Bárki, aki a törvényhozás bármely apparátusából, döntés előkészítő szervezetektől, bizottságoktól olvassa a blog-ot (tudom, hogy vannak), kérem fontolják meg az alábbiakat:
Bármikor, ha egy törvény, rendelet, vagy akár azok gyakorlati alkalmazása, sőt értelmezése szigorodik, az ostor nem az azok betartására kötelezett cégeken csattan, hanem a fogyasztókon. Mindig. Az okok egyszerűek:
Mert több nyilvántartást kell vezetni, ami több energiát igényel
Mert több funkciót kell a szervezetben meghatározni, ami több időt és munkaerőt igényel
Mert több szabályzatot kell alkotni, és azok bevezetése és betartása időbe és pénzbe kerül
Mert a vezetés kénytelen az idejének jelentős részét jogászokkal, adótanácsadókkal és könyvvizsgálókkal tölteni, ahelyett hogy a vállalkozás és annak szolgáltatásainak fejlesztésére fordítaná
Mert egy új és innovatív szolgáltatás bevezetése értelmezhetetlen a szigorú és nem egyértelmű törvények miatt, ami időbeli csúszást és egyéb problémákat okozva növeli a költségeket
A szigorúbb törvények nincsenek "ingyen". Soha. A cégek a kötelezettségeik növekedését kénytelen átharítani a fogyasztókra, nincs más választásuk, ők csak addig fognak bármit is csinálni, amíg az megéri nekik. A folyamat egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a szolgáltatások színvonalának csökkenésében, vagy a kötelező adminisztráció és az arra fordított idő emelkedésében érhető tetten. Legrosszabb esetben egy-egy vállalkozás emiatt még a befejezés (legyen az maga a cégé, vagy valamely tevékenységéé) mellett is dönthet, ami az innováció és a verseny visszaszorulását hozhatja magával. Ezek egyike sem jó a fogyasztóknak, és a munkavállalóknak sem.
Vizsgálni kell persze az érem másik oldalát is. Egy-egy törvényi előírás segíthet abban, hogy a cégek etikusan és rendezett körülmények között szolgálják ki az ügyfeleiket. Ez különösen fontos egy pénzügyi, pláne befektetési cég esetén. Ha egy étterem romlott húsból készíti el az ételt, valószínűleg napokon belül zárhat is be. Egy rossz befektetési tanács, ami a csillagokat is leígéri az égről, de a kockázatokat nem említi, viszont néha csak évek múlva hozza meg a nem kívánt eredményét, és az ügyfél valószínűleg nem is ért annyira az ügylethez, hogy észrevegye mi történt, ezért itt érthető módon szigorúbban kell eljárni. De csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. A szigorúság pénzbe kerül, nemcsak a cégeknek, de a felügyelő hatóságoknak is.
Nem elegendő, sőt nevetséges az a hozzáállás: "Szigorítunk egy újabbat a törvényeken, a cégek pedig oldják meg ahogy tudják". Meg fogják oldani. Drágább árakkal, kevesebb és/vagy többet dolgozó munkaerővel, más szolgáltatási színvonallal. Ezért minden egyes szigorítás előtt alaposan el kell gondolkozni, hogy amit a társadalom megnyer a vámon, azt vajon nem veszíti el a réven?
Csodálkozunk azon, hogy amíg külföldön nemigen kell 0,1% feletti részvény tranzakciós jutalékot fizetni, itthon 0,25% alatti jutalék ritka kincs? Nem értjük, hogy itthon miért ennyire problémás, és drága short ügyleteket lebonyolítani?
Lehet, hogy a probléma forrását a túl szigorú és a gyakorlattal lépést tartani nem tudó szabályozásban kell keresnünk.
Bármikor, ha egy törvény, rendelet, vagy akár azok gyakorlati alkalmazása, sőt értelmezése szigorodik, az ostor nem az azok betartására kötelezett cégeken csattan, hanem a fogyasztókon. Mindig. Az okok egyszerűek:
Mert több nyilvántartást kell vezetni, ami több energiát igényel
Mert több funkciót kell a szervezetben meghatározni, ami több időt és munkaerőt igényel
Mert több szabályzatot kell alkotni, és azok bevezetése és betartása időbe és pénzbe kerül
Mert a vezetés kénytelen az idejének jelentős részét jogászokkal, adótanácsadókkal és könyvvizsgálókkal tölteni, ahelyett hogy a vállalkozás és annak szolgáltatásainak fejlesztésére fordítaná
Mert egy új és innovatív szolgáltatás bevezetése értelmezhetetlen a szigorú és nem egyértelmű törvények miatt, ami időbeli csúszást és egyéb problémákat okozva növeli a költségeket
A szigorúbb törvények nincsenek "ingyen". Soha. A cégek a kötelezettségeik növekedését kénytelen átharítani a fogyasztókra, nincs más választásuk, ők csak addig fognak bármit is csinálni, amíg az megéri nekik. A folyamat egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a szolgáltatások színvonalának csökkenésében, vagy a kötelező adminisztráció és az arra fordított idő emelkedésében érhető tetten. Legrosszabb esetben egy-egy vállalkozás emiatt még a befejezés (legyen az maga a cégé, vagy valamely tevékenységéé) mellett is dönthet, ami az innováció és a verseny visszaszorulását hozhatja magával. Ezek egyike sem jó a fogyasztóknak, és a munkavállalóknak sem.
Vizsgálni kell persze az érem másik oldalát is. Egy-egy törvényi előírás segíthet abban, hogy a cégek etikusan és rendezett körülmények között szolgálják ki az ügyfeleiket. Ez különösen fontos egy pénzügyi, pláne befektetési cég esetén. Ha egy étterem romlott húsból készíti el az ételt, valószínűleg napokon belül zárhat is be. Egy rossz befektetési tanács, ami a csillagokat is leígéri az égről, de a kockázatokat nem említi, viszont néha csak évek múlva hozza meg a nem kívánt eredményét, és az ügyfél valószínűleg nem is ért annyira az ügylethez, hogy észrevegye mi történt, ezért itt érthető módon szigorúbban kell eljárni. De csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. A szigorúság pénzbe kerül, nemcsak a cégeknek, de a felügyelő hatóságoknak is.
Nem elegendő, sőt nevetséges az a hozzáállás: "Szigorítunk egy újabbat a törvényeken, a cégek pedig oldják meg ahogy tudják". Meg fogják oldani. Drágább árakkal, kevesebb és/vagy többet dolgozó munkaerővel, más szolgáltatási színvonallal. Ezért minden egyes szigorítás előtt alaposan el kell gondolkozni, hogy amit a társadalom megnyer a vámon, azt vajon nem veszíti el a réven?
Csodálkozunk azon, hogy amíg külföldön nemigen kell 0,1% feletti részvény tranzakciós jutalékot fizetni, itthon 0,25% alatti jutalék ritka kincs? Nem értjük, hogy itthon miért ennyire problémás, és drága short ügyleteket lebonyolítani?
Lehet, hogy a probléma forrását a túl szigorú és a gyakorlattal lépést tartani nem tudó szabályozásban kell keresnünk.
2 comments:
Hát igen, egy a valósághoz a szabályzott területhez nem alkalmazkodó szabály költsége valószinüleg magasabb.A törvényhozók szerencséjére általában ezt nehéz mérni, ezért számonkérni is lehetetlen. Nem mintha bármit is lehetne.
Gábor: Csak annyit módosítanék a kommenteden, hogy a szerencséjére szót idézőjelbe tenném:
"szerencséjére"
...mert hosszútávon a törvényhozóknak is probléma egy rossz szabály.
Post a Comment