Thursday, October 18, 2007

Mindig nézz körül!

A tegnapi, Budapesti Értéktőzsde által szervezett miskolci nyílt napon én is részt vettem, és egy nagyon vicces eset történt meg velem.

Még a fővárosban a nehéz közlekedési viszonyok miatt vesztettem közel egy órát. A hátrányt az autópályán nagyjából sikerült behozni, de Miskolcon ismét elveszítettem kb. 20 percet, mert rossz lehajtón mentem le. Nagy nehezen megtaláltam az Egyetemvárost (ami nagyon pezsgő volt, de sajnos nagyon nagy is), ahol újabb jelentős időveszteség árán találtam meg azt az előadót, amelyikben a panelbeszélgetésben részt vettem. Résztvevőként meglehetősen kínos lett volna lekésni az eseményt, de 5 perccel előbb szerencsésen megérkeztem.

Láttam, hogy nyitva van az előadóterem ajtaja és azt is, hogy bent már sokan ülnek. Sietve bementem és láttam, hogy a beszélgetés résztvevői már ott ülnek a pulpituson. Odamentem, kezdtem sorban üdvözölni őket, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki (a hallgatóság, szervezők, a beszélgetés moderátora és résztvevői) megdöbbent tekintettel néz rám. Ismét ránéztem a szakértőkre az emelvényen és gyanús volt, hogy az eredeti kiírás szerint nem is ők annak a panelbeszélgetésnek a résztvevői, ahova engem hívtak.

...eltelt pár másodperc, amíg leesett: az előző beszélgetés kellős közepébe sétáltam bele. :)

Miközben nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mielőtt egy pozícióba lépek, "körülnézek" (alakzatok, indikátorok, piaci hangulat, kockázatok, stb.), akár egy leprogramozott kereskedési rendszer részeként, addig a nagy sietség miatt ezt nem tettem meg amikor az előadóterembe léptem be.

Végül is jót nevettünk az egészen. Meg is jegyezte valaki tréfásan: úgy látszik annyira szeretek szerepelni, hogy azt az 5 percet sem bírtam ki. :) (igaz, ami igaz: van benne igazság)

Sok érdekes kérdés volt a hallgatóság részéről, egyet emelnék ki. Egy tanár a diákjaival technikai elemzéseket készíttet és kiértékeli azok eredményességét. Kérdezte, hogy valóban van-e előny a technikai elemzésnél, mert ők nem találtak rá. Rákérdeztem a kiértékelés módszertanára. Kiderült, hogy szigorúan 3 napi teljesítményt értékelnek és ott is csak a nyerő/vesztő arányt. Ez azonban nagyon messze van a valós teljesítménytől, hiszen egy pozíció élettartama ennél sokkal hosszabb, de akár rövidebb is lehet, és nem mindegy, hogy a nyerő és vesztő ügyletek milyen jellemző nagyságú profitot/veszteséget hoztak. Általánosságban azt lehet javasolni, hogy minél kevesebb megkötéssel és minél élethűbben történjenek az ilyen játékok, és a százalékos hozam a teljesítmény elsődleges mércéje.

A teljesítményértékelésről bővebben, az alábbi blog bejegyzésben olvashattok.

2 comments:

Deli norbert said...

Még jó hogy beszélgetés volt, nem egyedül kellett volna szerepelned.
Akkor lett volna igazán ciki, hogy elkezdesz beszélni.
A tanár kérdését nem értem.(Vagy egy diák kérdezte ezt?) csak a nyereség/veszteség számokat hasonlítani nincs sok értelme.

Faluvégi Balázs said...

Ha egyedül kellett volna beszélnem, akkor nem estem volna ebbe a hibába, mert feltűnt volna, hogy mások miért ülnek a pódiumon...bár lehet hogy azt sem vettem volna észre :)

Tanár kérdezte, és kifejezetten a nyerő/vesztő aránnyal dolgoztak. Valószínűleg abból a beidegződésből, ami nagyon gyakran előfordul: azt szerette volna tudat alatt is elérni, hogy minél gyakrabban legyen igaza. Az emberi EGO erre törekszik.