Életérzés modellből tömegautó? A Tesla legfontosabb kérdése.

“Taposs bele!” – mondja bátorítólag a Tesla bécsi kirendeltségének alkalmazottja, “Nyugodtan, nyomd ahogy csak tudod!”. Harmadszorra már nem kell kérni és a pedált tövig lenyomom. Sokfajta erős autót vezettem eddig, és nem egy adrenalint felturbózó autos eseményen vettem részt. Pördültem már meg a Hungaroring 12-es kanyarjában enyhén nedves aszfalton, miközben a mögöttem padlógázzal jövő alig tudott kikerülni. Húztam el autók mellett párhuzamos közlekedésben egy Ferrari F430-al. Hitetlenkedve tapadtam bele az ülésbe egy Ariel Atom volánja mögött. De a Tesla S P85 gyorsulása és úttartása semmivel sem összehasonlítható élmény. Bár az autó elektromos mivoltából tudható előre, már az is szokatlan, hogy egy nagyon halk sipító hang és a minimális szélzaj kivételével semmit sem hallani. Még furcsább az akkumulátorok elhelyezése miatt az alacsony súlypont által létrejött elképesztően erős úttartás. A teljes mixet mégis a szinte azonnal rendelkezésre álló, folyamatosan ugyanazon a szinten lévő elképesztően erős nyomaték teszi felejthetetlenné. Bár vannak hibrides és fokozatmentes váltós tapasztalataim, de amit a Tesla nyújt az mérföldekkel előbbre jár még ezeknél is, hiába nincs rángatás, vagy van sokáig egyenletes nyomaték ott is. A gyorsító (és nem gáz-) pedál lenyomására a fejem hátralökődött, belesüppedtem az ülésbe és egy ízes káromkodás hagyta el a számat. Mintha egy TGV, Shinkansen vagy akár MagLev sínre tettek volna rá, olyan határozott, egyenes vonalban és gyorsulást produkálva lőttünk ki. Szinte már képtelenségnek tűnik, hogy ezt az autót nem egy előre meghatározott vonalon húzza valami, és hogy mindez az erő belülről jön.

Peter Lynch a legendás alapkezelő híres volt arról, hogy az általa elemzett cégeket közvetlen közelről megvizsgálja, ügyfélként is. Egyszer egy szállodalánc részvény vásárlás előtt megszállt a cég egyik hoteljében, ahol többek között az ágyon ugrálva vizsgálta meg, hogy mennyire jók a szobában a bútorok, és a hasonló jelekből ítélve vajon milyen beruházásokra lesz később szükség. Nekem is nagy szerencsém, hogy nemcsak egy fantasztikus élményt, hanem egy új elemzési nézőpontot kaptam a termék kipróbálásával. Abban a pár percben ugyanis sokkal többet értettem meg a Tesla körüli hype-ból, mint azelőtt hónapokat eltöltve a grafikonokat, elemzéseket és a céges kimutatásokat vagy akár az elképesztő mennyiségű YouTube videót böngészve. A Tesla – egyelőre – egy életérzés modell. Itt többről van szó, mint az életstílusról, vagy a státusz szimbólumról. A cég eddigi sikereinek a kulcsa egy mondatban összefoglalható: Tesla-t azok vesznek, akik már most egy részt akarnak maguknak a jövőből, de az ár kivételével nem hajlandóak kompromisszumra az autójuk specifikációit illetően. Ezzel önmagában semmi gond sincsen, hiszen a legtöbb új vagy még inkább újragondolt technológiát tartalmazó terméket is első körben a hasonlóan gondolkozó emberek kezdték el vásárolni. A nagy kérdés az, hogy Musk-ék képesek lesznek-e a célcsoportot bővíteni a későbbiekben.

Kék Óceán az autóban

A Tesla mindent meg is tett, hogy a fent körülírt vásárlói réteget és gondolkozásmódot teljes mértékben kielégítse. Akár tudatosan, akár ösztönös ráérzéssel, de képesek voltak elérni az autóiparban is azt a jelenséget, amit más ágazatokban már sokan megvalósítottak. Ez az új piac, vagy piaci szegmens nyitása a Kék Óceán stratégia alapelveinek felhasználása révén.

Az autó erőforrásán túl az egyik legfontosabb újítás a műszerfal kialakítása volt. Bár a mobiltelefon területén már évek óta lezajlott az érintőképernyős forradalom, sőt még egy egészen új piac, a tableteké is megnyílt, a személygépjárművekben ez az újítás alig jelent meg eddig. A Tesla a gombok helyett szinte teljesen a képernyő érintésével teszi lehetőve a legtöbb beállítást. Ez nemcsak jól néz ki, de előnyösebb áttekintést is ad, ráadásul teljes mértékben átszabhatóvá teszi a felületet. Sőt, a folyamatos mobilnetes elérés által még a szoftverfrissítés miatt sem kell bemenni a szervízbe. A felhasználási lehetőségek pedig végtelenek. A kedvencem az volt, ahogyan a zene utastéren belüli eloszlását lehetett szabályozni. A legtöbb esetben ez gombokkal valósul meg, a jobb és baloldali, illetve az első és hátsó hangszóró hangerőt külön-külön szabályozva. Itt viszont elegendő újjal odahúzni a hangzás központját, ahol azt szeretnénk, és a hangszórók hangereje egymáshoz képest úgy kerül beállításra, ahogyan azt ösztönösen is elképzeljük. Autóhifihez értők valószínűleg ezt szakszerűbben meg tudnák fogalmazni, de az alábbi kép érzékelteti, hogy miről van szó.

A Tesla S tele van hasonló finomságokkal, és az újszerű megközelítés miatt eredeti, hasznos megoldásokkal. Ezek miatt pedig az életérzés vásárlók valóban a jövőben érezhetik magukat. A cég mérnökei egészen odáig merészkedtek, hogy nemcsak a teljes középkonzolt, hanem a kormánykerék mögötti részt is egy átszabható képernyővel cserélték le. Természetesen itt az érinthetőségnek már nem lenne értelme, de a nagy képernyőről beállítható az, hogy mi legyen látható a kijelző két oldalán, beleértve a sebességet, fogyasztási adatokat, térképet, vagy akár a zenét, ahogy erre példa látható a lenti képen. Az autó hatótávolságáról, teljesítményéről, és egyéb tényezőkről most külön már nem írok, ezt megtették sokan előttem, illetve én magam is egy tavaly nyári Index cikkben.

A kérdés az, hogy mire elegendő az, hogy a Tesla meghódította ezeknek a vásárlóknak a szívét (mindamellett, hogy észérveknek sincsenek híján a jómódú ügyfelek felé)? Az alábbi táblázatban az elektromos autó felhasználás látható néhány országban. Fontos kiemelni, hogy ez korántsem csak a Tesla eladásokat mutatja, de figyelembe véve a magas vételárat, és a cég által a szegmensbe hozott cool-faktort nem csoda, hogy részesedése a legtöbb helyen már igencsak jelentős, és a közeljövőben ez még javulni is fog. Van egy ország, amelyik kilóg a mezőnyből.            

A norvég helyzet két fő okra vezethető vissza. Az egyik a nagyon magas jövedelmi szint és a környezettudatosság együttese (például hiába van Szaud-Arábiában is magas a jövedelem, ha nincs környezettudatosság, vagy Bhutánban nincs magas jövedelem, így hiába magas a környezettudatosság). A másik ok pedig pénzügyi. Bár az ország nagy olajkitermelő, a benzin a világon az egyik legdrágább, és a személyautó vásárlásokat is komoly adók sújtják. Ami azonban nem vonatkozik az elektromos autókra, így ez szintén jelentős ösztönzést jelent a helyi piacon. Ha unod a dugókat és nem szeretsz a parkolásért fizetni, még inkább irigykedhetsz a norvég Tesla tulajdonosokra, mert ők használhatják a buszsávokat és az utcán sem kell fizetniük ha megállnak. Ám ahogy Norvégiában is a cél az, hogy elérjék az 50 000 üzembe helyezett elektromos autót, majd onnantól mind az adókedvezményeket, később mind a közlekedési kedvezményeket megvonják, így a világ más részein is számítani kell a környezetvédelmi ösztönzők fokozatos visszavonására. Emiatt az elektromos autóknak, így a Tesla-nak is pályaelőny nélkül kell felvennie a versenyt a belső égésű motorokat tartalmazó gépjárművekkel szemben. Ez a margin-okra minden bizonnyal érdemi hatással lesz, de ennek mértékét egyelőre még megbecsülni sem érdemes. A legtöbb elektromos autóból eddig Norvégiában a Nissan Leaf-et adják el, de az olcsónak nem nevezhető Tesla ott van a második helyen már az összes forgalomba helyezés tekintetében. Az idei első negyedévet tekintve pedig csak kettő darab autóval maradtak le a dobogó legfelső fokáról. A norvég kép tehát összességében egy jó laboratórium lehet a Tesla későbbi sikerei szempontjából, egyfajta betekintés a jövőbe. A kérdés, hogy akár egy ekkora siker átvitele más országokba elegendő-e az árazás fenntartásához.  

Márpedig az egyedi piacokon, igen nagy rugalmasságra lesz szükség. Az egyik ilyen problémát a Supercharger hálózatuk kiépítése jelenti. A Bécsben lévő kirendeltségen megtudtam, hogy 100 autónként 4 kiállásra van szükség nagy átlagban. Ez egy jó indikáció lehet egyékbént a későbbi sikerekre nézve, bár az új töltőpontok bejelentése csak korlátozott információ, mert a helyszínenkénti kiállás számot nem lehet tudni. Azért gyanítom, hogy az autó/kiállás hányados inkább magasabb lesz, mint most várják. Az osztrák fővárosban egyébként most kezdik építeni az első ilyet, alig 100 méterre a márkakereskedéstől (amelyek közül mindet maga a Tesla birtokol és üzemeltet), igen valószerűtlen helyen, egy raktárpark mellett a külvárosban, de mégsem közel a fő közlekedési útvonalakhoz. Egyébként dacára a rossz helyszínnek a bemutatóterem (lenti képen) nagyon szép, és szintén szakítva a konvenciókkal, egy nagy, kétszárnyú üvegajtó mögött látható a szervíz, amely motorolaj híján elképesztően tiszta.

A Supercharger fejlesztésre vonatkozó becslés azért is nehéz, mert sok országban már vannak kiépített töltőállomás hálózatok. Például Észtországban már az egész országot behálózzák az elektromos töltőállomások, az ország bármely pontjától 60 km-en belül van belőlük legalább egy. Ezek azonban lassabban töltenek (több tényezőtől függően, de jellemzően kétszer annyi ideig tart egy teljes – egyébként hosszú távon nem ajánlott – feltöltés), mint a Tesla Supercharger töltői. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hasonló, már meglévő hálózatokkal kapcsolatban mit tesz majd a Tesla. Ragaszkodik a saját megoldáshoz magasabb költségek mellett, vagy kockáztatja az elégedettségi problémákat. Minden jel az elsőre mutat, és eddig mindenhol ezt is alkalmazták, de előbb vagy utóbb a szabványosítás irányába is le fognak menni a töltőállomások, és aki egy ilyen háborúban a rossz oldalra áll, az nagyon sok pénzt veszíthet (egy példa: a Blue Ray Disc-ek előtt már létezett az ún. HD DVD, mégis az előbbi tarolta le a piacot a nagyfelbontású filmekkel pár éve, teljesen megsemmisítve az ellenfelét).

Fundamentális kép

Korábban erősen szkeptikus voltam a Tesla jövőjét illetően. Tavaly már látszott, hogy a cég sokkal több autót tud eladni, mint korábban gondoltam, és valóban komoly lehetőségként került be nagyon rövid idő alatt a premium kategóriás vásárlók tudatába. Ezzel párhuzamosan viszont a cég kapitalizációja is a sokszorosára emelkedett. A Tesla értékeltségi szintjei továbbra is hajmeresztőek – amennyiben a hagyományos eszközöket használjuk fel a fundamentális elemzésekhez. A versenytársakkal való összehasonlítás (peer group analysis) itt nem működik, mert nincs olyan autógyártással foglalkozó vállalat, aminek ennyire szűk és fókuszált terméksálája lenne (jelenleg csak az S modellt árulják), csak elektromos autókkal foglalkoznának, az üzleti modell is eltérő (pl. kizárólag csak saját tulajdonú márkakereskedéseik, szervizeik és töltőállomásaik vannak). Szimplán elemezgetni az értékelési mutatókat értelmetlen, mert annyira magasak, vagy nem kalkulálhatóak. A vállalat eddig folyamatosan veszteséges ha a gördülő 12 hónapos eredményeket nézzük, bár már volt korábban nyereséges negyedév és a tendencia egyértelműen megfordulni látszik.

A nagy árfolyamnövekedés ellenére nincs arról szó, hogy az értékeltség további elszállása táplálta volna a piaci reményeket, 2012 kivételével. A Tesla-ban régóta bíznak a befektetők, bár a volatilitás nagy, de tendenciáját tekintve hasonló szintekre árazzák be a papírokat a valamelyest használható mutatóknál, így pl. a P/S esetén is.

DCF modellel sem érünk el sokat, mert a bemeneti változók, így a várható bevételek, a margin-ok, és a tőkeköltség megbecslése is csak kezelhetetlenül nagy bizonytalanság mellett lenne alkalmazható. Akárhogy is, a nagy növekedési szakasz végére, optimistán számolt 9%-os nettó eredményhányad mellett legalább 16 milliárd dolláros bevételre van szüksége. Az értékeltség még így is magasabb lenne, mint bármely más autógyártó esetén, de már a józan számításokon belül.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi modellkínálattal ezt a Tesla nem fogja tudni elérni. Ehhez évente legalább 190-200 ezer autót kellene eladni, anélkül, hogy az ár bármilyen nyomás alá kerülne, ami összességében ebben az árkategóriában szinte lehetetlen. Más azonban a helyzet, ha további kategóriákat is megcéloz a cég. Összehasonlításképpen: a BMW tavaly 1,66 millió autót adott el, de a termékskála a kis és középkategóriás autóktól kezdve a szabadidőautókon át a luxus és életstílus kategóriáig terjed. A legtöbb eladott modelljük ára a presztizsmárka ellenére még mindig mélyen a Tesla S ára alatt van. A Tesla ezzel tisztában van, ezért bővítik a kínálatot. Már év végétől rendelhető lesz a Model X szabadidőautó és valószínűleg 2015 végétől, 2016-tól a Model E (másik nevén Gen 3, utalva a 3. generációs Tesla modellre), középkategóriás személygépjármű is. Ez utóbbi időpont elvileg még nem biztos, de a bécsi márkakereskedésben ezt mégis tényként kezelték. Mindez azonban a nagy fejlesztési igények és a Supercharger hálózat bővítésének szükségessége nem lesz egyszerű feladat.

Jövőbeni utak

Mindezek tudatában két pályát látok a Tesla előtt. Az egyik egy közepesen optimista, a másik egy hasonló mértékben, de pesszimista forgatókönyvet vázol fel. Az első esetben sikerül időben piacra lépni az új modellekkel, amelyek nagy sikereket aratnak, valamint a konkurencia továbbra is csak kullog utánik, így a magas termékárazás is fennmarad. A második esetben az új modellek késnek, és mérsékelt sikert aratnak, miközben a cég komoly leárazásokra is kényszerül. Persze a későbbi Model E megjelenés és a kevesebb eladás miatt az átlagás még így sem lesz alacsony a prémiumkategóriát jelentő S és X eladás súlya miatt, de összességeben 2020-ra csak alig több, mint feleannyi auto lesz eladható, mint az optimista forgatókönyv esetén. Az első esetben az évtized végére 450 ezer feletti Tesla fog suhanni az utakon, a második esetben mintegy 262 ezer. Természetesen létezik egy nagyon optimista forgatókönyv is, amelyben a Tesla többmilliós eladással képes úgy autóipari forradalmat elindítani, hogy a versenytársak nem lépnek és egyes szegmensekben több tízszázalékot kihasítani a piacból. Ebben az esetben a soktízmilliárdos, vagy akár a bőven 100 milliárd dollar feletti kapitalizáció sem elképzelhetetlen. Ez egy igazi forradalom lenne, egy olyan lehetőség, amiről a tavalyi Indexen megjelent cikkemben is írtam. Világos, hogy a globális terjeszkedésben is komoly távlatok vannak (például Bécsben becslés alapján 100 autót adtak el január óta), de ezek már jelentős részben beépültek a várakozásokba.

A fenti két ábrán kékkel az optimista, pirossal a pesszimista forgatókönyv árbevétele, alatta pedig a nettó eredménye látható. Ahogy a grafikonon látszik, a nettó eredmény elválása (de valamelyest még az árbevétel is) a Tesla E modell várható bevezetése környékén történik. Hiába az S és az X (az első már amúgy is sikeres), minden a tömegterméktől függ: el tudják-e adni, és lesz-e rajta jelentős árrés? Még ha a kedvezőbb folyamatok is zajlanak le, akkor is csak hat év múlva fog az árazás mintegy kétszeresére-másfélszeresére visszaesni ahhoz képest, mint egy most jól menő autógyár, például az említett BMW esetében. A negatív szcenárió esetén viszont a jelenlegi árazás az árbevételt tekintve másfél, az eredményt tekintve pedig két és félszerese annak, ami egy fejőstehén életciklus szakaszba jutott cégtől elvárható lenne. Ráadásul jelen számításomba a későbbi befolyó pénzeket még csak nem is diszkontáltam, ez kis mértékben még tovább rontaná az összképet.

Összességében a Tesla egy elképesztően túlértékelt vállalat, ha nem lesz képes az új modellekkel érdemi részt kihasítani a piacból, akkor nem indokolt a részvény vásárlása, sőt inkább a – kétségtelenül pokoli nehéz időzítésű – shortolás lenne indokolt. Amennyiben képes lesz ismét egy versenyképes autót összerakni a középkategóriában, az eladási adatok sok százezerre is rúghatnak. Ebben az esetben pedig még olcsó is a papír. Akárhogy is, a jelenlegi árszint nem marad majd fent sokáig. A piaci szereplők ezt nagyon jól sejtve rángatják is az árfolyamot, igaz: túlságosan is rövidtávú hírekre alapozva. A következő, május 7-én érkező gyorsjelentés ebből a szempontból kevéssé lesz lényeges, de arra számítsunk, hogy a piac hektikusan fog reagálni.

Technikai kép

Nagyon magas forgási sebesség, pl. 9,2 millió darabos átlagos forgalom 89 milliós float-hoz képest. Ez egyébként dollárban is nagyon magas, az aktuális árfolyamtól függően megközelíti a napi 2 milliárd dolláros forgalmat. Összehasonlításképpen, a világ legértékésebb vállalata címért az Apple-el versengő, 430 milliárdos kapitalizációjú ExxonMobile esetén a jellemző napi dollárban mért forgalom ennek megközelítőleg a fele. Ráadásul, akkor még az elrejtett likviditásról nem is feltétlenül beszéltünk. Ez azt jelenti, hogy a Tesla-ra rengeteg rövid és középtávon gondolkozó spekuláns szállt rá (és ha úgy adódik ugyanilyen gyorsan el is tűnnek majd).

A nagy ugrás a forgalomban a 2013 első negyedéves ébredezést követően a tavalyi év második negyedévére datálható. Ez egybeesik a 40 dollár ellenállás és akkori mindenkori maximum átlépésével, ami egy a logaritmikus grafikonon jól látható, és még mindig tartó hosszútávú emelkedő trend kezdetét is jelzi egyben. Bár tavaly ősszel volt egy remek short lehetőség és komoly zuhanás, de az ár még a hosszútávos tendenciát jelző 200 napos sima mozgóátlag közelébe sem esett le. Hasonló, de kisebb mértékű korrekció zajlott le az utóbbi két hónapban, ám éppen tegnap ismét egy komoly akkumulációs nap során újfent megmutatta az erejét a papír. Trendfordulóról cask akkor beszélhetnénk, ha több héten át tartó magas volatilitású esés során, számos disztribúciós nap után legalább a mostani lokális minimum alá estünk, de még inkább akkor, ha a 200 napos átlag alá kerülne a kurzus. Természetesen a 200 nap nem kőbe vésett, de mindenképpen egy hosszú távú mozgóátlag felülről történő keresztezése lenne a végső megerősítés. Ha a Tesla képes lesz a középkategóriát és a szabadidőautó piacot is meghódítani, akkor azt a piac még időben le fogja reagálni, ezért technikai alapon, egy kitörés, akár új csúcs esetén is érdemes lehet venni a részvényekből, persze konzekvens kockázatkezelés mellett (bár mint feljebb említettem, a Supercharger hálózat fejlesztési üteme árulkodó jel lehet).

Közelebbről megnézve a grafikon tele van gap-ekkel, ami miatt igen komoly overnight risk jelenik meg az árfolyamban. Ez adott esetben még egy hosszabb távú pozíció későbbi eredményét is jelentős mértékben befolyásolhatja. Így bármikor, de különösen rövidtávú kereskedés esetén inkább a nap elején javasolt pozíciókat nyitni, és stop-al, illetve nagymértékű kedvezőtlen áralakulás vagy hírek esetén akár már aznap lezárni azt.

---

Ha tetszett ez a bejegyzés a jobb felső sarokban tudsz a későbbiekre email-ben, RSS-ben, és Facebook-on feliratkozni.

Alulértékelt részvények globális kitettséggel

Az elmúlt hetekben széles körű zuhanás bontakozott ki a részvénypiacokon, amit kisebb felpattanások is kísértek.

Miért történt a mostani esés?

Az amerikai és európai adósságok már jó ideje egyre inkább nyomasztották a befektetőket. A veszélyességén túl egy államcsőd, vagy az elkerülésért folytatott erőfeszítések akár a kiadások visszafogásán, akár az adók emelése miatt újabb recessziót okozhatnak. Tehát a helyzet kihatással van az adott ország, régió reálgazdaságára is. Augusztus elején elszakadt a cérna és az ezzel kapcsolatos félelmek miatt esés bontakozott ki. Az árfolyamok zuhanása miatt sokan megijedtek és eladtak, amellett, hogy a stop-loss-ok is aktiválódtak. Mindez tovább nyomta lefelé az árfolyamokat. A befektetők egy idő után mindent adtak, amit a képernyőn láttak, és szinte kivétel nélkül minden zuhant. Csak egy példa: az S&P 500 index komponenseinek majdnem 80%-a (egészen pontosan 399 részvény) van az utolsó 50 nap sávjának alsó harmadában, és kevesebb, mint 10% van a sáv felső részén.

A vállalatok jelentős része eközben rekord profitokat gyártott, felülmúlva a válság előtti szinteket is. Emiatt az alacsony árfolyam, nagy nyereség kombináció nagyon rég nem látott alacsony értékeltségi szinteket okozott jó pár ágazatban és részvénynél. Az óvatosság persze részben indokolt, hiszen ha tényleg recesszió jön, az alaposan visszavetheti a nyereségeket, és a befektetők ezt árazzák be az árfolyamokba. Azonban a potenciális profit csökkenés nem egyformán sújtja az egyes cégeket, és főként azokat érinti, akik a fejlett piacokon értékesítenek. Ezért érdemes megkeresni a túlzottan lenyomott árfolyamú cégeket, amelyek globális szinten értékesítenek, így egy európai, vagy amerikai visszaesés hatásait az ázsiai, vagy latin-amerikai kereslet növekedés ellensúlyozni tud. Még ha ezt nem is teszi meg teljes mértékben, egy igazi világvállalat valószínűleg nem fog olyan eredmény csökkenést elszenvedni, ami a mostani árfolyamokat indokolná.

Négy ilyen - jól ismert - részvényt választottam ki, és mindenhol meg is indoklom, hogy miért számítanak ezek most nagyon olcsónak.

Hewlett-Packard

A legnagyobb bevételű technológiai cég folyamatos, és növekvő árbevétel és nyereség mellett valóban nem bírta a versenyt a személyi számítógépek és mobil eszközök piacán, de ez a szegmens még így is komoly nyereséget termelt. Ám a cég vezetése a hatékonyság javítás mellett döntött, és eladja ezt a részleget. Eközben az árfolyam és nyereség alapján számított earnings yield már 20% közelében jár, ami tízszerese a kockázatmentes(nek hitt) állampapír hozamnak, ráadásul úgy, hogy az előbbi adott árfolyam mellett még nő is. A meglévő kockázat ezt a különbséget nem indokolja, és erre a befektetők is rá fognak jönni. Ha attól félünk, hogy a csökkenő amerikai kereslet mégis csökkentené a bevételeket, akkor jó ha tudjuk, hogy a forgalom kétharmada már az országhatáraikon kívülről érkezik. (klikk ide, és nézd meg a "Trends and regional performance" fejezetet")

BMW

A bajor autógyár ontja magából a sikeres modelleket, és a mennyiség növekedése ellenére a presztizse nem csökken. Ma minden huszonéves fiatal, harmincas középvezető, vagy ötvenes cégvezető az újabb és sportosabb BMW-ről álmodozik, vagy veszi meg, Mumbai-tól Fokvároson át, Rio de Janeiro-n át Los Angeles-ig. A globális jelenlét tagadhatatlan (klikk ide, és nézd a 6. oldalt). Az autók legnagyobb vevője ma már Kína, és Európa szerepe egyre csökken, noha még mindig erős. Ám még az öreg kontinens visszaesése sem inokdolja azt, hogy a cég árfolyama az idei várható nyereség alig hétszeresén forog. Egyébként ezzel a lehetőséggel Derrick állandó autóbeszállítója nincs egyedül, hiszen a Porsche (a termékpalettáját agresszívan növelő autógyártó nagyon hasonló jellemzőkkel bír, mint a BMW), vagy akár a Mercedeseket gyártó Daimler is rendkívül alacsony áron forog.

Visa

Ha van minden értelemben véve globális vállalat, akkor a Visa minden bizonnyal az (klikk ide, 53. oldal). A bankkártya kibocsátó termináljaival a világ minden pontján találkozni. A részvényei a válság előtti pillanatokban debütáltak a tőzsdén, és ma mégis másfélszeresüket érik akkori értéküknek. Az earnings yield 2010 eleje óta mégis nőtt, ráadásul az eredmények szintén folyamatosan javuló tendenciát mutattak. Jelenleg a mutató értéke 15% felett van, ami a cég stabilitását tekintve már-már az ajándék kategória.

Intel

A nagy chip gyártó idén rekord nyereséget hozott össze, amit a piac eddig rekord alacsony értékeltséggel "jutalmazott". Egy stabil, világszinten jelen lévő készpénzgyár is a sokszoros hozamát nyújtja a "biztonságos" amerikai állampapírokénak.A vállalatnak már most az eredmény több mint 50%-a Ázsiából származik (klikk ide, 31. oldal). Ez nyilván nem kis részben annak köszönhető, hogy ott vannak a PC összeszerelő üzemek, de az ottani PC kereslet is igen erős.

Figyelem!

Ezek legalább középtávú, de akár hosszú távú befektetések. A fel-felélénkülő pánikok még jócskán nyomhatják lefelé az árfolyamokat, ezért fokozatosan érdemes vásárolni, és figyelembe venni a technikai elemzés jelzéseit. A legjobb beszállási pontok a teljesség igénye nélkül az alábbi esetekben léphetnek fel:

• Hammer japángyertya alakzat. Ez lényegében olyan (jellemzően eső napok után kialakuló) napot jelent, amikor a nyitás után komoly esés bontakozott ki, amelyből a nap folyamán vételi hullám született és sikerült jóval a nyitó árfolyam felett zárni.

• Támasz közelsége. Jó, ha az árfolyam olyan szint környékén van, ahonnan az utóbbi időben többször visszapattant az árfolyam.

• Új több hónapos csúcs elérése. Az árfolyam már emelkedik egy ideje, és legalább 2 hónapja nem látott szintet üt meg.
  

• Akkumulációs nap, néhány nappal későbbi megerősítéssel. A nyitás után szinte egész nap a vevők uralták a piacot, és a zárás jóval magasabbra került a nyitásnál, illetve a forgalom is a szokásos felett volt.

Ha szeretnél hasonló befektetéseket megvalósítani, a hogyan, mikor kérdésekre választ kapni, keress meg nyugodtan a kérdéseiddel: info@bwm.hu

Jó üzlet a Forma-1, de nem a kisbefektetőknek

A hétvégét a Hungaroringen töltöm, hiszen a Száguldó Cirkusz most tartja a futamot hazánkban. A rendezvény mérete és szervezettsége lenyűgöző, elképesztő mennyiségű ember ül a lelátókon, az állóhelyeken, és mászkál a számukra kialakított utakon, mégis olajozottan működik minden. A versenyek izgalmasak, és bár magából a Forma-1 futamból TV-n keresztül többet látunk (ha nem készülünk fel előre), de még további három széria összesen hat, a királykategóriával együtt pedig 7 küzdelmét lehet végignézni, és különösen az előszobának számító GP2 volt nagyon izgalmas, amíg a GP3 esetén Kiss Pál Tamástól láthattunk szép előzéseket. A többség ezeket nem nézi meg, még ha meg is vette a jegyet, és nem tudja miről marad le.

Az autók nagyon hangosak, ezért gyorsan lerohantam venni füldugókat, amelyből minden pár 750 Ft-ba került. Igen, a Forma-1 hatalmas üzlet, a széria tulajdonosainak, a vendéglátóknak, sokszor a szponzoroknak, és a csapatokban résztvevőknek is. A kisbefektetőknek viszont aligha. Aki itt nem rendelkezik több tízmillió dollárral, vagy nem szereti a hétvégéit azzal tölteni, hogy sült krumplit árul sörtől düledező lengyeleknek (minden tisztelet a Kubica rajongóknak akik idén is ezerszámra látogattak el Magyarországra), és ordibáló németeknek, az itt nem rúg labdába.

Nem a büféből szerzi a bevételeit a Williams csapat, amelyik idén márciusban részvénykibocsátás útján szerzett tőkét. A nagy múltú cég, aki egykor Senna-t és Prost-ot segítette a világbajnoki címre, mostanában inkább vergődik. Utoljára 1997-ben nyertek VB-t, azóta a nagy motorgyártó kihátrált mögülük, és a középmezőnyben, független csapatként próbálnak meg a víz felett maradni. Eredmények nélkül lemorzsolódik a szurkolói bázis, ami előbb-utóbb a bevétel csökkenéséhez vezet, mind a szponzori pénzek elmaradásán, mind a merchandising (itt: pólók, sapkák és egyéb termékek árusítása) vásárlások megcsappanásán keresztül. Ebből próbál kitörni a Williams a kisbefektetők bevonásával, akik sok esetben megegyeznek a szurkolókkal.

A kibocsátás után az árfolyamok esni kezdtek. Egy világos csökkenő trend alakult ki, és két hónap alatt a részvény elvesztette kibocsátáskori értékének a harmadát. Azóta oldalazás, kisebb ereszkedés figyelhető meg, de a részvénytulajdonosok fogyóban lévő türelme miatt az árfolyam egyre inkább flörtöl a 16 EUR környékén található támasszal. A helyzeten sokat ront az alacsony likviditás, alig vannak kötések a piacon.

A cég értéke csupán 170 millió EUR, amivel Nyugat-Európai méretekben csak a kis kapitalizációs papírok közé tudnak bekerülni. A cég bevétele tavaly a szezonban 85 millió EUR volt, és a nyereség 4,5 m EUR környékén alakult. A piac tehát még mindig igen magasan értékeli a vállalatot, miközben a számok alapján komoly növekedési kilátásokról nem beszélhetünk. Az élen álló csapatok a Williams költségvetésének négy-ötszöröséből gazdálkodhatnak. Ebből ők ki tudják fizetni a dobogós helyezéshez szükséges százmilliós nagyságrendű technikai fejlesztést, vagy a 25 m EUR környékén lévő, legjobb versenyzőknek járó csúcs fizetéseket. Az igazán nagy szponzorok és gyárak ehhez már saját csapatot alapítanak, ahol semmi szükségük kisbefektetőkre. Magasan a legtöbb marketing jellegű pénz az energia ital gyártó Red Bull-tól jön, amely egy zárt vállalat.

Beszédes az is, hogy a Williams részvénykibocsátása nem csupán a tőkeemelésről szólt. A csapat alapítója, és vezetője, az egyébként nagyon szimpatikus Frank Williams ugyan a fő tulajdonos maradt, de részesedését csökkentette, míg két fő társa eladta részvényeinek nagy részét a publikum felé, igen magas áron. Ha valóban bíztak volna a csapat felemelkedésében, bizonyára szívesen tartották volna részesedésüket. Márciusban, a szezon elején azonban kiszálltak, és a tavaly még 6. helyet elért csapat mára 9. helyen van csupán. Nincs jelentősége, de nem jó ómen az sem, hogy az egyik versenyzőjük, a venezuelai Pastor Maldonado a nem éppen kapitalista elkötelezettségű Hugo Chavez nyílt támogatója.

Hiába van közel 600 millió rendszeres nézője a Forma-1-nek, akik ebből nagy nyereségre tesznek szert, nagyon vigyáznak arra, hogy ez így is maradjon. A legnagyobb sport csapatok is ritkán érik el azt a méretet, ami miatt már egy szűk befektetői csoport ne lenne képes - ha van értelme - finanszírozni annak felfuttatását. Amíg az Apple 400 milliárd dollár környékén lévő értéket képvisel, és a kisbefektetőknek termeli a pénzt, addig még a világ legnagyobb értékű sport vállalkozása, a világszerte 300 millió aktív szurkolóval rendelkező Manchester United sem volt képes a tőzsdén maradni (itt akár még enyhe mértékben jól is járhattak a kisbefektetők), akkor hogyan lenne erre képes értelmes módon bármelyik Forma-1 csapat, ha a 600 millió szurkoló jó néhány csapat között oszlik meg?

Az általános tanácsom az, hogy a nagyon kivételes esetektől eltekintve tartsuk távol magunkat a sport csapatokba történő befektetésektől, főleg ha ez nyílt piacon kereskedett részvényeken keresztül történik meg. Inkább szurkolj! Én is ezt teszem, így véget ér a cikk, mert hamarosan kezdődik a futam!

---

Ha továbbra is szeretnéd email-en megkapni a hasonló cikkeket, és egy 7 részes minitréninget is örömmel látnál a postafiókodban jó tanácsokkal, akkor iratkozz fel a Magas Hozamcélú Befektetések Magazinra itt: www.bwm.hu

Az acél és az olaj még nem elég

Ezt a cikket még Donyeckben, Ukrajnában írtam. Hogy a befektetéseid szempontjából ennek a helynek mi a jelentősége, arról később még lesz szó, ígérem, hogy érdemes végigolvasni ezt az írást. A város tágabb környéke iszonyatos szegénységgel, rettenetes állapotú utakkal, omladozó épületekkel van tele. Az innen alig 100 kilométerre lévői Mariupolban, ahol csodálatos tengerpart várhatná a fürdőzni vágyókat, bűzlik a tenger, és senki sincs benne még bokáig sem, mert a közeli gyár ide önti a mérgező szennyvizet. A jórészt a zavarosaban meggazdagadott gazdagok kis oázisokat alakítanak ki maguknak minden városban: kávézókat, éttermeket, klubbokat, ahol zavartalanul kikapcsolódhatnak. Ezek előtt az ukrán havi átlagfizetés három-ötszázszorosát érő autók parkolnak, gyakran a legalapvetőbb parkolási normákat is figyelmen kívül hagyva. Eközben az országon végignézve mindenütt nyomort, pusztulást, szomorúságot, és a régi rendszer iránti sajátos nosztalgiát tapasztalni.

Donyeck azonban kivétel. Bár itt is van Lenin tér, rajta az egykori forradalmár termetes szobrával, de a szeme sarkából ő is láthatja a McDonald’s-ot. A belváros pedig olyan rendezett, hogy néhol leesik az ember álla. Itt nem oázisok vannak a jómódúak részére, hanem maga a város belső része egy szép sziget a szegénység tengerében. A leginkább megdöbbentő azonban nem is a gondozott utcák és kertek látványa, hanem a helyi stadion. A hatalmas és alig két éve átadott épület lenyűgöző látványt nyújt, körülötte egy golf pályára emlékeztető gyönyörű parkkal. A stadion 400 millió dollárba került, és ez látszik is rajta, és bármennyire is fáj kimondani, hazánkban közel sincs ilyen szintű sportlétesítmény. Felmerülhet a kérdés: honnan volt pénz erre, amikor az országban az emberek nagy része csak úgy tud szó szerint túlélni, hogy saját kis kertjében termeli meg a mindennapi betevőt?

A válasz Rinat Akhemtov, a tatár származású, de helyben dolgozó bányász famíliától származású üzletember. Ő 1996 óta vezeti a város futball klubjának, az európai ligákban egyre inkább elismert és brazilokkal feldúsított Bányászok, a Shaktar csapatát. Akhmetov a világ egyik leggazdagabb embere, vagyona egyes becslések szerint meghaladja a 16 milliárd dollárt. Március óta világrekorder: ő tartja a legnagyobb értékű lakóingatlan vásárlásának a csúcsát, hiszen több mint 200 millió dollárt költött egy palotára, az orosz oligarchák által is oly kedvelt Londonban. Hogy honnan lett ennyire fiatalon ilyen gazdag, arra nehéz tőle transzparens magyarázatot kapni. Vállalatbirodalma bankokból, ingatlancégekből, ipari vállalatokból, de legfőképpen az acél és szénbányászatból közvetlenül vagy közvetve érdekelt mammutokból áll.

Donyeck, ahogy már bárki kitalálhatta, igazi bányászváros múlttal rendelkezik, és bár a Szovjetúnió felbomlása után a szénbányászat a kihalás közelébe került, a politikai vezetés mindent megtett a megmentése érdekében, függetlenül annak életképességétől. Ennek a folyamatnak az élén az a Viktor Janukovics állt, aki 2002 és 2005 között az ország miniszterelnöke, tavaly óta pedig az elnöke. A szavazókat nem zavarták azok a tények, hogy Janukovics több évet ült fegyveres rablásért (rossz nyelvek szerint ezért váltott fegyver nélküli rablásra...), az hogy összevissza hazudozik a végzettségéről az önéletrajzában, és még kevésbé az, hogy 2004-es választási csalással megnyert elnökségét csak a narancsos forradalom tudta megakadályozni. Akhmetov az ő pártjának elszánt támogatója, és nem mellesleg parlamenti képviselője is, noha a szavazásokat és az üléseket ritkán tiszteli meg jelenlétével. Az oligarchák harcának egyik látványos eseménysorozata volt a Kryvorizhstal acélgyár privatizációja. Akhmetov az akkori elnök, Leonid Kuchma (akinek elnöksége alatt gyanúsan korán haltak a kritikus hangot megütő újságírók...) vejével együtt 800 millió dollárért kapta meg a vállalatot 2004-ben, de a fent már említett választási csalást követően hatalomra került Juscsenko indíttatására az ügyletet semmissé tették, majd mindössze egy évvel később közel 5 milliárd dollárért adták el a céget az indiai milliárdos Mittal birodalmának, a korábbi ár ötszöröséért.

Hogy a nyersanyag illetve a nehézipar (szén, acél) iránti vállalatokra ekkora a kereslet az nem csoda, hiszen a gazdaság gerincét a szovjet időkben ez alkotta, és jórészt most sincs ez másként. A tőzsdén lévő részvények többsége is ezekhez a szektorokhoz köthető. Ezek remekül teljesítettek az utóbbi években, még ha a 2008-ban kiterjedt válság hatalmas hullámvölgyet is okozott (a reálgazdaságban is). Az ukrán részvénypiac vezető indexe, az elmúlt közel 9 évben évi átlag 38%-os hozamot ért el. Minden 2002-ben befektetett 1000 hrivnya ma több mint 25 000-et ér (amiben jelentős szerepe volt az inflációnak is). Ám éppen az az egyoldalúság jelenti az ország tőzsdéjének a nagy hátrányát is.

Ukrajna és a hozzá hasonló társadalmi fejlettségű országok esetén a felemelkedés szinte kizárólag egyetlen tényezője a kitermelhető nyersanyagok világpiaci árának alakulása. Erre remek példa Nigéria vagy akár Oroszország olajár függősége. Amíg Ukrajna exportjának közel 50%-át teszi ki az acél, addig az oroszok exportbevételeinek 80%-át adják a nyersanyagok, de még inkább érzékeny Nigéria az olaj árfolyamára, amely kivitelének 95%-át jelenti. Ezekben az országokban nincs gazdasági csoda, csak erős korreláció egy felívelő nyersanyaggal vagy energiahordozóval. Ha ezek emelkednek, akkor a nagy átlagban a részvények is, ha zuhannak, akkor szintén. Az olaj árfolyama közel ötszörösére nőtt 2002 eleje óta, míg az orosz részvénypiac hatszorosára. Az acél esetén a növekedés ugyan “mindössze” hatszoros, de a hrivnya leértékelése már megmagyarázza a mozgás nagy részét. Természetesen más tényezők is jelen voltak és vannak most is, de a fő ok ezekben keresendő.

Mindez nem azt jelenti, hogy az említett országban, országokban nem érdemes pozíciót felvenni, sőt. Csak tisztában kell azzal lenni, hogy enyhe túlzással egy ukrán részvénycsomag egy nagy adag acél long, az orosz ETF, de még inkább nigériai befektetések egy adag olaj long pozíciónak felelnek meg. A társadalmi és gazdasági fejlettség sokkal inkább determinálja egy ország vagy régió reálgazdasági sikereit és ezek keresztül a részvénypiac megalapozott fellendülését, ezért hosszútávon valószínűleg vannak jobb célpontok is.

---

Ha szeretnél hasonló cikkeket olvasni, akkor iratkozz fel a Magas Hozamcélú Befektetések Magazinra itt: www.bwm.hu

A mozi csillaga leáldozóban? Éppen ellenkezőleg!

Közkeletű vélekedés, hogy a mozik ideje leáldozóban, egyre kevesebb film térül meg, a stúdiók nagy bajban vannak, mert az internetes kalózletöltések szép lassan tönkre teszik a nyereségeket. Ha a statisztikákat alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van.

Minden idők száz legnagyobb inflációval korrigált bevételű filmjéből 18 volt az elmúlt évtizedben (2000-2009). (Azért a legnagyobb sikerűeket érdemes nézni, mert a Pareto elv nagyvonalakban itt is érvényesül: amíg a filmek többsége (kb. 80%-a) veszteséges, vagy kevés nyereséget hoz, a stúdiók profitjának nagy részét, kb. 80%-át mindössze a 20%-uk hozza.) Az elmúlt évtizedet csak a hetvenes évek tudta felülmúlni, George Lucas, Steven Spielberg kezdeti sikerei, illetve az akkoriban tomboló katasztrófafilm hullám, na és persze a Keresztapa második része miatt.

Ha a listán lévő filmek évtizedre bontott összbevételét nézzük, akkor az utolsó évtized lecsúszik a harmadik helyre, mert az ezüstöt a hatvanas évek viszi el. Az utolsó évtized mindenesetre nagy ugrást jelent a nyolcvanas és további kis növekedést a kilencvenes évekhez képest.

Mondhatnánk, hogy az idő előrehaladtával a reálértéken számolt bevételeknek is rekordszinten kellene lennie, mert folyamatosan nő a népesség. Ez igaz is, de ugyanakkor a filmek száma is nő, és ez a két hatás nagyjából kioltja egymást. Amiben viszont van eltérés a korábbi évtizedekhez képest, az a folytatások (és azok sikerének) növekvő aránya az elmúlt 10 évben. Amíg az első nagy sikerű "második részek" a nyolcvanas évekről kerültek fel a listára - négy esetben, majd a kilencvenes években ismét ennyi alkalommal, addig 2000 és 2009 között tizenkét alkalommal csábították vissza ugyanazok a karakterek a nézőket a mozikba, akár többször is. Csak minden harmadik (!) film ( belépéshez szükséges 378 millió dolláros szint felett) volt “eredeti” történet. A stúdiók tehát a bevált recepteket mixelik újra és újra, egyre szemtelenebbül, de a módszer így is működik. Hiába a sok letöltés, a mozi még mindig népszerű.

A nemzetközi bevétel is egyre bővül. Minden idők két legnagyobb világsikerét James Cameron szállította. Amíg az 1997-es Titanic esetén 67%-os bevétel jött az Egyesült Államokon kívül, addig a 2009-ben debütált Avatar esetén ugyanez az adat már 73% volt. Korábban még kisebb volt a (számukra) külföldi bevétel alakulása. Spielberg Jurassic Park-ját 1993-ban mutatták be, és a bevétel 61%-a volt csak a nemzetközi mozikból érkező összeg, de a 11 évvel korábbi ET esetén ez az arány még csak 45% volt. Persze a számok más filmeknél erősen szóródnak, de a tendencia világos. Ahogy ezen az ábrán is látszik, a regressziós egyenes emelkedő tendenciát mutat az idő előrehaladtával (vízszintes tengely), tehát jellemzően a külföldi bevételek aránya (függőleges tengely) emelkedik.

Még két érdekesség. A toronymagas listavezető a reálértéken számolt bevételek tekintetében az Elfújta a szél, amely egyedül 1,5 milliárd dollárt hozott össze mai értéken. Ugyanakkor a legsikeresebb franchise egyértelműen a Csillagok Háborúja, amelynek hat filmje mindösszesen 4 milliárd 464 millió dollárt hozott George Lucas konyhájára, és akkor még nem beszéltünk az egyéb bevételekről, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi három évtizedben minden hülye Darth Vader-es jelmezben bohóckodott (na ki lehet a képen?)

A nagy sikerek azonban egyre ritkábbak. Az utolsó évtizedben egyetlen film sem volt képes minden idők 10 legjobbja közé beverekedni magát. A jól eltalált produkciók ma már egyre inkább egy-egy réteget céloznak meg, ott viszont tarolnak. Az alábbi ábrán is látszik, hogy a tüskék az idő múlásával egyre kisebbek, és ritkábbak, az átlagos sikerfilm megbízhatóbban hozza az elvárt bevételt, de ezzel az esélye is elszáll, hogy igazán nagyot hozzon. A filmgyártás központjai így kevésbé függnek egy-egy produkció sikerétől. Más szóval: a stúdiók bevételei szélesebb diverzifikáció mentén keletkeznek.

A szórakoztatóipar megtalálja az utat ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ha egyre többen töltenek le, akkor terjeszkedik külföldre (lásd három bekezdéssel feljebb), kultikus filmek újabb részeit forgatja le (Dark Knight), amiért fogyasztók fizetni is hajlandóak, technikai újításokat vezet be (az Avatar-t nagyon sokan láttak IMAX mozikban 3D-s szemüveggel), stb.

Másrészt a szórakoztatóipar ezen ágazata vertikális oldalon is nagyot nőtt, és tagjai mára tájékoztatási, de még sokkal inkább szórakoztatóipari cégbirodalmakká nőtték ki magukat. Egyre több a DVD-s, sőt az internetes bevétel, nem is beszélve a TV-kről. A szórakoztatóipar forgalma továbbra is nő, csak más formában, más síkon jelenik meg.

Erre látványos példa a Disney, amelyik ma már bevétele viszonylag kis részét szerzi a filmgyártásból, ám itt sem panaszkodhatnak. Minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 17 az övék, de az utóbbi 20 év 34 listán lévő alkotásából 8 tartozik hozzájuk. Ez alatt a két évtized alatt az árfolyam ötszörösére nőtt, és a papír azon kevesek közé tartozik, amely idén tavasszal minden idők legmagasabb árfolyamára jusson. Egyelőre szó nincs eufóriáról a részvény piacán, az értékeltségi mutatók nincsenek a földtől elrugaszkodva.


Nem kell azonban attól félni, hogy csak az ekkora óriások kerülhetnek ki megerősödve a versenyből. A már említett IMAX mozik technológiája mögötti vállalat árfolyama is elképesztő mértékben ugrott meg a gyorsan növekvő bevételekkel párhuzamosan és a hosszú oldalazás után ez az árfolyam is meghaladta mindenkori maximumát. Az árazás itt már valamivel merészebb, de ha a növekedési ütem tartható, akkor még olcsónak is mondható a részvény.


Még a közhiedelem által válságágazatokként emlegetett szegmensekben is lehet találni olyan közép és hosszútávú befektetéseket, amelyek a legügyesebben használják ki a gyakran meglepően erőteljes fellendüléseket. Nyertesek mindig lesznek.

---

További rengeteg díjmentes segítség magas hozamcélú befektetésekhez itt:

www.bwm.hu

A közösségi oldalak árazásáról

A LinkedIn közösségi oldal mintegy két hete debütált az amerikai részvénypiacon. Ez az első olyan széles körben ismert közösségi oldal, amelyik a tőzsdén megjelent, de az elkövetkezendő kb. egy-másfél évben több hasonló is várható, köztük a Zynga, amelyik a közösségi oldalakon keresztül használható játékokat kínál, a Groupon, amelyik napi nagy csoportos kedvezményes kuponokat árul, szóba került a Twitter mikroblogger oldal részvénykibocsátása is, de a legnagyobb hal a tengerben kétségtelenül a Facebook, amelyik valószínűleg 2012 elején lesz nyilvános társaság.


A karrier és üzleti kapcsolatokat építő LinkedIn félelmetes szintjeit látva felmerül az emberben a kérdés, hogy az új, általában még szélesebb körben ismert vállalatok értéke mennyi lenne, ha a LinkedIn aktuális árfolyamának megfelelő árazás mellett kerülnének bevezetésre a tőzsdére. Mivel a többségük egyelőre nem közöl részletes adatokat, ezért a leginkább megbízható, elmúlt év (vagy gördülő 12 hónapos) árbevétel adatokból indultam ki. Az ez alapján történt értékelések:

Facebook: 72,8 milliárd dollár (74,8 mrd)
Twitter: 4,7 milliárd dollár (8,8 mrd)
Groupon: 19,8 mrd (12,7 mrd)
Zynga: 22,1 mrd (10,7 mrd)

Zárójelben a Sharespost tőzsdén kívüli tranzakciók alapján készült kapitalizáció becslése látható. Természetesen ennél sokkal részletesebb mutatószám alapú összehasonlítást lehetne csinálni, de ennek a rövid írásnak csak az arányok eltolódásának az érzékeltetése a célja. Fontos hozzátenni, hogy a cégek eredményhányadai és egyéb tényezők miatt nem lehet ez alapján értékelni, az eredményesség jelentős mértékben eltérhet az egyes vállalatoknál. Ha az összehasonlítást a LinkedIn maximumán tettük volna meg, akkor a fenti számokat másféllel kellene megszorozni.

A Sharepost kapitalizációi alapján látható, hogy nincsenek nagyságrendi eltérések a piac aktuális értékelései alapján, sőt a Twitter esetén még sokkal magasabb értéket tartanak reálisnak a mostani vásárlók. Mindez azt jelenti, hogy a piac teljesen reálisnak látja azt, hogy az alábbi nyereségeket fogják elérni ezek a cégek, amikor véget ér a nagy növekedés szakasza (és ennek az elérése nem tart tovább pár évnél):

Facebook: 4,85 milliárd dollár
Twitter: 313 millió dollár
Groupon: 1,32 milliárd dollár
Zynga: 1,47 milliárd dollár
LinkedIn: 488 m dollár

Jelen pillanatban egyik vállalatnál sincs a közelében a nyereség ezeknek az értékeknek, de még a teljes árbevétel eseté sem, sőt ez általában a felét sem éri el. Lehet, hogy egy nap ekkora lesz a nyereség egyiknél-másiknál, de ehhez a legoptimistább várakozások szintjén kellene további növekedést produkálniuk ezeknek a vállalatoknak.

Azt, hogy lufit mennyire fel lehet fújni arra jó példa a Renren nevű kínai közösségi oldal, amit - nem véletlenül - szintén a tőkében gazdag amerikai részvénypiacra vezettek be. A cég jelen pillanatban 4,9 milliárd dollárt ér, és a befektetőket, de még ez is az igen optimista LinkedIn árazás két és félszerese! Ha valaki úgy gondolja, hogy ez sok, akkor nem árt tudnia, hogy a Renren az indulás napján, kevesebb mint egy hónapja, ennek a dupláját is érte.


A LinkedIn tőzsdei pályafutása kísértetiesen hasonlít erre, különösen a debütálás napjainak hasonlósága megdöbbentő. Arra, hogy a piac mennyire fél a zuhanástól, jó példa az, ami az opciós piacon történik. Az alábbi pillanatfelvétel a LinkedIn opciós piacán meglévő anomáliáira világít rá. Az opciók árfolyama, amelyek vételi vagy eladási jogot testesítenek meg a részvényre, számottevő részben a beléjük árazott volatilitástól függenek. Másképpen megfogalmazva: minél kockázatosabbnak, “ingadozóbbnak” látnak egy részvényt, annál drágább lesz az opció. Az ábrán úgy rendeztem sorba az opciókat, hogy a beárazott volatilitás szerint lefelé növekvő sorrendben legyenek. Az elején kizárólag call, azaz vételi opciók vannak, míg a végén csak put, eladásiak. Ráadásul a kettő között éles határvonal húzódik, több mint 10% eltéréssel, vagyis az egyes opciók között ennél még nagyobb, helyenként sokkal nagyobb eltérések vannak. Az eladási opciók sokkal magasabbra történő értékelése természetesen azt jelenti, hogy a piaci szereplők sokkal inkább számítanak a zuhanásra. Hogy tényleg így lesz az, csak idő kérdése, kivéve ha a cég képes lesz az elképesztően magas várakozásokat visszaigazolni. (a képen klikk a nagyításhoz)

A tanulság ugyanaz, mint szinte minden esetben. A hosszú, de gyakran középtávú befektetők sem járhatnak jól az ilyen agyonbeszélt, divatrészvények elsődleges kibocsátás utáni vásárlásával. Ők a balekok, akiknek a bennfentesek a lehető legmagasabbra srófolt árfolyamon eladják a részvényeiket.

---

További rengeteg díjmentes tanács magas hozamcélú befektetésekhez:

www.bwm.hu

Részvények és kamatok a tengerentúlon

Rendszeresek azok az elemzések, amelyek a részvénypiacot a hagyományos P/E (árfolyam/nyereség) alapon a historikus átlagokra visszavezetve értékelik. Az érvelésük lényege, hogy ami például 8 évvel ezelőtt adott szinten olcsónak számított, az most is annak számít. Az összefüggés azonban nem veszi figyelembe, hogy a környezet változó, a cégek eredmény változási dinamikája más, és ami a legfontosabb: az alternatív lehetőségek hozama sem ugyanaz, sőt.

A nagy intézményi befektetők alapvető allokációs dilemmája az, hogy tőkéjük mekkora részarányát csoportosítsák kockázatmentes és kockázatos, de számottevő növekedéssel kecsegtető lehetőségekbe. Az utóbbi elsősorban a részvénypiacot, az előbbi pedig a szintén gigantikus méretű állampapír piacot jelenti. Ezért érdemes megnézni, hogy az állampapír hozamok miként alakultak a részvénypiac értékeltségéhez képest a múltban.

Egy tipikus fundamentális elemzéssel alátámasztott, érték alapú befektetés, ami domináns az intézményi befektetők eszköztárában, és az általuk a térképen lévő nagy kapitalizációs vállalatok kiválasztása esetén, a reális, de még belátható időtáv 5 év. Ezért az 5 éves államkötvények hozamát vettem figyelembe az összehasonlításnál.

Az alábbi grafikonon az említett állampapír hozam látszik pirossal, amíg részvények adott évi egy részvényre jutó nyereségének (amit ők termeltek meg - EPS) az árfolyamhoz viszonyított nyeresége látszik (az ún. earnings yield), az S&P 500 részvényei esetén pedig kékkel.

Ahogy láthatjuk, a két befektetési lehetőség nagyjából azonos hosszú távú hozamokkal kecsegtette volna a befektetőket, amennyiben elfogadnánk azt a feltételezést, hogy a részvényárfolyamok változása ilyen időtávok mellett nagyjából az eredmény növekedésének felel meg, időközben hajmeresztő ingadozásokkal tarkítva. Úgy tűnik, hogy a részvények növekedési lehetőségek miatti potenciálját kiegyensúlyozzák annak kockázatai, így a piac ennek tükrében azonos adott évi hozamot vár el tőlük (és ezen túl változó elképzelések mellett árazza be a növekedést).

Azonban 2007 környékén a két hozam elszakad egymástól, és a divergencia enyhe megszakításokkal azóta is tart. Ezt a folyamatot még jobban szemlélteti az alábbi ábra, ami a két hozam arányát mutatja meg nekünk. Ha 2011-ben az S&P 500 vállalatainak sikerül elérni a korábbi rekordév, 2006 eredményeit, akkor az S&P 500-ra számított EPS érték kerekítve 88 lesz. Emellett az érték mellett a részvények hozama nem számítva a növekedési lehetőségeket 3,3-szorosa az államkötvényekének. Ha az elemzők által valószínűbbnek tartott 93 lesz az EPS, akkor a mutató 3,5-et mutat (ez látszik a grafikonon). Nem elképzelhetetlen a 100-as EPS sem, ebben az esetben a kérdéses szám meghaladhatja a 3,7-et is. Ez egészen elképesztő különbség, főleg annak tudatában, hogy ismerjük az amerikai államadósság egyre fokozódó kockázatait is.

Fontos, hogy ezekben az adatokban időbeli eltolódás van a döntés időpontjához képest. A P/E esetén az év utolsó napján még nem lehetett tudni, hogy mekkorák lesznek a nyereségek az utolsó negyedévben. Az állampapír hozamok esetén az év első napját vettem figyelembe, az év során ezt már lehet tudni, de ez változhat az esztendő folyamán a döntés időpontjáig (még ha ennek drasztikus eltérése ritkán is fordul elő). Most is, az 5 éves állampapír hozama 2,02%-ról 2,15%-ra nőtt közel 4 hónap alatt, de még ez sem okozott 7%-nál nagyobb eltérést az arányszám mutatóban.

A kockázatmentes hozamszint az alternatíva mellett még két okból szintén nagyon fontos. Az egyik, hogy a tőkeáttétel finanszírozását nagyon könnyűvé és olcsóvá teszi, ami a részvénypiacon a vételi spekuláció egyik igen fontos üzemanyagát jelenti. A másik, hogy a párhuzamosan meglévő alacsony kamatlábak a reálgazdaságba is könnyebben ontanak pénzt, ami a beruházások és a fogyasztások növekedésén keresztül szintén visszahatnak az árfolyamokra.

Mindezek alapján a részvények nem 10-20%-kal tűnnek alulértékeltnek, ahogy a historikus átlagra utalók állítják, hanem ennek többszörösével. A két hozam közötti eltérés azonban a kötvényhozamok emelkedésével is eltűnhet csak úgy, mint egyszerre a két folyamattal: a részvényárfolyamok növekedésével és párhuzamosan a kötvényárfolyamok esésével.

A piac persze nem ostoba. A különös helyzet fennállására az ad okot, hogy az adósság problémák egyre inkább ráncolják a szemöldököket. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az árfolyam növekedés csak az Egyesült Államokon belül tűnik nagynak. Egy külföldi befektető ebből igen keveset lát, mert a dollár értékvesztése a részvényeken elért nyereség jó részét eltünteti a hazai devizájában. A részvények csak részben tűnnek olcsónak a hatékonyság növekedésével, és egyre inkább igaz az, hogy csak abban a dollárban értékelődnek fel – az eredményeikkel együtt – amely sok más szemszögből nézve egyre kevesebbet ér.

A nulla közeli kamatláb monetáris politikája is azt jelzi, hogy Amerika a nyomasztó adósság problémáját elsősorban nem a költségvetés rendezésével, hanem a pénz gazdaságba való pumpálásával (és pénze ezen keresztüli elértéktelenedésével) oldja meg, ami legalább eszközár, de akár más jellegű inflációhoz is vezet. A részvények az ezeket érintő eszközökhöz tartoznak, ha ezt az utat folytatják, az kijelöli a további irányt a részvényindexeknek.

---

Jótékony célú előadás a tőzsdeguruk által alkalmazott stratégiákról: www.bwm.hu/eloadas