Figyelő - egy zseniális és egy kétségbeejtően rossz cikk

Az eheti Figyelő magyar gazdasági újsághoz képest meglepő határozottsággal és ügyes útvonalakon kritizálja a Brokernet-et. Azt, hogy az életbiztosítások és főként az azt körülvevő ügynöki munka kapcsán mi a véleményem, aki követi a blog-ot úgyis ismeri. A hati üzleti magazin cikkeit érdemes elolvasni, itt csak pár érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az ügynökök a cikk szerint is a folyamatos életbiztosítások éves díjának 100-180%-át kapják. Ha tehát belevágsz egy 10-20 éves életbiztosításba, akkor mielőtt aláírsz bármit is gondolj arra, hogy 1-2 évig valamennyi befizetett díjad az ügynöké lesz, vagyis azé az emberé, legyen később akármilyen a helyzet, aki az életbiztosítás előnyeiről meg akar győzni. Ez önmagában egyébként még nem feltétlenül baj, csak az esélyeidet csökkenti. Érdekes az is, hogy a Figyelő munkatársai bejutottak egy zártkörű Brokernet rendezvényre, ahol az ügynököket eladási technikákra tanították - nem mondok semmit, érdemes elolvasni.

Ami viszont teljes kuriózum, az az, ahogyan a Brokernet vezetősége reagált a készülődő cikkre. Először elutasították az interjú lehetőségét, majd az írásban mégis megküldött kérdések(!) alapján úgy vélték, hogy a cikk nem mutatná be az ő szempontjaikat., nem is válaszoltak rájuk. Ezért inkább megjelentettek az újságban egy két oldalas hirdetést, próbálván javítani a presztizsüket. Hogy ez jól sikerült-e arra PR szakemberek válaszolhatnak, mindenesetre a két oldalon néhány kivételtől eltekintve az életbiztosító és banki partnerek vezetőitől olvashatunk dicsérő sorokat. Ezeknek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az életbiztosítások és azok értékesítési technikái milyenek az ügyfelek szempontjából, hiszen éppen azok nyilatkozta elégedetten, akiknek érdekük a termékek ügyfelekre való tukmálása minden áron.

---

Szomorú tény ugyanakkor, hogy olykor a Figyelő újságírói is szarvashibákat követnek el, igaz. egy egészen más témakörben. Szintén a legfrissebb számban elképesztő pontatlanság található. A "Túl a világvégén" című cikkükben a világ makrogazdasági helyzetéről írnak. Mindjárt a cikk elején leírják, hogy a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat. Ez nyilvánvalóan teljes képtelenség, hiszen a fejlett országok teljes költségvetése ennek töredéke, például az Egyesült Államoké bevételi oldalon mintegy 2,5, míg kiadási oldalon közel 3 trillió, vagyis 2500, illetve 3000 milliárd dollár, ami a fenti szám 0,07%-a, illetve 0,09%-a (két tizedesjegyre kerekítve), miközben az USA a világ abszolút számokban vett legnagyobb költségvetésével rendelkezik. Ha a példa kedvéért feltételezzük is, hogy az Egyesült Államok költségvetése a teljes fejlett világ (bármit is értünk ezalatt) állami költségvetései kiadási oldalának egytizenegyedét teszi ki, akkor a "fejlett országok" a cikk alapján teljes aktuális költségvetésük százszorosát vennék kölcsön állampapírok fejében. Ez nyilvánvaló képtelenség. Az összehasonlítás kedvéért ez nagyjából olyan, mintha Magyarország a következő 1-2 évben 1 400 000 000 000 000 Ft-ot, vagyis 1400 ezer milliárd forint hitelt venne fel. Ez az IMF csomag kétszázhétszerese, a magyar lakosság lélekszámára vetítve személyenként 140 millió Ft. Másik példával élve: a fenti tévedés olyan, mintha azt mondanánk: egy család évente 3 m Ft-ot fizet ki napi szintű kiadásaira, de a pénzügyi válság miatt hitelfelvételre szorul, mondjuk a háza megtartása érdekében, és emiatt kb. 330 m Ft hitelt venne fel egyetlen év alatt.

Az újság a nyilvánvalóan pontatlan adat kapcsán "elemzői becslésekre" hivatkozik, de ennél nem közöl pontosabb forrást. Keresésre sem lehetett az adott összegre bármilyen utalást találni, de az nagyon valószínű, hogy a szerző vagy az elemző egy teljes ezres nagyságrendet tévedett. Az Egyesült Államokban a költségvetési hiány, amit finanszírozni kell 1000 milliárd dollár körülire várható, ezt más EU-s országokkal együtt és valamivel kevésbé rossz jövő évet feltételezve nagyjából a 3500 milliárd dolláros számot vagy annál 10-30%-kal magasabb összeget kaphatunk eredményül.

Miért kellene fennakadni az egyértelmű elütésen - kérdezhetné bárki, aki nem olvasta a cikket. Azért, mert hamar kiderül, hogy nem egyszerű elütéséről van szó. A szerző ugyanis a mondat végén külön megmagyarázza, hogy a trillió a milliárd ezerszerese, és még ki is emeli, hogy az amerikai GDP 14 trillió környékén alakult). Ezzel már önmagában leírta a teljes képtelenséget, miszerint a maximum 2 év alatt felveendő hitel a gazdaság teljesítményének töbszázszorosa. Ám a szerző rátesz még egy lapáttal. Külön kiemelten, és nagybetűvel jelzi, hogy az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni, méghozzá a mentőcsomagok finanszírozásáért (a mentőcsomagok teljes nagysága egyébként mindent egybevéve nem éri el a 10 trillió vagy 10 000 milliárd dollárt - ami globális szinten így is rendkívül megterhelő összegnek számít). Tehát nemcsak megismétli a hibáját, hanem még külön ki is emeli. A 3500 trillió dollár egyébként majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ teljes GDP-jét és hasonlóan sokszorosan a világ teljes pénzkínálatát és teljes vagyonát. Szomorú, hogy egy magas minőségű újság ekkora butaságot többször, külön elmagyarázva és ki is emelve képes volt leírni. Akárhonnan is származik a becslés, az biztos, hogy az újságíró egy pillanatig sem gondolkodott el, hogy mit is ír le, és a szerkesztők sem foglalkoztak vele.

Egy ismerősöm szokta mondani, ha egy gazdag embert lát: "Ennyi pénz nincs is a világon". Ezúttal igaza lenne.

Az életbiztosítások adókedvezményének eltölréséről

A napokban a belpolitikai csatározások, és az általános válság miatti aggodalmak között zárójelben alig kapott hangot az a hír, hogy a kormány tervei szerint eltörli az életbiztosítások adókedvezményét. Jól tudjuk, hogy ezek valójában befektetési termékek, és a kockázati rész, azaz baleset, halál és egyéb nem kívánt események esetén járó összegeket kevésbé lényegesek, mint a befizetett pénz befektetése és az adókedvezmények. Sokan azonnal úgy reagáltak a tervre, hogy ezzel tovább károsítják a befektetési hajlandóságot, és a megtakarítási szerkezet tovább fog romlani. A beöltöztetett befektetés is jobb, mint a valós, ezért részben egyetértek velük, de a kép árnyaltabb.

Minden adó esetén a kormánynak általánosságban két - első látásra egymásnek ellentmondó - elvet kell elsősorban szem előtt tartania:

• Egyenlőség elve. Sem a fogyasztókkal, sem a szolgáltatókkal szemben nem fair, ha az egyik lehetőség előnyt kap az alacsonyabb adókulcsok vagy a kedvezmények révén. Ha Tihamér péksége 10%-os kulcs mellett adózik, míg Gerzsoné 50% mellett, addig Tihamér nevetve halomra keresi magát, Gerzson pedig örül, ha megél, pedig mindketten ugyanolyan keményen dolgoznak. Ráadásul jó esély van rá, hogy Tihamértól olcsóbban vehetik meg a kenyeret, míg Gerzson vásárlói rosszabbul járnak. A pénzügyi területen annyival bonyolódik a helyzet, hogy az információs asszimetria miatt a fogyasztók közül sokan nem ismerik fel, hogy még a kedvezmények ellenére sem járnak jobban.
• Ösztönzés elve. Ha a teljes nemzetgazdaság, a társadalom, és a fogyasztók közös érdeke, akkor esetenként az állam az adókulcsokkal, támogatásokkal, kedvezményekkel mégis előnyben részesíthet egyes piaci szereplőket, illetve azok szolgáltatásait, termékeit. Ha Gerzson kenyere egészséges tudomisénmilyenteljeskiörlésű lisztből készül, amitől egészségesebbek lesznek az emberek, míg Tihamérétől elhíznak, akkor a teljes közösség együttes érdeke, hogy inkább Gerzson kenyerét egyék az emberek. Ezért ő kaphat alacsonyabb adókulcsot, vagy minden vásárló 100 Ft-ot vásárlásonként az államtól, amit egyösszegben év végén vonhat le az adóalapjából (de ez nem kötelező, így a szabad választás megmarad). Kevesebben halnak meg infarktusban, boldogabbak lesznek és még az egészségügy is kevesebbe kerül. Pénzügyi területen persze itt is bonyolultabb a helyzet, hiszen több esetben nehéz előre megmondani, hogy pontosan melyik befektetés az "egészségesebb".

Hogy a két fő elv között hol van az egyensúly, az örök vita tárgya. A részleteken hónapokig el lehetne vitatkozni, ezért itt csak egy fontos sarokpontot emelnék ki.

Az ösztönzési elven belül is meg kell, hogy jelenjen a konzekvencia elve. Ha azért adunk adókedvezményt, mert hosszútávú az adott befektetés, akkor más hasonló hasznosságú hosszútávú befektetésnek is ugyanilyen adókedvezményt kell kapnia. Jelenleg Magyarországon egyetlen olyan valós pénzügyi befektetés van, amelyik 10 év után kamat vagy árfolyamadómentességet biztosít: az életbiztosítások. Minden más után 20% adót kell fizetni, kivéve a NYESZ-t vagy az önkéntes nyugdíjpénztárat, ahol viszont a nyugdíjba vonulást, kell megvárni, így például féfiak esetén minden 52 év alatti állampolgárnál - adózási szempontból - az életbiztosítsnak relatív előnye van, hiába tervez más befektetést hosszú távra.

Jó dolog az életbiztosítások adókedvezményének eltörlése?

Nem, hiszen ezzel a hosszútávú gondolkodás ösztönzésén esik csorba. Sokkal jobb lenne, ha más befektetések is ugyanazt a kedvezményt, és árfolyamnyereség, illetve kamatadómentességet kapnák 10 év után, mint az életbiztosítások.

De ha már ezt nem lépi meg a kormány, akkor a teljes szektor és gazdaság szempontjából jobb, ha ugyanoda rántja vissza a kedvezményeket (ne felejtsük, hogy ezeket is mi adófizetők finanszírozzuk), és ez egy lépés volt ebbe az irányba. Ha futóverseny van, méghozzá az erdőben, akkor az a legjobb, ha minden versenyzőnek jut ultramodern futócipő. Mivel ezt a döntéshozók nem akarták biztosítani (pénzbe kerül, és nem az egyes versenyzők fizettek érte, hanem kapták), ezért jobb, ha nem néhány ultramodern és néhány hagyományos cipővel rendelkező áll rajthoz, hanem ha mindenki ugyanolyan, akár régi sportcipőben. Nem örülnek neki, de legalább fair a játék

Az viszont nem helyes, hogy már megkötött szerződések esetén is megteszik, így visszamenőlegesen változtatnak egyes döntések következményein. Persze mindez még nem végleges, de reméljük, hogy a döntéshozók az egyenlőség, az ösztönzés és a konzekvencia elvét figyelembe veszik majd, és nem csak a tűzoltás elvét tartják szem előtt.

Forrás (portfolio.hu):

Megszünteti a kormány az életbiztosítás adókedvezményét, kétségbe vonva ezzel e pénzügyi megoldás hosszú távú megtakarítási jellegét. (részben teljesen jogosan) Ezzel mintegy 20 milliárd forint adókedvezménytől esik el közel 805 ezer életbiztosítással rendelkező állampolgár.

Körülbelül 3.25 millió életbiztosítási szerződést kezelnek a magyarországi biztosítók. Ezzel az életbiztosítás meghaladja a magán-nyugdíjpénztári számlák számát is, és háromszor múlja felül a lakás-takarékpénztári szerződések számát - írja a Napi Gazdaság.

A biztosítási adókedvezmény az egyik legnépszerűbb kedvezmény, hisz a Pénzügyminisztérium adatai szerint közel 805 ezer állampolgár élt vele, s összesen nagyjából 20 milliárd forintra rúgott az igénybe vétel összege.

Mindez annak ellenére volt így, hogy más adókedvezményekkel együtt legfeljebb 100 ezer forint kedvezményt lehetett igénybe venni és jövedelemkorlát is létezett. Most tehát egy olyan lehetőséget szüntetnek meg pusztán költségvetési szempontok alapján, amely nem kifejezetten az ország elitje számára jelentett könnyebbséget.

A Napi Gazdaság információi szerint azt a biztosítók által benyújtott javaslatot is lesöpörte az asztalról a tárca, amely szerint az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárakhoz és a nyesz-számlákhoz hasonlóan nem adókedvezménnyel, hanem adójóváírás formájában lehetett volna életben tartani az adókedvezményt.

40% veszteségben vagyok, elveszíthetek mindent?

Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék ezzel szinte teljes mértékben megegyező kérdést, akár email-en, akár egy ismerős ismerősétől.

A befektetési jegyekkel kapcsolatban nem értem, hogy azok árfolyamai meddig eshetnek, illetve előfordulhat-e, hogy valaki 100%-ban elveszíti a pénzét, amit befektetési alapban tart. Aggodalmam nem véletlen, hiszen 2 évvel ezelőtt (…) kötöttek a nevemre egy egyösszegű UL biztosítást, amely keretében ázsiai alapba fektettük a pénzem. Sokan azt mondták, hogy nem kel azzal foglalkozni, hogy időnként visszaesik az árfolyam, de most már közel 40 % mínuszban vagyok. Vajon elveszíthetem az összes pénzem? Kiszállni nem tudok, hiszen UL biztosításról van szó.

A válaszom: Igen, ha általánosságban beszélünk róla, akkor a befektetési alapok vagy az életbiztosításnál lévő eszközalapoknál is előfordulhat, hogy az ember minden pénzét elveszíti.

Ez egy elméleti válasz.

A gyakorlati felelet sokkal összetettebb.

Nem mindegy, hogy milyen alapról van szó.

Az egyik végletet a pénzpiaci, likviditási alapok jelentik. Ezeknél szinte teljesen lehetetlen veszíteni. A szinte szót csak azért használom, mert Magyarország teljes pénzügyi összeomlása esetén erre sor kerülhet, de ha ez megtörténik, nem ez lesz a legnagyobb problémánk.

A másik végletet a tiszta részvényalapok, vagy az ehhez hasonló részvényben dúskáló eszközalapok jelentik, illetve a származtatott alapok némelyike. Manapság az embernek a szeme sem rebben, ha 20-30%-os vagy akár ennél is nagyobb mínuszban látja őket az ember.

Ugyanakkor még ezeknél is valószínűtlen, hogy mindent elveszítsen az ember. A jellemző maximális visszaesés 50% környékén van, bár vadabb piacoknál ez egy évtizedben egy-két alkalommal ennél magasabb is szokott lenni.
De az sem igaz, hogy 10 év után mindenképpel nyereséggel száll ki az ember. Ennek a valószínűsége 80% környékén van, ami azért nem egyenlő 100%-kal.

Persze a legtöbb embert bosszanthatja, hogy valószínűségekről beszélek, de a pénzügyi piacok és tágabb értelemben véve a világ a valószínűségekről szól. Aki ezt nem képes elviselni, annak a fent említett pénzpiaci alapokat vagy a rövid távú államkötvényeket ajánlok.

Mit érdemes tenni?

• Alapos döntést hozzunk meg, úgy hogy figyelünk az időtávra (pláne ha életbiztosításról van szó, ami optimális esetben is csak 10 év felett éri meg).

• Határozzuk el, hogy mekkora visszaesést tudunk lelkileg és anyagilag elviselni, és ehhez megfelelő befektetést válasszunk.

• Ha meghoztuk a döntést, tartsuk is magunkat hozzá.

• Ne higgyünk el mindent automatikusan. Tegnap az egyik nagy hazai alapkezelő egyik vezetője mondta nekem, hogy szerinte a 15% éves hozam felett kb. a portfolió menedzserek 1%-a tud teljesíteni (igaz, ebbe az esetleges tőkeáttétel hatásait nem számoltuk bele), és ő tudja miről beszél a cége által kezelt vagyon százmilliárdos nagyságrendű.

Az én véleményem ennél valamivel bátrabb, szerintem a 20% elérhető, de az égvilágon semmi garancia nincs rá, arra sem hogy nem kerül az ember szembe veszteségekkel, és ha sikerül, akkor is ennek az ára a legalább középtávon gondolkozás (3 év felett) és nagymértékű ingadozások (legalább 20%, de akár sokkal több is).

Zabáljon csülköt anélkül, hogy egy dekát is hízna tőle!

"Akciónkban most minden héten megehet egy nagy adag csülköt, és garantáljuk hogy nem fog hízni semennyit sem! Emellett még esélye van arra is, hogy akár 5-10 kilót is le tudjon fogyni.

A Csülök az Öné, a hízás a mienk!

Sőt, újabb jó hírünk van: a csülökre a mi vendégünk lesz, nem kell érte fizetnie egy árva petákot sem.

Ugye milyen csodásan hangzik? Akkor nézzük a részleteket:

Az akcióban való részvétel feltétele, hogy végrehajtja edzésprogramunkat, ami heti három alkalommal történő 15 km-es gyors tempójú futást jelent, edzőnk folyamatos ellenőrzése mellett. Az edzésprogramból időközben kiszállni nem lehet. Az edzésprogram ára hetente: 30 000 Ft."

Kedves .......... Biztosító marketing szakemberei!

Ugye Önök sem vennének részt a fenti akcióban?

Akkor miért traktálják az embereket a fenti reklámszövegekhez hasonló értékű, "tőzsdézz kockázatok nélkük" szintű ostobaságokkal. Önök elég nagyok, tekintélyesek és okosak (és ez most nem irónia, tényleg így gondolom) is ahhoz, hogy ne kelljen ilyen ócska csúsztatásokkal próbálkozniuk, egy vélhetően enélkül is kellő keresletre számot tartó termékükhöz.

A "tőzsdézés" kockázatokkal jár, ezt Önök is nagyon jól tudják. Persze be lehet csomagolni a dolgot egy csak részben pl. részvényekbe fektető konstrukcióba, de az erre jutó tőkerész akkor is kockáztatva lesz. A "biztonság" pedig éppen abból a részből származik, amelyik nem a "tőzsdézés" kategóriájába tartozik. A fenti példában sem a csülök evéstől fogy a kedves vevő, hanem az edzésprogramtól. Gondolom ezek után egyetértenek abban, hogy a csülökkel hirdetni a fogyást vagy a súlymegtartást, legkevesebb unfair megoldás.

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (folytatás)

Sok reakciót kaptam a múlt heti, életbiztosítási ügynökök jellemző (tisztelet a kivételnek) gyakorlatát kritikával illető bejegyzésemre. Itt a leggyakrabban felmerült kérdésekre, megjegyzésekre reagálok.

Kaptam olyan kritikát, amely szerint érdekből kritizálom őket, pontosabban azért mert más érdekeim vannak. Az előadásomon mindig elmondom, hogy érdemes több szemszögből megvizsgálni a dolgokat, nem szabad feltétel nélkül bárkinek is elhinni mindent, beleértve saját magamat is. Tartom magam ehhez most is, beszéljenek helyettem azok az újságcikkek, amelyek az itthoni két legolvasottabb gazdasági hetilapban jelentek meg (részletek, a teljes cikkeket is érdemes elolvasni:

http://hvg.hu/hvgfriss/2007.21/200721HVGFriss257.aspx

http://www.fn.hu/hetilap/penzugyek/0606/futnak_penzunk_utan_136587.php)

HVG:



Figyelő:



Volt olyan levél, amelyben kifejezetten az "ügynök" foglalkozás értelmetlenségét szerette volna alátámasztani valaki. Ezzel nem értek egyet. A piacgazdaság fontos részét képezi, hogy a cégek - legyen szó bármilyen tevékenységről - szeretnék eladni termékeiket és szolgáltatásaikat. Ehhez számos csatornát használnak fel a vásárlók felé, ezek egyike lehet az ügynöki hálózat. Ez egy nehéz munka, és önmagában még egyáltalán nem megvetendő, ha valaki ezzel keres pénzt.

Azt viszont már határozottan elfogadhatatlannak tartom, ha valaki ezt a tevékenységét "pénzügyi tanácsadás" fogalma alá rejti, és EGYÁLTÁN nem közli, hogy mivel is foglalkozik valójában. A neten százszámra találni ilyen eseteket. Próbáld csak ki: üsd be a keresőbe, hogy "pénzügyi tanácsadás", vagy klikkelj ide. A találatoknál nézd meg, hogy mely cégek és/vagy magánszemélyek végzik a "pénzügyi tanácsadást", nézd meg hogy közlik-e hogy mely cégeknek ügynökei, majd nézz utánik a Felügyelet honlapján itt. Sok-sok, a találati listából ismerős emberrel és céggel fogsz találkozni. Van ellenpélda, itt például - ha nem is túl jól látható helyen, de közlik, hogy kik a partnerek. (Bár mi nem ebből élünk, de még azok nevét is közöljük, akiket szerződés nélkül is ajánlunk - lehet átvenni a példát).

Szintén súlyos problémát jelent, ha valaki úgy nevezi magát pénzügyi tanácsadónak, hogy semmilyen előképzettsége nincs. Ez probléma az ügyfeleknek, akik így sok esetben egyáltalán nem szakszerű tanácsot kapnak. Szintén probléma azoknak, akik hosszú évek alatt tanulták meg ezt a szakmát (én pl. több mint 10 éve ezt tanulom és folyamatosan képzem magam tovább), tudják hogy mekkora tudás kell hozzá, milyen felelősséggel jár, és elborzadva látják, hogy jelenleg Magyarországon bárki nevezheti magát pénzügyi tanácsadónak, akinek éppen kedve van hozzá - még akkor is ha éppen egy hentes, aki másodállásban életbiztosítási szerződéseket köt az ismerőseivel. Bárkivel kapcsolatban vagy, aki tanácsadónak állítja be magát, nyugodtan kérdezd meg, hogy pontosan hol és milyen képzésen vett részt. Aki nem tud legalább 3 évet felmutatni, az minimum gyanús.

Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az életbiztosítási ügynökök semmilyen információt nem adnak ki arról, hogy mekkora jutalékot kapnak, és mekkora jutalékot fizetnek az ügyfelek. Erről később még lesz szó, de már most utalnák a Figyelő fenti cikkére, amely szerint "a unit-linked termékekre befizetett összegeknek akár 15 százalékát is lenyelik a biztosítók költség gyanánt."

Felmerült az is, hogy a kisemberek számára nincs más tőkeképzési lehetőségük, mint az életbiztosítás. Nagy tévedés. Felsorolok jó néhány befektetési lehetőséget, amit el lehet érni 500 000 Ft alatt is, költséghatékonyan:

Részvény - online brókernél
ETF - online brókernél
Állampapír
Vállalati kötvény
Befektetési Alap
Jelzáloglevél

Mindez nem jelenti azt, hogy az életbiztosítás kivétel nélkül értelmetlen lenne, és az életbiztosítási ügynökök etikátlanul végeznék tevékenységüket minden esetben (pl. egy hölgy ismerősöm állítása szerint csak azokkal köt üzletet, akiknek szüksége van rá - éppen azért hogy ne érezze senki sem hogy átverték). Az esetek többségében viszont sajnos a nem ügyfélnek való szerződés és etikátlan működés a helyzet, lásd a fenti cikkekben írottakat. Reméljük, a lakosság pénzügyi tudásának növekedésével javulás következik be.

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (Cost-average effektus)

Ma délután az amerikai piac zárva tartása miatt írogatás helyett golfozni mentem volna, de...nézzetek ki az ablakon. Így kénytelen vagyok bloggolni :)

Biztosítási ügynökök (gyakran magukat pénzügyi tanácsadónak álcázva) kedvenc példája az ún. cost-average effektus és annak előnyei. A mondandójuk lényege az, hogy ha évente ugyanakkora összeget teszel egy eleinte rosszul teljesítő alapba, akkor fellendüléskor jobban fogsz kijönni az alacsonyabb bekerülési ár miatt. Sokszor idézett példájuk (a számokat minimális mértékben megváltoztattam):



Ha egy jól menő majd megtorpanó eszközalapba invesztálsz, akkor a bekerülési átlagár (itt) 133 lesz, az utolsó ár 150, a nyereséged pedig közel 779 e Ft. Ugyanakkor egy sokkal rosszabbul teljesítő alapnál:



78 lesz az átlagos bekerülési ár, és 100 az utolsó, ami sokkal alacsonyabb mint a fenti esetben, mégis többet nyersz, kicsit több mint 1 785 e Ft-ot. Néha azt is hozzáteszik, hogy tulajdonképpen "az árfolyam csökkenéséből húzol hasznot".

Valójában ez csúsztatás a részükről, nem is kicsi. Egyrészt az árfolyam eséséből semmit nem nyersz, amíg az esik, csak az utána történő emelkedésből. Ha biztosak lehetünk abban, hogy a végén emelkedés lesz, akkor elegendő az alacsony árfolyamok esetén vásárolni.

Erre persze ügynökünk előjöhetne azzal, hogy "akkor még nincs meg a teljes tőke, hiszen azt évente takarítja meg az ügyfél". Rendben induljunk ki ebből a feltételezésből, de jól időzítve. A legalacsonyabb árfolyamon vásárolunk, ami az időszak alatt előfordul, azzal az összeggel, amit addig össze tudtunk gyűjteni (évi 1 m Ft), utána még egyszer a 4. évben, mert "tudjuk" hogy még magasabbra emelkedik az árfolyam:



Így több mint 1 millió Ft-tal többet keresel, ráadásul kevesebbet fektettél be, és az elején még külön elketyeghet a pénzed pl. állampapírban, ami hoz némi kamatot is, de ezzel itt nem is számoltam. Ráadásul akkor még a fenti számítások egyéb hibáit, pl. a jelen és jövőérték nem megfelelő kezeléséről még nem is beszéltem.

Az utolsó példára ügynökünk joggal vetheti fel: nem tudjuk mikor és milyen árfolyamon van az alja, ezért az utolsó táblázat nem reális. Igaza van. De nem tudhatjuk a fenti árfolyamok és példák esetén sem, ezért már ha az elején az általa ajánlott egyenlő befizetések módszerével járunk el, akkor a sikeres alapnál - ha nem fektetjük be mind az 5 milliót az elején, pedig megtehetnénk - akkor másfél milliótól fosztjuk meg magunkat. (Ha akkor még nincs meg az összeg, az a fentiek miatt más tészta).

Ugyanúgy nem tudhatjuk az eleinte zuhanó alapnál sem, hogy később emelkedni fog. "De tudhatjuk" - látom már az ügynök felemelt mutatóujját - "hiszen köztudomású, hogy a részvények 5-10 év alatt emelkednek, stb.". Valóban? Távol-Keleti ország, tomboló ingatlanpiac, szárnyaló részvények, hamarosan talán a világ legnagyobb gazdasága, hogy hangzik? Na ja, 1989 Japán, nézzük mi történt azóta:



A részvények a 17 évvel ezelőtti értéküknek nagyjából a felét érik. Még ha közvetlen összehasonlítás a mai helyzettel nem is lehetséges, arra a példa jól világít rá, hogy

NEM TUDHATJUK MI FOG TÖRTÉNNI - JOBB ESETBEN IS CSAK VALÓSZÍNŰSÍTHETÜNK

Így a sikeres alapnál jobban járnál ha mindjárt az elején többet fektetsz be, de ezt nem tudod előre, a sikertelennél pedig az alján sem lehetsz biztos benne, hogy később emelkedés lesz. A jövőre vonatkozó információhiányodat a cost-average effektus semmilyen formában nem enyhíti, bármely új befektetési egység vásárlásának pillanatában sem lehetsz benne biztos, hogy a) később a jóval feljebb lévő átlagáradat eléri és meghaladja az árfolyam, b) ha többet fektetnél be akkor a lejjebb hozott bekerülési átlagárral nem járnál-e jobban. A cost-average által semmilyen előnyt nem kapsz.

A biztosítási ügynökök egész kifacsart gondolatmenete csak egyetlen célt szolgál: köss életbiztosítási szerződést (ő pedig kapja meg a jutalékát), amelyben évről évre, egyenletesen és szépen fizetni fogod a díjakat, és 10-20 évig nem tudsz komolyabb lehúzás nélkül kiszállni...