Miért volt ilyen sikeres a magyar olimpiai csapat? - Statisztikák és elemzés

Ahogy 4 évvel ezelőtt is tettem, az éremtáblázat alapján igyekeztem következtetéseket levonni az olimpia eredményeiről, és azok okairól. Itt pontokba szedve írtam le a fontosabb adatokat és azt, hogy azokból mire következtethetünk. Egy szőrős szívű statisztikus talán tudna ezeket is pontosítani, tekintettel a rövid időre, és a nyilvánosan elérhető adatbázisok korlátozott mivoltára, a sebészkés szintű analízis elmarad, de a főbb tendenciákra és irányvonalakra így is fény derül. Szintén fontos leírni, hogy itt csak a számok alapján dolgoztam, így sportszakmai kérdésekben nyilván ennél sokkal több vetületre is fény derülhet. Lehet, hogy elsőre egy kicsit száraznak, de feleslegesen bonyolultnak tűnhetnek az alábbiak, de kérlek, hogy legyél kitartó, a végére nagyon érdekes következtetésekre bukkanunk.

• Kiugróan nagy presztízst tulajdonítanak az aranyérmek számának, amelynek értéke mindenképpen nagyobb, mint a többi éremé, ugyanakkor gyakran előfordul, hogy ehelyett kizárólag az érmek számát vizsgálják. Mindkettőt koncepciójában hibásnak tartom, az elsőt azért, mert fontos adatokat nélkülöz, a másodikat pedig azért, mert nem rendel súlyokat ahhoz, amihez egyértelműen kellene. Ezért a két mutatószám mellett két másik pontozásos rendszert alkalmaztam, ugyanazokat, amelyeket már négy éve is használtam. Az első az egyszerű 3-2-1 pontozás az érmek színének sorrendjében, amely már kiemeli az aranyat, figyelembe is veszi a többit, de érhetné az a kritika, hogy még így is túl nagy jelentőséget tulajdonít az első helynek, háromszor olyan értéket tulajdonítva ennek, mint a bronznak. Ezért párhuzamosan számoltam a "Forma-1" pontozással, ahol az első három hely 10, 8, 6 pontot kap, így jelezve, hogy az első hely a legértékesebb, de ettől a többi sem esik messze. Összehasonlításképpen, a fenti aranyakat, illetve érmeket figyelembe vevő rendszerekkel is számoltam minden esetben. 
• Az adatbázist jelentős mértékben torzítják azok a kis országok, amelyek "találtak" egy-egy érmet. Azt gondolom, hogy egy egész ország élsportjának a megítélése nem történhet az alapján, hogy ha a siker csak egy atlétán múlt. Ezért automatikusan kiszűrtem azokat az országokat, ahol csak egy érem volt, legyen annak a színe bármilyen is, továbbá azokat is, amelyeknél a több érem is egyetlen résztvevőhöz köthető. Ez utóbbi kritériumon csupán egyetlen ország, Szingapúr bukott meg (pedig remek hely), az asztaliteniszben nyújtott egyéni és ugyanazon hölgy részvételével történt bronzérem miatt. 
• Egy ideig gondolkoztam azon, hogy kiszedem az adatbázisból azokat a nemzeteket is, amelyek egyetlen sportágban szereztek érmeket, mivel ezeknél is nehezen tekinthető ország szintű eredményeknek egy-egy szűk csoport teljesítménye. Végül ezt elvetettem, részben Jamaika tündöklő sprinterei miatt, ennek egyébként később az eredményeknél lesz jelentősége.  
• A leggyakrabban idézett adat a népességarányos aranyérmek száma. Ennél a fenti pontozás közelebbi adatokat hozva azt az eredményt mutatja, hogy a korrelációs együttható a népesség és a négy értékelési módszer között  0,43 és 0,45 közötti értékeket hozott. Ez alig érezhető összefüggés, csodálkoztam is, hogy miért ilyen kicsit, ellentmond a józan észnek. Az adatokat azonban jelentős mértékben torzítja a hatalmas népességű, de az olimpiával alig törődő India. A szubkontinenst kiszedve az együttható pontozási módszertől függően 0,60 és 0,64 közé esik, ami még mindig nem mondható kifejezetten erősnek, de közepesnek már mindenképpen.  A listán egyébként Magyarország az 5.

• Valamivel pontosabb eredményt hozna, ha nem a teljes népességet, hanem az olimpiai sportolók tipikus életkorának megfelelő népességet vennénk alapul. Erre nem találtam megbízható adatokat, ezért megnéztem a munkaképes korú lakosság nagysága alapján a fenti pontozásos rendszert, de nem találtam érdemi eltérést a teljes népesség alapú kalkulációhoz képest. Ennek ellenére az eltérő demográfiájú országok - tipikusan elöregedő Európa, illetve nagyon fiatal Fekete Afrika - egészen eltérő mintát is szolgáltathatnának.
• Ebből következően viszont meg lehetett vizsgálni a lakosság átlagéletkorának és a pontozás összefüggéseit, de ez meglepő módon nem mutatott ki korrelációt. Hiába fiatalabb egy nemzet, nem szerez több érmet, és hiába idősebb, akkor sem kap kevesebbet. Lehet, hogy éppen azért, mert az előbbiek jellemzőek fejletlenebbek, az utóbbiak pedig fejlettek. 
• Nyilvánvaló, hogy a rengeteg potenciális fiatal sportoló kevés a sikerhez, ha nincsenek meg a feltételei a kiválasztásuknak és felkészítésüknek. Ez egy kiemelkedő szintű sportoló megtalálásához a teljes "élettartam alatt" több millió dollárt jelent, még az egyszerűbb sportágak esetén is. Így igen valószínű, hogy hosszútávon azok az országok fognak több érmet szerezni az olimpiákon, amelyek általában is nagyobb értéket állítanak elő évről évre, így széles körben hozzáférhető erőforrásokat tudnak biztosítani a sportolóknak. A GDP-vel meglévő összefüggés az eddigi legerősebb, 0,82 és 0,84 közötti lett, pontozási módszertől függően. Zárójelben jegyzem meg, hogy az érmek számánál a korrelációs együttható 0,8184, és Madár István remek elemzésében ettől alig eltérő az éremszám esetén talált 0,84, pedig ott - a cikk tanulsága szerint - nem volt szűrés. Az eltérő adatbázis felhasználás esetén kapott nagyon hasonló érték is a kapcsolat szorosságára utal. A listán Magyarország pontozástól függően a 3.-11. hely között van, ami nagyon jónak mondható.

• A GDP esetén a vásárlóerő paritás (PPP) alapján számított értéket vettem alapul. Általában ezt nem szeretem használni, de az életszínvonalhoz, és így a sportolási lehetőségek elérhetőségéhez ez áll közelebb. A fenti táblázat egészét vizsgálva egyébként az alábbi grafikonon látszik, hogy Magyarország milyen erős eredményt ért el. A függőleges tengely a GDP-t (m USD) jelzi, a vízszintes a 3-2-1 rendszer alapján történő pontozást jelenti. Hazánkat piros ponttal jelöltem. Minél távolabb esik egy pont a "trendtől", annál inkább kiemelkedően jó vagy rossz a teljesítménye. Ha valaki relatív kis GDP mellett szerzett sok pontot, akkor minél inkább lent és jobbra lesz található, vagyis a vonaltól jobbra és lefelé lévő országok a legjobbak.

• Egy ország fejlettségére az is utal, hogy mi a születéskor várható életkor. Ehhez a statisztikához már csak azért is nagy reményeket fűztem, mert nemcsak a gazdasági fejlettséget, hanem az általános egészségügyi helyzetet is jól jellemzi. Látványos példa, hogy Vietnám, amely PPP alapon is kevesebb mint ötödakkora GDP-t tudhat magáénak mint hazánk, polgárainak az egészségesebb életmód miatt egy évvel hosszabb életet tud biztosítani. Az adatsor az olimpiai teljesítmények esetén azonban meglepetésemre teljesen használhatatlan volt. Nincsen figyelembe vehető összefüggés a két adat között.
• Rengeteg adatot megnéztem, és végül egyetlen olyan elérhető adatsort találtam, ahol a korreláció magasabb volt, mint a GDP-vel való összevetés esetében. Ez nem más, mint az olimpiára delegált sportolók száma. Első látásra nem tűnik meglepőnek, hogy ha sok érmet szeretnénk nyerni, akkor minél több sportolót kell kiküldeni, de a kapcsolat szorossága egészen megdöbbentő. Az aranyérmek száma esetén az összefüggésre használt érték ugyan "csak" 0,79, de minden más fent ismertetett módszer szerint 0,86 és 0,88 közötti. Az alábbi ábrán a függőleges tengely a résztvevők számát, a vízszintes a 3-2-1 rendszer alapján történő pontozást jelenti. Piros ponttal Magyarország látható, éppen ráilleszkedve a "trendre". 

• Fontos tudni, hogy a csapatok, amelyekből Magyarország hármat is küldött (ha csak a labdajátékokat számoljuk), jelentősen torzíthatják az eredményt, hiszen rengeteg sportolót adnak hozzá a listához, amelyek legjobb teljesítményük esetén is csak egy aranyat hozhatnak haza. Azt, hogy ennek a tényezőnek mekkora a torzító hatása nem tudtam felmérni, mert nem találtam megbízható adatokat minden ország esetén a csapatok nagyságára, egyenként pedig ennyi idő alatt nem volt kapacitásom kiszámolni. Hazánk küldöttségének nagysága a fenti csapatokat egynek számolva 118, ami jelentős, de nem nagyságrendi eltérés. Tekintve, hogy a legtöbb elől lévő ország esetén szintén voltak csapatok, jó eséllyel ennek a tényezőnek nem volt alapvető hatása.
• Némileg bonyolítja a képet, hogy 4 éve a mostaninál is több, 171 olimpikonunk ment Pekingbe, és akkor csak 3 aranyat szereztünk. A különbség az érmek számában (vagy akár a pontokban) nem olyan nagy, hiszen az itteni 17 éremhez képest akkor 10 jutott. 2004-ben viszont az akkorinál is sokkal több, 209 fő kellett a szintén 8 arany és 17 érem eléréséhez. Tekintve a fenti korrelációkat, induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az összefüggés erős, de egy kis ország esetén az ingadozás magas.
• Összehasonlításban a résztvevők száma az egyetlen adatsor, ahol a magyar csapat nem teljesítette túl a nemzetek jellemző szintjét az eredményességben (lásd a fenti ábrát). Hazánk 157 sportolót küldött Londonba (ezzel a 19. helyen voltunk), ez 29,62%-a az éremtáblázat győztesének, az Egyesült Államok delegációjának, miközben a népességünk kevesebb mint 4%-a, GDP-nk kevesebb mint 2%-a az Amerikainak, érmeket tekintve pedig szintén minden mutatóban elmaradunk hozzájuk a 29,62%-tól. 
• Itt jön a képbe a delegálási procedúra, amely sportáganként eltérő, ettől fogva a teljes képet tekintve rendkívül bonyolult. Hasonlóságok azonban vannak, és ebből egyet érdemes kiemelni. A NOB arra törekszik, hogy minél több ország mutassa meg magát minél több sportágban és számban. Ezt úgy éri el, hogy az egyes számokban az egyazon országból érkező atléták számát szinte mindig erősen korlátozzák. Elég Kozák Danuta híres mondatára gondolnunk, amely szerint a hazai válogató nehezebb volt, mint az olimpiai döntő. Ha nem lenne a nemzetekre korlát, akkor a női kajak egyesben a mezőny nagy része akár kikerülhetett volna hazánkból, és még az sem lett volna kizárt, hogy a dobogó mindhárom fokán magyar lány állt volna az eredményhirdetéskor. Így a kis országok teret nyernek a nagyobbakkal szemben, és ez az oka az előző pontban említett aránytalanságnak is. 
• Az erőforrások felhasználása nagyon fontos. Hiába ment a Londoni, Pekingi, Athéni játékokra 539, előtte 596, azelőtt 613 sportoló Amerikából, az ország 314 érmének 7%-át egyetlen sportoló, Michael Phelps hozta. Ez már önmagában is elképesztő teljesítmény, de kis országok esetén ez a többszöröse is lehet, elég Usain Bolt-ra és a sprintszámokon kívül másban nemigen jeleskedő Jamaikára gondolnunk. Amerika az összes érmének közel felét (egészen pontosan 44,23%-át) aranyként hozta haza, ez éppen ennek a tudatos gondolkozásnak köszönhető. Ugyanez a helyzet Magyarország 47,06%-val, és sajnos Észak-Korea kétharmados arányával is.

• Valamennyi érmünk olyan sportágakban, sőt olyan számokban volt idén (is), amelyekben korábban is nyertünk aranyakat, kivételt egyedül valamelyest a 10 km-es úszás jelent. A tapasztalat a tehetségek kiválasztásában és gondozásában nagyon fontos lehet, így jó volt látni például Benedek Tibort Kemény Dénes mellett az edzői stábban. A generációról generációra való továbbörökítés lelki szinten is él, elegendő Risztov Éva gyerekkori találkozásának történetére gondolni Egerszegi Krisztinával.
• UPDATE (Augusztus 21.): Elfelejtettem megnézni az összefüggést az összes eddigi nyári olimpia korábbi eredményei és a mostaniak között - ami pedig logikusnak tűnik, hiszen az előző pontban erre még utalást is tettem. Ha az összes olimpia adatait nézzük az összefüggés "erőssége" 0,76, ami eleve magasnak számít. Ám itt van egy kis csavar a történetben. Sok olyan ország van, amely az elmúlt bő egy évszázad során megváltozott, szétvált, vagy éppen összevonásra került. Minden esetben az aktuális állapotból indultam ki, így például Kelet és Nyugat Németország adatait össze lehetett adni. Ahol viszont éppen az ellenkező folyamat zajlott le - azaz több ország van mára egyből - a leginkább jellemző példa a Szovjetunió - ott csak az újonnan létrejött ország, a példában Oroszország vagy éppen Kazahsztán azóta elért eredményeit vettem figyelembe. Emiatt nem az összes éremmel, hanem az átlagos olimpiai részvétellel számoltam, legyen az akár 27 (például Görögország, Nagy-Britannia, vagy Franciaország esetén), vagy csak 3 (Szerbia esetén). Magyarországnál ez sokat nem módosított, sportolóink egyébként 25 alkalommal látogattak el a játékokra. Az összefüggés a korrigált adatokkal már elképesztően erős: 0,90 lett, vagyis az olimpiai szellem és az élsport folytatásának jelentősége, a pozitív példa nagyon nagy erővel bír. Magyarország ebben az esetben egy kicsit az átlag alatt teljesített (függőleges tengelyen a mostani "F1" pontok, vízszintesen az átlagos), de itt érdemes figyelembe venni azt, hogy korábban sokkal jobb arányban lehettünk jelen az olimpiákon, egyszerűen azért, mert régebben más országokat ez kevésbé érdekelte és hazánk súlya már csak a máshol lezajlott népességrobbanások miatt is csökkent a világban amióta a modern kori olimpiák zajlanak, nem is beszélve az újonnan programra került sportágakról.

  

• A másik tényező a tehetségek anyagi támogatása. Azok nyernek arányaiban sok aranyat, ahol egy kicsit kiemelik a hétköznapi nehézségek közül a sportolókat. Nemzetközi szinten erre példát az egyébként szomorú sorsú Észak-Korea súlyemelői jelentik, míg itthon az annál csodálatosabb emberi erőt mutató Risztov Éva hozható fel ismét, aki infrastruktúrában és támogatásban pontosan azt kapta a debreceniektől, ami a felkészüléshez szükséges volt. 
• UPDATE (Augusztus 21.):  A sok korreláció számítás között persze nehéz eldönteni, hogy ha két tényező között van egyértelmű összefüggés, akkor melyik az és okozat, esetleg egy harmadikból következik mind a kettő. Annyi biztos, hogy a népességnek, a gazdasági sikerességnek, az olimpiai szellem erejének, így minél több sportoló delegálásának és az egyedi tehetségek tudatos kiemelésének mind komoly szerepe van. 
• Ez már szubjektív elem és számokkal nem lehet alátámasztani, de érzésem szerint, a magyar szurkolók aktivitását is elnézve, a hazai csapat sokkal nagyobb lelki támogatást kap tőlük, mint a legtöbb másik nemzet. Ez nemcsak a pályán jelenik meg, hanem a sajtóban is, és az elvárások szintjén. Hiába szép eredmény a (két) vízilabda és kézilabda csapatok 4.-5. helye, itthon nagyon sokan ezt csalódásként élték meg. Ez ugyan lelkileg nem tesz jót, de ennek elkerülése plusz motivációt jelenthet. 
• Ahogy 4 éve is írtam, a 3-4 arany sem jelentene csalódást, a magyar küldöttség magasan túlszárnyalt a a várakozásokat, elsősorban az említett lelki tényezőknek, és a (remélhetőleg) tudatos tehetség felkészítésnek köszönhetően. Ha Rio-ban akár 6-7 éremmel kevesebb lenne Magyarországé az sem lenne szomorú, de az említett tényezőkkel ezek valószínűleg elkerülhetőek.

Befektetési szempontból érdemes még azt az összefüggést vizsgálni, hogy mely országok képesek legalább 4 olimpián keresztül tendenciózus erősödést felmutatni. Egyértelműen Kína volt a legerősebb ebben, az alábbi ábrán látszik is a fejlődés mértéke. Két kiugró érték van: 1984, amikor a Keleti Blokk távol maradt az olimpiától, illetve 2008, de a rendező országok teljesítménye mindig megugrik. Kína fejlődőse tehát tetten érhető a sport sikerekben is.

Hogy melyik ország lehet a jövőben sikeres a gazdaságban, így a befektetők szemében is, és a a fejlődés miatt az olimpián is? A legjobb válasz most meglepő módon Irán, amely a nyolcvanas évek kihagyásait követően trendszerűen növelte a résztvevők számát, és Pekingi botlástól eltekintve az érmek számát is. Azt hiszem itt még komoly fejlődés várható, még akkor is, ha egyelőre a küzdősportok miatt van egyoldalúság a teljesítményben.

Ha már Irán: összességében nagyon szép, hogy egymással háborúban, illetve annak szélén, vagy kőkemény gazdasági vetélkedésben álló országok, kevés kivételtől eltekintve fair küzdelemben, az olimpia szellemében képesek békésen vívtak meg egymással.

Nagyon sokat dolgoztam az adatok összeszedésén és feldolgozásán nagyon rövid idő alatt, sokat jelentene nekem, hogy ha tetszett, akkor megosztanád, hogy minél többen olvashassák (például az alább látható ikonok segítségével). Köszönöm.

Könyv szerinti érték alatti részvények - Biztos profit?

Képzeld el, hogy egy ismerősöd az alábbi üzletet kínálja neked. Van egy 50 milliót érő háza, amelyre még 25 millióval tartozik a banknak. Sajnos a törlesztőrészleteket már nem tudja fizetni, ha gyorsan nem lép, akkor elveszi a házat a bank, ráadásul a gyerekek is kirepültek, ezért amúgy is elég lenne neki egy kisebb lakóingatlan. Felajánlja, hogy ha átvállalod a hitelt, akkor 15 millió forintért átadja neked a házat. Mivel neked nincs szükséged a házra, ezért befektetésként tekintesz erre a lehetőségre. Ha eltekintünk a potenciális adminisztrációs és jogi akadályoktól, akkor ez a következőt jelenti. Kifizetsz 15 milliót az ismerősödnek, majd árulni kezded a házad. Neked az ismerősöddel szemben van annyi tartalékod, hogy az eladás periódusa alatt tudod fizetni a törlesztőrészleteket. Tegyük fel, hogy szerencséd van, és néhány nap alatt találsz egy vevőt, aki ki is fizet 50 milliót a házért. A 25 milliós kölcsönt előtörlesztéssel rendezed, így a zsebedben marad 25 millió. Mivel az ismerősödnek 15 milliót fizettél, ez 10 milliós nyereség mindössze pár hét időszaknyi befektetésért. Persze jogi, hatósági költségeid vannak, de így is szép pénzt nyertél az ügyleten.

Amikor könyv szerinti érték alatt tudsz megvenni egy részvényt, valami hasonló történik. Az, hogy egy vállalat miből finanszírozza a tevékenységét két fő részből tevődik össze. Egyrészt a saját tőkéből, amely a tulajdonosok befektetett pénzéből, illetve a korábbi és aktuális évek nyereségéből tevődik össze. Másrészt hitelekből, kötvénykibocsátásokból, egyéb tartozásokból származik. Ez a képe persze jelentősen egyszerűsített, de itt elegendő, hiszen a cél csupán annyi, hogy áttekintést kapj a könyv szerinti érték fogalmáról. Logikusnak tűnik, hogy egy cég - ha nem vesszük figyelembe a jövőbeni lehetőségeket és veszélyeket - valós értéke éppen annyi, mint amennyi a saját tőke értéke, ehhez kellene még hozzáadni a jövő lehetőségeit. Mégis, néha előfordul, hogy egy-egy cég ennél is alacsonyabb értéken tart nyilván a piac.

Hogy pontosan mennyi a könyv szerinti érték, azt két módon lehet kideríteni. Az egyszerűbb megoldás az, ha  az adott internetes oldalon vannak fundamentális adatok a vizsgált vállalatról és ott ezt az értéket külön feltüntetik. Külföldi, jellemzően angol nyelvű oldalakon ez BVPS-ként szerepel, ami angolul a Book Value Per Share - Könyv szerinti érték mozaikszava. A másik megoldás, hogy megnézzük a cég mérlegében a saját tőkét. Vannak olyan eszközök a nagyvállalatok mérlegében, amelyek nem tehetőek pénzzé egyáltalán, így a fenti ingatlanos gondolatmenet esetén nem érdemes számolni velük, ezért a saját tőke értékéből ezeket levonva reálisabb értéket kapunk (angol adatforrások esetén: net tangible assets). Tipikusan ilyennek tekinthetőek az ún. immateriális javak, főként szellemi termékek. Fontos, hogy az adatok naprakész mivoltát ellenőriznünk kell, különösen az első esetben, amikor az adatforrás kalkulál helyettünk.

Az egyik kedvenc aktuális példám a réz óriás ArcelorMittal. A cég vezetője, a képen látható Lakhsmi Mittal a bulvársajtóban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megvásárolta London legdrágább lakóingatlanát, majd a lányának megrendezte a történelem második legköltségesebb esküvőjét. Ezt is annak köszönheti, hogy mindössze három és fél évtized alatt a világ egyik legnagyobb birodalmát építette fel. A tevékenység miatt erősen függ a globális tendenciáktól a cég sikere, így az 5 évvel ezelőtti csúcs óta az árfolyam a hatodára zuhant. Bár a válsággal az árbevétel is zuhant, mára magasabb szinten van, mint 2007-ben, vagy bármikor. A cég nyereséges, persze negyedévről negyedévre erősen ingadozó mutatók mellett. A részvény könyv szerinti értéke dollár esetén 35, miközben az árfolyam 16 dollár környékén van, és néhány hete 14 alatt is járt. Lakhsmi Mittal úgy döntene, hogy némi befektetési banki segítséggel (a veje is befektetési bankár) felvásárolja a szabadon lévő részvények jelentős részét, majd szépen eladogatná a cég részlegeit a konkurenciának, akkor nagy valószínűséggel több mint kétszeres hasznot vághatna zsebre. Az ArcelorMittal P/BV mutatója kevesebb, mint 0,43.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy a piac ekkora félreárazást miért nem vesz észre, és a hatékony piacok elméletének megfelelően miért nem emelkedik az árfolyam?

A helyzet az, hogy az eddig ismertetett gondolatmenet persze szépen hangzik, de aki rendelkezik némi tapasztalattal a befektetések terén, az már tudja, hogy az elmélet erősen eltér a gyakorlattól. Ahogy a fenti ház esetén sem tudhatjuk, hogy mennyiért és mikor tudjuk azt eladni, úgy a cég eszközei esetén is erősen ingadozóak az értékek. Az idővel kapcsolatos bizonytalansági faktort ráadásul az utóbbi esetben kiegészíti a kisebbségi, vagy kisrészvényes tehetetlenségi tényezője, vagyis az, hogy az activist investor-okkal szemben nincs érdemi beleszólása a döntésekbe, például a vállalat feldarabolásába. Még ha minden klappol is, akkor sem tudhatjuk biztosan, hogy a piac mikor jön rá a tévedésére. A legrosszabb azonban egyértelműen az, ha a könyv szerinti érték félrevezető, mert a veszteség folyamatosan emészti fel a saját tőkét, így a piac egyszerűen (és helyesen) csak előre gondolkodik. Éppen az történik a pár éve még nagy sztárnak szímtó mobilcégek, a Nokia és még sokkal inkább a Blackberry-t gyártó Research in Motion esetén, amelyekkel szintén könyv szerinti érték alatt kereskednek a tőzsdéken.

Ezért a könyv szerinti érték alatti papírokat csak akkor érdemes venni, ha nincs valami speciális tényező, ami miatt a valós érték jóval alacsonyabb, továbbá akkor, ha belátható időn belül előfordul, hogy a piac ismét megkedveli az adott részvényt. Ez csak olyan esetekben fordul elő, amikor a befektetők túlzottan nagy súlyt tulajdonítanak egyes faktoroknak. Tipikusan ilyen, amikor egy negatív hír, menedzsment távozás, környezeti katasztrófa, egyszeri veszteség hatásait a részvényesek olyan nagy eladási hullámmal reagálnak le, hogy az az egyszeri tétel sokszorosaként jelenik meg csökkenő kapitalizáció formájában. Ha azt halljuk, vagy olvassuk, hogy egy adott esemény 2 milliárd dollár veszteséget jelentett egy cégnek, de az azóta eltelt időszakban például 10 milliárd dollárral csökkent a piaci érték, ráadásul a könyv szerinti érték alá, könnyen lehet, hogy jó nyomon járunk.

Szagot fogni mostanában nem éppen nehéz, már-már a bőség zavarával küzd az ember, bár idővel kiderül, hogy erről azért nincs szó. Csak az amerikai részvénypiacon 248 olyan vállalat van, amelyik legalább 1 milliárd dolláros kapitalizációval rendelkezik, és a könyv szerinti érték alatt forog. Eközben a nagy kapitalizációjú vállalatok saját tőkéje rekordokat döntöget. Ebből következik, hogy a teljes piac értékeltsége ebből a szempontból (is) lényegesen alacsonyabb (persze nem ok nélkül), mint a válság előtt, hiszen az indexek többsége még mindig alacsonyabb szinteken áll, amíg a a saját tőke és a vállalati profitok jóval magasabban. Ahogy az S&P 500 könyv szerinti érték tartalmát mutató grafikonon látható is, az amerikai nagyvállalatok megduplázták tőkéjüket az elmúlt 10 évben. 

Az említett ArcelorMittal-on túl a Hewlett-Packard, egyes pénzügyi papírok (Metlife, Capital One, JP Morgan, E-Trade), és az Alcoa ilyen, hogy csak néhány példát említsek. Persze mindegyik esetén némi elmélyedés után kiderül, hogy a piac talál okot az alacsony értékeltségre. A pénzügyi cégek esetén a pénzügyi válság újabb hulláma esetén a kintlevőségek bedőlése okozz a diszkontot. A Hewlett-Packard-ra nézve azt látjuk, hogy a korábban végrehajtott akvizíciók értékelése okoz kockázatot. Az ArcelorMittal vagy az Alcoa esetén a globális gazdasági lassulástól való félelem miatt ilyen alacsony az árfolyam, ami miatt komoly veszteségek fordulhatnának elő. Ezeknél a példáknál úgy gondolom, hogy bőven túlreagálták a negatív híreket, így közülük többet vettem ügyfeleknek mostanában. Azt, hogy az általános pesszimizmus soha nem látott szinteken van, az adott cégek historikus értékeltségében is tetten érhető.

A könyv szerinti érték alatti árfolyam tehát még korántsem jelent biztos nyereséget, de erős jelzés arra nézve, hogy a piac könnyen lehet, hogy alulértékel valamit. Ezért érdemes időről időre ezeket keresni, ezekre szűrni, főként az ilyenhez hasonló, félelmekkel terhes időszakokban. 

Válságálló eszközök - értékalapú részvények

A részvényeket mindenki kerülni igyekszik bessz, vagyis a piacon átvonuló, trendszerű csökkenő időszakok idején. Márpedig a reálgazdasági visszaesés idején éppen ez a jellemző, így nem csoda, hogy a többségnek eszébe sem jut ilyenkor ezeket a papírokat vásárolni. Ekkor jön el az értékalapú befektetők ideje. Érdemes arra emlékezni, hogy a mostani válság természetéből fakadóan erős és gyenge időszakok váltogatásával együtt zajlik. Így a felívelő szakaszok idején a részvények is jól teljesíthetnek, a legjobban pedig éppen azok, amelyeket a piaci hangulat romlásával indokolatlan mértékben büntettek a piaci szereplők. 

Mennyire értékes?

Az egyik legismertebb értékalapú megközelítést valló befektető a világ egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett. Érdemes megnézni az általa vezetett Berkshire Hathaway részvényárfolyamát, amely ugyan nem feltétlenül követi szorosan a befektetési teljesítményt (hiszen az a piac értékítéletét is tükrözi), de az összefüggés erős közöttük. Jól látható, hogy a piaci visszaesések idején a befektető legenda is negatív teljesítményt mutat fel. Az ábrán kékkel az S&P 500, feketével a Berkshire Hathaway részvényárfolyamát láthatjuk. A grafikon alsó részén a két idősor közötti korreláció látható, amely rámutat: hogy van összefüggés a kettő között, amely azonban átmenetileg eltűnhet.   

Ha a részvényenkénti saját tőkére (könyv szerinti érték) vagyunk kíváncsiak, akkor az alábbi grafikon is jelzi, hogy hasonlóan mozog, mint a részvény árfolyama, és hosszú távon nincs nagy különbség. Zárójelben jegyzem meg, hogy az utóbbi években az olló szűkülése egyértelműen Omaha Bölcsének tudásába vetett bizalom apadásából fakad. 

Ez jól jelzi, hogy még Buffett sem képes függetleníteni magát a piaci folyamatoktól. A Berkshire Hathaway lassan 5 éve nem képes elérni a válság előtti szintjeit, ezzel megcáfolva azt, hogy bármikor képes legyen jó eredményt elérni. Az ok egyszerű: az értékalapú befektető meg sem próbálja kiismerni a piaci szereplők szeszélyeit, csak megvárja, amíg az értékek a helyükre kerülnek. Kerüljön az 2 hónapba, 2 évbe, vagy akár ennek többszörösébe. 

Érdemes megnézni az S&P 500 és a Berkshire relatív grafikonját is. Ezen a hosszú távú felülteljesítés mellett az is látszik, hogy néha évekig alulmúlja a széles piacot (a nagy kapitalizációs univerzumban). Például a technológiai buborék utolsó két évében a vonat elszáguldott Buffett-ék mellett, hogy aztán a válság éveiben ezt bőven visszahozza a guru. Az eredményeket elnézve tehát az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a negatív időszakokban ezek a papírok sem kerülhetik el a visszaesést, így önállóan semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy válságállóságot biztosítsanak, azonban remek kiegészítést nyújthatnak egy hasonló motivációval felépített portfólió részeként. 

Mit is jelent az értékalapú megközelítés?

A filozófiát valló elemzők és vagyonkezelők szerint a piaci hatékonyság közepes formája sem igaz, vagyis az árfolyamok (többek között) az ismert fundamentális adatok összes fontos információját sem tartalmazzák. Ezek közé tartoznak az adott részvénytársaság árbevételének, költségeinek, adósságának, likviditási helyzetének, piaci részesedésének, és még számos nyereségére, értékére hatást gyakorló adat. Az elemzők itt elsősorban azt figyelik, hogy az adott cég egyrészt alulértékelt más hasonló vállalatokhoz képest, de még inkább azt, hogy a későbbi várható pénzáramlások kockázattal korrigált mai értéke hol a lehető legnagyobb a piac által becsülthez képest. 

Gyakran alkalmaznak – jellemzően csak kereséshez, alap kritériumok meghatározásához - különböző mutatószámokat, elsősorban a részvény árfolyamát a számlálóban alkalmazva. A legtöbbek által ismert mutató a P/E, vagyis az árfolyam és az egy részvényre jutó nyereség (EPS) hányadosa, azonban ez csak a felszínt kapargatja. Egy ízig-vérig értékalapú befektető alaposan átvizsgálja a vállalat fundamentumait és ez alapján azt, hogy a piac megfelelően értékeli-e az adott részvényt. Ehhez még jó pár mutató szolgál segítségül, melyeknek csak egy részét képezik a piaci mutatók. Még ritkább az ágazati összehasonlítás a mutatószámok által, hiszen az ilyen jellegű befektetők sokkal inkább keresik az általános alulértékeltséget.

Csak egy példa a nem piaci alapú mutatókra. Az egyik gyakran figyelt érték a debt to equity ratio, vagyis az adósság/saját tőke arány. A lenti grafikonon a világ egyik legnagyobb autógyártójának, a Toyota-nak ezen mutatóját láthatjuk. Megfigyelhető, hogy a válság reálgazdaságba való áttörésével az adósság nagyot ugrott, miközben a veszteségek miatt a saját tőke csökkent. Ezt jó pár év, a kereslet helyreállásával fokozatosan (és nem véglegesen) javuló eredmények és a hitelek visszafizetésével sikerült normális szintre visszahozni. Ha a debt to equity ratio visszakerül a megfelelő zónába, akkor a peremfeltétel teljesül és lehet figyelni a piaci alulértékeltséget.

A többség által keresett magas növekedési ütem nem játszik elsőrendű szerepet a kategória mestereinél, hiszen inkább a stabilabb cégeknél lehet könnyebben megtalálni az értéket, de a türelem kötelezővé teszi, hogy ezt a faktort se hagyjuk ki a számításból, méghozzá hosszútávon. A tipikus értékalapú befektetésnek így elsősorban nem a növekedés, hanem a piac rossz értékítélete, az egykori sztárok indokolatlanul nagy porba sújtása a fő motorja. Itt a tőkeszerkezetnek, a likviditási helyzetnek, a menedzsment hatékonyságának, a bevétel megoszlásának és stabil alakulásának, a cash-flow-nak, egyszeri tételeknek is fontos szerep jut, hiszen a legtöbb ide tartozó vállalat nem duplázza meg a forgalmát minden évben valamilyen slágertermék miatt. 

Olyannyira, hogy néha az is előfordul, hogy a negatív hangulat miatt az árfolyam a könyv szerinti érték közelébe, vagy akár az alá is esik. Jelenleg ez a helyzet az energia és a pénzügyi szektor számos tagja esetén, ami a pénzügyi szektort övező bizonytalanságok és a reálgazdasági félelmek olaj keresletre gyakorolt hatásai miatt fordulhatott elő.  Ez egy igen erős jelzés az értéket keresők számára, bár önmagában még kevés az üdvösséghez, hiszen egy tőkéjét folyamatosan ledaráló, közben cash-flow negatív cég akár néhány hónap múlva is jóval kisebb könyv szerinti értéket mutathat fel. Látványos és aktuális példát jelentenek erre az akár még 3-4 éve is tündöklő mobilgyártók, a mostanában a csőd közelébe süllyedő, zuhanó (és időszakosan felpattanó) részvényárfolyamokat felmutató Nokia vagy a Blackberry-t gyártó Research in Motion.  

Aktuális példák

Hogy a hasonló csapdák elkerülhetőek legyenek, a befektetők és a szakma számára bőséges irodalom áll rendelkezésre. A fent már említett Buffett (sokak szerint) kedvenc könyve nem más, mint az értékalapú befektetők bibliájának számító Intelligens Befektető (További könyvajánlások itt érhetőek el). 

A kategóriába tartozó befektetők legkeresettebb könyve mégsem az Intelligens Befektető, hanem egy másik, forgalomban már nem lévő mű. Ennek címe magyarul: Kockázatkerülő, Értékalapú befektetési stratégiák a gondolkodó befektetőknek, amelyért az aukciós oldalakon 1000 dollár feletti összeget is megadnak. A szerző az a Seth Klarman, aki mára az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő Hedge Fund vezér, a Baupost vezetője. 

Klarman jókor volt jó helyen, hiszen a Harvardon olyan emberek évfolyamtársa volt, akik ma nagyon fontos szerepet játszanak a Hedge Fund, illetve a nagyvállalat menedzsment világban. Együtt koptatta az iskolapadot az egyik „tigriskölyök” Stephen Mandel-el, a világ legnagyobb konglomerátumának, a General Electric vezérével Jeffrey Immelt-el, illetve a JP Morgan, mostanában pláne nem unatkozó vezetőjével Jamie Dimon-al. Mégis, kiváló elemző képességével és stabil befektetőkkel a háta mögött ezt remekül ki is tudta használni. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Klarman nem kizárólag érték alapú befektető, hanem gyakran az ún. „distressed”, vagyis komoly bajban lévő eszközök vásárlására specializálódott. 

A Baupost aktuális befektetései között is látszik, hogy Klarman és csapata nem rövid távon gondolkozik. A Hedge Fund olyan nagy cégek papírjait tartja a portfóliójának előkelő helyein, mint a Microsoft, Hewlett-Packard és a British Petrol, amelyek az utóbbi időszakban nem voltak a befektetők kedvencei, gyengébb eredmények, vagy új életciklus, illetve hirtelen sokkok miatt. Ugyanakkor Klarman véleménye szerint olyan sokat estek, hogy már érdemes vásárolni őket. A Baupost legnagyobb pozíciója egyébként a Viasat nevű, digitális televíziózáshoz eszközöket kínáló vállalat, amely részvényeinek már majdnem negyedét birtokolják. Ennek a cégnek a részvényeit már 2008-tól birtokolták, de a stratégiára jellemző módon 2009-ben a további esésektől is egyre inkább vették, majd a felfelé úton is tovább növelték a részesedést. Az értékalapú filozófia nem törődik a pontos árfolyamszintekkel és az aktuális trendekkel, ha olcsó egy részvény, akkor venni fogja azt. 

A legfontosabb szerintük a józan ész, és a következetesség. A részvénypiacokon mindig az aktuális hangulat az úr és az eufória, illetve a pánik olyan árfolyamokat hozhat létre, amely hosszútávon nem tartható. Ezekben a helyzetekben az értéket kereső (és találó) befektetők jelentik a biztos kezűek csoportját a remegő kezű többséggel szemben.  Az értékalapon befektetők jellemzően hosszú távon, 3-5 éves távlatban gondolkoznak, és a rövid távú piaci folyamatok, a hangulatingadozások nem érdeklik őket. Bill Miller (a Legg Mason legendás, sokáig rekord döntő alap menedzsere) híressé vált mondása: „Honnan tudom, hogy tévedek? Onnan, hogy nem látom többé az árfolyamot”, utalva arra, hogy nem az árfolyam alakulása a döntő, hanem az adott célpont valósnak tekintett, belső értéke. 

Ennek a folyománya az, hogy az értékalapú befektetők – akár intuitív módon – jóval hosszabb előrejelzéseket készítenek, mint a piaci szereplők nagy része. Jellemző, hogy a legtöbb elemző csak a következő évre készít EPS előrejelzést, vagy ezt teszi ki az ablakba (így a híres forward P/E is ezen a vonulaton lett népszerű), és a spekulánsok nagy része is azt figyeli, hogy mit várnak a következő negyedévre, addig az értéket keresőket ezek a számok jóval kevésbé érdeklik. Sőt mindezekbe gyakran belekalkulálják a tipikus tőkepiaci tévedéseket is (például a hosszú távú növekedés túlbecslését). Fontos leszögezni, hogy a rövid távú gondolkozás általában nem az elemzők hibája, hiszen tőlük a többségben lévő, türelmetlenebb befektetők ezt várják el, és ezért kapják a fizetésüket is. 

Az értékalapú megközelítés, tehát az alapos elemző munka, a hideg fej és a türelem sportja, amelynek sikeres elsajátítása esetén a válságálló portfólió fontos, de korántsem kizárólagos építőeleme lehet. 

Ha további Válságálló Befektetésekről szeretnél olvasni, iratkozz fel a Válságálló Értesítőre!

Válságálló Eszközök – Vállalati Kötvények

Mindig a jó kockázat-hozam arányú befektetéseket keressük, ez a befektetés elemzés egyik legnagyobb közhelye. Az utóbbi években pedig azt tapasztaltuk, hogy a hozamok jelentősen lecsökkentek - ha nem fordultak éppen negatívba – miközben a kockázatok (mérjük azokat szinte bármilyen mérőszámmal) megugrottak. Az ok a felhalmozódó adósságokban keresendő, hiszen ha nem lehetünk biztosak abban, hogy egy nagyobb szereplő nem fizeti vissza tartozásait, akkor az dominószerűen végighalad a teljes rendszeren, és szinte senki sincs biztonságban.

A biztonság azonban relatív fogalom, és a különböző eszközkategóriák közötti kockázat megítélésében paradigmaváltás előtt áll a világ. Ma már nem biztos, hogy a vállalati adósság jelenti a nagyobb kockázatot, hiszen minden mutató azt mutatja a fejlett országok többségében, hogy az államok vannak bajban és a nagyvállalati szegmens (néhány ágazat kivételével) rekord nyereséget mutat fel. Az állampapír piac egy hosszú távú buborék késői stádiumában van. Erről érdemes elolvasni az alábbi, Figyelőben megjelent cikket.

Az alábbi ábrán az látható, hogy mindössze négy év alatt közel 50%-ot emelkedett az államadósság mértéke a két legfontosabb gazdasági régióban. Ráadásul ezek az adatok csak a központi költségvetések adatait tartalmazzák.

Persze az államok sok tekintetben még mindig erősebbek, mint a multinacionális vállalatok, hiszen kényük-kedvük szerint vethetnek ki adókat, foghatják vissza a kiadásaikat (ezt már kevésbé szeretik), vagy erős ráhatást gyakorolhatnak nem egy esetben a pénzmennyiségre, ahogyan ezt már számos esetben meg is tették az elmúlt években. Azonban a vállalatok az eredményességre gyakorolt ország szintű hatást már ezt viszonylag könnyen ki tudják kerülni, hiszen a tevékenység, így az árbevétel is globális szinten jelenik meg, ezért a költségek rendezésének „kiszervezése” sem okoz komoly gondot.

Látványos példákért nem kell messzire menni. Itt van a legnépszerűbb kereső és internet mamut, a Google. A cég évente legalább 1 milliárd dollár adóval kevesebbet fizet az amerikai adóhatóságnak, az IRS-nek egyes szoftver birtoklási jogok és ezáltal azok bevételeinek külföldre telepítésével.

Ha túl magasak a munkát terhelő járulékok (és persze a bérköltségek általában), akkor a termelést, szolgáltató központokat olcsóbb országokba telepítik. India és Kína látványos növekedéséhez ez nagymértékben hozzájárult az elmúlt évtizedekben.

Ráadásul, amíg a pénzügyi rendszerben felhalmozódott hiány és a finanszírozhatatlan szociális rendszerek miatt az államadósság ugrásszerűen megnőtt és még mindig emelkedik, addig a vállalati hitelállomány óvatos csökkenésbe kezdett a fejlett országokban. A rendszerben lévő tőkeáttétel csökkenés – amit mostanában sok helyen hallható módon „deleveraging” kifejezéssel emlegetnek – jelentős része ebből fakad. Az Egyesült Államokban a GDP 79%-ról 72%-ra csökkent a vállalati hitelállomány 2008 végétől kevesebb, mint 3 év alatt. Az Egyesült Királyságban 122%-ról 109%-ra, Németországban 5%-kal, Spanyolországban 4%-kal esett vissza ugyanez a mutató. Itt fontos megjegyezni, hogy ezen adatok a nem pénzügyi szektorban tevékenykedő magáncégeket veszi figyelembe.

A folyamatról érdemes elolvasni a McKinsey elemző cég részletes elemzését, továbbá a toronymagasan legnagyobb vagyont kezelő Hedge Fund menedzser történelmi összehasonlítását.

Persze az adósságállomány (mérsékelt) csökkenése önmagában még nem jelent relatíve alacsonyabb kockázatot, a profitok növekedésével együtt azonban már igen. Márpedig a vállalati nyereségek soha nem voltak olyan magasak a tengerentúlon, de még számos európai országban sem, mint a legutóbbi negyedévekben. Sőt, az Egyesült Államokban a GDP arányos adózott nyereség még soha nem volt olyan magasan az elmúlt 60 évben, mint most!

A kötvényhozamok területén azonban nincs változás. A piac egyértelműen, és nagyjából hasonló mértékű hozamfelárat vár el a vállalati kötvényektől, mint az államadósságok megugrása előtt. Csak egy példa: az amerikai 10 éves államkötvény éves hozama a cikk írásának pillanatában 1,51%, a lehető legjobb, AAA besorolású tipikus vállalati kötvény, hasonló lejárat mellett évente közel 1%-kal „ad” többet, egészen pontosan 2,48%.-ot.  Más vállalati kötvények ennél is sokkal jobb hozamon forognak.  Emiatt fordulhat elő, hogy egy kellően diverzifikált portfólióval bőven megduplázhatták a befektetők a pénzüket, amíg az állampapírok 50%-ot sem hoztak.

Még jobb a helyzet Magyarország viszonylatában. A kockázati felár miatt eleve nagyon magas hazai hozamszint, a piac fejletlensége, és a vélt vagy valós többletkockázatok miatt a vállalati kötvények sokkal nagyobb hozamot nyújtanak állami társaik felett. Szinte mindenhol 10% feletti hozamokat láthatunk, és ne felejtsük el, hogy ez még mindig kiugróan magas reálhozamot jelent világviszonylatban is.

A vállalatok azonban még így is szívesen fordulnak az értékpapírpiacokhoz, hiszen a bankok vállalati hitelezése éberkómában van, miközben továbbra is vannak gyorsan fejlődő, jelentős finanszírozást igénylő ágazatok. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a vállalati kötvénypiac fellendülése előrevetíti, hogy előbb-utóbb a befektetők is belerohannak egy pofonba.

Emiatt a diverzifikáció itt kiemelt szerepet kap, ám ekkor felvetődik a kérdés, hogy van-e elegendő kötvény és kibocsátó, illetve mennyiség, amelyből válogatni lehet. Teljes hazai vállalati kötvény kapitalizáció meglepően nagy, hiszen megközelíti a 327 milliárd forintot, és ebben még nincsenek benne a külföldön kibocsátott kötvények. A valódi, klasszikus értelemben vett piac azonban még nem alakult ki, kevés a szereplő, az üzletkötés és a forgalom, ezért mindez nagyon nagy likviditási kockázatot hordoz magában.

Ezért is fontos, hogy a vállalati kötvények többségét lejáratig tartsuk, pontosabban azt tartsuk szem előtt a döntés meghozatalakor, hogy a vállalat időtáv és a kötvény kifutása nagyjából egy időpontra essen. Nemcsak a kellő likviditás gyakori hiánya, hanem az a tény is erre sarkallja az előrelátó befektetőt, hogy a hozam csak lejáratig érvényes, és a kötvénypiacok esetleges viharai, a későbbi hozamváltozások a befektetés értékét idő közben jelentős mértékben változtathatják.

A meglévő állampapír portfólió, vagy ezeket tartó hosszú kötvényalapok akár 50-80%-át is érdemes felváltani vállalati kötvényekkel, megfelelő (kint 2-3%, itthon 4-7%) hozamtöbblet esetén, persze csak abban az esetben, ha az államkötvények nem likviditási céllal vannak a portfólióban és a megvásárolt értékpapírok egybeesnek befektetési időhorizontunkkal. 

Ha szeretnél többet megtudni, iratkozz fel a Válságálló Értesítőre!

Kedves Lottónyertes(ek)!

Gratulálok! A szerencse rád mosolygott, és mostantól, ha nem csinálsz butaságot, minden tekintetben szabad ember vagy. Most bizonyára nagy eufóriában vagy, és ez így van jól. Ugyanakkor az első öröm után érdemes tudatosítani magadban, hogy néhány lépést a későbbi nyugalmad érdekében is meg kell tenned.

A befektetési szakmában sokszor láttam olyan embereket, akik hirtelen jutottak sok pénzhez, és láttam, hogy milyen hibákat készültek éppen elkövetni vagy követtek el korábban. Az alábbiakban néhány tanácsot látsz arra vonatkozóan, hogy mit érdemes most tenned, hogy a szabadságodat megőrizd és a pénzt megfelelően kezeld.

1. Titkold el a világ elől a lottónyereményedet, kivéve azokat, akiben teljesen megbízol. Ez a legtöbb ember esetén 2-3 személyt jelent, jellemzően a szülőket és a házastársat jelenti. Az elkerülhetetlen, hogy a pénz egy részének elköltésével ne tűnjön fel a környezetednek, hogy jobban élsz, ehhez találj ki egy hihető mesét, például egy felfutó internetes üzletről. Ha eddig egy 15 éves autóval jártál, és ezután egy új Ferrari-t vezetsz, akkor ez persze kevés lesz, ezért a gyarapodást, pontosabban annak látszatát hangold fokozatosra.
2. Ne adj kölcsönt. Soha. Senkinek. Befektetésnek a kölcsön rettenetes, iszonyatosan rossz hozamokkal és még magasabb nemfizetési rátával. A bankok egy része is csődbe megy, egy másik része is csak azért képes fennmaradni, mert nagyon, de nagyon megválogatja, hogy kinek és milyen feltételek mellett ad hitelt. Ha valaki barátságból kér pénzt, de nem azért, mert a családja a kilakoltatás vagy az éhhalál szélén áll, ne adj neki, hiszen a barátság nem épülhet üzleti kapcsolatra. Ha valaki, aki tényleg közel áll hozzád (10-15 emberről lehet szó maximum) nagy bajba kerül, segíts neki egy kisebb összeggel, de ne mint kölcsön add, hanem örökbe. Tudom, hogy furcsán hangzik, de ha igaz barátról, törődő rokonról van szó, akkor vissza fogja adni, addig is te nyugodt szívvel lemondtál erről a pénzről, ami nem mérgezi sem a te lelkedet, sem a másikat.
3. Határozd meg a céljaidat! Ehhez igazítsd a befektetéseidet kialakítását. Most úgy tűnik, hogy ez a rengeteg pénz soha nem fogy el, de ebben tévedsz. Bármennyi pénzt el lehet költeni, és ez egy idő után kicsúszik a kezedből, mert egy-egy kiadás továbbiakat szül. Ha megveszel egy 100 millió Ft értékű házat, arra könnyen lehet, hogy tízmilliókat kell költened felújításra, és százezreket havonta csak a fenntartásra, nem is beszélve a politikusok kénye-kedvétől függő ingatlanadóról. Ha veszel egy több tízmilliós autót, akkor a benzin és biztosítás havi százezrekbe fog kerülni, és ilyen szinten egy komolyabb szerviz is milliós nagyságrendű lehet. Ezért pontosan mérd fel a kapcsolódó költségeket és az összes havi kiadásodnak szabj határt, amit sosem lépsz át. Például ez lehet havi 5 millió Ft, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és hihetetlen szabad életet tesz lehetővé, miközben milliárdos nagyságrendű vagyon hozamaiból ezt kellő körültekintéssel könnyedén ki lehet hozni. A lényeg, hogy mindig pontosan tudd, hogy mit csinálsz.
4. Ha csak nincs legalább 10 évnyi, átfogó tapasztalatod a befektetéseid saját kezelésében, akkor érdemes szakemberhez fordulnod. A javaslatom két privát bankár, ebből az egyik külföldi, továbbá egy tanácsadó. Ezek között a pénz felügyeletét nagyjából egyenlően oszd meg. Pontosan tisztázd velük, hogy mi a célod, mit és miért javasolnak ehhez, és havonta vagy negyedévente kérj tőlük tájékoztatást (vagy ami még gyakoribb: online rendszeren kövesd mi történik) és kérdezz meg mindent, amit nem értesz. Tartsd szem előtt, hogy magadnak ártasz, ha titkolózol előttük, hiszen a lehető legtöbb információ birtokában lehet megalapozott döntéseket hozni, vagy javaslatokat adni. Ez nem azt jelenti, hogy kopogtass be Magyarország (és Ausztria vagy Svájc) összes privát bankárához, hogy nyertél több mint 2 milliárd forintot. Az anyagi természetű titkaidat csak akkor kell megosztanod, ha már elkezdted a kiválasztottakkal az együttműködést. Apropó: kiválasztott: ne kizárólag személyes szimpátia alapján hozz döntést. Legyen nagyobb súlya a végzettségnek, a háttérnek, a tapasztalatok nagyságának és kiterjedtségének.
5. Csak olyan megállapodásba menj bele, ahol a felek érdeke megegyezik, és kialakul a win-win szituáció. Ez jelenthet fix és sikerdíjat egyaránt, de ha például egy bróker keres meg, aki csak az üzletkötés volumenében érdekelt anyagi szempontból, akkor mondj neki nemet, hiszen nem közös a cél. A megállapodás esetén előre beszéld meg a tanácsadóddal, bankároddal, hogy mik a céljaid, milyen időtávon szeretnéd ezt elérni (javaslat: 5 év és a pénz reálértékének megtartása, évi 20 m Ft felvétele mellett), majd az eltelt időt követően értékeld, hogy sikerült-e az eredményeket elérni. Ha nem, akkor dönthetsz a váltás mellett. 
6. Diverzifikálj! Minél többféle befektetésed van, amit még ép ésszel tudsz követni, annál jobb. Fontos, hogy a többféle nem azt, jelenti, hogy több. Legyenek részvényeid, kötvényeid, befektetési jegyeid (akár ingatlanod, műtárgyad) különböző szektorokból, régiókból, és stratégiákkal. Ebben az előző pontban írt emberek fognak tudni segíteni neked. Az szintén nagyon fontos, hogy ne az általuk egyenként összeállított alportfóliók legyenek önmagukban diverzifikálva, hanem a teljes vagyon, ezért tedd lehetővé akár a közvetlen, akár a közvetett információáramlást felek között. Ezért is fontos, hogy a segítőid különböző jellegű cégeknél dolgoznak, hiszen így az egyik jobban fog érteni a fix kamatozású eszközökhöz, a másik a kicsit kockázatosabb értékpapírokhoz, a harmadik nem a hazai, hanem egy másik régió piacán ismeri majd jobban a lehetőségeket. Mindegyikük csinálja azt, amihez a legjobban ért.
7. Legyen likvid rész a befektetéseid között! Ez olyan eszközöket jelent, amelyeket 1-2 nap alatt pénzzé tudsz tenni, komolyabb veszteség vagy költség nélkül. Ez jellemzően, de nem kizárólag rövid lejáratú állampapírokat (itthon kincstárjegyeket), likviditási és pénzpiaci befektetési alapokat jelent. Tartsd ilyenekben a vagyon legalább 5%-át mindig és minden körülmények között. Tekintettel az összeg nagyságára az arány sokkal magasabb is lehet, de azért ne lépje át a 80%-ot a következő pontban ismertetett okok miatt.
8. Legyen alacsony kockázatú a befektetések nagy része! Szinte egészen biztos, hogy ennyi pénz elég valamennyi célod és a teljes szabadságod megvalósításra akár életed végéig. Ezért a felpörgő infláció esetének kivételével nem kell sokat kockáztatnod. A pénz 60-80% lehet alacsony kockázatú eszközökben, amelyek jellemzően, de nem feltétlenül likvidek is.
9. Végezz részletes adótervezést! Ehhez az előzőekben említettektől független adószakértőt válassz, aki jártas a kettős adóztatást elkerülő egyezmények gyakorlati kérdéseiben is. A hazai befektetésekhez, a likvid rész kivételével nagy valószínűséggel érdemes Tartós Befektetési Szerződést kötnöd. Lesz aki majd megpróbál rábeszélni arra, hogy offshore céget alapíts és a befektetéseid egy részét ezen keresztül kezeld. Az ördög a részletekben lakozik, de esélyes, hogy ezzel több fejfájást fogsz okozni magasnak, mind amennyit nyersz rajta. Egyrészt nagy a valószínűsége, hogy nem fogod pontosan érteni mi történik, másrészt lottónyeremény esetén nincs mit titkolnod a hatóságok elől, így egyedül egyes befektetések adóvonzatát spórolhatod meg, de költségeid is lesznek, ráadásul vannak megoldások arra, hogy az adó egy jelentős részét kevésbé a szürke zónán keresztül kerüld el. Az adózásról egyébként van egy kiterjedt leírásom itt. 
10. Legyen egy kevés kicsit magasabb kockázatú befektetésed, elsősorban az infláció miatt. Ha kellő körültekintéssel jársz el, nem szórod a pénzt, nyugodtan megtervezed a jövődet és befektetéseidet, akkor az egyetlen veszély, ami a jólétedet és a szabadságodat hosszútávon rozsdaként marhatja szét, az a pénzromlás, vagyis az, hogy a mostani sokat érő pénzed egy idő után jóval kevesebbet ér majd. Ezért legalább a befektetéseid egy részével vegyél olyan eszközöket, amelyek felfutó infláció esetén is nagyot emelkednek. Ezek lehetnek fogyasztói árindexhez kötött kamatozású kötvények, az árupiaci eszközök, illetve a részvények egy része. Hogy melyek ezek pontosan, abban az említett tanácsadók segíteni fognak. Egyesek esküsznek az aranyra és ezüstre, a történelmi tapasztalatok alapján általában igazuk van, de tartsd szem előtt, hogy ezek erősen spekulatív eszközök, így csak részbeni segítséget jelenthetnek az esetleges infláció elleni harcban.
11. Adakozz, de ne nyakló nélkül! Olyan cél érdekében nyújts segítséget, amit ismersz és egy kicsit személyesen is megértesz. Ez lehet egy betegség, amit te vagy valamelyik rokonod átélt, vagy szűkebb lakóhelyed egy-egy súlyos problémája (itt vigyáznod kell, hogy ne kelts feltűnést), a legnagyobb örömet a meglátásom szerint az okozza, ha elutazol valahova, megismered az ott élők problémáját, és hazatérve távolról is segítesz nekik, néha email-en, telefonon kommunikálva, időnként pedig visszatérve oda. Így nagy örömet okozol nekik, maradnak is, még sincs rajtad folyamatos nyomás rajtad. Sajnos nincs az a pénz, ami a világ összes nyomorát és baját eltüntetheti, még Bill Gates is csak néhány szűk projektet választott dollár tízmilliárdos nagyságrendű vagyona eladakozására.
12. Végül: ha ezekkel végeztél, dőlj hátra, pihenj három hetet. Vár rád a valódi szabadság.

(Ezt a levelet persze bárkinek érdemes lehet elolvasni, aki százmillió feletti összeghez jut, akár örökség, akár vállalkozása hirtelen felfutása, eladása által.)

Ha tetszett ez az írás, akkor kérlek, hogy oszd meg ezt a bejegyzést a lenti kis ikonok segítségével.

Könyvek a nyaraláshoz

Ebben a bejegyzésben néhány könyvet ajánlok neked, amelyeket mostanában olvastam és nyaralás alatt nemcsak érdekes, hanem hasznos olvasmányként is szolgálhatnak.

Hedge Fund Market Wizards (Jack Schwager)

A tőzsdei spekulánsok körében minden kétséget kizáróan a leggyakrabban olvasott könyv sorozat a Scwager-féle Market Wizards széria, amely toronymagasan vezet a Magee, DeMark és egyéb szerzők művei előtt. A legenda azáltal kelhetett életre, hogy a szerző - valójában a kérdező - maga is gyakorlott kereskedő, nem mellesleg egy egészen átfogó kötet szerzője a határidős piacokról, másrészt áldozatos munkával elérte, hogy a legjobbak álljanak vele szóba és áruljanak el olyan információkat, amit sehol máshol nem tettek meg.

Schwager a negyedik résszel pontosan ott folytatta, ahol utoljára, majdnem 10 éve abbahagyta. A könyv stílusában, szerkezetében, témakörében, a kérdésekben és azok jellegében nagyon hasonlít a korábbiakra. Ezúttal azonban egy új tematika, a Hedge Fund menedzserek befektetési stratégiái és tanulságos történetei kerülnek terítékre. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy itt már egészen más szempontok merülnek fel. A nagyobb tőke miatt más piacokon és más időtávokon az egyedi befektetőtől egészen eltérő módon kell kereskedniük, figyelembe véve az ügyfeleik igényeit és a szigorúbb jogszabályi korlátokat. A könyv egyediségének üzenetét az is rombolja egy kicsit, hogy Schwager a korábbi részekben már jó pár Hedge Fund legendát meginterjúvolt, köztük Bruce Kovner-t, Paul Tudor Jones-t, és Steve Cohen-t.

A könyv egyes fejezetei során egyre inkább kiderül, hogy Schwager célja nem a Hedge Fund világ féltérkepézése, hanem a megkezdett sorozat még magasabb színvonalú folytatása volt. Ez az olvasók egy részének csalódást fog okozni, de azoknak, akik szerették a korábbiakat, a régi úton történő továbbhaladás nem jelent problémát, és nagy örömmel falják majd az új fejezeteket. Nemcsak azért mert a szerző megőrizte stílusát, hanem azért, mert a szokásos "kockázatkezelés" mantra mellett sok hasznos és a korábbi részekből nem hallott tanácsot és ötletet kaphatnak. A nagyközönség számára ritkán felbukkanó egyedi derivatívák, és sokkal több szakmai fogalommagyarázat várja az olvasót, nem külön mellékletben, hanem éppen a megfelelő helyen, emberi nyelven elmagyarázva. Ettől persze a Market Wizards inkább inspiráló jellegű, szórakoztató arcélű irodalom marad.

Csak Schwagertől fogadjuk el, hogy a beszélgetések közepette saját eszmefuttatásokat eresszen meg, néha úgy, hogy az sehova sem vezet. Az is megbocsátható neki, hogy igazán híres névből csak kettő van a könyvben, igaz: ők tényleg a legnagyobb vagyont kezelők közé tartoznak. A mostanában egyre inkább a nyilvánosságot felvállaló Ray Dalio érdekes, de kevés újdonság szerepel róla, még akkor is, ha a "macro view"-ról van érdemi hozzáadott érték a vele foglalkozó fejezetben. A Bluecrest-es Platt-el készült interjú is érdekes, amellett, hogy beképzeltsége veszélyes jövőt rejteget a számára. A legjobb fejezetek így azoké a kisebb, valódi szervezetfejlesztési és vezetési ismeretekkel kevésbé rendelkező, ugyanakkor újító gondolkozású zseniké, mint Edward O. Thorpe, aki nemcsak matematikusi és blakcjack körökben vált legendává, de nagyszerű kvantitatív alapokon kereskedő spekuláns egyben. Miattuk érdemes elolvasni a könyvet elsősorban, mindamellett, hogy a sorozat korábbi részeit ismerők számára ez amúgy is egy kötelező darab.

Heikin Ashi (Dan Valcu)

Dan Valcu-t több mint 5 éve ismerem, amióta meghívott a román technikai elemző szövetség ülésére előadóként. Már akkor is feltűnt az alapossága és a lelkesedése, ami által új módszereket próbál implementálni mintegy 200 fős közösségének kereskedési stratégiáiba. Nemzetközi szinten akkor ismerhették meg, amikor a legismertebb technikai elemzéssel foglalkozó magazinban megjelent egy cikke 2004-ben. Érdekes módon nem a hagyományos elemzési módszereket választotta, még csak nem is ezeket gondolta tovább, hanem oda nyúlt segítségért, ahova a kilencvenes évek legelején Steve Nison: Japánba.

A könyv fő témája, az ún. Heikin-Ashi grafikon nem jelent mást, mint a japángyertya diagrammok újragondolását. Ez egy kicsit bonyolultabb felépítésű, de áttekinthetőbb és végső soron egyszerűbb formációrendszerrel rendelkező alfaját jelentik a chart típusoknak. Sajnos a legtöbb programban nincs benne a Heikin-Ashi, de Valcu az Excel-ben való felépítéshez is segítséget ad. A grafikontípus felépítését követően a könyv részletes elemzésbe megy az egyes - klasszikus japángyertya formációk esetén már ismert - alakzatok és a Heikin-Ashi összefüggéseibe, rigorózus módon fejezetenként egyet-egyet elővéve. A harmadik fő részben már egy kissé csapongóbb módon, de a közönség vélt igényeinek megfelelően népszerű metódusokkal való együttes használathoz ad tanácsokat.

A példák folyamatosan párhuzamos japángyertya - Heikin-Ashi formában jelennek meg. Emellett nagyon konkrét javaslatok is leírásra kerültek, ami sokat segíthet a kezdeti lépések során, bár később kevésbé kreatív kereskedők számára ez gondot okozhat. Ugyanakkor az ennyire kikristályosodott tanácsok esetén az ember azért elvárna némi kvantitatív elemzést, statisztikákat a használhatóságról.

Ami igazán lenyűgöző az a könyv és a fejezetek szó szerint japános precizitással felépített struktúrája. Valcu nem hagy kérdést megválaszolatlanul, a bizonytalanságokat először szőnyegbombázással, majd kézitusával tünteti el a föld felszínéről, majd arról is gondoskodik, hogy soha se legyen módjuk visszatérni. A hadműveletek mindvégig tervezettek és átláthatóak. Így a könyv egy kicsit olyanná válik, mint egy népszerű Hollywood-i film tudatosan felépített forgatókönyve: nagyszerű élményt nyújthat, de egy kicsit mintha hiányozna belőle a lélek. Ezt a szerző egy kevés személyes meglátással és idézetekkel igyekszik pótolni. Véleményem szerint ez részben sikerül, és így nemcsak a kiterjedt elemzésekkel tud motiválni minket a könyv az aktív használatra.

Valcu könyve nem feltétlenül nélkülözhetetlen, de mindenképpen hasznos darabja egy technikai elemzést is igénybe vevő befektető és spekuláns könyvespolcának. Ha valaki megveszi, abban egészen biztos lehet, hogy a lehető legátláthatóbb tankönyvet kapja egy adott témakörről. Ennél jobban nem lehet érthetően bemutatni és kivesézni valamit. A még fontosabb kérdés, hogy éppen erre a témakörre van-e szükségünk. Ebben már nem vagyok olyan biztos, megérzésem szerint a többségnek nem, de akit egy kicsit is érdekelnek a technikai elemzés vadhajtásai, annak egy próbát és olvasást nagyon is megér a könyv.

Az Intelligens Befektető (Graham-Zweig)

Régi tartozásomat rovom le, amikor erről a könyvről írok. A hazai megjelenésre azzal hirdették, hogy ez Warren Buffett kedvenc szakmai műve, és azzal a nem éppen szerény szlogennel, hogy szerinte ez az a valaha volt legjobb könyv, amit a befektetésekről írtak. A helyzet az, hogy sem Omaha Bölcse, sem a hazai kiadó nem jár messze az igazságtól. A kötet nagy részét maga a legendás Graham írta, de ami még értékesebbé teszi, az az, hogy egy alaposan átdolgozott, és az azóta eltelt események tanulságaival gazdagított kiadást tarthatunk a kezünkben. Az új kiegészítő fejezetek nem kelnek önálló életre, hanem szervesen kapcsolódnak a könyv már meglévő szerkezetéhez, már-már kínosan ügyelve arra, hogy ne zavarja össze az olvasót, egyszersmint az új kiadás tisztelgés maradhasson az eredeti előtt.

Az első fele a könyvnek kevésbé érdekes, főleg azoknak ajánlott, akiknek már van némi rálátása a piacokra. A szerzők itt követnek el néhány zavaró hibát, tipikusan olyat, amibe nem az emberek többsége, hanem csak kiemelkedő koponyák szoktak belefutni. A sikerektől és még inkább a visszajelzésektől Graham beleszeret a saját módszereibe, a világ többi része pedig meg is szűnik számára, vagy rosszabb esetben eltérő viselkedésük az ő gúnyolódásának a céltáblájává teszi őket. Azon túl, hogy ez nem éppen elegáns, megtévesztő is lehet, mg ha ez ritkán is következik be. Még rosszabb, hogy Zwieg egy kicsit rá is kontráz erre, persze tanúsíthatunk némi megértést, hiszen értékalapú befektetőként csak szarkazmussal lehetett túlélni a technológiai buborékot. Az említettekre példa, hogy a technikai elemzést igen egyszerűen fogja fel, két évtizeddel korábban elkövetve Malkiel hibáját. Zweig-nek pedig az ETF-ek méltatlan alacsony súlyát (lényegében egy bekezdés) róhatjuk fel, pedig a frissített kiadás idején már igencsak elterjedtek voltak és éppen a befektetési alapok egyik fő kritikájára adtak választ, de valószínűleg kevésbé szereti ha kilendíti valami a megszokott kerékvágásból.

A könyv a második felétől aztán belecsap a lecsóba. Ez a rész valóban azok közé az olvasmányok közé tartozik, amit minden értékalapú részvénybefektető az egyik legfontosabb elméleti tudásának forrásai között fog számon tartani. Először is a könyv itt nagyon gyakorlatiassá válik, ezzel megkönnyítve a megértést. Nagyon jó a rengeteg példa és levezetés, az adatok lenyűgöző mennyisége. Ráadásul Zweig remek minőségű és éppen odaillő mennyiségű aktuális esetet rak le, már-már tökéletességig fokozva a hozzáadott érték ideális nagyságát.

Hozzá kell tenni: a témakörről születtek sokkal szakmaibb és átfogóbb művek is (pedig ez sem vall szégyent etekintetben), például a Damodaran könyv, a Vállalatértékelés, de azok közül jellegénél fogva egyik sem tud úgy képviselni egy elméletet, mint ez. Emellett pedig azok nem szólhatnak az átlagos befektetőknek, ez pedig nagyon is képes megfelelni ennek a feladatnak.

Az Intelligens Befektető méltán lett az értékalapú befektetők bibliája. A tökéletességbe csak az rondít bele, hogy a szerzők kissé arrogáns hangvétele nem hagy teret más, alternatív stratégiáknak, pedig erre a fajta gőgre semmi szükség sincsen. Attól, hogy valaki (méltán) nagymestere lett egy módszernek, még nem jelenti azt, hogy más módszerek ne működnének jól. Ám ahogy Salvador Dali esetén is inkább a festményeket szeretjük, és kevésbé foglalkozunk a nála már gátlástalan (noha kétségtelenül humoros) önhittséggel, itt is elmondhatjuk: ha ki tudjuk szűrni a szerzők kissé önhitt megközelítésmódját, akkor befektetői életünk egyik legfontosabb könyvét tartjuk a kezünkben.

---

További Szakirodalom ajánlások itt érhetőek el. Érdemes követni a Facebook oldalt, ahol további hasonló ajánlások bukkanhatnak fel, sok egyéb tipp mellett.

Kisebb és izgalmas technológiai cégek is vannak a piacon

Az elmúlt hetekben szinte csak a Facebook-ról volt szó a tőzsdei szaksajtóban, de korábban is sokat szerepelt a Google, Amazon, na és persze az Apple, miközben a technológiai szektor második és harmadik vonalában is számos cég van, amely ezeknél akár sokkal jobb növekedési lehetőségekkel rendelkezik, és ezt a piac is kezdi felfedezni.

A kis és közepes kapitalizációval rendelkező cégeknek van két nagy előnye a nagyobbakhoz képest. Az egyik, hogy nagyobbak a potenciális növekedési lehetőségek, hiszen egy kisebb cég még nem hódította meg a piac nagy részét, így sokat fejlődhet önmagában azáltal, hogy többet kap már meglévő tortából. Emellett, ha ez a bizonyos torta még nő, az még külön jutalom is lehet. A másik előny pedig az, hogy a relatív kis ismertség miatt a befektetők közül sokaknak még nem kerülhet fel a radarjára az ilyen típusú részvény. Magánbefektetőknek azért, mert a mindennapi életük során nem találkoztak az adott márkanévvel. Intézményiek esetén pedig amiatt, hogy forgalomban, kapitalizációban, árfolyamban, vagy valamely fundamentális elemzésnél vett alapvető tényezőben, például árbevételben nem éri el azt a küszöböt, ahol a deklarált befektetési politika miatt az adott papír a látóterébe kerülhet az adott portfólió menedzsernek.

Ezeket a részvényeket az említett első vonalas információhiány miatt szűrőprogramokon (screener vagy scan alkalmazás) keresztül találhatjuk meg. Amennyiben kifejezetten a technológiai szektorra koncentrálunk, akkor fontos feltétel az árbevétel tartós növekedése. Ezeknek a cégeknek a nagy része kifejezetten erre koncentrál, így a hagyományos, inkább érték alapú befektetésnél alkalmazott mutatók kevésbé alkalmasak, érdemes az árbevételt, az üzemi szintű hatékonyságot, vagy a várható növekedést belevinni a képbe, kiindulásként a P/S, EV/EBITDA, PEG mutatók alkalmazásával.

Az alábbiakban néhány ötlet az említett körbe tartozó vállalatok közül. Hangsúlyozom, hogy ezek még árfolyam emelkedés után sem hátradőlős befektetések, sokkal inkább olyanok, amelyeket legritkábban is a negyedéves adatok alapján szükség esetén újra kell értékelni, elsősorban a növekedési ütemmel összefüggésben.

Az alábbi részvények többsége jelenleg erős kereslettel találkozik, vagy komoly korrekcióban, de még hosszútávú trendben található, így nem feltétlenül kell arra várni, hogy a nagy intézmények és a széles közönség is felfedezze őket, ami akár évekig is eltarthatna, hiszen már most érzékelhető trendben, legalább ébredező érdeklődésben van a papírok piaca. Egyik sem konkrét javaslat, inkább csak olyan jellegű ötlet, amelyek részletesebb átnézést, későbbi követést, figyelőlistát jelent. (Természetesen ennél részletesebben is megnézem ezeket, de ez nem egy blog bejegyzés keretein belül valósítható meg, így például a hamarosan induló Befektetői Klub-ban történik részletesebb átbeszélés)

Innerworkings (INWK)

A cég nyomtatási technológiával foglalkozik nagyvállalatok teljes spektrumának menedzselését kiszolgálva. Az árbevétel folyamatosan és gyorsan nő, csak 2009 elején volt egy megtorpanás, nem túl nagy meglepetésként a válság miatt. Ezt gyorsan kinőtték, ugyanakkor ennek a hatékonyság visszaesése volt az ára. Az INWK ennek ellenére stabilan nyereséges, sőt: gyorsan emelkedő profitot szállít, amelynek üteméhez mérten a PEG ráta kifejezetten alacsony árazásról tanúskodik. Természetesen ez még kevés az üdvösséghez, de az biztos, hogy az ágazati szakértőknél a piac jóval pesszimistább.

Ráadásul ezt még a grafikon sem mutatja. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egyelőre relatív kevés számú érdeklődő csak mostanában találna rá a részvényre. A forgalom ugyan szerény, de a részvény így is szépen emelkedett 1 év alatt, sőt, még az idei év elején, anélkül, hogy klasszikus eufória alakult volna ki. Jelenleg egy széles sávban mozog, mégsem messze 4 éves csúcsától, amelynek elérése sok spekulánsnál megszólaltathatja a csengettyűt.

Web.com Group (WWWW)

A cégről első ránézésre egy kilencvenes évekbeli sikertörténet juthatna az eszünkbe. Domain, webhosting, weboldal építési szolgáltatásokat nyújtanak kisvállalkozások részére. A weboldalon mégis jó látni a letisztultságot, a konverzióra történő koncentrációt, a marketingesek által ellenállhatatlan ajánlatként szereplő nyitóoldalt, és azt is, hogy a céges Facebook oldalak építésével is foglalkoznak, mintegy bónuszként. A bevétel ennek megfelelően az utóbbi időszakban gyorsuló ütemben növekszik. Az eredmény ugyanakkor átcsúszott a negatív tartományba, elsősorban az értékesítéssel összefüggő költségek megugrása miatt. A nagy kérdés az, hogy amikor a cég visszafogja a gyors bővülés politikáját, a költségek milyen mértékben szoríthatóak vissza. Az biztos, hogy ha már nem kell finanszírozni az agresszív bővülést és a korábbi költségszintek közelébe esnek vissza az ezzel összefüggő kiadások, az árazás nagyon vonzó. 

A WWWW klasszikus trendben kialakuló szintén gyakran látott zászló alakzatban van éppen. Még szebb az egészben, hogy a május elején beállított szint mindenkori maximum is egyben, amelynek áttörése komolyabb vételi nyomást hozhat a részvény piacára, de a formáció miatt már néhány százalék erősödő forgalom melletti emelkedés is kifejezetten pozitív jelként értékelhető. 

Synaptics (SYNA)

A cég érintőképernyők és notebook-ok touchpad-jeinek gyártásával és fejlesztésével foglalkozik. A részvényt régóta figyelem, és még mindig komoly növekedési lehetőséget látok benne. A piac nagy része továbbra is dinamikusan bővül, és a bevételét az évek során meghatszorozó cég vele növekszik. Bár a verseny erős, a cég - az ágazatban megszokott ingadozás mellett - viszonylag stabil eredményességről ad számot, és nem kell a nyereségből feláldoznia a további növekedés oltárán. A bevétel növekedésének megtorpanása nem jó jel, és a következő hónapokban az adatoknak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy ez átmeneti volt-e, addig is egyértelműen listán tartandó papírról van szó.  

A SYNA árfolyamának utóbbi hónapjai rettenetesek voltak, egyértelműen ez néz ki a legrosszabbul technikai szempontból. Ugyanakkor nem érdemes elmenni amellett a tény mellett, hogy két napja adott egy fordulós jelet, amely egyelőre nincs megerősítve, de jelezheti a közelgő beszállási szinteket. 

Ennyit kóstolóként a növekedési papírok még mostanság is nagyon tág univerzumából. Hamarosan a tőzsdére léphet egy olyan cég, amelyik a válság ellen - részben - a hasonló, gyors növekedésű részvények vásárlásával védekezik a nehéz gazdasági időszakokban. Ha erre kíváncsi vagy, akkor iratkozz fel a Válságálló Értesítőre.

Egyébként az, hogy nem feltétlenül csak a nagy cégeket érdemes megnézni, arról az alábbi beszélgetésben is volt szó, a lényeg: itt még fontosabb válogatósnak lenni.

Hasonló rövid meghallgatható összefoglalókat elérhetsz a www.bwm.hu/podcast oldalon.

Emellett érdemes feliratkozni a Magas Hozamcélú Befektetések Magazinjára is, aki ezt megteszi az mostanában kapja meg levél sorozatunkat arról a rengeteg ajándékról, amely a weboldalunkon keresztül érhető el. 

Relatív Erő a régiós részvénypiacok között

Kína modern kori gazdasági felemelkedése a legtöbb magyarázat szerint Teng Hsziao-ping 1978 decemberi hatalomra kerülése és a reformok meghirdetésekor kezdődött meg. Akkor a teljes ország nominális GDP-je az Egyesült Államokénak alig 7%-át tette ki. Ez a tavalyi évben már - becslésektől függően - 39-48% között van. Kína gazdasági fel és visszaemelkedése a legnagyobb gazdasági hatalmak közé az utóbbi évtizedek legfontosabb története makroszinten, ezt aligha vitatja bárki is. Alig több, mint 30 év alatt ezt elérni, egészen elképesztő teljesítmény. Számos hang szerint hamarosan utoléri Kína Amerikát, személyes véleményem az, hogy ez nincs annyira közel, de az eddigi tendencia egyértelmű.

Sokan mondják, hogy a tőzsdén olyan gyorsan zajlanak le az események, hogy nincs idő reagálni. Bár 30 év történelmi szempontból nagyon rövid idő, tőzsdei szemmel az örökkévalóság. Pedig ez az időszak és az ezalatt lezajlott hatalmas fejlődést szinte minden fejlődő és feltörekvő ország megirigyelheti, főleg annak tudatában, hogy mindez ilyen gyorsan zajlott le. A befektetők számára ez azt az üzenetet hirdeti, hogy még egy villámgyorsan elinduló, sőt mozgó vonatra is van idő felszállni.

Mi lehet az az eszköz, amely alkalmas lehet az induló vonat elérésére? Mivel ahhoz, hogy a szerelvény lendületbe jöjjön, kell idő, ezért van arra lehetőségünk, hogy az egymás mellett álló vonatok egymáshoz viszonyított mozgását figyeljük. A relatív erő vizsgálata is ugyanezen megközelítés alapján történik. A legegyszerűbb az, hogy teljesítmény grafikonon megvizsgáljuk, hogy van-e jelentős eltérés két piac, régió, szektor indexe, esetleg két vagy több konkrét részvény között. A fenti példa és egyéb statisztikák is jelzik, hogy közép, illetve hosszútávon ez leginkább régiók (esetleg régiókon belül országok) között működik a legjobban. A Morgan Stanley vezető feltörekvő piaci véleményformálójának, Ruchir Sharma-nak a könyve is erre utal, hiszen a makrogazdasági különbségek nagy mértékben függenek az adott ország vezetésének döntéseitől, és a rendelkezésre álló társadalmi közegtől. Így nagyon is érdemes figyelni a különbségeket.

A relatív grafikon Kína és az Egyesült Államok két legszélesebb körben figyelt indexe között is jelzi Kína felfutását, ugyanakkor érezhető az ottani piac relatív fejletlensége, és az is, hogy az utóbbi évek már nem róluk szóltak.

Mi a helyzet most, mely piacok vezetnek és melyek maradtak le?

Fontos, hogy azon az időtávon nézzük, ahol amúgy is befektetnénk. Továbbá ne csak a százalékokat, hanem a trendszerű eltérést, annak folyamatosságát is nézzük. Próbaképpen mindig nézzünk vissza másfélszer annyi időt, mint amennyit néznénk, mert ez alapvetően átformálhatja a relatív erőről alkotott véleményünket. Kiindulópontnak érdemes meghatározó pillanatokat választani. Például 2009 március elejét, amikor a piac fordult, vagy a tavaly tavaszi csúcspontokat.

Érthető módon Európa van leghátul. Európán belül Németország egyértelműen erős, és kitűnik a mezőnyből. A kontinens motorja volt az egyetlen ország itt, amely képes volt arra, hogy a válság alatt csökkentse a munkanélküliséget. Ez jelentős részben köszönhető a munkaerő piaci lépéseknek, de éppen ez világít rá arra, hogy a németek aktívan alakítják a sorsukat, és reagálnak az eseményekre. Ahhoz, hogy a német gazdaság felülteljesítésének jeleit bárki is észrevegye nem kellett Nobel-díjjal, de még közgazdasági vénával sem rendelkezni. Sok minden más mellett elegendő a relatív grafikonra pillantani. A két leginkább figyelt európai index, amely az eurozóna két legnagyobb gazdaságát (pontosabban annak nagyvállalati szegmensét) reprezentálja, a válságból való feltápászkodás során távolodott egymástól és szinte folyamatosan építette ki a teljesítménybeli különbséget.

Mindez két dolgot jelenthet egy befektető számára. Ha nem kerüli Európát, akkor a német eszközöket érdemes felülsúlyoznia a portfóliójában, míg a franciákat (és lényegében minden mást is) alulsúlyozni. Abszolút hozamra törekvő befektetők pedig egyes német részvényeket vehetnek meg, adott francia papírok shortolásával párhuzamosan.

Észak-Amerika meglepő módon erős. Hiába volt a válság kiindulópontja az Egyesült Államok, és hiába nyomasztó ott is az államadósság, a gazdaság relatív gyorsabb bővülése egyértelműen érezteti a hatását a részvénypiacon. Itt a kormányzatoknak a monetáris politika aktívabb és hatékonyabb működése, illetve a piacbarát lépések segítettek. Érdekesség, hogy itt nemcsak régiós, hanem egyfajta kulturális előnyről is beszélhetünk, hiszen a fejlett világon belül az angolszász országok általában is jól állnak, főként az eurozóna nagy cégeinek vezető indexeivel szemben, pedig ez utóbbiból Németország is alaposan kiveszi a részét. Emiatt kisebb mértékben Ausztrália és az Egyesült Királyság is érdekes lehet, és feltűnő még Írország feltámadása is - bár ez egy külön történet, ezért a chart-on nem szerepeltettem.

A feltörekvők többsége szenved. A BRIC országok az elmúlt egy évben masszív veszteségeket szenvedtek el, és csak a brazil Bovespa volt képes - egészen minimális mértékben - felülteljesíteni a globális piacokat. Érdekesség, hogy korábban Oroszország bőven felülteljesítő volt, főként az olajár visszamászása miatt, de a strukturális, társadalmi problémák előbb-utóbb a részvénypiacon is éreztették hatásukat.

Továbbra is ígéretes ugyanakkor Délkelet Ázsia. Az elmúlt egy év alapján Malajzia, Indonézia és még inkább Thaiföld is pozitív tartományban van. Még a térség sok szemszögből központjában lévő, már nagyon is fejlett Szingapur is képes volt érdemben felülmúlni a feltörekvő piacokat. Ázsia kapcsán egyébként még érdemes megemlíteni a fejlett piacok közül Dél-Koreát és Hong-Kong-ot, amelyeken szintén komoly, az átlagosnál nagyobb vételi nyomás és fundamentumok oldaláról is látható megalapozottság látható.

Meddig lehet hallgatni a relatív erő által sugallt képre? Ameddig az mást nem mutat, legalább a figyelt időtáv egynegyedén. Vagyis, ha egy éves időtávra keres valaki új pozíció lehetőséget, akkor 3 hónap divergencia után érdemes gyanakodni. Persze ez csak általános szabály, a körülmények ezt módosíthatják, de kiindulópontként ez jó lesz. Ez alapján jelenleg tehát négy csoportot különíthetünk el a globális részvénypiacokon, és ezeknél a meglévő tendenciák továbbra is élnek:

• Lemaradó fejlett: Európai Unió nagy része, Japán.
• Tartja magát fejlett: Németország, Észak-Amerika, és általában az angolszász országok.
• Lemaradó feltörekvő: Ázsia nagy része, Dél-Amerika nagy része.
• Felfutó feltörekvő: Délkelet Ázsia nagy része.

Ez lenne az étlap, innen érdemes elkezdeni válogatni.

---

A napokban fontos bejelentést fogok tenni azoknak, akik feliratkoztak a Magas Hozamcélú Befektetők Magazinjára. Ha még nem tetted, itt tudsz jelentkezni: www.bwm.hu

Tematikus Blog a Facebook részvényről

Új, tematikus blog-gal jelentkezem a közösségi oldal hamarosan bekövetkező részvénykibocsátása és tőzsdei bevezetése kapcsán:

Facebookreszveny.Blog.Hu

Érdemes Facebook részvényt venni? Ha igen, akkor hol lehet ezt megtenni? Ha megvettem mikor, mennyiért adjam el? A Blog ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Érdemes olvasni, és örömmel veszem a megjegyzéseiteket, kérdéseiteket a kommentek között.

Bár csak ezen a héten indultunk, máris három bejegyzést olvashatsz:

• Miről fog szólni ez a blog?
• Tulajdonképpen mire is jó a Facebook?
• Kik most a Facebook tulajdonosai és mennyit kerestek eddig? - ezt mindenképpen olvasd el, sok ismerőst és nem egy meglepő tulajdonost ismerhetsz meg.

A Blog-nak természetesen van saját (meglepetés!) Facebook oldala is, ezt is like-oljátok, kövessétek, és az érdekes bejegyzéseket osszátok meg:

www.facebook.com/KozossegiOldalReszveny