Csak a kiszállás és a kockázatkezelés a lényeg? - Tévhit a trendkövetésről.

Sokat hallani mostanában arról, hogy a tőzsdei spekuláció során nem az entry, vagyis a pozícióba történő belépés, hanem az exit, azaz az abból való kiszállás a fontos. Ez alapján a money management a kereskedés abszolút kulcspontja, és a nyereség okozója. Amíg rendszeresen tartottunk előadásokat, mi magunk is tanítottuk a trendkövetésnél klasszikus módon alkalmazott kockázatkezelési módszert. Ám nem mindegy, hogy ennek jelentőségéről milyen következtetéseket von le az ember.

A trendkövetés, különösen annak automatizálása, és persze a kockázatkezelési metódus Bill Dunn, Ed Seykota által évtizedek óta kitaposott út. Sokaknak tehát újak lehetnek ezek az információk, valójában jó ideje nem azok, és időtállóságukról sokan megbizonyosodhattak. Az idők során azonban sokan tévesen értelmezték a trendkövetés kockázatkezelésének célját. A rizikó kontrollálása a tolerálható veszteségek meghaladásának elkerülésére szolgál (ez sem sikerül sokaknak, nekem sem sikerült mindig), és a kockázat növelése hozhat magasabb nyereséget jó eséllyel, de a nyereséget nem ez által képezi egyetlen stratégia, egyetlen rendszer sem. Jó belépés nélkül nem létezhet nyereséges stratégia, hiszen ezt a döntést kell előbb meghozni, hogy a már meglévő nyereségeket később realizálni tudjuk. A kockázat kezelése alapvető okokból erre nem képes. Ha így lenne, akkor véletlen árfolyamok mellett is lehetne nyereséget elérni, de természetesen ez lehetetlen. Semmi logika nincs abban, hogy a belépés és a kilépés eltérő módon történjen, hiszen az árfolyamok nem a saját pozíciónktól függnek. Akkor kell ki és belépni, ha a valószínűségek ezt indokolják.

Szigorúan elméleti, de kvantitatív alapon, kizárólag a kereskedés saját adatait alapul vevő vizsgálat alapján a nyereségességnek három alapvető kritériuma van. Egy tőzsdei spekuláns vagy akár portfolió menedzser számos ügyletet köt. A kérdés az, hogy az ügyletek hányad részét zárja nyereséggel, a profitot hozó és a veszteséget okozó ügyletek mértéke miként aránylik egymáshoz, továbbá az, hogy maguk az ügyletek milyen hosszú ideig tartanak. A nyereséges ügyletek aránya a winning percentage, vagy rövidítsük itt winning%-nak (a többség a lazább nyelvezetű “találati arány” alatt is ezt érti). A profit/veszteség arány átlagos ügyleteket alapul véve a payoff ratio (itt: payoff), míg az ügyletek átlagos időtartam az average hold time (itt: AHT). A spekuláns dolga a profit maximalizálása hosszú távon, számára még elfogadható szintű kockázat mellett. A kockázat növelése általában növeli a potenciális nyereséget, de elméleti keretünk szempontjából egyelőre ennek nem itt van jelentősége. A nyereség növelése (és tulajdonképpen elérése is) történhet magas winning%, payoff vagy aht által, és természetesen ezek megfeleő kombinációjával. A gyakorlatban ritka, hogy mindhárom magas legyen, ezért a nyereségességet eltérő stratégiák más-más aspektusokra koncentrálnak. A tapasztalatok alapján - erőteljes egyszerűsítéssel - a piaci átlaghozamokat meghaladó stratégiákat három fő csoportra lehet osztani.

Az első fundamentális elemzésre alapuló módszer a részvénypiacon a későbbi várható érték alatti vállalatokat (legyen szó érték vagy növekedésorientált megközelítésről). vásárol és hosszú ideig tartja őket, amíg azok a valódi értékük közelébe kerülnek. A nagyobb befektetők esetenként aktívan be is avatkoznak a társaság menedzsmentjébe, a jobb eredmény érdekében. Ennek a stratégia csoportnak a leghíresebb arca Warren Buffett, de sokak mellett Peter Lynch vagy Edward Lampert neve is felmerülhet. Esetükben az AHT több ezer nap szokott lenni, de mind a winning%, mind a payoff magas szám. Hosszú ideig tart, amíg egy-egy elképzelésen nyernek, de akkor sokszorosát az esetleges veszteségeknek, és a nyereséges ügyletek száma végül jócskán meghaladja a veszteségesekét. Például hosszútávra vásárolt részvényeknél az AHT legyen mondjuk 1200 nap, ami közel 5 teljes évet jelent, az elvárás jogosan az, hogy a winning% és a payoff is magas legyen. Ez szükséges is a jó eredményhez. Még kétszeres tőkeáttétel mellett is 80%-os winning% és 3 feletti payoff kellett a 2% feletti havi átlaghozam eléréséhez. A tőkeáttétel azonban különösen veszélyes ebben a szegmensben, hiszen egy átfogó részvénypiaci zuhanás vagy csökkenő trend, amilyet legutóbb 2008-ban és 2009 elején láttunk a teljes saját tőkét eltüntetheti. Ehhez a részvényeknek átlagosan 50%-kal esnie a beszállási pontokhoz képest ebben az esetben, ami ritka, de nem példa nélküli. Tőkeáttétel nélkül - ahol az említett kimenetel nem történhet meg még matematikai szinten sem - az eredmény a fenti adatokkal alig haladja meg a havi 1%-ot. Ha sokáig kell egy-egy pozíció beérésére várni, akkor a magas winning% - hogy a befektetőnek igaza volt - is kevés a kiugró eredményekhez, ésszerű kockázat mellett.


A legtöbb tőzsdéző éppen azt szeretné elérni, hogy minél többször beigazolódjanak a várakozásai. Minél többször szeretne nyerni, a profit mértéke az ügyletek átlagán szintén fontos, de a winning% maximalizálása az elsődleges számukra. Ugyanakkor a fundamentális tényezők piaci manifesztálódását kevés embernek van türelme megvárni.

A másik megközelítés kvantitatív, illetve pszichológiai alapon keres olyan pontokat, amelyek rövidtávú egyensúlytalanságokat, indikatív eltéréseket jeleznek. Az AHT itt már nagyon rövid (lehet pár hetes, napos, de high frequency trading esetén, ahol a winning% is lehet egyszerre magas, pár másodperces is), de az ilyen jellegű, rövid távú ügyletekben a nyereségek átlaga alig haladja meg a veszteségeket sikeres stratégia esetén, és a veszteségek aránya is sokkal magasabb. Tehát alacsonyabb payoff és winning%, de a gyakoriság ellensúlyozhatja ezt a hátrányt. Más szóval nem egy-egy nagyot kaszál, hanem sok kicsi sokra megy alapon dolgozik. Például létezhet egy olyan rendszer, amely átlagosan 5 napig tart egy pozíciót, a nyereséggel zárt ügyletek átlagos eredménye +2,4%, míg a veszteségeseké kereken 2%, tehát a payoff 1,2. Tételezzük fel továbbá, hogy 52% a winning%. Kétszeres tőkeáttétel mellett havi közel 2,5%-os eredményt érhet el. Ugyanakkor ha egyszerre az összes nyitott pozíció veszteséggel zárul (például egy hirtelen piaci esemény miatt), az önmagában 40%-os visszaesést jelent. A stratégia csoport szintén nagyon érzékeny a bemeneti változókra.Az 52% helyett 50%-os winning% a havi hozamot majdnem harmadával csökkenti. Vagy magasabb jutalékok esetén teljes roundturn-re (vétel és eladás összesített jutaléka) 0,1%-kal többet számolva a havi hozam már csak 0,88%.


Ez is főként a részvénypiacon jellemző megközelítés, de bármilyen magas likviditású piacon is gyakori, legyen szó határidős piacokról vagy a forexről. A két megközelítés lényege az volt, hogy a piac félreáraz, hosszútávon fundamentális, rövidtávon pszichológiai (esetleg arbitrázs) alapon. Persze a jövőbeli információkat senki sem ismeri azok léte eredendően bizonytalan, de valószínűségi alapon működhet a módszer.

A harmadik nagy kategória nem a félreárazást teszi a középpontba, hanem azt, hogy az árfolyamok tendenciózusan mozdulnak egy irányba, és ha van is olyan érték (szerintem nincs vagy nem meghatározható), amelyhez tart az árfolyam, azon gyakran túl is lendül, csak a trend folytatódása, a megszokás miatt. A trendkövető rendszernél a trendek létezése, tovább haladása időt vesz igénybe egy-egy pozíció tartása kapcsán, még akkor is, ha ezeknek csak egy-egy viszonylag rövid szakaszán van kihasználva. Ezért az aht általában hosszabb mint a kvantitatív módszernél, jellemzően több hónapot vesz igénybe. A trendkövetők a winning%-t lefelé, a payoff-ot felfelé nyomták, az előzőhöz képest. Mivel nincs félreárazás, csak a trend (vagy annak kivárása), azért nem lehet tudni mikor következik be, és melyik irányba. Ezért minden esetben ha másfelé megy az árfolyam, mint a pozíció iránya, zárni kell a pozíciót. Innen származik az a kockázatkezelési metódus, amelyet ma már unalomig ismerten oktatnak mindenfelé. Ez az a klasszikus módszer, amelyet azonban gyakran összekevernek általában a kockázatkezelés fogalmával. Ez a stop, a tőke adott részének kockáztatása és a kettő által a mennyiség meghatározása, illetve a csúszó stop alkalmazása.

Nézzünk itt is egy példát. A trendkövető stratégiáknál a winning% tipikusan alacsony szokott lenni. Jelen esetben ez legyen 30%, vagyis 10 esetből háromszor zárul nyereséggel egy ügylet. A payoff azonban megközelíti a négyet, tehát a nyerők el vannak engedve, a vesztő ügyletek pedig kíméletlenül ki vannak stoppolva. Az AHT négy hónap környékén van (a napok kereskedési napokat jelentenek). Érdekességképpen megjegyzem, hogy az 5%-os átlagos veszteség a pozíció értékére van kalkulálva, vagy modhatjuk, hogy az árfolyamra, nem a teljes tőkére. Mivel egy ügylet a saját tőke 20%-ának értékében kerül megnyitásra, így annak az 5%-a a tőke 1%-át jelenti, ami tipikusnak tekinthető a visszafogottabb trendkövető programok esetén. A kvantitatív stratégia halmaz esetén is szükség van kockázatkezelésre, ez azonban nem feltétlenül jelent stoppot, például azért mert kellően diverzifikálva van a stratégia piacokra, és időben is be van határolva a pozíciók tartása.)

A kockázat kezelés azonban nem elegendő. Előnyt kizárólag azzal lehet szerezni, ha a jövőben a pozíciónknak megfelelően alakul az árfolyam, sok ügylet esetén statisztikai előnnyel. Tágabban és gyakorlatiasabban megfogalmazva: a pozíciók iránya több mint 50%-os valószínűséggel fog nyerni (payoff-ot és winning%-t is figyelembe véve). Teljesen véletlen számsoron leteszteltve a trendkövető mechanizmus mindenképpen csődöt mond, függetlenül a kilépési taktikától. A valóságban az árfolyamok nem véletlenszerűen mozognak, létezik a fat tail (a normál eloszlás helyett), a piac túloz, messzebb szalad, mint kellene, és ezt trendszerű mozgás mellett teszi gyakori esetekben.

A félreértést az okozza, hogy az exit szabályozása önmagában alkalmas arra, hogy a payoff-ot beállítsa (míg természetesen ez a többire is kihatással van). Egyetlen tényező, a háromból, nem elegendő arra, hogy a nyereségességet kiváltsa, hiszen időközben a másik kettő romolhat, eltolódhat, ahogy fent is láttuk, hogy a stratégia csoportoknál ez hogyan változik. Így a stoppok (és a nyereség elszaladásának engedése) által a payoff látványosan javul, ez pedig megadja az illúzióját a helyzet utólagos kontrolljának. Ám a winning% arányos romlása csak azért nem következik be, mert a trendek létezése lehetővé teszi, hogy azok ne essenek 20-40% alá, ahogy az árfolyamok időnként azért elindulnak valamelyik irányban, és sokat mennek. Ez az irány pedig a trend meglévő iránya, a statisztikák ezt kimutatják, ezért lehetnek nyereségesek a trendkövetők hosszú távon, mert a belépésnél ezt az irányt követik. Az ellenkező irányban ez sosem működne.

A félreértés másik táplálója az, hogy a trendkövetés nem winning%-t, hanem payoff-ot maximalizálni igyekvő megközelítése gyökeresen eltér egy kezdő tőzsdéző dogmáitól. Ez önmagában általában jó, de a “heuréka” felkiáltás túlzott következtetések levonására sarkallhatja az illetőt. Nem a payoff magas számától lesz nyereséges a trendkövetés, hanem a payoff és a winning% megfelelő párosításától, amely az árfolyam irány megtippelésének statisztikai előnyéből származik.

A trendkövetésnél a kockázat kezelése önmagában nem az értékteremtő tényező, így a kilépés sem lehet az a payoff maximalizálása által. Az értékteremtő tényező az, hogy a belépés pontja 50%-nál nagyobb valószínűségű várható nyereség (és nem winning%!) esetén történik.

Amit viszont a money management, és általában is a kockázatkezelés megtehet - és ez elengedhetetlen - az a tőke csökkenésének megóvása. Vagy a teljes tőkevesztéstől, vagy az akkora mértékű veszteségtől, ami lelki vagy egyéb tényezők mellett nem tolerálható. Ennek mértékét persze nehéz megbecsülni. Bill Dunn 60% körüli drawdown-okat volt kénytelen elkönyvelni, és ez ő magát nem nagyon zavarta, van akinek ez nagyon sok. Van olyan világhírű trendkövető cég, amely a mai napig 30-40%-ot veszített 6-7 évvel ezelőtt kibocsátott befektetési alapjain, ez a Superfund. A trendkövetés sem csoda módszer.

A táblázatokból az is világos, hogy érdemes az átlagos tartási idő csökkentésére törekedni. Mindhárom stratégia csoportnál érdemes olyat tesztelni (bár az első esetben nehéz kísérletezni), ami a belépés és kilépés időzítését finomhangolja. Feleslegesen üldögélni egy pozícióban, szignifikáns mértékben ronthatja az eredményeket. Így a kilépésnek lehet értékmegőrző ereje, de csak inkább az AHT kapcsán.

Többféle megoldás létezik és ehhez többfajta kockázatkezelés tartozik. A trendkövetés és annak klasszikus money illetve risk menedzsmentje csak egy a több közül. Mint mindenhol, a dogmák elfogadása (pláne félreértelmezése) igen veszélyes.

---

Ha érdekel a Hedge Fund-ok világa, az általuk alkalmazott stratégiák, akkor olvasd a rendszeresen frissülő HedgeFund.hu oldalt.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Photo: Az adatok alapján a részvénypiac - arany negatív korreláció legenda nem állja meg a helyét. Meg lehet...http://tumblr.com/xxdd98awn
• Photo: Indonesia’s ETF looks even more promising than Malaysia, I mentioned yesterday. This is a bull rarely...http://tumblr.com/xxddace9h
• Olyanok a piacok, mint a drogfüggők. Kijön a növekvő amerikai külker mérlegről az adat, és pozitívan... http://tumblr.com/xxddc5lr3
• "since around the time of Lehman collapse(..)market has underperformed the matching timeframe of the Great Depression."http://is.gd/drxhQ
• Ma jó napom van a portfolio.hu-n. Egy blog bejegyzésem is főoldal tetején van, és a származtatott alapokról...http://tumblr.com/xxddh1993
• Photo: Júliusban ugyan “csak” 1,2%-kal teljesítette alul a Russell 2000, tehát a smallcap az S&P 500-at, de...http://tumblr.com/xxddi24uk
• Kakaó. Megint a szokásos szöveg, ha emelkedik valaminek az ára, akkor a gonosz spekulánsok nyomták fel. Ha...http://tumblr.com/xxddrdut3
• The only country leading stock index which made an all-time-high today? It's the JSX Composite, Indonesia.
• Oh, and Chile's main index (IPSA) made an all-time-high yesterday. No recession in a country with 6% public debt, and huge trade surplus.
• Csúnyán túlvettek a kötvénypiacok. Leginkább a feltörekvőek, de ez hosszútávon kevésbé érdekes, mint a...http://tumblr.com/xxde1mtij
• A generation of overoptimistic equity analysts http://icio.us/odf2dn
• Photo: Az amerikai állampapírhozamok is nagyon alacsonyak. Az államnak ez az évszázad üzlete, hogy ennyire...http://tumblr.com/xxde8prac
• Photo: Kíváncsian “várom”, hogy mikor veszik elő az amerikai hatóságok a tőkeáttételes ETF-eket. Érdemes...http://tumblr.com/xxde97hn4
• Photo: “Unatkozó apuka lett? Tőzsdézzen!”. A hónap netes hirdetése. http://tumblr.com/xxdeb89jk
• "Azt láthatjuk, hogy éves 20-30%-os hozamok stabilan, minden évben történő elérése továbbra is..." http://tumblr.com/xxdejcqx2
• Ami most a tőzsdéken történik, tipikus példája a pszichológia vezérelt piacnak. Bármilyen hír, esemény jön...http://tumblr.com/xxderykn3
• Ma volt egy kb. 20 perces időszak, amíg nem lehetett order-t betenni az IB rendszerébe. Pontosabban be...http://tumblr.com/xxdeur2i7
• What was considered to be safe is not safe anymore...http://icio.us/qq3blz
• Photo: Nagyon durvák az árupiacok, a búza egy (bér belassuló, de élő) csökkenő trendet radírozott le úgy,...http://tumblr.com/xxdf333au

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Mániák és válságok a tőzsde hőskorában - könyvkritika

Vannak könyvek, amelyek elolvasása után, esetleg már közben is, súlyos hiányérzet alakul ki az olvasóban. Ezek nem rosszul sikerült művek, hanem olyanok, ahol elszalasztott lehetőséget érzünk a sorok között, vagy a fejezetek közötti üres helyeken láthatatlan módon elrejtőzve. Ezen felül vannak olyan könyvek is, ahol ez a valami nagyobbra és többre törekvő potenciál , nemhogy elbújna valahol, hanem egyenesen a képünkbe mászik, elemi erővel tombol és szinte erőszakosan próbálja meg szétfeszíteni rácsait, amit a szerkesztő, az üzleti realitás, vagy más felsőbb hatalom rákényszerített. Ilyen Zsiday Viktor könyve is.

Az egyik leginkább legsikeresebb hazai portfolió menedzser ugyanis első látásra egy olyan könyvet írt, ami a történelem legérdekesebb spekulációs buborékaiba enged bepillantást, szakmai szemmel, mégis érthető, sőt szórakoztató módon. Jelent már meg itthon ehhez nagyon hasonló témájú füzet, még 1995-ben Kenneth Galbraith "A Pénzügyi Spekulációk Rövid Története" című, felszínt kapargató, rövid munkáját fordították le (a szakirodalom listánkban (PDF) is régóta szerepel). Bár Galbraith ismert és tisztelt közgazdász volt, aki számos fontos pozíciót töltött be az amerikai kormányzat felsőbb köreiben, és aki az említettnél jóval részletesebb művet is kiadott az 1929-es krachról, mégis alapvetően elméleti szakembernek tekinthető. Soha nem kellett a piacon, a piacról megélnie, és bár írt róla, átlátta a folyamatokat, kevés fogalma lehetett arról, hogy milyen érzés lehet kitettséggel, pozícióban átélni piaci kataklizmákat, közben pszichológiai nyomás alatt nehéz döntéseket hozni az árfolyamváltozásokra spekulálva. Ezért a könyvétől nem várunk sokat, és a mélyebb tartalom megcsillogtatására is maximum társadalmi, vagy közgazdaságtani oldalról számíthatunk.

A "Mániák és válságok a tőzsde hőskorában" esetén azonban nem ez a helyzet. Olyannyira nem, hogy mind a szerző, mind az előszó írója, a könyv elején és a végén nemcsak sejteti, vagy önkéntelenül megmutatja, hanem egyenesen a képünkbe dörgöli: ez a könyv többre hivatott, mint amiről szól. Teljesen igazuk van. Szabó László az előszó első két mondatában egyértelművé teszi, hogy nemcsak a történetmesélés a cél. Azt, hogy a szerző is kényelmetlenül érzi magát a kényszerzubbonyban, amit a portfolio.hu füzetek terjedelme és az elvileg könnyedebb, valós jelentőséget csak távolról megmutató történelmi mesék erőltetnének rá, világosan mutatja, hogy a vívódásáról és eredeti elképzelése feladásáról az utószóban explicite megemlékezik.

A konfliktus és a hiányérzet forrása, hogy egyszerű elbeszélő jellegű, tankönyvi, modern dokumentarista jellegű könyvet, vagy gyakorlati segítséget, mélyebb összefüggéseket is feltáró anyagot adjanak az olvasó kezébe. Az eredeti cél nyilvánvalóan az első volt, de bizonyos szerzők, bizonyos tapasztalat birtokában a potenciál bőven kinövi ezt. Itt nem csupán arról van szó, hogy a Zsiday tudása, de még inkább tapasztalata enyhén szólva is túlterjeszkedik azon, hogy sztorizgasson, de egyfajta szakmai igényességről is, ami visszaköszön az egész füzetben, és ami által megszületett az utószó, ahol a tanulságok levonása, az igazi értekezés fájdalmasan röviden jelenik meg.

A könyv nagy részében néhány klasszikus spekulációs mánia mellett, mint például a Dél-Tengeri Társaság, John Law pénzgyára gerjesztette eszközinfláció, vagy a Hunt-fivérek ezüst corner-je, inkább olyan történetek kerülnek terítékre, amik kevésbé ismertek. Még számomra is, pedig jó pár könyvet elolvastam már, van olyan amiről hallottam, de részletesen nem ismertem a történetüket, és olyan is akad, amelyről még sohasem hallottam. A fejezetek kronológiai sorrendben haladnak, de a kis keretekbe foglalt, tartalmilag releváns érdekességek is megjelennek, ami színesebbé teszi a könyvet. A szöveg könnyed, kifejezetten jól fekszik egy álmos hétvégi délutánra vagy strandra is, olyanoknak is, akik nem mozognak otthonosan a tőzsde világában (tulajdonképpen nincs is ember, aki mindig otthonosan mozog). Mégis érezzük, hogy értéket és igényességet kapunk. Kifejezetten jól sikerültek humor szempontjából is a Poyais-ról (erről a történetről most hallottam először), vagy a Jay Gould-ról szóló részek. Nagyon kevés helyen érezzük azt, hogy valamiről felesleges volt írni, ilyen például az, amikor Gould származása vagy a befektetési bankárok vallási és bőrszínbeli háttere kerül terítékre. Egyrészt a könyv témaköréhez ennek semmi köze, másrészt itthon az ilyesmi még sok csendes magányban olvasó számára is értelmetlen indulatokat gerjeszthet.

A könyv remekül illusztrálja, hogy bár a csomagolás, a technológia, a díszletek változhatnak, a történet, és a tömeglélektan évszázadok óta, de tulajdonképpen mindig is ugyanaz volt, és valószínűleg ugyanaz is marad. Buborék, pánik, és hasonlóak a pénzügyi piacok önkéntelen velejárói. Mindig is voltak olyan divathullámok, amelyek az árfolyamokat a realitás talajától (ha létezik egyáltalán ilyen), elszakítják, majd elképesztő mértékben eltávolítják tőle, hogy a kijózanodás még fájdalmasabb legyen. Lehet szó középkori városi polgárságról, az újvilág gabonatermelőiről, vagy kuvaiti milliárdosokról, mind ugyanarra a rugóra jár az agyuk.

A könyv jó, de mégis rossz érzéssel tesszük le, mert sokkal jobb is lehetett volna. Hagyni kellett volna a szerzőt (akár saját magának) jobban kibontakozni. Nem tehetünk mást: reménykedünk a folytatásban vagy a bővített kiadásban.

---

További Szakirodalom (PDF).

---

Ha érdekel a Hedge Fund-ok világa, az általuk alkalmazott stratégiák, akkor olvasd a rendszeresen frissülő HedgeFund.hu oldalt.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Tesla Motors részvény: rettenetesen drága. Adva van egy cég, amelyik tavaly 111 millió dollár bevételt... http://tumblr.com/xxdcgv8jx
• Még soha ilyen két jó hónapom nem volt piaci időzítésben és soha ennyire rossz egyedi részvényválasztásban. A... http://tumblr.com/xxdcjr0ed
• A likviditásnak és rövidtávú gondolkozásnak ára van. Éves szinten 4-7% a Hedge Fund-ok esetén egy tanulmány szerint. http://icio.us/rixeyu
• Photo: A külkereskedelmi mérlegünk bámulatosan feljavult, kár hogy olyan áron, amin nem kellett volna. Az... http://tumblr.com/xxdclf48o
• A jelenlegi adatok szerint idén olajtermelés rekord lesz. A kitermelés időarányosan 1,9%-kal haladja meg a... http://tumblr.com/xxdcpl74g
• A Tőzsdecápák Blu-Ray verzióján remek extrák vannak, kötelező megnézni annak, aki szerette a filmet. A... http://tumblr.com/xxdcppnpz
• Photo: Beautiful relative strength in the Malaysian stock market. That is something. Developed countries... http://tumblr.com/xxdczjz2b

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Rövidhír - új helyen is megvehető az Alap

Az Access-BWM Meggyőzően Kockázatos Befektetési Alap eddig két forgalmazónál volt elérhető, most már háromnál is. Az új partner, ahol a befektetési jegyeket meg lehet venni, egy régen jelenlévő szereplő a hazai befektetési piacon, a BÉT születése, azaz 20 éve jelen lévő Equilor Zrt. A befektetési szolgáltató irodája Budapesten a III. kerületben található, elérhetőségei ide kattintva láthatóak.

Az nem titok, hogy az Alap mérete jóval kisebb, mint amit szeretnénk az Alapkezelővel együtt elérni. Ezért is örülök, hogy ha ügyféligényre vagy a kínálat szélesítése érdekében új forgalmazási hely csatlakozik, hogy több ember számára, több helyen, kényelmesebben legyen elérhető amit kínálunk. A sok hely azonban önmagában nem elég. Egyértelmű, hogy a kommunikációval, amióta az Access-el működünk együtt személyesen nagyon keveset foglalkoztam. A jövőben ezen változtatni fogok, hogy miként arról heteken belül bővebben írni fogok.

Ha te most nem tudsz befektetni, vagy már megtetted és több pénzt jelenleg nem tudsz invesztálni, akkor is javasold olyan ismerőseidnek, akik nemcsak kockázatmentes eszközöket keresnek, hogy nézzek meg azt az Alapot is. A nagyobb méret alacsonyabb fajlagos terhelést, nagyobb hatékonyságot is jelenthet, az új befektetők érkezése közös érdek.

Az ilyen döntés persze sosem könnyű. Csak azt tudom javasolni, hogy ha már egy döntést meghoztál, a saját jól ismert szempontjaid alapján és megfelelő mérlegelést követően, egy-egy hirtelen sugallatra, ötletre ne térj el attól. Ha úgy gondolod, hogy a BP részvénye túl olcsó, még az olajfolt okozta károk megtérítésének költségeivel is számolva, és a technikai tényezők nem érdekelnek (engem igen, de hosszú távon egyre kevésbé van jelentősége), akkor érdemes kitartanod a döntésed mellett. Hogy hazai példát is mondjak, ha Richter részvényt vettél, szintén fundamentális alapon, akkor ne próbálj megfogni egy-egy OTP mozgást a gyógyszerrészvény eladásának árán. A példákat vég nélkül sorolhatnám.

Az alapos döntés előtt felhívom a figyelmet az alábbiakra, mert továbbra is igaz, amit az eleje óta írok:

• Befektetéseid 20-80%-át fektesd kockázatos eszközökbe, köztük az adott részen belül részben vagy egészben ebbe az Alapba.
• Kérlek hosszú távon gondolkozz.
• Az Alap kockázatos, ahogy a nevében is benne van, így veszíthet is.
• Olvass el mindent, beleértve a PDF formátumban belinkelt dokumentumokat is ezen az oldalon, különös tekintettel a Tájékoztatóra és Kezelési Szabályzatra. Emellett olvasd el az Alapkezelő oldalán lévő információkat is.
  

A konzisztens és kitartó befektetői magatartás tényleg kulcstényező, általában is. Ezt nem lehet elégszer elmondani.

---

Ha érdekel a Hedge Fund-ok világa, az általuk alkalmazott stratégiák, akkor olvasd a rendszeresen frissülő HedgeFund.hu oldalt.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Apple’s market cap is over Microsoft now. It’s all because of growth estimates, MSFT’s cash flow is still 70%... http://tumblr.com/xxdal876q
• Egy kis update a könyvkritikához. Zuckerman, a szerző, és egy magyar kiadó is írta nekem, hogy érdekli a... http://tumblr.com/xxdals9wg
• Fodrászom mesélte, hogy az öccse befektetett 700 000 Ft-ot egy Brokernetes konstrukcióba. Hogy nem járt jól,... http://tumblr.com/xxdaqpam1
• Photo: Nem hinném, hogy van értelme ilyen időszakokban mozgóátlagokkal kombinálni, de ha valaki feltétlenül... http://tumblr.com/xxdasqq82
• Photo: Shortoljuk-e a Kospi-t a Koreai-félszigeten lévő politikai feszültség miatt? Nem látom értelmét, sem... http://tumblr.com/xxdaunxx1
• Steve Cohen, Hedge Fund king to retire? Hard to believe it’s true. There will be a detailed interview and... http://tumblr.com/xxdav2pbw
• Photo: “Goodbye Gordon Gekko”, Book Title and Picture EPIC WIN. http://tumblr.com/xxdawpa7g
• Photo: Ha vége a British Petrol hisztinek, akkor ez egy nagyon jó ár. Már pedig ma az eddigi legerősebb... http://tumblr.com/xxdaxd9yt
• Photo: A smallcap február óta nem zárt olyan mélyen, mint pénteken. Az egész tavasz úgy ahogy van le lett... http://tumblr.com/xxdb3a2bq
• Kaptam egy levelet, ami szerint most kell forintot venni, mert a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy a... http://tumblr.com/xxdb3c946
• "Furcsamód az ún. long-short alapok - amelyek úgy vannak kitalálva, hogy esésből is profitálhatnak -..." http://tumblr.com/xxdb4u1fr
• Question of the decade: When to go short in Japanese, US, UK government bonds? The one, who will do the best timing, will make a fortune.
• Miért munkálkodik valaki azon, hogy a saját részvényei árfolyamát még jobban letörje? A BP munkaadói, akiknek... http://tumblr.com/xxdceb752

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

A legnagyobb tőzsdei nyereség valaha - könyvkritika

Az elmúlt évek mindenkit valamilyen formában megrázó eseménye a 2008-as válság volt, amelyről mind a mai napig keveset tudunk. Persze tudjuk, hogy nagy vonalakban mik voltak az okok, a hatások, a körülmények, mégis: a saját élmények, és a barátokkal, kollégákkal folytatott sztorizgatások felett kevéssé láttunk be a nagyok lapjaiba. A nagy, és fájdalmas események feldolgozásához idő kell. Erről a filmesek tudnának a legtöbbet mesélni. A Második Világháborúról a hatvanas években születtek a legjobb filmek (Kelly Hősei, Halál 50 órája, stb.), a Vietnámi Háborúról a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években (A Szakasz, Apokalipszis Most), és az sem véletlen, hogy például George W. Bush elnökségéről a világ egyik legnagyobb rendezőjének, az említett Szakasz-t és a Wall Street-et is a világnak ajándékozó Oliver Stone-nak csak egy egészen gyatra filmet sikerült készítenie. A jó történetekhez, a valódi rálátáshoz, történelmi távlat, és lelki megtisztultság szükségeltetik. A példák szándékosan amerikaiak, hiszen a címben szereplő könyv is ízig-vérig Amerikai. Sikersztori, érzelmek, küzdelem, és nehézségek a cél előtt mind megtalálhatóak benne. Az író hat az érzelmekre, és ezt tudatosan építi fel. A könyv már-már fikciós, illetve játékfilm jellegű történetmesélést választja a dokumentarista megközelítés helyett. Az ilyesmihez, ha valós az alapsztori, idő kell, hogy emészteni lehessen az eseményeket.

Más azonban a helyzet, ha egy-egy eseménysort éppen az ellenkező szemszögből, a nyertesek oldaláról mutatunk be. Mert kevesen tudják, hogy éppen a válság volt annak időszaka, amikor megképződött minden idők legnagyobb Hedge Fund nyeresége, és szintén létrejött minden idők legnagyobb nyeresége egy magánszemély egyéni számláján. Ez már önmagában ok arra, hogy a történet elmesélésre kerüljön, de még izgalmasabb az, hogy kik és milyen tudással járták végig a hatalmas profithoz vezető utat, és mi járt közben a fejükben. Erről írt Gregory Zuckerman, a Greatest Trade Ever (Legnagyobb Tőzsdei Nyereség Valaha) című művében.


A könyvben szereplő valamennyi szereplő egészen érdekes személyiség, igencsak sajátos életúttal rendelkezik, néha elképesztő hátránnyal indult az életben, vagy reménytelen szituációban találta magát, mégis a válság legnagyobb nyertesi közé került. Ami hab a tortán: egyikük sem számított a Wall Street bensőbb köreihez tartozónak, volt köztük olyan, akinek 1-2 évvel korábban alig volt fogalma a pénzügyi piacokról egyáltalán, sőt azokkal a termékkel, amivel elképesztő összegeket kerestek, 3 évvel a válság kitöréséig egyikük sem találkozott, tekintve, hogy ezek új, innovatív derivatívoknak számítottak, sőt a világ nagy részén a mai napig annak számítanak.

A főszereplő természetesen John Paulson, aki a válság, illetve az ingatlanpiac összeomlása által az élvonalba, Soros György magasságába emelkedett. Részletes képet kapunk az előéletéről, a sokáig bulizós agglegény életet élő emberről, aki aztán mégis a saját asszisztensét veszi el feleségül. Olvashatjuk az üzleti önállósodás buktatóit, és a lassú építkezés, illetve átlagos teljesítmény hosszú időszakát is. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy a Hedge Fund menedzserek krémje közé fog kerülni. Mégis, személyiség szinten felépítésre kerül a könyvben, hogy mégis miért esett így. Állhatatosság és türelem, illetve egy bizonyos fokú mohóság kellett hozzá, ez pedig mind megvolt Paulson-ban. Olykor a saját ügyfeleivel és munkatársaival kellett megvívnia, hogy a nyereséges pozíciókat nyitva tartsa, ezáltal további nyereségeket megtermelve. Nemegyszer a piac más szereplőivel kellett kíméletlennek lennie. A Bear Sterns egyik vezetőjét egy befektetőknek szóló beszélgetésen szándékosan szégyenített meg és szorított sarokba, hogy végre kibújjon a szög a zsákból. Jobban tudta nála, hogy milyen tőkeáttéeles pozíciókkal rendelkezik és ez a saját tőkéjéhez képest milyen katasztrófális nagyságú. Pár héttel később a nagy múltú cég tönkre is ment. Paulson short pozíciókkal rendelkezett.

A legizgalmasabb talán Paulson szárnysegédjének, Pellegrininek a történéte. Adva van egy ötven felé közeledő, kétszer is elvált, lényegében munkanélküli elemző. Szinte könyörög Paulson-nak egy állásinterjúért. Majd az első interjún, ahol Paulson üzlettársai is jelen vannak, mindjárt az első kérdésre nem tud válaszolni. Két hétig tart, amíg a Hedge Fund főnök ráveszi partnereit, hogy vegyék fel. Ezután húsz évvel fiatalabbak között kell helytállnia. A külvárosban lakik, mégis ő érkezik a legkorábban az irodába, meg is jegyzik a szorgalmát. Azt senki sem tudja, hogy azért teszi ezt minden reggel, mert így olcsóbb a parkolás. Végül mégis ő lesz az, aki Paulson kezdeti sejtelmeit megerősítve, részletes modellt dolgoz ki a túlértékelt ingatlanpiac kapcsán, és ő az, aki korábbi munkahelyéről az összeomlás legjobb profitlehetőségét jelentő CDS-ek vételének ötletét hozza magával. Bár végül kisebb konfliktusok kialakulnak Paulson-nal szemben és otthagyja a céget, hogy saját Hedge Fund-ot indítson, ezt már a nagy nyereségek után teszi, ezzel rengeteg pénzt bezsebelve. A szerelem is újból rátalál, és filmbeli fordulattal egy ATM-nél tudják meg, hogy a kilenc számjegyű összeg a bankszámláján landolt. Ezután kézen fogva elindulnak egy hajókirándulásra. Édes amerikai sztori, nem igaz? Mégsem zavar ez minket, mert a történetet a valóság szépen felépítette, és Pellegrini nemcsak okos volt, hanem keményen meg is küzdött a sikeréért.


Jeff Greene úgy lett dollármilliárdos az ingatlanpiac összeomlásán, hogy évtizedekig az egyik legjobb ingatlanokat tartó spekuláns volt! A pénzügyi piacokról szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezett. Még a nyolcvanas években megtörtént vele, hogy az ingatlanárak visszaesése és a rengeteg hitelből történt vásárlás miatt nettó negatív saját tőkében találta magát. Abból végül kikecmergett, de 2005 táján ismét veszélyt érzett a levegőben. Már gazdag volt, így csak a saját pozícióját szerette volna lefedezni, egyeztett Paulson-nal is, de végül a saját útját választotta és nagy nehezen meggyőzte a brókercégeket, hogy CDS-eket vehessen magánszemélyként. 30 millió dollár körüli kezdeti befektetéséből 800 millió lett. Érdekesség egyébként, hogy Greene a Los Angeles-i társasági élet egyik ismert alakja, jó barátja például Oliver Stone, a már említett filmrendező legenda. Reméljük, hogy kettőjük ismerettsége hozzájárult ahhoz, hogy a Wall Street folytatása, a Money Never Sleeps szakmailag is megalapozott legyen.


Ha azt gondoljuk ezután, hogy a szenzációs történeteknek és a különleges karakterek sorának vége, nagyot tévedünk. Nem sokan hallottak arról, hogy az ingatlanpiaci buborék egyik legkorábbi felfedezője, és szintén dollár százmilliókat kereső kis Hedge Fund menedzser egy olyan orvos, aki harmincévesen már elindította a saját befektetési cégét, egy gyerekkori betegség miatt egyik szeme üveg, öltönyt szinte soha nem húz fel, és az autizmus enyhe formájának számító Asperger-szindrómával rendelkezik, amely ugyan gyakran magas intelligenciával jár, de kommunikációs és lelki nehézségeket is magában hordoz. Az élet a legjobb forgatókönyvíró. Michael Burry úgy keresett több mint 500 milliót díjak után klienseinek, hogy időközben ügyfelei fele otthagyta őt. Most már tudják mit veszítettek.


Ezekről az emberekről és még egyéb szereplőkről, izgalmas történetekről van szó a Greatest Trade Ever című könyvben. A szakmaiság és az olvasmányosság megfelelő egyensúlyra talál a műben, még akkor is, ha az utóbbi érezhetően több teret kap, mégis Zuckerman elérte, hogy az elsőben sem érezzünk nagy hiányt. Jól jön ki, ahogy a belső folyamatokról, és pláne ahogy a spekulánsokat érő kétségekről esik szó benne.

Olyan a történet, mint egy amerikai sorozat. A fejezetek vége szép felütésekkel, kérdésfeltevésekkel, izgalmas sejtetésekkel érnek véget, szinte olvashatjuk " a jövő héten folytatjuk". Így aztán a könyvet nehéz letenni, az ember automatikusan lapoz a következő fejezet elejére.

A könyvnek nagyon kevés hibáját lehet felemlíteni. Ami van, az is az író remek és mély tényfeltárásából adódik. Például csak Paulson-nal 50 órát töltött el, hogy megismerje a hátteret, így viszont az alany igyekszik saját maga burkolt dícséretét beleszőni a könyvbe, és ez esetenként sikerül is neki. Megtudhatjuk, hogy ma már egészségesen étkezik, vagy azt, hogy milyen nyugalommal veszi tudomásul, hogy éppen 1 milliárd dollárt keresett adott hónapban. A legviccesebb mégis az, hogy többször olvashatjuk, amint a már milliárdos befektető esténként felül a buszra vagy a kompra, mert az olyan külsőségeket, mint az autó, pláne sofőrrel, megvetendő. Sőt, még a kongresszusi meghallgatásról is vonattal megy haza Washingtonból. Szép és megható, ugye? Pedig Paulson tudhatná, hogy ötvenen túl, festett hajjal felesleges a szerénységet propagálni. Nincs is oka az álszerénykedésre. A világtörténelem legnagyobb nyereségét érte el egyetlen ügyletsorozattal, mindössze másfél-két év alatt. Ezt a könyv pedig remekül dokumentálja, sőt elegánsan meséli el nekünk.

Ezzel a kritikával a Szakirodalom lista is bővült.

(Egy kis update a könyvkritikához. Zuckerman, a szerző, és egy magyar kiadó is írta nekem, hogy érdekli a magyar kiadás, szóval lehet, hogy lesz a dologból valami. Szurkoljunk.

Egyébként Zuckerman még azt is írta, hogy neki is a kedvenc karaktere Pellegrini. )

---

Ajánlom, hogy a HedgeFund.hu oldalt kövessétek, ahová ez a bejegyzés is felkerült, és általában is szó van a Hedge Fund-okról.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• Photo: Akárki akármit mond, az aranyban egy teljesen tiszta közép és hosszútávú emelkedő trend van.... http://tumblr.com/xxdajrplm
• Photo: I was holding ODSY since early january, it is over today. A true example of good prospects and clear... http://tumblr.com/xxdahtyzs
• A Forex piac tényleg 90+%-nak hatalmas veszteségeket okoz. Pár napja beszéltem egy hazai brókercég egyik... http://tumblr.com/xxd9nl25t
• Photo: A Portfolió közölt egy cikket arról, hogy a VIX értéke nem is olyan magas. Pedig az. Láttunk már ennél... http://tumblr.com/xxd9kd3zu
• A mai az S&P 500 11. legnagyobb intraday mozgása ‘87 októbere óta. Ami megdöbbentő, hogy előtte (egy 2002-es... http://tumblr.com/xxd9jh1fm
• Photo: Hol az alacsony korreláció mostanában (vagy megint)? Nem csoda, hogy a trendkövetőknek sem könnyű http://tumblr.com/xxd9h9qw7
• NBG, ez így elég langyos fogadtatás, alig emelkedett, és profit realizálásra használták fel. Nem jó jel, egyelőre nem növelem a pozit.
• http://schrts.com/ac2m4W BH - Biglari Holding biggest intraday drop since I started to buy. End of the trend? We'll see soon.
• "Robert Mundell, a Nobel-díjas közgazdász szerint a görög krízis fiskális probléma, és nem az euró..." http://tumblr.com/xxd99u6g4
• National Bank of Greece, a “görög OTP”, amely nyereségének csak 43% görög, a többi a környező országokból... http://tumblr.com/xxd98f9nw
• "Mark Möbius szerint a csőd lenne a legjobb megoldás Görögország esetében, ezzel ugyanis csökkenteni..." http://tumblr.com/xxd98bwsu
• Photo: Megint egy kínai smallcap, ami alulteljesített, aztán a gyorsjelentésre úgy bedöngölték 25%-ot, hogy... http://tumblr.com/xxd974mgb
• A mai 5 Ft körüli forintgyengülés nem katasztrófa. Az hónapok óta bebizonyosodott, hogy a piac más hatásoktól... http://tumblr.com/xxd95keqg
• Photo: Vannak azért ilyen időkben is nagy negatív meglepetések a small cap-ben. Főleg az alulteljesítők... http://tumblr.com/xxd95jpzs
• Kezd nagyon elszállni a smallcap, ezért defenzívebbé váltam, és csökkentettem a legtöbbet futó small és... http://tumblr.com/xxd94at6c
• Mark Mobius is on twitter, and hard to believe, but he has only 825 followers! Yet. http://is.gd/bHNxE

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Nemzetközi technikai elemzés konferencia Budapesten

Többször említettem már a honlapunkon, és itt a blog-ban is, hogy szomszédunknál egy gyorsan fejlődő technikai elemző közösség van, amely az elmúlt években a nemzetközi szövetségnél teljes jogú státuszt kapott, így közel kétszáz tagjuk részéve vált a világ minden táján a pénzügyi piacokat pszichológiai szempontból is vizsgáló több mint tízezer elemzőnek és professzionális befektetők körének. A Román Szövetség, az AATROM eddig két jól sikerült konferenciát is tartott, az egyiken nekem is volt lehetőségem előadást tartani (lásd erről a hírt itt a Rendezvények rész alatt). Ezek komolyságát jelzi, hogy nemcsak hazai, hanem nemzetközi előadók is voltak, például a Dow Jones európai vezető elemzője is. Az sem mellékes, hogy a román gazdasági TV is beszámolt az eseményekről (lásd itt a Money TV résznél) teljes TV stábbal, tehát nemcsak egy "megszokott" szakmai fórumról volt szó. Nem csoda, hogy a közösség lelkesedése tovább nőtt és idén már a teljes régióra gondolva, éppen Budapesten tartanak majd egy konferenciát.

Bár ez elsősorban a pénzügyi piacokkal, technikai elemzéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek konferenciája, de bárkinek, aki ezt a területet már ismeri közepes szinten elméletben, és a gyakorlatban is használta, nagy hasznára válhat. Különösen az előadók sora impozáns. Többen is jönnek a még mindig az egyik legfontosabb pénzügyi metropoliszból, Londonból, elsősorban idősebb, több évtizedes tapasztalattal rendelkező közgazdászok, Hedge Fund vezetők, alapkezelők, elemzési vezetők. Köztük Robin Griffiths, akit a 2007-es nemzetközi konferenciáról közölt fényképek között külön ki is emeltem (az eseményről írt beszámoló: PDF) . Franciaország is képviselteti magát egy hölgy személyében, aki az egyik legsikeresebb független technikai elemző intézet egyik vezetője. A Román Szövetség részéről előadást tart Dan Valcu, a közösség egyik lelke és Sorin Keszeg, aki az egyik román energiaszolgáltató befektetési kapcsolattartójaként is felismeri és alkalmazza ennek az elemzési területnek az előnyeit. Mindkettőjükkel tudtam külön is beszélni annak idején és lelkesedésük mellett lenyűgöző volt szakmai tudásuk is.

Természetesen mi magyarok sem maradhatunk ki az előadók sorából. Ajánlásomra egy olyan ember került ide, aki talán a legrégebbi motoros az automatikus rendszerek fejlesztésében hazánkban, és kristálytiszta képpel, világlátással rendelkezik a módszere bizonyított működőképességéről. Nekem külföldi tartózkodásom miatt nem lesz lehetőségem ott lenni, amit nagyon bánok. Az a tény, hogy itthon lesz egy ilyen jellegű konferencia, ráadásul ilyen előadókkal, talán érthető módon lelkessé tesz.

Hogy objektív oldalról megvizsgálva kinek érdemes részt vennie, az nyilván megfontolás tárgyát képezi. Főként azoknak érdemes jelentkezni, akik jól tudnak angolul és a szakmai részt is értik, emellett a technikai elemzés alapjait már kívülről fújják, és van több éves gyakorlati tapasztalatuk is, illetve esetleg ezen a területen is dolgoznak. Továbbá az ilyen eseményektől nem azt várják, hogy kulcsrakész és bombabiztos pénztermelő módszereket kapnak, hanem annyit, hogy a fejükben lévő tudás árnyaltabb és kiterjedtebb legyen, de persze az ötletek inspirációja sem egy utolsó szempont. A konferencia leírása itt található, Dan Valcu és csapata pedig örömmel válaszol a kérdésekre. Remélem mind a nemzetközi előadók a hazai közönségre, mind Budapest és vendégszeretete az ide látogatókra emlékezetes, hasznos, és örömteli benyomást fog tenni, és hazánk egyre inkább felkerül majd a nemzetközi pénzügyi piacok, és befektetői közösségek térképére.

Wall Street – a legjobb tőzsdés film

A filmről már régóta akartam írni. Blog-ban korábban is számtalanszor említésre került. (1, 2, 3, 4, 5, 6)

Szintén beszéltem már róla többek között a Magyar Televízióban és a 168 óra hasábjain is. Ideje volt, hogy itt is írjak róla. Mielőtt tovább olvasol, csak úgy, mint a múltkori 5 legjobb és 5 legrosszabb tőzsdés filmről írt bejegyzés elején, itt is SPOILER WARNING, azaz ha még nem láttad a filmet és később szeretnéd megnézni, ennek elolvasása a későbbi befogadás élményét nagymértékben ronthatja, a végkifejletet tartalmazza.

A film magyar címe: Tőzsdecápák. Érthető, hogy a hazai forgalmazó ezt a címet választotta, az angol cím itthon eladhatatlan lett volna, még akkor is, ha a Wall Street nem egy földrajzi hely, hanem egy sokkal szélesebb körű fogalom. Én mégis az eredeti címet fogom használni.

A Wall Street egy szimbólum. A pénzügyi, azon belül is a befektetési ágazaté, jó néhány közepes és kevés nagy cégé, amely sok ezer ember munkahelyét jelenti. Még általánosabb, elvontabb értelemben azonban a kapzsiság, és a másokon átgázolva elért gazdagság jelképe. Felesleges lenne azon vitatkozni, hogy ez a vélekedés mennyire megalapozott, nyilvánvalóan van ilyen eset bőven. Azon sem érdemes elmoralizálni, hogy amit általában ezek a vállalatok tesznek hova, milyen értékrendbe illeszkednek bele. A helyszín, illetve az ágazat kiáltott azután, hogy pellengérre állítsák. Már a nyolcvanas években is időszerű volt, hogy egy hatalmas, epikus szintű, érzelmileg is erős filmet forgassanak róla. Itt lép be a szerencse a képbe. Egy olyan ember személyében, aki egyszerre lett híres társadalmi érzékenységéről és kiváló filmrendezői talentumáról. A sors azonban még ennél is nagyobb ajándékot adott. Lehetővé tette, hogy a művészi tudás találkozhasson a való élet realitásainak tapasztalatával. Ráadásul a rendező éppen akkor járt kreativitásának csúcsán a Platoon című, Vietnámi Háborút bemutató alkotásával, és ezért Oscar-t kapott.

Oliver Stone-ról jól tudjuk, hogy Amerika élő filmes lelkiismerete. Rendezőként rámutatott már a Vietnámban folytatott háború borzalmaira és a saját társadalmuk belső konfliktusaikra (két nagyszerű filmben is), a Kennedy merénylet vélt vagy valós hátterére, a televízió erőszakosságára, az amerikai foci világának kegyetlenségére, és két amerikai elnökről is készített játékfilmet. Filmjei erőszakosak, lendületesek, izgalmasak, és húsba vágó kérdéseket feszegetnek, sokaknak fájó nyíltsággal. A Wall Street esetén természetesen szó szerinti öldöklésről nem lehet szó, de Stone itt sem volt képes megállni, hogy legalább egyszer valakinek egy ütés miatt ne eredjen el az orra vére. Ám az itt zajló harc sok szempontból kegyetlenebb és mindenképpen bonyolultabb, mint Vietnám dzsungelében.

A filmtörténelem és a tőzsdét értő és szerető emberek nagy-nagy szerencséje, hogy Stone apja karrierjét tőzsdeügynökként töltötte. Ez lehetőséget adott a rendező számára annak, hogy ne sablonos filmet, hanem valós hátteret alapul vevő, ugyanakkor persze dramatizált történetvezetést, hátteret és jeleneteket teremtsen. Ő pedig élt a lehetőséggel, és apja tudását kiegészítette azzal a részlet gazdag mesélési technikával, amely szinte minden filmjét jellemzi. Az, hogy Oliver Stone-t érzelmileg is megérintette a témakör, jól jellemzi az apa-fiú kapcsolat jelentősége a filmben, és persze az is, hogy a film megrázó végén a stáblista előtt ezt a mozit az ő emlékének szenteli.


A film csodálatos nyitójelenet szekvenciával kezd, ami azonnal hangulatba hozza, majd rabul ejti a nézőt. Főhősünket, Bud Fox-ot láthatjuk, amint munkába igyekszik. Ő egy fiatal, feltörekvő bróker, kevés eredménnyel, sikerre éhezve. Csak úgy, mint az életben, szinte furakodnia kell a tömegben, a tömegközlekedés és a telezsúfolt liftezés minden kényelmetlenségét nap, mint nap elviselni. A reggeli rohanós jelenetek alatt a kép kikerekítése, a vágyak és a valóság távolságának érzékeltetése érdekében Frank Sinatra talán legjobb dala, a „Fly me to the Moon” szól.

A brókercég irodájába belépve egy monstre, vágás nélküli felvétel, amint Fox, azaz Charlie Sheen elsétál székéig, útközben üdvözölve ismerőseit, beleszagolva a hangulatba. Kész, a nézőt a film végleg beleszippantotta a történetbe és az utolsó pillanatig nem ereszti el egy pillanatra sem.

Az alkotás minden kétséget kizáróan legfontosabb alakja mégsem a protagonist, hanem a Michael Douglas által alakított valódi tőzsdecápa, Gordon Gekko. Ő az elképesztően hatásos ellenpont, igazi klasszikus antagonist. Ő az, aki a film nagy részben az aktív oldalt jelenti, és irányítja az eseményeket. Douglas játéka olyannyira élettelivé, dominánssá tette a karaktert, hogy már az önmagában elvinné az egész filmet a hátán, ha minden más közepes lenne (erről azonban szó sincs). Douglas alakítása magabiztos Oscar-díjat ért.
Utálod az általa ábrázolt embert, de néha mégis úgy érzed, hogy igaza van. Van szuggesztív ereje, nem is akármekkora, a manipuláció nagymestere. A külsőségek, a gazdagság, a drága szórakozás és a körítés pedig a legtöbb embert könnyen elcsábítja. Akárcsak Bud Fox-ot. A központban lévő szereplő ugyanabba a csapdába kerül bele, mint Goethe művében Faust. Ez ugyanaz az ördög csábítása mesén alapszik, amely egyidős az emberiséggel. Faust ugyanúgy eladja a lelkét Mephisto-nak, mint Fox Gekko-nak.


Charlie Sheen sosem tartozott a kedvenc színészeim közé (bevallom, néhány Nagy Durranás poént kivéve), de ebben a filmben még akkor is megállja a helyét, ha Michael Douglas, de még az apja is elnyomja karakterét. Ritkán, de előfordul, hogy a protagonist nem egy igazán erős karakter, és a film mégis működik. Nem muszáj mindig Clint Eastwood-nak lenni. Az ifjú Sheen feladata az, hogy jellemfejlődésében, előbb fiatalos naivitásában és ambíciójában majd kétségbeesett és önzetlen jóvátételi igyekezetében reagálja le Gekko és apja világképe közötti őrlődést.

A szerencsés választások sorát szaporítja Martin Sheen, aki Charlie édesapja, és karaktere is Fox apja a filmben. A közvetlen rokoni szál lemásolása nagyon jót tesz a jeleneteknek és erős párbeszédek, érzelem gazdag viták és beismerések alakulnak ki ebből. Az apa sokkal inkább passzív szereplő, mint Gekko, ezzel is kihangsúlyozva, hogy mennyire eltér attól a világtól, amelyet az üzletember képvisel. Az elvhűsége olyan fontos számára, hogy egy adott ponton még fia előrejutásának az elősegítése helyett is ezt választja, nem mellesleg teljes ellenszélben. Ám Carl közel sem tökéletes, hibái hajlamosak elfedni az alattuk rejlő kőkemény elveket. A külsőségekkel nem foglalkozik, Gekko a legjobb szabóhoz küldi Fox-ot, amíg Carl még az üzleti tárgyalásra is egy mindennapi dzsekiben érkezik. Amíg Gekko néha rágyújt egy-egy kiváló szivarra, addig Fox apja már-már láncdohányos, egy olcsó cigarettamárkából. Ennek meg is lesz az eredménye, mert kórházba kerül – mint megtudjuk már másodszorra. Az egyik ikon (főhős szemében történő) erkölcsi, míg a másik ikon fizikai-biológiai összeomlása hozza meg Fox-nak azt a fordulópontot, ahol már tudja, hogy melyik világhoz tartozik, ezért mindent hajlandó feláldozni.


Bud Fox tehát tulajdonképpen a második fordulópontig az apja és Gekko közötti világképek között őrlődik, és a végén dönt. Mindezt lenyűgöző cselekményvezetés során teszi.

Pedig a forgatókönyvíró, Stanley Weiser nem nevezhető ikonnak a szakmájában. Stone-nal többször dolgozott együtt, de pechjére (?) éppen azokban a projektekben, ahol egy még igencsak érleletlen, friss történetet, aktív portrét kellett felvázolni, és végül is kevéssé voltak sikeres alkotások. Mellette más történelmi témakört is feldolgozott. Ezek közé tartozott a felejthető, Rudy Giuliani életéről szóló TV-s film, illetve az egészen jól sikerült Fatherland, amely azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lett volna, ha a Második Világháborút a németek nyerik, és a hatvanas években még mindig Hitler van hatalmon. A probléma csak az, hogy mindkét esetben egy regényt kellett feldolgoznia, ami bár nagy munka, kevésbé tekintélyes, mintha az ötlet az övé lett volna. Segítséget nyújtott még a talán túlságosan komplex Nixon-ban, és sajnos egyedül írta meg a rettenetesen sikerült W.-t, amely a nemrég leköszönt Bush elnök portréját átgondolatlanul, túlságosan hamar dobta a piacra, hatalmas bukás is lett a vége, mind a kritikusok tollából, mind a mozi pénztáraknál.

Ennek a filmnek az ütemét, struktúráját és fokozatos felépítését viszont zseniálisan eltalálta. A ritmus végig nagyon magas fokozaton tartja a néző figyelmét, egy pillanatra sem unatkozunk. A dialógusok pedig még inkább mesteriek lettek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos kifejezés, beszólás, beszéd, jelenet ezer helyen köszön vissza a kultikussá váló filmből.

Az egyik ilyen a „A kék virág szereti”, amely egy titkos kód arra, hogy hírügynökségeken keresztül Gekko (vagy más beavatott) befolyásolja az árakat. Egy időben a Budapest Alapkezelő honlapján a kedvelt részvényeket a „Kék Virág” szereti rovatban ismertették. (az eredeti nyelvű verzióban „horseshoe” azaz patkó szerepelt virág helyett.

Aztán ott van a híres „Greed Is Good” (a mohóság jó) beszéd, amely önmagában, a legmélyebben, legerőteljesebben, alapjaiban definiálja azt a szellemet, amelyet Gekko, és a nyolcvanas évek felső kapitalista Amerikája képvisel. Sőt, az elmúlt évtizedekben ez mit sem változott.

A nagy mondásokat a mai napig idézik tőzsdés körökben, és ha az egyik bróker azt mondja a másiknak az utolsó barátnőjéről, hogy „szeretkezni vele olyan volt, mint a Wall Street Journal-t olvasni”, akkor pontosan érti, hogy miről van szó. Nem véletlen, hogy a film rengeteg utánérzéssel, későbbi mozikban történő visszautalással büszkélkedhet. A Wall Street olyannyira kiemelkedik a tömegből mind a mai napig, hogy mindenki, de tényleg mindenki, aki kicsit is hasonló témájú filmet forgat, hozzá méri magát, ez számára az etalon, az ideál.

Visszatérve a szereplőkhöz. Imádtam Gekko valódi üzleti ellenfele, Sir Larry Wildman karakterét is. Terence Stamp, mint színész, önmagában is nagyszerű karakter, itt ki is játssza a legjobb kártyáit és erre szükség is van. Kár, hogy később közepessé silányult filmekben is megfordult. Itt viszont gyakran sztoikus nyugalmával kiválóan tart tükröt Gekko esetenként túláradó személyisége elé. Wildman-t még az sem tudja igazán kihozni a sodrából, ahogy Gekko az általa utána kémkedni küldött Fox társaságában több tízmillió dollártól fosztja meg néhány másodperc leforgása alatt, a lehető legpofátlanabb módon. Ez a remek alkudozási jelenet már-már hátborzongató, ahol egy egész vállalat sorsáról egy rövid, de pszichológiai trükköktől sem mentes vitában döntenek, ezzel talán több ezer ember megélhetésére keresztet vetve.

Wildman kapcsán még igencsak vicces az, ahogyan Gekko – persze gúnyolással takargatva – irigykedik arra, hogy a királynő lovaggá ütötte. Hiába a hatalom és a sok pénz, ezek az emberek még ezen a magasságon is kicsinyesek, mint a gyerekek.


Mindenki ismer egy (!) Lou Mannheim-et. Ő az az egyéniség, aki bölcs, sokat vesztett már az életben és sokat tanult. Megtanult türelmesnek lenni, és szinte mindent előre lát az életben, ugyanakkor néha a pesszimista vízióival az őrületbe kerget mindenkit. A filmben egy fajta gyengébb guardian karaktert vesz fel, mert felismeri a főszereplőben a jellemfejlődés lehetőségét, és emiatt – ha nem is nagyon mutatja ki – kedveli is őt. Életre keltését Hal Holbrook kiváló alakításának köszönhetjük.


Ne feledkezzünk meg Marvinról sem. Ő Fox legjobb barátja a brókercégnél, és vicces beszólásaival kiszínezi az amúgy sem unalmas filmet, de emellett szerep jut neki a végső akcióban is. Tényleg minden valamirevaló brókercég kereskedési termében van egy példány az ő prototípusáról másolva, a tréfálkozó, hangoskodó srác. Itt John C. Mcginley alakítja, aki egyébként Stone kabalája is lehet, hiszen több filmjében is kapott kisebb szerepeket, például a Minden Héten Háború fantasztikus iramú és zenéjű amerikai focis filmben remekül adja az izgága, örök kritikus riporter szerepét.


Összességében elmondható, hogy a filmben szinte minden karakter remekül kitalált és eltalált. Minden a helyén van. Nagyon kevés filmen érezni, hogy ennyi nagyszerű karakter mellett sem esik szét a fő szál, és a kohézió a karakterológiában.

Ez kétségtelenül egy „férfias” film férfiaknak. A film egyetlen lényeges női szereplőjét, a romantikus szálat Fox barátnője, Darian testesíti meg. Bár a kötelező minimumot hozza, nem képes adni a csodálatos lányt, a csábító contagonist karakter igazi mélységét. Nem az a nő, akibe bele tudunk szeretni, és itt nehéz azonosulni Fox érzelmeivel. Emiatt aztán a szükségszerű csalódás sem fájhat annyira a nézőnek, mint amennyire azt Stone és Weiser szerette volna elérni. Darryl Hannah a többiekénél kevésbé tartalmas produkciója sokban hozzájárult ahhoz, hogy a még így is nagy magasságokban lévő filmet visszahúzza a tökéletesség tartományaiból. Nem véletlen, hogy amíg Douglas az Oscar-t, Hannah a Nagy Málna díjat kapta meg, ami az év legrosszabb alakítását „díjazza”. A színésznő elmondása szerint nem jött ki jól a rendezővel, és később meg sem nézte a filmet. Úgy kell neki, megnézzük mi helyette százszor is.

A film az általam is gyakran emlegetett Sun-Tzu modernkori kultuszához is nagymértékben hozzájárult. Az ókori kínai hadvezér „Háború Művészete” című művéből előszeretettel idéznek a filmben, és kétség nem fér hozzá, hogy elsősorban Gekko világának a filozófiája áll mögötte, de a modern, pénzügyi piacokon ugyanolyan hasznos gyakorlati tanácsokkal szolgálhat, mint a több mint kétezer évvel azelőtti valódi halált okozó csatákban.

A hangulati elemek elhelyezése, azok felfokozása és lecsendítése is jelzik Stone zseniális érzékét a filmkészítéshez. Az egyik legjobb példa az, amikor Fox először belép Gekko irodájába, és az antagonist színre lép (ám a híre már jóval korábban megelőzi őt). Ahogy a kétfedelű ajtó bezáródik hallatszik egy farkasüvöltés a háttérben. Stone szereti ezt a technikát alkalmazni, a már említett Minden Héten Háborúban egy játék indítás előtt az irányítóval szemben álló, őt a földbe döngölni szerződtetett linebacker oroszlán vagy tigris hörgést „hallat”.


Az élő tőzsdei ügyletek a NYSE élő kikiáltással (is) működő parkettjén felejthetetlen hangulatot és libabőrt okoznak. Az Anacott Steel felvásárlása körüli csatában az elszabadult árfolyamot lekövető őrület, és a felosztott képernyős megoldás – amelyen maga a rendező is megjelenik pár másodpercre – felejthetetlenek. Csak úgy, mint a Bluestar megmentésének látványos akciója is, amelyen nagyon sokadszorra nézve is mindig ugyanúgy tud izgulni az ember. Az atmoszférához nagyban hozzájárult Stewart Copeland (aki sokkal inkább ismert lehet a Sting-féle Police gitárosaként) eredeti filmzenéje, és a további zenék jó ízlés melletti eklektikus jellegű összeválogatása.

A film realitásérzéke és valósághűsége úgy volt képes minden más hasonló műnél jobb lenni, hogy közben az élvezeti értéke is utcahosszal veri az ellenfeleket. Természetes, hogy a drámai hatások érdekében egyes elemek el lettek túlozva, mégis a hangulat és az egyes történések is nagyon közel járnak ahhoz, ami történhetne, sokszor történik is a valóságban. A kereskedés a parketten egy az egyben a valóság, a közgyűlés is nagyon emlékeztet egyes cégek éves részvényesi találkozóira, a szakkifejezések, az elejtett megjegyzések, a berendezések is nagyon hűek a világhoz, amit ábrázolni akarnak. A Gekko és Fox által elkövetett fő bűn, a bennfentes információk alapján történő kereskedelem is lényegében teljes valójában megmutatkozik. Sheen karaktere, aki apja munkaadóját jelentő vállalatot átjátszotta Gekko-nak, a valós szándéka felismerése után, ezek felhasználásával, de még inkább az árfolyamok szándékos manipulálásával borítja ki végleg a bilit a hatóságoknál, ezzel célját elérve, de saját magát tönkretéve. Drámai önfeláldozás, akárcsak egy görög tragédiában. Ám ennek bemutatása is csodálatosan sikerül a rendezőnek.

Zseniális, ahogy a film végén Fox – akárcsak az elején - besétál az irodába, ezúttal a zsivaj és a készülődés hangjai helyett a csend követi, és minden szempár rá szegeződik. A többiek már tudják, hogy ott rögtön le fogják tartóztatni, de ő még nem. Mindenki elhúzódik mellőle, senki nem vállal közösséget vele. Kivéve régi barátja, Marv, egy szimbolikus gesztussal, és Lou (ez látható a fenti képen Mannheim jellemzésénél), előtte soha nem látott erejű kiállással: „Bud... Bud kedvelem magát. Emlékezzen valamire. Az ember belenéz a szakadékba, és semmi sem néz rá vissza. Ebben a pillanatban az ember rátalál önmagára. Ez az, ami visszatartja attól, hogy a szakadékba zuhanjon.” („Bud... Bud I like you. Just remember something. Man looks in the abyss, there's nothing staring back at him. At that moment man finds his character. And that is what keeps him out of the abyss”). Egyetlen mondatban összefoglalja Fox jellemfejlődésének a lényegét. Gyönyörű.
Mindkét jelenetsor vágás nélkül megy végig, ugyanott, ugyanazokkal az emberekkel, de egészen más szituációban. Géniuszokat idéző kontraszt.

A történet végén nem marad más dolgunk, mint feltehetjük a kérdést: melyik világkép a helyes?

Persze, hogy rávágjuk: Carl Fox világa. Az egyszerű embereké, akik alkotnak és dolgoznak, látnak összetartó értékeket a társadalomban. Ismerik a szerelmet. A barátságot. A másik világ sokkal idegenebbnek hat, mégis valahol Gekko érvelése is lehengerlő. Másképp látja a világot és neki, a film utolsó kockájáig ez működik is, még ha akkor csúnyán meg is égeti magát.
Ami viszont sokkal nagyobb súllyal esik a latba: a világ így (is?) működik, legalábbis ezer jelet kapunk erre. Sajnos a kérdésre nem olyan egyszerű a válasz, mint elsőre remélhettük. Lehet, hogy mi sem vagyunk olyan tökéletesek, mint azt hinni szeretnénk. Talán mindkét világból van bennünk valamennyi. Talán azon, azért kell dolgoznunk, hogy ne Gekko, hanem Carl Fox győzzön a lelkünkben.

A világképek számos helyen és témakörben folytatnak háborút egymással a cselekmény során is. Gekko egyértelműen jelzi, hogy nem hisz a szerelemben. Ráadásul ezt erős cinikus hangnemben teszi. például. amikor Gekko Darian-t győzködi, hogy újra feküdjön le vele, ezúttal már Fox háta mögött. Aztán ott van a barátság kérdése. Gekko szerint „ha barát kell, tarts kutyát”. Mennyire hátborzongató ennek a kijelentésnek a magva, mégis úgy fest, hogy Gekko ezzel az elmélettel nagyon is jól boldogul a világban. Ha nagyon halványan is, de Gekko-nak azért van egy másik arca is. Szinte már-már apai jellegű módszerekkel tanítgatja Fox-ot a való világ működésére, illetve arra, hogy ő látja azt. Igen, már az első pillanattól kezdve kihasználja, mégis az is egy jel, hogy imponál neki a fiatal kitartása, amikor minden nap felhívja, hogy bejusson az irodájába. Ez az az ok, amiért egyáltalán hajlandó találkozni vele.

A két világnézet csatája Gekko fantasztikus beszédében csúcsosodik ki, Fox-al való összezördülésekor. Ennek során kőkemény társadalmi kihallásoknak lehetünk fül és igen: szemtanúi is. A vita során ugyanis a háttérben egy munkás az ablakot takarítja, Gekko pedig az önzés filozófiáját a kezében egy whisky-vel nyilatkoztatja ki éppen. Csak úgy, mint amikor a tengerparton kis homokjáró autókkal versenyeznek, a háttérben pedig a halászok rendezgetik a hálót.

A végén pedig ott van a parkbeli remek konfliktus lezárás jelenet. A két fő karakter itt találkozik egymással utoljára. Micsoda helyszín, micsoda hangulathoz passzoló időjárás, micsoda jelenet, micsoda beállítás!


Bud Fox tehát elveszíti a munkáját, a vagyonát, a karrierjét, és egy időre a szabadságát is. Mégis talán érezhetjük azt, hogy sokkal többet nyer a másik oldalon. Erkölcsi értékeket, megtalálja önmagát (a villámkarrierje csúcsán, az álomnővel való szeretkezés után, az erkélyéről nézi az éjszakai Manhattant, és a film egyetlen kissé erőltetett jelenetében felteszi a kérdést magának: „Ki vagyok én?”. Nos, igen, ennek a fickónak tényleg öndefiniálási problémái voltak). Megnyugodhatunk a katarzisban: a végén azt teszi, ami a helyes, és azzá lesz, aminek lennie kell. Még ha ezért nagy árat is fizet.

A film a végén állást foglal a saját maga által feltett kérdésben. Nem teszi ezt durván, nem mondja ki szószéken, nem dörgöli a néző orra alá. Talán még érzékelteti is, hogy ez sosem volt kérdés igazán. A zárójelenetben Bud Fox a bíróságra megy. Tudja, hogy el fogják ítélni. Ám magát az ítélethirdetést nem láthatjuk. Ha a film állást is foglal, az ítéletet már nem mondja ki. Ez a nehéz feladat a nézőre hárul.

---

Nagyjából ennyi. Még hetekig tudnék írni vagy beszélni erről a fantasztikus filmről (a remek extrákkal felszerelt Blu-Ray kiadás kapcsán meg is tettem). Bármennyire hihetetlen most még nagyon visszafogtam magam. Nem kell azonban sokat várni ahhoz, hogy ismét írhassak egy ígéretes tőzsdei filmről. Közeleg ugyanis a folytatás, a Wall Street 2: Money Never Sleeps (Tőzsdecápák: A pénz Nem Alszik?) címen. A mérce és a tét nagyon magas, ezt Stone és Douglas saját magának köszönheti. Stone-nak már csak azért sincs könnyű dolga, mert egykori kreativitása mára megkopott, és 11 éve nem készített jó filmet. Remélem a rossz szériát ezzel az alkotással fogja megtörni. Jelen állás szerint az április bemutatót áttették szeptemberre, ám ami késik nem múlik: hamarosan részletes beharangozót írok a második részről.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Tweetek az elmúlt időszakból:

• The truth about speculators: they are doing God’s work http://dlvr.it/CBwj
• Burger King blames weather for low revenue. One of the worst blame ever. If you own the stock: sell. If you don't: laugh. http://is.gd/aIfHU
• Photo: US still leads, every other major market and continent lags this year. In dollar terms it beats... http://tumblr.com/xxd7g3cqf
• Photo: Király utca és környéke - Recesszió 2010 Q1 (további képek a linkre kattintva) http://tumblr.com/xxd7g5dhj
• A hatósági árak miatt relatíve magas még mindig az infláció (erről papolok én is hetek óta) nagyon jó cikk: http://is.gd/aKySV
• Photo: Gold is still in a strong long-term uptrend. Fear of inflation and traditional asset classes... http://tumblr.com/xxd7hj6bl
• Why Fox Is Making ‘Wall Street 2′ delayed: http://icio.us/ojmcwt
• "Az IMF-hez fordulás kényszerét még a napokban is tagadó görög kormány mai bejelentésében még mindig..." http://tumblr.com/xxd7k20j0
• Housing Starts Stagnant: Business Week details:Housing starts in the U.S. fell in February as record snowfall in p... http://bit.ly/cxnWIM
• Urbán szerint ne az államtól várjuk a segítséget a válság megoldásában de a shortolókat jobban szabályozná. Ellentmondás. http://is.gd/aO0Lv
• London is now home to 55 hedge funds that manage more than a billion dollars, compared to 65 last year. http://bit.ly/aPo7Ou
• "banking conglomerates may pose much more of a threat to future financial stability than hedge funds." http://is.gd/aRNPE
• Video: An amazing video about the subprime collapse. It is strongly based on Michael Lewis’ book. I just... http://tumblr.com/xxd7ob0u5
• Nem értem. Mindenféle bank elemzői felváltva naponta leirogatják, hogy mindjárt gyengül a forint. Azt hiszik sikerül arrébb szuggerálni?
• Zsiday Viktor az államcsőd kockázatokról - Van egy érdekes riport a Portfolión arról, hogy miközben a piacok... http://tumblr.com/xxd7qk8al
• Az Erste-nél szünetel április 2.-án a certi-k kereskedése, az osztrák (!) munkaszüneti nap miatt. Felhívom a... http://tumblr.com/xxd7s1xnb
• Marketwatch about Hungary's coming Elections and its impact on Hungarian financial markets. http://icio.us/zhkvit
• Pep Boys - Manny, Moe & Jack (PBY) funny name for a stock :) Looks like before a major breakout at ~11 USD http://is.gd/aYAWC
• Photo: Hotels outperform the broad market. http://tumblr.com/xxd7tm4ti
• Magyar Államkötvény piac - Minden jól működő pénzügyi piacon rövid és középtávon a várakozások és a hangulat... http://tumblr.com/xxd7uhq2n
• Testing The Wall Of Worry: This is from our Morning Report this morning: One chink in the armor of those who sugge... http://bit.ly/9ctoNL
• Érdekes ez az araszolgató piac, eladni alig akar valaki, a korrekció szinte nulla, amíg nem lesz nagyobb az optimizmus, ez így fog maradni.
  

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)