia a nyolcvanas évek langyos és erőltetett humorú vígjátékaira, ami az égvilágon semmi, de semmi emlékezeteset nem ad a nézőnek - márpedig ebben a filmben ketten egyszerre szerepelnek. Ráadásul ebben a moziban sem hazudtolják meg önmagukat, ócska grimaszok, szánalmas káromkodások, egyszerű és olcsó geg elemek bőven megtalálhatóak benne. Az igazi műértő azonban az első fordulópont előtt ráébred a lényegre, és onnantól ez a mozi nem engedi el az utolsó másodpercig. Zárójelben jegyzem meg, hogy azért sem egy átlagos vígjátékról van szó, mert a magas kritikai fogadtatás és az elismerések, például Denhol Elliott és Jamie Lee Curtis BAFTA díja is jelenthet valamit.

A történet tulajdonképpen egy kísérletet mutat be. Egy árutőzsdei brókercég két tulajdonosa fogad egymással, hogy sikeres üzletkötőjük helyett ugyanabban a pozícióban pár hét után egy utcáról összeszedett, hajléktalan, kisstílű bűnöző is megállná a helyét. Ha pedig a korábbi ásztól elvesznek minden pozitív körülményt (állás, pénz, lakás, nő), akkor összeomlik, és oda jut, ahonnan az ágrólszakadt cserejátékos jött. Ez egy régi szociológiai szintű vita témáját boncolgatja. Vajon a társadalmi háttér határozza meg a sikert, vagy a kitartás és tehetség mindenképpen célhoz ér?

Ez a kérdés önmagában is érdekes, de nyilvánvaló, hogy a film egyszerű popcorn-vígjáték mivolta miatt kísérletet sem tehet a komoly válaszadásra. Azonban a filmet nézve, a két öreg fogadása kapcsán hamar az eszünkbe jut egy másik fogadás. A film megjelenésével majdnem egyidőben, két nagyon sikeres árupiaci spekuláns, tulajdonképpen a trendkövetők hőskorszakának két meghatározó alakja szerette volna kideríteni, hogy a sikeres tőzsdei spekulánsi tudás és annak gyakorlata tanítható-e, vagy veleszületett képesség szükséges hozzá. A két öreg róka itt Richard Dennis és William Eckhardt volt, az előbbi képviselte a taníthatósági álláspontot. Összeszedett 23 embert, akit sikeres trader-ré akart nevelni, és bár nem mindenkinél ért el sikert, a kísérlet összességében hatalmas sikerrel zárult. A tanítványok voltak a "Teknősök", erről egyébként korábban már írtam itt.

A két kísérlet közötti párhuzam önmagában is érdekessé teszi ezt a vígjátékot, de a forgatókönyvíróknak köszönhetően - a szükséges drámai túlzásokon túl - az árutőzsdékről, illetve azok működéséről is kapunk ízelítőt. Ebből - ahogy fent is jeleztem - tanulni nem lehet, de összekacsintósan szórakozni nagyon is. A történetben vannak szakmailag is érdekes manőverek, emészthető formában. Különösen az a rész sikerült izgalmasra, amikor a két kísérleti alany rájön, hogy játékszerekké váltak és összefogva elegáns bosszút állnak szó szerint az árutőzsde parkettjén a két öregen. Persze a valóságban ez azért ilyen drámaian nem folyhatna, de a lényeget így tudja látványosan kiemelni (az akcióról egyébként egy rövid összefoglaló itt). Ez a mozi azért egy kicsit társadalomkritika is egyben (a videóban is egyetemi oktatás egy részletét láthatjuk egy ponton), hangsúllyal az egyenlőtlenségeken és a rasszizmuson. Ám ez már csak egy bónusz a jól eltalált hangulat mellett.



1. Wall Street (IMDB, Port.hu)

Nyilvánvalóan nem okozok meglepetést azzal, hogy ezt a filmet tettem az első helyre. Toronymagasan a legjobb, és többet érdemel, mint egy rövid, pár mondatos bemutatást. Erről a filmről bővebben a következő posztban írok, már csak azért is mert az alkotás kapcsán egy érdekes fejlemény is közeleg. Alant csak egy kis ízelítő.



További Film és könyvkritikák itt (PDF)

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:
  • A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer megmentése miatti korhatár emelés sem megoldás. Ha nincs elég munka, akkor... http://tumblr.com/xxd6idjl7
  • Nagy, de korai az öröm a hosszú idő óta először pozitív folyó fizetési mérleg és államháztartás... http://tumblr.com/xxd6idtxo
  • Surprise of the day, La-Z-Boy: http://is.gd/8Bu4A
  • Felületes újságírók - ETF, Arany és Soros - Túl azon, hogy a Napi Gazdaságnak ezek szerint gőze nincs mi az... http://tumblr.com/xxd6jzpdy
  • Zsiday V. az államadósságokról. A helyzet súlyosságán lehet vitatkozni, de a folyamat lényegét nem lehet jobban leírni. http://is.gd/8ECws
  • The FED rate hike is a sign of a little confidence IMHO. It's rather good news. http://is.gd/8IEGT
  • Pete Péter (jó kis monetáris pol. órái voltak EFFAS-on) cikke a hazai monetáris politikáról, és Surányi véleményéről: http://is.gd/8O38x
  • Olympic Economics: Boom or Doom? http://icio.us/stlrtv
  • All-Time-High Hedge Fund bets vs. the Euro. These researches doesn't make sense, data from the CFTC so doesn't contain FX http://is.gd/8VCni
  • A ma felfüggesztett Capital Partners-ről szóló több mint három évvel ezelőtti (!) írásaim: A Csehek már a... http://tumblr.com/xxd6qdwr6
  • Video: The second Wall Street - Money Never Sleeps trailer is here. It is even better than the first one!... http://tumblr.com/xxd6sw0mb
  • "There was an LA screening last night of (..) Wall Street 2:(..) The first blast(..): “I’ve heard it’s a..." http://tumblr.com/xxd6t7lwy
  • Már majdnem több mint válság - rettentő gyenge beruházási adat - A negyedi negyedévben még nagyobb lett a... http://tumblr.com/xxd6tymqs
  • Egy rövid riport velem a Gazdasági Rádióban az amerikai shortolás szigorításról (a cikk címe nem az én ötletem volt): http://is.gd/9oiOT
  • A bet on W recession, but no fear of inflation and solvency problems at all, that's a gamble, not historical opportunity. http://is.gd/9tAQr
  • Greece fiscal problems is not a sign of weakness of Euro. It's almost like 'Indiana (hypotethical) state budget problems weakens the USD'
  • Stagflation in Hungary? I don't think so, without tax increases the CPI is 2,1%, see my comment below: http://is.gd/9wq6m
  • Watched Michael Moore’s Capitalism: it is the dumbest documentary ever. A populist view and more: there is an... http://tumblr.com/xxd6zssua
  • Jó látni, h vannak kis alapkezelők is, akik a származtatott kategória felé mozdulnak: http://rbroker.hu/page/marco-polo (bár a szlogen gáz)
  • A jó öreg Martingale a legócskább spam stílusban tér vissza, van ember aki ezt nem gondolja végig? :) http://is.gd/9DeK9
  • 'Trader's seek the next weak spot in Europe', & Hungary is not even mentioned in the article. Big improvement in 1 year. http://is.gd/9HuHM
  • Facebook worth 11 billion? Of course, why not pay 11 P/S? :) http://is.gd/9LPE7
  • Tartós Befektetési Szerződés kérdés - többet egy évben lehet? - Egy blog olvasó kérdés és lent a válasz: “Az... http://tumblr.com/xxd75acmk
  • Mindig lenyűgöz a kitartás, még vannak, akik a magyar piacra ilyen táblázatokat készítenek, mint az oldal alján: http://is.gd/9YRoR
  • US markets are a little overbought short-term, it's not likely they'll break through this year's highs at first try. Small caps still lead.
  • Ruby Tuesday (RT) looks like a huge base and before breakout kind of stock: http://is.gd/a2EL2
  • "Call for ban on CDS speculation"?? Yeah, right. Next move: Forbid every country to take responsibility for themselves... http://is.gd/aaqQx
  • 'Greeks Strike Over Budget Cuts'...OK, it seems that Greece is now officially the dumbest country in the EU. http://is.gd/adjTV
  • Ashford Hospitality Trust (AHT) before a breakout?
  • Photo: A várakozások vezetik a piacot, vagy a piac vezeti az elemzői várakozásokat? Érdemes megnézni, ahogy... http://tumblr.com/xxd7b4xyw
  • Photo: “Csődbe mentünk volna, ha nincs a válság?” Az államadósság számai mást mondanak, ez egy tévedés, még... http://tumblr.com/xxd7c65eg
  • Érdekes cikk az MTF-ekről (olyasmi EU-ban, mint az ECN-ek az USAban), nem tudtam, hogy már ekkora a részedesésük: http://is.gd/atHHt
  • FTAlphaville
    The truth about speculators: they are doing God’s work http://dlvr.it/CBwj
  • Burger King blames weather for low revenue. One of the worst blame ever. If you own the stock: sell. If you don't: laugh. http://is.gd/aIfHU
  • Photo: US still leads, every other major market and continent lags this year. In dollar terms it beats... http://tumblr.com/xxd7g3cqf
  • A hatósági árak miatt relatíve magas még mindig az infláció (erről papolok én is hetek óta) nagyon jó cikk: http://is.gd/aKySV
  • Photo: Gold is still in a strong long-term uptrend. Fear of inflation and traditional asset classes... http://tumblr.com/xxd7hj6bl
  • Why Fox Is Making ‘Wall Street 2′ delayed: http://icio.us/ojmcwt
  • "Az IMF-hez fordulás kényszerét még a napokban is tagadó görög kormány mai bejelentésében még mindig..." http://tumblr.com/xxd7k20j0
(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)