Ha már több alkalommal, többek között két hónapja is írtam a tőzsdével kapcsolatos játékfilmekről (1, 2) és dokumentumfilmekről (1, 2), illetve egy alkalommal még egy érdekes újságcikkben is megírták a véleményemet, már jó ideje tervezgettem, hogy írok egy bejegyzést a legjobb alkotásokról. Azonban ahogy több filmet is megnéztem, rá kellett döbbennem, hogy rengeteg pocsék, alaptalan, élvezhetetlen darab is a vászonra került a tőzsdéről, és ez majdnem annyira zavar, mint amennyire a jobbakat élvezni tudtam. A pénzügyi piacok szinte a világ minden táján egy alig ismert, már-már misztikus kategóriát képeznek, amelyről könnyű úgy filmet forgatni, hogy a nézőknek fogalma sincs arról, hogy mennyire megtévesztő, amit látnak. Sokan nem is tudtak ellenállni a kísértésnek, és szándékosan vagy egyszerű lustaságból egy mélyen elferdített, vagy teljes mértékben alaptalan valóság tükörképe köszön vissza munkájukról. Világos, hogy a mozinak nem feladata a precíz történet- és részlet hűség, és a szórakoztatás érdekében a dramatizálás elfogadott módszer, csak úgy, mint az irónia, vagy az unalmas részletek megkerülése. Mégis, ezek figyelembevételével is vannak elfogadhatatlan, gyenge darabok, amelyekről kilométerekről látszik, hogy a készítői nem tisztelettel közelítettek a témakörökhöz, és ha még végeztek is háttértanulmányokat is, az előítéleteiket egy pillanatra sem jutott eszükbe félretenni. Nem véletlen az sem, hogy legtöbbször éppen ezekből lesznek a történetvezetés, színészi, rendezői munka szempontjából pocsék filmek. Gyenge alapzatra nem lehet erős házat építeni. Ahol viszont pozitív érzelmekkel, és gyakran ennek köszönhetően alapos előkészületekkel jött létre az alkotás, ott kiváló, akár meghatározó filmélményben lehet részünk.
Mit jelent az, hogy "tőzsdés film" itt? Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy az tartozik ide, amit a széles nagyközönség tekint annak. Ugyanis a magam szerény eszközeivel egy morzsányi igazságot szeretnék szolgáltatni a valódi művészeknek és a felületes szenzációhajhászóknak pedig fügét mutatni. Rá szeretnék világítani, hogy akár szakmai, akár művészi szempontból melyik alkotáson érződik a valós munka, és melyiken nem. Ehhez az összes szeléskörben vett filmet vizsgálni kell, hiszen sok olyan van, amiről rengetegen azt hiszik, hogy a tőzsdéről szól, vagy azt jól mutatja be, de tévednek, a cirkuszi bohócok gúnyt űznek belőlük.
Nyilván még az olyan fanatikus, mint jómagam, sem látott minden, a témakörrel szorosan, pláne lazábban összefüggésben lévő tematikájú filmet. Ezért a lista szükségszerűen nem lehet teljes, lehetnek az ismeretlenség homályába veszett filmek, vagy olyanok, amelyek még meg sem születtek.
A lista összeállításánál nem az a lényeg, hogy mennyit tanulunk az adott alkotásokból! Nem fogunk. Helyette élvezzük ezeket, próbáljuk áterezni a hangulatukat. A filmek célja a szórakoztatás vagy az, hogy elgondolkoztasson. Hogy utána mit teszel, az a te dolgod, de új tudás beszerzéséhez könyveket és a gyakorlatot használd.
Mielőtt tovább olvasol még egy intelem: SPOILER ALERT - azaz a lista ismertetése során lehetnek olyan elemek, amelyek a filmből idéznek, azok cselekményére utalnak, akár "lelövik a poént".
Az 5 legrosszabb "tőzsdés" film
5. Pursuit of Happyness (IMDB, Port.hu)
Erről a filmről, már írtam korábban. Valós történet alapján készült, az emberi tenni akarást, és az apa-fiú kapcsolatot a középpontba állító igazi feel-good movie, szükségszerű botladozásokkal az elején, majd boldog végkifejlettel a végén. A főhős csontig legatyásodva, az óvodás korú fiával szó szerint csövezni kényszerül, miközben egy menő brókercégnél tölti gyakornoki időszakát, remélve az állandó szerződést. A történet bárgyúsága és cukormáza talán még megbocsátható lenne, de a naivitás a szakmai részeken hatványozottan csapódik le, és ez az érzékenyebb műértők gyomrában fizikai fájdalmak formájában manifesztálódik. Nem tudjuk hogyan lett a valóságból az a végtelen marhaság sorozat, ami a filmben látható, de úgy látszik, mintha egy tőzsdét és brókercégeket sosem látott tinilányt írta volna a forgatókönyvet.
4. Pí (IMDB, Port.hu)
A Pí sok ember számára egy kultikussá vált alkotás. Számomra egy kifejezetten idegesítő, eredeti témaköréről bosszantóan semmitmondó kezdeményezés.
Egy zseniális vagy magát annak képzelő matematikus megbomlott elméjébe tekinthetünk bele. Ő úgy tekint a világra, hogy mindenhol formációkat vesz észre, és meggyőződése, hogy minden leírható ezek segítségével. A tőzsde néhány apróságban jelenik meg a film során: a főszereplő újságjában az árfolyamok táblázatában, Fibonacci-ról beugró aranymetszésben, és a saját szobájában (!) elhelyezett 'simulated ticker display', ami akkora randa közhely, mint egy pályaudvar. Aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy miről forgatna filmet, az ilyet nem tesz (igen, a Wall Street-ben is van csak ott jókor és jó helyen). Ennyi. Minden más egy őrült kávédaráló, izgalmas alapanyaggal, de emészthetetlen végeredménnyel, jelen bejegyzés szempontjából irreleváns tartalom nélkül.
Ami miatt az igazi ínyenceknek mégis érdekes lehet a Pí: Ez Darren Aronofsky első játékfilmje, ha úgy tetszik szárnypróbálgatása. Hogy ő kicsoda? Későbbi elképesztően nagy mozik rendezője. Az egyikre talán többen emlékeznek: a Pankrátor című film, amelyben Mickey Rourke egy lecsúszott, kiöregedett (meglepetés!) pankrátort alakít, szívszorító módon. A másik, talán minden idők legsokkolóbb filmje, a Rekviem Egy Álomért, amely drogfüggők egyre borzalmasabb mindennapjait mutatja be kíméletlen jelenetekkel, és a végén zsigerekig ható klippszerű képsorral az arcunkba lökve brutális tönkremenetelüket. Ha először ezt a filmet nézed meg, akkor később a Pí jelenteiben számos későbbi, nyers tökéletlenségből, érett és összeillő vágásra, beállításra, képre fogsz ráismerni. Az összehasonlítás során érződik, hogy mennyire sok múlik a művész tapasztaltságán, a türelmén, és természetesen a költségvetésen is. Egy ujjgyakorlat, amiből később teljes és ledöbbentő alkotás állt össze. A Pí idején ez még nem volt meg, de a jelek látszódtak. Ezt a filmet még az sem menti meg, hogy a zene egész jól eltalálja a hangulatot.
De akkor is: ennek a tőzsdéhez semmi köze.
3. Other People's Money (IMDB, Port.hu)
Emlékeztek még arra a korszakra, amikor a nagy költségvetésű hollywood-i vígjátékok kötelező eleme volt Danny DeVito? (csak úgy mint az Amerikai Pités Srác elmaradhatatlan kelléke volt a tinivígjátékoknak az elmúlt 10 évben, ha kellett egy ügyefogyott arc) Biztosan mert olyan jópofa, mert alacsony mint egy gyerek, mert kacagtatónak vélt ábrázatokat tud vágni, gondolták a producerek és valószínűleg DeVito saját magáról. Nem ismerek olyan embert, aki - ha eleinte még szórakoztatónak találta is volna ezeket a karaktereket - 3-4 alkalom után ne találta volna őket idegesítőnek.
1991-ben járunk. A Wall Street olyan mély benyomást tett a forgatókönyvírókra, hogy sokan vettek át elemeket belőle. DeVito egy pénzéhes spekuláns, aki cégek tőzsdei felvásárlásával, majd szétdarabolásukkal és eladásukkal tesz szert haszonra. Milyen eredeti ötlet... A gyenge kezdés után erős visszaesés zajlik a cselekményszálban, ami természetszerűen banális happy end-el végződik, és még egy szerelmi szál is gazdagítja a kínos jelenetek sorát. Ezzel a megpróbáltatásoknak nincs vége. Az alkotók feltették az i-re a pontot azzal, hogy a gonosz spekuláns ellenpontjának az igencsak idős és szebb napokat is megélt Gregory Peck-et tették meg. Ha már forgatnak egy gyenge filmet, miért is ne aláznának meg egy színész legendát egy füst alatt. Külön humoros, hogy a hazai forgalmazó úgy gondolta, hogy a magyar címnek a Furfangos Részvényes, illetve korábban a Nagy Likvidátor címet adja. Gratulálunk ez úton is, majdnem sikerült elérni az In Bruges - Erőszakik szintet.
A film nem lett más, mint egy szakmailag vállalhatatlan, vígjáték és romantikus film között hamar eltévedt, kifejezetten gyenge Wall Street másolás, amelyben a forgatókönyvírónak még ahhoz sem volt elég esze, hogy a híres Gordon Gekko-féle "Greed is Good" beszédet legalább egy bitnyi plusz töltet hozzáadása mellett koppintsa le.
2. American Psycho (IMDB, Port.hu)
Ez a film az újságcikkben is szerepelt, és a többi megkérdezett hosszan elemezgette. Számomra rejtély miért. A film egy befektetési bankárról szól, ez már önmagában is eltávolítja a bejegyzés témakörétől magát. Azonban nem a munkájáról, hanem elborult elméjéről szól, és el kell ismerni: a feltörekvő Christian Bale remek alakítást nyújt. Az igazi mondanivaló azonban, egy fájdalmasan elidegenedett, kőkemény materialista, képmutató társadalomról szól. A csúcsa ennek érzékeltetésére, amikor a főszereplő feltárcsáz egy elegáns éttermet, ahová hetekkel előbb asztalt kell foglalni, és megkérdezi, hogy aznap estére van-e esetleg szabad hely. A vonal másik végén csak egy gúnyos, megalázó kacajt kap. Nem is bírja sokáig a megpróbáltatásokat és kegyetlen gyilkolászásba kezd. Túl azon, hogy ez mennyire öncélú és egy kis adag felületes mondanivalón túl mennyire üres, a legfőbb bajom vele hasonló, mint a Pí esetén: alapvető megtévesztés, hogy ennek bármi köze lenne a pénzügyi piacokhoz.
1. Boiler Room (IMDB, Port.hu)
Most is jól emlékszem, hogy miután megnéztem ezt a rettenetes gagyi filmet, egy napra rá egy régi évfolyamtársam hívott, aki sejtette, hogy engem témaköre miatt érdekelhetne a film. Áradozott róla, hogy mennyire nagyszerű, és milyen régóta nem látott ilyen jó mozit. Jó példa rá, hogyan darálja be a filmipar ezeket a szegény embereket. Jobb lesz, ha éttermekben óvatosan rendelnek, mert amit nem ismernek, azt könnyen megeszik, és elsőre talán még érdekesnek is találják, amíg ne jön el az emésztés ideje.
Számomra megdöbbentő, hogy a valóságtól ennyire elrugaszkodott, alapvető logikai tévedésekkel teli, pocsék karakterábrázolású filmszerű masszát miért képes valaki jónak tartani. Akkor még szót sem ejtettem arról hogy szakmai oldalon mekkora kegyetlen ostobaságok vannak benne. A készítők szemmel láthatóan a legapróbb erőfeszítést sem tették meg, hogy bármi alapot adjanak a történetnek. Őszintén hittek abban, hogy egy darab Ben Affleck monológ, és Vin Diesel szerű figurák ostoba és öntelt menetelései elviszik a hátán ezt a produkciót. Tényleg azt gondolták, hogy ez "cool". Talán még arról is álmodoztak, hogy a nézők majd jól együtt éreznek, Ribisi karakterével. Vajon ki tudna együtt érezni egy lusta egyetemistával, aki eleinte illegális kaszinó üzemeltetésből él, majd büszke arra, hogy ócska szövegekkel zaklat tisztességes embereket némi apróért, sokáig nem esik le neki, hogy mibe mászott, majd amikor végre tájékoztatja róla a saját apja, nemhogy ő van felháborodva, de egy kétéves gyerek mintájára szó szerint egy hisztit is megereszt.
Mindez nem is zavarna nagyon, bekerülhetne az "elfelejtett" címmel ellátott mappába. Sajnos azonban a címét szinte minden "tőzsdés" film listáján megtalálhatjuk (a hazai forgalmazó úgy vélte, hogy a "Brókerarcok" lesz a legjobb fordítás...), és ha ez még nem lenne elég, a készítők betettek egy jelenetet, ami kétségbeesett kísérlet arra, hogy egy korábbi nagy előd dicsfényéből próbáljon meg sütkérezni ez a C-kategóriás darab. A film ugyanis ott önti magát nyakon forró ólommal a leginkább, amikor a fiatal mű-yuppie-k a Wall Street-et nézik, és egyikük utánozza Gekko szövegét és mozdulatait. Vannak filmek, amelyek még arra sem képesek, hogy elegánsan tisztelegni tudjanak a nagy elődöknek.
Ha van hozzá türelmünk, nézzünk meg egy jelenetet a filmből. Mélázzunk el a rettenetes színészi alakításokon, az akcióhős Vin Diesel erőltetett mozdulatain, és főként az orvos borzasztó, amatőr színtársulatban is elfogadhatatlan arckifejezésein, továbbá az általa bekajált, minden józan forgatókönyv író szégyenének tartott, mesterséges szteroidokon hizlalt ügynök dumán.
5 legjobb (valóban) tőzsdés film
5. Overnight (IMDB, Port.hu)
Amikor először hallottam róla, nagyon vártam, fél évvel a hivatalos bemutató előtt láttam az Urániában. Gondolataimat akkor is a blog-ban erőltettem a kitartó olvasókra. Török Ferenc, a remek hangulat film rendező most is ügyesen lépett. A történet ugyanis egy-két kötelező körtől eltekintve durván szakít a sztereotípiákkal, és az addig tőzsdés filmekben kötelezőnek hitt technikai elemekkel. A film cselekményvezetése nem gyors és pattogós, hanem hideg és nyugodt. Mindezt kiváló operatőri munkával, odaillő zenével, remek színészi játékkal, kisebb gegekkel tette összeért darabbá a kreatív rendezés. A főhős élete legnehezebb másfél napját éli meg, sürgősen keresnie kellene ügyfelének egy nagyobb összeget, magánélete romokban, és egy korábbi futó kapcsolatából a lány tudomására hozza, hogy terhes. Bár a szakmai részek között, amik nincsenek túlerőltetve, vannak olyan pontok, ahol fognánk a fejünket, de az egész nem is olyan érdekes, amikor a hangulatot sikerült ilyen eredeti módon eltalálni.
4. Rogue Trader (IMDB, Port.hu)
A legnagyobb japán index, a Nikkei 225 határidős kontraktusainak kereskedelme jelentős részben Szingapúrban zajlik. A világ már a kilencvenes években is régóta több fontos pénzügyi központra szakadt, amelyek egymásnak a stafétabotot átadva éjjel-nappal működnek. Ezzel csak egy baj van: van, amit csak személyesen lehet ellenőrizni egy-egy nagy cégnél. A kontroll hiányát kihasználva Nick Leeson, a Barings Bank helyi kereskedője olyan iszonyatos kontraktus mennyiséget hoz össze munkaadójának, amely alatt egy nagy zuhanás után a teljes bank összeomlik. Mindez egy igaz történet, amely Ewan McGregor elfogadhatóan fiatalos alakításában film formájában is napvilágot látott ( hazai forgalmazó meglátása szerint a hozzá illó magyar cím a Csődtömeg...). A történetvezetés egyszerű, lineáris. Nincsenek bonyolult karakterek, Neeson óvatlanságának a kibontakozását végigkövethetjük ugyan, aggódása remekül visszaköszön, de nem kell moralizálnunk felette. Nyugodtan, hátradőlve nézhetjük végig a könnyed mozit. Kisebb varázslat, hogy egy ilyen nehéz témánál ezt sikerült elérni az alkotóknak. Szakmai oldalról persze vannak benne hülyeségek, különösen az, hogy a friss határidős üzletkötőknek a reggeli kávé mellett magyarázza el a határidős ügylet abszolút alapjait, de ezt elnézhetjük, nyilván kifelé szól. A parkett hangulatát remekül sikerült eltalálni, és a felpörgő részek ellenére, az egész filmet nyugodtan, könnyed mosollyal tudjuk végignézni.
3. Barbarians at the Gate (IMDB, Port.hu)
Csak egy TV film, cellulózt sosem látott, és mégis ott van a dobogón. A teljes hosszúságú film arról a néhány hétről szól, amikor az ún. LBO-k (tőkeáttételes, menedzsment általi kivásárlások) nagy időszakában az egyik legnagyobb dohány és élelmiszeripari vállalatbirodalmat annak menedzsmentje próbál felvásárolni. Ez a vállalat az RJR Nabisco, és a nyolcvanas években ez volt minden idők legnagyobb tranzakciója, így a film valós történeteken alapul. Sőt, nemhogy ezen alapul, de a valósághűség néhol egészen elképesztő részletekben is megjelenik. Például abban, ahogy a felvásárlás során a vevők egymásra ígértek, a pontos árfolyam, egy az egyben megegyezik azzal, amely szintek a "licit" során ténylegesen megjelentek. Ráadásul a pontos valóságkövetés bámulatos módon nem megy a szórakoztatás rovására. Az ügyesen adagolt történet mellett ebben két remekül kitalált karakter és a hozzájuk kapcsolódó egészen kiváló színészi alakítások adják a lényeget. A főszereplő James Garner, aki a vállalat kivásárlását tervezgető F. Ross Johnson-t alakítja. Remekül alakítja az idősödő, de mégis pénzéhes, lelkében máig vagány fiatal srácot. Aki azonban még nála is lenyűgözőbb színészi erőt mutat be: Jonathan Pryce, a felvásárlást a saját konzorciuma révén felüllicitáló Henry Kravis (aki a mai napig a leggazdagabb amerikaiak között van) befektetési bank tulajdonost ábrázolja. Kettőjük csatájában nagyszerű ellenpont Garner idegeskedése és poénos beszólásai, szemben Pryce ijesztő hidegvérűségével és gonosz nézésével. Van egy jelenet, amiben az éjszakába nyúló tárgyalások során Pryce, azaz Kravis egy mellékteremben kártyázva várja az eredményt. Belépnek a szobába, és megkérdezik tőle többször, hogy tényleg ez-e az utolsó ajánlata. Ő anélkül, hogy felnézne az ördög bibliájából szenvtelenül igen-t mond. És nyer.
Külön érdekessége a filmnek, hogy az egyik fontos mellékszerepet Fred Thompson kapta, ő látható a bemutató 23.-ik másodpercénél Superman jelmezben. Azóta több TV sorozatban is szerepelt, majd szenátor lett belőle, és 2008-ban megmérettette magát a republikánus előválasztásokon, ahol végül John McCain nyert nagy fölénnyel (majd vesztett Obama-val szemben jó fél évvel később). A film ugyanis nem titkolja baloldali irányultságát, és több alkalommal is nagyot rúg a Republikánus pártba, többek között egy igen viccesre sikeredett báli jelenetben, ahol a 25 milliárdos ügylet résztvevői tánc közben beszélik meg a részleteket, country zenei aláfestéssel. A történet során a háttérben a Bush-Dukakis elnökválasztási párharc is több alkalommal felbukkan.
A film egyébként a történet hűség és a pörgősség mellett tele van gúnyos odaszúrásokkal és vicces klisékkel. Ám ezeket egy pillanatig sem szabad komolyan venni: irónia ez, abból is a tényleg szórakoztató fajtából. A pálmát az a jelenet viszi el, amelyben az RJR Nabisco két fejese két külön magángépen repül, közben telefonon értekeznek, és az egyikük szobabiciklin tartja karban állóképességét.
2. Trading Places (IMDB, Port.hu)
Ez a film elsőre egy egészen bárgyú, közepes komédiának tűnik, és a felületes szemlélő sokáig, vagy akár a film egésze alatt ebben a hitben ringathatja el magát. Eddie Murphy és Dan Aykroyd - a két név bármelyike egyedül is garancia a nyolcvanas évek langyos és erőltetett humorú vígjátékaira, ami az égvilágon semmi, de semmi emlékezeteset nem ad a nézőnek - márpedig ebben a filmben ketten egyszerre szerepelnek. Ráadásul ebben a moziban sem hazudtolják meg önmagukat, ócska grimaszok, szánalmas káromkodások, egyszerű és olcsó geg elemek bőven megtalálhatóak benne. Az igazi műértő azonban az első fordulópont előtt ráébred a lényegre, és onnantól ez a mozi nem engedi el az utolsó másodpercig. Zárójelben jegyzem meg, hogy azért sem egy átlagos vígjátékról van szó, mert a magas kritikai fogadtatás és az elismerések, például Denhol Elliott és Jamie Lee Curtis BAFTA díja is jelenthet valamit.
A történet tulajdonképpen egy kísérletet mutat be. Egy árutőzsdei brókercég két tulajdonosa fogad egymással, hogy sikeres üzletkötőjük helyett ugyanabban a pozícióban pár hét után egy utcáról összeszedett, hajléktalan, kisstílű bűnöző is megállná a helyét. Ha pedig a korábbi ásztól elvesznek minden pozitív körülményt (állás, pénz, lakás, nő), akkor összeomlik, és oda jut, ahonnan az ágrólszakadt cserejátékos jött. Ez egy régi szociológiai szintű vita témáját boncolgatja. Vajon a társadalmi háttér határozza meg a sikert, vagy a kitartás és tehetség mindenképpen célhoz ér?
Ez a kérdés önmagában is érdekes, de nyilvánvaló, hogy a film egyszerű popcorn-vígjáték mivolta miatt kísérletet sem tehet a komoly válaszadásra. Azonban a filmet nézve, a két öreg fogadása kapcsán hamar az eszünkbe jut egy másik fogadás. A film megjelenésével majdnem egyidőben, két nagyon sikeres árupiaci spekuláns, tulajdonképpen a trendkövetők hőskorszakának két meghatározó alakja szerette volna kideríteni, hogy a sikeres tőzsdei spekulánsi tudás és annak gyakorlata tanítható-e, vagy veleszületett képesség szükséges hozzá. A két öreg róka itt Richard Dennis és William Eckhardt volt, az előbbi képviselte a taníthatósági álláspontot. Összeszedett 23 embert, akit sikeres trader-ré akart nevelni, és bár nem mindenkinél ért el sikert, a kísérlet összességében hatalmas sikerrel zárult. A tanítványok voltak a "Teknősök", erről egyébként korábban már írtam itt.
A két kísérlet közötti párhuzam önmagában is érdekessé teszi ezt a vígjátékot, de a forgatókönyvíróknak köszönhetően - a szükséges drámai túlzásokon túl - az árutőzsdékről, illetve azok működéséről is kapunk ízelítőt. Ebből - ahogy fent is jeleztem - tanulni nem lehet, de összekacsintósan szórakozni nagyon is. A történetben vannak szakmailag is érdekes manőverek, emészthető formában. Különösen az a rész sikerült izgalmasra, amikor a két kísérleti alany rájön, hogy játékszerekké váltak és összefogva elegáns bosszút állnak szó szerint az árutőzsde parkettjén a két öregen. Persze a valóságban ez azért ilyen drámaian nem folyhatna, de a lényeget így tudja látványosan kiemelni (az akcióról egyébként egy rövid összefoglaló itt). Ez a mozi azért egy kicsit társadalomkritika is egyben (a videóban is egyetemi oktatás egy részletét láthatjuk egy ponton), hangsúllyal az egyenlőtlenségeken és a rasszizmuson. Ám ez már csak egy bónusz a jól eltalált hangulat mellett.
1. Wall Street (IMDB, Port.hu)
Nyilvánvalóan nem okozok meglepetést azzal, hogy ezt a filmet tettem az első helyre. Toronymagasan a legjobb, és többet érdemel, mint egy rövid, pár mondatos bemutatást. Erről a filmről bővebben a következő posztban írok, már csak azért is mert az alkotás kapcsán egy érdekes fejlemény is közeleg. Alant csak egy kis ízelítő.
További Film és könyvkritikák itt (PDF)
---
Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:
Mit jelent az, hogy "tőzsdés film" itt? Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy az tartozik ide, amit a széles nagyközönség tekint annak. Ugyanis a magam szerény eszközeivel egy morzsányi igazságot szeretnék szolgáltatni a valódi művészeknek és a felületes szenzációhajhászóknak pedig fügét mutatni. Rá szeretnék világítani, hogy akár szakmai, akár művészi szempontból melyik alkotáson érződik a valós munka, és melyiken nem. Ehhez az összes szeléskörben vett filmet vizsgálni kell, hiszen sok olyan van, amiről rengetegen azt hiszik, hogy a tőzsdéről szól, vagy azt jól mutatja be, de tévednek, a cirkuszi bohócok gúnyt űznek belőlük.
Nyilván még az olyan fanatikus, mint jómagam, sem látott minden, a témakörrel szorosan, pláne lazábban összefüggésben lévő tematikájú filmet. Ezért a lista szükségszerűen nem lehet teljes, lehetnek az ismeretlenség homályába veszett filmek, vagy olyanok, amelyek még meg sem születtek.
A lista összeállításánál nem az a lényeg, hogy mennyit tanulunk az adott alkotásokból! Nem fogunk. Helyette élvezzük ezeket, próbáljuk áterezni a hangulatukat. A filmek célja a szórakoztatás vagy az, hogy elgondolkoztasson. Hogy utána mit teszel, az a te dolgod, de új tudás beszerzéséhez könyveket és a gyakorlatot használd.
Mielőtt tovább olvasol még egy intelem: SPOILER ALERT - azaz a lista ismertetése során lehetnek olyan elemek, amelyek a filmből idéznek, azok cselekményére utalnak, akár "lelövik a poént".
Az 5 legrosszabb "tőzsdés" film
5. Pursuit of Happyness (IMDB, Port.hu)
Erről a filmről, már írtam korábban. Valós történet alapján készült, az emberi tenni akarást, és az apa-fiú kapcsolatot a középpontba állító igazi feel-good movie, szükségszerű botladozásokkal az elején, majd boldog végkifejlettel a végén. A főhős csontig legatyásodva, az óvodás korú fiával szó szerint csövezni kényszerül, miközben egy menő brókercégnél tölti gyakornoki időszakát, remélve az állandó szerződést. A történet bárgyúsága és cukormáza talán még megbocsátható lenne, de a naivitás a szakmai részeken hatványozottan csapódik le, és ez az érzékenyebb műértők gyomrában fizikai fájdalmak formájában manifesztálódik. Nem tudjuk hogyan lett a valóságból az a végtelen marhaság sorozat, ami a filmben látható, de úgy látszik, mintha egy tőzsdét és brókercégeket sosem látott tinilányt írta volna a forgatókönyvet.
4. Pí (IMDB, Port.hu)
A Pí sok ember számára egy kultikussá vált alkotás. Számomra egy kifejezetten idegesítő, eredeti témaköréről bosszantóan semmitmondó kezdeményezés.
Egy zseniális vagy magát annak képzelő matematikus megbomlott elméjébe tekinthetünk bele. Ő úgy tekint a világra, hogy mindenhol formációkat vesz észre, és meggyőződése, hogy minden leírható ezek segítségével. A tőzsde néhány apróságban jelenik meg a film során: a főszereplő újságjában az árfolyamok táblázatában, Fibonacci-ról beugró aranymetszésben, és a saját szobájában (!) elhelyezett 'simulated ticker display', ami akkora randa közhely, mint egy pályaudvar. Aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy miről forgatna filmet, az ilyet nem tesz (igen, a Wall Street-ben is van csak ott jókor és jó helyen). Ennyi. Minden más egy őrült kávédaráló, izgalmas alapanyaggal, de emészthetetlen végeredménnyel, jelen bejegyzés szempontjából irreleváns tartalom nélkül.
Ami miatt az igazi ínyenceknek mégis érdekes lehet a Pí: Ez Darren Aronofsky első játékfilmje, ha úgy tetszik szárnypróbálgatása. Hogy ő kicsoda? Későbbi elképesztően nagy mozik rendezője. Az egyikre talán többen emlékeznek: a Pankrátor című film, amelyben Mickey Rourke egy lecsúszott, kiöregedett (meglepetés!) pankrátort alakít, szívszorító módon. A másik, talán minden idők legsokkolóbb filmje, a Rekviem Egy Álomért, amely drogfüggők egyre borzalmasabb mindennapjait mutatja be kíméletlen jelenetekkel, és a végén zsigerekig ható klippszerű képsorral az arcunkba lökve brutális tönkremenetelüket. Ha először ezt a filmet nézed meg, akkor később a Pí jelenteiben számos későbbi, nyers tökéletlenségből, érett és összeillő vágásra, beállításra, képre fogsz ráismerni. Az összehasonlítás során érződik, hogy mennyire sok múlik a művész tapasztaltságán, a türelmén, és természetesen a költségvetésen is. Egy ujjgyakorlat, amiből később teljes és ledöbbentő alkotás állt össze. A Pí idején ez még nem volt meg, de a jelek látszódtak. Ezt a filmet még az sem menti meg, hogy a zene egész jól eltalálja a hangulatot.
De akkor is: ennek a tőzsdéhez semmi köze.
3. Other People's Money (IMDB, Port.hu)
Emlékeztek még arra a korszakra, amikor a nagy költségvetésű hollywood-i vígjátékok kötelező eleme volt Danny DeVito? (csak úgy mint az Amerikai Pités Srác elmaradhatatlan kelléke volt a tinivígjátékoknak az elmúlt 10 évben, ha kellett egy ügyefogyott arc) Biztosan mert olyan jópofa, mert alacsony mint egy gyerek, mert kacagtatónak vélt ábrázatokat tud vágni, gondolták a producerek és valószínűleg DeVito saját magáról. Nem ismerek olyan embert, aki - ha eleinte még szórakoztatónak találta is volna ezeket a karaktereket - 3-4 alkalom után ne találta volna őket idegesítőnek.
1991-ben járunk. A Wall Street olyan mély benyomást tett a forgatókönyvírókra, hogy sokan vettek át elemeket belőle. DeVito egy pénzéhes spekuláns, aki cégek tőzsdei felvásárlásával, majd szétdarabolásukkal és eladásukkal tesz szert haszonra. Milyen eredeti ötlet... A gyenge kezdés után erős visszaesés zajlik a cselekményszálban, ami természetszerűen banális happy end-el végződik, és még egy szerelmi szál is gazdagítja a kínos jelenetek sorát. Ezzel a megpróbáltatásoknak nincs vége. Az alkotók feltették az i-re a pontot azzal, hogy a gonosz spekuláns ellenpontjának az igencsak idős és szebb napokat is megélt Gregory Peck-et tették meg. Ha már forgatnak egy gyenge filmet, miért is ne aláznának meg egy színész legendát egy füst alatt. Külön humoros, hogy a hazai forgalmazó úgy gondolta, hogy a magyar címnek a Furfangos Részvényes, illetve korábban a Nagy Likvidátor címet adja. Gratulálunk ez úton is, majdnem sikerült elérni az In Bruges - Erőszakik szintet.
A film nem lett más, mint egy szakmailag vállalhatatlan, vígjáték és romantikus film között hamar eltévedt, kifejezetten gyenge Wall Street másolás, amelyben a forgatókönyvírónak még ahhoz sem volt elég esze, hogy a híres Gordon Gekko-féle "Greed is Good" beszédet legalább egy bitnyi plusz töltet hozzáadása mellett koppintsa le.
2. American Psycho (IMDB, Port.hu)
Ez a film az újságcikkben is szerepelt, és a többi megkérdezett hosszan elemezgette. Számomra rejtély miért. A film egy befektetési bankárról szól, ez már önmagában is eltávolítja a bejegyzés témakörétől magát. Azonban nem a munkájáról, hanem elborult elméjéről szól, és el kell ismerni: a feltörekvő Christian Bale remek alakítást nyújt. Az igazi mondanivaló azonban, egy fájdalmasan elidegenedett, kőkemény materialista, képmutató társadalomról szól. A csúcsa ennek érzékeltetésére, amikor a főszereplő feltárcsáz egy elegáns éttermet, ahová hetekkel előbb asztalt kell foglalni, és megkérdezi, hogy aznap estére van-e esetleg szabad hely. A vonal másik végén csak egy gúnyos, megalázó kacajt kap. Nem is bírja sokáig a megpróbáltatásokat és kegyetlen gyilkolászásba kezd. Túl azon, hogy ez mennyire öncélú és egy kis adag felületes mondanivalón túl mennyire üres, a legfőbb bajom vele hasonló, mint a Pí esetén: alapvető megtévesztés, hogy ennek bármi köze lenne a pénzügyi piacokhoz.
1. Boiler Room (IMDB, Port.hu)
Most is jól emlékszem, hogy miután megnéztem ezt a rettenetes gagyi filmet, egy napra rá egy régi évfolyamtársam hívott, aki sejtette, hogy engem témaköre miatt érdekelhetne a film. Áradozott róla, hogy mennyire nagyszerű, és milyen régóta nem látott ilyen jó mozit. Jó példa rá, hogyan darálja be a filmipar ezeket a szegény embereket. Jobb lesz, ha éttermekben óvatosan rendelnek, mert amit nem ismernek, azt könnyen megeszik, és elsőre talán még érdekesnek is találják, amíg ne jön el az emésztés ideje.
Számomra megdöbbentő, hogy a valóságtól ennyire elrugaszkodott, alapvető logikai tévedésekkel teli, pocsék karakterábrázolású filmszerű masszát miért képes valaki jónak tartani. Akkor még szót sem ejtettem arról hogy szakmai oldalon mekkora kegyetlen ostobaságok vannak benne. A készítők szemmel láthatóan a legapróbb erőfeszítést sem tették meg, hogy bármi alapot adjanak a történetnek. Őszintén hittek abban, hogy egy darab Ben Affleck monológ, és Vin Diesel szerű figurák ostoba és öntelt menetelései elviszik a hátán ezt a produkciót. Tényleg azt gondolták, hogy ez "cool". Talán még arról is álmodoztak, hogy a nézők majd jól együtt éreznek, Ribisi karakterével. Vajon ki tudna együtt érezni egy lusta egyetemistával, aki eleinte illegális kaszinó üzemeltetésből él, majd büszke arra, hogy ócska szövegekkel zaklat tisztességes embereket némi apróért, sokáig nem esik le neki, hogy mibe mászott, majd amikor végre tájékoztatja róla a saját apja, nemhogy ő van felháborodva, de egy kétéves gyerek mintájára szó szerint egy hisztit is megereszt.
Mindez nem is zavarna nagyon, bekerülhetne az "elfelejtett" címmel ellátott mappába. Sajnos azonban a címét szinte minden "tőzsdés" film listáján megtalálhatjuk (a hazai forgalmazó úgy vélte, hogy a "Brókerarcok" lesz a legjobb fordítás...), és ha ez még nem lenne elég, a készítők betettek egy jelenetet, ami kétségbeesett kísérlet arra, hogy egy korábbi nagy előd dicsfényéből próbáljon meg sütkérezni ez a C-kategóriás darab. A film ugyanis ott önti magát nyakon forró ólommal a leginkább, amikor a fiatal mű-yuppie-k a Wall Street-et nézik, és egyikük utánozza Gekko szövegét és mozdulatait. Vannak filmek, amelyek még arra sem képesek, hogy elegánsan tisztelegni tudjanak a nagy elődöknek.
Ha van hozzá türelmünk, nézzünk meg egy jelenetet a filmből. Mélázzunk el a rettenetes színészi alakításokon, az akcióhős Vin Diesel erőltetett mozdulatain, és főként az orvos borzasztó, amatőr színtársulatban is elfogadhatatlan arckifejezésein, továbbá az általa bekajált, minden józan forgatókönyv író szégyenének tartott, mesterséges szteroidokon hizlalt ügynök dumán.
5 legjobb (valóban) tőzsdés film
5. Overnight (IMDB, Port.hu)
Amikor először hallottam róla, nagyon vártam, fél évvel a hivatalos bemutató előtt láttam az Urániában. Gondolataimat akkor is a blog-ban erőltettem a kitartó olvasókra. Török Ferenc, a remek hangulat film rendező most is ügyesen lépett. A történet ugyanis egy-két kötelező körtől eltekintve durván szakít a sztereotípiákkal, és az addig tőzsdés filmekben kötelezőnek hitt technikai elemekkel. A film cselekményvezetése nem gyors és pattogós, hanem hideg és nyugodt. Mindezt kiváló operatőri munkával, odaillő zenével, remek színészi játékkal, kisebb gegekkel tette összeért darabbá a kreatív rendezés. A főhős élete legnehezebb másfél napját éli meg, sürgősen keresnie kellene ügyfelének egy nagyobb összeget, magánélete romokban, és egy korábbi futó kapcsolatából a lány tudomására hozza, hogy terhes. Bár a szakmai részek között, amik nincsenek túlerőltetve, vannak olyan pontok, ahol fognánk a fejünket, de az egész nem is olyan érdekes, amikor a hangulatot sikerült ilyen eredeti módon eltalálni.
4. Rogue Trader (IMDB, Port.hu)
A legnagyobb japán index, a Nikkei 225 határidős kontraktusainak kereskedelme jelentős részben Szingapúrban zajlik. A világ már a kilencvenes években is régóta több fontos pénzügyi központra szakadt, amelyek egymásnak a stafétabotot átadva éjjel-nappal működnek. Ezzel csak egy baj van: van, amit csak személyesen lehet ellenőrizni egy-egy nagy cégnél. A kontroll hiányát kihasználva Nick Leeson, a Barings Bank helyi kereskedője olyan iszonyatos kontraktus mennyiséget hoz össze munkaadójának, amely alatt egy nagy zuhanás után a teljes bank összeomlik. Mindez egy igaz történet, amely Ewan McGregor elfogadhatóan fiatalos alakításában film formájában is napvilágot látott ( hazai forgalmazó meglátása szerint a hozzá illó magyar cím a Csődtömeg...). A történetvezetés egyszerű, lineáris. Nincsenek bonyolult karakterek, Neeson óvatlanságának a kibontakozását végigkövethetjük ugyan, aggódása remekül visszaköszön, de nem kell moralizálnunk felette. Nyugodtan, hátradőlve nézhetjük végig a könnyed mozit. Kisebb varázslat, hogy egy ilyen nehéz témánál ezt sikerült elérni az alkotóknak. Szakmai oldalról persze vannak benne hülyeségek, különösen az, hogy a friss határidős üzletkötőknek a reggeli kávé mellett magyarázza el a határidős ügylet abszolút alapjait, de ezt elnézhetjük, nyilván kifelé szól. A parkett hangulatát remekül sikerült eltalálni, és a felpörgő részek ellenére, az egész filmet nyugodtan, könnyed mosollyal tudjuk végignézni.
3. Barbarians at the Gate (IMDB, Port.hu)
Csak egy TV film, cellulózt sosem látott, és mégis ott van a dobogón. A teljes hosszúságú film arról a néhány hétről szól, amikor az ún. LBO-k (tőkeáttételes, menedzsment általi kivásárlások) nagy időszakában az egyik legnagyobb dohány és élelmiszeripari vállalatbirodalmat annak menedzsmentje próbál felvásárolni. Ez a vállalat az RJR Nabisco, és a nyolcvanas években ez volt minden idők legnagyobb tranzakciója, így a film valós történeteken alapul. Sőt, nemhogy ezen alapul, de a valósághűség néhol egészen elképesztő részletekben is megjelenik. Például abban, ahogy a felvásárlás során a vevők egymásra ígértek, a pontos árfolyam, egy az egyben megegyezik azzal, amely szintek a "licit" során ténylegesen megjelentek. Ráadásul a pontos valóságkövetés bámulatos módon nem megy a szórakoztatás rovására. Az ügyesen adagolt történet mellett ebben két remekül kitalált karakter és a hozzájuk kapcsolódó egészen kiváló színészi alakítások adják a lényeget. A főszereplő James Garner, aki a vállalat kivásárlását tervezgető F. Ross Johnson-t alakítja. Remekül alakítja az idősödő, de mégis pénzéhes, lelkében máig vagány fiatal srácot. Aki azonban még nála is lenyűgözőbb színészi erőt mutat be: Jonathan Pryce, a felvásárlást a saját konzorciuma révén felüllicitáló Henry Kravis (aki a mai napig a leggazdagabb amerikaiak között van) befektetési bank tulajdonost ábrázolja. Kettőjük csatájában nagyszerű ellenpont Garner idegeskedése és poénos beszólásai, szemben Pryce ijesztő hidegvérűségével és gonosz nézésével. Van egy jelenet, amiben az éjszakába nyúló tárgyalások során Pryce, azaz Kravis egy mellékteremben kártyázva várja az eredményt. Belépnek a szobába, és megkérdezik tőle többször, hogy tényleg ez-e az utolsó ajánlata. Ő anélkül, hogy felnézne az ördög bibliájából szenvtelenül igen-t mond. És nyer.
Külön érdekessége a filmnek, hogy az egyik fontos mellékszerepet Fred Thompson kapta, ő látható a bemutató 23.-ik másodpercénél Superman jelmezben. Azóta több TV sorozatban is szerepelt, majd szenátor lett belőle, és 2008-ban megmérettette magát a republikánus előválasztásokon, ahol végül John McCain nyert nagy fölénnyel (majd vesztett Obama-val szemben jó fél évvel később). A film ugyanis nem titkolja baloldali irányultságát, és több alkalommal is nagyot rúg a Republikánus pártba, többek között egy igen viccesre sikeredett báli jelenetben, ahol a 25 milliárdos ügylet résztvevői tánc közben beszélik meg a részleteket, country zenei aláfestéssel. A történet során a háttérben a Bush-Dukakis elnökválasztási párharc is több alkalommal felbukkan.
A film egyébként a történet hűség és a pörgősség mellett tele van gúnyos odaszúrásokkal és vicces klisékkel. Ám ezeket egy pillanatig sem szabad komolyan venni: irónia ez, abból is a tényleg szórakoztató fajtából. A pálmát az a jelenet viszi el, amelyben az RJR Nabisco két fejese két külön magángépen repül, közben telefonon értekeznek, és az egyikük szobabiciklin tartja karban állóképességét.
2. Trading Places (IMDB, Port.hu)
Ez a film elsőre egy egészen bárgyú, közepes komédiának tűnik, és a felületes szemlélő sokáig, vagy akár a film egésze alatt ebben a hitben ringathatja el magát. Eddie Murphy és Dan Aykroyd - a két név bármelyike egyedül is garancia a nyolcvanas évek langyos és erőltetett humorú vígjátékaira, ami az égvilágon semmi, de semmi emlékezeteset nem ad a nézőnek - márpedig ebben a filmben ketten egyszerre szerepelnek. Ráadásul ebben a moziban sem hazudtolják meg önmagukat, ócska grimaszok, szánalmas káromkodások, egyszerű és olcsó geg elemek bőven megtalálhatóak benne. Az igazi műértő azonban az első fordulópont előtt ráébred a lényegre, és onnantól ez a mozi nem engedi el az utolsó másodpercig. Zárójelben jegyzem meg, hogy azért sem egy átlagos vígjátékról van szó, mert a magas kritikai fogadtatás és az elismerések, például Denhol Elliott és Jamie Lee Curtis BAFTA díja is jelenthet valamit.
A történet tulajdonképpen egy kísérletet mutat be. Egy árutőzsdei brókercég két tulajdonosa fogad egymással, hogy sikeres üzletkötőjük helyett ugyanabban a pozícióban pár hét után egy utcáról összeszedett, hajléktalan, kisstílű bűnöző is megállná a helyét. Ha pedig a korábbi ásztól elvesznek minden pozitív körülményt (állás, pénz, lakás, nő), akkor összeomlik, és oda jut, ahonnan az ágrólszakadt cserejátékos jött. Ez egy régi szociológiai szintű vita témáját boncolgatja. Vajon a társadalmi háttér határozza meg a sikert, vagy a kitartás és tehetség mindenképpen célhoz ér?
Ez a kérdés önmagában is érdekes, de nyilvánvaló, hogy a film egyszerű popcorn-vígjáték mivolta miatt kísérletet sem tehet a komoly válaszadásra. Azonban a filmet nézve, a két öreg fogadása kapcsán hamar az eszünkbe jut egy másik fogadás. A film megjelenésével majdnem egyidőben, két nagyon sikeres árupiaci spekuláns, tulajdonképpen a trendkövetők hőskorszakának két meghatározó alakja szerette volna kideríteni, hogy a sikeres tőzsdei spekulánsi tudás és annak gyakorlata tanítható-e, vagy veleszületett képesség szükséges hozzá. A két öreg róka itt Richard Dennis és William Eckhardt volt, az előbbi képviselte a taníthatósági álláspontot. Összeszedett 23 embert, akit sikeres trader-ré akart nevelni, és bár nem mindenkinél ért el sikert, a kísérlet összességében hatalmas sikerrel zárult. A tanítványok voltak a "Teknősök", erről egyébként korábban már írtam itt.
A két kísérlet közötti párhuzam önmagában is érdekessé teszi ezt a vígjátékot, de a forgatókönyvíróknak köszönhetően - a szükséges drámai túlzásokon túl - az árutőzsdékről, illetve azok működéséről is kapunk ízelítőt. Ebből - ahogy fent is jeleztem - tanulni nem lehet, de összekacsintósan szórakozni nagyon is. A történetben vannak szakmailag is érdekes manőverek, emészthető formában. Különösen az a rész sikerült izgalmasra, amikor a két kísérleti alany rájön, hogy játékszerekké váltak és összefogva elegáns bosszút állnak szó szerint az árutőzsde parkettjén a két öregen. Persze a valóságban ez azért ilyen drámaian nem folyhatna, de a lényeget így tudja látványosan kiemelni (az akcióról egyébként egy rövid összefoglaló itt). Ez a mozi azért egy kicsit társadalomkritika is egyben (a videóban is egyetemi oktatás egy részletét láthatjuk egy ponton), hangsúllyal az egyenlőtlenségeken és a rasszizmuson. Ám ez már csak egy bónusz a jól eltalált hangulat mellett.
1. Wall Street (IMDB, Port.hu)
Nyilvánvalóan nem okozok meglepetést azzal, hogy ezt a filmet tettem az első helyre. Toronymagasan a legjobb, és többet érdemel, mint egy rövid, pár mondatos bemutatást. Erről a filmről bővebben a következő posztban írok, már csak azért is mert az alkotás kapcsán egy érdekes fejlemény is közeleg. Alant csak egy kis ízelítő.
További Film és könyvkritikák itt (PDF)
---
Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:
- A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer megmentése miatti korhatár emelés sem megoldás. Ha nincs elég munka, akkor... http://tumblr.com/xxd6idjl7
- Nagy, de korai az öröm a hosszú idő óta először pozitív folyó fizetési mérleg és államháztartás... http://tumblr.com/xxd6idtxo
- Surprise of the day, La-Z-Boy: http://is.gd/8Bu4A
- Felületes újságírók - ETF, Arany és Soros - Túl azon, hogy a Napi Gazdaságnak ezek szerint gőze nincs mi az... http://tumblr.com/xxd6jzpdy
- Zsiday V. az államadósságokról. A helyzet súlyosságán lehet vitatkozni, de a folyamat lényegét nem lehet jobban leírni. http://is.gd/8ECws
- The FED rate hike is a sign of a little confidence IMHO. It's rather good news. http://is.gd/8IEGT
- Pete Péter (jó kis monetáris pol. órái voltak EFFAS-on) cikke a hazai monetáris politikáról, és Surányi véleményéről: http://is.gd/8O38x
- Olympic Economics: Boom or Doom? http://icio.us/stlrtv
- All-Time-High Hedge Fund bets vs. the Euro. These researches doesn't make sense, data from the CFTC so doesn't contain FX http://is.gd/8VCni
- A ma felfüggesztett Capital Partners-ről szóló több mint három évvel ezelőtti (!) írásaim: A Csehek már a... http://tumblr.com/xxd6qdwr6
- Video: The second Wall Street - Money Never Sleeps trailer is here. It is even better than the first one!... http://tumblr.com/xxd6sw0mb
- "There was an LA screening last night of (..) Wall Street 2:(..) The first blast(..): “I’ve heard it’s a..." http://tumblr.com/xxd6t7lwy
- Már majdnem több mint válság - rettentő gyenge beruházási adat - A negyedi negyedévben még nagyobb lett a... http://tumblr.com/xxd6tymqs
- Egy rövid riport velem a Gazdasági Rádióban az amerikai shortolás szigorításról (a cikk címe nem az én ötletem volt): http://is.gd/9oiOT
- A bet on W recession, but no fear of inflation and solvency problems at all, that's a gamble, not historical opportunity. http://is.gd/9tAQr
- Greece fiscal problems is not a sign of weakness of Euro. It's almost like 'Indiana (hypotethical) state budget problems weakens the USD'
- Stagflation in Hungary? I don't think so, without tax increases the CPI is 2,1%, see my comment below: http://is.gd/9wq6m
- Watched Michael Moore’s Capitalism: it is the dumbest documentary ever. A populist view and more: there is an... http://tumblr.com/xxd6zssua
- Jó látni, h vannak kis alapkezelők is, akik a származtatott kategória felé mozdulnak: http://rbroker.hu/page/marco-polo (bár a szlogen gáz)
- A jó öreg Martingale a legócskább spam stílusban tér vissza, van ember aki ezt nem gondolja végig? :) http://is.gd/9DeK9
- 'Trader's seek the next weak spot in Europe', & Hungary is not even mentioned in the article. Big improvement in 1 year. http://is.gd/9HuHM
- Facebook worth 11 billion? Of course, why not pay 11 P/S? :) http://is.gd/9LPE7
- Tartós Befektetési Szerződés kérdés - többet egy évben lehet? - Egy blog olvasó kérdés és lent a válasz: “Az... http://tumblr.com/xxd75acmk
- Mindig lenyűgöz a kitartás, még vannak, akik a magyar piacra ilyen táblázatokat készítenek, mint az oldal alján: http://is.gd/9YRoR
- US markets are a little overbought short-term, it's not likely they'll break through this year's highs at first try. Small caps still lead.
- Ruby Tuesday (RT) looks like a huge base and before breakout kind of stock: http://is.gd/a2EL2
- "Call for ban on CDS speculation"?? Yeah, right. Next move: Forbid every country to take responsibility for themselves... http://is.gd/aaqQx
- 'Greeks Strike Over Budget Cuts'...OK, it seems that Greece is now officially the dumbest country in the EU. http://is.gd/adjTV
- Ashford Hospitality Trust (AHT) before a breakout?
- Photo: A várakozások vezetik a piacot, vagy a piac vezeti az elemzői várakozásokat? Érdemes megnézni, ahogy... http://tumblr.com/xxd7b4xyw
- Photo: “Csődbe mentünk volna, ha nincs a válság?” Az államadósság számai mást mondanak, ez egy tévedés, még... http://tumblr.com/xxd7c65eg
- Érdekes cikk az MTF-ekről (olyasmi EU-ban, mint az ECN-ek az USAban), nem tudtam, hogy már ekkora a részedesésük: http://is.gd/atHHt
- FTAlphaville
- Burger King blames weather for low revenue. One of the worst blame ever. If you own the stock: sell. If you don't: laugh. http://is.gd/aIfHU
- Photo: US still leads, every other major market and continent lags this year. In dollar terms it beats... http://tumblr.com/xxd7g3cqf
- A hatósági árak miatt relatíve magas még mindig az infláció (erről papolok én is hetek óta) nagyon jó cikk: http://is.gd/aKySV
- Photo: Gold is still in a strong long-term uptrend. Fear of inflation and traditional asset classes... http://tumblr.com/xxd7hj6bl
- Why Fox Is Making ‘Wall Street 2′ delayed: http://icio.us/ojmcwt
- "Az IMF-hez fordulás kényszerét még a napokban is tagadó görög kormány mai bejelentésében még mindig..." http://tumblr.com/xxd7k20j0
(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)
.
