Életérzés modellből tömegautó? A Tesla legfontosabb kérdése.

“Taposs bele!” – mondja bátorítólag a Tesla bécsi kirendeltségének alkalmazottja, “Nyugodtan, nyomd ahogy csak tudod!”. Harmadszorra már nem kell kérni és a pedált tövig lenyomom. Sokfajta erős autót vezettem eddig, és nem egy adrenalint felturbózó autos eseményen vettem részt. Pördültem már meg a Hungaroring 12-es kanyarjában enyhén nedves aszfalton, miközben a mögöttem padlógázzal jövő alig tudott kikerülni. Húztam el autók mellett párhuzamos közlekedésben egy Ferrari F430-al. Hitetlenkedve tapadtam bele az ülésbe egy Ariel Atom volánja mögött. De a Tesla S P85 gyorsulása és úttartása semmivel sem összehasonlítható élmény. Bár az autó elektromos mivoltából tudható előre, már az is szokatlan, hogy egy nagyon halk sipító hang és a minimális szélzaj kivételével semmit sem hallani. Még furcsább az akkumulátorok elhelyezése miatt az alacsony súlypont által létrejött elképesztően erős úttartás. A teljes mixet mégis a szinte azonnal rendelkezésre álló, folyamatosan ugyanazon a szinten lévő elképesztően erős nyomaték teszi felejthetetlenné. Bár vannak hibrides és fokozatmentes váltós tapasztalataim, de amit a Tesla nyújt az mérföldekkel előbbre jár még ezeknél is, hiába nincs rángatás, vagy van sokáig egyenletes nyomaték ott is. A gyorsító (és nem gáz-) pedál lenyomására a fejem hátralökődött, belesüppedtem az ülésbe és egy ízes káromkodás hagyta el a számat. Mintha egy TGV, Shinkansen vagy akár MagLev sínre tettek volna rá, olyan határozott, egyenes vonalban és gyorsulást produkálva lőttünk ki. Szinte már képtelenségnek tűnik, hogy ezt az autót nem egy előre meghatározott vonalon húzza valami, és hogy mindez az erő belülről jön.

Peter Lynch a legendás alapkezelő híres volt arról, hogy az általa elemzett cégeket közvetlen közelről megvizsgálja, ügyfélként is. Egyszer egy szállodalánc részvény vásárlás előtt megszállt a cég egyik hoteljében, ahol többek között az ágyon ugrálva vizsgálta meg, hogy mennyire jók a szobában a bútorok, és a hasonló jelekből ítélve vajon milyen beruházásokra lesz később szükség. Nekem is nagy szerencsém, hogy nemcsak egy fantasztikus élményt, hanem egy új elemzési nézőpontot kaptam a termék kipróbálásával. Abban a pár percben ugyanis sokkal többet értettem meg a Tesla körüli hype-ból, mint azelőtt hónapokat eltöltve a grafikonokat, elemzéseket és a céges kimutatásokat vagy akár az elképesztő mennyiségű YouTube videót böngészve. A Tesla – egyelőre – egy életérzés modell. Itt többről van szó, mint az életstílusról, vagy a státusz szimbólumról. A cég eddigi sikereinek a kulcsa egy mondatban összefoglalható: Tesla-t azok vesznek, akik már most egy részt akarnak maguknak a jövőből, de az ár kivételével nem hajlandóak kompromisszumra az autójuk specifikációit illetően. Ezzel önmagában semmi gond sincsen, hiszen a legtöbb új vagy még inkább újragondolt technológiát tartalmazó terméket is első körben a hasonlóan gondolkozó emberek kezdték el vásárolni. A nagy kérdés az, hogy Musk-ék képesek lesznek-e a célcsoportot bővíteni a későbbiekben.

Kék Óceán az autóban

A Tesla mindent meg is tett, hogy a fent körülírt vásárlói réteget és gondolkozásmódot teljes mértékben kielégítse. Akár tudatosan, akár ösztönös ráérzéssel, de képesek voltak elérni az autóiparban is azt a jelenséget, amit más ágazatokban már sokan megvalósítottak. Ez az új piac, vagy piaci szegmens nyitása a Kék Óceán stratégia alapelveinek felhasználása révén.

Az autó erőforrásán túl az egyik legfontosabb újítás a műszerfal kialakítása volt. Bár a mobiltelefon területén már évek óta lezajlott az érintőképernyős forradalom, sőt még egy egészen új piac, a tableteké is megnyílt, a személygépjárművekben ez az újítás alig jelent meg eddig. A Tesla a gombok helyett szinte teljesen a képernyő érintésével teszi lehetőve a legtöbb beállítást. Ez nemcsak jól néz ki, de előnyösebb áttekintést is ad, ráadásul teljes mértékben átszabhatóvá teszi a felületet. Sőt, a folyamatos mobilnetes elérés által még a szoftverfrissítés miatt sem kell bemenni a szervízbe. A felhasználási lehetőségek pedig végtelenek. A kedvencem az volt, ahogyan a zene utastéren belüli eloszlását lehetett szabályozni. A legtöbb esetben ez gombokkal valósul meg, a jobb és baloldali, illetve az első és hátsó hangszóró hangerőt külön-külön szabályozva. Itt viszont elegendő újjal odahúzni a hangzás központját, ahol azt szeretnénk, és a hangszórók hangereje egymáshoz képest úgy kerül beállításra, ahogyan azt ösztönösen is elképzeljük. Autóhifihez értők valószínűleg ezt szakszerűbben meg tudnák fogalmazni, de az alábbi kép érzékelteti, hogy miről van szó.

A Tesla S tele van hasonló finomságokkal, és az újszerű megközelítés miatt eredeti, hasznos megoldásokkal. Ezek miatt pedig az életérzés vásárlók valóban a jövőben érezhetik magukat. A cég mérnökei egészen odáig merészkedtek, hogy nemcsak a teljes középkonzolt, hanem a kormánykerék mögötti részt is egy átszabható képernyővel cserélték le. Természetesen itt az érinthetőségnek már nem lenne értelme, de a nagy képernyőről beállítható az, hogy mi legyen látható a kijelző két oldalán, beleértve a sebességet, fogyasztási adatokat, térképet, vagy akár a zenét, ahogy erre példa látható a lenti képen. Az autó hatótávolságáról, teljesítményéről, és egyéb tényezőkről most külön már nem írok, ezt megtették sokan előttem, illetve én magam is egy tavaly nyári Index cikkben.

A kérdés az, hogy mire elegendő az, hogy a Tesla meghódította ezeknek a vásárlóknak a szívét (mindamellett, hogy észérveknek sincsenek híján a jómódú ügyfelek felé)? Az alábbi táblázatban az elektromos autó felhasználás látható néhány országban. Fontos kiemelni, hogy ez korántsem csak a Tesla eladásokat mutatja, de figyelembe véve a magas vételárat, és a cég által a szegmensbe hozott cool-faktort nem csoda, hogy részesedése a legtöbb helyen már igencsak jelentős, és a közeljövőben ez még javulni is fog. Van egy ország, amelyik kilóg a mezőnyből.            

A norvég helyzet két fő okra vezethető vissza. Az egyik a nagyon magas jövedelmi szint és a környezettudatosság együttese (például hiába van Szaud-Arábiában is magas a jövedelem, ha nincs környezettudatosság, vagy Bhutánban nincs magas jövedelem, így hiába magas a környezettudatosság). A másik ok pedig pénzügyi. Bár az ország nagy olajkitermelő, a benzin a világon az egyik legdrágább, és a személyautó vásárlásokat is komoly adók sújtják. Ami azonban nem vonatkozik az elektromos autókra, így ez szintén jelentős ösztönzést jelent a helyi piacon. Ha unod a dugókat és nem szeretsz a parkolásért fizetni, még inkább irigykedhetsz a norvég Tesla tulajdonosokra, mert ők használhatják a buszsávokat és az utcán sem kell fizetniük ha megállnak. Ám ahogy Norvégiában is a cél az, hogy elérjék az 50 000 üzembe helyezett elektromos autót, majd onnantól mind az adókedvezményeket, később mind a közlekedési kedvezményeket megvonják, így a világ más részein is számítani kell a környezetvédelmi ösztönzők fokozatos visszavonására. Emiatt az elektromos autóknak, így a Tesla-nak is pályaelőny nélkül kell felvennie a versenyt a belső égésű motorokat tartalmazó gépjárművekkel szemben. Ez a margin-okra minden bizonnyal érdemi hatással lesz, de ennek mértékét egyelőre még megbecsülni sem érdemes. A legtöbb elektromos autóból eddig Norvégiában a Nissan Leaf-et adják el, de az olcsónak nem nevezhető Tesla ott van a második helyen már az összes forgalomba helyezés tekintetében. Az idei első negyedévet tekintve pedig csak kettő darab autóval maradtak le a dobogó legfelső fokáról. A norvég kép tehát összességében egy jó laboratórium lehet a Tesla későbbi sikerei szempontjából, egyfajta betekintés a jövőbe. A kérdés, hogy akár egy ekkora siker átvitele más országokba elegendő-e az árazás fenntartásához.  

Márpedig az egyedi piacokon, igen nagy rugalmasságra lesz szükség. Az egyik ilyen problémát a Supercharger hálózatuk kiépítése jelenti. A Bécsben lévő kirendeltségen megtudtam, hogy 100 autónként 4 kiállásra van szükség nagy átlagban. Ez egy jó indikáció lehet egyékbént a későbbi sikerekre nézve, bár az új töltőpontok bejelentése csak korlátozott információ, mert a helyszínenkénti kiállás számot nem lehet tudni. Azért gyanítom, hogy az autó/kiállás hányados inkább magasabb lesz, mint most várják. Az osztrák fővárosban egyébként most kezdik építeni az első ilyet, alig 100 méterre a márkakereskedéstől (amelyek közül mindet maga a Tesla birtokol és üzemeltet), igen valószerűtlen helyen, egy raktárpark mellett a külvárosban, de mégsem közel a fő közlekedési útvonalakhoz. Egyébként dacára a rossz helyszínnek a bemutatóterem (lenti képen) nagyon szép, és szintén szakítva a konvenciókkal, egy nagy, kétszárnyú üvegajtó mögött látható a szervíz, amely motorolaj híján elképesztően tiszta.

A Supercharger fejlesztésre vonatkozó becslés azért is nehéz, mert sok országban már vannak kiépített töltőállomás hálózatok. Például Észtországban már az egész országot behálózzák az elektromos töltőállomások, az ország bármely pontjától 60 km-en belül van belőlük legalább egy. Ezek azonban lassabban töltenek (több tényezőtől függően, de jellemzően kétszer annyi ideig tart egy teljes – egyébként hosszú távon nem ajánlott – feltöltés), mint a Tesla Supercharger töltői. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hasonló, már meglévő hálózatokkal kapcsolatban mit tesz majd a Tesla. Ragaszkodik a saját megoldáshoz magasabb költségek mellett, vagy kockáztatja az elégedettségi problémákat. Minden jel az elsőre mutat, és eddig mindenhol ezt is alkalmazták, de előbb vagy utóbb a szabványosítás irányába is le fognak menni a töltőállomások, és aki egy ilyen háborúban a rossz oldalra áll, az nagyon sok pénzt veszíthet (egy példa: a Blue Ray Disc-ek előtt már létezett az ún. HD DVD, mégis az előbbi tarolta le a piacot a nagyfelbontású filmekkel pár éve, teljesen megsemmisítve az ellenfelét).

Fundamentális kép

Korábban erősen szkeptikus voltam a Tesla jövőjét illetően. Tavaly már látszott, hogy a cég sokkal több autót tud eladni, mint korábban gondoltam, és valóban komoly lehetőségként került be nagyon rövid idő alatt a premium kategóriás vásárlók tudatába. Ezzel párhuzamosan viszont a cég kapitalizációja is a sokszorosára emelkedett. A Tesla értékeltségi szintjei továbbra is hajmeresztőek – amennyiben a hagyományos eszközöket használjuk fel a fundamentális elemzésekhez. A versenytársakkal való összehasonlítás (peer group analysis) itt nem működik, mert nincs olyan autógyártással foglalkozó vállalat, aminek ennyire szűk és fókuszált terméksálája lenne (jelenleg csak az S modellt árulják), csak elektromos autókkal foglalkoznának, az üzleti modell is eltérő (pl. kizárólag csak saját tulajdonú márkakereskedéseik, szervizeik és töltőállomásaik vannak). Szimplán elemezgetni az értékelési mutatókat értelmetlen, mert annyira magasak, vagy nem kalkulálhatóak. A vállalat eddig folyamatosan veszteséges ha a gördülő 12 hónapos eredményeket nézzük, bár már volt korábban nyereséges negyedév és a tendencia egyértelműen megfordulni látszik.

A nagy árfolyamnövekedés ellenére nincs arról szó, hogy az értékeltség további elszállása táplálta volna a piaci reményeket, 2012 kivételével. A Tesla-ban régóta bíznak a befektetők, bár a volatilitás nagy, de tendenciáját tekintve hasonló szintekre árazzák be a papírokat a valamelyest használható mutatóknál, így pl. a P/S esetén is.

DCF modellel sem érünk el sokat, mert a bemeneti változók, így a várható bevételek, a margin-ok, és a tőkeköltség megbecslése is csak kezelhetetlenül nagy bizonytalanság mellett lenne alkalmazható. Akárhogy is, a nagy növekedési szakasz végére, optimistán számolt 9%-os nettó eredményhányad mellett legalább 16 milliárd dolláros bevételre van szüksége. Az értékeltség még így is magasabb lenne, mint bármely más autógyártó esetén, de már a józan számításokon belül.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi modellkínálattal ezt a Tesla nem fogja tudni elérni. Ehhez évente legalább 190-200 ezer autót kellene eladni, anélkül, hogy az ár bármilyen nyomás alá kerülne, ami összességében ebben az árkategóriában szinte lehetetlen. Más azonban a helyzet, ha további kategóriákat is megcéloz a cég. Összehasonlításképpen: a BMW tavaly 1,66 millió autót adott el, de a termékskála a kis és középkategóriás autóktól kezdve a szabadidőautókon át a luxus és életstílus kategóriáig terjed. A legtöbb eladott modelljük ára a presztizsmárka ellenére még mindig mélyen a Tesla S ára alatt van. A Tesla ezzel tisztában van, ezért bővítik a kínálatot. Már év végétől rendelhető lesz a Model X szabadidőautó és valószínűleg 2015 végétől, 2016-tól a Model E (másik nevén Gen 3, utalva a 3. generációs Tesla modellre), középkategóriás személygépjármű is. Ez utóbbi időpont elvileg még nem biztos, de a bécsi márkakereskedésben ezt mégis tényként kezelték. Mindez azonban a nagy fejlesztési igények és a Supercharger hálózat bővítésének szükségessége nem lesz egyszerű feladat.

Jövőbeni utak

Mindezek tudatában két pályát látok a Tesla előtt. Az egyik egy közepesen optimista, a másik egy hasonló mértékben, de pesszimista forgatókönyvet vázol fel. Az első esetben sikerül időben piacra lépni az új modellekkel, amelyek nagy sikereket aratnak, valamint a konkurencia továbbra is csak kullog utánik, így a magas termékárazás is fennmarad. A második esetben az új modellek késnek, és mérsékelt sikert aratnak, miközben a cég komoly leárazásokra is kényszerül. Persze a későbbi Model E megjelenés és a kevesebb eladás miatt az átlagás még így sem lesz alacsony a prémiumkategóriát jelentő S és X eladás súlya miatt, de összességeben 2020-ra csak alig több, mint feleannyi auto lesz eladható, mint az optimista forgatókönyv esetén. Az első esetben az évtized végére 450 ezer feletti Tesla fog suhanni az utakon, a második esetben mintegy 262 ezer. Természetesen létezik egy nagyon optimista forgatókönyv is, amelyben a Tesla többmilliós eladással képes úgy autóipari forradalmat elindítani, hogy a versenytársak nem lépnek és egyes szegmensekben több tízszázalékot kihasítani a piacból. Ebben az esetben a soktízmilliárdos, vagy akár a bőven 100 milliárd dollar feletti kapitalizáció sem elképzelhetetlen. Ez egy igazi forradalom lenne, egy olyan lehetőség, amiről a tavalyi Indexen megjelent cikkemben is írtam. Világos, hogy a globális terjeszkedésben is komoly távlatok vannak (például Bécsben becslés alapján 100 autót adtak el január óta), de ezek már jelentős részben beépültek a várakozásokba.

A fenti két ábrán kékkel az optimista, pirossal a pesszimista forgatókönyv árbevétele, alatta pedig a nettó eredménye látható. Ahogy a grafikonon látszik, a nettó eredmény elválása (de valamelyest még az árbevétel is) a Tesla E modell várható bevezetése környékén történik. Hiába az S és az X (az első már amúgy is sikeres), minden a tömegterméktől függ: el tudják-e adni, és lesz-e rajta jelentős árrés? Még ha a kedvezőbb folyamatok is zajlanak le, akkor is csak hat év múlva fog az árazás mintegy kétszeresére-másfélszeresére visszaesni ahhoz képest, mint egy most jól menő autógyár, például az említett BMW esetében. A negatív szcenárió esetén viszont a jelenlegi árazás az árbevételt tekintve másfél, az eredményt tekintve pedig két és félszerese annak, ami egy fejőstehén életciklus szakaszba jutott cégtől elvárható lenne. Ráadásul jelen számításomba a későbbi befolyó pénzeket még csak nem is diszkontáltam, ez kis mértékben még tovább rontaná az összképet.

Összességében a Tesla egy elképesztően túlértékelt vállalat, ha nem lesz képes az új modellekkel érdemi részt kihasítani a piacból, akkor nem indokolt a részvény vásárlása, sőt inkább a – kétségtelenül pokoli nehéz időzítésű – shortolás lenne indokolt. Amennyiben képes lesz ismét egy versenyképes autót összerakni a középkategóriában, az eladási adatok sok százezerre is rúghatnak. Ebben az esetben pedig még olcsó is a papír. Akárhogy is, a jelenlegi árszint nem marad majd fent sokáig. A piaci szereplők ezt nagyon jól sejtve rángatják is az árfolyamot, igaz: túlságosan is rövidtávú hírekre alapozva. A következő, május 7-én érkező gyorsjelentés ebből a szempontból kevéssé lesz lényeges, de arra számítsunk, hogy a piac hektikusan fog reagálni.

Technikai kép

Nagyon magas forgási sebesség, pl. 9,2 millió darabos átlagos forgalom 89 milliós float-hoz képest. Ez egyébként dollárban is nagyon magas, az aktuális árfolyamtól függően megközelíti a napi 2 milliárd dolláros forgalmat. Összehasonlításképpen, a világ legértékésebb vállalata címért az Apple-el versengő, 430 milliárdos kapitalizációjú ExxonMobile esetén a jellemző napi dollárban mért forgalom ennek megközelítőleg a fele. Ráadásul, akkor még az elrejtett likviditásról nem is feltétlenül beszéltünk. Ez azt jelenti, hogy a Tesla-ra rengeteg rövid és középtávon gondolkozó spekuláns szállt rá (és ha úgy adódik ugyanilyen gyorsan el is tűnnek majd).

A nagy ugrás a forgalomban a 2013 első negyedéves ébredezést követően a tavalyi év második negyedévére datálható. Ez egybeesik a 40 dollár ellenállás és akkori mindenkori maximum átlépésével, ami egy a logaritmikus grafikonon jól látható, és még mindig tartó hosszútávú emelkedő trend kezdetét is jelzi egyben. Bár tavaly ősszel volt egy remek short lehetőség és komoly zuhanás, de az ár még a hosszútávos tendenciát jelző 200 napos sima mozgóátlag közelébe sem esett le. Hasonló, de kisebb mértékű korrekció zajlott le az utóbbi két hónapban, ám éppen tegnap ismét egy komoly akkumulációs nap során újfent megmutatta az erejét a papír. Trendfordulóról cask akkor beszélhetnénk, ha több héten át tartó magas volatilitású esés során, számos disztribúciós nap után legalább a mostani lokális minimum alá estünk, de még inkább akkor, ha a 200 napos átlag alá kerülne a kurzus. Természetesen a 200 nap nem kőbe vésett, de mindenképpen egy hosszú távú mozgóátlag felülről történő keresztezése lenne a végső megerősítés. Ha a Tesla képes lesz a középkategóriát és a szabadidőautó piacot is meghódítani, akkor azt a piac még időben le fogja reagálni, ezért technikai alapon, egy kitörés, akár új csúcs esetén is érdemes lehet venni a részvényekből, persze konzekvens kockázatkezelés mellett (bár mint feljebb említettem, a Supercharger hálózat fejlesztési üteme árulkodó jel lehet).

Közelebbről megnézve a grafikon tele van gap-ekkel, ami miatt igen komoly overnight risk jelenik meg az árfolyamban. Ez adott esetben még egy hosszabb távú pozíció későbbi eredményét is jelentős mértékben befolyásolhatja. Így bármikor, de különösen rövidtávú kereskedés esetén inkább a nap elején javasolt pozíciókat nyitni, és stop-al, illetve nagymértékű kedvezőtlen áralakulás vagy hírek esetén akár már aznap lezárni azt.

---

Ha tetszett ez a bejegyzés a jobb felső sarokban tudsz a későbbiekre email-ben, RSS-ben, és Facebook-on feliratkozni.

A mozi csillaga leáldozóban? Éppen ellenkezőleg!

Közkeletű vélekedés, hogy a mozik ideje leáldozóban, egyre kevesebb film térül meg, a stúdiók nagy bajban vannak, mert az internetes kalózletöltések szép lassan tönkre teszik a nyereségeket. Ha a statisztikákat alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van.

Minden idők száz legnagyobb inflációval korrigált bevételű filmjéből 18 volt az elmúlt évtizedben (2000-2009). (Azért a legnagyobb sikerűeket érdemes nézni, mert a Pareto elv nagyvonalakban itt is érvényesül: amíg a filmek többsége (kb. 80%-a) veszteséges, vagy kevés nyereséget hoz, a stúdiók profitjának nagy részét, kb. 80%-át mindössze a 20%-uk hozza.) Az elmúlt évtizedet csak a hetvenes évek tudta felülmúlni, George Lucas, Steven Spielberg kezdeti sikerei, illetve az akkoriban tomboló katasztrófafilm hullám, na és persze a Keresztapa második része miatt.

Ha a listán lévő filmek évtizedre bontott összbevételét nézzük, akkor az utolsó évtized lecsúszik a harmadik helyre, mert az ezüstöt a hatvanas évek viszi el. Az utolsó évtized mindenesetre nagy ugrást jelent a nyolcvanas és további kis növekedést a kilencvenes évekhez képest.

Mondhatnánk, hogy az idő előrehaladtával a reálértéken számolt bevételeknek is rekordszinten kellene lennie, mert folyamatosan nő a népesség. Ez igaz is, de ugyanakkor a filmek száma is nő, és ez a két hatás nagyjából kioltja egymást. Amiben viszont van eltérés a korábbi évtizedekhez képest, az a folytatások (és azok sikerének) növekvő aránya az elmúlt 10 évben. Amíg az első nagy sikerű "második részek" a nyolcvanas évekről kerültek fel a listára - négy esetben, majd a kilencvenes években ismét ennyi alkalommal, addig 2000 és 2009 között tizenkét alkalommal csábították vissza ugyanazok a karakterek a nézőket a mozikba, akár többször is. Csak minden harmadik (!) film ( belépéshez szükséges 378 millió dolláros szint felett) volt “eredeti” történet. A stúdiók tehát a bevált recepteket mixelik újra és újra, egyre szemtelenebbül, de a módszer így is működik. Hiába a sok letöltés, a mozi még mindig népszerű.

A nemzetközi bevétel is egyre bővül. Minden idők két legnagyobb világsikerét James Cameron szállította. Amíg az 1997-es Titanic esetén 67%-os bevétel jött az Egyesült Államokon kívül, addig a 2009-ben debütált Avatar esetén ugyanez az adat már 73% volt. Korábban még kisebb volt a (számukra) külföldi bevétel alakulása. Spielberg Jurassic Park-ját 1993-ban mutatták be, és a bevétel 61%-a volt csak a nemzetközi mozikból érkező összeg, de a 11 évvel korábbi ET esetén ez az arány még csak 45% volt. Persze a számok más filmeknél erősen szóródnak, de a tendencia világos. Ahogy ezen az ábrán is látszik, a regressziós egyenes emelkedő tendenciát mutat az idő előrehaladtával (vízszintes tengely), tehát jellemzően a külföldi bevételek aránya (függőleges tengely) emelkedik.

Még két érdekesség. A toronymagas listavezető a reálértéken számolt bevételek tekintetében az Elfújta a szél, amely egyedül 1,5 milliárd dollárt hozott össze mai értéken. Ugyanakkor a legsikeresebb franchise egyértelműen a Csillagok Háborúja, amelynek hat filmje mindösszesen 4 milliárd 464 millió dollárt hozott George Lucas konyhájára, és akkor még nem beszéltünk az egyéb bevételekről, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi három évtizedben minden hülye Darth Vader-es jelmezben bohóckodott (na ki lehet a képen?)

A nagy sikerek azonban egyre ritkábbak. Az utolsó évtizedben egyetlen film sem volt képes minden idők 10 legjobbja közé beverekedni magát. A jól eltalált produkciók ma már egyre inkább egy-egy réteget céloznak meg, ott viszont tarolnak. Az alábbi ábrán is látszik, hogy a tüskék az idő múlásával egyre kisebbek, és ritkábbak, az átlagos sikerfilm megbízhatóbban hozza az elvárt bevételt, de ezzel az esélye is elszáll, hogy igazán nagyot hozzon. A filmgyártás központjai így kevésbé függnek egy-egy produkció sikerétől. Más szóval: a stúdiók bevételei szélesebb diverzifikáció mentén keletkeznek.

A szórakoztatóipar megtalálja az utat ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ha egyre többen töltenek le, akkor terjeszkedik külföldre (lásd három bekezdéssel feljebb), kultikus filmek újabb részeit forgatja le (Dark Knight), amiért fogyasztók fizetni is hajlandóak, technikai újításokat vezet be (az Avatar-t nagyon sokan láttak IMAX mozikban 3D-s szemüveggel), stb.

Másrészt a szórakoztatóipar ezen ágazata vertikális oldalon is nagyot nőtt, és tagjai mára tájékoztatási, de még sokkal inkább szórakoztatóipari cégbirodalmakká nőtték ki magukat. Egyre több a DVD-s, sőt az internetes bevétel, nem is beszélve a TV-kről. A szórakoztatóipar forgalma továbbra is nő, csak más formában, más síkon jelenik meg.

Erre látványos példa a Disney, amelyik ma már bevétele viszonylag kis részét szerzi a filmgyártásból, ám itt sem panaszkodhatnak. Minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 17 az övék, de az utóbbi 20 év 34 listán lévő alkotásából 8 tartozik hozzájuk. Ez alatt a két évtized alatt az árfolyam ötszörösére nőtt, és a papír azon kevesek közé tartozik, amely idén tavasszal minden idők legmagasabb árfolyamára jusson. Egyelőre szó nincs eufóriáról a részvény piacán, az értékeltségi mutatók nincsenek a földtől elrugaszkodva.


Nem kell azonban attól félni, hogy csak az ekkora óriások kerülhetnek ki megerősödve a versenyből. A már említett IMAX mozik technológiája mögötti vállalat árfolyama is elképesztő mértékben ugrott meg a gyorsan növekvő bevételekkel párhuzamosan és a hosszú oldalazás után ez az árfolyam is meghaladta mindenkori maximumát. Az árazás itt már valamivel merészebb, de ha a növekedési ütem tartható, akkor még olcsónak is mondható a részvény.


Még a közhiedelem által válságágazatokként emlegetett szegmensekben is lehet találni olyan közép és hosszútávú befektetéseket, amelyek a legügyesebben használják ki a gyakran meglepően erőteljes fellendüléseket. Nyertesek mindig lesznek.

---

További rengeteg díjmentes segítség magas hozamcélú befektetésekhez itt:

www.bwm.hu

Részvények és kamatok a tengerentúlon

Rendszeresek azok az elemzések, amelyek a részvénypiacot a hagyományos P/E (árfolyam/nyereség) alapon a historikus átlagokra visszavezetve értékelik. Az érvelésük lényege, hogy ami például 8 évvel ezelőtt adott szinten olcsónak számított, az most is annak számít. Az összefüggés azonban nem veszi figyelembe, hogy a környezet változó, a cégek eredmény változási dinamikája más, és ami a legfontosabb: az alternatív lehetőségek hozama sem ugyanaz, sőt.

A nagy intézményi befektetők alapvető allokációs dilemmája az, hogy tőkéjük mekkora részarányát csoportosítsák kockázatmentes és kockázatos, de számottevő növekedéssel kecsegtető lehetőségekbe. Az utóbbi elsősorban a részvénypiacot, az előbbi pedig a szintén gigantikus méretű állampapír piacot jelenti. Ezért érdemes megnézni, hogy az állampapír hozamok miként alakultak a részvénypiac értékeltségéhez képest a múltban.

Egy tipikus fundamentális elemzéssel alátámasztott, érték alapú befektetés, ami domináns az intézményi befektetők eszköztárában, és az általuk a térképen lévő nagy kapitalizációs vállalatok kiválasztása esetén, a reális, de még belátható időtáv 5 év. Ezért az 5 éves államkötvények hozamát vettem figyelembe az összehasonlításnál.

Az alábbi grafikonon az említett állampapír hozam látszik pirossal, amíg részvények adott évi egy részvényre jutó nyereségének (amit ők termeltek meg - EPS) az árfolyamhoz viszonyított nyeresége látszik (az ún. earnings yield), az S&P 500 részvényei esetén pedig kékkel.

Ahogy láthatjuk, a két befektetési lehetőség nagyjából azonos hosszú távú hozamokkal kecsegtette volna a befektetőket, amennyiben elfogadnánk azt a feltételezést, hogy a részvényárfolyamok változása ilyen időtávok mellett nagyjából az eredmény növekedésének felel meg, időközben hajmeresztő ingadozásokkal tarkítva. Úgy tűnik, hogy a részvények növekedési lehetőségek miatti potenciálját kiegyensúlyozzák annak kockázatai, így a piac ennek tükrében azonos adott évi hozamot vár el tőlük (és ezen túl változó elképzelések mellett árazza be a növekedést).

Azonban 2007 környékén a két hozam elszakad egymástól, és a divergencia enyhe megszakításokkal azóta is tart. Ezt a folyamatot még jobban szemlélteti az alábbi ábra, ami a két hozam arányát mutatja meg nekünk. Ha 2011-ben az S&P 500 vállalatainak sikerül elérni a korábbi rekordév, 2006 eredményeit, akkor az S&P 500-ra számított EPS érték kerekítve 88 lesz. Emellett az érték mellett a részvények hozama nem számítva a növekedési lehetőségeket 3,3-szorosa az államkötvényekének. Ha az elemzők által valószínűbbnek tartott 93 lesz az EPS, akkor a mutató 3,5-et mutat (ez látszik a grafikonon). Nem elképzelhetetlen a 100-as EPS sem, ebben az esetben a kérdéses szám meghaladhatja a 3,7-et is. Ez egészen elképesztő különbség, főleg annak tudatában, hogy ismerjük az amerikai államadósság egyre fokozódó kockázatait is.

Fontos, hogy ezekben az adatokban időbeli eltolódás van a döntés időpontjához képest. A P/E esetén az év utolsó napján még nem lehetett tudni, hogy mekkorák lesznek a nyereségek az utolsó negyedévben. Az állampapír hozamok esetén az év első napját vettem figyelembe, az év során ezt már lehet tudni, de ez változhat az esztendő folyamán a döntés időpontjáig (még ha ennek drasztikus eltérése ritkán is fordul elő). Most is, az 5 éves állampapír hozama 2,02%-ról 2,15%-ra nőtt közel 4 hónap alatt, de még ez sem okozott 7%-nál nagyobb eltérést az arányszám mutatóban.

A kockázatmentes hozamszint az alternatíva mellett még két okból szintén nagyon fontos. Az egyik, hogy a tőkeáttétel finanszírozását nagyon könnyűvé és olcsóvá teszi, ami a részvénypiacon a vételi spekuláció egyik igen fontos üzemanyagát jelenti. A másik, hogy a párhuzamosan meglévő alacsony kamatlábak a reálgazdaságba is könnyebben ontanak pénzt, ami a beruházások és a fogyasztások növekedésén keresztül szintén visszahatnak az árfolyamokra.

Mindezek alapján a részvények nem 10-20%-kal tűnnek alulértékeltnek, ahogy a historikus átlagra utalók állítják, hanem ennek többszörösével. A két hozam közötti eltérés azonban a kötvényhozamok emelkedésével is eltűnhet csak úgy, mint egyszerre a két folyamattal: a részvényárfolyamok növekedésével és párhuzamosan a kötvényárfolyamok esésével.

A piac persze nem ostoba. A különös helyzet fennállására az ad okot, hogy az adósság problémák egyre inkább ráncolják a szemöldököket. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az árfolyam növekedés csak az Egyesült Államokon belül tűnik nagynak. Egy külföldi befektető ebből igen keveset lát, mert a dollár értékvesztése a részvényeken elért nyereség jó részét eltünteti a hazai devizájában. A részvények csak részben tűnnek olcsónak a hatékonyság növekedésével, és egyre inkább igaz az, hogy csak abban a dollárban értékelődnek fel – az eredményeikkel együtt – amely sok más szemszögből nézve egyre kevesebbet ér.

A nulla közeli kamatláb monetáris politikája is azt jelzi, hogy Amerika a nyomasztó adósság problémáját elsősorban nem a költségvetés rendezésével, hanem a pénz gazdaságba való pumpálásával (és pénze ezen keresztüli elértéktelenedésével) oldja meg, ami legalább eszközár, de akár más jellegű inflációhoz is vezet. A részvények az ezeket érintő eszközökhöz tartoznak, ha ezt az utat folytatják, az kijelöli a további irányt a részvényindexeknek.

---

Jótékony célú előadás a tőzsdeguruk által alkalmazott stratégiákról: www.bwm.hu/eloadas

5 tudnivaló a pénzügyi piacok jelenlegi állapotáról

1. Az amerikai közepes kapitalizációjú részvények indexe mindenkori csúcson van, és egyértelműen vezeti az emelkedést. Az új valaha elért legmagasabb értéket már az év elején meghaladta, de a március elején lezajlott „Japánik” után is képes volt felülmúlni a nagy indexeket. A befektetők egyértelműen sok pénzt csoportosítanak ide. Az még inkább szembetűnő, hogy az S&P 400 MidCap még a technológiai buborék csúcspontjához képest is meg tudta duplázni az értékét. Ezt a gyors visszarendeződést és mindenkori maximumok elérését generációnk legnagyobb sokkja óta nagyon kevés eszköz volt képes megismételni (pl. Thaiföld, Malajzia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Chile, Réz).

2. Az olaj árfolyamának emelkedése töretlen. A világ fekete arany iránti éhsége folyamatosan nő, a koncentrált kínálatot felmutató országok ezt ügyesen használják fel. A WTI árfolyama az elmúlt bő két hónapban 20%-kal emelkedett. Ha a globális kereslet 2008-ban képes volt 150 dollár közelébe húzni egy hordó olaj árát, akkor az azóta még inkább megnőtt igények most is képesek erre. Ezt csak a világ növekedésébe vetett hit és/vagy az inflációs várakozások megrendülése akadályozhatja meg néhány hónapos távlatban. Hogy ez megtörténik-e, azt pszichológiai tényezők döntik majd el, most ennek kevés jelét látni.

3. Azok után, hogy hónapokig lemaradók voltak, a feltörekvő piacok most serényen dolgoznak azon, hogy behozzák a lemaradást. A növekedésből amúgy is sokkal inkább ők veszik ki a részüket, és legtöbbjüket hosszú távon sem nyomasztja olyan adósság teher, mint a fejlett államok többségét. A grafikonon látható, ahogy a feketével jelölt feltörekvők 2011 elejétől alulmúlták a fő részvényindexeket. A március első felében lejátszódó korrekció idején ők is estek, de kisebb mértékben, majd az utolsó három hétben közel 10%-os felfutással nemcsak képesek voltak hátrányukat ledolgozni, hanem két éves csúcsaik fölé tudtak kapaszkodni. Valószínű, hogy relatív erejüket a második negyedévben, de akár az egész évben képesek lesznek fenntartani.

4. Minden kötvénypiacok legnagyobbika, az amerikai állampapírpiac 1 éven túli lejáratai jelentős mértékben emelkedtek az elmúlt hónapokban. A piacok egyre inkább beárazzák az inflációt, az államadósságok kockázatainak növekedését, és amúgy is nő a kockázatos eszközök iránti igény. A nagyon hosszú távú grafikonon látszik, hogy van még tér felfelé bőven, ha egyszer elszakad a cérna. A jelenlegi csökkenő tendencia a nyolcvanas évek eleje óta tart, amikor egy forgalomban lévő 10 éves kötvény vásárlója akár 14%-os hozamot is elérhetett évente, ha lejáratig tartotta a papírokat. Azelőtt egy 30 éves emelkedő trend volt érvényben, hiszen az ötvenes évek elejétől a mostanihoz hasonló 2-3% közötti szintektől emelkedett majdnem hétszeresükig. Ez is azt jelzi, hogy egy hasonló hosszú távú mozgás egyáltalán nem elképzelhetetlen.

5. Tegnapi hír, hogy az Euro zóna gazdasági perifériájára szorult országok közül immár harmadikként, Portugáliának is szüksége lesz az EU segítségére, hogy nyomasztó államadósságát újra tudja finanszírozni. A piac ezen alig lepődött meg, ezzel a többség már számolt. Az ún. PIGS országok mindegyike lemaradó részvényindexeket volt kénytelen elkönyvelni a fellendülésben, főként az utolsó egy év során. A DAX-al szembeállítva hatalmas a különbség. PIGS-ek lehet, hogy 1-2 évtizedre is nyomott részvénypiacokkal lesznek kénytelen szembesülni, csak úgy, mint ezt Japán teszi immár 21 éve.

---
Ha szeretnél hasonló cikkeket olvasni, vagy akár konkrét ötleteket (és nem jóslatokat) is látni, akkor jó hírem van. Minden friss tanácsot megkaphatsz egyben, az email-ben kiküldött Magas Hozamcélú Befektetések Magazinban, havi rendszerességgel. Az első már most hétvégén megérkezik a postafiókodba.

Ha érdekel, akkor arra kérlek, hogy add meg a keresztneved (hogy megszólíthassalak) és az email címed. Feliratkozásról egy visszaigazoló email-t kapsz, amelyben lévő linkre kattintva élesítheted a díjmentes magazinra való feliratkozást.

Ha email-ben kaptad meg, vagy más okból nem látod az űrlapot, akkor a www.bwm.hu oldalon tudsz feliratkozni a Magazinra.

A Magazinról természetesen bármikor leiratkozhatsz, az email alján található link segítségével. Adataidat a legszigorúbb adatvédelmi előírások alapján tároljuk, és leiratkozáskor azt azonnal és automatikusan töröljük.

Ha most kéred a Magazint, akkor még két ajándékot is kapsz, amelyek segíthetnek a befektetéseid kialakításában. Ezeket csak a Magazin iránt érdeklődők számára teszem elérhetővé, máshol nem lesznek elérhetőek.

• Ahogy sok minden más is, a legveszélyesebb az, ha elhalasztod a teendőidet és ezért lemaradsz a jó lehetőségekről. Ezt elkerülendő, kapsz egy 7 részes minitréninget email-en, hetente egyet, hogy legyen időd elolvasni és hasznosítani az ott olvasottakat.

• Áprilisban díjmentesen letöltheted a több mint 300 oldalas Befektetési Ismeretek című könyvet. Ebben nagy részletességgel írok mindenről, amit tudnod kell ahhoz, hogy megalapozottan tervezd meg megtakarításaid elhelyezését. Megismered azokat a szempontokat, amelyeket mindenképpen mérlegelned kell mielőtt bárhová is teszed a pénzed. Részletes képet kapsz majd a befektetési lehetőségekről. Továbbá támpontokat találsz benne a stratégiád kialakításához. A teljes könyv úgy van kialakítva, hogy akkor is érthető lesz neked, ha még életedben nem hallottál arról, hogy mi az a kamat.

Itt a felhőszakadás? - Zuhantak a Cloud részvények

Alig kevesebb, mint egy hónapja írtam a Cloud részvények kapcsán kialakulni látszó buborékról. Ez az időszak igen izgalmasnak bizonyult, hiszen nem telt el nap, hogy vagy egy érdekes hír, vagy egy feltűnő árfolyammozgás ne történt volna. A legfontosabb mégis a tegnapi nap, azaz október 6. lett. Több részvény is jóval a cikk megjelenése idején lévő árfolyamának kb. 10%-át elveszítette, és ezt jellemzően egyetlen nap alatt, tegnap szenvedte el.

A Cloud részvények közé lényegében azok a vállalatok papírjai tartoznak, amelyek kommunikációs szinten felszállnak arra a hullámra, amelyik az adatok és alkalmazását távoli szervereken működtetését propagálja. Ez egy előremutató, már ma is széles körben alkalmazott megoldás, és az ezzel akár érintőlegesen foglalkozó cégek szép sikereket könyvelhettek el az elmúlt években. A probléma az, hogy erre a részvénypiac is rájött, és a már sokszor tapasztalt folyamatok keretében igencsak túlértékelte a pénzügyi lehetőségeket. Legalábbis ennek igen nagy a valószínűsége, lásd az idézett bejegyzést, amiben erről részletesen írtam.

Az elmúlt bő három hétben a Cloud részvények volatilitása többségében továbbra is magas volt, a korreláció közöttük erős, és a lelkesedés az eseményeket inkább a pozitív oldalon értékelte. Előfordult, hogy ennek minden alapja megvolt, a Netazza-t az IBM vásárolja meg 27 dollárért. Az ilyen lehetőségekre a korábbi cikkben a 3Par esetével is felhívtam a figyelmet.


A Netsuite esetén már az is elegendő volt, hogy a cég vezérigazgatója a CNBC-n egy kérdésre válaszolva mellékesen megjegyezze, hogy örömmel veszik a felvásárlási ajánlatokat. Hogy van-e érdeklődő vevő, illetve az milyen árat hajlandó kifizetni, arról nem esett szó. A chart-on a hosszú fehér gyertya a kérdéses nap, azóta nem történt semmi, és a tegnapi vérfürdővel az árfolyam már alacsonyabb szinten is van, mint az interjú napjának zárása.


A Red Hat esetén éves szintű 20%-os árfolyamemelkedés is elegendő volt az új csúcshoz és az eufóriához, noha az értékelési szinte reális fenntartásához ennél sokkal nagyobb növekedésre lenne szükség. Tegnap az esés itt is letörölte a hír utáni optimizmus eredményeit.


Szót kell még ejteni az Isilon-ról, ahol az a hír dobta meg az árfolyamot pár nappal ezelőtt, hogy a cég vezetősége ugyanazt a tanácsadót fogadta fel, aki a 3Par esetén vezényelte le a vállalat eladását. Semmilyen hír nem jött arról, hogy ez jelent-e konkrét érdeklődést, és ha igen, milyen értékeltség mellett. Sőt felmerül a kérdés, hogy ha valóban van érdeklődés a cégre egy nagyobb technológiai mamuttól, akkor valóban szükség van-e tanácsadóra, aki deklaráltan vevők felkutatásával foglalkozik. A válasz lehet, hogy igen, de egyelőre ezt nem látjuk. A részvény viszonylag erős maradt, és realtíve könnyedén vészelte át az elmúlt napokat.


A tegnapi nap rekord közeli forgalmakat és szinte soha nem látott eladói nyomást hozott majdnem mindegyik Felhős cég piacán. A már felvásárolt Netazza kivételével mindegyik cég árfolyam 1% feletti szinten esett, de több mint 85%-uk 3,8%, és több mint 57%-uk 7% feletti mértékben zuhant. Volt, amelyiknél az esés mértéke majdnem elérte a 14%-ot a nap végén is. Persze többször előfordult már az emelkedő trend során ezek a részvények ennyit korrigáltak, de soha nem egy nap alatt (illetve pár esetben kisebb csúszások miatt kb. egy hét alatt sem), és soha ilyen intenzitással.

A két legnagyobb cég a VMware és a Salesforce.com is nagyot esett.



Ám éppen a Salesforce árfolyamalakulása mutatja azt, hogy még ezek után sem biztos, hogy trendfordulót indukáló esemény történt tegnap. Ahogy korábban írtam, kommunikációs és így pszichológiai szempontból is ez a cég a csoport zászlóshajója, így a többségre egyértelmű jelzésekkel bír, hogy miként vélekedik a piac erről a részvényről. Márpedig a napon belüli kép egyértelműen mutatja, hogy a folyamatos és masszív eladásokat kora délutántól fogva felváltották a vásárlások, és manapság már kevesebb értelme van a forgalmat figyelni, de itt azért van élénkülés. Látszok, hogy sokan a csúcshoz képest több mint 15%-kal alacsonyabb árfolyamot kifejezetten gyűjtögetésre használták fel, ezért nemcsak technikai folyamatokról volt szó az utolsó három órában (sem).


Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a Salesforce sorsának alakulása dönti el, hogy mi lesz a többi részvénnyel, a napi bontású grafikonon látszik is, hogy ott kezdett el a napokban először elszakadni a cérna. Viszont a nap végén éppen ez a papír mutatta, hogy van még bátorság a vevőkben. Azt is hozzá kell tenni, hogy a részvények többségénél a trend szigorúan véve még nem ért véget. Ennek ellenére minden eddiginél valószínűbb, hogy megindult a trendforduló, és ha nem is ezt hozza a közeljövő (hamarosan jönnek a gyorsjelentés számok, amelyeknél megint a reakció a fontos, nem maga az adat), akkor is az optimisták most olyan sokkot éltek meg, amely miatt sokkal óvatosabbak lesznek majd a jövőben. A kulcs pedig a Salesforce árfolyamában van, amely a második legnagyobb cég a csoportból és a legintenzívebb felhős kommunikációval rendelkezik, amelynek egyenes folyománya a leginkább elrugaszkodott értékeltségi szint.

---

Ha szeretnél olvasni a Hedge Fund-ok világáról, csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és kövess minket a Twitter-en!

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Photo: Amióta a rally áprilisban véget ért, és a fejlett piaci részvényindexek többsége a mai napig alatta... http://tumblr.com/xxdk7qx8p
• Started to use Linkedin, you can contact me here: http://is.gd/fGkA3
• Nézegetem a small cap relatív erőt. Középtávon, sőt hosszú távon is, a válság óta nem létezik. Az elmúlt két... http://tumblr.com/xxdkeupwo
• "…tartós strukturális, kiadásoldali költségvetési kiigazítással…" - Ezek az évtized legfontosabb szavai a... http://tumblr.com/xxdkji0ex
• Befektetési Filozófia Kockázatkedvelőknek (könyv, PDF): http://is.gd/fNYk9
• Photo: A piac néha olyankor adja a legnagyobb meglepetést, amikor a legkevésbé számítasz rá. Durván... http://tumblr.com/xxdkskcmr
• Photo: Végre egy kifejezetten jó jel a külker mérlegben. Eddig azért nem lehettünk igazán lelkesek, mert az... http://tumblr.com/xxdkuzvsy

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Felhőből fújt lufi - itt a következő részvénypiaci buborék?

Az elemzők többsége mostanában a W alakú recesszió árnyékával, az államadósság nyomasztó gondjaival, vagy a még mindig ingatag lábon álló, főként európai pénzügyi szektorral van elfoglalva, és szárnyaló árfolyamokról talán csak csendes vasárnap délutáni szunyókálásukban mernek álmodozni. Ám eközben a háttérben, a többség számára feltűnés nélkül ismét elképesztő értékelési mutatók és árazások jelennek meg egy igen izgalmas ágazatban.

A piacok alapvető természete, hogy buborékokat fújnak, az olcsó, vagy reményt keltő eszközökbe egyre több vevő pénze áramlik, kialakul a trend, arra egyre többen próbálnak rákapaszkodni, az eszköz drágává válik, de a lendület az árfolyamot még sokáig repíti, egészen az összeomlásig. A folyamat jól ismert, a szakirodalom számos tagja leírja az elvet, többek között Soros, és aki egy ideje a tőzsdén befektet vagy kereskedik, sokszor megtapasztalhatta már. (Természetesen a folyamat fordítva is lejátszódhat, némileg eltérő karakterisztikával és lendülettel)

Aki elolvasta Kenneth Galbraith Pénzügyi Spekulációk Rövid Története című írását, vagy Zsiday Viktortól a még beszédesebb Mániák és Válságok a Tőzsde Hőskorában című könyvét, vagy akár régóta spekulál már a pénzügyi piacokon, az tudja, hogy a piaci buborékok mindig valamilyen mániához kapcsolódnak. Tőzsdei berkekben elég egyetlen szót vagy kifejezést kimondani, és mindenki pontosan tudja, hogy melyik eseménysorozatról van szó. Ez lehet a „tulipánhagyma”, a „Hunt-testvérek”, vagy éppen az „Új Gazdaság”. A legújabb szó, ami talán hónapokon, talán néhány éven belül csatlakozik a listához a „felhő” vagyis angolul a „cloud” lehet.

Miért említek felhőt? Ma már természetesnek vesszük, hogy mindent az Interneten intézünk, asztali számítógépeink, notebook, de még mobiltelefonjaink is szinte folyamatos kapcsolatban vannak a világhálóval. Régebben, amíg nem volt internet, vagy annak sebessége lassú volt még a modemes-betárcsázós időszakban, az emberek úgy szerezték be a szoftvereket a számítógépükhöz, hogy a boltban megvették a bedobozolt példányt, vagy lemásolták azt. A mai technológiai mellett azonban erre nincs szükség. Az alkalmazásokat le is lehet tölteni a számítógépre, de egyre inkább elterjedt, hogy még ezt sem teszik meg a felhasználók. A folyamatos internetkapcsolat és a nagy sebesség lehetővé teszi, hogy az alkalmazások, amiket használunk, ne a saját gépünkön legyenek, hanem valahol egy távoli szerveren. Ugyanez igaz az adatainkra is. Lehet szó szövegszerkesztőről, aki használta már a Google Docs megoldását, az tudhatja, miről van szó. Hasonló lehet a helyzet az email-ekkel, táblázatkezelővel, bonyolultabb alkalmazásokkal, és természetesen ugyanez nagyban, vállalatok számára kifejlesztett ERP (vállalatirányítási), CRM (ügyfélkezelési), és egyéb rendszerekkel. Ez a Cloud Computing (magyar néven Számítási Felhő), amikor mindent az interneten keresztül intézünk, távoli szervereken keresztül, azokon tartott alkalmazásokon. A mi gépünkön már csak egy kliens alkalmazás van, aminek a feladata arra korlátozódik, hogy az információkat továbbítsa és fogadja. Az említett Google Docs esetén például a böngésző tölti be ezt a szerepet. Maga a felhő az a távoli adat és alkalmazástömeg szimbóluma, ahol ezek ténylegesen tárolva vannak. A lényeg persze nem az, hogy amit begépelünk, több ezer kilométerre kerül feldolgozásra, hanem a hatékonyságjavulás mind a munkafolyamatokban, mind a költségek szintjén. Az alkalmazásokat bérelni is lehet, amikor valóban igény van rá rugalmasan használni, sok embernek egyidejűleg hozzáférést biztosítva, az erőforrásokat optimalizáltan megosztva és felhasználva.

Mely cégek tartoznak ehhez ágazathoz? Az ágazat a legtöbb listában nem szerepel külön csoportként, de az árfolyamok trendjeit és a korrelációkat megvizsgálva a piac már jó ideje külön egységként kezeli őket. A technikai részletekbe nem fogok belebonyolódni, főleg azért, mert a nagy részét én sem értem, de nincs is szükség rá, hogy a megfelelő vállalatokat megtaláljuk. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a tőzsdei szereplés szempontjából nem a valós tevékenység vagy a technológia ismerete az elsődleges szempont. A piac minden pillanatban meghozza a saját (általában relatív) értékítéletét, és az árfolyamok, az együttmozgás, a hasonló karakterisztika szempontjából az számít Cloud computing részvénynek, amit a piac annak tart.

Ezért folyamodhatunk egyszerűbb módszerhez egy kísérlet erejéig. Az tartozik a Felhős vállalatok csoportjába, amelyik legalább érintőlegesen foglalkozik a Cloud computing-gal, akár mint fő tevékenység, akár mint beszállító, vagy szerver üzemeltető. Továbbá a weboldalán (kezdőlap) hangsúlyosan megjelenik a cloud szó vagy annak motívuma. (néhány helyen a dinamikus kezdőoldal miatt, nem mindig ugyanaz a kép látszik, illetve idővel egyéb változások is történhetnek, de a lenti screenshot-ok pár naposak, és általában azonnal, de néhány másodperc után felbukkannak)

Ugyanis nagyon gyakran a cégek maguk ülnek rá a trendre, vagy aktívan hozzájárulnak a mánia növeléséhez a kommunikációjukkal. A cloud computing hullám meglovaglásának legnagyobb tőzsdei élharcosa minden kétséget kizáróan a Salesforce nevű vállalat.


A weboldalt felkeresve 8 alkalommal találtam meg a „cloud”, azaz felhő kifejezést leírva. Az üzenetet nyomatékosítva azonban a Salesforce a saját logóját is felhő alakban ábrázolja. Sőt, a nyitóoldal alján a legnagyobb ügyfelek logóit is stílusosan egy-egy felhőbe ágyazta. Felhő felhő hátán, felmerül a kérdés: Hamarosan esni fog?

Nem volt mindig így, a cég tavaly még nem tette a logójába a felhőt, erre utal a Facebook oldalukon lévő kérdés is a logó megváltoztatásáról. Ennek alig több, mint egy éve.


A felhő tehát nem volt mindig a Salesforce kommunikációjának központi eleme. A weboldal történetében böngészve még 2008 júliusában sincs jele annak, hogy említésre került a mágikus szó. A trend, legalábbis marketing oldalon viszonylag új.

A cég vezérigazgatója és egyik alapítója Marc Benioff könyvet is írt, többek között a saját cégének a tevékenységéről is. Nem fogjátok kitalálni a címben szerepel a cloud szó, a címlapon égszínkék háttér előtt kis fehér felhők lógnak bele a képbe.

A felhő motívumát a Salesforce-on kívül is számos cég használja. Néhány példa, a kezdőlapokkal.

Netsuite (N)



RedHat (RHT)



RightNow (RNOW)



RackSpace (RAX)



VMWare (VMW)



Terremark (TMRK)



Isilon (ISLN)



Netezza (NZ)


Az Isilon és a Netezza az említett cégeknél kevésbé játszik rá a felhő mániára, inkább csak egy aloldalon szerénykedik ez irányú szolgáltatásával, így a két utolsó cégnél nem a főoldalt, hanem egy-egy aloldalt tettem be, mégis érdekesek, később lesz róla szó, hogy miért. Az ISLN és a TMRK esetén érdekesség, hogy tagjai voltak azon kis kapitalizációt reprezentáló részvényeknek, amelyek technikai alapon jó vételnek bizonyultak az elmúlt hónapokban.

Meglepő módon még egy régi Technológiai veterán, az Akamai (AKAM) is csatlakozik a klubhoz.



Miért fontos, hogy ennyire egy motívum köré gyűlnek ezek a cégek? A buborékok kialakulásánál szinte mindig ez volt a helyzet, és a magyarázatok mindig nagyon egyszerűek voltak, akár egyetlen szó képes volt beindítani a spekulánsok fantáziáját. Emlékszem, hogy 2000 nyarán, már a technológiai lufi kipukkanásakor minden a dotcom őrületről szólt. New York-ban, elsősorban a metrón mindenhol egy felsőoktatási intézmény plakátját lehetett látni: „Just in case the dotcom thing doesn’t work out”, vagyis „Ha ez a .com dolog nem jönne össze”. Akkoriban minden fiatal arról álmodozott, hogy saját garázsból indított internetes oldallal hódítja meg a világot és keres sok pénzt. A hangulatot egészen jól leírja a plakát sorok között rejlő, mély iróniája.

A cloud computing-ban utazó, vagy a hullámot kihasználni igyekvő vállalatok részvényeinek szinte mindegyike elképesztő túlárazást mutat. Jelen írás keretein belül nem fogom ismertetni az összes fundamentális elemzés által alkalmazott értékelési mutatót, de néhányat az érdekesség kedvéért megemlítek. A felsorolt cégek P/E mutatói 61 és 211 között mozognak. Azonban a listából három olyan cég is van, amely az utolsó negyedévében veszteséges volt (N, TMRK, ISLN), így náluk ezt nem lehetett kiszámolni. A CRM és a CML 200 feletti értéket mutat, de még a VMW és a CNQR is 100 felettit. Természetesen az abszolút kedvenc értékelési mutatónak számos problémája van, méghozzá a növekedést és a jövőbeli lehetőségeket nem veszi figyelembe, ezért érdemes más rátákat is egy rövid kitekintés erejéig megvizsgálnunk.

A P/S 2 és 15 között mozog, de a lista komponenseiből csak 3 esetében van 8 alatt. A VMW P/S mutatója egyenesen 14,5, ami azt jelenti, hogy a cégnek egyetlen cent kiadása sem lenne, ingyen kapná a szervereket, a szoftvereket, az áramot, és a 7000 alkalmazott is juttatás nélkül dolgozna akkor is a nyereség az árfolyam 6,9%-a lenne.

A gyorsan növekvő cégeknél előszeretettel alkalmazott EV/EBITDA mutatók is sok helyütt a 70-es érték felett forognak, de mindegyik cégnél meghaladják a 30-at, és egy esetben (CML) még a 100-at is. Külön érdekesség, hogy a Netsuite esetén még ez a mutató sem számolható ki, mert a vállalat üzemi szinten is veszteséges. Valószínű, hogy nem lesz mindig az, de a részvények vásárlói nagyon optimisták abban a tekintetben, hogy mennyire nem. Hogy legyen összehasonlítási alapunk: a nagyon gyorsan növekvő Baidu-é is csak 60 környékén mozog, pedig az a cég dupla sztorit is visz (keresés és Kína). A Baidu az elmúlt 3 lezárt üzleti évben majdnem megtriplázta a bevételét, miközben a Salesforce-nak a duplázás sem sikerült, EV/EBITDA-ja mégis megközelíti a 90-et.

Az eddigieknél mindig az utolsó negyedév alapján számolt, 12 hónapos gördített eredményeket vettem figyelembe. A magas számokból egyértelmű, hogy a részvénypiac igen magas növekedést vár ezektől a vállalatoktól. Ezért nézzünk meg olyan mutatót is, amely a növekedési lehetőségeket közvetlenül vizsgálja. Tudjuk, hogy a fundamentális részvényelemzők túlbecsülik a növekedési lehetőségeket, méghozzá annak mértékét majdnem kétszeresen bár az említett adatok „csak” az S&P 500 részvényekre vonatkoznak, de a CRM már egy ideje komponense az indexnek).

A PEG ráták, amelyeket az elemzői várakozások alapján kalkulálnak, szintén nagyon magasak. A klasszikus megítélés az, hogy a PEG-nek az 1-es érték közelében kell lennie. A valóság persze nem ilyen egyszerű, akit nagyon érdekel, hogy miért, elkezdhet első körben elmélyedni a Damodaran könyv 18 fejezetében (amelynek külön érdekessége, hogy 2000. júniusi PEG rátákat közöl jó néhány technológiai cégről, többek között 295 és 296-es P/E-ről, illetve ugyanezen cégeknél 4,56 és 5,37-es PEG-ekről). A legtöbb esetben valóban nehezen indokolható, ha a PEG élesen elszakad az 1-es értéktől. A cloud computing cégeknek a PEG rátái 1,58 és 6,17 között szóródnak, de az RNOW kivételével mindegyik 2,18 felett van, a CRM-é 3,6, a CML és az ISLN (amelyekről még lesz szó) 4,5 és 4,7 között, a csúcsot a Netsuite tartja. A TMRK esetén a veszteségek miatt ki sem lehet számolni a mutató értékét, ráadásul az elemzők csak a 2010 márciusával véget érő üzleti év végére várnak egészen minimális, részvényenkénti 2 centes pozitív eredményt.

Fontos kiemelni azt a tényt, hogy mindez már ráadásul az optimista elemzői forgatókönyvek alapján készült. Olyan apróságokról még nem is beszéltünk, mint pénzügyi stabilitás, likviditási helyzet. Például a Terramark szinte teljesen el van adósodva. Azért az őrület nem ugyanakkora, mint az internet láz és az „új gazdaság” idején, vagy akár a Google csúcsain, és pláne nincs egy szinten a az elhíresült „bénító pisztolyos” Taser mánia csúcsán. Az értékelési mutatók a cégek többségénél szédítően magasak ugyan, de nem akkorák, mint az említett hisztériák csúcspontjain. Annak idején az Internet részvények jó része még nyereséget sem tudott felmutatni, itt láttuk, hogy ez csak két esetben igaz, a nagyobb vállalatoknál egyáltalán nem. A zászlóshajó Salesforce egy növekvő, évek óta stabilan profitot termelő vállalat. Az is óvatosságra intheti az embert, hogy több részvény esetén is magas a shortolók aránya, nem ritkán 10% feletti. Ez két okból jelent problémát a vélhetően egészségesebb árazási szintekhez való visszatérésre. Az egyik, hogy a hangulat még nem biztos, hogy megérett a visszarendeződésre, a másik, hogy az emelkedés folytatódása esetén eljöhet az a pont, ahol a shortokat tartók nagy tömegben, egyszerre dobják be a törülközőt, újabb emelkedést kiváltva ezzel.

Hogyan vélekednek a szárnyalásról a társaságok vezetői?

Az utóbbi 6 hónapban a bennfentesek a Salesforce részvényeinek 1,75%-ától szabadultak meg, ami nem feltétlenül tűnik nagyon soknak, de a kezükben lévő mostani 11% alapján kiszámolható, hogy 6 hónap alatt a részvényeik mintegy 14%-át nyomták le a részvényesek torkán. Az általuk eközben megvásárol részvények száma zéró. Az egyik legnagyobb eladó éppen a már említett Benioff napi rendszerességgel, automatikusan értékesít 10 000 részvényt. Ugyanakkor ez egy régóta beállított, automatizált mechanizmus, így elsősorban nem arról lehet szó, hogy 100 dollár felett túl drágának találta az árfolyamot, és ezért vad eladásokba kezdett, hiszen a program indításakor még nem tudhatta, milyen szintekre ugrik a papír. Sokkal érdekesebb, hogy az elmúlt 3 hónap legnagyobb egyedi tranzakcióját Alan G Hassenfeld nevéhez köthetjük, aki majdnem 20 évig volt a Hasbro játékgyártó óriás igazgatóságának elnöke, ebből majdnem végig vezérigazgató is. A Hasbro-ban a mai napig van több, mint 250 millió dolláros részvénypakettje. Mivel most a Salesforce-ban igazgató, így filléres gondjainak valószínűségét csökkenti az onnan kapott fizetése is. Mégis, augusztus végén lehívott 37 500 db-ot a cég részvényeire szóló opciókból, és azokat mind egy szálig értékesítette is, összesen több mint 4 millió dollár értékben. Nehéz más magyarázatot találni erre, mint hogy már túl drágának találta az árfolyamot, és nem a 250 milliós Hasbro csomagból adott el, ha esetleg éppen szüksége volt 4 millió dollárra.

A felhő-mániában lévő cégek valós értékét különösen nehéz megmondani, ezért csak becsülni tudjuk, hogy a növekedési lehetőségek és elvárások sem indokolják a magas árfolyamokat. Egy dinamikus rendszerben lehetetlen megmondani egy részvény, vagy egy vállalat valódi értékét, itt is ez a helyzet. Ám, ha a piaci hatékonyság elméletének klasszikus értelmezését vesszük alapul (elegendő akár a közepes hatékonyságot említeni), akkor valós túlárazás nem is fordulhatna elő egyik papírban sem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a piaci szereplők véleménye szerint a cégek árbevételének kifejezetten dinamikus ütemben kellene tovább növekednie. A növekedés esetleges felgyorsulása mellett természetesen komoly rejtett tartalékok lehetnek a hatékonyságjavulásban, az eredményhányadok emelésében is, ha annak eljön az ideje. A Salesforce jelenleg költségei felét a marketingre és értékesítési költségekre költi, éppen a növekedés érdekében. Megfelelő méret, például fejőstehén szakasz esetén ezekre a kiadásokra arányaiban kevésbé lesz szükség.

A kulcs azonban éppen ott van, hogy az árfolyam nem mindig mozog azonosan az EPS-el még a növekedési részvények esetén sem. Soros György a reflexivitás elméletével együtt egy modellt ír le a részvényárfolyamok viselkedését illetően. A részletekről napokat lehetne beszélni, most csak annyit emelnék ki, hogy a Pénz Alkímiája I.2. fejezetében lévő ábrán is kifejtve látható, hogy a realitásoktól elszakadt árfolyamok már azelőtt elkezdenek zuhanni, hogy a cég nyeresége eléri a csúcspontját. Tehát az árfolyam csökkenő trendbe kerül, mielőtt az EPS abba került volna.

Látványos példa a Google esetén, hogy az árfolyam a 700 közeli szintekről 450 dollár alá esett, miközben az EPS még bőven növekedett. Az EPS trendje még tovább folytatódott, de az árfolyam esett, 2008 őszén már a válság nyomásának hatására is. Egy rossz negyedév után az EPS 2009 végéig nőtt, de az árfolyam nem tudta elérni a korábbi – több mnt 40%-kal alacsonyabb EPS idején elért – maximumát.


Az is érdekesség, hogy a P/E és az EPS trendje szinte tükörképei egymásnak 2006-tól. Egy bizonyos pont után a növekvő eredmények éppen a várakozások visszafogására ösztönzik a befektetőket. A Google P/E-je a legmagasabb ponton sem haladta meg a 90-es értéket.


A Google két igen csúnya negyedév kivételével, folyamatosan növelte az EPS-ét, illetve abban csak enyhe visszaeséseket mutatott, azokat is nagyon ritkán. Mégis, mindenkori csúcsát most már majdnem három éve (!) maga mögött hagyta, hiszen 2007 novemberében járt a legmagasabb szinteken. A jelenlegi árfolyama alig haladja meg az all-time high 60%-át. Amikor az azóta nem látott magasságokban járt 2007 késő őszén az akkor ismert negyedéves EPS-e csak az 55%-a volt a most ismert értéknek. Pedig a Google az elmúlt évtized talán leghangosabb sikertörténete a tőzsdén (is). A különbség a céggel kapcsolatos várakozások módosulásában, és valamelyest persze a piaci hangulat változásában is keresendő. A mindenkori csúcson ismert több mint ötvenszeres P/E 20 körülire szelídült.

Hagyjuk most a túlmisztifikált P/E-t és egyéb értékelési mutatókat, és nézzük meg, hogy a technikai kép alapján mit lehet mondani. Nem számítanak a fundamentumok, ha a piac azokkal nem törődve, vagy azokat másképpen értelmezve használja. A technikai elemzés ezért általában egy lépéssel előrébb jár, és ezt érdemes használni inkább rövid és középtávon. Szinte mindegyik részvény a csoportból egyértelmű emelkedő trendben van.


Több részvény esetén is gyanús, hogy az árfolyam az utolsó, „begyorsulós” szakaszban van, többek között az N, NZ, RHT, TMRK, és valamelyest a CRM esetén is ez a helyzet. Sajnos korábbi teszteléseim alapján az emelkedés utolsó szakaszának felgyorsulása csak legenda. Ritkán lehetett valódi, százalékos mértékben vett, logaritmikus grafikonon (amit fent is látunk) vett gyorsulást találni a trendben, az összeomlás előtt, a legtöbb korábbi buborék esetén. Nem logaritmikus grafikonon viszont érdemi összehasonlítási alap híján ez még nehezebb, gyakorlatilag egy exponenciálisan növekvő görbét látunk általában, és az emelkedés mértékének referencia pontjának hiányában nem lehet időzíteni a kimerülésre történő spekulációt.

Az egyetlen, ami némi támpontot adhat, az a túlságosan konzisztens teljesítmény, főleg rövidtávon. Ilyenkor minden egyes nap már szűkebb időtartamokon is növeli a valószínűségét a visszarendeződésnek vagy egy korrekciónak, ahogy hosszabb időtartamra önmagában az emelkedés ténye növeli a valószínűségét a jó beszállási pontnak. Az első esetben az időzítés a kemény dió, a második esetben pedig türelemre és tartalékokra van szükség.

Ráadásul van úgy, hogy sem a technikai, sem a fundamentális kép nem számít. A 3Par nevű vállalat szintén a felhő-hullám csoport tagja (és mint látjuk, más felhős cégekhez is van kapcsolódási pontja).


Néhány hete a Hewlett-Packard és a Dell éles küzdelmet folytatott a vállalat felvásárlásért, az árfolyamot három nagy réssel, több mint triplájára növelve. Ezzel itt is elképesztő árazási szintekre vitték a részvényt, de viszonylag kis méret miatt talán kevésbé számít, mert a szinergia hatások miatt nekik ez az ára is megéri. A küzdelmet a HPQ nyerte. Fontos kiemelni, hogy a többiekre jellemző technikai kép erre a részvényre nem volt jellemző. Mégis, piaci pletykák szerint a fent említett vállalatokból kettő esetén is van arra esély, hogy a Dell őket próbálja meg felvásárolni, aminek hasonló piaci hatásai lehetnek. Ebben reménykedve tartják ilyen magasan a TMRK és a CML árfolyamát.


A nagyobb cégeknél azonban a méret miatt ez még kevésbé valószínű. Így a leginkább esélyes forgatókönyv az, hogy a lufi időben nagyon közel van a csúcspontjához. Időben és nem feltétlenül árfolyamban, hiszen előfordulhat, hogy év végén már alacsonyabb árfolyamokat látunk a mostaninál, de előtte még akár 20-30% emelkedés is előfordulhat. Sokan ettől tartva alacsonyan és fokozatosan adagolt put opciókkal próbálkoznak majd, ez nem tűnik rossz ötletnek. Persze a cégek többségénél nincs érdemi opciós piac. A zászlóshajó esetén, a CRM-nél elfogadható szinten van. Az elkövetkezendő időszak kulcsa – ahogy eddig is – ez a részvény lehet. Ez a vállalat a legstabilabb, leginkább konzisztens, és a legnagyobb hírverést kelti a felhő mánián belül. Ha ő elgyengül, a többiek sem bírják majd sokáig. Hangsúlyozom, hogy a CRM nagyon jó vállalat, csak lehet, hogy az árfolyam elszakadt a realitásoktól. Olyan ez, mintha a tőzsde Forma-1 lenne, és lennének olyanok, akik már most arra fogadnának, hogy Schumacher nemhogy 8, hanem 15 vagy 20 alkalommal is világbajnok lesz. Nézzük meg, most milyen eredményeket ér el. Nincs az a dicsőség, amely örökké tart.

---

Érdekel, hogy mit csinálnak az olyan TőzsdeBálnák, mint Soros és Paulson? Kövesd a HedgeFund.hu blog-ot, csatlakozz a Facebook-on, és kövesd a Twitter-en.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• High negative correlation between wealth and religiosity. http://icio.us/mxcs2l
• "Az eladósodás fő tényezője a hiedelmekkel szemben nem a válság során alkalmazott gazdaságélénkítés,..." http://tumblr.com/xxdhf3shk
• Egy nagyon jó cikk a Facebook értékeltségéről. Nem dől be a kis tranzakciók által okozott hype-nak, és józan... http://tumblr.com/xxdhsou4q
• "Jelentős mértékben, 427,6 millió euróval minden eddiginél magasabb szintre, 35,274 milliárd euróra..." http://tumblr.com/xxdhv66xe
• Photo: Az elmúlt évtized volt a legrosszabb az amerikai részvénypiacon valaha. Minden évtized pozitív... http://tumblr.com/xxdhvdvkh
• There are still promising Chinese equities, which look good in fundamentals, and on charts either. My favourites: HOGS, NTES, SOLF.
• Oliver Stone on Wall Street 2 - CNBC.com: http://bit.ly/cWInrw
• "Őrültség, hogy országokat napok alatt bedönthetnek" - Ha a piacok valóban maguk döntenék el, hogy egy ország... http://tumblr.com/xxdi1sfn1
• Jobb világ az, ahol nem gazdagodhatnak meg a spekulánsok? - Ugyanezt a kérdést másképpen is fel lehetne... http://tumblr.com/xxdi2nd17
• Photo: Kína a gyenge és alulteljesítő év ellenére szép lassan az erő jeleit mutatja. A májusi globális... http://tumblr.com/xxdi4uqe1
• Video: “Gordon Gekko is Back” - Wall Street: Money Never Sleeps (via officialwallstmovie) http://tumblr.com/xxdi89p9a
• Video: “The Wrong Question” Extended Clip - Wall Street: Money Never Sleeps (via officialwallstmovie) http://tumblr.com/xxdic3da4

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)