Honnan tudod, hogy veszélyben vagy?

Lehet-e előre tudni, hogy mikor omlanak össze a világ tőzsdéi? Sokan állítják, hogy igen. Közülük van, aki időpontokat mond, mint a maják híres 2012-je esetén teszik azt sokan a világvége kapcsán. A jóslatok és az időpontok különbözőek és széles körben oszlanak el, ezért mindig lesz olyan, amelyik majd "beválik". Mások azt a taktikát választják, hogy rendszeresen beharangozzák az összeomlást, így értelemszerű, hogy előbb-utóbb be is következik, ami a próféciákban szerepel. Van olyan nemzetközi szinten ismert elemző, aki évtizedek óta ebből él (a jóslat-business-ről egy remek cikk Moneywheel-től itt) A magam részéről állíthatom, hogy fogalmam sincs arról, mikor következik be az újabb tőzsdekrach. Egy teljes tőzsdei karrier során néhány alkalommal elkerülhetetlen, hogy beleszaladjon az ember egy-egy pofonba. Az ilyen sosem kellemes, de ki lehet heverni. Van azonban egy biztos módja annak, hogy ne heverd ki.

Néhány napja egy érdemes levelet kaptam, amely a Hedge Fund blog-on írottakkal kapcsolatban tett fel egy kérdést.

A napokban olvasgattam a Hedgefund.hu oldalukat, és látva hogy a legnagyobbak, akik a világviszonylatban az élen vannak, azok tudnak elérni nettó éves hozamot átlagban 20-30% ot ami már nagyon jónak számít a piacon. Láttam hogy az egyik Hedge Fund vezér Salem Abraham-nak volt olyan éve amikor brutto 75%-ot ért el. Hogy létezik hogy a világ legjobb tőzsdegurujai, éves szinten csak ennyit tudnak elérni? Azért kérdezem, mert magam is tőzsdézem, forexezem és automatizált, illetve manuál kereskedéssel, a havi 10-30% szokott lenni átlagban. Nyílván nem egyforma lehet a kockázatkezelés, de a sokszor a Hedgefundoknál elért drawdown 40% is volt vagy még több, ami nem az épp jó kockázatkezelés bizonyítéka! Hogy létezik hogy csak ekkora eredményeket képesek produkálni? A bruttó hozamból hány százalék a sikerdíj, és a levonás átlagban?

Sajnos azt kell, hogy mondjam: a levél klasszikus csapdahelyzetet árul el, és nagyon sokszor találkoztam már ezzel akár levelek, történetek útján, akár kezdődő ügyfélkapcsolatok esetén.

A biztos jele annak, hogy veszélyben vannak a befektetéseid:

Magas hozamot szeretnél elérni rajtuk, de keresed annak a módját, hogy egyáltalán ne ingadozzon az értékük.

A magas hozamú befektetések abszolút velejárója a kockázat megjelenése, amely elsősorban az ingadozás mértékében jelenik meg. Nincs kiskapu, nem lehet átrepülni a szakadék felett, eddig lezuhant mindenki aki megpróbálta magától. Akik viszont vállalják, hogy az út göröngyös, a függőhidat pedig lengeti a szél, rendszerint át szoktak jutni a túloldalra. Mi az a 3 jel, ami egyértelműen mutatja, hogy valaki szárnyakat akar növeszteni (hogy aztán a mélybe zuhanjon)?

• Feltűnően magas hozam. Korábban írtam, hogy mennyi a hosszútávon elérhető maximális hozam, amit a legnagyobbak elérnek (PDF formában itt). Ez valahol 30% környékén van, és nagyon keveseknek sikerül, még a harcedzett Hedge Fund világ tagjainak is kevesebb mint 1%-a képes erre tartósan. A kérdés küldője havi 10% esetén évi 213%, 30% esetén pedig 2229%-os hozamot produkálna az újra befektetési hatással. Ha a nyereséget azonnal kiveszi, akkor is, évi 120%-ról, vagy 360%-ról beszélünk. Ezek a számok már bőven olyan magasak, hogy meg kell szólaltassa a csengőt: hogyan létezik, hogy valaki ekkora hozamot ér el, miközben a legnagyobb befektetők és spekulánsok is mérföldekkel ez alatt vannak, és a bankban évi 5%-ot kapunk a pénzünkért? Létezik olyan tudás, ami azt ilyen könnyen elérhetővé teszi számunkra? Amivel a kockázatmentesnek tekintett hozam legkevesebb 24-szeresét, a leghíresebb Hedge Fund vezéreknek a négyszeresét érik el? (és ha létezik, te pedig megvetted, akkor vajon miért lenne hajlandó bárki is ezt eladni?)

• Közel tökéletesen konzisztens teljesítmény. Az árfolyamok alap természete, hogy rövid és középtávon, tömegpszichológiára visszavezethető okok miatt ingadoznak. Ha minden hónapban nyerni szeretnél, akkor valamennyi esetben pontosan el kellene találnod, hogy melyik irányba mész. Ha többféle piacon, többféle eszközben vagy benne, akkor elég a többségét, de annak a valószínűsége, hogy minden egyes alkalommal ezt meg tudd tenni, elenyészően kicsi. A másik megoldás lehetne, hogy nagyon rövid időtávra mész le, és magas kereskedési frekvenciát tartasz fent. Ha több száz ügyletet kötsz egy hónapban, akkor már viszonylag alacsony profit factor is elég lehet ahhoz, hogy 95%-os megbízhatósággal tudj nyereséggel zárni egy-egy hónapot. Lépjünk túl azon, hogy a 95% sem 100%. Sokkal nagyobb baj az, hogy rövid távra leereszkedve az esélyek folyamatosan romlanak. A tranzakciók explicit és implicit költségei fajlagosan drasztikusan megemelkednek. Az árfolyamok kilengései csökkennek, ezért az elérhető nyereségek arányaiban viszont jelentős mértékben lecsökkennek. Az megtörténhet, hogy valaki még ilyen körülmények között is képes nyereséget termelni, de hogy azt minden piaci szituációban, minden rövid kis időszakban megtegye?

• A hit, hogy te jobban csinálod, hogy te valami különlegeset tudsz, amit mások nem. A világon több tízmillió embernek vannak spekulatív jellegű pozíciói a főbb pénzügyi piacokon. A többségük kiforrott elképzelés és stratégia nélkül van jelen a piacon, de több százezerre tehető azok száma, akik folyamatosan tesztelnek és új stratégiákat próbálnak ki. Vannak, akik évtizedek óta csinálják ezt. Vannak cégek, ahol több tízmillió dolláros infrastruktúra és több száz ember dolgozik azon, hogy pénzt csikarjon ki a piacokból. Van olyan Hedge Fund, nevesül a DE Shaw, amelyik 1000 fő feletti, válogatottan éles elméjű embert tart a kerítésen belül erre a célra. Rajtuk kívül van néhány kiválasztott spekuláns, aki intuitív módon érzi a piacot. Azt szoktam mondani, hogy 1000 emberből 3 esetén igaz ez. Akiket ismerek és ide tartoznak, azok sem csinálnak 100% feletti hozamokat, és bőven vannak rossz időszakaik. Mennyi a valószínűsége annak, hogy te vagy az általad választott vagyonkezelési megoldás sikerrel száll szembe ekkora túlerővel szemben, és veri meg őket többszörösen, könnyedén, ráadásul minden rövid kis időszakban?
  

Első látásra a logikával szembe megy, hogy éppen a jó teljesítmény és a folyamatos nyereség az intő jel. Aki azonban már elmélyedt a pénzügyi piacok sajátosságaiban, és felmérte, átérezte, hogy mennyire rugalmasak ezek, az már sejtheti miért van így. A tőzsdék a valószínűségekkel való játékok egészen széles skáláját képesek felvonultatni. Ha teljesen véletlenszerűen nyitsz és zársz pozíciókat, akkor valahol 49% és 50% közötti esélyed van arra, hogy nyereséget fogsz elérni. Ha egy jól sikerült trendkövető módszert alkalmazol, akkor 30-40% lesz a valószínűsége, hogy nyersz egy-egy adott pozíción, viszont a payoff rátád 3-4 lesz, vagyis az átlagos nyereséged ennyiszerese lesz az átlagos veszteségednek, így összességében profitot érhetsz el. Opciókkal, martingale stratégiákkal, speciális módszerekkel a másik irányba elvándorolva el tudod érni, hogy a találati arányod 80-90%-os, vagy akár efeletti is lehet. Ezzel szinte minden hónapban nyereségre tehetsz szert. Ám a maradék 5-10-20%-os esetekben olyan szélsőséges események fordulhatnak elő, amik mindent lerombolnak. Köthetsz olyan opciókat, ahol minden egyes hónapban, ha az árfolyam nem mozdult el például 10%-nál többet, nyersz. Erre akár a teljes tőkédet felteheted, és évekig csak profitot fogsz látni. Aztán eljön a szélsőségek napja, legyen az 1987 októbere, 1998 augusztusa, vagy 2008 októbere, és mindent leradíroz a számládról. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy ezek a veszteségek elkerülhetőek, hanem arról, hogy ezek végleg eltüntetnek téged a térképről.

Pontosan ez történt minden idők második legnagyobb, de kétségtelenül leghangosabb Hedge Fund csődje, a Long Term Capital Management (LTCM) esetén. Az LTCM-ben Nobel-díjas tudósok és további zsenik egész csoportja vett részt. A lenti grafikonon látszott, hogy folyamatosan nyertek, alig volt ingadozás az eredményeikben. Aztán pár hónap alatt kivégezte őket a piac. Olyan arbitrázs lehetőségeket találtak, amelyek előbb vagy utóbb két (vagy több) árfolyam egymáshoz való konvergálódását hozták magukkal. Ám a különbségek olyan kicsik voltak, hogy tőkeáttételt kellett alkalmazniuk. Amíg az árfolyamok a helyükre álltak, normál időszakban alig-alig mozdultak. Aztán amikor Oroszország miatt mindenki bepánikolt, olyan kilengések voltak, amit - ha csak pár hétig is - de már nem tudtak finanszírozni az LTCM részéről, így 5 év alatt felépített munkájuk kevesebb mint két hónap alatt ment a levesbe. (az esetről két könyv is született, főleg a Talált Pénz címűt érdemes elolvasni, részletes szakirodalom lista itt, PDF formátumban.)

A kockázat kezelése így nem azt jelenti, hogy nincs drawdown, vagy az alacsony, hiszen az LTCM esetén ez volt a helyzet 1998-ig. Sokkal inkább azt, hogy valamennyi helyzetre képes reagálni. A 40%-os drawdown egy cseppet sem gond szakmai értelemben (lelki értelemben lehet hogy annál inkább), ha hozzá hosszú távú, más-más szituációk átélése után is érdemi eredményt tud felmutatni.

---

Elindult a Bridge Wealth Management Facebook oldala is, ahol a blog-nál sokkal rendszeresebben, magas hozamcélú befektetésekről írok nagy gyakorisággal tippeket, érdekességeket, tudnivalókat. Klikkelj az oldal tetején a Tetszik gombra, és ezentúl automatikusan láthatod a frissítéseket.

---

Friss bejegyzések a Facebook oldalról, ömlesztve:

• Mennyi erő van még a British Petrol emelkedésben?
  

• Az, hogy az amerikai kereskedésben megvették az orosz index ETF-nek zuhanását, a merénylet ellenére nagyon erős pozíciónövelési jelzés

• Obama munkájának elfogadottsági mutatója soha ennyit nem mozgott még pozitív irányban, mint ebben a hónapban.

• Tegnap este beszéltem valakivel, aki most Írországban van.
  

• Sokan kérdezik, hogy miket érdemes elolvasni tőzsdei és befektetési témakörben.

• Ez már a második illetve harmadik gap down a két legnagyobb felhő részvényben, a VMWare-ben és a Salesforce-ban, ráadásul egy héten belül.

• A BRIC országok részvénypiacai között is elképesztő eltérések akadnak

• Egy nagyon jó kis személyes vagyontervezési szimuláció, online, regisztráció után.

• Érdemes lehet az Egyiptom ETF-ből vásárolni az elmúlt napok zuhanása után?

• Nem egy könnyed olvasmány, de érdekes tanulmány összefoglaló arról, hogy a magasabb drawdown, megfelelő stratégia keretek között éppen a nagyobb hozam erősebb valószínűségét jelenti.

• December elejétől látványosan elvált egymástól a réz és Chile ETF-nek az árfolyama.

• ‎"Az ingatlan mindig jó befektetés" - régi tévhit, és az elmúlt évek egyértelműen bizonyítják, hogy nem igaz.

• Az amerikai kis kapitalizáció már csak 5%-ra a mindenkori csúcsától, a közepes kapitalizáció hetekkel ezelőtt elhagyta azt.

• Hajlandó lennél 2500 Ft többlet adót fizetni évente, hogy csökkenjen az államadósság?

Csak a kiszállás és a kockázatkezelés a lényeg? - Tévhit a trendkövetésről.

Sokat hallani mostanában arról, hogy a tőzsdei spekuláció során nem az entry, vagyis a pozícióba történő belépés, hanem az exit, azaz az abból való kiszállás a fontos. Ez alapján a money management a kereskedés abszolút kulcspontja, és a nyereség okozója. Amíg rendszeresen tartottunk előadásokat, mi magunk is tanítottuk a trendkövetésnél klasszikus módon alkalmazott kockázatkezelési módszert. Ám nem mindegy, hogy ennek jelentőségéről milyen következtetéseket von le az ember.

A trendkövetés, különösen annak automatizálása, és persze a kockázatkezelési metódus Bill Dunn, Ed Seykota által évtizedek óta kitaposott út. Sokaknak tehát újak lehetnek ezek az információk, valójában jó ideje nem azok, és időtállóságukról sokan megbizonyosodhattak. Az idők során azonban sokan tévesen értelmezték a trendkövetés kockázatkezelésének célját. A rizikó kontrollálása a tolerálható veszteségek meghaladásának elkerülésére szolgál (ez sem sikerül sokaknak, nekem sem sikerült mindig), és a kockázat növelése hozhat magasabb nyereséget jó eséllyel, de a nyereséget nem ez által képezi egyetlen stratégia, egyetlen rendszer sem. Jó belépés nélkül nem létezhet nyereséges stratégia, hiszen ezt a döntést kell előbb meghozni, hogy a már meglévő nyereségeket később realizálni tudjuk. A kockázat kezelése alapvető okokból erre nem képes. Ha így lenne, akkor véletlen árfolyamok mellett is lehetne nyereséget elérni, de természetesen ez lehetetlen. Semmi logika nincs abban, hogy a belépés és a kilépés eltérő módon történjen, hiszen az árfolyamok nem a saját pozíciónktól függnek. Akkor kell ki és belépni, ha a valószínűségek ezt indokolják.

Szigorúan elméleti, de kvantitatív alapon, kizárólag a kereskedés saját adatait alapul vevő vizsgálat alapján a nyereségességnek három alapvető kritériuma van. Egy tőzsdei spekuláns vagy akár portfolió menedzser számos ügyletet köt. A kérdés az, hogy az ügyletek hányad részét zárja nyereséggel, a profitot hozó és a veszteséget okozó ügyletek mértéke miként aránylik egymáshoz, továbbá az, hogy maguk az ügyletek milyen hosszú ideig tartanak. A nyereséges ügyletek aránya a winning percentage, vagy rövidítsük itt winning%-nak (a többség a lazább nyelvezetű “találati arány” alatt is ezt érti). A profit/veszteség arány átlagos ügyleteket alapul véve a payoff ratio (itt: payoff), míg az ügyletek átlagos időtartam az average hold time (itt: AHT). A spekuláns dolga a profit maximalizálása hosszú távon, számára még elfogadható szintű kockázat mellett. A kockázat növelése általában növeli a potenciális nyereséget, de elméleti keretünk szempontjából egyelőre ennek nem itt van jelentősége. A nyereség növelése (és tulajdonképpen elérése is) történhet magas winning%, payoff vagy aht által, és természetesen ezek megfeleő kombinációjával. A gyakorlatban ritka, hogy mindhárom magas legyen, ezért a nyereségességet eltérő stratégiák más-más aspektusokra koncentrálnak. A tapasztalatok alapján - erőteljes egyszerűsítéssel - a piaci átlaghozamokat meghaladó stratégiákat három fő csoportra lehet osztani.

Az első fundamentális elemzésre alapuló módszer a részvénypiacon a későbbi várható érték alatti vállalatokat (legyen szó érték vagy növekedésorientált megközelítésről). vásárol és hosszú ideig tartja őket, amíg azok a valódi értékük közelébe kerülnek. A nagyobb befektetők esetenként aktívan be is avatkoznak a társaság menedzsmentjébe, a jobb eredmény érdekében. Ennek a stratégia csoportnak a leghíresebb arca Warren Buffett, de sokak mellett Peter Lynch vagy Edward Lampert neve is felmerülhet. Esetükben az AHT több ezer nap szokott lenni, de mind a winning%, mind a payoff magas szám. Hosszú ideig tart, amíg egy-egy elképzelésen nyernek, de akkor sokszorosát az esetleges veszteségeknek, és a nyereséges ügyletek száma végül jócskán meghaladja a veszteségesekét. Például hosszútávra vásárolt részvényeknél az AHT legyen mondjuk 1200 nap, ami közel 5 teljes évet jelent, az elvárás jogosan az, hogy a winning% és a payoff is magas legyen. Ez szükséges is a jó eredményhez. Még kétszeres tőkeáttétel mellett is 80%-os winning% és 3 feletti payoff kellett a 2% feletti havi átlaghozam eléréséhez. A tőkeáttétel azonban különösen veszélyes ebben a szegmensben, hiszen egy átfogó részvénypiaci zuhanás vagy csökkenő trend, amilyet legutóbb 2008-ban és 2009 elején láttunk a teljes saját tőkét eltüntetheti. Ehhez a részvényeknek átlagosan 50%-kal esnie a beszállási pontokhoz képest ebben az esetben, ami ritka, de nem példa nélküli. Tőkeáttétel nélkül - ahol az említett kimenetel nem történhet meg még matematikai szinten sem - az eredmény a fenti adatokkal alig haladja meg a havi 1%-ot. Ha sokáig kell egy-egy pozíció beérésére várni, akkor a magas winning% - hogy a befektetőnek igaza volt - is kevés a kiugró eredményekhez, ésszerű kockázat mellett.


A legtöbb tőzsdéző éppen azt szeretné elérni, hogy minél többször beigazolódjanak a várakozásai. Minél többször szeretne nyerni, a profit mértéke az ügyletek átlagán szintén fontos, de a winning% maximalizálása az elsődleges számukra. Ugyanakkor a fundamentális tényezők piaci manifesztálódását kevés embernek van türelme megvárni.

A másik megközelítés kvantitatív, illetve pszichológiai alapon keres olyan pontokat, amelyek rövidtávú egyensúlytalanságokat, indikatív eltéréseket jeleznek. Az AHT itt már nagyon rövid (lehet pár hetes, napos, de high frequency trading esetén, ahol a winning% is lehet egyszerre magas, pár másodperces is), de az ilyen jellegű, rövid távú ügyletekben a nyereségek átlaga alig haladja meg a veszteségeket sikeres stratégia esetén, és a veszteségek aránya is sokkal magasabb. Tehát alacsonyabb payoff és winning%, de a gyakoriság ellensúlyozhatja ezt a hátrányt. Más szóval nem egy-egy nagyot kaszál, hanem sok kicsi sokra megy alapon dolgozik. Például létezhet egy olyan rendszer, amely átlagosan 5 napig tart egy pozíciót, a nyereséggel zárt ügyletek átlagos eredménye +2,4%, míg a veszteségeseké kereken 2%, tehát a payoff 1,2. Tételezzük fel továbbá, hogy 52% a winning%. Kétszeres tőkeáttétel mellett havi közel 2,5%-os eredményt érhet el. Ugyanakkor ha egyszerre az összes nyitott pozíció veszteséggel zárul (például egy hirtelen piaci esemény miatt), az önmagában 40%-os visszaesést jelent. A stratégia csoport szintén nagyon érzékeny a bemeneti változókra.Az 52% helyett 50%-os winning% a havi hozamot majdnem harmadával csökkenti. Vagy magasabb jutalékok esetén teljes roundturn-re (vétel és eladás összesített jutaléka) 0,1%-kal többet számolva a havi hozam már csak 0,88%.


Ez is főként a részvénypiacon jellemző megközelítés, de bármilyen magas likviditású piacon is gyakori, legyen szó határidős piacokról vagy a forexről. A két megközelítés lényege az volt, hogy a piac félreáraz, hosszútávon fundamentális, rövidtávon pszichológiai (esetleg arbitrázs) alapon. Persze a jövőbeli információkat senki sem ismeri azok léte eredendően bizonytalan, de valószínűségi alapon működhet a módszer.

A harmadik nagy kategória nem a félreárazást teszi a középpontba, hanem azt, hogy az árfolyamok tendenciózusan mozdulnak egy irányba, és ha van is olyan érték (szerintem nincs vagy nem meghatározható), amelyhez tart az árfolyam, azon gyakran túl is lendül, csak a trend folytatódása, a megszokás miatt. A trendkövető rendszernél a trendek létezése, tovább haladása időt vesz igénybe egy-egy pozíció tartása kapcsán, még akkor is, ha ezeknek csak egy-egy viszonylag rövid szakaszán van kihasználva. Ezért az aht általában hosszabb mint a kvantitatív módszernél, jellemzően több hónapot vesz igénybe. A trendkövetők a winning%-t lefelé, a payoff-ot felfelé nyomták, az előzőhöz képest. Mivel nincs félreárazás, csak a trend (vagy annak kivárása), azért nem lehet tudni mikor következik be, és melyik irányba. Ezért minden esetben ha másfelé megy az árfolyam, mint a pozíció iránya, zárni kell a pozíciót. Innen származik az a kockázatkezelési metódus, amelyet ma már unalomig ismerten oktatnak mindenfelé. Ez az a klasszikus módszer, amelyet azonban gyakran összekevernek általában a kockázatkezelés fogalmával. Ez a stop, a tőke adott részének kockáztatása és a kettő által a mennyiség meghatározása, illetve a csúszó stop alkalmazása.

Nézzünk itt is egy példát. A trendkövető stratégiáknál a winning% tipikusan alacsony szokott lenni. Jelen esetben ez legyen 30%, vagyis 10 esetből háromszor zárul nyereséggel egy ügylet. A payoff azonban megközelíti a négyet, tehát a nyerők el vannak engedve, a vesztő ügyletek pedig kíméletlenül ki vannak stoppolva. Az AHT négy hónap környékén van (a napok kereskedési napokat jelentenek). Érdekességképpen megjegyzem, hogy az 5%-os átlagos veszteség a pozíció értékére van kalkulálva, vagy modhatjuk, hogy az árfolyamra, nem a teljes tőkére. Mivel egy ügylet a saját tőke 20%-ának értékében kerül megnyitásra, így annak az 5%-a a tőke 1%-át jelenti, ami tipikusnak tekinthető a visszafogottabb trendkövető programok esetén. A kvantitatív stratégia halmaz esetén is szükség van kockázatkezelésre, ez azonban nem feltétlenül jelent stoppot, például azért mert kellően diverzifikálva van a stratégia piacokra, és időben is be van határolva a pozíciók tartása.)

A kockázat kezelés azonban nem elegendő. Előnyt kizárólag azzal lehet szerezni, ha a jövőben a pozíciónknak megfelelően alakul az árfolyam, sok ügylet esetén statisztikai előnnyel. Tágabban és gyakorlatiasabban megfogalmazva: a pozíciók iránya több mint 50%-os valószínűséggel fog nyerni (payoff-ot és winning%-t is figyelembe véve). Teljesen véletlen számsoron leteszteltve a trendkövető mechanizmus mindenképpen csődöt mond, függetlenül a kilépési taktikától. A valóságban az árfolyamok nem véletlenszerűen mozognak, létezik a fat tail (a normál eloszlás helyett), a piac túloz, messzebb szalad, mint kellene, és ezt trendszerű mozgás mellett teszi gyakori esetekben.

A félreértést az okozza, hogy az exit szabályozása önmagában alkalmas arra, hogy a payoff-ot beállítsa (míg természetesen ez a többire is kihatással van). Egyetlen tényező, a háromból, nem elegendő arra, hogy a nyereségességet kiváltsa, hiszen időközben a másik kettő romolhat, eltolódhat, ahogy fent is láttuk, hogy a stratégia csoportoknál ez hogyan változik. Így a stoppok (és a nyereség elszaladásának engedése) által a payoff látványosan javul, ez pedig megadja az illúzióját a helyzet utólagos kontrolljának. Ám a winning% arányos romlása csak azért nem következik be, mert a trendek létezése lehetővé teszi, hogy azok ne essenek 20-40% alá, ahogy az árfolyamok időnként azért elindulnak valamelyik irányban, és sokat mennek. Ez az irány pedig a trend meglévő iránya, a statisztikák ezt kimutatják, ezért lehetnek nyereségesek a trendkövetők hosszú távon, mert a belépésnél ezt az irányt követik. Az ellenkező irányban ez sosem működne.

A félreértés másik táplálója az, hogy a trendkövetés nem winning%-t, hanem payoff-ot maximalizálni igyekvő megközelítése gyökeresen eltér egy kezdő tőzsdéző dogmáitól. Ez önmagában általában jó, de a “heuréka” felkiáltás túlzott következtetések levonására sarkallhatja az illetőt. Nem a payoff magas számától lesz nyereséges a trendkövetés, hanem a payoff és a winning% megfelelő párosításától, amely az árfolyam irány megtippelésének statisztikai előnyéből származik.

A trendkövetésnél a kockázat kezelése önmagában nem az értékteremtő tényező, így a kilépés sem lehet az a payoff maximalizálása által. Az értékteremtő tényező az, hogy a belépés pontja 50%-nál nagyobb valószínűségű várható nyereség (és nem winning%!) esetén történik.

Amit viszont a money management, és általában is a kockázatkezelés megtehet - és ez elengedhetetlen - az a tőke csökkenésének megóvása. Vagy a teljes tőkevesztéstől, vagy az akkora mértékű veszteségtől, ami lelki vagy egyéb tényezők mellett nem tolerálható. Ennek mértékét persze nehéz megbecsülni. Bill Dunn 60% körüli drawdown-okat volt kénytelen elkönyvelni, és ez ő magát nem nagyon zavarta, van akinek ez nagyon sok. Van olyan világhírű trendkövető cég, amely a mai napig 30-40%-ot veszített 6-7 évvel ezelőtt kibocsátott befektetési alapjain, ez a Superfund. A trendkövetés sem csoda módszer.

A táblázatokból az is világos, hogy érdemes az átlagos tartási idő csökkentésére törekedni. Mindhárom stratégia csoportnál érdemes olyat tesztelni (bár az első esetben nehéz kísérletezni), ami a belépés és kilépés időzítését finomhangolja. Feleslegesen üldögélni egy pozícióban, szignifikáns mértékben ronthatja az eredményeket. Így a kilépésnek lehet értékmegőrző ereje, de csak inkább az AHT kapcsán.

Többféle megoldás létezik és ehhez többfajta kockázatkezelés tartozik. A trendkövetés és annak klasszikus money illetve risk menedzsmentje csak egy a több közül. Mint mindenhol, a dogmák elfogadása (pláne félreértelmezése) igen veszélyes.

---

Ha érdekel a Hedge Fund-ok világa, az általuk alkalmazott stratégiák, akkor olvasd a rendszeresen frissülő HedgeFund.hu oldalt.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Photo: Az adatok alapján a részvénypiac - arany negatív korreláció legenda nem állja meg a helyét. Meg lehet...http://tumblr.com/xxdd98awn
• Photo: Indonesia’s ETF looks even more promising than Malaysia, I mentioned yesterday. This is a bull rarely...http://tumblr.com/xxddace9h
• Olyanok a piacok, mint a drogfüggők. Kijön a növekvő amerikai külker mérlegről az adat, és pozitívan... http://tumblr.com/xxddc5lr3
• "since around the time of Lehman collapse(..)market has underperformed the matching timeframe of the Great Depression."http://is.gd/drxhQ
• Ma jó napom van a portfolio.hu-n. Egy blog bejegyzésem is főoldal tetején van, és a származtatott alapokról...http://tumblr.com/xxddh1993
• Photo: Júliusban ugyan “csak” 1,2%-kal teljesítette alul a Russell 2000, tehát a smallcap az S&P 500-at, de...http://tumblr.com/xxddi24uk
• Kakaó. Megint a szokásos szöveg, ha emelkedik valaminek az ára, akkor a gonosz spekulánsok nyomták fel. Ha...http://tumblr.com/xxddrdut3
• The only country leading stock index which made an all-time-high today? It's the JSX Composite, Indonesia.
• Oh, and Chile's main index (IPSA) made an all-time-high yesterday. No recession in a country with 6% public debt, and huge trade surplus.
• Csúnyán túlvettek a kötvénypiacok. Leginkább a feltörekvőek, de ez hosszútávon kevésbé érdekes, mint a...http://tumblr.com/xxde1mtij
• A generation of overoptimistic equity analysts http://icio.us/odf2dn
• Photo: Az amerikai állampapírhozamok is nagyon alacsonyak. Az államnak ez az évszázad üzlete, hogy ennyire...http://tumblr.com/xxde8prac
• Photo: Kíváncsian “várom”, hogy mikor veszik elő az amerikai hatóságok a tőkeáttételes ETF-eket. Érdemes...http://tumblr.com/xxde97hn4
• Photo: “Unatkozó apuka lett? Tőzsdézzen!”. A hónap netes hirdetése. http://tumblr.com/xxdeb89jk
• "Azt láthatjuk, hogy éves 20-30%-os hozamok stabilan, minden évben történő elérése továbbra is..." http://tumblr.com/xxdejcqx2
• Ami most a tőzsdéken történik, tipikus példája a pszichológia vezérelt piacnak. Bármilyen hír, esemény jön...http://tumblr.com/xxderykn3
• Ma volt egy kb. 20 perces időszak, amíg nem lehetett order-t betenni az IB rendszerébe. Pontosabban be...http://tumblr.com/xxdeur2i7
• What was considered to be safe is not safe anymore...http://icio.us/qq3blz
• Photo: Nagyon durvák az árupiacok, a búza egy (bér belassuló, de élő) csökkenő trendet radírozott le úgy,...http://tumblr.com/xxdf333au

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Vállalati kötvények kockázata

Olvastam a HVG-ben, hogy egy magyar magánbefektető beperelte a Citibankot, mert az Lehman Brothers kötvényeket adott el neki. Az ügy részleteit nyilvánvalóan egy újságcikkből, terjedelmi (és vélhetően adatvédelmi) okokból nem lehet megismerni. Ezért véleményt róla nem lehet mondani, a cikkben írottaknak is egyetlen aspektusáról szeretnék írni, arról is tágabb értelemben. Itt is csak abból a feltételezésből indulok ki, hogy az újság az eljárás indítékát, alapját megfelelően írta le. A HVG-re nem jellemző az ellenkezője, de hogy tényleg így van-e annak nincs különösebb jelentősége, mert a példán keresztül egy általános jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.

A magánbefektető 2007 július 5.-én vett a Citibanktól Lehman Brothers kötvényeket. Miután a vállalat kicsit több, mint 14 hónappal később csődbe ment, és tetemes adósságállománya van, ezért igen valószínű, hogy a kötvények értékéből semmit sem lát majd viszont. Azt senki nem tudhatta biztosan 14 hónappal előre, hogy mi lesz az amerikai befektetési bank tragikus sorsa, még annak vezetői sem, még akkor is ha a helyzetük akkor sem volt könnyű. Az újságcikk alapján azonban a befektető nem is arra hivatkozik, hogy a Citibank bennfentes információ birtokában sózta rá a kötvényeket, hanem: "...a Citibank úgy adta el neki a papírokat, hogy nem kötötte az orrára a Lehman megrendült gazdasági helyzetét. Például azt, hogy a befektetőház részvényei 2007 első felében 24 százalékkal leértékelődtek, s a másodrendű jelzáloglevelek piacának összeomlása miatt a banknak 450 millió dolláros vesztesége keletkezett."

A magánbefektető tehát olyan információ közlésének hiányát kéri számon a kötvényeket neki eladó Citibanktól, amelyet például a fentiek első példáját tekintve 40 másodperc alatt kideríthetett volna az Internet segítségével! Ráadásul ezt a vásárlást megelőző 5 nap bármelyikén megtehette volna, és életszerű is lett volna, hogy megteszi, ha már a pénzét fekteti be, de állítása szerint ezt nem tette meg. Hangsúlyozom, hogy nem tudom mennyit egyszerűsített az újság, és ha nem tette nem csupán jogi csűrés-csavarásról van-e szó. Ám ha minden valóban így zajlott, akkor a befektető hozzállása mélyen irracionális volt, ráadásul úgy, hogy ez ma a magyar lakosság legkevesebb háromnegyedére igaz rossz beidegződést tükröz vissza.

Ennek lényege: abszolút nem szánnak időt és energiát (pláne pénzt) arra, hogy maguk nézzenek utána milyen befektetési lehetőségek vannak, vagy akár egy adott befektetésnek. Ez alól csak az jelent kivételt, ha közvetlen vagyonkezelője van az embernek (akit lehetőleg maga a befektető, és nem az eladásban érdekeltek fizetnek). Ám a munka egésze még így sem "spórolható meg", hiszen azt, hogy mik a befektetési szempontok (például időtáv, vállalaható kockázat), csak maga a befektető tudja eldönteni. Senki sem tud a másik gondolataiban olvasni, főleg annak jövőbeli énjében. Te tudod, hogy mit akarsz elérni befektetéseiddel.

Különösen olyan esetekben okoz problémákat a fenti hozzáállás, amikor Magyarországon alig ismert befektetésekről van szó, és a vállalati kötvény tipikusan ilyen. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy adott vállalatnak ad a befektető kölcsön. Értelemszerűen, ha a cég tönkre megy, akkor nincs kitől visszakapni a pénzt, így ennek a kockázatát mindenképpen futja a befektető. Természetesen a felszámolás során elképzelhető, hogy a fennmaradó vagyonból visszakapnak a kötvényesek is valamit, de jó ha tudják, hogy általában már csak a részvényesek vannak mögöttük a sorban. Ez a sor pedig szinte minden nagyvállalat esetén igen hosszú. Ráadásul nincs olyan biztosnak tűnő, vagy nagy cég, amelyik ne mehetne csődbe, ha valamit, akkor ezt az elmúlt bő egy év alatt megtanulhattuk. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor a lejáratig tartott állampapír a jó megoldás (de államcsőd esetén még ott is van kockázat, ám ha ez előfordul, nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb problémád, hanem hogy van-e mit enni).

A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban?

A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel.

A jó hír az, hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így.

Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt, hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeáttéel nagyságában.

Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel:

Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20%-ot.


Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor 300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.


Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel:

Az éves hozam 41,15%-ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.


Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel:

Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97-szerese, a második majdnem hatszorosa lett.


A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40%-ot a rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese is lehetett, a visszaesés mégis csak 1,3-szorosa lett az előzőnek.


Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok száma is 6-ról 4-re csökkent 15 éves időtávlatban.


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótolhatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé.

Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management kalkulációkról) változatlanul hagyása mellett jó szolgálatot tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak-et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.

A régi, jól bevált...

Az egyik leggyakrabban elhangzó kétely az első befektetési alapunk indítása kapcsán az volt, hogy mivel csak most indulunk alapkezeléssel (hiába van 4 éves tanácsadási és 10 éves trading tapasztalat - többek között), túl korai beszállni, és ugyan tetszik nekik a hozzáállás és a lendületünk, látják is szakértelmet, de várnak 1-3 évet, hogy lássák hogyan teljesít az alap.

Azt kell mondjam, hogy teljes mértékben meg tudom érteni ezt az érvelést, még akkor is, ha nem feltétlenül racionális, hanem érzelmi-óvatossági oldalról közelíti meg a kérdést. Fogorvosból is szívesebben választjuk azt, aki 20 éve van a szakmában és már a szüleink fogát is ő tömte, mint egy egyetemről pár éve kijött ifjú titánt.

Első blikkre ellentmondani látszik az érvelésnek az alábbi cikk, angolul tudóknak. A lényege: több ezer jellemzően abszolút hozamú alap (hedge fund-ok, amelyek általában hasonló megközelítést alkalmaznak) adatait átvizsgálva 1996 óta a tanulmány szerzői arra az eredményre jutottak, hogy az új alapok éves átlagban kb. 6%-kal múlták felül a régieket, egyébként ez a tavalyi év folyamán is így történt. A fő ok minden bizonnyal a bizonyítani vágyás, a lendület, de legfőképpen a nagyobb kockázati szintekben keresendők. Egy fiatal alap kezelői szeretnének feltörni, ezért hajlandóak többet rizikózni (nem a társasjáték), míg egy régebbi szereplő kevésbé hajlamos kockára tenni, amit már elért. Az adatban az is közrejátszhat, hogy a régebbi és sikeres fund-ok elértek egy olyan méretet, ahol a teljesítményük már számottevő nyomás alá került, talán túl nagyok lettek a piacon. Fontos még kiemelni, hogy átlagos adatokról van szó, a közel 10 000 db-os hedge fund univerzumban valószínűleg százával találunk kivételeket is.

De a lényeg:

Figyelem! Az óvatossági megközelítés, és a fenti statisztika nem ellentétei egymásnak és nem is cáfolják meg egymást. Az adatok éppen azt mutatják, hogy egy új abszolút hozamú alap nagyobb valószínűséggel hoz magasabb hozamot, de nagyobb kockázatot és értékingadozást is kell vállalni érte. Ez nem való mindenkinek. Tehát az új alapok nem jobbak vagy rosszabbak, hanem (átlagában) kockázatosabbak és magasabb hozamot hoznak.
Ha ez részünkről rendben van, például azért mert tőkénknek csak a 10%-át szeretnénk kockázatos befektetésbe tenni (én 20-80% közöttit javaslok, minél több időnk van, annál feljebb), legyen az 1 000 000 Ft és annak 10%-a: 100 000 Ft, vagy akár 15 000 000 Ft és annak 10%-a: 1 500 000 Ft, akkor azt nyugodtan tehetjük egy teljesen új abszolút hozamú alapba is, nem egy van palettán, így nem feltétlenül mondhatjuk azt, hogy hazabeszélek.

De egy kicsit mindenképpen: a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap forgalmazási időszaka tegnappal elkezdődött, mostantól lehet új befektetést fogadni, és az Alap oldalának alján nyomon lehet követni annak alakulását is. Később, ha már több hónap eltelt, lesznek hozam adatok, táblázatok, majd kellő idő elteltével grafikon is.

Nemcsak tőkeáttétellel lehet kockázatot (és hozamlehetőséget) növelni. Sőt!

Még csütörtökön kaptam egy érdekes kérdést arról, hogy a befektetési alapoknak, így a mienknek is devizapozíciókat kivéve kétszeres maximális tőkeáttétele lehet, és a levél írója arról érdeklődött, hogy ez milyen mértékben szűkíti be a lehetőségeket a magasabb tőkeáttételű lehetőségekkel szemben.

Egyrészt, a privát vagyonkezeléssel magasabb tőkeáttétel is megvalósíthatunk, de ez nem feltétlenül ajánlott. De ami még fontosabb: egyáltalán nem biztos, hogy szükség van rá. A továbbiakban a kérdezőnek írt válaszomat olvashatjátok:

"A tőkeáttétel csak egy módja a kockázat növelésének. Egy elméleti példa:

"A" rendszer négyszeres tőkeáttételt használ, "B" rendszer kétszerest.
"A" rendszer 30 instrumentumot figyel, "B" rendszer 3000-et.
"A" rendszer 10 napig tart egy pozíciót, "B" 2 napig.
"A" rendszer találati aránya 60%, és minden ügyleten 2%-ot nyer vagy veszít.
"B" rendszer találati aránya 55%, és minden ügyleten 2%-ot nyer vagy veszít.
A példa kedvéért tegyük fel, hogy nincsenek párhuzamos pozíciók és a költségektől, adóktól, kiegészítő tényezőktől tekintsünk el.

"A" rendszer 100 ügyletből 60-ban nyer és 40-ben veszít, így összesen 40%-ot nyer, de a négyszeres tőkeáttétel miatt ez 160%. Ehhez, ha nincs szünet a pozíciók között, összesen 1000 napra van szüksége. Ez éves szinten mintegy 27%.

"B" rendszer 100 ügyletből 55-ben nyer és 45-ben veszít, így összesen 20%-ot nyer, de a kétszeres tőkeáttétel miatt ez 40%. Eddig ez rosszabbnak tűnik. De itt jön a lényeges különbség: Ha nincs szünet a pozíciók között, összesen 200 napra van csak szüksége. Ráadásul akár százszor gyakrabban érkezik jelzés, hiszen százszor annyi eszköz árfolyamát figyeli. Ezek alapján a teljesítmény már önmagában több mint a fenti 27% és még van kb. 60 nap az évből hátra, tehát az éves hozam még jobb lesz, pedig a találati arány még rosszabb is volt.

Hangsúlyozom, hogy a példa egyszerűsített és elméleti szintű, a gyakorlat ennél jóval bonyolultabb, de a fentiek akkor is rávilágítanak, hogy a tőkeáttételen túl a forgási sebesség, kereskedési gyakoriság, a pozíciók átlagos időtartama mind-mind hasonlóan befolyásolni tudják a teljesítményt és a kockázatot. Plusz a nagyobb árfolyam ingadozású eszközökről, valamint időzítésről nem is beszéltünk."

Van még kockázatvállalás az emberekben?

A befektetési alapok számát és a bennük lévő vagyont elnézve azt gondolhatnánk, hogy a hazai befektetők többsége megelégszik az alacsony, de biztos hozammal. Van azonban egy egyelőre még szűk, de egyre dinamikusabban bővülő réteg, akik nem elégszenek meg az átlagossal, ők többet akarnak.

A mai Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Nyílt Napon felmerült az a kérdés, hogy lehet-e, és érdemes-e célul kitűzni az extrahozamot? (még ha mindenkinek mást és mást is jelent ez) Erre azt válaszoltam, hogy a kérdés olyan mintha azt kérdeznénk: Lehet-e és érdemes-e célul kitűzni, hogy csinos barátnőnk (hölgyeknek: jóképű barát) legyen? Szerintem a válasz az extrahozamra és a csinos barátnőre is egyértelműen: Persze!

Ez a blog is azoknak szól, akik szintén így gondolkoznak és céljuk nem az átlagos elérése, még akkor is, ha az út nem egyenes. Ha úgy érzed, hogy hozzájuk tartozol, akkor neked - napokon belül - egy eddig sosem látott lehetőséget mutatok be. Ennek részleteiről hírlevelünkben foglak értesíteni, ha eddig nem tetted meg, akkor iratkozz fel most.

Arra hogy a kockázatot tudatosan kereső befektetők nagyon is sokan vannak, nem kell jobb bizonyíték, amit a BÉT Nyílt Napon a teremben lévő rengeteg ember. Ezúttal a panelbeszélgetés résztvevőinek szemszögéből, tehát szemből egy kép:

Mit tegyünk ha beüt a KRACH?

Az elmúlt 23 naptári és 16 (USA:15) kereskedési nap sok befektetőnek okozott fejfájást. Csak néhány szám:

S&P 500 -9%
Russell 2000 -10%
Nasdaq -13%
FXI (kínai ETF) -13%
DAX -17% (gondoljunk csak bele: majdnem egy hónap folyamán átlagosan, NAPONTA 1% feletti veszteség, ráadásul hajszálnyira mindenkori csúcsától - mint amikor Ben Johnsontól 88-ban elvették a frissen szerzett aranyérmét, világcsúcsát, és visszamenőleg is törölték az eredményeit)

...és ennél még sokkal rosszabb szinteken is voltak ezek az indexek (is).

A kérdés, hogyan lehet elkerülni az ilyen hirtelen jött zuhanásokat?

Véleményem szerint teljes biztonsággal nem lehet elkerülni őket (kivéve a rövid távú állampapírt). Nem ismerek olyan sikeres befektetőt/alapot, akinek pályafutása során legalább 2-3 alkalommal ne kellett elszenvednie a fentiekhez hasonló, de jellemzően ennél sokkal nagyobb veszteségeket is (Soros, Dennis, J.W Henry, de mostanában még Simons is). Kostolány szerint az nem is igazi spekuláns, aki legalább háromszor ne ment volna tönkre, és ne kellett újrakezdenie életében. Nos, ez valószínűleg erős túlzás, de rávilágít a pénzügyi piacokon való boldogulás egyik fontos ismeretére. Ahhoz, hogy hosszútávon jól járjunk, néha számottevő veszteségeket kell elszenvedni. Pont.

Érdemes ránézni a lenti grafikonra. 1987 októberében egyetlen nap alatt több mint 20%-ot zuhantak a főbb indexek, az aktuális csúcsokhoz képest pedig közel 50%-ot. Ez volt minden idők egyik legnagyobb tőzsdekrachja. Pirossal bekarikázva látható.

Persze Magyarországon (és tulajdonképpen Európa keleti felén) rendkívül nehéz rávenni az embereket nemhogy arra, hogy 5-10 (20-30 évbe már bele sem merek gondolni), hanem akár 1-2 éves időtávban gondolkodjanak.

Pedig a legtöbb befektetés (legyen az egy konkrét részvény, vállalkozás, ingatlan, alap, rendszer, stb.) nem szól semmi másról, mint a türelemről. "Good things come to those who wait."

---

Jövő hét elején a hírlevél olvasók egy nagyon fontos tanulmányt fognak megkapni, ezt máshol nem lehet elérni, csak azoknak jár, akik feliratkoztak. Ezzel együtt pedig olyat fogtok látni, amit itthon még senki nem vállalt fel, de még nemzetközi szinten is ritkaság az ilyesmi. Remélem kellően felkeltettem a kíváncsiságotokat. :)

1000% egyetlen év alatt?

Ha rendszeresen olvasod a pénzügyi sajtót, akkor a fenti címmel valószínűleg nem először találkozol, hiszen az elmúlt napokban cikkek százai árasztották el a netet, az RSS olvasókat, és a hagyományos újságokat is. Íme egy példa.

Óva intenék mindenkit, hogy az ilyen híreket (és az esetenként felületes hírmagyarázatokat) olvasva bárki is abban a hitben ringassa magát, hogy reális ekkora hozamot elérni. A cikkekben szereplő hedge fund jelzáloghitelhez kapcsolódó pénzügyi termékeket shortolt, amelyek piaca, legalábbis annak egy része az elmúlt hónapokban összeomlott.

De mi is a shortolás tulajdonképpen? Egyszerűen megfogalmazva: árfolyamesésre történő spekuláció. A gyakorlatban ez oly módon történik, hogy kölcsönveszünk valamilyen értékpapírt például 100 dolláron, és azt eladjuk a piacon. Később - optimális esetben alacsonyabb áron - visszavesszük, ez legyen 50 dollár. Az értékpapírt visszaadjuk a tulajdonosának. Nyereségünk a költségeket nem számítva 50 dollár, hiszen 50 dolláron vásároltunk és 100 dolláron adtunk el. A nyereség szempontjából vajmi kevés jelentősége van, hogy időrendi sorrendben az eladás volt előbb és a vásárlás később.

Akik mindent azonnal kiszámolnak, valószínűleg már érzik, hogy ezzel még nem teljes a kép. Ha eladok egy kölcsönvett értékpapírt 100 dolláron, akkor az 0, azaz nulla dollárnál semmiképpen sem eshet lejjebb. Így a maximális nyereségünk 100 dollár, ennél többet keresni matematikai képtelenség. Ahhoz, hogy ez a 100 dollár 1000%-ot jelentsen, a befektetett tőkénknek értelemszerűen 10 dollárnak kell lennie (100/10=1000%). Másképp megfogalmazva: 10 dolláros tőkével spekuláltunk egy 100 dolláros eszköz árfolyamváltozására (itt: esésére), ez tízszeres tőkeáttételt jelent. (Hogy a tőkeáttétel létrehozása miképpen történhet, arra ezer út van, és könyveket lehet vele megtölteni)

Mi történik akkor, ha rosszul időzítettünk? Ha az árfolyam emelkedni kezd, akár csak 5%-ot, vagyis 5 dollárt, tőként felét már el is veszítettük. 10% esetén pedig az egészet. Ráadásul a fenti hedge fund és a jelzálogtermékek esetén ugyan nagy árfolyamzuhanás volt, de bizonyosan nem 100%-os, így a tőkeáttétel valószínűleg jóval magasabb volt a tízszeres értéknél, ezért már 2-6%-os ellenirányú árfolyammozgás is csődbe vihette volna az alapot.

Mondanom sem kell, hogy ez már bőven túlmutat az ésszerű kockázatvállalás határain. Az újságcikkekben ezúttal csak a pozitív szenzáció jelent meg, és nem számolnak be arról a többszáz alapról, amelyik ekkora tőkeáttétellel, vagy ennél akár sokkal kisebbel is nagyot veszített.

A lottójátékosok is összességében több tízmilliárdot veszítenek egy évben, de van köztük néhány, amelyik nyer pár milliárdot. Az újságok erről számolnak be, vagy ha nemcsak erről, akkor is erre kapjuk fel a fejünket. Ez pedig elég ahhoz, hogy a lottózók ábrándozását újból és újból felélénkítse.

Tervezés

Közhely, hogy amíg itthon és a környező országokban az oktatás során inkább az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt, addig a tengerentúlon - talán már kissé eltúlozva - a gyakorlati tudást preferálják. Nem csoda, hogy az Interneten is nyakig elborít minket a "How to..." jellegű írások tengere. Bár ezek jó része hasznos lehet, eredeti gondolatot ritkán találni bennük (tegyük hozzá: legtöbbször nem is ez a céljuk).

Most viszont egy érdekes cikk akadt a figyelmembe, amit a szerző ugyan nem közvetlenül a tőzsdén való kereskedés kapcsán írt, de néhány gondolata zseniális letisztultsággal emeli ki hogy mi a lényeg az előzetes kalkulációk, tervezés, stb. kapcsán a pénzügyi piacokon való befektetések esetén is.n A teljes cikk linkjét lejjebb megtaláljátok, angolul érdemes tudni hozzá.

A legfontosabb meglátásokat viszont itt kiemelem:

"Different planning styles can help, but they can’t solve the core problem of uncertainty. That is, you have no idea what the future holds."

A különböző tervezési módszerek ugyan segíthetnek, de a bizonytalanságból fakadó alapvető problémát nem képesek megoldani. Ennek pedig a lényege: fogalmunk sincs mi fog történni a jövőben.

"The real solution is to keep a careful eye on your track record and learn to stomach uncertainty."

A valódi megoldás az, ha folyamatosan figyelünk az eredményeinkre, és megtanuljuk a gyomrunkat hozzászoktatni a bizonytalansághoz.

"One way to mitigate the actual risk is to plan for the worst cases possible."

A valós kockázat enyhítésének egyik módja, ha felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre.

"(...) the emphasis is placed on doing actions that will place you in more favorable positions."

A hangsúly azon van, hogy olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek előnyösebb helyzetbe hozhatnak minket. (Megj: ahelyett, hogy pontosan megpróbálnánk kitalálni mi fog történni a jövőben)

Egyszerű és hatékony gondolatok. Érdemes rajtuk a saját esetünkben is elgondolkozni.

A teljes cikkhez kattints ide.

Mit tanulhatunk a 100 leggazdagabbtól?

Múlt hét pénteken jelent meg a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadvány. Jó hír, hogy a 2002-ben indult magazin, amelyik azóta több hasonló publikációt kapott versenytársul, nagyjából kinőtte a gyermekbetegségeit, és az 5 év alatt szép tendenciák bukkannak fel, amit a vagyongyarapodás (vagy csökkenés) érzékeltetésével a szerkesztők is szépen felhasználtak. Az is jó, hogy nagyjából sikerült túllépnie az országnak, az irígykedős-mutogatós, emiatt pedig a milliárdosoknak a rejtözködős-beperelős hozzáálláson. Ma már egyre többen teszik fel a "Mi különlegeset alkotott?" jellegű kérdéseket a "Mit lopott/csalt/hazudott?" kérdés helyett. Persze azért még van hova fejlődni.

Az újság leginkább inspiráló oldalai a 36.-37. oldalon vannak, ahol Palásti József (Fornetti) és Bojár Gábor (Graphisoft) személyében két olyan ember található, akik nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerésre méltó sikereket értek el, és egyedi termékeket, nevet, sőt üzleti modellt hívtak életre, hosszú és kemény munka árán. Érdekes egyébként a kontraszt a végzettségük között, egyben jól jelzi, hogy a gazdagsának nem kötelező kelléke a magas végzettség, de azért inkább segít mint hátráltat.

A lista élén továbbra is nagyágyúk vannak. Számomra nagy meglepetés Demján Sándor első helye, de még nagyobb a becsült vagyona: 260 mrd forint. Abban biztos vagyok, hogy nem háromszorozta meg a vagyonát egyetlen év alatt, tehát vagy 2006-ban becsülték alá, vagy most becslik túl az általa tulajdonolt vállalkozások értékét.

Akárhogy is, nagyon kellett már, hogy valaki ennyire elhúzzon a mezőnytől és nemzetközi szinten is tekintélyes vagyonra tegyen szert. Eddig ugyanis Magyarország hiányzott az euró és a dollármilliárdosok térképéről. Ha valaki most egy panelépületből, számlák alatt roskadozva, dial-up eléréssel olvas, most talán messzire a francba kíván. De minden személyes nehézség ellenére jobb ha tudjuk: egy ország gazdasági fejlettségét (ha piacgazdaságról van szó), és presztizsét, nem kis mértékben jelzi az ott élő milliárdosok száma.

Az OTP Bank nevéhez 5 listán szereplő milliárdos is fűződik méghozzá úgy, hogy ketten közülük ma már nem vesznek részt a pénzintézet irányításában. A magányos hős, a lista első harmadának néhány tagját kivéve amúgy sem jellemző, viszont találunk bőven példát a csapatban, tudatosan épített cégekben közösen gazdaggá váló tulajdonosokra (Graphisoft, Brokernet, Kürt, Mammut, Trigránit, Videoton)

A listán egyébként alig-alig található meglepetés, akik évek óta követik a hazai gazdasági elit eseményeit (ha csak a médián keresztül is), annak szinte minden egyes lapozás után ismerős arcok és nevek köszönnek vissza.

Egy kis szines: A legviccesebb hobbija a 92. helyen lévő Tolnay Tibornak van, aki sétapálcákat gyűjt. :)

Mit tanulhatunk a listán szereplő emberek többségétől (befektetői szemszögből)?

- Kitartás és türelem. A lista legfiatalabb tagja Nagygyörgy Tibor, 35 éves. Fiatal kora ellenére lassan két évtizede mozog otthonosan az ingatlanszakma útvesztőiben. A leggyorsabb meggazdagodás időintervalluma is 8 évre tehető (ha az örökösöket nem vesszük figyelembe), de a többségnek évtizedekre volt ehhez szüksége. Őket valószínűleg jobb érzéssel tölti el ha ránéznek arra, amit teremtettek, mint azokat, akik pénzüket a lottón nyerték.
- Tőzsde. Miközben a hazai lakosság 3-5%-a rendelkezik közvetlen vagy közvetett módon tőzsdei befektetésekkel, a lista tagjainál ez az arány 26%, és csak azokat vettem figyelembe, akik deklaráltan rendelkeznek tőzsdei részvényekkel, vagy vagyonosodásukban ezek jelentős szerepet játszottak. A valós szám - főleg az idő előrehaladtával - valószínűleg ennél is sokkal magasabb.
- Kockázatvállalás. Wáberer György a lista 7. helyén 50 milliárd forintra becsült vagyonát azzal alapozta meg, hogy bátran belevágott társaival egy üzletbe, e-hitel és a lakásának eladásából befolyt összeg segítségével. Alig találunk a listán olyan milliárdost, akinek ne játszott volna kulcsszerepet meggazdagodásában, hogy egy bizonyos ponton olyan döntést hozott meg, ami anyagilag, de akár időben, karrier szempontból, vagy személyes életében ne járt volna a veszteség lehetőségével.

Sokakban felmerülhet, hogy mi értelme van ennyi pénzt gyűjteni, képtelenség ennyit elkölteni, miért van az, hogy ezek az emberek szinte kivétel nélkül dolgoznak tovább, új vállalkozásokba fognak, idejük jó részét nem a pihenésre fordítják? Nos, a munkájuk szeretetén túl a legjobb választ véleményem szerint Larry Ellison, az Oracle fő tulajdonosa, az Egyesült Államok negyedik leggazdagabb embere (26 milliárd dollár) adja meg:

"I certainly don't need more money. No one needs this much money. Money is just a method of keeping score now. "

Ha szeretnél hasonló cikkekről megjelenésükről értesítést kapni, jelentkezz díjmentes, bármikor egyetlen kattintással lemondható (de miért is tennéd ezt?) hírlevelünkre: kattints ide és iratkozz fel!

Zabáljon csülköt anélkül, hogy egy dekát is hízna tőle!

"Akciónkban most minden héten megehet egy nagy adag csülköt, és garantáljuk hogy nem fog hízni semennyit sem! Emellett még esélye van arra is, hogy akár 5-10 kilót is le tudjon fogyni.

A Csülök az Öné, a hízás a mienk!

Sőt, újabb jó hírünk van: a csülökre a mi vendégünk lesz, nem kell érte fizetnie egy árva petákot sem.

Ugye milyen csodásan hangzik? Akkor nézzük a részleteket:

Az akcióban való részvétel feltétele, hogy végrehajtja edzésprogramunkat, ami heti három alkalommal történő 15 km-es gyors tempójú futást jelent, edzőnk folyamatos ellenőrzése mellett. Az edzésprogramból időközben kiszállni nem lehet. Az edzésprogram ára hetente: 30 000 Ft."

Kedves .......... Biztosító marketing szakemberei!

Ugye Önök sem vennének részt a fenti akcióban?

Akkor miért traktálják az embereket a fenti reklámszövegekhez hasonló értékű, "tőzsdézz kockázatok nélkük" szintű ostobaságokkal. Önök elég nagyok, tekintélyesek és okosak (és ez most nem irónia, tényleg így gondolom) is ahhoz, hogy ne kelljen ilyen ócska csúsztatásokkal próbálkozniuk, egy vélhetően enélkül is kellő keresletre számot tartó termékükhöz.

A "tőzsdézés" kockázatokkal jár, ezt Önök is nagyon jól tudják. Persze be lehet csomagolni a dolgot egy csak részben pl. részvényekbe fektető konstrukcióba, de az erre jutó tőkerész akkor is kockáztatva lesz. A "biztonság" pedig éppen abból a részből származik, amelyik nem a "tőzsdézés" kategóriájába tartozik. A fenti példában sem a csülök evéstől fogy a kedves vevő, hanem az edzésprogramtól. Gondolom ezek után egyetértenek abban, hogy a csülökkel hirdetni a fogyást vagy a súlymegtartást, legkevesebb unfair megoldás.

9/11 - Már 6 éve

Hogy miért, arról a tavaly ugyanekkor született bejegyzésben részletesen írtam, feleslegesen ismételném magam. (Az Index összeállítása nem hibátlan, de elég jó a WTC összeomlásáról - a lényeg hogy nem szabad feltétel nélkül hinnünk az összeesküvés elméleteknek, de a hivatalos magyarázatnak sem, mert egyértelmű magyarázat a mai napig sincs).

Ha félretesszük érzelmeinket és világpolitikai véleményünket pár percre, akkor elmondhatjuk, hogy ami a tőzsdézők számára a legnagyobb tanulsága a 6 évvel ezelőtti terrortámadásoknak, hogy bármi, még a legextrémebb események is megtörténhetnek a tőzsdéken.

Tegyük a szívünket a kezünkre: 2001 szeptemberéig bármelyikünknek eszébe jutott, hogy egyik pillanatról a másikra 4 teljes munkanapig zárva tartanak az Egyesült Államok részvénypiacai? Nekem biztosan nem, legalábbis nem minden előjel nélkül. Itt a stop-ok nem sokat értek.

Eszünkbe juthatott utána, hogy egy ilyen sokkot nem hogy három hét alatt kihever a részvényárfolyamok többsége, de már október közepére a szeptember 10.-i árfolyamok fölő repíti a kurzusokat? Ráadásul mindez a terrortámadás által kiváltott események, egészen pontosan az Afganisztán elleni offenzíva következményeképpen. Itt nemcsak a fundamentális elemzés, hanem a technikai elemzés eszköztárának nagy része sem ért sokat.

Azt vajon sejthettük-e előre, hogy az olaj árfolyama a fokozódó nemzetközi hangulatban (hmm...ezt a kifejezést mintha már hallottam volna valahol :) ), a közel-keleti háború szélén, nemhogy nem emelkedett, hanem értékének mintegy 30%-át veszíti el az év végéig? (amit a következő években sokszorosan visszavett). Én biztosan nem, és mást sem ismerek, aki ezt előre látta volna.

A tőzsdén, és általában a pénzügyi piacokon alapszabály, hogy BÁRMI MEGTÖRTÉNHET. Ócska amerikai szófordulattal élve: expect the unexpected (számíts arra is, amire nem lehet számítani). A 2001. 9. 11. követő eseményekhez hasonló kivételes árfolyammozgásokra, és ugrásokra sokféleképpen fel lehet készülni. Használni kell stop megbízásokat. Több, egymástól minél inkább független piacon, szektorban kell pozíciót felvenni. Egy-egy pozíción nem szabad egy előre meghatározott mennyiségnél többet kockáztatni. Stb.

Ezek enyhíthetik az események okozta károkat, ha ellenünk megy az árfolyam, de teljes mértékben nem tudják kioltani azok hatását. Ezért a lényeg: ha a tőzsdén, vagy tőzsdén kívüli pénzügyi piacon befektetsz, soha nem lehetsz teljes biztonságban. Még ezzel a tudattal is bőven megéri jelen lenni, de akkor is el kell dönteni, hogy ezzel anyagilag és lelkileg együtt tudsz-e élni. Ha nem, akkor ott a rövidtávú állampapír.

Egy érdekes adat a mostani esésről

A befektetések világa, ahogy sokan mondani szokták nem "rocket science", itt a jövőre vonatkozóan nem lehet egyértelmű jóslásokba bocsátkozni. Ehelyett inkább a valószínűségek játszanak főszerepet. Az elmúlt 8 kereskedési nap zuhanása a nyugati piacokon egy olyan esemény volt, ami a nagyon ritka vagy éppen a nagyon valószínűtlen kategóriájába tartozik.

Ha a legtöbbek által figyelt indexet, az S&P 500-at nézzük, akkor láthatjuk, hogy az esés 8 nap alatt 6,03%-os volt, és ezzel az elmúlt 10 évet nézve a 61. legrosszabb 8 napos periódusnak minősül. Ez eddig nem tűnik nagyon vészesnek Forma 1-es pilótánk belefutott egy nehezen lekőrözhető versenyzőbe, vagy kikapott egy rossz kerékcserét, esetleg megcsúszott az egyik kanyarban és veszített 2-3 mp-et.

Ha viszont azt nézzük, hogy 2004 márciusa óta mi történt, akkor láthatjuk, hogy ez az adat a második legrosszabb több mint három év alatt. Még rosszabb a helyzet, ha nem az S@P 500-at, hanem a 2000 kisebb céget magában foglaló Russell 2000 indexet nézzük, ott a -9,35%, amit múlt pénteken állított be a mutató, a legrosszabb ami csak létezik 2004 eleje óta. Itt már F1 pilótánk elhagyta a megszokott pályát, és ha nem tud gyorsan korrigálni a gumifalnak is csapódhat.

A nemzetközi piacok tehát a legnagyobb kihívásukkal szembesültek az emelkedő trend kezdete óta - ismét csak derült égből - vajon át kell értékelnünk a valószínűségeket?

---

Ha már Forma-1, akiket érdekel, érdemes elolvasni az alábbi interjút a hazai futam versenyigazgatójával, aki történetesen az apám:

http://www.f1hirek.hu/?t=article&id=17924

A végén a sztorik a legjobbak, a majdnem felrobbanó autót volt "szerencsém" élőben látni...nem felejtem el az biztos.

Mit tanulhatunk Gyurcsány Ferenctől?

Akár utáljuk (ők vannak többen), akár kedveljük (ők sokkal kevesebben), akár közömbösek vagyunk, egyértelműen van egy olyan pont, amiben tanulhatunk hazánk aktuális miniszterelnökétől. Igen, a saját befektetéseink kapcsán.

A tavaly szeptemberben nyilvánosságra került beszéd egy érdekes részével keveset foglalkozott a sajtó és a politológusok is:

http://www.fn.hu/cikk/00140000/143566/kormanyfoi_beszed_teljes_szovege.php

A beszédben számos elem mind erkölcsileg, mind etikailag súlyos aggályokat vet fel. Ezzel szakértők százai foglalkoztak, én már sokat nem tudok hozzátenni, ezért nem foglalkozom vele. Sokkal fontosabb azonban, hogy az Öszödi Beszéd azon ritka alkalmak egyike, amikor egy kicsit (nem nagyon) bepillanthattunk a politika boszorkánykonyhájába, és egyik vezető politikusunk valós igéretei mögé, amit a választókkal nem, de a saját tágabb környezetével megosztott. Persze aki odafigyelt, az jól tudta, hogy a teljes politikai elit, és a parlamenti pártok vezetése általában is vagy hazudik, vagy legalábbis elhallgat kampányidőszakban:

http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/2006/04/az-adott-sz-ktelez.html

Gyurcsány Ferenc saját környezetében világosan, már-már brutálisan ismerteti a worst-case scenariot. Hiszen nincs amitől egy politikus vagy párt jobban félne, mint a drasztikus népszerűségvesztés. Márpedig Gyurcsány éppen ezzel kalkulált:

"El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. "

Úgy látszik ez a jóslat beigazolódni látszik. A legfrissebb közvéleménykutatás szerint az MSZP a teljes lakosság körében nagyon régen nem látott mélységbe, 21%-ra esett.

http://hvg.hu/itthon/20070613_fidesz_mszp_szdsz_mdf_orban_median.aspx

No, és mi köze ennek a befektetésekhez?

Ha másban nem is, ebben utánozzuk Gyurcsányt! Határozzuk meg a legrosszabb lehetőséget és reális forgatókönyvként számoljunk ezzel. Osszuk meg azokkal, akikre a döntés következményei hathatnak (pl. család). Ha bekövetkezik a legrosszabb lehetőség, nem fogjuk magunkat jól érezni, de kétségbe sem fogunk esni.

OK, de honnan tudjuk előre, hogy mi a legrosszabb lehetőség?

Vannak olyan befektetések, ahol a legrosszabb forgatókönyv sem jelent igazi veszteséget, pl. állampapír (ha lejáratig tartjuk, vagy ha nagyon rovid távút választunk). Ahol nagyobb a kockázat, ott nézzük meg, hogy mi a legnagyobb ingadozás - drawdown. Ha ez alá esünk, akkor elkezdhetünk aggódni, mert olyan lehetőség jött be a képbe, amire nem számítottunk. Például egy részvény esetén a legrosszabb lehetőség (maximum drawdown) könnyen lehet akár 50% is. Egy jól szétosztott (diverzifikált) részvényportfolió esetén is simán beszélhetünk 30%-ról. De ha megveszünk egy részvényt 120 dolláron, vagy 6000 Ft-on, és 2-3 év után 3 dollárt, vagy éppen 200 Ft-ot ér, akkor még rég tudjuk, hogy ott valami nem stimmel. A drawdown-t lehet javítani, pl. sok hedge fund taktikáját követő abszolút hozamú alapokkal, de ha magas hozamot szeretnénk, akkor 10%-nál lejjebb már nemigen szoríthatjuk, ennél nem lehet "jobb" a legrosszabb forgatókönyv. Ha pedig a legrosszabb számításainknál is rosszabb képet fest a valóság, akkor érdemes lépni és változtatni.

A fenti példa alapján a Fideszesek csak akkor örüljenek igazán, ha az MSZP 20% alá esik, az MSZP-sek pedig éppen ekkor kezdhetnek aggódni (valószínűleg azért van még Gyurcsány a miniszterelnöki pozícióban, mert ez még nem következett be). Én pedig továbbra is kívülről nézem az eseményeket.

Miért nem elég a stop megbízás használata?

Ezért:

A BRLC az egyik legígéretesebb hosszútávú chart-tal rendelkező papír. Két részletben 8,50 körüli bekerülési árral rendelkeztünk, egy mostanában ritkán jól működő, klasszikus alakzat alapján. Amikor 9 dollár fölé emelkedett, 8,75-re, amikor pedig két alsó árnyékkal bőven felette ragadt, 9 dollára húztam a stoppot. Ma 7,86-on, mintegy 16%-kal nyitott alacsonyabban, a kiszállási átlagár 7,80 lett. A veszteség több mint háromszor akkora lett, mint ha a stopnál szállunk ki. Pedig volt pont, ahol a nyereség a beszállási árra vetítve elérte a 12%-ot. Csökkenő trendről, bármilyen előjelről szó sem volt, legalábbis nem technikai oldalról.

Az ilyen esetek nagyon ritkák, de néha előfordulnak. Ezért alaposan megnézem, hogy milyen a korreláció a többi pozícióval, mennyi azoknak az összes kockázata, milyen piacokon, szektorokban és ágazatokban vannak. Ez alapján alakítom ki, hogy mekkora legyen a teljes tőkére vetítve a kockázat. Ez esetben ez 0,05%-a volt a tőkének, a veszteség megközelítőleg 0,16% lett ezen a pozíción.

Képzeljük el, hogy valaki bátor, és 3%-ot kockáztat pozaciónként. Ebben az esetben percek alatt 10% lett volna a vesztesége. Ezért önmagábn kevés a stop használata.

(Képzeljük el, hogy valaki kétszeres tőkeáttétellel ugyanazon a szinten vásárolt és ugyanoda tette a stopját, mint ahova én. Ebben az esetben pénzének 20%-át veszítette volna el, ha stoppot is használ. Ha a bekerülési ár 10 dollár lenne, akkor 44%-ot, hiába van stop.)