Wednesday, August 15, 2007

Növekedés mindenáron?

A hazai, 10 éve nem látott alacsony mértékű GDP bővülés nem kis megdöbbentést keltett nemcsak az elemzők és a piac szemében, hanem a teljes hazai sajtóban is. A csalódás kézzel tapintható mindenütt, és érthető is, hiszen a 2004 óta az EU-hoz csatlakozott országok közül ez egyértelműen a legkisebb. Mi vagyunk az osztályban az a srác, aki a legrosszabb osztályzatot kapta, pedig pár éve mi kaptuk az év végén a jutalomkönyvet.

Ugyanakkor a reakció arra is rávilágít, hogy mennyire természetessé vált a növekedés ténye, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Gyakorlatilag ma már a társadalom számára elfogadhatatlan, ha nem nő a gazdaság, méghozzá minél nagyobb mértékben. Sőt, nemcsak az kell, hogy növekedjünk, hanem az is, hogy a növekedés üteme maga is gyorsuljon. Nemcsak az alapvető elvárás, hogy 150-ről 170-re gyorsítsunk az autópályán, hanem az is, hogy ez 8 mp helyett 5 mp alatt történjen meg. Aztán még gyorsabban, aztán annál is gyorsabban, és így tovább.

Józan logikával belátható, hogy ez nem tartható örökké. Itt érdemes említeni a túlnépesedést, a környezetszennyezést, az energia problémákat, és általában azt, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma már két évtizeddel ezelőtt átlépte azt a határt ami stabilan tartható lenne. Feldmár András szerint az emberiség ma egy olyan drogosra emlékeztet, aki állandóan új adagra vágyik, különben összeomlik, sőt az adagnak egyre nagyobbnak kell lennie, mert a korábbi mennyiség már nem elégít ki minket. Csak éppen a mi drogunk az energia. Ezt már én teszem hozzá: a mi drogunk a növekedés.

Magyarországon az átlagjövedelmek szintje az utóbbi kb. 7 évben reálértékben, tehát az inflációt is belekalkulálva elképesztő mértékben, több tíz százalékkal nőttek. (Sok tekintetben ez azt is jelenti, hogy túlvállaltuk magunkat, ennek a levét isszuk most). Eközben azért a GDP is szépen nőtt, éves szinten általában 3-5% között. Most, hogy ez lejjebb esett, de még mindig növekedést mutat (!), az hatalmas csalódásként éljük meg. Én is. Nem csoda, hiszen a társadalom amiben élünk, erre kondicionált minket. De nem biztos, hogy ezt a hozzáállást feltétel nélkül el kell fogadnunk.

Nem azt mondom, hogy a növekedés rossz, csak azt, hogy ha mindenáron és csak ezt tartjuk szem előtt, az súlyos problémákat hozhat magával, mint a drogfüggőség. Másképp megfogalmazva: növekedésre kell törekedni, de csak akkor ha az ezek által kiváltott negatív hatások nem lépik túl a növekedés előnyeit és kezelhető mértékűek maradnak.

Viszont, hogy a blog eredeti témakörénél maradjak: egy abszolút hozam koncepciót szem előtt tartó befektetőnek nincs szüksége arra, hogy mindenképpen növekedés legyen a piacon. Kereshet pénzt akkor is amikor emelkednek vagy éppen csökkennek a részvény (vagy bármilyen más) árfolyamok. Sőt, még akkor is ha azok nem igazán mozdulnak el. Ezt persze nem könnyű elérni, sőt csak nagyon keveseknek sikerül. Ez viszont már másik bejegyzés(ek) témája kell hogy legyen.

Most pedig jövő keddig elutazom egy olyan országba, ahol magasabb a GDP növekedés üteme, mint itthon...azt hiszem ezzel túl sokat nem árultam el ;)

6 comments:

Anonymous said...

Bocsi, az "összeomlik" egy szó.

Anonymous said...

És a "drogfüggőség" is, remélem nem bánod, hogy szóltam. Szép napot!

Anonymous said...

Aztán az sincs kizárva, hogy ezt a mágikus "gazdasági növekedést" nem is úgy mérik, ahogy kéne.

B. Anti

gyalogbodza said...

a növekedést valóban nem lehet a végtelenségig gyorsítani. de ha rajtunk kívül mindenki képes volt rá, akkor mégiscsak csalódás ez az adat. ami sajnos nem a környezettudatosság döbbenetes növekedésének köszönhető...

pjotr said...

Növekedés, összeomlás, majd megint növekedés, megint összeomlás. Amíg ember él ezen a bolygón ez valószínűleg így fog menni, legfeljebb a sebessége és a mértéke változik. Profitálni mindig, mindkettőből lehet.

Faluvégi Balázs said...

anonymus: kösz, javítom.
A gazdasági növekedést szigorú szabályok alapján mérik, de a szürke és feketegazdaság miatt könnyen előrodulhatnak eltérések a valós helyzethez képest. A 1,5%-ot nagyjából reálisnak tartom a növekedésre.

gyalogbodza: szerintem is csalódás, a post-tal azt akartam mondani, hogy nem lehet a növekedés az egyetlen mérce.

pjotr: csak egyetérteni tudok.