Részvények és kamatok a tengerentúlon

Rendszeresek azok az elemzések, amelyek a részvénypiacot a hagyományos P/E (árfolyam/nyereség) alapon a historikus átlagokra visszavezetve értékelik. Az érvelésük lényege, hogy ami például 8 évvel ezelőtt adott szinten olcsónak számított, az most is annak számít. Az összefüggés azonban nem veszi figyelembe, hogy a környezet változó, a cégek eredmény változási dinamikája más, és ami a legfontosabb: az alternatív lehetőségek hozama sem ugyanaz, sőt.

A nagy intézményi befektetők alapvető allokációs dilemmája az, hogy tőkéjük mekkora részarányát csoportosítsák kockázatmentes és kockázatos, de számottevő növekedéssel kecsegtető lehetőségekbe. Az utóbbi elsősorban a részvénypiacot, az előbbi pedig a szintén gigantikus méretű állampapír piacot jelenti. Ezért érdemes megnézni, hogy az állampapír hozamok miként alakultak a részvénypiac értékeltségéhez képest a múltban.

Egy tipikus fundamentális elemzéssel alátámasztott, érték alapú befektetés, ami domináns az intézményi befektetők eszköztárában, és az általuk a térképen lévő nagy kapitalizációs vállalatok kiválasztása esetén, a reális, de még belátható időtáv 5 év. Ezért az 5 éves államkötvények hozamát vettem figyelembe az összehasonlításnál.

Az alábbi grafikonon az említett állampapír hozam látszik pirossal, amíg részvények adott évi egy részvényre jutó nyereségének (amit ők termeltek meg - EPS) az árfolyamhoz viszonyított nyeresége látszik (az ún. earnings yield), az S&P 500 részvényei esetén pedig kékkel.

Ahogy láthatjuk, a két befektetési lehetőség nagyjából azonos hosszú távú hozamokkal kecsegtette volna a befektetőket, amennyiben elfogadnánk azt a feltételezést, hogy a részvényárfolyamok változása ilyen időtávok mellett nagyjából az eredmény növekedésének felel meg, időközben hajmeresztő ingadozásokkal tarkítva. Úgy tűnik, hogy a részvények növekedési lehetőségek miatti potenciálját kiegyensúlyozzák annak kockázatai, így a piac ennek tükrében azonos adott évi hozamot vár el tőlük (és ezen túl változó elképzelések mellett árazza be a növekedést).

Azonban 2007 környékén a két hozam elszakad egymástól, és a divergencia enyhe megszakításokkal azóta is tart. Ezt a folyamatot még jobban szemlélteti az alábbi ábra, ami a két hozam arányát mutatja meg nekünk. Ha 2011-ben az S&P 500 vállalatainak sikerül elérni a korábbi rekordév, 2006 eredményeit, akkor az S&P 500-ra számított EPS érték kerekítve 88 lesz. Emellett az érték mellett a részvények hozama nem számítva a növekedési lehetőségeket 3,3-szorosa az államkötvényekének. Ha az elemzők által valószínűbbnek tartott 93 lesz az EPS, akkor a mutató 3,5-et mutat (ez látszik a grafikonon). Nem elképzelhetetlen a 100-as EPS sem, ebben az esetben a kérdéses szám meghaladhatja a 3,7-et is. Ez egészen elképesztő különbség, főleg annak tudatában, hogy ismerjük az amerikai államadósság egyre fokozódó kockázatait is.

Fontos, hogy ezekben az adatokban időbeli eltolódás van a döntés időpontjához képest. A P/E esetén az év utolsó napján még nem lehetett tudni, hogy mekkorák lesznek a nyereségek az utolsó negyedévben. Az állampapír hozamok esetén az év első napját vettem figyelembe, az év során ezt már lehet tudni, de ez változhat az esztendő folyamán a döntés időpontjáig (még ha ennek drasztikus eltérése ritkán is fordul elő). Most is, az 5 éves állampapír hozama 2,02%-ról 2,15%-ra nőtt közel 4 hónap alatt, de még ez sem okozott 7%-nál nagyobb eltérést az arányszám mutatóban.

A kockázatmentes hozamszint az alternatíva mellett még két okból szintén nagyon fontos. Az egyik, hogy a tőkeáttétel finanszírozását nagyon könnyűvé és olcsóvá teszi, ami a részvénypiacon a vételi spekuláció egyik igen fontos üzemanyagát jelenti. A másik, hogy a párhuzamosan meglévő alacsony kamatlábak a reálgazdaságba is könnyebben ontanak pénzt, ami a beruházások és a fogyasztások növekedésén keresztül szintén visszahatnak az árfolyamokra.

Mindezek alapján a részvények nem 10-20%-kal tűnnek alulértékeltnek, ahogy a historikus átlagra utalók állítják, hanem ennek többszörösével. A két hozam közötti eltérés azonban a kötvényhozamok emelkedésével is eltűnhet csak úgy, mint egyszerre a két folyamattal: a részvényárfolyamok növekedésével és párhuzamosan a kötvényárfolyamok esésével.

A piac persze nem ostoba. A különös helyzet fennállására az ad okot, hogy az adósság problémák egyre inkább ráncolják a szemöldököket. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az árfolyam növekedés csak az Egyesült Államokon belül tűnik nagynak. Egy külföldi befektető ebből igen keveset lát, mert a dollár értékvesztése a részvényeken elért nyereség jó részét eltünteti a hazai devizájában. A részvények csak részben tűnnek olcsónak a hatékonyság növekedésével, és egyre inkább igaz az, hogy csak abban a dollárban értékelődnek fel – az eredményeikkel együtt – amely sok más szemszögből nézve egyre kevesebbet ér.

A nulla közeli kamatláb monetáris politikája is azt jelzi, hogy Amerika a nyomasztó adósság problémáját elsősorban nem a költségvetés rendezésével, hanem a pénz gazdaságba való pumpálásával (és pénze ezen keresztüli elértéktelenedésével) oldja meg, ami legalább eszközár, de akár más jellegű inflációhoz is vezet. A részvények az ezeket érintő eszközökhöz tartoznak, ha ezt az utat folytatják, az kijelöli a további irányt a részvényindexeknek.

---

Jótékony célú előadás a tőzsdeguruk által alkalmazott stratégiákról: www.bwm.hu/eloadas

Itt az alja?

Az elmúlt hetek nem altatták el a befektetőket világszerte. A folyamatos esések közepette minduntalan felmerült a kérdés: mikor és hol lesz a zuhanás vége?

A kérdés megválaszolásánál természetesen nem lehet biztosra menni (jósnők előnyben), de a piaci pszichológia, amely a technikai elemzés eszközével közelíthető meg, adhat támpontokat.

Az egyik ilyen, hogy olyan szintű rettegés van a piacon, amihez én magam sem emlékszem hasonlóra teljes szakmai pályafutásom során. A VIX, amely az opciókba árazott volatilitással tulajdonképpen egyfajta félelem-indikátorként is felfogható, még sosem volt ilyen magasan. Az alábbi képen látható, hogy amióta csak mérik, azóta a legrosszabb napokon is 40-45-ös szintek környékén gyorsan megfordult és nyugodtabb vizekre evezett. Tegnap viszont átlépte az 50 pontot, sőt megközelítette a 60-as értéket is (nap végére jelentős mértékben korrigált), amely olyan magas szint, hogy még a nyugodtabb spekulánsok is beleszédülnek, és amit még sohasem láttunk (ha 87-ben mérték volna, valószínűleg ennél is magasabb lett volna).

Az, hogy ennyira magas értékek fognak előfordulni, senki sem tudta, de hogy a VIX nőni fog, az várható volt. Ez nem utólagos okoskodás, hosszú és rövidtávon is felhívtam erre a figyelmet:

2006 májusában ezt írtam a VIX kereskedj a volatilitással című cikkben (forrás PDF-ben): "A hosszútávú képet vizsgálva, a havi bontású grafikonon azt láthatjuk, hogy a VIX valószínűleg vissza fog térni a 2000-2003 közötti magas volatilitású időszakához, az álmosabb 2004-2006 közötti időszakához képest. "

2008 júniusában pedig a HVG befektetési magazinjában, az Ecoline-on (forrás): "A mostani helyzet a szinte villámcsapásként érkező pénteki nagy esés után sem mutatja azt, hogy a pánik elérte tetőpontját, így egyelőre még a félelem növekedése várható rövid távon."

Ma, majdnem négy hónappal a fenti kijelentés után meg merem kockáztatni: a pánik 80%-os valószínűséggel elérte a tetőpontját, vagy időben maximum 2 hétre van tőle.

Erre utal az is, hogy nagyon erős fordulós jelet láttunk tegnap az amerikai piacokon. Kevesen hiszik el nekem, de Budapesten is kapható Bulkowski majdnem 1000 oldalas, megdöbbentően részletes japángyertya alakzatok hatékonyságát vizsgáló friss munkája, a CEU belvárosi könyvesboltjában, gyenge 33 000 Ft-ért. Illetve csak kapható volt, mert az egyetlen példányra lecsaptam, mint nagymama az utolsó Koós János bakelit lemezre. Az érintettektől bocs.
Szóval Bulkowski a könyvében a hatékonyabbak közé sorolja a lent bejelölt fordulós alakzatot, amikor az előző hetek esése után napközben lenyomják az árfolyamot, majd nap végére az esés nagyrészét a vevők le tudják dolgozni, mert az optimizmus felülkerekedett a pesszimizmuson. Bulkowsi vizsgálatai alapján ez az esetek 60%-ban fordulós jel. Ez a szám önmagában nem rossz, de a szerző kitér rá, hogy a szokatlanul széles árfolyammozgású napokon számos alakzat, többek között ez is, még gyakrabban szokott fordulót jelezni.

Ez alapján itt is 80%-os valószínűséggel be lehetne mondani a fordulót, de a különleges helyzetre való tekintettel azért nem árt a szokásosnál óvatosabbnak lenni. Az esély a pénzügyi szektorban lévő, semmihez sem fogható bizalmatlanság miatt lényegesen alacsonyabb, de a piaci pszichológiát ismerve így is 66%-ban merem meghatározni. Ennyi a valószínűsége annak, hogy az év hátralévő részében már nem zár a fenti képen látható index az idei és négyéves minuma, vagyis 1000 pont alatt (pontosabban 1007, de a piaci szereplők kedvelik a kerek számokat, így ennyi kerekítés javasolt). Ha idén ez alá esik az index, aminek a fentiekből következően 33% az esélye, akkor tényleg nagy baj van a globális gazdasággal (és az 1-2%-os recesszió nem számít "nagy bajnak"). Reméljük, hogy nem így lesz. (az pedig, hogy jövőre mi lesz, már egy újabb kérdés)

UPDATE (2008. 10. 07. 22:11): A fenti index egyetlen nap alatt beesett az 1000 pontos szint alá, és 996-on zárt, így a 33%-os esélyű, negatívabb kimentel következett be. Az ebből eredő következtetéseket - sajnos - lásd néhány sorral feljebb.

Tervezés

Közhely, hogy amíg itthon és a környező országokban az oktatás során inkább az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt, addig a tengerentúlon - talán már kissé eltúlozva - a gyakorlati tudást preferálják. Nem csoda, hogy az Interneten is nyakig elborít minket a "How to..." jellegű írások tengere. Bár ezek jó része hasznos lehet, eredeti gondolatot ritkán találni bennük (tegyük hozzá: legtöbbször nem is ez a céljuk).

Most viszont egy érdekes cikk akadt a figyelmembe, amit a szerző ugyan nem közvetlenül a tőzsdén való kereskedés kapcsán írt, de néhány gondolata zseniális letisztultsággal emeli ki hogy mi a lényeg az előzetes kalkulációk, tervezés, stb. kapcsán a pénzügyi piacokon való befektetések esetén is.n A teljes cikk linkjét lejjebb megtaláljátok, angolul érdemes tudni hozzá.

A legfontosabb meglátásokat viszont itt kiemelem:

"Different planning styles can help, but they can’t solve the core problem of uncertainty. That is, you have no idea what the future holds."

A különböző tervezési módszerek ugyan segíthetnek, de a bizonytalanságból fakadó alapvető problémát nem képesek megoldani. Ennek pedig a lényege: fogalmunk sincs mi fog történni a jövőben.

"The real solution is to keep a careful eye on your track record and learn to stomach uncertainty."

A valódi megoldás az, ha folyamatosan figyelünk az eredményeinkre, és megtanuljuk a gyomrunkat hozzászoktatni a bizonytalansághoz.

"One way to mitigate the actual risk is to plan for the worst cases possible."

A valós kockázat enyhítésének egyik módja, ha felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre.

"(...) the emphasis is placed on doing actions that will place you in more favorable positions."

A hangsúly azon van, hogy olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek előnyösebb helyzetbe hozhatnak minket. (Megj: ahelyett, hogy pontosan megpróbálnánk kitalálni mi fog történni a jövőben)

Egyszerű és hatékony gondolatok. Érdemes rajtuk a saját esetünkben is elgondolkozni.

A teljes cikkhez kattints ide.

Minden évben eltalálni a legjobbat

Az igazán jó elemzők mindig eltalálják a legjobb részvényt - gondolhatják sokan.

Michael Covel gondolatkísérlete alapján ha minden évben sikeresen kiválasztottuk az év részvényét 1997 óta az amerikai piacon, akkor 100 dollárból 1 milliárdot tudtunk volna csinálni mára. Részletek itt.

Ez viszont senkinek sem sikerült, mert ugyan jól hangzik, de még kiemelkedő tudás mellett is felfoghatatlanul alacsony az esélye. Ha túllépünk a módszertani problémákon, és azon hogy a fenti gondolatkísérlet érthető módon távol áll a gyakorlattól (nem vett figyelembe költségeket, adókat, évközbeni történéseket és döntéseket, érzelmeket, kockázatkezelést, diverzifikációt, és még sorolhatnám), akkor is elmondhatjuk, hogy annak az esélye, hogy ez összejöjjön, jóval kisebb, mintha egy esős szombat délután váratlanul becsöngetne hozzád személyesen Angelina Jolie (a hölgyeknek: Brad Pitt), hogy veled szeretné tölteni az estét, majd vasárnap reggel miközben alszol ki is takarítana helyetted. Ha a számokban kifejezett esélyekre vagy kíváncsi, a bejegyzés végén megtalálod.

Persze a legnaívabbakon kívül a többség tudja, hogy nem lehet mindig eltalálni a jó pozíciót. Viszont a 70%-os találati arány nagyon is elérhetőnek tűnik. Elsőre.

Lefuttattam több tesztet, amelyben ügyletenként a tőkénk 1%-át kockáztatjuk és 70%-os valószínűséggel ezt megnyerjük, 30%-os valószínűséggel elveszítjük. Az eredmények elképesztőek lettek. Ezer ügylet után (napi egy ügylettel számolva ez valamivel kevesebb mint 4 év), a legrosszabb adat a tőke meghúszszorozása, a legjobb pedig megszázszorozása lett. Eközben a legrosszabb visszaesés mindvégig 9% alatt maradt, vagyis az aktuális csúcshoz képest soha nem vesztettünk ezer ügylet alatt 9%-ot.

Tehát, aki 10 alkalomból 7-szer nyer, átlagosan ugyannyit, mint a vesztőkön (és egyéb módszertani - gyakorlati megfontolásokat megoldja), az minden idők legnagyobb befektetési zsenije. Én még nem találkoztam vele, de ha olvassa a blog-ot, akkor üzenem neki, hogy vár itt rá egy állás. De a tréfát félretéve: a kizártnak tűnő 20% helyett már 3-5%-os esély előny hihetetlenül jó lehetőségeket jelent, és a befektetők többsége nem is álmodhat arról, hogy akár ezt is el tudja érni.

Szóval, ha valaki neked azt mondja: "ez 10-ből 7-szer tutira bejön!", akkor légy óvatos. Egyrészt azért, mert az adat gyanúsan jó. Másrészt azért mert ha valaki ezt mondja, és nem írja le részletesen, hogy mit ért ezalatt, akkor cseppet sem elegánsan siklik át komoly módszertani kérdések felett. Csak pár példa: Mennyi az átlagos nyereség a nyerő ügyleteken? Mennyi az átlagos veszteség a vesztő ügyleteken? Milyen gyakran van ügylet egyáltalán? Milyen hosszú időtartamúak az ügyletek? Mekkora az esélye 5/10/15/XX számú egymást követő negatív ügyletnek? Mekkora a maximális drawdown? stb.

Ha a fenti csoda nem történhet meg, azokkal sem értek egyet, akik szerint nem lehet esélybeli előnyt szerezni a piacon és az árfolyamok véletlenszerűen mozognak. Igenis lehet 3-5% vagy akár ennél valamivel több előnyt szerezni, ami pár év alatt is többszörös hozamlehetőséget tartogat (ha nem is a pénzünk megszázszorozását :) ) A gyakorlatban rengeteg példa van belőlük a piacon. Több ezt elért emberről és módszerről beszélünk a Tőzsdét bemutató előadásunkban, amelyre ma éjfélig lehet utoljára jelentkezni.

...és az igért számok:

Ha 2000 választható részvény van a 10 év során minden évben, akkor az esély 1: 1 024 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez valamivel rosszabb valószínűség, mintha három egymást követő alkalommal megnyernéd az ötöslottót.
Ha csak az előzetesen kiválasztott "legizgalmasabb" részvények közül választasz, amelyek száma legyen 50, akkor az esély: 1: 97 656 250 000 000 000. Ha ez utóbbi szám forint lenne, akkor elmondhatnánk, hogy a magyar gazdaság több mint 4000 év alatt termel meg ekkora értéket a jelenlegi teljesítőképessége mellett. Remélem ezekkel az adatokkal és példákkal érzékeltetem azt, hogy mennyire alacsony valószínűségekről van szó.

Gyengül a Technológia - Deja Vu

Egy 7 hónapja nem látott folyamat indult meg az amerikai részvénypiacon. Az alábbi grafikonon az S&P 500 és a Nasdaq Composite egymáshoz való relatív teljesítményét láthatjuk. Ha felfelé megy a vonal, akkor az utóbbi, ha lefelé, akkor az előbbi teljesít jobban. Mivel a Nasdaq jelentős részben a technológiai szektor cégeit tömöríti (persze a hangsúly kezd eltolódni évek óta, de ez még mindig elmodható:) ezért a Nasdaq relatív gyengesége a technológiai cégek alulteljesítését is jelzi. Ez jól látható volt tavaly április végétől júliusig, amikor a nagy esést - amely aztán átmenetinek bizonyult - hetekkel korábban jelezte ez az indikátor. Deja Vu. Most ugyanis egy fontos támasz alá esett be a mutató, vagyis tavaly október óta nem állt ilyen rosszul a Nasdaq az S&P 500-hoz képest.

Az persze bosszantó, hogy mostanában valahogy lassabban érnek meg a folyamatok a tengerentúlon. A piac már április közepén ritkán látott mértékben túlvett volt, ezt nagyjából kioldalazta, vagyis a túlvett állapot nagyjából már meg is szűnt, mégis csak most jelentek meg az első hosszabb fekete gyertyák - eső napok, de még ezek sem biztos hogy trendfordulót jeleznek. Sok türelem kell a mostani szituációhoz. (...SÓHAJ...)

---

Ma délután 17 órakor lesz előadásom a Budapesti Értéktőzsde új épületében (Andrássy út 93.), a BÉT díjmentes sorozata keretében. Akit érdekel, hívja az Infoközpontot.

Soha ne higgyünk el mindent egy elemzésnek!

Alapszabály: kételkedjünk! Ez főleg a részvényelemzések területén igaz, ahol még a legprofibb elemzők is nagy hibákat vétenek, sokszor sötétben tapogatóznak, sőt néha szándékosan tévesztenek meg.

Nagyon szeretem a Webisztán blog-ot, ahol a web 2.0 témaköréből ollóznak be és kommentálnak érdekes híreket, erősen szubjektív módon, viszont szinte minden alkalommal izgalmasan. Mostani, "Megint elbaszta a Yahoo" bejegyzésükkel viszont nagy hibát követtek el. Írásukban egy elemzésre hivatkoznak a Neddham & Company LLC-től, de semmilyen más forrást nem idéznek, viszont tényként közlik, hogy a Yahoo hibát követett el, amikor nem vette meg "olcsón" a Facebook nevű social networking oldalt. A valóságban azonban még az elemzésen belül sincs kiemelve, hogy a Facebook mennyit érhet, de akkor még nem is beszéltünk arról, hogy amit az elemzés sugall, simán lehet tévedés, lásd fent. Tény, hogy a Facebook látogatottsága tavaly óta is erősen nőtt, de nem tudni, hogy mennyivel növelte ez az értékét, és csak tippelhetünk, hogy most mennyit érhet.

Az elemzések nem arra valók, hogy megmondják a nagy igazságot. Ha annyiszor ezer Ft-om lenne ahány téves elemzést olvastam (beleértve az enyémeket is), akkor lenne egy házam Portofino-ban. Az elemzések arra valók, hogy növeljék a látókörünket, nem arra hogy csökkentsék (mint ebben az esetben történt a Webisztánnál).

Úgy érzem, hogy divat a Google-t magasztalni, és a Yahoo-t lehúzni. Szinte mindenhonnan ezt hallom. Nyilván nem véletlenül van így, de azért minden alap nélkül ne álljunk be a sorba.