A mai post kis hazánk itthon lévő vagy idegenbeszakadt tagjait, pontosabban azok zsenialitását dícséri.
Itt van a MOL-ügy. Minden normális piacbarát, liberális gondolkodású ember ellenezné, hogy tisztán nacionalista okokból megvédjünk egy hazai nagyvállalatot állami segítséggel. Kivéve egy esetben: ha az ellenséges felvásárló* jelentős mértékben állami tulajdonban is van, és állami segítséget kap. Ez nem fair play. Ezek után az OMV vezérének nyilatkozata a Financial Times felé több mint felháborító. A MOL teljes joggal, és etikai oldalról is elfogadható formában védi meg magát, sőt a saját részvény felvásárlás amúgy is indokolható lenne. Az OMV vezetése arra az óvodásra emlékeztet, aki odamegy egy nagyobb gyerekhez, megpróbálja a földre vinni, majd amikor az megvédi magát, sírva rohan vissza árulkodni az óvónénihez.
Valószínűleg későn szólok, de a tegnapi Népszabadsásban kiváló írás a MOL vezető közgaszdászáé (Varró László), aki amellett hogy közérthetően írja le a helyzetet, még azt is kiemeli, hogy ha az OMV magántulajdonban lenne, akkor egyedül vennék fel a kesztyűt. Emellett leírja, hogy a MOL mennyivel hatékonyabban működik, mint az OMV.
Teljesen igaza van, és ezt is elértük. Egy magyar vezetésű cég, jobb menedzsmenttel és hatékonyabb gazdálkodással rendelkezik, mint a sógoroké. Ráadásul ügyesebben is terjeszkedik a régióban. Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben.
* - ez a kifejezés azért vicces, mert a hazai gazdasági média számos tagja ötezerszer kiemelte: "Gyurcsány Ferenc az OMV kísérletét ellenséges felvásárlásnak minősítette". A miniszterelnök valóban ezeket a szavakat használta, de az OMV lépésén nincs mit minősíteni, valószínűleg Gyurcsány sem minősítésként hanem tényként közölte, hiszen egyértelműen ellenséges kivásárlási szándékról van szó. Ha egy tőzsdei céget egy másik vállalat a tőzsdén a menedzsmenttel nem egyeztetve vagy őket nem is értesítve szeretne befolyásoló részesedésre szert tenni, az bizony ellenségesnek minősül. Ez a tőzsde része, tehát nem aljas dolog, de akkor is így hívjuk, ehhez nincs szükség minősítgetésekre.
---
Végre a HVG is lehozta a leggazdagabb magyarról szóló hírt, mintegy három hónapos csúszással, de legalább az árfolyamokban közel két hetes csúszásig feljöttek (igaz, nem tudom mior van lapzárta). Vélhetően csak azért most, mert korábban nem nagyon volt ehhez kapcsolható téma. Korrekt, hogy a korábbi újságcikkekre hivatkoznak mindjárt az elején, így kiderül az is, hogy ebben a hírben továbbra is az én blog bejegyzésem és cikkem a kiindulópont.
Itt van a MOL-ügy. Minden normális piacbarát, liberális gondolkodású ember ellenezné, hogy tisztán nacionalista okokból megvédjünk egy hazai nagyvállalatot állami segítséggel. Kivéve egy esetben: ha az ellenséges felvásárló* jelentős mértékben állami tulajdonban is van, és állami segítséget kap. Ez nem fair play. Ezek után az OMV vezérének nyilatkozata a Financial Times felé több mint felháborító. A MOL teljes joggal, és etikai oldalról is elfogadható formában védi meg magát, sőt a saját részvény felvásárlás amúgy is indokolható lenne. Az OMV vezetése arra az óvodásra emlékeztet, aki odamegy egy nagyobb gyerekhez, megpróbálja a földre vinni, majd amikor az megvédi magát, sírva rohan vissza árulkodni az óvónénihez.
Valószínűleg későn szólok, de a tegnapi Népszabadsásban kiváló írás a MOL vezető közgaszdászáé (Varró László), aki amellett hogy közérthetően írja le a helyzetet, még azt is kiemeli, hogy ha az OMV magántulajdonban lenne, akkor egyedül vennék fel a kesztyűt. Emellett leírja, hogy a MOL mennyivel hatékonyabban működik, mint az OMV.
Teljesen igaza van, és ezt is elértük. Egy magyar vezetésű cég, jobb menedzsmenttel és hatékonyabb gazdálkodással rendelkezik, mint a sógoroké. Ráadásul ügyesebben is terjeszkedik a régióban. Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben.
* - ez a kifejezés azért vicces, mert a hazai gazdasági média számos tagja ötezerszer kiemelte: "Gyurcsány Ferenc az OMV kísérletét ellenséges felvásárlásnak minősítette". A miniszterelnök valóban ezeket a szavakat használta, de az OMV lépésén nincs mit minősíteni, valószínűleg Gyurcsány sem minősítésként hanem tényként közölte, hiszen egyértelműen ellenséges kivásárlási szándékról van szó. Ha egy tőzsdei céget egy másik vállalat a tőzsdén a menedzsmenttel nem egyeztetve vagy őket nem is értesítve szeretne befolyásoló részesedésre szert tenni, az bizony ellenségesnek minősül. Ez a tőzsde része, tehát nem aljas dolog, de akkor is így hívjuk, ehhez nincs szükség minősítgetésekre.
---
Végre a HVG is lehozta a leggazdagabb magyarról szóló hírt, mintegy három hónapos csúszással, de legalább az árfolyamokban közel két hetes csúszásig feljöttek (igaz, nem tudom mior van lapzárta). Vélhetően csak azért most, mert korábban nem nagyon volt ehhez kapcsolható téma. Korrekt, hogy a korábbi újságcikkekre hivatkoznak mindjárt az elején, így kiderül az is, hogy ebben a hírben továbbra is az én blog bejegyzésem és cikkem a kiindulópont.
2 comments:
"Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben."
Hm. Vajon mekkora szerepe van a "nagyhalak" (pl. Csányi) politikai befolyásának abban, hogy mindkét nagy párt ennyire sietett a MOL mögé felsorakozni?
Miután az egyik párt állást foglalt a MOL mellett, a másik párt részéről ebben a témában nem biztos, hogy népszerű lépés lett volna nem a MOL mellett állni. (megszokott, hogy minden fontosabb témában mindkét nagy párt reagál, így nem megszólalni nem lehetett)
Úgy érzem, hogy kivételesen nem, vagy nemcsak a népszerűségről van szó, hanem arról, hogy most tényleg szükség van az összefogásra. De lehet hogy naív vagyok :)
Post a Comment