A szabályozás átka

Bárki, aki a törvényhozás bármely apparátusából, döntés előkészítő szervezetektől, bizottságoktól olvassa a blog-ot (tudom, hogy vannak), kérem fontolják meg az alábbiakat:

Bármikor, ha egy törvény, rendelet, vagy akár azok gyakorlati alkalmazása, sőt értelmezése szigorodik, az ostor nem az azok betartására kötelezett cégeken csattan, hanem a fogyasztókon. Mindig. Az okok egyszerűek:

Mert több nyilvántartást kell vezetni, ami több energiát igényel
Mert több funkciót kell a szervezetben meghatározni, ami több időt és munkaerőt igényel
Mert több szabályzatot kell alkotni, és azok bevezetése és betartása időbe és pénzbe kerül
Mert a vezetés kénytelen az idejének jelentős részét jogászokkal, adótanácsadókkal és könyvvizsgálókkal tölteni, ahelyett hogy a vállalkozás és annak szolgáltatásainak fejlesztésére fordítaná
Mert egy új és innovatív szolgáltatás bevezetése értelmezhetetlen a szigorú és nem egyértelmű törvények miatt, ami időbeli csúszást és egyéb problémákat okozva növeli a költségeket

A szigorúbb törvények nincsenek "ingyen". Soha. A cégek a kötelezettségeik növekedését kénytelen átharítani a fogyasztókra, nincs más választásuk, ők csak addig fognak bármit is csinálni, amíg az megéri nekik. A folyamat egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a szolgáltatások színvonalának csökkenésében, vagy a kötelező adminisztráció és az arra fordított idő emelkedésében érhető tetten. Legrosszabb esetben egy-egy vállalkozás emiatt még a befejezés (legyen az maga a cégé, vagy valamely tevékenységéé) mellett is dönthet, ami az innováció és a verseny visszaszorulását hozhatja magával. Ezek egyike sem jó a fogyasztóknak, és a munkavállalóknak sem.

Vizsgálni kell persze az érem másik oldalát is. Egy-egy törvényi előírás segíthet abban, hogy a cégek etikusan és rendezett körülmények között szolgálják ki az ügyfeleiket. Ez különösen fontos egy pénzügyi, pláne befektetési cég esetén. Ha egy étterem romlott húsból készíti el az ételt, valószínűleg napokon belül zárhat is be. Egy rossz befektetési tanács, ami a csillagokat is leígéri az égről, de a kockázatokat nem említi, viszont néha csak évek múlva hozza meg a nem kívánt eredményét, és az ügyfél valószínűleg nem is ért annyira az ügylethez, hogy észrevegye mi történt, ezért itt érthető módon szigorúbban kell eljárni. De csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. A szigorúság pénzbe kerül, nemcsak a cégeknek, de a felügyelő hatóságoknak is.

Nem elegendő, sőt nevetséges az a hozzáállás: "Szigorítunk egy újabbat a törvényeken, a cégek pedig oldják meg ahogy tudják". Meg fogják oldani. Drágább árakkal, kevesebb és/vagy többet dolgozó munkaerővel, más szolgáltatási színvonallal. Ezért minden egyes szigorítás előtt alaposan el kell gondolkozni, hogy amit a társadalom megnyer a vámon, azt vajon nem veszíti el a réven?

Csodálkozunk azon, hogy amíg külföldön nemigen kell 0,1% feletti részvény tranzakciós jutalékot fizetni, itthon 0,25% alatti jutalék ritka kincs? Nem értjük, hogy itthon miért ennyire problémás, és drága short ügyleteket lebonyolítani?

Lehet, hogy a probléma forrását a túl szigorú és a gyakorlattal lépést tartani nem tudó szabályozásban kell keresnünk.

Összefog a magyar

A mai post kis hazánk itthon lévő vagy idegenbeszakadt tagjait, pontosabban azok zsenialitását dícséri.

Itt van a MOL-ügy. Minden normális piacbarát, liberális gondolkodású ember ellenezné, hogy tisztán nacionalista okokból megvédjünk egy hazai nagyvállalatot állami segítséggel. Kivéve egy esetben: ha az ellenséges felvásárló* jelentős mértékben állami tulajdonban is van, és állami segítséget kap. Ez nem fair play. Ezek után az OMV vezérének nyilatkozata a Financial Times felé több mint felháborító. A MOL teljes joggal, és etikai oldalról is elfogadható formában védi meg magát, sőt a saját részvény felvásárlás amúgy is indokolható lenne. Az OMV vezetése arra az óvodásra emlékeztet, aki odamegy egy nagyobb gyerekhez, megpróbálja a földre vinni, majd amikor az megvédi magát, sírva rohan vissza árulkodni az óvónénihez.

Valószínűleg későn szólok, de a tegnapi Népszabadsásban kiváló írás a MOL vezető közgaszdászáé (Varró László), aki amellett hogy közérthetően írja le a helyzetet, még azt is kiemeli, hogy ha az OMV magántulajdonban lenne, akkor egyedül vennék fel a kesztyűt. Emellett leírja, hogy a MOL mennyivel hatékonyabban működik, mint az OMV.

Teljesen igaza van, és ezt is elértük. Egy magyar vezetésű cég, jobb menedzsmenttel és hatékonyabb gazdálkodással rendelkezik, mint a sógoroké. Ráadásul ügyesebben is terjeszkedik a régióban. Az pedig külön szívmelengető, hogy kormány és ellenzék végre teljes mellszélességgel áll ki egy ügy mellett, már-már kéz a kézben.

* - ez a kifejezés azért vicces, mert a hazai gazdasági média számos tagja ötezerszer kiemelte: "Gyurcsány Ferenc az OMV kísérletét ellenséges felvásárlásnak minősítette". A miniszterelnök valóban ezeket a szavakat használta, de az OMV lépésén nincs mit minősíteni, valószínűleg Gyurcsány sem minősítésként hanem tényként közölte, hiszen egyértelműen ellenséges kivásárlási szándékról van szó. Ha egy tőzsdei céget egy másik vállalat a tőzsdén a menedzsmenttel nem egyeztetve vagy őket nem is értesítve szeretne befolyásoló részesedésre szert tenni, az bizony ellenségesnek minősül. Ez a tőzsde része, tehát nem aljas dolog, de akkor is így hívjuk, ehhez nincs szükség minősítgetésekre.

---

Végre a HVG is lehozta a leggazdagabb magyarról szóló hírt, mintegy három hónapos csúszással, de legalább az árfolyamokban közel két hetes csúszásig feljöttek (igaz, nem tudom mior van lapzárta). Vélhetően csak azért most, mert korábban nem nagyon volt ehhez kapcsolható téma. Korrekt, hogy a korábbi újságcikkekre hivatkoznak mindjárt az elején, így kiderül az is, hogy ebben a hírben továbbra is az én blog bejegyzésem és cikkem a kiindulópont.

Gyengélkedő Európa? - Ugyan már!

Évek óta halljuk, hogy Európa gazdaságával mennyi probléma van, ezerféle ellentét feszíti szét, és több közgazdász egyenesen az euró gyermekkori halálát jelezte előre.

Őszintén: így néz ki egy gyengélkedő deviza mozgása a világ elsőszámú tartalék devizájával szemben?



Nem véletlen a bejegyzés időzítése sem, ugyanis az EUR ismét - sokadszorra - új csúcsot döntött a dollárral szemben.


---

Köszönöm a szavazatokat a Goldenblog-on, végül a második helyet sikerült megszerezni, ami a több száz indulót, és 11 második körös jelöltet tekintve nagyon jó eredmény. Részletek itt.
Nagyon sok levelet kaptam ismerősöktől, de olyanoktól is, akikkel még nem találkoztam, mégis rendszeresen vagy akár az utóbbi napoktól olvassák a blog-ot. A sok bíztatás jelzi nekem, hogy érdemes folytatni, remélem sokak számára hasznos témákat boncolgathatok továbbra is :)

A kategória többi jelöltjének gratulálok, mindegyikük blog-ja magas színvonalú és izgalmas. Gratulálok az első helyezett Tóth Andrásnak. Nem titok, hogy tevékenységi köre nem tartozik a kedvenceim közé, ugyanakkor az értékelésnél magát a blog-ot kell értékelni. Ez pedig egy igen érdekes, és egyben hasznos információkkal is szolgáló webnapló, így megérdemelten lett első, amit a közönségszavazás első helye is bizonyít. Szintén gratulálok Barázsy Ákosnak is, aki az útnyilvántartással foglalkozó blog-jával lett harmadik, abszolút rászolgálva a dobogóra. Utólag elárulhatom, hogy ha fogadnom kellett volna, hogy melyik jelölt nyer, az ő blog-jára tettem volna fel pénzt, de a másik döntősre: a Cégvezető blog-ra, ami viszont a közönségszavazás második helye ellenére nem jutott be az első háromba az összesített eredménynél, számomra meglepő módon. Én mindenesetre bookmarkoltam és rendszeresen olvasni fogom, ha marad ez a színvonal.

Tőkepiac élénkítő csomag

Három szakmai szervezet, gyakorlatilag a teljes pénzügyi és ingatlanbefektetési szakma nyílt levélben fordult a kormányzathoz, amelyben a hazai tőkepiacot élénkítő lépések bevezetéséért lobbiznak. A javaslatokat öt pontba szedték, részletes cikk itt olvasható (forrás: Origo.hu). Itt csak az egyes pontok lényegét, és az ahhoz fűződő kommentáromat írom le.

"1. A szakma nemzetközi gyakorlaton és tapasztalatokon nyugvó Hosszú Távú Befektetési Számla bevezetését javasolja a magyar piacon, mellyel a kormányzat támogatná és ösztönözné a lakosság hosszú távú tőkepiaci befektetési kedvét."

Nagyon jó ötlet. Különösen pozitív az, hogy már eleve elvetik azt a rendkívül konzervatív meglátást, hogy a 3 évig egy adott értékpapírt kelljen tartani, ehelyett csak annyi az adómentesség feltétele, hogy a számlán maradjon a pénz.
Reméljük a kormányzat végre napirendjére tűzi a kérdést, az ötlet ugyanis lassan három éves.

"2. A javaslat szerint az ingatlanadó bevezetésével egy időben biztosítani kellene a tőkepiac és az ingatlanpiac közötti átjárhatóságot, a lakossági megtakarításokat illetően adózási és illetékfizetési szempontból. Vagyis ne kelljen 25 százalékos forrásadót fizetni az ingatlan eladása után azoknak, akik ezt a pénzt a nyugdíjpénztárukba, a nyugdíj-előtakarékossági számlájukra vagy az egyes pontban javasolt hosszú távú befektetési számlájukra fizetik be"

Szintén jó ötlet. Számos ügyfélnél tapasztalom, hogy nem éppen optimális - főként lakásokból álló - vagyonukat a szerencsétlen adó és illetékszabályok miatt konzerválják. Talán annyit tennék hozzá, hogy eleve meg kellene különböztetni a pénzügyi és a reálbefektetések adózása közti eltéréseket.

"3. A javaslattevők szorgalmazzák, hogy a középiskolai pénzügyi oktatás kerüljön be a Nemzeti Alaptentervbe(...)."

A javaslat megint csak nem új, és talán erre lenne a legnagyobb szükség. A kormányzat oldaláról minden alkalommal pozitívan fogadták a kezdeményezést, de ez inkább csak udvariassági gesztus volt, és évek óta nem történt konkrét előrelépés az ügyben. Abban 80%-ig biztos vagyok, hogy ez csak idő kérdése.
Az jó lenne, ha a szakmai szervezetek jobban összefognának az ügyben, mert ma több kezdeményezés is fut egymással párhuzamosan. Ezt a saját tapasztalatom is mondatja velem, mert például a Junior Achivement Alapítvánnyal dolgoztunk együtt egy tankönyvön, és más remek anyagok is vannak, amelyek még nagyobb támogatással készültek, de a Nemzeti Alaptantervig egyelőre egyik sem jutott el.

"4. A szakmai szervezetek arra kérik a kormányzatot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a hazai vállalatok tőzsdére lépését a társasági adón keresztül motiválják, hiszen a tőzsde nemcsak nagyobb átláthatóságot és komolyabb versenyhelyzetet teremt, hanem ezen keresztül nagyobb társasági adóalapot is jelentene a költségvetésnek. Azt is kérik a kormánytól, hogy a privatizáció előtt álló cégeknél (MVM Zrt., ÁAK Zrt., MÁV Cargo Zrt., Magyar Posta Zrt., Szerencsejáték Zrt.), és a hosszabb távon állami tulajdonban maradó társaságoknál is fontolja meg a tőzsdére való bevezetés lehetőségét."

Alapvetően minkettő pozitív hatású, és a költségvetésnek inkább több, mint kevesebb bevételt hozna nagy valószínűséggel. A javaslat első részének hatásai kapcsán szkeptikus vagyok, nem hinném hogy a döntéshozatalban jelentősen közrejátszana a társasági adó kedvezmény, a tőzsdére lépés alapvető stratégiai döntés, egészen más motivációk alapján. Más szóval: ha egy cég tőzsdére akar menni, akkor ezt meg fogja tenni adókedvezmény nélkül is, ha nem akar, akkor adókedvezménnyel nem lehet rávenni.
A privatizáció a nyilvánosság számára, majd tőzsdei bevezetés jó ötlet, eddig bevált.

"5. A nyílt levél megfogalmazói javasolják végül, hogy a tőzsdére bevezetett befektetési jegyek a részvényekhez hasonlóan legyenek adóztatva."

Abszolút jogos sőt. Amíg a részvényeknél lehet nettósítani az adóalapot (a nyereségekből levonható a veszteség), addig ezt a befektetési alapoknál nem lehet megtenni. Például, ha egy abszolút hozamú alapon keresel egy évben 500 000 Ft-ot, és egy részvényalapon veszítesz 400 000 Ft-ot, akkor ma az 500 000 Ft utáni 20%-ot le kell adózni, így a teljes nyereséged eltűnik. Ezért nemcsak a tőzsdei, hanem az összes befektetési jegynél bevezetném a nettósítás lehetőségét.

Van az ilyen jellegű konferenciáknak, javaslatoknak általában még egy közös üzenete, akár kimondják, akár nem: "A magyarok itthon fektessenek be, ne menjen külföldre a tőke". Bár logikus és érthető, hogy miért mondják ezt, egy globalizálódó, sőt tőkepiacokat tekintve gyakorlatilag teljesen globalizált világban ezt szélmalomharcnak látom. Akkor fektessünk be itthon ha megéri, és ne azért mert magyarok vagyunk.

De ettől függetlenül a tőkepiac élénkítésére itthon - főleg a lakosság felrázásával - nagy szükség van, és ez meg is fog történni, a kérdés csak az, hogy milyen tempóban következik be.

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (folytatás)

Sok reakciót kaptam a múlt heti, életbiztosítási ügynökök jellemző (tisztelet a kivételnek) gyakorlatát kritikával illető bejegyzésemre. Itt a leggyakrabban felmerült kérdésekre, megjegyzésekre reagálok.

Kaptam olyan kritikát, amely szerint érdekből kritizálom őket, pontosabban azért mert más érdekeim vannak. Az előadásomon mindig elmondom, hogy érdemes több szemszögből megvizsgálni a dolgokat, nem szabad feltétel nélkül bárkinek is elhinni mindent, beleértve saját magamat is. Tartom magam ehhez most is, beszéljenek helyettem azok az újságcikkek, amelyek az itthoni két legolvasottabb gazdasági hetilapban jelentek meg (részletek, a teljes cikkeket is érdemes elolvasni:

http://hvg.hu/hvgfriss/2007.21/200721HVGFriss257.aspx

http://www.fn.hu/hetilap/penzugyek/0606/futnak_penzunk_utan_136587.php)

HVG:



Figyelő:



Volt olyan levél, amelyben kifejezetten az "ügynök" foglalkozás értelmetlenségét szerette volna alátámasztani valaki. Ezzel nem értek egyet. A piacgazdaság fontos részét képezi, hogy a cégek - legyen szó bármilyen tevékenységről - szeretnék eladni termékeiket és szolgáltatásaikat. Ehhez számos csatornát használnak fel a vásárlók felé, ezek egyike lehet az ügynöki hálózat. Ez egy nehéz munka, és önmagában még egyáltalán nem megvetendő, ha valaki ezzel keres pénzt.

Azt viszont már határozottan elfogadhatatlannak tartom, ha valaki ezt a tevékenységét "pénzügyi tanácsadás" fogalma alá rejti, és EGYÁLTÁN nem közli, hogy mivel is foglalkozik valójában. A neten százszámra találni ilyen eseteket. Próbáld csak ki: üsd be a keresőbe, hogy "pénzügyi tanácsadás", vagy klikkelj ide. A találatoknál nézd meg, hogy mely cégek és/vagy magánszemélyek végzik a "pénzügyi tanácsadást", nézd meg hogy közlik-e hogy mely cégeknek ügynökei, majd nézz utánik a Felügyelet honlapján itt. Sok-sok, a találati listából ismerős emberrel és céggel fogsz találkozni. Van ellenpélda, itt például - ha nem is túl jól látható helyen, de közlik, hogy kik a partnerek. (Bár mi nem ebből élünk, de még azok nevét is közöljük, akiket szerződés nélkül is ajánlunk - lehet átvenni a példát).

Szintén súlyos problémát jelent, ha valaki úgy nevezi magát pénzügyi tanácsadónak, hogy semmilyen előképzettsége nincs. Ez probléma az ügyfeleknek, akik így sok esetben egyáltalán nem szakszerű tanácsot kapnak. Szintén probléma azoknak, akik hosszú évek alatt tanulták meg ezt a szakmát (én pl. több mint 10 éve ezt tanulom és folyamatosan képzem magam tovább), tudják hogy mekkora tudás kell hozzá, milyen felelősséggel jár, és elborzadva látják, hogy jelenleg Magyarországon bárki nevezheti magát pénzügyi tanácsadónak, akinek éppen kedve van hozzá - még akkor is ha éppen egy hentes, aki másodállásban életbiztosítási szerződéseket köt az ismerőseivel. Bárkivel kapcsolatban vagy, aki tanácsadónak állítja be magát, nyugodtan kérdezd meg, hogy pontosan hol és milyen képzésen vett részt. Aki nem tud legalább 3 évet felmutatni, az minimum gyanús.

Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az életbiztosítási ügynökök semmilyen információt nem adnak ki arról, hogy mekkora jutalékot kapnak, és mekkora jutalékot fizetnek az ügyfelek. Erről később még lesz szó, de már most utalnák a Figyelő fenti cikkére, amely szerint "a unit-linked termékekre befizetett összegeknek akár 15 százalékát is lenyelik a biztosítók költség gyanánt."

Felmerült az is, hogy a kisemberek számára nincs más tőkeképzési lehetőségük, mint az életbiztosítás. Nagy tévedés. Felsorolok jó néhány befektetési lehetőséget, amit el lehet érni 500 000 Ft alatt is, költséghatékonyan:

Részvény - online brókernél
ETF - online brókernél
Állampapír
Vállalati kötvény
Befektetési Alap
Jelzáloglevél

Mindez nem jelenti azt, hogy az életbiztosítás kivétel nélkül értelmetlen lenne, és az életbiztosítási ügynökök etikátlanul végeznék tevékenységüket minden esetben (pl. egy hölgy ismerősöm állítása szerint csak azokkal köt üzletet, akiknek szüksége van rá - éppen azért hogy ne érezze senki sem hogy átverték). Az esetek többségében viszont sajnos a nem ügyfélnek való szerződés és etikátlan működés a helyzet, lásd a fenti cikkekben írottakat. Reméljük, a lakosság pénzügyi tudásának növekedésével javulás következik be.

Mely területekre érdemes befektetni a következő 3 évben? - Update

Az alábbi bejegyzésben említettem, hogy kérdezték tőlem, mi lesz a legjobb befektetés a következő három évben. Ez inkább tippjáték, mint "rocket science", de írtam általános tanácsokat és három céget is, amiből egyet emeltem végül ki, kérésre. A teljes cikk a Haszon magazinban olvasható. Az összefoglaló és a leírás erre vonatkozó részét kiemeltem:



Amit itt aláhúznék az az, hogy az árfolyamban látható trend nélkül semmi értelme belevágni, talán ez a legfontosabb befektetési szempont. Kiegészítésül: a Vestas-al igazán jól kereskedni a dán piacon lehet, a Xetra-ra is be lehet vezetni, de itt csak pár ezer darabos a jellemző forgalom, szélesebb a bid/ask spread.

Az összeállítás nagyon jó lett, több olyan befektetési tipp van benne, ami eszembe nem jutott volna, pl. művészi fotó, karóra (!). De egyébként is érdemes megvenni a mostani Haszon magazint, például a végefelé olvasható Jaksity György interjú, annak is 2-3 zseniális válasza miatt. (Remélem senki nem mondja majd, hogy újság ügynök vagyok).

---

Vicces néha a médiában nézni és hallani azokat a bank hirdetéseket, amelyek hiteleket kínálnak. Különösen akkor, ha mindig ugyanaz a család/ember veszi fel a különböző kölcsönöket. Az egyik kedvencem a Provident-es fickó, aki szinte havonta, de fontosabb ünnepeknél felveszi a jó magas kamatozású gyorskölcsönt, szegény egyik adósságból a másikba esik.

Itt pedig az Erste-s családról olvasható egy szerintem mókás összeállítás. Szurkolok nekik, hogy kikászálódjanak az adósságcsapdából.

---

(Sok email-t és commenteket is kaptam az életbiztosítási ügynökökkel kapcsolatos bejegyzésemre, ezért erről még lesz szó. Stay tuned.)

Vigyázz, az ügynök csúsztat! (Cost-average effektus)

Ma délután az amerikai piac zárva tartása miatt írogatás helyett golfozni mentem volna, de...nézzetek ki az ablakon. Így kénytelen vagyok bloggolni :)

Biztosítási ügynökök (gyakran magukat pénzügyi tanácsadónak álcázva) kedvenc példája az ún. cost-average effektus és annak előnyei. A mondandójuk lényege az, hogy ha évente ugyanakkora összeget teszel egy eleinte rosszul teljesítő alapba, akkor fellendüléskor jobban fogsz kijönni az alacsonyabb bekerülési ár miatt. Sokszor idézett példájuk (a számokat minimális mértékben megváltoztattam):



Ha egy jól menő majd megtorpanó eszközalapba invesztálsz, akkor a bekerülési átlagár (itt) 133 lesz, az utolsó ár 150, a nyereséged pedig közel 779 e Ft. Ugyanakkor egy sokkal rosszabbul teljesítő alapnál:



78 lesz az átlagos bekerülési ár, és 100 az utolsó, ami sokkal alacsonyabb mint a fenti esetben, mégis többet nyersz, kicsit több mint 1 785 e Ft-ot. Néha azt is hozzáteszik, hogy tulajdonképpen "az árfolyam csökkenéséből húzol hasznot".

Valójában ez csúsztatás a részükről, nem is kicsi. Egyrészt az árfolyam eséséből semmit nem nyersz, amíg az esik, csak az utána történő emelkedésből. Ha biztosak lehetünk abban, hogy a végén emelkedés lesz, akkor elegendő az alacsony árfolyamok esetén vásárolni.

Erre persze ügynökünk előjöhetne azzal, hogy "akkor még nincs meg a teljes tőke, hiszen azt évente takarítja meg az ügyfél". Rendben induljunk ki ebből a feltételezésből, de jól időzítve. A legalacsonyabb árfolyamon vásárolunk, ami az időszak alatt előfordul, azzal az összeggel, amit addig össze tudtunk gyűjteni (évi 1 m Ft), utána még egyszer a 4. évben, mert "tudjuk" hogy még magasabbra emelkedik az árfolyam:



Így több mint 1 millió Ft-tal többet keresel, ráadásul kevesebbet fektettél be, és az elején még külön elketyeghet a pénzed pl. állampapírban, ami hoz némi kamatot is, de ezzel itt nem is számoltam. Ráadásul akkor még a fenti számítások egyéb hibáit, pl. a jelen és jövőérték nem megfelelő kezeléséről még nem is beszéltem.

Az utolsó példára ügynökünk joggal vetheti fel: nem tudjuk mikor és milyen árfolyamon van az alja, ezért az utolsó táblázat nem reális. Igaza van. De nem tudhatjuk a fenti árfolyamok és példák esetén sem, ezért már ha az elején az általa ajánlott egyenlő befizetések módszerével járunk el, akkor a sikeres alapnál - ha nem fektetjük be mind az 5 milliót az elején, pedig megtehetnénk - akkor másfél milliótól fosztjuk meg magunkat. (Ha akkor még nincs meg az összeg, az a fentiek miatt más tészta).

Ugyanúgy nem tudhatjuk az eleinte zuhanó alapnál sem, hogy később emelkedni fog. "De tudhatjuk" - látom már az ügynök felemelt mutatóujját - "hiszen köztudomású, hogy a részvények 5-10 év alatt emelkednek, stb.". Valóban? Távol-Keleti ország, tomboló ingatlanpiac, szárnyaló részvények, hamarosan talán a világ legnagyobb gazdasága, hogy hangzik? Na ja, 1989 Japán, nézzük mi történt azóta:



A részvények a 17 évvel ezelőtti értéküknek nagyjából a felét érik. Még ha közvetlen összehasonlítás a mai helyzettel nem is lehetséges, arra a példa jól világít rá, hogy

NEM TUDHATJUK MI FOG TÖRTÉNNI - JOBB ESETBEN IS CSAK VALÓSZÍNŰSÍTHETÜNK

Így a sikeres alapnál jobban járnál ha mindjárt az elején többet fektetsz be, de ezt nem tudod előre, a sikertelennél pedig az alján sem lehetsz biztos benne, hogy később emelkedés lesz. A jövőre vonatkozó információhiányodat a cost-average effektus semmilyen formában nem enyhíti, bármely új befektetési egység vásárlásának pillanatában sem lehetsz benne biztos, hogy a) később a jóval feljebb lévő átlagáradat eléri és meghaladja az árfolyam, b) ha többet fektetnél be akkor a lejjebb hozott bekerülési átlagárral nem járnál-e jobban. A cost-average által semmilyen előnyt nem kapsz.

A biztosítási ügynökök egész kifacsart gondolatmenete csak egyetlen célt szolgál: köss életbiztosítási szerződést (ő pedig kapja meg a jutalékát), amelyben évről évre, egyenletesen és szépen fizetni fogod a díjakat, és 10-20 évig nem tudsz komolyabb lehúzás nélkül kiszállni...

10+1 Tipp azoknak, akik szakmai gyakorlatot keresnek

Nagyon sok levelet kapok mostanában szakmai gyakorlat után érdeklődő diákoktól. Gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat ezen a téren, hátha mások is tudnak tanulni valamit ebből. Emellett a GoldenBlog miatt megnőtt látogatottság tartalom éhségét is ki szeretném szolgálni :) (itt tudsz szavazni, ha tetszik a blog). Mivel nem vagyok HR-es, sem karrier tanácsadó, a kockázatok és mellékhatások tekintetében tanácsért nézz körül máshol is. Én csak azt tudom leírni, hogy vezetőként milyen hibákat látok és mit tartok fontosnak egy jelentkezőnél, illetve pár éve milyen hibákat követtem el és mire következtetek ezekből. Nézzük akkor:

Minél hamarabb jelentkezz. Elmesélhetném, hogy hány jelentkezést kapok a napokban, lassan a nyár derekán, hogy a nyári gyakorlatot nálunk szeretné eltölteni az illető. A vizsgaidőszaknak lassan már mindenhol vége, a gyakorlatokkal kapcsolatos tudnivalókat rendszerint már tavasz közepén, vagy még korábban kiírják, de még ha nem is teszik, akkor is érdemes körülnézni a szóbejöhető cégek között. Aki az utolsó, vagy az az utáni időpontban jelentkezik, azt sugallja, hogy nem tervez előre.

Mindenképpen készíts szakmai önéletrajzot. Nagyon sokan úgy jelentkeznek, hogy csak pár sorban megkérdezik, jöhetnek-e gyakorlatra. Mivel szinte mindenhová többen, de nem ritkán akár 30-40-en is jelentkeznek, ezért valamilyen szempont szerint választani kell, ehhez pedig a jelölt tudását, erősségeit, stb. már az interjú előtt fel kell térképeznie a szakmai gyakorlatot biztosító cégeknek. Emellett pedig egy profi módon összeállított önéletrajz azt sugallja, hogy precíz és felkészült jelentkezőről van szó. Sokan erre a tanácsra azt szokták mondani, hogy "De hát nekem még nincs munkatapasztalatom és diplomám se, akkor mit árjak be?". A középiskolát, a felsőoktatási intézményen belül az akár később választandó szakokat, érdeklődési köröket, tudásanyagot, nyelvtudást, a rendszeresen olvasótt szaksajtót.

Döntsd el hogy mit szeretnél csinálni és mi érdekel. Számtalan alkalommal előfordult, hogy a jelölt nem tudta, hogy az adott cégnél mit szeretne csinálni. Ilyenkor gyakran azzal érvelnek, hogy mivel még sohasem dolgoztak, nem tudhatják mivel szeretnének a gyakorlat alatt közelebbről megismerkedni. Ez azonban gyenge érv. Ott van az egyetemen a szakosodás, az órák, a könyvtár, az újságok, és a net: ez alapján legalább közelítőleg mond meg, hogy mihez van kedved.

Tájékozódj előzetesen mind a szakterületről, mind a cégről. Rendkívül kínos helyzetbe hozhatod magad, ha alapvető kérdésekre sem tudsz válaszolni. Konkrét eset: egy lány szeretett volna nálunk gyakorlaton elhelyezkedni, és hamar kiderült, hogy egy konkurens cégnél is járt interjún. Természetesen megkérdeztük, hogy mi volt a benyomása róluk, de ő egy darabig csak zavartan nézegette a padlót, majd kibökte: "A WC-jükben ugyanolyan csempe van, mint nálunk." Nos, ha bármit is hallott volna korábban a befektetési területről, vagy a tőzsdéről, legalább 1-2 értelmes mondatot kinyöghetett volna.

Ne próbálj haverkodni. A legtöbb esetben aki interjúztat, vagy a szárnyai alá vesz a gyakorlat során, ha csak pár évvel is, de idősebb nálad és értékes tapasztalatokkal gazdagabb. Soha nem fog egyenlő félként tekinteni rád, talán egy munka utáni sör esetén igen, de a munkahelyen sohasem. Légy könnyed és közvetlen, de még véletlenül se vidd túlzásba, pláne az interjún. Ott és a gyakorlat során később is ő van döntési helyzetben, ha tanulni szeretnél, fogadd el hogy ő a főnök. Ez van, eljön majd a te időd is.

A mennyiségi elv ritkán jön be. Soha ne küldj ki többszáz email-t, mondván hogy "ha csak 1% bejön...". Egyrészt még ha a szám stimmel is, igen kicsi a valószínűsége, hogy éppen onnan válaszolnak, ami téged érdekel, vagy ahol sokat tudnál tanulni (valószínűbb hogy ott kell valaki, aki kávét tud főzni...). Másrészt a "Tisztelt Cégvezető!" megszólítás nem éppen bizalomgerjesztő.

Elsőre SEMMIKÉPPEN ne fogadj el értékesítési gyakorlatot kínáló állást. Sok cég, ahol a megfáradt és kiégett alkalmazottak elmennek szabadságra, az értékesítők alacsonyabb rendű munkáira az igen olcsó, vagy ingyen dolgozó egyetemistákat szemelik ki. Az a munka azok számára, akiknek kevés gyakorlatuk van az új emberek, vagy a hivatalos telefonok kezelésében lélekölő, monoton, sőt kifejezetten megalázó is lehet. Ráadásul tanulni csak egy dolgot fogsz belőle: még egyszer nem fogadsz el ilyen állást.

Légy rövid és lényegretörő. Bárki, akinek email-t küldesz, vagy akivel beszélni fogsz, elfoglalt ember és nem szereti, ha rabolják az idejét. Sokan azt hiszik, hogy egy terjedelmes levéllel, amiben sztorizgatnak leveszik a lábáról a kiszemelt cég kompetens munkatársát. Alapvetően érdekes olvasni ezeket a leveleket, de 7-8 ilyen után sokan már végig sem olvassák ezeket. Inkább 10-15 nem túl terjengős mondatban fogalmazd meg a motivációs leveledben, hogy miért az adott cégnél és területen szeretnél dolgozni, mit tudsz nyújtni a cégnek és te mit szeretnél tanulni az együttműködésből.

Ne közöld, hogy a gyakorlat kötelező, X ideig tart, és "kénytelen vagyok valahol letölteni". Ez nagyon amatőr hibának tűnik, de minden évben legalább öten kimondva, és még háromszor ennyien érzékeltetve jelzik, hogy nekik ez csak egy kötelező gyakorlat, amin csak szeretnének túlesni. Az interjún ebből már gyanítani fogják, hogy a motivációd nincs a csúcson, és drasztikusan csökkennek az esélyeid.

Ha jó csaj vagy, használd ki! Viccesen hangzik, de igaz. Már az önéletrajzodban érdemes egy visszafogott, de az arc szépségét kihangsúlyozó képet küldeni. Egészalakos kép viszont túlzás. A jó képpel többszörösére növeled az esélyeit, hogy behívnak egy interjúra, főként kisebb cégeknél. Ezt követően már más szempontok fognak szerepet (legalábbis részben) játszani, de legalább bejutottál az ajtón, néha ez sem könnyű. Az interjún viszont szigorúan tilos kurvásan (igen, leírtam ezt a szót egy tőzsdei, üzleti blog-ban, baj?) kinézni, a visszafogott elegancia a nyerő. Abban, hogy a sikeres felvételt követően miként lehet lerázni a próbálkozó férfikollégákat - már ha le akarod rázni egyáltalán őket - én egészen biztosan nem fogok tudni tanácsot adni, erre ott van a csajos témákat boncolgató Nők Lapja Café. ;)

Tartsd a kapcsolatot. Ha már sikerült szakmai gyakorlatra bejutni valami izgalmas helyre, gyakran 30 másik jelentkezőt megelőzve, akkor élj is a lehetőséggel, és ne hagyd kihúnyni a lángot. A gyakorlat után pár hetenként - ha a gyakorlat jól sikerült - érdemes egy-egy érdeklődő email-t küldeni volt főnöködnek, munkatársaidnak, esetleg ha szakmai oldalról találkozol valami újjal az egyetemen, elküldeni nekik. Valószínűleg már tudni fognak erről mindent, de látják, hogy te sem feledkezel meg róluk és motivált vagy. Ha életben tartod a kapcsolatot, könnyen lehet hogy kérés nélkül megvan a helyed a következő szakmai gyakorlatra, vagy akár állásra.

Fektessünk brókercégekbe és tőzsdékbe?

A Napi Gazdaság cikke alapján egyre nő a vagyonosok száma és az általuk kontrollált tőke, ezért érdemes olyan cégekbe fektetni, amelyek az ő pénzüket forgatják, vagy a rendszerükön keresztül áramlik át a tőke. A hivatkozott interjúban elsősorban brókercégekre, alapkezelőkre, és tőzsdékre gondoltak. A logika elsőre jónak tűnik.

Jobban megvizsgálva azért találni benne kivetnivalót. A vagyonosok számának növekedése még nem jelenti azt, hogy vagyonuk átlagot meghaladó mértékben nő. Szintén nem jelenti azt, hogy a jövőben feltétlenül jobban fog nőni, mint a kis és közepes vagyonnal rendelkezőké. A nagyobb vagyon nem jelenti azt, hogy az említett cégek forgalma növekedni fog (pl. ritkább kereskedés, részvénypiaci visszaesés). A nagyobb forgalom nem jelenti az eredmények, pláne a jövedelmezőség növekedését (pl. piaci verseny, növekvő költségek). De még ha mindez rendben is van, akkor sem biztos, hogy gyorsabb növekedés lesz, mint más szektorokban. Inkább azt érdemes mondani, hogy a tőzsdei, pénzügyi piacokon tapasztalt folyamatokra különösen érzékenyen reagáló ágazatokról van szó, ezért ha bízunk abban, hogy az emelkedés tovább folytatódik, akkor érdemes itt keresgélni. Ez pedig nemcsak a vagyonosok számának növekedésétől függ.

A cikkből a legfontosabbnak inkább azt gondolom, hogy akik gazdagnak nevezhetőek, nagyrészt a GDP növekedés mellett a tőzsdei árfolyamokból profitáltak, tehát befektettek és kitartottak, nem 1-2 év alatt akartak meggazdagodni. Ugyanakkor kockáztattak és nemcsak az infláció ellen védekeztek, hanem árfolyamukban erősen ingadozó, de magasabb hozamú lehetőségeket választottak. A kitartásuk és kockázatuk kifizetődő, hiszen pár százalékos hozamkülönbség 10-20-30 év alatt sokszoros tőkenövekedést jelent. Ehhez pedig nemcsak a befektetési szolgáltatókba lehetett fektetni, de az sem volt rossz ötlet.

Itthon nem nagyon találni a fent említett tevékenységű vállalatok közül egyet sem, esetleg a Quaestor említhető meg, de ott is csak a cégcsoport egy tagja a brókerház. Így aztán kénytelenek vagyunk a nemzetközi piacokon ezt megtenni. A "kénytelenek vagyunk" itt kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy mivel nincs hazai gyártású személyautó, ezért "kénytelen vagyok" importból vásárolni :) Szóval globális világban élünk, felejtsük el az országhatárokat.

Ha már befektetési cégek. Láttatok már olyat, hogy egy hedge fund a honlapján részletesen leírja, hogy mi található az irodai hűtőben? :) Transzparencia mindenek felett!

Napi 55 millió Ft-ot keresni...(beleértve a hétvégéket)

Ennyit keresett átszámítva a Yahoo nemrégiben lemondott vezére részvényopcióin, ha egyenletesen leosztjuk napokra a cég vezetésében eltöltött időszak alatt összehozott 448 millió dollárt. A nem lehívott részvények értéke is közel ugyanennyi.

Mondanom sem kell, Terry Semel nem túl népszerű mostanában, sem a sajtó, sem a netes közösség (a tengerentúlon ez már tulajdonképpen a közvéleményt jelenti), sem a részvényesek körében.

Amikor átvette a cég irányítását 2001 közepén a Yahoo árbevétele brutálisan zuhant vissza, sok sorstársához hasonlóan nem volt messze a cég megszűnése, és egyre növekvő veszteséget halmozott fel. A cég 2001-et 717 milliós árbevétellel (40%-os visszaesés) és közel 93 milliós veszteséggel zárta, a saját tőke pedig nem érte el a 2 milliárd dollárt. 2006 végével viszont 6,5 milliárd dollár az árbevétel, a nyereség 750 millió dollár, a saját tőke több mint 9,1 milliárd dollár. Semel ideje alatt tehát a cég mérlegében több mint 7 milliárdnyi új érték keletkezett (ami önmagában még kevés az ítélethez). Nézzük mi történt a részvénypiacon. 2001 közepén a részvények árfolyama mai árfolyam alapján (stock split miatt) 6-8 dollár környékén mozogtak, míg ma a részvények 27-28 dollárt érnek, ami a teljes cég értékében mintegy 30 milliárd dollárnyi plusz. A Yahoo mind a mai napig stabilan őrzi a vezető pozícióját a világhálón egyedi látogatókat és oldalletöltéseket tekintve is.

Nem is tudom. Ha valaki cégvezetőként 30 milliárd dollárral növelné meg a vállalatom értékét, és abból akár közel 1 milliárd dollárt teljesítményfüggő juttatásban kézhez kapna, elfogadnám. Más oldalról megközelítve: ha befektetnék 10 000 000 Ft-ot XYZ részvényekbe, ami 5 év alatt megötszörözné az értékét, nekem 40 000 000 Ft-os profitot hozva, és arányosan a vezérigazgató ebből kapna kb. 1,2 m Ft-ot, nem lennék mérges, de még morcos sem.

Az érem másik oldala, hogy a Yahoo elveszíteni látszik a keresőháborút az azóta rakétasebességgel felfelé törő Google ellen, és 2006-ban a cég eredményessége (és a részvények árfolyama) számottevő mértékben visszaesett, igaz ekkor korábbi nyereségéhez képest Semel is sokkal kevesebbet tett zsebre. A Google-divat (amelnyek vezérigazgatója Eric E. Schmidt Semel vagyonának hatszorosát kereste a keresőoriás részvényein - ő is jogosan), és a megtorpanó, utat kereső Yahoo stratégia végül Semel bukásához vezetett. De ez nem változtat azon a tényen, hogy 2006 elejéig a volt CEO jól végezte dolgát, de a versenytárs lenyomását már nem tudta véghez vinni, ezért valószínűleg minden oka megvolt rá, hogy lemondjon. Most, és nem 2001-2006 között

Ha piacgazdaságban élünk, akkor el kellene fogadni végre, hogy vannak mocskosul gazdag emberek, akik jogosan, sőt sokszor még etikusan is jutottak ekkora vagyonhoz, például azért mert mások számára ennek a sokszorosát termelték meg. Csak azért mert az összeg az emberek 99,9%-nak elérhetetlenül, sőt szinte felfoghatatlanul sok, elfogadhatatlannak, felháborítónak tartani értelmetlen. Más szóval: irígység.

MOL és a piaci pszichológia

A MOL esete szinte tankönyvi példáját adja annak, hogy miért nem elegendő a fundamentumokat, az adott cég gazdasági hátterét megvizsgálni, és miért fontos figyelni azt is, hogy mi történik a cég részvényeinek a piacán, mit csinálnak a befektetők, és milyen pszichológiai állapotban van a piac.

Az árfolyam kilövése előtti napokban az elemzők az alábbi célárakat határozták meg:

Raiffeisen: 23 300 Ft
Concorde: 23 400 Ft
CA-IB: 23 500 Ft

Nézzük mi történt a részvény piacán. Június 21.-ig egész hónapos oldalazás volt jellemző az árfolyamra és 24 000 Ft környékén járt a papír, de itt már számos jel mutatott arra, hogy hamarosan komolyabb elmozdulás történik. Ez másnap már meg is történt, az árfolyam rég nem látott lendülettel és forgalommal tört ki, jelezve hogy valami komoly dolog történik a háttérben és gyorsuló ütemben folytatódik a közép és hosszú távú trend. Három kereskedési nap kellett hozzá, hogy 25%-ot emelkedjen a részvény 30 000 Ft-ig, azóta már a gazdasági, sőt a politikai sajtóban is boncolgatott okok miatt. Aki semmi mást nem csinált, csak a chart-ot figyelte (és itthon kereskedik), az gyorsan reagálva, ennek a nyereségnek legkevesebb a felét hozni tudta. Aki csak a fundamentális elemzéseket, az valószínűleg már korábban, de legkésőbb az emelkedés elején eladott.



(Grafikon: Tőzsdefórum)

Mindez azt jelentené, hogy az elemzők derékhadát jelentő fundamentális elemzők hülyék lennének? Szó sincs róla. Ők a rendelkezésükre álló információkból a lehető legtobbet hozzák ki. Ismerek jónéhányat, keményen dolgoznak, és nagyon sokat tudnak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az általuk alkalmazott módszer bizonyos típusú információkat képtelen nemhogy feldolgozni és értékelni, hanem figyelembe és észrevenni sem.

Ezért figyelni kell az árfolyamgrafikonokat (is), kompromisszumok nélkül.

Persze mondhatnánk azt, hogy ez utólagos okoskodás az olajpapír esetén. Azt, hogy ez én részemről nem így van, nem tudom bizonyítani, viszont felhívnám a figyelmet, hogy a MOL-ban, kizárólag az árfolyamadatok alapján megtalált potenciálról Rácz Balázs kollégám mit nyilatkozott a Napi Gazdaságnak.
---

Más:

Kérlek, hogy szavazzatok a HVG Golden Blog szavazásán ránk az üzleti kategórián belül, ha érdemesnek találjátok arra, hogy a Bridge Wealth Management Blog legyen az év üzleti blog-ja. Köszönöm.

A brókerek 1 milliárdot kerestek tegnap

Azt írja a Népszabadság, hogy a brókercégek a 200 milliárdot meghaladó tegnapi MOL forgalmon 1 milliárd forintot kerestek. Indoklásuk az, hogy a szokásosnak számító 0,3-0,5%-os díjakkal számolva közel ekkora összeg jön ki. Ráadásul még egy nagyságrendet el is írtak, mert 0,03-0,05% szerepel, de a számításból kiderült hogy a fenti számokra gondoltak (ugye 200 mrd * 0,5%)

Na, szóval ez jó nagy hülyeség.

Ekkora díjakat csak kis, esetleg közepes méretű befektetőknek számítanak fel. Az egészen kiugró forgalom, kb. akkora volt mint a teljes hazai lakosság közvetlen részvényaránya, nemcsak a MOL-ban, és nemcsak a BÉT-en forgó papírokban. Aki számára még nem volt világos, később a hírekből kiderült, hogy tulajdonosi harc folyik a részvényekért, pl. a MOL saját maga is jól bevásárolt a részvényekből, némi "testvéri" segítséggel. A másik oldalon az OMV áll. De a háttérben valójában már megint az oroszok miatt történik minden. Szóval a forgalom jelentős részét, ezek a gigantikus megbízások adták ki. Nyilván ezek a cégek jelentős árengedményt kapnak a brókercégek által felszámított tranzakciós jutalékokból. Vagyis nem 0,5%, nem is 0,25%-on, hanem jóval lejjebb kötnek. Hogy mennyin, azt nehéz megmondani, de egy tranzakció "önköltsége" (KELER, BÉT, stb. díjak), 0,02% környékén vannak, erősen emlékezetből, de jelentős eltérés nem lehet. Emiatt a költség könnyedén beeshetett 0,1% alá, vagyis a fenti cikk számításainek ötödére, illetve annál is lejjebb.

Belekalkulálva a nap vélhetően megugró kidbefektetői aktivitását, a hazai brókercégek tippem szerint kb. 250-300 m Ft-os bevételt hozhattak össze tegnap, ami még mindig nagyon magasnak számít hazai viszonylatban. Ha ezt minden nap sikerülne megcsinálni, akkor a teljes magyar forgalom a bizományosi díjakat tekintve elérné azt az összeget, amit a világ egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító hedge fund-ja egyetlen év alatt kifizet az amerikai piacon tranzakciós díjakra.

Sport Tőzsde

A tőzsde sokkal több "termék" kereskedelmére alkalmas, mint gondolnánk. Emlékszünk még a CO2 kereskedésre?

Az egyik legizgalamasabb terület emellett a sport "tőzsdék" fejlődése, amelyek éve óta jelen vannak, és egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a sportfogadások piacáról. A koncepció egyszerű: ahelyett, hogy a fogadók (fájdalmas széles marzs, emiatt alacsony odds-ok mellett) a fogadóirodával kötnék a fogadásokat, a fogadók egy internetes rendszeren keresztül egy piacon, kvázi-tőzsdén, egymással fogadnak. Az oddsok jelentik a kötési, illetve a vételi és eladási árakat. A fogadni kívánt összegek a mennyiséget. A két éllovas cég, ahol lehet a piacon "vevőt" és eladót" keresni fogadási ajánlatunkra, a Betfair és a Betdaq.

Az elsőnél például arra, hogy Lewis Hamilton lesz az F1 idei világbajnoka 1,7-1,71, míg a másodiknál 1,69-1,72 bid-ask mellett lehet fogadni. Alonso a második, de ő már 3-as feletti szorzóval szerepel mindkét helyen. A szép az egészben az, hogy ha valaki bízott az ifjú britben az idény elején, nem kell megvárnia a világbajnokság végét, hanem 3 hónapja "eladott" 3-4-es szorzó környékén, és most alacsony áron zárva pozícióját bezsebeli a nyereséget (ami elvileg még tovább nőhet, ha csökken az odds és nem zárja a pozíciót). A legnagyobb nem "tőzsdei", hanem hagyományos rendszerben lévő fogadóirodánál, a William Hill-nél egyébként csak 1,5-ös szorzó mellett lehet fogadni Hamiltonra, és "eladni" nem lehet, így sokkal rosszabbul jár(na) az ember.

A Betfair és a Betdaq között most nagyon kiélesedett a verseny, ahol már reklámetikai szabályok felrúgását is megengedik maguknak a felek. Íme az egyik aktuális hirdetés:

Érdemes Genesis-t venni?

Sokan kérdezik tőlem, hogy érdemes-e Genesis-t venni? Szerintem mindenképpen! Főleg az 1991-es albumukat, a "We Can't Dance", ahol olyan slágerek voltak mint a "No son of mine", "Jesus he knows me", és persze az "I can't dance", aminek a klippje is egy gyöngyszem. Kár, hogy feloszlottak :( (bár állítólag most újra összeálltak egy albumra...de az mégsem ugyanaz)





(ebben az volt a poén, hogy a kérdések a Novotrade-ből átalakult, mostanában a napelemgyártással kacérkodó Genesis részvényekre vonatkoznak, nem a Phil Collins-féle együttesre. Erre azonban nem lehet egyértelmű választ adni, mert a cég még bele sem kezdett a fejlesztésekbe, a forgalom a mánia napok kivételével alacsony, és nem áll rendelkezésre elegendő információ)

----

+: Olvassátok el az Algoritmikus Kereskedésről írt cikkemet.

Mely területekre érdemes befektetni a következő 3 évben?

Egy újságíró kérte: írjam meg neki, hogy a részvénypiacokon mely ágazatokban várható a legnagyobb árfolyamemelkedés a következő 3 év során. Bár a mi stratégiánk nem a jósolgatásra épül, vannak tippjeim, és szívesen belemegyek egy ilyen játékba. Ezeket írtam neki:

1. Alternatív Energia (szélturbina, napelem, ethanol)
2. Erősen specializált (üzleti vagy biztonsági) szoftverfejlesztők
3. Szolgáltatás szektorból a rekreáció és szórakoztatás (pl. kaszinók, szállodaláncok, média, és étteremláncok)

Szerintetek?

Mit tanulhatunk Gyurcsány Ferenctől?

Akár utáljuk (ők vannak többen), akár kedveljük (ők sokkal kevesebben), akár közömbösek vagyunk, egyértelműen van egy olyan pont, amiben tanulhatunk hazánk aktuális miniszterelnökétől. Igen, a saját befektetéseink kapcsán.

A tavaly szeptemberben nyilvánosságra került beszéd egy érdekes részével keveset foglalkozott a sajtó és a politológusok is:

http://www.fn.hu/cikk/00140000/143566/kormanyfoi_beszed_teljes_szovege.php

A beszédben számos elem mind erkölcsileg, mind etikailag súlyos aggályokat vet fel. Ezzel szakértők százai foglalkoztak, én már sokat nem tudok hozzátenni, ezért nem foglalkozom vele. Sokkal fontosabb azonban, hogy az Öszödi Beszéd azon ritka alkalmak egyike, amikor egy kicsit (nem nagyon) bepillanthattunk a politika boszorkánykonyhájába, és egyik vezető politikusunk valós igéretei mögé, amit a választókkal nem, de a saját tágabb környezetével megosztott. Persze aki odafigyelt, az jól tudta, hogy a teljes politikai elit, és a parlamenti pártok vezetése általában is vagy hazudik, vagy legalábbis elhallgat kampányidőszakban:

http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/2006/04/az-adott-sz-ktelez.html

Gyurcsány Ferenc saját környezetében világosan, már-már brutálisan ismerteti a worst-case scenariot. Hiszen nincs amitől egy politikus vagy párt jobban félne, mint a drasztikus népszerűségvesztés. Márpedig Gyurcsány éppen ezzel kalkulált:

"El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. "

Úgy látszik ez a jóslat beigazolódni látszik. A legfrissebb közvéleménykutatás szerint az MSZP a teljes lakosság körében nagyon régen nem látott mélységbe, 21%-ra esett.

http://hvg.hu/itthon/20070613_fidesz_mszp_szdsz_mdf_orban_median.aspx

No, és mi köze ennek a befektetésekhez?

Ha másban nem is, ebben utánozzuk Gyurcsányt! Határozzuk meg a legrosszabb lehetőséget és reális forgatókönyvként számoljunk ezzel. Osszuk meg azokkal, akikre a döntés következményei hathatnak (pl. család). Ha bekövetkezik a legrosszabb lehetőség, nem fogjuk magunkat jól érezni, de kétségbe sem fogunk esni.

OK, de honnan tudjuk előre, hogy mi a legrosszabb lehetőség?

Vannak olyan befektetések, ahol a legrosszabb forgatókönyv sem jelent igazi veszteséget, pl. állampapír (ha lejáratig tartjuk, vagy ha nagyon rovid távút választunk). Ahol nagyobb a kockázat, ott nézzük meg, hogy mi a legnagyobb ingadozás - drawdown. Ha ez alá esünk, akkor elkezdhetünk aggódni, mert olyan lehetőség jött be a képbe, amire nem számítottunk. Például egy részvény esetén a legrosszabb lehetőség (maximum drawdown) könnyen lehet akár 50% is. Egy jól szétosztott (diverzifikált) részvényportfolió esetén is simán beszélhetünk 30%-ról. De ha megveszünk egy részvényt 120 dolláron, vagy 6000 Ft-on, és 2-3 év után 3 dollárt, vagy éppen 200 Ft-ot ér, akkor még rég tudjuk, hogy ott valami nem stimmel. A drawdown-t lehet javítani, pl. sok hedge fund taktikáját követő abszolút hozamú alapokkal, de ha magas hozamot szeretnénk, akkor 10%-nál lejjebb már nemigen szoríthatjuk, ennél nem lehet "jobb" a legrosszabb forgatókönyv. Ha pedig a legrosszabb számításainknál is rosszabb képet fest a valóság, akkor érdemes lépni és változtatni.

A fenti példa alapján a Fideszesek csak akkor örüljenek igazán, ha az MSZP 20% alá esik, az MSZP-sek pedig éppen ekkor kezdhetnek aggódni (valószínűleg azért van még Gyurcsány a miniszterelnöki pozícióban, mert ez még nem következett be). Én pedig továbbra is kívülről nézem az eseményeket.

Múlt heti pókerversenyről cikk

Itt érhető el a cikk belépés után, ha már regisztráltatok a weboldalon.

Röviden csak annyi, hogy a múlt hét végi pókerverseny egyik érdekes játékát mutatom be, ahol ügyesen pszichológiai nyomás alá helyeztek, emiatt pedig éppen egy olyan hibát követtem el, ami ellen papolok a tőzsdei befektetés-spekuláció kapcsán itt a blog-on is. Tanulságos.

---

Az eheti előadásunkon összegyűlt bevételből őket támogattuk:

SOS Leukémiás Gyermekekért Alapítvány

Aki teheti, akár kisebb összeggel is, támogassa őket, nagy szükségük van rá.

A "hirtelen" a divat

Ma már mindenre lehet gyorsan reagálni a pénzügyi piacokon, úgy látszik ez már divat is lett. Pl. itt a DAX, amelyik meglepően egyenletesen, már-már monoton módon tud emelkedni mostanában, majd technikai szempontból a legváratlanabb pillanatban esik egy jókorát. Az elmúlt egy évben ez a negyedik alkalom, az ábrán az utolsó kettőt karikáztam be.

Pénzexpo tapasztalatok

Kint voltunk a 3 napos Pénzexpo rendezvényen, a tapasztalataink vegyesek, egyik szemünk sír, a másik nevet.

A kiállításra nagyon kevesen jöttek el. Azt sejtettük, hogy a szervezők általt becsült 15-20 000 fő mindenképpen nagy optimizmust jelent, de a becsléseink szerint kevesebb mint 5000 érdeklődő volt csak jelen, amelyből 1500 fő kifejezetten a pókerversenyre jött. A mi előzetes számításaink alapján nekünk megérte kimenni kiállítóként, még ha mi is többet vártunk a rendezvénytől, de az amúgy sem túl sok stand (kevesebb mint 40) többsége valószínűleg csalódott volt. Hasonló a helyzet a látogatókkal, akik sokkal több kiállítóra és érdekességre számítottak, akivel egy kicsit is bővebben elbeszélgettünk a 3 nap alatt, azok közül ezt szinte mindenki jelezte. Nem volt jó látni azt sem, hogy az egyébként érdekes előadásokra alkalmanként 40-50 főnél több nem volt kíváncsi.



Nehéz eldönteni, hogy az alacsony látogatói számnak mi lehet az oka. Egyrészt lehet, hogy a szervezők nem hirdették rendesen az eseményt, nem tudtak kellő publicitást szerezni a kiállításnak. Bár tanultam marketinget, bizonyos részeit a gyakorlatban is alkalmazom, semmiképpen nem nevezném magam ebben szakértőnek, ezért ebben nem szeretnék állást foglalni.

Annyit azonban - mint lehetséges, sőt valószínű okot - kiemelnék, hogy nem ez az első lakosságnak szánt pénzügyi kiállítás, amelyik gyengén szerepelt a látogatók számát tekintve. Ráadásul a szervezők a helyszínen már minden kétséget kizáróan megtettek minden tőlük telhetőt, a lebonyolitás profi volt, számos előadás, sorsolás, esemény szerepelt a programban, ami érdekesebbé tette a kiállítást. Emiatt könnyen lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy a hazai piac, hazai lakosság még mindig nem érett arra, hogy a pénzügyi és befektetési kultúra széles körben is meghonosodjon, és egy ilyen rendezvény szélesebb körben is érdeklődésre tartson számot.



Annak viszont nagyon örültünk, hogy mind a kiállítók, mind a látogatók nagyon pozitívan, profi módon álltak a kiállítás témaköreihez. Sok emberrel beszéltünk, a túlnyomó többség nyitott volt az újdonságokra, értelmes és jó kérdéseket kaptunk, számos fontos kapcsolatot kezdtünk meg. A kiállítók szinte mindegyike tudott valami izgalmasat mutatni (nemcsak szakmai szemmel nézve), és láthatóan magas etikai követelményeknek tud megfelelni, tudják jól, hogy nem az ügyfelek átverése, hanem a win-win szituációk megteremtése az egyetlen jó út.
Sikeres volt az akciónk is, amellyel egy teljes előadás sorozatot lehetett nyerni, a sorosoláson Bárdi Zoltán nevét húztuk ki, őt természetesen külön is értesítjük.
...és persze remekül volt megszervezve a pókerverseny is. Én sajnos a selejtezőben a saját asztalomnél csak 4. lettem, így kiestem, de a döntőt még kívülről nézni is nagyon izgalmas volt.

Jó hír, jó cikk

Visszatértem a pihenésről, és persze elborítanak a teendők, de bozótvágó késsel átvágom magam rajtuk.

Tegnap tartottam egy előadást, de tulajdonképpen hónapok óta érzem a tendenciát, hogy a résztvevők, tágabb értelemben véve a tőzsdei befektetések iránt érdeklődők részéről változás van a tudást és hozzáállást tekintve. Egyre több a többletinformációt igénylő hang, ami nem az átadott tudásnak, hanem véleményem szerint belső indíttatásnak köszönhető. Ez egy nagyon pozitív folyamat, még ha egyelőre a lakosságon belül csak egy szűk körről van szó. Egyre markánsabban megjelenik az, ami az egyik legfontosabb a befektetési döntések meghozatalaban: az információ körültekintő beszerzése saját motivációból, nem pedig azért mert egy reklám/ügynök/ismerős arra noszogatott valakit. Örülök ha ebben a folyamatban résztvehetek.

---

Ismét egy kötelező olvasmány, ezúttal is a HVG-ből (pedig nem vagyok újság ügynök). Mivel csak kedden olvastam, ezért még a múlt heti (26.-i dátumozású) szám 115. oldalán a biztosításközvetítőkről. Nem szeretnék általánosítani, a biztosítási ügynökök és ügynök cégek között vannak etikailag és szakmailag is elfogadható módon működőek (nem is olyan kevesen, mint sokan gondolják), de nagyon sokakra igaz, ami a cikkben szerepel: mindent a magas jutalék reményében.

---

Aki szeretne valamennyi tanfolyamunkra díjmentesen eljönni júniusban, azt várjuk a Pénzexpon június 1. és 3. között (péntek-vasárnap), ahol kisorsolunk egy "bérletet" :)

Humor

Általában ott van jelen a humor, ahol a legnagyobb stressz éri az embereket, és kell valami kapaszkodó, ami néha lehetőséget nyújt egy kis szellemi kikapcsolódásra. Nem meglepő, hogy ez a befektetések vagy az azt kisérő sajtó területén gyakran előfordul. A Portfolió szerkesztői most éltek ezzel az eszközzel, érdemes megnézni a csatolt screenshot-on a bekarikázott címben és a kísérő kép között meglévő nem is olyan halvány, de kétségtelenül vicces utalást.

Ezzel a poénnal kívánok mindenkinek jó hétvégét és kellemes jövő hetet! A legközelebbi bejegyzés a május 28.-i héten lesz, addig az Adria vizén, egy vitorláson pihenem ki magam. Erre mondják technikai elemző kollégáim, hogy "Jó Szelet!" ? :)

(A BWM hírlevél olvasói addig sem maradnak friss tartalom nélkül.)

Hallgassunk a gurura?

Főként nyugaton divat, de itthon is kezd elterjedni, hogy valamelyik ismert tőzsdeguru nyilatkozata, vagy részvényvásárlása alapján hoznak sokan befektetési döntéseket. Ma két olyan hír is napvilágot látott, ami az ilyen divathullám meglovaglóinak találtak ki. Az egyik szerint "Soros György megduplázta Microsoft-ban való részesedésének mértékét". Jól hangzik, nem?

A pontos számokban elmélyedve azonban láthatjuk, hogy a teljes részesedés mintegy 30 millió dollárt ér. Ez alig több mint 1%-a Soros aktívan kezelt portfoliójának, és kevesebb mint 0,4%-a teljes vagyonának. Ez sem sok, pláne akkor nem, ha belegondolunk, hogy a Microsoft teljes tőzsdei kapitalizációja több száz milliárd dollár.

A másik hír szerint az egyike a hard-core fundamentális alapon döntést hozó hedge fund kezelőknek komoly mennyiséget vásárolt a Citigroup részvényeiből. A guru neve Edwart S. Lampert és sokan őt tartják Warren Buffett eszmei utódjának. Cége 800 millió dollár értékben birtokolja a világ legnagyobb pénzügyi csoportjának részvényeit, és ezzel 0,3%-ot hasít ki a társaság értékéből.

Mindkét esetben látványos szalagcím, egy valójában kevés jelentőséget hordozó hírt tartalmazott. Egyik vásárlás sem rengette meg az adott részvény piacát, hatásuk még a második esetben sem tart ki vélhetően pár napnál, de akár csak pár óránál tovább. Főként Soros példájának esetében azt sem mondhatjuk, hogy vagyonának jelentős részét fektette az adott cég papírjaiba, annyira bízik bennük. Ezek alapján nem tudunk megfontolt döntést hozni, sem a Microsoft, sem a Citigroup esetében. Sőt.

Még ha a guru, akit feltétel nélkül követünk jó befektető/spekuláns is, akkor sem biztos, hogy helyesen cselekszünk. Lehet, hogy imádott gurunknak más befektetési időhorizontja van mint nekünk, lehet hogy általunk nem ismert indokok miatt más kockázatot tud vállalni. Ha már mindenképpen másolni akarunk, akkor ne konkrét ügyleteket, hanem befektetési stratégiákat lessünk el tőlük.

---
Ebben a postban ígértem, hogy belinkelem egyik érdekes utamról készült beszámolót. Íme.

Gyengül a Technológia - Deja Vu

Egy 7 hónapja nem látott folyamat indult meg az amerikai részvénypiacon. Az alábbi grafikonon az S&P 500 és a Nasdaq Composite egymáshoz való relatív teljesítményét láthatjuk. Ha felfelé megy a vonal, akkor az utóbbi, ha lefelé, akkor az előbbi teljesít jobban. Mivel a Nasdaq jelentős részben a technológiai szektor cégeit tömöríti (persze a hangsúly kezd eltolódni évek óta, de ez még mindig elmodható:) ezért a Nasdaq relatív gyengesége a technológiai cégek alulteljesítését is jelzi. Ez jól látható volt tavaly április végétől júliusig, amikor a nagy esést - amely aztán átmenetinek bizonyult - hetekkel korábban jelezte ez az indikátor. Deja Vu. Most ugyanis egy fontos támasz alá esett be a mutató, vagyis tavaly október óta nem állt ilyen rosszul a Nasdaq az S&P 500-hoz képest.

Az persze bosszantó, hogy mostanában valahogy lassabban érnek meg a folyamatok a tengerentúlon. A piac már április közepén ritkán látott mértékben túlvett volt, ezt nagyjából kioldalazta, vagyis a túlvett állapot nagyjából már meg is szűnt, mégis csak most jelentek meg az első hosszabb fekete gyertyák - eső napok, de még ezek sem biztos hogy trendfordulót jeleznek. Sok türelem kell a mostani szituációhoz. (...SÓHAJ...)

---

Ma délután 17 órakor lesz előadásom a Budapesti Értéktőzsde új épületében (Andrássy út 93.), a BÉT díjmentes sorozata keretében. Akit érdekel, hívja az Infoközpontot.

Wall Street - a folytatás!

Nekem ez az év filmes híre!

Eheti kötelező

Eheti Kötelező Olvasmányunk a HVG 91. oldalán található a hazai biztosítási piaccal kapcsolatban. A cikk egy része nem a befektetési vagy azoknak megfeleltethető termékekről szól, de mindenképpen érdekes azoknak akik már kötöttek életbiztosítást, vagy mostanában keresték meg őket ajánlatokkal. Van, amikor érdemes kötni, de kizárólag befektetés jelleggel csak akkor ha minimum 10 évig (adókedvezmény miatt) ninc szükség a tőkére ÉS a felszámolt díjak ezt nem ellensúlyozzák túlzott mértékben. Szóval csak óvatosan.

A leggazdagabb magyar még gazdagabb lesz?

Ma a munkát nem pihenéssel ünneplem, hanem...munkával. Egyrészt az amerikai piac nyitva van (lesz pár órán belül), másrészt készülök a jövő heti Debrecenben tartott tanfolyamokra (+ még egy hétvégi útra, amelynek semmi köze a blog témájához, de van annyire érdekes hogy beszámoljak róla jövő héten). Debrecen kapcsán: ma, azaz május 1.-én, éjfélkor van a határidő a csütörtöki és pénteki előadásokra a jelentkezési határidő. Leírás itt, Jelentkezés itt.

----

Az Interactive Brokers kibocsátás, amiről volt szó:

Ki a leggazdagabb magyar?

Zöld Újság

...új fejleményeket hozott. Nagyon úgy néz ki, hogy megemelik a kibocsátási árfolyamra előzetesen megadott 23-27 dolláros sávot 27-31 dollárra, és a kibocsátási mennyiséget közel 35 millió darabra. A korábbi cikkben közölt számítás alapján az új részvényárral számolva Péterffy úr vagyona csak az Interactive Brokers csoportban meg fogja haladni a 10 milliárd dolláros álomhatárt. A sajtóközlemény.

A Portfolió is megjelentetett egy cikket, az elején az én számításomra hagyatkoznak, majd egy tőlük megszokott, magas színvonalú, mégsem túlburjánzó fundamentális értékelést tesznek közzé. Érdemes elolvasni.

Sokan kérdezik, hogy érdemes-e beszállni az Interactive Brokers most kibocsátott részvényeibe. Továbbra sem foglalok állást a kérdésben, etikai és egyéb okokból én nem fogok vásárolni, a fontosabb tényezőket a fenti cikkben kifejtettem. Általános kérdésekre (tehát a "Vegyek-e?" kivételével szinte mindenre) szívesen válaszolok.

Játékos?

Kaptam egy érdekes levelet arról, hogy mi a teendő, ha valaki a tőzsdével való kezdeti ismerkedés után szeretné jobban beleásni magát a "tőzsdézésbe".

"Egyik kedden jelen voltam a bevezető előadáson. Sokmindent tudtam már a befektetésekről, rendszeresen foglalkozom az eseményekkel, lehetőségekkel, tanulom a fogalmakat, folyamatokat, rendelkezem pénzügyi tervvel -tehát amolyan önképző módon haladok lassan az úton. Kezdetben befektetési alapokat választottam, "próbáltam" bizonyos szempontok alapján.

Azonban nem szeretném játékosként leélni az életemet (utalva Kostolany befektető/spekuláns/játékos megkülönböztetéseire), annál jóval többre vágyom. Egy laikus kérdésem van: mikor kezdjek tőzsdézni? A tudásom kevés, de bővül. Mikor érezhetem úgy, hogy besétálhatok egy brókercéghez a pénzemmel? Gondolom nincs olyan, hogy jövő kedden már fogok annyit tudni, hogy spekuláljak. Gondolom azt is, hogy a tapasztalat viszi előre az embert, bármennyire felkészült is. Egy bróker biztosan összeállítana egy számomra megfelelő portfóliót, de rettenetesen kiváncsi természetű vagyok, ezért kifaggatnám mindennek a miértjéről. Vagy netán egy jövőbeni spekuláns játékosból lesz?"

A legendás tőzsdeguru a játékosok alatt azokat értette, akik komoly háttértudás nélkül, szinte laikusként rohannak a piacra, és rendszerint komoly veszteségeket hoznak össze.

Az első kérdés az: Kell-e valóban tőzsdére menni? Elégedetlenséget okoz, ha befektetési alapokban vagy vagyonkezelőkkel intézzük befektetéseinket?

A válasz csak abban az esetben lehet IGEN, ha:

- Kedvet érzünk ahhoz, hogy ezzel töltsük el időnk egy részét
- Van is időnk legkevesebb heti 1 órát erre fordítani, de szerencsésebb minimum napi félórát.
- Már rendelkezünk elméleti tudással, ismerjük a fontosabb fogalmakat, és van számottevő tudásunk elemzési oldalon is.
- Van szélessávú net kapcsolatunk, felhasználói szintű ismeretünk böngészők, operációs rendszerek terén.
- Legkevesebb 500 000 Ft összeggel rendelkezünk, ami nem máshoz kell (megélhetés, lakás vagy autó hitel, vésztartalék, stb.)
- Kitartóak vagyunk.

De hangsúlyozom: semmi gond nincs azzal, ha valaki nem tőzsdézik aktívan. Akkor is kiveheti részét a részvénypiac teljesítményéből, akkor is elérhet magas hozamot. Például abszolút hozamú alapokkal. A játékos tudásszintjével is meg lehet gazdagodni, csak másban bízva.

Ha mégis belevágunk:

Legyünk fokozatosak. Ha a fenti feltételeknek megfelelünk, első lépésként megnyithatunk egy számlát egy online felületet is adó, és alacsony költségeket felszámító brókercégnél, vagyonunk egy kis részével.

Ha van rá lehetőség, akkor osszuk meg pénzünket (diverzifikáljunk) legalább 3-4, de akár 10 különböző részvény között. Határozzunk meg pontos befektetési stratégiát (mi alapján, mikor, milyen időtávra döntünk, és negatív forgatókönyv esetén mikor szállunk ki).

Csak akkor növeljük a tőzsdén forgatott tőkét, ha már néhány veszteséges ügyleten is túl vagyunk, és tudjuk miként reagálunk.

Még ha nagyon sikeresek is vagyunk, eleinte maradjunk óvatosak. Kockáztassunk keveset, és csak szép lassan emeljük a téteket.

Ha mindez túl soknak hangzik semmi gond. Rengeteg hely van a neten, ahol lehet gyakorolni a tőzsdei befektetéseket, például a Tőzsdeligán:

www.tozsdeliga.hu

(Ismeretlen oknál fogva nem működnek a linkek, bocs)
---

Már csak 4 napig lehet jelentkezni a Debrecenben tartott előadásainkra (Május 3.-4.). Részletek:

http://www.bwm.hu/index.php?page=200

---

Időtényező: friss cikk arról, hogy ha gyengén alakul egy befektetésünk értéke, akkor mi a teendő, meddig kell kitartani. A Bridge Wealth Management honlapján belépés után lehet olvasni a cikket. Ha még nem regisztráltál, itt díjmentesen megteheted.

www.bwm.hu

Zöld újság

Akit érdekel, a Leggazdagabb Magyar témaköre, az vegye meg a mai Világgazdaságot, ahol a cikkem rövidített, átláthatóbb, szerkesztett változata olvasható, plusz van egy fénykép Péterffy úrról is.

Update: Az Index-en is kint van, egy még rövidebb változat.

Összehoztad minden idők legnagyobb buktáját? Annyi baj legyen!

Tudtátok, hogy John Meriwether, aki összehozta a Long Term Capital Management nevű hedge fund-ot, amelyik világrekordot döntött 4,6 miliárd dolláros veszteségével (mindössze 4 hónap alatt), újra hedge fund-ot vezet? Nem is akármekkorát: 7 éve 250 millió dollárral kezdtek és ma 2,5 milliárd dollár felett vannak a kezelt vagyont tekintve.

Az eset értelmezhető úgy is, hogy vannak befektetők akik semmiből sem tanulnak.

De értelmezhető úgy is, hogy vannak hedge fund manager-ek, akik sosem adják fel.

Melyik magyar pénzügyi cég egyik vezetője nem tiszteli a szabályokat?

Az alábbi képet (bocs a minőségért, videóból átmásolva, valamiért ilyen lett) ma reggel 9:46-kor lőttem a Margit krt.-n. Az egyik hazai pénzügyi cég egyik vezetője Bentley-jével elállta az utat a keresztirányú forgalom elől a pirosban, noha azt a KRESZ tiltja, ráadásul szinte teljesen feleslegesen tette ezt. Talán azt gondolta: "Nem érdekelnek a többiek, én akkor is előrébb megyek 5 métert"? Gyanítsuk, hogy a cégkultúra is hasonló módon működhet...?

Hogy kiről és főképpen melyik cégről van szó, azt nem árulom el, aki tudja, nyugodtan comment-elje be.

---

Update: Kaptam egy email-t, hogy ne legyek igazságtalan, lehet hogy csak véletlenül "csúszott be a kereszteződésbe". Nos, én láttam, hogy akkor gurult előre, amikor már állt a sor, de ettől függetlenül lehet szó figyelmetlenségről, csak nem valószínű. A email-ező azt is kifogásolta, hogy egy ennyire kis szabálysértést nem kellene ennyire felnagyítani. Ebben van igazság, azért finomítottam a fenti szöveget.

Több email-t is kaptam viszont arról, hogy áruljam el, ki az, nem mondják el senkinek. Ugyan nálam van rendszámos verzió is, de személyiségi okok miatt nem fogom azt közzétenni, és nem is fogom elárulni kiről van szó. Aki úgy gondolja, hogy tudja, kommenteljen.

Overnight – magyar film a tőzsdéről

Az Overnight minden szempontból meglepő film. Amikor pár éve hallottam a Moszkva Tér c. kiváló alkotás rendezőjétől, Török Ferenctől egy interjúban, hogy a tőzsdéről szeretne filmet forgatni, azóta vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz az első magyar tőzsdés mozi. Úgy hallottam, hogy a nyilvános premier csak szeptemberben lesz, de a Titanic Filmfesztiválon most bemutatták két alkalommal – le is csaptam a lehetőségre. Rengeteg – bevallom főként negatív – előítélettel viseltettem a film iránt, ezek közül azonban kevés vált be.

A „bróker” mint olyan – kihalóban lévő dinoszaurusz. Minden igaz rá, ami a 65 millió éve élt óriáshüllőkre: sokszor túl nagy, túl sok jelentőséget tulajdonítanak neki, nem életképes, mégis okos, nem fog eltűnni, csak átalakul: lesz belőle vagyonkezelő, tanácsadó, elemző, akvizíciós csoport, corporate finance-es, kockázati tőkés, a gyengébbje pedig ingatlanközvetítésbe fog majd, helyüket pedig átveszik a számítógépek. Szinte biztos voltam benne, hogy a film a sablonok és klisék tengerében fürödve a minimum a 10 évvel ezelőtti hőskor világát (erre a film producere egyébként utalt is) fogja realistának gondolt, de valójában béna mese formájában bemutatni, és a könyörtelen brókervilág és a fellegekben járó filmesek képtelenek lesznek harmóniát alkotni, helyette egy össze nem álló, főzhetetlen masszát fogunk kapni. Nos, nem így lett, de a stáb egy egészen furcsa csellel érte el, hogy az alkotás ne essen bele ebbe a hibába.

SPOILER WARNING (aki szeretné megnézni a filmet, és nem szeretné tudni előre hogy mi fog történni, az ne olvassa tovább a bejegyzésemet)

A cím zseniális. Egyszerre jelez a szakmához értőknek, utal ötletesen a történetre, és még jól is hangzik. A sztori egy bróker körül zajlik, akinek gyakorlatilag (kicsit több mint) 24 óráját mutatja be. A Bodó Viktor által alakított Vas Péter egy szakmailag nem teljesen tisztázott csalást hoz össze egy német ügyfele pénzével. Neki 25%-os hozamot ígért (az nem derül ki milyen időtávra – valószínűleg jobb is), de aktuálisan csak 10%-nál tart. Délelőtt azonban jelentkezik az ügyfél, hogy azonnal kivenné a pénzét. Kétségbeesésében Indiában hasonló munkát végző régi barátját hívja fel, hátha ő tud valami jó befektetési lehetőséget neki, amellyel egyetlen éjszaka alatt kipótolhatja a kérdéses összeget.

Azt gondolhatnánk, hogy emiatt a film gyors, pörgős, hirtelen vágásokkal, pattogós zenével és dinamikus operatőri munkával festi le a történetet. Hatalmas tévedés, éppen az ellenkezője igaz. A film ritmusa inkább hasonlít egy lassan hömpölygő – néhol kissé zavaros – folyóhoz, mint egy vadul örvénylő és gyorsan lefolyó vízesés rendszerhez. A mintegy 90 perc alatt egyetlenegy alkalommal sem kapunk gyomorgörcsöt, nem markolásszuk a karfát, nem dőlünk a lábunkat rázva előre, és nem is nézünk meglepődve, mint Rozália a filmszínházban. Helyette nyugodtan üldögélünk, és tagjainkat lezseren kinyújtózva kényelmesen bambuljuk ahogy Bodó Viktor helyrehozza teljes életét, amíg a Föld szép lassan és méltóságteljesen megfordul a tengelye körül. A legjobb szó a film tempójára, a színvilágra, a karakterek jellemére talán a melankolikus lenne. „Csak semmi izgalom” mondhatnánk, de nem azért mert nyugodtak vagyunk, inkább csak lassúak és beletörődőek.

A forgatókönyv humora nagyszerűen egybevág ezzel. Semmi látványos hahota, helyette az amerikai típusú gyorsan csattanó sziporka találkozik némi magyar pesszimizmussal és csipkelődéssel. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, ez remekül működik. Kiváló példa erre, ahogy Török Ferenc és az ügyes színészek (hmmm…Mucsi Zoltánnak tényleg minden magyar filmben van szerepe?) látványosan alázzák a budapesti taxisokat (nem alaptalanul, ráadásul tőzsdés berkekben amúgy sem szeretik a taxisokat, hadd ne idézzem a híressé vált mondást), akik felvonultatják a teljes arzenált: a reggeli dugóban anyázzák a motorosokat, éjjel nyavalyognak hogy dolgozniuk kell („Nem értem miért nem alszanak ilyenkor az emberek”), és még a legismertebb utcákhoz is menet közben bénázva a térképeket nézegetik. De szintén ügyesen van elhelyezve a kő-papír-olló világbajnokság poénsorozata is.

Szakmai szemmel nézve súlyos hibákat azért találunk a filmben. Már néhány kifejezés is furcsa: „OlajRA shortolok”, „nem zártam EL a pozíciót”. Vannak nyilvánvaló hülyeségek: „Egy búzaszem 12 000 alkalommal cserél gazdát amíg kenyér lesz belőle”, „Megyek az árutőzsdére”. Külön említést érdemel a film elején az egyik bróker háza elé kiöntött búza esete, ami a valóságban soha nem fordulhatna így elő.

Maga az a megoldás sem valósághű, ahogy Vas Péter Indiában dolgozó barátja kihúzza cimboráját bajból. Kollégája egyik ügyfele ugyanis szállodai takarítócéget vezet, amelynek egyik alkalmazottja egy ottfelejtett zakóban talál egy meghívót egy éjjeli partira, ahol teljes véletlenségből megtudnak egy olyan bennfentes információt, amivel a másnapi nyitás során 20%-ot nyernek, majd néhány óra alatt vissza is utalják a pénzt. Életszerű…roppant életszerű. :) Ha túllépnénk azon, hogy ez körülbelül négyszer akkora büntetést magával hozó kategória, mint ami az eredeti kiindulópont volt, és kizárt, hogy így lehessen bennfentes információt szerezni, és ily módon kihasználni, akkor is ott van az alábbi probléma: gondolhatja bárki is, hogy ez 10+ m EUR esetén senkinek sem tűnik fel? Sem az indiai brókercégnél és tőzsdénél, sem bármelyik Felügyeletnél, sem a hazai brókercégnél? Ugyan…persze a sztoriért mindent…Aztán ott van a most már pár hete nem BÉT-hez tartozó Vörösmarty téri épület. Aki járt ott, az tudja, hogy általában masszívan kitölti a csend, ehhez képest a filmben az árutőzsdei kereskedés zaja tölti be, még azt a lépcsőházat is, ahol akárhányszor jártam soha nem jött velem szemben senki.

Szép képekkel operál az operatőr, aki szemmel láthatóan ;) komoly súlyt kapott a filmben. A színek látványosan teszik fakóvá az elvileg izgalmas, mozgalmas világot, és tolerancia nélkül törekednek arra, hogy még véletlenül se pörögjön fel a pulzusunk 60 fölé. Török Ferenc nem akart belezuhanni a képi és zenei sablonokba, ezért élesen és meglepő módon visszaszorította ezeket és minden várakozást (feltehetően) tudatosan szabotált. Bár vannak súlyos szakmai tévedések, de a rendező remekül érezte, hogy ha ezekre nem épít túlságosan, nem is lesznek nagyon zavaróak. Valószínűleg szándékosan hagyta benne őket: a nagyközönségnek szeretne kedvezni.

(Egyébként a világ eddigi valamennyi tőzsdével foglalkozó filmje hemzsegett a szakmai hülyeségektől és az életszerűtlen helyzetek tömegétől – kivéve a nem tökéletes, de ahhoz nagyon-nagyon közel álló Wall Street – itthon Tőzsdecápák - név alatt futó filmet.)

Súlyos hiányosság a történetben, hogy a Közép-Európa teljes mobilhálózatát megbénítani képes akció semmilyen módon nem passzol bele a filmbe, azt gyanítom hogy eleinte a forgatókönyvben is nagyobb szerepet játszott, majd kivágták (például azt, hogy főhősünk nem tud telefonálni indiai haverjának, éppen amikor a legnagyobb szükség lenne rá…ki tudja). Az árutőzsdei brókert alakító Nagy Ervin karaktere is a vártnál kevésbé hangsúlyos. (pedig tőle és Töröktől elvárnánk egy olyan zseniális jelenetet, mint amilyen a besült pornóforgatásé a Szezon című filmben).

A leglátványosabb alakítás minden kétséget kizáróan Eszenyi Enikőé, aki az iroda back-office-át alakítja egy személyben (!!!), és enyhén szólva is igyekszik felhasználni nőiességét a munkahelyén folyó kis hatalmi játszmákban.

Egyébként nagy jóindulattal is kétségbeejtő, hogy a forgatás alatt készült egyik beszélgetésben mind Török Ferenc, mind Eszenyi Enikő ezt a figurát következetesen „bróker” illetve „brókernő” meghatározással emlegetik, noha a filmben egyértelműen kiderül, hogy köze nincs ehhez a szerepkörhöz. A jobbik lehetőség az, hogy egyszerűsítettek az újságíró (és az olvasók) kedvéért. A rosszabbik viszont az, hogy halvány lila gőze nincs egyiküknek sem, hogy miről csinálnak filmet. Az azért inkább az első verziót erősíti, hogy a film egyik producere tájékozottabban nyilatkozik: „Ma már ennél sokkal szabályozottabb keretek között folynak a tranzakciók; az a trükk, az a bűncselekmény határát súroló húzás, ami ennek a történetnek a fővonalát adja, napjainkban már nem nagyon fordulhatna elő.”

http://www.origo.hu/filmklub/20060728brokerek.html?pIdx=1

De a többiek játékára és munkájára sem lehet komoly panasz, a film minden izében profi, a stáb érett alkotást tett le az asztalra. Sokat mégse várjunk tőle: egy esős vasárnap délutánra jó lesz, kicsit elbódít, kicsit megmosolyogtat, kicsit kikapcsol.

A film vélhetően csak szeptembertől adják a mozik és nem fog átütő sikert aratni sem a pénztáraknál, sem a kritikusok körében, ám nem is fog látványos csalódást generálni. De Török Ferenc nem is spekulatív pozíciót nyitott, hogy nagyot kaszáljon…hanem lefedezte magát, ráadásul eredeti módon tette ezt (mondjuk egy egzotikus opcióval), ezért a legjobb filmje marad a Moszkva Tér, de az Overnight-tal sem fog veszíteni, mert kellemes, nézhető, profi munka, ugyanakkor nem is fog maradandó nyomot hagyni a lelkünkben.

Tőzsdéről készült filmekben pedig marad a Wall Street mint minden idők legjobbja, idestova már 20 éve. Senki meg sem közelítheti.

Ki a leggazdagabb magyar? – Meg fogsz lepődni!

A válasz ITT.

Kamatcsökkentés - kihasználjuk?

A Napi Gazdaság az Indexen is olvasható cikket hozott le arról, hogy nemsokára csökkeni fognak hazánkban a kamatok és ezt nagyon szépen ki lehet használni, az ún. FRA (Forward Rate Agreement révén).

A felvetés mindenképpen érdekes, hiszen a többség még életében nem hallott erről az ügylet típusról. Ugyanakkor hiányolom a cikkből a mértéktartást, óvatosságot, amit ilyen kockázatos eszköz leírásánál elvárna az ember. Pár példa:

"Pedig a Forward Rate Agreement (FRA) lehetővé tenné, hogy kétmillió forinttal két és felet keressünk, akár 1 százalékponti kamatcsökkenés esetén."

Igen, maximális tőkeáttétel esetén, ami ellenkező irányú mozgásnál ugyanekkora veszteséget okozhat.

"Annak ellenére azonban, hogy a befektetők nagy részének nincs kétsége ezen esemény bekövetkeztével kapcsolatban, kevesen használják ki az információ adta lehetőségeket üzletkötésre."

1. Nem biztos, hogy jól gondolják. Például pár hónapja is sokan spekuláltak arra, hogy ma jóval alacsonyabb lesz a hozamszint, mégsem így történt.
2. Akár jól gondolják, akár nem, elképzelhető hogy a várakozások már beépültek az árakba. Erről a hatásról a cikkben egy szó sem esik.

"Az elérhető hozamok tehát meglepően magasak, míg a kockázatok nem túl jelentősek, hiszen szignifikáns kamatemelésre idén nem számít senki."

Ha szó is esik a kockázatokról, az úgy van becsomagolva, hogy még inkább kedvet csinál.

"Bár ezek a tények valamilyen szinten már megjelennek a jelenlegi kötvényárfolyamokban, egy esetleges kamatvágás mindenképpen további hozamesést eredményezne."

Nem mindenképpen. Minden attól függ, hogy utána mit vár a piac.

Óvatosan tehát a vakmerő hozamcsökkenési spekulációval. Emellett felhívom a figyelmet arra, hogy elméleti szinten más eszközök is rendelkezésre állnak a hasonló spekulációra. Ezek közé tartozik a hosszabb távú állampapír vásárlása, ehhez hasonló portfoliót tartó befalap vásárlása, a BÉT-en a határidős kamatalapú kontraktusokkal való kereskedés (bár ez nagyon illikvid), opciók.

Soha ne higgyünk el mindent egy elemzésnek!

Alapszabály: kételkedjünk! Ez főleg a részvényelemzések területén igaz, ahol még a legprofibb elemzők is nagy hibákat vétenek, sokszor sötétben tapogatóznak, sőt néha szándékosan tévesztenek meg.

Nagyon szeretem a Webisztán blog-ot, ahol a web 2.0 témaköréből ollóznak be és kommentálnak érdekes híreket, erősen szubjektív módon, viszont szinte minden alkalommal izgalmasan. Mostani, "Megint elbaszta a Yahoo" bejegyzésükkel viszont nagy hibát követtek el. Írásukban egy elemzésre hivatkoznak a Neddham & Company LLC-től, de semmilyen más forrást nem idéznek, viszont tényként közlik, hogy a Yahoo hibát követett el, amikor nem vette meg "olcsón" a Facebook nevű social networking oldalt. A valóságban azonban még az elemzésen belül sincs kiemelve, hogy a Facebook mennyit érhet, de akkor még nem is beszéltünk arról, hogy amit az elemzés sugall, simán lehet tévedés, lásd fent. Tény, hogy a Facebook látogatottsága tavaly óta is erősen nőtt, de nem tudni, hogy mennyivel növelte ez az értékét, és csak tippelhetünk, hogy most mennyit érhet.

Az elemzések nem arra valók, hogy megmondják a nagy igazságot. Ha annyiszor ezer Ft-om lenne ahány téves elemzést olvastam (beleértve az enyémeket is), akkor lenne egy házam Portofino-ban. Az elemzések arra valók, hogy növeljék a látókörünket, nem arra hogy csökkentsék (mint ebben az esetben történt a Webisztánnál).

Úgy érzem, hogy divat a Google-t magasztalni, és a Yahoo-t lehúzni. Szinte mindenhonnan ezt hallom. Nyilván nem véletlenül van így, de azért minden alap nélkül ne álljunk be a sorba.

Debrecenbe kéne menni...

Sokan kérdezték és sokan kérték tőlünk, hogy ne csak Budapesten tartsunk előadásokat, nem csak a fővárosban vannak érdeklődők. Régóta tervezgetjük, és most meglépjük:

Debrecenben leszünk Május 3.-án és 4.-én Rácz Balázs kollégámmal. Előadásokat fogunk tartani általában a befektetési lehetőségekről, illetve technikai elemzésekről, és ügyfelekkel fogunk találkozni. Elsőként a blog hűséges olvasóinak szólok, az információ csak a hét második felében lesz nyilvános.

Várunk mindenkit Debrecenből és a környékéről, aki

Szeretne többet megtudni a befektetések világáról – kockázatmentesen (előadásainkra 100% pénz visszafizetési garancia jár)
Szeretné meglévő tudását továbbfejleszteni
Szívesen találkozna velünk egy beszélgetésre a pénzügyi piacokról
Befektetéselemzést oktató intézményben szeretne továbbtanulni
Tőzsdei területen helyezkedne el
Szívesen lenne ügyfelünk, de még kérdései vannak
Sok ismerőse van, akiknek értékesíteni tudná szolgáltatásainkat

Mi a teendőd, ha érdekel az esemény? Írd fel a naptáradba:

Május 3.-4. Hotel Lycium, Hunyadi u. 1.-3.
Ha még nem tetted meg, iratkozz fel hírlevelünkre
A hírlevélben pár napon belül jelezzük a részleteket, onnantól fogva lehet jelentkezni.

Emellett köszönettel veszem a tippeket, hogy melyik a legjobb étterem Debrecen belvárosában. ;)