Sport Tőzsde

A tőzsde sokkal több "termék" kereskedelmére alkalmas, mint gondolnánk. Emlékszünk még a CO2 kereskedésre?

Az egyik legizgalamasabb terület emellett a sport "tőzsdék" fejlődése, amelyek éve óta jelen vannak, és egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a sportfogadások piacáról. A koncepció egyszerű: ahelyett, hogy a fogadók (fájdalmas széles marzs, emiatt alacsony odds-ok mellett) a fogadóirodával kötnék a fogadásokat, a fogadók egy internetes rendszeren keresztül egy piacon, kvázi-tőzsdén, egymással fogadnak. Az oddsok jelentik a kötési, illetve a vételi és eladási árakat. A fogadni kívánt összegek a mennyiséget. A két éllovas cég, ahol lehet a piacon "vevőt" és eladót" keresni fogadási ajánlatunkra, a Betfair és a Betdaq.

Az elsőnél például arra, hogy Lewis Hamilton lesz az F1 idei világbajnoka 1,7-1,71, míg a másodiknál 1,69-1,72 bid-ask mellett lehet fogadni. Alonso a második, de ő már 3-as feletti szorzóval szerepel mindkét helyen. A szép az egészben az, hogy ha valaki bízott az ifjú britben az idény elején, nem kell megvárnia a világbajnokság végét, hanem 3 hónapja "eladott" 3-4-es szorzó környékén, és most alacsony áron zárva pozícióját bezsebeli a nyereséget (ami elvileg még tovább nőhet, ha csökken az odds és nem zárja a pozíciót). A legnagyobb nem "tőzsdei", hanem hagyományos rendszerben lévő fogadóirodánál, a William Hill-nél egyébként csak 1,5-ös szorzó mellett lehet fogadni Hamiltonra, és "eladni" nem lehet, így sokkal rosszabbul jár(na) az ember.

A Betfair és a Betdaq között most nagyon kiélesedett a verseny, ahol már reklámetikai szabályok felrúgását is megengedik maguknak a felek. Íme az egyik aktuális hirdetés:

"Végy olcsón, ne adj el soha"

Ez az Economist egyik blog-jának egyik bejegyzéséhez tartozó címe. Ezúttal azonban nem befektetési stratégiáról, hanem a klímaváltozás elleni védelemről van szó. Korábban már írtam a CO2 tőzsdéről, ahol a magas kibocsátók megvásárolják a kibocsátási lehetőséget, akik pedig alulteljesítették a kvótát, eladhatják nekik. Ezzel hatékonyan lehet csökkenteni a kibocsátást, hiszen mindenki a saját üteme és büdzséje szerint állhat a kérdéshez.

Ez persze elsősorban nagy cégeknek szól, de már magánszemélyek is hozzájárulhatnak a kibocsátás csökkentéséhez. Az ötlet egyszerű, de remek: végy egy (vagy több) tonna CO2 kibocsátást, és ne add el! Ha tartod a pozíciót, akkor kiveszed a felhasználási keretből, ezt már nem lehet felhasználni. A technikai lebonyolítást a co2quota.org címen egy alapítvány végzi.

Én vettem 1 tonnával (eléggé az elejét csíptem el - 226. vagyok), valószínűleg nem utoljára. Tedd ezt te is! Küld tovább másoknak is!



A co2quota.org oldalára Antal Dániel blog-ja hívta fel a figyelmet, köszönet érte.

CO2 kereskedés

Napjaink egyik leginkább fenyegető kihívása az emberiség számára a globális felmelegedés.

A hét végén láttam az Al Gore inspirálta Kellemetlen Igazság című filmet. Minden szempontból az egyik legjobb dokumentum film volt, amit valaha láttam. Profi, megérintő, mégsem csöpögős, és egyáltalán nem unalmas. A film honlapján mindenki talál statisztikát a klímváltozásról, és arról is, hogy mit tehet a csökkentés érdekében:

http://www.climatecrisis.net

Egyetlen dolog zavart benne. Al Gore és a készítők szót sem ejtettek az EU CO2 tőzsdéjéről.

http://www.euets.com/

Pedig ez az egyik legjobb kezdeményezés az emberiség CO2 kibocsátásának visszaszorítására. A lényeg az, hogy minden ország és minden nagyobb CO2 kibocsátó kap egy kvótát, amelynek erejéig a légkörbe eregetheti az üvegházhatást okozó gázt. A teljes kvótamennyiség országonként a Kyoto-i egyezmény alapján kerül meghatározásra. Az országok, gyárak, emberek azonban nem egyformák. Csak úgy mint az aktuális szituációjuk. Van, aki éppen megengedheti magának a komolyabb beruházást a környezetvédelemi beruházáshoz, van aki nem. Aki igen, az kevesebb CO2-t bocsát ki, és ezért a kvótája alatt "teljesít". A maradékot eladhatja a "CO2 tőzsdén". Aki pedig túllépi a kvótát, az kénytelen megvásárolni. Ennyit arról, hogy a tőzsde nem használható a környezetvédelem érdekében.