10 kellemetlen kérdés, amit rendszeresen fel kell tenni

A kellemetlen kérdések a legjobbak. Ha kellemetlen kérdést kapunk, ne kezdjünk el önkéntelenül is védekezni és kifogásokat keresni. Helyette örvendjünk. Jó helyen tapogatóznak ugyanis. Az alábbiakban 10 szubjektív megítélés alapján összegyűjtött kérdést írok le, amelyek bosszantóak lehetnek ugyan, de rendszeres felbukkanásuk és őszinte megválaszolásuk elengedhetetlen a sikeres kereskedés szempontjából.

Szükséges-e a piacon lennem? Sokak számára fel sem merül ez a kérdés. „Hát minek tőzsdézzek, ha csak parkol a számlán a pénz, vagy minimális hozamú diszkont kincstárjegyben van?” – gondolják. Pedig két nagyon is nyomós ok van rá, hogy ne legyünk mindig pozícióban. Az egyik, hogy a piac néha nem ad elég jó lehetőséget, amivel nyereségre lehetne szert tenni. Sokkal több pozíció zárul veszteséggel, mint nyereséggel, és sokkal nagyobb mértékben. Nincs világos trend, vagy éppen stoppok elhelyezésére alkalmatlan, volatilis környezetben kellene helyt állni. A másik: az elérhető nyereséget és a felvállalt kockázatot nem a befektetett összeg határozza meg, az összefüggés csak közvetett. Sokkal fontosabb az, hogy az egyes ügyleteken mekkora a kockázat, a belépési illetve aktuális árfolyam és a stop szint között. Mekkora ez a teljes tőkére viszonyítva az összes pozíció tekintetében. Milyen együttmozgás van a pozíciók között. Még sorolhatnánk. Néha kétszeres tőkeáttétel mellett kisebb a kockázat és az elérhető hozam, mint ha „csak” a pénzünk fele van befektetve.

Merre tart a piac? „Trend is my friend” – mondja a bölcs angolszász rigmus, és igaza van. Vannak ugyan jól működő stratégiák, amelyek az árral szemben tudnak nyereségesek lenni, de az ilyenek nagyon ritkák. Jobban tesszük, ha a trend irányában veszünk fel pozíciót. A legjobb az, ha a piac, a kiválasztott szektor, ágazat és azon belül a részvény is trendben van.

Elég nyugodt vagyok? Az elmúlt 10 évben soha senkivel nem találkoztam, aki feltette volna ezt a kérdést egy-egy nagy veszteség előtt (beleértve magamat is). Ha ugyanis a befektető lelkiállapota nem stabil, szükségszerűen hibázni fog, csak idő kérdése. Vagy nem tud rendesen koncentrálni és végrehajtani bevált stratégiákat, vagy egyszerűen csak túl nagyot fog kockáztatni.

Tisztában vagyok a kockázatokkal? Bár a kockázat kezelésének hagyományai, pláne hazánkban, eléggé kezdetlegesek, még azok sem vannak tisztában minden rizikófaktorral, akik érzik: itt nem babra megy a játék. A kockázatnak ezer arca van, és ezer helyről bukkanhat fel. Gondolta volna bárki is, hogy Nobel-díjasokból álló zseni csapat képes összehozni a világ legnagyobb pénzügyi csődjét? Vagy hogy egyetlen Szingapúrban lebzselő bróker képes összeomlasztani egy több száz éves múltra visszatekintő brit bankot? A Long Term Capital Management vagy a Barings Bank kockázatkezelő részei saját szakterületük legelismertebb tagjainak számítottak, mégis elszámították magukat, illetve elkerülte a figyelmüket néhány fontos tényező. Amit csak lehet mérjünk fel, és készüljünk fel arra: a jövőben bármikor felbukkanhat egy kellemetlen meglepetés. Ha mégsem így történik az sem baj. Hogy a régi közhellyel éljek: jobb félni mint megijedni.

Mekkora kockázatot tudok anyagilag felvállalni? Sokak számára talán meglepő lehet az alábbi kijelentés: a tőzsdézők jelentős hányada még a saját tudta nélkül is kaszinónak használja a piacot. A hazárdjáték ezekben az emberekben genetikailag kódolt, újra és újra elő fog jönni. Ha nem a rulett asztalon, akkor a tőzsdén. A különbség annyi, hogy az utóbbi esetben nemcsak a bank lehet a nyerő. Ehhez a feladathoz azonban fel kell nőni. Tisztázni kell, hogy mi a legrosszabb lehetőség, és a befektetett tőkét ehhez igazítva maximum akkora veszteség potenciált szabad vállalni, ami még bőven megengedhető az aktuális életszínvonal, jövőbeli tervek szempontjából.

Mekkora kockázatot tudok lelkileg felvállalni? Az anyagi felelősségvállalás mellett, legalább ennyire hangsúlyosan megjelenik a lelki felelősségvállalás is. Bár ez közvetlenül pénzbe nem kerül (közvetve annál inkább, gondoljunk csak a nyugtatókra, pszichológusokra), az előző pontnál sokkal veszélyesebb. A befektetés előtt ugyanis lehetetlen pontosan felmérni, lappang, és a lehető legrosszabb pillanatban támad. Hiába tudja valaki, hogy elképzelhető 10-15%-os veszteség az adott stratégiával, amikor ténylegesen, a saját pénzével megtörténik, az illető leblokkol. Kapkodni kezd. Változtat. Több hibát követ el. Néha indokolatlanul nagyra, néha indokolatlanul alacsonyra teszi a kockázatot. Bármit is csinál, kihatással lesz a teljesítményére.

Milyen időtávon gondolkozom az aktuális pozícióimmal? „Majd meglátjuk mi lesz” – sokszor halljuk ezt. Aki koncepció nélkül nyit meg egy pozíciót két hibát szokott elkövetni: túl nagyra engedi nőni a veszteséget, illetve kis nyereségnél hamar zár. Ha ezt rendszeresen megcsinálja, stabilan elkezdi darálni a saját tőkéjét. Félreértés ne essék: nem lehet előre meghatározni, hogy pontosan mennyi ideig érdemes egy-egy részvényt tartani. De ha tudjuk, hogy nagyjából milyen időtávot célzunk meg, ehhez tudjuk igazítani a stratégiát, kockázatkezelést, és nem a sötétben tapogatózva próbálunk előrejutni.

Mit várok az aktuális pozícióktól? Bizonyára emlékeznek az első szerelembe esésükre, majd az első kiábrándulásra. A másodiknál van rosszabb is: ha egy részvénybe szeretünk bele. Ez ugyanis sokkal több pénzbe kerülhet. Ezért nem árt időről időre tisztázni: mit várunk el azoktól a pozícióktól, amit éppen tartunk. Hova tesszük a stoppot, mekkora potenciált látunk bennük. Ha többfajta részvény között kell döntenünk (ez nagyon gyakran előfordul), sokat fog segíteni, hogy melyiket válasszuk. Ráadásul elkerülhetjük, hogy feleslegesen sokáig üldögéljünk egy-egy pozícióban.

Nem befolyásolnak a hírek vagy mások véleménye? Egy-egy részvényre több ezer hír lehet hatással. Még ha fel is tudnánk dolgozni mindet, ne legyünk olyan naivak, hogy ne gondoljuk: a piac nem reagál a saját megítélése szerint rájuk szinte azonnal. Még az iskolai feleletnél is rosszabb, amikor egy kisbefektető próbál részinformációkból összerakni egy képet, teljesen esélytelenül. Mások véleménye: még rosszabb. Kilépünk a (remélhetőleg) jól felépített stratégiából, és jellemzően ingatag lábakon álló feltételezések alapján próbálunk kapkodni. Olyan mintha egy iránytűvel próbálnánk utat lelni egy mágneses viharban.

Ezt akartam, amikor elkezdtem kockázatos eszközökbe fektetni? Minden magas koncentrációt igénylő tevékenység elkerülhetetlen veszélye, hogy az ember túlságosan is belefeledkezik abba amit csinál. Megszűnik a külvilág, és így rengeteg információt figyelmen kívül hagy a döntéshozó. Azon túl, hogy ez az eredményre is hatással van, más fontos dolgokról is elterelheti a figyelmet. Legyen az a család, karrier, hobbi, önkéntes tevékenység. Az önmagában kevés, hogy sok pénzt keres az ember. Boldognak is kell lenni azzal, amit csinál.

A fenti kérdések és magyarázásuk természetesen csak részben építkezik saját kútfőből, számos nálam nagyobb szakértő, régi róka tapasztalata alapján állítottam össze, de csak azokból, amelyekkel egyetértettem és a legfontosabbnak tartottam. Más szóval: a lista a teljesség igénye nélkül készült. Kellemetlen kérdés akad ezer, próbáljuk a legfontosabbakat feltenni.

A lelkieket megterhelő, ehhez hasonló nehéz cikkek végére kevesen jutnak el. Őket szeretném jutalmazni egy kis játékkal. Aki az email címemre vagy a fórumba a legjobb kellemetlen kérdést teszi fel (akár általánosat, akár saját magának, akár nekem), az díjmentes hozzáférést nyer valamennyi elemzésünkhöz.

Portfolió link:

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=67439