Ez egy jó hosszú bejegyzés lesz, de nem bánja meg, aki kitart.
Egyetemi statisztika előadások kedvelt nyitó poénja az alábbi: „Tudják kedves hallgatók: van a hazugság, van a pofátlan hazugság, és ezután pedig van a statisztika…”. A vicc természetesen nem arra céloz, hogy a statisztika, mint tudományág, lenne hazugság. Ehelyett ironikusan arra hívja fel a figyelmet, hogy statisztikával mindent meg lehet magyarázni, akár a legnagyobb hazugságot. Ennek legprofibb művelőit megtaláljuk a politikai pártok kampánycsapataiban.
Pár napja éppen egy statisztikus szakembertől kaptam egy érdekes levelet és kérdést, aki pontosan attól félt, hogy a tőzsdei előrejelzések eredményességének mérése statisztikailag nem biztos, hogy egyértelműen mérhető. Íme a levél:
Tisztelt Faluvégi Úr!
Engem is érdekelne az Önök tőzsdei befektetésekkel kapcsolatos tanácsadása, ha számomra kedvezőnek tűnik.
Matematikai statisztikával foglalkozó szakember vagyok, így talán szokatlan kérésem megértésre talál: engem első lépésben nem a â01Ehogyanâ01D és a â01Emennyi hozamotâ01D kérdések érdekelnének, hanem hogy az Önök szolgáltatásának mennyi az objektív sikeressége.
Példával élve: ha Önök 100 amerikai részvényre mondanak naponta előrejelzést, akkor az mondana számomra értékelhetőt, ha tudhatnám, hogy éves szinten a 27.000 ajánlásból hány százalék volt helyes. Pl. ha â01Eemelkedésâ01D volt prognosztizálva, akkor a több ezer eset hány százalékában volt igaz p.o. egy 1%-os emelkedés egy tőzsdei napon belül.
Számomra az tűnik érthetetlennek, amikor mások â013 a példánál maradva â013 kiszámolnak 100 prognózist egy adott módszerrel, hozzáolvasnak x cikket, meghallgatnak y tanácsadót, majd kiválasztanak egyet a százból, azzal kereskednek, és azt mondják, hogy éves szinten z % hozamot érnek el a módszerükkel. Ez nem a módszerüket minősíti, hanem a módszer és az egyéni döntés egyvelegét, amely más által nem reprodukálható. Azaz hiába kapom meg a 100-féle előrejelzést tőlük naponta, azzal én nem tudok hasonlót elérni. De ha azt mondják, hogy 27.000 esetből 85%-ban igaz volt az előrejelzésük, az a módszerüket jelenti. Ha én 10-szer kereskedek csupán és mindegyik esetben a 15% rossz előrejelzést választom, akkor a bukásom ellenére a módszerük jó. 27.000 esetből 85%-ot eltalálni már nem lehet véletlen műve. Minél kisebb az esetszám, annál jobban dominálhat a véletlen szerepe (ezért nem hiszek a kevés számú prognózisokban).
Utóbbihoz csatlakozik, hogy aki komolyan foglalkozik előrejelző alkalmazások fejlesztésével, annak az összehasonlíthatóság miatt is ki kell fejlesztenie egy sikerességi mutatószámot, hogy tudja, hogy ugyanarra az időszakra más-más módszer mennyit tud előre jelezni, melyik a jobb.
Mindezek miatt én őszintén remélem, hogy Önök meg tudják adni, hogy az Önök előrejelzésének mennyi a sikerességi mutatója, hány ezer esetre vonatkozik a mutatószám."
Ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni, több fogalmat érdemes tisztázni.
Az előrejelzés szót szinte azonnal törölném a befektetési szótárból, ugyanis félrevezető. Azt sejteti, hogy lehetséges a jövőbeni eseményeket megjósolni, és elméletileg rendelkezésre áll elegendő információ ahhoz, hogy pontosan megmondjuk mi fog történni egy adott pillanatban vagy id őintervallumban.
Nem lehet. A tapasztalati tények mellett nem árt tudni, hogy a fizika és a káoszelmélet is bebizonyította ezt. Sőt, van olyan, kifejezetten népszerű fizikai világkép elmélet is, amelyik a jövő fürkészésének tényét teljesen feleslegessé, értelmetlenné teszi.
Talán az ajánlás, vagy tanács szó jobban megfelel. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbi dokumentumunk 2. oldalát:
http://www.bwm.hu//elemzesek/Technikai_Elemzes_Tajekoztato_051212.pdf
Fontos leszögezni azt is, hogy a Bridge Wealth Management Zrt. ma már közel egy éve nem foglalkozik közvetlen befektetési ajánlások adásával. Ehelyett arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki professzionális módon meghatározott stratégia alapján fektessen be és az ezzel kapcsolatos összefüggéseket ismerje meg – más szóval: stratégiát tanítunk, némi túlzással nem halat adunk, hanem horgászbotot. De ami még fontosabb: abba az irányba mozdulunk, ahol mi magunk valósítunk meg komplex befektetési stratégiát, sikerdíjért.
A levél fő felvetése arra irányul, hogy a sikeres ajánlások aránya lehet a hatékony és objektív mutató. De ha csupán arra koncentrálunk, hogy százalékosan hányszor nyertünk, akkor nem lehet tudni, hogy az „előrejelzés”:
- Mennyire volt sikeres, az egyes ügyleteken mekkora nyereség keletkezett
- Milyen időtávra vonatkozik
- Mi a kiszállási stratégia
- Hogyan allokálnánk a tőkénket az egyes ajánlások között
Azzal én is egyetértek, hogy ha valaki ajánlások alapján, majd nem mérhető módon további információkkal felturbózva, nem meghatározott rendszerben és szabályok között hoz döntést, a hozam, mint mérőszám nem használható fel mással való összehasonlításra.
Szintén egyetértek azzal is, hogy kellő mennyiségű adat kell ahhoz, hogy a véletlen szerepét szinte 100%-ig ki tudjuk zárni. Kaufman azt tanácsolja, hogy 5% alá szorítsuk le a hiba lehetőségét, amihez 400 ügyletre van szükség, függetlenül a tesztelés időtartamától. Például, ha egy stratégia évi 4 ügyletet javasol, akkor elvileg 100 évnyi adatra lenne szükségünk, hogy nagyjából biztosak legyünk annak életrevalóságában. A blog olvasóit nem szeretném a statisztika módszertanával terhelni, itt halkan csak annyit jegyzek meg, hogy Kaufman vélhetően egy tőzsdei piacokra jellemző (normálishoz közeli, de nem pontosan olyan) eloszlás alapján, a szokásos konfidencia intervallummal kalkulált. Mivel mi már régóta túl vagyunk a 10 000. tőzsdei ügyleten, természetesen a korrekt mérés ezen feltételét teljesítjük.
A „találati arány” viszont a fenti pontok miatt szinte semmit sem árul el a sikeresség mércéjéről. Íly módon sikeresnek minősülne az a befektető aki három alkalommal nyert 1-1%-ot, majd veszített egyetlen ügyleten 30%-ot. „Sztenderdizálni” az ügyletek időtávját és nyereségét pedig lehetetlen, hiszen minden egyes részvénynél, devizánál, kontraktusnál, opciónál és még sorolhatnám eltérő jellemzők figyelhetőek meg egymáshoz képest és különböző időszakokban is.
Ez után pedig ahhoz, hogy két ember, stratégia, módszer nyereségessége összehasonlítható legyen, csak a hozamot lehet alkalmazni, azt is azonos időtávra, ami jellemzően éves hozamot jelent. Csak ez lehet az objektív sikeresség igazi és elfogadható mutatója.
Ez az oka annak, hogy mi valós kereskedésnél és ajánlásoknál is évesített, százalékos hozamokkal számolunk, az utóbbi a pontos belépési és kilépési pontokat is megjelölt modellportfolióinkban is látható.
http://www.bwm.hu/index.php?page=114
Akit még jobban érdekel a témakör, annak ajánlom a BAMOSZ teljesítménymérési szabályzataiban való elmélyedést:
http://www.bamosz.hu/dokumentumok/szabalyzatok/index.ind
(Még egy apró megjegyzés a levélhez: a 85% nyilván csak példa volt, de ha feltételezzük, hogy mindegyik ajánlás ugyanakkor időtávra szól, a veszteség/nyereség csak egyazon százalékos érték lehet, és egyenlő arányban osztjuk fel a tőkénket, akkor – ahogy ehhez hasonló számokat egy korábbi bejegyzésben már leírtam – pár év alatt dollármilliárdosok lehetnénk. Természetesen ilyen nagyságú, de még ehhez közelítő találati arány a gyakorlatban nincs.)
Azoknak, akik mostanában kezdenek a befektetési területtel foglalkozni, ajánlom a „Hova tegyük pénzünket” előadást, amelynek bevételét jótékony célra fordítjuk.
No comments:
Post a Comment