Az Elnöki Ciklus

Az idei év egyik legnagyobb - történelminek is tekinthető - meglepetése, hogy az összes esélyesebb jelöltet maga mögé utasítva Barack Obama lett az Egyesült Államok elnöke. De mi köze az amerikai politikának a tőzsdéhez? Nagyon is sok.

Egyrészt, akik figyelemmel követik a cikkeinket és hírlevelünket, azok olvashatták, hogy vannak olyan valós pénzügyi piacok, ahol politikai, gazdasági, sporteseményekre lehet spekulálni. Ezzel kapcsolatban egy konkrét befektetési tanácsot is írtunk, mert úgy gondoltuk, hogy Obama az esélyesebb, de az út a Fehér Házba rögös. A cikk itt olvasható.

Másrészt, érdemes megemlíteni az úgynevezett "elnöki ciklus indikátort" is. Ennek lényege az, hogy az amerikai elnökök első közel két évében (a második év szeptember végéig) a részvényindexek rosszabbul teljesítenek, mint az azt követő két évben (második év októberétől a negyedik év végéig). Bár a két időszak nem teljesen ugyanolyan hosszú, a második két hónappal hosszabb, de ez mégsem magyarázza azt, hogy 1952 óta, azaz 14 ciklus óta 12 alkalommal a ciklus második fele volt a jobb a tőzsdéken, nem is kevéssel. Ha a ciklus első felének kezdő napján vettünk volna részvényeket és az utolsó napján adtuk volna el, és ugyanígy tettünk volna a második felében is, akkor az utóbbi esetben 52 óta 1000 dollárunkat kb. közel hetvenszeresére növeltük volna, míg az előbbi esetben kb. ugyanannyi pénzünk lenne. Az elképesztő különbséget a véletlen hatásain túl elméletileg, és vélhetően gyakorlatilag is magyarázni lehet azzal, hogy az első két évben az elnök komolyabb reformokat hajthatnak végre, ami gyakran megszorításokkal jár, de az utolsó két évben már több pénzt kell hagyniuk (pl. adócsökkentés) vagy nyomniuk (pl. jóléti programok erősítése) a gazdaságba is, hogy újraválasztásuk idejére, vagy pártjuk érdekében pozitív hangulatot keltsenek a választások idejére.

A HVG a karácsonyi bővebb számában egy cikket közöl a tőzsdei babonákról, amiben engem is megkérdeztek, és az írásban ez az egyetlen említett jelenség, amelyik legtöbbször megbízhatóan működő hiedelem, és nem mint "önbeteljesítő jóslat" következik be. A cikk ide kattintva érhető el, illetve egy részlete a lenti képen is.

Működne ez más országokban is? Véleményem szerint nem, vagy jelentősen kisebb hatással mint az Egyesült Államokban, még legalább 12 évig. Az ok egyszerű: a legnagyobb forgalmú és legnagyobb befolyással bíró pénzügyi piacok továbbra is ott találhatóak, így hiába van más országban más hosszúságú és fordulópontú elnöki ciklus, az kevésbé befolyásolja az itteni tőzsdéket, mint az amerikai események. Erre nagyon jó példa az idei év is. A hazai tőzsdén csak az 1998-2002-es kormányzati ciklus esetén nem alakult így a helyzet, de itthon a tőzsde a gazdaságnak csak egy szűk szeletét fedi le így nem mérvadó, és nincs is kellő mennyiségű adat, tulajdonképpen nem telt el elegendő idő a következtetések levonásához. Ez valamelyest még a jóval több adatot tatalmazó és időt jelentő tengerentúli piacokra is igaz, de ott azért már erős valószínűségek vonhatóak le az elnöki ciklus indikátor kapcsán.

Azt, hogy az idei év zuhanásai milyen egyediek voltak, jól jelzi, hogy 1952 óta másodszor vagyunk olyan 4 éves ciklusban, amikor az indikátor nem működött. Az első ilyen esetnél a ciklus második felébe esett a 87-es tőzsdekrach, de még akkor sem esett ekkorát az utolsó két évben a piac, mint most. Az indikátor arról nem mesél, hogy mi lesz a következő 2 vagy 4 évben. Csak annyit valószínűsít, hogy 2009 I.-2010 XI. tartó időszak gyengébb lesz, a 2010 X.-2012 XII. közötti indexmozgásnál.

Így hát a hosszú távú optimizmus jegyében kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet a Blog minden olvasójának!

Jövőre egy fontos, és az Alap befektetői és az érdeklődők számára fontos újdonsággal, valamint egy különleges ajánlattal jelentkezem, várhatóan már januárban.

Addig is az év képével búcsúzom, külön kihangsúlyozva, hogy a nehéz időkben is tudnunk kell néha nevetni egy kicsit:

Gekko a címlapon

Majdnem 12 év teljesítményét leradírozó tőzsdei válság kellett hozzá, de a tőzsdei filmek kultikus alakja, az Oscar-díjas alakítást érő Gordon Gekko karaktere felkerült egy hazai újság címlapjára.

A 168 óra egy nagyon jó összeállítást készített a brókerfilmek világáról, ahol az eddigi egyetlen magyar tőzsdés film, az Overnight rendezőjét, Török Ferencet is meginterjúvolták. Emiatt is külön megtiszteltetés, hogy az én véleményemet is megkérdezték. Javaslom mindenkinek aki egy kicsit is szereti a tőzsdét és egy kicsit is a filmeket (nálam a "kicsit"-et "nagyon"-ra kell cserélni), az olvassa el az offline verzióban a cikket.



Akit pedig érdekelnek a blog eddigi bejegyzései a hasonló témakörű filmekről, az ide kattintva tudja elérni őket.

---

+ a múlt hónapban ígértem, hogy egy pozitív és fontos hírt fogok megosztani a blog és a BWM hírlevél olvasóival. Még egy pár nap türelmet kérek, a hírlevél feliratkozók nem fognak lemaradni erről.

Csökken a forgalom

A nagy esések velejárója, hogy a forgalom megugrik, mert sokan szeretnének megszabadulni a részvényeiktől, és közben sokan vadásznak a mélypontra is, ezzel időnként ún. medvepiaci rallikat okozva, ami időről időre heves, de átmeneti emelkedéseket hoznak magukkal.

Az most is látjuk, hogy az elmozdulások viszonylag nagyok, és sok részvény cserél gazdát. De a magas forgalom csak a kereskedés darabszámát jelöli. A dollár (vagy más piacon bármely más hozzátartozó deviza) forgalmát nem. Ha ez alapján nézzük meg a helyzetet, akkor azt láthatjuk, hogy van olyan mánia részvény, ahol egy éve csökken a valós dollárforgalom (1 ábra - Google), és van olyan, ahol az október elején történt nagy esés óta csökken a piacon gazdát cserélt részvények száma (2. ábra - General Electric). Valójában szinte minden papír esetén hetek óta egyre csökken az értékben számolt forgalom, vagyis egy ideje már a megnyugvás tendenciáját éljük, és ez egyre inkább az árfolyamok volatilitásának csökkenésében is megjelenik. De ez nem jeletn trendfordulót, csak azt, hogy egyre kevésbé számíthatunk nagy mozgásra, az év végéig nagy valószínűséggel.

Felezés

Felezési idő. Az az időtartam ami alatt a rádióaktív részecskék fele statisztikailag kimutathatóan várhatóan lebomlik. Ez a nukleáris erőművekben leggyakrabban használt elemek esetén több száz év is lehet. Ezért üres ma is Pripjaty, és ezért nagy vita tárgya a nukleáris hulladék tárolása.

Ahhoz, hogy a világ részvénypiaci vagyonának a fele eltűnjön, nincs szükség ennyi időre. Ritkán fordul elő, olyankor 2-4 év a jellemző. Sokszor széles köröket érintő háború, vagy jelentős túlértékeltség szükséges az árfolyamokban hozzá. Idén nincs egyik sem, mégis: 12 hónap alatt a világ a részvénypiaci kapitalizációjának majdnem pontosan a felét elveszítette. (a kapitalizáció csökkenését nemcsak az árfolyamok változása befolyásolja). Érdemes megnézni, hogy az egyes piacokon azonos devizára hozva mekkora csökkenés történt:


A világ vagyona ma feleannyit ér, mint egy éve? Nem, hiszen az ingatlanok, és a nem tőzsdei cégek értéke bár valószínűleg nagymértékben, de nem ennyire csökkent. Más befektetések értéke még széles körben nőhetett is.
Az adat azonban még így is félelmetes. Az árfolyamok szintjén minden idők legsúlyosabb naptári évét éljük, és egyikét a legrosszabb 12 hónapoknak.

Amíg tavaly október végén 63 000 mrd dollár volt a világ részvénypiacainak kapitalizációja, egy évvel később 33 000 mrd dollár. Külön érdemes megemlíteni, hogy a New York Stock Exchange, a Nasdaq, és a Deutsche Börse teljes kapitalizációja is az utóbbi hónapokkal az 1998 végi értékén van, nominálisan. Reálértéken, az inflációt belekalkulálva az átlagos részvénybefektető könnyedén lehet 20-30%-os veszteségben a pénze vásárlóerejét tekintve. A veszteség kizárólag az idei évnek tudható be.

Sőt, azóta tovább estünk, így a fenti számok még sötétebb képet festenek. A devizaárfolyamok változása persze nem elhanyagolható tényező, de itt ezekkel nem kalkuláltam, mert a lényegi mondanivalón nem változtat.

• Soha ilyen még nem történt, így ez egy egyedi helyzet. Az esés nagy részéért a bizonytalanság felel.
  
• A szélsőséges helyzetek ritkán tudnak sokáig tartani. Az ilyen vérzivataros napokon nem könnyű ezt elhinni, de ez általános igazság, a pénzügyi piacok természetéből fakad. Nem fogunk örökké 5%-okat esni, vagy akár emelkedni.
• Önmagában a sima részvénypiac hosszútávon mindig emelkedik mese. Már nem szükséges Japánnal vagy Tajvannal példálózni, elég ránézni szinte bármelyik fejlett országhoz tartozó indexre.

Az áldozatok a legnagyobbak között is ott vannak, olyanok is akiknél ez már régóta érik, de a nevük történelem, ezért nem akarjuk elhinni, hogy vége. Az amerikai autóiparról beszélek, amelynek bedőlése katasztrofális következményekkel járna, legalábbis ők ezzel érvelnek:

http://gmfactsandfiction.com

(Főleg a kis filmet érdemes megnézni.)

Az autóipart érintő számok még akkor is ijesztőek, ha Vágó Istvánnak van igaza (Fele Sem Igaz, vagy a Van Benne Valami?)


A fenti link ugyanakkor azt is megmutatja, hogy minden szituációt lehet és kell is kezelni. Ők is ezt teszik, mi is tegyük ezt, közel nem vagyunk annyira rossz helyzetben itthon.

Őrült Napok

Az elmúlt hetek szinte mindenki idegeit próbára tették, akinek bármi köze is van a tőzsdéhez.
Soha nem látott felfokozott hangulat uralkodik mindenhol, és ami érdekes az az, hogy ez sehogyan sem látszik elmúlni. Lélektani oldalról vizsgálva mi történik?

Kétfajta félelem van ma a piacon.
Az egyik a "még-több-veszteség" félelem. Emiatt a többség nem mer venni, vagy gyakrabban ad el még meglévő részvényeiből.
A másik pedig a "lemaradok-az-emelkedésről" félelem. Erre vezethető vissza, hogy néha hirtelen erővel, sokszázalékos emelkedések fordulnak elő, mert amikor optimizmus uralkodik a piacon, sokan úgy gondolják, hogy az alulértékelt vagy annak tűnő papírokból "most vagy soha" alapon kell vásárolni.

Mindkettő klasszikus piaci pszichológiai folyamat, ugyanakkor nagyon ritka, hogy a kettő egyszerre egymás mellett éljen, és ilyen hihetetlen gyakorisággal adja át egymásnak a stafétabotot. De vajon meddig marad ez az őrült, lassan a mániás depresszióra, vagy bipoláris zavarra emlékeztető állapot? Meddig fog a piac úgy viselkedni, mint a Mr. Jones című film főszereplője, akit Richard Gere játszott?

Érdemes megnézni, hogy a legszélesebb körben figyelt amerikai index esetén is az ATR, amely leegyszerűsítve 1 napos, vagy 1-1 nap szélső pontjai közötti sáv nagyságának átlagát mutatja, hogyan viselkedik. Az utóbbi hetekben nemcsak nagyon magas lett, de egy jó ideje ott is tartózkodik, nem adván igazi jelét a megnyugvásnak. Bár a Meggyőzően Kockázatos Alap csak fél éve indult, de a piac állapota itt is tükröződik: a legrosszabb két nap október 7.-én és 9.-én volt, a legjobb két nap pedig rá majdnem pontosan egy hónapra, november 6.-án és 13.-án.

Nem lehet folyamatosan ilyen felfokozott hangulatban lenni, előbb vagy utóbb a legkisebb ellenállás irányában úgy kell rendeződnie a piacnak, hogy legalábbis ne a folyamatos magas volatilitás legyen a jellemző. Megnyugvás, és kevesebb izgalmat hozó napok következhetnek hamarosan. Ez lehet óvatos reménykedéssel táplált fokozatos emelkedés, vagy csendes belenyugvással szürkített oldalazás vagy lassú süllyedés. A következő pár hónapban valószínűbb, hogy inkább az utóbbi lesz az igaz, de addig is az optimizmust táplálandó, nézzük meg a Mr. Jones zárójeleneteit:

http://www.youtube.com/watch?v=KJec-mh4WJw

A legnagyobbak egy asztalnál

Milyen lenne együtt látni Sorost, Simons-t, Griffith-et, és Paulson-t egy asztalnál, ahogy elmondják a véleményüket a jelenlegi válságról? Hála az amerikai Kongresszusnak, ez létrejött. Angolul jól értő, pénzügyi piacok általános természetére kíváncsiak, de főként a legzseniálisabb Hedge Fund rajongók ;) számára kötelező:




Kb. két óra, chipset és kólát ne felejtsetek el előkészíteni.

Miért függesztették fel az ingatlanalapokat?

Bár utólag nem tűnik annak, szinte mindenki számára meglepő hirtelenséggel a PSZÁF felfüggesztette a hazai ingatlanalapok forgalmazását. Ez azt jelenti, hogy 10 napig senki sem vehet ezen befektetési jegyekből. De ami még fontosabb: aki ezekből korábban vett, most 10 napig nem adhatja el őket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a PSZÁF-ot nem érdekelte, hogy az adott alapkezelő kérte-e, vagy szüksége volt-e arra, hogy a forgalmazást felfüggesszék, ehelyett kivétel nélkül mindegyik alap forgalmazását, felülről, hatósági erővel szakítsa meg.

Vélhetően azért volt erre szükség, mert egyes alapoknál, de akár a teljes ingatlanalap spektrumon belül is komoly veszélyként merülhet fel, hogy az alapok már nem tudják kifizetni a befektetők pénzkivonását.

Nem azért mert már nincs meg a vagyonuk, hanem azért, mert a vagyon egy része ingatlanokban van, amit nem lehet egyik percről a másikra pénzzé tenni. Ha valaha is próbáltál eladni lakást, akkor tudod miről beszélek. Mivel minden egyes lakás egyedi, ezért sokszor nehéz rá olyan vevőt találni, aki éppen ilyet keres. Ráadásul egy-egy lakás megvásárlása komoly anyagi megfontolássokkal jár, sokszor finanszírozást kell rá találni, így érthető módon ez is megnöveli a tranzakció lebonyolítási idejét. Egy komolyabb ingatlan tranzakció még a legjobb esetben is hosszú heteket vesz igénybe.

Az átlagos magyar ingatlanalap az eszközeinek kb. 40%-át tartja likvid eszközökben, és 60% van ingatlanalapban, így az, hogy az időnként kiszálló befektetőket ki tudják fizetni, nem okoz problémát, szinte sosem. A jelen helyzetben viszont volt olyan alap, ahol a kivonás mértéke a megnövekedett hazai kamatszint miatt olyan nagyságú volt, hogy rövidesen már nem tudták volna kifizetni őket. Idővel persze igen, de a nyíltvégű alapoknál elvileg nem ezek a játékszabályok. Ráadásul az ingatlanok eladási értéke a sietség miatt szintén megsínylené ezt a rendkívüli állapotot, így a befektetők még rosszabbul járnának.

A probléma gyökere az, hogy a befektetők az ingatlanalapokat nem arra használták, mint amire valók. Nem azt várták el tőlük, amit elvárhattak volna.

A problémák így ismét az általános hazai ismeretek hiányából táplálkoztak.

A szabályozás pedig az ilyen jellegű konstrukciókat megengedte, miközben a jelen helyzet felkészületlenül érte. Nem segített a az irreálisan magas hazai jegybanki alapkamat, a gazdaságpolitika korábban előidézett problémái sem, de a fő ok a fenti ismerethiány. Ami ráadásul félő, hogy rosszul fogja lereagálni a PSZÁF intézkedését, pánikszerűnek tartja majd, így azok is rosszul fognak járni, akik semmilyen hibát nem követtek el, és kellően körültekintőek voltak.

A tanulság az, hogy az ingatlan sehogyan sem tud likvid és pláne rövidtávú befektetés lenni.

Még a mi alapunk esetében is T+5 nap a kiszállás, azaz ha hétfőn bejelented, hogy szeretnél kiszállni az Alapból, akkor jövő hétfőn lesz a befektetési szolgáltatónál a pénzed. Pedig ha szükséges lenne, kereskedési időben bármit másodpercek alatt pénzzé lehetne tenni. Feltéve persze, ha nincs egyetlen tőzsdén semmi sem felfüggesztve, de a mi esetünkben egyetlen olyan pozíció sem volt, ahol erre sor került volna, éppen azért mert olyan piacokat és eszközöket választunk, ahol erre tényleg nagyon kicsi az esély. Az ingatlanok esetén ez a folyamat sokkal-sokkal lassabb.

Még jobban csodálkozom azon, hogy az ingatlanalapok egy része nem (vagy nem kellő határozottsággal) motiválta a befektetőit, már a befektetési döntéshozatal előtt (!), hogy legalább középtávra gondolkozzanak, és még akkor se vegyék ki, ha éppen magasabb bankbetét bukkant fel. (ami a hirtelen kamatemelés miatt amúgy is aktuális)

A befektetési alap (pláne ha ingatlanba fektet) nem olyan mint egy lián az őserdőben, amit Tarzan használ fel a helyi érdekű közlekedés érdekében. Nem olyan, hogy az egyikről a másikra ugrálunk, mert a másik lián időlegesen jobbnak tűnik. Ne akarjunk hetekre vagy hónapokra beszállni (esetleg a likviditási és pénzpiaci alapok kivételével), és tényleg csak akkor szálljunk ki az eredetileg eltervezett időhorizont előtt, pláne hirtelen és nagyösszegben, ha némi túlzással az életünk múlik rajta.

A Kapitalizmus halott!

(nem halott...csak éppen nem is tökéletes...az egyetlen jó társadalmi rendszer a Nyílt Társadalom...vagy inkább használjam a hozzáállás kifejezést?)

"A Csányi csinálja ezt velünk!"

Két órája felhívott egy ismerősöm, akinek a nyeresége erősen kitett az EUR/HUF árfolyamnak, hogy rájött, miért gyengül a Forint. Szerinte az egészet Csányi Sándor, az OTP vezetője csinálja, hogy néhány napon belül többször olcsóbban megvehesse a részvényeket, majd pár napra rá 10-20%-kal drágábban el is adhassa. Az OTP és a forint árfolyama közti összefüggést nem fedte fel.

A pénzügyi piacokon eddig még sohasem tapasztalt helyzet, ilyen agyrémeket szül, máskülönben értelmes emberekből is.

A valóság, amit tudunk:

• Az elmúlt hónapok pénzügyi válsága a világ minden részvénypiacán masszív veszteségeket okozott
• A pénzügyi cégek az elsősorban egymás és a rendszerbe vetett bizalom csökkenése miatt fokozottan érintettek voltak
• A magyar gazdaság a válság 8. legkockázatosabb országa, mérete, viszonylag magas eladósodottsága, feltörekvő mivolta miatt
• Az OTP egy tőzsdén jegyzett bank, amely magyar vezetés alatt áll, és bevételének még mindig nagy része itthonról származik. Az elmúlt hónapokban a legrosszabbul itthon az OTP kisbefektetői, valamint nagyszámú részvényekkel és opciókkal rendelkező vezetősége járt, és szintén nekik árt a forint bizonytalansága is.
• Az OTP piacán - különösen a múlt hét végén - gyanús piaci folyamatok voltak, ezek után a PSZÁF már vizsgálódik.
• Egyedül Csányi Sándor forintban tízmilliárdos, euróban százmilliós nagységrendet veszített az utóbbi két hétben.

Ezek után a fenti teljesen értelmetlen állítást, és az ezekhez hasonló összeesküvés elméleteket csak annak tudhatjuk be, hogy szélsőséges helyzetekben az emberek hajlamosak hiányos információk alapján következtetéseket levonni, felelősséget eltolni, és jólértesültnek mutatkozni, mindezt mélyen irracionális alapon. Ez éppen az a folyamat, ami önmagát generálva pánikot okoz, akár a tőzsdén is. Akármennyire is rossz a helyzeted, te ne kövesd el ugyanezt a hibát.

Találós kérdés: Az alábbi személyek közül választva, hogy hívják azt, amelyiküknek nincs köze a forint gyengüléséhez?

A helyes válasz: Csányi Sándor

Itt az alja?

Az elmúlt hetek nem altatták el a befektetőket világszerte. A folyamatos esések közepette minduntalan felmerült a kérdés: mikor és hol lesz a zuhanás vége?

A kérdés megválaszolásánál természetesen nem lehet biztosra menni (jósnők előnyben), de a piaci pszichológia, amely a technikai elemzés eszközével közelíthető meg, adhat támpontokat.

Az egyik ilyen, hogy olyan szintű rettegés van a piacon, amihez én magam sem emlékszem hasonlóra teljes szakmai pályafutásom során. A VIX, amely az opciókba árazott volatilitással tulajdonképpen egyfajta félelem-indikátorként is felfogható, még sosem volt ilyen magasan. Az alábbi képen látható, hogy amióta csak mérik, azóta a legrosszabb napokon is 40-45-ös szintek környékén gyorsan megfordult és nyugodtabb vizekre evezett. Tegnap viszont átlépte az 50 pontot, sőt megközelítette a 60-as értéket is (nap végére jelentős mértékben korrigált), amely olyan magas szint, hogy még a nyugodtabb spekulánsok is beleszédülnek, és amit még sohasem láttunk (ha 87-ben mérték volna, valószínűleg ennél is magasabb lett volna).

Az, hogy ennyira magas értékek fognak előfordulni, senki sem tudta, de hogy a VIX nőni fog, az várható volt. Ez nem utólagos okoskodás, hosszú és rövidtávon is felhívtam erre a figyelmet:

2006 májusában ezt írtam a VIX kereskedj a volatilitással című cikkben (forrás PDF-ben): "A hosszútávú képet vizsgálva, a havi bontású grafikonon azt láthatjuk, hogy a VIX valószínűleg vissza fog térni a 2000-2003 közötti magas volatilitású időszakához, az álmosabb 2004-2006 közötti időszakához képest. "

2008 júniusában pedig a HVG befektetési magazinjában, az Ecoline-on (forrás): "A mostani helyzet a szinte villámcsapásként érkező pénteki nagy esés után sem mutatja azt, hogy a pánik elérte tetőpontját, így egyelőre még a félelem növekedése várható rövid távon."

Ma, majdnem négy hónappal a fenti kijelentés után meg merem kockáztatni: a pánik 80%-os valószínűséggel elérte a tetőpontját, vagy időben maximum 2 hétre van tőle.

Erre utal az is, hogy nagyon erős fordulós jelet láttunk tegnap az amerikai piacokon. Kevesen hiszik el nekem, de Budapesten is kapható Bulkowski majdnem 1000 oldalas, megdöbbentően részletes japángyertya alakzatok hatékonyságát vizsgáló friss munkája, a CEU belvárosi könyvesboltjában, gyenge 33 000 Ft-ért. Illetve csak kapható volt, mert az egyetlen példányra lecsaptam, mint nagymama az utolsó Koós János bakelit lemezre. Az érintettektől bocs.
Szóval Bulkowski a könyvében a hatékonyabbak közé sorolja a lent bejelölt fordulós alakzatot, amikor az előző hetek esése után napközben lenyomják az árfolyamot, majd nap végére az esés nagyrészét a vevők le tudják dolgozni, mert az optimizmus felülkerekedett a pesszimizmuson. Bulkowsi vizsgálatai alapján ez az esetek 60%-ban fordulós jel. Ez a szám önmagában nem rossz, de a szerző kitér rá, hogy a szokatlanul széles árfolyammozgású napokon számos alakzat, többek között ez is, még gyakrabban szokott fordulót jelezni.

Ez alapján itt is 80%-os valószínűséggel be lehetne mondani a fordulót, de a különleges helyzetre való tekintettel azért nem árt a szokásosnál óvatosabbnak lenni. Az esély a pénzügyi szektorban lévő, semmihez sem fogható bizalmatlanság miatt lényegesen alacsonyabb, de a piaci pszichológiát ismerve így is 66%-ban merem meghatározni. Ennyi a valószínűsége annak, hogy az év hátralévő részében már nem zár a fenti képen látható index az idei és négyéves minuma, vagyis 1000 pont alatt (pontosabban 1007, de a piaci szereplők kedvelik a kerek számokat, így ennyi kerekítés javasolt). Ha idén ez alá esik az index, aminek a fentiekből következően 33% az esélye, akkor tényleg nagy baj van a globális gazdasággal (és az 1-2%-os recesszió nem számít "nagy bajnak"). Reméljük, hogy nem így lesz. (az pedig, hogy jövőre mi lesz, már egy újabb kérdés)

UPDATE (2008. 10. 07. 22:11): A fenti index egyetlen nap alatt beesett az 1000 pontos szint alá, és 996-on zárt, így a 33%-os esélyű, negatívabb kimentel következett be. Az ebből eredő következtetéseket - sajnos - lásd néhány sorral feljebb.

40% veszteségben vagyok, elveszíthetek mindent?

Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék ezzel szinte teljes mértékben megegyező kérdést, akár email-en, akár egy ismerős ismerősétől.

A befektetési jegyekkel kapcsolatban nem értem, hogy azok árfolyamai meddig eshetnek, illetve előfordulhat-e, hogy valaki 100%-ban elveszíti a pénzét, amit befektetési alapban tart. Aggodalmam nem véletlen, hiszen 2 évvel ezelőtt (…) kötöttek a nevemre egy egyösszegű UL biztosítást, amely keretében ázsiai alapba fektettük a pénzem. Sokan azt mondták, hogy nem kel azzal foglalkozni, hogy időnként visszaesik az árfolyam, de most már közel 40 % mínuszban vagyok. Vajon elveszíthetem az összes pénzem? Kiszállni nem tudok, hiszen UL biztosításról van szó.

A válaszom: Igen, ha általánosságban beszélünk róla, akkor a befektetési alapok vagy az életbiztosításnál lévő eszközalapoknál is előfordulhat, hogy az ember minden pénzét elveszíti.

Ez egy elméleti válasz.

A gyakorlati felelet sokkal összetettebb.

Nem mindegy, hogy milyen alapról van szó.

Az egyik végletet a pénzpiaci, likviditási alapok jelentik. Ezeknél szinte teljesen lehetetlen veszíteni. A szinte szót csak azért használom, mert Magyarország teljes pénzügyi összeomlása esetén erre sor kerülhet, de ha ez megtörténik, nem ez lesz a legnagyobb problémánk.

A másik végletet a tiszta részvényalapok, vagy az ehhez hasonló részvényben dúskáló eszközalapok jelentik, illetve a származtatott alapok némelyike. Manapság az embernek a szeme sem rebben, ha 20-30%-os vagy akár ennél is nagyobb mínuszban látja őket az ember.

Ugyanakkor még ezeknél is valószínűtlen, hogy mindent elveszítsen az ember. A jellemző maximális visszaesés 50% környékén van, bár vadabb piacoknál ez egy évtizedben egy-két alkalommal ennél magasabb is szokott lenni.
De az sem igaz, hogy 10 év után mindenképpel nyereséggel száll ki az ember. Ennek a valószínűsége 80% környékén van, ami azért nem egyenlő 100%-kal.

Persze a legtöbb embert bosszanthatja, hogy valószínűségekről beszélek, de a pénzügyi piacok és tágabb értelemben véve a világ a valószínűségekről szól. Aki ezt nem képes elviselni, annak a fent említett pénzpiaci alapokat vagy a rövid távú államkötvényeket ajánlok.

Mit érdemes tenni?

• Alapos döntést hozzunk meg, úgy hogy figyelünk az időtávra (pláne ha életbiztosításról van szó, ami optimális esetben is csak 10 év felett éri meg).

• Határozzuk el, hogy mekkora visszaesést tudunk lelkileg és anyagilag elviselni, és ehhez megfelelő befektetést válasszunk.

• Ha meghoztuk a döntést, tartsuk is magunkat hozzá.

• Ne higgyünk el mindent automatikusan. Tegnap az egyik nagy hazai alapkezelő egyik vezetője mondta nekem, hogy szerinte a 15% éves hozam felett kb. a portfolió menedzserek 1%-a tud teljesíteni (igaz, ebbe az esetleges tőkeáttétel hatásait nem számoltuk bele), és ő tudja miről beszél a cége által kezelt vagyon százmilliárdos nagyságrendű.

Az én véleményem ennél valamivel bátrabb, szerintem a 20% elérhető, de az égvilágon semmi garancia nincs rá, arra sem hogy nem kerül az ember szembe veszteségekkel, és ha sikerül, akkor is ennek az ára a legalább középtávon gondolkozás (3 év felett) és nagymértékű ingadozások (legalább 20%, de akár sokkal több is).

Soha nem ment ilyen rosszul a Hedge Fund-oknak...de ez nem feltétlenül baj!

(A cikk előtt egy fontos információ. A Figyelő a "16 blog, amit olvasni érdemes" című cikkében ezt a blog-ot is említette, és külön felhívta a figyelmet arra, hogy időnként a politikusok befektetési szokásait is elemezni szoktam. Hogy a hetilap olvasóinak ne kelljen külön keresgélnie, nekik ezen a linken összegyűjtve elérhetővé tettem az ezzel a témakörrel kapcsolatos bejegyzéseket.)

A gyakran kockázatos, egyedi stratégiákat, és abszolút hozamú megoldásokat felvonultató, közel 2000 milliárd dollárt kezelő Hedge Fund iparág még sosem állt év közben olyan rosszul mint idén.

Az egyik legszélesebb körben figyelt index augusztusban már a harmadik egymást követő hónapban mutatott csökkenést, és az év egészében is közel 5%-os veszteséget mutat. A legrosszabbul a feltörekvő részvénypiacokra fektető alapok jártak, akik egyetlen hónap alatt több mint 5%-ot vesztettek. Az idei évben sokáig sikertörténetnek számító energiába (főként olaj) fektető alapok is 2%-ot veszítettek a nyár végén, és a csökkenés vélhetően ebben a hónapban is folytatódik.

Az ilyen ingadozások bőven a normális kategóriába tartoznak, a legtöbb Hedge Fund ekkora, vagy ennél akár lényegesen nagyobb ingadozásokat is szokott produkálni, ez az ilyen jellegű befektetéseknek ez olyan velejárója, mint a tengernek a hullám.

Van azonban a statisztikáknak egy érdekes oldala is. Augusztusban például az ilyen jellegű alapok közel 40%-a nyereséget ért el. A legnagyobb Hedge Fund-oknak pedig a harmadánál csökkent a kezelt összeg (a változás egyik összetevője az elért eredmény), a többi növekedést tudott elérni az első félévben. Ez merőben eltér szinte minden hagyományos befektetési alap típustól.

Ha a részvénypiac esik, akkor szinte minden részvényalap esik. Például a hazai alapoknál, a tiszta részvény kategóriában kivétel nélkül mindegyik alap veszteséges 3-6-12-24 hónapos időtávokban.

A hazai besorolásnál egyetlen olyan kategória van, amelyikben találhatóak olyan alapok, amelyek a Hedge Fund-ok által gyakran alkalmazott abszolút hozam megközelítést alkalmazzák (köztük mi is). Ők jellemzően a származtatott kategóriában találhatóak, ahol többek között az árfolyamesésen is lehet nyereséget csinálni. Ebben a csoportban is vannak veszteséges alapok, de akad jócskán pozitív hozamot felmutató megoldás is.

Nem véletlen, hogy a fent említett statisztikáknál is látszik: van olyan terület, ahol az eredmények széles sávban szóródnak (Hedge Fund-ok, és itthon a számraztatott alapok kategóriájának többsége). Ez sokkal jobb, és sokkal több lehetőséget ad, mint a legtöbb kategória, ahol minden befektetési lehetőség nagyon hasonló eredményeket tud felmutatni, legyen szó részvényekről, kötvényekről, árupiacokról, vagy akár ingatlanokról.

Nem kell feltétlenül sodródnunk az árral.

Ha érdekelnek hasonló tippek, és szeretnél egy érdekes tanulmányt olvasni a kockázatos befektetések előnyeiről (nem tévedés: előnyeiről), akkor iratkozz fel hírlevelünkre!

3 hónapos a gyerek

Mindenki, aki elindít valamit, ami régóta álma volt, jó ideje és nagy áldozatokkal készült rá, az egy kicsit „gyerekének” érzi a művét.

Az én esetemben most ez a BWM Meggyőzően Kockázatos Alappal van így. Az Alapot egy kicsivel több, mint 3 három hónapja indítottuk útjára, amint a jegyzési időszak és a bejegyzési procedúra lezárult.

Az indulás óta a nettó hozam 10,35%, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége által minden alapra közölt 3 hónapos hozam az utolsó adatok alapján 9,71%. Fontos tudni, hogy ez nettó hozam, tehát a sikerdíj, letétkezelési díj, stb. már levonásra kerültek. Az utolsó adat 28.-i, vagyis csütörtöki, mert a késői amerikai zárások miatt az adatokat a következő munkanapon számolják, így a pénteki adatokat hétfőn készítik el.

A csütörtöki eredménnyel a 399 hazai befektetési alap között az első helyen állunk. Az alábbi ábra az összes alap által elért hozamokat mutatja, az átlagos hozam ebben az időszakban -1,46% volt, szemben a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap már említett 9,71%-val.


Jól hangzik? Legyünk konzekvensek.

Ahogy egy rossz időszakból sem érdemes azonnal az apokalipszist vizionálni, az ellenkező tendencia esetén sem kell átesni a ló másik oldalára.

Óva intek mindenkit, hogy bármilyen módon kivetítse ezt az időszakot a jövőre nézve, pláne hogy felszorozza azt. Az elmúlt időszak ígéretes volt, de nem véletlenül tettük a „kockázatos” szót az Alap nevébe. Ez az időszak túl rövid ahhoz, hogy ítéletet alkossunk (csak egy példa: az első fél év sokkal rosszabb volt, szerencsére az Alap ennek már csak legvégét szenvedte el), emellett hiába vagyunk elsők a hozamot tekintve, az alapok kb. felének nem vagy nem feltétlenül célja, hogy a legmagasabb hozamot hozza, hanem alacsony kockázat mellett, elfogadható hozamot biztosítson befektetőinek.

Amit sokkal inkább ki szeretnék emelni, hogy az elmúlt két hónapban, így júliusban és augusztusban kicsiben gyorsan lezajlott az, amilyen karakterisztikát az Alap vélhetően hosszútávon is gyakran fog mutatni. Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy volt gyors visszaesés, és hirtelen felfutás is. Az árfolyama folyamatosan, és nagymértékben változott, napról napra akár több százalékot is. Egyszóval az Alap: kockázatos. Ha nem jól viseled az ilyesmit, akkor semmi gond, de ez nem neked való.

A gyerek tehát egyelőre gyorsan és szépen fejlődik, jó ránézni, de még nagyon fiatal. Figyeljük tovább, hogy mi történik vele!

3 Aranyérem. Kevés?

Véget ért a Pekingi Olimpia, és Magyarország nagy részét csalódással töltötte el az eredmény, mert a magyar delegáció kevesebb érmet, azon belül is aranyat hoz haza, mint azt a többség gondolta.

Sportszakmai, sportpolitikai, dopping, stb. oldalról nincs elegendő rálátásom az eseményekre, és ennek a blog-nak nem is tisztje erről véleményt alkotni. Az adatok, és a befektetés-hozam oldaláról viszont annál inkább.

Az olimpia kezdete előtt sok barátommal, ismerősömmel tippelgettünk az érmek – elsősorban az aranyak – számát tekintve, mint ahogy tette szinte az egész ország. Pekingbe menő ismerőseim voltak a legpesszimistábbak, ők éppen 3-4 aranyat tippeltek, de még én is borúlátónak számítottam 5 arany-os tippemmel, mert a legtöbben 7-8-ra számítottak. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen a sport iránt leginkább elkötelezettek, a legnagyobb rajongók érezték leginkább, hogy mi a realitás.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem most értünk el gyenge eredményeket, hanem korábban teljesítettünk felül. Ezt számokkal is szépen alá lehet támasztani. Egyébként a négy évvel ezelőtti teljesítményünkkel a hagyományos éremtáblázaton az előkelő 10. helyet tudtuk volna elérni. Ez jól jelzi, hogy elsősorban Kína hatása miatt, nőtt az érmek, elsősorban az aranyérmek koncentrációja. Ha bölcsek vagyunk, most értékeljük csak igazán a korábbi sikereket, vagy az olyan sportágakat, ahol versenyzőink meg tudták ismételni győzelmüket, régebben az úszás, vagy a vívás, illetve a kajak-kenu és vízilabda még ma is.

Hogy mennyire nem kell szégyenkeznünk, és még a mai napon is bőven felülteljesítjük a nagy sportnemzetek szinte mindegyikét ahhoz érdemes egy kicsit a számok mögé nézve. Ehhez elegendő az éremtáblázatot kicsit jobban megvizsgálnunk. (kattints a képre)


Mielőtt a magyar eredményekkel foglalkozunk, nézzünk meg néhány igencsak szembeötlő számot. Kína elsőre elsöprő győzelmet mutat, de látható, hogy náluk túlsúlyban vannak az aranyak, az összes érmet tekintve pedig már egyenesen lemaradtak az aranyaknál második helyezett Egyesült Államok mögött.

A kínaiak szemmel láthatóan arra mentek, hogy a hagyományos éremtáblázaton nyerjenek, az első helyekre koncentráltak, és úgy nevelték ki olimpikonjaikat, hogy a legjobbat kiválasztották, és beléfektették a legtöbb időt, energiát, és persze pénzt. Erőfeszítéseiket komoly siker koronázta, mert toronymagasan nyerték az ún. hivatalos, vagy hagyományos éremtáblázatot. Ebben az aranyak száma alapján történik a besorolás, egyenlő számú első helye esetén az ezüstérmek, majd a bronzérmek száma dönt.
Ez a besorolás érezhetően túl nagy súlyt ad az aranyérmeknek, ezért érdemes alternatív rangsorolási módszerek alapján is megvizsgálni az eredményeket. Az egyik, az összes érem számát veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy az a dobogó melyik fokát jelenti. (kattints a képre)


Ez sem túl szerencsés, hiszen nem lehet ugyanúgy értékelni a különböző színű érmeket.

További két, általam kitalált értékelési módszert találtam ki. Egyik sem túl szofisztikált, de talán szerencsésebbek, mint a fenti kissé egyoldalú, vagy érmesekkel túlságosan is demokratikus megoldások.

Az egyik ilyen az F1 szabály, ami az első három helyezettnek pontosan úgy adja a pontokat, ahogy a Forma-1-ben, vagyis az első 10, a második 8, a harmadik 6 pontot kap.

A másik, talán a legjobb módszer, ha a helyezésekért sorrendben 3-2-1 pontot adunk.

Mindkét módszer alapján megnéztem, hogy népességarányosan, illetve GDP arányosan (ami lehetővé teszi az él vagy akár a tömegsport bőségesebb finanszírozását).

Az F1 módszer alapján az Egyesült Államok, ha nem is testhosszal, de magabiztosan vezeti a listát Kína előtt. Az első tízben még feltűnő, hogy Ausztrália megelőzi az egyébként négyszer akkora lakosságú Németországot. Továbbá látványos, hogy Franciaország három helyet ugrik előre, ezzel ellensúlyozva az ezüstökhöz képest gyér számú aranyak miatti balszerencséjüket. A magyarok 22.-ek a listán, ami egyetlen helynyi visszacsúszás, a hagyományos táblázathoz képest. (kattints a képre)


Sosem lehet teljesen objektív az érmek súlyának meghatározása, de az, hogy az ezüst 80%-át éri az aranynak talán kicsit erős. Ezért nézzük meg az eredményeket a 3-2-1 szabály alapján. (kattints a képre)


Itt ismét Kína vezet, de csak egy hajszállal. Akár ha csak egyetlen arannyal kevesebbet szereznek (vagy az Amerikaiak többet, lásd a 4*100 váltók), akkor teljesen megegyező lenne az állás. De a sportban nincsen „ha”, az általam legjobbnak ítélt értékelési módszer alapján Kína nyert, de sokkal szorosabban, mint az eredeti éremtáblázaton tűnik.

Akárhogy is nézzük, az biztos, hogy Kína és az Egyesült Államok a két legnagyobb sportnemzet (és hamarosan szinte mindenben ők versenyeznek majd az első helyért, nemcsak ami sport), és az előbbi nagy ütemű felfutása a sportban is lenyűgöző. A harminc éve teljesen elzárt, olimpiai eredmény nélküli ország katapultált az első helyre.

Érdekesség, hogy ha az EU-t egységesként kezelnénk, akkor bármelyik alternatív számítás szerint kétszeresen veri meg bármely más országot.

Ami még feltűnő, az a 3-2-1 listán Nagy-Britannia 4. helye, ami komoly előrelépés nekik, és egyben az EU kimagaslóan legjobban teljesítő tagja lett. Az EU-n kívül pedig Ausztrália 5. helye is szembeszökő.

Nem lenne szerencsés, ha a nálunk sokkal több pénzzel és/vagy lakossággal rendelkező országokkal közvetlenül összemérni magunkat. Magyarországhoz hasonló országok teljesítményét a leginkább az alábbiak szerint lehet kikristályosítani.

Nézzük meg a két fenti számítást népességarányosan.

Az F1 számítás szerint semmi szégyenkeznivalónk sincs. A 87 érmet szerzett ország közül a 21. helyet szereztük meg, és a legtöbb előttünk álló ország kis nemzet, ahol már 1-2 érem megszerzése is a táblázat élére repítheti őket. Az előttünk lévő országok közül a futófenoménnel megáldott Jamaika, valamint Ausztrália teljesítménye az igazán szép. A hasonló sorsú, környező országok közül csak Szlovénia és Fehéroroszország teljesített nálunk szignifikáns mértékben erősebben, és mögöttünk van Csehország és Lengyelország is, akárcsak Bulgária, Románia, vagy a hagyományos éremtáblázat 11. helyezettje, Ukrajna is. (kattints a képre)


A 3-2-1 számítás alapján ugyanígy állunk, a hozzánk hasonló lakosságszámú országok szinte mindegyikét könnyedén megelőzzük, például Csehország, Belgium, Svájc. (kattints a képre)


Érdemes megnézni még azt, hogy GDP arányosan hogyan teljesítünk, hiszen sokan vélhetően a pénzhiányt fogják felhozni a többség várakozásához képest gyengébb eredmények okaként.

Az F1 pontozást nézve itt kicsivel hátrébb csúszunk, de 204 induló, és 87 érmet szerzett országból így is a 26. helyen vagyunk. A lista elején ugyan Mongólia és Jamaika áll (az utóbbiban voltam egy napot jó néhány éve: nagyon-nagyon szegények), de utána a sorrendet néhány egzotikus ország kivételével a volt Keleti-Blokk uralja. Az első harminc helyezettből 19 (!) volt szovjet tagköztársaság vagy Varsói Szerződés tag, csak a csehek és a lengyelek maradtak ki, de ők is a lista első felén találhatóak. (Ha a régi időszaknak más nem, legalább az élsport szervezett támogatása pozitív tényezője volt – Kína is ennek köszönheti jelentős részben sikereit) (kattints a képre)


A 3-2-1 kalkuláció alapján is nagyon hasonló képet kapunk, itt egyébként 3 helyet előrébb tudunk végezni.
Mondanom sem kell, hogy a fejlett országok mindegyike mögöttünk végez, az EU 2004-es bővítése előtt tagországai jócskán le vannak maradva mögöttünk. Az első ötvenbe csak a 44., 47. és 48. helyen álló Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia tudott bekerülni. Érdekesség még Ausztrália 33., és Kína 35. helyezése. Az Egyesült Államok, és Japán a lista legalsó részén kapott helyet. (kattints a képre)


(A témakörről egy jó összefoglaló található Antal Dániel blog-ján)

Az élsport (és annak eredményessége) befektetés. Pénzben, és időben. Nézzünk meg két példát, amely a fenti listákon komoly eredményeket ért el ezt az elvet vallva, pedig volt idő, amikor nekik is megvolt az okok a kétségbeesésre.

Nagy-Britannia és Ausztrália

Ausztrália az 1976-os, Montrealban rendezett olimpia után volt kénytelen aranyérem nélkül hazakullogni, míg az Egyesült Királyság 1996-ban, mindössze egyetlen aranyat kapott. A csalódás hatására mindkét országban igen komoly hangsúlyt kapott a sportra való nevelés, a kissé talán ellustult fejlett piacgazdaság gyermekei számára.

Mindkét ország olyan komolyan vette a sport programját, hogy meg is kapta az olimpia rendezési jogát 24, illetve 16 évvel programjuk elindítása után. Emellett az élsportban is jelentkeztek az eredmények, a mostani listán is az előkelő 4.-6., illetve az F1 és az 1-2-3 pontozás alapján 4.-5. helyet szerezték meg, a stabil dobogós Oroszországtól sem messze lemaradva.

A siker két tényezője a ráfordított összeg, és a tervezés, évtizedekre előretekintve. Ausztrália, vagy Nagy-Britannia esetén a kettő közül az elsőnek volt nagyobb szerepe, míg a keleti országok a mai napig az évtizedes tervezés maradványainak köszönhetik sikereiket.
Bár Oroszország, de akár hazánk esetén azért a maradványok utáni lecsúszás érezhető.

(Ausztria, Belgium, Szingapúr pedig hiába nagyon gazdag országok, kevésbé érdekli őket a nyári olimpia, így hiába van pénzük, a tervezés hiánya gyenge eredményeket hoz.)

Ha szeretnénk Ausztráliához, vagy Nagy-Britanniához hasonló eredményeket elérni, (arányosítva a saját lakosságunk, vagy gazdaságunk méretéhez képest már most hasonlóan állunk), más szóval visszatérni az 1992 előtti időszakra, akkor komoly erőforrásokat kell megmozgatnunk, és legalább három olimpia múlva fogjuk érezni az eredményeket, csak úgy mint a Britek. Ez nemcsak pénzbeli erőforrásokat jelent, hanem rengeteg időt, és energiát. Sokkal több gyereknek kell kedvet csinálni a versenyszerű sporthoz, és ez elsősorban nem pénz, hanem elhatározás kérdése.

Csak úgy mint azok a befektetések, amikről ez a blog szól, a két kulcstényező:

Befektetés kockázatos eszközökbe (hiszen a befektetett pénz megtérülését a sportban sem garantálja semmi)
Idő, amíg ezek a befektetések beérnek (mert mint láthattuk, néha évtizedek is kellenek a sikerhez, de ha sikerül, bőven „megtérül”)

Megéri ezeket az erőfeszítéseket az, hogy több aranyérmünk legyen? A kérdés nem is olyan könnyű, és ezt nyilván az ország lakossága dönti el. A saját véleményem, hogy ez nemcsak ennyit, hanem ennél sokkal-sokkal többet is megér. Megér annyit is, amennyit Ausztráliának és Nagy-Britanniának is megért: hogy saját olimpiát rendezzünk. Nagyon nehéz lenne, de meg tudjuk csinálni. A magam részéről ezért vagyok pártoló tagja a Budapesti Olimpia mozgalomnak.

Mert szerintem az, hogy egy nemzet visszanyerje az önbecsülését, bármennyi pénzt megér.

Aki csalódott az olimpiai szereplésünket illetően, annak küld tovább ezt a bejegyzést.

Befektetői Viselkedés

Egy érdekes cikk jelent meg a Portfolión (valószínűleg csak néhány napig lesz elérhető). Az alapkezelői döntéshozatal pszichológiájáról van benne szó. Néhány idézet:

"A pénzügyi viselkedéstan az a kutatási terület, amely a pszichológia segítségével próbálja a tőkepiac anomáliáit megmagyarázni."

"a piac mozgásai az egyes befektetők viselkedésére vezethető vissza, ami potenciális lehetőséget hordoz magában."

"nem feltétlenül kell kitalálnunk a piac jövőbeli irányát, elég ha csak a piac többi szereplőjét követjük."

A pénzügyi viselkedéstan és a technikai elemzés nem ugyanaz, de a kapcsolódási pontok száma magas és igencsak erősek. A cikk által idézett szakértők feltalálták a spanyolviaszt. Ezeket az alapelveket, nagyon sokan alkalmazzák, mi is, nagyon régóta, Japánban már lassan 400 éve.

Garantált Telitalálat a Hatoslottón?

Hogy mi köze a hatoslottónak a befektetésekhez? A bejegyzés végén el fogom árulni, de erősen javaslom, hogy az egészet olvasd el.

Ahogy mondani szokták: a lottó a hülyék adója, hiszen a szelvény megvásárlásával biztosan egy olyan játékban veszel részt, ahol a nettó nyereséged valószínűsége 0 Ft alatt van. Például ha az ötöslottón, akár már az eddigi rekordnak számító közel 5,1 mrd Ft-os nyereményt célzod meg és megveszel egy db (200 Ft-os) szelvényt, az esélyed majdnem 1:44 millióhoz. Így a várható kifizetésed 115,88 Ft, ami jóval kevesebb, mint a szelvény ára. Az esetek többségében még ennél is rosszabb esélyekkel játszol.

Mostanában viszont a hatoslottón olyan időszakban vagyunk, ami még soha nem fordult elő. Az eheti főnyeremény 1 mrd 950 millió Ft, az rekord ennek a játéknak a történetében, talán még reálértéken is. Ha a fenti számítást elvégezzük, akkor a 239,41 Ft-os átlagos kimenetelt kapjuk, ami magasabb mint a szelvény ára, vagyis a nettó szelvényenkénti nyereséged majdnem 40 Ft! Másképpen megfogalmazva: minden egyes szelvény megvásárlásával a valószínűségek alapján 40 Ft nyereségre teszel szert. Ha 10 db-ot veszel akkor 400 Ft, ha 10 000 db-ot, akkor 400 000 Ft a várható a nyereséged. Ugyanakkor ez a "várható nyereség" még 10 000 szelvény vásárlása esetén is csak 0,12%-os esélyt jelent arra, hogy nyersz, míg annak az esélye, hogy a 400 000 Ft csak ablakon kidobott pénz: 99,88%. Viszont ha az elenyésző esélyű kimenetel jön be, a 400 000 Ft-tal szemben majdnem 2 milliárd forint áll.

Meg lehet-e tenni, hogy a 0,12%-unkat akár 100%-ig növeljük? Elméletileg mindenképpen. Ehhez az összes létező kombinációt meg kell játszani, amelynek száma valamivel több mint 8 millió. Az összes szelvény ára kicsivel 1 mrd 629 m Ft felett van, vagyis a nettó, és egyben garantált nyereségünk elméleti szinten majdnem 321 m Ft, ráadásul mindenfajta kockázat nélkül.

Érdemes egy kicsit elmélázni azonban az összes variáció megjátszásának gyakorlati nehézségein. Több mint 8 millió különböző szelvény kitöltése emberfeletti logisztikai és szervezési feladatot jelent. Már a szelvények beszerzése is problémákba ütközhet, mivel a lottózók ennek a mennyiségnek csak a negyedét szokták értékesíteni az egész országban (persze van online fogadás, de akkor a számítógépes kapacitások jelentenek elképesztő mértékű kihívást). A kitöltése időigényére a gigantikus a legjobb szó. Ha egy szelvény kitöltése ellenőrzéssel és nagy jóindulattal 30 mp-be telik, akkor mindösszesen 67 876 munkaórára van szükség. Ha valaki a hét elején kapcsolt és képes volt nagyon sok olyan embert találni, aki 5 napon át napi 12 órán keresztül szelvényeket töltöget (és ebbe még nem számoltam bele a WC, ebéd, és egyéb szüneteket), akkor is 1131 munkatársra lesz szüksége. 800 Ft-os - igencsak nyomott - bruttó óradíj mellett is ez 54 m Ft feletti költséget jelent. Számoljunk a szervezési és szállítási feladatokra még 20 m Ft-ot, ebben az esetben az összköltség 75 m Ft alatt marad. A fenti biztos nyereményből levonva a nyereség még mindig több mint 246 m Ft, ráadásul egyetlen hét munkájáért. Lépjünk azon túl, hogy a gyakorlati megvalósítás, tekintettel az idő rövidségére nemcsak pénz kérdés, és súrolja a lehetetlen határát.

Valami hiba mégiscsak belecsúszott a számításainkba.

Elfelejtettük, hogy nem egyedül játszunk a lottón. Ha a mienken kívül csak egyetlenegy nyertes szelvény találnak, akkor a közel 2 mrd Ft-os bevételünk azonnal a felére, 1 mrd Ft alá csökken, miközben költségeink a már említett 1,63 mrd Ft + 75 m Ft felett maradnak. Hiába áll az egyik oldalon közel 250 m Ft-os nyereség, ha előfordulhat, hogy majdnem 730 m Ft-ot is bukunk az ügyön. Ráadásul akkor még nem is említettem, hogy kettőnél is lehet több telitalálatos szelvény.

Mekkora az esélye, hogy a mienken kívül is lesz más telitalálat? Nem találtam pontos adatokat arról, hogy mennyi a jellemzően értékesített haoslottó szelvények mennyisége, de a Szerencsejáték Zrt. bevételi bontás adatai alapján heti átlagban kicsivel több mint 2,5 m szelvényt adnak el országszerte. Ezek között nyilván van átfedés, hiszen nem mindenki játszik különböző variációkkal. Azt is figyelembe kell venni, hogy magasabb nyeremény esetén többen játszanak, viszont a nyári szabadságolási időszak idején vélhetően kevesebben. Mindezek alapján én erre a hétre 2 720 000 eladott szelvénnyel kalkuláltam, így annak az esélye, hogy valaki más is nyerjen 26,72%. Ezzel a számmal kikalkulálva az esélyeket azt kapjuk, hogy a nettó várható nyereségünk töb mint -13 m Ft lesz. Nagyobb eséllyel lesz ugyan a nyereségünk majdnem 247 m Ft, de számottevő eséllyel veszíthetünk 728 m Ft feletti összeget is. Ráadásul ebben az esetben még nem is számoltam a 3-4-5...nyertes szelvény számmal. Ha még ezeket nem is vesszük figyelembe, akkor is maximum 2 576 000 szelvénynek kellene játékban lenni ezen a héten, ha a fenti átfedési feltétel igaz.

Értelemszerűen egyetlen vagy kevés számú szelvény megvásárlásakor is a fentiek miatt az esélyeink nagy valószínűséggel inkább a negatív összegű játék irányába mutatnak. Azt mindják, hogy sokan a számisztikát felhasználva (pl. 13-as szám), vagy gyermekeik hónapon belüli születési dátumát beikszelve (így sokkal több a 32 alatti szám) játszanak. Ha ezektől látványosan eltérve teszünk számokat, akkor valamelyest növelhetjük az esélyünket arra, hogy nem másvalakivel kell osztoznunk az amúgy sem túl jó esélyű telitalálatos nyereményünkön. Ennek hatását persze lehetetlen felmérni. Valamelyest javítja az esélyeinket, hogy nemcsak telitalálat van, lehet nyerni 5+1, 5, 4, 3 találattal is, de ez kevés ahhoz, hogy átbillentse a mérleget.

A lottó tehát továbbra is marad a hülyék adója, még ennyire kedvező feltételek mellett is. Ha már valaki rendszeres lottózó, akkor most semmiképpen se hagyja ki ezt a hetet. Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok. Ezen a héten is megtettem, de gépi számokkal, a számisztikát hanyagoltam :)

De mi köze ennek a befektetési területhez?

Először is ha a lottónyertes olvassa ezeket a sorokat, akkor szívesen adok tanácsot a pénz befektetésében. ;)

Ami a párhuzam a fentiekkel:

Arbitrázs: Azt hívjuk arbitrázsnak, amikor pénzügyi piacokon biztos nyereségre tehetünk szert. Például ugyanaz a részvény 50 EUR Frankfurtban, és 50,2 EUR Párizsban azonos időpillanatban. Ha elég olcsó brókerünk van, és elég gyorsan is vagyunk frankfurti vásárlással és Párizsban történő eladással rizikó nélküli nyereségre tehetünk szert. A hatoslottó mostani kifizetése miatt elsőre arbitrázs lehetőségnek tűnik, de valójában rejtett vagy nem rejtett tényezők miatt nem az. A mai villámgyors pénzügyi piacokon csak több tízmillió dolláros számítógépes kapacitással van lehetőség ilyen ügyleteket rendszeresen bonyolítani.

Valószínűségek: Bármilyen befektetési döntést hozunk meg, a fentihez nagyon hasonló gondolatmeneten kell végigmennünk. El kell fogadnunk a valószínűségi megközelítést, és ezekkel súlyozva kell mérlegelnünk. Megnézzük az egyes kimeneteleket, ezek esélyét, és a hozzájuk tartozó be és kifizetéseket. Ha az egyenlet végén pozitív számot kapunk, akkor léphetünk tovább, de még akkor is meg kell vizsgálnunk, az egyéb módosító tényezőket. Például vehetünk egy részvényt 50 EUR-n, 48 EUR-nál stoppal, és 60 EUR előre meghatározott (nem ajánlom, de a példa kedvéért nézzük meg) kiszállási ponttal. Ha a két esetnek 50-50% lenne az esélye, akkor: 50%*-2 + 50% * 10 = 4 EUR a lehetőségek "eredője". De figyelembe kell venni annak is a lehetőségét, hogy az árfolyam átugorja a 48 EUR stop szintet és veszteségünk, az előre kalkuláltnál nagyobb lesz. Minden nagy hedge fund és befektetési alapkezelő úgy ért sikereket, hogy a kockázat-hozam párost és az ezekhez tartozó valószínűségeket, minél jobb mennyiségi és minőségi úton határozta meg.

A bejegyzésben szereplő információkat a www.teletipp.hu, valamint a www.szerencsejatek.hu oldalról szereztem, nincs garancia arra, hogy azok valósak, vagy ezek alapján jó következtetést vontam le. Hangsúlyozottan nem ajánlom senkinek a nagyszámú vagy nagyértékű szerencsejátékot, maximum néhány száz Ft értékben a "remény-szelvények" vásárlását.

Soros lehetne a világ leggazdagabb embere?

Ahogy frissítettem a második Alapozó előadásunk leírását, és néhány szót beleírtam Soros Györgyről, akiről egyébként röviden beszélünk is az előadás során, egy érdekes kérdés merült fel bennem. Miért van az, hogy minden idők egyik legdörzsöltebb spekulánsa, bár elképesztő vagyont halmozott fel, jócskán elmarad például Warren Buffett-től a leggazdagabb emberek listáján?

Az egyik ok a viszonylag késői kezdés. Soros majdnem 40 évesen indította saját valóban spekulánsi karrierjét, amikor a vele egykorú Buffett már több mint 15 éve űzte az ipart. Így hiába ért el nagyjából hasonló hozamokat mint az Omahai Bölcs, "lemaradását" nem tudta behozni.

A másik ok, pedig a főként Nyílt Társadalommal kapcsolatos szervezetek jótékony célú támogatása. Egyes források szerint Soros 20 év alatt kb. 5 milliárd dollárt adományozott. De mi lett volna, ha az összeget befekteti?

A kérdésre rendkívül nehéz még megközelítő választ is adni. Még ha a fenti számok helyesek is, akkor is több bizonytalansági tényező is van a képben.

1. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor és milyen összegeket adományozott.
2. Nem tudjuk, hogy milyen hozamot ért volna el a többletbefektetéseken.
3. Valamint nem tudjuk, hogy a többletbefektetések nagysága mennyire korlátozta volna le a lehetőségeit.

De azért a számokkal el lehet játszani...

Az első pont kapcsán egy lineárisan növekvő adományozási összeggel kalkuláltam, a visszatekintő átlagos hozamok és a jelenlegi vagyona alapján.

A második pont kapcsán 5 verzióval számoltam. Bár Soros éves átlagos hozamai 20% feletti tartományban vannak, én óvatosan 5-10-15-20-25% forgatókönyvekkel kalkuláltam.

A harmadik pontot szinte lehetetlen jól modellezni, itt azt vettem számításba, hogy a kilencvenes évek végén 20 milliárd dollár felett ütközött túlméret miatti nehézségekbe a Quantum Fund atyja, így ebbe egy növekedést lassító korrekciós tényezőt tettem.

Persze az egészet többféle variációval végignéztem, végül ezt találtam a fiktív valósághoz legközelebbinek.


A legvalószínűbb, hogy hozamai szelídültek volna az utóbbi években, még akkor is, ha 2006-os, 8,8 mrd dolláros vagyonához tavaly 2,7 mrd dollárt keresett, így a 15%-os hozamot tartom a legvalószínűbbnek. Ez alapján mai vagyona a Nyílt Társadalom Intézet nélkül éppen átlépné a 38 milliárd dolláros határt. Mégis úgy gondolom, hogy így döntött bölcsebben, hiszen tevékenysége nagy mértékben hozzájárult számos demokrácia kiépítéséhez.
Ha képes lett volna megtartani a 20%-os vagy afeletti hozamokat, akkor pedig ma a világ leggazdagabb embere lenne. De mindez csak a feltételes mód világába tartozik, ki tudja, hogy mi más került volna a képbe, ha Soros másként dönt tevékenysége felől.

Hogyan lehetséges, hogy a jelenlegi és a táblázatban szereplő fiktív vagyon eltérése négyszeres? A magyarázat az "újrabefektetés csodájában" rejlik, vagyis a 20 év alatt felhalmozott tőke viszonylag magas hozam mellett, a nyereségek visszaforgatásával többszörös eltéréseket képes okozni. Számos gazdag és szegény ember között ez az egyetlen faktor jelenti a válaszvonalat.

Hogyan volt képes Soros és más Hedge Fund-ok ilyen kiugró hozamokra? Pontos választ nem adhatok, ők is évtizedek alatt fejlesztették ki tudásukat és stratégiájukat. De hamarosan a Hedge Fund stratégiákról egy kicsit bővebben fogok...eddig tőlem nem látott módon információkat átadni. Részletek a hírlevélben, ha eddig nem iratkoztál fel.

---

ez is egy érdekes cikk, végre magyarul a legnagyobb HF-ok világáról:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=99612

(csak pár napig érhető el)

+ emlékeztetnék mindenkit a linkgyűjteményre:

hedgefund.lap.hu

Politikus = Jó befektető?

Itt a Blog-ban már többször elemeztem politikusaink pénzügyi, befektetési szokásait.

A milliárdos miniszter és a hitelkártya tartozás
Politikusaink befektetési szokásai

Ezúttal a tengerentúli, vagyis az amerikai elnökválasztás két fő esélyesének befektetési portfolióját vizsgálom meg. Az elvárás a világ legnagyobb tőzsdéit tömörítő országában nem kicsi velük szemben.

A Demokrata Párt jelöltje, Barack Obama lendületéhez képest igen visszafogott befektetésekkel rendelkezik. Ebben talán közrejátszik az, hogy szeretné még az üzleti befolyás gyanúját is elkerülni. Korábban ugyanis két olyan vállalat részvényei is birtokában voltak, amelyeknek köze volt kampánya egyik támogatójához. Ezért ezeket eladta és most portfoliója nagyrésze fix kamatozású, pénzpiaci befektetésekből áll. Ezeket szemmel láthatóan tudatosan tervezi, van köztük nyugdíj előtakarékosságra szánt is, és külön félretettek gyermekeik majdani felsőfokú tanulmányaira, nem is keveset: több mint 200 000 dollárt. A fiatalnak számító szenátor vagyona 4 millió dollár környékén van, és ezzel természetesen nem számít gazdagnak kollégái körében. Bevételei jelentős része könyveiből származik. Bár láthatóan érett módon foglalkozik befektetéseivel, egy amerikai cégekbe fektető részvényalap, akárcsak egy index ETF megnyugtató lehetne választói számára, hogy bízik országa jövőjében.
(forrás)

A Republikánusok színeiben induló John McCain vagyona közel tízsszerese riválisának. Ezt azonban nem saját bevételeinek, hanem feleségének, Cindy-nek köszönheti, aki Arizona egykori leggazdagabbjai között számon tartott sörforgalmazó cég tulajdonosának a lánya. A nagyobb vagyon úgy tűnik, nagyobb óvatlansággal is együtt jár. A McCain házaspár töbszázezer dollárt tart hitelkártya számlákon, amelyek kamata 20% feletti, miközben vagyonukból bőven ki tudnák fizetni ezt a tartozást. McCain és neje ugyanakkor komoly részvénypakettekkel is rendelkezik, és ingatlanjaik is vannak. (forrás)

Az ideális megoldás az lenne, ha Obama tervezettségét és tudatosságát lehetne elegyíteni McCain bátrabb, kevésbé szégyellős megoldásaival.

Azt gondolod, hogy csak a politikusok keresnek pénzt rajtad? Nos, neked is lehetőséged van pénzt keresni a politikusokon!

---

Az amerikai piacon is befektető BWM Meggyőzően Kockázatos Alapról további információkat tetünk fel, ami egy szimpla böngészőből is megnézhető:

Prezentáció

Videó az Alap bemutatkozó előadásáról (aki nem unja még a szövegelésemet, az itt a hangomat is hallhatja)

Bűn és bűnhődés - a nagy magyar adótragédia

Nagyon jó cikk, mindenkinek javaslom, hogy olvassa el! Bűn és bűnhődés - a nagy magyar adótragédia:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=98564

1470 Ft??? Szó sem lehet róla!

Az egyik kedvenc kiadványom a 100 leggazdagabb emberről szóló összeállítás. (tavaly is írtam róla) Minden évben megveszem és most már szépen elrendezve sorakoznak egymás mellett a polcomon 2002 óta. Idén is kijött a legfrissebb lista, így lesétáltam a legközelebbi újságoshoz laza öltözetben (farmer, pulóver). Kérem a magazint az újságostól, aki közli velem:

- 1470 Ft-ba kerül! Biztosan adjam?
- Persze, szeretném megvenni.
- Csak azért mondom, mert eddig mindenki aki kérte, húzta a száját, hogy milyen drága.
- Tény, hogy nem olcsó, de ekkora összeg még nem a világ.

Fizettem és távoztam. Ahogy sétáltam vissza, kivételesen nem lapoztam bele az újságba, hanem az iménti megjegyzésen gondolkoztam.

Vajon kik azok, akik megveszik az ilyen jellegű kiadványt?

Cseppet sem tudományos módszerrel az alábbi két csoportra osztottam fel a 100 leggazdagabbakról szóló magazin vásárlóit:

1. A kíváncsiak. Ők nem szeretnének viszontlátni magukat a leggazdagabb 100 között, vagy nem hisznek benne, hogy valaha odakerülnek, de érdekli őket, hogy ki van a listán, és hogyan élnek.

2. A tanulni vágyók. Ők örülnének neki, ha egy hasonló listára felkerülhetnének, és szeretnék jobban megismerni a leggazdagabbakat, hogy ötleteket, hozzáállást, de legfőképpen inspirációt merítsenek az újságból.

Akik az 1. csoportba tartoznak, azoknak valóban sok az 1470 Ft. De még 100 Ft is sok lenne. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy tavalyhoz képest alig van új szereplő a listán, de még a helyezések között is igen kevés a számottevő változás. Az érdekességekről a neten található cikkekből úgyis értesülhetünk. Mindenki tudja, hogy kinek van magángépe, ki kapott helikoptert a születésnapjára, ki az aki Spanyolországban golfozik, és még sorolhatnám.

Akik pedig a 2. csoportba sorolják magukat, azoknak 1470 Ft nevetségesen kevés. A gyakorlati tudásanyag, és legfőképpen az inspiráció ennek a sokszorosát éri. Nemcsak a mostani listáért, hanem szinte bármelyik hasonló jellegűért.

Csak remélni tudom, hogy a többi újságosnál kevesebben csodálkoztak rá az árra, és nem az 1., hanem a 2. csoportba tartozik a kiadvány iránt érdeklődők többsége. Az önmagában természetesen nem baj, ha valaki az első csoportba tartozik, az életcéljai függvényében ezt mindenki maga dönti el. De ha az 1. csoportban van ÉS mégis kíváncsi a listára, de még drágának is tartja, az már probléma.

Durván hangzik?

Annak is szánom. Ha úgy gondolod, hogy az 1470 Ft sok, és az újságosnál inkább mégsem nyitod ki a pénztárcádat emiatt, akkor ez a blog sem neked szól.

Az az érdekes, ami másoknak érdekes

A hétvégén a Poszt-on voltam Pécsen. A Dzsámi előtti téren egy könyv vásárt rendeztek be, és az egyes kioszkok előtt viszonylag nagy, de azért még szellős tömeg nézegette a könyveket. Ám az egyik kis fabodé mellett sokkal többen álltak, és szemmel láthatóan egy irányba néztek. Ez a téren lévők nagy részének a figyelmét felkeltette, és anélkül, hogy tudták volna mi van ott, mindenki kíváncsian próbált közelebb férkőzni, így a kb. 20 fős tömeg szinte másodpercek alatt 50-60 főssé nőtt. Én sem bírtam magammal és próbáltam kideríteni, hogy mi lehet amire ennyien kíváncsiak. Végül kiderült és gyorsan készítettem is egy képet:

A tőzsdei árfolyamok is gyakran így működnek. Sokan nem tudják mi van egy-egy részvény teljesítménye mögött, de mások kíváncsisága (az emelkedő árfolyamok) őket is vásárlásra sarkallják, ami öngerjesztő folyamatként gyűrűzik tovább. Előbb vagy utóbb persze kiderül az igazság, van-e tartalom az érdeklődés mögött (ha pl. Kertész Imre ült volna ott), vagy nincs értékes fundamentum (mint jelen esetben, Uri Geller). Ahhoz azonban, hogy meglovagoljunk egy hangulatváltozást, rövid és középtávon nem feltétlenül kell belső érték, és erről (is) szól a technikai elemzés.
Hasonló jelenséget lehet megfigyelni egy-egy üdülőhelyen lévő sétányon nyáron, amikor több étterem zsúfolásig megtelt, gyakran még sorok is állnak, hogy leülhessenek, míg más éttermek konganak az ürességtől. Egy vendéglátós ismerősöm mesélte, hogy ha kb. 7 óráig nem ülnek sokan az étteremben, akkor az már másokat is el fog riasztani, és aznap estére már nem várható nagy forgalom. Pedig lehet, hogy éppen ott a legjobb a konyha.

Ha Uri Geller csodát - állításával ellentétben - nem is tud tenni, azért van amivel képes lenyűgözni a szkeptikusokat is. Kanálhajlító showman-ünk ugyanis 61 felett jár, de élőben nem néz ki 45 évesnél többnek. Minden elismerésem. Tényleg.
Ahogy a színház felé vettük az irányt a tömeg tovább nőtt, és távolodva a helyszíntől a hisztéria jeleként néhány gyerek egy kanállal rohant a dedikálás felé...nem mentünk vissza, hogy megnézzük. Remélem nem baj.

---

Sok ügyfelünk és ismerősünk kérdezte csodálkozva, hogy miért nem vagyunk tagjai a BAMOSZ-nak, a hazai alapkezelők szervezetének. Eddig azért nem voltunk, mert első alapunkat még csak most indítottuk, de most már minden akadály elhárult, így tagok lettünk, és mostantól az alábbi oldalakon is elérhetőek az alap adatai: www.bamosz.hu

Még egy érdekesség a garantált alapokról.

Ez csak egy rövid poszt, aki június 3. környékén olvassa, az kattintson majd a lenti cikkre, csak pár napig elérhető. Ebben arról van szó, hogy a garantált alapokkal és konstrukciókkal nem csak az a gond, hogy drágák és hosszútávon nem adnak előnyt, de a segítségükkel gyakran a saját igényed helyett a bank igényét szolgálod ki.

"A bankok egyetlen dolgot akarnak a mostani környezetben: relatíve olcsó forráshoz jutni az egyre bővülő hitelezés finanszírozásához, és a konszolidáció előszeleként ügyfeleket szeretnének gyűjteni. A bankoknak tehát betét kell.(...)ha valaki véletlenül ellenállást tanúsítana a betétekkel szemben, akkor a fejéhez vágják az aktuálisan jegyezhető tőkevédett alap brosúráját - lehetőleg olyan erővel, hogy megszédüljön -, és beleültetik egy alapba, aminek a hozama például a világ azon társaságainak teljesítményétől függ, amelyeknek a logója piros színű (tisztelet a ritka kivételeknek). Puszta jó szándékból, meg azért a néhány milliárd forintnyi betétért, ami egy-egy alap jegyzésekor a bankhoz kerül. A struktúrában pedig szépen megfér egy relatíve olcsó betét által ígért garantált hozam és egy talán kevésbé ígéretes opció is."

Tehát, ha besétálsz a fiókba és befektetési lehetőséget keresel, akkor azért is ajánlhatják neked a legújabb garantált alapot, mert egyben adják el egy betéti konstrukcióval, amelynek a feltételei valószínűleg nem a legkedvezőbbek. Ők viszont kedvezően jutnak pénzhez. Az ilyen ajánlatoknál legyél háromszor olyan megfontolt, mint egyébként.

A cikk itt érhető el.

---

Nem tartozik szorosan ide, de akit érdekel a hazai befektetési kultúra, annak érdekes lehet:

Általában negyedévente a legfontosabb állami és civil szervezetek (pl. MNB, Fogyasztóvédelem, Öngondoskodás Alapítvány), akik érdekeltek a hazai pénzügyi és befektetési tudásszint fejlesztésében, konzultatív fórumot tartanak. Itt megbeszélik, hogy ki milyen programot visz a cél érdekében, és milyen eredményeket ért el, milyen tapasztalatai vannak. Innen indulhatnak el közös programok is, és itt születhetnek új ötletek arra nézve, hogy miként lehetne a lakosságot arra rávenni, hogy a pénzügyeit tudatosabban kezelje, és önmagát képezze a témakörben. Idáig egy ilyen rendezvényen vettem részt, és jövő héten lesz a második. Örülnék, ha a blog olvasói is adnának ötleteket az alábbiakra nézve:

- Miként lehetne a hazai lakosságot ösztönözni, hogy tanuljon a személyes pénzügyekről, és ezeket az ismereteket a gyakorlatban is felhasználja?

Ha van ötleted - tűnjön az elsőre bármilyen apróságnak is - küld el nekem ide: faluvegi@bwm.hu. Én pedig szívesen "elviszem" a felvetéseket a konzultatív fórumra. Mivel ennek időpontja jövő hét csütörtökön lesz, kérlek legkésőbb szerdán 16 óráig küld el ezzel kapcsolatos leveledet.

A régi, jól bevált...

Az egyik leggyakrabban elhangzó kétely az első befektetési alapunk indítása kapcsán az volt, hogy mivel csak most indulunk alapkezeléssel (hiába van 4 éves tanácsadási és 10 éves trading tapasztalat - többek között), túl korai beszállni, és ugyan tetszik nekik a hozzáállás és a lendületünk, látják is szakértelmet, de várnak 1-3 évet, hogy lássák hogyan teljesít az alap.

Azt kell mondjam, hogy teljes mértékben meg tudom érteni ezt az érvelést, még akkor is, ha nem feltétlenül racionális, hanem érzelmi-óvatossági oldalról közelíti meg a kérdést. Fogorvosból is szívesebben választjuk azt, aki 20 éve van a szakmában és már a szüleink fogát is ő tömte, mint egy egyetemről pár éve kijött ifjú titánt.

Első blikkre ellentmondani látszik az érvelésnek az alábbi cikk, angolul tudóknak. A lényege: több ezer jellemzően abszolút hozamú alap (hedge fund-ok, amelyek általában hasonló megközelítést alkalmaznak) adatait átvizsgálva 1996 óta a tanulmány szerzői arra az eredményre jutottak, hogy az új alapok éves átlagban kb. 6%-kal múlták felül a régieket, egyébként ez a tavalyi év folyamán is így történt. A fő ok minden bizonnyal a bizonyítani vágyás, a lendület, de legfőképpen a nagyobb kockázati szintekben keresendők. Egy fiatal alap kezelői szeretnének feltörni, ezért hajlandóak többet rizikózni (nem a társasjáték), míg egy régebbi szereplő kevésbé hajlamos kockára tenni, amit már elért. Az adatban az is közrejátszhat, hogy a régebbi és sikeres fund-ok elértek egy olyan méretet, ahol a teljesítményük már számottevő nyomás alá került, talán túl nagyok lettek a piacon. Fontos még kiemelni, hogy átlagos adatokról van szó, a közel 10 000 db-os hedge fund univerzumban valószínűleg százával találunk kivételeket is.

De a lényeg:

Figyelem! Az óvatossági megközelítés, és a fenti statisztika nem ellentétei egymásnak és nem is cáfolják meg egymást. Az adatok éppen azt mutatják, hogy egy új abszolút hozamú alap nagyobb valószínűséggel hoz magasabb hozamot, de nagyobb kockázatot és értékingadozást is kell vállalni érte. Ez nem való mindenkinek. Tehát az új alapok nem jobbak vagy rosszabbak, hanem (átlagában) kockázatosabbak és magasabb hozamot hoznak.
Ha ez részünkről rendben van, például azért mert tőkénknek csak a 10%-át szeretnénk kockázatos befektetésbe tenni (én 20-80% közöttit javaslok, minél több időnk van, annál feljebb), legyen az 1 000 000 Ft és annak 10%-a: 100 000 Ft, vagy akár 15 000 000 Ft és annak 10%-a: 1 500 000 Ft, akkor azt nyugodtan tehetjük egy teljesen új abszolút hozamú alapba is, nem egy van palettán, így nem feltétlenül mondhatjuk azt, hogy hazabeszélek.

De egy kicsit mindenképpen: a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap forgalmazási időszaka tegnappal elkezdődött, mostantól lehet új befektetést fogadni, és az Alap oldalának alján nyomon lehet követni annak alakulását is. Később, ha már több hónap eltelt, lesznek hozam adatok, táblázatok, majd kellő idő elteltével grafikon is.

Egy érdekes táblázat - Visszajelzés

Jó pár hete betettem egy táblázatot ide a blog-ba, és kértem, hogy írjátok meg a véleményeteket. Csak annyit árultam el, hogy egy hedge fund havi szintre lebontott teljesítményét mutatja. A táblázat:

A visszajelzések alapján hamar rájöttem, hogy egy igen nagy hibát követtem el, nemcsak most, hanem rendszeresen a blog-ban, Többször előfordult ugyanis, hogy feltettem egy-egy nyitott kérdést, esetleg feladványt, majd utána "megmondtam a tutit", vagyis kissé talán bölcselkedve kifejtettem a véleményemet. De szerintem senki sincs az általános igazság birtokában, így az ilyen jellegű kérdések a legtöbb esetben maximum egy eszmecsere kiindulópontjául szolgálhatnak. Most kifejezetten az volt a célom, hogy egy nagyon nagy ingadozású, de eredményes alap részletes teljesítményére ránézve megnézzük, hogy kinek mennyire elfogadható az ilyen jellegű befektetés. Hangsúlyozom, hogy minden amit itt olvashattok, a blog olvasói és az én személyes véleményem.

A fenti alap Bill Dunn nevéhez fűződik, aki egyike az egyik legrégebbi mechanikus (előre beállított, emberi véleményt és érzelmeket kiszűrő), trendkövető stratégiát alkalmazó befektetési programoknak. Az általa 25 év alatt elért valamivel több mint 13%-os éves eredmény jónak mondható, hiszen túlteljesítette a részvénypiaci átlagos hozamokat, éves szinten kb 3%-kal, ami ekkora idő alatt több mint dupla akkora tőkét jelent. 1-2%-kal a hosszútávú hedge fund indexhozamokat is megverte, ami nem látványos, de szignifikáns különbség. Szintén fontos kiemelni, hogy a fenti eredmények a díjak levonása utáni, nettó hozamok, tehát a valós teljesítmény efelett van.

Más megvilágításba kerül a táblázat, ha megnézzük az eredmények ingadozását is. A legjobb szó, amit erre használni lehet, az izzasztó. 7 olyan év is van, amikor veszteségel zárt az alap, kivétel nélkül mindegyikben 10% felettivel. A legrosszabb hónap 30% feletti mínuszt mutatott, de rajta kívül még három olyan hónap volt, amikor 20% feletti veszteség volt. Különösen szembetűnő amikor 4 hónap alatt a tőke több mint 45%-a "ledarálásra" került 1985-ben. Nagyon sok ideje tart a 2003-ban kezdődött, 40%-ot megközelítő Drawdown is, itt három egymást követő veszteséges év is volt. Az jól látszik, hogy 2002 végéig egyike volt a legjobb trendkövető stratégiáknak Bill Dunn módszere, utána viszont úgy járt, mint aki egy alagútban száguldozva megpördül az autójával, és nagy sebességgel hol az egyik, hol a másik falnak ütközött. Mostanra úgy tűnik, sikerült ismét egyenesbe hozni az autót. Nehéz felmérni, de első és második látásra is az az érzésünk, hogy az ilyen időszakok talán már nem természetes részei egy-egy hasonló stratégia eredményeinek.

Az igazi kérdés mégsem ez. Olyan kérdéseket helyénvaló inkább feltenni, amire nincs egységes válasz, és mindenkinek magának kell megválaszolnia. Például:

Elviselünk-e ehhez hasonló ingadozásokat a magasabb, de nem garantált hozam reményében lelkileg?
Ha igen, tőkénk hány százalékát tudjuk befektetni legalább középtávra, hogy általános anyagi helyzetünk rövidtávon ez ne befolyásolja?
Hol húzzuk meg azt a határt, aminél többet időben vagy drawdown-ban nem szeretnénk vállalni?

Mert az esetek többségében érdemes nagyobb ingadozásokat, drawdown-okat és kockázatot vállalni, de - többek között - a fenti kérdések tükrében ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha viszont ezek megválaszolásra kerülnek, sokkal könnyebb dolgunk van.

Reakciók:

"HA! valódi táblázat, és nem szórakozol az olvasóval valami szívgörbével :), akkor az, hogy brutál magas tőkeáttétellel mehet. -30%-ot csinálni egy hónap alatt... Ott rúgnám ki a tradert... :)"

Amennyiben ott és akkor abban a döntési helyzetben vagyok, lehet hogy én is. De amit előre nem lehetett tudni, ott és akkor az rossz döntés is let volna, mert közel 30%-ot csinált a rendszerük három hónap alatt, majd egy nem igazán elmozduló év után 72%-ot.

"És az a szakasz összesesen 4 hó alatt produkál -60%-ot... Szerintem nem valós az adatsor, mert vagy a tradereket rúgták volna ki, vagy a brókercég stoppolja a kereskedést, vagy bármi egyéb, de felfüggesztik az alapot... :)"

Nincs 60, de tényleg nagyon komoly visszaesés. A brókercég csak akkor függesztené fel a kereskedést, ha nincs elegendő letét, vagy nem tud kényszerlikvidálni pozíciókat.

"Ha valós, akkor nagyon szabad keze van a kezelőjének, kb 8-10x-es tőkeáttételt és pozinként 2-3% körüli max. DD-t tippelek..."

Szerintem mindegyik paraméter stimmel, a szabad kéz oka a mechanikus rendszer.

"Nekem először az tűnik fel, hogy kb. ugyanannyi veszteséges hónap van, mint nyeresége, mégis jelentősen pozitív eredményt ért el összességében."

Igen, ez tipikusan trendkövetőre utal, aki a veszteségeket gyorsan levágja, és néha nagyot kaszál a gyors trendszerű mozgásokon.

"A másik dolog, hogy 2007 augusztus az alap történetének 3. legrosszabb hónapja volt, ami egy 1984-ben indult alaptól érdekes. Július-augusztus páros is a legrosszabb két hónapok egyike. Gondolom valami matematikai modellek alapján kereskedő alap lehet."

Telitalálat.

"Szerintem ennyire nem kell " túlspilázni" a témát. Ezen azt kell látni, hogy 24 év alatt 24-szeres lett a tőke értéke. Ennyi. Ez itt a lényeg: a hosszú táv."

Részben igaz, de a fenti tényezők és kérdések tükrében.

"Ez a táblázat sztem azért van itt, mert a Balázs azt szeretné, ha hosszú távra váltanánk át a gondolkodásunkat a befektetéseket illetően. Absz. egyetértek, mert én is azt gondolom már lassan, hogy a nyugdíjamat is így kellene megteremtenem ( sőt a gyerek " indításáról" nem is beszélve ). Oda tenni 2-3M-et 15-20 évre aztán legyen a végén belőle 50-60M ( vagy még több, a gyereknek meg egy lakás ára, mire oda kerül időben pl.)Szóval, erről van itt szó............hosszútáv, értettem."

Bár igazad van, de el akartam kerülni, hogy ráerőltessem bárkire azt a vélekedést. Hangsúlyozom, hogy a fent leírtak alapján lehet a "hosszútáv" az üzenet.

"Nekem pont az tűnik fel, hogy hedge fund, rohadt nagy kilengés (tőkeáttételes nagy valszeg), aztán hoz nyamvadt éves 13%-ot, ezt ennél jóval kisebb rizikóval, Buffett-es fókuszáltal simán verni lehet. "

Igen, feltűnően nagy a kilengés. A Buffett féle eredmény valamivel kisebb drawdown-okkal operál, de nem verte volna meg Dunn-ékat. Ugyanis 95-ig hasonló eredményt produkáltak, talán enyhe Buffett előny volt, ami a kilencvenes évek második felében és 2002-ig eltűnt, sőt Dunn volt a jobb, de azóta nagyjából kiegyenlítődhetett a helyzet. Buffett-ék 20% körüli éves átlagos hozamai 96-ig tartottak, azóta 10% körülire szelidült ez a szám, ami a körülmények tekintetében még mindig jó.

"(Így ránézésre mintha jelentősen nőtt volna 2000 óta a szórás)"

Igen, és ekkor jött a három nehéz esztendő. Kérdés, hogy ők változtattak valamit, vagy a piac volt nehezebb. Más trendkövetőket elnézve az utóbbira tippelek.

"2003-ban realizáltam volna az addigi nyereséget(az összeget átrakom egy kötvényalapba), majd várok egy új pozíciót, amikor az összeget visszahelyezhetem."

De mi adta volna erre a jelzést?

"az adatokból nekem ez jött le. a brokernetnél én ezt csinálom 2. éve kisebb-nagyobb sikerrel.a szerintem az alappal semmi gond, hosszútávon ez egy reális hozam."

Igen, lásd fent.