Mit tanulhatunk a 100 leggazdagabbtól?

Múlt hét pénteken jelent meg a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadvány. Jó hír, hogy a 2002-ben indult magazin, amelyik azóta több hasonló publikációt kapott versenytársul, nagyjából kinőtte a gyermekbetegségeit, és az 5 év alatt szép tendenciák bukkannak fel, amit a vagyongyarapodás (vagy csökkenés) érzékeltetésével a szerkesztők is szépen felhasználtak. Az is jó, hogy nagyjából sikerült túllépnie az országnak, az irígykedős-mutogatós, emiatt pedig a milliárdosoknak a rejtözködős-beperelős hozzáálláson. Ma már egyre többen teszik fel a "Mi különlegeset alkotott?" jellegű kérdéseket a "Mit lopott/csalt/hazudott?" kérdés helyett. Persze azért még van hova fejlődni.

Az újság leginkább inspiráló oldalai a 36.-37. oldalon vannak, ahol Palásti József (Fornetti) és Bojár Gábor (Graphisoft) személyében két olyan ember található, akik nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerésre méltó sikereket értek el, és egyedi termékeket, nevet, sőt üzleti modellt hívtak életre, hosszú és kemény munka árán. Érdekes egyébként a kontraszt a végzettségük között, egyben jól jelzi, hogy a gazdagsának nem kötelező kelléke a magas végzettség, de azért inkább segít mint hátráltat.

A lista élén továbbra is nagyágyúk vannak. Számomra nagy meglepetés Demján Sándor első helye, de még nagyobb a becsült vagyona: 260 mrd forint. Abban biztos vagyok, hogy nem háromszorozta meg a vagyonát egyetlen év alatt, tehát vagy 2006-ban becsülték alá, vagy most becslik túl az általa tulajdonolt vállalkozások értékét.

Akárhogy is, nagyon kellett már, hogy valaki ennyire elhúzzon a mezőnytől és nemzetközi szinten is tekintélyes vagyonra tegyen szert. Eddig ugyanis Magyarország hiányzott az euró és a dollármilliárdosok térképéről. Ha valaki most egy panelépületből, számlák alatt roskadozva, dial-up eléréssel olvas, most talán messzire a francba kíván. De minden személyes nehézség ellenére jobb ha tudjuk: egy ország gazdasági fejlettségét (ha piacgazdaságról van szó), és presztizsét, nem kis mértékben jelzi az ott élő milliárdosok száma.

Az OTP Bank nevéhez 5 listán szereplő milliárdos is fűződik méghozzá úgy, hogy ketten közülük ma már nem vesznek részt a pénzintézet irányításában. A magányos hős, a lista első harmadának néhány tagját kivéve amúgy sem jellemző, viszont találunk bőven példát a csapatban, tudatosan épített cégekben közösen gazdaggá váló tulajdonosokra (Graphisoft, Brokernet, Kürt, Mammut, Trigránit, Videoton)

A listán egyébként alig-alig található meglepetés, akik évek óta követik a hazai gazdasági elit eseményeit (ha csak a médián keresztül is), annak szinte minden egyes lapozás után ismerős arcok és nevek köszönnek vissza.

Egy kis szines: A legviccesebb hobbija a 92. helyen lévő Tolnay Tibornak van, aki sétapálcákat gyűjt. :)

Mit tanulhatunk a listán szereplő emberek többségétől (befektetői szemszögből)?

- Kitartás és türelem. A lista legfiatalabb tagja Nagygyörgy Tibor, 35 éves. Fiatal kora ellenére lassan két évtizede mozog otthonosan az ingatlanszakma útvesztőiben. A leggyorsabb meggazdagodás időintervalluma is 8 évre tehető (ha az örökösöket nem vesszük figyelembe), de a többségnek évtizedekre volt ehhez szüksége. Őket valószínűleg jobb érzéssel tölti el ha ránéznek arra, amit teremtettek, mint azokat, akik pénzüket a lottón nyerték.
- Tőzsde. Miközben a hazai lakosság 3-5%-a rendelkezik közvetlen vagy közvetett módon tőzsdei befektetésekkel, a lista tagjainál ez az arány 26%, és csak azokat vettem figyelembe, akik deklaráltan rendelkeznek tőzsdei részvényekkel, vagy vagyonosodásukban ezek jelentős szerepet játszottak. A valós szám - főleg az idő előrehaladtával - valószínűleg ennél is sokkal magasabb.
- Kockázatvállalás. Wáberer György a lista 7. helyén 50 milliárd forintra becsült vagyonát azzal alapozta meg, hogy bátran belevágott társaival egy üzletbe, e-hitel és a lakásának eladásából befolyt összeg segítségével. Alig találunk a listán olyan milliárdost, akinek ne játszott volna kulcsszerepet meggazdagodásában, hogy egy bizonyos ponton olyan döntést hozott meg, ami anyagilag, de akár időben, karrier szempontból, vagy személyes életében ne járt volna a veszteség lehetőségével.

Sokakban felmerülhet, hogy mi értelme van ennyi pénzt gyűjteni, képtelenség ennyit elkölteni, miért van az, hogy ezek az emberek szinte kivétel nélkül dolgoznak tovább, új vállalkozásokba fognak, idejük jó részét nem a pihenésre fordítják? Nos, a munkájuk szeretetén túl a legjobb választ véleményem szerint Larry Ellison, az Oracle fő tulajdonosa, az Egyesült Államok negyedik leggazdagabb embere (26 milliárd dollár) adja meg:

"I certainly don't need more money. No one needs this much money. Money is just a method of keeping score now. "

Ha szeretnél hasonló cikkekről megjelenésükről értesítést kapni, jelentkezz díjmentes, bármikor egyetlen kattintással lemondható (de miért is tennéd ezt?) hírlevelünkre: kattints ide és iratkozz fel!