Sok minden van, ami eszedbe sem jut, pedig fontos lehet!

Feltettem nem szakmabeli, de befektetésekben jártas, több év tapasztalattal rendelkező ismerőseim közül tíznek az alábbi kérdést:

Ha a legutolsó amerikai részvénypiaci visszaesés alján (2002 október) befektettél 10 000 EUR-t az s&P 500 indexbe, ami eléggé jól tükrüzi a nagy tengerentúli vállalatok részvényeinek teljesítményét, akkor ma, vagyis 5 év elteltével mennyi pénzed lenne?

A tippek 15 000 és 25 000 EUR között szóródtak.

Első látásra nem tűnnek rossz sejtésnek, hiszen tudjuk, hogy az index azóta mintegy 73%-kal került feljebb, ami éves szinten 11,5%-os teljesítménynek felel meg. Ez alapján a helyes válasz 17 300 EUR lenne, ami...

Tévedés!

Ahhoz, hogy ezt a befektetést végrehajtsuk dollárban kell számolnunk. 2002 októberében 1 EUR 0,98 USD-t ért. Ma viszont már 1,43 USD-t kell fizetnünk, hogy visszakapjuk azt a bizonyos 1 EUR-t. Így a fenti 73%-os teljesítmény valójában csak 18%, vagyis 11 800 EUR a helyes válasz, ami 3,4%-os éves szintű teljesítményt jelent. Más szóval egy európai befektető nagyjából annak megfelelő eredményt realizált, amit egy sima hazai állampapír befektetéssel tudott volna, és akkor még az európai részvénypiacokról nem is beszéltünk.

Nem mindegy tehát, hogy amellett hogy egy befektetési döntést meghozunk, pontosan melyik részvénypiacot választjuk, és ez csak egy példa volt a sok döntési lehetőség közül.

Ehhez hasonló fontos tanácsok hangoznak el a Hova Tegyük Pénzünket? alapozó előadásunkon, amelyért mindenki annyit fizet, amennyit jónak lát, a bevételt pedig jótékony célra fordítjuk (legutóbb például a WWF Magyarországnak). A jelentkezési határidő: vasárnap éjfél.

A Részletekhez kattints ide!

Az előadás jövő kedden, 30.-án késő délután lesz. Utána 2 nappal pedig egy közel két hetes részben szakmai, részben pihenést szolgáló útra megyek, egy sokkal kellemesebb klímájú helyre...

Nemsokára többet is elárulok.

Tőzsdeguruk tündöklése és bukása

Bár a hosszú hétvége nagyrészét munkával töltöttem, minden nap tudtam 2-3 órányi időt szakítani olvasásra, aminek során a Tőzsdeguruk tündöklése és bukása c., itthon nemrég megjelent könyvet fejeztem be.

A mű a Long Term Capital Management (LTCM) lassan egy évtizede bekövetkezett bukásáról szól, és bár a jelenséget még az Egyesült Államokban is kevesen ismerik, itthon mégis ez a második olyan könyv, ami kifejezetten a fenti cég felemelkedését és bukását írja le. Az LTCM története máig valamennyi befektetési zseni és hedge fund manager rémálmaiban kísért, és 8 éven keresztül a világ legnagyobb pénzügyi csődjeként volt ismert. A cég a Wall Street legismertebb koponyáit gyűjtötte össze, hogy ún. arbitrázs (vagy annak vélt) ügyletek által szédítően magas hozamokat célozzanak meg, kizárólag nagybefektetők pénzét kezelve. A vállalkozásban tulajdonos és stratégiai szinten döntéshozó volt két 1997-ben közgazdasági Nobel-díjat kapó tudós: Scholes és Merton is. A cég egy darabig valóban elképesztő hozamokat produkált és korának egyik legnagyobb ilyen tevékenységű alapjává nőtte ki magát. De a kezelt vagyonnal olyan mértékű tőkeáttételt értek el, ami nagyon kockázatossá tette az alapot. Ennek meg is lett az eredménye, az itthon orosz válságként emlékezetes, 1998 augusztus és szeptember hónapjaiban bekövetkezett események hatására a cég szinte a teljes tőkéjét elvesztette. A helyzet annyira súlyos volt, hogy a legmagasabb pénzügyi szinteken kellett egyeztetni az Egyesült Államokban, hogy a sok százmilliárd dolláros pozíciók ne taszítsálk még nagyobb válságba a piacokat. (korábbi bejegyzések, ahol említettem az LTCM-et)

Az első könyv, Talált Pénz címmel jelent meg jópár éve a hazai piacon, és nekem nagyon tetszett. Az egyetlen hibája talán az volt, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek szólt, a többieknek bizonyára száraz, szakmai zsargonokban fuldokló, nehéz mű benyomását keltette.

A Tőzsdeguruk tündöklése és bukása minden fronton igyekszik ezt elkerülni. A szerző nagy energiákat fordít arra, hogy izgalmassá, és egyben pergővé tegye a történetet. Gyors, vibráló események zajlanak a szemünk előtt, ahol filmeket meghazudtoló módon bukkanak fel a balsors előjelei, és az érzelmek gyakran túlcsorognak a szakmai részek magyarázata felett.
A magyar kiadás lektora pedig egy pillanatra sem engedi el a kezünket, és rendszeresen megállítja a mesélőt, hogy a fontosabb részeket elmagyarázza nekünk. Elsőre azt hihetnénk, hogy ez idegesítő, de meglepő módon ennek éppen az ellenkezője igaz, mindjárt kiderül miért is.
A szerző ugyanis látványosan átesik a ló másik oldalára, és hatalmasat puffan, de mint egy részegnek a berúgás estéjén, senki sem mondja meg neki: "Öreg, tápászkodj fel a földről, most már nagyon ciki, amit művelsz". Az érzelmi hullámok, a karakterábrázolás színpadias megjelenítése és a drámai fordulatok között elveszik a történet lényege, és a tárgyilagosság. Lowenstein, az író mindenképpen nagyot akar mondani, ezért a könyv második felében, egy idős tanár szájba rágós módján próbálja nevelni az olvasót: "Kisfiam, látod hogy más megötütte a bokáját, ezért ilyet nem szabad csinálni!". Fontos részletek felett elsiklik, és az LTCM vezetőit féke vesztett őrülteknek, kapzsiságukban elvakult habzó szájú szerencsételenekként tünteti fel. A sorok között mindvégig megbújik a pénzügyi világ iránt érzett undor. Az elfogultság, és a drámai hatásra való kompromisszumok nélküli törekedés fátyla végül sok részletet elfed. Ez olyannyira látványos, hogy a hazai kiadás lektora szinte példa nélkül álló módon egy bizonyos pontok kénytelen beleszólni a történetmesélés amúgy gördülékeny menetébe, jelezve hogy a szerző bizony csúsztat. Nem kicsit. Nagyon.

Kár ezért, mert máskülönben a Tőzsdeguruk tündöklése és bukása egy kifejezetten szórakoztató könyv, még a hibáival együtt is. Azon kevesek, akik pontosan értik miről van szó, némi morgás közepette túlléphetnek ezen, és egész jól szórakozhatnak. A nagy többség, akiknek tartogat újdonságot a mű, viszont köszönetet mondhat a magyar fordítás elsőre túlbuzgónak tűnő lektorának. De még az ő szokásosnak nem nevezhető megjegyzései ellenére is csak azoknak ajánlom a könyvet, akik mindig kritikusan néznek a dolgokra és nem fogadják el készpénznek, amit eléjük tesznek. Lowenstein könyve ugyanis nem objektív történetmeselés, hanem egy szórakoztatóan tálalt vélemény, semmi több.

---

További szakirodalom, befektetési és tőzsdei területen: Kattints ide!

Mindig nézz körül!

A tegnapi, Budapesti Értéktőzsde által szervezett miskolci nyílt napon én is részt vettem, és egy nagyon vicces eset történt meg velem.

Még a fővárosban a nehéz közlekedési viszonyok miatt vesztettem közel egy órát. A hátrányt az autópályán nagyjából sikerült behozni, de Miskolcon ismét elveszítettem kb. 20 percet, mert rossz lehajtón mentem le. Nagy nehezen megtaláltam az Egyetemvárost (ami nagyon pezsgő volt, de sajnos nagyon nagy is), ahol újabb jelentős időveszteség árán találtam meg azt az előadót, amelyikben a panelbeszélgetésben részt vettem. Résztvevőként meglehetősen kínos lett volna lekésni az eseményt, de 5 perccel előbb szerencsésen megérkeztem.

Láttam, hogy nyitva van az előadóterem ajtaja és azt is, hogy bent már sokan ülnek. Sietve bementem és láttam, hogy a beszélgetés résztvevői már ott ülnek a pulpituson. Odamentem, kezdtem sorban üdvözölni őket, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki (a hallgatóság, szervezők, a beszélgetés moderátora és résztvevői) megdöbbent tekintettel néz rám. Ismét ránéztem a szakértőkre az emelvényen és gyanús volt, hogy az eredeti kiírás szerint nem is ők annak a panelbeszélgetésnek a résztvevői, ahova engem hívtak.

...eltelt pár másodperc, amíg leesett: az előző beszélgetés kellős közepébe sétáltam bele. :)

Miközben nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mielőtt egy pozícióba lépek, "körülnézek" (alakzatok, indikátorok, piaci hangulat, kockázatok, stb.), akár egy leprogramozott kereskedési rendszer részeként, addig a nagy sietség miatt ezt nem tettem meg amikor az előadóterembe léptem be.

Végül is jót nevettünk az egészen. Meg is jegyezte valaki tréfásan: úgy látszik annyira szeretek szerepelni, hogy azt az 5 percet sem bírtam ki. :) (igaz, ami igaz: van benne igazság)

Sok érdekes kérdés volt a hallgatóság részéről, egyet emelnék ki. Egy tanár a diákjaival technikai elemzéseket készíttet és kiértékeli azok eredményességét. Kérdezte, hogy valóban van-e előny a technikai elemzésnél, mert ők nem találtak rá. Rákérdeztem a kiértékelés módszertanára. Kiderült, hogy szigorúan 3 napi teljesítményt értékelnek és ott is csak a nyerő/vesztő arányt. Ez azonban nagyon messze van a valós teljesítménytől, hiszen egy pozíció élettartama ennél sokkal hosszabb, de akár rövidebb is lehet, és nem mindegy, hogy a nyerő és vesztő ügyletek milyen jellemző nagyságú profitot/veszteséget hoztak. Általánosságban azt lehet javasolni, hogy minél kevesebb megkötéssel és minél élethűbben történjenek az ilyen játékok, és a százalékos hozam a teljesítmény elsődleges mércéje.

A teljesítményértékelésről bővebben, az alábbi blog bejegyzésben olvashattok.

Tervezés

Közhely, hogy amíg itthon és a környező országokban az oktatás során inkább az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt, addig a tengerentúlon - talán már kissé eltúlozva - a gyakorlati tudást preferálják. Nem csoda, hogy az Interneten is nyakig elborít minket a "How to..." jellegű írások tengere. Bár ezek jó része hasznos lehet, eredeti gondolatot ritkán találni bennük (tegyük hozzá: legtöbbször nem is ez a céljuk).

Most viszont egy érdekes cikk akadt a figyelmembe, amit a szerző ugyan nem közvetlenül a tőzsdén való kereskedés kapcsán írt, de néhány gondolata zseniális letisztultsággal emeli ki hogy mi a lényeg az előzetes kalkulációk, tervezés, stb. kapcsán a pénzügyi piacokon való befektetések esetén is.n A teljes cikk linkjét lejjebb megtaláljátok, angolul érdemes tudni hozzá.

A legfontosabb meglátásokat viszont itt kiemelem:

"Different planning styles can help, but they can’t solve the core problem of uncertainty. That is, you have no idea what the future holds."

A különböző tervezési módszerek ugyan segíthetnek, de a bizonytalanságból fakadó alapvető problémát nem képesek megoldani. Ennek pedig a lényege: fogalmunk sincs mi fog történni a jövőben.

"The real solution is to keep a careful eye on your track record and learn to stomach uncertainty."

A valódi megoldás az, ha folyamatosan figyelünk az eredményeinkre, és megtanuljuk a gyomrunkat hozzászoktatni a bizonytalansághoz.

"One way to mitigate the actual risk is to plan for the worst cases possible."

A valós kockázat enyhítésének egyik módja, ha felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre.

"(...) the emphasis is placed on doing actions that will place you in more favorable positions."

A hangsúly azon van, hogy olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek előnyösebb helyzetbe hozhatnak minket. (Megj: ahelyett, hogy pontosan megpróbálnánk kitalálni mi fog történni a jövőben)

Egyszerű és hatékony gondolatok. Érdemes rajtuk a saját esetünkben is elgondolkozni.

A teljes cikkhez kattints ide.

Mit tanulhatunk a 100 leggazdagabbtól?

Múlt hét pénteken jelent meg a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadvány. Jó hír, hogy a 2002-ben indult magazin, amelyik azóta több hasonló publikációt kapott versenytársul, nagyjából kinőtte a gyermekbetegségeit, és az 5 év alatt szép tendenciák bukkannak fel, amit a vagyongyarapodás (vagy csökkenés) érzékeltetésével a szerkesztők is szépen felhasználtak. Az is jó, hogy nagyjából sikerült túllépnie az országnak, az irígykedős-mutogatós, emiatt pedig a milliárdosoknak a rejtözködős-beperelős hozzáálláson. Ma már egyre többen teszik fel a "Mi különlegeset alkotott?" jellegű kérdéseket a "Mit lopott/csalt/hazudott?" kérdés helyett. Persze azért még van hova fejlődni.

Az újság leginkább inspiráló oldalai a 36.-37. oldalon vannak, ahol Palásti József (Fornetti) és Bojár Gábor (Graphisoft) személyében két olyan ember található, akik nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerésre méltó sikereket értek el, és egyedi termékeket, nevet, sőt üzleti modellt hívtak életre, hosszú és kemény munka árán. Érdekes egyébként a kontraszt a végzettségük között, egyben jól jelzi, hogy a gazdagsának nem kötelező kelléke a magas végzettség, de azért inkább segít mint hátráltat.

A lista élén továbbra is nagyágyúk vannak. Számomra nagy meglepetés Demján Sándor első helye, de még nagyobb a becsült vagyona: 260 mrd forint. Abban biztos vagyok, hogy nem háromszorozta meg a vagyonát egyetlen év alatt, tehát vagy 2006-ban becsülték alá, vagy most becslik túl az általa tulajdonolt vállalkozások értékét.

Akárhogy is, nagyon kellett már, hogy valaki ennyire elhúzzon a mezőnytől és nemzetközi szinten is tekintélyes vagyonra tegyen szert. Eddig ugyanis Magyarország hiányzott az euró és a dollármilliárdosok térképéről. Ha valaki most egy panelépületből, számlák alatt roskadozva, dial-up eléréssel olvas, most talán messzire a francba kíván. De minden személyes nehézség ellenére jobb ha tudjuk: egy ország gazdasági fejlettségét (ha piacgazdaságról van szó), és presztizsét, nem kis mértékben jelzi az ott élő milliárdosok száma.

Az OTP Bank nevéhez 5 listán szereplő milliárdos is fűződik méghozzá úgy, hogy ketten közülük ma már nem vesznek részt a pénzintézet irányításában. A magányos hős, a lista első harmadának néhány tagját kivéve amúgy sem jellemző, viszont találunk bőven példát a csapatban, tudatosan épített cégekben közösen gazdaggá váló tulajdonosokra (Graphisoft, Brokernet, Kürt, Mammut, Trigránit, Videoton)

A listán egyébként alig-alig található meglepetés, akik évek óta követik a hazai gazdasági elit eseményeit (ha csak a médián keresztül is), annak szinte minden egyes lapozás után ismerős arcok és nevek köszönnek vissza.

Egy kis szines: A legviccesebb hobbija a 92. helyen lévő Tolnay Tibornak van, aki sétapálcákat gyűjt. :)

Mit tanulhatunk a listán szereplő emberek többségétől (befektetői szemszögből)?

- Kitartás és türelem. A lista legfiatalabb tagja Nagygyörgy Tibor, 35 éves. Fiatal kora ellenére lassan két évtizede mozog otthonosan az ingatlanszakma útvesztőiben. A leggyorsabb meggazdagodás időintervalluma is 8 évre tehető (ha az örökösöket nem vesszük figyelembe), de a többségnek évtizedekre volt ehhez szüksége. Őket valószínűleg jobb érzéssel tölti el ha ránéznek arra, amit teremtettek, mint azokat, akik pénzüket a lottón nyerték.
- Tőzsde. Miközben a hazai lakosság 3-5%-a rendelkezik közvetlen vagy közvetett módon tőzsdei befektetésekkel, a lista tagjainál ez az arány 26%, és csak azokat vettem figyelembe, akik deklaráltan rendelkeznek tőzsdei részvényekkel, vagy vagyonosodásukban ezek jelentős szerepet játszottak. A valós szám - főleg az idő előrehaladtával - valószínűleg ennél is sokkal magasabb.
- Kockázatvállalás. Wáberer György a lista 7. helyén 50 milliárd forintra becsült vagyonát azzal alapozta meg, hogy bátran belevágott társaival egy üzletbe, e-hitel és a lakásának eladásából befolyt összeg segítségével. Alig találunk a listán olyan milliárdost, akinek ne játszott volna kulcsszerepet meggazdagodásában, hogy egy bizonyos ponton olyan döntést hozott meg, ami anyagilag, de akár időben, karrier szempontból, vagy személyes életében ne járt volna a veszteség lehetőségével.

Sokakban felmerülhet, hogy mi értelme van ennyi pénzt gyűjteni, képtelenség ennyit elkölteni, miért van az, hogy ezek az emberek szinte kivétel nélkül dolgoznak tovább, új vállalkozásokba fognak, idejük jó részét nem a pihenésre fordítják? Nos, a munkájuk szeretetén túl a legjobb választ véleményem szerint Larry Ellison, az Oracle fő tulajdonosa, az Egyesült Államok negyedik leggazdagabb embere (26 milliárd dollár) adja meg:

"I certainly don't need more money. No one needs this much money. Money is just a method of keeping score now. "

Ha szeretnél hasonló cikkekről megjelenésükről értesítést kapni, jelentkezz díjmentes, bármikor egyetlen kattintással lemondható (de miért is tennéd ezt?) hírlevelünkre: kattints ide és iratkozz fel!

A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike...

Pár lap.hu aloldal között az uzlet.lap.hu oldal szerkesztését is végzem. Nemrég kaptam egy linkajánlást, egy "pénzügyi tanácsadótól". A nyitóoldalon az alábbi szöveg fogadott:

"A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike akik valóban pénzt hoznak ügyfeleinek. Mindenki más, szinte az összes iparág azon dolgozik, hogy megszabadítson minket pénzünktől. Ha van Önnek olyan álma, jövőképe amit valóban szeretne megvalósítani ne rájuk, hanem az igazi pénzügyi szakemberekre hallgasson. Ebben tudunk mi segíteni Önnek."

Emlékeztem rá, hogy már olvastam valahol ezt a szöveget ezért rákerestem a "A pénzügyi tanácsadó azon kevesek egyike" kifejezésre, és az alábbi találatokat kaptam:

Google keresés eredménye

Összesen hat különböző linken találjuk meg majdnem szó szerint a szöveget. :) Ezek között pedig még ott sincs az a linkajánlás, amit kaptam, így az ismert eredmények száma hét, és ki tudja mennyi van még. Az emberi pofátlanság határtalan, pláne ha egyes életbiztosítási ügynökökről van szó.

Sikeres marketing tanácsadók (pl. Wolf Gábor) szerint onnan (is) lehet tudni, ha egy marketing stratégia jó, hogy a konkurencia elkezdi másolni...na de szó szerint??? :)

Kérdés, hogy ki volt az első, kitől lopták a bevezető szövegként mára divatossá vált mondatot. Szerencsére a rendelkezésünkre áll az Internet szinte minden oldalát rendszeresen lementő Internet Archive Wayback Machine.

Ennek segítségével kiderül, hogy a szöveget, a többieket jóval megelőzve a találati lista első helyén szereplő linken helyezték el először (neki küldtem erről egy email-t, hát ha tud ellene tenni valamit, ez még akkor is így fair, ha számos szakmai ponton nem értünk egymással egyet). A többieknek pedig megtetszett és copy+paste.

Már csak az a kérdés, hogy ki az az idióta, aki egy olyan ember rábeszélésére köti meg 10-20 évre szóló életbiztosítását, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy eredeti bevezető szöveget helyezzen el a weboldalán?

Két hír (Miskolciaknak és Moziba járóknak)

A Budapesti Értéktőzsde ezúttal Miskolcon tart nyílt napot. Bárkinek aki a városban vagy a környékén lakik, érdemes elmenni, mert első nap, október 16.-án délután lesz egy előadás a tőzsdei alapismeretekről, másnap, október 17.-én pedig több panelbeszélgetés lesz gyakorlati ismeretekről, befektetési stratégiákról. Fergeteges bónusz ;) , hogy ez utóbbi vitán én is résztvevő leszek.

Szokásos "utazós" kérésem: kommenteljétek be, hogy Miskolcon melyik étterem számít a gasztronómia fellegvárának. Köszi.

---

Mától vetítik a mozik az első magyar "tőzsdés" filmet, az Overnight c. futó alkotást. Ráadásul nem is akárki kezéből került ki: a rendező Török Ferenc (Moszkva Tér, Szezon). A film az egész jó kategóriába sorolható, és meglepő módon tér ki a klisék elől. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már fél éve láttam a filmet, akkor részletesen írtam is róla, érdemes elolvasni.