Tőzsdeliga

Akik a blog-ot olvassák, azok közül sokan ismerhették a Tőzsdeliga nevű online tőzsdeszimulációs játékot. Az oldal 4 éven keresztül több mint 16 000 játékosnak nyújtott tanulási lehetőséget és szórakozást. Viszont mi az Alap miatt és egyéb tevékenységek miatt már nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a működtetésére, a fejlesztésről nem is beszélve. Ezért a Tőzsdeligát tavaly májusban leállítottuk, majd átadtuk egy másik cégnek.

Az oldal átadásának jogi és technikai lebonyolítása, majd annak újraindítása a további fejlesztésekkel kicsit tovább tartott mint gondoltam, de a lényeg, hogy a Tőzsdeliga most már megújulva ismét elérhető. Az új működtető a Hungária Értékpapír Zrt.. Azért választottam őket, mert egyrészt szakmabeliek, másrészt a piac fejlődéséhez és a játék informatív, oktató jellégehez való hozzáállásuk példaértékű. A többi jelentkezőnek is köszönöm a megtisztelő megkeresést, nyugodtan mondhatom, hogy kivétel nélkül nagyon szimpatikus elképzelésekkel találkoztam mindegyikük esetén. Ha mostanában nem is rózsás a gazdasági helyzet, az tisztán látszik, hogy van vállalkozó kedv az országban.

Ami még jó hír, és ezt sokan kérdezték tőlem, hogy a régi tanulmányok elérhetőek lesznek-e: a válasz természetesen igen. Az alábbi linken megtalálod az összes Tőzsdeligára írt tanulmányunkat, cikkünket, technikai elemzést oktató írásainkat, a szakirodalom ajánlásokat és kritikákat, valamint a befektetési szótárunkat is:

Tőzsdeliga

A játékhoz és a tanuláshoz sok sikert kívánok!


---

Nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna Magyarországon, hogy egy pénzügyi végzetségű ember került volna egy párt választási listájának első helyére, pláne olyan, aki tőzsdei berkekben igen nagy tiszteletet tudhat a magáénak. A döntés ellentmondásos, mégis inkább pozitív. Mivel itt már politikáról is szó van, ezért akit érdekel, az a személyes blogomon olvashat erről egy bejegyzést.

Politikus = Jó befektető?

Itt a Blog-ban már többször elemeztem politikusaink pénzügyi, befektetési szokásait.

A milliárdos miniszter és a hitelkártya tartozás
Politikusaink befektetési szokásai

Ezúttal a tengerentúli, vagyis az amerikai elnökválasztás két fő esélyesének befektetési portfolióját vizsgálom meg. Az elvárás a világ legnagyobb tőzsdéit tömörítő országában nem kicsi velük szemben.

A Demokrata Párt jelöltje, Barack Obama lendületéhez képest igen visszafogott befektetésekkel rendelkezik. Ebben talán közrejátszik az, hogy szeretné még az üzleti befolyás gyanúját is elkerülni. Korábban ugyanis két olyan vállalat részvényei is birtokában voltak, amelyeknek köze volt kampánya egyik támogatójához. Ezért ezeket eladta és most portfoliója nagyrésze fix kamatozású, pénzpiaci befektetésekből áll. Ezeket szemmel láthatóan tudatosan tervezi, van köztük nyugdíj előtakarékosságra szánt is, és külön félretettek gyermekeik majdani felsőfokú tanulmányaira, nem is keveset: több mint 200 000 dollárt. A fiatalnak számító szenátor vagyona 4 millió dollár környékén van, és ezzel természetesen nem számít gazdagnak kollégái körében. Bevételei jelentős része könyveiből származik. Bár láthatóan érett módon foglalkozik befektetéseivel, egy amerikai cégekbe fektető részvényalap, akárcsak egy index ETF megnyugtató lehetne választói számára, hogy bízik országa jövőjében.
(forrás)

A Republikánusok színeiben induló John McCain vagyona közel tízsszerese riválisának. Ezt azonban nem saját bevételeinek, hanem feleségének, Cindy-nek köszönheti, aki Arizona egykori leggazdagabbjai között számon tartott sörforgalmazó cég tulajdonosának a lánya. A nagyobb vagyon úgy tűnik, nagyobb óvatlansággal is együtt jár. A McCain házaspár töbszázezer dollárt tart hitelkártya számlákon, amelyek kamata 20% feletti, miközben vagyonukból bőven ki tudnák fizetni ezt a tartozást. McCain és neje ugyanakkor komoly részvénypakettekkel is rendelkezik, és ingatlanjaik is vannak. (forrás)

Az ideális megoldás az lenne, ha Obama tervezettségét és tudatosságát lehetne elegyíteni McCain bátrabb, kevésbé szégyellős megoldásaival.

Azt gondolod, hogy csak a politikusok keresnek pénzt rajtad? Nos, neked is lehetőséged van pénzt keresni a politikusokon!

---

Az amerikai piacon is befektető BWM Meggyőzően Kockázatos Alapról további információkat tetünk fel, ami egy szimpla böngészőből is megnézhető:

Prezentáció

Videó az Alap bemutatkozó előadásáról (aki nem unja még a szövegelésemet, az itt a hangomat is hallhatja)

Részvényre magyar!

A kormányfő mai évértékelő beszédében számomra igencsak meglepő elképzeléssel állt elő. Részvényeket adna szinte mindenkinek, hogy ismét átérezhessék a tulajdonossá válás érzését. Egyelőre nagyon kevés konkrétum hangzott el, de annyi tudható, hogy szinte mindenki kapna (na jó, nagyon kedvezményesen vásárolhatna) részvényeket ma még állami tulajdonban lévő társaságokból.

Nézzünk egy rövid számítást. Ha 10 millión élnek Magyarországon, és a kiosztandó vagyon 1500 milliárd (optimistán szemlélve), akkor személyenként 150 000 Ft-hoz juthat minden állampolgár, ami egy négy tagú család esetén 600 000 Ft-ot jelent. Még egy ilyen lelkesebb számítás esetén is látszik, hogy a hatás nem lehet egetrengető. Tartok tőle, hogy a többségnél nem alakulhat ki ettől tulajdonosi szemlélet. Az aggályokat tovább növeli, hogy a kormányfő az elképzelésről nem egyeztetett a megfelelő szakmai szervezetekkel, így azok nem vagy jó esetben is csak késve készülhetnek fel a megalapozott szakmai szintű tájékoztatásra a lakosság azon 80%-a tekintetében, akinek nemhogy részvény tulajdona nincs, de még befektetési alapokon, biztosításokon keresztül sem, sőt magánvállalkozásban sem ismeri a tulajdonosi szemléletet, és vélhetően még elméleti tudása sincs erről. Kérdés, hogy mi lesz velük, ha a nyakukba szakad a hirtelen jött részvény. (Tipp: eladják és adósságaikat törlesztik, utaznak belőle, vesznek egy használt autót részletre)

Aztán további nyitott kérdések még, hogy pontosan mit szeretne így magántulajdonba adni az állam, igazán életképes társaságok (amelyek széleskörű kisbefektetői tulajdonosi réteggel is sikeresek maradhatnak) nem sok van, példaként felhozható talán a Szerencsejáték Zrt. (aki könnyen lehet hogy elvérezne egy valós piaci helyzetben), vagy az MVM, esetleg a Posta.
Kérdés, hogy lenne-e megfelelő másodlagos piaca ezeknek a részvényeknek. Itt nyilván a BÉT jöhet szóba, de már az is önmagában beszédes, hogy sem a beszédben nem lettek megemlítve, sem a hazai tőzsde elnöke nem nyilatkozott még erről - nem lennék meglepve ha neki is újdonság lenne a kormányfő elképzelése.

Kicsit olyan ez az egész, mintha egy apa, aki útjára bocsátja gyermekét, egy kissé megkopott autót ajándékozna gyermekének, ami csak egy pár évig jó. Ha a gyermek megtanul vezetni rajta és képes lesz utána későbbi autóit is finanszírozni, akkor az nagyon jó. Ha nem, akkor a legrosszabb, hogy pár hónapig nem fagyoskodott buszmegállókban, és elvihette barátnőjét a Balatonra. Még mindig jobban járt, mintha nem kapott volna semmit, az apa pedig amúgy sem tudott volna mit kezdeni a régi járgánnyal, legrosszabb esetben gyermeke köszönetet elnyerte egy rövid időre, valószínűleg ez volt a fő célja...

Ha tehát a kormányfői elképzelés valóban megvalósul, akkor az mindenképpen javít a helyzeten, de a hatások nem lesznek túl nagyok. Azért ez is valami, de a csodát ne ettől várjuk.

Politikusaink befektetési szokásai

Sosem értettem ezt a nagy felhajtást a vagyonnyilatkozatok körül. Sőt, azt sem értettem soha, hogy minek turkálunk más zsebében, és milyen joggal. A szándék világos: a közpénzek feletti befolyással rendelkező emberek vagyona elvileg tükrözheti, hogy legálisan szerezték-e a vagyonukat. A politikusok egy része nem vesz részt a korrupcióban, a másik részük igen (a kettő közötti arányról fogalmam sincs). Az utóbbi csoportba tartozóknak nyilván megvan ahhoz az esze, hogy miként rejtse el a szürke vagy fekete forrásokból érkező jövedelmét, ergo ez a vagyonnyilatkozatban nem fog szerepelni. Tehát ennek az egésznek nem sok értelme van.

De ha már egyszer közzétették, akkor nézzük meg, hogy mennyire korszerűek a politikusaink befektetési szokásai.

Általánosságban elmondható, hogy a politikai elit megtakarítási szokásai jóval fejlettebbek, mint a magyar lakosság átlaga, és nemcsak amiatt, hogy van mit a tejbe aprítani. A második megállapítás, hogy a viszonylag felvilágosult megtakarítási szerkezet többsége arról árulkodik, hogy a politikusaink nem szeretnek/nincs idejük befektetéseikkel foglalkozni. A harmadik, már negatívabb észrevételem, hogy a többségük elég komoly, gyakran tőkeáttételes részvény, de sokkal gyakrabban tőkeáttételes ingatlanspekulációt folytat, vélhetően anélkül, hogy ez a tény tudatosulna bennük, ráadásul gyakran nem túl hatékony módon.

Hagyó Miklós: egy sor ingatlan tulajdonosa, főként a főváros elegáns részén, de eközben úgy tart 35 millió Ft-ot bankszámláján, hogy nagyjából ugyanennyi hitele is van. Miért nem törleszti? Ha van rá kamat, akkor nagyot veszít vele. Ha nincs, akkor a megtakarításán alacsony a hozama.

Hiller István: Több telek tulajdonosa, miközben 15 m Ft devizahitele is van: ingatlanspekuláció, méghozzá komoly devizakitettség mellett.

Horváth Csaba: "Megtakarítás: 13 millió Ft készpénz, 17 millió Ft pénzintézeti folyószámlán, 28 millió Ft bankban." Enyhén szólva sem modern ennyi készpénzt és szimpla folyószámlán lévő összeget tartani...de vajon mi a különbség a folyószámlán és a "bankban" között?

Kapolyi László: Az egyik legnagyobb és egyben legjobban kialakított portfolió. A tőke nagy része befektetési alapokban, ennek egyik része dollár alapúakban (bár ezzel az utóbbi években nem volt szerencséje), de van vélhetően biztonságosabb kötvényalap és emellett még ingatlanalap is.

Kubatov Gábor: Bár viszonylag ügyesen diverzifikált (megosztott) befektetésekkel kezd különböző devizákban és forintban, a végén kiderül, hogy megtakarításai nagy része készpénzben van.

Kuncze Gábor: A lista legnagyobb részvényspekulánsa. Miközben 20 millió Ft feletti tartozása van, Mol, OTP és Fotex részvényekkel rendelkezik. Ha a hitelnek (főként piaci) kamatterhei vannak, akkor kissé zavaró, hogy közel 5 m Ft értékben diszkont-koncstárjegyei is vannak.

Magyar Bálint: Egy ingatlanra 30 millió feletti piaci kamatozású hitel, amihez ha van előtörlesztési lehetőség (szinte mindig van), akkor a folyószámlán és devizabetétben lévő 7,5 m Ft-on, legalább évi félmillió Ft feleslegesen kidobott pénz van.

Orbán Viktor: Szinte majdnem ugyanez. Tőkeáttételes (hitelből finanszírozott) ingatlanspekuláció, ami még nem lenne feltétlenül baj, ha kockázatkedvelő, de eközben a hitel nagyrészére vonatkozó készpénz, amit ha előtörlesztésre használna fel, a kamatköltségeket vélhetően hét számjegyű összeggel csökkenthetné.

Áder János: Meglepő túlsúly életbiztosításokban. Arról nem szól a fáma, hogy ezt milyen időszakra kötötte, de csak akkor járt el jól, ha legalább 10 évre és igénybe vette az adókedvezményeket.

(Az adatokat az alábbi összeállításból szemezgettem.)

Összefog a magyar

A mai post kis hazánk itthon lévő vagy idegenbeszakadt tagjait, pontosabban azok zsenialitását dícséri.

Itt van a MOL-ügy. Minden normális piacbarát, liberális gondolkodású ember ellenezné, hogy tisztán nacionalista okokból megvédjünk egy hazai nagyvállalatot állami segítséggel. Kivéve egy esetben: ha az ellenséges felvásárló* jelentős mértékben állami tulajdonban is van, és állami segítséget kap. Ez nem fair play. Ezek után az OMV vezérének nyilatkozata a Financial Times felé több mint felháborító. A MOL teljes joggal, és etikai oldalról is elfogadható formában védi meg magát, sőt a saját részvény felvásárlás amúgy is indokolható lenne. Az OMV vezetése arra az óvodásra emlékeztet, aki odamegy egy nagyobb gyerekhez, megpróbálja a földre vinni, majd amikor az megvédi magát, sírva rohan vissza árulkodni az óvónénihez.

Valószínűleg későn szólok, de a tegnapi Népszabadsásban kiváló írás a MOL vezető közgaszdászáé (Varró László), aki amellett hogy közérthetően írja le a helyzetet, még azt is kiemeli, hogy ha az OMV magántulajdonban lenne, akkor egyedül vennék fel a kesztyűt. Emellett leírja, hogy a MOL mennyivel hatékonyabban működik, mint az OMV.

Teljesen igaza van, és ezt is elértük. Egy magyar vezetésű cég, jobb menedzsmenttel és hatékonyabb gazdálkodással rendelkezik, mint a sógoroké. Ráadásul ügyesebben is terjeszkedik a régióban. Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben.

* - ez a kifejezés azért vicces, mert a hazai gazdasági média számos tagja ötezerszer kiemelte: "Gyurcsány Ferenc az OMV kísérletét ellenséges felvásárlásnak minősítette". A miniszterelnök valóban ezeket a szavakat használta, de az OMV lépésén nincs mit minősíteni, valószínűleg Gyurcsány sem minősítésként hanem tényként közölte, hiszen egyértelműen ellenséges kivásárlási szándékról van szó. Ha egy tőzsdei céget egy másik vállalat a tőzsdén a menedzsmenttel nem egyeztetve vagy őket nem is értesítve szeretne befolyásoló részesedésre szert tenni, az bizony ellenségesnek minősül. Ez a tőzsde része, tehát nem aljas dolog, de akkor is így hívjuk, ehhez nincs szükség minősítgetésekre.

---

Végre a HVG is lehozta a leggazdagabb magyarról szóló hírt, mintegy három hónapos csúszással, de legalább az árfolyamokban közel két hetes csúszásig feljöttek (igaz, nem tudom mior van lapzárta). Vélhetően csak azért most, mert korábban nem nagyon volt ehhez kapcsolható téma. Korrekt, hogy a korábbi újságcikkekre hivatkoznak mindjárt az elején, így kiderül az is, hogy ebben a hírben továbbra is az én blog bejegyzésem és cikkem a kiindulópont.

Mit tanulhatunk Gyurcsány Ferenctől?

Akár utáljuk (ők vannak többen), akár kedveljük (ők sokkal kevesebben), akár közömbösek vagyunk, egyértelműen van egy olyan pont, amiben tanulhatunk hazánk aktuális miniszterelnökétől. Igen, a saját befektetéseink kapcsán.

A tavaly szeptemberben nyilvánosságra került beszéd egy érdekes részével keveset foglalkozott a sajtó és a politológusok is:

http://www.fn.hu/cikk/00140000/143566/kormanyfoi_beszed_teljes_szovege.php

A beszédben számos elem mind erkölcsileg, mind etikailag súlyos aggályokat vet fel. Ezzel szakértők százai foglalkoztak, én már sokat nem tudok hozzátenni, ezért nem foglalkozom vele. Sokkal fontosabb azonban, hogy az Öszödi Beszéd azon ritka alkalmak egyike, amikor egy kicsit (nem nagyon) bepillanthattunk a politika boszorkánykonyhájába, és egyik vezető politikusunk valós igéretei mögé, amit a választókkal nem, de a saját tágabb környezetével megosztott. Persze aki odafigyelt, az jól tudta, hogy a teljes politikai elit, és a parlamenti pártok vezetése általában is vagy hazudik, vagy legalábbis elhallgat kampányidőszakban:

http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/2006/04/az-adott-sz-ktelez.html

Gyurcsány Ferenc saját környezetében világosan, már-már brutálisan ismerteti a worst-case scenariot. Hiszen nincs amitől egy politikus vagy párt jobban félne, mint a drasztikus népszerűségvesztés. Márpedig Gyurcsány éppen ezzel kalkulált:

"El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. "

Úgy látszik ez a jóslat beigazolódni látszik. A legfrissebb közvéleménykutatás szerint az MSZP a teljes lakosság körében nagyon régen nem látott mélységbe, 21%-ra esett.

http://hvg.hu/itthon/20070613_fidesz_mszp_szdsz_mdf_orban_median.aspx

No, és mi köze ennek a befektetésekhez?

Ha másban nem is, ebben utánozzuk Gyurcsányt! Határozzuk meg a legrosszabb lehetőséget és reális forgatókönyvként számoljunk ezzel. Osszuk meg azokkal, akikre a döntés következményei hathatnak (pl. család). Ha bekövetkezik a legrosszabb lehetőség, nem fogjuk magunkat jól érezni, de kétségbe sem fogunk esni.

OK, de honnan tudjuk előre, hogy mi a legrosszabb lehetőség?

Vannak olyan befektetések, ahol a legrosszabb forgatókönyv sem jelent igazi veszteséget, pl. állampapír (ha lejáratig tartjuk, vagy ha nagyon rovid távút választunk). Ahol nagyobb a kockázat, ott nézzük meg, hogy mi a legnagyobb ingadozás - drawdown. Ha ez alá esünk, akkor elkezdhetünk aggódni, mert olyan lehetőség jött be a képbe, amire nem számítottunk. Például egy részvény esetén a legrosszabb lehetőség (maximum drawdown) könnyen lehet akár 50% is. Egy jól szétosztott (diverzifikált) részvényportfolió esetén is simán beszélhetünk 30%-ról. De ha megveszünk egy részvényt 120 dolláron, vagy 6000 Ft-on, és 2-3 év után 3 dollárt, vagy éppen 200 Ft-ot ér, akkor még rég tudjuk, hogy ott valami nem stimmel. A drawdown-t lehet javítani, pl. sok hedge fund taktikáját követő abszolút hozamú alapokkal, de ha magas hozamot szeretnénk, akkor 10%-nál lejjebb már nemigen szoríthatjuk, ennél nem lehet "jobb" a legrosszabb forgatókönyv. Ha pedig a legrosszabb számításainknál is rosszabb képet fest a valóság, akkor érdemes lépni és változtatni.

A fenti példa alapján a Fideszesek csak akkor örüljenek igazán, ha az MSZP 20% alá esik, az MSZP-sek pedig éppen ekkor kezdhetnek aggódni (valószínűleg azért van még Gyurcsány a miniszterelnöki pozícióban, mert ez még nem következett be). Én pedig továbbra is kívülről nézem az eseményeket.

A milliárdos miniszter és a hitelkártya tartozás

Az Index közölt egy cikket a két SZDSZ elnökjelöltről, fontos és kevésbé fontos pontokon összehasonlítva őket. A befektetési kultúra szempontjából a két politikus megtakarításai az érdekesek. Ezt a területet egyébként az egyik jelölt, nevezetesen a gazdasági miniszter is fontosnak tartja. Ennek tükrében még megdöbbentőbb, ami Kóka János neve mellett szerepel a "megtakarítások" rovatban, gondolom a vagyonnyilatkozatából ollózva (kiemelések tőlem).

"49 960 amerikai dollár értékpapírban, 172,5 millió forint óvadéki betét, 10 millió forint lekötött betét, 3 millió forint készpénz, pénzintézeti folyószámlán 2 millió forint, 122,3 millió forint egyéb befektetés, 440 ezer forint hitelkártya tartozás"

Remélem, hogy ez csak valami vicc, mert ez nem lehet ép ésszel megmagyarázni, racionális indokokkal biztosan nem. Miért kér ki valaki THM 50%-60%-ok mellett egy hitelkártyát, amikor a folyószámláján is több millió Ft-ja van? Ezt még azzal sem lehet megindokolni, hogy hirtelen tetszett meg valami és minden le volt kötve. Azzal sem, hogy a miniszter úr a 45 napos határidőn belül kamatmentesen használta ki a kártyát (egyéb díjak, ráadásul milliárdos döntési jogkör mellett pár ezer Ft-ot akart spórolni?). Esetleg a választópolgároknak jelezte, hogy néha ő sem úszik a pénzben (pedig de)? Aki tudja mi van a háttérben, legyen szíves kommentelje be.

Bármi is van emögött, az biztos, hogy nem mutat jó példát azoknak akik egészségesebben szeretnék a pénzügyeiket kezelni...