Kétfajta lottó létezik. Nem a játék szervezését, nem a típusát, nem is a nyeremény kifizetési módját tekintve. A fejünkben léteznek belőle különbözőek.
Az egyikben pontosan kiszámoljuk a nyerési esélyeket, és a nyereményt, a szelvény árát, valamint a játékosok számát (és esetlegesen a számválasztási módszerüket) a képletben elhelyezve megnézhetjük, hogy mekkora valószínűséggel nyerhetünk. Mivel a szerencsejátékokat szervező cégeknek költségeik vannak, nyereségre törekszenek és emellett magas adókat is kell befizetniük, szinte sohasem fordul elő, hogy érdemes részt venni a játékban. Nagyon ritkán előfordulhatnak kivételek, ilyen volt esetleg - a játékosok számától függően - a tavaly nyári hatoslottó esete, amikor 2 milliárd forint felett volt a nyeremény, miközben az összes kombináció szorozva a szelvények árával alig több mint 1,6 mrd Ft. Bár ilyen egyszerű lenne, erről szólt is egy akkor született bejegyzésem, Garantált Telitalálat a Hatoslottón? címmel.
Az írás végén azonban megemlítettem egy másik lehetőséget a lottószelvény vásárlás motivációjára: "Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok."
Éppen ez az a gondolatmenet, amit a kutatók is alátámasztottnak találtak a New York Times cikkében. A reménykedés önmagában is örömforrás. Érdemes megvenni 200 Ft-ért a 100 Ft szelvényenkénti nettó kifizetésű kis papírfecnit, hogy a reménykedés öröme és izgalma átjárjon belül. Ezzel az érveléssel nem tudok vitatkozni, és ezért ez a második típusú lottó már valóban sokkal érdekesebb.
Nem mindig a racionális megközelítés a jó, és nemcsak azért, mert az irracionális világban a racionális szemlélet nehezebben hoz kézzelfogható eredményeket, gyenge alkalmazkodóképessége okán. Hanem azért is, mert az irracionális is valós motiváció lehet, és ennek nem lehet kifejezni az értékét. Erre érzett rá a Mastercard zseniális hirdetés sorozatával, és a racionális és számszerűsíthető, valamint a megfoghatatlan és irracionális egyvelegére bíztatta potenciális ügyfeleit.
A befektetési területre sokan szeretnek úgy gondolni, mint egy letisztult és kalkulálható területre. De a technikai elemzés vagy a behavioral finance bebizonyította, hogy ez nem teljes kép. Itt is az egyveleg működik jól. Nem éri meg a magas hozamért kockáztatni, ha nem tudsz aludni emiatt. De nem is éri meg teljesen nyugodtnak maradni, ha esélyed sincs arra, hogy az infláció hozamát felülmúld. A hozam képviseli a példában a racionálist és a számszerűsíthető, míg az alvás nyugalma az irracionálist és a megfoghatatlant. Hogy hol a kettő ideális hibrid elegye, az minden befektető legnehezebb döntése. Főként azért, mert a második komponens miatt csak utólag érezhető át a döntés jelentősége, és sokan összezavarodnak, amikor megtapasztalják. Ezerszer láttam másokon és magamon is.
Ha a döntéshozatalunk és a motivációink hibrid rendszerben dolgoznak együtt, akkor a befektetéseket is érdemes így összeállítanunk, legyen benne magas és alacsony kockázatú is. Később, amikor jobban megismerjük hogy mi a fontos számunkra, változtathatunk az arányokon.
Az egyikben pontosan kiszámoljuk a nyerési esélyeket, és a nyereményt, a szelvény árát, valamint a játékosok számát (és esetlegesen a számválasztási módszerüket) a képletben elhelyezve megnézhetjük, hogy mekkora valószínűséggel nyerhetünk. Mivel a szerencsejátékokat szervező cégeknek költségeik vannak, nyereségre törekszenek és emellett magas adókat is kell befizetniük, szinte sohasem fordul elő, hogy érdemes részt venni a játékban. Nagyon ritkán előfordulhatnak kivételek, ilyen volt esetleg - a játékosok számától függően - a tavaly nyári hatoslottó esete, amikor 2 milliárd forint felett volt a nyeremény, miközben az összes kombináció szorozva a szelvények árával alig több mint 1,6 mrd Ft. Bár ilyen egyszerű lenne, erről szólt is egy akkor született bejegyzésem, Garantált Telitalálat a Hatoslottón? címmel.
Az írás végén azonban megemlítettem egy másik lehetőséget a lottószelvény vásárlás motivációjára: "Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok."
Éppen ez az a gondolatmenet, amit a kutatók is alátámasztottnak találtak a New York Times cikkében. A reménykedés önmagában is örömforrás. Érdemes megvenni 200 Ft-ért a 100 Ft szelvényenkénti nettó kifizetésű kis papírfecnit, hogy a reménykedés öröme és izgalma átjárjon belül. Ezzel az érveléssel nem tudok vitatkozni, és ezért ez a második típusú lottó már valóban sokkal érdekesebb.
Nem mindig a racionális megközelítés a jó, és nemcsak azért, mert az irracionális világban a racionális szemlélet nehezebben hoz kézzelfogható eredményeket, gyenge alkalmazkodóképessége okán. Hanem azért is, mert az irracionális is valós motiváció lehet, és ennek nem lehet kifejezni az értékét. Erre érzett rá a Mastercard zseniális hirdetés sorozatával, és a racionális és számszerűsíthető, valamint a megfoghatatlan és irracionális egyvelegére bíztatta potenciális ügyfeleit.
A befektetési területre sokan szeretnek úgy gondolni, mint egy letisztult és kalkulálható területre. De a technikai elemzés vagy a behavioral finance bebizonyította, hogy ez nem teljes kép. Itt is az egyveleg működik jól. Nem éri meg a magas hozamért kockáztatni, ha nem tudsz aludni emiatt. De nem is éri meg teljesen nyugodtnak maradni, ha esélyed sincs arra, hogy az infláció hozamát felülmúld. A hozam képviseli a példában a racionálist és a számszerűsíthető, míg az alvás nyugalma az irracionálist és a megfoghatatlant. Hogy hol a kettő ideális hibrid elegye, az minden befektető legnehezebb döntése. Főként azért, mert a második komponens miatt csak utólag érezhető át a döntés jelentősége, és sokan összezavarodnak, amikor megtapasztalják. Ezerszer láttam másokon és magamon is.
Ha a döntéshozatalunk és a motivációink hibrid rendszerben dolgoznak együtt, akkor a befektetéseket is érdemes így összeállítanunk, legyen benne magas és alacsony kockázatú is. Később, amikor jobban megismerjük hogy mi a fontos számunkra, változtathatunk az arányokon.
No comments:
Post a Comment