Kínában jártam

Nemrég, részben üzleti célból a Távol-Keleten jártam, életemben először. Főként Pekingben és környékén, de mást is megnéztem. Továbbra sem vagyok Kína szakértő (arra meg pláne ne számíts, hogy a Shanghai Expresszt fogom árulni), de mivel az elmúlt években divat Mao birodalmát befektetői körökben ajnározni, ezért néhány benyomásomat leírom. Pekingben az ember a lélegzetelállító utak, és felhőkarcolók között hajlamos elfelejteni, hogy Kína nagy része ma is szegényen él, a javuló körülmények ellenére. Az országban sajátos, de mégis kőkemény kapitalizmus teszi lehetővé a gyors, de nem feltétlenül igazságos fejlődést. Sokkal inkább Friedman követői, mint például az európai szociális piacgazdaságok, példaként hozhatnám fel az alig ismert ingyenes egészségügyet vagy nyugdíjrendszert (ez utóbbiról a Portfolió aktuális cikkét érdemes olvasni).

Élőben is tetten érhető az a tény, hogy Kína versenyelőnye a kimeríthetetlennek tűnő munkaerőforrásnak (szinte minden munkakörre van 3-4 aktív ember), és ennek a globális játékban Teng Hsziao-ping óta történő ügyes felhasználásában rejlik. Ebből logikusan következik, hogy ha a munkaerő a felzárkózás miatt már nem lesz olyan olcsó, illetve a kevesebb születő gyermek miatt már nem is lesz olyan nagyszámú (főleg az otthoni eltartottakhoz képest), akkor a növekedés is jelentősen lassulni fog, nemcsak a nyugati recesszió miatt, hanem struktúrális okokból. Mindkét tényező színre fog lépni, de ez nem most fog bekövetkezni. A számok alapján Kínának még legalább egy jó évtizede van, utána már nagyon valószínű az alacsonyabb fokozatba kapcsolás. Durva tipp alapján addig fundamentális oldalról 3-5% éves átlagos növekedés előnyük lehet Amerikához és az Európai Unióhoz képest (ez eddig 7-8% volt), és ez a részvényárfolyamok relatív erejében is tettenérhető lesz. Ez nem tűnik soknak, de 10-15 jó év alatt igen nagy különbséget okozhat. Fontos, hogy ez csak a várható előnyt jelenti, nem abszolút számot. Így ha például az S&P 500 éves 10%-kal emelkedik átlagban, a Shanghai Composite 13-15%-ot. Ha sokkal reálisabb 5%-ot, akkor 8-10%-ról beszélünk. Ha évtizedekig stagnálás lesz a világ fejlettebb felén, itt is mérsékelt hozamok lehetnek.

A nyugatról importált befektetés elemzési ismeretek rohamosan terjednek, két példa:

Igen, a videón az látszik, hogy a szexshop eladója, technikai elemzés végzése közben elaludt. Ez olyan sok poén elsütésére adna lehetőséget, hogy inkább a blog olvasóinak fantáziájára bízom.

Technikai szempontból egyébként egyre érdekesebbek a lehetőségek. Egy nagy és likvid piacról van szó, de zártsága és viszonylagos erős kontrollja miatt még nem olyan jó terep a modernebb technikai elemzés eszközök használatára. Ugyanakkor a klasszikus eszközök jól működhetnek, a helyi szereplők relatív tapasztalatlansága miatt. Ez tipikusan sok túlkapást, túlreagálást jelent, erősebb trendek jöhetnek létre, amelyeknek erősebb ellenirányú mozgásai történhetnek. Nem véletlen, hogy éppen itt alakult ki a legnagyobb részvénypiaci lufi az elmúlt években. Mivel a fejlődés gyors, szinte biztos, hogy nem ez volt az utolsó.

Kína vs. USA: Meglepő eredmények!

Lezárult a közel egy hete feltett kérdésemre a szavazásom: Melyik évben fogja Kína GDP-je meghaladni az Egyesült Államokét? Nézzük meg, hogy mi a legvalószínűbb:

Az Egyesült Államok jelenlegi GDP-je dollárban kb. 13 800 mrd. Kína esetében ugyanez 3 250 mrd (forrás). A különbség tehát több mint négyszeres! A kérdés tulajdonképpen arra vonatkozott, hogy Kína ezt a hátrányt milyen hamar tudja behozni. Ha az elmúlt kb. 20 év átlagos növekedésével számolunk, akkor az éves különbség 6%, ami miatt szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás lenne a távol-keleti országnak ezt megvalósítani. Pedig nem az: ha az USA továbbra is 3%-kal, Kína pedig 9%-kal nő tovább, akkor éppen 2035 lehet az az év, amikor ez bekövetkezik, ez a lenti szavazás esetén is ez volt az utolsó fordulópont. De vannak más tényezők is, amelyek miatt ez hamarabb bekövetkezhet, vagy éppen eltolódhat.

• A jelenlegi folyamatok miatt nem lehetetlen egy olyan mértékű válság az Egyesült Államokban, ami miatt az éves 3%-os GDP növekedés hiú ábránd lehet.
  
• Ez olyan mértékű dollárgyengülés is magával vonhat, ami miatt Kína dollárban számolt GDP-je sokkal gyorsabban is nőhet, mint évi 9%.
• Ezen hatások viszont elég komoly mértékben fogják érinteni Kína exportorientált gazdaságát, ahol még mindig az USA a legfontosabb partner, és sokáig az is lehet.
• Emiatt, de más természetes lehűlési folyamatok miatt a Kínai gazdasági csodának az ilyen mértékű folytatódása is komoly falakba ütközhet.
• Nem szabad megfeledkezni a demográfiai folyamatokról, amelyek értelemszerűen eléggé befolyásolják a GDP nagyságát, hiszen "több emberrel többet lehet termelni".
  
• Ezen demográfiai adatok alapján az USA-ban 2010 után lesz kisebb, Kínában 2020-at követően valamivel komolyabb probléma a nyugdíjba vonuló korosztály miatt, akiket a fiatalok nem tudnak teljes mértékben pótolni.
• Nehéz felbecsülni, hogy főként Kína által felfűtött nyersanyag és akár élelmiszerárak, vagy a környezeti terhelés felfokozódása mikor és milyen mértékben üt vissza, és csökkenti az ottani nagymértékű GDP növekedést.
• ...és még sorolhatnánk.
  

Látható, hogy egy sokismeretlenes egyenlettel van dolgunk, így a kérdésre nehéz hozzávetőleges választ adni. Az azonban valószínű, hogy a fenti hatások hosszútávon kioltják egymást, és marad a mostani ütemű vagy valamivel szerényebb különbség ledolgozás, így a sárkány legalább 20 év múlva éri utól a sast, ha nem lesz egetrengető eltolódás a fenti tényezők némelyikében.

Ezek tekintetében a szavazás eredményei megdöbbentőek. Mielőtt továbbmennénk, és az "utólagos észosztás" vádja érne, be kell hogy valljam, hogy amikor egy beszélgetésnél ez a kérdés felmerült, első blikkre, az adatok pontos ismerete nélkül én is 2020-at tippeltem, ami szintén nem mondható valószínűnek a fentiek tükrében. Amikor jobban utánanéztem, akkor született meg az ötlet a szavazás kiírására. Amit ugyanis az eredmények utólag mutatnak, és valójában erre voltam kíváncsi, hogy miként reagálnak az emberek egy objektív tényekre rákérdező szavazásnál, és mi alapján választanak. Az eredmény egyértelműen az, hogy a legtöbben nem racionálisan döntenek, hanem néhány egyszerűsített elképzelés alapján, a fenti példában én is így tettem. Nézzük mi miatt történt ez:

• Információk hiánya. A válaszolók egy része vagy nem rendelkezett megfelelő információkkal, vagy nem akart időt szánni arra, hogy utánanézzen. Az első esetben én is így tettem.
• A kérdésfeltevés formája már önmagában befolyásolta a válaszokat. A kérdés önmagában abból indult ki, hogy Kína mindenképpen utoléri az USA-t, a kérdés csak az, hogy mikor. De ez eleve beszűkült feltevés, hiszen hiába valószínű, hogy ez megtörténik, egyáltalán nem biztos. Emellett a válaszlehetőségek is befolyásolták a válaszokat. Például mindjárt az elejére betettem egy szinte teljesen lehetetlen választ, ami szerint 2 éven belül utólérné Kína az USA-t, a fenti számok alapján látszik, hogy ennek mekkora az esélye, mégis 7% erre szavazott. Ezen felül olyan 5 éves periódusokat adtam meg, amelyeknél a bekövetkezési valószínűség korántsem egyforma, de aki ránéz, annak azok eloszlása miatt egyformának tűnik. Ez alapján ami még érdekesebb: a válaszadók majdnem 60% 2020 előttre tette az utólérés bekövetkeztét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen például 12 évig egyáltalán nem kellene nőnie az amerikai GDP-nek (ilyen még sosem volt), Kínáénak viszont 13%-kal éves átlagban, tehát a mostani ütemet is fokozni kellene. Vagy elég továbbra is 9%-kal nőni, de akkor még 40%-os dollárgyengülésre lenne szükség. De mindkét - eléggé valószínűtlen - esetnél a gyenge amerikai teljesítmény minden bizonnyal visszahatna Kínára, ami tovább csökkentené a 2020 (vagy pláne azelőtti) esemény bekövetkeztének esélyét.
• Az emberek többsége nagyságrendekkel nagyobb jelentőséget tulajdonít az aktuális eseményeknek és benyomásoknak, mint a hosszabb távúaknak, és a többség véleményét követi. Gazdasági teljesítmény fokozásában mostanában éppen Kína iskolázza le az Egyesült Államokat, de a fenti felsorolás alapján egyáltalán nem biztos, hogy ez például 10 év múlva is így lesz.
• Az elmúlt időszak eseményei és a befektetési alapokban, egyéb vagyonkezelt összegekben lévő tőke statisztikái valószínűsítik, hogy sokkal többen érdekeltek mostanában a kínai gazdaságban, mint az amerikaiban, és könnyen lehet, hogy ez is befolyásolta a válaszokat.

Nos, mindezek gyönyörűen rímelnek a Behavioral Finance elméleteibe, amelynél mindegyik ember többé-kevésbé nem racionálisan, hanem érzelmi alapon, pszichológiai által vezérelten hozza meg döntéseit (mint fent látható, ez természetesen rám is vonatkozik, többek között ezért is van szükség a döntéshozatalunk részbeni automatizálására). A fenti négy pont sorrendben az alábbiakhoz köthető: Rules of thumb (nagyon leegyszerűsítve: hiányos és kevés információ alapján döntünk), Framing (a kérdésfeltevés módja befolyásolja a választ), Herd instinct (nyáj ösztön, a többség véleménye vagy annak megnyilvánulása befolyásol minket), Endowment Effect (amihez érdekünk fűződik, azt felülértékeljük).

Az emberek irracionális döntéshozatala az árfolyamokban is tükröződik, kilengéseket, anomáliákat okoz, vagy éppen trendszerű mozgásokat, amelyek racionálisan nem feltétlenül indokolhatóak. Ezt pedig fel lehet használni spekulációs és befektetési döntések során, többek között mi is erre építünk.

Kína vs. USA: Szavazás!

Gyakran hallani mostanában arról, hogy Kína gazdasága olyan gyorsan nő, hogy hamarosan átveheti a vezető gazdasági hatalom szerepét az Egyesült Államoktól. De vajon mikor? Kérlek a lenti ablakban szavazz!



A szavazás lehetősége 6 nap múlva lejár, utána leírom itt a blog-ban a véleményemet.
(Még adós vagyok válaszokkal egy korábbi post-ban bemutatott alap több mint két évtizedes teljesítménye kapcsán. Ez is terítékre kerül nagyon hamar)

Ha a szavazási lehetőség nem látszik, kattints ide.

Visszatérve a konferenciáról

Ma érkeztem haza a Technikai Elemzők nemzetközi konferenciájáról. Egy ilyen eseményen 5 nap alatt annyi szakmai információt kap az ember, mint a hétköznapok alatt fél év alatt szerezne, ha csak kutatással foglalkozna... De a legjobb az egészben nem is ez, hanem az a hihetetlen mennyiségű energia, amit másokon lát az ember, és ha tiltakoznék is ellene (miért is tenném), akkor is átragad. Hamarosan egy részletes élménybeszámolót fogok közzétenni a konferenciáról, hasznosítható tippekkel és tanácsokkal.

Addig is kettő - hazánkfiainak érdekes - meglatás a konferenciáról.

Az egyik a Fidelity európai technikai elemzés igazgatójától származik. Mielőtt a lényegét leírom, egy pillanatra érdemes megállni. Bárki, akinek egy pillanatig is kérdéses, hogy érdemes-e a technikai elemzéssel foglalkozni, azt komolyan venni, gondolkozzon el ezen: egy olyan pénzügyi vállalatbirodalom, amely kezelése alatt 1000 milliárd dollár feletti összeg áll (ami a magyar GDP mintegy ötszöröse - ha nagyon durván számolunk), foglalkozik a befektetési analízis ezen ágával, vajon BÁRKI megteheti-e, hogy nem?

Nos, Jeff Hochmann szerint újra kellene súlyozni a legfontosabb világindexeket, és a pozitív irányban a három legnagyobb változást megillető ország sorrendben: Csehország, Spanyolország és Magyarország. Össze is nevettünk a cseh kollégával, akivel a közel 170 emberből csak ketten képviseltük Európát Németországtól keletre.

A másik érdekesség Martin Pring véleménye volt sok más mellett a kínai piacról. Az ő adatbázisában még sosem szerepelt ennyire nagyra fújt buborék (kizárólag árfolyam információk alapján). Szerinte eddig minden alkalommal kidurranás, majd oldalazás és a korábbi csúcs sokszor évtizedekig tartó elérése volt a jellemző, és ő erre számít Kínában is. Talán túlzottan pesszimista, de aggodalma nem alaptalan, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Egyelőre ennyit, hamarosan jönnek a részletek a hírlevélben.

Pánik keltés - egy példa

Szoktam olvasgatni a leveleket a Mensa levéllistáján. Egy ilyen érdekes email jött ma:

"A nem "main stream" nyugati információs források szerint (vagyis, ami a magyar médiába nem jön át) komoly esélye van egy 1929-es méretű gazdasági összeomlásnak, ami természetesen ránk is átgyűrűzik órák alatt. Akinek jelentős befektetései vannak részvényekben, gondolkozzon el rajta!!! A nevesített ok az, hogy az USA-ban éveken át mesterségesen alacsonyan volt tartva a kamatláb, ami egy családi ház vásárlási lázt eredményezett. A megemelkedő kamatok miatt havonta százezres nagyságban válnak a "tulajdonosok" fizetőképtelenné. A másik ok, hogy egymaga Kína 1 trillió dollár értékű US
állampapírt halmozott fel, amitől folyamatosan meg akar szabadulni. Ennek hatására más központi bankok is szabadulni kezdenek a dollárjaiktól. Az USA dollárt már csak az tartja fenn, hogy a hatalmas államadósság finanszírozóinak nem érdeke a dollár összeomlása."

A válaszom:

Jó duma ez a mainstream médiával. Valójában százszámra jelentek meg cikkek a hazai gazdasági sajtóban a túlértékelt amerikai ingatlanpiacról. Példa:

http://www.fn.hu/gazdasag/0701/egyensulyt_teremt_globalizacio_154270.php

Persze lehet, hogy a mainstream alatt a Blikkre gondoltál.

Nehezen értelmezhető az a kifejezés, hogy " mesterségesen alacsonyan volt tartva a kamatláb". A kérdés az, hogy milyen kamatlábra gondolsz, de az amerikai jegybank szerepét betöltő FED törvény adta jogánál és egyben kötelezettségénél fogva "mesterségesen" befolyásolja a kamatlábakat. Lásd:

http://en.wikipedia.org/wiki/Fed_Funds_Rate

Ettől persze a kamatlábakat a piac alakítja, de ez nagymértékben igazodik ehhez. Az, hogy mi alacsony, és pláne mennyi ideig tartott, azt döntse el mindenki saját maga az alábbi táblázat alapján:

http://www.federalreserve.gov/fomc/fundsrate.htm

Az évek óta tartó viták tárgya, hogy valóban irreálisan túlértékelt-e az amerikai ingatlanpiac, illetve milyen mértékben és ez milyen következményekkel jár.

-Valószínű, hogy túlértékelt.

-Erősen megoszlanak a vélemények, hogy milyen mértékben. A túlértékelés mértékéről 5-30% között oszlanak meg a becslések

-Mivel a folyamat sok éve tart, egyáltalán nem biztos, hogy éppen most fog megfordulni, még ha egyre erősebb jelek mutatnak rá. Például az Economist 2005 júniusában írt erről, azóta mégsem pukkadt ki a lufi.

-Ha elkezdenek erősen csökkenni az ingatlanárak, akkor is valószínű, hogy ez sokáig fog tartani, és fokozatosan fognak bedőlni az erre specializálódott hitelintézetek (két hete már volt ilyen, volt szerencsém a short oldalon állni)

-Ha fokozatosan ereszt le a lufi, akkor is kicsi a valószínűsége, hogy egyben rántja magával a teljes részvénypiacot.

-Nehéz eldönteni, hogy a visszaesés milyen mértékben érinti a globális piacokat, lehet hogy sokkal kevesebbet fognak esni.

Bővebben a lakásár témakörről:

http://en.wikipedia.org/wiki/Housing_bubble

http://en.wikipedia.org/wiki/United_States_housing_bubble

Nézzük az államadósság kérdését. Egy nagy titkot árulok el: a világ lassan évtizedek óta finanszírozza Amerika költségvetési és fizetési mérleg hiányát. Könnyen lehet, hogy ezt még jó pár évtizedig meg fogja tenni. Ha mégsem teszi, annak sem tudjuk sem az idejét, sem a hatásait pontosan felmérni. Maga az adósság mértéke is egy érdekes kérdés. Egy amerikai állampolgárra majdnem 30 000 USD jut, ami soknak tűnik, de az ország gazdasága kevesebb, mint egy év alatt játszva kitermeli ezt az összeget. Sőt, a nemzeti vagyon ennek az összegnek a hétszerese, amibe ha belekalkuláljuk a legrosszabb forgatókönyvvel az ingatlanpiaci túlértékeltséget, még akkor is kb. ötszöröse. Bővebben az adósság mértékéről:

http://www.brillig.com/debt_clock/

Az adósság mértéke tehát magas, de nem feltétlenül kezelhetetlen mértékű. Csak egy példa: a kilencvenes évek végén nagyjából sikerült megállítani az adósság növekedését, annak idején nemhogy gyengült volna, hanem jelentősen erősödött a dollár. Az sem mellékes, hogy egy sor olyan fejlett ország van, ahol a GDP-hez képest hasonló nagyságú az adósság mértéke, nem egy Európában. Az sem, hogy van nem egy olyan ország, amelyik többet hitelez Amerikának, mint Kína.

Mindezek alapján a pánikkeltő levelednek elég kevés alapja van. Egyébként ez általában jellemző a pánikkeltésre. Alapul kell venni valamilyen hírt, más ezzel összefüggő tényt figyelmen kívül kell hagyni, majd a meglévőket csúsztatásokkal és túlzásokkal el kell torzítani, végül lehet némi nagyvonalúsággal következtetéseket levonni. A folyamat hasonló ehhez:

http://en.wikipedia.org/wiki/Culture_of_fear

Szerintem is egyre növekvő esélye van, egy komolyabb piaci visszaesésnek, főként rövidtávon valószínű, de hogy az biztosan be fog a következni, hol, mikor, milyen gyors lefolyású, és milyen mértékű lesz, arról nem mernék ilyen egyértelmű következtetéseket levonni, pedig nekem nagyrészt az a munkám, hogy a részvénypiaci folyamatok alapján hozzak döntéseket.

Nem győzöm hangsúlyozni: Soha, de soha ne hozzunk döntést hirtelen impulzus alapján! (pláne, ha ennyire megalapozatlan és érzelmekre ható). Inkább legyen egy jól kidolgozott és hozzánk alkalmazkodó, reális befektetési stratégiánk, és ezt hajtsuk végre.

Jaj! Kína! Jaj!

A pénzügyi sajtón túl, szinte minden tele van a tegnapi zuhanással. Ami történt, az nekünk sem esett jól bár nem is volt vészes, de az ilyesmi benne van a pakliban, ezért kell megfelelő kockázatkezelést alkalmazni.

Tudom, hogy akik ezt a blog-ot olvassák, legalább 10 cikket elolvastak a "Mi lesz most?" témakörben. Nem állok be a sorba, ehelyett a befektetői és/vagy spekulánsi szemlélet kapcsán osztok meg pár gondolatot, sőt inkább link-erdőt.

A mi szemszögünkből, közép és hosszútávon mindegy, hogy merre megy a piac. Megfelelő eszközök vannak arra, hogy keressünk az árfolyamemelkedésen, árfolyamcsökkenésen, mozdulatlanságon, a volatilitás növekedésén, vagy csökkenésén, az egymáshoz képest történő elmozduláson. Ezen eszközökhöz tartoznak a határidős piacok, az opciók, a spread ügyletek. Ezekről szól az abszolút hozamú alapok koncepciója, erről szólnak a mi stratégiáink.

Azt, hogy persze mikor melyik eszközt, és milyen formában kell használni, nagyon nehéz meghatározni, kivétel nélkül mindenki számára. De erről szól a blog, az oktatási cikkek, a tőzsdejáték, és a publikációink, ezért tanulunk olyan sokan hosszú évek óta elméleti és gyakorlati szinten a piacról, hogy ebben fejlődjünk.

A kétségbeesőknek: Csak Nyugi! Sok út vezet az üdvözüléshez, mind hosszú és rögös. Cserébe izgalmas és megéri végigmenni rajta. Ennyit mára a bölcselkedésekről :)

Kínát szeretik továbbra is

Úgy látszik az év első kereskedési napján, az optimizmus közepette is leginkább néhány régóta imádott kínai papír a kedvenc a tengerentúlon. Érdekesen működik a tömegpszichológia: azt veszik, amit eddig is a leginkább zsákoltak. Köszönhetően a hosszú szünetnek, szinte mindegyik nagy réssel nyitott felfelé, ami megnehezíti, vagy meglehetetleníti a rövid távú pozíciófelvétel hatékonyságát. Közép és hosszútávon viszont most is jó lehet vásárolni, de a stop elhelyezése nagyon nehéznek tűnik. Mutatok pár példát, van közte jó pár régi ismerős is.

A "kínai Google" mindig is kedvenc volt. Most egy jó nagy alvásból ébredt és a rés ellenére, még nincs agyonvéve pár napos távlatban. Viszont stoppot tenni nehéz, különösen kitörésnél, nézzük csak meg október végét.



Ebből szerencsére van, de a nagy kilengések miatt (novemberben három nap alatt simán összejött 15% esés), megint csak nehéz küszöb megbízást alkalmazni, most is fő a fejem. Ráadásul nem amerikai részvény lévén, tele van gap-ekkel, ami néha veszélyes. Viszont az új csúcsal élen van, és ez jó előjel.



Olyan nincs, hogy egy részvény egy valamirevaló korrekció nélkül megússzon egy ilyen emelkedést. Vagy csak az elemzők lettek túl kritikussá...



Visszatérő ismerős, 2-3 éva nagy mánia volt benne, mostanában inkább aludt, de mintha ébredezne. Megint legalább 7-8%-nyi stop kellene, ami a megvehető mennyiséget csökkenti.



Ez a csúcs, a szó átvitt és szó szoros értelmében is. A szégyentelen szénbánya, a korrekcióból gappelt felfelé 7%-ot, és ha ez még nem lenne elég, a forgalom nagyon alacsony, de érdekes nézni, hogy mire képesek néha a szénnel túlfűtött befektetők.



Az utolsó kivételével mindegyik érdemes a továbbfigyelésre, a CHL a tartásra. Meglátjuk.