Thursday, May 28, 2009

Kínában jártam

Nemrég, részben üzleti célból a Távol-Keleten jártam, életemben először. Főként Pekingben és környékén, de mást is megnéztem. Továbbra sem vagyok Kína szakértő (arra meg pláne ne számíts, hogy a Shanghai Expresszt fogom árulni), de mivel az elmúlt években divat Mao birodalmát befektetői körökben ajnározni, ezért néhány benyomásomat leírom. Pekingben az ember a lélegzetelállító utak, és felhőkarcolók között hajlamos elfelejteni, hogy Kína nagy része ma is szegényen él, a javuló körülmények ellenére. Az országban sajátos, de mégis kőkemény kapitalizmus teszi lehetővé a gyors, de nem feltétlenül igazságos fejlődést. Sokkal inkább Friedman követői, mint például az európai szociális piacgazdaságok, példaként hozhatnám fel az alig ismert ingyenes egészségügyet vagy nyugdíjrendszert (ez utóbbiról a Portfolió aktuális cikkét érdemes olvasni).

Élőben is tetten érhető az a tény, hogy Kína versenyelőnye a kimeríthetetlennek tűnő munkaerőforrásnak (szinte minden munkakörre van 3-4 aktív ember), és ennek a globális játékban Teng Hsziao-ping óta történő ügyes felhasználásában rejlik. Ebből logikusan következik, hogy ha a munkaerő a felzárkózás miatt már nem lesz olyan olcsó, illetve a kevesebb születő gyermek miatt már nem is lesz olyan nagyszámú (főleg az otthoni eltartottakhoz képest), akkor a növekedés is jelentősen lassulni fog, nemcsak a nyugati recesszió miatt, hanem struktúrális okokból. Mindkét tényező színre fog lépni, de ez nem most fog bekövetkezni. A számok alapján Kínának még legalább egy jó évtizede van, utána már nagyon valószínű az alacsonyabb fokozatba kapcsolás. Durva tipp alapján addig fundamentális oldalról 3-5% éves átlagos növekedés előnyük lehet Amerikához és az Európai Unióhoz képest (ez eddig 7-8% volt), és ez a részvényárfolyamok relatív erejében is tettenérhető lesz. Ez nem tűnik soknak, de 10-15 jó év alatt igen nagy különbséget okozhat. Fontos, hogy ez csak a várható előnyt jelenti, nem abszolút számot. Így ha például az S&P 500 éves 10%-kal emelkedik átlagban, a Shanghai Composite 13-15%-ot. Ha sokkal reálisabb 5%-ot, akkor 8-10%-ról beszélünk. Ha évtizedekig stagnálás lesz a világ fejlettebb felén, itt is mérsékelt hozamok lehetnek.

A nyugatról importált befektetés elemzési ismeretek rohamosan terjednek, két példa:





Igen, a videón az látszik, hogy a szexshop eladója, technikai elemzés végzése közben elaludt. Ez olyan sok poén elsütésére adna lehetőséget, hogy inkább a blog olvasóinak fantáziájára bízom.

Technikai szempontból egyébként egyre érdekesebbek a lehetőségek. Egy nagy és likvid piacról van szó, de zártsága és viszonylagos erős kontrollja miatt még nem olyan jó terep a modernebb technikai elemzés eszközök használatára. Ugyanakkor a klasszikus eszközök jól működhetnek, a helyi szereplők relatív tapasztalatlansága miatt. Ez tipikusan sok túlkapást, túlreagálást jelent, erősebb trendek jöhetnek létre, amelyeknek erősebb ellenirányú mozgásai történhetnek. Nem véletlen, hogy éppen itt alakult ki a legnagyobb részvénypiaci lufi az elmúlt években. Mivel a fejlődés gyors, szinte biztos, hogy nem ez volt az utolsó.

Monday, May 04, 2009

A jogszabályok szigorítása növeli a költségeket

Gyakran megdöbbentő, hogy még a gazdasági sajtóban is mennyire naívitás szorult, és mennyire nem képesek alapvető folyamatokat átlátni. Friss példa:

Az EU-ban (is) szigorítják a pénzügyi intézmények - köztük elsősorban a Hedge Fund-ok - szabályozását. Több követelménynek kell megfelelni, és több információt kell szolgáltatni. A Financial Times cikke, amit itthon a Portfolió összefoglalójában olvasható, az alábbi következtetésre jut:

"A szigorítás - ami alapvetően a Madoff botrány kirobbanása után vált világossá - az ügyfeleket viszont nem fogja károsan érinteni, hiszen az a vagyonkezelőkre vonatkozó felügyeleti és információáramlási szabályokon változtatna."

A cikk írója azt felejti el, hogy ha a szolgáltatónak több szabályt kell betartania, és több információt kell adnia, akkor jobb informatikai rendszerre, még szervezettebb struktúrára és több alkalmazottra van szüksége, ami többletköltséggel jár. Ha a piaci helyzet lehetővé teszi, ennek minél nagyobb hányadát át fogja hárítani a fogyasztóra. Semmi sincs ingyen, az állam és a szabályozó hatóságok ezt minden alkalommal hajlamosak elfelejteni.

Nem a szigorítás ténye a probléma, sőt. A gond az, hogy elfelejtik: a gazdaságot, és a pénzügyi piacokat nem lehet még részleteiben sem kézzel vezérelni, mert az önszabályozó. Amit tenni lehet, az átláthatóság és a megfelelő jogi keret biztosítása, és esetenként az ösztönzés. Ha rá akarják erőltetni az akaratukat a piaci szereplőkre, legyen szó szolgáltatóról vagy fogyasztóról, akkor az nem szabad piac többé.

A helyzet ahhoz hasonlatos, mint amikor 2005 végén lecsökkentették itthon az ÁFA kulcsot, majd megpróbálták a kereskedőket rábírni, hogy a teljes "kedvezményt" adják át a választópol...illetve fogyasztóknak. De ha a piac jól működik, akkor a résztvevők pozíciójuk által elérhető alkuján és szabad akaratán műlik, hogy mennyi lesz az ár.