40% veszteségben vagyok, elveszíthetek mindent?

Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék ezzel szinte teljes mértékben megegyező kérdést, akár email-en, akár egy ismerős ismerősétől.

A befektetési jegyekkel kapcsolatban nem értem, hogy azok árfolyamai meddig eshetnek, illetve előfordulhat-e, hogy valaki 100%-ban elveszíti a pénzét, amit befektetési alapban tart. Aggodalmam nem véletlen, hiszen 2 évvel ezelőtt (…) kötöttek a nevemre egy egyösszegű UL biztosítást, amely keretében ázsiai alapba fektettük a pénzem. Sokan azt mondták, hogy nem kel azzal foglalkozni, hogy időnként visszaesik az árfolyam, de most már közel 40 % mínuszban vagyok. Vajon elveszíthetem az összes pénzem? Kiszállni nem tudok, hiszen UL biztosításról van szó.

A válaszom: Igen, ha általánosságban beszélünk róla, akkor a befektetési alapok vagy az életbiztosításnál lévő eszközalapoknál is előfordulhat, hogy az ember minden pénzét elveszíti.

Ez egy elméleti válasz.

A gyakorlati felelet sokkal összetettebb.

Nem mindegy, hogy milyen alapról van szó.

Az egyik végletet a pénzpiaci, likviditási alapok jelentik. Ezeknél szinte teljesen lehetetlen veszíteni. A szinte szót csak azért használom, mert Magyarország teljes pénzügyi összeomlása esetén erre sor kerülhet, de ha ez megtörténik, nem ez lesz a legnagyobb problémánk.

A másik végletet a tiszta részvényalapok, vagy az ehhez hasonló részvényben dúskáló eszközalapok jelentik, illetve a származtatott alapok némelyike. Manapság az embernek a szeme sem rebben, ha 20-30%-os vagy akár ennél is nagyobb mínuszban látja őket az ember.

Ugyanakkor még ezeknél is valószínűtlen, hogy mindent elveszítsen az ember. A jellemző maximális visszaesés 50% környékén van, bár vadabb piacoknál ez egy évtizedben egy-két alkalommal ennél magasabb is szokott lenni.
De az sem igaz, hogy 10 év után mindenképpel nyereséggel száll ki az ember. Ennek a valószínűsége 80% környékén van, ami azért nem egyenlő 100%-kal.

Persze a legtöbb embert bosszanthatja, hogy valószínűségekről beszélek, de a pénzügyi piacok és tágabb értelemben véve a világ a valószínűségekről szól. Aki ezt nem képes elviselni, annak a fent említett pénzpiaci alapokat vagy a rövid távú államkötvényeket ajánlok.

Mit érdemes tenni?

• Alapos döntést hozzunk meg, úgy hogy figyelünk az időtávra (pláne ha életbiztosításról van szó, ami optimális esetben is csak 10 év felett éri meg).

• Határozzuk el, hogy mekkora visszaesést tudunk lelkileg és anyagilag elviselni, és ehhez megfelelő befektetést válasszunk.

• Ha meghoztuk a döntést, tartsuk is magunkat hozzá.

• Ne higgyünk el mindent automatikusan. Tegnap az egyik nagy hazai alapkezelő egyik vezetője mondta nekem, hogy szerinte a 15% éves hozam felett kb. a portfolió menedzserek 1%-a tud teljesíteni (igaz, ebbe az esetleges tőkeáttétel hatásait nem számoltuk bele), és ő tudja miről beszél a cége által kezelt vagyon százmilliárdos nagyságrendű.

Az én véleményem ennél valamivel bátrabb, szerintem a 20% elérhető, de az égvilágon semmi garancia nincs rá, arra sem hogy nem kerül az ember szembe veszteségekkel, és ha sikerül, akkor is ennek az ára a legalább középtávon gondolkozás (3 év felett) és nagymértékű ingadozások (legalább 20%, de akár sokkal több is).

Soha nem ment ilyen rosszul a Hedge Fund-oknak...de ez nem feltétlenül baj!

(A cikk előtt egy fontos információ. A Figyelő a "16 blog, amit olvasni érdemes" című cikkében ezt a blog-ot is említette, és külön felhívta a figyelmet arra, hogy időnként a politikusok befektetési szokásait is elemezni szoktam. Hogy a hetilap olvasóinak ne kelljen külön keresgélnie, nekik ezen a linken összegyűjtve elérhetővé tettem az ezzel a témakörrel kapcsolatos bejegyzéseket.)

A gyakran kockázatos, egyedi stratégiákat, és abszolút hozamú megoldásokat felvonultató, közel 2000 milliárd dollárt kezelő Hedge Fund iparág még sosem állt év közben olyan rosszul mint idén.

Az egyik legszélesebb körben figyelt index augusztusban már a harmadik egymást követő hónapban mutatott csökkenést, és az év egészében is közel 5%-os veszteséget mutat. A legrosszabbul a feltörekvő részvénypiacokra fektető alapok jártak, akik egyetlen hónap alatt több mint 5%-ot vesztettek. Az idei évben sokáig sikertörténetnek számító energiába (főként olaj) fektető alapok is 2%-ot veszítettek a nyár végén, és a csökkenés vélhetően ebben a hónapban is folytatódik.

Az ilyen ingadozások bőven a normális kategóriába tartoznak, a legtöbb Hedge Fund ekkora, vagy ennél akár lényegesen nagyobb ingadozásokat is szokott produkálni, ez az ilyen jellegű befektetéseknek ez olyan velejárója, mint a tengernek a hullám.

Van azonban a statisztikáknak egy érdekes oldala is. Augusztusban például az ilyen jellegű alapok közel 40%-a nyereséget ért el. A legnagyobb Hedge Fund-oknak pedig a harmadánál csökkent a kezelt összeg (a változás egyik összetevője az elért eredmény), a többi növekedést tudott elérni az első félévben. Ez merőben eltér szinte minden hagyományos befektetési alap típustól.

Ha a részvénypiac esik, akkor szinte minden részvényalap esik. Például a hazai alapoknál, a tiszta részvény kategóriában kivétel nélkül mindegyik alap veszteséges 3-6-12-24 hónapos időtávokban.

A hazai besorolásnál egyetlen olyan kategória van, amelyikben találhatóak olyan alapok, amelyek a Hedge Fund-ok által gyakran alkalmazott abszolút hozam megközelítést alkalmazzák (köztük mi is). Ők jellemzően a származtatott kategóriában találhatóak, ahol többek között az árfolyamesésen is lehet nyereséget csinálni. Ebben a csoportban is vannak veszteséges alapok, de akad jócskán pozitív hozamot felmutató megoldás is.

Nem véletlen, hogy a fent említett statisztikáknál is látszik: van olyan terület, ahol az eredmények széles sávban szóródnak (Hedge Fund-ok, és itthon a számraztatott alapok kategóriájának többsége). Ez sokkal jobb, és sokkal több lehetőséget ad, mint a legtöbb kategória, ahol minden befektetési lehetőség nagyon hasonló eredményeket tud felmutatni, legyen szó részvényekről, kötvényekről, árupiacokról, vagy akár ingatlanokról.

Nem kell feltétlenül sodródnunk az árral.

Ha érdekelnek hasonló tippek, és szeretnél egy érdekes tanulmányt olvasni a kockázatos befektetések előnyeiről (nem tévedés: előnyeiről), akkor iratkozz fel hírlevelünkre!

3 hónapos a gyerek

Mindenki, aki elindít valamit, ami régóta álma volt, jó ideje és nagy áldozatokkal készült rá, az egy kicsit „gyerekének” érzi a művét.

Az én esetemben most ez a BWM Meggyőzően Kockázatos Alappal van így. Az Alapot egy kicsivel több, mint 3 három hónapja indítottuk útjára, amint a jegyzési időszak és a bejegyzési procedúra lezárult.

Az indulás óta a nettó hozam 10,35%, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége által minden alapra közölt 3 hónapos hozam az utolsó adatok alapján 9,71%. Fontos tudni, hogy ez nettó hozam, tehát a sikerdíj, letétkezelési díj, stb. már levonásra kerültek. Az utolsó adat 28.-i, vagyis csütörtöki, mert a késői amerikai zárások miatt az adatokat a következő munkanapon számolják, így a pénteki adatokat hétfőn készítik el.

A csütörtöki eredménnyel a 399 hazai befektetési alap között az első helyen állunk. Az alábbi ábra az összes alap által elért hozamokat mutatja, az átlagos hozam ebben az időszakban -1,46% volt, szemben a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap már említett 9,71%-val.


Jól hangzik? Legyünk konzekvensek.

Ahogy egy rossz időszakból sem érdemes azonnal az apokalipszist vizionálni, az ellenkező tendencia esetén sem kell átesni a ló másik oldalára.

Óva intek mindenkit, hogy bármilyen módon kivetítse ezt az időszakot a jövőre nézve, pláne hogy felszorozza azt. Az elmúlt időszak ígéretes volt, de nem véletlenül tettük a „kockázatos” szót az Alap nevébe. Ez az időszak túl rövid ahhoz, hogy ítéletet alkossunk (csak egy példa: az első fél év sokkal rosszabb volt, szerencsére az Alap ennek már csak legvégét szenvedte el), emellett hiába vagyunk elsők a hozamot tekintve, az alapok kb. felének nem vagy nem feltétlenül célja, hogy a legmagasabb hozamot hozza, hanem alacsony kockázat mellett, elfogadható hozamot biztosítson befektetőinek.

Amit sokkal inkább ki szeretnék emelni, hogy az elmúlt két hónapban, így júliusban és augusztusban kicsiben gyorsan lezajlott az, amilyen karakterisztikát az Alap vélhetően hosszútávon is gyakran fog mutatni. Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy volt gyors visszaesés, és hirtelen felfutás is. Az árfolyama folyamatosan, és nagymértékben változott, napról napra akár több százalékot is. Egyszóval az Alap: kockázatos. Ha nem jól viseled az ilyesmit, akkor semmi gond, de ez nem neked való.

A gyerek tehát egyelőre gyorsan és szépen fejlődik, jó ránézni, de még nagyon fiatal. Figyeljük tovább, hogy mi történik vele!

3 Aranyérem. Kevés?

Véget ért a Pekingi Olimpia, és Magyarország nagy részét csalódással töltötte el az eredmény, mert a magyar delegáció kevesebb érmet, azon belül is aranyat hoz haza, mint azt a többség gondolta.

Sportszakmai, sportpolitikai, dopping, stb. oldalról nincs elegendő rálátásom az eseményekre, és ennek a blog-nak nem is tisztje erről véleményt alkotni. Az adatok, és a befektetés-hozam oldaláról viszont annál inkább.

Az olimpia kezdete előtt sok barátommal, ismerősömmel tippelgettünk az érmek – elsősorban az aranyak – számát tekintve, mint ahogy tette szinte az egész ország. Pekingbe menő ismerőseim voltak a legpesszimistábbak, ők éppen 3-4 aranyat tippeltek, de még én is borúlátónak számítottam 5 arany-os tippemmel, mert a legtöbben 7-8-ra számítottak. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen a sport iránt leginkább elkötelezettek, a legnagyobb rajongók érezték leginkább, hogy mi a realitás.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem most értünk el gyenge eredményeket, hanem korábban teljesítettünk felül. Ezt számokkal is szépen alá lehet támasztani. Egyébként a négy évvel ezelőtti teljesítményünkkel a hagyományos éremtáblázaton az előkelő 10. helyet tudtuk volna elérni. Ez jól jelzi, hogy elsősorban Kína hatása miatt, nőtt az érmek, elsősorban az aranyérmek koncentrációja. Ha bölcsek vagyunk, most értékeljük csak igazán a korábbi sikereket, vagy az olyan sportágakat, ahol versenyzőink meg tudták ismételni győzelmüket, régebben az úszás, vagy a vívás, illetve a kajak-kenu és vízilabda még ma is.

Hogy mennyire nem kell szégyenkeznünk, és még a mai napon is bőven felülteljesítjük a nagy sportnemzetek szinte mindegyikét ahhoz érdemes egy kicsit a számok mögé nézve. Ehhez elegendő az éremtáblázatot kicsit jobban megvizsgálnunk. (kattints a képre)


Mielőtt a magyar eredményekkel foglalkozunk, nézzünk meg néhány igencsak szembeötlő számot. Kína elsőre elsöprő győzelmet mutat, de látható, hogy náluk túlsúlyban vannak az aranyak, az összes érmet tekintve pedig már egyenesen lemaradtak az aranyaknál második helyezett Egyesült Államok mögött.

A kínaiak szemmel láthatóan arra mentek, hogy a hagyományos éremtáblázaton nyerjenek, az első helyekre koncentráltak, és úgy nevelték ki olimpikonjaikat, hogy a legjobbat kiválasztották, és beléfektették a legtöbb időt, energiát, és persze pénzt. Erőfeszítéseiket komoly siker koronázta, mert toronymagasan nyerték az ún. hivatalos, vagy hagyományos éremtáblázatot. Ebben az aranyak száma alapján történik a besorolás, egyenlő számú első helye esetén az ezüstérmek, majd a bronzérmek száma dönt.
Ez a besorolás érezhetően túl nagy súlyt ad az aranyérmeknek, ezért érdemes alternatív rangsorolási módszerek alapján is megvizsgálni az eredményeket. Az egyik, az összes érem számát veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy az a dobogó melyik fokát jelenti. (kattints a képre)


Ez sem túl szerencsés, hiszen nem lehet ugyanúgy értékelni a különböző színű érmeket.

További két, általam kitalált értékelési módszert találtam ki. Egyik sem túl szofisztikált, de talán szerencsésebbek, mint a fenti kissé egyoldalú, vagy érmesekkel túlságosan is demokratikus megoldások.

Az egyik ilyen az F1 szabály, ami az első három helyezettnek pontosan úgy adja a pontokat, ahogy a Forma-1-ben, vagyis az első 10, a második 8, a harmadik 6 pontot kap.

A másik, talán a legjobb módszer, ha a helyezésekért sorrendben 3-2-1 pontot adunk.

Mindkét módszer alapján megnéztem, hogy népességarányosan, illetve GDP arányosan (ami lehetővé teszi az él vagy akár a tömegsport bőségesebb finanszírozását).

Az F1 módszer alapján az Egyesült Államok, ha nem is testhosszal, de magabiztosan vezeti a listát Kína előtt. Az első tízben még feltűnő, hogy Ausztrália megelőzi az egyébként négyszer akkora lakosságú Németországot. Továbbá látványos, hogy Franciaország három helyet ugrik előre, ezzel ellensúlyozva az ezüstökhöz képest gyér számú aranyak miatti balszerencséjüket. A magyarok 22.-ek a listán, ami egyetlen helynyi visszacsúszás, a hagyományos táblázathoz képest. (kattints a képre)


Sosem lehet teljesen objektív az érmek súlyának meghatározása, de az, hogy az ezüst 80%-át éri az aranynak talán kicsit erős. Ezért nézzük meg az eredményeket a 3-2-1 szabály alapján. (kattints a képre)


Itt ismét Kína vezet, de csak egy hajszállal. Akár ha csak egyetlen arannyal kevesebbet szereznek (vagy az Amerikaiak többet, lásd a 4*100 váltók), akkor teljesen megegyező lenne az állás. De a sportban nincsen „ha”, az általam legjobbnak ítélt értékelési módszer alapján Kína nyert, de sokkal szorosabban, mint az eredeti éremtáblázaton tűnik.

Akárhogy is nézzük, az biztos, hogy Kína és az Egyesült Államok a két legnagyobb sportnemzet (és hamarosan szinte mindenben ők versenyeznek majd az első helyért, nemcsak ami sport), és az előbbi nagy ütemű felfutása a sportban is lenyűgöző. A harminc éve teljesen elzárt, olimpiai eredmény nélküli ország katapultált az első helyre.

Érdekesség, hogy ha az EU-t egységesként kezelnénk, akkor bármelyik alternatív számítás szerint kétszeresen veri meg bármely más országot.

Ami még feltűnő, az a 3-2-1 listán Nagy-Britannia 4. helye, ami komoly előrelépés nekik, és egyben az EU kimagaslóan legjobban teljesítő tagja lett. Az EU-n kívül pedig Ausztrália 5. helye is szembeszökő.

Nem lenne szerencsés, ha a nálunk sokkal több pénzzel és/vagy lakossággal rendelkező országokkal közvetlenül összemérni magunkat. Magyarországhoz hasonló országok teljesítményét a leginkább az alábbiak szerint lehet kikristályosítani.

Nézzük meg a két fenti számítást népességarányosan.

Az F1 számítás szerint semmi szégyenkeznivalónk sincs. A 87 érmet szerzett ország közül a 21. helyet szereztük meg, és a legtöbb előttünk álló ország kis nemzet, ahol már 1-2 érem megszerzése is a táblázat élére repítheti őket. Az előttünk lévő országok közül a futófenoménnel megáldott Jamaika, valamint Ausztrália teljesítménye az igazán szép. A hasonló sorsú, környező országok közül csak Szlovénia és Fehéroroszország teljesített nálunk szignifikáns mértékben erősebben, és mögöttünk van Csehország és Lengyelország is, akárcsak Bulgária, Románia, vagy a hagyományos éremtáblázat 11. helyezettje, Ukrajna is. (kattints a képre)


A 3-2-1 számítás alapján ugyanígy állunk, a hozzánk hasonló lakosságszámú országok szinte mindegyikét könnyedén megelőzzük, például Csehország, Belgium, Svájc. (kattints a képre)


Érdemes megnézni még azt, hogy GDP arányosan hogyan teljesítünk, hiszen sokan vélhetően a pénzhiányt fogják felhozni a többség várakozásához képest gyengébb eredmények okaként.

Az F1 pontozást nézve itt kicsivel hátrébb csúszunk, de 204 induló, és 87 érmet szerzett országból így is a 26. helyen vagyunk. A lista elején ugyan Mongólia és Jamaika áll (az utóbbiban voltam egy napot jó néhány éve: nagyon-nagyon szegények), de utána a sorrendet néhány egzotikus ország kivételével a volt Keleti-Blokk uralja. Az első harminc helyezettből 19 (!) volt szovjet tagköztársaság vagy Varsói Szerződés tag, csak a csehek és a lengyelek maradtak ki, de ők is a lista első felén találhatóak. (Ha a régi időszaknak más nem, legalább az élsport szervezett támogatása pozitív tényezője volt – Kína is ennek köszönheti jelentős részben sikereit) (kattints a képre)


A 3-2-1 kalkuláció alapján is nagyon hasonló képet kapunk, itt egyébként 3 helyet előrébb tudunk végezni.
Mondanom sem kell, hogy a fejlett országok mindegyike mögöttünk végez, az EU 2004-es bővítése előtt tagországai jócskán le vannak maradva mögöttünk. Az első ötvenbe csak a 44., 47. és 48. helyen álló Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia tudott bekerülni. Érdekesség még Ausztrália 33., és Kína 35. helyezése. Az Egyesült Államok, és Japán a lista legalsó részén kapott helyet. (kattints a képre)


(A témakörről egy jó összefoglaló található Antal Dániel blog-ján)

Az élsport (és annak eredményessége) befektetés. Pénzben, és időben. Nézzünk meg két példát, amely a fenti listákon komoly eredményeket ért el ezt az elvet vallva, pedig volt idő, amikor nekik is megvolt az okok a kétségbeesésre.

Nagy-Britannia és Ausztrália

Ausztrália az 1976-os, Montrealban rendezett olimpia után volt kénytelen aranyérem nélkül hazakullogni, míg az Egyesült Királyság 1996-ban, mindössze egyetlen aranyat kapott. A csalódás hatására mindkét országban igen komoly hangsúlyt kapott a sportra való nevelés, a kissé talán ellustult fejlett piacgazdaság gyermekei számára.

Mindkét ország olyan komolyan vette a sport programját, hogy meg is kapta az olimpia rendezési jogát 24, illetve 16 évvel programjuk elindítása után. Emellett az élsportban is jelentkeztek az eredmények, a mostani listán is az előkelő 4.-6., illetve az F1 és az 1-2-3 pontozás alapján 4.-5. helyet szerezték meg, a stabil dobogós Oroszországtól sem messze lemaradva.

A siker két tényezője a ráfordított összeg, és a tervezés, évtizedekre előretekintve. Ausztrália, vagy Nagy-Britannia esetén a kettő közül az elsőnek volt nagyobb szerepe, míg a keleti országok a mai napig az évtizedes tervezés maradványainak köszönhetik sikereiket.
Bár Oroszország, de akár hazánk esetén azért a maradványok utáni lecsúszás érezhető.

(Ausztria, Belgium, Szingapúr pedig hiába nagyon gazdag országok, kevésbé érdekli őket a nyári olimpia, így hiába van pénzük, a tervezés hiánya gyenge eredményeket hoz.)

Ha szeretnénk Ausztráliához, vagy Nagy-Britanniához hasonló eredményeket elérni, (arányosítva a saját lakosságunk, vagy gazdaságunk méretéhez képest már most hasonlóan állunk), más szóval visszatérni az 1992 előtti időszakra, akkor komoly erőforrásokat kell megmozgatnunk, és legalább három olimpia múlva fogjuk érezni az eredményeket, csak úgy mint a Britek. Ez nemcsak pénzbeli erőforrásokat jelent, hanem rengeteg időt, és energiát. Sokkal több gyereknek kell kedvet csinálni a versenyszerű sporthoz, és ez elsősorban nem pénz, hanem elhatározás kérdése.

Csak úgy mint azok a befektetések, amikről ez a blog szól, a két kulcstényező:

Befektetés kockázatos eszközökbe (hiszen a befektetett pénz megtérülését a sportban sem garantálja semmi)
Idő, amíg ezek a befektetések beérnek (mert mint láthattuk, néha évtizedek is kellenek a sikerhez, de ha sikerül, bőven „megtérül”)

Megéri ezeket az erőfeszítéseket az, hogy több aranyérmünk legyen? A kérdés nem is olyan könnyű, és ezt nyilván az ország lakossága dönti el. A saját véleményem, hogy ez nemcsak ennyit, hanem ennél sokkal-sokkal többet is megér. Megér annyit is, amennyit Ausztráliának és Nagy-Britanniának is megért: hogy saját olimpiát rendezzünk. Nagyon nehéz lenne, de meg tudjuk csinálni. A magam részéről ezért vagyok pártoló tagja a Budapesti Olimpia mozgalomnak.

Mert szerintem az, hogy egy nemzet visszanyerje az önbecsülését, bármennyi pénzt megér.

Aki csalódott az olimpiai szereplésünket illetően, annak küld tovább ezt a bejegyzést.

Befektetői Viselkedés

Egy érdekes cikk jelent meg a Portfolión (valószínűleg csak néhány napig lesz elérhető). Az alapkezelői döntéshozatal pszichológiájáról van benne szó. Néhány idézet:

"A pénzügyi viselkedéstan az a kutatási terület, amely a pszichológia segítségével próbálja a tőkepiac anomáliáit megmagyarázni."

"a piac mozgásai az egyes befektetők viselkedésére vezethető vissza, ami potenciális lehetőséget hordoz magában."

"nem feltétlenül kell kitalálnunk a piac jövőbeli irányát, elég ha csak a piac többi szereplőjét követjük."

A pénzügyi viselkedéstan és a technikai elemzés nem ugyanaz, de a kapcsolódási pontok száma magas és igencsak erősek. A cikk által idézett szakértők feltalálták a spanyolviaszt. Ezeket az alapelveket, nagyon sokan alkalmazzák, mi is, nagyon régóta, Japánban már lassan 400 éve.

Garantált Telitalálat a Hatoslottón?

Hogy mi köze a hatoslottónak a befektetésekhez? A bejegyzés végén el fogom árulni, de erősen javaslom, hogy az egészet olvasd el.

Ahogy mondani szokták: a lottó a hülyék adója, hiszen a szelvény megvásárlásával biztosan egy olyan játékban veszel részt, ahol a nettó nyereséged valószínűsége 0 Ft alatt van. Például ha az ötöslottón, akár már az eddigi rekordnak számító közel 5,1 mrd Ft-os nyereményt célzod meg és megveszel egy db (200 Ft-os) szelvényt, az esélyed majdnem 1:44 millióhoz. Így a várható kifizetésed 115,88 Ft, ami jóval kevesebb, mint a szelvény ára. Az esetek többségében még ennél is rosszabb esélyekkel játszol.

Mostanában viszont a hatoslottón olyan időszakban vagyunk, ami még soha nem fordult elő. Az eheti főnyeremény 1 mrd 950 millió Ft, az rekord ennek a játéknak a történetében, talán még reálértéken is. Ha a fenti számítást elvégezzük, akkor a 239,41 Ft-os átlagos kimenetelt kapjuk, ami magasabb mint a szelvény ára, vagyis a nettó szelvényenkénti nyereséged majdnem 40 Ft! Másképpen megfogalmazva: minden egyes szelvény megvásárlásával a valószínűségek alapján 40 Ft nyereségre teszel szert. Ha 10 db-ot veszel akkor 400 Ft, ha 10 000 db-ot, akkor 400 000 Ft a várható a nyereséged. Ugyanakkor ez a "várható nyereség" még 10 000 szelvény vásárlása esetén is csak 0,12%-os esélyt jelent arra, hogy nyersz, míg annak az esélye, hogy a 400 000 Ft csak ablakon kidobott pénz: 99,88%. Viszont ha az elenyésző esélyű kimenetel jön be, a 400 000 Ft-tal szemben majdnem 2 milliárd forint áll.

Meg lehet-e tenni, hogy a 0,12%-unkat akár 100%-ig növeljük? Elméletileg mindenképpen. Ehhez az összes létező kombinációt meg kell játszani, amelynek száma valamivel több mint 8 millió. Az összes szelvény ára kicsivel 1 mrd 629 m Ft felett van, vagyis a nettó, és egyben garantált nyereségünk elméleti szinten majdnem 321 m Ft, ráadásul mindenfajta kockázat nélkül.

Érdemes egy kicsit elmélázni azonban az összes variáció megjátszásának gyakorlati nehézségein. Több mint 8 millió különböző szelvény kitöltése emberfeletti logisztikai és szervezési feladatot jelent. Már a szelvények beszerzése is problémákba ütközhet, mivel a lottózók ennek a mennyiségnek csak a negyedét szokták értékesíteni az egész országban (persze van online fogadás, de akkor a számítógépes kapacitások jelentenek elképesztő mértékű kihívást). A kitöltése időigényére a gigantikus a legjobb szó. Ha egy szelvény kitöltése ellenőrzéssel és nagy jóindulattal 30 mp-be telik, akkor mindösszesen 67 876 munkaórára van szükség. Ha valaki a hét elején kapcsolt és képes volt nagyon sok olyan embert találni, aki 5 napon át napi 12 órán keresztül szelvényeket töltöget (és ebbe még nem számoltam bele a WC, ebéd, és egyéb szüneteket), akkor is 1131 munkatársra lesz szüksége. 800 Ft-os - igencsak nyomott - bruttó óradíj mellett is ez 54 m Ft feletti költséget jelent. Számoljunk a szervezési és szállítási feladatokra még 20 m Ft-ot, ebben az esetben az összköltség 75 m Ft alatt marad. A fenti biztos nyereményből levonva a nyereség még mindig több mint 246 m Ft, ráadásul egyetlen hét munkájáért. Lépjünk azon túl, hogy a gyakorlati megvalósítás, tekintettel az idő rövidségére nemcsak pénz kérdés, és súrolja a lehetetlen határát.

Valami hiba mégiscsak belecsúszott a számításainkba.

Elfelejtettük, hogy nem egyedül játszunk a lottón. Ha a mienken kívül csak egyetlenegy nyertes szelvény találnak, akkor a közel 2 mrd Ft-os bevételünk azonnal a felére, 1 mrd Ft alá csökken, miközben költségeink a már említett 1,63 mrd Ft + 75 m Ft felett maradnak. Hiába áll az egyik oldalon közel 250 m Ft-os nyereség, ha előfordulhat, hogy majdnem 730 m Ft-ot is bukunk az ügyön. Ráadásul akkor még nem is említettem, hogy kettőnél is lehet több telitalálatos szelvény.

Mekkora az esélye, hogy a mienken kívül is lesz más telitalálat? Nem találtam pontos adatokat arról, hogy mennyi a jellemzően értékesített haoslottó szelvények mennyisége, de a Szerencsejáték Zrt. bevételi bontás adatai alapján heti átlagban kicsivel több mint 2,5 m szelvényt adnak el országszerte. Ezek között nyilván van átfedés, hiszen nem mindenki játszik különböző variációkkal. Azt is figyelembe kell venni, hogy magasabb nyeremény esetén többen játszanak, viszont a nyári szabadságolási időszak idején vélhetően kevesebben. Mindezek alapján én erre a hétre 2 720 000 eladott szelvénnyel kalkuláltam, így annak az esélye, hogy valaki más is nyerjen 26,72%. Ezzel a számmal kikalkulálva az esélyeket azt kapjuk, hogy a nettó várható nyereségünk töb mint -13 m Ft lesz. Nagyobb eséllyel lesz ugyan a nyereségünk majdnem 247 m Ft, de számottevő eséllyel veszíthetünk 728 m Ft feletti összeget is. Ráadásul ebben az esetben még nem is számoltam a 3-4-5...nyertes szelvény számmal. Ha még ezeket nem is vesszük figyelembe, akkor is maximum 2 576 000 szelvénynek kellene játékban lenni ezen a héten, ha a fenti átfedési feltétel igaz.

Értelemszerűen egyetlen vagy kevés számú szelvény megvásárlásakor is a fentiek miatt az esélyeink nagy valószínűséggel inkább a negatív összegű játék irányába mutatnak. Azt mindják, hogy sokan a számisztikát felhasználva (pl. 13-as szám), vagy gyermekeik hónapon belüli születési dátumát beikszelve (így sokkal több a 32 alatti szám) játszanak. Ha ezektől látványosan eltérve teszünk számokat, akkor valamelyest növelhetjük az esélyünket arra, hogy nem másvalakivel kell osztoznunk az amúgy sem túl jó esélyű telitalálatos nyereményünkön. Ennek hatását persze lehetetlen felmérni. Valamelyest javítja az esélyeinket, hogy nemcsak telitalálat van, lehet nyerni 5+1, 5, 4, 3 találattal is, de ez kevés ahhoz, hogy átbillentse a mérleget.

A lottó tehát továbbra is marad a hülyék adója, még ennyire kedvező feltételek mellett is. Ha már valaki rendszeres lottózó, akkor most semmiképpen se hagyja ki ezt a hetet. Egy fontos tényezőt még kiemelnék: ha lottószelvényt veszel, amúgy sem racionálisan gondolkodsz. Miért is tennéd? 200 Ft-ért egy egész hétre vásárolhatsz magadnak kézzel is megfogható reményt arra, hogy anyagi problémáid egy egész életre megoldódhatnak. Így tulajdonképpen egy érzést veszel, ez a valós szolgáltatás amit kapsz, és ez így már nem biztos, hogy rossz üzlet. Bevallom, amikor ilyen magas nyeremények vannak, és a várható nettó kimenetel a negatív tartományból a nulla felé közelít, néha én sem tudom megállni, hogy ne vegyek egy "remény-igazolást", én is "hülye" vagyok. Ezen a héten is megtettem, de gépi számokkal, a számisztikát hanyagoltam :)

De mi köze ennek a befektetési területhez?

Először is ha a lottónyertes olvassa ezeket a sorokat, akkor szívesen adok tanácsot a pénz befektetésében. ;)

Ami a párhuzam a fentiekkel:

Arbitrázs: Azt hívjuk arbitrázsnak, amikor pénzügyi piacokon biztos nyereségre tehetünk szert. Például ugyanaz a részvény 50 EUR Frankfurtban, és 50,2 EUR Párizsban azonos időpillanatban. Ha elég olcsó brókerünk van, és elég gyorsan is vagyunk frankfurti vásárlással és Párizsban történő eladással rizikó nélküli nyereségre tehetünk szert. A hatoslottó mostani kifizetése miatt elsőre arbitrázs lehetőségnek tűnik, de valójában rejtett vagy nem rejtett tényezők miatt nem az. A mai villámgyors pénzügyi piacokon csak több tízmillió dolláros számítógépes kapacitással van lehetőség ilyen ügyleteket rendszeresen bonyolítani.

Valószínűségek: Bármilyen befektetési döntést hozunk meg, a fentihez nagyon hasonló gondolatmeneten kell végigmennünk. El kell fogadnunk a valószínűségi megközelítést, és ezekkel súlyozva kell mérlegelnünk. Megnézzük az egyes kimeneteleket, ezek esélyét, és a hozzájuk tartozó be és kifizetéseket. Ha az egyenlet végén pozitív számot kapunk, akkor léphetünk tovább, de még akkor is meg kell vizsgálnunk, az egyéb módosító tényezőket. Például vehetünk egy részvényt 50 EUR-n, 48 EUR-nál stoppal, és 60 EUR előre meghatározott (nem ajánlom, de a példa kedvéért nézzük meg) kiszállási ponttal. Ha a két esetnek 50-50% lenne az esélye, akkor: 50%*-2 + 50% * 10 = 4 EUR a lehetőségek "eredője". De figyelembe kell venni annak is a lehetőségét, hogy az árfolyam átugorja a 48 EUR stop szintet és veszteségünk, az előre kalkuláltnál nagyobb lesz. Minden nagy hedge fund és befektetési alapkezelő úgy ért sikereket, hogy a kockázat-hozam párost és az ezekhez tartozó valószínűségeket, minél jobb mennyiségi és minőségi úton határozta meg.

A bejegyzésben szereplő információkat a www.teletipp.hu, valamint a www.szerencsejatek.hu oldalról szereztem, nincs garancia arra, hogy azok valósak, vagy ezek alapján jó következtetést vontam le. Hangsúlyozottan nem ajánlom senkinek a nagyszámú vagy nagyértékű szerencsejátékot, maximum néhány száz Ft értékben a "remény-szelvények" vásárlását.

Soros lehetne a világ leggazdagabb embere?

Ahogy frissítettem a második Alapozó előadásunk leírását, és néhány szót beleírtam Soros Györgyről, akiről egyébként röviden beszélünk is az előadás során, egy érdekes kérdés merült fel bennem. Miért van az, hogy minden idők egyik legdörzsöltebb spekulánsa, bár elképesztő vagyont halmozott fel, jócskán elmarad például Warren Buffett-től a leggazdagabb emberek listáján?

Az egyik ok a viszonylag késői kezdés. Soros majdnem 40 évesen indította saját valóban spekulánsi karrierjét, amikor a vele egykorú Buffett már több mint 15 éve űzte az ipart. Így hiába ért el nagyjából hasonló hozamokat mint az Omahai Bölcs, "lemaradását" nem tudta behozni.

A másik ok, pedig a főként Nyílt Társadalommal kapcsolatos szervezetek jótékony célú támogatása. Egyes források szerint Soros 20 év alatt kb. 5 milliárd dollárt adományozott. De mi lett volna, ha az összeget befekteti?

A kérdésre rendkívül nehéz még megközelítő választ is adni. Még ha a fenti számok helyesek is, akkor is több bizonytalansági tényező is van a képben.

1. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor és milyen összegeket adományozott.
2. Nem tudjuk, hogy milyen hozamot ért volna el a többletbefektetéseken.
3. Valamint nem tudjuk, hogy a többletbefektetések nagysága mennyire korlátozta volna le a lehetőségeit.

De azért a számokkal el lehet játszani...

Az első pont kapcsán egy lineárisan növekvő adományozási összeggel kalkuláltam, a visszatekintő átlagos hozamok és a jelenlegi vagyona alapján.

A második pont kapcsán 5 verzióval számoltam. Bár Soros éves átlagos hozamai 20% feletti tartományban vannak, én óvatosan 5-10-15-20-25% forgatókönyvekkel kalkuláltam.

A harmadik pontot szinte lehetetlen jól modellezni, itt azt vettem számításba, hogy a kilencvenes évek végén 20 milliárd dollár felett ütközött túlméret miatti nehézségekbe a Quantum Fund atyja, így ebbe egy növekedést lassító korrekciós tényezőt tettem.

Persze az egészet többféle variációval végignéztem, végül ezt találtam a fiktív valósághoz legközelebbinek.


A legvalószínűbb, hogy hozamai szelídültek volna az utóbbi években, még akkor is, ha 2006-os, 8,8 mrd dolláros vagyonához tavaly 2,7 mrd dollárt keresett, így a 15%-os hozamot tartom a legvalószínűbbnek. Ez alapján mai vagyona a Nyílt Társadalom Intézet nélkül éppen átlépné a 38 milliárd dolláros határt. Mégis úgy gondolom, hogy így döntött bölcsebben, hiszen tevékenysége nagy mértékben hozzájárult számos demokrácia kiépítéséhez.
Ha képes lett volna megtartani a 20%-os vagy afeletti hozamokat, akkor pedig ma a világ leggazdagabb embere lenne. De mindez csak a feltételes mód világába tartozik, ki tudja, hogy mi más került volna a képbe, ha Soros másként dönt tevékenysége felől.

Hogyan lehetséges, hogy a jelenlegi és a táblázatban szereplő fiktív vagyon eltérése négyszeres? A magyarázat az "újrabefektetés csodájában" rejlik, vagyis a 20 év alatt felhalmozott tőke viszonylag magas hozam mellett, a nyereségek visszaforgatásával többszörös eltéréseket képes okozni. Számos gazdag és szegény ember között ez az egyetlen faktor jelenti a válaszvonalat.

Hogyan volt képes Soros és más Hedge Fund-ok ilyen kiugró hozamokra? Pontos választ nem adhatok, ők is évtizedek alatt fejlesztették ki tudásukat és stratégiájukat. De hamarosan a Hedge Fund stratégiákról egy kicsit bővebben fogok...eddig tőlem nem látott módon információkat átadni. Részletek a hírlevélben, ha eddig nem iratkoztál fel.

---

ez is egy érdekes cikk, végre magyarul a legnagyobb HF-ok világáról:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=99612

(csak pár napig érhető el)

+ emlékeztetnék mindenkit a linkgyűjteményre:

hedgefund.lap.hu

Politikus = Jó befektető?

Itt a Blog-ban már többször elemeztem politikusaink pénzügyi, befektetési szokásait.

A milliárdos miniszter és a hitelkártya tartozás
Politikusaink befektetési szokásai

Ezúttal a tengerentúli, vagyis az amerikai elnökválasztás két fő esélyesének befektetési portfolióját vizsgálom meg. Az elvárás a világ legnagyobb tőzsdéit tömörítő országában nem kicsi velük szemben.

A Demokrata Párt jelöltje, Barack Obama lendületéhez képest igen visszafogott befektetésekkel rendelkezik. Ebben talán közrejátszik az, hogy szeretné még az üzleti befolyás gyanúját is elkerülni. Korábban ugyanis két olyan vállalat részvényei is birtokában voltak, amelyeknek köze volt kampánya egyik támogatójához. Ezért ezeket eladta és most portfoliója nagyrésze fix kamatozású, pénzpiaci befektetésekből áll. Ezeket szemmel láthatóan tudatosan tervezi, van köztük nyugdíj előtakarékosságra szánt is, és külön félretettek gyermekeik majdani felsőfokú tanulmányaira, nem is keveset: több mint 200 000 dollárt. A fiatalnak számító szenátor vagyona 4 millió dollár környékén van, és ezzel természetesen nem számít gazdagnak kollégái körében. Bevételei jelentős része könyveiből származik. Bár láthatóan érett módon foglalkozik befektetéseivel, egy amerikai cégekbe fektető részvényalap, akárcsak egy index ETF megnyugtató lehetne választói számára, hogy bízik országa jövőjében.
(forrás)

A Republikánusok színeiben induló John McCain vagyona közel tízsszerese riválisának. Ezt azonban nem saját bevételeinek, hanem feleségének, Cindy-nek köszönheti, aki Arizona egykori leggazdagabbjai között számon tartott sörforgalmazó cég tulajdonosának a lánya. A nagyobb vagyon úgy tűnik, nagyobb óvatlansággal is együtt jár. A McCain házaspár töbszázezer dollárt tart hitelkártya számlákon, amelyek kamata 20% feletti, miközben vagyonukból bőven ki tudnák fizetni ezt a tartozást. McCain és neje ugyanakkor komoly részvénypakettekkel is rendelkezik, és ingatlanjaik is vannak. (forrás)

Az ideális megoldás az lenne, ha Obama tervezettségét és tudatosságát lehetne elegyíteni McCain bátrabb, kevésbé szégyellős megoldásaival.

Azt gondolod, hogy csak a politikusok keresnek pénzt rajtad? Nos, neked is lehetőséged van pénzt keresni a politikusokon!

---

Az amerikai piacon is befektető BWM Meggyőzően Kockázatos Alapról további információkat tetünk fel, ami egy szimpla böngészőből is megnézhető:

Prezentáció

Videó az Alap bemutatkozó előadásáról (aki nem unja még a szövegelésemet, az itt a hangomat is hallhatja)

Bűn és bűnhődés - a nagy magyar adótragédia

Nagyon jó cikk, mindenkinek javaslom, hogy olvassa el! Bűn és bűnhődés - a nagy magyar adótragédia:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=98564

1470 Ft??? Szó sem lehet róla!

Az egyik kedvenc kiadványom a 100 leggazdagabb emberről szóló összeállítás. (tavaly is írtam róla) Minden évben megveszem és most már szépen elrendezve sorakoznak egymás mellett a polcomon 2002 óta. Idén is kijött a legfrissebb lista, így lesétáltam a legközelebbi újságoshoz laza öltözetben (farmer, pulóver). Kérem a magazint az újságostól, aki közli velem:

- 1470 Ft-ba kerül! Biztosan adjam?
- Persze, szeretném megvenni.
- Csak azért mondom, mert eddig mindenki aki kérte, húzta a száját, hogy milyen drága.
- Tény, hogy nem olcsó, de ekkora összeg még nem a világ.

Fizettem és távoztam. Ahogy sétáltam vissza, kivételesen nem lapoztam bele az újságba, hanem az iménti megjegyzésen gondolkoztam.

Vajon kik azok, akik megveszik az ilyen jellegű kiadványt?

Cseppet sem tudományos módszerrel az alábbi két csoportra osztottam fel a 100 leggazdagabbakról szóló magazin vásárlóit:

1. A kíváncsiak. Ők nem szeretnének viszontlátni magukat a leggazdagabb 100 között, vagy nem hisznek benne, hogy valaha odakerülnek, de érdekli őket, hogy ki van a listán, és hogyan élnek.

2. A tanulni vágyók. Ők örülnének neki, ha egy hasonló listára felkerülhetnének, és szeretnék jobban megismerni a leggazdagabbakat, hogy ötleteket, hozzáállást, de legfőképpen inspirációt merítsenek az újságból.

Akik az 1. csoportba tartoznak, azoknak valóban sok az 1470 Ft. De még 100 Ft is sok lenne. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy tavalyhoz képest alig van új szereplő a listán, de még a helyezések között is igen kevés a számottevő változás. Az érdekességekről a neten található cikkekből úgyis értesülhetünk. Mindenki tudja, hogy kinek van magángépe, ki kapott helikoptert a születésnapjára, ki az aki Spanyolországban golfozik, és még sorolhatnám.

Akik pedig a 2. csoportba sorolják magukat, azoknak 1470 Ft nevetségesen kevés. A gyakorlati tudásanyag, és legfőképpen az inspiráció ennek a sokszorosát éri. Nemcsak a mostani listáért, hanem szinte bármelyik hasonló jellegűért.

Csak remélni tudom, hogy a többi újságosnál kevesebben csodálkoztak rá az árra, és nem az 1., hanem a 2. csoportba tartozik a kiadvány iránt érdeklődők többsége. Az önmagában természetesen nem baj, ha valaki az első csoportba tartozik, az életcéljai függvényében ezt mindenki maga dönti el. De ha az 1. csoportban van ÉS mégis kíváncsi a listára, de még drágának is tartja, az már probléma.

Durván hangzik?

Annak is szánom. Ha úgy gondolod, hogy az 1470 Ft sok, és az újságosnál inkább mégsem nyitod ki a pénztárcádat emiatt, akkor ez a blog sem neked szól.

Az az érdekes, ami másoknak érdekes

A hétvégén a Poszt-on voltam Pécsen. A Dzsámi előtti téren egy könyv vásárt rendeztek be, és az egyes kioszkok előtt viszonylag nagy, de azért még szellős tömeg nézegette a könyveket. Ám az egyik kis fabodé mellett sokkal többen álltak, és szemmel láthatóan egy irányba néztek. Ez a téren lévők nagy részének a figyelmét felkeltette, és anélkül, hogy tudták volna mi van ott, mindenki kíváncsian próbált közelebb férkőzni, így a kb. 20 fős tömeg szinte másodpercek alatt 50-60 főssé nőtt. Én sem bírtam magammal és próbáltam kideríteni, hogy mi lehet amire ennyien kíváncsiak. Végül kiderült és gyorsan készítettem is egy képet:

A tőzsdei árfolyamok is gyakran így működnek. Sokan nem tudják mi van egy-egy részvény teljesítménye mögött, de mások kíváncsisága (az emelkedő árfolyamok) őket is vásárlásra sarkallják, ami öngerjesztő folyamatként gyűrűzik tovább. Előbb vagy utóbb persze kiderül az igazság, van-e tartalom az érdeklődés mögött (ha pl. Kertész Imre ült volna ott), vagy nincs értékes fundamentum (mint jelen esetben, Uri Geller). Ahhoz azonban, hogy meglovagoljunk egy hangulatváltozást, rövid és középtávon nem feltétlenül kell belső érték, és erről (is) szól a technikai elemzés.
Hasonló jelenséget lehet megfigyelni egy-egy üdülőhelyen lévő sétányon nyáron, amikor több étterem zsúfolásig megtelt, gyakran még sorok is állnak, hogy leülhessenek, míg más éttermek konganak az ürességtől. Egy vendéglátós ismerősöm mesélte, hogy ha kb. 7 óráig nem ülnek sokan az étteremben, akkor az már másokat is el fog riasztani, és aznap estére már nem várható nagy forgalom. Pedig lehet, hogy éppen ott a legjobb a konyha.

Ha Uri Geller csodát - állításával ellentétben - nem is tud tenni, azért van amivel képes lenyűgözni a szkeptikusokat is. Kanálhajlító showman-ünk ugyanis 61 felett jár, de élőben nem néz ki 45 évesnél többnek. Minden elismerésem. Tényleg.
Ahogy a színház felé vettük az irányt a tömeg tovább nőtt, és távolodva a helyszíntől a hisztéria jeleként néhány gyerek egy kanállal rohant a dedikálás felé...nem mentünk vissza, hogy megnézzük. Remélem nem baj.

---

Sok ügyfelünk és ismerősünk kérdezte csodálkozva, hogy miért nem vagyunk tagjai a BAMOSZ-nak, a hazai alapkezelők szervezetének. Eddig azért nem voltunk, mert első alapunkat még csak most indítottuk, de most már minden akadály elhárult, így tagok lettünk, és mostantól az alábbi oldalakon is elérhetőek az alap adatai: www.bamosz.hu

Még egy érdekesség a garantált alapokról.

Ez csak egy rövid poszt, aki június 3. környékén olvassa, az kattintson majd a lenti cikkre, csak pár napig elérhető. Ebben arról van szó, hogy a garantált alapokkal és konstrukciókkal nem csak az a gond, hogy drágák és hosszútávon nem adnak előnyt, de a segítségükkel gyakran a saját igényed helyett a bank igényét szolgálod ki.

"A bankok egyetlen dolgot akarnak a mostani környezetben: relatíve olcsó forráshoz jutni az egyre bővülő hitelezés finanszírozásához, és a konszolidáció előszeleként ügyfeleket szeretnének gyűjteni. A bankoknak tehát betét kell.(...)ha valaki véletlenül ellenállást tanúsítana a betétekkel szemben, akkor a fejéhez vágják az aktuálisan jegyezhető tőkevédett alap brosúráját - lehetőleg olyan erővel, hogy megszédüljön -, és beleültetik egy alapba, aminek a hozama például a világ azon társaságainak teljesítményétől függ, amelyeknek a logója piros színű (tisztelet a ritka kivételeknek). Puszta jó szándékból, meg azért a néhány milliárd forintnyi betétért, ami egy-egy alap jegyzésekor a bankhoz kerül. A struktúrában pedig szépen megfér egy relatíve olcsó betét által ígért garantált hozam és egy talán kevésbé ígéretes opció is."

Tehát, ha besétálsz a fiókba és befektetési lehetőséget keresel, akkor azért is ajánlhatják neked a legújabb garantált alapot, mert egyben adják el egy betéti konstrukcióval, amelynek a feltételei valószínűleg nem a legkedvezőbbek. Ők viszont kedvezően jutnak pénzhez. Az ilyen ajánlatoknál legyél háromszor olyan megfontolt, mint egyébként.

A cikk itt érhető el.

---

Nem tartozik szorosan ide, de akit érdekel a hazai befektetési kultúra, annak érdekes lehet:

Általában negyedévente a legfontosabb állami és civil szervezetek (pl. MNB, Fogyasztóvédelem, Öngondoskodás Alapítvány), akik érdekeltek a hazai pénzügyi és befektetési tudásszint fejlesztésében, konzultatív fórumot tartanak. Itt megbeszélik, hogy ki milyen programot visz a cél érdekében, és milyen eredményeket ért el, milyen tapasztalatai vannak. Innen indulhatnak el közös programok is, és itt születhetnek új ötletek arra nézve, hogy miként lehetne a lakosságot arra rávenni, hogy a pénzügyeit tudatosabban kezelje, és önmagát képezze a témakörben. Idáig egy ilyen rendezvényen vettem részt, és jövő héten lesz a második. Örülnék, ha a blog olvasói is adnának ötleteket az alábbiakra nézve:

- Miként lehetne a hazai lakosságot ösztönözni, hogy tanuljon a személyes pénzügyekről, és ezeket az ismereteket a gyakorlatban is felhasználja?

Ha van ötleted - tűnjön az elsőre bármilyen apróságnak is - küld el nekem ide: faluvegi@bwm.hu. Én pedig szívesen "elviszem" a felvetéseket a konzultatív fórumra. Mivel ennek időpontja jövő hét csütörtökön lesz, kérlek legkésőbb szerdán 16 óráig küld el ezzel kapcsolatos leveledet.

A régi, jól bevált...

Az egyik leggyakrabban elhangzó kétely az első befektetési alapunk indítása kapcsán az volt, hogy mivel csak most indulunk alapkezeléssel (hiába van 4 éves tanácsadási és 10 éves trading tapasztalat - többek között), túl korai beszállni, és ugyan tetszik nekik a hozzáállás és a lendületünk, látják is szakértelmet, de várnak 1-3 évet, hogy lássák hogyan teljesít az alap.

Azt kell mondjam, hogy teljes mértékben meg tudom érteni ezt az érvelést, még akkor is, ha nem feltétlenül racionális, hanem érzelmi-óvatossági oldalról közelíti meg a kérdést. Fogorvosból is szívesebben választjuk azt, aki 20 éve van a szakmában és már a szüleink fogát is ő tömte, mint egy egyetemről pár éve kijött ifjú titánt.

Első blikkre ellentmondani látszik az érvelésnek az alábbi cikk, angolul tudóknak. A lényege: több ezer jellemzően abszolút hozamú alap (hedge fund-ok, amelyek általában hasonló megközelítést alkalmaznak) adatait átvizsgálva 1996 óta a tanulmány szerzői arra az eredményre jutottak, hogy az új alapok éves átlagban kb. 6%-kal múlták felül a régieket, egyébként ez a tavalyi év folyamán is így történt. A fő ok minden bizonnyal a bizonyítani vágyás, a lendület, de legfőképpen a nagyobb kockázati szintekben keresendők. Egy fiatal alap kezelői szeretnének feltörni, ezért hajlandóak többet rizikózni (nem a társasjáték), míg egy régebbi szereplő kevésbé hajlamos kockára tenni, amit már elért. Az adatban az is közrejátszhat, hogy a régebbi és sikeres fund-ok elértek egy olyan méretet, ahol a teljesítményük már számottevő nyomás alá került, talán túl nagyok lettek a piacon. Fontos még kiemelni, hogy átlagos adatokról van szó, a közel 10 000 db-os hedge fund univerzumban valószínűleg százával találunk kivételeket is.

De a lényeg:

Figyelem! Az óvatossági megközelítés, és a fenti statisztika nem ellentétei egymásnak és nem is cáfolják meg egymást. Az adatok éppen azt mutatják, hogy egy új abszolút hozamú alap nagyobb valószínűséggel hoz magasabb hozamot, de nagyobb kockázatot és értékingadozást is kell vállalni érte. Ez nem való mindenkinek. Tehát az új alapok nem jobbak vagy rosszabbak, hanem (átlagában) kockázatosabbak és magasabb hozamot hoznak.
Ha ez részünkről rendben van, például azért mert tőkénknek csak a 10%-át szeretnénk kockázatos befektetésbe tenni (én 20-80% közöttit javaslok, minél több időnk van, annál feljebb), legyen az 1 000 000 Ft és annak 10%-a: 100 000 Ft, vagy akár 15 000 000 Ft és annak 10%-a: 1 500 000 Ft, akkor azt nyugodtan tehetjük egy teljesen új abszolút hozamú alapba is, nem egy van palettán, így nem feltétlenül mondhatjuk azt, hogy hazabeszélek.

De egy kicsit mindenképpen: a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap forgalmazási időszaka tegnappal elkezdődött, mostantól lehet új befektetést fogadni, és az Alap oldalának alján nyomon lehet követni annak alakulását is. Később, ha már több hónap eltelt, lesznek hozam adatok, táblázatok, majd kellő idő elteltével grafikon is.

Egy érdekes táblázat - Visszajelzés

Jó pár hete betettem egy táblázatot ide a blog-ba, és kértem, hogy írjátok meg a véleményeteket. Csak annyit árultam el, hogy egy hedge fund havi szintre lebontott teljesítményét mutatja. A táblázat:

A visszajelzések alapján hamar rájöttem, hogy egy igen nagy hibát követtem el, nemcsak most, hanem rendszeresen a blog-ban, Többször előfordult ugyanis, hogy feltettem egy-egy nyitott kérdést, esetleg feladványt, majd utána "megmondtam a tutit", vagyis kissé talán bölcselkedve kifejtettem a véleményemet. De szerintem senki sincs az általános igazság birtokában, így az ilyen jellegű kérdések a legtöbb esetben maximum egy eszmecsere kiindulópontjául szolgálhatnak. Most kifejezetten az volt a célom, hogy egy nagyon nagy ingadozású, de eredményes alap részletes teljesítményére ránézve megnézzük, hogy kinek mennyire elfogadható az ilyen jellegű befektetés. Hangsúlyozom, hogy minden amit itt olvashattok, a blog olvasói és az én személyes véleményem.

A fenti alap Bill Dunn nevéhez fűződik, aki egyike az egyik legrégebbi mechanikus (előre beállított, emberi véleményt és érzelmeket kiszűrő), trendkövető stratégiát alkalmazó befektetési programoknak. Az általa 25 év alatt elért valamivel több mint 13%-os éves eredmény jónak mondható, hiszen túlteljesítette a részvénypiaci átlagos hozamokat, éves szinten kb 3%-kal, ami ekkora idő alatt több mint dupla akkora tőkét jelent. 1-2%-kal a hosszútávú hedge fund indexhozamokat is megverte, ami nem látványos, de szignifikáns különbség. Szintén fontos kiemelni, hogy a fenti eredmények a díjak levonása utáni, nettó hozamok, tehát a valós teljesítmény efelett van.

Más megvilágításba kerül a táblázat, ha megnézzük az eredmények ingadozását is. A legjobb szó, amit erre használni lehet, az izzasztó. 7 olyan év is van, amikor veszteségel zárt az alap, kivétel nélkül mindegyikben 10% felettivel. A legrosszabb hónap 30% feletti mínuszt mutatott, de rajta kívül még három olyan hónap volt, amikor 20% feletti veszteség volt. Különösen szembetűnő amikor 4 hónap alatt a tőke több mint 45%-a "ledarálásra" került 1985-ben. Nagyon sok ideje tart a 2003-ban kezdődött, 40%-ot megközelítő Drawdown is, itt három egymást követő veszteséges év is volt. Az jól látszik, hogy 2002 végéig egyike volt a legjobb trendkövető stratégiáknak Bill Dunn módszere, utána viszont úgy járt, mint aki egy alagútban száguldozva megpördül az autójával, és nagy sebességgel hol az egyik, hol a másik falnak ütközött. Mostanra úgy tűnik, sikerült ismét egyenesbe hozni az autót. Nehéz felmérni, de első és második látásra is az az érzésünk, hogy az ilyen időszakok talán már nem természetes részei egy-egy hasonló stratégia eredményeinek.

Az igazi kérdés mégsem ez. Olyan kérdéseket helyénvaló inkább feltenni, amire nincs egységes válasz, és mindenkinek magának kell megválaszolnia. Például:

Elviselünk-e ehhez hasonló ingadozásokat a magasabb, de nem garantált hozam reményében lelkileg?
Ha igen, tőkénk hány százalékát tudjuk befektetni legalább középtávra, hogy általános anyagi helyzetünk rövidtávon ez ne befolyásolja?
Hol húzzuk meg azt a határt, aminél többet időben vagy drawdown-ban nem szeretnénk vállalni?

Mert az esetek többségében érdemes nagyobb ingadozásokat, drawdown-okat és kockázatot vállalni, de - többek között - a fenti kérdések tükrében ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha viszont ezek megválaszolásra kerülnek, sokkal könnyebb dolgunk van.

Reakciók:

"HA! valódi táblázat, és nem szórakozol az olvasóval valami szívgörbével :), akkor az, hogy brutál magas tőkeáttétellel mehet. -30%-ot csinálni egy hónap alatt... Ott rúgnám ki a tradert... :)"

Amennyiben ott és akkor abban a döntési helyzetben vagyok, lehet hogy én is. De amit előre nem lehetett tudni, ott és akkor az rossz döntés is let volna, mert közel 30%-ot csinált a rendszerük három hónap alatt, majd egy nem igazán elmozduló év után 72%-ot.

"És az a szakasz összesesen 4 hó alatt produkál -60%-ot... Szerintem nem valós az adatsor, mert vagy a tradereket rúgták volna ki, vagy a brókercég stoppolja a kereskedést, vagy bármi egyéb, de felfüggesztik az alapot... :)"

Nincs 60, de tényleg nagyon komoly visszaesés. A brókercég csak akkor függesztené fel a kereskedést, ha nincs elegendő letét, vagy nem tud kényszerlikvidálni pozíciókat.

"Ha valós, akkor nagyon szabad keze van a kezelőjének, kb 8-10x-es tőkeáttételt és pozinként 2-3% körüli max. DD-t tippelek..."

Szerintem mindegyik paraméter stimmel, a szabad kéz oka a mechanikus rendszer.

"Nekem először az tűnik fel, hogy kb. ugyanannyi veszteséges hónap van, mint nyeresége, mégis jelentősen pozitív eredményt ért el összességében."

Igen, ez tipikusan trendkövetőre utal, aki a veszteségeket gyorsan levágja, és néha nagyot kaszál a gyors trendszerű mozgásokon.

"A másik dolog, hogy 2007 augusztus az alap történetének 3. legrosszabb hónapja volt, ami egy 1984-ben indult alaptól érdekes. Július-augusztus páros is a legrosszabb két hónapok egyike. Gondolom valami matematikai modellek alapján kereskedő alap lehet."

Telitalálat.

"Szerintem ennyire nem kell " túlspilázni" a témát. Ezen azt kell látni, hogy 24 év alatt 24-szeres lett a tőke értéke. Ennyi. Ez itt a lényeg: a hosszú táv."

Részben igaz, de a fenti tényezők és kérdések tükrében.

"Ez a táblázat sztem azért van itt, mert a Balázs azt szeretné, ha hosszú távra váltanánk át a gondolkodásunkat a befektetéseket illetően. Absz. egyetértek, mert én is azt gondolom már lassan, hogy a nyugdíjamat is így kellene megteremtenem ( sőt a gyerek " indításáról" nem is beszélve ). Oda tenni 2-3M-et 15-20 évre aztán legyen a végén belőle 50-60M ( vagy még több, a gyereknek meg egy lakás ára, mire oda kerül időben pl.)Szóval, erről van itt szó............hosszútáv, értettem."

Bár igazad van, de el akartam kerülni, hogy ráerőltessem bárkire azt a vélekedést. Hangsúlyozom, hogy a fent leírtak alapján lehet a "hosszútáv" az üzenet.

"Nekem pont az tűnik fel, hogy hedge fund, rohadt nagy kilengés (tőkeáttételes nagy valszeg), aztán hoz nyamvadt éves 13%-ot, ezt ennél jóval kisebb rizikóval, Buffett-es fókuszáltal simán verni lehet. "

Igen, feltűnően nagy a kilengés. A Buffett féle eredmény valamivel kisebb drawdown-okkal operál, de nem verte volna meg Dunn-ékat. Ugyanis 95-ig hasonló eredményt produkáltak, talán enyhe Buffett előny volt, ami a kilencvenes évek második felében és 2002-ig eltűnt, sőt Dunn volt a jobb, de azóta nagyjából kiegyenlítődhetett a helyzet. Buffett-ék 20% körüli éves átlagos hozamai 96-ig tartottak, azóta 10% körülire szelidült ez a szám, ami a körülmények tekintetében még mindig jó.

"(Így ránézésre mintha jelentősen nőtt volna 2000 óta a szórás)"

Igen, és ekkor jött a három nehéz esztendő. Kérdés, hogy ők változtattak valamit, vagy a piac volt nehezebb. Más trendkövetőket elnézve az utóbbira tippelek.

"2003-ban realizáltam volna az addigi nyereséget(az összeget átrakom egy kötvényalapba), majd várok egy új pozíciót, amikor az összeget visszahelyezhetem."

De mi adta volna erre a jelzést?

"az adatokból nekem ez jött le. a brokernetnél én ezt csinálom 2. éve kisebb-nagyobb sikerrel.a szerintem az alappal semmi gond, hosszútávon ez egy reális hozam."

Igen, lásd fent.

Kína vs. USA: Meglepő eredmények!

Lezárult a közel egy hete feltett kérdésemre a szavazásom: Melyik évben fogja Kína GDP-je meghaladni az Egyesült Államokét? Nézzük meg, hogy mi a legvalószínűbb:

Az Egyesült Államok jelenlegi GDP-je dollárban kb. 13 800 mrd. Kína esetében ugyanez 3 250 mrd (forrás). A különbség tehát több mint négyszeres! A kérdés tulajdonképpen arra vonatkozott, hogy Kína ezt a hátrányt milyen hamar tudja behozni. Ha az elmúlt kb. 20 év átlagos növekedésével számolunk, akkor az éves különbség 6%, ami miatt szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás lenne a távol-keleti országnak ezt megvalósítani. Pedig nem az: ha az USA továbbra is 3%-kal, Kína pedig 9%-kal nő tovább, akkor éppen 2035 lehet az az év, amikor ez bekövetkezik, ez a lenti szavazás esetén is ez volt az utolsó fordulópont. De vannak más tényezők is, amelyek miatt ez hamarabb bekövetkezhet, vagy éppen eltolódhat.

• A jelenlegi folyamatok miatt nem lehetetlen egy olyan mértékű válság az Egyesült Államokban, ami miatt az éves 3%-os GDP növekedés hiú ábránd lehet.
  
• Ez olyan mértékű dollárgyengülés is magával vonhat, ami miatt Kína dollárban számolt GDP-je sokkal gyorsabban is nőhet, mint évi 9%.
• Ezen hatások viszont elég komoly mértékben fogják érinteni Kína exportorientált gazdaságát, ahol még mindig az USA a legfontosabb partner, és sokáig az is lehet.
• Emiatt, de más természetes lehűlési folyamatok miatt a Kínai gazdasági csodának az ilyen mértékű folytatódása is komoly falakba ütközhet.
• Nem szabad megfeledkezni a demográfiai folyamatokról, amelyek értelemszerűen eléggé befolyásolják a GDP nagyságát, hiszen "több emberrel többet lehet termelni".
  
• Ezen demográfiai adatok alapján az USA-ban 2010 után lesz kisebb, Kínában 2020-at követően valamivel komolyabb probléma a nyugdíjba vonuló korosztály miatt, akiket a fiatalok nem tudnak teljes mértékben pótolni.
• Nehéz felbecsülni, hogy főként Kína által felfűtött nyersanyag és akár élelmiszerárak, vagy a környezeti terhelés felfokozódása mikor és milyen mértékben üt vissza, és csökkenti az ottani nagymértékű GDP növekedést.
• ...és még sorolhatnánk.
  

Látható, hogy egy sokismeretlenes egyenlettel van dolgunk, így a kérdésre nehéz hozzávetőleges választ adni. Az azonban valószínű, hogy a fenti hatások hosszútávon kioltják egymást, és marad a mostani ütemű vagy valamivel szerényebb különbség ledolgozás, így a sárkány legalább 20 év múlva éri utól a sast, ha nem lesz egetrengető eltolódás a fenti tényezők némelyikében.

Ezek tekintetében a szavazás eredményei megdöbbentőek. Mielőtt továbbmennénk, és az "utólagos észosztás" vádja érne, be kell hogy valljam, hogy amikor egy beszélgetésnél ez a kérdés felmerült, első blikkre, az adatok pontos ismerete nélkül én is 2020-at tippeltem, ami szintén nem mondható valószínűnek a fentiek tükrében. Amikor jobban utánanéztem, akkor született meg az ötlet a szavazás kiírására. Amit ugyanis az eredmények utólag mutatnak, és valójában erre voltam kíváncsi, hogy miként reagálnak az emberek egy objektív tényekre rákérdező szavazásnál, és mi alapján választanak. Az eredmény egyértelműen az, hogy a legtöbben nem racionálisan döntenek, hanem néhány egyszerűsített elképzelés alapján, a fenti példában én is így tettem. Nézzük mi miatt történt ez:

• Információk hiánya. A válaszolók egy része vagy nem rendelkezett megfelelő információkkal, vagy nem akart időt szánni arra, hogy utánanézzen. Az első esetben én is így tettem.
• A kérdésfeltevés formája már önmagában befolyásolta a válaszokat. A kérdés önmagában abból indult ki, hogy Kína mindenképpen utoléri az USA-t, a kérdés csak az, hogy mikor. De ez eleve beszűkült feltevés, hiszen hiába valószínű, hogy ez megtörténik, egyáltalán nem biztos. Emellett a válaszlehetőségek is befolyásolták a válaszokat. Például mindjárt az elejére betettem egy szinte teljesen lehetetlen választ, ami szerint 2 éven belül utólérné Kína az USA-t, a fenti számok alapján látszik, hogy ennek mekkora az esélye, mégis 7% erre szavazott. Ezen felül olyan 5 éves periódusokat adtam meg, amelyeknél a bekövetkezési valószínűség korántsem egyforma, de aki ránéz, annak azok eloszlása miatt egyformának tűnik. Ez alapján ami még érdekesebb: a válaszadók majdnem 60% 2020 előttre tette az utólérés bekövetkeztét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen például 12 évig egyáltalán nem kellene nőnie az amerikai GDP-nek (ilyen még sosem volt), Kínáénak viszont 13%-kal éves átlagban, tehát a mostani ütemet is fokozni kellene. Vagy elég továbbra is 9%-kal nőni, de akkor még 40%-os dollárgyengülésre lenne szükség. De mindkét - eléggé valószínűtlen - esetnél a gyenge amerikai teljesítmény minden bizonnyal visszahatna Kínára, ami tovább csökkentené a 2020 (vagy pláne azelőtti) esemény bekövetkeztének esélyét.
• Az emberek többsége nagyságrendekkel nagyobb jelentőséget tulajdonít az aktuális eseményeknek és benyomásoknak, mint a hosszabb távúaknak, és a többség véleményét követi. Gazdasági teljesítmény fokozásában mostanában éppen Kína iskolázza le az Egyesült Államokat, de a fenti felsorolás alapján egyáltalán nem biztos, hogy ez például 10 év múlva is így lesz.
• Az elmúlt időszak eseményei és a befektetési alapokban, egyéb vagyonkezelt összegekben lévő tőke statisztikái valószínűsítik, hogy sokkal többen érdekeltek mostanában a kínai gazdaságban, mint az amerikaiban, és könnyen lehet, hogy ez is befolyásolta a válaszokat.

Nos, mindezek gyönyörűen rímelnek a Behavioral Finance elméleteibe, amelynél mindegyik ember többé-kevésbé nem racionálisan, hanem érzelmi alapon, pszichológiai által vezérelten hozza meg döntéseit (mint fent látható, ez természetesen rám is vonatkozik, többek között ezért is van szükség a döntéshozatalunk részbeni automatizálására). A fenti négy pont sorrendben az alábbiakhoz köthető: Rules of thumb (nagyon leegyszerűsítve: hiányos és kevés információ alapján döntünk), Framing (a kérdésfeltevés módja befolyásolja a választ), Herd instinct (nyáj ösztön, a többség véleménye vagy annak megnyilvánulása befolyásol minket), Endowment Effect (amihez érdekünk fűződik, azt felülértékeljük).

Az emberek irracionális döntéshozatala az árfolyamokban is tükröződik, kilengéseket, anomáliákat okoz, vagy éppen trendszerű mozgásokat, amelyek racionálisan nem feltétlenül indokolhatóak. Ezt pedig fel lehet használni spekulációs és befektetési döntések során, többek között mi is erre építünk.

A helyes megfejtés

Az elején sok válasz kísérlet jött a pénteken feltett kérdésre, de egyik sem volt helyes, aztán jó pár órával később, de megjött a helyes megfejtés, amit szó szerint idézek:

"A mondat a Wall Street című filmből származik az elején amikor bejön Lou Mannheim(Hal Holbrook):

A pontos szöveg:

Jesus, can't make a buck in this

market, country's going to hell
faster than when that sonofabitch
Roosevelt was around... too much
cheap money sloshing around the
world. The biggest mistake we ever
made was letting Nixon get off the

gold standard. Putney Drug--you
boys might want to have a look at it."

(Az utolsó két mondat már nem része a feltett kérdésre adott válasznak)

További idézetek itt, az elején a megfejtés:

http://en.wikiquote.org/wiki/Wall_Street#Lou_Mannheim_.28Hal_Holbrook.29

A győztes egyébként saját bevallása szerint szerencsés volt, mert éppen csütörtök este látta a filmet és derengett neki az idézet, egy gyors keresés után már biztos lehetett a dolgában. Még egy megfejtés volt, amelyik a Wall Street (itthon: Tőzsdecápák) című filmre utalt, de az később jött, és egy másik szereplőre célzott, ami majdnem talált, de csak majdnem. A többség Warren Buffett, Soros György, Alan Greenspan nevét küldte, ami logikus gondolat volt, de éppen ebben rejlett a kérdés trükkös mivolta.

A győztes jutalma egy részvétel a speciális előadásunkon, amelyen az itthon alig ismert hangulat indikátorokról lesz szó, azok közül is olyanokról, amelyek működését és felhasználási módját rendkívül kevesen használják a világban is. Elvileg csak azok jöhetnek el, akik 5 milliónál magasabb összeget fektetnek a BWM Meggyőzően Kockázatos Alapba, vagy akik figyelik a netet az elkövetkezendő napokban.

Ki mondta? Az első megfejtőnek nyeremény!

Közzéteszek egy idézetet. Aki elsőként elküldi nekem email-ben, hogy kitől származnak az alábbi mondatok, egy 40 000 Ft értékű helyet nyer a speciális, zártkörű előadásunkra, ahol az itthon alig ismert hangulat indikátorokról lesz szó.

"Nem lehet semmi pénzt keresni ezen a piacon. Az ország gyorsabban a pokolra jut, mint amikor *** volt a vezető! Túl sok könnyű pénz kering a világban mindenfelé."

A feladat nagyon nem egyszerű, ezért annyit elárulok, hogy nem magyar volt az illető. A fordítást én csináltam, irodalmi stílusban, így igencsak nehéz lesz azoknak, akik lefordítják és elkezdenek keresgélni. Aki fejből tudja a választ, annak "maximum respect". Ha nincs megfejtő vasárnap éjfélig, akkor felfedem, hogy mi van a *** alatt. A csilagok száma értelemszerűen nem azt mutatja, hogy ott hány karakter lenne. Lehet tippelni is, nem jár érte büntetés :) Csak hírlevélre tegnap éjfélig feliratkozott email címekről fogadok el megfejtést, email címenként maximum egyet. Ide várom a leveleket:

faluvegi@bwm.hu

Kína vs. USA: Szavazás!

Gyakran hallani mostanában arról, hogy Kína gazdasága olyan gyorsan nő, hogy hamarosan átveheti a vezető gazdasági hatalom szerepét az Egyesült Államoktól. De vajon mikor? Kérlek a lenti ablakban szavazz!



A szavazás lehetősége 6 nap múlva lejár, utána leírom itt a blog-ban a véleményemet.
(Még adós vagyok válaszokkal egy korábbi post-ban bemutatott alap több mint két évtizedes teljesítménye kapcsán. Ez is terítékre kerül nagyon hamar)

Ha a szavazási lehetőség nem látszik, kattints ide.

Peter Cerny Alapítvány

Percekkel ezelőtt volt a TV2 Naplójában egy riport a Peter Cerny Alapítványról, ami koraszülöttek mentésével foglalkozik. Az adást újra leadják éjjel 1:20-kor, vagy nemsokára megnézhető online. Azért emelem ezt ki, mert az április rendezvényen résztvevők is őket fogják támogatni. Aki ezen nem szeretne, vagy nem tud részt venni, arra kérem, hogy nézze meg a riportot és az Alapítvány honlapját, és ha teheti támogassa őket pénzbeli adománnyal, vagy adója 1%-val. Itt minden információ megtalálható:

www.cerny.hu

Update: itt a letölthető adás linkje.

Túl szép, hogy igaz legyen?

Tegnap a rádióbeszélgetés során is szóba kerültek a garantált alapok. Aki eljön az előadásainkra, vagy rendszeresen olvassa a blog-ot, az tudja, hogy a befektetések területén szinte soha nincs "ingyenebéd", és a "nem veszthetsz semmit, de sokat nyerhetsz ígéretnek" is megvannak a hátulütői. A befektetők nagy része ezekkel nincs tisztában, erre jó bizonyíték, hogy ma mintegy 120 ilyen alap van (ez az összes alap közel 40%-a, ami azért is megdöbbentő, mert a legtöbb ilyen alap 3 év után kifut, tehát ezek jószerével csak az elmúlt 3 évben indult ilyen befektetési lehetőségek), a bennük kezelt tőke pedig megközelíti az 500 milliárd forintot. Most megjelent egy cikk, az egyik legjobb hazai gazdasági oldalon, amelyik nagyon szépen rávilágít a garantált alapokkal kapcsolatos tudnivalókra:

Túl szép, hogy igaz legyen? - A garantált alapok turpisságai

(A Portfolió pár nap után csak az előfizetőknek teszi közzé a cikkeket, most olvasd el inkább.)

A cikkben írottak is részben tartalmazzák azokat a tényezőket, amelyek miatt mi úgy döntöttünk, hogy inkább szembemegyünk a divathullámmal és kifejezetten kockázatos alapot indítunk, csatlakozva a sokkal kisebb, de a jövőre nézve sokkal ígéretesebb származtatott alapok táborához.