Tuesday, July 31, 2007

Valami bűzlik Chicagoban

Egy újabb hedge fund kénytelen kiüríteni irodáit, ezúttal egy nagy tekintélynek örvendő Harvard-i zseni, Jeffrey Larson által 2004-ben alapított alap, a Sowood fejezi be idejekorán. A jelzálogpiacon kb. ötszörös tőkeáttétel miatt saját tőkéjének mintegy felét veszítette el pár hét alatt Larson csapata. A segítség gyorsan jött, és pillanatok alatt átvette a Sowood pozícióit...jelentős diszkonttal. A 14 milliárdos nagytesó nem volt más, mint az egyik legfélelmetesebb alap, a Citadel, egyenesen a szeles városból, a határidős piacok mekkájából, Chicagóból.

A Citadel már tavaly is ügyesen csapott le az Amaranth földgáz piacon elfoglalt pozícióira, amit egy hirtelen, és mondjuk ki: gyanús piaci mozgás miatt nem tudott tovább finanszírozni a cég (ők maguk is megpróbáltak reklamálni, mert szerintük valaki manipulálhatta az árakat).

Ráadásul a Citadel egyike azon kevés 10 milliárd dollár feletti összeget kezelő hedge fund-oknak, akiket a nagy amerikai befektetési bankok nagyon szeretnek ám...és sok jutalékot kapnak tőlük (pl. az SAC híres arról hogy szándékosan nem nyomja le a jutalékokat és a brókercégek felé a legmagasabb összeget fizeti az Egyesült Államokban). Így aztán lehet jó tippeket kapni bizonyos cégek pozícióiról. Valószínűleg nem ártott az ügyben az sem, hogy Griffin, a Citadel alapítója és vezetője (nem mellesleg egyike annak az 5 amerikainak, aki "self-made" lett dollármilliárdos és még 40 éves kora előtt jár) szintén a Harvard-ról dobbantva kezdte meg karrierjét.

Persze mindez csak sejtés, írjátok be a kommentekbe, ha túl gyorsan gyártok összeesküvés elméleteket.

Monday, July 30, 2007

A Boldogság Nyomában

Akik régóta követik a Blog-ot, azok tudják hogy minden tőzsdei témájú filmet megnézek, még akkor is, ha csak érintőlegesen van köze a szakterületemhez. Némrég végignéztem a "Boldogság Nyomában" című mozit is, amely egy olyan valós történeten alapszik, ami egészen megdöbbentő. A főszereplő brókernek tanul egy felkapott cégnél, de ez idő alatt nem kap fizetést, ezért 5 éves fiával éjszakánként a hajléktalanok szenvedéseit kénytelen elviselni, amíg meg nem kapja az állást. A sztori minden izgalma nagyjából ki is merül ebben...




Chris Gardnert, aki tényleg végigélte ezt a borzalmat, Will Smith alakítja, és Golden Globe + Oscar jelölést kapott mindezért. Azt hihetnénk, hogy a film drámai jelenetekkel és lelket felrázó motivációval van teletöltve. Ehelyett egy csúnya bénázás az egész. Mellesleg a főhős fiát Will Smith igazi gyermeke játsza, ez sem tesz túl jót a produkciónak.

Sokkal szomorúbb azonban, hogy a valósághűség nyomokban is alig fedezhető fel a filmben, sőt a legbutább klisék használatával próbáltak meg operálni az alkotók, ráadásul Gardner ezt végig is asszisztálta. A legsúlyosabb jelenetsor az a filmben, amikor Gardner megunva, hogy kis tőkével rendelkező kliensekkel kell szenvednie, engedély nélkül a lista tetejére ugrik, és felhívja a legnagyobb nyugdíjalap elnökét. (a párbeszédeket fejből írom, a lényeget lefedik, zárójelben a megjegyzéseim)

"-Halló, Itt Az XY Nyugdíjalap.
Jó Napot Kívánok, Mr Ribbons-t keresem a Dean Wittertől, hogy tájékoztassam a befektetési lehetőségekről.
Titkárnő: Kapcsolom (!!! Igen, egy egyszerű hideghívást kapcsoltak azonnal és kérdés nélkül a főnökhöz)
-Üdvözlöm Mr Ribbons. Szeretném tájékoztatni a fantasztikus befektetési lehetőségekről itt a Dean Witternél (Erre mondaná Gordon Gekko, hogy "Hagyja már ezt az ócska ügynök dumát" :) )
- Ide tud érni 20 perc múlva...éppen lemondtak egy megbeszélést (!!! Bizony. A nyugdíjalap elnöke azonnal fogadja a hideghívó ügynököt - mit fogadja: ő maga ajánlkozik be nála)
-Természetesen! Máris indulok."

Ezt követően azonban Gardner elkésik a megbeszélésről, addigra Mr Ribbons-nak el kell mennie az irodájából. Sebaj, Gardner szombaton kézen fogja a gyermekét és személyesen beállít a nyugdíjalap elnökéhez. Az otthonába!

"-Elnézést, Mr Ribbons de éppen erre jártunk és gondoltam beugrok elnézést kérni, hogy múltkor nem érte oda időben. Most éppen a meccsre megyünk a fiammal.
-Semmi gond! Maguk is a meccsre mennek? Miért nem jönnek velünk, a legjobb elit páholyból nézhetik a meccset. (Egy vadidegen ügynököt miért is ne kényeztessünk, miközben megpróbál eladni valamit)"

Majd bepattannak Ribbons kabrió Mercedes-be és kimennek a meccsre. A páholyban Gardner ismét "kihagyhatatlan befektetési lehetőségekkel" zaklatja a nyugdíjalap elnökét a meccs kellős közepén. Ekkorra megjön a forgatókönyvíró esze és a legdurvább ziccert az életszerűség ellen már nem vetik be (illetve a betartják a "földön fekvőbe már nem rúgunk bele" elvet), így Ribbons visszautasítja Gardner ajánlatát. Szerencsére a páholyban vannak még befolyásos emberek, így főhösünk vad névjegykártya cserébe kezd.

Tehát a legnagyobb nyugdíjalap elnökét nemcsak hogy telefonon el lehet érni pár másodperc alatt egy totál kezdőnek, de azonnal időpontot is lehet kapni. Erről büntetlenül el lehet késni, sőt előzetes bejelentés nélkül hétvégén is lehet személyesen zaklatni az illetőt a saját otthonában, anélkül hogy egyszer is találkoztunk volna vele, hiszen az illető ott és azonnal még meg is fog hívni minket az egyik legdrágább helyre ahonnan nemcsak a meccset nézhetjük, de azonnal fontos ügyfeleket is szerezhetünk. Ugye milyen életszagú történet? :)

Azt javaslom, hogy inspirációt ne innen szerezzünk, hanem nézzük meg a DVD-n a "The Real Chris Gardner" (vagy valami hasonló) című extrát. A nagy része annak is érdektelen, de van egy 2-3 perces rész, ahol a brókercég irodájának berendezését taglalják. Gardner: "Uramisten a díszlettervező csodálatos munkát végzett. Minden annyira korhű! Még a részvényárfolyamok is....Most nézem: ha akkor nyitva hagyom a pozícióimat most sokkal gazdagabb lennék! (nevet)".

Gardner tudhat valamit. Ugyanis 20 év alatt hajléktalanból egy igazi sikertörténet lett, vagyona pedig meghaladja a 60 millió dollárt. Hát még ha 20 évig tartotta volna a pozícióit...

Tuesday, July 24, 2007

Globalizáció - csak a lúzereknek fáj

Mindig is nevettem azokon, akik a globalizáció ellen tiltakoztak. Egyszer egy filmben hallottam, hogy "a globalizáció ellen tüntetni olyan, mintha az oxigén ellen tiltakoznál". Van egy saját példám is. Tegyük fel, hogy a te utcádban csak egy étterem van, ahol isteni Kijevi Csirkét szolgálnak fel krokettel és paradicsomsalátával. Egy ideig a kedvenc ételedből szívesen eszel, de egy idő után kell a változatosság. Ezért átmennél egy másik utcába, ahol remek pizzát, szusit, húsgombocot, kacsát adnak. Ezen a te utcád éttermének tulajdonosa felháborodna és az önkormányzatnál megpróbálná kijárni, hogy zárják le az utcát és az ott lakók csak nála ehessenek. Plusz megpróbálná megtiltatni, hogy a két utcával arrébb lakó kínai étterem ebben az utcában is nyithasson egy egységet. De a virágnak megtiltani nem lehet...

Ha valaki a globalizáció ellen tiltakozik, akkor annyi esze van, mint a fenti példában az étterem tulajdonosnak. Vagy azoknak, akik az alábbi felmérésben negatívan nyilatkoztak a globalizációról:

http://index.hu/gazdasag/magyar/glob070724/

Néhány gyöngyszem:

" Az európai és amerikai megkérdezettek nagy többsége több adót szedne a magas jövedelműektől"

Fordítás: Vegyék el azoktól akik ügyesebbek voltak és osszuk szét magunk között.

"A válaszadók szintén nagy hányada károsnak tartja a globalizációt, és a kormányától várja el, hogy intézkedéseivel enyhítse a gazdasági liberalizáció sokkhatásait."

Fordítás: Zárjuk le az utcát.

"Kivétel nélkül mindenhol többségben voltak azok a válaszadók, akik szerint nem teljes az esélyegyenlőség országukban, és az előmenetel jelentős mértékben az illető szociális hátterétől függ."

Fordítás: Törvényileg tiltsuk meg a gazdagoknak és okosoknak hogy átadják vagyonukat, tudásukat, sőt génjeiket utódaiknak.

"Szintén a szociális viszonyokkal kapcsolatos általános elégedetlenséget mutatja, hogy az amerikaiak kivételével a megkérdezettek legalább fele megszabná a vállalatvezetők jövedelmi plafonját."

Fordítás: Irígyek vagyunk mint a fene, ezért szóljunk bele tőlünk független szervezetek belügyeibe.

Röviden: az emberek többségének reakciója ezekben az országokban megdöbbentő. Ahelyett hogy szembesülnének az elkerülhetetlennel - és élnének a pozitív hatásokkal - külső segítséget várnak el, minden alap nélkül.

Természetesen a globalizációnak vannak negatív hatásai is, mint minden átfogó változásnak. De ha pár hónapos csecsemőnk "teletölti a pelenkát", akkor nem az a megoldás, hogy beadjuk az árvaházba, hanem az, hogy szépen nekiállunk pelenkázni - ez vele jár.
Vagy ha a fenti étterem tulajdonos helyében vagyunk, és zavar a bevétel kiesés; a nyafogás és a felesleges korlátok helyett esetleg kitehetnénk más ételeket az étlapra, csábíthatnánk át alkalomadtán vendégeket is a szomszédos utcákból, és néhanapján mi magunk is ehetnénk máshol, hogy tapasztalatot szerezzünk, amit akár a saját konyhánkban is hasznosíthatunk.

Mi a bejegyzés jelentősége befektetési szempontból? A Globalizáció megállíthatatlan és természetes folyamat. Élj vele! Ne csodálkozz azon, hogy a külföldiek itthon vesznek cégeket és alkalmaznak munkaerőt. Te is fektess be külföldön bátran, éppen ugyanúgy ahogy itthon tennéd. A falak rég leomlottak. Ha szívesen vennél szálloda/olajipari/bank/gyógyszer részvényeket, akkor a saját hazádat is beleértve nézz körül az egész világban.

Thursday, July 19, 2007

Hogyan értelmezzünk egy csődjelentést?

A napokban csődbe ment az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank két hedge fund-ja. Erről egy közleményt is kiadtak, amelyikben sok a bullshit, de szerencsére van olyan blogger, aki a lényeget kiemeli nekünk itt. Angolul jól tudóknak érdemes elolvasni, én nagyon jót mulattam rajta :)

Monday, July 16, 2007

A szabályozás átka

Bárki, aki a törvényhozás bármely apparátusából, döntés előkészítő szervezetektől, bizottságoktól olvassa a blog-ot (tudom, hogy vannak), kérem fontolják meg az alábbiakat:

Bármikor, ha egy törvény, rendelet, vagy akár azok gyakorlati alkalmazása, sőt értelmezése szigorodik, az ostor nem az azok betartására kötelezett cégeken csattan, hanem a fogyasztókon. Mindig. Az okok egyszerűek:

Mert több nyilvántartást kell vezetni, ami több energiát igényel
Mert több funkciót kell a szervezetben meghatározni, ami több időt és munkaerőt igényel
Mert több szabályzatot kell alkotni, és azok bevezetése és betartása időbe és pénzbe kerül
Mert a vezetés kénytelen az idejének jelentős részét jogászokkal, adótanácsadókkal és könyvvizsgálókkal tölteni, ahelyett hogy a vállalkozás és annak szolgáltatásainak fejlesztésére fordítaná
Mert egy új és innovatív szolgáltatás bevezetése értelmezhetetlen a szigorú és nem egyértelmű törvények miatt, ami időbeli csúszást és egyéb problémákat okozva növeli a költségeket

A szigorúbb törvények nincsenek "ingyen". Soha. A cégek a kötelezettségeik növekedését kénytelen átharítani a fogyasztókra, nincs más választásuk, ők csak addig fognak bármit is csinálni, amíg az megéri nekik. A folyamat egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a szolgáltatások színvonalának csökkenésében, vagy a kötelező adminisztráció és az arra fordított idő emelkedésében érhető tetten. Legrosszabb esetben egy-egy vállalkozás emiatt még a befejezés (legyen az maga a cégé, vagy valamely tevékenységéé) mellett is dönthet, ami az innováció és a verseny visszaszorulását hozhatja magával. Ezek egyike sem jó a fogyasztóknak, és a munkavállalóknak sem.

Vizsgálni kell persze az érem másik oldalát is. Egy-egy törvényi előírás segíthet abban, hogy a cégek etikusan és rendezett körülmények között szolgálják ki az ügyfeleiket. Ez különösen fontos egy pénzügyi, pláne befektetési cég esetén. Ha egy étterem romlott húsból készíti el az ételt, valószínűleg napokon belül zárhat is be. Egy rossz befektetési tanács, ami a csillagokat is leígéri az égről, de a kockázatokat nem említi, viszont néha csak évek múlva hozza meg a nem kívánt eredményét, és az ügyfél valószínűleg nem is ért annyira az ügylethez, hogy észrevegye mi történt, ezért itt érthető módon szigorúbban kell eljárni. De csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. A szigorúság pénzbe kerül, nemcsak a cégeknek, de a felügyelő hatóságoknak is.

Nem elegendő, sőt nevetséges az a hozzáállás: "Szigorítunk egy újabbat a törvényeken, a cégek pedig oldják meg ahogy tudják". Meg fogják oldani. Drágább árakkal, kevesebb és/vagy többet dolgozó munkaerővel, más szolgáltatási színvonallal. Ezért minden egyes szigorítás előtt alaposan el kell gondolkozni, hogy amit a társadalom megnyer a vámon, azt vajon nem veszíti el a réven?

Csodálkozunk azon, hogy amíg külföldön nemigen kell 0,1% feletti részvény tranzakciós jutalékot fizetni, itthon 0,25% alatti jutalék ritka kincs? Nem értjük, hogy itthon miért ennyire problémás, és drága short ügyleteket lebonyolítani?

Lehet, hogy a probléma forrását a túl szigorú és a gyakorlattal lépést tartani nem tudó szabályozásban kell keresnünk.

Friday, July 13, 2007

Összefog a magyar

A mai post kis hazánk itthon lévő vagy idegenbeszakadt tagjait, pontosabban azok zsenialitását dícséri.

Itt van a MOL-ügy. Minden normális piacbarát, liberális gondolkodású ember ellenezné, hogy tisztán nacionalista okokból megvédjünk egy hazai nagyvállalatot állami segítséggel. Kivéve egy esetben: ha az ellenséges felvásárló* jelentős mértékben állami tulajdonban is van, és állami segítséget kap. Ez nem fair play. Ezek után az OMV vezérének nyilatkozata a Financial Times felé több mint felháborító. A MOL teljes joggal, és etikai oldalról is elfogadható formában védi meg magát, sőt a saját részvény felvásárlás amúgy is indokolható lenne. Az OMV vezetése arra az óvodásra emlékeztet, aki odamegy egy nagyobb gyerekhez, megpróbálja a földre vinni, majd amikor az megvédi magát, sírva rohan vissza árulkodni az óvónénihez.

Valószínűleg későn szólok, de a tegnapi Népszabadsásban kiváló írás a MOL vezető közgaszdászáé (Varró László), aki amellett hogy közérthetően írja le a helyzetet, még azt is kiemeli, hogy ha az OMV magántulajdonban lenne, akkor egyedül vennék fel a kesztyűt. Emellett leírja, hogy a MOL mennyivel hatékonyabban működik, mint az OMV.

Teljesen igaza van, és ezt is elértük. Egy magyar vezetésű cég, jobb menedzsmenttel és hatékonyabb gazdálkodással rendelkezik, mint a sógoroké. Ráadásul ügyesebben is terjeszkedik a régióban. Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben.

* - ez a kifejezés azért vicces, mert a hazai gazdasági média számos tagja ötezerszer kiemelte: "Gyurcsány Ferenc az OMV kísérletét ellenséges felvásárlásnak minősítette". A miniszterelnök valóban ezeket a szavakat használta, de az OMV lépésén nincs mit minősíteni, valószínűleg Gyurcsány sem minősítésként hanem tényként közölte, hiszen egyértelműen ellenséges kivásárlási szándékról van szó. Ha egy tőzsdei céget egy másik vállalat a tőzsdén a menedzsmenttel nem egyeztetve vagy őket nem is értesítve szeretne befolyásoló részesedésre szert tenni, az bizony ellenségesnek minősül. Ez a tőzsde része, tehát nem aljas dolog, de akkor is így hívjuk, ehhez nincs szükség minősítgetésekre.

---

Végre a HVG is lehozta a leggazdagabb magyarról szóló hírt, mintegy három hónapos csúszással, de legalább az árfolyamokban közel két hetes csúszásig feljöttek (igaz, nem tudom mior van lapzárta). Vélhetően csak azért most, mert korábban nem nagyon volt ehhez kapcsolható téma. Korrekt, hogy a korábbi újságcikkekre hivatkoznak mindjárt az elején, így kiderül az is, hogy ebben a hírben továbbra is az én blog bejegyzésem és cikkem a kiindulópont.

Thursday, July 12, 2007

Gyengélkedő Európa? - Ugyan már!

Évek óta halljuk, hogy Európa gazdaságával mennyi probléma van, ezerféle ellentét feszíti szét, és több közgazdász egyenesen az euró gyermekkori halálát jelezte előre.

Őszintén: így néz ki egy gyengélkedő deviza mozgása a világ elsőszámú tartalék devizájával szemben?



Nem véletlen a bejegyzés időzítése sem, ugyanis az EUR ismét - sokadszorra - új csúcsot döntött a dollárral szemben.


---

Köszönöm a szavazatokat a Goldenblog-on, végül a második helyet sikerült megszerezni, ami a több száz indulót, és 11 második körös jelöltet tekintve nagyon jó eredmény. Részletek itt.
Nagyon sok levelet kaptam ismerősöktől, de olyanoktól is, akikkel még nem találkoztam, mégis rendszeresen vagy akár az utóbbi napoktól olvassák a blog-ot. A sok bíztatás jelzi nekem, hogy érdemes folytatni, remélem sokak számára hasznos témákat boncolgathatok továbbra is :)

A kategória többi jelöltjének gratulálok, mindegyikük blog-ja magas színvonalú és izgalmas. Gratulálok az első helyezett Tóth Andrásnak. Nem titok, hogy tevékenységi köre nem tartozik a kedvenceim közé, ugyanakkor az értékelésnél magát a blog-ot kell értékelni. Ez pedig egy igen érdekes, és egyben hasznos információkkal is szolgáló webnapló, így megérdemelten lett első, amit a közönségszavazás első helye is bizonyít. Szintén gratulálok Barázsy Ákosnak is, aki az útnyilvántartással foglalkozó blog-jával lett harmadik, abszolút rászolgálva a dobogóra. Utólag elárulhatom, hogy ha fogadnom kellett volna, hogy melyik jelölt nyer, az ő blog-jára tettem volna fel pénzt, de a másik döntősre: a Cégvezető blog-ra, ami viszont a közönségszavazás második helye ellenére nem jutott be az első háromba az összesített eredménynél, számomra meglepő módon. Én mindenesetre bookmarkoltam és rendszeresen olvasni fogom, ha marad ez a színvonal.

Wednesday, July 11, 2007

Tőkepiac élénkítő csomag

Három szakmai szervezet, gyakorlatilag a teljes pénzügyi és ingatlanbefektetési szakma nyílt levélben fordult a kormányzathoz, amelyben a hazai tőkepiacot élénkítő lépések bevezetéséért lobbiznak. A javaslatokat öt pontba szedték, részletes cikk itt olvasható (forrás: Origo.hu). Itt csak az egyes pontok lényegét, és az ahhoz fűződő kommentáromat írom le.

"1. A szakma nemzetközi gyakorlaton és tapasztalatokon nyugvó Hosszú Távú Befektetési Számla bevezetését javasolja a magyar piacon, mellyel a kormányzat támogatná és ösztönözné a lakosság hosszú távú tőkepiaci befektetési kedvét."

Nagyon jó ötlet. Különösen pozitív az, hogy már eleve elvetik azt a rendkívül konzervatív meglátást, hogy a 3 évig egy adott értékpapírt kelljen tartani, ehelyett csak annyi az adómentesség feltétele, hogy a számlán maradjon a pénz.
Reméljük a kormányzat végre napirendjére tűzi a kérdést, az ötlet ugyanis lassan három éves.

"2. A javaslat szerint az ingatlanadó bevezetésével egy időben biztosítani kellene a tőkepiac és az ingatlanpiac közötti átjárhatóságot, a lakossági megtakarításokat illetően adózási és illetékfizetési szempontból. Vagyis ne kelljen 25 százalékos forrásadót fizetni az ingatlan eladása után azoknak, akik ezt a pénzt a nyugdíjpénztárukba, a nyugdíj-előtakarékossági számlájukra vagy az egyes pontban javasolt hosszú távú befektetési számlájukra fizetik be"

Szintén jó ötlet. Számos ügyfélnél tapasztalom, hogy nem éppen optimális - főként lakásokból álló - vagyonukat a szerencsétlen adó és illetékszabályok miatt konzerválják. Talán annyit tennék hozzá, hogy eleve meg kellene különböztetni a pénzügyi és a reálbefektetések adózása közti eltéréseket.

"3. A javaslattevők szorgalmazzák, hogy a középiskolai pénzügyi oktatás kerüljön be a Nemzeti Alaptentervbe(...)."

A javaslat megint csak nem új, és talán erre lenne a legnagyobb szükség. A kormányzat oldaláról minden alkalommal pozitívan fogadták a kezdeményezést, de ez inkább csak udvariassági gesztus volt, és évek óta nem történt konkrét előrelépés az ügyben. Abban 80%-ig biztos vagyok, hogy ez csak idő kérdése.
Az jó lenne, ha a szakmai szervezetek jobban összefognának az ügyben, mert ma több kezdeményezés is fut egymással párhuzamosan. Ezt a saját tapasztalatom is mondatja velem, mert például a Junior Achivement Alapítvánnyal dolgoztunk együtt egy tankönyvön, és más remek anyagok is vannak, amelyek még nagyobb támogatással készültek, de a Nemzeti Alaptantervig egyelőre egyik sem jutott el.

"4. A szakmai szervezetek arra kérik a kormányzatot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a hazai vállalatok tőzsdére lépését a társasági adón keresztül motiválják, hiszen a tőzsde nemcsak nagyobb átláthatóságot és komolyabb versenyhelyzetet teremt, hanem ezen keresztül nagyobb társasági adóalapot is jelentene a költségvetésnek. Azt is kérik a kormánytól, hogy a privatizáció előtt álló cégeknél (MVM Zrt., ÁAK Zrt., MÁV Cargo Zrt., Magyar Posta Zrt., Szerencsejáték Zrt.), és a hosszabb távon állami tulajdonban maradó társaságoknál is fontolja meg a tőzsdére való bevezetés lehetőségét."

Alapvetően minkettő pozitív hatású, és a költségvetésnek inkább több, mint kevesebb bevételt hozna nagy valószínűséggel. A javaslat első részének hatásai kapcsán szkeptikus vagyok, nem hinném hogy a döntéshozatalban jelentősen közrejátszana a társasági adó kedvezmény, a tőzsdére lépés alapvető stratégiai döntés, egészen más motivációk alapján. Más szóval: ha egy cég tőzsdére akar menni, akkor ezt meg fogja tenni adókedvezmény nélkül is, ha nem akar, akkor adókedvezménnyel nem lehet rávenni.
A privatizáció a nyilvánosság számára, majd tőzsdei bevezetés jó ötlet, eddig bevált.

"5. A nyílt levél megfogalmazói javasolják végül, hogy a tőzsdére bevezetett befektetési jegyek a részvényekhez hasonlóan legyenek adóztatva."

Abszolút jogos sőt. Amíg a részvényeknél lehet nettósítani az adóalapot (a nyereségekből levonható a veszteség), addig ezt a befektetési alapoknál nem lehet megtenni. Például, ha egy abszolút hozamú alapon keresel egy évben 500 000 Ft-ot, és egy részvényalapon veszítesz 400 000 Ft-ot, akkor ma az 500 000 Ft utáni 20%-ot le kell adózni, így a teljes nyereséged eltűnik. Ezért nemcsak a tőzsdei, hanem az összes befektetési jegynél bevezetném a nettósítás lehetőségét.

Van az ilyen jellegű konferenciáknak, javaslatoknak általában még egy közös üzenete, akár kimondják, akár nem: "A magyarok itthon fektessenek be, ne menjen külföldre a tőke". Bár logikus és érthető, hogy miért mondják ezt, egy globalizálódó, sőt tőkepiacokat tekintve gyakorlatilag teljesen globalizált világban ezt szélmalomharcnak látom. Akkor fektessünk be itthon ha megéri, és ne azért mert magyarok vagyunk.

De ettől függetlenül a tőkepiac élénkítésére itthon - főleg a lakosság felrázásával - nagy szükség van, és ez meg is fog történni, a kérdés csak az, hogy milyen tempóban következik be.

Monday, July 09, 2007

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (folytatás)

Sok reakciót kaptam a múlt heti, életbiztosítási ügynökök jellemző (tisztelet a kivételnek) gyakorlatát kritikával illető bejegyzésemre. Itt a leggyakrabban felmerült kérdésekre, megjegyzésekre reagálok.

Kaptam olyan kritikát, amely szerint érdekből kritizálom őket, pontosabban azért mert más érdekeim vannak. Az előadásomon mindig elmondom, hogy érdemes több szemszögből megvizsgálni a dolgokat, nem szabad feltétel nélkül bárkinek is elhinni mindent, beleértve saját magamat is. Tartom magam ehhez most is, beszéljenek helyettem azok az újságcikkek, amelyek az itthoni két legolvasottabb gazdasági hetilapban jelentek meg (részletek, a teljes cikkeket is érdemes elolvasni:

http://hvg.hu/hvgfriss/2007.21/200721HVGFriss257.aspx

http://www.fn.hu/hetilap/penzugyek/0606/futnak_penzunk_utan_136587.php)

HVG:



Figyelő:



Volt olyan levél, amelyben kifejezetten az "ügynök" foglalkozás értelmetlenségét szerette volna alátámasztani valaki. Ezzel nem értek egyet. A piacgazdaság fontos részét képezi, hogy a cégek - legyen szó bármilyen tevékenységről - szeretnék eladni termékeiket és szolgáltatásaikat. Ehhez számos csatornát használnak fel a vásárlók felé, ezek egyike lehet az ügynöki hálózat. Ez egy nehéz munka, és önmagában még egyáltalán nem megvetendő, ha valaki ezzel keres pénzt.

Azt viszont már határozottan elfogadhatatlannak tartom, ha valaki ezt a tevékenységét "pénzügyi tanácsadás" fogalma alá rejti, és EGYÁLTÁN nem közli, hogy mivel is foglalkozik valójában. A neten százszámra találni ilyen eseteket. Próbáld csak ki: üsd be a keresőbe, hogy "pénzügyi tanácsadás", vagy klikkelj ide. A találatoknál nézd meg, hogy mely cégek és/vagy magánszemélyek végzik a "pénzügyi tanácsadást", nézd meg hogy közlik-e hogy mely cégeknek ügynökei, majd nézz utánik a Felügyelet honlapján itt. Sok-sok, a találati listából ismerős emberrel és céggel fogsz találkozni. Van ellenpélda, itt például - ha nem is túl jól látható helyen, de közlik, hogy kik a partnerek. (Bár mi nem ebből élünk, de még azok nevét is közöljük, akiket szerződés nélkül is ajánlunk - lehet átvenni a példát).

Szintén súlyos problémát jelent, ha valaki úgy nevezi magát pénzügyi tanácsadónak, hogy semmilyen előképzettsége nincs. Ez probléma az ügyfeleknek, akik így sok esetben egyáltalán nem szakszerű tanácsot kapnak. Szintén probléma azoknak, akik hosszú évek alatt tanulták meg ezt a szakmát (én pl. több mint 10 éve ezt tanulom és folyamatosan képzem magam tovább), tudják hogy mekkora tudás kell hozzá, milyen felelősséggel jár, és elborzadva látják, hogy jelenleg Magyarországon bárki nevezheti magát pénzügyi tanácsadónak, akinek éppen kedve van hozzá - még akkor is ha éppen egy hentes, aki másodállásban életbiztosítási szerződéseket köt az ismerőseivel. Bárkivel kapcsolatban vagy, aki tanácsadónak állítja be magát, nyugodtan kérdezd meg, hogy pontosan hol és milyen képzésen vett részt. Aki nem tud legalább 3 évet felmutatni, az minimum gyanús.

Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az életbiztosítási ügynökök semmilyen információt nem adnak ki arról, hogy mekkora jutalékot kapnak, és mekkora jutalékot fizetnek az ügyfelek. Erről később még lesz szó, de már most utalnák a Figyelő fenti cikkére, amely szerint "a unit-linked termékekre befizetett összegeknek akár 15 százalékát is lenyelik a biztosítók költség gyanánt."

Felmerült az is, hogy a kisemberek számára nincs más tőkeképzési lehetőségük, mint az életbiztosítás. Nagy tévedés. Felsorolok jó néhány befektetési lehetőséget, amit el lehet érni 500 000 Ft alatt is, költséghatékonyan:

Részvény - online brókernél
ETF - online brókernél
Állampapír
Vállalati kötvény
Befektetési Alap
Jelzáloglevél

Mindez nem jelenti azt, hogy az életbiztosítás kivétel nélkül értelmetlen lenne, és az életbiztosítási ügynökök etikátlanul végeznék tevékenységüket minden esetben (pl. egy hölgy ismerősöm állítása szerint csak azokkal köt üzletet, akiknek szüksége van rá - éppen azért hogy ne érezze senki sem hogy átverték). Az esetek többségében viszont sajnos a nem ügyfélnek való szerződés és etikátlan működés a helyzet, lásd a fenti cikkekben írottakat. Reméljük, a lakosság pénzügyi tudásának növekedésével javulás következik be.

Thursday, July 05, 2007

Mely területekre érdemes befektetni a következő 3 évben? - Update

Az alábbi bejegyzésben említettem, hogy kérdezték tőlem, mi lesz a legjobb befektetés a következő három évben. Ez inkább tippjáték, mint "rocket science", de írtam általános tanácsokat és három céget is, amiből egyet emeltem végül ki, kérésre. A teljes cikk a Haszon magazinban olvasható. Az összefoglaló és a leírás erre vonatkozó részét kiemeltem:



Amit itt aláhúznék az az, hogy az árfolyamban látható trend nélkül semmi értelme belevágni, talán ez a legfontosabb befektetési szempont. Kiegészítésül: a Vestas-al igazán jól kereskedni a dán piacon lehet, a Xetra-ra is be lehet vezetni, de itt csak pár ezer darabos a jellemző forgalom, szélesebb a bid/ask spread.

Az összeállítás nagyon jó lett, több olyan befektetési tipp van benne, ami eszembe nem jutott volna, pl. művészi fotó, karóra (!). De egyébként is érdemes megvenni a mostani Haszon magazint, például a végefelé olvasható Jaksity György interjú, annak is 2-3 zseniális válasza miatt. (Remélem senki nem mondja majd, hogy újság ügynök vagyok).

---

Vicces néha a médiában nézni és hallani azokat a bank hirdetéseket, amelyek hiteleket kínálnak. Különösen akkor, ha mindig ugyanaz a család/ember veszi fel a különböző kölcsönöket. Az egyik kedvencem a Provident-es fickó, aki szinte havonta, de fontosabb ünnepeknél felveszi a jó magas kamatozású gyorskölcsönt, szegény egyik adósságból a másikba esik.

Itt pedig az Erste-s családról olvasható egy szerintem mókás összeállítás. Szurkolok nekik, hogy kikászálódjanak az adósságcsapdából.

---

(Sok email-t és commenteket is kaptam az életbiztosítási ügynökökkel kapcsolatos bejegyzésemre, ezért erről még lesz szó. Stay tuned.)

Wednesday, July 04, 2007

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (Cost-average effektus)

Ma délután az amerikai piac zárva tartása miatt írogatás helyett golfozni mentem volna, de...nézzetek ki az ablakon. Így kénytelen vagyok bloggolni :)

Biztosítási ügynökök (gyakran magukat pénzügyi tanácsadónak álcázva) kedvenc példája az ún. cost-average effektus és annak előnyei. A mondandójuk lényege az, hogy ha évente ugyanakkora összeget teszel egy eleinte rosszul teljesítő alapba, akkor fellendüléskor jobban fogsz kijönni az alacsonyabb bekerülési ár miatt. Sokszor idézett példájuk (a számokat minimális mértékben megváltoztattam):



Ha egy jól menő majd megtorpanó eszközalapba invesztálsz, akkor a bekerülési átlagár (itt) 133 lesz, az utolsó ár 150, a nyereséged pedig közel 779 e Ft. Ugyanakkor egy sokkal rosszabbul teljesítő alapnál:



78 lesz az átlagos bekerülési ár, és 100 az utolsó, ami sokkal alacsonyabb mint a fenti esetben, mégis többet nyersz, kicsit több mint 1 785 e Ft-ot. Néha azt is hozzáteszik, hogy tulajdonképpen "az árfolyam csökkenéséből húzol hasznot".

Valójában ez csúsztatás a részükről, nem is kicsi. Egyrészt az árfolyam eséséből semmit nem nyersz, amíg az esik, csak az utána történő emelkedésből. Ha biztosak lehetünk abban, hogy a végén emelkedés lesz, akkor elegendő az alacsony árfolyamok esetén vásárolni.

Erre persze ügynökünk előjöhetne azzal, hogy "akkor még nincs meg a teljes tőke, hiszen azt évente takarítja meg az ügyfél". Rendben induljunk ki ebből a feltételezésből, de jól időzítve. A legalacsonyabb árfolyamon vásárolunk, ami az időszak alatt előfordul, azzal az összeggel, amit addig össze tudtunk gyűjteni (évi 1 m Ft), utána még egyszer a 4. évben, mert "tudjuk" hogy még magasabbra emelkedik az árfolyam:



Így több mint 1 millió Ft-tal többet keresel, ráadásul kevesebbet fektettél be, és az elején még külön elketyeghet a pénzed pl. állampapírban, ami hoz némi kamatot is, de ezzel itt nem is számoltam. Ráadásul akkor még a fenti számítások egyéb hibáit, pl. a jelen és jövőérték nem megfelelő kezeléséről még nem is beszéltem.

Az utolsó példára ügynökünk joggal vetheti fel: nem tudjuk mikor és milyen árfolyamon van az alja, ezért az utolsó táblázat nem reális. Igaza van. De nem tudhatjuk a fenti árfolyamok és példák esetén sem, ezért már ha az elején az általa ajánlott egyenlő befizetések módszerével járunk el, akkor a sikeres alapnál - ha nem fektetjük be mind az 5 milliót az elején, pedig megtehetnénk - akkor másfél milliótól fosztjuk meg magunkat. (Ha akkor még nincs meg az összeg, az a fentiek miatt más tészta).

Ugyanúgy nem tudhatjuk az eleinte zuhanó alapnál sem, hogy később emelkedni fog. "De tudhatjuk" - látom már az ügynök felemelt mutatóujját - "hiszen köztudomású, hogy a részvények 5-10 év alatt emelkednek, stb.". Valóban? Távol-Keleti ország, tomboló ingatlanpiac, szárnyaló részvények, hamarosan talán a világ legnagyobb gazdasága, hogy hangzik? Na ja, 1989 Japán, nézzük mi történt azóta:



A részvények a 17 évvel ezelőtti értéküknek nagyjából a felét érik. Még ha közvetlen összehasonlítás a mai helyzettel nem is lehetséges, arra a példa jól világít rá, hogy

NEM TUDHATJUK MI FOG TÖRTÉNNI - JOBB ESETBEN IS CSAK VALÓSZÍNŰSÍTHETÜNK

Így a sikeres alapnál jobban járnál ha mindjárt az elején többet fektetsz be, de ezt nem tudod előre, a sikertelennél pedig az alján sem lehetsz biztos benne, hogy később emelkedés lesz. A jövőre vonatkozó információhiányodat a cost-average effektus semmilyen formában nem enyhíti, bármely új befektetési egység vásárlásának pillanatában sem lehetsz benne biztos, hogy a) később a jóval feljebb lévő átlagáradat eléri és meghaladja az árfolyam, b) ha többet fektetnél be akkor a lejjebb hozott bekerülési átlagárral nem járnál-e jobban. A cost-average által semmilyen előnyt nem kapsz.

A biztosítási ügynökök egész kifacsart gondolatmenete csak egyetlen célt szolgál: köss életbiztosítási szerződést (ő pedig kapja meg a jutalékát), amelyben évről évre, egyenletesen és szépen fizetni fogod a díjakat, és 10-20 évig nem tudsz komolyabb lehúzás nélkül kiszállni...

Tuesday, July 03, 2007

10+1 Tipp azoknak, akik szakmai gyakorlatot keresnek

Nagyon sok levelet kapok mostanában szakmai gyakorlat után érdeklődő diákoktól. Gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat ezen a téren, hátha mások is tudnak tanulni valamit ebből. Emellett a GoldenBlog miatt megnőtt látogatottság tartalom éhségét is ki szeretném szolgálni :) (itt tudsz szavazni, ha tetszik a blog). Mivel nem vagyok HR-es, sem karrier tanácsadó, a kockázatok és mellékhatások tekintetében tanácsért nézz körül máshol is. Én csak azt tudom leírni, hogy vezetőként milyen hibákat látok és mit tartok fontosnak egy jelentkezőnél, illetve pár éve milyen hibákat követtem el és mire következtetek ezekből. Nézzük akkor:

Minél hamarabb jelentkezz. Elmesélhetném, hogy hány jelentkezést kapok a napokban, lassan a nyár derekán, hogy a nyári gyakorlatot nálunk szeretné eltölteni az illető. A vizsgaidőszaknak lassan már mindenhol vége, a gyakorlatokkal kapcsolatos tudnivalókat rendszerint már tavasz közepén, vagy még korábban kiírják, de még ha nem is teszik, akkor is érdemes körülnézni a szóbejöhető cégek között. Aki az utolsó, vagy az az utáni időpontban jelentkezik, azt sugallja, hogy nem tervez előre.

Mindenképpen készíts szakmai önéletrajzot. Nagyon sokan úgy jelentkeznek, hogy csak pár sorban megkérdezik, jöhetnek-e gyakorlatra. Mivel szinte mindenhová többen, de nem ritkán akár 30-40-en is jelentkeznek, ezért valamilyen szempont szerint választani kell, ehhez pedig a jelölt tudását, erősségeit, stb. már az interjú előtt fel kell térképeznie a szakmai gyakorlatot biztosító cégeknek. Emellett pedig egy profi módon összeállított önéletrajz azt sugallja, hogy precíz és felkészült jelentkezőről van szó. Sokan erre a tanácsra azt szokták mondani, hogy "De hát nekem még nincs munkatapasztalatom és diplomám se, akkor mit árjak be?". A középiskolát, a felsőoktatási intézményen belül az akár később választandó szakokat, érdeklődési köröket, tudásanyagot, nyelvtudást, a rendszeresen olvasótt szaksajtót.

Döntsd el hogy mit szeretnél csinálni és mi érdekel. Számtalan alkalommal előfordult, hogy a jelölt nem tudta, hogy az adott cégnél mit szeretne csinálni. Ilyenkor gyakran azzal érvelnek, hogy mivel még sohasem dolgoztak, nem tudhatják mivel szeretnének a gyakorlat alatt közelebbről megismerkedni. Ez azonban gyenge érv. Ott van az egyetemen a szakosodás, az órák, a könyvtár, az újságok, és a net: ez alapján legalább közelítőleg mond meg, hogy mihez van kedved.

Tájékozódj előzetesen mind a szakterületről, mind a cégről. Rendkívül kínos helyzetbe hozhatod magad, ha alapvető kérdésekre sem tudsz válaszolni. Konkrét eset: egy lány szeretett volna nálunk gyakorlaton elhelyezkedni, és hamar kiderült, hogy egy konkurens cégnél is járt interjún. Természetesen megkérdeztük, hogy mi volt a benyomása róluk, de ő egy darabig csak zavartan nézegette a padlót, majd kibökte: "A WC-jükben ugyanolyan csempe van, mint nálunk." Nos, ha bármit is hallott volna korábban a befektetési területről, vagy a tőzsdéről, legalább 1-2 értelmes mondatot kinyöghetett volna.

Ne próbálj haverkodni. A legtöbb esetben aki interjúztat, vagy a szárnyai alá vesz a gyakorlat során, ha csak pár évvel is, de idősebb nálad és értékes tapasztalatokkal gazdagabb. Soha nem fog egyenlő félként tekinteni rád, talán egy munka utáni sör esetén igen, de a munkahelyen sohasem. Légy könnyed és közvetlen, de még véletlenül se vidd túlzásba, pláne az interjún. Ott és a gyakorlat során később is ő van döntési helyzetben, ha tanulni szeretnél, fogadd el hogy ő a főnök. Ez van, eljön majd a te időd is.

A mennyiségi elv ritkán jön be. Soha ne küldj ki többszáz email-t, mondván hogy "ha csak 1% bejön...". Egyrészt még ha a szám stimmel is, igen kicsi a valószínűsége, hogy éppen onnan válaszolnak, ami téged érdekel, vagy ahol sokat tudnál tanulni (valószínűbb hogy ott kell valaki, aki kávét tud főzni...). Másrészt a "Tisztelt Cégvezető!" megszólítás nem éppen bizalomgerjesztő.

Elsőre SEMMIKÉPPEN ne fogadj el értékesítési gyakorlatot kínáló állást. Sok cég, ahol a megfáradt és kiégett alkalmazottak elmennek szabadságra, az értékesítők alacsonyabb rendű munkáira az igen olcsó, vagy ingyen dolgozó egyetemistákat szemelik ki. Az a munka azok számára, akiknek kevés gyakorlatuk van az új emberek, vagy a hivatalos telefonok kezelésében lélekölő, monoton, sőt kifejezetten megalázó is lehet. Ráadásul tanulni csak egy dolgot fogsz belőle: még egyszer nem fogadsz el ilyen állást.

Légy rövid és lényegretörő. Bárki, akinek email-t küldesz, vagy akivel beszélni fogsz, elfoglalt ember és nem szereti, ha rabolják az idejét. Sokan azt hiszik, hogy egy terjedelmes levéllel, amiben sztorizgatnak leveszik a lábáról a kiszemelt cég kompetens munkatársát. Alapvetően érdekes olvasni ezeket a leveleket, de 7-8 ilyen után sokan már végig sem olvassák ezeket. Inkább 10-15 nem túl terjengős mondatban fogalmazd meg a motivációs leveledben, hogy miért az adott cégnél és területen szeretnél dolgozni, mit tudsz nyújtni a cégnek és te mit szeretnél tanulni az együttműködésből.

Ne közöld, hogy a gyakorlat kötelező, X ideig tart, és "kénytelen vagyok valahol letölteni". Ez nagyon amatőr hibának tűnik, de minden évben legalább öten kimondva, és még háromszor ennyien érzékeltetve jelzik, hogy nekik ez csak egy kötelező gyakorlat, amin csak szeretnének túlesni. Az interjún ebből már gyanítani fogják, hogy a motivációd nincs a csúcson, és drasztikusan csökkennek az esélyeid.

Ha jó csaj vagy, használd ki! Viccesen hangzik, de igaz. Már az önéletrajzodban érdemes egy visszafogott, de az arc szépségét kihangsúlyozó képet küldeni. Egészalakos kép viszont túlzás. A jó képpel többszörösére növeled az esélyeit, hogy behívnak egy interjúra, főként kisebb cégeknél. Ezt követően már más szempontok fognak szerepet (legalábbis részben) játszani, de legalább bejutottál az ajtón, néha ez sem könnyű. Az interjún viszont szigorúan tilos kurvásan (igen, leírtam ezt a szót egy tőzsdei, üzleti blog-ban, baj?) kinézni, a visszafogott elegancia a nyerő. Abban, hogy a sikeres felvételt követően miként lehet lerázni a próbálkozó férfikollégákat - már ha le akarod rázni egyáltalán őket - én egészen biztosan nem fogok tudni tanácsot adni, erre ott van a csajos témákat boncolgató Nők Lapja Café. ;)

Tartsd a kapcsolatot. Ha már sikerült szakmai gyakorlatra bejutni valami izgalmas helyre, gyakran 30 másik jelentkezőt megelőzve, akkor élj is a lehetőséggel, és ne hagyd kihúnyni a lángot. A gyakorlat után pár hetenként - ha a gyakorlat jól sikerült - érdemes egy-egy érdeklődő email-t küldeni volt főnöködnek, munkatársaidnak, esetleg ha szakmai oldalról találkozol valami újjal az egyetemen, elküldeni nekik. Valószínűleg már tudni fognak erről mindent, de látják, hogy te sem feledkezel meg róluk és motivált vagy. Ha életben tartod a kapcsolatot, könnyen lehet hogy kérés nélkül megvan a helyed a következő szakmai gyakorlatra, vagy akár állásra.

Monday, July 02, 2007

Fektessünk brókercégekbe és tőzsdékbe?

A Napi Gazdaság cikke alapján egyre nő a vagyonosok száma és az általuk kontrollált tőke, ezért érdemes olyan cégekbe fektetni, amelyek az ő pénzüket forgatják, vagy a rendszerükön keresztül áramlik át a tőke. A hivatkozott interjúban elsősorban brókercégekre, alapkezelőkre, és tőzsdékre gondoltak. A logika elsőre jónak tűnik.

Jobban megvizsgálva azért találni benne kivetnivalót. A vagyonosok számának növekedése még nem jelenti azt, hogy vagyonuk átlagot meghaladó mértékben nő. Szintén nem jelenti azt, hogy a jövőben feltétlenül jobban fog nőni, mint a kis és közepes vagyonnal rendelkezőké. A nagyobb vagyon nem jelenti azt, hogy az említett cégek forgalma növekedni fog (pl. ritkább kereskedés, részvénypiaci visszaesés). A nagyobb forgalom nem jelenti az eredmények, pláne a jövedelmezőség növekedését (pl. piaci verseny, növekvő költségek). De még ha mindez rendben is van, akkor sem biztos, hogy gyorsabb növekedés lesz, mint más szektorokban. Inkább azt érdemes mondani, hogy a tőzsdei, pénzügyi piacokon tapasztalt folyamatokra különösen érzékenyen reagáló ágazatokról van szó, ezért ha bízunk abban, hogy az emelkedés tovább folytatódik, akkor érdemes itt keresgélni. Ez pedig nemcsak a vagyonosok számának növekedésétől függ.

A cikkből a legfontosabbnak inkább azt gondolom, hogy akik gazdagnak nevezhetőek, nagyrészt a GDP növekedés mellett a tőzsdei árfolyamokból profitáltak, tehát befektettek és kitartottak, nem 1-2 év alatt akartak meggazdagodni. Ugyanakkor kockáztattak és nemcsak az infláció ellen védekeztek, hanem árfolyamukban erősen ingadozó, de magasabb hozamú lehetőségeket választottak. A kitartásuk és kockázatuk kifizetődő, hiszen pár százalékos hozamkülönbség 10-20-30 év alatt sokszoros tőkenövekedést jelent. Ehhez pedig nemcsak a befektetési szolgáltatókba lehetett fektetni, de az sem volt rossz ötlet.

Itthon nem nagyon találni a fent említett tevékenységű vállalatok közül egyet sem, esetleg a Quaestor említhető meg, de ott is csak a cégcsoport egy tagja a brókerház. Így aztán kénytelenek vagyunk a nemzetközi piacokon ezt megtenni. A "kénytelenek vagyunk" itt kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy mivel nincs hazai gyártású személyautó, ezért "kénytelen vagyok" importból vásárolni :) Szóval globális világban élünk, felejtsük el az országhatárokat.

Ha már befektetési cégek. Láttatok már olyat, hogy egy hedge fund a honlapján részletesen leírja, hogy mi található az irodai hűtőben? :) Transzparencia mindenek felett!