Broke – The New American Dream (Michael Covel)
Történt, hogy Michael Covel, akit több blog bejegyzésben és szakirodalom kritikában említettem, a Facebook ismerősei között meghirdetett egy lehetőséget. Aki az Amazon.com-on értékelést írt a Trendkövetésről szóló (lásd itt) könyvéről, annak is a legfrissebb verziójáról, megkapja a dokumentumfilmjét DVD-n. Mivel már amúgy is megírtam a kritikát a blog hazai olvasóinak, csak egy gyors fordítást kellett megcsinálnom, és bő egy hét múlva meg is kaptam a filmet, amit egyelőre nemhogy hazánkban, de Európa nagy részében sem mutattak be.
A dokumentumfilm címe Broke – The New American Dream, ami annyit tesz: Tönkremenve – Az Új Amerikai Álom. A DVD borítóján sokatmondóan egy birka látható, a háttérben több társával, amint legelésznek egy mezőn.
A film leírása, és az előzetes alapján arra gyanakodhatunk, hogy a 2008-s válság okait kutatja, akár egészen mély oknyomozó módon. Vajon tényleg ez a helyzet?
A film az első három percben egy kifejezetten idegesítő, teátrális jelenettel indul, ahol az alkotó - mesélő mély tekintettekkel, rövid, de jelentőségteljesnek szánt hallgatásokkal, és széles karmozdulatokkal indít terjengős merítésű filozofálgatásba a gazdasági helyzetről, benne rövid és helyenként ironikusnak gondolt vágásokkal. Megijedünk, de aztán elkezdődik az igazi dokumentumfilm, és viszonylag gyorsan megnyugodhatunk.
A stílus minden ízében Michael Moore, olyan az egész, mintha a celluloidot az áruházban kapható Moore-szósszal szórták volna be, és sütőzacskóban aranybarnára sütöttek volna, minden más hozzáadása nélkül. Ez még akkor is így van, ha a konklúzió teljesen más, mint Moore filmjeiben. Ugyanazok a beállítások, hasonló jelent struktúra, érvelések, gúnyos jelenetek bizonytalankodó interjúalanyokkal, beszélgetést visszautasító szakmai hírességek kőkemény alázása, vágások, tempó, archív játékfilmek bejátszása. Nem is beszélve a hatásvadász elemekről, amiben Covel meglátogat egy birka farmot humorosan a mondanivalóra hajazva, aminek nagyjából annyi értelme van, mint amikor Moore ellátogatott Oregonba, hogy az ottani rendőrök terrorizmus elleni felkészültségének hiányáról regéljen. Covel-nek ez az első dokumentumfilmje, nem gyakorlott, így a stílust nemes egyszerűséggel kölcsönvette attól, aki a sajátjával képes a legnagyobb vihart kavarni.
Az alkotás első harmadában az ingatlanpiaci összeomlásról, annak okairól láthatunk összefoglalást. Semmi olyan nem hangzik el, amit ne tudhatnánk, de bárki számára érthető nyelven elmagyarázzák, hogy mi is történt, látványos képekkel, valós életből vett példákkal. Az azért különösen megrázó, ahogy Miami vonzáskörzetének egyik településén egy ingatlanügynökkel autóval körbejárják az utcákat, és kiderül: a házak jó része üresen áll. Majd fejbe vág minket az állítólagos statisztika, miszerint az Egyesült Államokban több mint 18 millió (!) üres ház van. Kérdés, miként készítik ezt a statisztikát, de ha fele ennyi, az akkor is megdöbbentően sok.
Az első igazán érdekes rész itt következik, ahol átlagemberek a nappalijukban, a kezükben a gyerekükkel a bedőlt házuk miatt sok mindenkit hibáztatnak, de magukat nem – ez egyiküktől szó szerint így elhangzik a filmben. Majd jön a kegyetlenül igaz riposzt a szakértőktől: saját döntésük volt az ingatlanspekuláció, korábban kerestek rajta, most vesztettek, és gyakran nem volt meg a megfelelő hátterük, így a zuhanásnál megrendült anyagi helyzetük. Az ingatlanügynök ki is mondja: nem őket kell sajnálni, hanem mindenki mást, akinek adójából kisegítik őket vagy a hiteleket biztosító bankokat. Az üzenet egyértelmű, de sokan ezen a ponton még nem értenének vele egyet.
Ekkor még következik egy kanyar a média hatásáról, és arról, hogy mennyi értelme van követni a nagy gazdasági híradók és műsorok tanácsait. Különösen nagy telitalálat, ahogy a médiában gyakran szereplő Barry Ritholtz nyíltan kimondja, hogy nem attól hívnak vissza interjúalanyokat rendszeresen, hogy jókat mondanak, mert ennek nincs igazi jelentősége.
Innen jön egy éles váltás, szinte másodpercre pontosan a film felénél, és Covel az emberek lottózási szokásairól kezd forgatni. Megtudhatjuk, hogy a világ összes lottóbevétele kb. 200 milliárd dollár (nagyjából a magyar GDP-nek megfelelő összeg). Látványosan kiderül, hogy az embereknek kevés fogalma van az esélyekről. Pókerjátékosok és gyakorlott tőzsdei spekulánsok szólalnak meg, és a valószínűségekről beszélnek. Ezen a ponton válik ez az egyik leghasznosabb dokumentumfilmmé, amit a nézők többsége életében látott. Hamar jön a párhuzam a póker és a tőzsde, azok pszichológiája, a valószínűségei és kockázatkezelése között. Jönnek az ismerős üzenetek a jósolgatás értelmetlenségéről, szabályrendszerekről, a „nem az a fontos, hogy igazam legyen”-ről, a hozzáállásról. Mégis, ez nem hat elcsépeltnek, mert megfelelő ütemben, adagokban és kellő eleganciával adagolják nekünk. A végén még következik egy visszacsatolás a válságra: mindig is lesznek, és nem lehet előre látni őket, és ne kövessük birkaként a tömeget. Az egyéni felelősség és a döntés szabadságának hangsúlyozása a végén a cím ellenére optimista felhanggal zárja a kis utazást.
Összességében a Broke hátrányai közé tartozik a néhol kissé hatásvadász elemek használata, az, hogy valamelyest rövid, Covel kék vagy fekete pólóban való flangálása, és az is, hogy elvétve érezni némi izzadságszagot az irányban, hogy ő legyen a liberteriánus Michel Moore.
A film megnézése után egyértelműen az az érzésem volt, hogy két dokumentumfilmet néztem meg. Az elsőt a válságról, és a másodikat a csordaszellem elkerüléséről. Valószínűleg az történt, hogy Covel elkezdte forgatni az utóbbit, majd beütött a válság, és kibővítette meglovagolva az aktuális témát, amivel több ember figyelmét tudja felkelteni. Ezt a döntés meg lehet érteni, annak köszönhetően, hogy mindez nem ment a „második film” rovására, sőt jelentőségét képes volt aláhúzni.
Hatalmas előny továbbá, hogy amit a film mond az velejéig igaz, érthető struktúrában, általában szórakoztató módon kerül tálalásra, de leginkább mégis az, hogy a fontos mondanivalót igen komoly emberek, Nobel-díjas közgazdászok és legendás vagyonkezelők mondják ki, mint például Markowitz, Harding, Rogers, Vernon Smith, Hite, Abraham, Miller, Möbius
A filmről bővebben.
Hamarosan még egy filmekkel kapcsolatos bejegyzés lesz. Természetesen ezek bekerülnek a szakirodalmat és filmeket ismertető gyűjtésünkbe (PDF) is.
---
Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:
Történt, hogy Michael Covel, akit több blog bejegyzésben és szakirodalom kritikában említettem, a Facebook ismerősei között meghirdetett egy lehetőséget. Aki az Amazon.com-on értékelést írt a Trendkövetésről szóló (lásd itt) könyvéről, annak is a legfrissebb verziójáról, megkapja a dokumentumfilmjét DVD-n. Mivel már amúgy is megírtam a kritikát a blog hazai olvasóinak, csak egy gyors fordítást kellett megcsinálnom, és bő egy hét múlva meg is kaptam a filmet, amit egyelőre nemhogy hazánkban, de Európa nagy részében sem mutattak be.
A dokumentumfilm címe Broke – The New American Dream, ami annyit tesz: Tönkremenve – Az Új Amerikai Álom. A DVD borítóján sokatmondóan egy birka látható, a háttérben több társával, amint legelésznek egy mezőn.
A film leírása, és az előzetes alapján arra gyanakodhatunk, hogy a 2008-s válság okait kutatja, akár egészen mély oknyomozó módon. Vajon tényleg ez a helyzet?
A film az első három percben egy kifejezetten idegesítő, teátrális jelenettel indul, ahol az alkotó - mesélő mély tekintettekkel, rövid, de jelentőségteljesnek szánt hallgatásokkal, és széles karmozdulatokkal indít terjengős merítésű filozofálgatásba a gazdasági helyzetről, benne rövid és helyenként ironikusnak gondolt vágásokkal. Megijedünk, de aztán elkezdődik az igazi dokumentumfilm, és viszonylag gyorsan megnyugodhatunk.
A stílus minden ízében Michael Moore, olyan az egész, mintha a celluloidot az áruházban kapható Moore-szósszal szórták volna be, és sütőzacskóban aranybarnára sütöttek volna, minden más hozzáadása nélkül. Ez még akkor is így van, ha a konklúzió teljesen más, mint Moore filmjeiben. Ugyanazok a beállítások, hasonló jelent struktúra, érvelések, gúnyos jelenetek bizonytalankodó interjúalanyokkal, beszélgetést visszautasító szakmai hírességek kőkemény alázása, vágások, tempó, archív játékfilmek bejátszása. Nem is beszélve a hatásvadász elemekről, amiben Covel meglátogat egy birka farmot humorosan a mondanivalóra hajazva, aminek nagyjából annyi értelme van, mint amikor Moore ellátogatott Oregonba, hogy az ottani rendőrök terrorizmus elleni felkészültségének hiányáról regéljen. Covel-nek ez az első dokumentumfilmje, nem gyakorlott, így a stílust nemes egyszerűséggel kölcsönvette attól, aki a sajátjával képes a legnagyobb vihart kavarni.
Az alkotás első harmadában az ingatlanpiaci összeomlásról, annak okairól láthatunk összefoglalást. Semmi olyan nem hangzik el, amit ne tudhatnánk, de bárki számára érthető nyelven elmagyarázzák, hogy mi is történt, látványos képekkel, valós életből vett példákkal. Az azért különösen megrázó, ahogy Miami vonzáskörzetének egyik településén egy ingatlanügynökkel autóval körbejárják az utcákat, és kiderül: a házak jó része üresen áll. Majd fejbe vág minket az állítólagos statisztika, miszerint az Egyesült Államokban több mint 18 millió (!) üres ház van. Kérdés, miként készítik ezt a statisztikát, de ha fele ennyi, az akkor is megdöbbentően sok.
Az első igazán érdekes rész itt következik, ahol átlagemberek a nappalijukban, a kezükben a gyerekükkel a bedőlt házuk miatt sok mindenkit hibáztatnak, de magukat nem – ez egyiküktől szó szerint így elhangzik a filmben. Majd jön a kegyetlenül igaz riposzt a szakértőktől: saját döntésük volt az ingatlanspekuláció, korábban kerestek rajta, most vesztettek, és gyakran nem volt meg a megfelelő hátterük, így a zuhanásnál megrendült anyagi helyzetük. Az ingatlanügynök ki is mondja: nem őket kell sajnálni, hanem mindenki mást, akinek adójából kisegítik őket vagy a hiteleket biztosító bankokat. Az üzenet egyértelmű, de sokan ezen a ponton még nem értenének vele egyet.
Ekkor még következik egy kanyar a média hatásáról, és arról, hogy mennyi értelme van követni a nagy gazdasági híradók és műsorok tanácsait. Különösen nagy telitalálat, ahogy a médiában gyakran szereplő Barry Ritholtz nyíltan kimondja, hogy nem attól hívnak vissza interjúalanyokat rendszeresen, hogy jókat mondanak, mert ennek nincs igazi jelentősége.
Innen jön egy éles váltás, szinte másodpercre pontosan a film felénél, és Covel az emberek lottózási szokásairól kezd forgatni. Megtudhatjuk, hogy a világ összes lottóbevétele kb. 200 milliárd dollár (nagyjából a magyar GDP-nek megfelelő összeg). Látványosan kiderül, hogy az embereknek kevés fogalma van az esélyekről. Pókerjátékosok és gyakorlott tőzsdei spekulánsok szólalnak meg, és a valószínűségekről beszélnek. Ezen a ponton válik ez az egyik leghasznosabb dokumentumfilmmé, amit a nézők többsége életében látott. Hamar jön a párhuzam a póker és a tőzsde, azok pszichológiája, a valószínűségei és kockázatkezelése között. Jönnek az ismerős üzenetek a jósolgatás értelmetlenségéről, szabályrendszerekről, a „nem az a fontos, hogy igazam legyen”-ről, a hozzáállásról. Mégis, ez nem hat elcsépeltnek, mert megfelelő ütemben, adagokban és kellő eleganciával adagolják nekünk. A végén még következik egy visszacsatolás a válságra: mindig is lesznek, és nem lehet előre látni őket, és ne kövessük birkaként a tömeget. Az egyéni felelősség és a döntés szabadságának hangsúlyozása a végén a cím ellenére optimista felhanggal zárja a kis utazást.
Összességében a Broke hátrányai közé tartozik a néhol kissé hatásvadász elemek használata, az, hogy valamelyest rövid, Covel kék vagy fekete pólóban való flangálása, és az is, hogy elvétve érezni némi izzadságszagot az irányban, hogy ő legyen a liberteriánus Michel Moore.
A film megnézése után egyértelműen az az érzésem volt, hogy két dokumentumfilmet néztem meg. Az elsőt a válságról, és a másodikat a csordaszellem elkerüléséről. Valószínűleg az történt, hogy Covel elkezdte forgatni az utóbbit, majd beütött a válság, és kibővítette meglovagolva az aktuális témát, amivel több ember figyelmét tudja felkelteni. Ezt a döntés meg lehet érteni, annak köszönhetően, hogy mindez nem ment a „második film” rovására, sőt jelentőségét képes volt aláhúzni.
Hatalmas előny továbbá, hogy amit a film mond az velejéig igaz, érthető struktúrában, általában szórakoztató módon kerül tálalásra, de leginkább mégis az, hogy a fontos mondanivalót igen komoly emberek, Nobel-díjas közgazdászok és legendás vagyonkezelők mondják ki, mint például Markowitz, Harding, Rogers, Vernon Smith, Hite, Abraham, Miller, Möbius
A filmről bővebben.
Hamarosan még egy filmekkel kapcsolatos bejegyzés lesz. Természetesen ezek bekerülnek a szakirodalmat és filmeket ismertető gyűjtésünkbe (PDF) is.
---
Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:
- Samuelson died :( . He was THE most important economist before the world learned that maths is not the only tool in economics. RIP
- "Csak egészség legyen" - Az elmúlt majdnem két hónapban négy egymástól teljesen független olyan egészségügyi... http://tumblr.com/xxd4o3xgl
- On Saxo's 2010 predictions (just for fun), Agree: 9, 10; Probably: 1, 2, 5, 7, Absolutely dumb: 3, 4, 6, 8. http://is.gd/5re87
- Time's Person Of The Year is a decent choice. Bernanke worked hard to prevent a global economic depression (eg. -30% GDP), succeeded so far.
- Scanning for 2009 high revenue growth stocks juts for curiosity. Almost only mining and finance comes up.
- Hogyan lesz 2%-os reálbércsökkenésből 8%-os fogyasztáscsökkenés? - A KSH friss jelentésében (jel10910.pdf) az... http://tumblr.com/xxd4s2xso
- A Portfolii.hu beszólt Róna Péternek, és teljesen igazuk is van: http://is.gd/5E79I
- "Tanulni, tanulni, tanulni" Évekig ezzel a poénnal zártam előadásokat és Lenin képével, erre kiderül, h Sztálin mondta :) http://is.gd/5EKHf
- The True Odds of Airborne Terror: Shared by Balazs Faluvegi Így érdemes logikusan gondolkozni, érzelmi alapon v.. http://bit.ly/57DkkI
- Úgy tűnik, idén kevesebb a tőzsdei jósolgatás a következő évre. Nincs is értelme, főleg 2 ilyen év után. Inkább a rövidtávú esélyeket nézem.
- Photo: Nasdaq Composite breaks away from the S&P 500? On the chart above, you can see an almost perfect... http://tumblr.com/xxd586axp
No comments:
Post a Comment