Kockázatvállalás és hazárdírozás

Nem szoktam olvasni, mert a mi elemzési módszereinknél nem ad hasznosítható információkat, de tegnap a Central European University üzleti iskolájában, ahol a tanfolyamainkat tartjuk, kezembe akadt a Wall Street Journal legfrissebb száma. Egy nagyon érdekes cikket találtam benne.

Tavaly ősszel lehetett hallani arról, hogy megtörtént minden idők legnagyobb hedge fund, sőt tulajdonképpen befektetési alap csődje. A névre nem is emlékeztem, csak az rémlett, hogy földgáz-zal kereskedtek és 6 milliárd dollár körüli veszteséget hoztak össze.

A cikk viszont több mint egy teljes oldalon, 5 hasábon írja le a teljes történetet, aki teheti olvassa el, több mint tanulságos. Az Amaranth nevű alap ugyanis alig pár hét alatt hozta össze a világrekordot. Előtte pedig elképesztő hozamokat produkáltak, erra utal az is, hogy mind az alapító, mind az alig 32 éves vezető kereskedő egyetlen évnyi teljesítményért kb. 70 millió dollárnyi sikerdíjat vehettek fel. Az irígykedőknek némi vígaszt nyújt, hogy ennek a nagy részét visszatették az alapba. Hogy lehetséges, hogy egy ilyen kiugró év majd az azt követő fél év után kb. 15 kereskedési nap alatt összeomoljon minden?

Aki teheti, gyűjtsön maga köré embereket és végezzenek el egy érdekes kísérletet. Mindenki dobjon fel egy-egy érmét. Ezt ismételjék meg párszor. Ha elég sokan gyűltek össze, szinte biztosan lesznek olyanok, akik 3-4-5 vagy több alkalommal egymás dobtak fejt vagy írást. Ez azt jelentené, hogy ők a legügyesebb érmedobálók? Nem. Egyszerűen a valószínűségek miatt sok emberből mindig lesz néhány, akinek összejön egy-egy jó sorozat. Egy ideig.

Ugyanez volt a helyzet az Amaranth esetében. Összejött a jó sorozat 2005-ben és 2006 első félévében. Ők növelték a tétet, és amikor a sorozat véget ért, szinte minden elvesztettek. Ha a negatív forgatókönyvre nem készül fel valaki, akkor azt hazárdírozásnak hívják.

Ha felkészül, azt kockázatkezelésnek. Lehet, hogy ez utóbbi használata esetén időnként alacsonyabb lesz a hozam. Lehet, hogy a kockázatkezelés ellenére veszteségek lesznek. De ennek esélyét a jó felkészülés a lehető legalacsonyabb szintre szorítja vissza. Soha ne essünk abba a csapdába, hogy azt hisszük magunkról vagy másokról, hogy jók vagyunk, mert egy ideig jó a hozam, hiszen könnyen elképzelhető, hogy éppen a kockázatkezelés hiánya miatt az egymás utáni 4-5-stb. számú pénzfeldobás esete áll fent. Nem biztos, de van rá komoly esély. Ha ezt nem vesszük figyelembe és nem nézzük meg a helyzetet közelebbről, akkor úgy is járhatunk mint az Amaranth.

További olvasnivalók a kockázatkezelésről:

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=3434&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=3486&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=312743&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=1927432&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=1922243&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=1924249&t=jat

http://www.tozsdeliga.hu/?p=elemz_pw&id=1925377&t=jat

A DeMark élménybeszámoló

...megtaláljátok itt.

Köszönöm mégegyszer a kérdéseket! Itt is jelzem, hogy kapcsolatban maradok vele, ezért később is lesz lehetőség arra, hogy további válaszokat kapjunk a módszerei kapcsán.

Rövid bejelentkezés

Most értem haza a DeMark szemináriumról. Az időjárásnak hála kissé hosszabb és kalandosabb lett az oda és visszautam is.

Az esemény minden szempontból kiemelkedően magas színvonalú volt. Még olyan szempontokból is, amelyek korábban eszembe sem jutottak volna. Ha egy szóban kellene összefoglalnom a tapasztalataimat, azt mondnám: inspiráló. Ha egy mondatban: a leginspirálóbb esemény, amin valaha voltam.

Remélem kellő mértékben felkeltettem a kíváncsiságotokat ;) Most irány az ágy, holnap megpróbálom behozni az elmaradásomat, remélem hétvégén lesz idő a részletes beszámolóra.

Keep Playing!

Talán emlékeztek még a két héttel ezelőtti cikkünkre a félelem lekűzdéséről. Szó volt benne Peyton Manning-ről, sokak szerint az amerikai football csúcs bajnokságának, az NFL legjobb játékosának közvetlen kieséses meccsek alatt lévő rettegéséről, ami rendszeresen hibákat hozott ki a játékából, ami mindig végzetesnek bizonyult. Négyszer is komoly esélyesként jutott be csapatával, az Indianapolis Colts-al a rájátszásba, ahol minden meccs közvetlen kieséses, aki veszít, búcsúzhat. Mind a négyszer drasztikusan romlott a teljesítménye, és mind a négyszer ki is estek. Egyszer sem tudtak még a döntőbe, a Super Bowl-ba sem bejutni. A 4 alkalomból kétszer a nagy mumus, a New England Patriots verte ki őket.

Egészen fél órával ezelőttig. Manning nem hibátlan, de fantasztikus játékával tudott nyerni a Colts, éppen a Patriots ellen, úgy hogy az utolsó percekben fordították meg az állást, pedig a meccs elején 21-3-as hátrányban is voltak. Ráadásul a mérkőzés második felében szinte végig ujj sérüléssel küzködött Manning.

A cikk végén jeleztem, hogy a legutóbbi gyenge produkciója után mit mondott: "You have to keep playing!". Manning elképesztő kudarcsorozat és hátrány után tudta győzelemre vezetni csapatát azzal, hogy nem adta fel.

Ugyanez a helyzet a tőzsdén is: tovább kell "játszani", soha nem szabad feladni, bármennyire sablonosan is hangzik (persze a hibákat folyamatosan javítani kell). Andre Kostolany, a híres magyar tőzsdés is több nehéz perióduson ment keresztül, amíg világszerte ismert és valóban sikeres spekuláns lett.

Winston Churchill mondta 1941-ben egy beszédében, amit iskolás fiúknak tartott, amikor megkérdezték, hogy mi a siker titka: "Soha ne add fel!(...)". Ezzel a hozzáállással nyerte meg az eleinte reménytelennek látszó háborút, vagy legalábbis kihúzta az amerikai segítségig. Pedig neki is a bunkerból kellett irányítani a német légitámadások során. (ide érdemes ellátogatni, ha Londonban jársz, felejthetetlen élmény).

---

Manning-nek még hátravan élete legnagyobb mérkőzése, az idei Super Bowl. Aki még nem ismeri ezt a fantasztikus és szinte minden mozzanatában izgalmas sportot, az klikkeljen ide, és nézze meg február 5. hajnalban a döntőt. Aznapra pedig vegyen ki szabadságot...

Amerikai részvénypiac - európai szemszögből

Egy igen érdekes táblázat akadt a kezembe. 2001 és 2006 decembere között az alábbi eredményeket lehetett elérni az amerikai részvénypiac három legismertebb indexében:

S&P 500 +22%
Nasdaq +6%
Dow +24%

Ezek nem évesített, hanem abszolút számok. Mivel a bessz a kezdőponttól még azt követően közel egy évig tartott, azt mondhatjuk, hogy bizonyos szemszögből azért egy elfogadható emelkedő trendet magunkénak tudhattunk.

Nézzük meg ugyanezt egy európai befektető szempontjából, tehát EUR-ban számolva:

S&P 500 -19%
Nasdaq -30%
Dow -18%

Tehát az európaiak, akik amerikai részvényeket vettek, a dollárgyengülés miatt nemhogy egy enyhe nyereséget nem értek el, hanem egyenesen számottevő veszteségben vannak. Az öreg kontinensről nézve ez távol van az igazi rally-tól.

Ha a rohanó ingatlanpiacra fektettek be, ott is veszteségben vannak, igaz "mindössze" 4%-osban. Tény, hogy lehet fedezeti ügyletet is kötni, de nem az egyedi, hanem az összképre szeretnék rávilágítani. Ez alapján ugyanis, bizonyos szempontból semmilyen emelkedő trend nem volt az amerikai piacon. Az amerikai részvények, vagy akár gazdaság Európából nézve nemhogy nem nőtt, hanem drasztikusan csökkent.

Tehát ha elindul egy valós trend európai szemszögből is nézve, és amerikai szemszögből is nézve, az a német, francia, holland befektetőknek brutális profitot kell hogy hozzon, kompenzálván a 6 szűk esztendőt. Ha nem is idén, vagy jövőre, pár éven belül ennek be kell következnie. Ha tényleg átfogó emelkedés lesz, technológia vezérlettel, akkor Európában a bátrabbak dupla jackpot-ot kaphatnak. Egyelőre még várniuk kell...

Kérdezz Thomas DeMark-tól!

Jövő hét szerdán, 24.-én egy szemináriumon veszek részt Zürichben, amit személyesen Thomas DeMark tart. Természetesen kérdéseket is fel lehet neki tenni, és ebben a Ti segítségetekre is számítok! ;) Ha van valami, amit szeretnél megkérdezni tőle, akkor írj, a részleteket lásd lent.

DeMark egy élő legenda a technikai elemzés és a többmilliárd dolláros hedge fund-ok, befektetési alapok világában. Több mint 30 éve fejleszt indikátorokat és stratégiákat ezen a területen. A legnagyobbakkal dolgozott együtt: Soros György, Steve Cohen, Van Hoisington, Michael Steinhardt. Olyan cégeknek volt a tanácsadója, mint a Goldman Sachs, Dean Witter, Citibank, IBM, JP Morgan. Több szakmai berkekben elsöprő sikerű mű szerzője:

• The New Science of Technical Analysis
• New Market Timing Techniques: Innovative Studies in Market Rhythm & Price Exhaustion
• DeMark On Daytrading Options

DeMark befektetési, spekulációs filozófiájának a lényege, hogy egyértelműen lefektetett és szigorúan betartott szabályok mentén érdemes kereskedni, objektív stratégia alapján. A szabályokat hosszú és alapos tesztelési időszak kell, hogy megelőzze, a minél megbízhatóbb jelzések érdekében. Az emberi döntést, szubjektív megítélést igyekszik kizárni a rendszereiből, ugyanakkor nem is szereti a túlbonyolított stratégiákat. DeMark indikátorai viszonylag kevés adatot és nem bonyolult képleteket alkalmaznak, nagyon likvid piacokon működnek jól, és főként rövid távon alkalmazandók. Sokszor nem a trendkövetése, hanem a pár hetes vagy napos fordulók beazonosítása a célja.

Aki volt a Portfolió által szervezett tavaly januári Top Trader Day előadás sorozaton, amin mi is részt vettünk, az emlékezhet rá, hogy Emilio Tomassini egyik példaképeként emlegette DeMark-ot.

Rövid Bio

Néhány alapelv a honlapjáról

Amazon könyv linkek

Egy remek és világos riport DeMark indikátorainak használatáról

---

A Ti kérdéseiteket is szívesen felteszem neki!

Ezeket Január 22. éjfélig küldjétek el, kizárólag erre az email címre: faluvegi@bwm.hu , a legjobb kérdésekre DeMark úr válaszait ki fogom tenni ide a blog-ba is, de ha jól sikerül a szeminárium, akkor egy teljes élménybeszámoló is születhet. Biztos, hogy mindegyik kérdést nem fogom tudni feltenni neki, de a legjobbakat igen. Elsősorban rajtad múlik, hogy bekerül-e amire kíváncsi vagy, ezért érdemes minél izgalmasabb, kreatívabb kérdést feltenni. Az „Ön hány napos RSI-t használ?”, vagy a „Ön szerint mennyi lesz a BUX február végén?” jellegű kérdések biztosan nem fognak bekerülni, ehelyett inkább a stratégiaalkotás, innovatív technikai indikátorok területéről érdemes érdeklődni. Ha nem tudsz pontos kérdést feltenni, de van olyan témakör, amire kíváncsi lennél, akkor azt írd meg.

---

A meghívásért köszönet az angol Technikai Elemzők szövetségének, a szervezésért a Bloomberg-nek!

Válasz a nagy kérdésre

Az alábbi post-ban azt a kérdést tettem fel, hogy a legutóbbi interneten zajló valós pénzzel folyó spekulációs versenyen győztes hölgy vajon milyen stratégiával szerezte meg az első helyet. A stratégia körülírásához a teljes tranzakció lista a rendelkezésünkre állt.

Bár több érdekes ötletet kaptam email-ben, a legjobb válasz a komment részben született. A kérdésem beugratós volt, a verseny győztese távol állt attól, hogy sikeres legyen. Szemmel láthatóan stratégia nélkül össze-vissza trade-elt, kapkodott, fogalma sem volt mit csináljon és pár hónap alatt eljátszotta a kereskedési tőkéjének 85%-át. Ekkor pár szerencsésen elkapott, magas tőkeáttételű devizaügylet megfordított a szerencséjét, és az élre repítette. Ez nem zavarta meg a játék szervezőjét, egy sikeres online brókercéget, hogy leírja az alábbiakat: "See how she moves from forex to stock index futures and from here to equities. Maybe you can understand her strategies, which she is not willing to explain." - Vagyis a hölgy nem osztja meg a nagy semmit a többiekkel, inkább titkolja...

Szerencsés emberek mindig lesznek, nemcsak a tőzsdén, hanem az élet minden területén. Ők azok, akiknek valós tudás nélkül vannak átmeneti sikereik. Az, hogy elhitetik velünk (akarva-akaratlanul) az illúziót, hogy megalapozott a sikerük, nagyon hasonló a fiókproblémához. Ha egy sikeres kísérlet, trader, stb. bukkan fel, azt nagydobra verik, míg a sikerteleneket szépen elsüllyesztik a fiók mélyére. Egy ilyen "sikeres" játékosra jut több száz olyan, aki nagyon sokat veszített, ők viszont sosem kerülnek reflektorfénybe. Próbáljátok ki: ötös sorozatokban dobjatok fel egy érmét. Előbb-utóbb (kb. 32 alkalmanként) lesz olyan, hogy mind az öt esetre fej fog kijönni. Ez nem azért van, mert ügyesen dobtuk fel az érmét.

Gábornak a jó meglátáshoz gratulálok!

---

Egyébként az ilyen versenyekből annyi van, mint a szépségversenykből, amelyeket már képtelenség megkülönböztetni egymástól. De azokat legalább jó nézni.

Wait the Rumor, Buy on the News

Gyakran hallhatjuk, hogy akkor érdemes megvenni egy részvényt, amikor még csak pletyka van egy jó hírről, de még hivatalosan senki nem erősítette meg. Mivel a pletykát előbb-utóbb mindenki ismeri, az emberek bevásárolnak, és az információ beépül az árakba, vagyis nő az árfolyam. Amikor a hír hivatalosan is kijön, már nincs ki vásároljon a kész tényre, sőt elkezdenek profitot realizálni, eladni papírjaikat, emiatt aztán esni kezd az árfolyam. Ezen jelenség kapcsán hallani gyakran a Buy on the Rumor, Sell on the News kifejezést.

Nos, hogy mennyire meg tudja cáfolni a piac még a saját logikáját is, az kiderült tegnap az Apple esetén. Mindenki tudta jól, hogy ki fog jönni az iPhone, ami ötvözi az iPod és egy smart phone jellegzetességeit. Szinte semmilyen dolog nincs benne, amiről ne írt volna kilencszer a sajtó oda-vissza. Talán az érintőképernyő az amire kevesen számítottak. Sőt, nekem egy kicsit csalódás is a készülék, hiszen a tárkapacitása az 5. generációs iPod-hoz képest nagyon kevés (4 és 8 gigás készül csak), és 3G hálózat elérésről szó sincs, bár biztos vagyok benne, hogy ezeket hamarosan pótolni fogják.

A piacon azonban mindenki meglepődött a semmin és vadul vásárolni kezdték az AAPL-t, ami még ma is közel 3%-ot emelkedett. Úgy látszik, hogy itt éppen a hír volt az a szikra, ami elindította a láncreakciót. A tanulság az, hogy nincs általános igazság, a tömegpszichológia bármekkora csodát és bármekkora szörnyűséget képes csinálni, néha a legváratlanabb pillanatokban.

A Nagy Kérdés

Itt található a tavalyi Top Trader verseny győztesének teljes tranzakciós listája.

http://www.worldtopinvestor.com/archive/2006/transactions-winner.htm

Mindezek tudatában: szerintetek minek köszönhető a hölgy sikere? A tippeket a faluvegi@bwm.hu címre, vagy ide a kommentekbe írjátok.

Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén

Egy cikk a félelemről. A letölthető verzió, szép képekkel :)

Marc Girardelli a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének egyik legtehetségesebb műlesiklója volt. Vitathatatlan tálentuma ellenére eredményei nagyon váltakozóak voltak. Közel 14 éves pályafutása alatt 5 alkalommal nyerte meg a világkupát és 4 világbajnoki aranyat is nyert. 7 további alkalommal bajnoki esélyei ellenére kénytelen volt a dobogó alsóbb fokaival beérni. Sőt az áhított olimpiai arany soha nem jött neki össze: két ezüstérme van. Marc Girardelli két dologról volt különösen ismert: luxemburgi színekben versenyzett (osztrákként kezdte, de nem volt elégedett a szövetséggel), valamint arról, hogy a szlalom versenyeken mindig az utolsó zászlók egyikén rontott, megfosztva ezzel magát a győzelemtől az utolsó pillanatban.

Marlene Ottey-ra sokan emlékezhetnek. A szemrevaló jamaikai futó hölgy már az 1980-as olimpián is jelen volt, de ma, 46 évesen is versenyszerűen sportol, már szlovén színekben. Ottey volt az első nő, aki 7 mp alatt futotta a 60 métert, és 11 mp alatt a 100 métert. Bár vitathatatlanul a legjobb volt több mint 10 éven át, nem volt képes világbajnoki címet nyerni. Az átok 1991-ben dőlt meg, amikor a 4*100-as váltó tagjaként az első helyen végeztek, de egyéniben csak az 1993-as stuttgarti VB hozta meg a sikert. Nem volt azonban semmi, aminél Ottey jobban vágyott volna az olimpiai aranynál. A sors soha nem volt hozzá kegyes, nyolc olimpiai érme van, ám egyik sem csillog a legszebb színben.

Peyton Manning egyike minden idők legsikeresebb amerikai football játékosainak, az irányító poszton, amely a sportág kulcspozíciója. Évről évre a legjobbak közé választják, és számos rekordot megdöntött már. Az irányítók többsége előbb-utóbb sérülés, kiégés, csapatváltás, magánéleti gondok miatt visszaesik, teljesítményük hullámzóvá válik, meccseket kénytelen kihagyni. Nem úgy Manning, aki szinte minden meccset végigjátszott, és szinte mindig csúcsformában. Abban a pillanatban azonban, amikor már nem csoportmérkőzések, hanem közvetlen kieséses meccsek, vagyis a rájátszás következett, Manning összeomlott. Hibát hibára halmozott. Emiatt nemhogy nem nyerte meg csapatával a sportág csúcsának számító Super Bowl-t, de minden alkalommal kiestek azelőtt, hogy döntőbe jutottak volna – nem egyszer toronymagas esélyesként. Bár idén, 2007-s első mérkőzésükön az első körön átverekedték magukat, háromszor is eladta a labdát, ami a bajnokság ezen szakaszában végzetesnek számíthatott volna.

Nemcsak kiváló sportolókról beszélünk, hanem sportáguk magasan legnagyobb tehetséggel rendelkező atlétáiról. Mégis ők voltak azok, akik a legfontosabb pillanatban, az igazi nagy cél kapujában, a legnehezebb tét alatt összeomlottak és mélyen formájuk és tehetségük alatti teljesítményt tudtak csak felmutatni. Nem is lehet kérdés, problémájuk egyértelműen pszichológiai természetű volt, nagy nyomás alatt érzelmeik, elsősorban félelmük blokkolta, vagy legalábbis nagymértékben visszafogta koncentrálóképességüket, erejüket. Első látásra ez cseppet sem tűnik logikusnak, hiszen éppen akkor kellene a leginkább koncentráltnak lenni, amikor a legnagyobb jutalom a tét. De az élővilágban nem mindig a logika győz

A Tennessee Kecske joggal pályázhatna a világ legviccesebb állata címre. Ha megijesztik, a futás helyett izmaik megmerevednek, és azonnal oldalukra esnek, lábaikat az égnek meresztik. Ezt általában meglehetősen könnyű elérni, elegendő tárt karokkal, kiabálva feléjük rohanni. Ezt sokan ki is használják saját szórakoztatásukra, az állatvédők nagy felháborodását kiváltva, és bár az ő szempontjukat is meg tudjuk érteni, valószínűleg a legtöbb ember kifejezetten mókásnak találná a hirtelen kővé merevedő és oldalukra dőlő kecskék látványát. Tegyük hozzá: az állatoknak az ijedtségen kívül semmilyen bajuk nem esik ilyenkor.


Valami hasonló történt számos alkalommal fenti sportolókkal is. Sőt, ugyanez történik gyakran sok befektetővel is. Persze sokfajta félelem létezhet a tőzsdén, a leggyakoribb a veszteségtől való rettegés. Ha valaki régóta kereskedik a piacon, és megismert, adaptált és sikerrel alkalmazott kockázatkezelési módszereket, nagy veszteségtől többé nem fog félni, mert megszelídítette azt (erről egy másik cikkben lesz szó bővebben). Attól viszont nem menekült meg, hogy alulteljesítse a piacot, ne érjen el olyan hozamot, ami elégedettséggel töltené el. Nem kis részben a saját hasonló jelenlegi félelmem inspirált a cikk megírására is.

Nem lehetünk biztosak benne, hogy mi fog történni a jövőben, így aki a piacon van, annak mindig szembe kell néznie az ismeretlennel és azzal, hogy nagyszerű módszerek, amelyek ma működnek és pénzt hoznak, csődöt mondhatnak a jövőben. A piacon nem megfelelő hozam miatti aggodalom tulajdonképpen azonos a kihagyott lehetőségtől való félelemmel: „Ha más elérte, és én nem, akkor a kettő közötti különbség elvesztegetett pénz”. Az esetek többségében azonban ez túlzott egyszerűsítés, nem alátámasztott aggodalom és nem állja meg a helyét. A félelemnek azonban nem is ez az alapvető funkciója.

A félelem eredeti funkciója éppen az, hogy megvédjen egy valós veszélytől. Kialakulása, illetve tudatosulása több millió évre vezethető vissza, amikor az embert éppen ez óvta meg a természetben rá leselkedő vadállatoktól. Ha az ősember nem félve, lopakodva, előre lándzsát készítve ment volna végig az erdőn, hanem peckesen végigvonulva, az első arra járó nagyobb darab vadállat vacsorája lett volna perceken belül. Amikor egy befektető egy döntés meghozatala előtt aggódik, félni, netán rettegni kezd, éppen attól szeretné magát megóvni, ami a legértékesebb és elengedhetetlenül szükséges számára ebben a játszmában: a befektetendő tőkéje. Ha nem félne, akkor olyan meggondolatlan kockázatot vállalna fel, ami előbb-utóbb hatalmas veszteséget hozna, a kereskedési tőke nagy részének az elvesztésével járna. A félelemre tehát itt is szükség van.

A legfontosabb itt is az egyensúly meglelése. Ha a Tennessee Kecskére valós veszély leselkedne, a megmerevedéssel nem sokat érne el. Ha viszont a félelme miatt messzire futna, jelentősen növelné a túlélésének esélyeit. A túlzott félelem megbénít, és leblokkolja legfontosabb funkcióinkat, ami rontja a teljesítményt, sőt akár végzetes is lehet. Ezért mindenáron el kell kerülni a leblokkolást.

Ha félsz, lépj tovább - „You have to keep playing” - Mondta Peyton Manning hétvégi mérkőzése után, amikor mélyen tehetsége alatt játszott, háromszor adta el a labdát, és csak másoknak köszönheti csapata továbbjutását. Igaza van. Nem kell feltétlenül nagyot kockáztatva, nehéz piacokon, nehéz időszakokban, vagy gyakran. Kicsit csökkentve a döntések gyakoriságát, kicsit óvatosabban, de nem szabad lefagyni.

Persze a félelem kezelésének más módjai is vannak, függően attól, hogy mikor és mitől fél az ember, de ezekről már egy másik cikkben lesz szó.

Faluvégi Balázs
Bridge Wealth Management

---

Elindítjuk idén is az előadásainkat, ezekről itt találsz bővebb információt.

Kínát szeretik továbbra is

Úgy látszik az év első kereskedési napján, az optimizmus közepette is leginkább néhány régóta imádott kínai papír a kedvenc a tengerentúlon. Érdekesen működik a tömegpszichológia: azt veszik, amit eddig is a leginkább zsákoltak. Köszönhetően a hosszú szünetnek, szinte mindegyik nagy réssel nyitott felfelé, ami megnehezíti, vagy meglehetetleníti a rövid távú pozíciófelvétel hatékonyságát. Közép és hosszútávon viszont most is jó lehet vásárolni, de a stop elhelyezése nagyon nehéznek tűnik. Mutatok pár példát, van közte jó pár régi ismerős is.

A "kínai Google" mindig is kedvenc volt. Most egy jó nagy alvásból ébredt és a rés ellenére, még nincs agyonvéve pár napos távlatban. Viszont stoppot tenni nehéz, különösen kitörésnél, nézzük csak meg október végét.



Ebből szerencsére van, de a nagy kilengések miatt (novemberben három nap alatt simán összejött 15% esés), megint csak nehéz küszöb megbízást alkalmazni, most is fő a fejem. Ráadásul nem amerikai részvény lévén, tele van gap-ekkel, ami néha veszélyes. Viszont az új csúcsal élen van, és ez jó előjel.



Olyan nincs, hogy egy részvény egy valamirevaló korrekció nélkül megússzon egy ilyen emelkedést. Vagy csak az elemzők lettek túl kritikussá...



Visszatérő ismerős, 2-3 éva nagy mánia volt benne, mostanában inkább aludt, de mintha ébredezne. Megint legalább 7-8%-nyi stop kellene, ami a megvehető mennyiséget csökkenti.



Ez a csúcs, a szó átvitt és szó szoros értelmében is. A szégyentelen szénbánya, a korrekcióból gappelt felfelé 7%-ot, és ha ez még nem lenne elég, a forgalom nagyon alacsony, de érdekes nézni, hogy mire képesek néha a szénnel túlfűtött befektetők.



Az utolsó kivételével mindegyik érdemes a továbbfigyelésre, a CHL a tartásra. Meglátjuk.

Hogy alakult a tavalyi év?

Jópofák ezek az év összegző számok, a "Hogy sikerült 2006? (vagy 2005, 2004....)" jegyében. Ha ennek nincs más célja, mint a laikusoknak egy érdekességet felmutatni, akkor ezzel nincs is semmi gond.

Ha viszont ezt komolyan vesszük, és tényleg egy január 1.-től, január 1.-ig tartó időszakot használunk fel számvetésre a piaccal, hatalmas hibát követünk el.

Egyrészt elfelejtjük, hogy 1 év az kevés bármilyen piac, stratégia, stb. teljesítményének az elbíráláshoz. Ha nem látjuk a fától az erdőt, könnyen ráfázhatunk a rövidlátásunkra.

Másrészt az önkényesen kiragadott periódusok könnyen téves következtetésekre vezethetnek. Például a Nasdaq esetén 2006-ban volt olyan negyedév, amikor közel 7% volt az index teljesítménye, volt olyan, amikor -5%. Az első esetben felvonulást, a második esetben gyászmenetet kellene rendezni? Ugyanez igaz egy-egy év esetében is.

Ráadásul az önkényesen kiragadott időszakok torzíthatnak is, ha éppen volt egy túlfutás, vagy korrekció a bázis vagy tárgyév záró pontján. Erre is nagyon jó példa a Nasdaq, ahol tavaly decemberben egy átmeneti korrekció alacsony kezdőértéket tett lehetővé, ezzel a jellemző 2005 decemberi szinthez képest több mint 3%-os előnyt adva 2006-nak. Nem mindegy, hogy egy index 9,52%, vagy 6,39%-ot ért el egy évben. Részvények esetében ennél sokkal súlyosabb torzítások is kialakulhatnak.