1000% egyetlen év alatt?

Ha rendszeresen olvasod a pénzügyi sajtót, akkor a fenti címmel valószínűleg nem először találkozol, hiszen az elmúlt napokban cikkek százai árasztották el a netet, az RSS olvasókat, és a hagyományos újságokat is. Íme egy példa.

Óva intenék mindenkit, hogy az ilyen híreket (és az esetenként felületes hírmagyarázatokat) olvasva bárki is abban a hitben ringassa magát, hogy reális ekkora hozamot elérni. A cikkekben szereplő hedge fund jelzáloghitelhez kapcsolódó pénzügyi termékeket shortolt, amelyek piaca, legalábbis annak egy része az elmúlt hónapokban összeomlott.

De mi is a shortolás tulajdonképpen? Egyszerűen megfogalmazva: árfolyamesésre történő spekuláció. A gyakorlatban ez oly módon történik, hogy kölcsönveszünk valamilyen értékpapírt például 100 dolláron, és azt eladjuk a piacon. Később - optimális esetben alacsonyabb áron - visszavesszük, ez legyen 50 dollár. Az értékpapírt visszaadjuk a tulajdonosának. Nyereségünk a költségeket nem számítva 50 dollár, hiszen 50 dolláron vásároltunk és 100 dolláron adtunk el. A nyereség szempontjából vajmi kevés jelentősége van, hogy időrendi sorrendben az eladás volt előbb és a vásárlás később.

Akik mindent azonnal kiszámolnak, valószínűleg már érzik, hogy ezzel még nem teljes a kép. Ha eladok egy kölcsönvett értékpapírt 100 dolláron, akkor az 0, azaz nulla dollárnál semmiképpen sem eshet lejjebb. Így a maximális nyereségünk 100 dollár, ennél többet keresni matematikai képtelenség. Ahhoz, hogy ez a 100 dollár 1000%-ot jelentsen, a befektetett tőkénknek értelemszerűen 10 dollárnak kell lennie (100/10=1000%). Másképp megfogalmazva: 10 dolláros tőkével spekuláltunk egy 100 dolláros eszköz árfolyamváltozására (itt: esésére), ez tízszeres tőkeáttételt jelent. (Hogy a tőkeáttétel létrehozása miképpen történhet, arra ezer út van, és könyveket lehet vele megtölteni)

Mi történik akkor, ha rosszul időzítettünk? Ha az árfolyam emelkedni kezd, akár csak 5%-ot, vagyis 5 dollárt, tőként felét már el is veszítettük. 10% esetén pedig az egészet. Ráadásul a fenti hedge fund és a jelzálogtermékek esetén ugyan nagy árfolyamzuhanás volt, de bizonyosan nem 100%-os, így a tőkeáttétel valószínűleg jóval magasabb volt a tízszeres értéknél, ezért már 2-6%-os ellenirányú árfolyammozgás is csődbe vihette volna az alapot.

Mondanom sem kell, hogy ez már bőven túlmutat az ésszerű kockázatvállalás határain. Az újságcikkekben ezúttal csak a pozitív szenzáció jelent meg, és nem számolnak be arról a többszáz alapról, amelyik ekkora tőkeáttétellel, vagy ennél akár sokkal kisebbel is nagyot veszített.

A lottójátékosok is összességében több tízmilliárdot veszítenek egy évben, de van köztük néhány, amelyik nyer pár milliárdot. Az újságok erről számolnak be, vagy ha nemcsak erről, akkor is erre kapjuk fel a fejünket. Ez pedig elég ahhoz, hogy a lottózók ábrándozását újból és újból felélénkítse.

Legrosszabb hónapok

A november klasszikusan egy erős szezonális időszak kezdetét (november-április között) jelenti a részvénypiacokon. De nem idén. Ha a nagy amerikai részvényindexeket nézzük, akkor mai adatokkal már 1990 legeleje óta az ötödik legrosszabb hónapban vagyunk! A 2., 3., 4. helyen olyan időszakok vannak, amikor egyértelműen a medve uralkodott a piacokon. A mostani hó mögötti 8 (!) leggyengébb hasonló időszak is 2000 ősze és 2002 ősze között volt, vagyis a 17 évből szűk kettőhöz kapcsolható, amikor bessz volt. Vagyis szinte mindig akkor vannak ilyen nagy esések, ha már amúgy is rossz hangulatban van közép, esetleg hosszútávon a piac.

A nagy kivétel érdekes módon az 1. helyen van, ez 1998 augusztusa, akkor az indexek mindenkori csúcs után fordultak meg. (Volt még egy hasonló eset: 1987 októbere, amelynek legrosszabb napja Fekete Hétfőként vonult be a történelembe.). Mindkét esetben hamar magára talált a részvénypiac.

A mostani esés is 7 éves csúcsról fordult meg, ilyen hirtelen és domináns fordulat elképesztően ritka jelenség. De ami nemcsak ritka, hanem valószínűleg egyedülálló, legalábbis én még csak hasonlót sem találtam a számítógépek pénzügyi életben való megjelenése óta, az a mostani esés viselkedése.

98 augusztásában például 3 olyan nap is volt, amelyik 3%-nál nagyobb mínuszt produkált, az egyik 7% feletti. Ráadásul a 21 kereskedési nap harmada emelkedést mutatott. A mostani TOP 5 felé kacsingató negatívan teljesítő hónapban viszont egyelőre csak 4 emelkedő nap volt. Ahhoz, hogy egyáltalán a katasztrofális 98 augusztusi statisztika összejöjjön a jövő heti 5 kereskedési napból hármat kellene emelkedéssel befejeznie (ha nem számolunk a csonka péntekkel, amikor nagyon kis forgalom várható).
Ami viszont még megdöbbentőbb: az esés úgy zajlik le, hogy nincs igaz pánik. 98 augusztusával ellentétben egyetlen nap sem volt eddig, amikor a főbb indexek átlaga 3% feletti csökkenést mutatott volna. Van valami hátborzongató abban (nem negatív vagy pozitív, CSAK SIMÁN hátborzongató), ahogyan a piac fegyelmezetten, és határozottan lépked lefelé, szinte megállás nélkül, de nem gyorsul be.

Ez új, és ebből én azt gyanítom, hogy emiatt a mostani helyzetet nem lehet semmihez sem hasonlítani, főleg nem 98 augusztusához (amikor hirtelen fordult a piac), vagy 2001-2002-höz (amikor eső trend volt). A legtöbb befektetési modell (hívhatjuk őket stratégiának, vagy sokszor automatizmusnak) így okkal valószínűsíti, hogy ez most egy egészen kivételes eset, amelyből sokat fogunk tanulni. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Apropó, a konferencián hallottam ezt a viccet: Miért jó a pénzügyi elemzőknek? Mert egész nap modellekkel tölthetik az időt. :)

Beszámoló és képek a konferenciáról

Ahogy ígértem:

Itt olvashatjátok a beszámolót a nagy pénzügyi elmék (hmmm...legalábbis többségében) éves konferenciájáról.

Itt pedig a képeket láthatjátok, a fotók minőségért reklamációt nem fogadok el :)

Visszatérve a konferenciáról

Ma érkeztem haza a Technikai Elemzők nemzetközi konferenciájáról. Egy ilyen eseményen 5 nap alatt annyi szakmai információt kap az ember, mint a hétköznapok alatt fél év alatt szerezne, ha csak kutatással foglalkozna... De a legjobb az egészben nem is ez, hanem az a hihetetlen mennyiségű energia, amit másokon lát az ember, és ha tiltakoznék is ellene (miért is tenném), akkor is átragad. Hamarosan egy részletes élménybeszámolót fogok közzétenni a konferenciáról, hasznosítható tippekkel és tanácsokkal.

Addig is kettő - hazánkfiainak érdekes - meglatás a konferenciáról.

Az egyik a Fidelity európai technikai elemzés igazgatójától származik. Mielőtt a lényegét leírom, egy pillanatra érdemes megállni. Bárki, akinek egy pillanatig is kérdéses, hogy érdemes-e a technikai elemzéssel foglalkozni, azt komolyan venni, gondolkozzon el ezen: egy olyan pénzügyi vállalatbirodalom, amely kezelése alatt 1000 milliárd dollár feletti összeg áll (ami a magyar GDP mintegy ötszöröse - ha nagyon durván számolunk), foglalkozik a befektetési analízis ezen ágával, vajon BÁRKI megteheti-e, hogy nem?

Nos, Jeff Hochmann szerint újra kellene súlyozni a legfontosabb világindexeket, és a pozitív irányban a három legnagyobb változást megillető ország sorrendben: Csehország, Spanyolország és Magyarország. Össze is nevettünk a cseh kollégával, akivel a közel 170 emberből csak ketten képviseltük Európát Németországtól keletre.

A másik érdekesség Martin Pring véleménye volt sok más mellett a kínai piacról. Az ő adatbázisában még sosem szerepelt ennyire nagyra fújt buborék (kizárólag árfolyam információk alapján). Szerinte eddig minden alkalommal kidurranás, majd oldalazás és a korábbi csúcs sokszor évtizedekig tartó elérése volt a jellemző, és ő erre számít Kínában is. Talán túlzottan pesszimista, de aggodalma nem alaptalan, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Egyelőre ennyit, hamarosan jönnek a részletek a hírlevélben.

Infláció, Magyar Televízió és a Vörös Tenger

• A keddi Hova Tegyük Pénzünket? előadás után a kérdőíven szerepelt egy érdekes felvetés. Ebben a résztvevő kifejtette aggodalmát amiatt, hogy ha valaki el is ér a betéti kamatok feletti hozamot, akkor az adó 20%-át levonva, és az inflációt belekalkulálva, már alig-alig marad valamekkore reálhozama. Teljesen igaza van, ha csak az ITT és MOST esetét nézzük. Később azonban valószínű, hogy itthon is enyhülni fog az infláció és még közepes kockázat mellett is 10% reálhozam viszonylag könnyedén elérhető legyen (nagyobb kockázattal pedig még sokkal többnek is a lehetősége). Ez most sajnos egy türelemjáték.
  

• Ma este a Magyar Televízió fél nyolcas híradójában lesz egy érdekes (híranyag miatt érthető módon 1-2 perces) összeállítás a magyar lakosság megtakarítási hajlandóságáról, senkinek nem válik kárára ha megnézi.

• Holnaptól mintegy két hétre a Vörös Tengerhez utazom, ahol a Technikai Elemzők legfontosabb nemzetközi szervezetének (IFTA) konferenciája lesz. Ha már ott vagyok, a víz alatti élővilágot is megnézem, de igyekszem időt szakítani arra is, hogy a blog olvasóit is tájékoztassam az újdonságokról. Stay Tuned!
  

Sok minden van, ami eszedbe sem jut, pedig fontos lehet!

Feltettem nem szakmabeli, de befektetésekben jártas, több év tapasztalattal rendelkező ismerőseim közül tíznek az alábbi kérdést:

Ha a legutolsó amerikai részvénypiaci visszaesés alján (2002 október) befektettél 10 000 EUR-t az s&P 500 indexbe, ami eléggé jól tükrüzi a nagy tengerentúli vállalatok részvényeinek teljesítményét, akkor ma, vagyis 5 év elteltével mennyi pénzed lenne?

A tippek 15 000 és 25 000 EUR között szóródtak.

Első látásra nem tűnnek rossz sejtésnek, hiszen tudjuk, hogy az index azóta mintegy 73%-kal került feljebb, ami éves szinten 11,5%-os teljesítménynek felel meg. Ez alapján a helyes válasz 17 300 EUR lenne, ami...

Tévedés!

Ahhoz, hogy ezt a befektetést végrehajtsuk dollárban kell számolnunk. 2002 októberében 1 EUR 0,98 USD-t ért. Ma viszont már 1,43 USD-t kell fizetnünk, hogy visszakapjuk azt a bizonyos 1 EUR-t. Így a fenti 73%-os teljesítmény valójában csak 18%, vagyis 11 800 EUR a helyes válasz, ami 3,4%-os éves szintű teljesítményt jelent. Más szóval egy európai befektető nagyjából annak megfelelő eredményt realizált, amit egy sima hazai állampapír befektetéssel tudott volna, és akkor még az európai részvénypiacokról nem is beszéltünk.

Nem mindegy tehát, hogy amellett hogy egy befektetési döntést meghozunk, pontosan melyik részvénypiacot választjuk, és ez csak egy példa volt a sok döntési lehetőség közül.

Ehhez hasonló fontos tanácsok hangoznak el a Hova Tegyük Pénzünket? alapozó előadásunkon, amelyért mindenki annyit fizet, amennyit jónak lát, a bevételt pedig jótékony célra fordítjuk (legutóbb például a WWF Magyarországnak). A jelentkezési határidő: vasárnap éjfél.

A Részletekhez kattints ide!

Az előadás jövő kedden, 30.-án késő délután lesz. Utána 2 nappal pedig egy közel két hetes részben szakmai, részben pihenést szolgáló útra megyek, egy sokkal kellemesebb klímájú helyre...

Nemsokára többet is elárulok.

Tőzsdeguruk tündöklése és bukása

Bár a hosszú hétvége nagyrészét munkával töltöttem, minden nap tudtam 2-3 órányi időt szakítani olvasásra, aminek során a Tőzsdeguruk tündöklése és bukása c., itthon nemrég megjelent könyvet fejeztem be.

A mű a Long Term Capital Management (LTCM) lassan egy évtizede bekövetkezett bukásáról szól, és bár a jelenséget még az Egyesült Államokban is kevesen ismerik, itthon mégis ez a második olyan könyv, ami kifejezetten a fenti cég felemelkedését és bukását írja le. Az LTCM története máig valamennyi befektetési zseni és hedge fund manager rémálmaiban kísért, és 8 éven keresztül a világ legnagyobb pénzügyi csődjeként volt ismert. A cég a Wall Street legismertebb koponyáit gyűjtötte össze, hogy ún. arbitrázs (vagy annak vélt) ügyletek által szédítően magas hozamokat célozzanak meg, kizárólag nagybefektetők pénzét kezelve. A vállalkozásban tulajdonos és stratégiai szinten döntéshozó volt két 1997-ben közgazdasági Nobel-díjat kapó tudós: Scholes és Merton is. A cég egy darabig valóban elképesztő hozamokat produkált és korának egyik legnagyobb ilyen tevékenységű alapjává nőtte ki magát. De a kezelt vagyonnal olyan mértékű tőkeáttételt értek el, ami nagyon kockázatossá tette az alapot. Ennek meg is lett az eredménye, az itthon orosz válságként emlékezetes, 1998 augusztus és szeptember hónapjaiban bekövetkezett események hatására a cég szinte a teljes tőkéjét elvesztette. A helyzet annyira súlyos volt, hogy a legmagasabb pénzügyi szinteken kellett egyeztetni az Egyesült Államokban, hogy a sok százmilliárd dolláros pozíciók ne taszítsálk még nagyobb válságba a piacokat. (korábbi bejegyzések, ahol említettem az LTCM-et)

Az első könyv, Talált Pénz címmel jelent meg jópár éve a hazai piacon, és nekem nagyon tetszett. Az egyetlen hibája talán az volt, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek szólt, a többieknek bizonyára száraz, szakmai zsargonokban fuldokló, nehéz mű benyomását keltette.

A Tőzsdeguruk tündöklése és bukása minden fronton igyekszik ezt elkerülni. A szerző nagy energiákat fordít arra, hogy izgalmassá, és egyben pergővé tegye a történetet. Gyors, vibráló események zajlanak a szemünk előtt, ahol filmeket meghazudtoló módon bukkanak fel a balsors előjelei, és az érzelmek gyakran túlcsorognak a szakmai részek magyarázata felett.
A magyar kiadás lektora pedig egy pillanatra sem engedi el a kezünket, és rendszeresen megállítja a mesélőt, hogy a fontosabb részeket elmagyarázza nekünk. Elsőre azt hihetnénk, hogy ez idegesítő, de meglepő módon ennek éppen az ellenkezője igaz, mindjárt kiderül miért is.
A szerző ugyanis látványosan átesik a ló másik oldalára, és hatalmasat puffan, de mint egy részegnek a berúgás estéjén, senki sem mondja meg neki: "Öreg, tápászkodj fel a földről, most már nagyon ciki, amit művelsz". Az érzelmi hullámok, a karakterábrázolás színpadias megjelenítése és a drámai fordulatok között elveszik a történet lényege, és a tárgyilagosság. Lowenstein, az író mindenképpen nagyot akar mondani, ezért a könyv második felében, egy idős tanár szájba rágós módján próbálja nevelni az olvasót: "Kisfiam, látod hogy más megötütte a bokáját, ezért ilyet nem szabad csinálni!". Fontos részletek felett elsiklik, és az LTCM vezetőit féke vesztett őrülteknek, kapzsiságukban elvakult habzó szájú szerencsételenekként tünteti fel. A sorok között mindvégig megbújik a pénzügyi világ iránt érzett undor. Az elfogultság, és a drámai hatásra való kompromisszumok nélküli törekedés fátyla végül sok részletet elfed. Ez olyannyira látványos, hogy a hazai kiadás lektora szinte példa nélkül álló módon egy bizonyos pontok kénytelen beleszólni a történetmesélés amúgy gördülékeny menetébe, jelezve hogy a szerző bizony csúsztat. Nem kicsit. Nagyon.

Kár ezért, mert máskülönben a Tőzsdeguruk tündöklése és bukása egy kifejezetten szórakoztató könyv, még a hibáival együtt is. Azon kevesek, akik pontosan értik miről van szó, némi morgás közepette túlléphetnek ezen, és egész jól szórakozhatnak. A nagy többség, akiknek tartogat újdonságot a mű, viszont köszönetet mondhat a magyar fordítás elsőre túlbuzgónak tűnő lektorának. De még az ő szokásosnak nem nevezhető megjegyzései ellenére is csak azoknak ajánlom a könyvet, akik mindig kritikusan néznek a dolgokra és nem fogadják el készpénznek, amit eléjük tesznek. Lowenstein könyve ugyanis nem objektív történetmeselés, hanem egy szórakoztatóan tálalt vélemény, semmi több.

---

További szakirodalom, befektetési és tőzsdei területen: Kattints ide!

Mindig nézz körül!

A tegnapi, Budapesti Értéktőzsde által szervezett miskolci nyílt napon én is részt vettem, és egy nagyon vicces eset történt meg velem.

Még a fővárosban a nehéz közlekedési viszonyok miatt vesztettem közel egy órát. A hátrányt az autópályán nagyjából sikerült behozni, de Miskolcon ismét elveszítettem kb. 20 percet, mert rossz lehajtón mentem le. Nagy nehezen megtaláltam az Egyetemvárost (ami nagyon pezsgő volt, de sajnos nagyon nagy is), ahol újabb jelentős időveszteség árán találtam meg azt az előadót, amelyikben a panelbeszélgetésben részt vettem. Résztvevőként meglehetősen kínos lett volna lekésni az eseményt, de 5 perccel előbb szerencsésen megérkeztem.

Láttam, hogy nyitva van az előadóterem ajtaja és azt is, hogy bent már sokan ülnek. Sietve bementem és láttam, hogy a beszélgetés résztvevői már ott ülnek a pulpituson. Odamentem, kezdtem sorban üdvözölni őket, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki (a hallgatóság, szervezők, a beszélgetés moderátora és résztvevői) megdöbbent tekintettel néz rám. Ismét ránéztem a szakértőkre az emelvényen és gyanús volt, hogy az eredeti kiírás szerint nem is ők annak a panelbeszélgetésnek a résztvevői, ahova engem hívtak.

...eltelt pár másodperc, amíg leesett: az előző beszélgetés kellős közepébe sétáltam bele. :)

Miközben nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mielőtt egy pozícióba lépek, "körülnézek" (alakzatok, indikátorok, piaci hangulat, kockázatok, stb.), akár egy leprogramozott kereskedési rendszer részeként, addig a nagy sietség miatt ezt nem tettem meg amikor az előadóterembe léptem be.

Végül is jót nevettünk az egészen. Meg is jegyezte valaki tréfásan: úgy látszik annyira szeretek szerepelni, hogy azt az 5 percet sem bírtam ki. :) (igaz, ami igaz: van benne igazság)

Sok érdekes kérdés volt a hallgatóság részéről, egyet emelnék ki. Egy tanár a diákjaival technikai elemzéseket készíttet és kiértékeli azok eredményességét. Kérdezte, hogy valóban van-e előny a technikai elemzésnél, mert ők nem találtak rá. Rákérdeztem a kiértékelés módszertanára. Kiderült, hogy szigorúan 3 napi teljesítményt értékelnek és ott is csak a nyerő/vesztő arányt. Ez azonban nagyon messze van a valós teljesítménytől, hiszen egy pozíció élettartama ennél sokkal hosszabb, de akár rövidebb is lehet, és nem mindegy, hogy a nyerő és vesztő ügyletek milyen jellemző nagyságú profitot/veszteséget hoztak. Általánosságban azt lehet javasolni, hogy minél kevesebb megkötéssel és minél élethűbben történjenek az ilyen játékok, és a százalékos hozam a teljesítmény elsődleges mércéje.

A teljesítményértékelésről bővebben, az alábbi blog bejegyzésben olvashattok.

Tervezés

Közhely, hogy amíg itthon és a környező országokban az oktatás során inkább az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt, addig a tengerentúlon - talán már kissé eltúlozva - a gyakorlati tudást preferálják. Nem csoda, hogy az Interneten is nyakig elborít minket a "How to..." jellegű írások tengere. Bár ezek jó része hasznos lehet, eredeti gondolatot ritkán találni bennük (tegyük hozzá: legtöbbször nem is ez a céljuk).

Most viszont egy érdekes cikk akadt a figyelmembe, amit a szerző ugyan nem közvetlenül a tőzsdén való kereskedés kapcsán írt, de néhány gondolata zseniális letisztultsággal emeli ki hogy mi a lényeg az előzetes kalkulációk, tervezés, stb. kapcsán a pénzügyi piacokon való befektetések esetén is.n A teljes cikk linkjét lejjebb megtaláljátok, angolul érdemes tudni hozzá.

A legfontosabb meglátásokat viszont itt kiemelem:

"Different planning styles can help, but they can’t solve the core problem of uncertainty. That is, you have no idea what the future holds."

A különböző tervezési módszerek ugyan segíthetnek, de a bizonytalanságból fakadó alapvető problémát nem képesek megoldani. Ennek pedig a lényege: fogalmunk sincs mi fog történni a jövőben.

"The real solution is to keep a careful eye on your track record and learn to stomach uncertainty."

A valódi megoldás az, ha folyamatosan figyelünk az eredményeinkre, és megtanuljuk a gyomrunkat hozzászoktatni a bizonytalansághoz.

"One way to mitigate the actual risk is to plan for the worst cases possible."

A valós kockázat enyhítésének egyik módja, ha felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre.

"(...) the emphasis is placed on doing actions that will place you in more favorable positions."

A hangsúly azon van, hogy olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek előnyösebb helyzetbe hozhatnak minket. (Megj: ahelyett, hogy pontosan megpróbálnánk kitalálni mi fog történni a jövőben)

Egyszerű és hatékony gondolatok. Érdemes rajtuk a saját esetünkben is elgondolkozni.

A teljes cikkhez kattints ide.

Mit tanulhatunk a 100 leggazdagabbtól?

Múlt hét pénteken jelent meg a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadvány. Jó hír, hogy a 2002-ben indult magazin, amelyik azóta több hasonló publikációt kapott versenytársul, nagyjából kinőtte a gyermekbetegségeit, és az 5 év alatt szép tendenciák bukkannak fel, amit a vagyongyarapodás (vagy csökkenés) érzékeltetésével a szerkesztők is szépen felhasználtak. Az is jó, hogy nagyjából sikerült túllépnie az országnak, az irígykedős-mutogatós, emiatt pedig a milliárdosoknak a rejtözködős-beperelős hozzáálláson. Ma már egyre többen teszik fel a "Mi különlegeset alkotott?" jellegű kérdéseket a "Mit lopott/csalt/hazudott?" kérdés helyett. Persze azért még van hova fejlődni.

Az újság leginkább inspiráló oldalai a 36.-37. oldalon vannak, ahol Palásti József (Fornetti) és Bojár Gábor (Graphisoft) személyében két olyan ember található, akik nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerésre méltó sikereket értek el, és egyedi termékeket, nevet, sőt üzleti modellt hívtak életre, hosszú és kemény munka árán. Érdekes egyébként a kontraszt a végzettségük között, egyben jól jelzi, hogy a gazdagsának nem kötelező kelléke a magas végzettség, de azért inkább segít mint hátráltat.

A lista élén továbbra is nagyágyúk vannak. Számomra nagy meglepetés Demján Sándor első helye, de még nagyobb a becsült vagyona: 260 mrd forint. Abban biztos vagyok, hogy nem háromszorozta meg a vagyonát egyetlen év alatt, tehát vagy 2006-ban becsülték alá, vagy most becslik túl az általa tulajdonolt vállalkozások értékét.

Akárhogy is, nagyon kellett már, hogy valaki ennyire elhúzzon a mezőnytől és nemzetközi szinten is tekintélyes vagyonra tegyen szert. Eddig ugyanis Magyarország hiányzott az euró és a dollármilliárdosok térképéről. Ha valaki most egy panelépületből, számlák alatt roskadozva, dial-up eléréssel olvas, most talán messzire a francba kíván. De minden személyes nehézség ellenére jobb ha tudjuk: egy ország gazdasági fejlettségét (ha piacgazdaságról van szó), és presztizsét, nem kis mértékben jelzi az ott élő milliárdosok száma.

Az OTP Bank nevéhez 5 listán szereplő milliárdos is fűződik méghozzá úgy, hogy ketten közülük ma már nem vesznek részt a pénzintézet irányításában. A magányos hős, a lista első harmadának néhány tagját kivéve amúgy sem jellemző, viszont találunk bőven példát a csapatban, tudatosan épített cégekben közösen gazdaggá váló tulajdonosokra (Graphisoft, Brokernet, Kürt, Mammut, Trigránit, Videoton)

A listán egyébként alig-alig található meglepetés, akik évek óta követik a hazai gazdasági elit eseményeit (ha csak a médián keresztül is), annak szinte minden egyes lapozás után ismerős arcok és nevek köszönnek vissza.

Egy kis szines: A legviccesebb hobbija a 92. helyen lévő Tolnay Tibornak van, aki sétapálcákat gyűjt. :)

Mit tanulhatunk a listán szereplő emberek többségétől (befektetői szemszögből)?

- Kitartás és türelem. A lista legfiatalabb tagja Nagygyörgy Tibor, 35 éves. Fiatal kora ellenére lassan két évtizede mozog otthonosan az ingatlanszakma útvesztőiben. A leggyorsabb meggazdagodás időintervalluma is 8 évre tehető (ha az örökösöket nem vesszük figyelembe), de a többségnek évtizedekre volt ehhez szüksége. Őket valószínűleg jobb érzéssel tölti el ha ránéznek arra, amit teremtettek, mint azokat, akik pénzüket a lottón nyerték.
- Tőzsde. Miközben a hazai lakosság 3-5%-a rendelkezik közvetlen vagy közvetett módon tőzsdei befektetésekkel, a lista tagjainál ez az arány 26%, és csak azokat vettem figyelembe, akik deklaráltan rendelkeznek tőzsdei részvényekkel, vagy vagyonosodásukban ezek jelentős szerepet játszottak. A valós szám - főleg az idő előrehaladtával - valószínűleg ennél is sokkal magasabb.
- Kockázatvállalás. Wáberer György a lista 7. helyén 50 milliárd forintra becsült vagyonát azzal alapozta meg, hogy bátran belevágott társaival egy üzletbe, e-hitel és a lakásának eladásából befolyt összeg segítségével. Alig találunk a listán olyan milliárdost, akinek ne játszott volna kulcsszerepet meggazdagodásában, hogy egy bizonyos ponton olyan döntést hozott meg, ami anyagilag, de akár időben, karrier szempontból, vagy személyes életében ne járt volna a veszteség lehetőségével.

Sokakban felmerülhet, hogy mi értelme van ennyi pénzt gyűjteni, képtelenség ennyit elkölteni, miért van az, hogy ezek az emberek szinte kivétel nélkül dolgoznak tovább, új vállalkozásokba fognak, idejük jó részét nem a pihenésre fordítják? Nos, a munkájuk szeretetén túl a legjobb választ véleményem szerint Larry Ellison, az Oracle fő tulajdonosa, az Egyesült Államok negyedik leggazdagabb embere (26 milliárd dollár) adja meg:

"I certainly don't need more money. No one needs this much money. Money is just a method of keeping score now. "

Ha szeretnél hasonló cikkekről megjelenésükről értesítést kapni, jelentkezz díjmentes, bármikor egyetlen kattintással lemondható (de miért is tennéd ezt?) hírlevelünkre: kattints ide és iratkozz fel!

A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike...

Pár lap.hu aloldal között az uzlet.lap.hu oldal szerkesztését is végzem. Nemrég kaptam egy linkajánlást, egy "pénzügyi tanácsadótól". A nyitóoldalon az alábbi szöveg fogadott:

"A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike akik valóban pénzt hoznak ügyfeleinek. Mindenki más, szinte az összes iparág azon dolgozik, hogy megszabadítson minket pénzünktől. Ha van Önnek olyan álma, jövőképe amit valóban szeretne megvalósítani ne rájuk, hanem az igazi pénzügyi szakemberekre hallgasson. Ebben tudunk mi segíteni Önnek."

Emlékeztem rá, hogy már olvastam valahol ezt a szöveget ezért rákerestem a "A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike" kifejezésre, és az alábbi találatokat kaptam:

Google keresés eredménye

Összesen hat különböző linken találjuk meg majdnem szó szerint a szöveget. :) Ezek között pedig még ott sincs az a linkajánlás, amit kaptam, így az ismert eredmények száma hét, és ki tudja mennyi van még. Az emberi pofátlanság határtalan, pláne ha egyes életbiztosítási ügynökökről van szó.

Sikeres marketing tanácsadók (pl. Wolf Gábor) szerint onnan (is) lehet tudni, ha egy marketing stratégia jó, hogy a konkurencia elkezdi másolni...na de szó szerint??? :)

Kérdés, hogy ki volt az első, kitől lopták a bevezető szövegként mára divatossá vált mondatot. Szerencsére a rendelkezésünkre áll az Internet szinte minden oldalát rendszeresen lementő Internet Archive Wayback Machine.

Ennek segítségével kiderül, hogy a szöveget, a többieket jóval megelőzve a találati lista első helyén szereplő linken helyezték el először (neki küldtem erről egy email-t, hát ha tud ellene tenni valamit, ez még akkor is így fair, ha számos szakmai ponton nem értünk egymással egyet). A többieknek pedig megtetszett és copy+paste.

Már csak az a kérdés, hogy ki az az idióta, aki egy olyan ember rábeszélésére köti meg 10-20 évre szóló életbiztosítását, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy eredeti bevezető szöveget helyezzen el a weboldalán?

Két hír (Miskolciaknak és Moziba járóknak)

A Budapesti Értéktőzsde ezúttal Miskolcon tart nyílt napot. Bárkinek aki a városban vagy a környékén lakik, érdemes elmenni, mert első nap, október 16.-án délután lesz egy előadás a tőzsdei alapismeretekről, másnap, október 17.-én pedig több panelbeszélgetés lesz gyakorlati ismeretekről, befektetési stratégiákról. Fergeteges bónusz ;) , hogy ez utóbbi vitán én is résztvevő leszek.

Szokásos "utazós" kérésem: kommenteljétek be, hogy Miskolcon melyik étterem számít a gasztronómia fellegvárának. Köszi.

---

Mától vetítik a mozik az első magyar "tőzsdés" filmet, az Overnight c. futó alkotást. Ráadásul nem is akárki kezéből került ki: a rendező Török Ferenc (Moszkva Tér, Szezon). A film az egész jó kategóriába sorolható, és meglepő módon tér ki a klisék elől. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már fél éve láttam a filmet, akkor részletesen írtam is róla, érdemes elolvasni.

Hazugság – Pofátlan Hazugság – Statisztika?

Ez egy jó hosszú bejegyzés lesz, de nem bánja meg, aki kitart.

Egyetemi statisztika előadások kedvelt nyitó poénja az alábbi: „Tudják kedves hallgatók: van a hazugság, van a pofátlan hazugság, és ezután pedig van a statisztika…”. A vicc természetesen nem arra céloz, hogy a statisztika, mint tudományág, lenne hazugság. Ehelyett ironikusan arra hívja fel a figyelmet, hogy statisztikával mindent meg lehet magyarázni, akár a legnagyobb hazugságot. Ennek legprofibb művelőit megtaláljuk a politikai pártok kampánycsapataiban.

Pár napja éppen egy statisztikus szakembertől kaptam egy érdekes levelet és kérdést, aki pontosan attól félt, hogy a tőzsdei előrejelzések eredményességének mérése statisztikailag nem biztos, hogy egyértelműen mérhető. Íme a levél:

"

Tisztelt Faluvégi Úr!

Engem is érdekelne az Önök tőzsdei befektetésekkel kapcsolatos tanácsadása, ha számomra kedvezőnek tűnik.

Matematikai statisztikával foglalkozó szakember vagyok, így talán szokatlan kérésem megértésre talál: engem első lépésben nem a â01Ehogyanâ01D és a â01Emennyi hozamotâ01D kérdések érdekelnének, hanem hogy az Önök szolgáltatásának mennyi az objektív sikeressége.

Példával élve: ha Önök 100 amerikai részvényre mondanak naponta előrejelzést, akkor az mondana számomra értékelhetőt, ha tudhatnám, hogy éves szinten a 27.000 ajánlásból hány százalék volt helyes. Pl. ha â01Eemelkedésâ01D volt prognosztizálva, akkor a több ezer eset hány százalékában volt igaz p.o. egy 1%-os emelkedés egy tőzsdei napon belül.

Számomra az tűnik érthetetlennek, amikor mások â013 a példánál maradva â013 kiszámolnak 100 prognózist egy adott módszerrel, hozzáolvasnak x cikket, meghallgatnak y tanácsadót, majd kiválasztanak egyet a százból, azzal kereskednek, és azt mondják, hogy éves szinten z % hozamot érnek el a módszerükkel. Ez nem a módszerüket minősíti, hanem a módszer és az egyéni döntés egyvelegét, amely más által nem reprodukálható. Azaz hiába kapom meg a 100-féle előrejelzést tőlük naponta, azzal én nem tudok hasonlót elérni. De ha azt mondják, hogy 27.000 esetből 85%-ban igaz volt az előrejelzésük, az a módszerüket jelenti. Ha én 10-szer kereskedek csupán és mindegyik esetben a 15% rossz előrejelzést választom, akkor a bukásom ellenére a módszerük jó. 27.000 esetből 85%-ot eltalálni már nem lehet véletlen műve. Minél kisebb az esetszám, annál jobban dominálhat a véletlen szerepe (ezért nem hiszek a kevés számú prognózisokban).

Utóbbihoz csatlakozik, hogy aki komolyan foglalkozik előrejelző alkalmazások fejlesztésével, annak az összehasonlíthatóság miatt is ki kell fejlesztenie egy sikerességi mutatószámot, hogy tudja, hogy ugyanarra az időszakra más-más módszer mennyit tud előre jelezni, melyik a jobb.

Mindezek miatt én őszintén remélem, hogy Önök meg tudják adni, hogy az Önök előrejelzésének mennyi a sikerességi mutatója, hány ezer esetre vonatkozik a mutatószám."

Ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni, több fogalmat érdemes tisztázni.

Az előrejelzés szót szinte azonnal törölném a befektetési szótárból, ugyanis félrevezető. Azt sejteti, hogy lehetséges a jövőbeni eseményeket megjósolni, és elméletileg rendelkezésre áll elegendő információ ahhoz, hogy pontosan megmondjuk mi fog történni egy adott pillanatban vagy id őintervallumban.

Nem lehet. A tapasztalati tények mellett nem árt tudni, hogy a fizika és a káoszelmélet is bebizonyította ezt. Sőt, van olyan, kifejezetten népszerű fizikai világkép elmélet is, amelyik a jövő fürkészésének tényét teljesen feleslegessé, értelmetlenné teszi.

Talán az ajánlás, vagy tanács szó jobban megfelel. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbi dokumentumunk 2. oldalát:

http://www.bwm.hu//elemzesek/Technikai_Elemzes_Tajekoztato_051212.pdf

Fontos leszögezni azt is, hogy a Bridge Wealth Management Zrt. ma már közel egy éve nem foglalkozik közvetlen befektetési ajánlások adásával. Ehelyett arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki professzionális módon meghatározott stratégia alapján fektessen be és az ezzel kapcsolatos összefüggéseket ismerje meg – más szóval: stratégiát tanítunk, némi túlzással nem halat adunk, hanem horgászbotot. De ami még fontosabb: abba az irányba mozdulunk, ahol mi magunk valósítunk meg komplex befektetési stratégiát, sikerdíjért.

A levél fő felvetése arra irányul, hogy a sikeres ajánlások aránya lehet a hatékony és objektív mutató. De ha csupán arra koncentrálunk, hogy százalékosan hányszor nyertünk, akkor nem lehet tudni, hogy az „előrejelzés”:

- Mennyire volt sikeres, az egyes ügyleteken mekkora nyereség keletkezett

- Milyen időtávra vonatkozik

- Mi a kiszállási stratégia

- Hogyan allokálnánk a tőkénket az egyes ajánlások között

Azzal én is egyetértek, hogy ha valaki ajánlások alapján, majd nem mérhető módon további információkkal felturbózva, nem meghatározott rendszerben és szabályok között hoz döntést, a hozam, mint mérőszám nem használható fel mással való összehasonlításra.

Szintén egyetértek azzal is, hogy kellő mennyiségű adat kell ahhoz, hogy a véletlen szerepét szinte 100%-ig ki tudjuk zárni. Kaufman azt tanácsolja, hogy 5% alá szorítsuk le a hiba lehetőségét, amihez 400 ügyletre van szükség, függetlenül a tesztelés időtartamától. Például, ha egy stratégia évi 4 ügyletet javasol, akkor elvileg 100 évnyi adatra lenne szükségünk, hogy nagyjából biztosak legyünk annak életrevalóságában. A blog olvasóit nem szeretném a statisztika módszertanával terhelni, itt halkan csak annyit jegyzek meg, hogy Kaufman vélhetően egy tőzsdei piacokra jellemző (normálishoz közeli, de nem pontosan olyan) eloszlás alapján, a szokásos konfidencia intervallummal kalkulált. Mivel mi már régóta túl vagyunk a 10 000. tőzsdei ügyleten, természetesen a korrekt mérés ezen feltételét teljesítjük.

A „találati arány” viszont a fenti pontok miatt szinte semmit sem árul el a sikeresség mércéjéről. Íly módon sikeresnek minősülne az a befektető aki három alkalommal nyert 1-1%-ot, majd veszített egyetlen ügyleten 30%-ot. „Sztenderdizálni” az ügyletek időtávját és nyereségét pedig lehetetlen, hiszen minden egyes részvénynél, devizánál, kontraktusnál, opciónál és még sorolhatnám eltérő jellemzők figyelhetőek meg egymáshoz képest és különböző időszakokban is.

Az egyetlen objektív mérce ezek alapján csak és kizárólag az elért nyereség lehet (amit érdemes lehet összevetni a felvállalt kockázattal, de ez már egy másik történet). Nem mindegy azonban, hogy mekkora tőke felhasználásával jutottunk hozzá például 10 m Ft nyereséghez. Ha ezt 20 m Ft befektetésével értük el, az értelemszerűen jobb eredmény, mintha 100 m Ft felhasználásával tettük volna ugyanezt.

Ez után pedig ahhoz, hogy két ember, stratégia, módszer nyereségessége összehasonlítható legyen, csak a hozamot lehet alkalmazni, azt is azonos időtávra, ami jellemzően éves hozamot jelent. Csak ez lehet az objektív sikeresség igazi és elfogadható mutatója.

Ez az oka annak, hogy mi valós kereskedésnél és ajánlásoknál is évesített, százalékos hozamokkal számolunk, az utóbbi a pontos belépési és kilépési pontokat is megjelölt modellportfolióinkban is látható.

http://www.bwm.hu/index.php?page=114

Akit még jobban érdekel a témakör, annak ajánlom a BAMOSZ teljesítménymérési szabályzataiban való elmélyedést:

http://www.bamosz.hu/dokumentumok/szabalyzatok/index.ind

(Még egy apró megjegyzés a levélhez: a 85% nyilván csak példa volt, de ha feltételezzük, hogy mindegyik ajánlás ugyanakkor időtávra szól, a veszteség/nyereség csak egyazon százalékos érték lehet, és egyenlő arányban osztjuk fel a tőkénket, akkor – ahogy ehhez hasonló számokat egy korábbi bejegyzésben már leírtam – pár év alatt dollármilliárdosok lehetnénk. Természetesen ilyen nagyságú, de még ehhez közelítő találati arány a gyakorlatban nincs.)

---

Mivel október végén ünnep lesz, utána pedig egy izgalmas szakmai útra megyek egy kellemes klímájú országba (erről részletesen be fogok számolni) nem lesz opciós előadás októberben, így idén már csak egy alkalommal, novemberben lesz, ha regisztrálsz az oldalunkon, időben kapsz róla értesítést.

Azoknak, akik mostanában kezdenek a befektetési területtel foglalkozni, ajánlom a „Hova tegyük pénzünket” előadást, amelynek bevételét jótékony célra fordítjuk.

Global Village

Sosem értettem az ilyen jellegű híreket, mint például ez:

Iszlám befektetési alap jön Magyarországra (origo)

Ma már egy alapnak nem kell "jönnie" hazánkba, nem kell "ide kerülnie" legalábbis az ügyfél szempontjából nincs rá jogi értelemben sem szükség. Bárki, az OECD országokon belül szabadon vásárolhat, bejelentési kötelezettség nélkül, szinte bármilyen alapot. Ki sem kell feltétlenül kelnie érte a fotelból, sok nyugati befektetési szolgáltatónál interneten keresztül lehet számlát nyitni. Nem attól lesz egy alap egy magyar állampolgár részére elérhető, hogy a hazai fiókcég éppen "ide hozza" és itt reklámozza.

Globális faluban élünk lassan évtizedek óta, évek óta jogilag is, számos területen elfelejthetjük az országhatárokat, a befektetések mindenképpen ide értendőek.

Az alapokat Neked kell elsajátítani

Ahhoz, hogy legkevesebb elfogadható (és akkor még a jó vagy zseniális kifejezéstől messze vagyunk) befektetési döntéseket hozz, vagy hozzanak szakértők a te érdekedben, bizonyos alap információkat meg kell tanulnod. Ez elkerülhetetlen. Ezekről az információkről beszélünk alapozó előadásunkon, de egy sor másik helyen is érdemes tájékozódni, pl. itt, vagy érdemes kérdéseket feltenni itt.

Hogy ez mennyire így van arról érdemes az alábbi cikket elolvasni:

Pszt, csak halkan: Van egy tuti tippünk!

Zabáljon csülköt anélkül, hogy egy dekát is hízna tőle!

"Akciónkban most minden héten megehet egy nagy adag csülköt, és garantáljuk hogy nem fog hízni semennyit sem! Emellett még esélye van arra is, hogy akár 5-10 kilót is le tudjon fogyni.

A Csülök az Öné, a hízás a mienk!

Sőt, újabb jó hírünk van: a csülökre a mi vendégünk lesz, nem kell érte fizetnie egy árva petákot sem.

Ugye milyen csodásan hangzik? Akkor nézzük a részleteket:

Az akcióban való részvétel feltétele, hogy végrehajtja edzésprogramunkat, ami heti három alkalommal történő 15 km-es gyors tempójú futást jelent, edzőnk folyamatos ellenőrzése mellett. Az edzésprogramból időközben kiszállni nem lehet. Az edzésprogram ára hetente: 30 000 Ft."

Kedves .......... Biztosító marketing szakemberei!

Ugye Önök sem vennének részt a fenti akcióban?

Akkor miért traktálják az embereket a fenti reklámszövegekhez hasonló értékű, "tőzsdézz kockázatok nélkük" szintű ostobaságokkal. Önök elég nagyok, tekintélyesek és okosak (és ez most nem irónia, tényleg így gondolom) is ahhoz, hogy ne kelljen ilyen ócska csúsztatásokkal próbálkozniuk, egy vélhetően enélkül is kellő keresletre számot tartó termékükhöz.

A "tőzsdézés" kockázatokkal jár, ezt Önök is nagyon jól tudják. Persze be lehet csomagolni a dolgot egy csak részben pl. részvényekbe fektető konstrukcióba, de az erre jutó tőkerész akkor is kockáztatva lesz. A "biztonság" pedig éppen abból a részből származik, amelyik nem a "tőzsdézés" kategóriájába tartozik. A fenti példában sem a csülök evéstől fogy a kedves vevő, hanem az edzésprogramtól. Gondolom ezek után egyetértenek abban, hogy a csülökkel hirdetni a fogyást vagy a súlymegtartást, legkevesebb unfair megoldás.

9/11 - Már 6 éve

Hogy miért, arról a tavaly ugyanekkor született bejegyzésben részletesen írtam, feleslegesen ismételném magam. (Az Index összeállítása nem hibátlan, de elég jó a WTC összeomlásáról - a lényeg hogy nem szabad feltétel nélkül hinnünk az összeesküvés elméleteknek, de a hivatalos magyarázatnak sem, mert egyértelmű magyarázat a mai napig sincs).

Ha félretesszük érzelmeinket és világpolitikai véleményünket pár percre, akkor elmondhatjuk, hogy ami a tőzsdézők számára a legnagyobb tanulsága a 6 évvel ezelőtti terrortámadásoknak, hogy bármi, még a legextrémebb események is megtörténhetnek a tőzsdéken.

Tegyük a szívünket a kezünkre: 2001 szeptemberéig bármelyikünknek eszébe jutott, hogy egyik pillanatról a másikra 4 teljes munkanapig zárva tartanak az Egyesült Államok részvénypiacai? Nekem biztosan nem, legalábbis nem minden előjel nélkül. Itt a stop-ok nem sokat értek.

Eszünkbe juthatott utána, hogy egy ilyen sokkot nem hogy három hét alatt kihever a részvényárfolyamok többsége, de már október közepére a szeptember 10.-i árfolyamok fölő repíti a kurzusokat? Ráadásul mindez a terrortámadás által kiváltott események, egészen pontosan az Afganisztán elleni offenzíva következményeképpen. Itt nemcsak a fundamentális elemzés, hanem a technikai elemzés eszköztárának nagy része sem ért sokat.

Azt vajon sejthettük-e előre, hogy az olaj árfolyama a fokozódó nemzetközi hangulatban (hmm...ezt a kifejezést mintha már hallottam volna valahol :) ), a közel-keleti háború szélén, nemhogy nem emelkedett, hanem értékének mintegy 30%-át veszíti el az év végéig? (amit a következő években sokszorosan visszavett). Én biztosan nem, és mást sem ismerek, aki ezt előre látta volna.

A tőzsdén, és általában a pénzügyi piacokon alapszabály, hogy BÁRMI MEGTÖRTÉNHET. Ócska amerikai szófordulattal élve: expect the unexpected (számíts arra is, amire nem lehet számítani). A 2001. 9. 11. követő eseményekhez hasonló kivételes árfolyammozgásokra, és ugrásokra sokféleképpen fel lehet készülni. Használni kell stop megbízásokat. Több, egymástól minél inkább független piacon, szektorban kell pozíciót felvenni. Egy-egy pozíción nem szabad egy előre meghatározott mennyiségnél többet kockáztatni. Stb.

Ezek enyhíthetik az események okozta károkat, ha ellenünk megy az árfolyam, de teljes mértékben nem tudják kioltani azok hatását. Ezért a lényeg: ha a tőzsdén, vagy tőzsdén kívüli pénzügyi piacon befektetsz, soha nem lehetsz teljes biztonságban. Még ezzel a tudattal is bőven megéri jelen lenni, de akkor is el kell dönteni, hogy ezzel anyagilag és lelkileg együtt tudsz-e élni. Ha nem, akkor ott a rövidtávú állampapír.

Hogy is van ez a százalékokkal?

Kaptam egy jó kérdést a Minden évben eltalálni a legjobbat bejegyzésemre:

"..a kizártnak tűnő 20% helyett már 3-5%-os esély előny hihetetlenül jó lehetőségeket jelent.."
A kérdésem az, hogy itt a százalékos esélyek milyen eseményre vonatkoznak?"

El kell, hogy ismerjem, nem kellő magyarázattal láttam el a lényegi mondanivalót, ezért egy kis kiegészítés. A 3-5% esély előny egészen pontosan azt jelenti, hogy az 50%-hoz kell hozzáadnunk, és minden pozíciós esetén ekkora előnyünk van a véletlenhez képest. A múltkori - szigorúan elméleti és egyszerűsített példában ez azt jelenti, hogy ha minden körben felteszünk 1000 dollárt, akkor 53-55% esélyünk van arra, hogy ezt a pénzt megduplázzuk. Ha 50% lenne az esélyünk, akkor hosszútávon lehetetlen lenne megmondani, hogy nyerünk vagy veszítünk. Az 53-55% esély egyúttal azt is jelenti, hogy a vesztésre minden egyes körben 45-47% az esélyünk, tehát ez egy olyan pénzfeldobásos játék is lehetne, ahol ha írás jön ki, elvesztjük a tétet, de ha fej, akkor annak akár 1,2-szeresét is megnyerhetjük, és ez már nagyon jól hangzik. (már most jelzem, hogy erről hamarosan még lesz szó, de most még nem árulom el, hogy milyen összefüggésben).

---

Ha nem is függ szorosan össze a fentiekkel, de érdemes elolvasni a trendkövetőkről írt könyv egyik ajánlójának véleményét a műről (persze magát a könyvet is). Bill Miller napjaink egy legsikeresebb fundamentális alapon döntő portfolió kezelője, az alábbiakat mondta:

"If you want to beat the market, you have to do something different from what everyone else is doing, and you have to be right. In this fascinating and instructive book, Michael Covel tells how a group of novice traders used a system that generated trades that were both different and right, and which made them a lot of money.(...)"

"Ha meg akarod verni a piacot (magasabb hozamot akarsz mint az átlag), tőlük eltérő dolgot kell tenned, és igazad kell hogy legyen. Ebben a magával ragadó és tanulságos könyvben, Michael Covel (a könyv szerzője) egy csoport spekuláns történetét meséli el, akik az átlagtól eltérő és igaznak bizonyult döntéseket hoztak, ami rengeteg pénzt hozott nekik. (...)"

Nos, bárki bármit állít, ez egyértelmű dícséret a technikai elemzés egyik részét következetesen alkalmazók felé, a fundamentális elemzők egyik legnagyobb ikonjától.

Nettósítás ismét

A gyakorlattól kissé elrugaszkodott elképzelések mellett azért születnek néha nagyon jó gondolatok is a törvényalkotók fejében, még ha szakmai nyomásra is.

Az Indexen közzétett kiszivárgott, (vagy a közvélemény tesztelése érdekében szándékosan kiszivárogtatott?) jövő évi adóelképzelések között szerepel, hogy már nemcsak a tőzsdei ügyletek eredményét lehet nettósítani, vagyis az adóalapot a nyereség mínusz veszteség mínusz költségek módon kalkulálni, hanem a befektetési alapok esetén is el lehet majd így járni.

Ez leginkább azoknak kedvez, akik vállalják, hogy kockázatosabb alapokba teszik a pénzüket, hiszen ott a magasabb hozamlehetőség mellett néha előfordulhat egy-egy veszteséges év, és ha közben kell kiszállni, akkor levonható a veszteség a más alapokon, vagy számos befektetésen elért nyereségből. Ez egy nagyon pozitív döntés.

---

Az előadásainkon arra kérjük a résztvevőket, hogy mondják el véleményüket a hallottakról. Ezt megtehetik szóban is, de kitölthetnek kérdőívet is, akár név nélkül is. Általában pozitív visszajelzéseket kapunk (87-98% közötti átlagos értékelés), de előfordul hogy konstruktív kritika is megjelenik (nem konstruktív kritikát amióta ezt csináljuk, egyetlen alkalommal kaptunk - ez nagyon jól jelzi, hogy az emberek jelentős többsége még akkor is jóindulatú, ha nem tökéletesen elégedett mindennel). Ha a kérdőívet kitöltő meghagyta az elérhetőségét, akkor válaszolni szoktunk neki. Ha az anonimitás mellett döntött, akkor pedig a javaslatát igyekszünk megvalósítani, ha ez nem ütközik elháríthatatlan akadályokba. A tegnapelőtti előadás során volt néhány olyan kritika, ami sokakat érdekelhet, ezért itt reagálok rá.

"Teljesen kezdőknek szólt, kár, hogy nem hangsúlyozzák jobban"

Ez rendszeresen felbukkan visszajelzésként az első alapozó előadások résztvevőinek kb. 3-4%-nál. Itt is megígérem, hogy az előadás leírásában erre nagyobb hangsúlyt fektetünk. Ugyankkor jelzem mindenkinek, hogy mielőtt eljön egy-egy előadásra, szánja rá azt az 5 percet és olvassa végig az előadás leírását, azon belül főleg a "kiknek ajánljuk" és "előadás vázlata" pontokat, ez tisztázhat félreértéseket. Az első előadásunk kifejezetten azoknak szól, akik akár semmilyen tudással nem rendelkeznek befektetések terén. A későbbieknél már bizonyos előzetes tudásra szükség van.

"Jó, hogy "részeket" lehet megvásárolni a tudásból, de félek, azok mennyire gyakorlatiasak"

Erre mindig nagy figyelmet fordítunk, és sokaktól eltérően ezért adunk későbbi email-es konzultációra díjmentes lehetőséget (sőt, az elsőn szóbelire is). De: ha nem vagy elégedett, akár indoklás nélkül is visszakérheted az előadásra fordított összeget. Ennek az az oka, hogy nem szeretném ha bárki is úgy érezné, hogy feleslegesen adott ki pénzt. Így neked semmilyen kockázatod nincs az előadás kapcsán.

Minden évben eltalálni a legjobbat

Az igazán jó elemzők mindig eltalálják a legjobb részvényt - gondolhatják sokan.

Michael Covel gondolatkísérlete alapján ha minden évben sikeresen kiválasztottuk az év részvényét 1997 óta az amerikai piacon, akkor 100 dollárból 1 milliárdot tudtunk volna csinálni mára. Részletek itt.

Ez viszont senkinek sem sikerült, mert ugyan jól hangzik, de még kiemelkedő tudás mellett is felfoghatatlanul alacsony az esélye. Ha túllépünk a módszertani problémákon, és azon hogy a fenti gondolatkísérlet érthető módon távol áll a gyakorlattól (nem vett figyelembe költségeket, adókat, évközbeni történéseket és döntéseket, érzelmeket, kockázatkezelést, diverzifikációt, és még sorolhatnám), akkor is elmondhatjuk, hogy annak az esélye, hogy ez összejöjjön, jóval kisebb, mintha egy esős szombat délután váratlanul becsöngetne hozzád személyesen Angelina Jolie (a hölgyeknek: Brad Pitt), hogy veled szeretné tölteni az estét, majd vasárnap reggel miközben alszol ki is takarítana helyetted. Ha a számokban kifejezett esélyekre vagy kíváncsi, a bejegyzés végén megtalálod.

Persze a legnaívabbakon kívül a többség tudja, hogy nem lehet mindig eltalálni a jó pozíciót. Viszont a 70%-os találati arány nagyon is elérhetőnek tűnik. Elsőre.

Lefuttattam több tesztet, amelyben ügyletenként a tőkénk 1%-át kockáztatjuk és 70%-os valószínűséggel ezt megnyerjük, 30%-os valószínűséggel elveszítjük. Az eredmények elképesztőek lettek. Ezer ügylet után (napi egy ügylettel számolva ez valamivel kevesebb mint 4 év), a legrosszabb adat a tőke meghúszszorozása, a legjobb pedig megszázszorozása lett. Eközben a legrosszabb visszaesés mindvégig 9% alatt maradt, vagyis az aktuális csúcshoz képest soha nem vesztettünk ezer ügylet alatt 9%-ot.

Tehát, aki 10 alkalomból 7-szer nyer, átlagosan ugyannyit, mint a vesztőkön (és egyéb módszertani - gyakorlati megfontolásokat megoldja), az minden idők legnagyobb befektetési zsenije. Én még nem találkoztam vele, de ha olvassa a blog-ot, akkor üzenem neki, hogy vár itt rá egy állás. De a tréfát félretéve: a kizártnak tűnő 20% helyett már 3-5%-os esély előny hihetetlenül jó lehetőségeket jelent, és a befektetők többsége nem is álmodhat arról, hogy akár ezt is el tudja érni.

Szóval, ha valaki neked azt mondja: "ez 10-ből 7-szer tutira bejön!", akkor légy óvatos. Egyrészt azért, mert az adat gyanúsan jó. Másrészt azért mert ha valaki ezt mondja, és nem írja le részletesen, hogy mit ért ezalatt, akkor cseppet sem elegánsan siklik át komoly módszertani kérdések felett. Csak pár példa: Mennyi az átlagos nyereség a nyerő ügyleteken? Mennyi az átlagos veszteség a vesztő ügyleteken? Milyen gyakran van ügylet egyáltalán? Milyen hosszú időtartamúak az ügyletek? Mekkora az esélye 5/10/15/XX számú egymást követő negatív ügyletnek? Mekkora a maximális drawdown? stb.

Ha a fenti csoda nem történhet meg, azokkal sem értek egyet, akik szerint nem lehet esélybeli előnyt szerezni a piacon és az árfolyamok véletlenszerűen mozognak. Igenis lehet 3-5% vagy akár ennél valamivel több előnyt szerezni, ami pár év alatt is többszörös hozamlehetőséget tartogat (ha nem is a pénzünk megszázszorozását :) ) A gyakorlatban rengeteg példa van belőlük a piacon. Több ezt elért emberről és módszerről beszélünk a Tőzsdét bemutató előadásunkban, amelyre ma éjfélig lehet utoljára jelentkezni.

...és az igért számok:

Ha 2000 választható részvény van a 10 év során minden évben, akkor az esély 1: 1 024 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez valamivel rosszabb valószínűség, mintha három egymást követő alkalommal megnyernéd az ötöslottót.
Ha csak az előzetesen kiválasztott "legizgalmasabb" részvények közül választasz, amelyek száma legyen 50, akkor az esély: 1: 97 656 250 000 000 000. Ha ez utóbbi szám forint lenne, akkor elmondhatnánk, hogy a magyar gazdaság több mint 4000 év alatt termel meg ekkora értéket a jelenlegi teljesítőképessége mellett. Remélem ezekkel az adatokkal és példákkal érzékeltetem azt, hogy mennyire alacsony valószínűségekről van szó.

A luxuslakás vásárlás

Ügyfél: - Jó Napot Kívánok? Önök az építtetői ennek a szép társasháznak? Most nyertem meg a lottót, szeretnék itt venni egy szép lakást.
Építtető: -Igen, nézzen körül nyugodtan.
Ü: - Gyönyörű. Mit tanácsolnak, északi vagy déli fekvésű lakást vegyek?
É: - Sajnálom, nem adhatok tanácsot.
Ü: - Miért?
É: - Tiltja a törvény.
Ü: - Érdekes. Van egy másik kérdésem is. Sok a környéken a kocsifeltörés? Mert ha igen, akkor inkább veszek mélygarázst is.
É: - Sajnálom, de nem válaszolhatok a kérdésére.
Ü: - Miért?
É: - Tiltja a törvény.
Ü: - Furcsa. De engem semmi sem érdekel, tele vagyok pénzzel, kell nekem a lakás. Hol írhatom alá a szerződést?
É: - Itt semmiképpen sem, velünk nem szerződhet.
Ü: - Miért?
É: - Tiltja a törvény.
Ü: - Akkor kivel kell szerződnöm?
É: - Kérem fáradjon el az XXXX ingatlanforgalmazó hálózat valamely tagjához, ott tudja megvenni a lakást.
Ü: - De ott gondolom más lakóparkok lakásait is árulják, nem?
É: - De igen.
Ü: - Akkor lehet, hogy ott megpróbálnak rábeszélni, egy másik lakásra. Ez önöket nem zavarja?
É: - Nem vagyunk tőle felhőtlenül boldogok, ez tény.
Ü: - Akkor miért szerződtek le velük?
É: - Ezt írja elő a törvény.
Ü: - Hmm, és miért nem csinálnak egy másik céget, ami belép az ingatlanforgalmazó hálózathoz?
É: - Gondoltunk erre, de a másik cégben nem lehet a cégünk egyetlen tagja, alkalmazottja sem tulajdonos, sem munkatárs.
Ü: - Miért?
É: - Tilja a...
Ü: - ...tudom: a törvény.
É: - Szerencsére van egy kedves ismerősünk, aki ügynökként leszerződött az ingatlanforgalmazó céggel, csak egy saroknyira van innen.


Ü: - Jó napot, az egy saroknyira lévő ingatlan építtetője mondta, hogy itt tudok venni a lakásokból.
Ingatlanforgalmazó Ügynöke: - Jó helyre jött.
Ü: - Hol írhatom alá a szerződést?
IÜ: - Az nem olyan egyszerű, uram.
Ü: - Miért?
IÜ: - A törvény miatt. Először le kell szerződnie az ingatlanforgalmazó céggel. Ők fogják a lakását nyilvántartani.
Ü: - Feltétlenül szükség van rájuk? Hiszen nem is ismerem őket!
IÜ: - Igen.
Ü: - Van ennek a szerződésnek valami anyagi vonzata.
IÜ: - Van. Szerződéskötési, majd éves díjat is kell fizetnie.
Ü: - Nem lehet ezt a lakás árába beszámítani?
IÜ: - Nem, tiltja a törvény.
Ü: - Elképesztő. Mindegy, nekem még így is kell a lakás. Már csak azt nem tudom eldönteni, hogy északi vagy déli fekvésű legyen. Ön szerint?
IÜ: - Sajnos nem adhatok tanácsot.
Ü: - A törvény miatt, ugye?
IÜ: - Pontosan.
Ü: - Nos, akkor jobb lesz ha a döntés előtt elmegyek egy olyan ingatlantanácsadóhoz, aki nincs leszerződve senkivel, és tényleg független.
IÜ: - Az nem fog menni.
Ü: - Miért?
IÜ: - Tudja, a törvény előírja, hogy senki sem adhat tanácsot, csak akkor ha foglalkozik ingatlanforgalmazással is.
Ü: - De hát ön foglalkozik ingatlanforgalmazással.
IÜ: - Ez igaz, de csak mint az ingatlanforgalmazó ügynöke. Tanácsot csak akkor adhatnék, ha még felvennék 5 embert, és YYY millió Ft-ra emelném cégünk alaptőkéjét.
Ü: - Miért tenné ezt? Hiszen a tanácsadához nem kell plusz 5 ember, ennyi pénz pedig pláne nem, egyedül is tudna válaszolni...
IÜ: - Nekem mondja? Csak hát...
Ü: - Ezt írja elő a törvény?
IÜ: - Bezony.
Ü: - Tudja mit eldöntöttem, legyen a déli fekvésű! Hol kell aláírni az ingatlan adásvételi és az ingatlaforgalmazóval kötendő szerződést?
IÜ: - Előtte még minősítenem kell Önt, uram.
Ü: - Tessék?
IÜ: - Kérem válaszoljon az alábbi kérdésre: Milyen céllal veszi az ingatlant?
Ü: - Gondoltam laknék benne...bár befektetésnek sem rossz...
IÜ: - HOHÓ! Ez utóbbi miatt további kérdésekre kell válaszolnia.
Ü: - Jaj. Nem lehetne, hogy csak simán megveszem a lakást, aláírok mindent, fizetek és kész?
IÜ: - Nem lehet, kérem. Előírja a törvény. A következő kérdés: Mekkora az ön jövedelme, annak forrása?
Ü: - Semmi köze hozzá.
IÜ: - Ha nem válaszol, ugrott a lakás.
Ü: - Bocsánat. ZZZ millió Ft-ot keresek, de nyertem a lottón.
IÜ: - Akkor mondja el milyen vagyontárgyai vannak.
Ü: - Ezt is a törvény miatt?
IÜ: - Ördöge van.
Ü: - Van egy talicskám, néhány öreg bútorom, és egy 14 éves Ladám.
IÜ: - Ezekkel a vagyontárgyakkal, az Ön minősítése miatt nem veheti meg a lakást.
Ü: - Viccel? De hát most nyertem a lottón! Csak most kezdem el felhasználni a pénzt.
IÜ: - Esetleg, ha hoz erről igazolást, akkor megpróbálhatjuk.
Ü: - Hozok!
IÜ: - Nos, akkor nincs más hátra, mint letenni a vizsgát.
Ü: - Milyen vizsgát???
IÜ: - Hogy rendelkezik-e kellő tapasztalattal és ismeretekkel az ingatlanvásárlás veszélyeiről.
Ü: - Felnőtt ember vagyok, most nyertem milliárdokat, és nem vehetem meg vizsga nélkül, amit szeretnék?
IÜ: - Tudja, a törvény...
Ü: - Mi lesz, ha nem sikerül a vizsga?
IÜ: - Akkor ugrott a lakás.
Ü: - Akkor jobb lesz, ha hazamegyek és előbb megtanulom amit kell, mindenképpen sikerülnie kell. Tud adni valamilyen könyvet erről?
IÜ: - Nincs ilyen. Tudja a törvény nem írja elő, hogy legyen, és hiába beszélnek róla, az iskolában sem tanítanak ilyen ismereteket.
Ü: - Ajjaj. Nem beszélhetnénk meg, hogy személyesen leül velem, és elmagyarázza nekem a vizsga anyagát?
IÜ: - Megtenném, de az ingatlantanácsadásnak minősülne, amit ugye én nem végezhetek.
Ü: - ...a törvény miatt...
IÜ: - Ahogy mondja!
Ü: - Miért hoznak ennyi furcsa jogszabályt a parlamentben?
IÜ: - Csakis az ÖN érdekében.

Abszurdnak tűnik? Szerintem is, hiszen ha az országgyűlés elfogadja a PM előterjesztését a Tőkepiaci törvényről, és a Befektetési Vállalkozásokról, akkor egyes befektetési termékek területén ehhez nagyon hasonló helyzet fog kialakulni. Csak erős idegzetűeknek és türelmeseknek:

TPT

BVT

A cseh brókercég újra lecsap

Az adott két cseh brókercég közül az egyik azóta sem adta fel, és mennyiségi elven működő hideghívó call-centere rendszeresen felhív (kb. havonta kétszer), hogy "Érdekelnek-e részvény befektetések?". Jól jelzi hívólistájuk minőségét, hogy engem hívnak ezzel...

A korábbi bejegyzéseket a soha-fel-nem-adó cégekről, köztük egyik kiábrándult alkalmazottjuk véleményéről itt lehet olvasni.

Ma reggel ismeretlen számról hívnak. Felveszem, és már jön is a szokásos, betanult szöveg. Félbeszakítom: "Ne haragudjon, nagyon sokszor hívtak már ezzel, kérem ne hívjanak többet", és anélkül hogy megvártam volna, hogy befejezi, letettem a telefont. Az ismeretlen szám azonban újra csenget, gyanús volt, ezért nem vettem fel. Eltelt kb. 2 perc és egy kiírt mobilszám jelentkezik, ezt felvettem, az előbbi call-centeres volt - nem viccelek - vérig sértve és üvöltve: "AZÉRT MEGTANULHATNA ELKÖSZÖNNI, A VISZONTLÁTÁSRA!"

Erre szokták azt mondani: "Én kérek elnézést."

A pánik mindig kétszer csenget

Eme lehengerlően tréfásnak szánt bejegyzés cím abból a célból született, hogy rávilágítson arra a megfigyelésre, hogy a piacon megjelenő félelem és pánik szinte soha nem jár időben egyedül. Miután egy kisebb-nagyobb sokk anyagilag és a média szponzorálásával lelkileg is megrázta a piaci szereplők túlnyomó többségét, sokak lelkében ott marad a félelem, és remegő kezükkel sokkal könnyebben nyúlnak a SELL gomb felé, mint normál esetben, amikor kék az ég, és csiripelnek a madarak.

Ezt a grafikonon úgy érhetjük tetten, hogy az első pánik (ami hosszú fekete/piros gyertyát vagy alsó árnyékkal rendelkező gyertyát takar) után közel azonos szinten viszonylag rövid időn belül, egy hasonlóan széles érzelmeket felvonultató gyertya következik. Az alábbi S&P 500 részvényindexet mutató chart-on is látszik, hogy az első pánik után még nem nyugodtak meg, tavaly nyár elején, és idén február-márciusban sem. Most az látszik, hogy az első alkalom után (július vége) után volt egy második pánik, de mivel ez jóval lejjebb volt, ezért a félelmek nem enyhültek, hanem nőttek, így jó esély van egy harmadikra is, ez ezen a héten már erősödik is (utolsó gyertya).



Nincs semmi garancia arra, hogy csak kétszer történik ez meg, mert a második után is ott van a nyomott, bizonytalan hangulat a piacon, de az egy nagyon ritka, és a három vagy több sem túl gyakori. Ez utóbbi esetben már el kell gondolkozni a trendfordulón.

Hasonló pszichológiai okok miatt jön létre a double bottom formáció is, eső trendek végét valószínűsítve. Hozzáteszem: a fentiek közül egyik sem dupla mélypont, mert nincs előtte csökkenő trend.

---

Ajánlom figyelmetekbe a Kockáztatni Jó! című cikkemet. Itt érhető el bejelentkezés után, ha már regisztrálva vagytok az oldalunkon. Ha nem, akkor itt tudtok regisztrálni.

Plusz érdemes résztvenni az előadásainkon, az első - ha belekalkulálom a lemondásokat, akkor is - teltház közeli (sújtson le rám a kénköves ménkű ha ezt marketing fogásból mondom). A többire pár napig még biztosan van hely (ezt viszont tényleg).

Közlemény - Sok jelentkező

Általában nem szoktam nem szakmai, hanem közlemény jellegű bejegyzésekkel teleszórni a blog-ot, de most úgy érzem kivételesen meg kell tennem a tegnapi után is.

A tegnap meghirdetett játékra nagyon sokan jelentkeztek. Eredetileg arra számítottunk, hogy a 6 helyre lesz maximum 10-15 jelentkező, és bár sorsolnunk kell, de a jelentkezők fele-harmada mindenképpen nyerni fog. Már most egyértelműen látszik, hogy az arány ennél jóval alacsonyabb lesz. Pontos számokat nem árulok el, de ha ilyen ütemben növekszik tovább a jelentkezések száma, akkor a határidőig, ami vasárnap éjfél előtt egy perccel van, jóval 5% alatt lesz az esélye, hogy ki fogunk sorsolni, ha jelentkeztél, az pedig, hogy a legnagyobb nyereményt, az összes előadásra szóló díjmentes belépőt megnyerd, szinte biztosan mélyen 1% alatti lesz az esély. Persze nekünk jó érzés, hogy ilyen sokan érdeklődnek az előadásaink iránt, de ez a bejegyzés nem dicsekvés miatt született (na jó, egy kicsit azért is), hanem mert úgy gondolom, hogy ezt így korrekt közölni.

A játékosok létszámán nem tudunk változtatni, de úgy döntöttünk, hogy 3-6 póthelyet is ki fogunk sorsolni, és ha valaki akár az utolsó pillanatban is lemondja részvételét, őket telefonon értesítjük a megürült helyről.

Többen kérdezték, hogy azok, akik korábban jelentkeztek, részt vehetnek-e a sorsoláson. Természetesen igen! Nem lenne fair velük szemben, hogy csak azért mert a játékot most hirdettük meg, ők korábbi jelentkezésük miatt lemaradjanak erről.

Aki mindenképpen szeretne szeptemberben eljönni egy vagy több előadásunkra, annak érdemes jelentkezni a játékra, veszíteni nem veszíthet semmit, de vegye figyelembe hogy kicsi az esély. Ha nem nyertél, akkor még mindig tudsz külön jelentkezni.

Szeretnél eljönni az összes előadásunkra díjmentesen?

Ha igen, akkor klikk ide!

Fantasztikus Kamatakció!

Mostanában jár le tavaly augusztusban a kamatadó elől pánikszerűen bankbetétben lekötött pénze? Ha akkor csak 1-2 hónapot vár, még az adót belekalkulálva is jobban jár egy sima állampapírral és most ezért csalódott? Esetleg kettest kapott matekból harmadikban?

Sebaj! Jövünk!

A Gordiuszi Csomó Bank most egy ellenállhatatlan kamatakcióval kedveskedik fejben kissé elfáradt ügyfeleinek. Lekötött betétünk most 120%-os éves kamatot nyújt Önnek (EBKM: 120%). Mit kell érte tenni? Elegendő befáradni bankfiókunkba, ahol a röhögőgörcsüket nehézkesen visszatartó alkalmazottaink örömmel kötik meg Önnel élete nagy üzletét.

Apróbetű:

Kedves Ügyfelünk! Tudjuk jól, hogy ezt a részt úgysem olvassa el, ezért ide bármit leírhatunk. Például azt hogy ön egy szamár vagy birka. Vagy azt, hogy amíg ön múltkor a bankfiókban állt sorban, fiókvezetőnk meglátogatta otthonában az ön csinos feleségét.

De hogy csodálatos kamatakciónkról is írjunk valamit, nézzük a feltételeket:

- A lekötött betét 3 napra szól, és mivel a fenti kamatláb éves szintű, ezért erre a szánalmasan rövid időre valójában kevesebb mint 0,7%-ot kap a lekötött részre.
- Az akcióban való részvétel egyik feltétele, hogy a betétben elhelyezett pénz ötvenkilencszeresét helyezi el új tőkegarantált alapunkban, amelynek éves költséghányada 9%, és három év múlva jár le.
- Szintén talicskán kell tolnia a pénzt (a betéti összeg minimum huszonkilencszeresét) varázslatosan innovatív kötvényünkbe, amelynek ugyan mindössze 3% az éves kamata, és 8 éves lejáratú (féléves periódussal fenntartjuk a jogot a kamat csökkentésére), viszont kiakasztható a falra. Keretet és szöget most kedvezményesen tudunk adni: 9990 Ft helyett mindössze 8990 Ft-ért.
- További feltétel, hogy igényli és megkapja vadiúj hitelkártyánkat, amellyel a betétben elhelyezett pénzének minimum harmincnégyszeresét költi el valamelyik plázában. Ne foglalkozzon semmivel, élvezze az életet!
- Bankunk által nemrégiben megvásárolt török kőbányában köteles három hónapos munkaszolgálatot letölteni, napi 14 órát követ törve. Szállást kedvezményesen biztosítunk. Az odautazás költségeinek 10%-át augusztus végéig történő foglalás esetén átvállaljuk öntől. Hitelkártyánkat a helyi menzán elfogadják.

Extra kamatakciónk keretében most további 0,5% kamatelőnyt kap a betéti részre (ha figyelt, akkor tudja, hogy ez befektetett pénzének 1/89*0,005=0,000056-od részét jelenti). Ennek feltételei:

- Sós Kútba tesszük
- Onnan is kivesszük
- Kerék alá tesszük
- Onnan is kivesszük
- Ihol Jönnek a Törökök mindjárt agyonlőnek

Köszönjük, hogy a Gordiuszi Csomó Bank ajánlatát választotta!

Növekedés mindenáron?

A hazai, 10 éve nem látott alacsony mértékű GDP bővülés nem kis megdöbbentést keltett nemcsak az elemzők és a piac szemében, hanem a teljes hazai sajtóban is. A csalódás kézzel tapintható mindenütt, és érthető is, hiszen a 2004 óta az EU-hoz csatlakozott országok közül ez egyértelműen a legkisebb. Mi vagyunk az osztályban az a srác, aki a legrosszabb osztályzatot kapta, pedig pár éve mi kaptuk az év végén a jutalomkönyvet.

Ugyanakkor a reakció arra is rávilágít, hogy mennyire természetessé vált a növekedés ténye, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Gyakorlatilag ma már a társadalom számára elfogadhatatlan, ha nem nő a gazdaság, méghozzá minél nagyobb mértékben. Sőt, nemcsak az kell, hogy növekedjünk, hanem az is, hogy a növekedés üteme maga is gyorsuljon. Nemcsak az alapvető elvárás, hogy 150-ről 170-re gyorsítsunk az autópályán, hanem az is, hogy ez 8 mp helyett 5 mp alatt történjen meg. Aztán még gyorsabban, aztán annál is gyorsabban, és így tovább.

Józan logikával belátható, hogy ez nem tartható örökké. Itt érdemes említeni a túlnépesedést, a környezetszennyezést, az energia problémákat, és általában azt, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma már két évtizeddel ezelőtt átlépte azt a határt ami stabilan tartható lenne. Feldmár András szerint az emberiség ma egy olyan drogosra emlékeztet, aki állandóan új adagra vágyik, különben összeomlik, sőt az adagnak egyre nagyobbnak kell lennie, mert a korábbi mennyiség már nem elégít ki minket. Csak éppen a mi drogunk az energia. Ezt már én teszem hozzá: a mi drogunk a növekedés.

Magyarországon az átlagjövedelmek szintje az utóbbi kb. 7 évben reálértékben, tehát az inflációt is belekalkulálva elképesztő mértékben, több tíz százalékkal nőttek. (Sok tekintetben ez azt is jelenti, hogy túlvállaltuk magunkat, ennek a levét isszuk most). Eközben azért a GDP is szépen nőtt, éves szinten általában 3-5% között. Most, hogy ez lejjebb esett, de még mindig növekedést mutat (!), az hatalmas csalódásként éljük meg. Én is. Nem csoda, hiszen a társadalom amiben élünk, erre kondicionált minket. De nem biztos, hogy ezt a hozzáállást feltétel nélkül el kell fogadnunk.

Nem azt mondom, hogy a növekedés rossz, csak azt, hogy ha mindenáron és csak ezt tartjuk szem előtt, az súlyos problémákat hozhat magával, mint a drogfüggőség. Másképp megfogalmazva: növekedésre kell törekedni, de csak akkor ha az ezek által kiváltott negatív hatások nem lépik túl a növekedés előnyeit és kezelhető mértékűek maradnak.

Viszont, hogy a blog eredeti témakörénél maradjak: egy abszolút hozam koncepciót szem előtt tartó befektetőnek nincs szüksége arra, hogy mindenképpen növekedés legyen a piacon. Kereshet pénzt akkor is amikor emelkednek vagy éppen csökkennek a részvény (vagy bármilyen más) árfolyamok. Sőt, még akkor is ha azok nem igazán mozdulnak el. Ezt persze nem könnyű elérni, sőt csak nagyon keveseknek sikerül. Ez viszont már másik bejegyzés(ek) témája kell hogy legyen.

Most pedig jövő keddig elutazom egy olyan országba, ahol magasabb a GDP növekedés üteme, mint itthon...azt hiszem ezzel túl sokat nem árultam el ;)

Hoppá!

Még a legnagyobbak is át kell, hogy éljenek nehéz időszakokat. Napjaink talán legsikeresebb és sok szempontból legprofibb befektetési csapata, a James Simons (akiről említést teszek a legutóbbi cikkben is) vezette Reneissance Technologies levelét az utóbbi hetek teljesítményéről:

http://www.michaelcovel.com/archives/001313.html

(Szerintem egy ekkora és ilyen kockázatú és hozamot produkáló alapnál ez még bőven bele kell hogy férjen)

Soha többé nem fogsz összezavarodni!

Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Ajánlom figyelmetekbe a friss, ropogós Soha többé nem fogsz összezavarodni! cikkemet, ami egy egyszerű és hatásos tanácsot ad arra nézve, hogy a befektetési döntéseink során hogyan kerüljük el az elbizonytalanodást.

---

Tegnap és ma egy érdekes és örömteli jelenséget fedeztem fel, ráadásul teljesen váratlan helyeken, vezetés közben. Egy budai busz hátulján láttam egy plakátot, valamint a Jazzy-n (ez külön szerencse, mert "kocsiban csatornaváltogatós" vagyok, és nemigen szoktam 5 percnél tovább hallgatni egy csatornát sem - kivéve Café) hallottam egy kb. 10 mp-es spot-ot. A hirdetett szolgáltatás egy hazai cég portfoliókezeléséről szólt, de ezúttal egy technikai elemzésre is építő, trendkövető, és automatizált kereskedést nyújtó, itthon fehér holló gyakorisággal felbukkanó módszerről szólt. Bocsánat, nem fogom leírni melyik cégről van szó, elvégre a szolgáltatás kapcsán egy soon-to-be konkurensről van szó. A céget amúgy sem ismerem komolyabban, nem tudom korrekten kezelik-e az ügyfeleket, sem rosszat, sem jót nem hallottam. Azt viszont tudom, hogy aki a kereskedési stratégiát megalkotta, igazi profi. Itt volt az ideje, hogy a sok szürke, rosszabb esetben gyenge kínálat mellett végre felbukkanjon egy magas színvonalú szolgáltatás is nagy nyilvánosság előtt - ami akkor is öröm, ha hasonló a majdani célcsoportunk, és akkor is ha egyelőre még csak egy szűk rétegnek éri meg hirdetni. A lényeg, hogy a folyamat pozitív.

TOP 5 legsúlyosabb bankreklám

Nem könnyű olyan dolgot reklámozni, ami nem kézzelfogható és a vásárlóknak alig van némi fogalma róla. Hiszen egy mosópor eladható egy hófehérre mosott terítővel, egy gyorséttermi szendvics az étel ínycsiklandó képével, egy autó egy szépen csillogó karosszériával vagy virgonc száguldozással. Egy bankhitel vagy egy befektetés már nehezebb ügy, hiszen nincs mit megmutatni egy darab papíron, vagy számítógépes rendszerekben ugráló adatok kivételével. De a nehézséget azért át lehet hidalni úgy, hogy az eladott szolgáltatás és a reklám mondanivalója között legyen értelmes összefüggés, és ne a kedves ügyfél tudatlanságára kelljen kizárólag rájátszani. Most napjaink 5 olyan reklám szériáját listázom és értékelem, amelyek ma a legkevésbé sem tudnak ennek a nem túl magas követelménynek megfelelni. Az ihletért köszönet a CopyPaste blog-nak.

Hansúlyozom, hogy a reklám szériákat nem marketing szempontból, hanem szakmai és egyben kézzelfogható információtartalmuk alapján értékeltem. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy amikor bankonként több tízmilliárd (sőt, akár százmilliárd) forintos nettó nyereség a tét, akkor a hirdetési stratégiát sem bízzák a véletlenre, és a forgalom valamint az ügyfélszám növelést tekintve alaposan kidolgozták őket, és gyanítom hogy ha csak a számokat nézzük: eredményesek is. De pénzen kívül nem lenne rossz ha néha más szempontok is kapnának egy kis súlyt. Olyanokra gondolok, mint például etika, fair play, józan ész, felelősségérzet, szakmai elhivatottság, hosszútávú gondolkozás.

#5



Roppant kínos tud lenni, ha valaki "menőnek" akar látszani, és mégis mérföldekre van tőle. A rossz emlékű K&H-t újradefiniáló csapatot azonban ez nem zavarja, sőt. Bátran ugrabugráltatnak Jamiraquai-ra (egyébként kiváló Canned Heat c. dalára) túlfűtött fiatalokat, egyben az új célcsoportot, hátha ezzel "cool" lesz a szemükben a pénzintézet. Ez a gyerek sajnos halva született. A KH kis klippjeinek és a mondanivalónak az összekapcsolása féjdalmasan eröltetett és semmilyen lényeges információt nem kapunk meg sem a bankról, sem a kínált szolgáltatásokról. Csak egy-két ködös üzenet jön át a képernyőn, például: ők "két lábbal állnak a földön"....és miért is vagyok én "királyfi"?

#4

Úgy látszik, hogy a legjobban bevált recept a családosdi, hogy a kedves célcsoport könnyen azonosulni tudjon a szereplőkkel. Több bank is lecsapott a lehetőségre. Ezzel egyben út is nyílt előttük, hogy valós problémára, korrekt megoldást nyújtsanak és ezt kommunikálják is. Általában azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel. A családnak, hogy a célcsoport ne érezze magát szerencsétlenebbnek, kicsit ügyefogyottnak kell lennie. A Raiffeisen ennek tükrében alkotta meg saját szereplőit. Fájdalmas, hogy más különben tehetséges színházban és filmekben már bizonyított színészek botladoznak az idétlen szerepekben. Még fájdalmasabb azonban, hogy a kis nukleáris családnak ritkán van valós problémája, amire a reklám megoldással kecsegtet. Csak valami poén kapcsán beszédelegnek a bankfiókba, ahol az idomított alkalmazottak lihegve várják minden kívánságukat. A marketing guruk mentségére legyen mondva, a reklámoknak legalább a végén van néha értékelhető információtartalma, ha nem is sok, és minden egyes darabban van némi humor, volt már hogy elmosolyodtam valamelyiken.

#3



Életemben nem láttam annyira becsületes képű reklámszereplőt, mint a Provident bajuszos jó munkásemberét, aki valahogy mégis állandó hitelfelvételre szorul. Szinte látom a gondolatait: "Keményen dolgozom, eltartom a családom, mégsem jutok el sehová". Annyira nem, hogy még a hitelért is lusta elmenni a bankfiókba, helyette telefonon hívja a megmentő angyalt, aki megérkeztével már az ajtóban kártyaszerűen tárja elé a tízezreseket. A csodatévő telefonhívást kb. kéthavonta megismétli ünnepnapok előtt, és ha valami elromlik. Hogy utána miből fizeti a csillagos égig érő THM-ekkel megáldott hiteleket, azt nem tudjuk. Talán ezért nincs soha semmire se pénze...adósságcsapdába esett.

#2



A szlovákoktól importált Erste-s Veszely család hasonlóan szerencsétlenkedik mint a R. família, és hasonló módon "életszerű" problémákat tár fel. Hiszen kivel ne fordult volna még elő, hogy azért nem tudott otthon egy jót tö****ni, mert a gyerek éppen hazaért a buliból, és nincs elég hely a lakásban. A valós információközlés ellenére azért tudott mégis a dobogó második helyen végezni az Erste, mert legutóbbi akciójukban, akkor adnak az embernek +5% kamatot, ha az illető használja is hitelkártyáját. Szívesen és persze díjmentesen elbeszélgetnék azokkal, akik éltek is ezzel az akcióval, remélem nem zavar senkit, hogy egy pszichológust is hívok a beszélgetésre.

#1



A győztes a CIB állati dokija. Régi bölcsesség, hogy kisgyerekkel és aranyos állatkákkal mindent el lehet adni. A CIB-et kiszolgáló kreatív csapat nem kockáztatott, más szóval gyáva és szégyenletes, ugyanakkor minden bizonnyal hasznos stratégiát választott. Az egyes epizódoknak az égvilágon semmi köze az eladni kívánt szolgáltatásokhoz, de sebaj mert végtelenül cukimukik. A legszörnyűbb a legutolsó reklám volt, ahol a doktor úr a 101 kis dalmata közül választott egyet, a szlogen pedig: könnyű választani, valahol biztosan van CIB fiók az ön közelében is :) Ezt az átvezetést...

Egy érdekes adat a mostani esésről

A befektetések világa, ahogy sokan mondani szokták nem "rocket science", itt a jövőre vonatkozóan nem lehet egyértelmű jóslásokba bocsátkozni. Ehelyett inkább a valószínűségek játszanak főszerepet. Az elmúlt 8 kereskedési nap zuhanása a nyugati piacokon egy olyan esemény volt, ami a nagyon ritka vagy éppen a nagyon valószínűtlen kategóriájába tartozik.

Ha a legtöbbek által figyelt indexet, az S&P 500-at nézzük, akkor láthatjuk, hogy az esés 8 nap alatt 6,03%-os volt, és ezzel az elmúlt 10 évet nézve a 61. legrosszabb 8 napos periódusnak minősül. Ez eddig nem tűnik nagyon vészesnek Forma 1-es pilótánk belefutott egy nehezen lekőrözhető versenyzőbe, vagy kikapott egy rossz kerékcserét, esetleg megcsúszott az egyik kanyarban és veszített 2-3 mp-et.

Ha viszont azt nézzük, hogy 2004 márciusa óta mi történt, akkor láthatjuk, hogy ez az adat a második legrosszabb több mint három év alatt. Még rosszabb a helyzet, ha nem az S@P 500-at, hanem a 2000 kisebb céget magában foglaló Russell 2000 indexet nézzük, ott a -9,35%, amit múlt pénteken állított be a mutató, a legrosszabb ami csak létezik 2004 eleje óta. Itt már F1 pilótánk elhagyta a megszokott pályát, és ha nem tud gyorsan korrigálni a gumifalnak is csapódhat.

A nemzetközi piacok tehát a legnagyobb kihívásukkal szembesültek az emelkedő trend kezdete óta - ismét csak derült égből - vajon át kell értékelnünk a valószínűségeket?

---

Ha már Forma-1, akiket érdekel, érdemes elolvasni az alábbi interjút a hazai futam versenyigazgatójával, aki történetesen az apám:

http://www.f1hirek.hu/?t=article&id=17924

A végén a sztorik a legjobbak, a majdnem felrobbanó autót volt "szerencsém" élőben látni...nem felejtem el az biztos.