Rémülten állok az udvar közepén. Egy láma és egy szamár fut felém. Rövid hezitálás után ösztönösen arrébb lépek, de a két állat irányt változtat és továbbra is az útjukban állok. Taktikát változtatok és helyben maradok. Egy másodperccel később mindkettő centikre viharzik el mellettem. Szerencsére nem én voltam a célpont. Közben egy ló jön oda kíváncsiskodni, akit egy tizedakkora kutya próbál meg idegesíteni, kevés sikerrel. Egy perc múlva már egy szarvas rágcsálja a hátizsákom pántját, miközben egy kecske a nadrágomat használja szalvétának. Körben mindenféle állat mászkál, csak kapkodom a fejem. Még egy udvarlási szertartást bemutató pávát is látok. Lassan kezdem érteni, hogy miért Noé-ról nevezték el ezt a helyet.
Azért jöttem ide, hogy megbeszéljem a részleteket a Május 12.-i jótékony célú előadásunk kapcsán, amelyen a NOÉ Állatotthont támogatjuk. A helyszín Budapest határa, az M0-ás mellett van, és pár száz méteres földút vezet ide. Az állatmenhelyet az előadás résztvevői és az oldalunk olvasói választották ki három jótékony célú szervezet közül. Kedden már hívtam is az Alapítványt a jó hírrel és másnapra megbeszéltem egy találkozót.
Amikor odaérünk a bejárat után több kutya fogad, némelyiknek szokatlan testfelépítése is van, és hozzáértő talán 5-6 fajtát is felfedezni vélhet bennük. Itt nem a szépség számít, egyetlen állat sem kerül emiatt hátrányba. Bemegyünk egy kis irodába, ahol az Alapítvány két munkatársa ül, de nem egyedül. Egy széken egy pár hónapos kölyök kutya üldögél, egyből vidáman nyalogatni kezdi a kezemet. A szék mellett egy kis ketrec, és benne egy szürke szőrcsomó fekszik. Jobban szemügyre véve látszik, hogy ez 6-8 kölyökmacskát jelent, akik egymás hegyén-hátán feküdve, összebújva alszanak.Az Alapítvány munkatársa, Schneider Kinga vezet körbe minket. Ő lesz ott a rendezvényen és a támogatóknak egy rövid előadást is tart majd arról, hogy a felajánlásokat hogyan használja fel az Alapítvány. Bár a menhelyen rengetegféle állat található, összesen 900 lakó, de ennek a jelentős részét a kutyák teszik ki. Szörnyű történeteket hallani arról, hogy hány megvert, megkínzott, eldobott, elgázolt eb van, és milyen állapotban kerülnek a Noé-hoz. Elképesztő, hogy egyesek mennyire szívtelenül és kegyetlenül, tárgyként használva bánnak a kutyájukkal.
Itt viszont tényleg minden az állatok érdekében történik. Csak egy példa. Amikor ott jártunk, már késő délután volt, az etetés után, ezért a kutyák nagy részét nem láthattuk, hogy ne zavarjuk meg őket a pihenésben. A lovakat nap közben egy szép nagy rétre viszik ki, ahol kedvükre szaladgálhatnak. Minden itt lakónak van neve, és bár 900 megjegyzése lehetetlen, Kinga minden arra járót ezen köszönt, én pedig csak ámulok. Nagyon sok sérült, lábadozóban lévő állatot is látni itt, az ő gyógyításuk is komoly költségekkel jár. A történet vége általában happy end, láttunk olyan kutyust, aki pár hónappal korábban még élet és halál között lebegett, rengeteg törött csonttal, természetesen cserbenhagyásos gázolás által. Mostanra viszont szinte semmit sem lehet ebből észrevenni, könnyedén játszik a többiekkel az udvaron.
Gyakran nem is a hanyagság vagy a gonoszság okoz fájdalmat az ide került kis élőlényeknek, hanem az ismeretek hiánya. A hátizsákomat rágcsáló szarvas egészen kicsiként került ide. A szarvasmama táplálékot keresett, ezért egy fa tövében otthagyta a kicsinyét. Lelkes kirándulók jártak arra, akik megsajnálták és elvitték onnan, mert azt hitték, hogy magára maradt. A kis szarvascsemete érthető módon nem tudta szóban kifejteni az álláspontját, mely szerint jó neki ott, hagyják békén, hamarosan jön vissza az anyukája, ezért örökre elszakadt a családjától, és nagy szerencséje, hogy itt új otthonra lelt. Az állattartás és gondozás felelőssége nagy, és az emberek hibás döntéseinek következményeivel az Alapítvány munkatársai minden nap megküzdenek.
Legtöbbször sikerrel, ehhez persze anyagi erőforrásokra is szükség van. Az Alapítvány a forrásai nagy részét a személyi jövedelemadó 1%-nak felajánlásaiból kapja. Emellett sok segítséget kapnak adományok, önkéntes munka formájában, de így is van, amikor a korlátozott lehetőségek miatt nemet kell mondaniuk. A megunt kutyákat (bármennyire szomorú, rengeteg ilyen eset van) már most is csak várólistára tudják felvenni. Néha egészen apró dolgoknak is nagy jelentősége van. A területen tett séta folyamán hallom, hogy a körgyűrű zaja érzékelhető. Mivel a menhely 1992-ben indult, az M0-ás keleti szakasza pedig alig pár éve épült, megkérdezem, hogy nem zavarja-e az állatokat a forgalom hangja. Kinga elmondja nekem, hogy nem, sőt az Alapítványnak nagy áldás az autópálya közelsége, mert így Budapest nagy részéről és az agglomeráció számos településéről gyorsabban meg tudják őket közelíteni az önkéntesek, a támogatók, vagy akik egy itt lakót szeretnének örökbe fogadni.A látogatásról egy rövid, két és fél perces videót is készítettem, ahol mi tagadás: buta kérdéseket is feltettem a vendéglátómnak.
További képeket találsz ide kattintva.
Hogy a jótékonysági célú rendezvényen miről lesz szó, arra találsz példát itt. Ne aggódj egy előadás során még könnyebb lesz mindent megérteni, hiszen a prezentáció átláthatóbbá teszi a mondandómat, és folyamatos kommunikáció (bármikor kérdezhetsz) is segíteni fog. Ha végighallgatod az előadást, videót és prezentációs anyagok is kapsz az előadásról, sőt még email-es konzultációs lehetőséget is. Mindezért ráadásul elég 10 000 Ft-tal támogatni az Alapítványt a helyszínen. Minden információt megtalálsz itt: www.bwm.hu/eloadas
Ha nem tudsz eljönni, kérlek akkor is támogasd a NOÉ Állatotthon Alapítványt. Ezt megteheted pénzbeli vagy tárgyi adomány formájában, a személyi jövedelemadód 1%-nak felajánlásával, önkéntes munka keretében, de még azzal is sokat segítesz, ha felhívod ismerőseid figyelmét a menhely tevékenységére. Az Alapítvány honlapján mindent megtalálsz: noeallatotthon.hu. Emellett érdemes a Noé facebook oldalát like-olni, és követni az üzenőfalat, nagyon sok mindent megtudhatsz itt is.
Lehet ennek az ártatlan ábrázatnak ellentmondani?
