Részvények és kamatok a tengerentúlon

Rendszeresek azok az elemzések, amelyek a részvénypiacot a hagyományos P/E (árfolyam/nyereség) alapon a historikus átlagokra visszavezetve értékelik. Az érvelésük lényege, hogy ami például 8 évvel ezelőtt adott szinten olcsónak számított, az most is annak számít. Az összefüggés azonban nem veszi figyelembe, hogy a környezet változó, a cégek eredmény változási dinamikája más, és ami a legfontosabb: az alternatív lehetőségek hozama sem ugyanaz, sőt.

A nagy intézményi befektetők alapvető allokációs dilemmája az, hogy tőkéjük mekkora részarányát csoportosítsák kockázatmentes és kockázatos, de számottevő növekedéssel kecsegtető lehetőségekbe. Az utóbbi elsősorban a részvénypiacot, az előbbi pedig a szintén gigantikus méretű állampapír piacot jelenti. Ezért érdemes megnézni, hogy az állampapír hozamok miként alakultak a részvénypiac értékeltségéhez képest a múltban.

Egy tipikus fundamentális elemzéssel alátámasztott, érték alapú befektetés, ami domináns az intézményi befektetők eszköztárában, és az általuk a térképen lévő nagy kapitalizációs vállalatok kiválasztása esetén, a reális, de még belátható időtáv 5 év. Ezért az 5 éves államkötvények hozamát vettem figyelembe az összehasonlításnál.

Az alábbi grafikonon az említett állampapír hozam látszik pirossal, amíg részvények adott évi egy részvényre jutó nyereségének (amit ők termeltek meg - EPS) az árfolyamhoz viszonyított nyeresége látszik (az ún. earnings yield), az S&P 500 részvényei esetén pedig kékkel.

Ahogy láthatjuk, a két befektetési lehetőség nagyjából azonos hosszú távú hozamokkal kecsegtette volna a befektetőket, amennyiben elfogadnánk azt a feltételezést, hogy a részvényárfolyamok változása ilyen időtávok mellett nagyjából az eredmény növekedésének felel meg, időközben hajmeresztő ingadozásokkal tarkítva. Úgy tűnik, hogy a részvények növekedési lehetőségek miatti potenciálját kiegyensúlyozzák annak kockázatai, így a piac ennek tükrében azonos adott évi hozamot vár el tőlük (és ezen túl változó elképzelések mellett árazza be a növekedést).

Azonban 2007 környékén a két hozam elszakad egymástól, és a divergencia enyhe megszakításokkal azóta is tart. Ezt a folyamatot még jobban szemlélteti az alábbi ábra, ami a két hozam arányát mutatja meg nekünk. Ha 2011-ben az S&P 500 vállalatainak sikerül elérni a korábbi rekordév, 2006 eredményeit, akkor az S&P 500-ra számított EPS érték kerekítve 88 lesz. Emellett az érték mellett a részvények hozama nem számítva a növekedési lehetőségeket 3,3-szorosa az államkötvényekének. Ha az elemzők által valószínűbbnek tartott 93 lesz az EPS, akkor a mutató 3,5-et mutat (ez látszik a grafikonon). Nem elképzelhetetlen a 100-as EPS sem, ebben az esetben a kérdéses szám meghaladhatja a 3,7-et is. Ez egészen elképesztő különbség, főleg annak tudatában, hogy ismerjük az amerikai államadósság egyre fokozódó kockázatait is.

Fontos, hogy ezekben az adatokban időbeli eltolódás van a döntés időpontjához képest. A P/E esetén az év utolsó napján még nem lehetett tudni, hogy mekkorák lesznek a nyereségek az utolsó negyedévben. Az állampapír hozamok esetén az év első napját vettem figyelembe, az év során ezt már lehet tudni, de ez változhat az esztendő folyamán a döntés időpontjáig (még ha ennek drasztikus eltérése ritkán is fordul elő). Most is, az 5 éves állampapír hozama 2,02%-ról 2,15%-ra nőtt közel 4 hónap alatt, de még ez sem okozott 7%-nál nagyobb eltérést az arányszám mutatóban.

A kockázatmentes hozamszint az alternatíva mellett még két okból szintén nagyon fontos. Az egyik, hogy a tőkeáttétel finanszírozását nagyon könnyűvé és olcsóvá teszi, ami a részvénypiacon a vételi spekuláció egyik igen fontos üzemanyagát jelenti. A másik, hogy a párhuzamosan meglévő alacsony kamatlábak a reálgazdaságba is könnyebben ontanak pénzt, ami a beruházások és a fogyasztások növekedésén keresztül szintén visszahatnak az árfolyamokra.

Mindezek alapján a részvények nem 10-20%-kal tűnnek alulértékeltnek, ahogy a historikus átlagra utalók állítják, hanem ennek többszörösével. A két hozam közötti eltérés azonban a kötvényhozamok emelkedésével is eltűnhet csak úgy, mint egyszerre a két folyamattal: a részvényárfolyamok növekedésével és párhuzamosan a kötvényárfolyamok esésével.

A piac persze nem ostoba. A különös helyzet fennállására az ad okot, hogy az adósság problémák egyre inkább ráncolják a szemöldököket. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az árfolyam növekedés csak az Egyesült Államokon belül tűnik nagynak. Egy külföldi befektető ebből igen keveset lát, mert a dollár értékvesztése a részvényeken elért nyereség jó részét eltünteti a hazai devizájában. A részvények csak részben tűnnek olcsónak a hatékonyság növekedésével, és egyre inkább igaz az, hogy csak abban a dollárban értékelődnek fel – az eredményeikkel együtt – amely sok más szemszögből nézve egyre kevesebbet ér.

A nulla közeli kamatláb monetáris politikája is azt jelzi, hogy Amerika a nyomasztó adósság problémáját elsősorban nem a költségvetés rendezésével, hanem a pénz gazdaságba való pumpálásával (és pénze ezen keresztüli elértéktelenedésével) oldja meg, ami legalább eszközár, de akár más jellegű inflációhoz is vezet. A részvények az ezeket érintő eszközökhöz tartoznak, ha ezt az utat folytatják, az kijelöli a további irányt a részvényindexeknek.

---

Jótékony célú előadás a tőzsdeguruk által alkalmazott stratégiákról: www.bwm.hu/eloadas

Honnan tudod, hogy veszélyben vagy?

Lehet-e előre tudni, hogy mikor omlanak össze a világ tőzsdéi? Sokan állítják, hogy igen. Közülük van, aki időpontokat mond, mint a maják híres 2012-je esetén teszik azt sokan a világvége kapcsán. A jóslatok és az időpontok különbözőek és széles körben oszlanak el, ezért mindig lesz olyan, amelyik majd "beválik". Mások azt a taktikát választják, hogy rendszeresen beharangozzák az összeomlást, így értelemszerű, hogy előbb-utóbb be is következik, ami a próféciákban szerepel. Van olyan nemzetközi szinten ismert elemző, aki évtizedek óta ebből él (a jóslat-business-ről egy remek cikk Moneywheel-től itt) A magam részéről állíthatom, hogy fogalmam sincs arról, mikor következik be az újabb tőzsdekrach. Egy teljes tőzsdei karrier során néhány alkalommal elkerülhetetlen, hogy beleszaladjon az ember egy-egy pofonba. Az ilyen sosem kellemes, de ki lehet heverni. Van azonban egy biztos módja annak, hogy ne heverd ki.

Néhány napja egy érdemes levelet kaptam, amely a Hedge Fund blog-on írottakkal kapcsolatban tett fel egy kérdést.

A napokban olvasgattam a Hedgefund.hu oldalukat, és látva hogy a legnagyobbak, akik a világviszonylatban az élen vannak, azok tudnak elérni nettó éves hozamot átlagban 20-30% ot ami már nagyon jónak számít a piacon. Láttam hogy az egyik Hedge Fund vezér Salem Abraham-nak volt olyan éve amikor brutto 75%-ot ért el. Hogy létezik hogy a világ legjobb tőzsdegurujai, éves szinten csak ennyit tudnak elérni? Azért kérdezem, mert magam is tőzsdézem, forexezem és automatizált, illetve manuál kereskedéssel, a havi 10-30% szokott lenni átlagban. Nyílván nem egyforma lehet a kockázatkezelés, de a sokszor a Hedgefundoknál elért drawdown 40% is volt vagy még több, ami nem az épp jó kockázatkezelés bizonyítéka! Hogy létezik hogy csak ekkora eredményeket képesek produkálni? A bruttó hozamból hány százalék a sikerdíj, és a levonás átlagban?

Sajnos azt kell, hogy mondjam: a levél klasszikus csapdahelyzetet árul el, és nagyon sokszor találkoztam már ezzel akár levelek, történetek útján, akár kezdődő ügyfélkapcsolatok esetén.

A biztos jele annak, hogy veszélyben vannak a befektetéseid:

Magas hozamot szeretnél elérni rajtuk, de keresed annak a módját, hogy egyáltalán ne ingadozzon az értékük.

A magas hozamú befektetések abszolút velejárója a kockázat megjelenése, amely elsősorban az ingadozás mértékében jelenik meg. Nincs kiskapu, nem lehet átrepülni a szakadék felett, eddig lezuhant mindenki aki megpróbálta magától. Akik viszont vállalják, hogy az út göröngyös, a függőhidat pedig lengeti a szél, rendszerint át szoktak jutni a túloldalra. Mi az a 3 jel, ami egyértelműen mutatja, hogy valaki szárnyakat akar növeszteni (hogy aztán a mélybe zuhanjon)?

• Feltűnően magas hozam. Korábban írtam, hogy mennyi a hosszútávon elérhető maximális hozam, amit a legnagyobbak elérnek (PDF formában itt). Ez valahol 30% környékén van, és nagyon keveseknek sikerül, még a harcedzett Hedge Fund világ tagjainak is kevesebb mint 1%-a képes erre tartósan. A kérdés küldője havi 10% esetén évi 213%, 30% esetén pedig 2229%-os hozamot produkálna az újra befektetési hatással. Ha a nyereséget azonnal kiveszi, akkor is, évi 120%-ról, vagy 360%-ról beszélünk. Ezek a számok már bőven olyan magasak, hogy meg kell szólaltassa a csengőt: hogyan létezik, hogy valaki ekkora hozamot ér el, miközben a legnagyobb befektetők és spekulánsok is mérföldekkel ez alatt vannak, és a bankban évi 5%-ot kapunk a pénzünkért? Létezik olyan tudás, ami azt ilyen könnyen elérhetővé teszi számunkra? Amivel a kockázatmentesnek tekintett hozam legkevesebb 24-szeresét, a leghíresebb Hedge Fund vezéreknek a négyszeresét érik el? (és ha létezik, te pedig megvetted, akkor vajon miért lenne hajlandó bárki is ezt eladni?)

• Közel tökéletesen konzisztens teljesítmény. Az árfolyamok alap természete, hogy rövid és középtávon, tömegpszichológiára visszavezethető okok miatt ingadoznak. Ha minden hónapban nyerni szeretnél, akkor valamennyi esetben pontosan el kellene találnod, hogy melyik irányba mész. Ha többféle piacon, többféle eszközben vagy benne, akkor elég a többségét, de annak a valószínűsége, hogy minden egyes alkalommal ezt meg tudd tenni, elenyészően kicsi. A másik megoldás lehetne, hogy nagyon rövid időtávra mész le, és magas kereskedési frekvenciát tartasz fent. Ha több száz ügyletet kötsz egy hónapban, akkor már viszonylag alacsony profit factor is elég lehet ahhoz, hogy 95%-os megbízhatósággal tudj nyereséggel zárni egy-egy hónapot. Lépjünk túl azon, hogy a 95% sem 100%. Sokkal nagyobb baj az, hogy rövid távra leereszkedve az esélyek folyamatosan romlanak. A tranzakciók explicit és implicit költségei fajlagosan drasztikusan megemelkednek. Az árfolyamok kilengései csökkennek, ezért az elérhető nyereségek arányaiban viszont jelentős mértékben lecsökkennek. Az megtörténhet, hogy valaki még ilyen körülmények között is képes nyereséget termelni, de hogy azt minden piaci szituációban, minden rövid kis időszakban megtegye?

• A hit, hogy te jobban csinálod, hogy te valami különlegeset tudsz, amit mások nem. A világon több tízmillió embernek vannak spekulatív jellegű pozíciói a főbb pénzügyi piacokon. A többségük kiforrott elképzelés és stratégia nélkül van jelen a piacon, de több százezerre tehető azok száma, akik folyamatosan tesztelnek és új stratégiákat próbálnak ki. Vannak, akik évtizedek óta csinálják ezt. Vannak cégek, ahol több tízmillió dolláros infrastruktúra és több száz ember dolgozik azon, hogy pénzt csikarjon ki a piacokból. Van olyan Hedge Fund, nevesül a DE Shaw, amelyik 1000 fő feletti, válogatottan éles elméjű embert tart a kerítésen belül erre a célra. Rajtuk kívül van néhány kiválasztott spekuláns, aki intuitív módon érzi a piacot. Azt szoktam mondani, hogy 1000 emberből 3 esetén igaz ez. Akiket ismerek és ide tartoznak, azok sem csinálnak 100% feletti hozamokat, és bőven vannak rossz időszakaik. Mennyi a valószínűsége annak, hogy te vagy az általad választott vagyonkezelési megoldás sikerrel száll szembe ekkora túlerővel szemben, és veri meg őket többszörösen, könnyedén, ráadásul minden rövid kis időszakban?
  

Első látásra a logikával szembe megy, hogy éppen a jó teljesítmény és a folyamatos nyereség az intő jel. Aki azonban már elmélyedt a pénzügyi piacok sajátosságaiban, és felmérte, átérezte, hogy mennyire rugalmasak ezek, az már sejtheti miért van így. A tőzsdék a valószínűségekkel való játékok egészen széles skáláját képesek felvonultatni. Ha teljesen véletlenszerűen nyitsz és zársz pozíciókat, akkor valahol 49% és 50% közötti esélyed van arra, hogy nyereséget fogsz elérni. Ha egy jól sikerült trendkövető módszert alkalmazol, akkor 30-40% lesz a valószínűsége, hogy nyersz egy-egy adott pozíción, viszont a payoff rátád 3-4 lesz, vagyis az átlagos nyereséged ennyiszerese lesz az átlagos veszteségednek, így összességében profitot érhetsz el. Opciókkal, martingale stratégiákkal, speciális módszerekkel a másik irányba elvándorolva el tudod érni, hogy a találati arányod 80-90%-os, vagy akár efeletti is lehet. Ezzel szinte minden hónapban nyereségre tehetsz szert. Ám a maradék 5-10-20%-os esetekben olyan szélsőséges események fordulhatnak elő, amik mindent lerombolnak. Köthetsz olyan opciókat, ahol minden egyes hónapban, ha az árfolyam nem mozdult el például 10%-nál többet, nyersz. Erre akár a teljes tőkédet felteheted, és évekig csak profitot fogsz látni. Aztán eljön a szélsőségek napja, legyen az 1987 októbere, 1998 augusztusa, vagy 2008 októbere, és mindent leradíroz a számládról. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy ezek a veszteségek elkerülhetőek, hanem arról, hogy ezek végleg eltüntetnek téged a térképről.

Pontosan ez történt minden idők második legnagyobb, de kétségtelenül leghangosabb Hedge Fund csődje, a Long Term Capital Management (LTCM) esetén. Az LTCM-ben Nobel-díjas tudósok és további zsenik egész csoportja vett részt. A lenti grafikonon látszott, hogy folyamatosan nyertek, alig volt ingadozás az eredményeikben. Aztán pár hónap alatt kivégezte őket a piac. Olyan arbitrázs lehetőségeket találtak, amelyek előbb vagy utóbb két (vagy több) árfolyam egymáshoz való konvergálódását hozták magukkal. Ám a különbségek olyan kicsik voltak, hogy tőkeáttételt kellett alkalmazniuk. Amíg az árfolyamok a helyükre álltak, normál időszakban alig-alig mozdultak. Aztán amikor Oroszország miatt mindenki bepánikolt, olyan kilengések voltak, amit - ha csak pár hétig is - de már nem tudtak finanszírozni az LTCM részéről, így 5 év alatt felépített munkájuk kevesebb mint két hónap alatt ment a levesbe. (az esetről két könyv is született, főleg a Talált Pénz címűt érdemes elolvasni, részletes szakirodalom lista itt, PDF formátumban.)

A kockázat kezelése így nem azt jelenti, hogy nincs drawdown, vagy az alacsony, hiszen az LTCM esetén ez volt a helyzet 1998-ig. Sokkal inkább azt, hogy valamennyi helyzetre képes reagálni. A 40%-os drawdown egy cseppet sem gond szakmai értelemben (lelki értelemben lehet hogy annál inkább), ha hozzá hosszú távú, más-más szituációk átélése után is érdemi eredményt tud felmutatni.

---

Elindult a Bridge Wealth Management Facebook oldala is, ahol a blog-nál sokkal rendszeresebben, magas hozamcélú befektetésekről írok nagy gyakorisággal tippeket, érdekességeket, tudnivalókat. Klikkelj az oldal tetején a Tetszik gombra, és ezentúl automatikusan láthatod a frissítéseket.

---

Friss bejegyzések a Facebook oldalról, ömlesztve:

• Mennyi erő van még a British Petrol emelkedésben?
  

• Az, hogy az amerikai kereskedésben megvették az orosz index ETF-nek zuhanását, a merénylet ellenére nagyon erős pozíciónövelési jelzés

• Obama munkájának elfogadottsági mutatója soha ennyit nem mozgott még pozitív irányban, mint ebben a hónapban.

• Tegnap este beszéltem valakivel, aki most Írországban van.
  

• Sokan kérdezik, hogy miket érdemes elolvasni tőzsdei és befektetési témakörben.

• Ez már a második illetve harmadik gap down a két legnagyobb felhő részvényben, a VMWare-ben és a Salesforce-ban, ráadásul egy héten belül.

• A BRIC országok részvénypiacai között is elképesztő eltérések akadnak

• Egy nagyon jó kis személyes vagyontervezési szimuláció, online, regisztráció után.

• Érdemes lehet az Egyiptom ETF-ből vásárolni az elmúlt napok zuhanása után?

• Nem egy könnyed olvasmány, de érdekes tanulmány összefoglaló arról, hogy a magasabb drawdown, megfelelő stratégia keretek között éppen a nagyobb hozam erősebb valószínűségét jelenti.

• December elejétől látványosan elvált egymástól a réz és Chile ETF-nek az árfolyama.

• ‎"Az ingatlan mindig jó befektetés" - régi tévhit, és az elmúlt évek egyértelműen bizonyítják, hogy nem igaz.

• Az amerikai kis kapitalizáció már csak 5%-ra a mindenkori csúcsától, a közepes kapitalizáció hetekkel ezelőtt elhagyta azt.

• Hajlandó lennél 2500 Ft többlet adót fizetni évente, hogy csökkenjen az államadósság?

Adómentes hozam - hogy is van ez?

2010-től számos adózási könnyítés lett a hazai adórendszerben, amellett, hogy a régieket is meghagyták. Ennek annyi az ára, hogy valamivel bonyolultabb lett a tőkejövedelmek adózásának rendszere. Ebben a blog bejegyzésben, illetve a bejegyzés végén lévő link alatt található leírásban szeretnék segítséget nyújtani a befektetések adószabályainkban való eligazodásban, továbbá az adók csökkentésében. Az új szabályok, illetve módosítások három területen nyújtanak élhetőbb adóterhekre lehetőséget.

• Az első a TBSZ, amivel akár 0%-ra is csökkenthető az adó, vagyis ismét elérhető az adómentes hozam.
• A második a befektetési alapok nettósításának lehetősége, azaz a nyereség most már szembeállítható a veszteséggel.
• A harmadik, hogy számos olyan ügylet, ami eddig a magas SZJA kulcsokkal adózott, most mrá elismert ügylet, és 20%-kal adózik, ráadásul a nettósítás lehetősége mellett.

A Tartós Befektetési Szerződés, egyes helyeken Tartós Befektetési Számla (rövidítve mindkettő TBSZ) egy 2010-ben bevezetett, állam által adózási szempontból jelentős mértékű kedvezményt biztosító konstrukció. Röviden összefoglalva a tőkejövedelmeket, tehát kamatot és árfolyamnyereséget sújtó adó adókulcsát csökkenti le, bizonyos feltételek megléte esetén, az alábbiak szerint:

Ha ilyen szerződést kötsz, és minimum 3 évig nem veszed ki a pénzed, akkor az adó mértéke a tőkejövedelmeket egyébként jellemzően sújtó 20% helyett 10%. Amennyiben 3 év helyett 5 esztendőt is tudsz várni, akkor az adókulcs 0%. Más szavakkal: a TBSZ által 50%-os, vagy akár 100%-os adókedvezményben is részesülhetsz.

Hogyan működik a Tartós Befektetési Szerződés?

Mindjárt az elején külön ki kell emelnem, hogy a 3 és 5 év nem pontosan ekkora időszakot jelent, mert a befektetés elindulásától számítva szélsőséges esetben 1 nap híján 4 év is eltelhet a 10%-os adót jelentő időszakig, és szintén 1 nap híján 6 év is eltelhet a teljes adókedvezményig. Van ugyanis az úgynevezett felhalmozási év, ami azt a naptári évet jelenti, amikor a TBSZ-t elindítod. Ebben az évben szabadon fizethetsz be többször összegeket az adott TBSZ keretében. Amint ez az év lezárul, kezdődik a 3 vagy 5 éves időszak számolása, de hangsúlyozom: ennél hosszabb időszakra is lehet és érdemes is befektetni sok esetben, a TBSZ újraindításával..

A felhalmozási év után már nem lehet új összeget befizetni a TBSZ-re, de új TBSZ nyitható. Ennek csupán annyi hátránya van, hogy az adminisztráció kis mértékben megnő, illetve viszonylag alacsony összegű befektetés esetén (kondícióktól függ, de jellemzően 1 000 000 Ft), a minimumdíjak miatt valamivel rosszabbul járhatsz. A szerződést hazai befektetési szolgáltatóknál és bankoknál lehet kötni, természetesen azoknál, amelyek erre kialakították a megfelelő szolgáltatást. Fontos tudni, hogy egy cégnél egy évben csak egy ilyen szerződés köthető, de a különböző TBSZ-ek száma különböző cégeknél nem korlátozott. Szemben a NYESZ-el, itt nemcsak egy számla után jár az adómentesség.

A szerződésen belül a befektetések szabadon alakíthatóak, tehát hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy 3 vagy 5 évig egy adott befektetés mellett lándzsát kell törni és kitartani mellette jóban, vagy rosszban. Időbeli megkötés nélkül adhatóak és vehetőek rajta az értékpapírok (természetesen az adott szolgáltató kondíciói mellett). A TBSZ-ből idő előtt is ki lehet szállni, a következmény csupán annyi, hogy nem jár az adókedvezmény. Ez azonban csak végső esetben javasolt, egyrészt mert a hosszú távú megtakarítás és a TBSZ létrehozóinak a pozitív szándékát vennénk semmibe, és persze rengeteg pénztől esnénk el. A könnyed kilépési szabály miatt akkor is érdemes lehet TBSZ-t indítani, ha csak elképzelhetőnek tartjuk a 3 évnél hosszabb befektetést. Tudni kell még, hogy a harmadik év végén a TBSZ automatikusan nem szűnik meg, így nem kell az elején eldönteni, hogy mekkora időre érvényes számlát szeretnénk. Sőt, a 3. év befejeztével eldönthető, hogy csak egy részét veszed fel a benne lévő tőkének, a TBSZ fut tovább, a kivett pénz 10%-kal adózik.

Van minimumösszeg: 25 000 Ft, ez a legkisebb tétel, amivel egy TBSZ indítható. A számlavezetési költségek miatt természetesen a legtöbb helyen amúgy is 1 000 000 Ft, vagy afeletti összegnél éri meg elindítani. A TBSZ csak magyar forintban indítható, és csak a hazai fizetőeszközben kibocsátott értékpapírokra, illetve bankbetétekre vonatkozik. Egyes bankok a jogszabályt úgy értelmezik, hogy a bankbetétekre és az értékpapírokra külön TBSZ-t kell kötni. Én magam nem osztom ezt a nézetet, de számíts rá, hogy a bankokban meg kell majd hoznod azt a döntést, hogy melyik típusú TBSZ-t indítod. Ugyanakkor komoly dilemmát ez ott sem fog okozni, mivel az indító összeg a fent jelzett alacsony mértékű, így két TBSZ-el megoldható a kérdés. Befektetési szolgáltatók azért nem fognak semmiképpen ezzel a kérdéssel szembesíteni, mert nem gyűjtenek betétet.

Mekkora összeget jelenthet a TBSZ által nyújtott adóelőny?

Enyhe hozameltérésnek is, ha a nyereségeket visszaforgatjuk, vagyis újra befektetjük, hosszútávon komoly hatása van. Itt is erről van szó, hiszen azonos befektetésnél, amely természetesen azonos hozammal jár, a kisebb adókulcs magasabb adó utáni hozamot jelent. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy éves szinten mekkora hozamot jelent.


Önmagában az, hogy 3 éves befektetésünket nem sima értékpapírszámlán, hanem TBSZ-en gyarapítottuk még 5%-os hozam esetén is évi 0,5%-ot jelent. 15%-os hozam esetén (amihez nyilván számottevő kockázatot kell vállalni) ez a szám már 1,5% lenne. Ha a TBSZ-t teljes mértékben ki is használjuk és legalább 5 éves időtartamban gondolkozunk, akkor a különbség évente 1% már 5%-os hozamnál, és 3% 15%-os hozamnál. A kiszámítás módja egyszerű, az adó előtti hozamot 5 éves TBSZ esetén változatlanul kell hagyni, 3 és 5 év közötti esetén 10%-kall csökkenteni, például 5% - (5%*10%)=4,5%, 3 év alatt vagy 3 év felett TBSZ nélkül 20%-kal kell csökkenteni, például 5% - (5%*20%)=4%. Alapesetben. De(!):

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amíg a 10%-os és 0%-os adó időtávhoz van kötve, miközben a TBSZ-en adhatjuk és vehetjük is az adott befektetési termékeket, a 20%-os kulcsnál ha eladunk valamit, akkor kamatadó esetén azonnal, árfolyamnyereség adó esetén legkésőbb az adott tranzakció(ka)t követő évben le kell adóznunk. Így az újrabefektetési hatás kevésbé érvényesül, hiszen évente kisebb lesz a nyereség, ami kisebb kamatos kamatot indukál. Ezért a 20%-os TBSZ nélküli verziónál évente történő fizetéssel számoltam (és ennél még lehetne rosszabb is, például a „divatos” havonta lejáró betéteknél).

Hogy mit jelent ez konkrét számok esetén arra nézzünk egy példát, 3 éves befektetés esetén. A táblázatban az látható, hogy az időszak végén összesen mekkora lesz a tőkénk nagysága adott adókulcsok és hozamok mellett.


Valamennyi táblázatnál félkövérrel jeleztem azokat a verziókat, amelyekre a jogszabály lehetőséget biztosít, és dőlt betűkkel azokat, amelyekre nem, ezért elméleti szinten is csak hipotetikusak. A felhalmozási évet egyetlen számításnál sem vettem figyelembe, hatása viszonylag alacsony, és csak akkor lehetne vele számolni, ha tudnánk a felhalmozási éven belüli pontos időpontokat, a befizetések nagyságát, és ezeket súlyozva vennénk figyelembe.

3 év és 5 millió Ft-os befektetés esetén, ha nincs TBSZ-ünk, 5%-os hozam esetén 624 e Ft-ot, TBSZ által viszont 709 e Ft-ot kerestünk. Ez nem egy hatalmas különbség, de ha azt nézzük, hogy semmi további dolgunk nincs vele, csak jelezni kell, hogy egy másik papírt írunk alá, önmagában díjmentesen az ölünkbe hullott mintegy 81 e Ft. Ha a TBSZ 0%-os kulcsa 3 évtől élne, akkor 788 e Ft-ot keresnénk, ami már majdnem 164 e Ft-os különbség. Tudjuk azonban, hogy ez csak 5 évtől igaz. Nézzük meg, hogy ebben az esetben mi a helyzet.


A különbségek a plusz két év dacára a többszörösükre nőttek, az újrabefektetés hatása miatt. Már az alacsony kockázatú 5%-os hozam esetén majdnem 300 e Ft a különbség, kizárólag amiatt, hogy a TBSZ-t választottuk. 10%-os elért hozam esetén a különbség több mint 705 e Ft, 15%-nál pedig már meghaladja az 1 millió 245 e Ft-ot. Ezek már önmagában olyan számok, amelyek képesek bárkit meggyőzni, de itt még nincs vége. Vizsgáljuk meg, hogy mi történne, ha nem csak a törvényi minimum idejéig, hanem annál tovább tartanánk befektetésünket, új TBSZ által.

10 év esetén (két egymást követő TBSZ):



15 év esetén (három egymást követő TBSZ):


A számolások teljes adózási soránál azt az alapfeltételezést vettem figyelembe, hogy minden évben lejár egy állampapír vagy egy betét az összeget leadózzuk és utána a tőkét és a nyereséget egy újabba fektetjük. Amennyiben nem TBSZ-en több éven át fektetünk be újra ugyanabba a papírba, betétbe, akkor éppen a kamatos kamat hatás miatt az összeg eltérő lesz. Persze felmerül a kérdés, hogy mi értelme egy adott befektetéssel számolni teljes futamidővel, ha azonos időszakra már igénybe vehetnénk a TBSZ-t, ráadásul azon belül variálhatjuk is a befektetéseinket. Aki nem a TBSZ-t választja, az nyilvánvalóan sokszor szeretne ki és betenni pénzt a számlájáról és számlájára, ezért nem tud hosszú távú befektetést választani, így a visszaforgatás sem lehet reális alternatíva számára. Arról nem is beszélve, hogy technikailag sem lehet a visszaforgatást adólevonás nélkül elintézni, kivéve ha például befektetési alapban van a tőke, mert ott a visszaforgatás az alap működéséből fakad, a befektető számára értékpapír tranzakcióval nem jár.

Grafikonon összehasonlítva. 5 m Ft befektetett tőkével és évi 5%-os bruttó hozammal kalkulálva három lehetőség:

• Értékpapírszámla és évenkénti egyszeri adó (mert volt rendszeres tranzakció) - zöld
• Értékpapírszámla és tartott értékpapír, például befektetési jegy - piros
• TBSZ (ahol közben tranzakciók is folyhatnak) - kék


A függőleges tengely az adott év végén a tőkénk értékét jelenti, a vízszintes az évek számát. Látható, hogy azonos hozam esetén már azzal is nyerünk valamennyit, ha nem rendszeresen új adóköteles befektetéseket eszközölünk, például évente lejáró állampapírokkal, vagy betétekkel, hanem folyamatosan tartunk például egy befektetési alapot. A legtöbbet azonban az hozza, ha TBSZ-(eke)t kötünk, és abban akár rendszeresen átvariáljuk a portfoliónkat, akár nem.

Ha valaki már egy meglévő értékpapírját szeretné áttenni a TBSZ-re, akkor előbb azt el kell adnia, majd a pénzt befizetni a TBSZ-re és ott újra megvásárolni. Ezt nem minden esetben érdemes megtenni. Ha az adott értékpapírt 3 éven belül (+ felhalmozási év hátralévő része) eladnánk, akkor nincs értelme, hiszen adóelőnyünk nem származna belőle, de két tranzakció költségeit feleslegesen fizetnénk ki. Ha 3 nagyon valószínű, hogy további 3 éven túl tartjuk a befektetést, akkor számoljuk ki az eladás és visszavétel költségeit és vessük össze a várható nyereség 10%-val 3 és 5 év közötti tartási idő esetén, illetve 20%-val 5 éves tartási időnél. Fontos, hogy a visszavétel időpontjától számítsuk a nyereséget, hiszen ha volt adókötelezettségünk, akkor az eladáskor azt kifizettük, és „tiszta lappal” indulunk. Ha a megnyert adó nagyobb, mint a tranzakció költsége (+ annak inflációval növelt értéke a tartási idő hosszában), akkor érdemes végrehajtani. Természetesen számos befektetésnél nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a hozam, így az adó csökkentése érdekében is kockáztatunk valamennyit. Felmerülő kérdés még, hogy a TBSZ felhasználható-e más befektetések fedezeteként, például tőkeáttételes ügyletekhez. A válasz igen, és ezzel is adóelőny érhető el rövidtávú ügyletekhez, de ez csak nagyon tapasztalt és kockázatot jól viselő befektetőknek ajánlom. Jó hír még az is, hogy NYESZ-ről is át lehet lépni TBSZ-be. Ennek csak akkor van értelme, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy legalább 5 évig szeretnénk befektetni, de még nyugdíjas korunk előtt szeretnénk kivenni. Elveszítjük ugyanis az adójóváírás lehetőségét (már önmagában ezért egy adott összegig, ha nyugdíjcélú a megtakarítás, ne TBSZ-t, hanem NYESZ-t használjunk), ami évente 100-130 e Ft, ráadásul az átvitt pénz utolsó két évét vissza kell fizetni, 20%-os büntetőkamat mellett. Csak ritka esetben javasolt ezt a fenti peremfeltételek megléte esetén.

Tőlem valószínűleg sokan kérdeznék, ezért itt is jelzem, hogy mind a Buda-Cash, mind a Codex informális úton jelezte, hogy várhatóan elindulnak a saját TBSZ szolgáltatásukkal.

Mi a helyzet a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel?

2010-től fontos és logikus könnyítés, hogy az árfolyamnyereség adó már nemcsak a tőzsdei ügyletekre, hanem az azon kívüli, törvény által elismert tőkepiaci ügyletnek minősülő kategóriákra is vonatkozik. Tipikusan ezek közé tartoznak a bankközi devizaügyletek (Forex), CFD-k. Eddig ugyanis a személyi jövedelemadó kulcsok vonatkoztak rájuk (jellemzően 36% azoknál, akik ilyen jellegű ügyeltekbe fektették pénzüket), amelyekkel önmagában is magasabb adókulcs mellett kellett adózni, de ami még fontosabb: csak a bruttó nyereség adózott, a veszteségeket ezekkel nem lehetett szembeállítani, vagyis nem volt lehetőség nettósításra. Nem kell külön ecsetelni, hogy ez mekkora probléma volt. Bármilyen speciális befektetésbe fogunk, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, hogy tőzsdei és/vagy elismert tőkepiaci ügyletről van-e szó. Ezt maga a levonó vagy kifizető szolgáltató meg tudja mondani, de a PSZÁF ügyfélszolgálatához is fordulhatunk. Ezen ügyletek után az adóbevallásban kell nyilatkoznunk, a szolgáltató itt nem von le semmit.

Azon tőzsdén kívüli ügyletek, amelyek nem minősülnek elismert tőkepiaci ügyletnek, egyéb jövedelemnek minősül, a magánszemély adóalapjához adódik, utána személyi jövedelemadót kell fizetni, nettósításra nincs lehetőség.

A befektetési alapok esetén van lehetőség nettósításra?

2010-től a befektetési jegyek adózása megváltozik. Maradnak a kamatadó hatálya alatt, és továbbra is 20% adó vonatkozik rájuk. Viszont mivel már ezek is elismert ügyletnek számítanak, így itt is lehetőség van a nettósításra. Az adminisztráció szempontjából, különösen a befektetőnek ugyanakkor valamivel bonyolultabb dolga van, mint más kamatadós befektetések esetén. A nyereség adóját ugyanis ugyanúgy le fogják vonni, mint például a bankbetétek esetén, viszont a veszteséggel szembeállítani csak a következő évi adóbevallásban jelezve tehetjük, ráadásul a befektetési szolgáltató felé kérelmezni kell, hogy mivel élni szeretnénk a nettósítás jogával, ezért állítson ki számunkra és az APEH felé a nettó nyereségről egy igazolást, amely alapján majd az adóbevallásban is szerepeltetni fogjuk az esetleges visszaigénylendő összeget. Ha több befektetési szolgáltatónál is voltunk, akkor értelemszerűen összesíteni kell a kimutatásokat. Továbbá érdemes azt is tudni, hogy a tőzsdére bevezetett és ott kereskedett befektetési alapok az árfolyamnyereség adó szabályai szerint adóznak.

A befektetési alapok Nyugdíj Előtakarékossági Számlára és Tartós Befektetési Szerződés keretében is vásárolhatóak, ezzel a hosszabb távon takarékoskodóknak adómentességet tud biztosítani.

A tőkejövedelemeket érintő adózásról szóló részletes leírást az alábbi linken találhatjátok meg PDF formátumban:

Adómentes Hozam

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Nice Gold entry point, but for a small fund, won't be able to long it effectively and timing the position building, due to missing e-mini :(
• Magyarország a 20. legélhetőbb hely a világon egy kutatás szerint. A reakció? Fanyalgás. - Az International... http://tumblr.com/xxd5ahcev
• Do Hedge Fund Indexes Only Tell Part of Story? Interesting article: http://icio.us/tdimbc
• Azt írják: "Alacsony tranzakciós jutalékok (Pl. külföldi részvény 0,65%...)" sírva röhöghettek, amikor ezt leírták LOL :) http://is.gd/5Slrb
• Törökországra nagy fejlődés vár - Törökország jobb osztályzatot kapott az egyik hitelminősítőtől - írják. Ám... http://tumblr.com/xxd5cihzg
• Kisállat biztosítás - a legnagyobb állatság? - Nemrég olvastam, hogy már létezik kisállat biztosítás is.A... http://tumblr.com/xxd5i5354
• FundWatch: Morningstar names decade's top fund managers: Research firm Morningstar Inc. names its top mutual-fu.. http://bit.ly/4GU6hA
• Production Continues to Recover: Marketwatch details:Colder-than-usual weather contributed to the gain in Decem.. http://bit.ly/5Uo6fE
• Egy nagyon jó cikk Weinhardttól az államadósság kamatterhéről: http://is.gd/6wbR3

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Költségesdi az előírások tükrében

Az egyik kedvencem az alapkezelő cégek közül sokáig a Superfund volt, bizonyos szempontból ma is az. Elsősorban nem is a teljesítmény miatt, hanem azért mert egyedülállóak voltak abban, hogy a nyugati mércével mérve kispénzű emberekkel is megismertessék és megszerettessék az olyan befektetési lehetőségeket, mint az abszolút hozamot megcélzó, magas kockázatot vállaló, technikai elemzést alapul vevő és automatizált stratégiát nyújtó alternatív megoldásokat. 1996-ban kezdték, és az elsőként induló - egyébként legkisebb kockázatú, mégis zászlóshajó alapjuk közel 15%-ot ért el valamennyi költség levonása után. Ezt nagyon kevesen tudják utánuk csinálni. A jobbára kis ügyfelek megcélzásának azonban ára van, és ez az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül.

Az első a marketing. Amíg a nagy ügyfelek évtizedek óta ismerik az ilyen lehetőségeket, addig a kisbefektetők közül kevesen, és közülük is többségében olyanok, akik az Internet elterjedésével tanultak ezekről. Emiatt, ha a Superfund üzmegazdaságos méretűre szeretné alapjait növelni, komolyan bele kell nyúlnia a zsebébe. Meg is teszi. A világ 20 pontján vannak irodái, jellemzően olyan helyeken, amiért sokat kell fizetni, például New York-ban a Fifth Avenue-n, vagy Bécsben a Duna mellett, itt én is voltam és igencsak impozáns berendezést láttam. Emellett lapátolja bele a pénzt a sport szponzorációba, saját autósport sorozatot rendeztek, és egy időben még a Forma-1 egyik csapata is kapott pénzt tőlük, így a Minardiban Baumgartner Zsolt is az ő logojuk alatt szerezte meg egyetlen pontját. Mostanában a World Awards szponzorálásával próbálkoznak.

A másik az adminisztráció. Nem kell részletezni, hogy egyetlen 10 m EUR-t befektető ügyféllel mennyivel kevesebb idő és költségigény van, mint 1000 db 10 000 EUR-t befektetővel, az eredmény pedig ugyanaz. Itt nem csupán arról van szó, hogy 1000 alkalommal kell egyetlen papírt aláírni, de a törvényi előírások miatt inkább dokumentumhalmazokat, ami több időt, több embert, több irodateret, drágábban fenntartható adatbázisokat jelent.

Ráadásul a sok ügyfél miatt az alapok csak nyilvánosak lehetnek, ami további törvényi nehézségeket jelent. Könyvvizsgáló, letétkezelő, forgalmazó, jogászok, közzététel, stb. Ezek a költségek alapok esetén kikerülhetetlenek, akár szükség van rá a gyakorlatban, akár nem, akár szeretné az ügyfél, akár nem, jogszabály írja elő őket.

Mindezek oda vezetnek, hogy a befektetésre jutó fajlagos költségek magasabbak lesznek. Hogy ennek milyen következményei vannak, arra remek példát szolgáltat az egyik legmagasabb kockázatú alapjuk a "Superfund C EUR SICAV". Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy sokáig nem ért el jó eredményt, majd 2008-ban a türelmet kiugró eredményekkel jutalmazta, hiszen költségek levonása után ért el 67%-ot. Majd az alap értékét alig 7 hónap alatt szinte lefelezte. Így összességében majdnem minden befektető veszteségben van, kivéve azok, akik az alap fennállása óta eltelt 57 hónapból 5-ben vásároltak szerencsés időzítéssel. (a táblázatban 1000 EUR-s befektetés értéke látható, az utolsó oszlopban az éves hozammal)


Ha megnézzük a díjakat, akkor viszont más megvilágításba helyeződik a kép. Egyrészt ott van a 35%-os sikerdíj, ami nemzetközi összehasonlításban kifejezetten magasnak mondható, bár van magasabb is. Ami még inkább meglepő, az a havi (!) fél százalékos fix díj. Ez átlagos terheléssel évi 6%-ot jelent, és ennyire hosszú idő alatt már számottevő a mértéke. Modelleztem, hogy az ismert adatok birtokában, az alap mit ért volna el bruttó hozamként, azaz bármiféle díjak nélkül. Reálérték helyett nominális értékkel számoltam, és néhány - valószínűsíthetően az eredményre lényeges hatást nem gyakorló - egyszerűsítést alkalmaztam.


Az eredmény figyelemreméltó. A -26% helyett pozitív, +29,3%-os hozamot kapunk, éves szinten 5,6%-ot, ami az ismert pénzügyi piacokon volt körülményeket tekintve egyáltalán nem rossz eredmény. A grafikonon az is látszik, hogy amíg nem volt új csúcs, nem is volt sikerdíj, ezért a két vonal lassan és fokozatosan távolodik egymástól ahhoz képest, hogy a 42. hónaptól az új maximumok miatt a sikerdíjak okán sokkal nagyobb távolságot vesz fel. Ez utóbbi díjtétel bár magas, de levonásának időpontjában valós teljesítmény áll mögötte, és korrekt abból a szempontból, hogy amíg egy 1000 EUR-s befektetés nem megy el 1459 EUR-ig, addig nem lesz újabb sikerdíj, ezért is érdekes a Superfund-nak a jó eredmény.

Sokkal érdekesebb, hogy a fix díj mennyit jelentett ennyi idő alatt. Nos, azt látjuk, hogy eddig 1000 EUR-ra összesen 285 EUR-t, ami egyértelmű, hogy alapvető módon változtatta meg az alap teljesítményét. Nézzük meg, hogy a fenti sikerdíjjal, de fix díj nélkül mi lett volna az eredmény.


A hozam így is pozitív, szemben a valós 26%-os mínusszal, ráadásul, amikor és ha jönnek az új csúcsok, a különbség még szembetűnőbb lehet. Ráadásul a modell alapján a Superfund közel 400 EUR bevételre tett szert, ami az eredeti sikerdíjnak több mint a másfélszerese és a teljes díjnak a háromnegyede önmagában, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a jobb teljesítmény miatt többlet tőkét vonzhatott volna az alap, ezzel növelve a bevételeit. Ha tehát nincs a teljes jogi és adminisztrációs hercehurca, szinte mindenki jobban jár akinek a jó eredmény az érdeke (a befektetést kitaláló és azt kezelő cég, befektetők), és mindenki rosszabbul, akinek ez majdnem mindegy.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem tudjuk, a havi 0,5%-os díj mekkora részét képezi a Superfund és partnereinek esetleges mohósága, a valódi költségekkel szemben (maga a Superfund ennek a felét kapja a dokumentumokat tanulmányozva, de nem tudjuk ebből mennyi a kötelező költségelem). Akárhogy is a kirívóan magas éves 6% önmagában tönkretette az alapot (bár nem biztos, hogy végleg). Az ilyen jellegű, kockázatosabb és bonyolultabb alapoknál 2-3% a megszokott, és ennyi valós költség merül fel jellemzően, nem kis része a szabályozás miatt.

Ez két dolgot jelent:

• Az erősebb kutya... A kisebb de több befektetés esetén a fajlagos költségek és az előírások is magasabbak és szigorúbbak. Ha gazdag vagy és több millió EUR-t teszel be például egy Hedge Fund-ba, ez az előnyöd megvan, ami a fenti számok tükrében kevesebb mint 5 év alatt is több tíz százalékot jelenthet.
• Ritkán éri meg drága alapot választani, azonos kategórián belül, a jellemző 20% körüli sikerdíjak és éves fix 2-3% körüli éves díjak ismeretében.
• Általában is érdemes olyan alapot választani, ahol minél nagyobb a sikerdíj aránya a fix díjakkal szemben.
  
• Minél szigorúbb a szabályozás, annál több a költség, és mivel az ügyletben résztvevő cégek csak addig a pontig finanszírozzák ezt, amíg megéri nekik, ezért ennek nagy részét így is, úgy is a befektetők fogják megfizetni. A mostanában érzékelhető szabályozás szigorítása irént fokozódó nyomásnak akarva-akaratlanul ez lesz az eredménye, így az ez iránt nyomuló politikusok végső soron a saját választóikkal szúrnak ki. Nem azt mondom, hogy a szabályozás és annak szigorítása alapvetően rossz, hanem azt, hogy ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy a vélt vagy valós biztonságérzésnek ne kellene megfizetni az árát. Pláne úgy, hogy azt kötelezően ránk kényszerítik, akár akarjuk, akár nem.
  

Mennyi tőke szükséges havi 100 000 Ft jövedelemkiegészítéshez?

Egy érdekes kérdést kaptam email-en:

Tisztelt BWM!

 Azt szeretném megtudni, hogy havi 100.000 Ft rendszeres jövedelemhez mennyi
tőke szükséges, úgy hogy közben a tőke* reál értéken* megmarad, azaz
legalább az infláció értékével növekszik, és persze a mostani 100.000 Ft is
követi az inflációt.

 Fiatal vagyok, nem kívánom felélni a tőkémet, ezért nem számolok azzal,
hogy 30 éven belül meghalok, tehát fontos számomra, hogy az említett havi
100.000 Ft és az ehhez szükséges tőke kövesse legalább az inflációt.

 Ezzel kapcsolatban sehol sem találok megfelelő információt, ezért kérem az
Önök véleményét. Mindenhol csak arról írnak, hogy mibe fektessünk, meg, hogy
takarékoskodjunk, de arról, hogy mekkora megtakarítást halmozzunk fel
(esetleg még fiatalon, ha valaki szerencsés), arról sehol sem írnak.

Matematikai oldalról nagyon könnyű megválaszolni a kérdést. Ha például az infláció felett 1%-os nettó hozamtöbbletet érünk el, akkor a szükséges éves 1 200 000 Ft-os jövedelemtöbblethez 120 000 000 Ft szükséges (1,2 m Ft /1%). Ha a hozamtöbblet 5%, akkor 24 m Ft, ha 10%, akkor 12 m Ft elegendő.

A gyakorlatban azonban a következő problémák merülnek fel:

• Nem tudjuk mennyi lesz az infláció
• Ennélfogva nominális értéken nem tudjuk mekkora lesz a szükséges hozam
• Mivel nem tudjuk mekkora az infláció, ezért nem tudjuk, hogy van-e bármilyen garantált hozam hosszútávon, ami reálértéken megveri a fogyasztói árindexet, hiszen nincs mihez mérni
• Empirikus tapasztalatok alapján igen valószínű, hogy a szükséges - általunk nem ismert nagyságú - hozamtöbblet nem érhető el kockázatmentesnek tekintett befektetési eszközökkel (jellemzően állampapír), így a cél érdekében kockázatot kell vállalni
• A kockázatvállalás miatt, még ha sikerrel is járunk, szinte biztos, hogy a befektetési eszköz értéke, árfolyama jelentősen ingadozni fog, emiatt a havi 100 000 Ft-os jövedelemigény gyakran a tőkét fogja csökkenteni, ami a későbbi hozamtermelés abszolút nagyságára is kihatással lesz. Sőt. még a kockázatmentes eszközök sem teljesítenek kifizetés havonta, vagyis csökkentenünk kell befektetésünk értékét, néha és átmenetileg
  
• Az adó mértéke kihatással van az elért nettó nominális hozamra, ami a reálhozamban drasztikus eltéseket okozhat
• Ráadásul mindenkinek más és más az egyéni fogyasztói kosara, a saját "személyes inflációja" is eltérő lesz, a hivatalos adat egy jellemzői figyasztói kosárral kalkulál
  

A felvetett problémák jól jellemzik azt, hogy mekkora szakadék van a ma egyetemeken, tankönyvekben oktatott elméleti anyag és a gyakorlat, illetve a gyakorlatban felmerülő igények között. Két kitörési pont van: az elmélet jobban igazodik a gyakorlathoz (ez már jó ideje elkezdődött, csak lassan zajlik, pl. a behavioural finance beszivárgásával), illetve az igény oldaláról annak elfogadásával, hogy természeténél fogva bizonytalan világban élünk. Ebben a világban minél messzebre nézünk előre, annél kevésbé biztos hogy mi fog történni, ezért rendszeresen és rugalmasan igazodni kell a lehetőségekhez.

Ezért itt is az adott válasz végül idővel biztosan kiigazításra kell, hogy kerüljön.

A jelenlegi állampapír hozam 3 évre 10,43% (forrás), bár az eladási ár 2 tizeddel alacsonyabb hozamot jelez, nagy összegnél ezen lehet faragni, és elhanyagolható változást okoz. Az aktuális inflációs ráta 3,4% (forrás). A különbség 7%, a szükséges tőke 17 142 857 Ft, ha nem számolunk kamatadóval. Ha számolunk, akkor durván 5% a differencia, így 24 000 000 Ft-ra van szükség. Ám az infláció pár évig ismét magasabb szinten lehet, ezért az átlagos nettó reálhozam 3% környékén valószínű a következő években, amihez már 40 000 000 Ft tőke kell. Ezenkívül tudni kell, hogy az államkötvény évente kétszer fizet kamatot, közben vagy tartalékolni kell, vagy eladni belőle, ha havi jövedelemigényünk van.

A szükséges összeg csökkentéséhez kockáztatni kell, például részvények, részvényalapok, abszolút hozamú alapok vásárlásával. De mint említettem a fenti számítás sem kockázatmentes, hiszen nem tudjuk az infláció mértékét, és a magyar állampapír is "csak 99,9%-os biztonságú, nem 100%. Továbbá fontos tudni, hogy az állampapír árfolyama is ingadozik, ezért a fenti hozam csak lejáratig való tartás esetén garantált az állam által. Plusz: akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi lesz a fennmaradó 20 évben, hiszen a levélíró minimum 30 éves időtartamról beszélt.

Véleményem szerint még ilyen jó körülmények között (ilyen magas reálhozam nagyon kevés országban van, itt sem lesz sokáig) is rossz hozzáállás, ha biztosra akarunk menni. A kockázat jelentős, de még ésszerű mértékű emelésével is elérhető 15%-os nettó éves nominális hozam hosszútávon. Egyáltalán nem garantált, de ilyen hosszú időre tervezve bőven 50% feletti valószínűséggel teljesíthető. Az ár a durva a drawdown-okban jelenik meg, ezért 5%-os hosszútávú infláció mellett a 10%-os hozamtöbblet elvileg csak 12 000 000 Ft-ot követelne meg, de ezt érdemes legkevesebb 20%-kal túltervezni, ami alaphangon 15 000 000 Ft-ot jelent, mert ha az elején fut bele az ember egy nagy visszaesésbe, az időközben kivont összegek miatt később kevesebbet fog keresni.

A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban?

A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel.

A jó hír az, hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így.

Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt, hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeáttéel nagyságában.

Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel:

Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20%-ot.


Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor 300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.


Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel:

Az éves hozam 41,15%-ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.


Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel:

Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97-szerese, a második majdnem hatszorosa lett.


A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40%-ot a rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese is lehetett, a visszaesés mégis csak 1,3-szorosa lett az előzőnek.


Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok száma is 6-ról 4-re csökkent 15 éves időtávlatban.


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótolhatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé.

Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management kalkulációkról) változatlanul hagyása mellett jó szolgálatot tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak-et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.

Indexek reálértéken

Nem telt bele két nap sem, és máris megvolt az előző bejegyzésben jelzett, akkor még csak hajszál híján 11,5 éves mélypont. Monndhatjuk, hogy a fejlett világ legfontosabb benchmark-jának használt részvényindexe majdnem 12 éve egy cent értéket sem termelt a befektetőknek. Nagyjából békeidőben, és gazdasági növekedés mellett.

De az előző bejegyzésben azt is jeleztem, hogy ebbe az infláció hatását figyelembe sem vettük. Most megtettem, az amerikai index esetén 2,7%-ot egyenletesen leosztva, az európaiaknál 3%-kal ugyanígy kalkulálva, az indexek 1990-es kezdőértékét figyelembe véve. Az eredmények megdöbbentőek.

S&P 500:

Mindenki aki 1995 márciusa óta (14 év) szállt be, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 1,5%.

DAX:


Mindenki aki 1996 októbere óta (több mint 12 év) szállt be, vagy azóta nem 2002 decembere és 2003 júniusa között vett, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 2,8%.

CAC40:


Mindenki aki 1990 eleje óta (több mint 19 év) szállt be, kivéve néhány hónapot időközben, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től -1,2%.

A részvénypiac statisztikai értelemben a kockázatmentes befektetésekhez képes statisztikai előnyt mutat. De önmagában a klasszikus Buy&Hold megközelítés még ilyen hosszú időtávon is lehet gyenge teljesítményű.

---

Akit érdekel, hogy a magyar részvény és állampapírpiacon a külföldiek mit és miért csinálnak, azok hallgassák meg a Gazdasági Rádió velem készült beszélgetését itt.

---

Hamarosan a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap az Access Alapkezelővel együttműködésben működik tovább. Az eddigiekről lesz részletes elemzés is kb. kté hét múlva. Addig is a változások megtekinthetőek itt.

Felezés

Felezési idő. Az az időtartam ami alatt a rádióaktív részecskék fele statisztikailag kimutathatóan várhatóan lebomlik. Ez a nukleáris erőművekben leggyakrabban használt elemek esetén több száz év is lehet. Ezért üres ma is Pripjaty, és ezért nagy vita tárgya a nukleáris hulladék tárolása.

Ahhoz, hogy a világ részvénypiaci vagyonának a fele eltűnjön, nincs szükség ennyi időre. Ritkán fordul elő, olyankor 2-4 év a jellemző. Sokszor széles köröket érintő háború, vagy jelentős túlértékeltség szükséges az árfolyamokban hozzá. Idén nincs egyik sem, mégis: 12 hónap alatt a világ a részvénypiaci kapitalizációjának majdnem pontosan a felét elveszítette. (a kapitalizáció csökkenését nemcsak az árfolyamok változása befolyásolja). Érdemes megnézni, hogy az egyes piacokon azonos devizára hozva mekkora csökkenés történt:


A világ vagyona ma feleannyit ér, mint egy éve? Nem, hiszen az ingatlanok, és a nem tőzsdei cégek értéke bár valószínűleg nagymértékben, de nem ennyire csökkent. Más befektetések értéke még széles körben nőhetett is.
Az adat azonban még így is félelmetes. Az árfolyamok szintjén minden idők legsúlyosabb naptári évét éljük, és egyikét a legrosszabb 12 hónapoknak.

Amíg tavaly október végén 63 000 mrd dollár volt a világ részvénypiacainak kapitalizációja, egy évvel később 33 000 mrd dollár. Külön érdemes megemlíteni, hogy a New York Stock Exchange, a Nasdaq, és a Deutsche Börse teljes kapitalizációja is az utóbbi hónapokkal az 1998 végi értékén van, nominálisan. Reálértéken, az inflációt belekalkulálva az átlagos részvénybefektető könnyedén lehet 20-30%-os veszteségben a pénze vásárlóerejét tekintve. A veszteség kizárólag az idei évnek tudható be.

Sőt, azóta tovább estünk, így a fenti számok még sötétebb képet festenek. A devizaárfolyamok változása persze nem elhanyagolható tényező, de itt ezekkel nem kalkuláltam, mert a lényegi mondanivalón nem változtat.

• Soha ilyen még nem történt, így ez egy egyedi helyzet. Az esés nagy részéért a bizonytalanság felel.
  
• A szélsőséges helyzetek ritkán tudnak sokáig tartani. Az ilyen vérzivataros napokon nem könnyű ezt elhinni, de ez általános igazság, a pénzügyi piacok természetéből fakad. Nem fogunk örökké 5%-okat esni, vagy akár emelkedni.
• Önmagában a sima részvénypiac hosszútávon mindig emelkedik mese. Már nem szükséges Japánnal vagy Tajvannal példálózni, elég ránézni szinte bármelyik fejlett országhoz tartozó indexre.

Az áldozatok a legnagyobbak között is ott vannak, olyanok is akiknél ez már régóta érik, de a nevük történelem, ezért nem akarjuk elhinni, hogy vége. Az amerikai autóiparról beszélek, amelynek bedőlése katasztrofális következményekkel járna, legalábbis ők ezzel érvelnek:

http://gmfactsandfiction.com

(Főleg a kis filmet érdemes megnézni.)

Az autóipart érintő számok még akkor is ijesztőek, ha Vágó Istvánnak van igaza (Fele Sem Igaz, vagy a Van Benne Valami?)


A fenti link ugyanakkor azt is megmutatja, hogy minden szituációt lehet és kell is kezelni. Ők is ezt teszik, mi is tegyük ezt, közel nem vagyunk annyira rossz helyzetben itthon.

A régi, jól bevált...

Az egyik leggyakrabban elhangzó kétely az első befektetési alapunk indítása kapcsán az volt, hogy mivel csak most indulunk alapkezeléssel (hiába van 4 éves tanácsadási és 10 éves trading tapasztalat - többek között), túl korai beszállni, és ugyan tetszik nekik a hozzáállás és a lendületünk, látják is szakértelmet, de várnak 1-3 évet, hogy lássák hogyan teljesít az alap.

Azt kell mondjam, hogy teljes mértékben meg tudom érteni ezt az érvelést, még akkor is, ha nem feltétlenül racionális, hanem érzelmi-óvatossági oldalról közelíti meg a kérdést. Fogorvosból is szívesebben választjuk azt, aki 20 éve van a szakmában és már a szüleink fogát is ő tömte, mint egy egyetemről pár éve kijött ifjú titánt.

Első blikkre ellentmondani látszik az érvelésnek az alábbi cikk, angolul tudóknak. A lényege: több ezer jellemzően abszolút hozamú alap (hedge fund-ok, amelyek általában hasonló megközelítést alkalmaznak) adatait átvizsgálva 1996 óta a tanulmány szerzői arra az eredményre jutottak, hogy az új alapok éves átlagban kb. 6%-kal múlták felül a régieket, egyébként ez a tavalyi év folyamán is így történt. A fő ok minden bizonnyal a bizonyítani vágyás, a lendület, de legfőképpen a nagyobb kockázati szintekben keresendők. Egy fiatal alap kezelői szeretnének feltörni, ezért hajlandóak többet rizikózni (nem a társasjáték), míg egy régebbi szereplő kevésbé hajlamos kockára tenni, amit már elért. Az adatban az is közrejátszhat, hogy a régebbi és sikeres fund-ok elértek egy olyan méretet, ahol a teljesítményük már számottevő nyomás alá került, talán túl nagyok lettek a piacon. Fontos még kiemelni, hogy átlagos adatokról van szó, a közel 10 000 db-os hedge fund univerzumban valószínűleg százával találunk kivételeket is.

De a lényeg:

Figyelem! Az óvatossági megközelítés, és a fenti statisztika nem ellentétei egymásnak és nem is cáfolják meg egymást. Az adatok éppen azt mutatják, hogy egy új abszolút hozamú alap nagyobb valószínűséggel hoz magasabb hozamot, de nagyobb kockázatot és értékingadozást is kell vállalni érte. Ez nem való mindenkinek. Tehát az új alapok nem jobbak vagy rosszabbak, hanem (átlagában) kockázatosabbak és magasabb hozamot hoznak.
Ha ez részünkről rendben van, például azért mert tőkénknek csak a 10%-át szeretnénk kockázatos befektetésbe tenni (én 20-80% közöttit javaslok, minél több időnk van, annál feljebb), legyen az 1 000 000 Ft és annak 10%-a: 100 000 Ft, vagy akár 15 000 000 Ft és annak 10%-a: 1 500 000 Ft, akkor azt nyugodtan tehetjük egy teljesen új abszolút hozamú alapba is, nem egy van palettán, így nem feltétlenül mondhatjuk azt, hogy hazabeszélek.

De egy kicsit mindenképpen: a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap forgalmazási időszaka tegnappal elkezdődött, mostantól lehet új befektetést fogadni, és az Alap oldalának alján nyomon lehet követni annak alakulását is. Később, ha már több hónap eltelt, lesznek hozam adatok, táblázatok, majd kellő idő elteltével grafikon is.

Egy érdekes táblázat

Az alábbi táblázat egy hedge fund elmúlt 25 évének teljesítményét mutatja. (kattintással kinagyítható) Mi a véleményetek?

Renaissance és a tőkeáttétel

Az olvasói levelek között a Bloomberg Magazine lehozta a véleményemet az év cikkéről. Bár csak a látványosan dícsérő részeket ollózták ki, így kissé ömlengős lett, de végül is a véleményemet tükrözi :)

Ami igazán érdekes, az kettővel lejjebb Jeffrey Smith véleménye. Szerinte a cikk elfelejtette kifejteni, hogy a kiugró eredményeket tőkeáttétel segítségével érték el, ha ezt nem használták volna fel, akkor (példul ha 50%-ot értek el ötszörös tőkeáttétellel) az eredmény csak az átlagos éves részvénypiaci hozammal, 10%-kal egyenlő.
Ez a vélemény azonban nagyon felületes. A magas tőkeáttétel magasabb kockázattal is jár. Ötszörös állandó tőkeáttétel (és pár egyéb feltétel) esetén 20%-os részvénypiaci visszaeséssel a teljes saját tőkét elveszítheti az adott cég. Márpedig a részvénypiac ennél sokkal nagyobb drawdown-okat is kénytelen elviselni. Sőt, 20% közeli esés akár pár hónap alatt is bekövetkezhet, mint az elmúlt időszakban láthattuk.

Ha a fundamentális tényezőktől eltekintünk (Simons-ék eltekintenek), akkor két lehetőség van megverni a piaci hozamot és/vagy javítani annak kockázatát: időzítés és/vagy tőkeáttétel. A levél írója szerint csak az első alkalmazása az igazi teljesítmény, a második nem? Ugyan már!

Amiben mégis jó irányba tesz ügyetlen lépést Smith levele: a Renaissance nem tesz közzé semmilyen számot a kockázatáról, drawdown-okról, stb. a nyilvánosság felé. Augusztusban azonban láthattuk, hogy ott is komoly ingadozásokat kell elviselniük a befektetőknek.

Drawdown nélkül nincs eredmény.
Nincsen rózsa tövis nélkül.
Nemhogy a csillagokig, de még a kerti fa csúcsáig sem egyenes az út.

(Folytathatnám a népi bölcsességeket, de szerintem már mindenki érti.)

---

Ennek kapcsán érdekesség, hogy Simons-ék, magukhoz képest gyenge évet zártak tavaly. Volt olyan alapjuk, amelyik negatívban zárta az évet. Ez a nem alacsony kockázatú eszközökbe fektető alapok kb 95%-val 10 évből legalább 3-ban előfordul, de ne feledjük: a Renaissance Technologies az ágazat legjobbja és 1982, vagyis az indulás óta egyetlen alkalommal sem lett ilyen rossz 12 hónapjuk. De összesítésben még így is ők a legjobbak! Ha valaki ismer jobb eredményeket produkáló céget, akkor írja be a kommentekbe.

Infláció, Magyar Televízió és a Vörös Tenger

• A keddi Hova Tegyük Pénzünket? előadás után a kérdőíven szerepelt egy érdekes felvetés. Ebben a résztvevő kifejtette aggodalmát amiatt, hogy ha valaki el is ér a betéti kamatok feletti hozamot, akkor az adó 20%-át levonva, és az inflációt belekalkulálva, már alig-alig marad valamekkore reálhozama. Teljesen igaza van, ha csak az ITT és MOST esetét nézzük. Később azonban valószínű, hogy itthon is enyhülni fog az infláció és még közepes kockázat mellett is 10% reálhozam viszonylag könnyedén elérhető legyen (nagyobb kockázattal pedig még sokkal többnek is a lehetősége). Ez most sajnos egy türelemjáték.
  

• Ma este a Magyar Televízió fél nyolcas híradójában lesz egy érdekes (híranyag miatt érthető módon 1-2 perces) összeállítás a magyar lakosság megtakarítási hajlandóságáról, senkinek nem válik kárára ha megnézi.

• Holnaptól mintegy két hétre a Vörös Tengerhez utazom, ahol a Technikai Elemzők legfontosabb nemzetközi szervezetének (IFTA) konferenciája lesz. Ha már ott vagyok, a víz alatti élővilágot is megnézem, de igyekszem időt szakítani arra is, hogy a blog olvasóit is tájékoztassam az újdonságokról. Stay Tuned!
  

Mindig nézz körül!

A tegnapi, Budapesti Értéktőzsde által szervezett miskolci nyílt napon én is részt vettem, és egy nagyon vicces eset történt meg velem.

Még a fővárosban a nehéz közlekedési viszonyok miatt vesztettem közel egy órát. A hátrányt az autópályán nagyjából sikerült behozni, de Miskolcon ismét elveszítettem kb. 20 percet, mert rossz lehajtón mentem le. Nagy nehezen megtaláltam az Egyetemvárost (ami nagyon pezsgő volt, de sajnos nagyon nagy is), ahol újabb jelentős időveszteség árán találtam meg azt az előadót, amelyikben a panelbeszélgetésben részt vettem. Résztvevőként meglehetősen kínos lett volna lekésni az eseményt, de 5 perccel előbb szerencsésen megérkeztem.

Láttam, hogy nyitva van az előadóterem ajtaja és azt is, hogy bent már sokan ülnek. Sietve bementem és láttam, hogy a beszélgetés résztvevői már ott ülnek a pulpituson. Odamentem, kezdtem sorban üdvözölni őket, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki (a hallgatóság, szervezők, a beszélgetés moderátora és résztvevői) megdöbbent tekintettel néz rám. Ismét ránéztem a szakértőkre az emelvényen és gyanús volt, hogy az eredeti kiírás szerint nem is ők annak a panelbeszélgetésnek a résztvevői, ahova engem hívtak.

...eltelt pár másodperc, amíg leesett: az előző beszélgetés kellős közepébe sétáltam bele. :)

Miközben nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mielőtt egy pozícióba lépek, "körülnézek" (alakzatok, indikátorok, piaci hangulat, kockázatok, stb.), akár egy leprogramozott kereskedési rendszer részeként, addig a nagy sietség miatt ezt nem tettem meg amikor az előadóterembe léptem be.

Végül is jót nevettünk az egészen. Meg is jegyezte valaki tréfásan: úgy látszik annyira szeretek szerepelni, hogy azt az 5 percet sem bírtam ki. :) (igaz, ami igaz: van benne igazság)

Sok érdekes kérdés volt a hallgatóság részéről, egyet emelnék ki. Egy tanár a diákjaival technikai elemzéseket készíttet és kiértékeli azok eredményességét. Kérdezte, hogy valóban van-e előny a technikai elemzésnél, mert ők nem találtak rá. Rákérdeztem a kiértékelés módszertanára. Kiderült, hogy szigorúan 3 napi teljesítményt értékelnek és ott is csak a nyerő/vesztő arányt. Ez azonban nagyon messze van a valós teljesítménytől, hiszen egy pozíció élettartama ennél sokkal hosszabb, de akár rövidebb is lehet, és nem mindegy, hogy a nyerő és vesztő ügyletek milyen jellemző nagyságú profitot/veszteséget hoztak. Általánosságban azt lehet javasolni, hogy minél kevesebb megkötéssel és minél élethűbben történjenek az ilyen játékok, és a százalékos hozam a teljesítmény elsődleges mércéje.

A teljesítményértékelésről bővebben, az alábbi blog bejegyzésben olvashattok.

Hazugság – Pofátlan Hazugság – Statisztika?

Ez egy jó hosszú bejegyzés lesz, de nem bánja meg, aki kitart.

Egyetemi statisztika előadások kedvelt nyitó poénja az alábbi: „Tudják kedves hallgatók: van a hazugság, van a pofátlan hazugság, és ezután pedig van a statisztika…”. A vicc természetesen nem arra céloz, hogy a statisztika, mint tudományág, lenne hazugság. Ehelyett ironikusan arra hívja fel a figyelmet, hogy statisztikával mindent meg lehet magyarázni, akár a legnagyobb hazugságot. Ennek legprofibb művelőit megtaláljuk a politikai pártok kampánycsapataiban.

Pár napja éppen egy statisztikus szakembertől kaptam egy érdekes levelet és kérdést, aki pontosan attól félt, hogy a tőzsdei előrejelzések eredményességének mérése statisztikailag nem biztos, hogy egyértelműen mérhető. Íme a levél:

"

Tisztelt Faluvégi Úr!

Engem is érdekelne az Önök tőzsdei befektetésekkel kapcsolatos tanácsadása, ha számomra kedvezőnek tűnik.

Matematikai statisztikával foglalkozó szakember vagyok, így talán szokatlan kérésem megértésre talál: engem első lépésben nem a â01Ehogyanâ01D és a â01Emennyi hozamotâ01D kérdések érdekelnének, hanem hogy az Önök szolgáltatásának mennyi az objektív sikeressége.

Példával élve: ha Önök 100 amerikai részvényre mondanak naponta előrejelzést, akkor az mondana számomra értékelhetőt, ha tudhatnám, hogy éves szinten a 27.000 ajánlásból hány százalék volt helyes. Pl. ha â01Eemelkedésâ01D volt prognosztizálva, akkor a több ezer eset hány százalékában volt igaz p.o. egy 1%-os emelkedés egy tőzsdei napon belül.

Számomra az tűnik érthetetlennek, amikor mások â013 a példánál maradva â013 kiszámolnak 100 prognózist egy adott módszerrel, hozzáolvasnak x cikket, meghallgatnak y tanácsadót, majd kiválasztanak egyet a százból, azzal kereskednek, és azt mondják, hogy éves szinten z % hozamot érnek el a módszerükkel. Ez nem a módszerüket minősíti, hanem a módszer és az egyéni döntés egyvelegét, amely más által nem reprodukálható. Azaz hiába kapom meg a 100-féle előrejelzést tőlük naponta, azzal én nem tudok hasonlót elérni. De ha azt mondják, hogy 27.000 esetből 85%-ban igaz volt az előrejelzésük, az a módszerüket jelenti. Ha én 10-szer kereskedek csupán és mindegyik esetben a 15% rossz előrejelzést választom, akkor a bukásom ellenére a módszerük jó. 27.000 esetből 85%-ot eltalálni már nem lehet véletlen műve. Minél kisebb az esetszám, annál jobban dominálhat a véletlen szerepe (ezért nem hiszek a kevés számú prognózisokban).

Utóbbihoz csatlakozik, hogy aki komolyan foglalkozik előrejelző alkalmazások fejlesztésével, annak az összehasonlíthatóság miatt is ki kell fejlesztenie egy sikerességi mutatószámot, hogy tudja, hogy ugyanarra az időszakra más-más módszer mennyit tud előre jelezni, melyik a jobb.

Mindezek miatt én őszintén remélem, hogy Önök meg tudják adni, hogy az Önök előrejelzésének mennyi a sikerességi mutatója, hány ezer esetre vonatkozik a mutatószám."

Ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni, több fogalmat érdemes tisztázni.

Az előrejelzés szót szinte azonnal törölném a befektetési szótárból, ugyanis félrevezető. Azt sejteti, hogy lehetséges a jövőbeni eseményeket megjósolni, és elméletileg rendelkezésre áll elegendő információ ahhoz, hogy pontosan megmondjuk mi fog történni egy adott pillanatban vagy id őintervallumban.

Nem lehet. A tapasztalati tények mellett nem árt tudni, hogy a fizika és a káoszelmélet is bebizonyította ezt. Sőt, van olyan, kifejezetten népszerű fizikai világkép elmélet is, amelyik a jövő fürkészésének tényét teljesen feleslegessé, értelmetlenné teszi.

Talán az ajánlás, vagy tanács szó jobban megfelel. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbi dokumentumunk 2. oldalát:

http://www.bwm.hu//elemzesek/Technikai_Elemzes_Tajekoztato_051212.pdf

Fontos leszögezni azt is, hogy a Bridge Wealth Management Zrt. ma már közel egy éve nem foglalkozik közvetlen befektetési ajánlások adásával. Ehelyett arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki professzionális módon meghatározott stratégia alapján fektessen be és az ezzel kapcsolatos összefüggéseket ismerje meg – más szóval: stratégiát tanítunk, némi túlzással nem halat adunk, hanem horgászbotot. De ami még fontosabb: abba az irányba mozdulunk, ahol mi magunk valósítunk meg komplex befektetési stratégiát, sikerdíjért.

A levél fő felvetése arra irányul, hogy a sikeres ajánlások aránya lehet a hatékony és objektív mutató. De ha csupán arra koncentrálunk, hogy százalékosan hányszor nyertünk, akkor nem lehet tudni, hogy az „előrejelzés”:

- Mennyire volt sikeres, az egyes ügyleteken mekkora nyereség keletkezett

- Milyen időtávra vonatkozik

- Mi a kiszállási stratégia

- Hogyan allokálnánk a tőkénket az egyes ajánlások között

Azzal én is egyetértek, hogy ha valaki ajánlások alapján, majd nem mérhető módon további információkkal felturbózva, nem meghatározott rendszerben és szabályok között hoz döntést, a hozam, mint mérőszám nem használható fel mással való összehasonlításra.

Szintén egyetértek azzal is, hogy kellő mennyiségű adat kell ahhoz, hogy a véletlen szerepét szinte 100%-ig ki tudjuk zárni. Kaufman azt tanácsolja, hogy 5% alá szorítsuk le a hiba lehetőségét, amihez 400 ügyletre van szükség, függetlenül a tesztelés időtartamától. Például, ha egy stratégia évi 4 ügyletet javasol, akkor elvileg 100 évnyi adatra lenne szükségünk, hogy nagyjából biztosak legyünk annak életrevalóságában. A blog olvasóit nem szeretném a statisztika módszertanával terhelni, itt halkan csak annyit jegyzek meg, hogy Kaufman vélhetően egy tőzsdei piacokra jellemző (normálishoz közeli, de nem pontosan olyan) eloszlás alapján, a szokásos konfidencia intervallummal kalkulált. Mivel mi már régóta túl vagyunk a 10 000. tőzsdei ügyleten, természetesen a korrekt mérés ezen feltételét teljesítjük.

A „találati arány” viszont a fenti pontok miatt szinte semmit sem árul el a sikeresség mércéjéről. Íly módon sikeresnek minősülne az a befektető aki három alkalommal nyert 1-1%-ot, majd veszített egyetlen ügyleten 30%-ot. „Sztenderdizálni” az ügyletek időtávját és nyereségét pedig lehetetlen, hiszen minden egyes részvénynél, devizánál, kontraktusnál, opciónál és még sorolhatnám eltérő jellemzők figyelhetőek meg egymáshoz képest és különböző időszakokban is.

Az egyetlen objektív mérce ezek alapján csak és kizárólag az elért nyereség lehet (amit érdemes lehet összevetni a felvállalt kockázattal, de ez már egy másik történet). Nem mindegy azonban, hogy mekkora tőke felhasználásával jutottunk hozzá például 10 m Ft nyereséghez. Ha ezt 20 m Ft befektetésével értük el, az értelemszerűen jobb eredmény, mintha 100 m Ft felhasználásával tettük volna ugyanezt.

Ez után pedig ahhoz, hogy két ember, stratégia, módszer nyereségessége összehasonlítható legyen, csak a hozamot lehet alkalmazni, azt is azonos időtávra, ami jellemzően éves hozamot jelent. Csak ez lehet az objektív sikeresség igazi és elfogadható mutatója.

Ez az oka annak, hogy mi valós kereskedésnél és ajánlásoknál is évesített, százalékos hozamokkal számolunk, az utóbbi a pontos belépési és kilépési pontokat is megjelölt modellportfolióinkban is látható.

http://www.bwm.hu/index.php?page=114

Akit még jobban érdekel a témakör, annak ajánlom a BAMOSZ teljesítménymérési szabályzataiban való elmélyedést:

http://www.bamosz.hu/dokumentumok/szabalyzatok/index.ind

(Még egy apró megjegyzés a levélhez: a 85% nyilván csak példa volt, de ha feltételezzük, hogy mindegyik ajánlás ugyanakkor időtávra szól, a veszteség/nyereség csak egyazon százalékos érték lehet, és egyenlő arányban osztjuk fel a tőkénket, akkor – ahogy ehhez hasonló számokat egy korábbi bejegyzésben már leírtam – pár év alatt dollármilliárdosok lehetnénk. Természetesen ilyen nagyságú, de még ehhez közelítő találati arány a gyakorlatban nincs.)

---

Mivel október végén ünnep lesz, utána pedig egy izgalmas szakmai útra megyek egy kellemes klímájú országba (erről részletesen be fogok számolni) nem lesz opciós előadás októberben, így idén már csak egy alkalommal, novemberben lesz, ha regisztrálsz az oldalunkon, időben kapsz róla értesítést.

Azoknak, akik mostanában kezdenek a befektetési területtel foglalkozni, ajánlom a „Hova tegyük pénzünket” előadást, amelynek bevételét jótékony célra fordítjuk.