Dow és a mélypont

Olvasom mindenfelé, hogy 6, majd 7 éves mélypontolra süllyedt a Dow. Bár régóta nem a legfontosabb index, de preszizs és hírértéke még mindig nagy, ezért érdemes megvizsgálni néha.

Nos, valóban majdnem 7 éves mélyponton van. Ma 7249 ponton is volt, ami viszont alig 56 ponttal magasabb a 2002 októberi, napon belül beállított minimumtól. Ami sokkal érdekesebb: ha ennyivel többet esett volna, akkor több mint 11 éves mélyponton lenne, ettől ma egy hajszál választotta el. Vagyis az egyik legfontosabb részvényindex gyakorlatilag 11 éve nem állított elő értéket a befektetőinek.

Ráadásul akkor még reálértékről nem is beszéltünk. Egyébként a Dow történetében csak 4 alkalommal fordult elő, hogy hat egymást követő hónapban veszített az értékéből, ha jövő héten nem megy vissza mintegy 10%-ot 8000 pont fölé, akkor ez lesz az 5. alkalom. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy ennél többször - egészen pontosan 9 alkalommal - esett minden hónapban egymás után az index, és ez nem a Nagy Világválság és nem is az olajválság idején fordult elő. Ehelyett 1941-42-ben, de a rossz sorozat még jóval Pearl Harbour előtt kezdődött, egyébként akkor "csak" 30%-ot veszített a csúcshoz képest az index, és a hadiipar felpörgése miatt akkor járt utoljára 100 pont alatt a Dow. Az pedig csak az inflációs és horroisztikus kamatszintű időkben, 1982-ben történt meg, hogy a megelőző 12 hónapból 10 volt veszteséges, ma ez a szám 9-nél jár ha nem lesz 10% rally jövő héten. Ezen adatok arra utalnak, hogy ha nem omlik össze a reálgazdaság is (a pénzügyi után) legalább annyira mint a harmicas évek elején, akkor ez fontos és akár végleges támasz is lehet.

---

De mi is történt akkor, amikor utoljára ilyen mai szemmel nézve mélységekben járt a Dow? 1997-ben a mostani szintek környékén a fejlett országokban mindenki az Internetről beszélt, itthon éppenhogy csak elindult a TV2 és az RTL Klub. Diana alig egy hónappal korábban halt meg. Clinton 9 hónapja kezdte meg a második elnöki ciklusát, és a világnak fogalma sem volt róla hogy ki az a Monica Lewinsky. Milosevics akkor került a Jugoszláv (!) elnöki székbe. Nem létezett még Euro és a Tocsik-botrány miatti per még el sem kezdődött. Nem létezett még Google sem, és Steve Jobs akkor tért vissza az Apple-hez, hol volt még akkor még az iPod és iPhone. Még be sem mutatták a Titanic-ot, a zenei toplisták élén pedig a Mo' Money Mo' Problems volt az egyik éllovas (pedig szörnyű) - Amerikát és a fél világot azóta is ez kísérti.

Wait the Rumor, Buy on the News

Gyakran hallhatjuk, hogy akkor érdemes megvenni egy részvényt, amikor még csak pletyka van egy jó hírről, de még hivatalosan senki nem erősítette meg. Mivel a pletykát előbb-utóbb mindenki ismeri, az emberek bevásárolnak, és az információ beépül az árakba, vagyis nő az árfolyam. Amikor a hír hivatalosan is kijön, már nincs ki vásároljon a kész tényre, sőt elkezdenek profitot realizálni, eladni papírjaikat, emiatt aztán esni kezd az árfolyam. Ezen jelenség kapcsán hallani gyakran a Buy on the Rumor, Sell on the News kifejezést.

Nos, hogy mennyire meg tudja cáfolni a piac még a saját logikáját is, az kiderült tegnap az Apple esetén. Mindenki tudta jól, hogy ki fog jönni az iPhone, ami ötvözi az iPod és egy smart phone jellegzetességeit. Szinte semmilyen dolog nincs benne, amiről ne írt volna kilencszer a sajtó oda-vissza. Talán az érintőképernyő az amire kevesen számítottak. Sőt, nekem egy kicsit csalódás is a készülék, hiszen a tárkapacitása az 5. generációs iPod-hoz képest nagyon kevés (4 és 8 gigás készül csak), és 3G hálózat elérésről szó sincs, bár biztos vagyok benne, hogy ezeket hamarosan pótolni fogják.

A piacon azonban mindenki meglepődött a semmin és vadul vásárolni kezdték az AAPL-t, ami még ma is közel 3%-ot emelkedett. Úgy látszik, hogy itt éppen a hír volt az a szikra, ami elindította a láncreakciót. A tanulság az, hogy nincs általános igazság, a tömegpszichológia bármekkora csodát és bármekkora szörnyűséget képes csinálni, néha a legváratlanabb pillanatokban.