„Nyugdíj – Hozzáállás” válaszok és eredményhirdetés

Örülök, hogy sokak fantáziáját megmozgatta a múlt héten feltett, cseppet sem könnyű kérdésem.

Szinte mindenki megragadta a mögöttes ok valamely vetületét, mindegyik levélnek volt komoly értéke. Ki komolyabban és hosszan ecsetelve, ki röviden és a humort is felhasználva próbálta megmagyarázni a talányt. Nincs lehetőség arra, hogy minden levélből idézzek, de néhányból, amelyik a leginkább jellemző válaszokat jól fedi le, beszúrok pár részletet.

A legtöbben arra hivatkoztak, hogy a lakosság jelentős részének egyáltalán nincs pénze arra, hogy félretegyen.

„(…)A minap kint jártam a garázsvárosban, több autószerelő található arrafelé, egy csöppet alacsonyabb óradíjjal, azonos szaktudással, mint a hivatalos műhelyekben. Persze beszélgettem az egyikkel javítás közben, s mivel kiderült, hogy semmit nem fizet sehova, elkezdtem magyarázni a nyugdíjról, NYESZ-ról, befektetési alapról, stb.
Erre azt mondta, tudja hogy nem lesz nyugdíja, de szálljak már le mellé a földre. Enni most kell, későbbre sajnos nem tudja halasztani, ha befut hozzá egy meló, akkor megy boltba, ha nincs munka akkor nem. Mondom neki, azt a tíz százalékot nem veszi észre, ha félreteszi. De igen, mondta, abból szokta törleszteni az adósságait(…)”

Nagyon nehéz megbecsülni, hogy egy viszonylag alacsony jövedelemből élő ember vagy család tud-e spórolni, még jobban meghúzni a nadrágszíjat. Biztos vagyok benne, hogy százezresre tehető azoknak a száma, akik tényleg szó szerint máról a holnapra élnek. De abban is biztos vagyok, hogy itt szó nincs azokról a milliókról, akik nem bíznak a majdani nyugdíjukban, de nem tesznek a helyzetért semmit. Ma már a nettó jövedelem is jóval 100 000 Ft felett van a hivatalos adatok szerint és akkor még nem beszéltünk a szürkegazdaságról. Végeztem egy számítást, ahol havi kevesebb mint 4200 Ft félretételével és némi kockáztatással egy teljes életpálya alatt 50 000 000 Ft hozható össze, ami mai értéken számolva is valahol 15 000 000 Ft környékén van. Ennek a tőkének az örökjáradéka is mai értéken havi jóval több mint 100 000 Ft felett van. Nem lehet vele bankot robbantani, de a nyugdíjbiztonság – amiről végső soron itt beszélünk – megteremthető vele. Kétségtelen tény, hogy ehhez a munkába állásunk legelső pillanatától kezdve félre kell tennünk a havi összeget, de abban biztos vagyok, hogy havi 4000 Ft a lakosság többségének nem fogja megrengetni az anyagi helyzetét.

„A sok szerencsétlen ember meg nézi sóvárogva a sorozatokat az RTL Klubon és olyan életre vágyik, ezért kölcsönöket vesz föl és az esetleg talán megmaradó pénzét is adósságtörlesztésekbe teszi.”

A hölgy, aki a levelet írta vélhetően szándékosan rátapintott egy fontos pontra (hmm, ez a mondat visszaolvasva többféleképpen értelmezhető :) ). Nem egy olyan ismerősöm van, aki minden nap megnézi a Mónika és a Balázs Show aktuális részeit. Nos, ma ezek 16:30 perckor kezdődtek, és két órán át tartottak. Ez heti 10, havi 44 órát jelentenek egy átlagos hónapban. Még a legalacsonyabb órabérű kereset kiegészítő munkakörrel számolva is bőven megvan az a bizonyos 4000 Ft, sőt sokkal több is. Tisztában vagyok vele, hogy van, aki tényleg nagyon sokat dolgozik ÉS még sincs félretennivaló pénze. De nem ez a többség és csak kis részben válaszolja meg a kérdésemet.

Többen a hazai mentalitást hozták fel.

„Mert Pató Pál úr országában élünk. Ej, ráérünk arra még!”

„a válasz igazán egyszerü!

ilyen a magyar! ahogy hofi mondta egyszer:ha van akkor nem foglakozunk vele de a semmit az t már beosztjuk!!!! "

Sokan valóban így gondolkodnak, de mint a korábbi post-ban leírtam, a többség igenis aggódik majdani nyugdíjas évei miatt, ezért ezt is csak részbeni magyarázatnak érzem.

Egy ügyfelünk az információhiányra, időhiányra, és az új lehetőségek beérésére gondolt.

„Szerintem egyrészt nagyon kevés ember ismeri még a NYESZ fogalmát, kevés tájékoztatás jelent meg erről / TV-ben és más helyen/. Kockázatosnak tartják, nem ismerik a részleteket, mi történik a számlán levő pénzükkel, mibe fektetik ezt a pénzt, stb.

Új, még nem bíznak benne.

(…)

El kellett telni egy bizonyos időnek, hogy az emberek megismerjék/megszokják, ill. a köztudatba kerüljön ez a dolog. Nagyon sok új intézkedés lett bevezetve tavaly, köztük kissé sokkoló is / pl: kamatadó / , talán ez is elvonta még a figyelmet. Nagyon sok új információ közül kell kiválogatni azt, ami fontos .”

Szintén lényeges részlet lett kiemelve, és bár ezt sem érzem teljes válasznak, hiszen ha félünk valami miatt, elvileg minél hamarabb igyekeznünk kellene megoldani a kérdést, és mindent átkutatva rálelni a megoldásra, nyilván idő kell a jó ötletek beéréséhez is. Ugyanakkor ennél a részletnél éreztem először azt, hogy kezd összeállni a kép, ami sok kis puzzle-ből áll.

Van azonban még valami, ami kell ahhoz, hogy tisztán lássunk. Egy régi tanfolyami résztvevőnk írta az alábbiakat.

„Valóban a NYESZ jónak tűnik első hallásra ,de és a másik oldalon ott van az állami "garanciák"szavahihetetlensége ,ki tudja a ma oly kedvezőnek tűnő feltételek hirtelen mikor módosulnak át oly formába hogy a tisztelt befektető rosszabbul jön ki az államilag "támogatott" befektetési formából mintha csak NYESZ nélkül fetetett volna be.

Mivel fiamnak én is gondolkodom havi megtakarítás szinten (pár hónapja dolgozik már és a havi fizetésének 10%-át félre tetetem vele részvények,kötvények vételére)nem mertem pl.ezen okok miatt eddíg NYESZ szlát nyitni.Persze már van több befektetési forma ezért nem aggódok.”

Az elmúlt éveket, sőt évtizedeket végignézve végeláthatatlan sora van azoknak az ígéreteknek, amelyeket a magyar lakosság megkapott, majd visszavonásra kerültek. Magát a befektetésekkel kapcsolatos adórendszert is többször átalakították a politikai és társadalmi szelek, elég az árfolyam nyereség adó hullámzó mértékét figyelembe venni, de emlékezve a kilencvenes évekre, ott van az adóhitel és tőkeszámla intézménye is. Ezek ma már emlékek csupán. Sokan félnek, hogy a NYESZ vagy más nyugdíjpillérek is azok lesznek a jövőben.

Mindezek ellenére a megoldás nem született meg, csak nagyjából tudtuk kitölteni az elégedetlen-tudatosak és a felkészülők közti űrt. Még egyszer összefoglalva a főbb okok a blog olvasói szerint:

- Az emberek egy részének nincs egy fillérje sem félretenni

- A magyar mentalitás, amely csak a jelenben él (illetve próbál meg élni)

- Az idő és információhiány

- A jó kezdeményezések beérési ideje

- A bizalom hiánya a tartós törvényi szabályozás kapcsán

Mindezek után már csak az a kérdés, hogy kit hirdessünk nyertesnek. Döntésem bizonyos szempontból igazságtalannak is tűnhet, de mivel szinte mindenki jól fedte le a problémakör egy-egy gyökerét, átfogó válasz viszont nem született, a humor alapján ítéltem oda a bort. A győztes levél tartalma.

„Szia Balázs!

Egy vicc jutott eszembe feloldás képpen:

Tasziló elmegy Arisztidhez vendégségbe. Ahogy ott ülnek és beszélgetnek Taszilónak feltűnik, hogy Arisztid kutyája folyamatosan vonyít.

-Te Arisztid, miért vonyít az a kutya annyira?- kérdi Tasziló -Mert egy szögön fekszik.- válaszolja Arisztid -Akkor miért nem megy odébb?

- Ja, annyira nem szúrja....”

Rég nevettem ilyen jót egy Tasziló – Arisztid viccen :)

Mindenkinek köszönöm a leveleket, és bocs még egyszer, hogy nem tudtam mindenkit idézni, de szerencsére nagyon sokan írtatok. Ha szóba kerül a témakör baráti, ismerősi beszélgetések során, hívjátok fel a figyelmet az öngondoskodás és a befektetések jelentőségére. Egy-egy ügyesen elhelyezett „ébresztő” alapvető változásokat okozhat az ember életében, pozitív irányba.