Ennyit keresett átszámítva a Yahoo nemrégiben lemondott vezére részvényopcióin, ha egyenletesen leosztjuk napokra a cég vezetésében eltöltött időszak alatt összehozott 448 millió dollárt. A nem lehívott részvények értéke is közel ugyanennyi.
Mondanom sem kell, Terry Semel nem túl népszerű mostanában, sem a sajtó, sem a netes közösség (a tengerentúlon ez már tulajdonképpen a közvéleményt jelenti), sem a részvényesek körében.
Amikor átvette a cég irányítását 2001 közepén a Yahoo árbevétele brutálisan zuhant vissza, sok sorstársához hasonlóan nem volt messze a cég megszűnése, és egyre növekvő veszteséget halmozott fel. A cég 2001-et 717 milliós árbevétellel (40%-os visszaesés) és közel 93 milliós veszteséggel zárta, a saját tőke pedig nem érte el a 2 milliárd dollárt. 2006 végével viszont 6,5 milliárd dollár az árbevétel, a nyereség 750 millió dollár, a saját tőke több mint 9,1 milliárd dollár. Semel ideje alatt tehát a cég mérlegében több mint 7 milliárdnyi új érték keletkezett (ami önmagában még kevés az ítélethez). Nézzük mi történt a részvénypiacon. 2001 közepén a részvények árfolyama mai árfolyam alapján (stock split miatt) 6-8 dollár környékén mozogtak, míg ma a részvények 27-28 dollárt érnek, ami a teljes cég értékében mintegy 30 milliárd dollárnyi plusz. A Yahoo mind a mai napig stabilan őrzi a vezető pozícióját a világhálón egyedi látogatókat és oldalletöltéseket tekintve is.
Nem is tudom. Ha valaki cégvezetőként 30 milliárd dollárral növelné meg a vállalatom értékét, és abból akár közel 1 milliárd dollárt teljesítményfüggő juttatásban kézhez kapna, elfogadnám. Más oldalról megközelítve: ha befektetnék 10 000 000 Ft-ot XYZ részvényekbe, ami 5 év alatt megötszörözné az értékét, nekem 40 000 000 Ft-os profitot hozva, és arányosan a vezérigazgató ebből kapna kb. 1,2 m Ft-ot, nem lennék mérges, de még morcos sem.
Az érem másik oldala, hogy a Yahoo elveszíteni látszik a keresőháborút az azóta rakétasebességgel felfelé törő Google ellen, és 2006-ban a cég eredményessége (és a részvények árfolyama) számottevő mértékben visszaesett, igaz ekkor korábbi nyereségéhez képest Semel is sokkal kevesebbet tett zsebre. A Google-divat (amelnyek vezérigazgatója Eric E. Schmidt Semel vagyonának hatszorosát kereste a keresőoriás részvényein - ő is jogosan), és a megtorpanó, utat kereső Yahoo stratégia végül Semel bukásához vezetett. De ez nem változtat azon a tényen, hogy 2006 elejéig a volt CEO jól végezte dolgát, de a versenytárs lenyomását már nem tudta véghez vinni, ezért valószínűleg minden oka megvolt rá, hogy lemondjon. Most, és nem 2001-2006 között
Ha piacgazdaságban élünk, akkor el kellene fogadni végre, hogy vannak mocskosul gazdag emberek, akik jogosan, sőt sokszor még etikusan is jutottak ekkora vagyonhoz, például azért mert mások számára ennek a sokszorosát termelték meg. Csak azért mert az összeg az emberek 99,9%-nak elérhetetlenül, sőt szinte felfoghatatlanul sok, elfogadhatatlannak, felháborítónak tartani értelmetlen. Más szóval: irígység.
Mondanom sem kell, Terry Semel nem túl népszerű mostanában, sem a sajtó, sem a netes közösség (a tengerentúlon ez már tulajdonképpen a közvéleményt jelenti), sem a részvényesek körében.
Amikor átvette a cég irányítását 2001 közepén a Yahoo árbevétele brutálisan zuhant vissza, sok sorstársához hasonlóan nem volt messze a cég megszűnése, és egyre növekvő veszteséget halmozott fel. A cég 2001-et 717 milliós árbevétellel (40%-os visszaesés) és közel 93 milliós veszteséggel zárta, a saját tőke pedig nem érte el a 2 milliárd dollárt. 2006 végével viszont 6,5 milliárd dollár az árbevétel, a nyereség 750 millió dollár, a saját tőke több mint 9,1 milliárd dollár. Semel ideje alatt tehát a cég mérlegében több mint 7 milliárdnyi új érték keletkezett (ami önmagában még kevés az ítélethez). Nézzük mi történt a részvénypiacon. 2001 közepén a részvények árfolyama mai árfolyam alapján (stock split miatt) 6-8 dollár környékén mozogtak, míg ma a részvények 27-28 dollárt érnek, ami a teljes cég értékében mintegy 30 milliárd dollárnyi plusz. A Yahoo mind a mai napig stabilan őrzi a vezető pozícióját a világhálón egyedi látogatókat és oldalletöltéseket tekintve is.
Nem is tudom. Ha valaki cégvezetőként 30 milliárd dollárral növelné meg a vállalatom értékét, és abból akár közel 1 milliárd dollárt teljesítményfüggő juttatásban kézhez kapna, elfogadnám. Más oldalról megközelítve: ha befektetnék 10 000 000 Ft-ot XYZ részvényekbe, ami 5 év alatt megötszörözné az értékét, nekem 40 000 000 Ft-os profitot hozva, és arányosan a vezérigazgató ebből kapna kb. 1,2 m Ft-ot, nem lennék mérges, de még morcos sem.
Az érem másik oldala, hogy a Yahoo elveszíteni látszik a keresőháborút az azóta rakétasebességgel felfelé törő Google ellen, és 2006-ban a cég eredményessége (és a részvények árfolyama) számottevő mértékben visszaesett, igaz ekkor korábbi nyereségéhez képest Semel is sokkal kevesebbet tett zsebre. A Google-divat (amelnyek vezérigazgatója Eric E. Schmidt Semel vagyonának hatszorosát kereste a keresőoriás részvényein - ő is jogosan), és a megtorpanó, utat kereső Yahoo stratégia végül Semel bukásához vezetett. De ez nem változtat azon a tényen, hogy 2006 elejéig a volt CEO jól végezte dolgát, de a versenytárs lenyomását már nem tudta véghez vinni, ezért valószínűleg minden oka megvolt rá, hogy lemondjon. Most, és nem 2001-2006 között
Ha piacgazdaságban élünk, akkor el kellene fogadni végre, hogy vannak mocskosul gazdag emberek, akik jogosan, sőt sokszor még etikusan is jutottak ekkora vagyonhoz, például azért mert mások számára ennek a sokszorosát termelték meg. Csak azért mert az összeg az emberek 99,9%-nak elérhetetlenül, sőt szinte felfoghatatlanul sok, elfogadhatatlannak, felháborítónak tartani értelmetlen. Más szóval: irígység.
