Közkeletű vélekedés, hogy a mozik ideje leáldozóban, egyre kevesebb film térül meg, a stúdiók nagy bajban vannak, mert az internetes kalózletöltések szép lassan tönkre teszik a nyereségeket. Ha a statisztikákat alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van.
Minden idők száz legnagyobb inflációval korrigált bevételű filmjéből 18 volt az elmúlt évtizedben (2000-2009). (Azért a legnagyobb sikerűeket érdemes nézni, mert a Pareto elv nagyvonalakban itt is érvényesül: amíg a filmek többsége (kb. 80%-a) veszteséges, vagy kevés nyereséget hoz, a stúdiók profitjának nagy részét, kb. 80%-át mindössze a 20%-uk hozza.) Az elmúlt évtizedet csak a hetvenes évek tudta felülmúlni, George Lucas, Steven Spielberg kezdeti sikerei, illetve az akkoriban tomboló katasztrófafilm hullám, na és persze a Keresztapa második része miatt.
Ha a listán lévő filmek évtizedre bontott összbevételét nézzük, akkor az utolsó évtized lecsúszik a harmadik helyre, mert az ezüstöt a hatvanas évek viszi el. Az utolsó évtized mindenesetre nagy ugrást jelent a nyolcvanas és további kis növekedést a kilencvenes évekhez képest.
Mondhatnánk, hogy az idő előrehaladtával a reálértéken számolt bevételeknek is rekordszinten kellene lennie, mert folyamatosan nő a népesség. Ez igaz is, de ugyanakkor a filmek száma is nő, és ez a két hatás nagyjából kioltja egymást. Amiben viszont van eltérés a korábbi évtizedekhez képest, az a folytatások (és azok sikerének) növekvő aránya az elmúlt 10 évben. Amíg az első nagy sikerű "második részek" a nyolcvanas évekről kerültek fel a listára - négy esetben, majd a kilencvenes években ismét ennyi alkalommal, addig 2000 és 2009 között tizenkét alkalommal csábították vissza ugyanazok a karakterek a nézőket a mozikba, akár többször is. Csak minden harmadik (!) film ( belépéshez szükséges 378 millió dolláros szint felett) volt “eredeti” történet. A stúdiók tehát a bevált recepteket mixelik újra és újra, egyre szemtelenebbül, de a módszer így is működik. Hiába a sok letöltés, a mozi még mindig népszerű.
A nemzetközi bevétel is egyre bővül. Minden idők két legnagyobb világsikerét James Cameron szállította. Amíg az 1997-es Titanic esetén 67%-os bevétel jött az Egyesült Államokon kívül, addig a 2009-ben debütált Avatar esetén ugyanez az adat már 73% volt. Korábban még kisebb volt a (számukra) külföldi bevétel alakulása. Spielberg Jurassic Park-ját 1993-ban mutatták be, és a bevétel 61%-a volt csak a nemzetközi mozikból érkező összeg, de a 11 évvel korábbi ET esetén ez az arány még csak 45% volt. Persze a számok más filmeknél erősen szóródnak, de a tendencia világos. Ahogy ezen az ábrán is látszik, a regressziós egyenes emelkedő tendenciát mutat az idő előrehaladtával (vízszintes tengely), tehát jellemzően a külföldi bevételek aránya (függőleges tengely) emelkedik.
Még két érdekesség. A toronymagas listavezető a reálértéken számolt bevételek tekintetében az Elfújta a szél, amely egyedül 1,5 milliárd dollárt hozott össze mai értéken. Ugyanakkor a legsikeresebb franchise egyértelműen a Csillagok Háborúja, amelynek hat filmje mindösszesen 4 milliárd 464 millió dollárt hozott George Lucas konyhájára, és akkor még nem beszéltünk az egyéb bevételekről, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi három évtizedben minden hülye Darth Vader-es jelmezben bohóckodott (na ki lehet a képen?)
A nagy sikerek azonban egyre ritkábbak. Az utolsó évtizedben egyetlen film sem volt képes minden idők 10 legjobbja közé beverekedni magát. A jól eltalált produkciók ma már egyre inkább egy-egy réteget céloznak meg, ott viszont tarolnak. Az alábbi ábrán is látszik, hogy a tüskék az idő múlásával egyre kisebbek, és ritkábbak, az átlagos sikerfilm megbízhatóbban hozza az elvárt bevételt, de ezzel az esélye is elszáll, hogy igazán nagyot hozzon. A filmgyártás központjai így kevésbé függnek egy-egy produkció sikerétől. Más szóval: a stúdiók bevételei szélesebb diverzifikáció mentén keletkeznek.
A szórakoztatóipar megtalálja az utat ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ha egyre többen töltenek le, akkor terjeszkedik külföldre (lásd három bekezdéssel feljebb), kultikus filmek újabb részeit forgatja le (Dark Knight), amiért fogyasztók fizetni is hajlandóak, technikai újításokat vezet be (az Avatar-t nagyon sokan láttak IMAX mozikban 3D-s szemüveggel), stb.
Másrészt a szórakoztatóipar ezen ágazata vertikális oldalon is nagyot nőtt, és tagjai mára tájékoztatási, de még sokkal inkább szórakoztatóipari cégbirodalmakká nőtték ki magukat. Egyre több a DVD-s, sőt az internetes bevétel, nem is beszélve a TV-kről. A szórakoztatóipar forgalma továbbra is nő, csak más formában, más síkon jelenik meg.
Erre látványos példa a Disney, amelyik ma már bevétele viszonylag kis részét szerzi a filmgyártásból, ám itt sem panaszkodhatnak. Minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 17 az övék, de az utóbbi 20 év 34 listán lévő alkotásából 8 tartozik hozzájuk. Ez alatt a két évtized alatt az árfolyam ötszörösére nőtt, és a papír azon kevesek közé tartozik, amely idén tavasszal minden idők legmagasabb árfolyamára jusson. Egyelőre szó nincs eufóriáról a részvény piacán, az értékeltségi mutatók nincsenek a földtől elrugaszkodva.
Nem kell azonban attól félni, hogy csak az ekkora óriások kerülhetnek ki megerősödve a versenyből. A már említett IMAX mozik technológiája mögötti vállalat árfolyama is elképesztő mértékben ugrott meg a gyorsan növekvő bevételekkel párhuzamosan és a hosszú oldalazás után ez az árfolyam is meghaladta mindenkori maximumát. Az árazás itt már valamivel merészebb, de ha a növekedési ütem tartható, akkor még olcsónak is mondható a részvény.
Még a közhiedelem által válságágazatokként emlegetett szegmensekben is lehet találni olyan közép és hosszútávú befektetéseket, amelyek a legügyesebben használják ki a gyakran meglepően erőteljes fellendüléseket. Nyertesek mindig lesznek.
Minden idők száz legnagyobb inflációval korrigált bevételű filmjéből 18 volt az elmúlt évtizedben (2000-2009). (Azért a legnagyobb sikerűeket érdemes nézni, mert a Pareto elv nagyvonalakban itt is érvényesül: amíg a filmek többsége (kb. 80%-a) veszteséges, vagy kevés nyereséget hoz, a stúdiók profitjának nagy részét, kb. 80%-át mindössze a 20%-uk hozza.) Az elmúlt évtizedet csak a hetvenes évek tudta felülmúlni, George Lucas, Steven Spielberg kezdeti sikerei, illetve az akkoriban tomboló katasztrófafilm hullám, na és persze a Keresztapa második része miatt.
Ha a listán lévő filmek évtizedre bontott összbevételét nézzük, akkor az utolsó évtized lecsúszik a harmadik helyre, mert az ezüstöt a hatvanas évek viszi el. Az utolsó évtized mindenesetre nagy ugrást jelent a nyolcvanas és további kis növekedést a kilencvenes évekhez képest.
Mondhatnánk, hogy az idő előrehaladtával a reálértéken számolt bevételeknek is rekordszinten kellene lennie, mert folyamatosan nő a népesség. Ez igaz is, de ugyanakkor a filmek száma is nő, és ez a két hatás nagyjából kioltja egymást. Amiben viszont van eltérés a korábbi évtizedekhez képest, az a folytatások (és azok sikerének) növekvő aránya az elmúlt 10 évben. Amíg az első nagy sikerű "második részek" a nyolcvanas évekről kerültek fel a listára - négy esetben, majd a kilencvenes években ismét ennyi alkalommal, addig 2000 és 2009 között tizenkét alkalommal csábították vissza ugyanazok a karakterek a nézőket a mozikba, akár többször is. Csak minden harmadik (!) film ( belépéshez szükséges 378 millió dolláros szint felett) volt “eredeti” történet. A stúdiók tehát a bevált recepteket mixelik újra és újra, egyre szemtelenebbül, de a módszer így is működik. Hiába a sok letöltés, a mozi még mindig népszerű.A nemzetközi bevétel is egyre bővül. Minden idők két legnagyobb világsikerét James Cameron szállította. Amíg az 1997-es Titanic esetén 67%-os bevétel jött az Egyesült Államokon kívül, addig a 2009-ben debütált Avatar esetén ugyanez az adat már 73% volt. Korábban még kisebb volt a (számukra) külföldi bevétel alakulása. Spielberg Jurassic Park-ját 1993-ban mutatták be, és a bevétel 61%-a volt csak a nemzetközi mozikból érkező összeg, de a 11 évvel korábbi ET esetén ez az arány még csak 45% volt. Persze a számok más filmeknél erősen szóródnak, de a tendencia világos. Ahogy ezen az ábrán is látszik, a regressziós egyenes emelkedő tendenciát mutat az idő előrehaladtával (vízszintes tengely), tehát jellemzően a külföldi bevételek aránya (függőleges tengely) emelkedik.
Még két érdekesség. A toronymagas listavezető a reálértéken számolt bevételek tekintetében az Elfújta a szél, amely egyedül 1,5 milliárd dollárt hozott össze mai értéken. Ugyanakkor a legsikeresebb franchise egyértelműen a Csillagok Háborúja, amelynek hat filmje mindösszesen 4 milliárd 464 millió dollárt hozott George Lucas konyhájára, és akkor még nem beszéltünk az egyéb bevételekről, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi három évtizedben minden hülye Darth Vader-es jelmezben bohóckodott (na ki lehet a képen?)
A nagy sikerek azonban egyre ritkábbak. Az utolsó évtizedben egyetlen film sem volt képes minden idők 10 legjobbja közé beverekedni magát. A jól eltalált produkciók ma már egyre inkább egy-egy réteget céloznak meg, ott viszont tarolnak. Az alábbi ábrán is látszik, hogy a tüskék az idő múlásával egyre kisebbek, és ritkábbak, az átlagos sikerfilm megbízhatóbban hozza az elvárt bevételt, de ezzel az esélye is elszáll, hogy igazán nagyot hozzon. A filmgyártás központjai így kevésbé függnek egy-egy produkció sikerétől. Más szóval: a stúdiók bevételei szélesebb diverzifikáció mentén keletkeznek.
A szórakoztatóipar megtalálja az utat ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ha egyre többen töltenek le, akkor terjeszkedik külföldre (lásd három bekezdéssel feljebb), kultikus filmek újabb részeit forgatja le (Dark Knight), amiért fogyasztók fizetni is hajlandóak, technikai újításokat vezet be (az Avatar-t nagyon sokan láttak IMAX mozikban 3D-s szemüveggel), stb.Másrészt a szórakoztatóipar ezen ágazata vertikális oldalon is nagyot nőtt, és tagjai mára tájékoztatási, de még sokkal inkább szórakoztatóipari cégbirodalmakká nőtték ki magukat. Egyre több a DVD-s, sőt az internetes bevétel, nem is beszélve a TV-kről. A szórakoztatóipar forgalma továbbra is nő, csak más formában, más síkon jelenik meg.
Erre látványos példa a Disney, amelyik ma már bevétele viszonylag kis részét szerzi a filmgyártásból, ám itt sem panaszkodhatnak. Minden idők 100 legsikeresebb filmjéből 17 az övék, de az utóbbi 20 év 34 listán lévő alkotásából 8 tartozik hozzájuk. Ez alatt a két évtized alatt az árfolyam ötszörösére nőtt, és a papír azon kevesek közé tartozik, amely idén tavasszal minden idők legmagasabb árfolyamára jusson. Egyelőre szó nincs eufóriáról a részvény piacán, az értékeltségi mutatók nincsenek a földtől elrugaszkodva.
Nem kell azonban attól félni, hogy csak az ekkora óriások kerülhetnek ki megerősödve a versenyből. A már említett IMAX mozik technológiája mögötti vállalat árfolyama is elképesztő mértékben ugrott meg a gyorsan növekvő bevételekkel párhuzamosan és a hosszú oldalazás után ez az árfolyam is meghaladta mindenkori maximumát. Az árazás itt már valamivel merészebb, de ha a növekedési ütem tartható, akkor még olcsónak is mondható a részvény.
Még a közhiedelem által válságágazatokként emlegetett szegmensekben is lehet találni olyan közép és hosszútávú befektetéseket, amelyek a legügyesebben használják ki a gyakran meglepően erőteljes fellendüléseket. Nyertesek mindig lesznek.
---
További rengeteg díjmentes segítség magas hozamcélú befektetésekhez itt:
