Részvényre magyar!

A kormányfő mai évértékelő beszédében számomra igencsak meglepő elképzeléssel állt elő. Részvényeket adna szinte mindenkinek, hogy ismét átérezhessék a tulajdonossá válás érzését. Egyelőre nagyon kevés konkrétum hangzott el, de annyi tudható, hogy szinte mindenki kapna (na jó, nagyon kedvezményesen vásárolhatna) részvényeket ma még állami tulajdonban lévő társaságokból.

Nézzünk egy rövid számítást. Ha 10 millión élnek Magyarországon, és a kiosztandó vagyon 1500 milliárd (optimistán szemlélve), akkor személyenként 150 000 Ft-hoz juthat minden állampolgár, ami egy négy tagú család esetén 600 000 Ft-ot jelent. Még egy ilyen lelkesebb számítás esetén is látszik, hogy a hatás nem lehet egetrengető. Tartok tőle, hogy a többségnél nem alakulhat ki ettől tulajdonosi szemlélet. Az aggályokat tovább növeli, hogy a kormányfő az elképzelésről nem egyeztetett a megfelelő szakmai szervezetekkel, így azok nem vagy jó esetben is csak késve készülhetnek fel a megalapozott szakmai szintű tájékoztatásra a lakosság azon 80%-a tekintetében, akinek nemhogy részvény tulajdona nincs, de még befektetési alapokon, biztosításokon keresztül sem, sőt magánvállalkozásban sem ismeri a tulajdonosi szemléletet, és vélhetően még elméleti tudása sincs erről. Kérdés, hogy mi lesz velük, ha a nyakukba szakad a hirtelen jött részvény. (Tipp: eladják és adósságaikat törlesztik, utaznak belőle, vesznek egy használt autót részletre)

Aztán további nyitott kérdések még, hogy pontosan mit szeretne így magántulajdonba adni az állam, igazán életképes társaságok (amelyek széleskörű kisbefektetői tulajdonosi réteggel is sikeresek maradhatnak) nem sok van, példaként felhozható talán a Szerencsejáték Zrt. (aki könnyen lehet hogy elvérezne egy valós piaci helyzetben), vagy az MVM, esetleg a Posta.
Kérdés, hogy lenne-e megfelelő másodlagos piaca ezeknek a részvényeknek. Itt nyilván a BÉT jöhet szóba, de már az is önmagában beszédes, hogy sem a beszédben nem lettek megemlítve, sem a hazai tőzsde elnöke nem nyilatkozott még erről - nem lennék meglepve ha neki is újdonság lenne a kormányfő elképzelése.

Kicsit olyan ez az egész, mintha egy apa, aki útjára bocsátja gyermekét, egy kissé megkopott autót ajándékozna gyermekének, ami csak egy pár évig jó. Ha a gyermek megtanul vezetni rajta és képes lesz utána későbbi autóit is finanszírozni, akkor az nagyon jó. Ha nem, akkor a legrosszabb, hogy pár hónapig nem fagyoskodott buszmegállókban, és elvihette barátnőjét a Balatonra. Még mindig jobban járt, mintha nem kapott volna semmit, az apa pedig amúgy sem tudott volna mit kezdeni a régi járgánnyal, legrosszabb esetben gyermeke köszönetet elnyerte egy rövid időre, valószínűleg ez volt a fő célja...

Ha tehát a kormányfői elképzelés valóban megvalósul, akkor az mindenképpen javít a helyzeten, de a hatások nem lesznek túl nagyok. Azért ez is valami, de a csodát ne ettől várjuk.