Adómentes hozam - hogy is van ez?

2010-től számos adózási könnyítés lett a hazai adórendszerben, amellett, hogy a régieket is meghagyták. Ennek annyi az ára, hogy valamivel bonyolultabb lett a tőkejövedelmek adózásának rendszere. Ebben a blog bejegyzésben, illetve a bejegyzés végén lévő link alatt található leírásban szeretnék segítséget nyújtani a befektetések adószabályainkban való eligazodásban, továbbá az adók csökkentésében. Az új szabályok, illetve módosítások három területen nyújtanak élhetőbb adóterhekre lehetőséget.

• Az első a TBSZ, amivel akár 0%-ra is csökkenthető az adó, vagyis ismét elérhető az adómentes hozam.
• A második a befektetési alapok nettósításának lehetősége, azaz a nyereség most már szembeállítható a veszteséggel.
• A harmadik, hogy számos olyan ügylet, ami eddig a magas SZJA kulcsokkal adózott, most mrá elismert ügylet, és 20%-kal adózik, ráadásul a nettósítás lehetősége mellett.

A Tartós Befektetési Szerződés, egyes helyeken Tartós Befektetési Számla (rövidítve mindkettő TBSZ) egy 2010-ben bevezetett, állam által adózási szempontból jelentős mértékű kedvezményt biztosító konstrukció. Röviden összefoglalva a tőkejövedelmeket, tehát kamatot és árfolyamnyereséget sújtó adó adókulcsát csökkenti le, bizonyos feltételek megléte esetén, az alábbiak szerint:

Ha ilyen szerződést kötsz, és minimum 3 évig nem veszed ki a pénzed, akkor az adó mértéke a tőkejövedelmeket egyébként jellemzően sújtó 20% helyett 10%. Amennyiben 3 év helyett 5 esztendőt is tudsz várni, akkor az adókulcs 0%. Más szavakkal: a TBSZ által 50%-os, vagy akár 100%-os adókedvezményben is részesülhetsz.

Hogyan működik a Tartós Befektetési Szerződés?

Mindjárt az elején külön ki kell emelnem, hogy a 3 és 5 év nem pontosan ekkora időszakot jelent, mert a befektetés elindulásától számítva szélsőséges esetben 1 nap híján 4 év is eltelhet a 10%-os adót jelentő időszakig, és szintén 1 nap híján 6 év is eltelhet a teljes adókedvezményig. Van ugyanis az úgynevezett felhalmozási év, ami azt a naptári évet jelenti, amikor a TBSZ-t elindítod. Ebben az évben szabadon fizethetsz be többször összegeket az adott TBSZ keretében. Amint ez az év lezárul, kezdődik a 3 vagy 5 éves időszak számolása, de hangsúlyozom: ennél hosszabb időszakra is lehet és érdemes is befektetni sok esetben, a TBSZ újraindításával..

A felhalmozási év után már nem lehet új összeget befizetni a TBSZ-re, de új TBSZ nyitható. Ennek csupán annyi hátránya van, hogy az adminisztráció kis mértékben megnő, illetve viszonylag alacsony összegű befektetés esetén (kondícióktól függ, de jellemzően 1 000 000 Ft), a minimumdíjak miatt valamivel rosszabbul járhatsz. A szerződést hazai befektetési szolgáltatóknál és bankoknál lehet kötni, természetesen azoknál, amelyek erre kialakították a megfelelő szolgáltatást. Fontos tudni, hogy egy cégnél egy évben csak egy ilyen szerződés köthető, de a különböző TBSZ-ek száma különböző cégeknél nem korlátozott. Szemben a NYESZ-el, itt nemcsak egy számla után jár az adómentesség.

A szerződésen belül a befektetések szabadon alakíthatóak, tehát hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy 3 vagy 5 évig egy adott befektetés mellett lándzsát kell törni és kitartani mellette jóban, vagy rosszban. Időbeli megkötés nélkül adhatóak és vehetőek rajta az értékpapírok (természetesen az adott szolgáltató kondíciói mellett). A TBSZ-ből idő előtt is ki lehet szállni, a következmény csupán annyi, hogy nem jár az adókedvezmény. Ez azonban csak végső esetben javasolt, egyrészt mert a hosszú távú megtakarítás és a TBSZ létrehozóinak a pozitív szándékát vennénk semmibe, és persze rengeteg pénztől esnénk el. A könnyed kilépési szabály miatt akkor is érdemes lehet TBSZ-t indítani, ha csak elképzelhetőnek tartjuk a 3 évnél hosszabb befektetést. Tudni kell még, hogy a harmadik év végén a TBSZ automatikusan nem szűnik meg, így nem kell az elején eldönteni, hogy mekkora időre érvényes számlát szeretnénk. Sőt, a 3. év befejeztével eldönthető, hogy csak egy részét veszed fel a benne lévő tőkének, a TBSZ fut tovább, a kivett pénz 10%-kal adózik.

Van minimumösszeg: 25 000 Ft, ez a legkisebb tétel, amivel egy TBSZ indítható. A számlavezetési költségek miatt természetesen a legtöbb helyen amúgy is 1 000 000 Ft, vagy afeletti összegnél éri meg elindítani. A TBSZ csak magyar forintban indítható, és csak a hazai fizetőeszközben kibocsátott értékpapírokra, illetve bankbetétekre vonatkozik. Egyes bankok a jogszabályt úgy értelmezik, hogy a bankbetétekre és az értékpapírokra külön TBSZ-t kell kötni. Én magam nem osztom ezt a nézetet, de számíts rá, hogy a bankokban meg kell majd hoznod azt a döntést, hogy melyik típusú TBSZ-t indítod. Ugyanakkor komoly dilemmát ez ott sem fog okozni, mivel az indító összeg a fent jelzett alacsony mértékű, így két TBSZ-el megoldható a kérdés. Befektetési szolgáltatók azért nem fognak semmiképpen ezzel a kérdéssel szembesíteni, mert nem gyűjtenek betétet.

Mekkora összeget jelenthet a TBSZ által nyújtott adóelőny?

Enyhe hozameltérésnek is, ha a nyereségeket visszaforgatjuk, vagyis újra befektetjük, hosszútávon komoly hatása van. Itt is erről van szó, hiszen azonos befektetésnél, amely természetesen azonos hozammal jár, a kisebb adókulcs magasabb adó utáni hozamot jelent. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy éves szinten mekkora hozamot jelent.


Önmagában az, hogy 3 éves befektetésünket nem sima értékpapírszámlán, hanem TBSZ-en gyarapítottuk még 5%-os hozam esetén is évi 0,5%-ot jelent. 15%-os hozam esetén (amihez nyilván számottevő kockázatot kell vállalni) ez a szám már 1,5% lenne. Ha a TBSZ-t teljes mértékben ki is használjuk és legalább 5 éves időtartamban gondolkozunk, akkor a különbség évente 1% már 5%-os hozamnál, és 3% 15%-os hozamnál. A kiszámítás módja egyszerű, az adó előtti hozamot 5 éves TBSZ esetén változatlanul kell hagyni, 3 és 5 év közötti esetén 10%-kall csökkenteni, például 5% - (5%*10%)=4,5%, 3 év alatt vagy 3 év felett TBSZ nélkül 20%-kal kell csökkenteni, például 5% - (5%*20%)=4%. Alapesetben. De(!):

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amíg a 10%-os és 0%-os adó időtávhoz van kötve, miközben a TBSZ-en adhatjuk és vehetjük is az adott befektetési termékeket, a 20%-os kulcsnál ha eladunk valamit, akkor kamatadó esetén azonnal, árfolyamnyereség adó esetén legkésőbb az adott tranzakció(ka)t követő évben le kell adóznunk. Így az újrabefektetési hatás kevésbé érvényesül, hiszen évente kisebb lesz a nyereség, ami kisebb kamatos kamatot indukál. Ezért a 20%-os TBSZ nélküli verziónál évente történő fizetéssel számoltam (és ennél még lehetne rosszabb is, például a „divatos” havonta lejáró betéteknél).

Hogy mit jelent ez konkrét számok esetén arra nézzünk egy példát, 3 éves befektetés esetén. A táblázatban az látható, hogy az időszak végén összesen mekkora lesz a tőkénk nagysága adott adókulcsok és hozamok mellett.


Valamennyi táblázatnál félkövérrel jeleztem azokat a verziókat, amelyekre a jogszabály lehetőséget biztosít, és dőlt betűkkel azokat, amelyekre nem, ezért elméleti szinten is csak hipotetikusak. A felhalmozási évet egyetlen számításnál sem vettem figyelembe, hatása viszonylag alacsony, és csak akkor lehetne vele számolni, ha tudnánk a felhalmozási éven belüli pontos időpontokat, a befizetések nagyságát, és ezeket súlyozva vennénk figyelembe.

3 év és 5 millió Ft-os befektetés esetén, ha nincs TBSZ-ünk, 5%-os hozam esetén 624 e Ft-ot, TBSZ által viszont 709 e Ft-ot kerestünk. Ez nem egy hatalmas különbség, de ha azt nézzük, hogy semmi további dolgunk nincs vele, csak jelezni kell, hogy egy másik papírt írunk alá, önmagában díjmentesen az ölünkbe hullott mintegy 81 e Ft. Ha a TBSZ 0%-os kulcsa 3 évtől élne, akkor 788 e Ft-ot keresnénk, ami már majdnem 164 e Ft-os különbség. Tudjuk azonban, hogy ez csak 5 évtől igaz. Nézzük meg, hogy ebben az esetben mi a helyzet.


A különbségek a plusz két év dacára a többszörösükre nőttek, az újrabefektetés hatása miatt. Már az alacsony kockázatú 5%-os hozam esetén majdnem 300 e Ft a különbség, kizárólag amiatt, hogy a TBSZ-t választottuk. 10%-os elért hozam esetén a különbség több mint 705 e Ft, 15%-nál pedig már meghaladja az 1 millió 245 e Ft-ot. Ezek már önmagában olyan számok, amelyek képesek bárkit meggyőzni, de itt még nincs vége. Vizsgáljuk meg, hogy mi történne, ha nem csak a törvényi minimum idejéig, hanem annál tovább tartanánk befektetésünket, új TBSZ által.

10 év esetén (két egymást követő TBSZ):



15 év esetén (három egymást követő TBSZ):


A számolások teljes adózási soránál azt az alapfeltételezést vettem figyelembe, hogy minden évben lejár egy állampapír vagy egy betét az összeget leadózzuk és utána a tőkét és a nyereséget egy újabba fektetjük. Amennyiben nem TBSZ-en több éven át fektetünk be újra ugyanabba a papírba, betétbe, akkor éppen a kamatos kamat hatás miatt az összeg eltérő lesz. Persze felmerül a kérdés, hogy mi értelme egy adott befektetéssel számolni teljes futamidővel, ha azonos időszakra már igénybe vehetnénk a TBSZ-t, ráadásul azon belül variálhatjuk is a befektetéseinket. Aki nem a TBSZ-t választja, az nyilvánvalóan sokszor szeretne ki és betenni pénzt a számlájáról és számlájára, ezért nem tud hosszú távú befektetést választani, így a visszaforgatás sem lehet reális alternatíva számára. Arról nem is beszélve, hogy technikailag sem lehet a visszaforgatást adólevonás nélkül elintézni, kivéve ha például befektetési alapban van a tőke, mert ott a visszaforgatás az alap működéséből fakad, a befektető számára értékpapír tranzakcióval nem jár.

Grafikonon összehasonlítva. 5 m Ft befektetett tőkével és évi 5%-os bruttó hozammal kalkulálva három lehetőség:

• Értékpapírszámla és évenkénti egyszeri adó (mert volt rendszeres tranzakció) - zöld
• Értékpapírszámla és tartott értékpapír, például befektetési jegy - piros
• TBSZ (ahol közben tranzakciók is folyhatnak) - kék


A függőleges tengely az adott év végén a tőkénk értékét jelenti, a vízszintes az évek számát. Látható, hogy azonos hozam esetén már azzal is nyerünk valamennyit, ha nem rendszeresen új adóköteles befektetéseket eszközölünk, például évente lejáró állampapírokkal, vagy betétekkel, hanem folyamatosan tartunk például egy befektetési alapot. A legtöbbet azonban az hozza, ha TBSZ-(eke)t kötünk, és abban akár rendszeresen átvariáljuk a portfoliónkat, akár nem.

Ha valaki már egy meglévő értékpapírját szeretné áttenni a TBSZ-re, akkor előbb azt el kell adnia, majd a pénzt befizetni a TBSZ-re és ott újra megvásárolni. Ezt nem minden esetben érdemes megtenni. Ha az adott értékpapírt 3 éven belül (+ felhalmozási év hátralévő része) eladnánk, akkor nincs értelme, hiszen adóelőnyünk nem származna belőle, de két tranzakció költségeit feleslegesen fizetnénk ki. Ha 3 nagyon valószínű, hogy további 3 éven túl tartjuk a befektetést, akkor számoljuk ki az eladás és visszavétel költségeit és vessük össze a várható nyereség 10%-val 3 és 5 év közötti tartási idő esetén, illetve 20%-val 5 éves tartási időnél. Fontos, hogy a visszavétel időpontjától számítsuk a nyereséget, hiszen ha volt adókötelezettségünk, akkor az eladáskor azt kifizettük, és „tiszta lappal” indulunk. Ha a megnyert adó nagyobb, mint a tranzakció költsége (+ annak inflációval növelt értéke a tartási idő hosszában), akkor érdemes végrehajtani. Természetesen számos befektetésnél nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a hozam, így az adó csökkentése érdekében is kockáztatunk valamennyit. Felmerülő kérdés még, hogy a TBSZ felhasználható-e más befektetések fedezeteként, például tőkeáttételes ügyletekhez. A válasz igen, és ezzel is adóelőny érhető el rövidtávú ügyletekhez, de ez csak nagyon tapasztalt és kockázatot jól viselő befektetőknek ajánlom. Jó hír még az is, hogy NYESZ-ről is át lehet lépni TBSZ-be. Ennek csak akkor van értelme, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy legalább 5 évig szeretnénk befektetni, de még nyugdíjas korunk előtt szeretnénk kivenni. Elveszítjük ugyanis az adójóváírás lehetőségét (már önmagában ezért egy adott összegig, ha nyugdíjcélú a megtakarítás, ne TBSZ-t, hanem NYESZ-t használjunk), ami évente 100-130 e Ft, ráadásul az átvitt pénz utolsó két évét vissza kell fizetni, 20%-os büntetőkamat mellett. Csak ritka esetben javasolt ezt a fenti peremfeltételek megléte esetén.

Tőlem valószínűleg sokan kérdeznék, ezért itt is jelzem, hogy mind a Buda-Cash, mind a Codex informális úton jelezte, hogy várhatóan elindulnak a saját TBSZ szolgáltatásukkal.

Mi a helyzet a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel?

2010-től fontos és logikus könnyítés, hogy az árfolyamnyereség adó már nemcsak a tőzsdei ügyletekre, hanem az azon kívüli, törvény által elismert tőkepiaci ügyletnek minősülő kategóriákra is vonatkozik. Tipikusan ezek közé tartoznak a bankközi devizaügyletek (Forex), CFD-k. Eddig ugyanis a személyi jövedelemadó kulcsok vonatkoztak rájuk (jellemzően 36% azoknál, akik ilyen jellegű ügyeltekbe fektették pénzüket), amelyekkel önmagában is magasabb adókulcs mellett kellett adózni, de ami még fontosabb: csak a bruttó nyereség adózott, a veszteségeket ezekkel nem lehetett szembeállítani, vagyis nem volt lehetőség nettósításra. Nem kell külön ecsetelni, hogy ez mekkora probléma volt. Bármilyen speciális befektetésbe fogunk, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, hogy tőzsdei és/vagy elismert tőkepiaci ügyletről van-e szó. Ezt maga a levonó vagy kifizető szolgáltató meg tudja mondani, de a PSZÁF ügyfélszolgálatához is fordulhatunk. Ezen ügyletek után az adóbevallásban kell nyilatkoznunk, a szolgáltató itt nem von le semmit.

Azon tőzsdén kívüli ügyletek, amelyek nem minősülnek elismert tőkepiaci ügyletnek, egyéb jövedelemnek minősül, a magánszemély adóalapjához adódik, utána személyi jövedelemadót kell fizetni, nettósításra nincs lehetőség.

A befektetési alapok esetén van lehetőség nettósításra?

2010-től a befektetési jegyek adózása megváltozik. Maradnak a kamatadó hatálya alatt, és továbbra is 20% adó vonatkozik rájuk. Viszont mivel már ezek is elismert ügyletnek számítanak, így itt is lehetőség van a nettósításra. Az adminisztráció szempontjából, különösen a befektetőnek ugyanakkor valamivel bonyolultabb dolga van, mint más kamatadós befektetések esetén. A nyereség adóját ugyanis ugyanúgy le fogják vonni, mint például a bankbetétek esetén, viszont a veszteséggel szembeállítani csak a következő évi adóbevallásban jelezve tehetjük, ráadásul a befektetési szolgáltató felé kérelmezni kell, hogy mivel élni szeretnénk a nettósítás jogával, ezért állítson ki számunkra és az APEH felé a nettó nyereségről egy igazolást, amely alapján majd az adóbevallásban is szerepeltetni fogjuk az esetleges visszaigénylendő összeget. Ha több befektetési szolgáltatónál is voltunk, akkor értelemszerűen összesíteni kell a kimutatásokat. Továbbá érdemes azt is tudni, hogy a tőzsdére bevezetett és ott kereskedett befektetési alapok az árfolyamnyereség adó szabályai szerint adóznak.

A befektetési alapok Nyugdíj Előtakarékossági Számlára és Tartós Befektetési Szerződés keretében is vásárolhatóak, ezzel a hosszabb távon takarékoskodóknak adómentességet tud biztosítani.

A tőkejövedelemeket érintő adózásról szóló részletes leírást az alábbi linken találhatjátok meg PDF formátumban:

Adómentes Hozam

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Nice Gold entry point, but for a small fund, won't be able to long it effectively and timing the position building, due to missing e-mini :(
• Magyarország a 20. legélhetőbb hely a világon egy kutatás szerint. A reakció? Fanyalgás. - Az International... http://tumblr.com/xxd5ahcev
• Do Hedge Fund Indexes Only Tell Part of Story? Interesting article: http://icio.us/tdimbc
• Azt írják: "Alacsony tranzakciós jutalékok (Pl. külföldi részvény 0,65%...)" sírva röhöghettek, amikor ezt leírták LOL :) http://is.gd/5Slrb
• Törökországra nagy fejlődés vár - Törökország jobb osztályzatot kapott az egyik hitelminősítőtől - írják. Ám... http://tumblr.com/xxd5cihzg
• Kisállat biztosítás - a legnagyobb állatság? - Nemrég olvastam, hogy már létezik kisállat biztosítás is.A... http://tumblr.com/xxd5i5354
• FundWatch: Morningstar names decade's top fund managers: Research firm Morningstar Inc. names its top mutual-fu.. http://bit.ly/4GU6hA
• Production Continues to Recover: Marketwatch details:Colder-than-usual weather contributed to the gain in Decem.. http://bit.ly/5Uo6fE
• Egy nagyon jó cikk Weinhardttól az államadósság kamatterhéről: http://is.gd/6wbR3

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Film a Válságról…vagy valami másról?

Broke – The New American Dream (Michael Covel)

Történt, hogy Michael Covel, akit több blog bejegyzésben és szakirodalom kritikában említettem, a Facebook ismerősei között meghirdetett egy lehetőséget. Aki az Amazon.com-on értékelést írt a Trendkövetésről szóló (lásd itt) könyvéről, annak is a legfrissebb verziójáról, megkapja a dokumentumfilmjét DVD-n. Mivel már amúgy is megírtam a kritikát a blog hazai olvasóinak, csak egy gyors fordítást kellett megcsinálnom, és bő egy hét múlva meg is kaptam a filmet, amit egyelőre nemhogy hazánkban, de Európa nagy részében sem mutattak be.

A dokumentumfilm címe Broke – The New American Dream, ami annyit tesz: Tönkremenve – Az Új Amerikai Álom. A DVD borítóján sokatmondóan egy birka látható, a háttérben több társával, amint legelésznek egy mezőn.



A film leírása, és az előzetes alapján arra gyanakodhatunk, hogy a 2008-s válság okait kutatja, akár egészen mély oknyomozó módon. Vajon tényleg ez a helyzet?

A film az első három percben egy kifejezetten idegesítő, teátrális jelenettel indul, ahol az alkotó - mesélő mély tekintettekkel, rövid, de jelentőségteljesnek szánt hallgatásokkal, és széles karmozdulatokkal indít terjengős merítésű filozofálgatásba a gazdasági helyzetről, benne rövid és helyenként ironikusnak gondolt vágásokkal. Megijedünk, de aztán elkezdődik az igazi dokumentumfilm, és viszonylag gyorsan megnyugodhatunk.

A stílus minden ízében Michael Moore, olyan az egész, mintha a celluloidot az áruházban kapható Moore-szósszal szórták volna be, és sütőzacskóban aranybarnára sütöttek volna, minden más hozzáadása nélkül. Ez még akkor is így van, ha a konklúzió teljesen más, mint Moore filmjeiben. Ugyanazok a beállítások, hasonló jelent struktúra, érvelések, gúnyos jelenetek bizonytalankodó interjúalanyokkal, beszélgetést visszautasító szakmai hírességek kőkemény alázása, vágások, tempó, archív játékfilmek bejátszása. Nem is beszélve a hatásvadász elemekről, amiben Covel meglátogat egy birka farmot humorosan a mondanivalóra hajazva, aminek nagyjából annyi értelme van, mint amikor Moore ellátogatott Oregonba, hogy az ottani rendőrök terrorizmus elleni felkészültségének hiányáról regéljen. Covel-nek ez az első dokumentumfilmje, nem gyakorlott, így a stílust nemes egyszerűséggel kölcsönvette attól, aki a sajátjával képes a legnagyobb vihart kavarni.

Az alkotás első harmadában az ingatlanpiaci összeomlásról, annak okairól láthatunk összefoglalást. Semmi olyan nem hangzik el, amit ne tudhatnánk, de bárki számára érthető nyelven elmagyarázzák, hogy mi is történt, látványos képekkel, valós életből vett példákkal. Az azért különösen megrázó, ahogy Miami vonzáskörzetének egyik településén egy ingatlanügynökkel autóval körbejárják az utcákat, és kiderül: a házak jó része üresen áll. Majd fejbe vág minket az állítólagos statisztika, miszerint az Egyesült Államokban több mint 18 millió (!) üres ház van. Kérdés, miként készítik ezt a statisztikát, de ha fele ennyi, az akkor is megdöbbentően sok.

Az első igazán érdekes rész itt következik, ahol átlagemberek a nappalijukban, a kezükben a gyerekükkel a bedőlt házuk miatt sok mindenkit hibáztatnak, de magukat nem – ez egyiküktől szó szerint így elhangzik a filmben. Majd jön a kegyetlenül igaz riposzt a szakértőktől: saját döntésük volt az ingatlanspekuláció, korábban kerestek rajta, most vesztettek, és gyakran nem volt meg a megfelelő hátterük, így a zuhanásnál megrendült anyagi helyzetük. Az ingatlanügynök ki is mondja: nem őket kell sajnálni, hanem mindenki mást, akinek adójából kisegítik őket vagy a hiteleket biztosító bankokat. Az üzenet egyértelmű, de sokan ezen a ponton még nem értenének vele egyet.

Ekkor még következik egy kanyar a média hatásáról, és arról, hogy mennyi értelme van követni a nagy gazdasági híradók és műsorok tanácsait. Különösen nagy telitalálat, ahogy a médiában gyakran szereplő Barry Ritholtz nyíltan kimondja, hogy nem attól hívnak vissza interjúalanyokat rendszeresen, hogy jókat mondanak, mert ennek nincs igazi jelentősége.

Innen jön egy éles váltás, szinte másodpercre pontosan a film felénél, és Covel az emberek lottózási szokásairól kezd forgatni. Megtudhatjuk, hogy a világ összes lottóbevétele kb. 200 milliárd dollár (nagyjából a magyar GDP-nek megfelelő összeg). Látványosan kiderül, hogy az embereknek kevés fogalma van az esélyekről. Pókerjátékosok és gyakorlott tőzsdei spekulánsok szólalnak meg, és a valószínűségekről beszélnek. Ezen a ponton válik ez az egyik leghasznosabb dokumentumfilmmé, amit a nézők többsége életében látott. Hamar jön a párhuzam a póker és a tőzsde, azok pszichológiája, a valószínűségei és kockázatkezelése között. Jönnek az ismerős üzenetek a jósolgatás értelmetlenségéről, szabályrendszerekről, a „nem az a fontos, hogy igazam legyen”-ről, a hozzáállásról. Mégis, ez nem hat elcsépeltnek, mert megfelelő ütemben, adagokban és kellő eleganciával adagolják nekünk. A végén még következik egy visszacsatolás a válságra: mindig is lesznek, és nem lehet előre látni őket, és ne kövessük birkaként a tömeget. Az egyéni felelősség és a döntés szabadságának hangsúlyozása a végén a cím ellenére optimista felhanggal zárja a kis utazást.

Összességében a Broke hátrányai közé tartozik a néhol kissé hatásvadász elemek használata, az, hogy valamelyest rövid, Covel kék vagy fekete pólóban való flangálása, és az is, hogy elvétve érezni némi izzadságszagot az irányban, hogy ő legyen a liberteriánus Michel Moore.

A film megnézése után egyértelműen az az érzésem volt, hogy két dokumentumfilmet néztem meg. Az elsőt a válságról, és a másodikat a csordaszellem elkerüléséről. Valószínűleg az történt, hogy Covel elkezdte forgatni az utóbbit, majd beütött a válság, és kibővítette meglovagolva az aktuális témát, amivel több ember figyelmét tudja felkelteni. Ezt a döntés meg lehet érteni, annak köszönhetően, hogy mindez nem ment a „második film” rovására, sőt jelentőségét képes volt aláhúzni.

Hatalmas előny továbbá, hogy amit a film mond az velejéig igaz, érthető struktúrában, általában szórakoztató módon kerül tálalásra, de leginkább mégis az, hogy a fontos mondanivalót igen komoly emberek, Nobel-díjas közgazdászok és legendás vagyonkezelők mondják ki, mint például Markowitz, Harding, Rogers, Vernon Smith, Hite, Abraham, Miller, Möbius

A filmről bővebben.

Hamarosan még egy filmekkel kapcsolatos bejegyzés lesz. Természetesen ezek bekerülnek a szakirodalmat és filmeket ismertető gyűjtésünkbe (PDF) is.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Samuelson died :( . He was THE most important economist before the world learned that maths is not the only tool in economics. RIP
• "Csak egészség legyen" - Az elmúlt majdnem két hónapban négy egymástól teljesen független olyan egészségügyi... http://tumblr.com/xxd4o3xgl
• On Saxo's 2010 predictions (just for fun), Agree: 9, 10; Probably: 1, 2, 5, 7, Absolutely dumb: 3, 4, 6, 8. http://is.gd/5re87
• Time's Person Of The Year is a decent choice. Bernanke worked hard to prevent a global economic depression (eg. -30% GDP), succeeded so far.
• Scanning for 2009 high revenue growth stocks juts for curiosity. Almost only mining and finance comes up.
• Hogyan lesz 2%-os reálbércsökkenésből 8%-os fogyasztáscsökkenés? - A KSH friss jelentésében (jel10910.pdf) az... http://tumblr.com/xxd4s2xso
• A Portfolii.hu beszólt Róna Péternek, és teljesen igazuk is van: http://is.gd/5E79I
• "Tanulni, tanulni, tanulni" Évekig ezzel a poénnal zártam előadásokat és Lenin képével, erre kiderül, h Sztálin mondta :) http://is.gd/5EKHf
• The True Odds of Airborne Terror: Shared by Balazs Faluvegi Így érdemes logikusan gondolkozni, érzelmi alapon v.. http://bit.ly/57DkkI
• Úgy tűnik, idén kevesebb a tőzsdei jósolgatás a következő évre. Nincs is értelme, főleg 2 ilyen év után. Inkább a rövidtávú esélyeket nézem.
• Photo: Nasdaq Composite breaks away from the S&P 500? On the chart above, you can see an almost perfect... http://tumblr.com/xxd586axp

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Egyedi nézőpont, sült krumplival tálalva

Sok hirtelen sztárolt hős (és hirtelen bukás) van Amerikában. Ebben a blog bejegyzésben is egy ilyen sztár hedge fund menedzserről, de még inkább az általa megvett vállalatról fogok írni. Mert hogy a tengerentúlon nemcsak sztár ügyvédek vannak, mint hazánkban, hanem sztár spekulánsok, de még inkább befektetők. Olyan spekulánsok, mint például David Tepper, aki idén minden bizonnyal a legtöbb pénzt kereste, mert a hedge fund-ja jutalékaiból egyes értesülések szerint 2,5 milliárd dollárt keresett. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy még februárban bevásárolt olyan nagy bankrészvényekből, mint például a Citigroup. Nem tudta előre, hogy mi lesz a piacon, de nem osztotta azok véleményét, amelyek szerint ezek a vállalatok teljes államosításra kerülnek, ami a részvényesek vagyonának elvesztését jelentette volna (állami segítség nélkül ez elkerülhetetlen lett volna valószínűleg). Tepper-re amúgy is jellemzőek az ilyen koncentrált és erősen spekulatív húzások, amikkel néha veszteségeket is elszenved, például a nagy autógyártók beszállítójának papírjain. (Tepper egyébként azért szimpatikus, mert John Henry után az első híres spekuláns, aki részt vásárolt egy nagy amerikai sportklubból, az ő esetében a Pittsburgh Steelers-ből. Amiatt viszont kevésbé lesz szimpatikus, hogy azzal a feltétellel támogatta volt iskoláját, hogy az felveszi az ő nevét).

Bár az elmúlt 9 hónap után úgy néz ki, hogy az év hasonló sikerekben bővelkedett, az igaz siker az, hogy a válság nem járt a pénzügyi szektor összeomlásával és az, hogy a reálgazdaság odaát csak viszonylag enyhe mértékben esett vissza - mindennek további közösségi eladósodás volt az ára. Viszont ha a pénzügyi szektort, vagy akár a tőzsdét nézzük, akkor azt látjuk, hogy még mindig nagyok a veszteségek. Például ha egy részvény 60%-ot veszít az értékéből, majd arról a pontról emelkedik 100%-ot, akkor hiába nagyobb az első szám a másodiknál, a részvény az eredeti helyzethez képest még mindig 20%-os visszaesésben van. Persze ennél még sokkal inkább hajmeresztő számok is vannak.
Tehát a sikertörténetek mostanában nem éppen megszokottak. Mégis ilyen az, amiről a minap olvastam. Ritkán foglalkozom fundamentális elemzéssel, de most egy érdekes esemény miatt erről az oldalról néztem meg egy részvényt.

A Steak 'n' Shake (SNS) első ránézésre egy teljesen átlagos amerikai étteremlánc. Sajtburger marhahússal, sültkrumpli, milkshake - és ezzel el is mondtam majdnem a teljes étlapot. Itthon talán a Friday's áll a megtelepedett amerikai láncok közül hozzá a legközelebb.

Több szempontból a vállalat akár egy tipikus Peter Lynch célpont is lehetne. Szolgáltatóipar, világos termékekkel, erős menedzsmenttel, és ami talán a legfontosabb: még kevesebb, mint az amerikai államok felében sincsenek jelen, a nemzetközi jelenlétről nem is beszélve. Ráadásul három állam kivételével (Florida, Texas, Illinois) éppen a legszegényebbekben, a déli területeken (pl. Alabama), középnyugaton (pl. Nebraska), és a válság által sújtott leépülő iparú államokban (pl. Michigan). Ez jelenti egyrészt azt, hogy a válság miatt az emberek odaát az olcsóbb éttermeket célozzák meg (arrafelé egyelőre nem az a jellemző a középrétegeknél mint itthon, hogy azzal spórolnak, hogy gyorsétterembe sem mennek el és otthon főznek, hanem válogatnak az éttermek között, az életszínvonal különbség még mindig nagy). Még inkább jelenti azonban a potenciált a terjeszkedésre. Ha már mindenhol ott lennének, akkor kicsi a tér növekedésre, lásd mostanában a Starbucks-ot. Viszont csak az Egyesült Államokban 29 további állam, azok közül is a gazdagabbak, a meglévő államokban is fehér foltot jelentő nagyvárosok komoly, vásárlóképes keresletet jelenthetnek. A franchise rendszer pedig gyors terjeszkedés lehetőségét is megteremti. Lynch egy külön fejezetet szentelt a könyvében az éttermi részvényeknek, szerette őket, és külön írt az unalmas tevékenységet űzőkről is, és lássuk be: hamburgert árulni sültkrumplival nem valami érdekes.

Az angolul tudóknak érdemes elolvasni a társaság vezetője, Sardar Biglari által a befektetőknek írt levelet. Egy élmény ilyet látni, nagyon ritka az ennyire közvetlen, mégis céltudatos és professzionális hozzáállás. Biglari egyébként még csak harmincas évei elején jár, máris vannak, akik a következő Buffett-et vagy Lampert-et látják benne. Nem véletlenül, hiszen egy sor olyan lépést csinál, ami az ő hosszútávú, alapos, hordaszellemnek ellenszegülő, és kérlelhetetlen következetességgel végigvitt megközelítésükre utal. Az SNS vezére saját hedge fund-ján keresztül vásárolta be magát az étteremláncba és azóta egy sor érdekes húzással hívta fel magára és cégére a figyelmet (noha ő maga alig ad interjúkat, inkább kerüli a nyilvánosságot).

Az aktuális esemény, ami megragadta a figyelmem egy ún. inverz felosztás volt (az angol kifejezés a "reverse split", ami talán visszafordított részvénymegosztást jelentene, de az inverz jobban hangzó fordítás, a továbbiakban a nem éppen szerencsés "felosztás" szó helyett is a "split"-et használom). A split egyszerűsítve ugye azt jelenti, hogy egy részvény értékét adott számmal elosztjuk, és ugyanezzel a számmal megszorozva megkapjuk a részvények számát. Ha volt 10 db részvényed XYZ cég papírjaiból 100 dollárért, akkor ha a split 10-az-1-hez történik, akkor lesz 100 db részvényed 10 dollárért. Mindkét esetben a részvények értéke 1000 dollár, így a split által a kezedben lévő befektetés értéke közvetlenül nem változik, és közvetve is csak enyhe mértékben. A társaságok azért csinálják ezt, hogy a kisebb pénztárcájú befektetők is könnyebben, hatékonyabb allokálás mellett férjenek hozzá a részvényükhöz. Ha valakinek a fenti példa mellett 190 dollárja van egy adott befektetésre, akkor csak egy részvényt tud venni, és lesz "felesleges" 90 dollárja. A split után viszont 19 részvénye lesz, és egyetlen cent sem marad ki. Ha hazai részvénypiacról az OTP példáját lehet felhozni, amikor pár éve szintén "tizedelte" egy papír árfolyamát, és a részvényszámot tízszeresére emelte.

Nos, az SNS ennek éppen az ellenkezőjét tette. A nem sokkal 10 dollár felett járó, komoly intézmények szemszögébe alig-alig beleilleszkedő részvény értékét meghúszszorozta (természetesen a részvényszám huszadára való csökkentésével), és így az árfolyamot egészen más dimenziókba helyezte, 300 dollár közelébe. Azt gondolhatnánk, hogy az árfolyamnak önmagában, viszonyítási pont nélkül nincs semmi jelentősége, de az SNS vezetése úgy gondolja, hogy ezzel kivehetik a játékot a daytrader-ek és spekulánsok kezéből, és magukhoz vonzhatják a komoly, hosszútávú befektetőket, ezzel enyhítve a rövidtávú nyomást, ami a piac mohóságából fakad. Ha ismerős az ötlet, az nem véletlen. Warren Buffett, a világ egyik leggazdagabb embere 40 éve kerek perec megtagadja a split lehetőségét, így egyetlen részvény árfolyama ma 100 000 dollár környékén mozog, és jórészt tényleg csak hosszútávú befektetők foglalkoznak vele. Biglari az SNS kapcsán a levél 8. oldalán indokol egyszerűen és világosan.

Ami szintén Lampert-re és Buffett-re emlékeztet: kezd kialakulni egy holding. A cég éppen a napokban egy biztosítótársaságra tett vételi ajánlatot. Biglari jelzi is, hogy a növekvő szabad pénzállományt más ágazatokba fogja befektetni, így még várhatóak hasonló lépések. Buffett cége, a Berkshire Hathaway is egy textilgyártó üzem volt, Warren-ünk még azzal sem törődött, hogy a nevét megváltoztassa, csak csinálta, amihez értett: befektetett. Az ő egyik nagy sikere volt a Geico biztosítótársaságba való bevásárlás, az SNS is mintha ebben is az ő útját követné.

Az idei év fordulópontot jelentett a társaság számára, amely 4 éve a lejtőn volt. A forgalom 2005 után először stagnált, majd csökkent is, a nyereség pedig zuhanórepülésbe kapcsolt és tavaly már veszteséget termelt. A kulcs, a terjeszkedés és a holding mellett a profitrátában van. a negyedik oldalon leírja, hogy egységenként napi 20 további vendég (4-5 család) becsábítása évente 20 millió dollárral növelné meg az árbevételt. Ez nem hangzik soknak, de Niglari jelzi, a profitráták alacsonyak, a közvetlen költség kicsi, több pincért nemigen kell alkalmazni, az ételek olcsók, asztal pedig még van). Így ennek a növekménynek a nagy része nyereségként csapódna le, és ez az apró teljesítmény nagyjából megháromszorozná a nyereséget, de még ha a 2005-ös profit rekorddal is számolunk, akkor is 60%-os plusszt jelentett volna akkor, ha naponta 20 vendéggel több van éttermenként.

Ahogy már feljebb említettem, önmagában az SNS részvényesekkel való kommunikációja is eredeti. Például a levélben gyakorlatilag kupont nyújtanak át a részvényeseknek, amit magukra és a barátaikra költhetnek. Olcsó megoldásnak tűnik, de sokszorosan megtérülhet. Érdekes még az is, hogy nincs Befektetői Kapcsolattartó, és elmondásuk alapján nem fecsérlik az idejüket konferenciahívásokra az elemzőkkel és a sajtóval, és nem mennek road-show-kra sem. A befektetési bankárok pénztárcáját sem szeretnék vastagítani. Magasról tesznek a a rövidtávú részvénypiaci várakozásokra.

Persze mindez relatív ismertséget is hoz a cégnek, és ennek megvannak a hátulütői is. Az árfolyam már most jelentős bevétel növekedésben és (többek között) nettó eredményhányad javulásban reménykedő piacról árulkodik. Az étteremlánc amerikai méretekkel nézve viszonylag kis kapitalizációval bír, ez fokozott kockázatot jelent a pénzügyi piacok viharai közepette. A növekedési lehetőségek nagysága finoman szólva is nehezen kalkulálható. Még ha csak fundamentális alapon és 5+ évre döntenék is, akkor sem vásárolnák most a részvényekből. Talán egy hosszútávú (itt: sok hónap) konszolidáció és az idő előrehaladtával javuló mutatók, vagy komoly korrekció és legkevesebb változatlan belső mutatók mellett, de akkor sem biztos.

A lényeg számomra nem ez. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy élmény lesz figyelni, ahogy a Steak 'n' Shake sorsa alakul, ahogy vélhetően "továbbmegy a buffetti úton", és az, ahogyan magáénak tudhatja az egyedi nézőpontot, ami most és később is inspirációt jelenthet mindenkinek, aki a befektetési területen ügyfélként vagy szakmabeliként van.

Bár nem biztos, hogy nem lesz új blog bejegyzés idén, de ezúton kívánok a blog olvasóinak Kellemes Ünnepeket!

Fontos hír az Access-BWM Alap vidéki érdeklődőinek és egy fontos befektetési-adótipp mindenkinek

Mindig is zavart, még Budapestről is, hogy Magyarország talán túlságosan főváros központú. Minden fontos hivatal itt van, szinte minden nagyobb cég elsőként itt nyit irodát. Ha valaki vidéken él és komolyabb karriert szeretne befutni, akkor néhány kivételtől eltekintve ezt csak úgy tudja megtenni, hogy élete egy adott szakaszában, vagy akár örökre Budapestre költözik. Ha az ország átellenes oldalára szeretnél utazni, akkor hosszú évekig jó esélyed volt rá, hogy ezt csak a főváros úthálózatán keresztül tudtad megtenni, ma már az M0 miatt nem kell bemenni a városba, de a térképre rápillantva azonnal látszik, hogy az úthálózat még így domináns módon melyik településre lett építve, és honnan indulnak el pókhálószerűen a fontos útvonalak. Az is egy látványos példa, hogy a Loki kénytelen volt Debrecen helyett a Puskás Stadionban, otthonától több mint 200 km-re játszani a "hazai" meccseit. A főváros dominanciája miatt, ma sokkal magasabb az életszínvonal még a leginkább elmaradottabb kerületekben is, mint néhány nyugati terület kivételével bárhol az országban. Persze ennek vannak társadalmi, kulturális, történelmi, és szimplán földrajzi okai is. Mégis igazságtalan, hogy (ha Budapest agglomerációs körzetét nem számoljuk) legalább 7 millió ember, az ország lakosságának több mint kétharmada szinte már-már másodrendű állampolgárként kénytelen élni.

Csak egy példa. Régebben, amikor sok előadást tartottunk, sokan kérdezték, hogy érdemes vidékről feljönni, oda vissza 3-5 órákat autózni egy-egy előadásért. Már ezek a kifejezések is, hogy "feljönni", vagy "lemegyek vidékre" is jelzik a viszonyokat, igazságtalanok, és értelmetlenek. Azt is gyakran javasolták, hogy ne külön-külön 4 órás etapokban tartsunk tanfolyamokat, hanem egyben, mert ez nekik nagy könnyebbség lenne. Számukra ez nagyságrendekkel több időt és szervezést, sőt gyakran költségeket jelentettek, mint annak, aki csak felül a hatos villamosra és 10 perc múlva nálunk is volt. Teljes mértékben meg tudtam érteni őket.

Amikor csak lehetett próbáltam értük is tenni valamit. Az előadásainkat egyszer megtartottuk egy kétnapos maraton során, szándékosan egy alacsony költségű, de kellemes szállodában, hogy akik távolról érkeznek kényelmesen ott tudjanak aludni. A Budapesti Értéktőzsde road-show-in számos alkalommal voltam vidéki városokban, többek között Győrben, Miskolcon, Veszprémben. Egyszer megpróbálkoztunk egy teljes előadássorozattal Debrecenben, szakmailag inspiráló volt, de a többletköltségek (utazás, szállás, stb.) miatt nem igazán volt érdemes, ezért a későbbi vidéki előadás terveinkről letettünk.

Amikor az Alapot elindítottuk, akkor törekedtem arra, hogy legalább néhány vidéki nagyvárosban is elérhető legyen. Tudni kell, hogy a jogszabályok miatt csak személyes úton lehet számlát nyitni, amire később már lehet például internetes felületen vásárolni, de egy közvetlen megbeszélés kötelező. A nagy bankhálózatok csak jónéhány év után, és kivételes esetben hajlandóak a forgalmazásra. Az egyéb forgalmazók, jellemzően brókercégek, pedig nagyon ritkán vállalják a vidéki fióknyitással járó magas többletterheket, egyszerű gazdaságossági okok miatt. Egy időben még mi is kacérkodtunk a gondolattal, hogy nyitunk vidéki irodákat, de részletes elemzések és kutatások után beláttuk, hogy minden lelkesedés ellenére ez lehetetlen küldetés lenne a mi helyzetünkben.

Mostanra érkezett el az az időpont, amikor a probléma nagyrészt megoldódott. A Buda-Cash talán az egyetlen hazai brókercég, aki nagyon hosszútávon tervezve, bátran nyitott vidéki irodákat is. Mivel az Access egyéb alapjait már amúgy is forgalmazta, mostanra az Access-BWM Alap is elérhetővé vált náluk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki szeretne első alkalommal venni a befektetési jegyekből, most már nem kell Budapestre utaznia (de ha valaki fővárosi, akkor is, most már két helyen is vehet belőlük), ehelyett 13 városban is el tudja érni az Alapot. A helyszíneket elnézegetve nincs az országnak olyan pontja, ahonnan normál útviszonyok között egy óra alatt ne lehet elérni valamelyik irodáját a forgalmazónak. Remélhetőleg ez sokaknak nagy könnyebbséget fog jelenteni. Az alábbi városokban van a Buda-Cash-nek irodája:

Győr, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg, Pécs, Dunaújváros, Kecsekemét, Baja, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza.

Az elérhetőségek itt láthatóak (a nyíregyházi irodáé a térképen nem, de itt a link). A pontos címek az Alap Tájékoztatójának (PDF) 35. oldalán is elérhetőek.

Javaslom azért, hogy mielőtt bárki odamegy, előtte telefonon egyeztessen a tudnivalókról, és persze nézzen át mindent az Alapról, főleg a Tájékoztatót.

---

Mivel a kormány végül változatlanul hagyta a Nyugdíj Előtakarékossági Számla jogszabályait, így az változatlan formában megmarad. Az adókedvezmények miatt továbbra is érdemes év vége előtt befizetni a számlára.

A számlán szinte bármilyen értékpapír tartható (amit az adott cég elér nekünk), ha van időd, (+tudásod és kockázatvállalásod), akkor részvény is, ha nincs időd, akkor befektetési alap is.

Ezzel nemcsak azt éred el, hogy nem kell kamatadót és/vagy árfolyamnyereség adót fizetned (amire hamarosan lesz még egy lehetőség, de erről később írok), hanem azt is, hogy a befizetés általi növekmény összegének 30%-át a jövő évi adóbevallásodban jelezve megkaphatsz a NYESZ-edre, ha amúgy is adózol eleget. Ha 2020-ig mész nyugdíjba, akkor ez maximum 130 000 Ft, ha utána, akkor maximum 100 000 Ft lehet. Így optimális esetben (~433 000 Ft befizetéssel) önmagában az adóvisszatérités komoly százalékos nyereséget hozhat.

A befektetéseket érintő adózásról egy korábbi, 2008-as anyagunk letölthető itt (PDF), jövőre már nem mindenben aktuális, a megfelelő időpontban aktualizáljuk. Továbbá érdemes elolvasni a Felügyelet leírását itt.

Mindezt tájékoztató jelleggel teszem közzé, döntés előtt olvasd el a jogszabályt, és egyeztess befektetési vagy adótanácsadóddal.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Photoset: USA overperforming. The crisis started from the super-consumer US, but looks like it made the less... http://tumblr.com/xxd48jd55
• Válság idején jön Budapestre a Starbucks?: Már a leendő budapesti üzletvezető kiválasztása folyik a Népszabadsá.. http://bit.ly/8YqiLS
• "Mi történik, ha hirtelen összeborul a dubai ingatlanpiac és véget ér ez az óriási konjunktúra? *..." http://tumblr.com/xxd4d99t6
• Photo: Nem az a helyzet, hogy devizahitel helyett forinthitelt vesznek fel az emberek, hanem egyiket sem. Ez... http://tumblr.com/xxd4dnwgj
• According to most of my trendfollowing signals the almost 4 year old LumBEAR is over.
• Gyenge rendezvényszezon - Csak nekem tűnik úgy, de idén még az üzleti rendezvények sem mennek? Tegnap este... http://tumblr.com/xxd4dw4rb
• My review of Trend Following (Covel) on Amazon: http://is.gd/5fJM3
• A Raiffeisen "kilakoltatása" Magyarországról - Tovább hódít a tájékozatlanságra építő gyűlöletkeltés - Azt... http://tumblr.com/xxd4jlu2z
• Meddig zuhan még a magyar gazdaság? - A harmadik negyedévi GDP adatok (itt található - PDF) továbbra is... http://tumblr.com/xxd4kfwfp

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Spekuláns szubkultúra

Amióta csak foglalkozom a tőzsdével gyakorlatban (tulajdonképpen 13 éve), azóta megfigyeltem, hogy a "tőzsdei spekuláns" egy a társadalomban, vagy a gazdasági-pénzügyi szakemberek között is - ha egyáltalán ide sorolható - nagyon speciális és szűk csoport, amely érdekes tudást, fegyvertárt és meggyőződéseket alakított ki. Itt most nem azokról beszélek, akik akár pár millió forintot forgatnak a tőzsdén, éppen belevágtak a "forexezésbe", vagy ebédszünetben meghallgatják a tőzsdehíreket, mert van OTP részvényük. Azokra a harcedzett, a szó valódi értelmében vett tőzsdei spekulánsokra gondolok, akik ebből élnek, régóta a piacon vannak (az abszolút minimum az 5 év, de ritka a 10 éves tapasztalat alatti "tag", de ez nem kizárólagos "kritérium", például magamat a fenti 13 év ellenére nem sorolnám ide), sokat megéltek, rengeteg tudásuk van, eredményesek, és a saját tudásukon kívül nem függnek senkitől.

Miért érdemes ezeket tudni? Milyen gyakorlati jelentősége lehet ennek egy átlagos befektető, vagy kevésbé befutott spekuláns számára? Azért fontos erről beszélni, mert a szemléletük sokat elárul a sikereikről, és mert ezáltal sokat tanulhatunk tőlük. A meggyőződések és a vélemények gyakran szembehelyezkednek az általánosan elfogadott társadalmi állásponttal, és éppen ezért néha telitalálatnak bizonyulnak. Ugyanakkor nem is szabad készpénznek venni, a szembehelyezkedés néha az óvatosság miatt már-már önmagáért létezik, így kellő alap híján esetenként téves.

Nézzük, hogy mik a spekuláns szubkultúra gyakran, de nem feltétlenül mindenkinél meglévő ismérvei.

• Politikai meggyőződés: szkeptikusak a nagy és a szélsőséges erőkkel szemben is, erősen a liberteriánus felé hajló gazdaságpolitika hívei. Oldja meg mindenki maga a megélhetését, és egészség, nyugdíjbiztosítását - ezt nem véletlenül állítják: hiszen ők maguk is ezt teszik nap mint nap.
  


• Kifejezetten ellenzik az állam szerepét. Ha azt látják, hogy nagy állami programok vannak, azt elvetik, különösen, ha a a piaci folyamatokba az durván beleavatkozik.
  


• Általában mély undor a politikusokkal szemben, de éppen a populizmus miatt, ami ellenkezik az általános politikus undor fő okával. Ezért éppen a béremelések és szociális juttatások idején éreznek ellenszenvet a politikai elittel szemben leginkább.
  


• Filozófiai irányzat: Ayn Rand-féle objektivizmus, esetenként szociál darwinista társadalomszemlélet - mégis megszólalásaikat esetenként átlengi valamiféle társadalmi igazságosságérzet, amelyért azonban nem küzdenek sokat, nem látják értelmét.
  


• Nagyfokú önállóság. A spekuláns kevés emberre hallgat, kevés időt tölt azzal, hogy más véleményét, kommentárokat, elemzéseket hallgasson és olvasson, szinte teljes mértékben a saját (főként empirikus) tapasztalataira épített véleményalkotást preferálja.
  


• Nem szeretnek a fősodorban lenni. Ugyan nem a tipikus magányos farkasok, de időnként képes ezt az arcukat is megmutatni, alapvetően nem céljuk fontos posztok betöltése, nem szociális központú a motivációs skálájuk.
  


• Nagyon ritkán laknak nagyvárosban, nyüzsgésben. Na nem az erdő közepén élnek remeteként, inkább a kisvárosokat, községeket szeretik, közel a természethez. Bill Dunn 35 éve űzi az ipart egy csendes floridai tengerparti kisvárosból.
  

• Konfliktuskerülés. Nagyon ritkán mennek bele vitákba. A tapasztalatuk azt mondatják velük, hogy nincs értelme, a speciális szemléletmóduknak lényegét csak kevesen értenék meg, és a céltudatosságuk nem engedi meg, hogy felesleges időt és energiát pazaroljanak erre. Továbbá hozzá kell tenni: ezek az emberek az átlagnál magasabb intelligenciával rendelkeznek, de ritkán túlhízlalt ego-val, amely kombináció nem éppen a heves viták táptalaja.

• Általános óvatosság és szkepticizmus. Tipikusan ilyen a klímaváltozással kapcsolatos álláspontjuk. Bár a klímaváltozás ma már tudományos tény, és annak emberi tevékenységre visszavezethető mivolta is nagyon valószínű, a spekuláns szubkultúra mégis azon kevesek közé tartozik mind a mai napig, amely nemhogy megkérdőjelezi a tudomány állításait, hanem gyakran egyenesen tagadja azokat. Bár szakmai tudásuk nincs hozzá, véleményük téves, mégsem teljesen logikátlan amit, ahogyan gondolkodnak. Egyrészt, a spekulánsok megszokták, hogy az állami vezetők, jegybank elnökök a kincstári optimizmus vagy a pánik elkerülése végett csúsztatnak, a vállalatvezetők gyakran a piac szemébe hazudnak, és ismert előttük az is, hogy a nagy divathullám, a trend utolsó része milyen tömegpszichológiai folyamatokkal és tünetekkel jár. Márpedig most éppen a hazug és csúsztató vezetők állnak az élére egy divathullámnak tűnő eseménysornak. Láttak ők már ilyet, százat is, és logikus, hogy kételkednek. (Nem tartozik ide szorosan, de tévedésük exogén tényezőkre vezethető vissza.)

• Alázat a piaccal, így a természet erőivel szemben, de ez igaz számos társadalmi folyamatra. A spekulánsok egyik kedvenc szavajárása, elköszönése a "Jó szelet!", ami mindent elmond erről a hozzáállásról. Ha nem is hisznek valamiben, nem is harcolnak vele, félreállnak előle, esetenként meg is lovagolják azt, de sosem állnak az élére.

• Nem akarnak belenyúlni az eseményekbe. Jól tudják, hogy ha túl nagyra nő egy adott piacon, legyen szó akár egy kis hazai részvényről, akkor spekulációs hatékonyságuk durván leromolhat, és amúgy sem céljuk a folyamatok megváltoztatása, kívül akarnak maradni, és viszonylag szerény, a teljes piac méretéhez képest kicsi nyereséget szeretne elérni.

• Könnyebben képesek kiszakadni a napi rutinból mint a legtöbb befektető, vagy szakmabeli, lelkileg is, de valahol mélyen mindig a tőzsdei folyamatokon jár az eszük. Könnyen megteheti, hogy kedvtelésből utazik, vagy a hobbijával foglalkozik, de nagyon gyorsan, már néhány nap alatt azon kapja magát, hogy a pénzügyi piacok eseményei foglalkoztatják a gondolatait.

• Szabad szellem. Az önálló gondolkodást, vagy akár annak lehetőségét sokkal többre tartják, mint bármilyen eszme ráerőltetését a másikra, még akkor is, ha az adott eszme valóban pozitív üzenetet hordozna, és még akkor is, ha a szabad gondolkozás ráhatás nélkül magas hibalehetőséget hordoz magában. Azt mondják, mindenki gondolkozzon önállóan, és a saját hibáiból tanuljon, egészséges szinten kételkedve mindenben.

• Csak a konkrétumokban és az értékteremtésben hisznek. Ezek jellemzően anyagi, materiális oldalon jelentkeznek az ő értelmezésükben, a legtöbb eszmét és hitvallást, sokszor nem ok nélkül, potenciálisan kipukkanó lufiként látnak.
  

• Sokan cinikusnak mondanák őket, de gyakran éppen ellenkezőleg: igazi életigenlők, akik a "devianciájukkal" érték el a szellemi és gyakran anyagi szabadságot, és sokkal inkább realistáknak tekinthetőek, mint cinikusnak.

Mindezt tapasztalatok, beszélgetések, internetes naplók és fórummegszólalások alapján írtam össze. Hangsúlyozottan nincs mögötte tudományos jellegű kutatás, csupán a tapasztalatok utalnak erre, megfelelő mennyiségű és rendszerezettségű információ nem áll rendelkezésre. Talán lenne értelme egy a témakörrel foglalkozó szociológiai vagy akár pszichológiai kutatásnak és felmérésnek, én itt csak a befektetési-spekulációs tevékenység siker-lehetőségének szemszögéből foglalkozom vele.

Azok a valóban veterán spekulánsok, akik fent említett tényezőkkel jellemzően rendelkező szubkultúrához tartoznak, nagyon kevesen vannak. A sikeres tőzsdei spekuláció képessége 1000 emberből 3-ban van meg alapból, de egy nem tőkepiac orientált országban közülük nem mindegyik találja meg a hivatását. Rajtuk kívül is vannak sikeresek, de ők kőkeményen képezték és lelkileg edzették magukat, illetve rendszert fejlesztettek. Még az Egyesült Államokban jellemző kapitalista szemléletű országokban sem tehetik ki a lakosság 2%-át sem. Hazánkban mindenképpen 10 000 fő alatti csoportról, azaz 0,1%-nál is kisebb az arányról beszélünk, de nem kizárt, hogy a szám csak néhány száz főre tehető. Az ország lehengerlő többsége bevallva, eltitkolva, a paternalizmus híve, ami nagyon nem tesz jót a spekulációhoz való hozzáállásnak (más szempontból ennek is lehetnek pozitív oldalai). Igen, sok tekintetben az ilyesmit egészen a gyökereknél, a mély társadalmi-történelmi beidegződésekben kell keresni.

A szubkultúra tagjai itthon olyannyira kevesen vannak, hogy valószínűtlen az is, hogy egyáltalán ismersz közülük valakit. Ezért itthonról és a nemzetközi porondról is híresebb embereket kell felsorolnom. Vakmajomék, Zsiday Viktor említhető Magyarországról. Hazánk szülötteként a szubkultúra klasszikus tagja André Kostolány. Napjaink egyik leginkább jellemző példája Michael Covel, blog-ja nagy része ma már éles politikai kritika és liberteriánus szemlélet, de jelen van a klímaváltozás ma már egyre értelmetlenebb kritikája is (itt és itt). A legnagyobb nevekből látványos példa Jim Rogers, például az euro szkepticizmusa miatt., de látványos az is, hogy hazáját hátrahagyva csupán gazdasági érdekből örökre Szingapúrba költözött családjával. A szubkultúra tagja természetesen jó pár Hedge Fund menedzser. Soros ugyanakkor nem tartozik igazán ide - ő ugyanis képes volt két személyiséget is integrálni önmagában (spekuláns & filozófus + világért aggódó filantróp), ezért is tisztelni lehet őt. Kár hogy a világban sokan ezt nem tudják megérteni, tény hogy nem is egyszerű.

Visszatérve a spekuláns szubkultúrára, és arra, hogy miért alapozza ez meg a sikeres tevékenységüket: a spekuláns nem akar beleszólni más dolgába, van véleménye, ez megalapozott és tesztelte az idő, világosan kifejezi, de nem erőlteti senkire, és ez nagyon nagy érték egy olyan világban, ahol mindenki mindent jobban tud, és erőszakosan próbál meg tenni valamit. Életszemléletünket, esetleg vallásos meggyőződésünk, társadalmi igazságosságérzetünk szembeszállhat ezzel, és könnyen lehet, hogy ez helyes is. Az eredmények szempontjából azonban a fenti tényezőknek kulcsszerepe van. Világos célokat, a piaci szereplők többségének hibáitól védő korlátokat, és reális alapokon álló, eredményorientált gondolkozási sémákat ad a kezükbe. Nem tudom, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, azaz a fenti hozzáállás terelte a sikeres spekuláns irányába az adott embereket, vagy belátták, hogy a sikerhez a fentiekre van szükség, de nekik működik. Nem állítom, hogy olyanná kell válnod, mint amit felsoroltam, ha sikeres spekuláns szeretnél lenni. Azt viszont igen, hogy az a legkevesebb, hogy meg kell értened ezt a gondolkozásmódot.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• A Japán államcsőd elkerülhetetlen előbb-utóbb? - Az írja Mo. egyik legjobb befektetője, ZSV az oldalán: “Azt... http://tumblr.com/xxd3u9198
• Tényleg érdekes a beszélgetés a Japán társadalomról (+gazdaságról) a @tilosradio (köszi!) 10/23 8:00-kori adásában: http://bit.ly/3VXGbS
• "(…)elég csak megnézni Amerikát, ami tegnap lényegében a semmire 2%-kal ugrott meg. Ennek azonban nem..." http://tumblr.com/xxd3vxuxc
• I wish there was a parrallel universe, where Jim Rogers is the chairman of FED. He'd deserve it. http://bit.ly/1EUgTr
• Are We There Yet? How Many Hedge Funds Are Reaching New High Water Marks?: The topical study from the October 2.. http://bit.ly/d4Bwf
• Egészen érdekes a Soros beszélgetés alapján készült cikk a Figyelőben. Inkább azoknak mondhat újat, akik nem... http://tumblr.com/xxd3wdarl
• Photo: Finally after two huge gap downs in the small-midcap uptrending strategy, a nice surprise. COMS: Basic... http://tumblr.com/xxd3zt8rz
• Equity long/short mutual funds “could easily grow twenty-fold over the next five years:” Report: Are "hedged mu.. http://bit.ly/2jPRYl
• A világ legnagyobb hatalmú emberei - A listán a politikusok után egyértelműen a pénzügyi világ emberei... http://tumblr.com/xxd40mhqd
• Again, a lot of short signals in equities (short term), but not available for trading short. :(
• Egy egészen érdekes cikk a GM-Opel drámáról. Különösen az figyelemreméltó, hogy a nemzeti-regionális érzelmek... http://tumblr.com/xxd43ud2l
• OTP, sosem késő - Úgy 10 évvel azután, hogy az Equitas, és az eBroker (akkor még IE-New York, majd IEB, majd... http://tumblr.com/xxd4491y9
• "Ciki történet(…)Greg Coffey által jelenleg kezelt, a Moore Capital nevével fémjelzett alap rosszabbul..." http://tumblr.com/xxd46mxlw

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyébb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Szakmai könyvek, amiket mostanában olvastam

Régen írtam befektetési területről, vagy azt érintő könyvekről. Most megteszem, és lejjebb egy linket is beteszek, ahol valamennyi olvasott szakirodalom frissített összefoglalója, ajánlója és kritikája megtalálható.

Trendfollowing (Michael Covel)

Ha valaki követi az általam olvasott és megosztott cikkeket, akkor tapasztalhatja, hogy Michael Covel blog-járól sokat idézek. Ő az az ember, aki a trendkövető spekulációs stratégia elsőszámú profétájává nőtte ki magát az elmúlt években, főként masszív internetes jelenlétének köszönhetően. Részletesebb kritika nélkül a fő művét jelentő könyvet régebben is javasoltam, most a 2008-as eseményekkel kiegészített új kiadást olvastam el, amiben a nagy zuhanás tükrében is megvizsgálja a stratégia sikerességét.

A könyv egyetlen igazi hátránya, hogy szinte erőszakos terjesztése az igének. Nehezen érti meg az ember, hogy mi szüksége Covel-nek vitákba bonyolódnia, és papírhalmokat előhúznia, hogy újra, meg újra érveljen a trendkövetés mellett. Ha működik, működik, örüljön neki, és éljen mint hal a vízben - mondhatnánk. Hogy miért teszi, azt csak ő tudja, viszont ha az olvasó szemszögéből nézzük, akkor az az igazán érdekes, hogy milyen jól mutatja be az adott szakterületet, illetve kellő motivációval szolgál-e. Szerintem a válasz mindkettőre egyértelmű igen, az alapoktól, okosan felépített érvrendszer mentén, adatokkal bőven alátámasztva mutatja be, és csinál kedvet a stratégia bővebb megismeréséhez. Azért csak ehhez, és nem feltétlenül az azonnali gyakorlati alkalmazáshoz mert ehhez kevés konkrétum szerepel benne, de nem is ez a célja a könyvnek, egyetlen könyvnek nem is lehet ez. Szemléletet tanulhatunk belőle, és talán ez a legfontosabb, és ezért lesz ez egy alapvetően jól sikerült összefoglaló, alap- és bevezető mű.

Way of the turtle (Curtis Faith)

Az egyik hazai alapkezelő-tanácsadó oldalát olvasva említette a könyvet, és akkor döbbentem rá, hogy a fent hivatkozott Michael Covel által is emlegetett, és példakánt a BWM cikkeiben is sokszor hivatkozott teknőcök egyik legfontosabb alakjának saját személyes tapasztalatairól szóló írását még nem olvastam. Curtis Faith sokak szerint (ebbe saját maga is beletartozik) a legsikeresebb tanítvány volt. Van, aki úgy gondolja, hogy a teknős kísérlet atyja, Richard Dennis eleve kivételezett vele, ezért nagyobb pozíciókat vállalhatott. Faith szerint viszont ide a saját teljesítménye juttatta, egyszerűen azzal, hogy fegyelmezetten tartotta magát Dennis előírásaihoz, és ezzel a legjobbként persze, hogy a mester a legnagyobb felelősséget ruházta rá.

A könyv nagyszerű fegyverténye a világos, sablonoktól mentes kijelentések őszinte felszínre hozatala. Néhány pontos a tipikus spekulációs, tesztelési, stb. hibákról kíméletlen őszinteséggel beszél, ha nem sétálunk bele ezekbe, már csak emiatt érdemes megvenni a könyvet. Ilyen például az, hogy Faith leszámol a "mindig tegyél stoppot" dogmával, ami nem mindig igaz. Az is nagyon jó, hogy részletesen beszél a rendszerépítés fő lépéseiről, anélkül, hogy elveszne a szakszargonban. Néhol kissé zavaró, hogy a személyes tapasztalataiba az olvasó számára nem igazán érdekes elemet saját magáról, ahol egyrészt saját ego-ját legyezgeti, másrészt enyhén kisstílűen mentegtőzik hibái miatt. Ez azonban csak egy kisebb szálka, lényegében egy jó rálátással és hozzáállással rendelkező, jónéhány remek ötletet tartalmazó, olvasmányos darab Faith írása.

Supercapitalism (Robert Reich)

A nagysikerű és mostanában divatos könyv arról szól, hogy a túlságosan kifejlett kapitalizmus (ami ténylegesen kapitalizmust, és nem az oligo és monopoliumok uralkodását jelenti), árt a demokrácia folyamatainak, és általában a demokráciába vetett hitnek. A szerző Robert Reich, aki egy veterán Demokrata, volt munkaügyi miniszter Clinton első ciklusában, sőt a pletykák szerint Bill előtt még járt is Hillary-val az egyetemi évek alatt. A tavalyi előválasztási kampány során azonban keményen kritizálta Clinton-éket és Obama melletti voksolást javasolt. Politikai, gazdasági, társadalmi ügyekben továbbra is egyike a vezető véleményformálóknak (és a blog-ját az amerikai politika iránt érdeklődőknek érdemes követni). Fontos kiemelni, hogy az általa túlburjánzottnak gondolt kapitalizmus kritikája még a válság előtt megszületett, hiszen a mű 2007 elején került kiadásra. Reich leírja, hogy a nyocvanas évekig egy szűkebb, több nagy szereplővel működő, megfelelő társadalmi egyeztetésen alapuló piacgazdaság működött az Egyesült Államokban. Azóta viszont a verseny felerősödött, ami az embereknek, mint fogyasztó (több jó és alacsony árú termék), és a tapasztalatok szerint mint befektető (nagyobb profit) is jó, de mint társadalm szereplők, egyre kevésbé hallathatják a hangjukat, és a vállalatok egyre nagyobb beleszólást kapnak a törvényalkotásba, gyakran azt felelősségvállalásnak álcázva (nem kell aggódni, Reich szinte vég nélkül fogja sorolni a példákat).

Mi köze ennek a befektetési területhez? Reich azon megállapítása, amely nemcsak makro, hanem mikroszinten is megállja a helyét, miszerint egészen másként kell kezelni a vállalatokat, mint az embereket, a társadalmi szintű döntéshozatalnál. Ebben csak az állampolgároknak kellene részt venni, és a cégeknek nem szabadna még a látszatát sem engedni, hogy részt vegyenek benne lobbizzanak, mert az ő feladatuk az, hogy a befektetőik számára értéket teremtsenek, függetlenül annak szélesebb jelentőségű és hosszabb távú társadalmi, sőt: környezetvédelmi hatásaitól. Ezen oknál fogva egy sort kérdést a hagyományos (amerikai értelemben vett) baloldali gondolkodóktól eltérően kezel. Ilyen például a protekcionizmus elvetése, vagy az, hogy teljesen normálisnak tekinti a globalizációt, és azt, hogy az amerikai cégek gyakran nem az országhatárokon belül termelnek. Ez a szemlélet bennem is megváltoztatott valamit, a kettőt én magam is kevertem, és keverik nagyon sokan. A vállalkozások célja a profit termelése. Az állampolgároké a megfelelő társadalom kialakítása. Ez minden ember szintjén igaz. A befektetéseid alakítása során ne keresd a "társadalmi felelősségvállalst" és hasonló fogalmakat, törekedj a nyereségre, és annak növelésére. Nem azért nem ajánlott, mert nem helyes (az), hanem azért, mert az adott területen nem fog működni. A befektetések által is megteremtett lehetőségekkel élve, mint állampolgár viszont szinte kötelességed a megfelelő társadalmi keretek kialakításában közreműködni.

The (mis)Behavior of Markets (Benoit B. Mandelbrot és Richard L. Hudson).

Nagyon magasan ez a legérdekesebb szakmai könyv, amit idén olvastam. Mandelbrot-ot vélhetően nem kell bemutatni, a huszadik század talán legnagyobb hatású matematikusáról van szó, aki felfedezte, vagy még inkább önálló altudományba szervezte a fraktálokat, az önmagához hasonló alakzatokat. A könyv elolvasása előtt már tudtam, hogy Mandelbrot szinte véletlenül, a gyapotárakra pillantva vette észre, hogy a fraktálok az árfolyamokban is ott rejtőznek. Azt viszont csak mos tudtam meg, hogy évtizedeken át igen kiterjedt kutatásokat folytatott, számos kollégájával szövetségben, hogy a pénzügyi piacok furcsa természetét tanulmányozza.

Mondandójának lényege, hogy az árfolyamok nem a portfolióelméletben leírtaknak megfelelő, emberi racionalitást folyamatosan előfeltételező módon viselkednek. Az árfolyamváltozások nem folytonosak, és nem normális eloszlásba rendeződnek. Néha a változások gyorsak, váratlanok, és szokatlanul nagyok, ezt mostanában pláne nem kell magyarázni.

Néha az az érzésünk, hogy Mandelbrot nyitott kapukat döntöget, és a piacok változó természetén feleslegesen időzik el túl sokat, de tény, hogy a kapuk kinyitásában ő maga is alaposan részt vett. Sőt, nemcsak részt vett, hanem a mozgások összetevőinek megértéseben is nagy szolgálatot tett. A könyv legizgalamasabb része az, ahol bemutatja, hogy a fraktálszerű mozgás jellemzőit segítségül hívva miként lehet rendszeresítetten felrajzolni, egy az igazihoz megszólalásig hasonló árfolyam grafikont. Ehhez kellett, hogy eszközt találjon és fejlesszen a szabálytalanhoz, amihez pedig az önhasonlóságot, önismétlődést mutató fraktálok jelentették az alapot. A könyv ezáltal válik a pénzügyi piacokról szóló, mélyebb, elméleti jellegű könyvek új mérföldkövévé.

Az összes könyv ajánláshoz (beleértve a korábban külön szereplő Technikai Elemzés könyajánlás gyűjteményt, kattints ide (PDF)

---

Aktuális Tumblr-ek, Twitter-ek az elmúlt időszakból:

• Photo: Az arany körüli trend, ami alapvetően egy inflációtól, bizonytalanságtól való félelem egyre inkább...http://tumblr.com/xxd3esb87


• Photo: Hetilap - Cég+piac - FN.hu A Figyelő eheti számában van egy érdekes cikk, az elmúlt években indult...http://tumblr.com/xxd3jarga


• Photo: Mennyire nagy baj a magas amerikai adósság? A napokban bejárta a hír a pénzügyi sajtót, hogy rekord...http://tumblr.com/xxd3kxdq1


• Az Apple gyorsjelentésről - 200 dolláros árfolyam mellett a 12 havi gordülő eredmény esetén közel 32, a...http://tumblr.com/xxd3mbf3g


• A couple of signals say, that after yesterday's rally, now even the last of the commodities markets bear long-term (years) phases are over 9:55 AM Oct 22nd from web


• Photo: Big midcap or smallcap trending stocks breakout failure. Two of our portfolio plummeted more than 25%...http://tumblr.com/xxd3q71lm


• Tartós Befektetési Számla a NYESZ helyett? Jó ez? - A napokban az Országgyűlésbe való beterjesztés kapcsán...http://tumblr.com/xxd3qr67y


• Financial markets are still in a bipolar disorder, it's strange even in the earnings season. I expect higher volatility in the coming weeks

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyébb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Vállalati kötvények kockázata

Olvastam a HVG-ben, hogy egy magyar magánbefektető beperelte a Citibankot, mert az Lehman Brothers kötvényeket adott el neki. Az ügy részleteit nyilvánvalóan egy újságcikkből, terjedelmi (és vélhetően adatvédelmi) okokból nem lehet megismerni. Ezért véleményt róla nem lehet mondani, a cikkben írottaknak is egyetlen aspektusáról szeretnék írni, arról is tágabb értelemben. Itt is csak abból a feltételezésből indulok ki, hogy az újság az eljárás indítékát, alapját megfelelően írta le. A HVG-re nem jellemző az ellenkezője, de hogy tényleg így van-e annak nincs különösebb jelentősége, mert a példán keresztül egy általános jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.

A magánbefektető 2007 július 5.-én vett a Citibanktól Lehman Brothers kötvényeket. Miután a vállalat kicsit több, mint 14 hónappal később csődbe ment, és tetemes adósságállománya van, ezért igen valószínű, hogy a kötvények értékéből semmit sem lát majd viszont. Azt senki nem tudhatta biztosan 14 hónappal előre, hogy mi lesz az amerikai befektetési bank tragikus sorsa, még annak vezetői sem, még akkor is ha a helyzetük akkor sem volt könnyű. Az újságcikk alapján azonban a befektető nem is arra hivatkozik, hogy a Citibank bennfentes információ birtokában sózta rá a kötvényeket, hanem: "...a Citibank úgy adta el neki a papírokat, hogy nem kötötte az orrára a Lehman megrendült gazdasági helyzetét. Például azt, hogy a befektetőház részvényei 2007 első felében 24 százalékkal leértékelődtek, s a másodrendű jelzáloglevelek piacának összeomlása miatt a banknak 450 millió dolláros vesztesége keletkezett."

A magánbefektető tehát olyan információ közlésének hiányát kéri számon a kötvényeket neki eladó Citibanktól, amelyet például a fentiek első példáját tekintve 40 másodperc alatt kideríthetett volna az Internet segítségével! Ráadásul ezt a vásárlást megelőző 5 nap bármelyikén megtehette volna, és életszerű is lett volna, hogy megteszi, ha már a pénzét fekteti be, de állítása szerint ezt nem tette meg. Hangsúlyozom, hogy nem tudom mennyit egyszerűsített az újság, és ha nem tette nem csupán jogi csűrés-csavarásról van-e szó. Ám ha minden valóban így zajlott, akkor a befektető hozzállása mélyen irracionális volt, ráadásul úgy, hogy ez ma a magyar lakosság legkevesebb háromnegyedére igaz rossz beidegződést tükröz vissza.

Ennek lényege: abszolút nem szánnak időt és energiát (pláne pénzt) arra, hogy maguk nézzenek utána milyen befektetési lehetőségek vannak, vagy akár egy adott befektetésnek. Ez alól csak az jelent kivételt, ha közvetlen vagyonkezelője van az embernek (akit lehetőleg maga a befektető, és nem az eladásban érdekeltek fizetnek). Ám a munka egésze még így sem "spórolható meg", hiszen azt, hogy mik a befektetési szempontok (például időtáv, vállalaható kockázat), csak maga a befektető tudja eldönteni. Senki sem tud a másik gondolataiban olvasni, főleg annak jövőbeli énjében. Te tudod, hogy mit akarsz elérni befektetéseiddel.

Különösen olyan esetekben okoz problémákat a fenti hozzáállás, amikor Magyarországon alig ismert befektetésekről van szó, és a vállalati kötvény tipikusan ilyen. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy adott vállalatnak ad a befektető kölcsön. Értelemszerűen, ha a cég tönkre megy, akkor nincs kitől visszakapni a pénzt, így ennek a kockázatát mindenképpen futja a befektető. Természetesen a felszámolás során elképzelhető, hogy a fennmaradó vagyonból visszakapnak a kötvényesek is valamit, de jó ha tudják, hogy általában már csak a részvényesek vannak mögöttük a sorban. Ez a sor pedig szinte minden nagyvállalat esetén igen hosszú. Ráadásul nincs olyan biztosnak tűnő, vagy nagy cég, amelyik ne mehetne csődbe, ha valamit, akkor ezt az elmúlt bő egy év alatt megtanulhattuk. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor a lejáratig tartott állampapír a jó megoldás (de államcsőd esetén még ott is van kockázat, ám ha ez előfordul, nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb problémád, hanem hogy van-e mit enni).

Szőnyegbombázás

Nyomják minden fronton, hogy egy éve tart a válság. Bizonyos értelemben jóval régebben, bizonyos értelemben majdnem egy hónappal később kezdődött. Akárhonnan is nézzük, a pusztítás mértéke, illetve a piac legszélesebb rétegeinek mozgásképtelenné tevése valamennyi élő generáció számára soha nem látott mértékű volt. A félelem gyakorlatilag végigirott minden emelkedést, szőnyegbombázással eltűntetve bármit ami mozog - legalábbis egy ideig.

Ilyen még sosem volt, főleg a szélességét tekintve. Eddig még a legnehezebb időszakokban is akadtak olyan részvények, amelyek képesek voltak szembemenve az árral a saját piacukon bizakodást fenntartani. Az alábbi egy olyan trendkövető stratégia drawdown grafikonja, amelyik feltörekvő, viszonylag alacsony árú és kapitalizációjú vállalatok részvényeit veszi és tartja, amíg a trendet érzékeli. Ezt az S&P1500, illetve az S&P600 (kis kapitalizáció) és S&P400 (közepes kapitalizáció) indexek komponensein is lefuttattam az elmúlt 15 évben.

S&P 1500:

S&P 600:

S&P 400:

Mindhárom esetben látványos, hogy 2008-2009-ben van a legnagyobb és leghosszabb ideig tartó visszaesés. Főleg az S&P 1500 grafikonján látszik, hogy a mostani előtt az 1998-as és a 2001-2002-es esések okoztak komoly mértékű drawdown-okat, de ezek igen hamar el is tűntek. Most nem. Ami még rosszabb: hónapok teltek el úgy, hogy egyáltalán nem volt pozíció, mert nem voltak feltörekvő részvények egyáltalán. 1500 részvényből egyetlenegy sem. Még inkább megrázó, hogy egyetlen év alatt 2008-ban az S&P 1500 esetén a szokásos pozíciónyitások száma a hatodára esett vissza, az S&P 600-nál 2009-ben időarányosan is a hetedére, és az S&P 400-nál pedig 2009-ben egyetlen, 2008-ban pedig nulla ügylet szerepel! A fenti grafikonon látszik is, hogy 2007 közepe óta vízszintes vonal jelzi a jelzések teljes hiányát 2009 közepéig, de az is csak egy árva jelzésre utal. Sokáig egyáltán nem volt olyan részvény, ami azt mondta volna: "Hahó, itt vagyok, trendi és divatos vagyok, új izgalmas termékeket és szolgáltatásokat nyújtok, és a profitom emelkedik". Zéró.

Várható, hogy szép lassan ennek az időszaknak vége, és lesznek ismét ilyen lehetőségek (nem általános piaci emelkedésre, hanem egyedi, soha nem látott magasságok felé törekvő papírokra gondolok). Az valószínű, hogy évekig nem lesz belőlük annyi mint korábban, és mennyiségi, minőségi oldalról is jóval nagyobb arányban bukkannak majd fel Ázsiából és Dél-Amerikából relatíve a fejlett országokhoz képest.

Amikor a folyó kilép a medréből

Immáron 8 éve volt az Egyesült Államokat ért legsúlyosabb terrortámadás (erről a korábbi bejegyzések). Külön nem írok most erről, korábban megtettem, amúgy sem elsősorban ennek a blog-nak a témakörébe tartozik, és a sajtó ma úgyis tele lesz a megemlékezésekkel.

Ami miatt most erről bejegyzés születik, az egy érdekes aktualitás a munkámban, ami pár napja esett meg. Azt vizsgáltam, hogy két egymásra egyáltalán nem hasonlító kereskedési stratégia elegyítése miként változtatja meg a teljesítmény és egyéb statisztikai adatokat. Ez egyébként egy gyakori "eljárás".

Miről van itt szó?

Az emberek többsége szeret egyfajta döntési mechanizmus alapján befektetési ügyben elhatározni valamit. Nincs olyan stratégia azonban, ami mindig jól teljesít, ezért időről időre belefutnak gyengébb periódusokba. A nagy kérdés az, hogy ez idő alatt mekkora kockázatot visel az ember, mekkora drawdown-t kell elszenvednünk, és ez miként viszonyul az elért hozamhoz. Alapvetően minden rendszer a kettő arányának javítását tűzi ki célul, akár kimondja és/vagy észreveszi, akár nem. Magyarán szólva: minél kisebb kockázat mellett minél nagyobb hozamot szeretne mindenki elérni.

A következő lépés innen az, hogy nem egyfajta gondolkozással közelítjük meg a piacot. Sokan azt gondolják, hogy felesleges többféleképpen gondolkozni, hiszen az egyik megoldás jobb lesz mint a másik, így érdemesebb azt felhasználni. Azt hiszik, hogy például repülővel érdemes utazni mindenhová, mert az gyorsabb, mint az autó. Ez sem igaz minden esetben, rövidebb távokon autóval valószínűleg hamarabb célhoz érünk, mert a repülés előkészítési ideje hátrányt okoz. Ráadásul repülni sem lehet minden esetben, például fokozottan veszélyes időjárási körülmények között, vagy éppen akkor, amikor terrortámadás miatt egy egész kontinensnyi országban rendelik el a teljes légtér zárlatot, akár napokra, mint ahogy történt 2001. szeptember 11. reggelét követően. Ha tehát el akarunk jutni gyorsan valahova, akkor rugalmasnak kell lenni, és a repülő, illetve az autó lehetőségét is talonban tartva érdemes utaznunk.

Ezért ugyanígy érdemes akár több kereskedési stratégiát, gondolkodásmódot egyszerre alkalmazni, a tőke bizonyos arányaiban, akár azt dinamikusan alakítgatva. Fontos, hogy eltérő legyen a döntési mechanizmus, ne egy kaptafára készüljön a kettő, akár teljesen különböző adatokat is vegyen figyelembe. A két rendszer equity curve-jének (tképp. a tőke értékének alakulása az idő folyamán) alacsonyan kell korrelálnia egymással (így nemcsak a kereskedett termékek, de a rendszerek alacsony együttmozgása is hasznunkra lehet). Vizuálisan pedig az a jó, ha a két equity curve szemmel láthatóan különböző, és a visszaesések más időpontokban vannak. Ez esetben a drawdown-ok legrosszabb időszakai a teljes tőkére kevésbé gyakorolnak negatív hatást, és innentől a két stratégia eltérő tulajdonságai maitt kisimítható lesz az equity curve. Sőt, ezt követően a hozam is növelhető, nyilván az összesített drawdown növelése árán, de ekkor már a hozam/kockázat arány jelentősen javult. Innentől (is) a mi döntésünk, hogy mekkora drawdown-t vállalunk, és ezáltal mekkora a hozampotenciál. (Gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, hogy bármilyen kockázatos befektetés esetén végig csak valószínűségekről beszélünk, ez igaz erre a példára is, és ami jól néz kie egy teszten, nem biztos, hogy meg is valósul).

Visszatérve az elejére, a napokban éppen három stratégia elegyítésének hatásait néztem, amikor egy különös grafikon bukkant fel. Az alábbi ábrán a drawdown százalékos mértéke szerepel, a mix után, havi bontásban.

Látható, hogy a nagy pénzügyi sokkok hatást gyakoroltak a teljesítményre, 98 nyarán-őszén és 2008 folyamán is voltak visszaesések, de ezek a 18%-ot a legrosszabb esetben sem lépték túl miközben a hozam ennél lényegesen magasabb volt, így az equity curve kisimítása jól sikerült. (Itt külön kérem, hogy ne küldjetek email-eket, "A magas hozam tényleg ilyen egyszerű?" jellegű kérdésekkel, amiket néha kapok. Egyáltalán nem ilyen egyszerű, ez csak egy elméleti példa, még akkor is, ha valós adatok tesztelése alapján készült). Van azonban egy nagy spike az adatsorban, éppen középen, 35%-os drawdown-t mutatva, és ami még meglepőbb: amilyen hamar jött, olyan hamar el is tűnt. Megmondom őszintén, nem értettem, hogy ez miért fordult elő, és nem esett le a tantusz: 2001. szeptemberéről volt szó. A stratégiák egyike sem volt képes kezelni (legalábbis alacsony drawdown mellett) egy ennyire hirtelen, különös (több napig zárva tartott a piacok jó része) durva ugrást hozó eseményt. Persze előfordulhat, hogy éppen a "jó oldalon" állnak a pozíciók, de ez esetben is furcsa ugrást vehetünk észre, csak éppen felfelé, és az equity curve-ön szembetűnő.

Amit itt láttunk, az az eset, amikor a folyó kilép a medréből. Ritkán történik meg, de akkor hatalmas felfordulást okoz. A tőzsdén ezt a fat tail jelenségként ismerik, és az egyes napok teljesítményeit gyakorisági grafikonba pakolva az eloszlás szélén, furcsa kis outlier-ekkén, kivételekként látunk. Ráadásul úgy tűnnek fel, hogy a náluk kisebb szomszédos (abszolút) értékeken gyakran nincs egyetlen előfordulás sem.

Normál eloszlás mellett ennek soha nem szabadna előfordulnia, vagy ahogy mondani szokták 10 000 évenként, mégis minden évtizedben van egy-kettő. Hatásuk mégis alapjaiban változtatja meg a körülményeket, és még egy mindenre felkészült stratégia elegy sem képes normál mederben lereagálni ezeket. Igazán hatásos védekezés nincs ellenük. Számítani kell rájuk, hogy előbb-utóbb megtörténnek, és elsősorban lelkileg kell felkészülni, a szokásos kockázatkezelés mellett.

Szeptember 11.-e 8. évfordulóján azt kívánom, hogy minél ritkábban lássunk ilyen magas és hirtelen drawdown-okat és főleg ne ilyen szomorú események miatt.

A piac mindig arra megy, amerre a legjobban fáj

Van egy lassan klasszikusnak számító mondás spekulánsok között, főleg olyanok esetén, akik a piaci pszichológiát, a hangulat indikátorokat és technikai elemzést használják (nemrég VM oldalán). A szövege valahogy így néz ki, és ez a forrásokat tekintve lényegében alig-alig szokott változni:

"A piac mindig arra megy, amerre a legtöbb fájdalmat okozza"

Néha az egyszerűsített verzió bukkan fel, amit a címben olvashatsz, esetenként a mindig-et gyakran-nal váltják fel. Piac alatt általában a teljes részvénypiacot értik, annak lekövetésére elegendő egy széles bázisú, sok komponensből álló részvényindexet használni, és a "megy" kifejezés értelemszerűen ezen mutatónak a változását jelenti.

Mit jelent pontosan az, hogy a "legtöbb fájdalmat okozza"?

A tőzsdén a fájdalom, illetve a legnagyobb fájdalom minden bizonnyal a lehető legnagyobb veszteséget jelenti. Vajon kinek a veszteségét? Tudjuk ugyanis, hogy a Futures piacok nullösszegű "játék", azaz valamennyi elvesztett pénzt valaki megnyeri, így a nagy fájdalom nagy örömmel is párosul, a "nettó fájdalom" pedig nulla (ha a jutalékokkal és egyéb költségekkel nem számolunk). A részvénypiac esetén nem teljesen ugyanez a helyzet, de rövid és középtávon igen. Hosszútávon a gazdaság fejlődésével reálértéken is termelődik érték, ami általában (de nem mindig!) 10-15 év után ahhoz vezet, hogy az árfolyamokban is látható módon az összesített nettó nyereség meghaladja a veszteséget.

Tehát az össz fájdalom-öröm nettó nulla értéket vagy annál magasabbat is jelent. Nincs olyan, hogy legnagyobb fájdalom iránya. Ez csak egy szubjektív érzet, ami a piacot és az árfolyamokat megszemélyesíti, indítékkal, motivációval ruházza fel, éppen azért, hogy a bizonytalanságában közelebb hozza hozzánk azt, ami valójában több millió szándék és algoritmus felismerhetetlenségig összekavarodott masszája. A piac senkinek sem akar sem jót, sem rosszat. Egyszerűen csak nem érdekli, hogy mi van velünk, hiszen egy valóban likvid és sok szereplős piacon az egyéni érzelmek és tudat megszűnt érdemi befolyásoló erővel létezni.

• Beszélhetünk arról, hogy a "legnagyobb fájdalom irányát" esetleg a lezárt pozíciók, a realizált nyereség, de főleg veszteség alapján számolhatnánk. Mégis valószínű, hogy az emberek többsége éppen a nyereséget zárja hamar, és a veszteséggel vár ki a végsőkig, csak ne kelljen szembesülnie azzal - reménykedik, hogy vissza fog jönni, és néha elő is fordul ez. Rövid távon valószínű, hogy az összesített besöpört nyereség nagyobb, mint a veszteség.
• Említhetnénk azt, hogy az "amerre a legjobban fáj", az nem feltétlenül veszteséget jelent, hanem a nyerő/vesztő befektetők számát, függetlenül az összesített vagyontól és profittól. Esetleg ezek lehetnek a kisbefektetők, akiknek a kárára gazdagodnak a nagyhalak. Ezt rengetegszer hallani, és példa is akad szép számmal, mégis soha semmilyen bizonyítékot nem láttam, hogy a mérleg nyelve a végső egyenleg meghúzásánál valamelyik irányban elmozdul. Kétségtelen, hogy ezt tisztességesen felmérni, szinte lehetetlen, de nem is utal rá semmi, hogy jelentős egyensúlytalanság lenne, a legendák ellenére.
• Elképzelhető, hogy a mondást van, aki a spekulánsokra érti, és a Pareto-elv mintájára úgy érti, hogy az árfolyamok arra mennek, ahol 20% nyer, 80% kárára (például), és ez utóbbiak hangosabban panaszkodnak, mint az előbbiek örülnek. Ennek van némi alapja, de igazolás itt is csak a pletykákban érhető tetten. Szó lehet még arról is, hogy ha túl sokan gondolkoznak egy irányban, és vélhetően ennek megfelelő pozíciót vettek fel, akkor már nem marad, aki új pozíciót venne fel, és tovább hajtaná az árfolyamot a remélt irányba, ezért éppen a többség ellenében kezd el szép lassan mozogni a kurzus (vevők/eladók hiányában), nekik, vagyis a többségnek okozva ezzel fájdalmat. Ez a jelenség tetten érhető a hangulat indikátorok szélső értékein, de ez sem minden alkalommal következik be.

A lényeg nem a találgatásokban van.

Ha újra és újra elolvassuk az idézetet, és túlvagyunk már egy-két veszteségen (mint előbb-utóbb bárki) nagyon igaznak tűnik, ahogy a nagy mondások általában. Ez azonban csak az adott perspektívából tűnik így. Onnan nagyon jól hangzik, mint egy zen buddhista bölcs szavai az alkonyat fénye mellett. Aki nem figyel, az könnyen lehet, hogy tátott szájjal hallgatja ezt, és elréved a mondás vélt vagy valós, mély filozófiai tartalmán. Mégis ritkán lép át azon, hogy ez a pár szó érzelmileg mit jelent neki. Pedig éppen az lenne a lényeg, hogy az érzelmeket félretegyük.

A legtöbb kísérlet és az őszinte magunkba nézés is mutatja, hogy a veszteségek fájdalma abszolút értékben jóval nagyobb, mint az azonos összegű nyereség felett érzett öröm, és ez alapvető módon befolyásolja a döntéseinket. Már fájdalomról hallani, akár egy idézetben is komoly hatású lehet. A befektetők túlnyomó többségének az elsődleges motivációja a piacon nem a hozam lehetőségének maximalizálása, hanem a veszteség elkerülése. Azt szeretnék, hogy igazuk legyen, előre lássanak, és ha nem ez történik, akkor az fájdalmat okoz. Ám a piaci folyamatok olyan szinten összetettek, hogy nincs a földön, aki minden részletében átlátja őket, és csak nagyon kevesen vannak, akik jóval 50% felett érzékelik és hasznosítják azokat a később rossznak bizonyuló elképzelések ellenében. Az elkövetkezendő hetekben, vagy akár napokban is az események kimenetelének több millió verziója van. Az ember jobb esetben is csak néhányat tud kiválasztani ezek közül és az idő előrehaladtával csak bonyolódik a helyzet. A piac halad a maga útján és kvantitatív előnye által szép sorban önkéntelenül is rácáfol sorban mindegyik jóslatra, sokaknál, sőt a többségnél fájdalmat kiváltva ezzel. Ezért nem szabad, hogy az ilyet fájdalomként fogjuk fel, amit tapasztalunk az természetes folyamat, a kulcs nem a jósolgatásokban van. Ha van bármi értelme a mondásnak akkor ez az, és ezáltal válik szó szerinti értelmezésben téves, mégis áthallását tekintve hasznos mondattá.

Erdély és remélhetőleg örömteli változások az Access-BWM Alapban

Talán emlékeztek, hogy tavaly tavasszal előadóként hívtak meg a Román Technikai Elemző Szövetség éves konferenciájára. Az ideire nem volt lehetőségem elmenni, mert a világ másik felén voltam, de úgy néz ki, hogy az idei év sem maradhat ki Erdély meglátogatása nélkül, aminek nagyon örülök! Ezúttal Fehér és Hunyad megyében leszek, és végre láthatom Vajdahunyad várát.

A román technikai elemzéssel magas szinten foglalkozó közösség lendületesen fejlődik. Már tavaly is közel 200-an voltak, idén már Bukarestben tartanak nemzetközi vizsgákat külön nekik, és a konferenciáikon most már rendszeresen több külföldi előadó is van, például amikor én voltam, a Dow Jones európai technikai elemzési vezetője tartott előadást előttem, most tavasszal Robin Griffiths prezentált. Néhány hét múlva pedig, egészen pontosan szeptember 24.-26. között egy speciális technikákat taglaló workshop lesz Gyulafehérvár mellett, ahol a francia szövetség elemzője mellett lesz megtiszteltetés előadást tartanom. Hogy miről és mi lesz még ott, arról egy kicsit később, itt a blog-ban írni fogok.

További fontos szeptemberre vonatkozó hír, hogy holnaptól, azaz szeptember 1.-től az Access-BWM Alap esetén nemcsak a Bridge Wealth Management látja el a stratégia tanácsadást, hanem én leszek a portfolió menedzser is, közvetlenül mindent én fogok intézni. Akit érdekel az Alap, annak lesz még egy érdekes, talán régóta várt hír is, amint nyilvános lesz, azonnal közölni fogom, szintén itt a blog-ban. Addig is: aki még teheti, élvezze ki a nyár utolsó estéjét, hosszú ősz vár ránk, és van rá esély, hogy a megnyugvó, de tavalyi veszteségeiket még így sem ledolgozni képes piacokra valamivel rázósabb időszak köszönt.

A híres eltűnt 1987-es dokumentumfilm

(ezt a bejegyzést érthetetlen okokból rosszul tördeli a Blogger, szavakat vág szét külön sorokba egyes böngészőkben, és még javítani sem lehet, összeolvasva őket minden értelmet nyer)

Paul Tudor Jones napjaink egyik legsikeresebb Hedge Fund Manager-e. A világ 400 leggazdagabb emberének egyike, a legnagyobb 30-ba tartozó Hedge Fund vezére, élő legendává mégis akkor vált, amikor "előrejelezte" az 1987-es tőzsdekrachot, és többszáz millió dollárt keresett magának és ügyfeleinek.

Régóta tudott volt, hogy néhány hónappal a nagy siker előtt készült róla és cégéről egy dokumentumfilm, amiben a várakozásairól is beszámol, noha maga a film sokkal inkább portré és módszertan-pszichológia (amennyit közel egy óra megenged). A dokumentumfilm nyilvános lett, de mivel ez még a nagy siker előtt volt, kevesen látták. Jones pedig néhány évre rá kikötötte, hogy ne forgalmazzák azt tovább.

Most mégis megjelent a film, én is először láttam, és jó pár meglepő mozzanat lerombolta néhány előítéletemet.

• A dokumentumfilm akkor készült, amikor Jones cége ottani mércével igen kicsi volt, 125 millió dollárt kezelt, 22 alkalmazottal. Magát Jones-t is alig ismerte valaki. Ennek ellenére szinte végig úgy viselkedik, mint aki már a legnagyobbak egyike. Biztosan sokan vannak, akik ezt arroganciának tekintenék, én sokkal inkánbb szenvedélyességnek és céltudatosságnak látom. Részletes tanácsokat ad a mentális felkészültségről, és a szakma buktatóiról.
• Az elemzési módszerek - legalábbis amit mutatnak belőle - félelmetesen egyszerűek. A leginkább megdöbbentő az, hogy egymásra pakolták a 29-es és a 87-es indexek grafikonjait és ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az meg fog ismétlődni. Egy bizonyos pontig maximálisan bevált a számításuk. Utána viszont éppen az ellenkezője történt (nem kizárt, hogy ezért nem forgalmazták tovább a filmet), ugyanis a filmben elhangzó elképzeléseikkel szemben a krachból gyorsan kilábalt a világ és nem történt 5-6 évnyi szenvedés, ahogy azt Jones és fő elemzője és ő maga is gondolta. Ugyanakkor ez a példa rávilágít arra, hogy akkor is lehet valaki sikeres, ha homlokegyenest az ellenkezője történik annak amit gondol (és persze fordítva). Nem véletlen, hogy Paul Tudor Jones kihangsúlyozza a kockázatkezelés jelentőségét, és az sem, hogy cége a 87-et követő időszakban (feltételezések szerint egy év kivételével) tovább növekedett.
• Az idegeskedés, kiabálás, lábrázás teljesen általános, különösen a hajóskapitány, azaz Jones esetén. Bár a kereskedési stratégiája nem épül pontos szabályokra, sokkal inkább intuitív, ezért érthető a folyamatos feszültség, ekkorára egy professzionális és nagy tétekben utazó trader esetén nem igazán számítanánk. Néhány telefonbeszélgetés egyesen arra emlékeztet, ami tíz éve volt az "üvegkabinban", vagyis a BÉT egykori nyílt kikiáltásos termének előterében, ahonnak egy üvegfal mögül lehetett követni az árfolyamokat és a kereskedés látványát.
• Sokat változott a világ azóta. A szemüvegek, a monitorok, a frizurák, és önmagában az, hogy telefonon adják a megbízásokat, ma már nagyon furcsának tűnik.
• Nagyon látványos, hogy egy tranzakció útját végigkövetik, különösen a kereskedési terem hangulatát sikerült megragadni. Bár ez a teljes film alig egytizedét teheti ki (a a többiben Jones és kollégái bölcselkedik), már önmagában ezért érdemes megnézni.
• Nehéz ezek után meghatározni Paul Tudor Jones sikerét, hiszen sok a tévedés, a felesleges jósolgatás, idegeskedés, és kevés a kézzelfogható tudás. Sokkal inkább a megérzés, a piaci pszichológia játszhat főszerepet. Jones maga is kijelenti egyik interjújában, hogy nyereségének jóval több mint felét köszönheti a technikai elemzésnek. Sokan a mai napig azt hiszik, hogy technikai elemzésből senki sem gazdagodott meg, ez az egyik legbutább és mégis legszívósabb mítosz. Lista azokról akik használták a technikai elemzést és gazdagok és sikeresek itt (értelemszerűen a teljesség igénye nélkül).

A film az 1987-es Paul Tudor Jones-ról (a reklám eltüntetéséhez a "Close to play-"re kattints):

Illetve a film eredeti helyéhez tartozó link, ha a videó nem működne:

http://www.marketfolly.com/2009/07/paul-tudor-jones-1987-pbs-film-trader.html

(a fenti rövid interjú részlet egy több Hedge Fund vezetővel készült riportból van, érdemes mindegyiket elolvasni)

Figyelő - egy zseniális és egy kétségbeejtően rossz cikk

Az eheti Figyelő magyar gazdasági újsághoz képest meglepő határozottsággal és ügyes útvonalakon kritizálja a Brokernet-et. Azt, hogy az életbiztosítások és főként az azt körülvevő ügynöki munka kapcsán mi a véleményem, aki követi a blog-ot úgyis ismeri. A hati üzleti magazin cikkeit érdemes elolvasni, itt csak pár érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az ügynökök a cikk szerint is a folyamatos életbiztosítások éves díjának 100-180%-át kapják. Ha tehát belevágsz egy 10-20 éves életbiztosításba, akkor mielőtt aláírsz bármit is gondolj arra, hogy 1-2 évig valamennyi befizetett díjad az ügynöké lesz, vagyis azé az emberé, legyen később akármilyen a helyzet, aki az életbiztosítás előnyeiről meg akar győzni. Ez önmagában egyébként még nem feltétlenül baj, csak az esélyeidet csökkenti. Érdekes az is, hogy a Figyelő munkatársai bejutottak egy zártkörű Brokernet rendezvényre, ahol az ügynököket eladási technikákra tanították - nem mondok semmit, érdemes elolvasni.

Ami viszont teljes kuriózum, az az, ahogyan a Brokernet vezetősége reagált a készülődő cikkre. Először elutasították az interjú lehetőségét, majd az írásban mégis megküldött kérdések(!) alapján úgy vélték, hogy a cikk nem mutatná be az ő szempontjaikat., nem is válaszoltak rájuk. Ezért inkább megjelentettek az újságban egy két oldalas hirdetést, próbálván javítani a presztizsüket. Hogy ez jól sikerült-e arra PR szakemberek válaszolhatnak, mindenesetre a két oldalon néhány kivételtől eltekintve az életbiztosító és banki partnerek vezetőitől olvashatunk dicsérő sorokat. Ezeknek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az életbiztosítások és azok értékesítési technikái milyenek az ügyfelek szempontjából, hiszen éppen azok nyilatkozta elégedetten, akiknek érdekük a termékek ügyfelekre való tukmálása minden áron.

---

Szomorú tény ugyanakkor, hogy olykor a Figyelő újságírói is szarvashibákat követnek el, igaz. egy egészen más témakörben. Szintén a legfrissebb számban elképesztő pontatlanság található. A "Túl a világvégén" című cikkükben a világ makrogazdasági helyzetéről írnak. Mindjárt a cikk elején leírják, hogy a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat. Ez nyilvánvalóan teljes képtelenség, hiszen a fejlett országok teljes költségvetése ennek töredéke, például az Egyesült Államoké bevételi oldalon mintegy 2,5, míg kiadási oldalon közel 3 trillió, vagyis 2500, illetve 3000 milliárd dollár, ami a fenti szám 0,07%-a, illetve 0,09%-a (két tizedesjegyre kerekítve), miközben az USA a világ abszolút számokban vett legnagyobb költségvetésével rendelkezik. Ha a példa kedvéért feltételezzük is, hogy az Egyesült Államok költségvetése a teljes fejlett világ (bármit is értünk ezalatt) állami költségvetései kiadási oldalának egytizenegyedét teszi ki, akkor a "fejlett országok" a cikk alapján teljes aktuális költségvetésük százszorosát vennék kölcsön állampapírok fejében. Ez nyilvánvaló képtelenség. Az összehasonlítás kedvéért ez nagyjából olyan, mintha Magyarország a következő 1-2 évben 1 400 000 000 000 000 Ft-ot, vagyis 1400 ezer milliárd forint hitelt venne fel. Ez az IMF csomag kétszázhétszerese, a magyar lakosság lélekszámára vetítve személyenként 140 millió Ft. Másik példával élve: a fenti tévedés olyan, mintha azt mondanánk: egy család évente 3 m Ft-ot fizet ki napi szintű kiadásaira, de a pénzügyi válság miatt hitelfelvételre szorul, mondjuk a háza megtartása érdekében, és emiatt kb. 330 m Ft hitelt venne fel egyetlen év alatt.

Az újság a nyilvánvalóan pontatlan adat kapcsán "elemzői becslésekre" hivatkozik, de ennél nem közöl pontosabb forrást. Keresésre sem lehetett az adott összegre bármilyen utalást találni, de az nagyon valószínű, hogy a szerző vagy az elemző egy teljes ezres nagyságrendet tévedett. Az Egyesült Államokban a költségvetési hiány, amit finanszírozni kell 1000 milliárd dollár körülire várható, ezt más EU-s országokkal együtt és valamivel kevésbé rossz jövő évet feltételezve nagyjából a 3500 milliárd dolláros számot vagy annál 10-30%-kal magasabb összeget kaphatunk eredményül.

Miért kellene fennakadni az egyértelmű elütésen - kérdezhetné bárki, aki nem olvasta a cikket. Azért, mert hamar kiderül, hogy nem egyszerű elütéséről van szó. A szerző ugyanis a mondat végén külön megmagyarázza, hogy a trillió a milliárd ezerszerese, és még ki is emeli, hogy az amerikai GDP 14 trillió környékén alakult). Ezzel már önmagában leírta a teljes képtelenséget, miszerint a maximum 2 év alatt felveendő hitel a gazdaság teljesítményének töbszázszorosa. Ám a szerző rátesz még egy lapáttal. Külön kiemelten, és nagybetűvel jelzi, hogy az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni, méghozzá a mentőcsomagok finanszírozásáért (a mentőcsomagok teljes nagysága egyébként mindent egybevéve nem éri el a 10 trillió vagy 10 000 milliárd dollárt - ami globális szinten így is rendkívül megterhelő összegnek számít). Tehát nemcsak megismétli a hibáját, hanem még külön ki is emeli. A 3500 trillió dollár egyébként majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ teljes GDP-jét és hasonlóan sokszorosan a világ teljes pénzkínálatát és teljes vagyonát. Szomorú, hogy egy magas minőségű újság ekkora butaságot többször, külön elmagyarázva és ki is emelve képes volt leírni. Akárhonnan is származik a becslés, az biztos, hogy az újságíró egy pillanatig sem gondolkodott el, hogy mit is ír le, és a szerkesztők sem foglalkoztak vele.

Egy ismerősöm szokta mondani, ha egy gazdag embert lát: "Ennyi pénz nincs is a világon". Ezúttal igaza lenne.

Költségesdi az előírások tükrében

Az egyik kedvencem az alapkezelő cégek közül sokáig a Superfund volt, bizonyos szempontból ma is az. Elsősorban nem is a teljesítmény miatt, hanem azért mert egyedülállóak voltak abban, hogy a nyugati mércével mérve kispénzű emberekkel is megismertessék és megszerettessék az olyan befektetési lehetőségeket, mint az abszolút hozamot megcélzó, magas kockázatot vállaló, technikai elemzést alapul vevő és automatizált stratégiát nyújtó alternatív megoldásokat. 1996-ban kezdték, és az elsőként induló - egyébként legkisebb kockázatú, mégis zászlóshajó alapjuk közel 15%-ot ért el valamennyi költség levonása után. Ezt nagyon kevesen tudják utánuk csinálni. A jobbára kis ügyfelek megcélzásának azonban ára van, és ez az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül.

Az első a marketing. Amíg a nagy ügyfelek évtizedek óta ismerik az ilyen lehetőségeket, addig a kisbefektetők közül kevesen, és közülük is többségében olyanok, akik az Internet elterjedésével tanultak ezekről. Emiatt, ha a Superfund üzmegazdaságos méretűre szeretné alapjait növelni, komolyan bele kell nyúlnia a zsebébe. Meg is teszi. A világ 20 pontján vannak irodái, jellemzően olyan helyeken, amiért sokat kell fizetni, például New York-ban a Fifth Avenue-n, vagy Bécsben a Duna mellett, itt én is voltam és igencsak impozáns berendezést láttam. Emellett lapátolja bele a pénzt a sport szponzorációba, saját autósport sorozatot rendeztek, és egy időben még a Forma-1 egyik csapata is kapott pénzt tőlük, így a Minardiban Baumgartner Zsolt is az ő logojuk alatt szerezte meg egyetlen pontját. Mostanában a World Awards szponzorálásával próbálkoznak.

A másik az adminisztráció. Nem kell részletezni, hogy egyetlen 10 m EUR-t befektető ügyféllel mennyivel kevesebb idő és költségigény van, mint 1000 db 10 000 EUR-t befektetővel, az eredmény pedig ugyanaz. Itt nem csupán arról van szó, hogy 1000 alkalommal kell egyetlen papírt aláírni, de a törvényi előírások miatt inkább dokumentumhalmazokat, ami több időt, több embert, több irodateret, drágábban fenntartható adatbázisokat jelent.

Ráadásul a sok ügyfél miatt az alapok csak nyilvánosak lehetnek, ami további törvényi nehézségeket jelent. Könyvvizsgáló, letétkezelő, forgalmazó, jogászok, közzététel, stb. Ezek a költségek alapok esetén kikerülhetetlenek, akár szükség van rá a gyakorlatban, akár nem, akár szeretné az ügyfél, akár nem, jogszabály írja elő őket.

Mindezek oda vezetnek, hogy a befektetésre jutó fajlagos költségek magasabbak lesznek. Hogy ennek milyen következményei vannak, arra remek példát szolgáltat az egyik legmagasabb kockázatú alapjuk a "Superfund C EUR SICAV". Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy sokáig nem ért el jó eredményt, majd 2008-ban a türelmet kiugró eredményekkel jutalmazta, hiszen költségek levonása után ért el 67%-ot. Majd az alap értékét alig 7 hónap alatt szinte lefelezte. Így összességében majdnem minden befektető veszteségben van, kivéve azok, akik az alap fennállása óta eltelt 57 hónapból 5-ben vásároltak szerencsés időzítéssel. (a táblázatban 1000 EUR-s befektetés értéke látható, az utolsó oszlopban az éves hozammal)


Ha megnézzük a díjakat, akkor viszont más megvilágításba helyeződik a kép. Egyrészt ott van a 35%-os sikerdíj, ami nemzetközi összehasonlításban kifejezetten magasnak mondható, bár van magasabb is. Ami még inkább meglepő, az a havi (!) fél százalékos fix díj. Ez átlagos terheléssel évi 6%-ot jelent, és ennyire hosszú idő alatt már számottevő a mértéke. Modelleztem, hogy az ismert adatok birtokában, az alap mit ért volna el bruttó hozamként, azaz bármiféle díjak nélkül. Reálérték helyett nominális értékkel számoltam, és néhány - valószínűsíthetően az eredményre lényeges hatást nem gyakorló - egyszerűsítést alkalmaztam.


Az eredmény figyelemreméltó. A -26% helyett pozitív, +29,3%-os hozamot kapunk, éves szinten 5,6%-ot, ami az ismert pénzügyi piacokon volt körülményeket tekintve egyáltalán nem rossz eredmény. A grafikonon az is látszik, hogy amíg nem volt új csúcs, nem is volt sikerdíj, ezért a két vonal lassan és fokozatosan távolodik egymástól ahhoz képest, hogy a 42. hónaptól az új maximumok miatt a sikerdíjak okán sokkal nagyobb távolságot vesz fel. Ez utóbbi díjtétel bár magas, de levonásának időpontjában valós teljesítmény áll mögötte, és korrekt abból a szempontból, hogy amíg egy 1000 EUR-s befektetés nem megy el 1459 EUR-ig, addig nem lesz újabb sikerdíj, ezért is érdekes a Superfund-nak a jó eredmény.

Sokkal érdekesebb, hogy a fix díj mennyit jelentett ennyi idő alatt. Nos, azt látjuk, hogy eddig 1000 EUR-ra összesen 285 EUR-t, ami egyértelmű, hogy alapvető módon változtatta meg az alap teljesítményét. Nézzük meg, hogy a fenti sikerdíjjal, de fix díj nélkül mi lett volna az eredmény.


A hozam így is pozitív, szemben a valós 26%-os mínusszal, ráadásul, amikor és ha jönnek az új csúcsok, a különbség még szembetűnőbb lehet. Ráadásul a modell alapján a Superfund közel 400 EUR bevételre tett szert, ami az eredeti sikerdíjnak több mint a másfélszerese és a teljes díjnak a háromnegyede önmagában, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a jobb teljesítmény miatt többlet tőkét vonzhatott volna az alap, ezzel növelve a bevételeit. Ha tehát nincs a teljes jogi és adminisztrációs hercehurca, szinte mindenki jobban jár akinek a jó eredmény az érdeke (a befektetést kitaláló és azt kezelő cég, befektetők), és mindenki rosszabbul, akinek ez majdnem mindegy.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem tudjuk, a havi 0,5%-os díj mekkora részét képezi a Superfund és partnereinek esetleges mohósága, a valódi költségekkel szemben (maga a Superfund ennek a felét kapja a dokumentumokat tanulmányozva, de nem tudjuk ebből mennyi a kötelező költségelem). Akárhogy is a kirívóan magas éves 6% önmagában tönkretette az alapot (bár nem biztos, hogy végleg). Az ilyen jellegű, kockázatosabb és bonyolultabb alapoknál 2-3% a megszokott, és ennyi valós költség merül fel jellemzően, nem kis része a szabályozás miatt.

Ez két dolgot jelent:

• Az erősebb kutya... A kisebb de több befektetés esetén a fajlagos költségek és az előírások is magasabbak és szigorúbbak. Ha gazdag vagy és több millió EUR-t teszel be például egy Hedge Fund-ba, ez az előnyöd megvan, ami a fenti számok tükrében kevesebb mint 5 év alatt is több tíz százalékot jelenthet.
• Ritkán éri meg drága alapot választani, azonos kategórián belül, a jellemző 20% körüli sikerdíjak és éves fix 2-3% körüli éves díjak ismeretében.
• Általában is érdemes olyan alapot választani, ahol minél nagyobb a sikerdíj aránya a fix díjakkal szemben.
  
• Minél szigorúbb a szabályozás, annál több a költség, és mivel az ügyletben résztvevő cégek csak addig a pontig finanszírozzák ezt, amíg megéri nekik, ezért ennek nagy részét így is, úgy is a befektetők fogják megfizetni. A mostanában érzékelhető szabályozás szigorítása irént fokozódó nyomásnak akarva-akaratlanul ez lesz az eredménye, így az ez iránt nyomuló politikusok végső soron a saját választóikkal szúrnak ki. Nem azt mondom, hogy a szabályozás és annak szigorítása alapvetően rossz, hanem azt, hogy ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy a vélt vagy valós biztonságérzésnek ne kellene megfizetni az árát. Pláne úgy, hogy azt kötelezően ránk kényszerítik, akár akarjuk, akár nem.
  

Miért nem érsz el telefonon?

Ez egy gyakorlati jellegű bejegyzés, ténylegesen csak a címben feltett kérdésről írok, ha számodra ez nem érdekes, akkor nem igazán érdemes elolvasnod, egyéb befektetési témáról nem lesz szó.

Mostanában sokan kérdezik, hogy miért nem lehet telefonon közvetlenül engem, illetve a BWM-et elérni.

Talán sokan emlékeztek a tavalyi bejegyzésre, ahol egy tipikus munkanapomról, illetve cégünk belső életéről írtam. Aki nem olvasta, és kíváncsi a címben feltett kérdésre adott válaszra, annak mindenképpen érdemes elolvasnia előbb. Nem ismerek mást, aki nyilvánosan ilyen sokat osztana meg a munkanapjáról ezen szakmán belül.

A korábbi bejegyzésból is látható volt, hogy az ügyfelekkel annak idején is főként nem én egyeztettem. Azóta volt egy átalakulás és a különbség annyi, hogy a tevékenységek nagy részét már nem mi látjuk el, nekünk mostantól a befektetési stratégia fejlesztése és annak napi szintű felügyelete a feladatunk. Pontosabban nem nekünk, hanem nekem, mert amióta minden egyéb tevékenységet nem mi végzünk, egyedül az én munkámra van állandóan szükség a BWM-től. Ez egy gyakran nagy koncentrációt, és megosztás nélküli figyelmet megkívánó feladat. A legtöbbször nincs arra lehetőségem, hogy akár egyetlen másodpercre is megszakítsam, amit csinálok.

Természetesen mivel rajtam kívül állandó munkatárs nincs, ezért a cég kommunikációját is én kezelem. A beérkező telefonhívások és email-ek 95%-a ügynöki hívás/spam. Email esetén ez nem probléma, mert nagy részét kiszűri a rendszer, a maradék pedig együtt kijelölve két kattintással törölhető. Telefon esetén már nem ilyen egyszerű a helyzet. Néha percek telnek el, amíg kiderül a hívó szándéka, és újabb percek az illető lerázásával, ha nem akarom ezt nagyon bunkó lenni (régi blog olvasók emlékezhetnek, hogy még udvarias, de határozott lerázás esetén is vannak, akik bunkó módon reagálnak). Sajnos a Zrt. miatt azt hiszik a hideghívók, hogy egy hatalmas cég vagyunk, és tömegesen kérünk gémkapcsot, vagy bórkostolást, ezért óvatosan számolva is napi átlag 5 hívás érkezik, 4 perccel számolva összesen napi 20 perc jön ki, ez havonta majdnem egy teljes munkanap ideje. Ráadásul nem is beszéltünk a nyaralás közbeni hívásokról (nagy roaming díjak mellett), van aki hétvégén hív. A legrosszabb mégis az, hogy másodperceknek is jelentősége lehet, ha egy éles piaci szituációban érkezik egy ilyen hívás. A valóban érdemi hívás ezen mennyiségnek a töredéke, de azonnal ezekkel sem tudok az esetek többségében foglalkozni a teendőim miatt. Ráadásul a telefonos egyeztetésnek az is hátránya, hogy nem rendszerezett és nem átgondolt annyira mint az írásos, továbbá kevésbé átlátható. Írásban, főként email-ben van időd és lehetőséged átgondolni mit szeretnél kérdezni, és én is strukturáltabb, több információt tartalmazó választ tudok adni. Persze az írásos kommunikáció lassabb, de ritka az olyan eset, ami ennyire sürgős lenne.

Nagyrészt a fenti okok miatt az alábbiakat találtam ki. Vagy hagyjatoküzenetet, vagy ami még jobb: írjatok email-t az info (kukac) bwm.hu címre. Ezeket rendszeresen ellenőrzöm, nyaralás alatt is. Néhány további kérés: ha a hívó megvárja a szöveget, majd a hangjelzés után nem mond semmit, csak leteszi a telefont, annak semmi értelme, még ha hallom is a számot, nem fogom visszahívni, hiszen nem tudom, hogy nem éppen cafeteria-tanácsadást akart-e az illető árulni. Akinél csak lehet email-en reagálok, kérem, hogy erre írjátok, vagy ha hangpostán hagytok üzenetet, az email címeket is mondjátok be. Továbbá az Alap befektetőit kérem, hogy mielőtt kérdést tesztek fel, előtte minden kapcsolódó információt olvassatok el a www.bwm.hu/alap címen, sok időt fordítok arra, hogy ott hasznos dolgok legyenek, és minden kérdésre megkapjátok a választ. Ami ott szerepel, annál több információt telefonon sem tudok adni az alapról, és nem is ismerek itthon olyan alapot, aki ilyen szinten igyekszik egy oldalon mindent leírni, ezért kérlek csak akkor keressetek, ha annak elolvasása után nem világos valami.

Tudom, hogy sokan önzőnek gondolják ezt az eljárást, de kérem a megértéseteket, ezzel a módszerrel nemcsak magamnak, hanem másoknak, nektek is időt és hatékonyságot tudok biztosítani.

Rookie Trader - CNN

Ismét lefutott egy rövid életű, egyfajta tőzsdei valóságshow. Ezúttal a CNN-en, egy tapasztalt gazdasági riporter (Adrian Finighan) vállalta az áldozati bárány szerepét, és Rookie Trader címmel saját maga próbálkozott beletanulni a spekuláció művészetébe vagy tudományába, ahogy tetszik. A műsor azonban amellett, hogy fair kezdeti hozzállással igyekezett a témakörnek utánajárni, mégis felületes, és látványosan rövid időtartamú lett. Az okok között vannak egyediek is, de főleg ugyanarról van szó, mint a januárban tiszavirág életű valóságshow esetén.

A készítők, mint ahogy az emberek többsége nem fogadták el a "tőzsdézés" komplexitását, és főként annak bizonytalanságát (mint ahogy legtöbben a világ bizonytalan voltát sem hajlandóak elismerni, így ha valami nem az előzetes remények szerint alakul, akkor mindig van hibás, aki rendszerint nem ő maga, de ez már egy másik történet). Finighen, bár sosem mondja ki, az első részekben következetesen azt az érzést sulykolja az emberbe, hogy ez egy gyorsan megtanulható, objektív szabályok mentén működő szakma. Érthető, hogy az idő előrehaladtával válik egyre bizonytalanabbá (ugye az tűnne logikusnak, hogy magabiztosabbá, de ez nem így működik), tekintete ködösebbé, míg a végén érdemi konklúzió nélkül, és érezhetően idejekorán zárul a sorozat.

Nem segített az sem, hogy a készítők a leginkább tipikus klisékkel és sablonokkal, unásig ismert vágóképekkel és átvezető szövegekkel rontottak tovább a helyzeten az inkubátorban.

Szintén látványos hiba, hogy a megkérdezett cégek tipikusan a CFD-ket és Spread Betting-et szinte alternatíva nélkül nyomó befektetési szolgáltatók voltak, és egyéb szakértők között sem törekedtek a több oldalról történő megvilágításra. Akivel találkoztak, az automatikusan szakértővé vált, véleménye pedig megkérdőjelezhetetlen. Elméletben ez megnyugtató lenne, de gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű.

A készítőknek itt és más hasonló témakörű TV-műsorokban is döntést kellene hoznia. Vagy egy széles közönségnek szóló, bulvárosodó műsort készítenek, komoly tartalom nélkül, ami így kényszerűen rövid lesz. Vagy pedig mélyebben belevágnak, alapelveket ismertetnek, és rétegműsort csinálnak, de azt hosszan. A CNN az előbbi mellett tette le a voksot, kár érte, de ez van, a csatorna a bulvárosodás mellett tette le a voksát és képes órákig közvetíteni szegény Michael Jackson halottaskocsijának képet egy helikopter kameráról. Ennél az is jobb lett volna, ha a klippjeiből, interjúiból adnak válogatást, de az ugye nem hír. Ahogy az sem, hogy Finighan 5 hónapja írja a saját kereskedési rendszerét, de a Sortino ráta még mindig gyenge, bár javulgat. Ilyenek a hétköznapok.

Az életbiztosítások adókedvezményének eltölréséről

A napokban a belpolitikai csatározások, és az általános válság miatti aggodalmak között zárójelben alig kapott hangot az a hír, hogy a kormány tervei szerint eltörli az életbiztosítások adókedvezményét. Jól tudjuk, hogy ezek valójában befektetési termékek, és a kockázati rész, azaz baleset, halál és egyéb nem kívánt események esetén járó összegeket kevésbé lényegesek, mint a befizetett pénz befektetése és az adókedvezmények. Sokan azonnal úgy reagáltak a tervre, hogy ezzel tovább károsítják a befektetési hajlandóságot, és a megtakarítási szerkezet tovább fog romlani. A beöltöztetett befektetés is jobb, mint a valós, ezért részben egyetértek velük, de a kép árnyaltabb.

Minden adó esetén a kormánynak általánosságban két - első látásra egymásnek ellentmondó - elvet kell elsősorban szem előtt tartania:

• Egyenlőség elve. Sem a fogyasztókkal, sem a szolgáltatókkal szemben nem fair, ha az egyik lehetőség előnyt kap az alacsonyabb adókulcsok vagy a kedvezmények révén. Ha Tihamér péksége 10%-os kulcs mellett adózik, míg Gerzsoné 50% mellett, addig Tihamér nevetve halomra keresi magát, Gerzson pedig örül, ha megél, pedig mindketten ugyanolyan keményen dolgoznak. Ráadásul jó esély van rá, hogy Tihamértól olcsóbban vehetik meg a kenyeret, míg Gerzson vásárlói rosszabbul járnak. A pénzügyi területen annyival bonyolódik a helyzet, hogy az információs asszimetria miatt a fogyasztók közül sokan nem ismerik fel, hogy még a kedvezmények ellenére sem járnak jobban.
• Ösztönzés elve. Ha a teljes nemzetgazdaság, a társadalom, és a fogyasztók közös érdeke, akkor esetenként az állam az adókulcsokkal, támogatásokkal, kedvezményekkel mégis előnyben részesíthet egyes piaci szereplőket, illetve azok szolgáltatásait, termékeit. Ha Gerzson kenyere egészséges tudomisénmilyenteljeskiörlésű lisztből készül, amitől egészségesebbek lesznek az emberek, míg Tihamérétől elhíznak, akkor a teljes közösség együttes érdeke, hogy inkább Gerzson kenyerét egyék az emberek. Ezért ő kaphat alacsonyabb adókulcsot, vagy minden vásárló 100 Ft-ot vásárlásonként az államtól, amit egyösszegben év végén vonhat le az adóalapjából (de ez nem kötelező, így a szabad választás megmarad). Kevesebben halnak meg infarktusban, boldogabbak lesznek és még az egészségügy is kevesebbe kerül. Pénzügyi területen persze itt is bonyolultabb a helyzet, hiszen több esetben nehéz előre megmondani, hogy pontosan melyik befektetés az "egészségesebb".

Hogy a két fő elv között hol van az egyensúly, az örök vita tárgya. A részleteken hónapokig el lehetne vitatkozni, ezért itt csak egy fontos sarokpontot emelnék ki.

Az ösztönzési elven belül is meg kell, hogy jelenjen a konzekvencia elve. Ha azért adunk adókedvezményt, mert hosszútávú az adott befektetés, akkor más hasonló hasznosságú hosszútávú befektetésnek is ugyanilyen adókedvezményt kell kapnia. Jelenleg Magyarországon egyetlen olyan valós pénzügyi befektetés van, amelyik 10 év után kamat vagy árfolyamadómentességet biztosít: az életbiztosítások. Minden más után 20% adót kell fizetni, kivéve a NYESZ-t vagy az önkéntes nyugdíjpénztárat, ahol viszont a nyugdíjba vonulást, kell megvárni, így például féfiak esetén minden 52 év alatti állampolgárnál - adózási szempontból - az életbiztosítsnak relatív előnye van, hiába tervez más befektetést hosszú távra.

Jó dolog az életbiztosítások adókedvezményének eltörlése?

Nem, hiszen ezzel a hosszútávú gondolkodás ösztönzésén esik csorba. Sokkal jobb lenne, ha más befektetések is ugyanazt a kedvezményt, és árfolyamnyereség, illetve kamatadómentességet kapnák 10 év után, mint az életbiztosítások.

De ha már ezt nem lépi meg a kormány, akkor a teljes szektor és gazdaság szempontjából jobb, ha ugyanoda rántja vissza a kedvezményeket (ne felejtsük, hogy ezeket is mi adófizetők finanszírozzuk), és ez egy lépés volt ebbe az irányba. Ha futóverseny van, méghozzá az erdőben, akkor az a legjobb, ha minden versenyzőnek jut ultramodern futócipő. Mivel ezt a döntéshozók nem akarták biztosítani (pénzbe kerül, és nem az egyes versenyzők fizettek érte, hanem kapták), ezért jobb, ha nem néhány ultramodern és néhány hagyományos cipővel rendelkező áll rajthoz, hanem ha mindenki ugyanolyan, akár régi sportcipőben. Nem örülnek neki, de legalább fair a játék

Az viszont nem helyes, hogy már megkötött szerződések esetén is megteszik, így visszamenőlegesen változtatnak egyes döntések következményein. Persze mindez még nem végleges, de reméljük, hogy a döntéshozók az egyenlőség, az ösztönzés és a konzekvencia elvét figyelembe veszik majd, és nem csak a tűzoltás elvét tartják szem előtt.

Forrás (portfolio.hu):

Megszünteti a kormány az életbiztosítás adókedvezményét, kétségbe vonva ezzel e pénzügyi megoldás hosszú távú megtakarítási jellegét. (részben teljesen jogosan) Ezzel mintegy 20 milliárd forint adókedvezménytől esik el közel 805 ezer életbiztosítással rendelkező állampolgár.

Körülbelül 3.25 millió életbiztosítási szerződést kezelnek a magyarországi biztosítók. Ezzel az életbiztosítás meghaladja a magán-nyugdíjpénztári számlák számát is, és háromszor múlja felül a lakás-takarékpénztári szerződések számát - írja a Napi Gazdaság.

A biztosítási adókedvezmény az egyik legnépszerűbb kedvezmény, hisz a Pénzügyminisztérium adatai szerint közel 805 ezer állampolgár élt vele, s összesen nagyjából 20 milliárd forintra rúgott az igénybe vétel összege.

Mindez annak ellenére volt így, hogy más adókedvezményekkel együtt legfeljebb 100 ezer forint kedvezményt lehetett igénybe venni és jövedelemkorlát is létezett. Most tehát egy olyan lehetőséget szüntetnek meg pusztán költségvetési szempontok alapján, amely nem kifejezetten az ország elitje számára jelentett könnyebbséget.

A Napi Gazdaság információi szerint azt a biztosítók által benyújtott javaslatot is lesöpörte az asztalról a tárca, amely szerint az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárakhoz és a nyesz-számlákhoz hasonlóan nem adókedvezménnyel, hanem adójóváírás formájában lehetett volna életben tartani az adókedvezményt.

Mennyi tőke szükséges havi 100 000 Ft jövedelemkiegészítéshez?

Egy érdekes kérdést kaptam email-en:

Tisztelt BWM!

 Azt szeretném megtudni, hogy havi 100.000 Ft rendszeres jövedelemhez mennyi
tőke szükséges, úgy hogy közben a tőke* reál értéken* megmarad, azaz
legalább az infláció értékével növekszik, és persze a mostani 100.000 Ft is
követi az inflációt.

 Fiatal vagyok, nem kívánom felélni a tőkémet, ezért nem számolok azzal,
hogy 30 éven belül meghalok, tehát fontos számomra, hogy az említett havi
100.000 Ft és az ehhez szükséges tőke kövesse legalább az inflációt.

 Ezzel kapcsolatban sehol sem találok megfelelő információt, ezért kérem az
Önök véleményét. Mindenhol csak arról írnak, hogy mibe fektessünk, meg, hogy
takarékoskodjunk, de arról, hogy mekkora megtakarítást halmozzunk fel
(esetleg még fiatalon, ha valaki szerencsés), arról sehol sem írnak.

Matematikai oldalról nagyon könnyű megválaszolni a kérdést. Ha például az infláció felett 1%-os nettó hozamtöbbletet érünk el, akkor a szükséges éves 1 200 000 Ft-os jövedelemtöbblethez 120 000 000 Ft szükséges (1,2 m Ft /1%). Ha a hozamtöbblet 5%, akkor 24 m Ft, ha 10%, akkor 12 m Ft elegendő.

A gyakorlatban azonban a következő problémák merülnek fel:

• Nem tudjuk mennyi lesz az infláció
• Ennélfogva nominális értéken nem tudjuk mekkora lesz a szükséges hozam
• Mivel nem tudjuk mekkora az infláció, ezért nem tudjuk, hogy van-e bármilyen garantált hozam hosszútávon, ami reálértéken megveri a fogyasztói árindexet, hiszen nincs mihez mérni
• Empirikus tapasztalatok alapján igen valószínű, hogy a szükséges - általunk nem ismert nagyságú - hozamtöbblet nem érhető el kockázatmentesnek tekintett befektetési eszközökkel (jellemzően állampapír), így a cél érdekében kockázatot kell vállalni
• A kockázatvállalás miatt, még ha sikerrel is járunk, szinte biztos, hogy a befektetési eszköz értéke, árfolyama jelentősen ingadozni fog, emiatt a havi 100 000 Ft-os jövedelemigény gyakran a tőkét fogja csökkenteni, ami a későbbi hozamtermelés abszolút nagyságára is kihatással lesz. Sőt. még a kockázatmentes eszközök sem teljesítenek kifizetés havonta, vagyis csökkentenünk kell befektetésünk értékét, néha és átmenetileg
  
• Az adó mértéke kihatással van az elért nettó nominális hozamra, ami a reálhozamban drasztikus eltéseket okozhat
• Ráadásul mindenkinek más és más az egyéni fogyasztói kosara, a saját "személyes inflációja" is eltérő lesz, a hivatalos adat egy jellemzői figyasztói kosárral kalkulál
  

A felvetett problémák jól jellemzik azt, hogy mekkora szakadék van a ma egyetemeken, tankönyvekben oktatott elméleti anyag és a gyakorlat, illetve a gyakorlatban felmerülő igények között. Két kitörési pont van: az elmélet jobban igazodik a gyakorlathoz (ez már jó ideje elkezdődött, csak lassan zajlik, pl. a behavioural finance beszivárgásával), illetve az igény oldaláról annak elfogadásával, hogy természeténél fogva bizonytalan világban élünk. Ebben a világban minél messzebre nézünk előre, annél kevésbé biztos hogy mi fog történni, ezért rendszeresen és rugalmasan igazodni kell a lehetőségekhez.

Ezért itt is az adott válasz végül idővel biztosan kiigazításra kell, hogy kerüljön.

A jelenlegi állampapír hozam 3 évre 10,43% (forrás), bár az eladási ár 2 tizeddel alacsonyabb hozamot jelez, nagy összegnél ezen lehet faragni, és elhanyagolható változást okoz. Az aktuális inflációs ráta 3,4% (forrás). A különbség 7%, a szükséges tőke 17 142 857 Ft, ha nem számolunk kamatadóval. Ha számolunk, akkor durván 5% a differencia, így 24 000 000 Ft-ra van szükség. Ám az infláció pár évig ismét magasabb szinten lehet, ezért az átlagos nettó reálhozam 3% környékén valószínű a következő években, amihez már 40 000 000 Ft tőke kell. Ezenkívül tudni kell, hogy az államkötvény évente kétszer fizet kamatot, közben vagy tartalékolni kell, vagy eladni belőle, ha havi jövedelemigényünk van.

A szükséges összeg csökkentéséhez kockáztatni kell, például részvények, részvényalapok, abszolút hozamú alapok vásárlásával. De mint említettem a fenti számítás sem kockázatmentes, hiszen nem tudjuk az infláció mértékét, és a magyar állampapír is "csak 99,9%-os biztonságú, nem 100%. Továbbá fontos tudni, hogy az állampapír árfolyama is ingadozik, ezért a fenti hozam csak lejáratig való tartás esetén garantált az állam által. Plusz: akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi lesz a fennmaradó 20 évben, hiszen a levélíró minimum 30 éves időtartamról beszélt.

Véleményem szerint még ilyen jó körülmények között (ilyen magas reálhozam nagyon kevés országban van, itt sem lesz sokáig) is rossz hozzáállás, ha biztosra akarunk menni. A kockázat jelentős, de még ésszerű mértékű emelésével is elérhető 15%-os nettó éves nominális hozam hosszútávon. Egyáltalán nem garantált, de ilyen hosszú időre tervezve bőven 50% feletti valószínűséggel teljesíthető. Az ár a durva a drawdown-okban jelenik meg, ezért 5%-os hosszútávú infláció mellett a 10%-os hozamtöbblet elvileg csak 12 000 000 Ft-ot követelne meg, de ezt érdemes legkevesebb 20%-kal túltervezni, ami alaphangon 15 000 000 Ft-ot jelent, mert ha az elején fut bele az ember egy nagy visszaesésbe, az időközben kivont összegek miatt később kevesebbet fog keresni.

Végetért egy korszak - GM

Minden nap többezer adatot szedek le az adott napi automatikus elemzés és stratégia lefuttatás miatt, egy külön letöltőprogram segítségével. Ez az alkalmazás minden letöltés végén kilistázza, ha valamilyen adatletöltési probléma merül fel, például fúzió vagy kivezetés miatt egy papír kereskedése (legalábbis a beállított piacon) megszűnt. A tegnapi adatok letöltése után csak egy hibaüzenetet kaptam, az alábbi kóddal: GM. Bár tudtam, hogy ez napokon belül meg fog történni, mégis kissé lehangoló élmény volt a hiba-listában látni ezt a kódot.

Éppen hogy csak 100 évvel megalapítása után a General Motors gyakorlatilag megszűnt. Csak azért gyakorlatilag, mert a cég a csődvédelem alatt is létezik jogilag, de gazdasági és pláne tőzsdei értelemben önálló entitásként végleg lekerült a térképről. Ma már csak a Pink Sheets-en lehet vele kereskedni, ahova akár Lenke néni sarki vegyesboltját is be lehet vezetni. A cégnek juttatott többtíz milliárd adófizetői dollár csak arra volt jó, hogy az alkalmazottak/beszállítók nagy része a jelenlegi helyzetben kihúzhassa pár hónapig.


Közhely, de nem árt minden ilyen alkalommal elmondani: a Buy&Hold vagyis vedd és tartsd, előbb-utóbb úgyis felmegy stratégia nem bombabiztos, pláne ha egyedi részvényről van szó. Ez még a legnagyobb blue chip-ekre sem igaz. Az ötvenes években a General Motors volt a világ legnagyobb vállalata, és a legnagyobb nem állami munkáltató. A vezetés hatalma olyan nagy volt, hogy amikor az elnökét a hidegháború legkeményebb éveiben kinevezték védelmi miniszternek - ami önmagában is sokat jelez - a kongresszusi meghallgatáson elmondhatta az azóta védjeggyé vált mondatot: "Ami jó a General Motors-nak, az jó az országnak", és szinte teljesen igaza volt. Akkor. De a General Motors még 2006-ban is a világ legnagyobb autógyártója volt, és 2007-re még mindig a 12. legnagyobb vállalat volt a világon árbevételét tekintve (igaz, ekkor már bőven veszteséges volt, és a válság még meg sem érkezett). Ez egy gyorsan változó világ. Bármelyik cég bármikor eleshet.

Kínában jártam

Nemrég, részben üzleti célból a Távol-Keleten jártam, életemben először. Főként Pekingben és környékén, de mást is megnéztem. Továbbra sem vagyok Kína szakértő (arra meg pláne ne számíts, hogy a Shanghai Expresszt fogom árulni), de mivel az elmúlt években divat Mao birodalmát befektetői körökben ajnározni, ezért néhány benyomásomat leírom. Pekingben az ember a lélegzetelállító utak, és felhőkarcolók között hajlamos elfelejteni, hogy Kína nagy része ma is szegényen él, a javuló körülmények ellenére. Az országban sajátos, de mégis kőkemény kapitalizmus teszi lehetővé a gyors, de nem feltétlenül igazságos fejlődést. Sokkal inkább Friedman követői, mint például az európai szociális piacgazdaságok, példaként hozhatnám fel az alig ismert ingyenes egészségügyet vagy nyugdíjrendszert (ez utóbbiról a Portfolió aktuális cikkét érdemes olvasni).

Élőben is tetten érhető az a tény, hogy Kína versenyelőnye a kimeríthetetlennek tűnő munkaerőforrásnak (szinte minden munkakörre van 3-4 aktív ember), és ennek a globális játékban Teng Hsziao-ping óta történő ügyes felhasználásában rejlik. Ebből logikusan következik, hogy ha a munkaerő a felzárkózás miatt már nem lesz olyan olcsó, illetve a kevesebb születő gyermek miatt már nem is lesz olyan nagyszámú (főleg az otthoni eltartottakhoz képest), akkor a növekedés is jelentősen lassulni fog, nemcsak a nyugati recesszió miatt, hanem struktúrális okokból. Mindkét tényező színre fog lépni, de ez nem most fog bekövetkezni. A számok alapján Kínának még legalább egy jó évtizede van, utána már nagyon valószínű az alacsonyabb fokozatba kapcsolás. Durva tipp alapján addig fundamentális oldalról 3-5% éves átlagos növekedés előnyük lehet Amerikához és az Európai Unióhoz képest (ez eddig 7-8% volt), és ez a részvényárfolyamok relatív erejében is tettenérhető lesz. Ez nem tűnik soknak, de 10-15 jó év alatt igen nagy különbséget okozhat. Fontos, hogy ez csak a várható előnyt jelenti, nem abszolút számot. Így ha például az S&P 500 éves 10%-kal emelkedik átlagban, a Shanghai Composite 13-15%-ot. Ha sokkal reálisabb 5%-ot, akkor 8-10%-ról beszélünk. Ha évtizedekig stagnálás lesz a világ fejlettebb felén, itt is mérsékelt hozamok lehetnek.

A nyugatról importált befektetés elemzési ismeretek rohamosan terjednek, két példa:

Igen, a videón az látszik, hogy a szexshop eladója, technikai elemzés végzése közben elaludt. Ez olyan sok poén elsütésére adna lehetőséget, hogy inkább a blog olvasóinak fantáziájára bízom.

Technikai szempontból egyébként egyre érdekesebbek a lehetőségek. Egy nagy és likvid piacról van szó, de zártsága és viszonylagos erős kontrollja miatt még nem olyan jó terep a modernebb technikai elemzés eszközök használatára. Ugyanakkor a klasszikus eszközök jól működhetnek, a helyi szereplők relatív tapasztalatlansága miatt. Ez tipikusan sok túlkapást, túlreagálást jelent, erősebb trendek jöhetnek létre, amelyeknek erősebb ellenirányú mozgásai történhetnek. Nem véletlen, hogy éppen itt alakult ki a legnagyobb részvénypiaci lufi az elmúlt években. Mivel a fejlődés gyors, szinte biztos, hogy nem ez volt az utolsó.

A jogszabályok szigorítása növeli a költségeket

Gyakran megdöbbentő, hogy még a gazdasági sajtóban is mennyire naívitás szorult, és mennyire nem képesek alapvető folyamatokat átlátni. Friss példa:

Az EU-ban (is) szigorítják a pénzügyi intézmények - köztük elsősorban a Hedge Fund-ok - szabályozását. Több követelménynek kell megfelelni, és több információt kell szolgáltatni. A Financial Times cikke, amit itthon a Portfolió összefoglalójában olvasható, az alábbi következtetésre jut:

"A szigorítás - ami alapvetően a Madoff botrány kirobbanása után vált világossá - az ügyfeleket viszont nem fogja károsan érinteni, hiszen az a vagyonkezelőkre vonatkozó felügyeleti és információáramlási szabályokon változtatna."

A cikk írója azt felejti el, hogy ha a szolgáltatónak több szabályt kell betartania, és több információt kell adnia, akkor jobb informatikai rendszerre, még szervezettebb struktúrára és több alkalmazottra van szüksége, ami többletköltséggel jár. Ha a piaci helyzet lehetővé teszi, ennek minél nagyobb hányadát át fogja hárítani a fogyasztóra. Semmi sincs ingyen, az állam és a szabályozó hatóságok ezt minden alkalommal hajlamosak elfelejteni.

Nem a szigorítás ténye a probléma, sőt. A gond az, hogy elfelejtik: a gazdaságot, és a pénzügyi piacokat nem lehet még részleteiben sem kézzel vezérelni, mert az önszabályozó. Amit tenni lehet, az átláthatóság és a megfelelő jogi keret biztosítása, és esetenként az ösztönzés. Ha rá akarják erőltetni az akaratukat a piaci szereplőkre, legyen szó szolgáltatóról vagy fogyasztóról, akkor az nem szabad piac többé.

A helyzet ahhoz hasonlatos, mint amikor 2005 végén lecsökkentették itthon az ÁFA kulcsot, majd megpróbálták a kereskedőket rábírni, hogy a teljes "kedvezményt" adják át a választópol...illetve fogyasztóknak. De ha a piac jól működik, akkor a résztvevők pozíciójuk által elérhető alkuján és szabad akaratán műlik, hogy mennyi lesz az ár.

A mohóság jó dolog?

Úgy látszik van, aki komolyan vette ezt:

A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban?

A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel.

A jó hír az, hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így.

Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt, hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeáttéel nagyságában.

Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel:

Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20%-ot.


Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor 300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.


Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel:

Az éves hozam 41,15%-ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.


Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel:

Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97-szerese, a második majdnem hatszorosa lett.


A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40%-ot a rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese is lehetett, a visszaesés mégis csak 1,3-szorosa lett az előzőnek.


Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok száma is 6-ról 4-re csökkent 15 éves időtávlatban.


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótolhatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé.

Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management kalkulációkról) változatlanul hagyása mellett jó szolgálatot tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak-et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.

Populizmus kisrészvényeseknek

OTP közgyűlés, természetesen szóba kerültek a tavaly októberi események.

"Csányi Sándor külön kitért az október 9-i spekulatív támadásra, ismertette a már ismert tényeket. Az

OTP

vizsgálja, hogyan tud segítséget adni azon befektetőinek, akik ezeken a napokon kényszerültek eladni részvényeiket" (forrás)

Tessék? Eddig azt hittem, hogy a populizmus csak a választópolgároknak szólhat. Nem-nem, bizony a kisrészvényeseknek is.

Mit jelenthet vajon az, hogy "eladni kényszerült"? Az én olvasatomban:

1. Tőkeáttétellel (itthon jellemzően lombard hitellel) tartotta a részvényeket és elfogyott a letét, ezért a brókercége felszólította annak pótlására, és ha ezt nem teljesítette, akkor eladta a részvényeit.
2. Stoppot helyezett el azokon a szinteken, ahova október 9.-én bedőlt az árfolyam.
3. Megijedt az eséstől, és azért adott el.

Bárhogyan is, egyik sem egy külsőleg a befektetőre hozott.

Az 1. esetben a befektető szabad akaratából, ismert feltételrendszer alapján vállalta, hogy ha bármely okból az árfolyam elér egy bizonyos szintet, pozícióját likvidálhatják. Még az adott pillanatban is megvolt arra a lehetősége, hogy kipótolja a letétet. Nem volt kényszer. (a tőkeáttételt használót egyébként nem befektetőnek, hanem spekulánsnak nevezem, és ez nem negatív címke)

A 2. esetben kifejezetten a befektető döntött úgy előzetesen, hogy ha az árfolyam egy bizonyos szint alá esik, elad. Nem volt kényszer.

A 3. esetben pedig a befektető az adott árfolyam ismeretében, akkor és ott, saját szabad akaratából döntött úgy, hogy elad. Nem volt kényszer.

Külön felhívnám arra a figyelmet, hogy a kérdéses időpontban az OTP 4000 Ft alá esett be és másnap is bőven 3000 Ft felett volt. Az árfolyam azóta megjárta a mélyen 2000 Ft alatti zónákat is, és most is alig éri el a 2600 Ft-ot. Jelenlegi ismereteink szerint MINDENKI, aki 3700 Ft-on, de bárhol 2650 Ft felett "eladni kényszerült" (valójában saját szabad akaratából eladott), jól járt. Csányi Sándor olyan embereknek szeretne kártérítést kiharcolni, akik nyertek azzal, hogy pozíciójukat lezárták.

Az OTP a kevés hazai, sőt most már hazai irányítású és régiós sikertörténet egyike. A legtöbben nagyon tiszteljük az OTP-t, a menedzsmentet. Miért kell ezt a tiszteletet olcsó, a politika legmélyebb bugyraiból kölcsönvett populizmussal elkezdeni rombolni?

Crossroad - Mi is történt tavaly a tőzsdéken?

Nemrég jelent meg a Crossroad magazin legfrissebb száma. Egy viszonylag új kiadványról van szó, amely életstílus jellegű, cikkeket és interjúkat közöl, főként a magasabb státuszú olvasók számára. A friss számban az általam írt cikk is megjelent, amely egy kicsit más megvilágításból veszi szemügyre a válságot, és a jövőre nézve is próbál következtetésekre jutni (az első oldal képe lejjebb látható).

Elsősorban azonban a Tamás Istvánnal készített beszélgetés az, ami miatt érdemes elolvasni a legfrissebb számot. Az évek alatt saját idejét, energiáját és vagyonát nem kímélve épített fel egy oktatási intézményt (én is jártam oda) és kulturális központot. Az interjúból az is kiderül, hogy miért. A szemlélet a lényeg.

Mit is jelent egy fedezeti célú devizaügylet?

Néha megdöbbentő, hogy a sajtóban egyes hírek milyen fájdalmas felületességgel jelennek meg, és ebből mennyire ostoba következtetések levonása történik. Bajnai Gordon várható miniszterelnöksége és a korábbi Wallis-nál betöltött vezetői tisztsége miatt - amely csoporthoz tartozott a baromfifeldolgozó Hajdú-Bét - a cég által indított devizaügyletek kapcsán megjelent hírben az alábbi két mondatra kaptam fel a fejem:

Az anyacég határidős devizaügyletekkel akarta csökkenteni a Hajdú-Bét bevételeinek árfolyamkockázatát. A tranzakciókról szóló kimutatások alapján azonban megállapítható, hogy az ügyletek túlnyomó része veszteséges volt.

(kiemelés tőlem)

"Azonban"? Aki ezt a két mondatot leírta vagy a legminimálisabb szinten sem érti a fedezeti ügyletek lényegét, vagy érti, de úgy viselkedik mintha nem értené.

Nézzük meg egy egyszerű példán, hogy miről van szó. Legyen egy feldolgozott liba ára 1 EUR. Szerződést kötünk arra, hogy eladunk minden hónapban 1000 db libát. Mivel a devizaárfolyam árfolyam most (az egyszerűség kedvéért) 300, ezért a bevételünk a mostani hónap után 1*1000*300=300 000 Ft. De mi történik akkor, ha a következő hónapban hirtelen erősödik a forint és az árfolyam 250-re megy le. Akkor a következő hónapban már csak 1*1000*250=250 000 Ft bevételünk lesz. A teljes évet tekintve a várható bevételünk nem 300 000*12= 3,6 m Ft lesz, hanem 1*300 000 + 11 * 250 000 = 3,05 m Ft, ami 550 000 Ft-os kiesést jelent a tervhez képest, ami 15%-ot jelent. Ha az árrésünk történetesen 15% volt, akkor csak a változó költségek után veszteségesek vagyunk, és ha ennél kisebb az árrés, akkor még a beszállítókat is nehéz kifizetni.

Megtehetjük viszont, hogy a devizaárfolyam kockázatát lefedezzük. Eladunk ugyanakkora értékben EUR-t, mint amennyiért szállítunk. Így ha a forint erősödik, nyerünk a devizaügyleten, és veszítünk a bevételek csökkenésén. Ha éppen ellenkezőleg: erősödik az euró és gyengül a forint, akkor a bevételek megugranak, de veszítünk a devizaügyleten. A lényeg, hogy a bevétel árfolyamkockázatát csökkentsük vagy megszűntessük. Ez nem spekuláció, hanem éppen a tervezettségre irányuló törekvés. Tegyük fel, hogy az év legelején kötünk egy ilyen ügyletet, 300-as árfolyam mellett. A várható bevétel: 1*1000*12*300=3,6 m Ft. Ha az árfolyam az első hónap elején felmegy mondjuk 360-ra, akkor a bevétel 1*1000*12*360=4,32 m Ft, de a devizaügyleten veszítünk 720 000 Ft-ot. Ez hibás lépés volt? Nem, hiszen a cél az volt, hogy előre tervezhető legyen a bevétel, és a forint erősödhetett is volna, ami miatt a bevétel visszaesett volna, és a működés is veszélybe kerülhetne. A fedezeti ügylet kötőjének nem célja, hogy megpróbálja megjósolni, mi fog történni az árfolyammal.

Önmagában tehát az, hogy a fedezeti célú devizaügylet veszteséges volt, még semmilyen következtetésre nem ad okot. Nincs semmi "azonban", hiszen lehet hogy éppen a devizaügylet vesztesége jelentette azt, hogy a fedezeti ügylet jól működött. Ahhoz, hogy a konkrét esetben megtudjuk, így volt-e, a Hajdú-Bét részletesebb gazdálkodását és szerződéseit ismerni kellene, különös tekintettel az adott évben EUR-ban számolt, várt és leszállított mennyiségekre.

Nagyszerű lenne, ha a hazai sajtó nem játszana rá a tőzsdei vagy egyéb pénzügyi piacokon lévő, átlagember számára elsőre nem átlátható ügyletek "ördögtől való" hozzáállásra. Az adott újságírónak illett volna jobban utánanézni, hogy miről is van szó. Vagy ha tudta miről van szó, mégis hangulatot keltett, vagy nem is érdekelte, mert a célja az odaszúrás volt, akkor kérdezze meg saját magától, hogy az újságírói etika számára jelent-e valamit.

Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés sem politikai állásfoglalás, sem a Hajdú-Bét, vagy Bajnai Gordon kapcsán tett véleménynyilvánítás. Nem tudom, hogy a Wallis kiszipolyozta-e a Hajdú-Bét-et vagy sem, mert nincs róla elegendő információm, és ha lenne, akkor sem erre a blogra tartozna.

Reklám kicsit átfogalmazva

Ez most kaptam:

Nincs kötjegyem, nem vagyok bróker és nem járok öltönyben. A világ legbonyolultabb opciós ügyleteit ismerem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, mikor azt mondom: short squeeze. Reggel a Nikkei-t előbb nézem meg, mint az email-jeimet és nem örülök, ha a laikusok összekeverik a spread betting-et és a spread trading-et. Büszkén gondolok Buffet-re, Soros-ra és a teknőcökre. Szeretem a nyitást jelző csengő hangját, a dupla mélypontot és a stop-loss-t! Itt élek a Bloomberg Terminal előtt, volatilitásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk vannak a legszebb hozamok. Tőzsde, én így szeretlek!

Szerintem egész vicces :)

Ha nem lenne ismerős, akkor itt az eredeti, alatta pedig a legsikeresebb paródia.

Technikai Elemzés Konferencia - Romániában, nemzetközi előadókkal

Tavaly voltam a Román Technikai Elemző Szövetség első nemzetközi konferenciáján. A román szövetséget nagy lelkesedéssel és sikerrel szervező Dan Valcu most is hívott, de sajnos más elfoglaltságom miatt nem tudok részt venni. Két ok miatt úgy gondolom, hogy a Blog olvasóit érdekelheti az idei konferencia, legyen szó egyéni befektetőről, vagy befektetési területen dolgozóról.

Egyrészt a program nagyon erős, és több komoly név is jelen lesz, előadást fog tartani. Például Robin Griffith, aki az HSBC vezető technikai elemzője volt és az utóbbi időben Hedge Fund-okban kamatoztatta tudását, vagy Claude Mattern a BNP Paribas-tól - őket láttam beszélni tavalyelőtt az Egyiptoban rendezett nagy nemzetközi konferencián.

A másik ok, ami miatt ezt most kiteszem: sok rendszeres olvasónk van a konferencia helyszínéhez, Medgyeshez (Medias) közel, például Segesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Csíkszereda, sőt még a viszonylag kicsi Székelykeresztúr is. Őket érdekelhetik az előadások, illetve a hasonló szakmai érdeklődésűek társasága.
Akik pedig nem a közelben laknak, azok éppen az említett városok miatt (is) nemcsak egy várhatóan jó konferencia élményével, hanem szép tájak és épületek látványával gazdagodhatnak. Bevallom, hogy azelőtt még sosem jártam Erdélyben, ami nagy hiba volt, de a hiányosságokat pótolni kezdtem, és biztos nem utoljára jártam ott. Ráadásul mindenki remek vendéglátó és nagyon segítőkész, például Marosvásárhelyen a Vártemplomot bemutató idős bácsi, vagy az a medgyessi rendőr, akit a szálloda keresés miatt szólítottunk meg az éjszaka közepén, és aki - mivel közös nyelvet nem találtunk - vállalta, hogy beszállva az autónkba megmutatja a szűk utcákon átvezető, bonyolult és kb. 4 km-es utat, hogy azt majd gyalog tegye meg visszafelé, csak azért, hogy mi ne bolyongjunk fáradtan (végül kézjelek segítségével megtaláltuk az utat). Nem is beszélve a konferencia szervezéséről, tavaly volt részem két kiváló vacsorában, az egyik egy gyönyörű völgyben, ökörsütéssel és "lovagi tornával" :)

(képek a tavalyi konferenciáról)

(05.04. update: a konferencia helyszíne, valószínűleg a nagy érdeklődés miatt Segesvárra került át, ami kb. félórára van a fent említett helyszínről, részletek a román szövetség fent linkelt honlapján)

675 000 dollárért?

675 000 dollár október 9.-i árfolyamon 122 250 000 Ft. Ezért a pénzért nagyon sok ember, nagyon sok dologra lenne hajlandó. Főként azért, mert az emberiség nagy része számára ekkora összeg egy egész élet munkájával vagy annak többszörösével ér fel.

Vannak a földön azonban olyan emberek, akiknek 675 000 dollár aprópénz. Ha valakinek a vagyona 10 milliárd dollár környékén mozog, és tegyük fel, hogy ennek a felét tartja részvényekben, akkor a napi 1% körüli mozgás miatt, ami mostanában egyáltalán nem számít soknak, 50 millió dollárral lesz gazdagabb vagy szegényebb. 675 000 dollárt másodpercek vagy azok törtrésze alatt változik a vagyona.

Akkor komolyan gondolhatjuk-e, hogy ez az ember ekkora öszegért szándékosan manipulálja a piacot, ráadásul lenyomozhatóan és nem mellesleg a szülőhazája ellen, amelyet eddig ennek az összegnek a több mint kétszázszorosával támogatott?

Márpedig a PSZÁF Soros György cége elleni határozatában írtak alapján erre a következtetésre jutott a magyar sajtó.

Ha óránként 1500 Ft-ot keresel, képes lennél 500 forintért egy többtízezer tagból álló piacot megvezetni, ráadásul úgy, hogy könnyedén lenyomozható legyen, amit tettél, hiszen döntéseidet dokumentumok és általad is tudottan rögzített telefonbeszélgetések igazolják? Lenne értelme ellopni egy ezrest a beteg nagynénid pénztrárcájából, akit az elmúlt években kétszázezer forinttal támogattál, hogy kigyógyuljon a rákból? (egyébként a nagynéni a rákból felgyógyult, de más időről időre kiújuló, szerencsére nem halálos betegségekkel továbbra is kűzd)

Mondhatnánk persze, hogy sok kicsi sokra megy alapon gyűjt évente akár több milliárd dollárt Soros György. Ha ez így van, akkor tavaly legalább 3000 alkalommal kellett volna hasonló akciót végrehajtania. Vagyis minden kereskedési napon zárószakaszban vagy közvetlenül azt megelőzően 12 részvényt kellett volna kb. 10%-kal arrébb löknie. Összesen, az egész világon nincs ennek még a töredéke sem, ahol ilyen történik.

Soros György az 1992-es angol font elleni sokakkal együtt – nem szervezetten – végrehajtott akciójával ugyan nagyon sok pénzt keresett, de örökre feltette magát a táblára, mint rendszeres bűnbak jelölt. 1992 óta ha valahol a világon nem az ország vagy az adott vállalat szájíze szerint alakultak a dolgok és a piac ezt le is reagálta az árfolyamokban, akkor minduntalan felmerült Soros György neve, akiről azt sejtették, hogy „manipulálta” a piacot. Lehet, hogy így volt, lehet hogy nem. De az adott vezetők bizonyítékok nélkül is azt sugallták, hogy Soros a hibás. Hiába, bűnbakot találni egyszerűbb, mint a hibás döntésekért vállalni a felelősséget.

Most viszont úgy fest, hogy van bizonyíték, az indíték viszont nevetséges. Ha valaki azt állítaná, hogy Soros 675 millió dollárt keresett valamely piac szándékos manipulálásával, azt előbb hinném el, mint hogy 675 ezer dollárért tette ugyanezt. Akkor mi történhetett valójában? A két legvalószínűbb forgatókönyv:

1. Szándékos piac manipulálás történt. Mivel Soros György a cége tevékenységében jó 10 éve nem vesz részt operatív szinten, és a pár millió dolláros nagyságrendű üzletekkel három-négy szinttel lejjebb lévő trader foglalkozik. Ő észrevette a BÉT záróármegállapítási metódusának szélsőséges esetekben sebezhető pontját és kegyetlenül kihasználta. Erre a vállalaton belüli prémiumrendszer, a megfelelési vágy, vagy a felfokozott piaci hangulatban a szimpla hülyeség sarkallta. Ezt az elméletet erősíti, hogy aznap kérték kölcsön a részvényeket, és a zárás a Felügyelet indoklásában találhatóak alapján már másnap megtörtént. Szintén ide sorolandó az a tény, hogy a Soros Fund Management bár átvette a PSZÁF leveleit, érdemben nem reagált rájuk.

2. A Soros Fund Management LLC mindvégig jóhiszeműen járt el. Az eladási tranzakció lehetett egy sima rövidtávú spekulatív ügylet, vagy egy összetett ügyletcsoport illetve stratégia része. Soros nyilatkozataiból tudjuk, hogy a subprime probléma kiterjedését a fejlett országokban jól látta előre és ezen sokat is nyert, de azt rosszul számította ki, hogy éppen feltörekvő piacok fogják a legnagyobb pofont kapni. Ha a cége is követte az irányelveit, akkor október elején ezeken a piacokon ők is nagy pánikban lehettek. Az ügylet célja lehetett fedezeti jellegű, vagy a károk enyhítése. Az elméletet erősíti, hogy az indoklásban részletesen leírt folyamatból egyértelműen kiviláglik: a cég célja az aznapi értékesítés volt a szó legszorosabb értelmében mindenáron. A legelső eladások még 3 óra előtt teljesültek, majd a limitet folyamatosan csökkentették, és próbálták eladni a pakkot, de kevés sikerrel ezért az utolsó pillanatban kétségbeesetten (?) a piacra öntöttek mindent (a részvényswap miatti plusz csavarnak itt kevés jelentősége van, ezen az elmélet taglalásakor túlléphetünk). A határozat indoklásában szereplő táblázat sokkal inkább emlékeztet egy pánikban lévő, akár margin call-tól rettegő spekuláns látleletére, mint egy hidegvérű manipulátorra. Annál is inkább, mert a szabad szakaszban is lehetett volna ekkora mennyiséggel lefelé nyomni szándékosan az árfolyamot, a mennyiség megfelelő adagolásával, ehelyett azt látjuk, hogy az eladó eleve nem ad el sokat, és 4 óra után a zárószakaszig pedig semmit. Ha már az elején agresszívebb, akkor a bekerülési ára sokkal magasabb, short ügyletről lévén szó kedvezőbb lett volna. Azt se feledjük, hogy időközben kinyitott az amerikai részvénypiac, ahol gyorsuló eséssel folytatódott a pánik, és ez a világ minden részvénypiacára átragadt, és ez még inkább nyomást gyakorolhatott sok más résztvevő mellett a Soros Fund Management vállára is (az S&P 500 végül több mint 7%-os esés-folytatódással zárta a napot – nekem is életem legnehezebb napjai közé tartozott az a csütörtök). Továbbá az is fontos, hogy a záróáron való árfolyambeállítással igen nagy kockázatot vállalhattak, hiszen akkor a piacok már napok óta estek, és esedékes volt már egy komoly korrekció is. Ha csak egy kereskedési nappal előbb érkezik a korrekció, a nyereségnél jóval nagyobb összeget veszítettek volna, és a zárásnál is komolyabb problémákkal szembesülhettek volna. Akkor már egyszerűbb lett volna a nap elején manipulálni és a nap végén zárni, hogy a hektikus időkben még idegtépőbb overnight risk-et ne kelljen feleslegesen futniuk. Ráadásul a zárószakaszban történő kiöntéssel akkora tüzijátékot rendeztek, hogy egyből felhívták magukra a figyelmet, a PSZÁF már másnap helyszíni vizsgálatot rendelt az ügyletben résztvevő magyar befektetési szolgáltatónál.

Hangsúlyozom, hogy a Felügyelet határozata a rendelkezésre álló információk alapján a két fenti lehetőségek esetén is, és az ügyletet kezdeményező rosszhiszeműsége nélkül is jogos, és még a legrózsaszínűbb forgatókönyv esetén is csak a bírság nagyságát lehet vitatni. A Soros Fund Management LLC akarva-akaratlanul is elefánt volt a porcelánboltban, ahol egyébként is földrengés volt. A média felületességéről ismert felének és az átlagpolgárok egy részének azonban nem elég a porcelánok csörömpölése. Ők vért akarnak látni, vagy legalábbis egy kiteljesedő bosszút, legyen a célpont bárki is, csak le lehessen vezetni a mérgüket.

Számos újság támadja most Sorost, pedig éppen ő volt az, aki a Nyílt Társadalom létrejöttében részt vett és megteremtette ezeknek az újságok működési környezetének az alapjait. Az ítélet felületes és veszélyes. Egyszerre hiszik Sorost dörzsölt rókának (az is, csak nagyobb méretekben), amiért végrehajtotta a manővert, de hatalmas hülyének, amiért ekkora összegért képes volt ilyen jellegű kockázatot vállalni, és meg sem próbálta eltűntetni a nyomokat. A bűnbak, mint egy voodoo baba ott volt a kamrában a polcon, csak elő kellett venni.

Az kevéssé fogja érdekelni őket, hogy a feltételezett árfolyammanipuláció számlájára nem írható az OTP zuhanása (és általában a magyar papírok esése, pl. a Richter azon a napon 10%-ot esett). Ha a trend nem lett volna egyértelmű, akkor az árfolyam viszonylag gyorsan visszakerülhetett volna oda, ahol a kérdéses napon a zárószakasz előtt volt. Ehelyett az OTP részvényének mélyrepülése folytatódott, a manipuláltnak mondott árfolyamnak majdnem a harmadáig, és most sem ér többet az október eleji szint felénél. Még ha Soros maga lenne az ördög és a számára kicsinyes ügyletet saját maga bonyolította volna kézivezérléssel, akkor sem rajta múlt. A porcelánok a földrengés miatt törtek össze, az elefánt pedig jobban teszi, ha keres magának rá szabott terepet.

--

Egy ismerősöm furcsa összeesküvés elméletet szőtt az elmúlt hónapok hazai tőzsdei, pénzügyi, gazdasági és egyes politikai eseményei kapcsán. Nem fogom nevén nevezni, és mivel Gerzsón nevű ismerősöm nincs, ezért félreértések nélkül fogom tudni ezen a néven emlegetni. Mostanában sok hasonló összeesküvés elméletet hallok, ezért röviden írok erről is.

Szerinte a hazai politikai és gazdasági elit nagy részét egy szűk létszámú csoport tartja a kezében. Ez a csoport az utóbbi időben nehéz helyzetbe került mind a válság miatt, mind érdekeltségeik külföldről történő támadása miatt, és kemény védekező harcot folytat több fronton is. Gerzson szerint olyan erős a befolyásuk, hogy szinte kézzel vezérlik a politikai erők egy részét és egyes állami hivatalokat is. Úgy véli, hogy az ő befolyásuk kényszerítette ki a tavaly őszi teljes ingatlanalap skála felfüggesztést, hogy az ő lovaik ne tűnjenek rosszabbnak a versenyben, ezért inkább a versenyt fújták le. Tehát a paraszt áldozatot egy cseppet sem bánják. Miközben védik a saját várukat, a támadókat, vagy azokat akik szándék nélkül a kinti seregbe keveredtek, igyekeznek minden fronton felelőssé tenni, akár a nyílt kommunkációt, akár a hivatalos szervekre való ráhatás eszközét is felhasználva, és egyben erőt demonstrálva. Erről szól a mostani ügy is.

Nos, valószínűleg van tipped arra, hogy Gerzson elsősorban kikre célzott. Szerinte egyébként nagyon nagy szerencse, hogy ezek az emberek a saját érdekeik mellett valóban és őszintén képviselik a magyar érdekeket, és ezt a meggyőződést az országban igyekeznek morális oldalról is táplálni.

Gerzsón elméletét és a hozzá hasonlókat két okból nem tudom elhinni és pláne magamévá tenni.

Egyrészt a következtetések több sebből véreznek, és a valós vagy valószínű tényeket érzelmi alapon próbálja egy közös puzzle-képbe beleerőltetni.

Másrészt még ha igaz is a fent vázolt összeesküvés elmélet, a főbb eseményeknek, és a mostani Soros elleni intézkedésnek akkor is vannak pozitív hozadékai. Ebben az országban a legnagyobb visszahúzó erőt a belső konfliktusok jelentik. Nézzünk csak rá a makromutatókra a környező országokéval összehasonlítva, vagy elegendő gondolnunk a politikai életünkre is. Most viszont végre nem a belső viszályok kerültek előtérbe, hanem van egy közös külső ellenfél, közös és magyar érdekek, és ezek védelme. Még ha jelen esetben méltánytalanságról (vagy Gerzsón szerint többről) is van szó, akkor is közvetve magyar érdekekért történnek ezek a lépések, és nehéz időkben nagyon nagy szükség van arra, hogy a lehetőségeinkhez képest erősnek és határozottnak mutatkozzunk kifelé és befelé is.

Bűnbankok

Tökéletesen igaza van:

Bűnbankok

Kevesebb milliárdos

A Forbes kijött a szokásos évi, világ leggazdagabb embereit felsoroló listával. Ahogy várható volt, ezúttal már a gazdagok vagyona is jelentősen megcsappant a válsággal párhuzamosan. Néhány megállapítás, távirati stílusban:

• Érdemes megnézni az árral szemben gazdagodók listájának látványos példáit (kb. 8%-a a teljes sokaságnak, aki keresett is tavaly). Több zseniális Hedge Fund vezető is látható a nyertesek között, például Simons, Soros, Arnold, és persze az eddig egyszer-de-akkor-nagyon Paulson is.
• De az, hogy nem önmagában a Hedge Fund a siker záloga, arra rávilágít a tény, hogy 38 az ágazatból a listára került személyből 28 volt képes fent maradni, és a többségük vagyona megcsappant.
  
• Bloomberg sikerének valószínűleg a teteje környékén jár, ahogy a célpiac elszenvedte a legnagyobb pofonokat az egész gazdaságban.
• Nagyon látváyos, hogy Amerika gazdagjai relatív értelemben még nyertek is a válságon, hiába onnan indult ki ez az egész. Már nem Moszkva, hanem újra New York a világ gazdagjainak fővárosa, a legtöbb milliárdossal, és az amerikaik aránya 7%-kal, vagyonuk aránya 3%-kal nőtt a listán. Mind a kettő közel van az 50%-hoz, vagyis a világ népességének 5%-át adó ország majdnem a felét ellenőrzi a listának még mindig, sőt aránya nőtt. A jövőre nézve azt gyanítom, hogy ez szép lassan csökkenni fog.
  
• A lista első 50 helyéből négyet a svédek béreltek ki maguknak (ha a családokat összevonjuk, akkor hármat), ami egy Magyarországnál kevesebb lakosú országtól nem rossz teljesítmény. Bár Svédországban kezdték, de hárman közülük már nem élnek ott, éppen a nagy adóterhek miatt. A svéd innovációhoz viszont hozzájárul az erős oktatási rendszer, amit a nagy adókból finanszíroznak. Ez bizonyíték arra, hogy nemcsak egy út vezet egy ország sikeréhez.
  
• Továbbra sincs a listán Péterffy Tamás, az Interactive Brokers tulajdonosa. Ez teljes rejtély, hiszen a tulajdonrésze közel 90%, és a csoport saját tőkéje most már 4 milliárd dollár felett van, hiszen tavaly az adózás előtti eredmény már meghaladta az 1,2 milliárd dollárt. A piacon alaposan lecsökkent értékelési mutatókkal számolva, továbbra is 10 milliárd dollárt ér Péterffy részesedése.
• Az oroszok mélyrepülésével, a technológiai szektor gyengélkedésével és a nagy Internet-forradalmár réteg kiöregedésével igencsak csökkent a fiatalos szerepe a listán, főként az előkelő helyeken, és az átlagéletkor is felfelé tolódott. Szemléletes példának most már csak a Google-fiúk maradtak, és persze John Arnold. Egy újabb technológiai boom hozhat egy másik hullámot, ami lehet nanotechnológia, biotechnológia, vagy a megújuló energiaforrások területe.
• 5-10 évig nem várok jelentős változást a lista elején. A trónfosztás 2015 környékén következhet be először, akinek jelenleg jó esélye van erre: a Google alapítói Brin és Page, a svájci biotech guru Bertarelli (most már inkább a kockázati tőkés cége által), az indiai gyáros Ambani, a szintén indiai hipermarket láncba átmozduló Sunil (nem Lakhsmi) Mittal, iletve a brazil bányászcég tulajdonos Batista.
  
• Az elkövetkezendő 5 évben a befektetés kezeléssel fogallkozók száma megduplázódhat a listán, főként az abszolút hozam területén tevékenykedők által.
  
• Magyar állampolgár nincs a listán, és az elkövetkezendő 10 évben erre csak Demján Sándornak van némi esélye.
  

Tőzsdeliga

Akik a blog-ot olvassák, azok közül sokan ismerhették a Tőzsdeliga nevű online tőzsdeszimulációs játékot. Az oldal 4 éven keresztül több mint 16 000 játékosnak nyújtott tanulási lehetőséget és szórakozást. Viszont mi az Alap miatt és egyéb tevékenységek miatt már nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a működtetésére, a fejlesztésről nem is beszélve. Ezért a Tőzsdeligát tavaly májusban leállítottuk, majd átadtuk egy másik cégnek.

Az oldal átadásának jogi és technikai lebonyolítása, majd annak újraindítása a további fejlesztésekkel kicsit tovább tartott mint gondoltam, de a lényeg, hogy a Tőzsdeliga most már megújulva ismét elérhető. Az új működtető a Hungária Értékpapír Zrt.. Azért választottam őket, mert egyrészt szakmabeliek, másrészt a piac fejlődéséhez és a játék informatív, oktató jellégehez való hozzáállásuk példaértékű. A többi jelentkezőnek is köszönöm a megtisztelő megkeresést, nyugodtan mondhatom, hogy kivétel nélkül nagyon szimpatikus elképzelésekkel találkoztam mindegyikük esetén. Ha mostanában nem is rózsás a gazdasági helyzet, az tisztán látszik, hogy van vállalkozó kedv az országban.

Ami még jó hír, és ezt sokan kérdezték tőlem, hogy a régi tanulmányok elérhetőek lesznek-e: a válasz természetesen igen. Az alábbi linken megtalálod az összes Tőzsdeligára írt tanulmányunkat, cikkünket, technikai elemzést oktató írásainkat, a szakirodalom ajánlásokat és kritikákat, valamint a befektetési szótárunkat is:

Tőzsdeliga

A játékhoz és a tanuláshoz sok sikert kívánok!


---

Nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna Magyarországon, hogy egy pénzügyi végzetségű ember került volna egy párt választási listájának első helyére, pláne olyan, aki tőzsdei berkekben igen nagy tiszteletet tudhat a magáénak. A döntés ellentmondásos, mégis inkább pozitív. Mivel itt már politikáról is szó van, ezért akit érdekel, az a személyes blogomon olvashat erről egy bejegyzést.

Pimp My Portfolio

Ez a hirdetés majdnem két éves, eddig lemaradtam róla. Amiért most mégis beteszem ide: egyrészt nehéz időkben jó nevetni néha, másrészt mert jó példa arra, hogy igenis lehet a többség számára száraz pénzügyi területről vicces és jó reklámot készíteni:

Nem úgy mint itthon a bankok többsége.

(Ha nem ismered az MTV "Pimp My Ride" című műsorát, akkor a fenti videó kevésbé tréfás, ez van)

Indexek reálértéken

Nem telt bele két nap sem, és máris megvolt az előző bejegyzésben jelzett, akkor még csak hajszál híján 11,5 éves mélypont. Monndhatjuk, hogy a fejlett világ legfontosabb benchmark-jának használt részvényindexe majdnem 12 éve egy cent értéket sem termelt a befektetőknek. Nagyjából békeidőben, és gazdasági növekedés mellett.

De az előző bejegyzésben azt is jeleztem, hogy ebbe az infláció hatását figyelembe sem vettük. Most megtettem, az amerikai index esetén 2,7%-ot egyenletesen leosztva, az európaiaknál 3%-kal ugyanígy kalkulálva, az indexek 1990-es kezdőértékét figyelembe véve. Az eredmények megdöbbentőek.

S&P 500:

Mindenki aki 1995 márciusa óta (14 év) szállt be, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 1,5%.

DAX:


Mindenki aki 1996 októbere óta (több mint 12 év) szállt be, vagy azóta nem 2002 decembere és 2003 júniusa között vett, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 2,8%.

CAC40:


Mindenki aki 1990 eleje óta (több mint 19 év) szállt be, kivéve néhány hónapot időközben, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től -1,2%.

A részvénypiac statisztikai értelemben a kockázatmentes befektetésekhez képes statisztikai előnyt mutat. De önmagában a klasszikus Buy&Hold megközelítés még ilyen hosszú időtávon is lehet gyenge teljesítményű.

---

Akit érdekel, hogy a magyar részvény és állampapírpiacon a külföldiek mit és miért csinálnak, azok hallgassák meg a Gazdasági Rádió velem készült beszélgetését itt.

---

Hamarosan a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap az Access Alapkezelővel együttműködésben működik tovább. Az eddigiekről lesz részletes elemzés is kb. kté hét múlva. Addig is a változások megtekinthetőek itt.

Dow és a mélypont

Olvasom mindenfelé, hogy 6, majd 7 éves mélypontolra süllyedt a Dow. Bár régóta nem a legfontosabb index, de preszizs és hírértéke még mindig nagy, ezért érdemes megvizsgálni néha.

Nos, valóban majdnem 7 éves mélyponton van. Ma 7249 ponton is volt, ami viszont alig 56 ponttal magasabb a 2002 októberi, napon belül beállított minimumtól. Ami sokkal érdekesebb: ha ennyivel többet esett volna, akkor több mint 11 éves mélyponton lenne, ettől ma egy hajszál választotta el. Vagyis az egyik legfontosabb részvényindex gyakorlatilag 11 éve nem állított elő értéket a befektetőinek.

Ráadásul akkor még reálértékről nem is beszéltünk. Egyébként a Dow történetében csak 4 alkalommal fordult elő, hogy hat egymást követő hónapban veszített az értékéből, ha jövő héten nem megy vissza mintegy 10%-ot 8000 pont fölé, akkor ez lesz az 5. alkalom. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy ennél többször - egészen pontosan 9 alkalommal - esett minden hónapban egymás után az index, és ez nem a Nagy Világválság és nem is az olajválság idején fordult elő. Ehelyett 1941-42-ben, de a rossz sorozat még jóval Pearl Harbour előtt kezdődött, egyébként akkor "csak" 30%-ot veszített a csúcshoz képest az index, és a hadiipar felpörgése miatt akkor járt utoljára 100 pont alatt a Dow. Az pedig csak az inflációs és horroisztikus kamatszintű időkben, 1982-ben történt meg, hogy a megelőző 12 hónapból 10 volt veszteséges, ma ez a szám 9-nél jár ha nem lesz 10% rally jövő héten. Ezen adatok arra utalnak, hogy ha nem omlik össze a reálgazdaság is (a pénzügyi után) legalább annyira mint a harmicas évek elején, akkor ez fontos és akár végleges támasz is lehet.

---

De mi is történt akkor, amikor utoljára ilyen mai szemmel nézve mélységekben járt a Dow? 1997-ben a mostani szintek környékén a fejlett országokban mindenki az Internetről beszélt, itthon éppenhogy csak elindult a TV2 és az RTL Klub. Diana alig egy hónappal korábban halt meg. Clinton 9 hónapja kezdte meg a második elnöki ciklusát, és a világnak fogalma sem volt róla hogy ki az a Monica Lewinsky. Milosevics akkor került a Jugoszláv (!) elnöki székbe. Nem létezett még Euro és a Tocsik-botrány miatti per még el sem kezdődött. Nem létezett még Google sem, és Steve Jobs akkor tért vissza az Apple-hez, hol volt még akkor még az iPod és iPhone. Még be sem mutatták a Titanic-ot, a zenei toplisták élén pedig a Mo' Money Mo' Problems volt az egyik éllovas (pedig szörnyű) - Amerikát és a fél világot azóta is ez kísérti.

Devizaárfolyam-hatás a Befektetési Alapokra

Kaptam egy levelet, benne egy érdekes kérdéssel, ami sokakban felmerül mostanában. Szokás szerint ismét egy kicsit más oldalról fogom megvilágítani a kérdést.

Tisztelt Alapkezelő!

********** vagyok, s rendelkezem ********* darabbal a Meggyőzően Kockázatos Alap befektetési jegyeiből. Az elmúlt időszakban igen szépen teljesített az alap, amihez szeretnék gratulálni, de egyben ehhez kapcsolódóan lenne merült fel bennem egy kérdés is.

A honlapon található januári portfoliójelentés szerint, a hozam feléért a forint gyengülése „okolható”. Ez a folyamat lényegén februárban is tartott, s az alap teljesítménye ugyanúgy jó volt mint januárban. A kérdésem az lenne, hogy ha a forint visszaerősödik (mint ahogy tette azt az elmúlt két napban), akkor számíthatunk-e az alap nettó eszközértékének a csökkenésére, vagy esetleg a januári jelentés óta változott-e az alap összetétele, melynek eredményeként esetleg az elmúlt időszak szép hozama „realizálható”?

Remélem kérdésemmel nem „titkos” vagy „bizalmas” infók után érdeklődtem!

Válaszukat előre is köszönöm!

Általánosságban van lehetőségem válaszolni. Az Alap eszközeinek a nagy része devizában van, a Tájékoztatóban is jeleztük hogy van devizakockázat. Így a forint gyengülése hozzájárul a hozamokhoz, az erősödése rontja azt. Viszont elméletileg és gyakorlatilag is nyitva van azonban annak a lehetősége, hogy fedezeti ügyletet kössön az Alap. Hogy köt-e ilyet, mikor és hogyan az napról napra változhat, mindenesetre két héttel ezelőtti blog bejegyzésemben már írtam, hogy ez mostanság nem egyszerű, ugyanakkor megfontolandó, tekintve, hogy az árfolyam gyújtópont közelében van.

Ami viszont fontosabb. Mi lenne, ha sziklaszilárd és egyértelmű választ adnék a fenti kérdésre? Az alábbiakat írhatnám:

A. Az Alap devizapozíciói lényegében nem változtak, ezt nem is tervezzük, ha a Forint visszaerősödik, az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke a befektetési teljesítménytől függően csökken, vagy lassabb ütemben erősödik.

B. Az Alap összes eszközét Forintra váltottuk, vagy teljeskörű fedezeti ügyletet kötöttünk, így akármerre is megy a devizaárfolyam, az alap forintban számolt egy jegyre jutó nettóeszközértékére az már nem lesz hatással. Persze ez azt is jelenti, hogy ha gyengül tovább a hazai fizetőeszköz, akkor az Alap azon már nem nyer ezen semmit.

Bármelyik választ is kapod, újra nyomás alatt leszel. El kellene döntened, hogy miként alakul majd a HUF/EUR. Van, aki 260-as, van aki 350-es árfolyamot vizionál őszre. Napestig olvasgathatod a nyilatkozatokat. Forgatókönyveket állíthatsz fel. Összességében akár napi szintű, befektetési/kereskedési döntést kell hoznod.

Ha devizaspekuláns vagy, ez rendben van. De a Befektetési Alapokba való beszállás nem erről szól, pláne egy hosszútávú Alap esetén. A döntés és az azt megelőző folyamat a portfolió menedszer dolga. Azért fizetsz neki, hogy ne neked kelljen ezt megcsinálni. Ha helyette akarod megcsinálni, két dolog történhet: rosszabbul döntesz ezért alacsonyabb hozamod lesz vagy jól döntesz, de akkor addig feleslegesen fizetted ki az alap bekalkulált díjait ÉS valószínűleg kevesebbet nyertél korábban. Ha Befektetési Alapba teszed a pénzed, de te akarsz dönteni mindenben, semmiképpen sem jársz jól. Az Alapok arra valók, hogy ezt a feladatot ne neked kelljen elvégezni.

Pofátlanság vagy kétségbeesés?

Az egyik hazai, nem is kicsi kereskedelmi bank, az alábbi tartalmú levelet küldözgeti ügyfeleinek, akik nagyobb összegű üzleti célú hitelt vettek fel. Az azonosításra alkalmas részeket kivágtam vagy kiradíroztam (és kérem, hogy ne írjatok email-t, hogy melyik bankról van szó, mert nem fogok rá válaszolni). Azt nem kétlem, hogy a bankok a külföldi források terén nehézségekbe ütköztek, de akkor is nehéz eldönteni, hogy pofátlanságról van szó, vagy ennyire kétségbe vannak esve. A levél kb. olyan, mintha megvennél 1 kg krumplit, majd a zöldséges az utcán utánad szaladna, hogy légyszi-légyszi legyen már mégis egy kicsit drágább. Kíváncsi lennék, hogy pl. a ROE mutatók tekintetében az évekig Európa-rekorder magyar bankokokat ki fogja megsajnálni. Legalább felajánlottak volna valamit, például a válság kilábalási szakaszára kedvezményeket, esetleg futamidő hosszabbítást, vagy legalább egy jegyet a Rádiókabaré következő előadására.

Mindenesetre a levél stabil tünete annak, hogy a válságnak még nem értük el a mélypontját (bár közel vagyunk), főként a világgazdaság többé-kevésbé perifériáján nem.

Javuló származtatott alapok

Válság és kockázatkerülés ide vagy oda, a származtatott alapok (jellemzően, de nem kizárólag: tőkeáttételt használható, árfolyamesésre is spekulálható alapok) szépen lassan, különösebb szenzációkeltés nélkül tért nyernek Magyarországon is. Érdemes elolvasni a Napi Gazdaság cikkét a válsággal dacoló származtatott alapokról, amiben engem is kérdeztek. Az alábbi ábra pedig beszédes:

Az elmúlt két év relatív tőkeváltozását mutatja, kékkel az összes alapét, pirossal a származtatott alapokét. Nemcsak a befektetési teljesítményt, hanem a befektetők tőkemozgását is ábrázolja. Az is érdekes, hogy a származtatott kategória megduplázta nagyságát, amíg az összes alapokban lévő vagyon kisebb, mint két éve (nominálisan, reálértéken még rosszabb a helyzet). De mivel egyes alapok a válságban is kiugró eredményt érnek el, ezért a befektetők is keresik őket, így az őszi amúgy is enyhébb visszaesés után majdnem mindenkori csúcsán van. Megkockáztatom: tavasz végére el is éri azt.

Update: egy érdekes cikket közölt ezekeről az alapokról a netfolio.hu is.

A haza mindenek előtt

A forint az euróval szemben átlépte a 300-as árfolyamot, majd tegnap és ma éles korrekcióba kezdett. Tette ezt azután, hogy még a 290-es feletti értékek is mindenkori minimumok, és tavaly jellemzően 230 és 270 között mozgott az árfolyam, így még jóindulattal is legalább 8%-os gyengülésről beszélünk alig több mint egy hónap alatt. Persze az eseményeket lehet így is értékelni, ahogy az egyik online gazdasági hírportálon volt olvasható:

"Havi csúcsán a forint!

2009.02.05 17:01

Áttörte az eddig két alkalommal erős támasznak tartott 294-es szintet ma késő délután az EURHUF árfolyam (lefelé), így a forint február havi csúcsára jutott."

Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.

(Update: ez nem egyszerű mostanában, a bankok sorra emelik fel a letéti igényeket a határidős deviza ügyletekhez szükséges letéti igényeket. Így még ha fedezeti céllal is szeretne valaki ilyen pozíciót kiépíteni, akkor 15-20%-ot kell letenni letétként. Bár ez lehet rövidtávú állampapírban, egy magas kockázatú stratégia eredményességét 20%-kal is visszavetheti az ilyesmi. Ilyen körülmények mellett is mindenki maga dönti el, hogy érdemes-e a devizakockázatot vállalni, vagy nem.)

A két Lottó (nem Kästner)

Kétfajta lottó létezik. Nem a játék szervezését, nem a típusát, nem is a nyeremény kifizetési módját tekintve. A fejünkben léteznek belőle különbözőek.

Az egyikben pontosan kiszámoljuk a nyerési esélyeket, és a nyereményt, a szelvény árát, valamint a játékosok számát (és esetlegesen a számválasztási módszerüket) a képletben elhelyezve megnézhetjük, hogy mekkora valószínűséggel nyerhetünk. Mivel a szerencsejátékokat szervező cégeknek költségeik vannak, nyereségre törekszenek és emellett magas adókat is kell befizetniük, szinte sohasem fordul elő, hogy érdemes részt venni a játékban. Nagyon ritkán előfordulhatnak kivételek, ilyen volt esetleg - a játékosok számától függően - a tavaly nyári hatoslottó esete, amikor 2 milliárd forint felett volt a nyeremény, miközben az összes kombináció szorozva a szelvények árával alig több mint 1,6 mrd Ft. Bár ilyen egyszerű lenne, erről szólt is egy akkor született bejegyzésem, Garantált Telitalálat a Hatoslottón? címmel.

Az írás végén azonban megemlítettem egy másik lehetőséget a lottószelvény vásárlás motivációjára: "Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok."
Éppen ez az a gondolatmenet, amit a kutatók is alátámasztottnak találtak a New York Times cikkében. A reménykedés önmagában is örömforrás. Érdemes megvenni 200 Ft-ért a 100 Ft szelvényenkénti nettó kifizetésű kis papírfecnit, hogy a reménykedés öröme és izgalma átjárjon belül. Ezzel az érveléssel nem tudok vitatkozni, és ezért ez a második típusú lottó már valóban sokkal érdekesebb.

Nem mindig a racionális megközelítés a jó, és nemcsak azért, mert az irracionális világban a racionális szemlélet nehezebben hoz kézzelfogható eredményeket, gyenge alkalmazkodóképessége okán. Hanem azért is, mert az irracionális is valós motiváció lehet, és ennek nem lehet kifejezni az értékét. Erre érzett rá a Mastercard zseniális hirdetés sorozatával, és a racionális és számszerűsíthető, valamint a megfoghatatlan és irracionális egyvelegére bíztatta potenciális ügyfeleit.

A befektetési területre sokan szeretnek úgy gondolni, mint egy letisztult és kalkulálható területre. De a technikai elemzés vagy a behavioral finance bebizonyította, hogy ez nem teljes kép. Itt is az egyveleg működik jól. Nem éri meg a magas hozamért kockáztatni, ha nem tudsz aludni emiatt. De nem is éri meg teljesen nyugodtnak maradni, ha esélyed sincs arra, hogy az infláció hozamát felülmúld. A hozam képviseli a példában a racionálist és a számszerűsíthető, míg az alvás nyugalma az irracionálist és a megfoghatatlant. Hogy hol a kettő ideális hibrid elegye, az minden befektető legnehezebb döntése. Főként azért, mert a második komponens miatt csak utólag érezhető át a döntés jelentősége, és sokan összezavarodnak, amikor megtapasztalják. Ezerszer láttam másokon és magamon is.

Ha a döntéshozatalunk és a motivációink hibrid rendszerben dolgoznak együtt, akkor a befektetéseket is érdemes így összeállítanunk, legyen benne magas és alacsony kockázatú is. Később, amikor jobban megismerjük hogy mi a fontos számunkra, változtathatunk az arányokon.

Soha ennyire nem volt még bajban új Amerikai Elnök

Miközben Obama a beiktatását követően a Pennsylvania Avenue-n mosolyogva és integetve sétált a néhol már-már örjöngő tömegnek, a tőzsdén az árfolyamok nagy zuhanással zártak. Az S&P 500 és a Nasdaq 5%, a Dow 4% feletti eséssel fejezte be a napot, végig süllyedve, az új elnökkel mit sem törődve.

Megnéztem, hogy jellemzően hogyan teljesítettek az indexek az új, vagy akár a hivatalban lévő elnökök új ciklusának beiktatási ceremóniájának napján. Az eredményt nem fejezi ki kellőképpen a rémisztő kifejezés.

(néhány módszertani információ: a szám egyes elnökök előtt a ciklusának számát jelüli, ahol nincs ilyen ott értelemszerűen csak egy ciklus volt; ha a beiktatás napján nem volt nyitva a tőzsde, akkor a következő kereskedési napot számoltam; 1933-ban, Roosevelt 1. ciklusának kezdetére nem volt adat, ezért az előző napot vettem figyelembe; 1929-ig mentem vissza; a beiktatások napja - ha nem egyedi esemény miatt történik január 20., de 1937 előtt március 4.)

Obama beiktatásának, tehát a mai napnak a változása százalékos mértékben az indexben a legrosszabb. Magasan a legrosszabb. Alulmúlta Lyndon B. Johnson első beiktatását, amikor az Kennedy lelövése miatt következett be. Alulmúlta Ford beiktatásának napját, amikor Nixon példátlan módon le kellett hogy mondjon a Watergate botrány miatt. Alulmúlta bármelyik háborús időszak beiktatási napjának teljesítményét. Alulmúlt a Nagy Gazdasági Világválság beiktatási napjainak teljesítményét. Alulmúlta az olajválság, devizaválság által megrogyasztott amerikai gazdaság idején hivatalba lépő Reagan elnök első napját.

Mindezt úgy, hogy általános bizakodás övezi Obama elnökségét. A legnagyobb nevű közgazdászok sorakoztak fel mögötte. Sőt, a hagyományosan nem a Demokraták mögé álló Wall Street sem támadja különösebben. Igen nagy nevek, mint például Warren Buffett, és Soros György támogatja.

Az esés nem Obama-nak szól, hiszen amellett, hogy a piac nem bánja, hogy őt választották, november 4. óta mindenki tudja, hogy ő lesz az elnök, a népszerűsége szárnyal, az átemeneti időszak alatti lépéseivel szinte mindenki elégedett.

Másról van szó, és ez nagyon aggasztó. A piacot egész egyszerűen nem érdekli, hogy ki lép éppen a Fehér Házba, annyira nagy a baj. Az amerikai pénzügyi rendszer gyakorlatilag teljesen összeomlott, a bankok vagy csődbe mentek, vagy a szakadék szélén táncolnak, azt is állami segítséggel. Ha az Obama stábnak a lépései jók is lesznek, a gazdaság csak sokára fog talpra állni. Ha igaz, amit a piac beáraz, és a reagálása igaz, akkor nagy és sokáig tartó bajra kell felkészülni. Esetleg imádkozhatunk, hogy a piac túloz.

A 70-es évek volt hasonló, akkoriban a kor hősei (Soros, Kovner, Dunn) abszolút hozamú stratégiákkal tudtak sikereket elérni. Lehet, hogy most is egy ilyen időszak jön, de azoknak akik ezt alkalmazzák (így nekem is) sok nehézséget kell megélni. Kitartás, és reméljük, hogy Obama olyan jó elnök lesz, mint amilyen jól kampányolt.

Spekuláns valóságshow

Erre mondják azt, hogy kötelező megnézni. A BBC ettől a héttől egy olyan TV-s valóságshow-t ad le, ahol 8 pénzügyi piacokhoz semmit sem értő embert képeznek ki arra, hogy miként kereskedjenek rövidtávon 1 millió dollárral. A 8 embert nemcsak a szakmai munkájukban, de egész lelki életükben nagyító alatt tartják, és láthatjuk, ahogyan kegyetlenül össze vannak zárva néha kínzó, néha örömteli gondolataikkal.

A legérdekesebb az, hogy a kísérlet éppen a pénzügyi válság legijesztőbb órái alatt zajlik le, ezért úgy gondolom, hogy sem a résztvevők, sem a nézők nem unatkoznak.

Az első rész hat részre bontva már megnézhető a Youtube-on. A legelsőt belinkeltem, a végén felajánlja a további részletek megnézését. Vagy ha mazsolágazgatni szeretnél belőle később is, akkor kattints a videó alatti linkre.




http://www.youtube.com/user/MillionDollarTraders

Persze az ötlet nem új. Erre alapult Richard Dennis-ék 1980-as években lezajlott, híres "Teknősökkel" lezajlott kísérlete is. Ha nem rémlik, akkor nézd meg a tavaszi rejtvény oldalunk megfejtés rovatában alulról a negyedik bekezdést.

Update: az első teljes részt (6 youtube részt) végignézve azt kell, hogy mondjam: a "reality" helyett a "show" elemekre helyezik a hangsúlyt. Az első héten sírás, teljesen felesleges nyomásgyakorlás a résztvevőkre, nem általános érvényű szabályok általánossá tétele, értelmetlen kereskedésre kényszerítés, kis hibák vagy akár véletlenek miatt felesleges példabeszédek, és bolhából elefánt csinálás zajlik. Ez érthető, a nézettséget fent kell tartani. A show ettől még érdekes és élvezetes is lehet, de tartok tőle, hogy ezek miatt a következőkben sem szabad teljesen komolyan venni.

Madoff és Buffett

Sokáig két hasonlóképpen zseninek tekintett befektetési guru, de teljesen más befektetési filozófia, etikai alapelvek és persze végeredmény.

Honnan vette az ötletet Madoff, hogy az újonnan érkező befektetők pénzéből fizesse ki azokat, akik régebben fektettek be és most ki akarnak szállni? Könnyen lehet, hogy a nyugdíjrendszerből.

A felosztó-kirovó szisztéma lényege, hogy az aktuális befizetéseket osztják szét a mostani nyugdíjasoknak. Ezzel az a probléma, hogy a fejlett társadalmakban egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast, akik ráadásul egyre tovább élnek *. Érthető módon így egyre többet kell elvonni a mostani aktív korosztálytól és egy idő után az egész rendszer fenntarthatatlanná válik, sőt már most is recseg-ropog. Az összes fejlett és a legtöbb feltörekvő országot érinti ez a probléma. Előbb vagy utóbb a gazdaság nem tudja majd eltartani az időseket a mostani színvonalon. Tudom, hogy legalábbis itthon a mostani nyugdíj is nagyon alacsony, és nemcsak ezt de ennél sokkal többet is érdemelnének 40+ évnyi munka után, de ez a gazdasági realitás.

Sokkal jobb egy olyan rendszer, amelyikben mindenki jó előre félretesz a későbbi nyugdíjára. Az állam, itthon is, igyekszik ezt ösztönözni, de ha te magad nem gondoskodsz erről, akkor a nyugdíjas éveidet a legsötétebb nyomorban fogod leélni. Menj le egy aluljáróba és beszélgess el egy idős nénivel, aki terítőt próbál eladni a járókelőknek. Az ő jövedelmének vásárlóértékét oszd el kettővel vagy hárommal és kapsz egy képet arról, hogy mi várhat rád. Ha csak nem élsz az öngondoskodás eszközével (is) és belépsz egy önkéntes nyugdíjpénztárba, vagy nyitsz egy NYESZ-t és arra ezerféle értékpapírból válogatsz. Ezt kell tenned, ha nem akarsz a Madoff séma szenvedő alanya lenni.

* Ez utóbbi tény persze nagyon jó, az életszínvonal és a várható életkor elképesztű ütemben nőtt az utóbbi évtizedekben. A nagymamám idén 85 éves, rendszeresen sütit készít, és remekül elboldogul majdnem 15 éves Renault Twingojával, ami ennyi idősen nem mindig egy kezes jószág. És hogy hova vezet? A nővéreihez! Komolyan.

Ma olvastam, hogy Warren Buffett lett az év vezérigazgatója (csak pár napig elérhető cikk). Tekintve, hogy ő sem úszta meg 32%-nál nagyobb veszteséggel a tavalyi évet, ez inkább arra emlékeztet, amikor Scorsese a Tégla c. filmjéért kapta meg az Oscar-t. A film jó, de ez inkább egy életműdíj, amiért annak idején a Taxisofőr, a Dühöngő Bika vagy a Goodfellas - Casino mozikért az Oscar elmaradt. Szinte még a korszakok is teljesen megegyeznek, Buffett kilencvenes évek közepéig volt zseniális, azóta - már csak a cég méretéből adódóan is - "csak" jó. De Buffett így is az előzetes megtakarítása és az akát évtizedes előre tervezés ikonja.

---

Néhány napon belül azok, akik érdeklődnek a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap iránt, egy fontos információval fogunk szolgálni.

Az Elnöki Ciklus

Az idei év egyik legnagyobb - történelminek is tekinthető - meglepetése, hogy az összes esélyesebb jelöltet maga mögé utasítva Barack Obama lett az Egyesült Államok elnöke. De mi köze az amerikai politikának a tőzsdéhez? Nagyon is sok.

Egyrészt, akik figyelemmel követik a cikkeinket és hírlevelünket, azok olvashatták, hogy vannak olyan valós pénzügyi piacok, ahol politikai, gazdasági, sporteseményekre lehet spekulálni. Ezzel kapcsolatban egy konkrét befektetési tanácsot is írtunk, mert úgy gondoltuk, hogy Obama az esélyesebb, de az út a Fehér Házba rögös. A cikk itt olvasható.

Másrészt, érdemes megemlíteni az úgynevezett "elnöki ciklus indikátort" is. Ennek lényege az, hogy az amerikai elnökök első közel két évében (a második év szeptember végéig) a részvényindexek rosszabbul teljesítenek, mint az azt követő két évben (második év októberétől a negyedik év végéig). Bár a két időszak nem teljesen ugyanolyan hosszú, a második két hónappal hosszabb, de ez mégsem magyarázza azt, hogy 1952 óta, azaz 14 ciklus óta 12 alkalommal a ciklus második fele volt a jobb a tőzsdéken, nem is kevéssel. Ha a ciklus első felének kezdő napján vettünk volna részvényeket és az utolsó napján adtuk volna el, és ugyanígy tettünk volna a második felében is, akkor az utóbbi esetben 52 óta 1000 dollárunkat kb. közel hetvenszeresére növeltük volna, míg az előbbi esetben kb. ugyanannyi pénzünk lenne. Az elképesztő különbséget a véletlen hatásain túl elméletileg, és vélhetően gyakorlatilag is magyarázni lehet azzal, hogy az első két évben az elnök komolyabb reformokat hajthatnak végre, ami gyakran megszorításokkal jár, de az utolsó két évben már több pénzt kell hagyniuk (pl. adócsökkentés) vagy nyomniuk (pl. jóléti programok erősítése) a gazdaságba is, hogy újraválasztásuk idejére, vagy pártjuk érdekében pozitív hangulatot keltsenek a választások idejére.

A HVG a karácsonyi bővebb számában egy cikket közöl a tőzsdei babonákról, amiben engem is megkérdeztek, és az írásban ez az egyetlen említett jelenség, amelyik legtöbbször megbízhatóan működő hiedelem, és nem mint "önbeteljesítő jóslat" következik be. A cikk ide kattintva érhető el, illetve egy részlete a lenti képen is.

Működne ez más országokban is? Véleményem szerint nem, vagy jelentősen kisebb hatással mint az Egyesült Államokban, még legalább 12 évig. Az ok egyszerű: a legnagyobb forgalmú és legnagyobb befolyással bíró pénzügyi piacok továbbra is ott találhatóak, így hiába van más országban más hosszúságú és fordulópontú elnöki ciklus, az kevésbé befolyásolja az itteni tőzsdéket, mint az amerikai események. Erre nagyon jó példa az idei év is. A hazai tőzsdén csak az 1998-2002-es kormányzati ciklus esetén nem alakult így a helyzet, de itthon a tőzsde a gazdaságnak csak egy szűk szeletét fedi le így nem mérvadó, és nincs is kellő mennyiségű adat, tulajdonképpen nem telt el elegendő idő a következtetések levonásához. Ez valamelyest még a jóval több adatot tatalmazó és időt jelentő tengerentúli piacokra is igaz, de ott azért már erős valószínűségek vonhatóak le az elnöki ciklus indikátor kapcsán.

Azt, hogy az idei év zuhanásai milyen egyediek voltak, jól jelzi, hogy 1952 óta másodszor vagyunk olyan 4 éves ciklusban, amikor az indikátor nem működött. Az első ilyen esetnél a ciklus második felébe esett a 87-es tőzsdekrach, de még akkor sem esett ekkorát az utolsó két évben a piac, mint most. Az indikátor arról nem mesél, hogy mi lesz a következő 2 vagy 4 évben. Csak annyit valószínűsít, hogy 2009 I.-2010 XI. tartó időszak gyengébb lesz, a 2010 X.-2012 XII. közötti indexmozgásnál.

Így hát a hosszú távú optimizmus jegyében kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet a Blog minden olvasójának!

Jövőre egy fontos, és az Alap befektetői és az érdeklődők számára fontos újdonsággal, valamint egy különleges ajánlattal jelentkezem, várhatóan már januárban.

Addig is az év képével búcsúzom, külön kihangsúlyozva, hogy a nehéz időkben is tudnunk kell néha nevetni egy kicsit:

Gekko a címlapon

Majdnem 12 év teljesítményét leradírozó tőzsdei válság kellett hozzá, de a tőzsdei filmek kultikus alakja, az Oscar-díjas alakítást érő Gordon Gekko karaktere felkerült egy hazai újság címlapjára.

A 168 óra egy nagyon jó összeállítást készített a brókerfilmek világáról, ahol az eddigi egyetlen magyar tőzsdés film, az Overnight rendezőjét, Török Ferencet is meginterjúvolták. Emiatt is külön megtiszteltetés, hogy az én véleményemet is megkérdezték. Javaslom mindenkinek aki egy kicsit is szereti a tőzsdét és egy kicsit is a filmeket (nálam a "kicsit"-et "nagyon"-ra kell cserélni), az olvassa el az offline verzióban a cikket.



Akit pedig érdekelnek a blog eddigi bejegyzései a hasonló témakörű filmekről, az ide kattintva tudja elérni őket.

---

+ a múlt hónapban ígértem, hogy egy pozitív és fontos hírt fogok megosztani a blog és a BWM hírlevél olvasóival. Még egy pár nap türelmet kérek, a hírlevél feliratkozók nem fognak lemaradni erről.

Csökken a forgalom

A nagy esések velejárója, hogy a forgalom megugrik, mert sokan szeretnének megszabadulni a részvényeiktől, és közben sokan vadásznak a mélypontra is, ezzel időnként ún. medvepiaci rallikat okozva, ami időről időre heves, de átmeneti emelkedéseket hoznak magukkal.

Az most is látjuk, hogy az elmozdulások viszonylag nagyok, és sok részvény cserél gazdát. De a magas forgalom csak a kereskedés darabszámát jelöli. A dollár (vagy más piacon bármely más hozzátartozó deviza) forgalmát nem. Ha ez alapján nézzük meg a helyzetet, akkor azt láthatjuk, hogy van olyan mánia részvény, ahol egy éve csökken a valós dollárforgalom (1 ábra - Google), és van olyan, ahol az október elején történt nagy esés óta csökken a piacon gazdát cserélt részvények száma (2. ábra - General Electric). Valójában szinte minden papír esetén hetek óta egyre csökken az értékben számolt forgalom, vagyis egy ideje már a megnyugvás tendenciáját éljük, és ez egyre inkább az árfolyamok volatilitásának csökkenésében is megjelenik. De ez nem jeletn trendfordulót, csak azt, hogy egyre kevésbé számíthatunk nagy mozgásra, az év végéig nagy valószínűséggel.

Felezés

Felezési idő. Az az időtartam ami alatt a rádióaktív részecskék fele statisztikailag kimutathatóan várhatóan lebomlik. Ez a nukleáris erőművekben leggyakrabban használt elemek esetén több száz év is lehet. Ezért üres ma is Pripjaty, és ezért nagy vita tárgya a nukleáris hulladék tárolása.

Ahhoz, hogy a világ részvénypiaci vagyonának a fele eltűnjön, nincs szükség ennyi időre. Ritkán fordul elő, olyankor 2-4 év a jellemző. Sokszor széles köröket érintő háború, vagy jelentős túlértékeltség szükséges az árfolyamokban hozzá. Idén nincs egyik sem, mégis: 12 hónap alatt a világ a részvénypiaci kapitalizációjának majdnem pontosan a felét elveszítette. (a kapitalizáció csökkenését nemcsak az árfolyamok változása befolyásolja). Érdemes megnézni, hogy az egyes piacokon azonos devizára hozva mekkora csökkenés történt:


A világ vagyona ma feleannyit ér, mint egy éve? Nem, hiszen az ingatlanok, és a nem tőzsdei cégek értéke bár valószínűleg nagymértékben, de nem ennyire csökkent. Más befektetések értéke még széles körben nőhetett is.
Az adat azonban még így is félelmetes. Az árfolyamok szintjén minden idők legsúlyosabb naptári évét éljük, és egyikét a legrosszabb 12 hónapoknak.

Amíg tavaly október végén 63 000 mrd dollár volt a világ részvénypiacainak kapitalizációja, egy évvel később 33 000 mrd dollár. Külön érdemes megemlíteni, hogy a New York Stock Exchange, a Nasdaq, és a Deutsche Börse teljes kapitalizációja is az utóbbi hónapokkal az 1998 végi értékén van, nominálisan. Reálértéken, az inflációt belekalkulálva az átlagos részvénybefektető könnyedén lehet 20-30%-os veszteségben a pénze vásárlóerejét tekintve. A veszteség kizárólag az idei évnek tudható be.

Sőt, azóta tovább estünk, így a fenti számok még sötétebb képet festenek. A devizaárfolyamok változása persze nem elhanyagolható tényező, de itt ezekkel nem kalkuláltam, mert a lényegi mondanivalón nem változtat.

• Soha ilyen még nem történt, így ez egy egyedi helyzet. Az esés nagy részéért a bizonytalanság felel.
  
• A szélsőséges helyzetek ritkán tudnak sokáig tartani. Az ilyen vérzivataros napokon nem könnyű ezt elhinni, de ez általános igazság, a pénzügyi piacok természetéből fakad. Nem fogunk örökké 5%-okat esni, vagy akár emelkedni.
• Önmagában a sima részvénypiac hosszútávon mindig emelkedik mese. Már nem szükséges Japánnal vagy Tajvannal példálózni, elég ránézni szinte bármelyik fejlett országhoz tartozó indexre.

Az áldozatok a legnagyobbak között is ott vannak, olyanok is akiknél ez már régóta érik, de a nevük történelem, ezért nem akarjuk elhinni, hogy vége. Az amerikai autóiparról beszélek, amelynek bedőlése katasztrofális következményekkel járna, legalábbis ők ezzel érvelnek:

http://gmfactsandfiction.com

(Főleg a kis filmet érdemes megnézni.)

Az autóipart érintő számok még akkor is ijesztőek, ha Vágó Istvánnak van igaza (Fele Sem Igaz, vagy a Van Benne Valami?)


A fenti link ugyanakkor azt is megmutatja, hogy minden szituációt lehet és kell is kezelni. Ők is ezt teszik, mi is tegyük ezt, közel nem vagyunk annyira rossz helyzetben itthon.

Őrült Napok

Az elmúlt hetek szinte mindenki idegeit próbára tették, akinek bármi köze is van a tőzsdéhez.
Soha nem látott felfokozott hangulat uralkodik mindenhol, és ami érdekes az az, hogy ez sehogyan sem látszik elmúlni. Lélektani oldalról vizsgálva mi történik?

Kétfajta félelem van ma a piacon.
Az egyik a "még-több-veszteség" félelem. Emiatt a többség nem mer venni, vagy gyakrabban ad el még meglévő részvényeiből.
A másik pedig a "lemaradok-az-emelkedésről" félelem. Erre vezethető vissza, hogy néha hirtelen erővel, sokszázalékos emelkedések fordulnak elő, mert amikor optimizmus uralkodik a piacon, sokan úgy gondolják, hogy az alulértékelt vagy annak tűnő papírokból "most vagy soha" alapon kell vásárolni.

Mindkettő klasszikus piaci pszichológiai folyamat, ugyanakkor nagyon ritka, hogy a kettő egyszerre egymás mellett éljen, és ilyen hihetetlen gyakorisággal adja át egymásnak a stafétabotot. De vajon meddig marad ez az őrült, lassan a mániás depresszióra, vagy bipoláris zavarra emlékeztető állapot? Meddig fog a piac úgy viselkedni, mint a Mr. Jones című film főszereplője, akit Richard Gere játszott?

Érdemes megnézni, hogy a legszélesebb körben figyelt amerikai index esetén is az ATR, amely leegyszerűsítve 1 napos, vagy 1-1 nap szélső pontjai közötti sáv nagyságának átlagát mutatja, hogyan viselkedik. Az utóbbi hetekben nemcsak nagyon magas lett, de egy jó ideje ott is tartózkodik, nem adván igazi jelét a megnyugvásnak. Bár a Meggyőzően Kockázatos Alap csak fél éve indult, de a piac állapota itt is tükröződik: a legrosszabb két nap október 7.-én és 9.-én volt, a legjobb két nap pedig rá majdnem pontosan egy hónapra, november 6.-án és 13.-án.

Nem lehet folyamatosan ilyen felfokozott hangulatban lenni, előbb vagy utóbb a legkisebb ellenállás irányában úgy kell rendeződnie a piacnak, hogy legalábbis ne a folyamatos magas volatilitás legyen a jellemző. Megnyugvás, és kevesebb izgalmat hozó napok következhetnek hamarosan. Ez lehet óvatos reménykedéssel táplált fokozatos emelkedés, vagy csendes belenyugvással szürkített oldalazás vagy lassú süllyedés. A következő pár hónapban valószínűbb, hogy inkább az utóbbi lesz az igaz, de addig is az optimizmust táplálandó, nézzük meg a Mr. Jones zárójeleneteit:

http://www.youtube.com/watch?v=KJec-mh4WJw

A legnagyobbak egy asztalnál

Milyen lenne együtt látni Sorost, Simons-t, Griffith-et, és Paulson-t egy asztalnál, ahogy elmondják a véleményüket a jelenlegi válságról? Hála az amerikai Kongresszusnak, ez létrejött. Angolul jól értő, pénzügyi piacok általános természetére kíváncsiak, de főként a legzseniálisabb Hedge Fund rajongók ;) számára kötelező:




Kb. két óra, chipset és kólát ne felejtsetek el előkészíteni.

Miért függesztették fel az ingatlanalapokat?

Bár utólag nem tűnik annak, szinte mindenki számára meglepő hirtelenséggel a PSZÁF felfüggesztette a hazai ingatlanalapok forgalmazását. Ez azt jelenti, hogy 10 napig senki sem vehet ezen befektetési jegyekből. De ami még fontosabb: aki ezekből korábban vett, most 10 napig nem adhatja el őket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a PSZÁF-ot nem érdekelte, hogy az adott alapkezelő kérte-e, vagy szüksége volt-e arra, hogy a forgalmazást felfüggesszék, ehelyett kivétel nélkül mindegyik alap forgalmazását, felülről, hatósági erővel szakítsa meg.

Vélhetően azért volt erre szükség, mert egyes alapoknál, de akár a teljes ingatlanalap spektrumon belül is komoly veszélyként merülhet fel, hogy az alapok már nem tudják kifizetni a befektetők pénzkivonását.

Nem azért mert már nincs meg a vagyonuk, hanem azért, mert a vagyon egy része ingatlanokban van, amit nem lehet egyik percről a másikra pénzzé tenni. Ha valaha is próbáltál eladni lakást, akkor tudod miről beszélek. Mivel minden egyes lakás egyedi, ezért sokszor nehéz rá olyan vevőt találni, aki éppen ilyet keres. Ráadásul egy-egy lakás megvásárlása komoly anyagi megfontolássokkal jár, sokszor finanszírozást kell rá találni, így érthető módon ez is megnöveli a tranzakció lebonyolítási idejét. Egy komolyabb ingatlan tranzakció még a legjobb esetben is hosszú heteket vesz igénybe.

Az átlagos magyar ingatlanalap az eszközeinek kb. 40%-át tartja likvid eszközökben, és 60% van ingatlanalapban, így az, hogy az időnként kiszálló befektetőket ki tudják fizetni, nem okoz problémát, szinte sosem. A jelen helyzetben viszont volt olyan alap, ahol a kivonás mértéke a megnövekedett hazai kamatszint miatt olyan nagyságú volt, hogy rövidesen már nem tudták volna kifizetni őket. Idővel persze igen, de a nyíltvégű alapoknál elvileg nem ezek a játékszabályok. Ráadásul az ingatlanok eladási értéke a sietség miatt szintén megsínylené ezt a rendkívüli állapotot, így a befektetők még rosszabbul járnának.

A probléma gyökere az, hogy a befektetők az ingatlanalapokat nem arra használták, mint amire valók. Nem azt várták el tőlük, amit elvárhattak volna.

A problémák így ismét az általános hazai ismeretek hiányából táplálkoztak.

A szabályozás pedig az ilyen jellegű konstrukciókat megengedte, miközben a jelen helyzet felkészületlenül érte. Nem segített a az irreálisan magas hazai jegybanki alapkamat, a gazdaságpolitika korábban előidézett problémái sem, de a fő ok a fenti ismerethiány. Ami ráadásul félő, hogy rosszul fogja lereagálni a PSZÁF intézkedését, pánikszerűnek tartja majd, így azok is rosszul fognak járni, akik semmilyen hibát nem követtek el, és kellően körültekintőek voltak.

A tanulság az, hogy az ingatlan sehogyan sem tud likvid és pláne rövidtávú befektetés lenni.

Még a mi alapunk esetében is T+5 nap a kiszállás, azaz ha hétfőn bejelented, hogy szeretnél kiszállni az Alapból, akkor jövő hétfőn lesz a befektetési szolgáltatónál a pénzed. Pedig ha szükséges lenne, kereskedési időben bármit másodpercek alatt pénzzé lehetne tenni. Feltéve persze, ha nincs egyetlen tőzsdén semmi sem felfüggesztve, de a mi esetünkben egyetlen olyan pozíció sem volt, ahol erre sor került volna, éppen azért mert olyan piacokat és eszközöket választunk, ahol erre tényleg nagyon kicsi az esély. Az ingatlanok esetén ez a folyamat sokkal-sokkal lassabb.

Még jobban csodálkozom azon, hogy az ingatlanalapok egy része nem (vagy nem kellő határozottsággal) motiválta a befektetőit, már a befektetési döntéshozatal előtt (!), hogy legalább középtávra gondolkozzanak, és még akkor se vegyék ki, ha éppen magasabb bankbetét bukkant fel. (ami a hirtelen kamatemelés miatt amúgy is aktuális)

A befektetési alap (pláne ha ingatlanba fektet) nem olyan mint egy lián az őserdőben, amit Tarzan használ fel a helyi érdekű közlekedés érdekében. Nem olyan, hogy az egyikről a másikra ugrálunk, mert a másik lián időlegesen jobbnak tűnik. Ne akarjunk hetekre vagy hónapokra beszállni (esetleg a likviditási és pénzpiaci alapok kivételével), és tényleg csak akkor szálljunk ki az eredetileg eltervezett időhorizont előtt, pláne hirtelen és nagyösszegben, ha némi túlzással az életünk múlik rajta.

A Kapitalizmus halott!

(nem halott...csak éppen nem is tökéletes...az egyetlen jó társadalmi rendszer a Nyílt Társadalom...vagy inkább használjam a hozzáállás kifejezést?)

"A Csányi csinálja ezt velünk!"

Két órája felhívott egy ismerősöm, akinek a nyeresége erősen kitett az EUR/HUF árfolyamnak, hogy rájött, miért gyengül a Forint. Szerinte az egészet Csányi Sándor, az OTP vezetője csinálja, hogy néhány napon belül többször olcsóbban megvehesse a részvényeket, majd pár napra rá 10-20%-kal drágábban el is adhassa. Az OTP és a forint árfolyama közti összefüggést nem fedte fel.

A pénzügyi piacokon eddig még sohasem tapasztalt helyzet, ilyen agyrémeket szül, máskülönben értelmes emberekből is.

A valóság, amit tudunk:

• Az elmúlt hónapok pénzügyi válsága a világ minden részvénypiacán masszív veszteségeket okozott
• A pénzügyi cégek az elsősorban egymás és a rendszerbe vetett bizalom csökkenése miatt fokozottan érintettek voltak
• A magyar gazdaság a válság 8. legkockázatosabb országa, mérete, viszonylag magas eladósodottsága, feltörekvő mivolta miatt
• Az OTP egy tőzsdén jegyzett bank, amely magyar vezetés alatt áll, és bevételének még mindig nagy része itthonról származik. Az elmúlt hónapokban a legrosszabbul itthon az OTP kisbefektetői, valamint nagyszámú részvényekkel és opciókkal rendelkező vezetősége járt, és szintén nekik árt a forint bizonytalansága is.
• Az OTP piacán - különösen a múlt hét végén - gyanús piaci folyamatok voltak, ezek után a PSZÁF már vizsgálódik.
• Egyedül Csányi Sándor forintban tízmilliárdos, euróban százmilliós nagységrendet veszített az utóbbi két hétben.

Ezek után a fenti teljesen értelmetlen állítást, és az ezekhez hasonló összeesküvés elméleteket csak annak tudhatjuk be, hogy szélsőséges helyzetekben az emberek hajlamosak hiányos információk alapján következtetéseket levonni, felelősséget eltolni, és jólértesültnek mutatkozni, mindezt mélyen irracionális alapon. Ez éppen az a folyamat, ami önmagát generálva pánikot okoz, akár a tőzsdén is. Akármennyire is rossz a helyzeted, te ne kövesd el ugyanezt a hibát.

Találós kérdés: Az alábbi személyek közül választva, hogy hívják azt, amelyiküknek nincs köze a forint gyengüléséhez?

A helyes válasz: Csányi Sándor

Itt az alja?

Az elmúlt hetek nem altatták el a befektetőket világszerte. A folyamatos esések közepette minduntalan felmerült a kérdés: mikor és hol lesz a zuhanás vége?

A kérdés megválaszolásánál természetesen nem lehet biztosra menni (jósnők előnyben), de a piaci pszichológia, amely a technikai elemzés eszközével közelíthető meg, adhat támpontokat.

Az egyik ilyen, hogy olyan szintű rettegés van a piacon, amihez én magam sem emlékszem hasonlóra teljes szakmai pályafutásom során. A VIX, amely az opciókba árazott volatilitással tulajdonképpen egyfajta félelem-indikátorként is felfogható, még sosem volt ilyen magasan. Az alábbi képen látható, hogy amióta csak mérik, azóta a legrosszabb napokon is 40-45-ös szintek környékén gyorsan megfordult és nyugodtabb vizekre evezett. Tegnap viszont átlépte az 50 pontot, sőt megközelítette a 60-as értéket is (nap végére jelentős mértékben korrigált), amely olyan magas szint, hogy még a nyugodtabb spekulánsok is beleszédülnek, és amit még sohasem láttunk (ha 87-ben mérték volna, valószínűleg ennél is magasabb lett volna).

Az, hogy ennyira magas értékek fognak előfordulni, senki sem tudta, de hogy a VIX nőni fog, az várható volt. Ez nem utólagos okoskodás, hosszú és rövidtávon is felhívtam erre a figyelmet:

2006 májusában ezt írtam a VIX kereskedj a volatilitással című cikkben (forrás PDF-ben): "A hosszútávú képet vizsgálva, a havi bontású grafikonon azt láthatjuk, hogy a VIX valószínűleg vissza fog térni a 2000-2003 közötti magas volatilitású időszakához, az álmosabb 2004-2006 közötti időszakához képest. "

2008 júniusában pedig a HVG befektetési magazinjában, az Ecoline-on (forrás): "A mostani helyzet a szinte villámcsapásként érkező pénteki nagy esés után sem mutatja azt, hogy a pánik elérte tetőpontját, így egyelőre még a félelem növekedése várható rövid távon."

Ma, majdnem négy hónappal a fenti kijelentés után meg merem kockáztatni: a pánik 80%-os valószínűséggel elérte a tetőpontját, vagy időben maximum 2 hétre van tőle.

Erre utal az is, hogy nagyon erős fordulós jelet láttunk tegnap az amerikai piacokon. Kevesen hiszik el nekem, de Budapesten is kapható Bulkowski majdnem 1000 oldalas, megdöbbentően részletes japángyertya alakzatok hatékonyságát vizsgáló friss munkája, a CEU belvárosi könyvesboltjában, gyenge 33 000 Ft-ért. Illetve csak kapható volt, mert az egyetlen példányra lecsaptam, mint nagymama az utolsó Koós János bakelit lemezre. Az érintettektől bocs.
Szóval Bulkowski a könyvében a hatékonyabbak közé sorolja a lent bejelölt fordulós alakzatot, amikor az előző hetek esése után napközben lenyomják az árfolyamot, majd nap végére az esés nagyrészét a vevők le tudják dolgozni, mert az optimizmus felülkerekedett a pesszimizmuson. Bulkowsi vizsgálatai alapján ez az esetek 60%-ban fordulós jel. Ez a szám önmagában nem rossz, de a szerző kitér rá, hogy a szokatlanul széles árfolyammozgású napokon számos alakzat, többek között ez is, még gyakrabban szokott fordulót jelezni.

Ez alapján itt is 80%-os valószínűséggel be lehetne mondani a fordulót, de a különleges helyzetre való tekintettel azért nem árt a szokásosnál óvatosabbnak lenni. Az esély a pénzügyi szektorban lévő, semmihez sem fogható bizalmatlanság miatt lényegesen alacsonyabb, de a piaci pszichológiát ismerve így is 66%-ban merem meghatározni. Ennyi a valószínűsége annak, hogy az év hátralévő részében már nem zár a fenti képen látható index az idei és négyéves minuma, vagyis 1000 pont alatt (pontosabban 1007, de a piaci szereplők kedvelik a kerek számokat, így ennyi kerekítés javasolt). Ha idén ez alá esik az index, aminek a fentiekből következően 33% az esélye, akkor tényleg nagy baj van a globális gazdasággal (és az 1-2%-os recesszió nem számít "nagy bajnak"). Reméljük, hogy nem így lesz. (az pedig, hogy jövőre mi lesz, már egy újabb kérdés)

UPDATE (2008. 10. 07. 22:11): A fenti index egyetlen nap alatt beesett az 1000 pontos szint alá, és 996-on zárt, így a 33%-os esélyű, negatívabb kimentel következett be. Az ebből eredő következtetéseket - sajnos - lásd néhány sorral feljebb.

40% veszteségben vagyok, elveszíthetek mindent?

Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék ezzel szinte teljes mértékben megegyező kérdést, akár email-en, akár egy ismerős ismerősétől.

A befektetési jegyekkel kapcsolatban nem értem, hogy azok árfolyamai meddig eshetnek, illetve előfordulhat-e, hogy valaki 100%-ban elveszíti a pénzét, amit befektetési alapban tart. Aggodalmam nem véletlen, hiszen 2 évvel ezelőtt (…) kötöttek a nevemre egy egyösszegű UL biztosítást, amely keretében ázsiai alapba fektettük a pénzem. Sokan azt mondták, hogy nem kel azzal foglalkozni, hogy időnként visszaesik az árfolyam, de most már közel 40 % mínuszban vagyok. Vajon elveszíthetem az összes pénzem? Kiszállni nem tudok, hiszen UL biztosításról van szó.

A válaszom: Igen, ha általánosságban beszélünk róla, akkor a befektetési alapok vagy az életbiztosításnál lévő eszközalapoknál is előfordulhat, hogy az ember minden pénzét elveszíti.

Ez egy elméleti válasz.

A gyakorlati felelet sokkal összetettebb.

Nem mindegy, hogy milyen alapról van szó.

Az egyik végletet a pénzpiaci, likviditási alapok jelentik. Ezeknél szinte teljesen lehetetlen veszíteni. A szinte szót csak azért használom, mert Magyarország teljes pénzügyi összeomlása esetén erre sor kerülhet, de ha ez megtörténik, nem ez lesz a legnagyobb problémánk.

A másik végletet a tiszta részvényalapok, vagy az ehhez hasonló részvényben dúskáló eszközalapok jelentik, illetve a származtatott alapok némelyike. Manapság az embernek a szeme sem rebben, ha 20-30%-os vagy akár ennél is nagyobb mínuszban látja őket az ember.

Ugyanakkor még ezeknél is valószínűtlen, hogy mindent elveszítsen az ember. A jellemző maximális visszaesés 50% környékén van, bár vadabb piacoknál ez egy évtizedben egy-két alkalommal ennél magasabb is szokott lenni.
De az sem igaz, hogy 10 év után mindenképpel nyereséggel száll ki az ember. Ennek a valószínűsége 80% környékén van, ami azért nem egyenlő 100%-kal.

Persze a legtöbb embert bosszanthatja, hogy valószínűségekről beszélek, de a pénzügyi piacok és tágabb értelemben véve a világ a valószínűségekről szól. Aki ezt nem képes elviselni, annak a fent említett pénzpiaci alapokat vagy a rövid távú államkötvényeket ajánlok.

Mit érdemes tenni?

• Alapos döntést hozzunk meg, úgy hogy figyelünk az időtávra (pláne ha életbiztosításról van szó, ami optimális esetben is csak 10 év felett éri meg).

• Határozzuk el, hogy mekkora visszaesést tudunk lelkileg és anyagilag elviselni, és ehhez megfelelő befektetést válasszunk.

• Ha meghoztuk a döntést, tartsuk is magunkat hozzá.

• Ne higgyünk el mindent automatikusan. Tegnap az egyik nagy hazai alapkezelő egyik vezetője mondta nekem, hogy szerinte a 15% éves hozam felett kb. a portfolió menedzserek 1%-a tud teljesíteni (igaz, ebbe az esetleges tőkeáttétel hatásait nem számoltuk bele), és ő tudja miről beszél a cége által kezelt vagyon százmilliárdos nagyságrendű.

Az én véleményem ennél valamivel bátrabb, szerintem a 20% elérhető, de az égvilágon semmi garancia nincs rá, arra sem hogy nem kerül az ember szembe veszteségekkel, és ha sikerül, akkor is ennek az ára a legalább középtávon gondolkozás (3 év felett) és nagymértékű ingadozások (legalább 20%, de akár sokkal több is).

Soha nem ment ilyen rosszul a Hedge Fund-oknak...de ez nem feltétlenül baj!

(A cikk előtt egy fontos információ. A Figyelő a "16 blog, amit olvasni érdemes" című cikkében ezt a blog-ot is említette, és külön felhívta a figyelmet arra, hogy időnként a politikusok befektetési szokásait is elemezni szoktam. Hogy a hetilap olvasóinak ne kelljen külön keresgélnie, nekik ezen a linken összegyűjtve elérhetővé tettem az ezzel a témakörrel kapcsolatos bejegyzéseket.)

A gyakran kockázatos, egyedi stratégiákat, és abszolút hozamú megoldásokat felvonultató, közel 2000 milliárd dollárt kezelő Hedge Fund iparág még sosem állt év közben olyan rosszul mint idén.

Az egyik legszélesebb körben figyelt index augusztusban már a harmadik egymást követő hónapban mutatott csökkenést, és az év egészében is közel 5%-os veszteséget mutat. A legrosszabbul a feltörekvő részvénypiacokra fektető alapok jártak, akik egyetlen hónap alatt több mint 5%-ot vesztettek. Az idei évben sokáig sikertörténetnek számító energiába (főként olaj) fektető alapok is 2%-ot veszítettek a nyár végén, és a csökkenés vélhetően ebben a hónapban is folytatódik.

Az ilyen ingadozások bőven a normális kategóriába tartoznak, a legtöbb Hedge Fund ekkora, vagy ennél akár lényegesen nagyobb ingadozásokat is szokott produkálni, ez az ilyen jellegű befektetéseknek ez olyan velejárója, mint a tengernek a hullám.

Van azonban a statisztikáknak egy érdekes oldala is. Augusztusban például az ilyen jellegű alapok közel 40%-a nyereséget ért el. A legnagyobb Hedge Fund-oknak pedig a harmadánál csökkent a kezelt összeg (a változás egyik összetevője az elért eredmény), a többi növekedést tudott elérni az első félévben. Ez merőben eltér szinte minden hagyományos befektetési alap típustól.

Ha a részvénypiac esik, akkor szinte minden részvényalap esik. Például a hazai alapoknál, a tiszta részvény kategóriában kivétel nélkül mindegyik alap veszteséges 3-6-12-24 hónapos időtávokban.

A hazai besorolásnál egyetlen olyan kategória van, amelyikben találhatóak olyan alapok, amelyek a Hedge Fund-ok által gyakran alkalmazott abszolút hozam megközelítést alkalmazzák (köztük mi is). Ők jellemzően a származtatott kategóriában találhatóak, ahol többek között az árfolyamesésen is lehet nyereséget csinálni. Ebben a csoportban is vannak veszteséges alapok, de akad jócskán pozitív hozamot felmutató megoldás is.

Nem véletlen, hogy a fent említett statisztikáknál is látszik: van olyan terület, ahol az eredmények széles sávban szóródnak (Hedge Fund-ok, és itthon a számraztatott alapok kategóriájának többsége). Ez sokkal jobb, és sokkal több lehetőséget ad, mint a legtöbb kategória, ahol minden befektetési lehetőség nagyon hasonló eredményeket tud felmutatni, legyen szó részvényekről, kötvényekről, árupiacokról, vagy akár ingatlanokról.

Nem kell feltétlenül sodródnunk az árral.

Ha érdekelnek hasonló tippek, és szeretnél egy érdekes tanulmányt olvasni a kockázatos befektetések előnyeiről (nem tévedés: előnyeiről), akkor iratkozz fel hírlevelünkre!

3 hónapos a gyerek

Mindenki, aki elindít valamit, ami régóta álma volt, jó ideje és nagy áldozatokkal készült rá, az egy kicsit „gyerekének” érzi a művét.

Az én esetemben most ez a BWM Meggyőzően Kockázatos Alappal van így. Az Alapot egy kicsivel több, mint 3 három hónapja indítottuk útjára, amint a jegyzési időszak és a bejegyzési procedúra lezárult.

Az indulás óta a nettó hozam 10,35%, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége által minden alapra közölt 3 hónapos hozam az utolsó adatok alapján 9,71%. Fontos tudni, hogy ez nettó hozam, tehát a sikerdíj, letétkezelési díj, stb. már levonásra kerültek. Az utolsó adat 28.-i, vagyis csütörtöki, mert a késői amerikai zárások miatt az adatokat a következő munkanapon számolják, így a pénteki adatokat hétfőn készítik el.

A csütörtöki eredménnyel a 399 hazai befektetési alap között az első helyen állunk. Az alábbi ábra az összes alap által elért hozamokat mutatja, az átlagos hozam ebben az időszakban -1,46% volt, szemben a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap már említett 9,71%-val.


Jól hangzik? Legyünk konzekvensek.

Ahogy egy rossz időszakból sem érdemes azonnal az apokalipszist vizionálni, az ellenkező tendencia esetén sem kell átesni a ló másik oldalára.

Óva intek mindenkit, hogy bármilyen módon kivetítse ezt az időszakot a jövőre nézve, pláne hogy felszorozza azt. Az elmúlt időszak ígéretes volt, de nem véletlenül tettük a „kockázatos” szót az Alap nevébe. Ez az időszak túl rövid ahhoz, hogy ítéletet alkossunk (csak egy példa: az első fél év sokkal rosszabb volt, szerencsére az Alap ennek már csak legvégét szenvedte el), emellett hiába vagyunk elsők a hozamot tekintve, az alapok kb. felének nem vagy nem feltétlenül célja, hogy a legmagasabb hozamot hozza, hanem alacsony kockázat mellett, elfogadható hozamot biztosítson befektetőinek.

Amit sokkal inkább ki szeretnék emelni, hogy az elmúlt két hónapban, így júliusban és augusztusban kicsiben gyorsan lezajlott az, amilyen karakterisztikát az Alap vélhetően hosszútávon is gyakran fog mutatni. Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy volt gyors visszaesés, és hirtelen felfutás is. Az árfolyama folyamatosan, és nagymértékben változott, napról napra akár több százalékot is. Egyszóval az Alap: kockázatos. Ha nem jól viseled az ilyesmit, akkor semmi gond, de ez nem neked való.

A gyerek tehát egyelőre gyorsan és szépen fejlődik, jó ránézni, de még nagyon fiatal. Figyeljük tovább, hogy mi történik vele!

3 Aranyérem. Kevés?

Véget ért a Pekingi Olimpia, és Magyarország nagy részét csalódással töltötte el az eredmény, mert a magyar delegáció kevesebb érmet, azon belül is aranyat hoz haza, mint azt a többség gondolta.

Sportszakmai, sportpolitikai, dopping, stb. oldalról nincs elegendő rálátásom az eseményekre, és ennek a blog-nak nem is tisztje erről véleményt alkotni. Az adatok, és a befektetés-hozam oldaláról viszont annál inkább.

Az olimpia kezdete előtt sok barátommal, ismerősömmel tippelgettünk az érmek – elsősorban az aranyak – számát tekintve, mint ahogy tette szinte az egész ország. Pekingbe menő ismerőseim voltak a legpesszimistábbak, ők éppen 3-4 aranyat tippeltek, de még én is borúlátónak számítottam 5 arany-os tippemmel, mert a legtöbben 7-8-ra számítottak. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen a sport iránt leginkább elkötelezettek, a legnagyobb rajongók érezték leginkább, hogy mi a realitás.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem most értünk el gyenge eredményeket, hanem korábban teljesítettünk felül. Ezt számokkal is szépen alá lehet támasztani. Egyébként a négy évvel ezelőtti teljesítményünkkel a hagyományos éremtáblázaton az előkelő 10. helyet tudtuk volna elérni. Ez jól jelzi, hogy elsősorban Kína hatása miatt, nőtt az érmek, elsősorban az aranyérmek koncentrációja. Ha bölcsek vagyunk, most értékeljük csak igazán a korábbi sikereket, vagy az olyan sportágakat, ahol versenyzőink meg tudták ismételni győzelmüket, régebben az úszás, vagy a vívás, illetve a kajak-kenu és vízilabda még ma is.

Hogy mennyire nem kell szégyenkeznünk, és még a mai napon is bőven felülteljesítjük a nagy sportnemzetek szinte mindegyikét ahhoz érdemes egy kicsit a számok mögé nézve. Ehhez elegendő az éremtáblázatot kicsit jobban megvizsgálnunk. (kattints a képre)


Mielőtt a magyar eredményekkel foglalkozunk, nézzünk meg néhány igencsak szembeötlő számot. Kína elsőre elsöprő győzelmet mutat, de látható, hogy náluk túlsúlyban vannak az aranyak, az összes érmet tekintve pedig már egyenesen lemaradtak az aranyaknál második helyezett Egyesült Államok mögött.

A kínaiak szemmel láthatóan arra mentek, hogy a hagyományos éremtáblázaton nyerjenek, az első helyekre koncentráltak, és úgy nevelték ki olimpikonjaikat, hogy a legjobbat kiválasztották, és beléfektették a legtöbb időt, energiát, és persze pénzt. Erőfeszítéseiket komoly siker koronázta, mert toronymagasan nyerték az ún. hivatalos, vagy hagyományos éremtáblázatot. Ebben az aranyak száma alapján történik a besorolás, egyenlő számú első helye esetén az ezüstérmek, majd a bronzérmek száma dönt.
Ez a besorolás érezhetően túl nagy súlyt ad az aranyérmeknek, ezért érdemes alternatív rangsorolási módszerek alapján is megvizsgálni az eredményeket. Az egyik, az összes érem számát veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy az a dobogó melyik fokát jelenti. (kattints a képre)


Ez sem túl szerencsés, hiszen nem lehet ugyanúgy értékelni a különböző színű érmeket.

További két, általam kitalált értékelési módszert találtam ki. Egyik sem túl szofisztikált, de talán szerencsésebbek, mint a fenti kissé egyoldalú, vagy érmesekkel túlságosan is demokratikus megoldások.

Az egyik ilyen az F1 szabály, ami az első három helyezettnek pontosan úgy adja a pontokat, ahogy a Forma-1-ben, vagyis az első 10, a második 8, a harmadik 6 pontot kap.

A másik, talán a legjobb módszer, ha a helyezésekért sorrendben 3-2-1 pontot adunk.

Mindkét módszer alapján megnéztem, hogy népességarányosan, illetve GDP arányosan (ami lehetővé teszi az él vagy akár a tömegsport bőségesebb finanszírozását).

Az F1 módszer alapján az Egyesült Államok, ha nem is testhosszal, de magabiztosan vezeti a listát Kína előtt. Az első tízben még feltűnő, hogy Ausztrália megelőzi az egyébként négyszer akkora lakosságú Németországot. Továbbá látványos, hogy Franciaország három helyet ugrik előre, ezzel ellensúlyozva az ezüstökhöz képest gyér számú aranyak miatti balszerencséjüket. A magyarok 22.-ek a listán, ami egyetlen helynyi visszacsúszás, a hagyományos táblázathoz képest. (kattints a képre)


Sosem lehet teljesen objektív az érmek súlyának meghatározása, de az, hogy az ezüst 80%-át éri az aranynak talán kicsit erős. Ezért nézzük meg az eredményeket a 3-2-1 szabály alapján. (kattints a képre)


Itt ismét Kína vezet, de csak egy hajszállal. Akár ha csak egyetlen arannyal kevesebbet szereznek (vagy az Amerikaiak többet, lásd a 4*100 váltók), akkor teljesen megegyező lenne az állás. De a sportban nincsen „ha”, az általam legjobbnak ítélt értékelési módszer alapján Kína nyert, de sokkal szorosabban, mint az eredeti éremtáblázaton tűnik.

Akárhogy is nézzük, az biztos, hogy Kína és az Egyesült Államok a két legnagyobb sportnemzet (és hamarosan szinte mindenben ők versenyeznek majd az első helyért, nemcsak ami sport), és az előbbi nagy ütemű felfutása a sportban is lenyűgöző. A harminc éve teljesen elzárt, olimpiai eredmény nélküli ország katapultált az első helyre.

Érdekesség, hogy ha az EU-t egységesként kezelnénk, akkor bármelyik alternatív számítás szerint kétszeresen veri meg bármely más országot.

Ami még feltűnő, az a 3-2-1 listán Nagy-Britannia 4. helye, ami komoly előrelépés nekik, és egyben az EU kimagaslóan legjobban teljesítő tagja lett. Az EU-n kívül pedig Ausztrália 5. helye is szembeszökő.

Nem lenne szerencsés, ha a nálunk sokkal több pénzzel és/vagy lakossággal rendelkező országokkal közvetlenül összemérni magunkat. Magyarországhoz hasonló országok teljesítményét a leginkább az alábbiak szerint lehet kikristályosítani.

Nézzük meg a két fenti számítást népességarányosan.

Az F1 számítás szerint semmi szégyenkeznivalónk sincs. A 87 érmet szerzett ország közül a 21. helyet szereztük meg, és a legtöbb előttünk álló ország kis nemzet, ahol már 1-2 érem megszerzése is a táblázat élére repítheti őket. Az előttünk lévő országok közül a futófenoménnel megáldott Jamaika, valamint Ausztrália teljesítménye az igazán szép. A hasonló sorsú, környező országok közül csak Szlovénia és Fehéroroszország teljesített nálunk szignifikáns mértékben erősebben, és mögöttünk van Csehország és Lengyelország is, akárcsak Bulgária, Románia, vagy a hagyományos éremtáblázat 11. helyezettje, Ukrajna is. (kattints a képre)


A 3-2-1 számítás alapján ugyanígy állunk, a hozzánk hasonló lakosságszámú országok szinte mindegyikét könnyedén megelőzzük, például Csehország, Belgium, Svájc. (kattints a képre)


Érdemes megnézni még azt, hogy GDP arányosan hogyan teljesítünk, hiszen sokan vélhetően a pénzhiányt fogják felhozni a többség várakozásához képest gyengébb eredmények okaként.

Az F1 pontozást nézve itt kicsivel hátrébb csúszunk, de 204 induló, és 87 érmet szerzett országból így is a 26. helyen vagyunk. A lista elején ugyan Mongólia és Jamaika áll (az utóbbiban voltam egy napot jó néhány éve: nagyon-nagyon szegények), de utána a sorrendet néhány egzotikus ország kivételével a volt Keleti-Blokk uralja. Az első harminc helyezettből 19 (!) volt szovjet tagköztársaság vagy Varsói Szerződés tag, csak a csehek és a lengyelek maradtak ki, de ők is a lista első felén találhatóak. (Ha a régi időszaknak más nem, legalább az élsport szervezett támogatása pozitív tényezője volt – Kína is ennek köszönheti jelentős részben sikereit) (kattints a képre)


A 3-2-1 kalkuláció alapján is nagyon hasonló képet kapunk, itt egyébként 3 helyet előrébb tudunk végezni.
Mondanom sem kell, hogy a fejlett országok mindegyike mögöttünk végez, az EU 2004-es bővítése előtt tagországai jócskán le vannak maradva mögöttünk. Az első ötvenbe csak a 44., 47. és 48. helyen álló Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia tudott bekerülni. Érdekesség még Ausztrália 33., és Kína 35. helyezése. Az Egyesült Államok, és Japán a lista legalsó részén kapott helyet. (kattints a képre)


(A témakörről egy jó összefoglaló található Antal Dániel blog-ján)

Az élsport (és annak eredményessége) befektetés. Pénzben, és időben. Nézzünk meg két példát, amely a fenti listákon komoly eredményeket ért el ezt az elvet vallva, pedig volt idő, amikor nekik is megvolt az okok a kétségbeesésre.

Nagy-Britannia és Ausztrália

Ausztrália az 1976-os, Montrealban rendezett olimpia után volt kénytelen aranyérem nélkül hazakullogni, míg az Egyesült Királyság 1996-ban, mindössze egyetlen aranyat kapott. A csalódás hatására mindkét országban igen komoly hangsúlyt kapott a sportra való nevelés, a kissé talán ellustult fejlett piacgazdaság gyermekei számára.

Mindkét ország olyan komolyan vette a sport programját, hogy meg is kapta az olimpia rendezési jogát 24, illetve 16 évvel programjuk elindítása után. Emellett az élsportban is jelentkeztek az eredmények, a mostani listán is az előkelő 4.-6., illetve az F1 és az 1-2-3 pontozás alapján 4.-5. helyet szerezték meg, a stabil dobogós Oroszországtól sem messze lemaradva.

A siker két tényezője a ráfordított összeg, és a tervezés, évtizedekre előretekintve. Ausztrália, vagy Nagy-Britannia esetén a kettő közül az elsőnek volt nagyobb szerepe, míg a keleti országok a mai napig az évtizedes tervezés maradványainak köszönhetik sikereiket.
Bár Oroszország, de akár hazánk esetén azért a maradványok utáni lecsúszás érezhető.

(Ausztria, Belgium, Szingapúr pedig hiába nagyon gazdag országok, kevésbé érdekli őket a nyári olimpia, így hiába van pénzük, a tervezés hiánya gyenge eredményeket hoz.)

Ha szeretnénk Ausztráliához, vagy Nagy-Britanniához hasonló eredményeket elérni, (arányosítva a saját lakosságunk, vagy gazdaságunk méretéhez képest már most hasonlóan állunk), más szóval visszatérni az 1992 előtti időszakra, akkor komoly erőforrásokat kell megmozgatnunk, és legalább három olimpia múlva fogjuk érezni az eredményeket, csak úgy mint a Britek. Ez nemcsak pénzbeli erőforrásokat jelent, hanem rengeteg időt, és energiát. Sokkal több gyereknek kell kedvet csinálni a versenyszerű sporthoz, és ez elsősorban nem pénz, hanem elhatározás kérdése.

Csak úgy mint azok a befektetések, amikről ez a blog szól, a két kulcstényező:

Befektetés kockázatos eszközökbe (hiszen a befektetett pénz megtérülését a sportban sem garantálja semmi)
Idő, amíg ezek a befektetések beérnek (mert mint láthattuk, néha évtizedek is kellenek a sikerhez, de ha sikerül, bőven „megtérül”)

Megéri ezeket az erőfeszítéseket az, hogy több aranyérmünk legyen? A kérdés nem is olyan könnyű, és ezt nyilván az ország lakossága dönti el. A saját véleményem, hogy ez nemcsak ennyit, hanem ennél sokkal-sokkal többet is megér. Megér annyit is, amennyit Ausztráliának és Nagy-Britanniának is megért: hogy saját olimpiát rendezzünk. Nagyon nehéz lenne, de meg tudjuk csinálni. A magam részéről ezért vagyok pártoló tagja a Budapesti Olimpia mozgalomnak.

Mert szerintem az, hogy egy nemzet visszanyerje az önbecsülését, bármennyi pénzt megér.

Aki csalódott az olimpiai szereplésünket illetően, annak küld tovább ezt a bejegyzést.

Befektetői Viselkedés

Egy érdekes cikk jelent meg a Portfolión (valószínűleg csak néhány napig lesz elérhető). Az alapkezelői döntéshozatal pszichológiájáról van benne szó. Néhány idézet:

"A pénzügyi viselkedéstan az a kutatási terület, amely a pszichológia segítségével próbálja a tőkepiac anomáliáit megmagyarázni."

"a piac mozgásai az egyes befektetők viselkedésére vezethető vissza, ami potenciális lehetőséget hordoz magában."

"nem feltétlenül kell kitalálnunk a piac jövőbeli irányát, elég ha csak a piac többi szereplőjét követjük."

A pénzügyi viselkedéstan és a technikai elemzés nem ugyanaz, de a kapcsolódási pontok száma magas és igencsak erősek. A cikk által idézett szakértők feltalálták a spanyolviaszt. Ezeket az alapelveket, nagyon sokan alkalmazzák, mi is, nagyon régóta, Japánban már lassan 400 éve.

Garantált Telitalálat a Hatoslottón?

Hogy mi köze a hatoslottónak a befektetésekhez? A bejegyzés végén el fogom árulni, de erősen javaslom, hogy az egészet olvasd el.

Ahogy mondani szokták: a lottó a hülyék adója, hiszen a szelvény megvásárlásával biztosan egy olyan játékban veszel részt, ahol a nettó nyereséged valószínűsége 0 Ft alatt van. Például ha az ötöslottón, akár már az eddigi rekordnak számító közel 5,1 mrd Ft-os nyereményt célzod meg és megveszel egy db (200 Ft-os) szelvényt, az esélyed majdnem 1:44 millióhoz. Így a várható kifizetésed 115,88 Ft, ami jóval kevesebb, mint a szelvény ára. Az esetek többségében még ennél is rosszabb esélyekkel játszol.

Mostanában viszont a hatoslottón olyan időszakban vagyunk, ami még soha nem fordult elő. Az eheti főnyeremény 1 mrd 950 millió Ft, az rekord ennek a játéknak a történetében, talán még reálértéken is. Ha a fenti számítást elvégezzük, akkor a 239,41 Ft-os átlagos kimenetelt kapjuk, ami magasabb mint a szelvény ára, vagyis a nettó szelvényenkénti nyereséged majdnem 40 Ft! Másképpen megfogalmazva: minden egyes szelvény megvásárlásával a valószínűségek alapján 40 Ft nyereségre teszel szert. Ha 10 db-ot veszel akkor 400 Ft, ha 10 000 db-ot, akkor 400 000 Ft a várható a nyereséged. Ugyanakkor ez a "várható nyereség" még 10 000 szelvény vásárlása esetén is csak 0,12%-os esélyt jelent arra, hogy nyersz, míg annak az esélye, hogy a 400 000 Ft csak ablakon kidobott pénz: 99,88%. Viszont ha az elenyésző esélyű kimenetel jön be, a 400 000 Ft-tal szemben majdnem 2 milliárd forint áll.

Meg lehet-e tenni, hogy a 0,12%-unkat akár 100%-ig növeljük? Elméletileg mindenképpen. Ehhez az összes létező kombinációt meg kell játszani, amelynek száma valamivel több mint 8 millió. Az összes szelvény ára kicsivel 1 mrd 629 m Ft felett van, vagyis a nettó, és egyben garantált nyereségünk elméleti szinten majdnem 321 m Ft, ráadásul mindenfajta kockázat nélkül.

Érdemes egy kicsit elmélázni azonban az összes variáció megjátszásának gyakorlati nehézségein. Több mint 8 millió különböző szelvény kitöltése emberfeletti logisztikai és szervezési feladatot jelent. Már a szelvények beszerzése is problémákba ütközhet, mivel a lottózók ennek a mennyiségnek csak a negyedét szokták értékesíteni az egész országban (persze van online fogadás, de akkor a számítógépes kapacitások jelentenek elképesztő mértékű kihívást). A kitöltése időigényére a gigantikus a legjobb szó. Ha egy szelvény kitöltése ellenőrzéssel és nagy jóindulattal 30 mp-be telik, akkor mindösszesen 67 876 munkaórára van szükség. Ha valaki a hét elején kapcsolt és képes volt nagyon sok olyan embert találni, aki 5 napon át napi 12 órán keresztül szelvényeket töltöget (és ebbe még nem számoltam bele a WC, ebéd, és egyéb szüneteket), akkor is 1131 munkatársra lesz szüksége. 800 Ft-os - igencsak nyomott - bruttó óradíj mellett is ez 54 m Ft feletti költséget jelent. Számoljunk a szervezési és szállítási feladatokra még 20 m Ft-ot, ebben az esetben az összköltség 75 m Ft alatt marad. A fenti biztos nyereményből levonva a nyereség még mindig több mint 246 m Ft, ráadásul egyetlen hét munkájáért. Lépjünk azon túl, hogy a gyakorlati megvalósítás, tekintettel az idő rövidségére nemcsak pénz kérdés, és súrolja a lehetetlen határát.

Valami hiba mégiscsak belecsúszott a számításainkba.

Elfelejtettük, hogy nem egyedül játszunk a lottón. Ha a mienken kívül csak egyetlenegy nyertes szelvény találnak, akkor a közel 2 mrd Ft-os bevételünk azonnal a felére, 1 mrd Ft alá csökken, miközben költségeink a már említett 1,63 mrd Ft + 75 m Ft felett maradnak. Hiába áll az egyik oldalon közel 250 m Ft-os nyereség, ha előfordulhat, hogy majdnem 730 m Ft-ot is bukunk az ügyön. Ráadásul akkor még nem is említettem, hogy kettőnél is lehet több telitalálatos szelvény.

Mekkora az esélye, hogy a mienken kívül is lesz más telitalálat? Nem találtam pontos adatokat arról, hogy mennyi a jellemzően értékesített haoslottó szelvények mennyisége, de a Szerencsejáték Zrt. bevételi bontás adatai alapján heti átlagban kicsivel több mint 2,5 m szelvényt adnak el országszerte. Ezek között nyilván van átfedés, hiszen nem mindenki játszik különböző variációkkal. Azt is figyelembe kell venni, hogy magasabb nyeremény esetén többen játszanak, viszont a nyári szabadságolási időszak idején vélhetően kevesebben. Mindezek alapján én erre a hétre 2 720 000 eladott szelvénnyel kalkuláltam, így annak az esélye, hogy valaki más is nyerjen 26,72%. Ezzel a számmal kikalkulálva az esélyeket azt kapjuk, hogy a nettó várható nyereségünk töb mint -13 m Ft lesz. Nagyobb eséllyel lesz ugyan a nyereségünk majdnem 247 m Ft, de számottevő eséllyel veszíthetünk 728 m Ft feletti összeget is. Ráadásul ebben az esetben még nem is számoltam a 3-4-5...nyertes szelvény számmal. Ha még ezeket nem is vesszük figyelembe, akkor is maximum 2 576 000 szelvénynek kellene játékban lenni ezen a héten, ha a fenti átfedési feltétel igaz.

Értelemszerűen egyetlen vagy kevés számú szelvény megvásárlásakor is a fentiek miatt az esélyeink nagy valószínűséggel inkább a negatív összegű játék irányába mutatnak. Azt mindják, hogy sokan a számisztikát felhasználva (pl. 13-as szám), vagy gyermekeik hónapon belüli születési dátumát beikszelve (így sokkal több a 32 alatti szám) játszanak. Ha ezektől látványosan eltérve teszünk számokat, akkor valamelyest növelhetjük az esélyünket arra, hogy nem másvalakivel kell osztoznunk az amúgy sem túl jó esélyű telitalálatos nyereményünkön. Ennek hatását persze lehetetlen felmérni. Valamelyest javítja az esélyeinket, hogy nemcsak telitalálat van, lehet nyerni 5+1, 5, 4, 3 találattal is, de ez kevés ahhoz, hogy átbillentse a mérleget.

A lottó tehát továbbra is marad a hülyék adója, még ennyire kedvező feltételek mellett is. Ha már valaki rendszeres lottózó, akkor most semmiképpen se hagyja ki ezt a hetet. Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok. Ezen a héten is megtettem, de gépi számokkal, a számisztikát hanyagoltam :)

De mi köze ennek a befektetési területhez?

Először is ha a lottónyertes olvassa ezeket a sorokat, akkor szívesen adok tanácsot a pénz befektetésében. ;)

Ami a párhuzam a fentiekkel:

Arbitrázs: Azt hívjuk arbitrázsnak, amikor pénzügyi piacokon biztos nyereségre tehetünk szert. Például ugyanaz a részvény 50 EUR Frankfurtban, és 50,2 EUR Párizsban azonos időpillanatban. Ha elég olcsó brókerünk van, és elég gyorsan is vagyunk frankfurti vásárlással és Párizsban történő eladással rizikó nélküli nyereségre tehetünk szert. A hatoslottó mostani kifizetése miatt elsőre arbitrázs lehetőségnek tűnik, de valójában rejtett vagy nem rejtett tényezők miatt nem az. A mai villámgyors pénzügyi piacokon csak több tízmillió dolláros számítógépes kapacitással van lehetőség ilyen ügyleteket rendszeresen bonyolítani.

Valószínűségek: Bármilyen befektetési döntést hozunk meg, a fentihez nagyon hasonló gondolatmeneten kell végigmennünk. El kell fogadnunk a valószínűségi megközelítést, és ezekkel súlyozva kell mérlegelnünk. Megnézzük az egyes kimeneteleket, ezek esélyét, és a hozzájuk tartozó be és kifizetéseket. Ha az egyenlet végén pozitív számot kapunk, akkor léphetünk tovább, de még akkor is meg kell vizsgálnunk, az egyéb módosító tényezőket. Például vehetünk egy részvényt 50 EUR-n, 48 EUR-nál stoppal, és 60 EUR előre meghatározott (nem ajánlom, de a példa kedvéért nézzük meg) kiszállási ponttal. Ha a két esetnek 50-50% lenne az esélye, akkor: 50%*-2 + 50% * 10 = 4 EUR a lehetőségek "eredője". De figyelembe kell venni annak is a lehetőségét, hogy az árfolyam átugorja a 48 EUR stop szintet és veszteségünk, az előre kalkuláltnál nagyobb lesz. Minden nagy hedge fund és befektetési alapkezelő úgy ért sikereket, hogy a kockázat-hozam párost és az ezekhez tartozó valószínűségeket, minél jobb mennyiségi és minőségi úton határozta meg.

A bejegyzésben szereplő információkat a www.teletipp.hu, valamint a www.szerencsejatek.hu oldalról szereztem, nincs garancia arra, hogy azok valósak, vagy ezek alapján jó következtetést vontam le. Hangsúlyozottan nem ajánlom senkinek a nagyszámú vagy nagyértékű szerencsejátékot, maximum néhány száz Ft értékben a "remény-szelvények" vásárlását.

Soros lehetne a világ leggazdagabb embere?

Ahogy frissítettem a második Alapozó előadásunk leírását, és néhány szót beleírtam Soros Györgyről, akiről egyébként röviden beszélünk is az előadás során, egy érdekes kérdés merült fel bennem. Miért van az, hogy minden idők egyik legdörzsöltebb spekulánsa, bár elképesztő vagyont halmozott fel, jócskán elmarad például Warren Buffett-től a leggazdagabb emberek listáján?

Az egyik ok a viszonylag késői kezdés. Soros majdnem 40 évesen indította saját valóban spekulánsi karrierjét, amikor a vele egykorú Buffett már több mint 15 éve űzte az ipart. Így hiába ért el nagyjából hasonló hozamokat mint az Omahai Bölcs, "lemaradását" nem tudta behozni.

A másik ok, pedig a főként Nyílt Társadalommal kapcsolatos szervezetek jótékony célú támogatása. Egyes források szerint Soros 20 év alatt kb. 5 milliárd dollárt adományozott. De mi lett volna, ha az összeget befekteti?

A kérdésre rendkívül nehéz még megközelítő választ is adni. Még ha a fenti számok helyesek is, akkor is több bizonytalansági tényező is van a képben.

1. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor és milyen összegeket adományozott.
2. Nem tudjuk, hogy milyen hozamot ért volna el a többletbefektetéseken.
3. Valamint nem tudjuk, hogy a többletbefektetések nagysága mennyire korlátozta volna le a lehetőségeit.

De azért a számokkal el lehet játszani...

Az első pont kapcsán egy lineárisan növekvő adományozási összeggel kalkuláltam, a visszatekintő átlagos hozamok és a jelenlegi vagyona alapján.

A második pont kapcsán 5 verzióval számoltam. Bár Soros éves átlagos hozamai 20% feletti tartományban vannak, én óvatosan 5-10-15-20-25% forgatókönyvekkel kalkuláltam.

A harmadik pontot szinte lehetetlen jól modellezni, itt azt vettem számításba, hogy a kilencvenes évek végén 20 milliárd dollár felett ütközött túlméret miatti nehézségekbe a Quantum Fund atyja, így ebbe egy növekedést lassító korrekciós tényezőt tettem.

Persze az egészet többféle variációval végignéztem, végül ezt találtam a fiktív valósághoz legközelebbinek.


A legvalószínűbb, hogy hozamai szelídültek volna az utóbbi években, még akkor is, ha 2006-os, 8,8 mrd dolláros vagyonához tavaly 2,7 mrd dollárt keresett, így a 15%-os hozamot tartom a legvalószínűbbnek. Ez alapján mai vagyona a Nyílt Társadalom Intézet nélkül éppen átlépné a 38 milliárd dolláros határt. Mégis úgy gondolom, hogy így döntött bölcsebben, hiszen tevékenysége nagy mértékben hozzájárult számos demokrácia kiépítéséhez.
Ha képes lett volna megtartani a 20%-os vagy afeletti hozamokat, akkor pedig ma a világ leggazdagabb embere lenne. De mindez csak a feltételes mód világába tartozik, ki tudja, hogy mi más került volna a képbe, ha Soros másként dönt tevékenysége felől.

Hogyan lehetséges, hogy a jelenlegi és a táblázatban szereplő fiktív vagyon eltérése négyszeres? A magyarázat az "újrabefektetés csodájában" rejlik, vagyis a 20 év alatt felhalmozott tőke viszonylag magas hozam mellett, a nyereségek visszaforgatásával többszörös eltéréseket képes okozni. Számos gazdag és szegény ember között ez az egyetlen faktor jelenti a válaszvonalat.

Hogyan volt képes Soros és más Hedge Fund-ok ilyen kiugró hozamokra? Pontos választ nem adhatok, ők is évtizedek alatt fejlesztették ki tudásukat és stratégiájukat. De hamarosan a Hedge Fund stratégiákról egy kicsit bővebben fogok...eddig tőlem nem látott módon információkat átadni. Részletek a hírlevélben, ha eddig nem iratkoztál fel.

---

ez is egy érdekes cikk, végre magyarul a legnagyobb HF-ok világáról:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=99612

(csak pár napig érhető el)

+ emlékeztetnék mindenkit a linkgyűjteményre:

hedgefund.lap.hu