Költségesdi az előírások tükrében

Az egyik kedvencem az alapkezelő cégek közül sokáig a Superfund volt, bizonyos szempontból ma is az. Elsősorban nem is a teljesítmény miatt, hanem azért mert egyedülállóak voltak abban, hogy a nyugati mércével mérve kispénzű emberekkel is megismertessék és megszerettessék az olyan befektetési lehetőségeket, mint az abszolút hozamot megcélzó, magas kockázatot vállaló, technikai elemzést alapul vevő és automatizált stratégiát nyújtó alternatív megoldásokat. 1996-ban kezdték, és az elsőként induló - egyébként legkisebb kockázatú, mégis zászlóshajó alapjuk közel 15%-ot ért el valamennyi költség levonása után. Ezt nagyon kevesen tudják utánuk csinálni. A jobbára kis ügyfelek megcélzásának azonban ára van, és ez az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül.

Az első a marketing. Amíg a nagy ügyfelek évtizedek óta ismerik az ilyen lehetőségeket, addig a kisbefektetők közül kevesen, és közülük is többségében olyanok, akik az Internet elterjedésével tanultak ezekről. Emiatt, ha a Superfund üzmegazdaságos méretűre szeretné alapjait növelni, komolyan bele kell nyúlnia a zsebébe. Meg is teszi. A világ 20 pontján vannak irodái, jellemzően olyan helyeken, amiért sokat kell fizetni, például New York-ban a Fifth Avenue-n, vagy Bécsben a Duna mellett, itt én is voltam és igencsak impozáns berendezést láttam. Emellett lapátolja bele a pénzt a sport szponzorációba, saját autósport sorozatot rendeztek, és egy időben még a Forma-1 egyik csapata is kapott pénzt tőlük, így a Minardiban Baumgartner Zsolt is az ő logojuk alatt szerezte meg egyetlen pontját. Mostanában a World Awards szponzorálásával próbálkoznak.

A másik az adminisztráció. Nem kell részletezni, hogy egyetlen 10 m EUR-t befektető ügyféllel mennyivel kevesebb idő és költségigény van, mint 1000 db 10 000 EUR-t befektetővel, az eredmény pedig ugyanaz. Itt nem csupán arról van szó, hogy 1000 alkalommal kell egyetlen papírt aláírni, de a törvényi előírások miatt inkább dokumentumhalmazokat, ami több időt, több embert, több irodateret, drágábban fenntartható adatbázisokat jelent.

Ráadásul a sok ügyfél miatt az alapok csak nyilvánosak lehetnek, ami további törvényi nehézségeket jelent. Könyvvizsgáló, letétkezelő, forgalmazó, jogászok, közzététel, stb. Ezek a költségek alapok esetén kikerülhetetlenek, akár szükség van rá a gyakorlatban, akár nem, akár szeretné az ügyfél, akár nem, jogszabály írja elő őket.

Mindezek oda vezetnek, hogy a befektetésre jutó fajlagos költségek magasabbak lesznek. Hogy ennek milyen következményei vannak, arra remek példát szolgáltat az egyik legmagasabb kockázatú alapjuk a "Superfund C EUR SICAV". Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy sokáig nem ért el jó eredményt, majd 2008-ban a türelmet kiugró eredményekkel jutalmazta, hiszen költségek levonása után ért el 67%-ot. Majd az alap értékét alig 7 hónap alatt szinte lefelezte. Így összességében majdnem minden befektető veszteségben van, kivéve azok, akik az alap fennállása óta eltelt 57 hónapból 5-ben vásároltak szerencsés időzítéssel. (a táblázatban 1000 EUR-s befektetés értéke látható, az utolsó oszlopban az éves hozammal)


Ha megnézzük a díjakat, akkor viszont más megvilágításba helyeződik a kép. Egyrészt ott van a 35%-os sikerdíj, ami nemzetközi összehasonlításban kifejezetten magasnak mondható, bár van magasabb is. Ami még inkább meglepő, az a havi (!) fél százalékos fix díj. Ez átlagos terheléssel évi 6%-ot jelent, és ennyire hosszú idő alatt már számottevő a mértéke. Modelleztem, hogy az ismert adatok birtokában, az alap mit ért volna el bruttó hozamként, azaz bármiféle díjak nélkül. Reálérték helyett nominális értékkel számoltam, és néhány - valószínűsíthetően az eredményre lényeges hatást nem gyakorló - egyszerűsítést alkalmaztam.


Az eredmény figyelemreméltó. A -26% helyett pozitív, +29,3%-os hozamot kapunk, éves szinten 5,6%-ot, ami az ismert pénzügyi piacokon volt körülményeket tekintve egyáltalán nem rossz eredmény. A grafikonon az is látszik, hogy amíg nem volt új csúcs, nem is volt sikerdíj, ezért a két vonal lassan és fokozatosan távolodik egymástól ahhoz képest, hogy a 42. hónaptól az új maximumok miatt a sikerdíjak okán sokkal nagyobb távolságot vesz fel. Ez utóbbi díjtétel bár magas, de levonásának időpontjában valós teljesítmény áll mögötte, és korrekt abból a szempontból, hogy amíg egy 1000 EUR-s befektetés nem megy el 1459 EUR-ig, addig nem lesz újabb sikerdíj, ezért is érdekes a Superfund-nak a jó eredmény.

Sokkal érdekesebb, hogy a fix díj mennyit jelentett ennyi idő alatt. Nos, azt látjuk, hogy eddig 1000 EUR-ra összesen 285 EUR-t, ami egyértelmű, hogy alapvető módon változtatta meg az alap teljesítményét. Nézzük meg, hogy a fenti sikerdíjjal, de fix díj nélkül mi lett volna az eredmény.


A hozam így is pozitív, szemben a valós 26%-os mínusszal, ráadásul, amikor és ha jönnek az új csúcsok, a különbség még szembetűnőbb lehet. Ráadásul a modell alapján a Superfund közel 400 EUR bevételre tett szert, ami az eredeti sikerdíjnak több mint a másfélszerese és a teljes díjnak a háromnegyede önmagában, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a jobb teljesítmény miatt többlet tőkét vonzhatott volna az alap, ezzel növelve a bevételeit. Ha tehát nincs a teljes jogi és adminisztrációs hercehurca, szinte mindenki jobban jár akinek a jó eredmény az érdeke (a befektetést kitaláló és azt kezelő cég, befektetők), és mindenki rosszabbul, akinek ez majdnem mindegy.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem tudjuk, a havi 0,5%-os díj mekkora részét képezi a Superfund és partnereinek esetleges mohósága, a valódi költségekkel szemben (maga a Superfund ennek a felét kapja a dokumentumokat tanulmányozva, de nem tudjuk ebből mennyi a kötelező költségelem). Akárhogy is a kirívóan magas éves 6% önmagában tönkretette az alapot (bár nem biztos, hogy végleg). Az ilyen jellegű, kockázatosabb és bonyolultabb alapoknál 2-3% a megszokott, és ennyi valós költség merül fel jellemzően, nem kis része a szabályozás miatt.

Ez két dolgot jelent:

• Az erősebb kutya... A kisebb de több befektetés esetén a fajlagos költségek és az előírások is magasabbak és szigorúbbak. Ha gazdag vagy és több millió EUR-t teszel be például egy Hedge Fund-ba, ez az előnyöd megvan, ami a fenti számok tükrében kevesebb mint 5 év alatt is több tíz százalékot jelenthet.
• Ritkán éri meg drága alapot választani, azonos kategórián belül, a jellemző 20% körüli sikerdíjak és éves fix 2-3% körüli éves díjak ismeretében.
• Általában is érdemes olyan alapot választani, ahol minél nagyobb a sikerdíj aránya a fix díjakkal szemben.
  
• Minél szigorúbb a szabályozás, annál több a költség, és mivel az ügyletben résztvevő cégek csak addig a pontig finanszírozzák ezt, amíg megéri nekik, ezért ennek nagy részét így is, úgy is a befektetők fogják megfizetni. A mostanában érzékelhető szabályozás szigorítása irént fokozódó nyomásnak akarva-akaratlanul ez lesz az eredménye, így az ez iránt nyomuló politikusok végső soron a saját választóikkal szúrnak ki. Nem azt mondom, hogy a szabályozás és annak szigorítása alapvetően rossz, hanem azt, hogy ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy a vélt vagy valós biztonságérzésnek ne kellene megfizetni az árát. Pláne úgy, hogy azt kötelezően ránk kényszerítik, akár akarjuk, akár nem.
  

Miért nem érsz el telefonon?

Ez egy gyakorlati jellegű bejegyzés, ténylegesen csak a címben feltett kérdésről írok, ha számodra ez nem érdekes, akkor nem igazán érdemes elolvasnod, egyéb befektetési témáról nem lesz szó.

Mostanában sokan kérdezik, hogy miért nem lehet telefonon közvetlenül engem, illetve a BWM-et elérni.

Talán sokan emlékeztek a tavalyi bejegyzésre, ahol egy tipikus munkanapomról, illetve cégünk belső életéről írtam. Aki nem olvasta, és kíváncsi a címben feltett kérdésre adott válaszra, annak mindenképpen érdemes elolvasnia előbb. Nem ismerek mást, aki nyilvánosan ilyen sokat osztana meg a munkanapjáról ezen szakmán belül.

A korábbi bejegyzésból is látható volt, hogy az ügyfelekkel annak idején is főként nem én egyeztettem. Azóta volt egy átalakulás és a különbség annyi, hogy a tevékenységek nagy részét már nem mi látjuk el, nekünk mostantól a befektetési stratégia fejlesztése és annak napi szintű felügyelete a feladatunk. Pontosabban nem nekünk, hanem nekem, mert amióta minden egyéb tevékenységet nem mi végzünk, egyedül az én munkámra van állandóan szükség a BWM-től. Ez egy gyakran nagy koncentrációt, és megosztás nélküli figyelmet megkívánó feladat. A legtöbbször nincs arra lehetőségem, hogy akár egyetlen másodpercre is megszakítsam, amit csinálok.

Természetesen mivel rajtam kívül állandó munkatárs nincs, ezért a cég kommunikációját is én kezelem. A beérkező telefonhívások és email-ek 95%-a ügynöki hívás/spam. Email esetén ez nem probléma, mert nagy részét kiszűri a rendszer, a maradék pedig együtt kijelölve két kattintással törölhető. Telefon esetén már nem ilyen egyszerű a helyzet. Néha percek telnek el, amíg kiderül a hívó szándéka, és újabb percek az illető lerázásával, ha nem akarom ezt nagyon bunkó lenni (régi blog olvasók emlékezhetnek, hogy még udvarias, de határozott lerázás esetén is vannak, akik bunkó módon reagálnak). Sajnos a Zrt. miatt azt hiszik a hideghívók, hogy egy hatalmas cég vagyunk, és tömegesen kérünk gémkapcsot, vagy bórkostolást, ezért óvatosan számolva is napi átlag 5 hívás érkezik, 4 perccel számolva összesen napi 20 perc jön ki, ez havonta majdnem egy teljes munkanap ideje. Ráadásul nem is beszéltünk a nyaralás közbeni hívásokról (nagy roaming díjak mellett), van aki hétvégén hív. A legrosszabb mégis az, hogy másodperceknek is jelentősége lehet, ha egy éles piaci szituációban érkezik egy ilyen hívás. A valóban érdemi hívás ezen mennyiségnek a töredéke, de azonnal ezekkel sem tudok az esetek többségében foglalkozni a teendőim miatt. Ráadásul a telefonos egyeztetésnek az is hátránya, hogy nem rendszerezett és nem átgondolt annyira mint az írásos, továbbá kevésbé átlátható. Írásban, főként email-ben van időd és lehetőséged átgondolni mit szeretnél kérdezni, és én is strukturáltabb, több információt tartalmazó választ tudok adni. Persze az írásos kommunikáció lassabb, de ritka az olyan eset, ami ennyire sürgős lenne.

Nagyrészt a fenti okok miatt az alábbiakat találtam ki. Vagy hagyjatoküzenetet, vagy ami még jobb: írjatok email-t az info (kukac) bwm.hu címre. Ezeket rendszeresen ellenőrzöm, nyaralás alatt is. Néhány további kérés: ha a hívó megvárja a szöveget, majd a hangjelzés után nem mond semmit, csak leteszi a telefont, annak semmi értelme, még ha hallom is a számot, nem fogom visszahívni, hiszen nem tudom, hogy nem éppen cafeteria-tanácsadást akart-e az illető árulni. Akinél csak lehet email-en reagálok, kérem, hogy erre írjátok, vagy ha hangpostán hagytok üzenetet, az email címeket is mondjátok be. Továbbá az Alap befektetőit kérem, hogy mielőtt kérdést tesztek fel, előtte minden kapcsolódó információt olvassatok el a www.bwm.hu/alap címen, sok időt fordítok arra, hogy ott hasznos dolgok legyenek, és minden kérdésre megkapjátok a választ. Ami ott szerepel, annál több információt telefonon sem tudok adni az alapról, és nem is ismerek itthon olyan alapot, aki ilyen szinten igyekszik egy oldalon mindent leírni, ezért kérlek csak akkor keressetek, ha annak elolvasása után nem világos valami.

Tudom, hogy sokan önzőnek gondolják ezt az eljárást, de kérem a megértéseteket, ezzel a módszerrel nemcsak magamnak, hanem másoknak, nektek is időt és hatékonyságot tudok biztosítani.

Rookie Trader - CNN

Ismét lefutott egy rövid életű, egyfajta tőzsdei valóságshow. Ezúttal a CNN-en, egy tapasztalt gazdasági riporter (Adrian Finighan) vállalta az áldozati bárány szerepét, és Rookie Trader címmel saját maga próbálkozott beletanulni a spekuláció művészetébe vagy tudományába, ahogy tetszik. A műsor azonban amellett, hogy fair kezdeti hozzállással igyekezett a témakörnek utánajárni, mégis felületes, és látványosan rövid időtartamú lett. Az okok között vannak egyediek is, de főleg ugyanarról van szó, mint a januárban tiszavirág életű valóságshow esetén.

A készítők, mint ahogy az emberek többsége nem fogadták el a "tőzsdézés" komplexitását, és főként annak bizonytalanságát (mint ahogy legtöbben a világ bizonytalan voltát sem hajlandóak elismerni, így ha valami nem az előzetes remények szerint alakul, akkor mindig van hibás, aki rendszerint nem ő maga, de ez már egy másik történet). Finighen, bár sosem mondja ki, az első részekben következetesen azt az érzést sulykolja az emberbe, hogy ez egy gyorsan megtanulható, objektív szabályok mentén működő szakma. Érthető, hogy az idő előrehaladtával válik egyre bizonytalanabbá (ugye az tűnne logikusnak, hogy magabiztosabbá, de ez nem így működik), tekintete ködösebbé, míg a végén érdemi konklúzió nélkül, és érezhetően idejekorán zárul a sorozat.

Nem segített az sem, hogy a készítők a leginkább tipikus klisékkel és sablonokkal, unásig ismert vágóképekkel és átvezető szövegekkel rontottak tovább a helyzeten az inkubátorban.

Szintén látványos hiba, hogy a megkérdezett cégek tipikusan a CFD-ket és Spread Betting-et szinte alternatíva nélkül nyomó befektetési szolgáltatók voltak, és egyéb szakértők között sem törekedtek a több oldalról történő megvilágításra. Akivel találkoztak, az automatikusan szakértővé vált, véleménye pedig megkérdőjelezhetetlen. Elméletben ez megnyugtató lenne, de gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű.

A készítőknek itt és más hasonló témakörű TV-műsorokban is döntést kellene hoznia. Vagy egy széles közönségnek szóló, bulvárosodó műsort készítenek, komoly tartalom nélkül, ami így kényszerűen rövid lesz. Vagy pedig mélyebben belevágnak, alapelveket ismertetnek, és rétegműsort csinálnak, de azt hosszan. A CNN az előbbi mellett tette le a voksot, kár érte, de ez van, a csatorna a bulvárosodás mellett tette le a voksát és képes órákig közvetíteni szegény Michael Jackson halottaskocsijának képet egy helikopter kameráról. Ennél az is jobb lett volna, ha a klippjeiből, interjúiból adnak válogatást, de az ugye nem hír. Ahogy az sem, hogy Finighan 5 hónapja írja a saját kereskedési rendszerét, de a Sortino ráta még mindig gyenge, bár javulgat. Ilyenek a hétköznapok.

Az életbiztosítások adókedvezményének eltölréséről

A napokban a belpolitikai csatározások, és az általános válság miatti aggodalmak között zárójelben alig kapott hangot az a hír, hogy a kormány tervei szerint eltörli az életbiztosítások adókedvezményét. Jól tudjuk, hogy ezek valójában befektetési termékek, és a kockázati rész, azaz baleset, halál és egyéb nem kívánt események esetén járó összegeket kevésbé lényegesek, mint a befizetett pénz befektetése és az adókedvezmények. Sokan azonnal úgy reagáltak a tervre, hogy ezzel tovább károsítják a befektetési hajlandóságot, és a megtakarítási szerkezet tovább fog romlani. A beöltöztetett befektetés is jobb, mint a valós, ezért részben egyetértek velük, de a kép árnyaltabb.

Minden adó esetén a kormánynak általánosságban két - első látásra egymásnek ellentmondó - elvet kell elsősorban szem előtt tartania:

• Egyenlőség elve. Sem a fogyasztókkal, sem a szolgáltatókkal szemben nem fair, ha az egyik lehetőség előnyt kap az alacsonyabb adókulcsok vagy a kedvezmények révén. Ha Tihamér péksége 10%-os kulcs mellett adózik, míg Gerzsoné 50% mellett, addig Tihamér nevetve halomra keresi magát, Gerzson pedig örül, ha megél, pedig mindketten ugyanolyan keményen dolgoznak. Ráadásul jó esély van rá, hogy Tihamértól olcsóbban vehetik meg a kenyeret, míg Gerzson vásárlói rosszabbul járnak. A pénzügyi területen annyival bonyolódik a helyzet, hogy az információs asszimetria miatt a fogyasztók közül sokan nem ismerik fel, hogy még a kedvezmények ellenére sem járnak jobban.
• Ösztönzés elve. Ha a teljes nemzetgazdaság, a társadalom, és a fogyasztók közös érdeke, akkor esetenként az állam az adókulcsokkal, támogatásokkal, kedvezményekkel mégis előnyben részesíthet egyes piaci szereplőket, illetve azok szolgáltatásait, termékeit. Ha Gerzson kenyere egészséges tudomisénmilyenteljeskiörlésű lisztből készül, amitől egészségesebbek lesznek az emberek, míg Tihamérétől elhíznak, akkor a teljes közösség együttes érdeke, hogy inkább Gerzson kenyerét egyék az emberek. Ezért ő kaphat alacsonyabb adókulcsot, vagy minden vásárló 100 Ft-ot vásárlásonként az államtól, amit egyösszegben év végén vonhat le az adóalapjából (de ez nem kötelező, így a szabad választás megmarad). Kevesebben halnak meg infarktusban, boldogabbak lesznek és még az egészségügy is kevesebbe kerül. Pénzügyi területen persze itt is bonyolultabb a helyzet, hiszen több esetben nehéz előre megmondani, hogy pontosan melyik befektetés az "egészségesebb".

Hogy a két fő elv között hol van az egyensúly, az örök vita tárgya. A részleteken hónapokig el lehetne vitatkozni, ezért itt csak egy fontos sarokpontot emelnék ki.

Az ösztönzési elven belül is meg kell, hogy jelenjen a konzekvencia elve. Ha azért adunk adókedvezményt, mert hosszútávú az adott befektetés, akkor más hasonló hasznosságú hosszútávú befektetésnek is ugyanilyen adókedvezményt kell kapnia. Jelenleg Magyarországon egyetlen olyan valós pénzügyi befektetés van, amelyik 10 év után kamat vagy árfolyamadómentességet biztosít: az életbiztosítások. Minden más után 20% adót kell fizetni, kivéve a NYESZ-t vagy az önkéntes nyugdíjpénztárat, ahol viszont a nyugdíjba vonulást, kell megvárni, így például féfiak esetén minden 52 év alatti állampolgárnál - adózási szempontból - az életbiztosítsnak relatív előnye van, hiába tervez más befektetést hosszú távra.

Jó dolog az életbiztosítások adókedvezményének eltörlése?

Nem, hiszen ezzel a hosszútávú gondolkodás ösztönzésén esik csorba. Sokkal jobb lenne, ha más befektetések is ugyanazt a kedvezményt, és árfolyamnyereség, illetve kamatadómentességet kapnák 10 év után, mint az életbiztosítások.

De ha már ezt nem lépi meg a kormány, akkor a teljes szektor és gazdaság szempontjából jobb, ha ugyanoda rántja vissza a kedvezményeket (ne felejtsük, hogy ezeket is mi adófizetők finanszírozzuk), és ez egy lépés volt ebbe az irányba. Ha futóverseny van, méghozzá az erdőben, akkor az a legjobb, ha minden versenyzőnek jut ultramodern futócipő. Mivel ezt a döntéshozók nem akarták biztosítani (pénzbe kerül, és nem az egyes versenyzők fizettek érte, hanem kapták), ezért jobb, ha nem néhány ultramodern és néhány hagyományos cipővel rendelkező áll rajthoz, hanem ha mindenki ugyanolyan, akár régi sportcipőben. Nem örülnek neki, de legalább fair a játék

Az viszont nem helyes, hogy már megkötött szerződések esetén is megteszik, így visszamenőlegesen változtatnak egyes döntések következményein. Persze mindez még nem végleges, de reméljük, hogy a döntéshozók az egyenlőség, az ösztönzés és a konzekvencia elvét figyelembe veszik majd, és nem csak a tűzoltás elvét tartják szem előtt.

Forrás (portfolio.hu):

Megszünteti a kormány az életbiztosítás adókedvezményét, kétségbe vonva ezzel e pénzügyi megoldás hosszú távú megtakarítási jellegét. (részben teljesen jogosan) Ezzel mintegy 20 milliárd forint adókedvezménytől esik el közel 805 ezer életbiztosítással rendelkező állampolgár.

Körülbelül 3.25 millió életbiztosítási szerződést kezelnek a magyarországi biztosítók. Ezzel az életbiztosítás meghaladja a magán-nyugdíjpénztári számlák számát is, és háromszor múlja felül a lakás-takarékpénztári szerződések számát - írja a Napi Gazdaság.

A biztosítási adókedvezmény az egyik legnépszerűbb kedvezmény, hisz a Pénzügyminisztérium adatai szerint közel 805 ezer állampolgár élt vele, s összesen nagyjából 20 milliárd forintra rúgott az igénybe vétel összege.

Mindez annak ellenére volt így, hogy más adókedvezményekkel együtt legfeljebb 100 ezer forint kedvezményt lehetett igénybe venni és jövedelemkorlát is létezett. Most tehát egy olyan lehetőséget szüntetnek meg pusztán költségvetési szempontok alapján, amely nem kifejezetten az ország elitje számára jelentett könnyebbséget.

A Napi Gazdaság információi szerint azt a biztosítók által benyújtott javaslatot is lesöpörte az asztalról a tárca, amely szerint az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárakhoz és a nyesz-számlákhoz hasonlóan nem adókedvezménnyel, hanem adójóváírás formájában lehetett volna életben tartani az adókedvezményt.

Mennyi tőke szükséges havi 100 000 Ft jövedelemkiegészítéshez?

Egy érdekes kérdést kaptam email-en:

Tisztelt BWM!

 Azt szeretném megtudni, hogy havi 100.000 Ft rendszeres jövedelemhez mennyi
tőke szükséges, úgy hogy közben a tőke* reál értéken* megmarad, azaz
legalább az infláció értékével növekszik, és persze a mostani 100.000 Ft is
követi az inflációt.

 Fiatal vagyok, nem kívánom felélni a tőkémet, ezért nem számolok azzal,
hogy 30 éven belül meghalok, tehát fontos számomra, hogy az említett havi
100.000 Ft és az ehhez szükséges tőke kövesse legalább az inflációt.

 Ezzel kapcsolatban sehol sem találok megfelelő információt, ezért kérem az
Önök véleményét. Mindenhol csak arról írnak, hogy mibe fektessünk, meg, hogy
takarékoskodjunk, de arról, hogy mekkora megtakarítást halmozzunk fel
(esetleg még fiatalon, ha valaki szerencsés), arról sehol sem írnak.

Matematikai oldalról nagyon könnyű megválaszolni a kérdést. Ha például az infláció felett 1%-os nettó hozamtöbbletet érünk el, akkor a szükséges éves 1 200 000 Ft-os jövedelemtöbblethez 120 000 000 Ft szükséges (1,2 m Ft /1%). Ha a hozamtöbblet 5%, akkor 24 m Ft, ha 10%, akkor 12 m Ft elegendő.

A gyakorlatban azonban a következő problémák merülnek fel:

• Nem tudjuk mennyi lesz az infláció
• Ennélfogva nominális értéken nem tudjuk mekkora lesz a szükséges hozam
• Mivel nem tudjuk mekkora az infláció, ezért nem tudjuk, hogy van-e bármilyen garantált hozam hosszútávon, ami reálértéken megveri a fogyasztói árindexet, hiszen nincs mihez mérni
• Empirikus tapasztalatok alapján igen valószínű, hogy a szükséges - általunk nem ismert nagyságú - hozamtöbblet nem érhető el kockázatmentesnek tekintett befektetési eszközökkel (jellemzően állampapír), így a cél érdekében kockázatot kell vállalni
• A kockázatvállalás miatt, még ha sikerrel is járunk, szinte biztos, hogy a befektetési eszköz értéke, árfolyama jelentősen ingadozni fog, emiatt a havi 100 000 Ft-os jövedelemigény gyakran a tőkét fogja csökkenteni, ami a későbbi hozamtermelés abszolút nagyságára is kihatással lesz. Sőt. még a kockázatmentes eszközök sem teljesítenek kifizetés havonta, vagyis csökkentenünk kell befektetésünk értékét, néha és átmenetileg
  
• Az adó mértéke kihatással van az elért nettó nominális hozamra, ami a reálhozamban drasztikus eltéseket okozhat
• Ráadásul mindenkinek más és más az egyéni fogyasztói kosara, a saját "személyes inflációja" is eltérő lesz, a hivatalos adat egy jellemzői figyasztói kosárral kalkulál
  

A felvetett problémák jól jellemzik azt, hogy mekkora szakadék van a ma egyetemeken, tankönyvekben oktatott elméleti anyag és a gyakorlat, illetve a gyakorlatban felmerülő igények között. Két kitörési pont van: az elmélet jobban igazodik a gyakorlathoz (ez már jó ideje elkezdődött, csak lassan zajlik, pl. a behavioural finance beszivárgásával), illetve az igény oldaláról annak elfogadásával, hogy természeténél fogva bizonytalan világban élünk. Ebben a világban minél messzebre nézünk előre, annél kevésbé biztos hogy mi fog történni, ezért rendszeresen és rugalmasan igazodni kell a lehetőségekhez.

Ezért itt is az adott válasz végül idővel biztosan kiigazításra kell, hogy kerüljön.

A jelenlegi állampapír hozam 3 évre 10,43% (forrás), bár az eladási ár 2 tizeddel alacsonyabb hozamot jelez, nagy összegnél ezen lehet faragni, és elhanyagolható változást okoz. Az aktuális inflációs ráta 3,4% (forrás). A különbség 7%, a szükséges tőke 17 142 857 Ft, ha nem számolunk kamatadóval. Ha számolunk, akkor durván 5% a differencia, így 24 000 000 Ft-ra van szükség. Ám az infláció pár évig ismét magasabb szinten lehet, ezért az átlagos nettó reálhozam 3% környékén valószínű a következő években, amihez már 40 000 000 Ft tőke kell. Ezenkívül tudni kell, hogy az államkötvény évente kétszer fizet kamatot, közben vagy tartalékolni kell, vagy eladni belőle, ha havi jövedelemigényünk van.

A szükséges összeg csökkentéséhez kockáztatni kell, például részvények, részvényalapok, abszolút hozamú alapok vásárlásával. De mint említettem a fenti számítás sem kockázatmentes, hiszen nem tudjuk az infláció mértékét, és a magyar állampapír is "csak 99,9%-os biztonságú, nem 100%. Továbbá fontos tudni, hogy az állampapír árfolyama is ingadozik, ezért a fenti hozam csak lejáratig való tartás esetén garantált az állam által. Plusz: akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi lesz a fennmaradó 20 évben, hiszen a levélíró minimum 30 éves időtartamról beszélt.

Véleményem szerint még ilyen jó körülmények között (ilyen magas reálhozam nagyon kevés országban van, itt sem lesz sokáig) is rossz hozzáállás, ha biztosra akarunk menni. A kockázat jelentős, de még ésszerű mértékű emelésével is elérhető 15%-os nettó éves nominális hozam hosszútávon. Egyáltalán nem garantált, de ilyen hosszú időre tervezve bőven 50% feletti valószínűséggel teljesíthető. Az ár a durva a drawdown-okban jelenik meg, ezért 5%-os hosszútávú infláció mellett a 10%-os hozamtöbblet elvileg csak 12 000 000 Ft-ot követelne meg, de ezt érdemes legkevesebb 20%-kal túltervezni, ami alaphangon 15 000 000 Ft-ot jelent, mert ha az elején fut bele az ember egy nagy visszaesésbe, az időközben kivont összegek miatt később kevesebbet fog keresni.

Végetért egy korszak - GM

Minden nap többezer adatot szedek le az adott napi automatikus elemzés és stratégia lefuttatás miatt, egy külön letöltőprogram segítségével. Ez az alkalmazás minden letöltés végén kilistázza, ha valamilyen adatletöltési probléma merül fel, például fúzió vagy kivezetés miatt egy papír kereskedése (legalábbis a beállított piacon) megszűnt. A tegnapi adatok letöltése után csak egy hibaüzenetet kaptam, az alábbi kóddal: GM. Bár tudtam, hogy ez napokon belül meg fog történni, mégis kissé lehangoló élmény volt a hiba-listában látni ezt a kódot.

Éppen hogy csak 100 évvel megalapítása után a General Motors gyakorlatilag megszűnt. Csak azért gyakorlatilag, mert a cég a csődvédelem alatt is létezik jogilag, de gazdasági és pláne tőzsdei értelemben önálló entitásként végleg lekerült a térképről. Ma már csak a Pink Sheets-en lehet vele kereskedni, ahova akár Lenke néni sarki vegyesboltját is be lehet vezetni. A cégnek juttatott többtíz milliárd adófizetői dollár csak arra volt jó, hogy az alkalmazottak/beszállítók nagy része a jelenlegi helyzetben kihúzhassa pár hónapig.


Közhely, de nem árt minden ilyen alkalommal elmondani: a Buy&Hold vagyis vedd és tartsd, előbb-utóbb úgyis felmegy stratégia nem bombabiztos, pláne ha egyedi részvényről van szó. Ez még a legnagyobb blue chip-ekre sem igaz. Az ötvenes években a General Motors volt a világ legnagyobb vállalata, és a legnagyobb nem állami munkáltató. A vezetés hatalma olyan nagy volt, hogy amikor az elnökét a hidegháború legkeményebb éveiben kinevezték védelmi miniszternek - ami önmagában is sokat jelez - a kongresszusi meghallgatáson elmondhatta az azóta védjeggyé vált mondatot: "Ami jó a General Motors-nak, az jó az országnak", és szinte teljesen igaza volt. Akkor. De a General Motors még 2006-ban is a világ legnagyobb autógyártója volt, és 2007-re még mindig a 12. legnagyobb vállalat volt a világon árbevételét tekintve (igaz, ekkor már bőven veszteséges volt, és a válság még meg sem érkezett). Ez egy gyorsan változó világ. Bármelyik cég bármikor eleshet.

Kínában jártam

Nemrég, részben üzleti célból a Távol-Keleten jártam, életemben először. Főként Pekingben és környékén, de mást is megnéztem. Továbbra sem vagyok Kína szakértő (arra meg pláne ne számíts, hogy a Shanghai Expresszt fogom árulni), de mivel az elmúlt években divat Mao birodalmát befektetői körökben ajnározni, ezért néhány benyomásomat leírom. Pekingben az ember a lélegzetelállító utak, és felhőkarcolók között hajlamos elfelejteni, hogy Kína nagy része ma is szegényen él, a javuló körülmények ellenére. Az országban sajátos, de mégis kőkemény kapitalizmus teszi lehetővé a gyors, de nem feltétlenül igazságos fejlődést. Sokkal inkább Friedman követői, mint például az európai szociális piacgazdaságok, példaként hozhatnám fel az alig ismert ingyenes egészségügyet vagy nyugdíjrendszert (ez utóbbiról a Portfolió aktuális cikkét érdemes olvasni).

Élőben is tetten érhető az a tény, hogy Kína versenyelőnye a kimeríthetetlennek tűnő munkaerőforrásnak (szinte minden munkakörre van 3-4 aktív ember), és ennek a globális játékban Teng Hsziao-ping óta történő ügyes felhasználásában rejlik. Ebből logikusan következik, hogy ha a munkaerő a felzárkózás miatt már nem lesz olyan olcsó, illetve a kevesebb születő gyermek miatt már nem is lesz olyan nagyszámú (főleg az otthoni eltartottakhoz képest), akkor a növekedés is jelentősen lassulni fog, nemcsak a nyugati recesszió miatt, hanem struktúrális okokból. Mindkét tényező színre fog lépni, de ez nem most fog bekövetkezni. A számok alapján Kínának még legalább egy jó évtizede van, utána már nagyon valószínű az alacsonyabb fokozatba kapcsolás. Durva tipp alapján addig fundamentális oldalról 3-5% éves átlagos növekedés előnyük lehet Amerikához és az Európai Unióhoz képest (ez eddig 7-8% volt), és ez a részvényárfolyamok relatív erejében is tettenérhető lesz. Ez nem tűnik soknak, de 10-15 jó év alatt igen nagy különbséget okozhat. Fontos, hogy ez csak a várható előnyt jelenti, nem abszolút számot. Így ha például az S&P 500 éves 10%-kal emelkedik átlagban, a Shanghai Composite 13-15%-ot. Ha sokkal reálisabb 5%-ot, akkor 8-10%-ról beszélünk. Ha évtizedekig stagnálás lesz a világ fejlettebb felén, itt is mérsékelt hozamok lehetnek.

A nyugatról importált befektetés elemzési ismeretek rohamosan terjednek, két példa:

Igen, a videón az látszik, hogy a szexshop eladója, technikai elemzés végzése közben elaludt. Ez olyan sok poén elsütésére adna lehetőséget, hogy inkább a blog olvasóinak fantáziájára bízom.

Technikai szempontból egyébként egyre érdekesebbek a lehetőségek. Egy nagy és likvid piacról van szó, de zártsága és viszonylagos erős kontrollja miatt még nem olyan jó terep a modernebb technikai elemzés eszközök használatára. Ugyanakkor a klasszikus eszközök jól működhetnek, a helyi szereplők relatív tapasztalatlansága miatt. Ez tipikusan sok túlkapást, túlreagálást jelent, erősebb trendek jöhetnek létre, amelyeknek erősebb ellenirányú mozgásai történhetnek. Nem véletlen, hogy éppen itt alakult ki a legnagyobb részvénypiaci lufi az elmúlt években. Mivel a fejlődés gyors, szinte biztos, hogy nem ez volt az utolsó.

A jogszabályok szigorítása növeli a költségeket

Gyakran megdöbbentő, hogy még a gazdasági sajtóban is mennyire naívitás szorult, és mennyire nem képesek alapvető folyamatokat átlátni. Friss példa:

Az EU-ban (is) szigorítják a pénzügyi intézmények - köztük elsősorban a Hedge Fund-ok - szabályozását. Több követelménynek kell megfelelni, és több információt kell szolgáltatni. A Financial Times cikke, amit itthon a Portfolió összefoglalójában olvasható, az alábbi következtetésre jut:

"A szigorítás - ami alapvetően a Madoff botrány kirobbanása után vált világossá - az ügyfeleket viszont nem fogja károsan érinteni, hiszen az a vagyonkezelőkre vonatkozó felügyeleti és információáramlási szabályokon változtatna."

A cikk írója azt felejti el, hogy ha a szolgáltatónak több szabályt kell betartania, és több információt kell adnia, akkor jobb informatikai rendszerre, még szervezettebb struktúrára és több alkalmazottra van szüksége, ami többletköltséggel jár. Ha a piaci helyzet lehetővé teszi, ennek minél nagyobb hányadát át fogja hárítani a fogyasztóra. Semmi sincs ingyen, az állam és a szabályozó hatóságok ezt minden alkalommal hajlamosak elfelejteni.

Nem a szigorítás ténye a probléma, sőt. A gond az, hogy elfelejtik: a gazdaságot, és a pénzügyi piacokat nem lehet még részleteiben sem kézzel vezérelni, mert az önszabályozó. Amit tenni lehet, az átláthatóság és a megfelelő jogi keret biztosítása, és esetenként az ösztönzés. Ha rá akarják erőltetni az akaratukat a piaci szereplőkre, legyen szó szolgáltatóról vagy fogyasztóról, akkor az nem szabad piac többé.

A helyzet ahhoz hasonlatos, mint amikor 2005 végén lecsökkentették itthon az ÁFA kulcsot, majd megpróbálták a kereskedőket rábírni, hogy a teljes "kedvezményt" adják át a választópol...illetve fogyasztóknak. De ha a piac jól működik, akkor a résztvevők pozíciójuk által elérhető alkuján és szabad akaratán műlik, hogy mennyi lesz az ár.

A mohóság jó dolog?

Úgy látszik van, aki komolyan vette ezt:

A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban?

A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel.

A jó hír az, hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így.

Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt, hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeáttéel nagyságában.

Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel:

Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20%-ot.


Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor 300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.


Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel:

Az éves hozam 41,15%-ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.


Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel:

Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97-szerese, a második majdnem hatszorosa lett.


A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40%-ot a rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese is lehetett, a visszaesés mégis csak 1,3-szorosa lett az előzőnek.


Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok száma is 6-ról 4-re csökkent 15 éves időtávlatban.


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótolhatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé.

Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management kalkulációkról) változatlanul hagyása mellett jó szolgálatot tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak-et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.

Populizmus kisrészvényeseknek

OTP közgyűlés, természetesen szóba kerültek a tavaly októberi események.

"Csányi Sándor külön kitért az október 9-i spekulatív támadásra, ismertette a már ismert tényeket. Az

OTP

vizsgálja, hogyan tud segítséget adni azon befektetőinek, akik ezeken a napokon kényszerültek eladni részvényeiket" (forrás)

Tessék? Eddig azt hittem, hogy a populizmus csak a választópolgároknak szólhat. Nem-nem, bizony a kisrészvényeseknek is.

Mit jelenthet vajon az, hogy "eladni kényszerült"? Az én olvasatomban:

1. Tőkeáttétellel (itthon jellemzően lombard hitellel) tartotta a részvényeket és elfogyott a letét, ezért a brókercége felszólította annak pótlására, és ha ezt nem teljesítette, akkor eladta a részvényeit.
2. Stoppot helyezett el azokon a szinteken, ahova október 9.-én bedőlt az árfolyam.
3. Megijedt az eséstől, és azért adott el.

Bárhogyan is, egyik sem egy külsőleg a befektetőre hozott.

Az 1. esetben a befektető szabad akaratából, ismert feltételrendszer alapján vállalta, hogy ha bármely okból az árfolyam elér egy bizonyos szintet, pozícióját likvidálhatják. Még az adott pillanatban is megvolt arra a lehetősége, hogy kipótolja a letétet. Nem volt kényszer. (a tőkeáttételt használót egyébként nem befektetőnek, hanem spekulánsnak nevezem, és ez nem negatív címke)

A 2. esetben kifejezetten a befektető döntött úgy előzetesen, hogy ha az árfolyam egy bizonyos szint alá esik, elad. Nem volt kényszer.

A 3. esetben pedig a befektető az adott árfolyam ismeretében, akkor és ott, saját szabad akaratából döntött úgy, hogy elad. Nem volt kényszer.

Külön felhívnám arra a figyelmet, hogy a kérdéses időpontban az OTP 4000 Ft alá esett be és másnap is bőven 3000 Ft felett volt. Az árfolyam azóta megjárta a mélyen 2000 Ft alatti zónákat is, és most is alig éri el a 2600 Ft-ot. Jelenlegi ismereteink szerint MINDENKI, aki 3700 Ft-on, de bárhol 2650 Ft felett "eladni kényszerült" (valójában saját szabad akaratából eladott), jól járt. Csányi Sándor olyan embereknek szeretne kártérítést kiharcolni, akik nyertek azzal, hogy pozíciójukat lezárták.

Az OTP a kevés hazai, sőt most már hazai irányítású és régiós sikertörténet egyike. A legtöbben nagyon tiszteljük az OTP-t, a menedzsmentet. Miért kell ezt a tiszteletet olcsó, a politika legmélyebb bugyraiból kölcsönvett populizmussal elkezdeni rombolni?

Crossroad - Mi is történt tavaly a tőzsdéken?

Nemrég jelent meg a Crossroad magazin legfrissebb száma. Egy viszonylag új kiadványról van szó, amely életstílus jellegű, cikkeket és interjúkat közöl, főként a magasabb státuszú olvasók számára. A friss számban az általam írt cikk is megjelent, amely egy kicsit más megvilágításból veszi szemügyre a válságot, és a jövőre nézve is próbál következtetésekre jutni (az első oldal képe lejjebb látható).

Elsősorban azonban a Tamás Istvánnal készített beszélgetés az, ami miatt érdemes elolvasni a legfrissebb számot. Az évek alatt saját idejét, energiáját és vagyonát nem kímélve épített fel egy oktatási intézményt (én is jártam oda) és kulturális központot. Az interjúból az is kiderül, hogy miért. A szemlélet a lényeg.

Mit is jelent egy fedezeti célú devizaügylet?

Néha megdöbbentő, hogy a sajtóban egyes hírek milyen fájdalmas felületességgel jelennek meg, és ebből mennyire ostoba következtetések levonása történik. Bajnai Gordon várható miniszterelnöksége és a korábbi Wallis-nál betöltött vezetői tisztsége miatt - amely csoporthoz tartozott a baromfifeldolgozó Hajdú-Bét - a cég által indított devizaügyletek kapcsán megjelent hírben az alábbi két mondatra kaptam fel a fejem:

Az anyacég határidős devizaügyletekkel akarta csökkenteni a Hajdú-Bét bevételeinek árfolyamkockázatát. A tranzakciókról szóló kimutatások alapján azonban megállapítható, hogy az ügyletek túlnyomó része veszteséges volt.

(kiemelés tőlem)

"Azonban"? Aki ezt a két mondatot leírta vagy a legminimálisabb szinten sem érti a fedezeti ügyletek lényegét, vagy érti, de úgy viselkedik mintha nem értené.

Nézzük meg egy egyszerű példán, hogy miről van szó. Legyen egy feldolgozott liba ára 1 EUR. Szerződést kötünk arra, hogy eladunk minden hónapban 1000 db libát. Mivel a devizaárfolyam árfolyam most (az egyszerűség kedvéért) 300, ezért a bevételünk a mostani hónap után 1*1000*300=300 000 Ft. De mi történik akkor, ha a következő hónapban hirtelen erősödik a forint és az árfolyam 250-re megy le. Akkor a következő hónapban már csak 1*1000*250=250 000 Ft bevételünk lesz. A teljes évet tekintve a várható bevételünk nem 300 000*12= 3,6 m Ft lesz, hanem 1*300 000 + 11 * 250 000 = 3,05 m Ft, ami 550 000 Ft-os kiesést jelent a tervhez képest, ami 15%-ot jelent. Ha az árrésünk történetesen 15% volt, akkor csak a változó költségek után veszteségesek vagyunk, és ha ennél kisebb az árrés, akkor még a beszállítókat is nehéz kifizetni.

Megtehetjük viszont, hogy a devizaárfolyam kockázatát lefedezzük. Eladunk ugyanakkora értékben EUR-t, mint amennyiért szállítunk. Így ha a forint erősödik, nyerünk a devizaügyleten, és veszítünk a bevételek csökkenésén. Ha éppen ellenkezőleg: erősödik az euró és gyengül a forint, akkor a bevételek megugranak, de veszítünk a devizaügyleten. A lényeg, hogy a bevétel árfolyamkockázatát csökkentsük vagy megszűntessük. Ez nem spekuláció, hanem éppen a tervezettségre irányuló törekvés. Tegyük fel, hogy az év legelején kötünk egy ilyen ügyletet, 300-as árfolyam mellett. A várható bevétel: 1*1000*12*300=3,6 m Ft. Ha az árfolyam az első hónap elején felmegy mondjuk 360-ra, akkor a bevétel 1*1000*12*360=4,32 m Ft, de a devizaügyleten veszítünk 720 000 Ft-ot. Ez hibás lépés volt? Nem, hiszen a cél az volt, hogy előre tervezhető legyen a bevétel, és a forint erősödhetett is volna, ami miatt a bevétel visszaesett volna, és a működés is veszélybe kerülhetne. A fedezeti ügylet kötőjének nem célja, hogy megpróbálja megjósolni, mi fog történni az árfolyammal.

Önmagában tehát az, hogy a fedezeti célú devizaügylet veszteséges volt, még semmilyen következtetésre nem ad okot. Nincs semmi "azonban", hiszen lehet hogy éppen a devizaügylet vesztesége jelentette azt, hogy a fedezeti ügylet jól működött. Ahhoz, hogy a konkrét esetben megtudjuk, így volt-e, a Hajdú-Bét részletesebb gazdálkodását és szerződéseit ismerni kellene, különös tekintettel az adott évben EUR-ban számolt, várt és leszállított mennyiségekre.

Nagyszerű lenne, ha a hazai sajtó nem játszana rá a tőzsdei vagy egyéb pénzügyi piacokon lévő, átlagember számára elsőre nem átlátható ügyletek "ördögtől való" hozzáállásra. Az adott újságírónak illett volna jobban utánanézni, hogy miről is van szó. Vagy ha tudta miről van szó, mégis hangulatot keltett, vagy nem is érdekelte, mert a célja az odaszúrás volt, akkor kérdezze meg saját magától, hogy az újságírói etika számára jelent-e valamit.

Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés sem politikai állásfoglalás, sem a Hajdú-Bét, vagy Bajnai Gordon kapcsán tett véleménynyilvánítás. Nem tudom, hogy a Wallis kiszipolyozta-e a Hajdú-Bét-et vagy sem, mert nincs róla elegendő információm, és ha lenne, akkor sem erre a blogra tartozna.

Reklám kicsit átfogalmazva

Ez most kaptam:

Nincs kötjegyem, nem vagyok bróker és nem járok öltönyben. A világ legbonyolultabb opciós ügyleteit ismerem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, mikor azt mondom: short squeeze. Reggel a Nikkei-t előbb nézem meg, mint az email-jeimet és nem örülök, ha a laikusok összekeverik a spread betting-et és a spread trading-et. Büszkén gondolok Buffet-re, Soros-ra és a teknőcökre. Szeretem a nyitást jelző csengő hangját, a dupla mélypontot és a stop-loss-t! Itt élek a Bloomberg Terminal előtt, volatilitásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk vannak a legszebb hozamok. Tőzsde, én így szeretlek!

Szerintem egész vicces :)

Ha nem lenne ismerős, akkor itt az eredeti, alatta pedig a legsikeresebb paródia.

Technikai Elemzés Konferencia - Romániában, nemzetközi előadókkal

Tavaly voltam a Román Technikai Elemző Szövetség első nemzetközi konferenciáján. A román szövetséget nagy lelkesedéssel és sikerrel szervező Dan Valcu most is hívott, de sajnos más elfoglaltságom miatt nem tudok részt venni. Két ok miatt úgy gondolom, hogy a Blog olvasóit érdekelheti az idei konferencia, legyen szó egyéni befektetőről, vagy befektetési területen dolgozóról.

Egyrészt a program nagyon erős, és több komoly név is jelen lesz, előadást fog tartani. Például Robin Griffith, aki az HSBC vezető technikai elemzője volt és az utóbbi időben Hedge Fund-okban kamatoztatta tudását, vagy Claude Mattern a BNP Paribas-tól - őket láttam beszélni tavalyelőtt az Egyiptoban rendezett nagy nemzetközi konferencián.

A másik ok, ami miatt ezt most kiteszem: sok rendszeres olvasónk van a konferencia helyszínéhez, Medgyeshez (Medias) közel, például Segesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Csíkszereda, sőt még a viszonylag kicsi Székelykeresztúr is. Őket érdekelhetik az előadások, illetve a hasonló szakmai érdeklődésűek társasága.
Akik pedig nem a közelben laknak, azok éppen az említett városok miatt (is) nemcsak egy várhatóan jó konferencia élményével, hanem szép tájak és épületek látványával gazdagodhatnak. Bevallom, hogy azelőtt még sosem jártam Erdélyben, ami nagy hiba volt, de a hiányosságokat pótolni kezdtem, és biztos nem utoljára jártam ott. Ráadásul mindenki remek vendéglátó és nagyon segítőkész, például Marosvásárhelyen a Vártemplomot bemutató idős bácsi, vagy az a medgyessi rendőr, akit a szálloda keresés miatt szólítottunk meg az éjszaka közepén, és aki - mivel közös nyelvet nem találtunk - vállalta, hogy beszállva az autónkba megmutatja a szűk utcákon átvezető, bonyolult és kb. 4 km-es utat, hogy azt majd gyalog tegye meg visszafelé, csak azért, hogy mi ne bolyongjunk fáradtan (végül kézjelek segítségével megtaláltuk az utat). Nem is beszélve a konferencia szervezéséről, tavaly volt részem két kiváló vacsorában, az egyik egy gyönyörű völgyben, ökörsütéssel és "lovagi tornával" :)

(képek a tavalyi konferenciáról)

(05.04. update: a konferencia helyszíne, valószínűleg a nagy érdeklődés miatt Segesvárra került át, ami kb. félórára van a fent említett helyszínről, részletek a román szövetség fent linkelt honlapján)

675 000 dollárért?

675 000 dollár október 9.-i árfolyamon 122 250 000 Ft. Ezért a pénzért nagyon sok ember, nagyon sok dologra lenne hajlandó. Főként azért, mert az emberiség nagy része számára ekkora összeg egy egész élet munkájával vagy annak többszörösével ér fel.

Vannak a földön azonban olyan emberek, akiknek 675 000 dollár aprópénz. Ha valakinek a vagyona 10 milliárd dollár környékén mozog, és tegyük fel, hogy ennek a felét tartja részvényekben, akkor a napi 1% körüli mozgás miatt, ami mostanában egyáltalán nem számít soknak, 50 millió dollárral lesz gazdagabb vagy szegényebb. 675 000 dollárt másodpercek vagy azok törtrésze alatt változik a vagyona.

Akkor komolyan gondolhatjuk-e, hogy ez az ember ekkora öszegért szándékosan manipulálja a piacot, ráadásul lenyomozhatóan és nem mellesleg a szülőhazája ellen, amelyet eddig ennek az összegnek a több mint kétszázszorosával támogatott?

Márpedig a PSZÁF Soros György cége elleni határozatában írtak alapján erre a következtetésre jutott a magyar sajtó.

Ha óránként 1500 Ft-ot keresel, képes lennél 500 forintért egy többtízezer tagból álló piacot megvezetni, ráadásul úgy, hogy könnyedén lenyomozható legyen, amit tettél, hiszen döntéseidet dokumentumok és általad is tudottan rögzített telefonbeszélgetések igazolják? Lenne értelme ellopni egy ezrest a beteg nagynénid pénztrárcájából, akit az elmúlt években kétszázezer forinttal támogattál, hogy kigyógyuljon a rákból? (egyébként a nagynéni a rákból felgyógyult, de más időről időre kiújuló, szerencsére nem halálos betegségekkel továbbra is kűzd)

Mondhatnánk persze, hogy sok kicsi sokra megy alapon gyűjt évente akár több milliárd dollárt Soros György. Ha ez így van, akkor tavaly legalább 3000 alkalommal kellett volna hasonló akciót végrehajtania. Vagyis minden kereskedési napon zárószakaszban vagy közvetlenül azt megelőzően 12 részvényt kellett volna kb. 10%-kal arrébb löknie. Összesen, az egész világon nincs ennek még a töredéke sem, ahol ilyen történik.

Soros György az 1992-es angol font elleni sokakkal együtt – nem szervezetten – végrehajtott akciójával ugyan nagyon sok pénzt keresett, de örökre feltette magát a táblára, mint rendszeres bűnbak jelölt. 1992 óta ha valahol a világon nem az ország vagy az adott vállalat szájíze szerint alakultak a dolgok és a piac ezt le is reagálta az árfolyamokban, akkor minduntalan felmerült Soros György neve, akiről azt sejtették, hogy „manipulálta” a piacot. Lehet, hogy így volt, lehet hogy nem. De az adott vezetők bizonyítékok nélkül is azt sugallták, hogy Soros a hibás. Hiába, bűnbakot találni egyszerűbb, mint a hibás döntésekért vállalni a felelősséget.

Most viszont úgy fest, hogy van bizonyíték, az indíték viszont nevetséges. Ha valaki azt állítaná, hogy Soros 675 millió dollárt keresett valamely piac szándékos manipulálásával, azt előbb hinném el, mint hogy 675 ezer dollárért tette ugyanezt. Akkor mi történhetett valójában? A két legvalószínűbb forgatókönyv:

1. Szándékos piac manipulálás történt. Mivel Soros György a cége tevékenységében jó 10 éve nem vesz részt operatív szinten, és a pár millió dolláros nagyságrendű üzletekkel három-négy szinttel lejjebb lévő trader foglalkozik. Ő észrevette a BÉT záróármegállapítási metódusának szélsőséges esetekben sebezhető pontját és kegyetlenül kihasználta. Erre a vállalaton belüli prémiumrendszer, a megfelelési vágy, vagy a felfokozott piaci hangulatban a szimpla hülyeség sarkallta. Ezt az elméletet erősíti, hogy aznap kérték kölcsön a részvényeket, és a zárás a Felügyelet indoklásában találhatóak alapján már másnap megtörtént. Szintén ide sorolandó az a tény, hogy a Soros Fund Management bár átvette a PSZÁF leveleit, érdemben nem reagált rájuk.

2. A Soros Fund Management LLC mindvégig jóhiszeműen járt el. Az eladási tranzakció lehetett egy sima rövidtávú spekulatív ügylet, vagy egy összetett ügyletcsoport illetve stratégia része. Soros nyilatkozataiból tudjuk, hogy a subprime probléma kiterjedését a fejlett országokban jól látta előre és ezen sokat is nyert, de azt rosszul számította ki, hogy éppen feltörekvő piacok fogják a legnagyobb pofont kapni. Ha a cége is követte az irányelveit, akkor október elején ezeken a piacokon ők is nagy pánikban lehettek. Az ügylet célja lehetett fedezeti jellegű, vagy a károk enyhítése. Az elméletet erősíti, hogy az indoklásban részletesen leírt folyamatból egyértelműen kiviláglik: a cég célja az aznapi értékesítés volt a szó legszorosabb értelmében mindenáron. A legelső eladások még 3 óra előtt teljesültek, majd a limitet folyamatosan csökkentették, és próbálták eladni a pakkot, de kevés sikerrel ezért az utolsó pillanatban kétségbeesetten (?) a piacra öntöttek mindent (a részvényswap miatti plusz csavarnak itt kevés jelentősége van, ezen az elmélet taglalásakor túlléphetünk). A határozat indoklásában szereplő táblázat sokkal inkább emlékeztet egy pánikban lévő, akár margin call-tól rettegő spekuláns látleletére, mint egy hidegvérű manipulátorra. Annál is inkább, mert a szabad szakaszban is lehetett volna ekkora mennyiséggel lefelé nyomni szándékosan az árfolyamot, a mennyiség megfelelő adagolásával, ehelyett azt látjuk, hogy az eladó eleve nem ad el sokat, és 4 óra után a zárószakaszig pedig semmit. Ha már az elején agresszívebb, akkor a bekerülési ára sokkal magasabb, short ügyletről lévén szó kedvezőbb lett volna. Azt se feledjük, hogy időközben kinyitott az amerikai részvénypiac, ahol gyorsuló eséssel folytatódott a pánik, és ez a világ minden részvénypiacára átragadt, és ez még inkább nyomást gyakorolhatott sok más résztvevő mellett a Soros Fund Management vállára is (az S&P 500 végül több mint 7%-os esés-folytatódással zárta a napot – nekem is életem legnehezebb napjai közé tartozott az a csütörtök). Továbbá az is fontos, hogy a záróáron való árfolyambeállítással igen nagy kockázatot vállalhattak, hiszen akkor a piacok már napok óta estek, és esedékes volt már egy komoly korrekció is. Ha csak egy kereskedési nappal előbb érkezik a korrekció, a nyereségnél jóval nagyobb összeget veszítettek volna, és a zárásnál is komolyabb problémákkal szembesülhettek volna. Akkor már egyszerűbb lett volna a nap elején manipulálni és a nap végén zárni, hogy a hektikus időkben még idegtépőbb overnight risk-et ne kelljen feleslegesen futniuk. Ráadásul a zárószakaszban történő kiöntéssel akkora tüzijátékot rendeztek, hogy egyből felhívták magukra a figyelmet, a PSZÁF már másnap helyszíni vizsgálatot rendelt az ügyletben résztvevő magyar befektetési szolgáltatónál.

Hangsúlyozom, hogy a Felügyelet határozata a rendelkezésre álló információk alapján a két fenti lehetőségek esetén is, és az ügyletet kezdeményező rosszhiszeműsége nélkül is jogos, és még a legrózsaszínűbb forgatókönyv esetén is csak a bírság nagyságát lehet vitatni. A Soros Fund Management LLC akarva-akaratlanul is elefánt volt a porcelánboltban, ahol egyébként is földrengés volt. A média felületességéről ismert felének és az átlagpolgárok egy részének azonban nem elég a porcelánok csörömpölése. Ők vért akarnak látni, vagy legalábbis egy kiteljesedő bosszút, legyen a célpont bárki is, csak le lehessen vezetni a mérgüket.

Számos újság támadja most Sorost, pedig éppen ő volt az, aki a Nyílt Társadalom létrejöttében részt vett és megteremtette ezeknek az újságok működési környezetének az alapjait. Az ítélet felületes és veszélyes. Egyszerre hiszik Sorost dörzsölt rókának (az is, csak nagyobb méretekben), amiért végrehajtotta a manővert, de hatalmas hülyének, amiért ekkora összegért képes volt ilyen jellegű kockázatot vállalni, és meg sem próbálta eltűntetni a nyomokat. A bűnbak, mint egy voodoo baba ott volt a kamrában a polcon, csak elő kellett venni.

Az kevéssé fogja érdekelni őket, hogy a feltételezett árfolyammanipuláció számlájára nem írható az OTP zuhanása (és általában a magyar papírok esése, pl. a Richter azon a napon 10%-ot esett). Ha a trend nem lett volna egyértelmű, akkor az árfolyam viszonylag gyorsan visszakerülhetett volna oda, ahol a kérdéses napon a zárószakasz előtt volt. Ehelyett az OTP részvényének mélyrepülése folytatódott, a manipuláltnak mondott árfolyamnak majdnem a harmadáig, és most sem ér többet az október eleji szint felénél. Még ha Soros maga lenne az ördög és a számára kicsinyes ügyletet saját maga bonyolította volna kézivezérléssel, akkor sem rajta múlt. A porcelánok a földrengés miatt törtek össze, az elefánt pedig jobban teszi, ha keres magának rá szabott terepet.

--

Egy ismerősöm furcsa összeesküvés elméletet szőtt az elmúlt hónapok hazai tőzsdei, pénzügyi, gazdasági és egyes politikai eseményei kapcsán. Nem fogom nevén nevezni, és mivel Gerzsón nevű ismerősöm nincs, ezért félreértések nélkül fogom tudni ezen a néven emlegetni. Mostanában sok hasonló összeesküvés elméletet hallok, ezért röviden írok erről is.

Szerinte a hazai politikai és gazdasági elit nagy részét egy szűk létszámú csoport tartja a kezében. Ez a csoport az utóbbi időben nehéz helyzetbe került mind a válság miatt, mind érdekeltségeik külföldről történő támadása miatt, és kemény védekező harcot folytat több fronton is. Gerzson szerint olyan erős a befolyásuk, hogy szinte kézzel vezérlik a politikai erők egy részét és egyes állami hivatalokat is. Úgy véli, hogy az ő befolyásuk kényszerítette ki a tavaly őszi teljes ingatlanalap skála felfüggesztést, hogy az ő lovaik ne tűnjenek rosszabbnak a versenyben, ezért inkább a versenyt fújták le. Tehát a paraszt áldozatot egy cseppet sem bánják. Miközben védik a saját várukat, a támadókat, vagy azokat akik szándék nélkül a kinti seregbe keveredtek, igyekeznek minden fronton felelőssé tenni, akár a nyílt kommunkációt, akár a hivatalos szervekre való ráhatás eszközét is felhasználva, és egyben erőt demonstrálva. Erről szól a mostani ügy is.

Nos, valószínűleg van tipped arra, hogy Gerzson elsősorban kikre célzott. Szerinte egyébként nagyon nagy szerencse, hogy ezek az emberek a saját érdekeik mellett valóban és őszintén képviselik a magyar érdekeket, és ezt a meggyőződést az országban igyekeznek morális oldalról is táplálni.

Gerzsón elméletét és a hozzá hasonlókat két okból nem tudom elhinni és pláne magamévá tenni.

Egyrészt a következtetések több sebből véreznek, és a valós vagy valószínű tényeket érzelmi alapon próbálja egy közös puzzle-képbe beleerőltetni.

Másrészt még ha igaz is a fent vázolt összeesküvés elmélet, a főbb eseményeknek, és a mostani Soros elleni intézkedésnek akkor is vannak pozitív hozadékai. Ebben az országban a legnagyobb visszahúzó erőt a belső konfliktusok jelentik. Nézzünk csak rá a makromutatókra a környező országokéval összehasonlítva, vagy elegendő gondolnunk a politikai életünkre is. Most viszont végre nem a belső viszályok kerültek előtérbe, hanem van egy közös külső ellenfél, közös és magyar érdekek, és ezek védelme. Még ha jelen esetben méltánytalanságról (vagy Gerzsón szerint többről) is van szó, akkor is közvetve magyar érdekekért történnek ezek a lépések, és nehéz időkben nagyon nagy szükség van arra, hogy a lehetőségeinkhez képest erősnek és határozottnak mutatkozzunk kifelé és befelé is.

Bűnbankok

Tökéletesen igaza van:

Bűnbankok

Kevesebb milliárdos

A Forbes kijött a szokásos évi, világ leggazdagabb embereit felsoroló listával. Ahogy várható volt, ezúttal már a gazdagok vagyona is jelentősen megcsappant a válsággal párhuzamosan. Néhány megállapítás, távirati stílusban:

• Érdemes megnézni az árral szemben gazdagodók listájának látványos példáit (kb. 8%-a a teljes sokaságnak, aki keresett is tavaly). Több zseniális Hedge Fund vezető is látható a nyertesek között, például Simons, Soros, Arnold, és persze az eddig egyszer-de-akkor-nagyon Paulson is.
• De az, hogy nem önmagában a Hedge Fund a siker záloga, arra rávilágít a tény, hogy 38 az ágazatból a listára került személyből 28 volt képes fent maradni, és a többségük vagyona megcsappant.
  
• Bloomberg sikerének valószínűleg a teteje környékén jár, ahogy a célpiac elszenvedte a legnagyobb pofonokat az egész gazdaságban.
• Nagyon látváyos, hogy Amerika gazdagjai relatív értelemben még nyertek is a válságon, hiába onnan indult ki ez az egész. Már nem Moszkva, hanem újra New York a világ gazdagjainak fővárosa, a legtöbb milliárdossal, és az amerikaik aránya 7%-kal, vagyonuk aránya 3%-kal nőtt a listán. Mind a kettő közel van az 50%-hoz, vagyis a világ népességének 5%-át adó ország majdnem a felét ellenőrzi a listának még mindig, sőt aránya nőtt. A jövőre nézve azt gyanítom, hogy ez szép lassan csökkenni fog.
  
• A lista első 50 helyéből négyet a svédek béreltek ki maguknak (ha a családokat összevonjuk, akkor hármat), ami egy Magyarországnál kevesebb lakosú országtól nem rossz teljesítmény. Bár Svédországban kezdték, de hárman közülük már nem élnek ott, éppen a nagy adóterhek miatt. A svéd innovációhoz viszont hozzájárul az erős oktatási rendszer, amit a nagy adókból finanszíroznak. Ez bizonyíték arra, hogy nemcsak egy út vezet egy ország sikeréhez.
  
• Továbbra sincs a listán Péterffy Tamás, az Interactive Brokers tulajdonosa. Ez teljes rejtély, hiszen a tulajdonrésze közel 90%, és a csoport saját tőkéje most már 4 milliárd dollár felett van, hiszen tavaly az adózás előtti eredmény már meghaladta az 1,2 milliárd dollárt. A piacon alaposan lecsökkent értékelési mutatókkal számolva, továbbra is 10 milliárd dollárt ér Péterffy részesedése.
• Az oroszok mélyrepülésével, a technológiai szektor gyengélkedésével és a nagy Internet-forradalmár réteg kiöregedésével igencsak csökkent a fiatalos szerepe a listán, főként az előkelő helyeken, és az átlagéletkor is felfelé tolódott. Szemléletes példának most már csak a Google-fiúk maradtak, és persze John Arnold. Egy újabb technológiai boom hozhat egy másik hullámot, ami lehet nanotechnológia, biotechnológia, vagy a megújuló energiaforrások területe.
• 5-10 évig nem várok jelentős változást a lista elején. A trónfosztás 2015 környékén következhet be először, akinek jelenleg jó esélye van erre: a Google alapítói Brin és Page, a svájci biotech guru Bertarelli (most már inkább a kockázati tőkés cége által), az indiai gyáros Ambani, a szintén indiai hipermarket láncba átmozduló Sunil (nem Lakhsmi) Mittal, iletve a brazil bányászcég tulajdonos Batista.
  
• Az elkövetkezendő 5 évben a befektetés kezeléssel fogallkozók száma megduplázódhat a listán, főként az abszolút hozam területén tevékenykedők által.
  
• Magyar állampolgár nincs a listán, és az elkövetkezendő 10 évben erre csak Demján Sándornak van némi esélye.
  

Tőzsdeliga

Akik a blog-ot olvassák, azok közül sokan ismerhették a Tőzsdeliga nevű online tőzsdeszimulációs játékot. Az oldal 4 éven keresztül több mint 16 000 játékosnak nyújtott tanulási lehetőséget és szórakozást. Viszont mi az Alap miatt és egyéb tevékenységek miatt már nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a működtetésére, a fejlesztésről nem is beszélve. Ezért a Tőzsdeligát tavaly májusban leállítottuk, majd átadtuk egy másik cégnek.

Az oldal átadásának jogi és technikai lebonyolítása, majd annak újraindítása a további fejlesztésekkel kicsit tovább tartott mint gondoltam, de a lényeg, hogy a Tőzsdeliga most már megújulva ismét elérhető. Az új működtető a Hungária Értékpapír Zrt.. Azért választottam őket, mert egyrészt szakmabeliek, másrészt a piac fejlődéséhez és a játék informatív, oktató jellégehez való hozzáállásuk példaértékű. A többi jelentkezőnek is köszönöm a megtisztelő megkeresést, nyugodtan mondhatom, hogy kivétel nélkül nagyon szimpatikus elképzelésekkel találkoztam mindegyikük esetén. Ha mostanában nem is rózsás a gazdasági helyzet, az tisztán látszik, hogy van vállalkozó kedv az országban.

Ami még jó hír, és ezt sokan kérdezték tőlem, hogy a régi tanulmányok elérhetőek lesznek-e: a válasz természetesen igen. Az alábbi linken megtalálod az összes Tőzsdeligára írt tanulmányunkat, cikkünket, technikai elemzést oktató írásainkat, a szakirodalom ajánlásokat és kritikákat, valamint a befektetési szótárunkat is:

Tőzsdeliga

A játékhoz és a tanuláshoz sok sikert kívánok!


---

Nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna Magyarországon, hogy egy pénzügyi végzetségű ember került volna egy párt választási listájának első helyére, pláne olyan, aki tőzsdei berkekben igen nagy tiszteletet tudhat a magáénak. A döntés ellentmondásos, mégis inkább pozitív. Mivel itt már politikáról is szó van, ezért akit érdekel, az a személyes blogomon olvashat erről egy bejegyzést.

Pimp My Portfolio

Ez a hirdetés majdnem két éves, eddig lemaradtam róla. Amiért most mégis beteszem ide: egyrészt nehéz időkben jó nevetni néha, másrészt mert jó példa arra, hogy igenis lehet a többség számára száraz pénzügyi területről vicces és jó reklámot készíteni:

Nem úgy mint itthon a bankok többsége.

(Ha nem ismered az MTV "Pimp My Ride" című műsorát, akkor a fenti videó kevésbé tréfás, ez van)

Indexek reálértéken

Nem telt bele két nap sem, és máris megvolt az előző bejegyzésben jelzett, akkor még csak hajszál híján 11,5 éves mélypont. Monndhatjuk, hogy a fejlett világ legfontosabb benchmark-jának használt részvényindexe majdnem 12 éve egy cent értéket sem termelt a befektetőknek. Nagyjából békeidőben, és gazdasági növekedés mellett.

De az előző bejegyzésben azt is jeleztem, hogy ebbe az infláció hatását figyelembe sem vettük. Most megtettem, az amerikai index esetén 2,7%-ot egyenletesen leosztva, az európaiaknál 3%-kal ugyanígy kalkulálva, az indexek 1990-es kezdőértékét figyelembe véve. Az eredmények megdöbbentőek.

S&P 500:

Mindenki aki 1995 márciusa óta (14 év) szállt be, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 1,5%.

DAX:


Mindenki aki 1996 októbere óta (több mint 12 év) szállt be, vagy azóta nem 2002 decembere és 2003 júniusa között vett, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től 2,8%.

CAC40:


Mindenki aki 1990 eleje óta (több mint 19 év) szállt be, kivéve néhány hónapot időközben, reálértéket tekintve veszteségben van. Az éves átlagos reálhozam 1990-től -1,2%.

A részvénypiac statisztikai értelemben a kockázatmentes befektetésekhez képes statisztikai előnyt mutat. De önmagában a klasszikus Buy&Hold megközelítés még ilyen hosszú időtávon is lehet gyenge teljesítményű.

---

Akit érdekel, hogy a magyar részvény és állampapírpiacon a külföldiek mit és miért csinálnak, azok hallgassák meg a Gazdasági Rádió velem készült beszélgetését itt.

---

Hamarosan a BWM Meggyőzően Kockázatos Alap az Access Alapkezelővel együttműködésben működik tovább. Az eddigiekről lesz részletes elemzés is kb. kté hét múlva. Addig is a változások megtekinthetőek itt.

Dow és a mélypont

Olvasom mindenfelé, hogy 6, majd 7 éves mélypontolra süllyedt a Dow. Bár régóta nem a legfontosabb index, de preszizs és hírértéke még mindig nagy, ezért érdemes megvizsgálni néha.

Nos, valóban majdnem 7 éves mélyponton van. Ma 7249 ponton is volt, ami viszont alig 56 ponttal magasabb a 2002 októberi, napon belül beállított minimumtól. Ami sokkal érdekesebb: ha ennyivel többet esett volna, akkor több mint 11 éves mélyponton lenne, ettől ma egy hajszál választotta el. Vagyis az egyik legfontosabb részvényindex gyakorlatilag 11 éve nem állított elő értéket a befektetőinek.

Ráadásul akkor még reálértékről nem is beszéltünk. Egyébként a Dow történetében csak 4 alkalommal fordult elő, hogy hat egymást követő hónapban veszített az értékéből, ha jövő héten nem megy vissza mintegy 10%-ot 8000 pont fölé, akkor ez lesz az 5. alkalom. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy ennél többször - egészen pontosan 9 alkalommal - esett minden hónapban egymás után az index, és ez nem a Nagy Világválság és nem is az olajválság idején fordult elő. Ehelyett 1941-42-ben, de a rossz sorozat még jóval Pearl Harbour előtt kezdődött, egyébként akkor "csak" 30%-ot veszített a csúcshoz képest az index, és a hadiipar felpörgése miatt akkor járt utoljára 100 pont alatt a Dow. Az pedig csak az inflációs és horroisztikus kamatszintű időkben, 1982-ben történt meg, hogy a megelőző 12 hónapból 10 volt veszteséges, ma ez a szám 9-nél jár ha nem lesz 10% rally jövő héten. Ezen adatok arra utalnak, hogy ha nem omlik össze a reálgazdaság is (a pénzügyi után) legalább annyira mint a harmicas évek elején, akkor ez fontos és akár végleges támasz is lehet.

---

De mi is történt akkor, amikor utoljára ilyen mai szemmel nézve mélységekben járt a Dow? 1997-ben a mostani szintek környékén a fejlett országokban mindenki az Internetről beszélt, itthon éppenhogy csak elindult a TV2 és az RTL Klub. Diana alig egy hónappal korábban halt meg. Clinton 9 hónapja kezdte meg a második elnöki ciklusát, és a világnak fogalma sem volt róla hogy ki az a Monica Lewinsky. Milosevics akkor került a Jugoszláv (!) elnöki székbe. Nem létezett még Euro és a Tocsik-botrány miatti per még el sem kezdődött. Nem létezett még Google sem, és Steve Jobs akkor tért vissza az Apple-hez, hol volt még akkor még az iPod és iPhone. Még be sem mutatták a Titanic-ot, a zenei toplisták élén pedig a Mo' Money Mo' Problems volt az egyik éllovas (pedig szörnyű) - Amerikát és a fél világot azóta is ez kísérti.

Devizaárfolyam-hatás a Befektetési Alapokra

Kaptam egy levelet, benne egy érdekes kérdéssel, ami sokakban felmerül mostanában. Szokás szerint ismét egy kicsit más oldalról fogom megvilágítani a kérdést.

Tisztelt Alapkezelő!

********** vagyok, s rendelkezem ********* darabbal a Meggyőzően Kockázatos Alap befektetési jegyeiből. Az elmúlt időszakban igen szépen teljesített az alap, amihez szeretnék gratulálni, de egyben ehhez kapcsolódóan lenne merült fel bennem egy kérdés is.

A honlapon található januári portfoliójelentés szerint, a hozam feléért a forint gyengülése „okolható”. Ez a folyamat lényegén februárban is tartott, s az alap teljesítménye ugyanúgy jó volt mint januárban. A kérdésem az lenne, hogy ha a forint visszaerősödik (mint ahogy tette azt az elmúlt két napban), akkor számíthatunk-e az alap nettó eszközértékének a csökkenésére, vagy esetleg a januári jelentés óta változott-e az alap összetétele, melynek eredményeként esetleg az elmúlt időszak szép hozama „realizálható”?

Remélem kérdésemmel nem „titkos” vagy „bizalmas” infók után érdeklődtem!

Válaszukat előre is köszönöm!

Általánosságban van lehetőségem válaszolni. Az Alap eszközeinek a nagy része devizában van, a Tájékoztatóban is jeleztük hogy van devizakockázat. Így a forint gyengülése hozzájárul a hozamokhoz, az erősödése rontja azt. Viszont elméletileg és gyakorlatilag is nyitva van azonban annak a lehetősége, hogy fedezeti ügyletet kössön az Alap. Hogy köt-e ilyet, mikor és hogyan az napról napra változhat, mindenesetre két héttel ezelőtti blog bejegyzésemben már írtam, hogy ez mostanság nem egyszerű, ugyanakkor megfontolandó, tekintve, hogy az árfolyam gyújtópont közelében van.

Ami viszont fontosabb. Mi lenne, ha sziklaszilárd és egyértelmű választ adnék a fenti kérdésre? Az alábbiakat írhatnám:

A. Az Alap devizapozíciói lényegében nem változtak, ezt nem is tervezzük, ha a Forint visszaerősödik, az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke a befektetési teljesítménytől függően csökken, vagy lassabb ütemben erősödik.

B. Az Alap összes eszközét Forintra váltottuk, vagy teljeskörű fedezeti ügyletet kötöttünk, így akármerre is megy a devizaárfolyam, az alap forintban számolt egy jegyre jutó nettóeszközértékére az már nem lesz hatással. Persze ez azt is jelenti, hogy ha gyengül tovább a hazai fizetőeszköz, akkor az Alap azon már nem nyer ezen semmit.

Bármelyik választ is kapod, újra nyomás alatt leszel. El kellene döntened, hogy miként alakul majd a HUF/EUR. Van, aki 260-as, van aki 350-es árfolyamot vizionál őszre. Napestig olvasgathatod a nyilatkozatokat. Forgatókönyveket állíthatsz fel. Összességében akár napi szintű, befektetési/kereskedési döntést kell hoznod.

Ha devizaspekuláns vagy, ez rendben van. De a Befektetési Alapokba való beszállás nem erről szól, pláne egy hosszútávú Alap esetén. A döntés és az azt megelőző folyamat a portfolió menedszer dolga. Azért fizetsz neki, hogy ne neked kelljen ezt megcsinálni. Ha helyette akarod megcsinálni, két dolog történhet: rosszabbul döntesz ezért alacsonyabb hozamod lesz vagy jól döntesz, de akkor addig feleslegesen fizetted ki az alap bekalkulált díjait ÉS valószínűleg kevesebbet nyertél korábban. Ha Befektetési Alapba teszed a pénzed, de te akarsz dönteni mindenben, semmiképpen sem jársz jól. Az Alapok arra valók, hogy ezt a feladatot ne neked kelljen elvégezni.

Pofátlanság vagy kétségbeesés?

Az egyik hazai, nem is kicsi kereskedelmi bank, az alábbi tartalmú levelet küldözgeti ügyfeleinek, akik nagyobb összegű üzleti célú hitelt vettek fel. Az azonosításra alkalmas részeket kivágtam vagy kiradíroztam (és kérem, hogy ne írjatok email-t, hogy melyik bankról van szó, mert nem fogok rá válaszolni). Azt nem kétlem, hogy a bankok a külföldi források terén nehézségekbe ütköztek, de akkor is nehéz eldönteni, hogy pofátlanságról van szó, vagy ennyire kétségbe vannak esve. A levél kb. olyan, mintha megvennél 1 kg krumplit, majd a zöldséges az utcán utánad szaladna, hogy légyszi-légyszi legyen már mégis egy kicsit drágább. Kíváncsi lennék, hogy pl. a ROE mutatók tekintetében az évekig Európa-rekorder magyar bankokokat ki fogja megsajnálni. Legalább felajánlottak volna valamit, például a válság kilábalási szakaszára kedvezményeket, esetleg futamidő hosszabbítást, vagy legalább egy jegyet a Rádiókabaré következő előadására.

Mindenesetre a levél stabil tünete annak, hogy a válságnak még nem értük el a mélypontját (bár közel vagyunk), főként a világgazdaság többé-kevésbé perifériáján nem.

Javuló származtatott alapok

Válság és kockázatkerülés ide vagy oda, a származtatott alapok (jellemzően, de nem kizárólag: tőkeáttételt használható, árfolyamesésre is spekulálható alapok) szépen lassan, különösebb szenzációkeltés nélkül tért nyernek Magyarországon is. Érdemes elolvasni a Napi Gazdaság cikkét a válsággal dacoló származtatott alapokról, amiben engem is kérdeztek. Az alábbi ábra pedig beszédes:

Az elmúlt két év relatív tőkeváltozását mutatja, kékkel az összes alapét, pirossal a származtatott alapokét. Nemcsak a befektetési teljesítményt, hanem a befektetők tőkemozgását is ábrázolja. Az is érdekes, hogy a származtatott kategória megduplázta nagyságát, amíg az összes alapokban lévő vagyon kisebb, mint két éve (nominálisan, reálértéken még rosszabb a helyzet). De mivel egyes alapok a válságban is kiugró eredményt érnek el, ezért a befektetők is keresik őket, így az őszi amúgy is enyhébb visszaesés után majdnem mindenkori csúcsán van. Megkockáztatom: tavasz végére el is éri azt.

Update: egy érdekes cikket közölt ezekeről az alapokról a netfolio.hu is.

A haza mindenek előtt

A forint az euróval szemben átlépte a 300-as árfolyamot, majd tegnap és ma éles korrekcióba kezdett. Tette ezt azután, hogy még a 290-es feletti értékek is mindenkori minimumok, és tavaly jellemzően 230 és 270 között mozgott az árfolyam, így még jóindulattal is legalább 8%-os gyengülésről beszélünk alig több mint egy hónap alatt. Persze az eseményeket lehet így is értékelni, ahogy az egyik online gazdasági hírportálon volt olvasható:

"Havi csúcsán a forint!

2009.02.05 17:01

Áttörte az eddig két alkalommal erős támasznak tartott 294-es szintet ma késő délután az EURHUF árfolyam (lefelé), így a forint február havi csúcsára jutott."

Öt nap után, amiből egy nem hétköznap, egynek pedig még nincs vége, sikerült felkiáltójellel, szenzációként tálalni a havi (!), vagyis inkább 3,5 napos csúcsot. Jobb esetben a 30 napos maximumra szokták mondani, hogy havi csúcs, függetlenül a naptári hónaptól. Szép dolog a hazaszeretet, de néha ehhez hasonlóan elfogult, és így a pozíciókra is egyoldaló megközelítést magával hozó szemlélet veszélyes lehet. Nem mindig igaz, hogy emelkedés=jó, esés=rossz. Nemcsak a saját szemszögünk és kitettségünk miatt, hanem azért is, mert néha egy utolsó nagy esés hozhatja el a kiérlelt fordulatot, míg egy kierőszakolt vagy éppen potenciálisan átmeneti (így talán korai örömöt okozó) változás inkább csak a problémát söpri átmenetileg a szőnyeg alá, és egy még mélyebb válságnak ágyazhat meg. Szerintem ugyan a forint gyengülés nagy része már megvolt (ha csak nem lesz a mostnainál is sokkal súlyosabb, valódi világvége hangulat a nemzetközi piacokon), de még nem beszélhetünk trendfordulóról. Egy ilyen átmeneti időszak idején érdemes még inkább átgondolni tiszta fejjel, hogy a devizapozícióinkat lefedezzük-e.

(Update: ez nem egyszerű mostanában, a bankok sorra emelik fel a letéti igényeket a határidős deviza ügyletekhez szükséges letéti igényeket. Így még ha fedezeti céllal is szeretne valaki ilyen pozíciót kiépíteni, akkor 15-20%-ot kell letenni letétként. Bár ez lehet rövidtávú állampapírban, egy magas kockázatú stratégia eredményességét 20%-kal is visszavetheti az ilyesmi. Ilyen körülmények mellett is mindenki maga dönti el, hogy érdemes-e a devizakockázatot vállalni, vagy nem.)