Adómentes hozam - hogy is van ez?

2010-től számos adózási könnyítés lett a hazai adórendszerben, amellett, hogy a régieket is meghagyták. Ennek annyi az ára, hogy valamivel bonyolultabb lett a tőkejövedelmek adózásának rendszere. Ebben a blog bejegyzésben, illetve a bejegyzés végén lévő link alatt található leírásban szeretnék segítséget nyújtani a befektetések adószabályainkban való eligazodásban, továbbá az adók csökkentésében. Az új szabályok, illetve módosítások három területen nyújtanak élhetőbb adóterhekre lehetőséget.

• Az első a TBSZ, amivel akár 0%-ra is csökkenthető az adó, vagyis ismét elérhető az adómentes hozam.
• A második a befektetési alapok nettósításának lehetősége, azaz a nyereség most már szembeállítható a veszteséggel.
• A harmadik, hogy számos olyan ügylet, ami eddig a magas SZJA kulcsokkal adózott, most mrá elismert ügylet, és 20%-kal adózik, ráadásul a nettósítás lehetősége mellett.

A Tartós Befektetési Szerződés, egyes helyeken Tartós Befektetési Számla (rövidítve mindkettő TBSZ) egy 2010-ben bevezetett, állam által adózási szempontból jelentős mértékű kedvezményt biztosító konstrukció. Röviden összefoglalva a tőkejövedelmeket, tehát kamatot és árfolyamnyereséget sújtó adó adókulcsát csökkenti le, bizonyos feltételek megléte esetén, az alábbiak szerint:

Ha ilyen szerződést kötsz, és minimum 3 évig nem veszed ki a pénzed, akkor az adó mértéke a tőkejövedelmeket egyébként jellemzően sújtó 20% helyett 10%. Amennyiben 3 év helyett 5 esztendőt is tudsz várni, akkor az adókulcs 0%. Más szavakkal: a TBSZ által 50%-os, vagy akár 100%-os adókedvezményben is részesülhetsz.

Hogyan működik a Tartós Befektetési Szerződés?

Mindjárt az elején külön ki kell emelnem, hogy a 3 és 5 év nem pontosan ekkora időszakot jelent, mert a befektetés elindulásától számítva szélsőséges esetben 1 nap híján 4 év is eltelhet a 10%-os adót jelentő időszakig, és szintén 1 nap híján 6 év is eltelhet a teljes adókedvezményig. Van ugyanis az úgynevezett felhalmozási év, ami azt a naptári évet jelenti, amikor a TBSZ-t elindítod. Ebben az évben szabadon fizethetsz be többször összegeket az adott TBSZ keretében. Amint ez az év lezárul, kezdődik a 3 vagy 5 éves időszak számolása, de hangsúlyozom: ennél hosszabb időszakra is lehet és érdemes is befektetni sok esetben, a TBSZ újraindításával..

A felhalmozási év után már nem lehet új összeget befizetni a TBSZ-re, de új TBSZ nyitható. Ennek csupán annyi hátránya van, hogy az adminisztráció kis mértékben megnő, illetve viszonylag alacsony összegű befektetés esetén (kondícióktól függ, de jellemzően 1 000 000 Ft), a minimumdíjak miatt valamivel rosszabbul járhatsz. A szerződést hazai befektetési szolgáltatóknál és bankoknál lehet kötni, természetesen azoknál, amelyek erre kialakították a megfelelő szolgáltatást. Fontos tudni, hogy egy cégnél egy évben csak egy ilyen szerződés köthető, de a különböző TBSZ-ek száma különböző cégeknél nem korlátozott. Szemben a NYESZ-el, itt nemcsak egy számla után jár az adómentesség.

A szerződésen belül a befektetések szabadon alakíthatóak, tehát hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy 3 vagy 5 évig egy adott befektetés mellett lándzsát kell törni és kitartani mellette jóban, vagy rosszban. Időbeli megkötés nélkül adhatóak és vehetőek rajta az értékpapírok (természetesen az adott szolgáltató kondíciói mellett). A TBSZ-ből idő előtt is ki lehet szállni, a következmény csupán annyi, hogy nem jár az adókedvezmény. Ez azonban csak végső esetben javasolt, egyrészt mert a hosszú távú megtakarítás és a TBSZ létrehozóinak a pozitív szándékát vennénk semmibe, és persze rengeteg pénztől esnénk el. A könnyed kilépési szabály miatt akkor is érdemes lehet TBSZ-t indítani, ha csak elképzelhetőnek tartjuk a 3 évnél hosszabb befektetést. Tudni kell még, hogy a harmadik év végén a TBSZ automatikusan nem szűnik meg, így nem kell az elején eldönteni, hogy mekkora időre érvényes számlát szeretnénk. Sőt, a 3. év befejeztével eldönthető, hogy csak egy részét veszed fel a benne lévő tőkének, a TBSZ fut tovább, a kivett pénz 10%-kal adózik.

Van minimumösszeg: 25 000 Ft, ez a legkisebb tétel, amivel egy TBSZ indítható. A számlavezetési költségek miatt természetesen a legtöbb helyen amúgy is 1 000 000 Ft, vagy afeletti összegnél éri meg elindítani. A TBSZ csak magyar forintban indítható, és csak a hazai fizetőeszközben kibocsátott értékpapírokra, illetve bankbetétekre vonatkozik. Egyes bankok a jogszabályt úgy értelmezik, hogy a bankbetétekre és az értékpapírokra külön TBSZ-t kell kötni. Én magam nem osztom ezt a nézetet, de számíts rá, hogy a bankokban meg kell majd hoznod azt a döntést, hogy melyik típusú TBSZ-t indítod. Ugyanakkor komoly dilemmát ez ott sem fog okozni, mivel az indító összeg a fent jelzett alacsony mértékű, így két TBSZ-el megoldható a kérdés. Befektetési szolgáltatók azért nem fognak semmiképpen ezzel a kérdéssel szembesíteni, mert nem gyűjtenek betétet.

Mekkora összeget jelenthet a TBSZ által nyújtott adóelőny?

Enyhe hozameltérésnek is, ha a nyereségeket visszaforgatjuk, vagyis újra befektetjük, hosszútávon komoly hatása van. Itt is erről van szó, hiszen azonos befektetésnél, amely természetesen azonos hozammal jár, a kisebb adókulcs magasabb adó utáni hozamot jelent. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy éves szinten mekkora hozamot jelent.


Önmagában az, hogy 3 éves befektetésünket nem sima értékpapírszámlán, hanem TBSZ-en gyarapítottuk még 5%-os hozam esetén is évi 0,5%-ot jelent. 15%-os hozam esetén (amihez nyilván számottevő kockázatot kell vállalni) ez a szám már 1,5% lenne. Ha a TBSZ-t teljes mértékben ki is használjuk és legalább 5 éves időtartamban gondolkozunk, akkor a különbség évente 1% már 5%-os hozamnál, és 3% 15%-os hozamnál. A kiszámítás módja egyszerű, az adó előtti hozamot 5 éves TBSZ esetén változatlanul kell hagyni, 3 és 5 év közötti esetén 10%-kall csökkenteni, például 5% - (5%*10%)=4,5%, 3 év alatt vagy 3 év felett TBSZ nélkül 20%-kal kell csökkenteni, például 5% - (5%*20%)=4%. Alapesetben. De(!):

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amíg a 10%-os és 0%-os adó időtávhoz van kötve, miközben a TBSZ-en adhatjuk és vehetjük is az adott befektetési termékeket, a 20%-os kulcsnál ha eladunk valamit, akkor kamatadó esetén azonnal, árfolyamnyereség adó esetén legkésőbb az adott tranzakció(ka)t követő évben le kell adóznunk. Így az újrabefektetési hatás kevésbé érvényesül, hiszen évente kisebb lesz a nyereség, ami kisebb kamatos kamatot indukál. Ezért a 20%-os TBSZ nélküli verziónál évente történő fizetéssel számoltam (és ennél még lehetne rosszabb is, például a „divatos” havonta lejáró betéteknél).

Hogy mit jelent ez konkrét számok esetén arra nézzünk egy példát, 3 éves befektetés esetén. A táblázatban az látható, hogy az időszak végén összesen mekkora lesz a tőkénk nagysága adott adókulcsok és hozamok mellett.


Valamennyi táblázatnál félkövérrel jeleztem azokat a verziókat, amelyekre a jogszabály lehetőséget biztosít, és dőlt betűkkel azokat, amelyekre nem, ezért elméleti szinten is csak hipotetikusak. A felhalmozási évet egyetlen számításnál sem vettem figyelembe, hatása viszonylag alacsony, és csak akkor lehetne vele számolni, ha tudnánk a felhalmozási éven belüli pontos időpontokat, a befizetések nagyságát, és ezeket súlyozva vennénk figyelembe.

3 év és 5 millió Ft-os befektetés esetén, ha nincs TBSZ-ünk, 5%-os hozam esetén 624 e Ft-ot, TBSZ által viszont 709 e Ft-ot kerestünk. Ez nem egy hatalmas különbség, de ha azt nézzük, hogy semmi további dolgunk nincs vele, csak jelezni kell, hogy egy másik papírt írunk alá, önmagában díjmentesen az ölünkbe hullott mintegy 81 e Ft. Ha a TBSZ 0%-os kulcsa 3 évtől élne, akkor 788 e Ft-ot keresnénk, ami már majdnem 164 e Ft-os különbség. Tudjuk azonban, hogy ez csak 5 évtől igaz. Nézzük meg, hogy ebben az esetben mi a helyzet.


A különbségek a plusz két év dacára a többszörösükre nőttek, az újrabefektetés hatása miatt. Már az alacsony kockázatú 5%-os hozam esetén majdnem 300 e Ft a különbség, kizárólag amiatt, hogy a TBSZ-t választottuk. 10%-os elért hozam esetén a különbség több mint 705 e Ft, 15%-nál pedig már meghaladja az 1 millió 245 e Ft-ot. Ezek már önmagában olyan számok, amelyek képesek bárkit meggyőzni, de itt még nincs vége. Vizsgáljuk meg, hogy mi történne, ha nem csak a törvényi minimum idejéig, hanem annál tovább tartanánk befektetésünket, új TBSZ által.

10 év esetén (két egymást követő TBSZ):



15 év esetén (három egymást követő TBSZ):


A számolások teljes adózási soránál azt az alapfeltételezést vettem figyelembe, hogy minden évben lejár egy állampapír vagy egy betét az összeget leadózzuk és utána a tőkét és a nyereséget egy újabba fektetjük. Amennyiben nem TBSZ-en több éven át fektetünk be újra ugyanabba a papírba, betétbe, akkor éppen a kamatos kamat hatás miatt az összeg eltérő lesz. Persze felmerül a kérdés, hogy mi értelme egy adott befektetéssel számolni teljes futamidővel, ha azonos időszakra már igénybe vehetnénk a TBSZ-t, ráadásul azon belül variálhatjuk is a befektetéseinket. Aki nem a TBSZ-t választja, az nyilvánvalóan sokszor szeretne ki és betenni pénzt a számlájáról és számlájára, ezért nem tud hosszú távú befektetést választani, így a visszaforgatás sem lehet reális alternatíva számára. Arról nem is beszélve, hogy technikailag sem lehet a visszaforgatást adólevonás nélkül elintézni, kivéve ha például befektetési alapban van a tőke, mert ott a visszaforgatás az alap működéséből fakad, a befektető számára értékpapír tranzakcióval nem jár.

Grafikonon összehasonlítva. 5 m Ft befektetett tőkével és évi 5%-os bruttó hozammal kalkulálva három lehetőség:

• Értékpapírszámla és évenkénti egyszeri adó (mert volt rendszeres tranzakció) - zöld
• Értékpapírszámla és tartott értékpapír, például befektetési jegy - piros
• TBSZ (ahol közben tranzakciók is folyhatnak) - kék


A függőleges tengely az adott év végén a tőkénk értékét jelenti, a vízszintes az évek számát. Látható, hogy azonos hozam esetén már azzal is nyerünk valamennyit, ha nem rendszeresen új adóköteles befektetéseket eszközölünk, például évente lejáró állampapírokkal, vagy betétekkel, hanem folyamatosan tartunk például egy befektetési alapot. A legtöbbet azonban az hozza, ha TBSZ-(eke)t kötünk, és abban akár rendszeresen átvariáljuk a portfoliónkat, akár nem.

Ha valaki már egy meglévő értékpapírját szeretné áttenni a TBSZ-re, akkor előbb azt el kell adnia, majd a pénzt befizetni a TBSZ-re és ott újra megvásárolni. Ezt nem minden esetben érdemes megtenni. Ha az adott értékpapírt 3 éven belül (+ felhalmozási év hátralévő része) eladnánk, akkor nincs értelme, hiszen adóelőnyünk nem származna belőle, de két tranzakció költségeit feleslegesen fizetnénk ki. Ha 3 nagyon valószínű, hogy további 3 éven túl tartjuk a befektetést, akkor számoljuk ki az eladás és visszavétel költségeit és vessük össze a várható nyereség 10%-val 3 és 5 év közötti tartási idő esetén, illetve 20%-val 5 éves tartási időnél. Fontos, hogy a visszavétel időpontjától számítsuk a nyereséget, hiszen ha volt adókötelezettségünk, akkor az eladáskor azt kifizettük, és „tiszta lappal” indulunk. Ha a megnyert adó nagyobb, mint a tranzakció költsége (+ annak inflációval növelt értéke a tartási idő hosszában), akkor érdemes végrehajtani. Természetesen számos befektetésnél nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a hozam, így az adó csökkentése érdekében is kockáztatunk valamennyit. Felmerülő kérdés még, hogy a TBSZ felhasználható-e más befektetések fedezeteként, például tőkeáttételes ügyletekhez. A válasz igen, és ezzel is adóelőny érhető el rövidtávú ügyletekhez, de ez csak nagyon tapasztalt és kockázatot jól viselő befektetőknek ajánlom. Jó hír még az is, hogy NYESZ-ről is át lehet lépni TBSZ-be. Ennek csak akkor van értelme, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy legalább 5 évig szeretnénk befektetni, de még nyugdíjas korunk előtt szeretnénk kivenni. Elveszítjük ugyanis az adójóváírás lehetőségét (már önmagában ezért egy adott összegig, ha nyugdíjcélú a megtakarítás, ne TBSZ-t, hanem NYESZ-t használjunk), ami évente 100-130 e Ft, ráadásul az átvitt pénz utolsó két évét vissza kell fizetni, 20%-os büntetőkamat mellett. Csak ritka esetben javasolt ezt a fenti peremfeltételek megléte esetén.

Tőlem valószínűleg sokan kérdeznék, ezért itt is jelzem, hogy mind a Buda-Cash, mind a Codex informális úton jelezte, hogy várhatóan elindulnak a saját TBSZ szolgáltatásukkal.

Mi a helyzet a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel?

2010-től fontos és logikus könnyítés, hogy az árfolyamnyereség adó már nemcsak a tőzsdei ügyletekre, hanem az azon kívüli, törvény által elismert tőkepiaci ügyletnek minősülő kategóriákra is vonatkozik. Tipikusan ezek közé tartoznak a bankközi devizaügyletek (Forex), CFD-k. Eddig ugyanis a személyi jövedelemadó kulcsok vonatkoztak rájuk (jellemzően 36% azoknál, akik ilyen jellegű ügyeltekbe fektették pénzüket), amelyekkel önmagában is magasabb adókulcs mellett kellett adózni, de ami még fontosabb: csak a bruttó nyereség adózott, a veszteségeket ezekkel nem lehetett szembeállítani, vagyis nem volt lehetőség nettósításra. Nem kell külön ecsetelni, hogy ez mekkora probléma volt. Bármilyen speciális befektetésbe fogunk, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, hogy tőzsdei és/vagy elismert tőkepiaci ügyletről van-e szó. Ezt maga a levonó vagy kifizető szolgáltató meg tudja mondani, de a PSZÁF ügyfélszolgálatához is fordulhatunk. Ezen ügyletek után az adóbevallásban kell nyilatkoznunk, a szolgáltató itt nem von le semmit.

Azon tőzsdén kívüli ügyletek, amelyek nem minősülnek elismert tőkepiaci ügyletnek, egyéb jövedelemnek minősül, a magánszemély adóalapjához adódik, utána személyi jövedelemadót kell fizetni, nettósításra nincs lehetőség.

A befektetési alapok esetén van lehetőség nettósításra?

2010-től a befektetési jegyek adózása megváltozik. Maradnak a kamatadó hatálya alatt, és továbbra is 20% adó vonatkozik rájuk. Viszont mivel már ezek is elismert ügyletnek számítanak, így itt is lehetőség van a nettósításra. Az adminisztráció szempontjából, különösen a befektetőnek ugyanakkor valamivel bonyolultabb dolga van, mint más kamatadós befektetések esetén. A nyereség adóját ugyanis ugyanúgy le fogják vonni, mint például a bankbetétek esetén, viszont a veszteséggel szembeállítani csak a következő évi adóbevallásban jelezve tehetjük, ráadásul a befektetési szolgáltató felé kérelmezni kell, hogy mivel élni szeretnénk a nettósítás jogával, ezért állítson ki számunkra és az APEH felé a nettó nyereségről egy igazolást, amely alapján majd az adóbevallásban is szerepeltetni fogjuk az esetleges visszaigénylendő összeget. Ha több befektetési szolgáltatónál is voltunk, akkor értelemszerűen összesíteni kell a kimutatásokat. Továbbá érdemes azt is tudni, hogy a tőzsdére bevezetett és ott kereskedett befektetési alapok az árfolyamnyereség adó szabályai szerint adóznak.

A befektetési alapok Nyugdíj Előtakarékossági Számlára és Tartós Befektetési Szerződés keretében is vásárolhatóak, ezzel a hosszabb távon takarékoskodóknak adómentességet tud biztosítani.

A tőkejövedelemeket érintő adózásról szóló részletes leírást az alábbi linken találhatjátok meg PDF formátumban:

Adómentes Hozam

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Nice Gold entry point, but for a small fund, won't be able to long it effectively and timing the position building, due to missing e-mini :(
• Magyarország a 20. legélhetőbb hely a világon egy kutatás szerint. A reakció? Fanyalgás. - Az International... http://tumblr.com/xxd5ahcev
• Do Hedge Fund Indexes Only Tell Part of Story? Interesting article: http://icio.us/tdimbc
• Azt írják: "Alacsony tranzakciós jutalékok (Pl. külföldi részvény 0,65%...)" sírva röhöghettek, amikor ezt leírták LOL :) http://is.gd/5Slrb
• Törökországra nagy fejlődés vár - Törökország jobb osztályzatot kapott az egyik hitelminősítőtől - írják. Ám... http://tumblr.com/xxd5cihzg
• Kisállat biztosítás - a legnagyobb állatság? - Nemrég olvastam, hogy már létezik kisállat biztosítás is.A... http://tumblr.com/xxd5i5354
• FundWatch: Morningstar names decade's top fund managers: Research firm Morningstar Inc. names its top mutual-fu.. http://bit.ly/4GU6hA
• Production Continues to Recover: Marketwatch details:Colder-than-usual weather contributed to the gain in Decem.. http://bit.ly/5Uo6fE
• Egy nagyon jó cikk Weinhardttól az államadósság kamatterhéről: http://is.gd/6wbR3

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Film a Válságról…vagy valami másról?

Broke – The New American Dream (Michael Covel)

Történt, hogy Michael Covel, akit több blog bejegyzésben és szakirodalom kritikában említettem, a Facebook ismerősei között meghirdetett egy lehetőséget. Aki az Amazon.com-on értékelést írt a Trendkövetésről szóló (lásd itt) könyvéről, annak is a legfrissebb verziójáról, megkapja a dokumentumfilmjét DVD-n. Mivel már amúgy is megírtam a kritikát a blog hazai olvasóinak, csak egy gyors fordítást kellett megcsinálnom, és bő egy hét múlva meg is kaptam a filmet, amit egyelőre nemhogy hazánkban, de Európa nagy részében sem mutattak be.

A dokumentumfilm címe Broke – The New American Dream, ami annyit tesz: Tönkremenve – Az Új Amerikai Álom. A DVD borítóján sokatmondóan egy birka látható, a háttérben több társával, amint legelésznek egy mezőn.



A film leírása, és az előzetes alapján arra gyanakodhatunk, hogy a 2008-s válság okait kutatja, akár egészen mély oknyomozó módon. Vajon tényleg ez a helyzet?

A film az első három percben egy kifejezetten idegesítő, teátrális jelenettel indul, ahol az alkotó - mesélő mély tekintettekkel, rövid, de jelentőségteljesnek szánt hallgatásokkal, és széles karmozdulatokkal indít terjengős merítésű filozofálgatásba a gazdasági helyzetről, benne rövid és helyenként ironikusnak gondolt vágásokkal. Megijedünk, de aztán elkezdődik az igazi dokumentumfilm, és viszonylag gyorsan megnyugodhatunk.

A stílus minden ízében Michael Moore, olyan az egész, mintha a celluloidot az áruházban kapható Moore-szósszal szórták volna be, és sütőzacskóban aranybarnára sütöttek volna, minden más hozzáadása nélkül. Ez még akkor is így van, ha a konklúzió teljesen más, mint Moore filmjeiben. Ugyanazok a beállítások, hasonló jelent struktúra, érvelések, gúnyos jelenetek bizonytalankodó interjúalanyokkal, beszélgetést visszautasító szakmai hírességek kőkemény alázása, vágások, tempó, archív játékfilmek bejátszása. Nem is beszélve a hatásvadász elemekről, amiben Covel meglátogat egy birka farmot humorosan a mondanivalóra hajazva, aminek nagyjából annyi értelme van, mint amikor Moore ellátogatott Oregonba, hogy az ottani rendőrök terrorizmus elleni felkészültségének hiányáról regéljen. Covel-nek ez az első dokumentumfilmje, nem gyakorlott, így a stílust nemes egyszerűséggel kölcsönvette attól, aki a sajátjával képes a legnagyobb vihart kavarni.

Az alkotás első harmadában az ingatlanpiaci összeomlásról, annak okairól láthatunk összefoglalást. Semmi olyan nem hangzik el, amit ne tudhatnánk, de bárki számára érthető nyelven elmagyarázzák, hogy mi is történt, látványos képekkel, valós életből vett példákkal. Az azért különösen megrázó, ahogy Miami vonzáskörzetének egyik településén egy ingatlanügynökkel autóval körbejárják az utcákat, és kiderül: a házak jó része üresen áll. Majd fejbe vág minket az állítólagos statisztika, miszerint az Egyesült Államokban több mint 18 millió (!) üres ház van. Kérdés, miként készítik ezt a statisztikát, de ha fele ennyi, az akkor is megdöbbentően sok.

Az első igazán érdekes rész itt következik, ahol átlagemberek a nappalijukban, a kezükben a gyerekükkel a bedőlt házuk miatt sok mindenkit hibáztatnak, de magukat nem – ez egyiküktől szó szerint így elhangzik a filmben. Majd jön a kegyetlenül igaz riposzt a szakértőktől: saját döntésük volt az ingatlanspekuláció, korábban kerestek rajta, most vesztettek, és gyakran nem volt meg a megfelelő hátterük, így a zuhanásnál megrendült anyagi helyzetük. Az ingatlanügynök ki is mondja: nem őket kell sajnálni, hanem mindenki mást, akinek adójából kisegítik őket vagy a hiteleket biztosító bankokat. Az üzenet egyértelmű, de sokan ezen a ponton még nem értenének vele egyet.

Ekkor még következik egy kanyar a média hatásáról, és arról, hogy mennyi értelme van követni a nagy gazdasági híradók és műsorok tanácsait. Különösen nagy telitalálat, ahogy a médiában gyakran szereplő Barry Ritholtz nyíltan kimondja, hogy nem attól hívnak vissza interjúalanyokat rendszeresen, hogy jókat mondanak, mert ennek nincs igazi jelentősége.

Innen jön egy éles váltás, szinte másodpercre pontosan a film felénél, és Covel az emberek lottózási szokásairól kezd forgatni. Megtudhatjuk, hogy a világ összes lottóbevétele kb. 200 milliárd dollár (nagyjából a magyar GDP-nek megfelelő összeg). Látványosan kiderül, hogy az embereknek kevés fogalma van az esélyekről. Pókerjátékosok és gyakorlott tőzsdei spekulánsok szólalnak meg, és a valószínűségekről beszélnek. Ezen a ponton válik ez az egyik leghasznosabb dokumentumfilmmé, amit a nézők többsége életében látott. Hamar jön a párhuzam a póker és a tőzsde, azok pszichológiája, a valószínűségei és kockázatkezelése között. Jönnek az ismerős üzenetek a jósolgatás értelmetlenségéről, szabályrendszerekről, a „nem az a fontos, hogy igazam legyen”-ről, a hozzáállásról. Mégis, ez nem hat elcsépeltnek, mert megfelelő ütemben, adagokban és kellő eleganciával adagolják nekünk. A végén még következik egy visszacsatolás a válságra: mindig is lesznek, és nem lehet előre látni őket, és ne kövessük birkaként a tömeget. Az egyéni felelősség és a döntés szabadságának hangsúlyozása a végén a cím ellenére optimista felhanggal zárja a kis utazást.

Összességében a Broke hátrányai közé tartozik a néhol kissé hatásvadász elemek használata, az, hogy valamelyest rövid, Covel kék vagy fekete pólóban való flangálása, és az is, hogy elvétve érezni némi izzadságszagot az irányban, hogy ő legyen a liberteriánus Michel Moore.

A film megnézése után egyértelműen az az érzésem volt, hogy két dokumentumfilmet néztem meg. Az elsőt a válságról, és a másodikat a csordaszellem elkerüléséről. Valószínűleg az történt, hogy Covel elkezdte forgatni az utóbbit, majd beütött a válság, és kibővítette meglovagolva az aktuális témát, amivel több ember figyelmét tudja felkelteni. Ezt a döntés meg lehet érteni, annak köszönhetően, hogy mindez nem ment a „második film” rovására, sőt jelentőségét képes volt aláhúzni.

Hatalmas előny továbbá, hogy amit a film mond az velejéig igaz, érthető struktúrában, általában szórakoztató módon kerül tálalásra, de leginkább mégis az, hogy a fontos mondanivalót igen komoly emberek, Nobel-díjas közgazdászok és legendás vagyonkezelők mondják ki, mint például Markowitz, Harding, Rogers, Vernon Smith, Hite, Abraham, Miller, Möbius

A filmről bővebben.

Hamarosan még egy filmekkel kapcsolatos bejegyzés lesz. Természetesen ezek bekerülnek a szakirodalmat és filmeket ismertető gyűjtésünkbe (PDF) is.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Samuelson died :( . He was THE most important economist before the world learned that maths is not the only tool in economics. RIP
• "Csak egészség legyen" - Az elmúlt majdnem két hónapban négy egymástól teljesen független olyan egészségügyi... http://tumblr.com/xxd4o3xgl
• On Saxo's 2010 predictions (just for fun), Agree: 9, 10; Probably: 1, 2, 5, 7, Absolutely dumb: 3, 4, 6, 8. http://is.gd/5re87
• Time's Person Of The Year is a decent choice. Bernanke worked hard to prevent a global economic depression (eg. -30% GDP), succeeded so far.
• Scanning for 2009 high revenue growth stocks juts for curiosity. Almost only mining and finance comes up.
• Hogyan lesz 2%-os reálbércsökkenésből 8%-os fogyasztáscsökkenés? - A KSH friss jelentésében (jel10910.pdf) az... http://tumblr.com/xxd4s2xso
• A Portfolii.hu beszólt Róna Péternek, és teljesen igazuk is van: http://is.gd/5E79I
• "Tanulni, tanulni, tanulni" Évekig ezzel a poénnal zártam előadásokat és Lenin képével, erre kiderül, h Sztálin mondta :) http://is.gd/5EKHf
• The True Odds of Airborne Terror: Shared by Balazs Faluvegi Így érdemes logikusan gondolkozni, érzelmi alapon v.. http://bit.ly/57DkkI
• Úgy tűnik, idén kevesebb a tőzsdei jósolgatás a következő évre. Nincs is értelme, főleg 2 ilyen év után. Inkább a rövidtávú esélyeket nézem.
• Photo: Nasdaq Composite breaks away from the S&P 500? On the chart above, you can see an almost perfect... http://tumblr.com/xxd586axp

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Egyedi nézőpont, sült krumplival tálalva

Sok hirtelen sztárolt hős (és hirtelen bukás) van Amerikában. Ebben a blog bejegyzésben is egy ilyen sztár hedge fund menedzserről, de még inkább az általa megvett vállalatról fogok írni. Mert hogy a tengerentúlon nemcsak sztár ügyvédek vannak, mint hazánkban, hanem sztár spekulánsok, de még inkább befektetők. Olyan spekulánsok, mint például David Tepper, aki idén minden bizonnyal a legtöbb pénzt kereste, mert a hedge fund-ja jutalékaiból egyes értesülések szerint 2,5 milliárd dollárt keresett. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy még februárban bevásárolt olyan nagy bankrészvényekből, mint például a Citigroup. Nem tudta előre, hogy mi lesz a piacon, de nem osztotta azok véleményét, amelyek szerint ezek a vállalatok teljes államosításra kerülnek, ami a részvényesek vagyonának elvesztését jelentette volna (állami segítség nélkül ez elkerülhetetlen lett volna valószínűleg). Tepper-re amúgy is jellemzőek az ilyen koncentrált és erősen spekulatív húzások, amikkel néha veszteségeket is elszenved, például a nagy autógyártók beszállítójának papírjain. (Tepper egyébként azért szimpatikus, mert John Henry után az első híres spekuláns, aki részt vásárolt egy nagy amerikai sportklubból, az ő esetében a Pittsburgh Steelers-ből. Amiatt viszont kevésbé lesz szimpatikus, hogy azzal a feltétellel támogatta volt iskoláját, hogy az felveszi az ő nevét).

Bár az elmúlt 9 hónap után úgy néz ki, hogy az év hasonló sikerekben bővelkedett, az igaz siker az, hogy a válság nem járt a pénzügyi szektor összeomlásával és az, hogy a reálgazdaság odaát csak viszonylag enyhe mértékben esett vissza - mindennek további közösségi eladósodás volt az ára. Viszont ha a pénzügyi szektort, vagy akár a tőzsdét nézzük, akkor azt látjuk, hogy még mindig nagyok a veszteségek. Például ha egy részvény 60%-ot veszít az értékéből, majd arról a pontról emelkedik 100%-ot, akkor hiába nagyobb az első szám a másodiknál, a részvény az eredeti helyzethez képest még mindig 20%-os visszaesésben van. Persze ennél még sokkal inkább hajmeresztő számok is vannak.
Tehát a sikertörténetek mostanában nem éppen megszokottak. Mégis ilyen az, amiről a minap olvastam. Ritkán foglalkozom fundamentális elemzéssel, de most egy érdekes esemény miatt erről az oldalról néztem meg egy részvényt.

A Steak 'n' Shake (SNS) első ránézésre egy teljesen átlagos amerikai étteremlánc. Sajtburger marhahússal, sültkrumpli, milkshake - és ezzel el is mondtam majdnem a teljes étlapot. Itthon talán a Friday's áll a megtelepedett amerikai láncok közül hozzá a legközelebb.

Több szempontból a vállalat akár egy tipikus Peter Lynch célpont is lehetne. Szolgáltatóipar, világos termékekkel, erős menedzsmenttel, és ami talán a legfontosabb: még kevesebb, mint az amerikai államok felében sincsenek jelen, a nemzetközi jelenlétről nem is beszélve. Ráadásul három állam kivételével (Florida, Texas, Illinois) éppen a legszegényebbekben, a déli területeken (pl. Alabama), középnyugaton (pl. Nebraska), és a válság által sújtott leépülő iparú államokban (pl. Michigan). Ez jelenti egyrészt azt, hogy a válság miatt az emberek odaát az olcsóbb éttermeket célozzák meg (arrafelé egyelőre nem az a jellemző a középrétegeknél mint itthon, hogy azzal spórolnak, hogy gyorsétterembe sem mennek el és otthon főznek, hanem válogatnak az éttermek között, az életszínvonal különbség még mindig nagy). Még inkább jelenti azonban a potenciált a terjeszkedésre. Ha már mindenhol ott lennének, akkor kicsi a tér növekedésre, lásd mostanában a Starbucks-ot. Viszont csak az Egyesült Államokban 29 további állam, azok közül is a gazdagabbak, a meglévő államokban is fehér foltot jelentő nagyvárosok komoly, vásárlóképes keresletet jelenthetnek. A franchise rendszer pedig gyors terjeszkedés lehetőségét is megteremti. Lynch egy külön fejezetet szentelt a könyvében az éttermi részvényeknek, szerette őket, és külön írt az unalmas tevékenységet űzőkről is, és lássuk be: hamburgert árulni sültkrumplival nem valami érdekes.

Az angolul tudóknak érdemes elolvasni a társaság vezetője, Sardar Biglari által a befektetőknek írt levelet. Egy élmény ilyet látni, nagyon ritka az ennyire közvetlen, mégis céltudatos és professzionális hozzáállás. Biglari egyébként még csak harmincas évei elején jár, máris vannak, akik a következő Buffett-et vagy Lampert-et látják benne. Nem véletlenül, hiszen egy sor olyan lépést csinál, ami az ő hosszútávú, alapos, hordaszellemnek ellenszegülő, és kérlelhetetlen következetességgel végigvitt megközelítésükre utal. Az SNS vezére saját hedge fund-ján keresztül vásárolta be magát az étteremláncba és azóta egy sor érdekes húzással hívta fel magára és cégére a figyelmet (noha ő maga alig ad interjúkat, inkább kerüli a nyilvánosságot).

Az aktuális esemény, ami megragadta a figyelmem egy ún. inverz felosztás volt (az angol kifejezés a "reverse split", ami talán visszafordított részvénymegosztást jelentene, de az inverz jobban hangzó fordítás, a továbbiakban a nem éppen szerencsés "felosztás" szó helyett is a "split"-et használom). A split egyszerűsítve ugye azt jelenti, hogy egy részvény értékét adott számmal elosztjuk, és ugyanezzel a számmal megszorozva megkapjuk a részvények számát. Ha volt 10 db részvényed XYZ cég papírjaiból 100 dollárért, akkor ha a split 10-az-1-hez történik, akkor lesz 100 db részvényed 10 dollárért. Mindkét esetben a részvények értéke 1000 dollár, így a split által a kezedben lévő befektetés értéke közvetlenül nem változik, és közvetve is csak enyhe mértékben. A társaságok azért csinálják ezt, hogy a kisebb pénztárcájú befektetők is könnyebben, hatékonyabb allokálás mellett férjenek hozzá a részvényükhöz. Ha valakinek a fenti példa mellett 190 dollárja van egy adott befektetésre, akkor csak egy részvényt tud venni, és lesz "felesleges" 90 dollárja. A split után viszont 19 részvénye lesz, és egyetlen cent sem marad ki. Ha hazai részvénypiacról az OTP példáját lehet felhozni, amikor pár éve szintén "tizedelte" egy papír árfolyamát, és a részvényszámot tízszeresére emelte.

Nos, az SNS ennek éppen az ellenkezőjét tette. A nem sokkal 10 dollár felett járó, komoly intézmények szemszögébe alig-alig beleilleszkedő részvény értékét meghúszszorozta (természetesen a részvényszám huszadára való csökkentésével), és így az árfolyamot egészen más dimenziókba helyezte, 300 dollár közelébe. Azt gondolhatnánk, hogy az árfolyamnak önmagában, viszonyítási pont nélkül nincs semmi jelentősége, de az SNS vezetése úgy gondolja, hogy ezzel kivehetik a játékot a daytrader-ek és spekulánsok kezéből, és magukhoz vonzhatják a komoly, hosszútávú befektetőket, ezzel enyhítve a rövidtávú nyomást, ami a piac mohóságából fakad. Ha ismerős az ötlet, az nem véletlen. Warren Buffett, a világ egyik leggazdagabb embere 40 éve kerek perec megtagadja a split lehetőségét, így egyetlen részvény árfolyama ma 100 000 dollár környékén mozog, és jórészt tényleg csak hosszútávú befektetők foglalkoznak vele. Biglari az SNS kapcsán a levél 8. oldalán indokol egyszerűen és világosan.

Ami szintén Lampert-re és Buffett-re emlékeztet: kezd kialakulni egy holding. A cég éppen a napokban egy biztosítótársaságra tett vételi ajánlatot. Biglari jelzi is, hogy a növekvő szabad pénzállományt más ágazatokba fogja befektetni, így még várhatóak hasonló lépések. Buffett cége, a Berkshire Hathaway is egy textilgyártó üzem volt, Warren-ünk még azzal sem törődött, hogy a nevét megváltoztassa, csak csinálta, amihez értett: befektetett. Az ő egyik nagy sikere volt a Geico biztosítótársaságba való bevásárlás, az SNS is mintha ebben is az ő útját követné.

Az idei év fordulópontot jelentett a társaság számára, amely 4 éve a lejtőn volt. A forgalom 2005 után először stagnált, majd csökkent is, a nyereség pedig zuhanórepülésbe kapcsolt és tavaly már veszteséget termelt. A kulcs, a terjeszkedés és a holding mellett a profitrátában van. a negyedik oldalon leírja, hogy egységenként napi 20 további vendég (4-5 család) becsábítása évente 20 millió dollárral növelné meg az árbevételt. Ez nem hangzik soknak, de Niglari jelzi, a profitráták alacsonyak, a közvetlen költség kicsi, több pincért nemigen kell alkalmazni, az ételek olcsók, asztal pedig még van). Így ennek a növekménynek a nagy része nyereségként csapódna le, és ez az apró teljesítmény nagyjából megháromszorozná a nyereséget, de még ha a 2005-ös profit rekorddal is számolunk, akkor is 60%-os plusszt jelentett volna akkor, ha naponta 20 vendéggel több van éttermenként.

Ahogy már feljebb említettem, önmagában az SNS részvényesekkel való kommunikációja is eredeti. Például a levélben gyakorlatilag kupont nyújtanak át a részvényeseknek, amit magukra és a barátaikra költhetnek. Olcsó megoldásnak tűnik, de sokszorosan megtérülhet. Érdekes még az is, hogy nincs Befektetői Kapcsolattartó, és elmondásuk alapján nem fecsérlik az idejüket konferenciahívásokra az elemzőkkel és a sajtóval, és nem mennek road-show-kra sem. A befektetési bankárok pénztárcáját sem szeretnék vastagítani. Magasról tesznek a a rövidtávú részvénypiaci várakozásokra.

Persze mindez relatív ismertséget is hoz a cégnek, és ennek megvannak a hátulütői is. Az árfolyam már most jelentős bevétel növekedésben és (többek között) nettó eredményhányad javulásban reménykedő piacról árulkodik. Az étteremlánc amerikai méretekkel nézve viszonylag kis kapitalizációval bír, ez fokozott kockázatot jelent a pénzügyi piacok viharai közepette. A növekedési lehetőségek nagysága finoman szólva is nehezen kalkulálható. Még ha csak fundamentális alapon és 5+ évre döntenék is, akkor sem vásárolnák most a részvényekből. Talán egy hosszútávú (itt: sok hónap) konszolidáció és az idő előrehaladtával javuló mutatók, vagy komoly korrekció és legkevesebb változatlan belső mutatók mellett, de akkor sem biztos.

A lényeg számomra nem ez. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy élmény lesz figyelni, ahogy a Steak 'n' Shake sorsa alakul, ahogy vélhetően "továbbmegy a buffetti úton", és az, ahogyan magáénak tudhatja az egyedi nézőpontot, ami most és később is inspirációt jelenthet mindenkinek, aki a befektetési területen ügyfélként vagy szakmabeliként van.

Bár nem biztos, hogy nem lesz új blog bejegyzés idén, de ezúton kívánok a blog olvasóinak Kellemes Ünnepeket!

Fontos hír az Access-BWM Alap vidéki érdeklődőinek és egy fontos befektetési-adótipp mindenkinek

Mindig is zavart, még Budapestről is, hogy Magyarország talán túlságosan főváros központú. Minden fontos hivatal itt van, szinte minden nagyobb cég elsőként itt nyit irodát. Ha valaki vidéken él és komolyabb karriert szeretne befutni, akkor néhány kivételtől eltekintve ezt csak úgy tudja megtenni, hogy élete egy adott szakaszában, vagy akár örökre Budapestre költözik. Ha az ország átellenes oldalára szeretnél utazni, akkor hosszú évekig jó esélyed volt rá, hogy ezt csak a főváros úthálózatán keresztül tudtad megtenni, ma már az M0 miatt nem kell bemenni a városba, de a térképre rápillantva azonnal látszik, hogy az úthálózat még így domináns módon melyik településre lett építve, és honnan indulnak el pókhálószerűen a fontos útvonalak. Az is egy látványos példa, hogy a Loki kénytelen volt Debrecen helyett a Puskás Stadionban, otthonától több mint 200 km-re játszani a "hazai" meccseit. A főváros dominanciája miatt, ma sokkal magasabb az életszínvonal még a leginkább elmaradottabb kerületekben is, mint néhány nyugati terület kivételével bárhol az országban. Persze ennek vannak társadalmi, kulturális, történelmi, és szimplán földrajzi okai is. Mégis igazságtalan, hogy (ha Budapest agglomerációs körzetét nem számoljuk) legalább 7 millió ember, az ország lakosságának több mint kétharmada szinte már-már másodrendű állampolgárként kénytelen élni.

Csak egy példa. Régebben, amikor sok előadást tartottunk, sokan kérdezték, hogy érdemes vidékről feljönni, oda vissza 3-5 órákat autózni egy-egy előadásért. Már ezek a kifejezések is, hogy "feljönni", vagy "lemegyek vidékre" is jelzik a viszonyokat, igazságtalanok, és értelmetlenek. Azt is gyakran javasolták, hogy ne külön-külön 4 órás etapokban tartsunk tanfolyamokat, hanem egyben, mert ez nekik nagy könnyebbség lenne. Számukra ez nagyságrendekkel több időt és szervezést, sőt gyakran költségeket jelentettek, mint annak, aki csak felül a hatos villamosra és 10 perc múlva nálunk is volt. Teljes mértékben meg tudtam érteni őket.

Amikor csak lehetett próbáltam értük is tenni valamit. Az előadásainkat egyszer megtartottuk egy kétnapos maraton során, szándékosan egy alacsony költségű, de kellemes szállodában, hogy akik távolról érkeznek kényelmesen ott tudjanak aludni. A Budapesti Értéktőzsde road-show-in számos alkalommal voltam vidéki városokban, többek között Győrben, Miskolcon, Veszprémben. Egyszer megpróbálkoztunk egy teljes előadássorozattal Debrecenben, szakmailag inspiráló volt, de a többletköltségek (utazás, szállás, stb.) miatt nem igazán volt érdemes, ezért a későbbi vidéki előadás terveinkről letettünk.

Amikor az Alapot elindítottuk, akkor törekedtem arra, hogy legalább néhány vidéki nagyvárosban is elérhető legyen. Tudni kell, hogy a jogszabályok miatt csak személyes úton lehet számlát nyitni, amire később már lehet például internetes felületen vásárolni, de egy közvetlen megbeszélés kötelező. A nagy bankhálózatok csak jónéhány év után, és kivételes esetben hajlandóak a forgalmazásra. Az egyéb forgalmazók, jellemzően brókercégek, pedig nagyon ritkán vállalják a vidéki fióknyitással járó magas többletterheket, egyszerű gazdaságossági okok miatt. Egy időben még mi is kacérkodtunk a gondolattal, hogy nyitunk vidéki irodákat, de részletes elemzések és kutatások után beláttuk, hogy minden lelkesedés ellenére ez lehetetlen küldetés lenne a mi helyzetünkben.

Mostanra érkezett el az az időpont, amikor a probléma nagyrészt megoldódott. A Buda-Cash talán az egyetlen hazai brókercég, aki nagyon hosszútávon tervezve, bátran nyitott vidéki irodákat is. Mivel az Access egyéb alapjait már amúgy is forgalmazta, mostanra az Access-BWM Alap is elérhetővé vált náluk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki szeretne első alkalommal venni a befektetési jegyekből, most már nem kell Budapestre utaznia (de ha valaki fővárosi, akkor is, most már két helyen is vehet belőlük), ehelyett 13 városban is el tudja érni az Alapot. A helyszíneket elnézegetve nincs az országnak olyan pontja, ahonnan normál útviszonyok között egy óra alatt ne lehet elérni valamelyik irodáját a forgalmazónak. Remélhetőleg ez sokaknak nagy könnyebbséget fog jelenteni. Az alábbi városokban van a Buda-Cash-nek irodája:

Győr, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg, Pécs, Dunaújváros, Kecsekemét, Baja, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza.

Az elérhetőségek itt láthatóak (a nyíregyházi irodáé a térképen nem, de itt a link). A pontos címek az Alap Tájékoztatójának (PDF) 35. oldalán is elérhetőek.

Javaslom azért, hogy mielőtt bárki odamegy, előtte telefonon egyeztessen a tudnivalókról, és persze nézzen át mindent az Alapról, főleg a Tájékoztatót.

---

Mivel a kormány végül változatlanul hagyta a Nyugdíj Előtakarékossági Számla jogszabályait, így az változatlan formában megmarad. Az adókedvezmények miatt továbbra is érdemes év vége előtt befizetni a számlára.

A számlán szinte bármilyen értékpapír tartható (amit az adott cég elér nekünk), ha van időd, (+tudásod és kockázatvállalásod), akkor részvény is, ha nincs időd, akkor befektetési alap is.

Ezzel nemcsak azt éred el, hogy nem kell kamatadót és/vagy árfolyamnyereség adót fizetned (amire hamarosan lesz még egy lehetőség, de erről később írok), hanem azt is, hogy a befizetés általi növekmény összegének 30%-át a jövő évi adóbevallásodban jelezve megkaphatsz a NYESZ-edre, ha amúgy is adózol eleget. Ha 2020-ig mész nyugdíjba, akkor ez maximum 130 000 Ft, ha utána, akkor maximum 100 000 Ft lehet. Így optimális esetben (~433 000 Ft befizetéssel) önmagában az adóvisszatérités komoly százalékos nyereséget hozhat.

A befektetéseket érintő adózásról egy korábbi, 2008-as anyagunk letölthető itt (PDF), jövőre már nem mindenben aktuális, a megfelelő időpontban aktualizáljuk. Továbbá érdemes elolvasni a Felügyelet leírását itt.

Mindezt tájékoztató jelleggel teszem közzé, döntés előtt olvasd el a jogszabályt, és egyeztess befektetési vagy adótanácsadóddal.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• Photoset: USA overperforming. The crisis started from the super-consumer US, but looks like it made the less... http://tumblr.com/xxd48jd55
• Válság idején jön Budapestre a Starbucks?: Már a leendő budapesti üzletvezető kiválasztása folyik a Népszabadsá.. http://bit.ly/8YqiLS
• "Mi történik, ha hirtelen összeborul a dubai ingatlanpiac és véget ér ez az óriási konjunktúra? *..." http://tumblr.com/xxd4d99t6
• Photo: Nem az a helyzet, hogy devizahitel helyett forinthitelt vesznek fel az emberek, hanem egyiket sem. Ez... http://tumblr.com/xxd4dnwgj
• According to most of my trendfollowing signals the almost 4 year old LumBEAR is over.
• Gyenge rendezvényszezon - Csak nekem tűnik úgy, de idén még az üzleti rendezvények sem mennek? Tegnap este... http://tumblr.com/xxd4dw4rb
• My review of Trend Following (Covel) on Amazon: http://is.gd/5fJM3
• A Raiffeisen "kilakoltatása" Magyarországról - Tovább hódít a tájékozatlanságra építő gyűlöletkeltés - Azt... http://tumblr.com/xxd4jlu2z
• Meddig zuhan még a magyar gazdaság? - A harmadik negyedévi GDP adatok (itt található - PDF) továbbra is... http://tumblr.com/xxd4kfwfp

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyéb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Spekuláns szubkultúra

Amióta csak foglalkozom a tőzsdével gyakorlatban (tulajdonképpen 13 éve), azóta megfigyeltem, hogy a "tőzsdei spekuláns" egy a társadalomban, vagy a gazdasági-pénzügyi szakemberek között is - ha egyáltalán ide sorolható - nagyon speciális és szűk csoport, amely érdekes tudást, fegyvertárt és meggyőződéseket alakított ki. Itt most nem azokról beszélek, akik akár pár millió forintot forgatnak a tőzsdén, éppen belevágtak a "forexezésbe", vagy ebédszünetben meghallgatják a tőzsdehíreket, mert van OTP részvényük. Azokra a harcedzett, a szó valódi értelmében vett tőzsdei spekulánsokra gondolok, akik ebből élnek, régóta a piacon vannak (az abszolút minimum az 5 év, de ritka a 10 éves tapasztalat alatti "tag", de ez nem kizárólagos "kritérium", például magamat a fenti 13 év ellenére nem sorolnám ide), sokat megéltek, rengeteg tudásuk van, eredményesek, és a saját tudásukon kívül nem függnek senkitől.

Miért érdemes ezeket tudni? Milyen gyakorlati jelentősége lehet ennek egy átlagos befektető, vagy kevésbé befutott spekuláns számára? Azért fontos erről beszélni, mert a szemléletük sokat elárul a sikereikről, és mert ezáltal sokat tanulhatunk tőlük. A meggyőződések és a vélemények gyakran szembehelyezkednek az általánosan elfogadott társadalmi állásponttal, és éppen ezért néha telitalálatnak bizonyulnak. Ugyanakkor nem is szabad készpénznek venni, a szembehelyezkedés néha az óvatosság miatt már-már önmagáért létezik, így kellő alap híján esetenként téves.

Nézzük, hogy mik a spekuláns szubkultúra gyakran, de nem feltétlenül mindenkinél meglévő ismérvei.

• Politikai meggyőződés: szkeptikusak a nagy és a szélsőséges erőkkel szemben is, erősen a liberteriánus felé hajló gazdaságpolitika hívei. Oldja meg mindenki maga a megélhetését, és egészség, nyugdíjbiztosítását - ezt nem véletlenül állítják: hiszen ők maguk is ezt teszik nap mint nap.
  


• Kifejezetten ellenzik az állam szerepét. Ha azt látják, hogy nagy állami programok vannak, azt elvetik, különösen, ha a a piaci folyamatokba az durván beleavatkozik.
  


• Általában mély undor a politikusokkal szemben, de éppen a populizmus miatt, ami ellenkezik az általános politikus undor fő okával. Ezért éppen a béremelések és szociális juttatások idején éreznek ellenszenvet a politikai elittel szemben leginkább.
  


• Filozófiai irányzat: Ayn Rand-féle objektivizmus, esetenként szociál darwinista társadalomszemlélet - mégis megszólalásaikat esetenként átlengi valamiféle társadalmi igazságosságérzet, amelyért azonban nem küzdenek sokat, nem látják értelmét.
  


• Nagyfokú önállóság. A spekuláns kevés emberre hallgat, kevés időt tölt azzal, hogy más véleményét, kommentárokat, elemzéseket hallgasson és olvasson, szinte teljes mértékben a saját (főként empirikus) tapasztalataira épített véleményalkotást preferálja.
  


• Nem szeretnek a fősodorban lenni. Ugyan nem a tipikus magányos farkasok, de időnként képes ezt az arcukat is megmutatni, alapvetően nem céljuk fontos posztok betöltése, nem szociális központú a motivációs skálájuk.
  


• Nagyon ritkán laknak nagyvárosban, nyüzsgésben. Na nem az erdő közepén élnek remeteként, inkább a kisvárosokat, községeket szeretik, közel a természethez. Bill Dunn 35 éve űzi az ipart egy csendes floridai tengerparti kisvárosból.
  

• Konfliktuskerülés. Nagyon ritkán mennek bele vitákba. A tapasztalatuk azt mondatják velük, hogy nincs értelme, a speciális szemléletmóduknak lényegét csak kevesen értenék meg, és a céltudatosságuk nem engedi meg, hogy felesleges időt és energiát pazaroljanak erre. Továbbá hozzá kell tenni: ezek az emberek az átlagnál magasabb intelligenciával rendelkeznek, de ritkán túlhízlalt ego-val, amely kombináció nem éppen a heves viták táptalaja.

• Általános óvatosság és szkepticizmus. Tipikusan ilyen a klímaváltozással kapcsolatos álláspontjuk. Bár a klímaváltozás ma már tudományos tény, és annak emberi tevékenységre visszavezethető mivolta is nagyon valószínű, a spekuláns szubkultúra mégis azon kevesek közé tartozik mind a mai napig, amely nemhogy megkérdőjelezi a tudomány állításait, hanem gyakran egyenesen tagadja azokat. Bár szakmai tudásuk nincs hozzá, véleményük téves, mégsem teljesen logikátlan amit, ahogyan gondolkodnak. Egyrészt, a spekulánsok megszokták, hogy az állami vezetők, jegybank elnökök a kincstári optimizmus vagy a pánik elkerülése végett csúsztatnak, a vállalatvezetők gyakran a piac szemébe hazudnak, és ismert előttük az is, hogy a nagy divathullám, a trend utolsó része milyen tömegpszichológiai folyamatokkal és tünetekkel jár. Márpedig most éppen a hazug és csúsztató vezetők állnak az élére egy divathullámnak tűnő eseménysornak. Láttak ők már ilyet, százat is, és logikus, hogy kételkednek. (Nem tartozik ide szorosan, de tévedésük exogén tényezőkre vezethető vissza.)

• Alázat a piaccal, így a természet erőivel szemben, de ez igaz számos társadalmi folyamatra. A spekulánsok egyik kedvenc szavajárása, elköszönése a "Jó szelet!", ami mindent elmond erről a hozzáállásról. Ha nem is hisznek valamiben, nem is harcolnak vele, félreállnak előle, esetenként meg is lovagolják azt, de sosem állnak az élére.

• Nem akarnak belenyúlni az eseményekbe. Jól tudják, hogy ha túl nagyra nő egy adott piacon, legyen szó akár egy kis hazai részvényről, akkor spekulációs hatékonyságuk durván leromolhat, és amúgy sem céljuk a folyamatok megváltoztatása, kívül akarnak maradni, és viszonylag szerény, a teljes piac méretéhez képest kicsi nyereséget szeretne elérni.

• Könnyebben képesek kiszakadni a napi rutinból mint a legtöbb befektető, vagy szakmabeli, lelkileg is, de valahol mélyen mindig a tőzsdei folyamatokon jár az eszük. Könnyen megteheti, hogy kedvtelésből utazik, vagy a hobbijával foglalkozik, de nagyon gyorsan, már néhány nap alatt azon kapja magát, hogy a pénzügyi piacok eseményei foglalkoztatják a gondolatait.

• Szabad szellem. Az önálló gondolkodást, vagy akár annak lehetőségét sokkal többre tartják, mint bármilyen eszme ráerőltetését a másikra, még akkor is, ha az adott eszme valóban pozitív üzenetet hordozna, és még akkor is, ha a szabad gondolkozás ráhatás nélkül magas hibalehetőséget hordoz magában. Azt mondják, mindenki gondolkozzon önállóan, és a saját hibáiból tanuljon, egészséges szinten kételkedve mindenben.

• Csak a konkrétumokban és az értékteremtésben hisznek. Ezek jellemzően anyagi, materiális oldalon jelentkeznek az ő értelmezésükben, a legtöbb eszmét és hitvallást, sokszor nem ok nélkül, potenciálisan kipukkanó lufiként látnak.
  

• Sokan cinikusnak mondanák őket, de gyakran éppen ellenkezőleg: igazi életigenlők, akik a "devianciájukkal" érték el a szellemi és gyakran anyagi szabadságot, és sokkal inkább realistáknak tekinthetőek, mint cinikusnak.

Mindezt tapasztalatok, beszélgetések, internetes naplók és fórummegszólalások alapján írtam össze. Hangsúlyozottan nincs mögötte tudományos jellegű kutatás, csupán a tapasztalatok utalnak erre, megfelelő mennyiségű és rendszerezettségű információ nem áll rendelkezésre. Talán lenne értelme egy a témakörrel foglalkozó szociológiai vagy akár pszichológiai kutatásnak és felmérésnek, én itt csak a befektetési-spekulációs tevékenység siker-lehetőségének szemszögéből foglalkozom vele.

Azok a valóban veterán spekulánsok, akik fent említett tényezőkkel jellemzően rendelkező szubkultúrához tartoznak, nagyon kevesen vannak. A sikeres tőzsdei spekuláció képessége 1000 emberből 3-ban van meg alapból, de egy nem tőkepiac orientált országban közülük nem mindegyik találja meg a hivatását. Rajtuk kívül is vannak sikeresek, de ők kőkeményen képezték és lelkileg edzették magukat, illetve rendszert fejlesztettek. Még az Egyesült Államokban jellemző kapitalista szemléletű országokban sem tehetik ki a lakosság 2%-át sem. Hazánkban mindenképpen 10 000 fő alatti csoportról, azaz 0,1%-nál is kisebb az arányról beszélünk, de nem kizárt, hogy a szám csak néhány száz főre tehető. Az ország lehengerlő többsége bevallva, eltitkolva, a paternalizmus híve, ami nagyon nem tesz jót a spekulációhoz való hozzáállásnak (más szempontból ennek is lehetnek pozitív oldalai). Igen, sok tekintetben az ilyesmit egészen a gyökereknél, a mély társadalmi-történelmi beidegződésekben kell keresni.

A szubkultúra tagjai itthon olyannyira kevesen vannak, hogy valószínűtlen az is, hogy egyáltalán ismersz közülük valakit. Ezért itthonról és a nemzetközi porondról is híresebb embereket kell felsorolnom. Vakmajomék, Zsiday Viktor említhető Magyarországról. Hazánk szülötteként a szubkultúra klasszikus tagja André Kostolány. Napjaink egyik leginkább jellemző példája Michael Covel, blog-ja nagy része ma már éles politikai kritika és liberteriánus szemlélet, de jelen van a klímaváltozás ma már egyre értelmetlenebb kritikája is (itt és itt). A legnagyobb nevekből látványos példa Jim Rogers, például az euro szkepticizmusa miatt., de látványos az is, hogy hazáját hátrahagyva csupán gazdasági érdekből örökre Szingapúrba költözött családjával. A szubkultúra tagja természetesen jó pár Hedge Fund menedzser. Soros ugyanakkor nem tartozik igazán ide - ő ugyanis képes volt két személyiséget is integrálni önmagában (spekuláns & filozófus + világért aggódó filantróp), ezért is tisztelni lehet őt. Kár hogy a világban sokan ezt nem tudják megérteni, tény hogy nem is egyszerű.

Visszatérve a spekuláns szubkultúrára, és arra, hogy miért alapozza ez meg a sikeres tevékenységüket: a spekuláns nem akar beleszólni más dolgába, van véleménye, ez megalapozott és tesztelte az idő, világosan kifejezi, de nem erőlteti senkire, és ez nagyon nagy érték egy olyan világban, ahol mindenki mindent jobban tud, és erőszakosan próbál meg tenni valamit. Életszemléletünket, esetleg vallásos meggyőződésünk, társadalmi igazságosságérzetünk szembeszállhat ezzel, és könnyen lehet, hogy ez helyes is. Az eredmények szempontjából azonban a fenti tényezőknek kulcsszerepe van. Világos célokat, a piaci szereplők többségének hibáitól védő korlátokat, és reális alapokon álló, eredményorientált gondolkozási sémákat ad a kezükbe. Nem tudom, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, azaz a fenti hozzáállás terelte a sikeres spekuláns irányába az adott embereket, vagy belátták, hogy a sikerhez a fentiekre van szükség, de nekik működik. Nem állítom, hogy olyanná kell válnod, mint amit felsoroltam, ha sikeres spekuláns szeretnél lenni. Azt viszont igen, hogy az a legkevesebb, hogy meg kell értened ezt a gondolkozásmódot.

---

Aktuális Tumblr bejegyzések, Twitter tweetek az elmúlt időszakból:

• A Japán államcsőd elkerülhetetlen előbb-utóbb? - Az írja Mo. egyik legjobb befektetője, ZSV az oldalán: “Azt... http://tumblr.com/xxd3u9198
• Tényleg érdekes a beszélgetés a Japán társadalomról (+gazdaságról) a @tilosradio (köszi!) 10/23 8:00-kori adásában: http://bit.ly/3VXGbS
• "(…)elég csak megnézni Amerikát, ami tegnap lényegében a semmire 2%-kal ugrott meg. Ennek azonban nem..." http://tumblr.com/xxd3vxuxc
• I wish there was a parrallel universe, where Jim Rogers is the chairman of FED. He'd deserve it. http://bit.ly/1EUgTr
• Are We There Yet? How Many Hedge Funds Are Reaching New High Water Marks?: The topical study from the October 2.. http://bit.ly/d4Bwf
• Egészen érdekes a Soros beszélgetés alapján készült cikk a Figyelőben. Inkább azoknak mondhat újat, akik nem... http://tumblr.com/xxd3wdarl
• Photo: Finally after two huge gap downs in the small-midcap uptrending strategy, a nice surprise. COMS: Basic... http://tumblr.com/xxd3zt8rz
• Equity long/short mutual funds “could easily grow twenty-fold over the next five years:” Report: Are "hedged mu.. http://bit.ly/2jPRYl
• A világ legnagyobb hatalmú emberei - A listán a politikusok után egyértelműen a pénzügyi világ emberei... http://tumblr.com/xxd40mhqd
• Again, a lot of short signals in equities (short term), but not available for trading short. :(
• Egy egészen érdekes cikk a GM-Opel drámáról. Különösen az figyelemreméltó, hogy a nemzeti-regionális érzelmek... http://tumblr.com/xxd43ud2l
• OTP, sosem késő - Úgy 10 évvel azután, hogy az Equitas, és az eBroker (akkor még IE-New York, majd IEB, majd... http://tumblr.com/xxd4491y9
• "Ciki történet(…)Greg Coffey által jelenleg kezelt, a Moore Capital nevével fémjelzett alap rosszabbul..." http://tumblr.com/xxd46mxlw

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyébb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Szakmai könyvek, amiket mostanában olvastam

Régen írtam befektetési területről, vagy azt érintő könyvekről. Most megteszem, és lejjebb egy linket is beteszek, ahol valamennyi olvasott szakirodalom frissített összefoglalója, ajánlója és kritikája megtalálható.

Trendfollowing (Michael Covel)

Ha valaki követi az általam olvasott és megosztott cikkeket, akkor tapasztalhatja, hogy Michael Covel blog-járól sokat idézek. Ő az az ember, aki a trendkövető spekulációs stratégia elsőszámú profétájává nőtte ki magát az elmúlt években, főként masszív internetes jelenlétének köszönhetően. Részletesebb kritika nélkül a fő művét jelentő könyvet régebben is javasoltam, most a 2008-as eseményekkel kiegészített új kiadást olvastam el, amiben a nagy zuhanás tükrében is megvizsgálja a stratégia sikerességét.

A könyv egyetlen igazi hátránya, hogy szinte erőszakos terjesztése az igének. Nehezen érti meg az ember, hogy mi szüksége Covel-nek vitákba bonyolódnia, és papírhalmokat előhúznia, hogy újra, meg újra érveljen a trendkövetés mellett. Ha működik, működik, örüljön neki, és éljen mint hal a vízben - mondhatnánk. Hogy miért teszi, azt csak ő tudja, viszont ha az olvasó szemszögéből nézzük, akkor az az igazán érdekes, hogy milyen jól mutatja be az adott szakterületet, illetve kellő motivációval szolgál-e. Szerintem a válasz mindkettőre egyértelmű igen, az alapoktól, okosan felépített érvrendszer mentén, adatokkal bőven alátámasztva mutatja be, és csinál kedvet a stratégia bővebb megismeréséhez. Azért csak ehhez, és nem feltétlenül az azonnali gyakorlati alkalmazáshoz mert ehhez kevés konkrétum szerepel benne, de nem is ez a célja a könyvnek, egyetlen könyvnek nem is lehet ez. Szemléletet tanulhatunk belőle, és talán ez a legfontosabb, és ezért lesz ez egy alapvetően jól sikerült összefoglaló, alap- és bevezető mű.

Way of the turtle (Curtis Faith)

Az egyik hazai alapkezelő-tanácsadó oldalát olvasva említette a könyvet, és akkor döbbentem rá, hogy a fent hivatkozott Michael Covel által is emlegetett, és példakánt a BWM cikkeiben is sokszor hivatkozott teknőcök egyik legfontosabb alakjának saját személyes tapasztalatairól szóló írását még nem olvastam. Curtis Faith sokak szerint (ebbe saját maga is beletartozik) a legsikeresebb tanítvány volt. Van, aki úgy gondolja, hogy a teknős kísérlet atyja, Richard Dennis eleve kivételezett vele, ezért nagyobb pozíciókat vállalhatott. Faith szerint viszont ide a saját teljesítménye juttatta, egyszerűen azzal, hogy fegyelmezetten tartotta magát Dennis előírásaihoz, és ezzel a legjobbként persze, hogy a mester a legnagyobb felelősséget ruházta rá.

A könyv nagyszerű fegyverténye a világos, sablonoktól mentes kijelentések őszinte felszínre hozatala. Néhány pontos a tipikus spekulációs, tesztelési, stb. hibákról kíméletlen őszinteséggel beszél, ha nem sétálunk bele ezekbe, már csak emiatt érdemes megvenni a könyvet. Ilyen például az, hogy Faith leszámol a "mindig tegyél stoppot" dogmával, ami nem mindig igaz. Az is nagyon jó, hogy részletesen beszél a rendszerépítés fő lépéseiről, anélkül, hogy elveszne a szakszargonban. Néhol kissé zavaró, hogy a személyes tapasztalataiba az olvasó számára nem igazán érdekes elemet saját magáról, ahol egyrészt saját ego-ját legyezgeti, másrészt enyhén kisstílűen mentegtőzik hibái miatt. Ez azonban csak egy kisebb szálka, lényegében egy jó rálátással és hozzáállással rendelkező, jónéhány remek ötletet tartalmazó, olvasmányos darab Faith írása.

Supercapitalism (Robert Reich)

A nagysikerű és mostanában divatos könyv arról szól, hogy a túlságosan kifejlett kapitalizmus (ami ténylegesen kapitalizmust, és nem az oligo és monopoliumok uralkodását jelenti), árt a demokrácia folyamatainak, és általában a demokráciába vetett hitnek. A szerző Robert Reich, aki egy veterán Demokrata, volt munkaügyi miniszter Clinton első ciklusában, sőt a pletykák szerint Bill előtt még járt is Hillary-val az egyetemi évek alatt. A tavalyi előválasztási kampány során azonban keményen kritizálta Clinton-éket és Obama melletti voksolást javasolt. Politikai, gazdasági, társadalmi ügyekben továbbra is egyike a vezető véleményformálóknak (és a blog-ját az amerikai politika iránt érdeklődőknek érdemes követni). Fontos kiemelni, hogy az általa túlburjánzottnak gondolt kapitalizmus kritikája még a válság előtt megszületett, hiszen a mű 2007 elején került kiadásra. Reich leírja, hogy a nyocvanas évekig egy szűkebb, több nagy szereplővel működő, megfelelő társadalmi egyeztetésen alapuló piacgazdaság működött az Egyesült Államokban. Azóta viszont a verseny felerősödött, ami az embereknek, mint fogyasztó (több jó és alacsony árú termék), és a tapasztalatok szerint mint befektető (nagyobb profit) is jó, de mint társadalm szereplők, egyre kevésbé hallathatják a hangjukat, és a vállalatok egyre nagyobb beleszólást kapnak a törvényalkotásba, gyakran azt felelősségvállalásnak álcázva (nem kell aggódni, Reich szinte vég nélkül fogja sorolni a példákat).

Mi köze ennek a befektetési területhez? Reich azon megállapítása, amely nemcsak makro, hanem mikroszinten is megállja a helyét, miszerint egészen másként kell kezelni a vállalatokat, mint az embereket, a társadalmi szintű döntéshozatalnál. Ebben csak az állampolgároknak kellene részt venni, és a cégeknek nem szabadna még a látszatát sem engedni, hogy részt vegyenek benne lobbizzanak, mert az ő feladatuk az, hogy a befektetőik számára értéket teremtsenek, függetlenül annak szélesebb jelentőségű és hosszabb távú társadalmi, sőt: környezetvédelmi hatásaitól. Ezen oknál fogva egy sort kérdést a hagyományos (amerikai értelemben vett) baloldali gondolkodóktól eltérően kezel. Ilyen például a protekcionizmus elvetése, vagy az, hogy teljesen normálisnak tekinti a globalizációt, és azt, hogy az amerikai cégek gyakran nem az országhatárokon belül termelnek. Ez a szemlélet bennem is megváltoztatott valamit, a kettőt én magam is kevertem, és keverik nagyon sokan. A vállalkozások célja a profit termelése. Az állampolgároké a megfelelő társadalom kialakítása. Ez minden ember szintjén igaz. A befektetéseid alakítása során ne keresd a "társadalmi felelősségvállalst" és hasonló fogalmakat, törekedj a nyereségre, és annak növelésére. Nem azért nem ajánlott, mert nem helyes (az), hanem azért, mert az adott területen nem fog működni. A befektetések által is megteremtett lehetőségekkel élve, mint állampolgár viszont szinte kötelességed a megfelelő társadalmi keretek kialakításában közreműködni.

The (mis)Behavior of Markets (Benoit B. Mandelbrot és Richard L. Hudson).

Nagyon magasan ez a legérdekesebb szakmai könyv, amit idén olvastam. Mandelbrot-ot vélhetően nem kell bemutatni, a huszadik század talán legnagyobb hatású matematikusáról van szó, aki felfedezte, vagy még inkább önálló altudományba szervezte a fraktálokat, az önmagához hasonló alakzatokat. A könyv elolvasása előtt már tudtam, hogy Mandelbrot szinte véletlenül, a gyapotárakra pillantva vette észre, hogy a fraktálok az árfolyamokban is ott rejtőznek. Azt viszont csak mos tudtam meg, hogy évtizedeken át igen kiterjedt kutatásokat folytatott, számos kollégájával szövetségben, hogy a pénzügyi piacok furcsa természetét tanulmányozza.

Mondandójának lényege, hogy az árfolyamok nem a portfolióelméletben leírtaknak megfelelő, emberi racionalitást folyamatosan előfeltételező módon viselkednek. Az árfolyamváltozások nem folytonosak, és nem normális eloszlásba rendeződnek. Néha a változások gyorsak, váratlanok, és szokatlanul nagyok, ezt mostanában pláne nem kell magyarázni.

Néha az az érzésünk, hogy Mandelbrot nyitott kapukat döntöget, és a piacok változó természetén feleslegesen időzik el túl sokat, de tény, hogy a kapuk kinyitásában ő maga is alaposan részt vett. Sőt, nemcsak részt vett, hanem a mozgások összetevőinek megértéseben is nagy szolgálatot tett. A könyv legizgalamasabb része az, ahol bemutatja, hogy a fraktálszerű mozgás jellemzőit segítségül hívva miként lehet rendszeresítetten felrajzolni, egy az igazihoz megszólalásig hasonló árfolyam grafikont. Ehhez kellett, hogy eszközt találjon és fejlesszen a szabálytalanhoz, amihez pedig az önhasonlóságot, önismétlődést mutató fraktálok jelentették az alapot. A könyv ezáltal válik a pénzügyi piacokról szóló, mélyebb, elméleti jellegű könyvek új mérföldkövévé.

Az összes könyv ajánláshoz (beleértve a korábban külön szereplő Technikai Elemzés könyajánlás gyűjteményt, kattints ide (PDF)

---

Aktuális Tumblr-ek, Twitter-ek az elmúlt időszakból:

• Photo: Az arany körüli trend, ami alapvetően egy inflációtól, bizonytalanságtól való félelem egyre inkább...http://tumblr.com/xxd3esb87


• Photo: Hetilap - Cég+piac - FN.hu A Figyelő eheti számában van egy érdekes cikk, az elmúlt években indult...http://tumblr.com/xxd3jarga


• Photo: Mennyire nagy baj a magas amerikai adósság? A napokban bejárta a hír a pénzügyi sajtót, hogy rekord...http://tumblr.com/xxd3kxdq1


• Az Apple gyorsjelentésről - 200 dolláros árfolyam mellett a 12 havi gordülő eredmény esetén közel 32, a...http://tumblr.com/xxd3mbf3g


• A couple of signals say, that after yesterday's rally, now even the last of the commodities markets bear long-term (years) phases are over 9:55 AM Oct 22nd from web


• Photo: Big midcap or smallcap trending stocks breakout failure. Two of our portfolio plummeted more than 25%...http://tumblr.com/xxd3q71lm


• Tartós Befektetési Számla a NYESZ helyett? Jó ez? - A napokban az Országgyűlésbe való beterjesztés kapcsán...http://tumblr.com/xxd3qr67y


• Financial markets are still in a bipolar disorder, it's strange even in the earnings season. I expect higher volatility in the coming weeks

(A Tumblr és főleg a Twitter a gyakoribb, de kevésbé részletes és minőségi véleményközlésre, esetleg hír-, link-, videó-, képmegosztásra jó. Annak is megvan az előnye, hogy bizonyos tartalmakat ezeken keresztül tesz közzé az ember, erről bővebben itt. Mivel ezeken nemcsak szakmai, hanem bármilyen egyébb tartalom is van, sport, személyes, társadalmi, stb., ezért ezekre csak a befektetési terület iránti érdeklődés miatt nem érdemes feliratkozni, az érdekeseket néha kiteszem ide is.)

Vállalati kötvények kockázata

Olvastam a HVG-ben, hogy egy magyar magánbefektető beperelte a Citibankot, mert az Lehman Brothers kötvényeket adott el neki. Az ügy részleteit nyilvánvalóan egy újságcikkből, terjedelmi (és vélhetően adatvédelmi) okokból nem lehet megismerni. Ezért véleményt róla nem lehet mondani, a cikkben írottaknak is egyetlen aspektusáról szeretnék írni, arról is tágabb értelemben. Itt is csak abból a feltételezésből indulok ki, hogy az újság az eljárás indítékát, alapját megfelelően írta le. A HVG-re nem jellemző az ellenkezője, de hogy tényleg így van-e annak nincs különösebb jelentősége, mert a példán keresztül egy általános jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.

A magánbefektető 2007 július 5.-én vett a Citibanktól Lehman Brothers kötvényeket. Miután a vállalat kicsit több, mint 14 hónappal később csődbe ment, és tetemes adósságállománya van, ezért igen valószínű, hogy a kötvények értékéből semmit sem lát majd viszont. Azt senki nem tudhatta biztosan 14 hónappal előre, hogy mi lesz az amerikai befektetési bank tragikus sorsa, még annak vezetői sem, még akkor is ha a helyzetük akkor sem volt könnyű. Az újságcikk alapján azonban a befektető nem is arra hivatkozik, hogy a Citibank bennfentes információ birtokában sózta rá a kötvényeket, hanem: "...a Citibank úgy adta el neki a papírokat, hogy nem kötötte az orrára a Lehman megrendült gazdasági helyzetét. Például azt, hogy a befektetőház részvényei 2007 első felében 24 százalékkal leértékelődtek, s a másodrendű jelzáloglevelek piacának összeomlása miatt a banknak 450 millió dolláros vesztesége keletkezett."

A magánbefektető tehát olyan információ közlésének hiányát kéri számon a kötvényeket neki eladó Citibanktól, amelyet például a fentiek első példáját tekintve 40 másodperc alatt kideríthetett volna az Internet segítségével! Ráadásul ezt a vásárlást megelőző 5 nap bármelyikén megtehette volna, és életszerű is lett volna, hogy megteszi, ha már a pénzét fekteti be, de állítása szerint ezt nem tette meg. Hangsúlyozom, hogy nem tudom mennyit egyszerűsített az újság, és ha nem tette nem csupán jogi csűrés-csavarásról van-e szó. Ám ha minden valóban így zajlott, akkor a befektető hozzállása mélyen irracionális volt, ráadásul úgy, hogy ez ma a magyar lakosság legkevesebb háromnegyedére igaz rossz beidegződést tükröz vissza.

Ennek lényege: abszolút nem szánnak időt és energiát (pláne pénzt) arra, hogy maguk nézzenek utána milyen befektetési lehetőségek vannak, vagy akár egy adott befektetésnek. Ez alól csak az jelent kivételt, ha közvetlen vagyonkezelője van az embernek (akit lehetőleg maga a befektető, és nem az eladásban érdekeltek fizetnek). Ám a munka egésze még így sem "spórolható meg", hiszen azt, hogy mik a befektetési szempontok (például időtáv, vállalaható kockázat), csak maga a befektető tudja eldönteni. Senki sem tud a másik gondolataiban olvasni, főleg annak jövőbeli énjében. Te tudod, hogy mit akarsz elérni befektetéseiddel.

Különösen olyan esetekben okoz problémákat a fenti hozzáállás, amikor Magyarországon alig ismert befektetésekről van szó, és a vállalati kötvény tipikusan ilyen. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy adott vállalatnak ad a befektető kölcsön. Értelemszerűen, ha a cég tönkre megy, akkor nincs kitől visszakapni a pénzt, így ennek a kockázatát mindenképpen futja a befektető. Természetesen a felszámolás során elképzelhető, hogy a fennmaradó vagyonból visszakapnak a kötvényesek is valamit, de jó ha tudják, hogy általában már csak a részvényesek vannak mögöttük a sorban. Ez a sor pedig szinte minden nagyvállalat esetén igen hosszú. Ráadásul nincs olyan biztosnak tűnő, vagy nagy cég, amelyik ne mehetne csődbe, ha valamit, akkor ezt az elmúlt bő egy év alatt megtanulhattuk. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor a lejáratig tartott állampapír a jó megoldás (de államcsőd esetén még ott is van kockázat, ám ha ez előfordul, nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb problémád, hanem hogy van-e mit enni).

Szőnyegbombázás

Nyomják minden fronton, hogy egy éve tart a válság. Bizonyos értelemben jóval régebben, bizonyos értelemben majdnem egy hónappal később kezdődött. Akárhonnan is nézzük, a pusztítás mértéke, illetve a piac legszélesebb rétegeinek mozgásképtelenné tevése valamennyi élő generáció számára soha nem látott mértékű volt. A félelem gyakorlatilag végigirott minden emelkedést, szőnyegbombázással eltűntetve bármit ami mozog - legalábbis egy ideig.

Ilyen még sosem volt, főleg a szélességét tekintve. Eddig még a legnehezebb időszakokban is akadtak olyan részvények, amelyek képesek voltak szembemenve az árral a saját piacukon bizakodást fenntartani. Az alábbi egy olyan trendkövető stratégia drawdown grafikonja, amelyik feltörekvő, viszonylag alacsony árú és kapitalizációjú vállalatok részvényeit veszi és tartja, amíg a trendet érzékeli. Ezt az S&P1500, illetve az S&P600 (kis kapitalizáció) és S&P400 (közepes kapitalizáció) indexek komponensein is lefuttattam az elmúlt 15 évben.

S&P 1500:

S&P 600:

S&P 400:

Mindhárom esetben látványos, hogy 2008-2009-ben van a legnagyobb és leghosszabb ideig tartó visszaesés. Főleg az S&P 1500 grafikonján látszik, hogy a mostani előtt az 1998-as és a 2001-2002-es esések okoztak komoly mértékű drawdown-okat, de ezek igen hamar el is tűntek. Most nem. Ami még rosszabb: hónapok teltek el úgy, hogy egyáltalán nem volt pozíció, mert nem voltak feltörekvő részvények egyáltalán. 1500 részvényből egyetlenegy sem. Még inkább megrázó, hogy egyetlen év alatt 2008-ban az S&P 1500 esetén a szokásos pozíciónyitások száma a hatodára esett vissza, az S&P 600-nál 2009-ben időarányosan is a hetedére, és az S&P 400-nál pedig 2009-ben egyetlen, 2008-ban pedig nulla ügylet szerepel! A fenti grafikonon látszik is, hogy 2007 közepe óta vízszintes vonal jelzi a jelzések teljes hiányát 2009 közepéig, de az is csak egy árva jelzésre utal. Sokáig egyáltán nem volt olyan részvény, ami azt mondta volna: "Hahó, itt vagyok, trendi és divatos vagyok, új izgalmas termékeket és szolgáltatásokat nyújtok, és a profitom emelkedik". Zéró.

Várható, hogy szép lassan ennek az időszaknak vége, és lesznek ismét ilyen lehetőségek (nem általános piaci emelkedésre, hanem egyedi, soha nem látott magasságok felé törekvő papírokra gondolok). Az valószínű, hogy évekig nem lesz belőlük annyi mint korábban, és mennyiségi, minőségi oldalról is jóval nagyobb arányban bukkannak majd fel Ázsiából és Dél-Amerikából relatíve a fejlett országokhoz képest.

Amikor a folyó kilép a medréből

Immáron 8 éve volt az Egyesült Államokat ért legsúlyosabb terrortámadás (erről a korábbi bejegyzések). Külön nem írok most erről, korábban megtettem, amúgy sem elsősorban ennek a blog-nak a témakörébe tartozik, és a sajtó ma úgyis tele lesz a megemlékezésekkel.

Ami miatt most erről bejegyzés születik, az egy érdekes aktualitás a munkámban, ami pár napja esett meg. Azt vizsgáltam, hogy két egymásra egyáltalán nem hasonlító kereskedési stratégia elegyítése miként változtatja meg a teljesítmény és egyéb statisztikai adatokat. Ez egyébként egy gyakori "eljárás".

Miről van itt szó?

Az emberek többsége szeret egyfajta döntési mechanizmus alapján befektetési ügyben elhatározni valamit. Nincs olyan stratégia azonban, ami mindig jól teljesít, ezért időről időre belefutnak gyengébb periódusokba. A nagy kérdés az, hogy ez idő alatt mekkora kockázatot visel az ember, mekkora drawdown-t kell elszenvednünk, és ez miként viszonyul az elért hozamhoz. Alapvetően minden rendszer a kettő arányának javítását tűzi ki célul, akár kimondja és/vagy észreveszi, akár nem. Magyarán szólva: minél kisebb kockázat mellett minél nagyobb hozamot szeretne mindenki elérni.

A következő lépés innen az, hogy nem egyfajta gondolkozással közelítjük meg a piacot. Sokan azt gondolják, hogy felesleges többféleképpen gondolkozni, hiszen az egyik megoldás jobb lesz mint a másik, így érdemesebb azt felhasználni. Azt hiszik, hogy például repülővel érdemes utazni mindenhová, mert az gyorsabb, mint az autó. Ez sem igaz minden esetben, rövidebb távokon autóval valószínűleg hamarabb célhoz érünk, mert a repülés előkészítési ideje hátrányt okoz. Ráadásul repülni sem lehet minden esetben, például fokozottan veszélyes időjárási körülmények között, vagy éppen akkor, amikor terrortámadás miatt egy egész kontinensnyi országban rendelik el a teljes légtér zárlatot, akár napokra, mint ahogy történt 2001. szeptember 11. reggelét követően. Ha tehát el akarunk jutni gyorsan valahova, akkor rugalmasnak kell lenni, és a repülő, illetve az autó lehetőségét is talonban tartva érdemes utaznunk.

Ezért ugyanígy érdemes akár több kereskedési stratégiát, gondolkodásmódot egyszerre alkalmazni, a tőke bizonyos arányaiban, akár azt dinamikusan alakítgatva. Fontos, hogy eltérő legyen a döntési mechanizmus, ne egy kaptafára készüljön a kettő, akár teljesen különböző adatokat is vegyen figyelembe. A két rendszer equity curve-jének (tképp. a tőke értékének alakulása az idő folyamán) alacsonyan kell korrelálnia egymással (így nemcsak a kereskedett termékek, de a rendszerek alacsony együttmozgása is hasznunkra lehet). Vizuálisan pedig az a jó, ha a két equity curve szemmel láthatóan különböző, és a visszaesések más időpontokban vannak. Ez esetben a drawdown-ok legrosszabb időszakai a teljes tőkére kevésbé gyakorolnak negatív hatást, és innentől a két stratégia eltérő tulajdonságai maitt kisimítható lesz az equity curve. Sőt, ezt követően a hozam is növelhető, nyilván az összesített drawdown növelése árán, de ekkor már a hozam/kockázat arány jelentősen javult. Innentől (is) a mi döntésünk, hogy mekkora drawdown-t vállalunk, és ezáltal mekkora a hozampotenciál. (Gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, hogy bármilyen kockázatos befektetés esetén végig csak valószínűségekről beszélünk, ez igaz erre a példára is, és ami jól néz kie egy teszten, nem biztos, hogy meg is valósul).

Visszatérve az elejére, a napokban éppen három stratégia elegyítésének hatásait néztem, amikor egy különös grafikon bukkant fel. Az alábbi ábrán a drawdown százalékos mértéke szerepel, a mix után, havi bontásban.

Látható, hogy a nagy pénzügyi sokkok hatást gyakoroltak a teljesítményre, 98 nyarán-őszén és 2008 folyamán is voltak visszaesések, de ezek a 18%-ot a legrosszabb esetben sem lépték túl miközben a hozam ennél lényegesen magasabb volt, így az equity curve kisimítása jól sikerült. (Itt külön kérem, hogy ne küldjetek email-eket, "A magas hozam tényleg ilyen egyszerű?" jellegű kérdésekkel, amiket néha kapok. Egyáltalán nem ilyen egyszerű, ez csak egy elméleti példa, még akkor is, ha valós adatok tesztelése alapján készült). Van azonban egy nagy spike az adatsorban, éppen középen, 35%-os drawdown-t mutatva, és ami még meglepőbb: amilyen hamar jött, olyan hamar el is tűnt. Megmondom őszintén, nem értettem, hogy ez miért fordult elő, és nem esett le a tantusz: 2001. szeptemberéről volt szó. A stratégiák egyike sem volt képes kezelni (legalábbis alacsony drawdown mellett) egy ennyire hirtelen, különös (több napig zárva tartott a piacok jó része) durva ugrást hozó eseményt. Persze előfordulhat, hogy éppen a "jó oldalon" állnak a pozíciók, de ez esetben is furcsa ugrást vehetünk észre, csak éppen felfelé, és az equity curve-ön szembetűnő.

Amit itt láttunk, az az eset, amikor a folyó kilép a medréből. Ritkán történik meg, de akkor hatalmas felfordulást okoz. A tőzsdén ezt a fat tail jelenségként ismerik, és az egyes napok teljesítményeit gyakorisági grafikonba pakolva az eloszlás szélén, furcsa kis outlier-ekkén, kivételekként látunk. Ráadásul úgy tűnnek fel, hogy a náluk kisebb szomszédos (abszolút) értékeken gyakran nincs egyetlen előfordulás sem.

Normál eloszlás mellett ennek soha nem szabadna előfordulnia, vagy ahogy mondani szokták 10 000 évenként, mégis minden évtizedben van egy-kettő. Hatásuk mégis alapjaiban változtatja meg a körülményeket, és még egy mindenre felkészült stratégia elegy sem képes normál mederben lereagálni ezeket. Igazán hatásos védekezés nincs ellenük. Számítani kell rájuk, hogy előbb-utóbb megtörténnek, és elsősorban lelkileg kell felkészülni, a szokásos kockázatkezelés mellett.

Szeptember 11.-e 8. évfordulóján azt kívánom, hogy minél ritkábban lássunk ilyen magas és hirtelen drawdown-okat és főleg ne ilyen szomorú események miatt.

A piac mindig arra megy, amerre a legjobban fáj

Van egy lassan klasszikusnak számító mondás spekulánsok között, főleg olyanok esetén, akik a piaci pszichológiát, a hangulat indikátorokat és technikai elemzést használják (nemrég VM oldalán). A szövege valahogy így néz ki, és ez a forrásokat tekintve lényegében alig-alig szokott változni:

"A piac mindig arra megy, amerre a legtöbb fájdalmat okozza"

Néha az egyszerűsített verzió bukkan fel, amit a címben olvashatsz, esetenként a mindig-et gyakran-nal váltják fel. Piac alatt általában a teljes részvénypiacot értik, annak lekövetésére elegendő egy széles bázisú, sok komponensből álló részvényindexet használni, és a "megy" kifejezés értelemszerűen ezen mutatónak a változását jelenti.

Mit jelent pontosan az, hogy a "legtöbb fájdalmat okozza"?

A tőzsdén a fájdalom, illetve a legnagyobb fájdalom minden bizonnyal a lehető legnagyobb veszteséget jelenti. Vajon kinek a veszteségét? Tudjuk ugyanis, hogy a Futures piacok nullösszegű "játék", azaz valamennyi elvesztett pénzt valaki megnyeri, így a nagy fájdalom nagy örömmel is párosul, a "nettó fájdalom" pedig nulla (ha a jutalékokkal és egyéb költségekkel nem számolunk). A részvénypiac esetén nem teljesen ugyanez a helyzet, de rövid és középtávon igen. Hosszútávon a gazdaság fejlődésével reálértéken is termelődik érték, ami általában (de nem mindig!) 10-15 év után ahhoz vezet, hogy az árfolyamokban is látható módon az összesített nettó nyereség meghaladja a veszteséget.

Tehát az össz fájdalom-öröm nettó nulla értéket vagy annál magasabbat is jelent. Nincs olyan, hogy legnagyobb fájdalom iránya. Ez csak egy szubjektív érzet, ami a piacot és az árfolyamokat megszemélyesíti, indítékkal, motivációval ruházza fel, éppen azért, hogy a bizonytalanságában közelebb hozza hozzánk azt, ami valójában több millió szándék és algoritmus felismerhetetlenségig összekavarodott masszája. A piac senkinek sem akar sem jót, sem rosszat. Egyszerűen csak nem érdekli, hogy mi van velünk, hiszen egy valóban likvid és sok szereplős piacon az egyéni érzelmek és tudat megszűnt érdemi befolyásoló erővel létezni.

• Beszélhetünk arról, hogy a "legnagyobb fájdalom irányát" esetleg a lezárt pozíciók, a realizált nyereség, de főleg veszteség alapján számolhatnánk. Mégis valószínű, hogy az emberek többsége éppen a nyereséget zárja hamar, és a veszteséggel vár ki a végsőkig, csak ne kelljen szembesülnie azzal - reménykedik, hogy vissza fog jönni, és néha elő is fordul ez. Rövid távon valószínű, hogy az összesített besöpört nyereség nagyobb, mint a veszteség.
• Említhetnénk azt, hogy az "amerre a legjobban fáj", az nem feltétlenül veszteséget jelent, hanem a nyerő/vesztő befektetők számát, függetlenül az összesített vagyontól és profittól. Esetleg ezek lehetnek a kisbefektetők, akiknek a kárára gazdagodnak a nagyhalak. Ezt rengetegszer hallani, és példa is akad szép számmal, mégis soha semmilyen bizonyítékot nem láttam, hogy a mérleg nyelve a végső egyenleg meghúzásánál valamelyik irányban elmozdul. Kétségtelen, hogy ezt tisztességesen felmérni, szinte lehetetlen, de nem is utal rá semmi, hogy jelentős egyensúlytalanság lenne, a legendák ellenére.
• Elképzelhető, hogy a mondást van, aki a spekulánsokra érti, és a Pareto-elv mintájára úgy érti, hogy az árfolyamok arra mennek, ahol 20% nyer, 80% kárára (például), és ez utóbbiak hangosabban panaszkodnak, mint az előbbiek örülnek. Ennek van némi alapja, de igazolás itt is csak a pletykákban érhető tetten. Szó lehet még arról is, hogy ha túl sokan gondolkoznak egy irányban, és vélhetően ennek megfelelő pozíciót vettek fel, akkor már nem marad, aki új pozíciót venne fel, és tovább hajtaná az árfolyamot a remélt irányba, ezért éppen a többség ellenében kezd el szép lassan mozogni a kurzus (vevők/eladók hiányában), nekik, vagyis a többségnek okozva ezzel fájdalmat. Ez a jelenség tetten érhető a hangulat indikátorok szélső értékein, de ez sem minden alkalommal következik be.

A lényeg nem a találgatásokban van.

Ha újra és újra elolvassuk az idézetet, és túlvagyunk már egy-két veszteségen (mint előbb-utóbb bárki) nagyon igaznak tűnik, ahogy a nagy mondások általában. Ez azonban csak az adott perspektívából tűnik így. Onnan nagyon jól hangzik, mint egy zen buddhista bölcs szavai az alkonyat fénye mellett. Aki nem figyel, az könnyen lehet, hogy tátott szájjal hallgatja ezt, és elréved a mondás vélt vagy valós, mély filozófiai tartalmán. Mégis ritkán lép át azon, hogy ez a pár szó érzelmileg mit jelent neki. Pedig éppen az lenne a lényeg, hogy az érzelmeket félretegyük.

A legtöbb kísérlet és az őszinte magunkba nézés is mutatja, hogy a veszteségek fájdalma abszolút értékben jóval nagyobb, mint az azonos összegű nyereség felett érzett öröm, és ez alapvető módon befolyásolja a döntéseinket. Már fájdalomról hallani, akár egy idézetben is komoly hatású lehet. A befektetők túlnyomó többségének az elsődleges motivációja a piacon nem a hozam lehetőségének maximalizálása, hanem a veszteség elkerülése. Azt szeretnék, hogy igazuk legyen, előre lássanak, és ha nem ez történik, akkor az fájdalmat okoz. Ám a piaci folyamatok olyan szinten összetettek, hogy nincs a földön, aki minden részletében átlátja őket, és csak nagyon kevesen vannak, akik jóval 50% felett érzékelik és hasznosítják azokat a később rossznak bizonyuló elképzelések ellenében. Az elkövetkezendő hetekben, vagy akár napokban is az események kimenetelének több millió verziója van. Az ember jobb esetben is csak néhányat tud kiválasztani ezek közül és az idő előrehaladtával csak bonyolódik a helyzet. A piac halad a maga útján és kvantitatív előnye által szép sorban önkéntelenül is rácáfol sorban mindegyik jóslatra, sokaknál, sőt a többségnél fájdalmat kiváltva ezzel. Ezért nem szabad, hogy az ilyet fájdalomként fogjuk fel, amit tapasztalunk az természetes folyamat, a kulcs nem a jósolgatásokban van. Ha van bármi értelme a mondásnak akkor ez az, és ezáltal válik szó szerinti értelmezésben téves, mégis áthallását tekintve hasznos mondattá.