Egy érdekes táblázat

Az alábbi táblázat egy hedge fund elmúlt 25 évének teljesítményét mutatja. (kattintással kinagyítható) Mi a véleményetek?

Egetrengető 2%-os árengedmény!

Néhány újdonság:

• Nem tudom ki hogy van vele, de engem általában idegesít, ha egy cég számottevőnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető akciókkal hirdeti magát. Gyakran hallunk 2-3%-os kedvezményekről, hűségkártyákról, pontgyűjtő akciókról. Ezek az adott cégek ügyfeleinek nem jelentenek szinte semmit maximum átmeneti lelkesedést, de a cégeknek igen komoly többletbevételt generálnak a megugrott forgalom miatt. Szerintem egy akció akkor jó, ha az ügyfél igenis jelentős előnyhöz jut általa, de az akciót lehetővé tevő vállalat sem jár rosszul, vagyis win-win szituáció jön létre. Ráadásul még a vásárlónak sincs az az érzése, hogy hülyének nézik. Mi még véletlenül sem szeretnénk ilyen hibát elkövetni, ezért összevont előadás sorozatunkat a kockázatos befektetésekről azonnal 24%-os kedvezménnyel kínáljuk és ez később még több is lesz, ráadásul azokra is vonatkozik, akik addig is jelentkeznek. (ez ugyanis a másik idegesítő dolog: megrendelsz egy szolgáltatást, majd két nap múlva kiderül, hogy sokkal olcsóbban is hozzájuthattál volna...na ilyen se lesz nálunk)

• Sokszor említik, hogy a cikkeimben kevés konkrétum hangzik el. Ezen szeretnék enyhíteni a Milyen Befektetési Alapba fektessünk? című cikkel, amit a weboldalunk tagjai érhetnek el, belépés után. Ha nem vagy tag, itt tudsz regisztrálni.

• A VISA részvénykibocsátási híréről jut eszembe. Az őszi nemzetközi technikai elemzés konferencián egy angol résztvevő mesélte, hogy amikor meghallotta, hogy a Mastercard értéke kibocsátáskor kb. 6 milliárd dollár, azt gondolta: "Az egész Mastercard csak ennyit érne...az nem lehet!", és vásárolt a részvényekből. Néha a legegyszerűbb ötletek is nagyon jók lehetnek. :)
  

Részvényre magyar!

A kormányfő mai évértékelő beszédében számomra igencsak meglepő elképzeléssel állt elő. Részvényeket adna szinte mindenkinek, hogy ismét átérezhessék a tulajdonossá válás érzését. Egyelőre nagyon kevés konkrétum hangzott el, de annyi tudható, hogy szinte mindenki kapna (na jó, nagyon kedvezményesen vásárolhatna) részvényeket ma még állami tulajdonban lévő társaságokból.

Nézzünk egy rövid számítást. Ha 10 millión élnek Magyarországon, és a kiosztandó vagyon 1500 milliárd (optimistán szemlélve), akkor személyenként 150 000 Ft-hoz juthat minden állampolgár, ami egy négy tagú család esetén 600 000 Ft-ot jelent. Még egy ilyen lelkesebb számítás esetén is látszik, hogy a hatás nem lehet egetrengető. Tartok tőle, hogy a többségnél nem alakulhat ki ettől tulajdonosi szemlélet. Az aggályokat tovább növeli, hogy a kormányfő az elképzelésről nem egyeztetett a megfelelő szakmai szervezetekkel, így azok nem vagy jó esetben is csak késve készülhetnek fel a megalapozott szakmai szintű tájékoztatásra a lakosság azon 80%-a tekintetében, akinek nemhogy részvény tulajdona nincs, de még befektetési alapokon, biztosításokon keresztül sem, sőt magánvállalkozásban sem ismeri a tulajdonosi szemléletet, és vélhetően még elméleti tudása sincs erről. Kérdés, hogy mi lesz velük, ha a nyakukba szakad a hirtelen jött részvény. (Tipp: eladják és adósságaikat törlesztik, utaznak belőle, vesznek egy használt autót részletre)

Aztán további nyitott kérdések még, hogy pontosan mit szeretne így magántulajdonba adni az állam, igazán életképes társaságok (amelyek széleskörű kisbefektetői tulajdonosi réteggel is sikeresek maradhatnak) nem sok van, példaként felhozható talán a Szerencsejáték Zrt. (aki könnyen lehet hogy elvérezne egy valós piaci helyzetben), vagy az MVM, esetleg a Posta.
Kérdés, hogy lenne-e megfelelő másodlagos piaca ezeknek a részvényeknek. Itt nyilván a BÉT jöhet szóba, de már az is önmagában beszédes, hogy sem a beszédben nem lettek megemlítve, sem a hazai tőzsde elnöke nem nyilatkozott még erről - nem lennék meglepve ha neki is újdonság lenne a kormányfő elképzelése.

Kicsit olyan ez az egész, mintha egy apa, aki útjára bocsátja gyermekét, egy kissé megkopott autót ajándékozna gyermekének, ami csak egy pár évig jó. Ha a gyermek megtanul vezetni rajta és képes lesz utána későbbi autóit is finanszírozni, akkor az nagyon jó. Ha nem, akkor a legrosszabb, hogy pár hónapig nem fagyoskodott buszmegállókban, és elvihette barátnőjét a Balatonra. Még mindig jobban járt, mintha nem kapott volna semmit, az apa pedig amúgy sem tudott volna mit kezdeni a régi járgánnyal, legrosszabb esetben gyermeke köszönetet elnyerte egy rövid időre, valószínűleg ez volt a fő célja...

Ha tehát a kormányfői elképzelés valóban megvalósul, akkor az mindenképpen javít a helyzeten, de a hatások nem lesznek túl nagyok. Azért ez is valami, de a csodát ne ettől várjuk.

Magyar cég az amerikai tőzsdén

Ehhez hasonló szalagcímekkel jelent meg néhány cikk az elmúlt napokban és hónapokban egy magyar alapítású cégről (Power of the Dream Ventures), amely a tengerentúlon kíván tőkét bevonni, hazai szabadalmak hasznosításának céljából. Külön nem akartam itt a blog-on ezzel foglalkozni (lejjebb leírom, hogy miért), de most két email-t is kaptam, amiben arról kérdeznek, hogy érdemes ennek a társaságnak a papírjaival foglalkozni.

Akik eljönnek az előadásainkra, azoknak talán unalomig csépelt mondat, hogy két fő ága van a befektetési döntéshozatalnak, elemzésnek: a technikai, és a fundamentális megközelítés. Az első főként a részvények árfolyamadataiból, a piaci pszichológia jelzéseiből von le következtetéseket, míg a második a cégek hátteréből, makrogazdasági hírekből, stb. próbálja megbecsülni, hogy egy adott társaság alul vagy felülértékelt. Mi inkább az első módszert követjük, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a másodikat rossznak tartanánk.

A technikai megközelítés azonnal kiejti a képből a vállalatot. A kereskedés még el sem kezdődött, adatok nem állnak rendelkezésre, ehhez legkevesebb fél évet kellene várni. Sokkal nagyobb baj azonban, hogy ahova a cég részvényeit bevezetik (a listázás szó jobb lenne), az nem egy tőzsde, ellentétben azzal, amit a cikk sugall, hanem egy tőzsdén kívüli piac, ahol árfolyamok megjelennek, sőt megjelenHETnek. Az ún. OTC BB-n lévő részvényektől mindig eltanácsoltam minden ügyfelemet, akiben felmerült a gondolat, mert alacsony a forgalom, és a cégek többségének az árfolyama könnyen manipulálható, és egyébként sem nagy erőfeszítés ide bekerülni. Ha kapsz spam-et amiben részvényt ajánlanak, az nagy valószínűséggel ezen a piacon van. Ugyanakkor tény, hogy sok vállalatnak ez a piac jelenti az előszobát az igazi tőzsdékhez.
Egy korábbi cikkben egyébként azt is állították, hogy ez a vállalat lesz az első magyar, amelyiket amerikai piacra bevezetnek, de ez természetesen nem igaz, hiszen a Matáv, ma már Mtelekom a mai napig forog kint, de emlékezhetünk az Euroweb-re is.

Ha a technikai megközelítést elvetettük, akkor nézzük a fundamentális megközelítést. A cég honlapját, és egyéb netes forrásokat átnézve azt kell, hogy mondjam: túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy akár megközelítőleg is elemezhesse az ember a vállalatot. Az indulás egész egyszerűen túl közel van, a tulajdonukban álló szabadalmakról pedig csak egészen felületes információk érhetőek el. Az itthoni és amerikai befektetőknek is nagyon kevés, ha a cég vezetője egy interjúban azt nyilatkozza: "a PDV-nél több olyan technológia van az asztalon, amelynek piaci értéke igen jelentős, dollármilliárdos nagyságrendű lehet".

Így a második megközelítés esetén is azt tudom mondani, hogy nem ajánlom a befektetést...most. Csak akkor ha valaki legalább 5 évben gondolkozik, még az általam szajkózottnál is nagyobb kockázatot vállal arra a tőkéjére, amit a PDV-be fektetne, és sokkal több információt kaphatna a vállalattól (erre nem látok más lehetőséget, mint a cég Investor Relations-ért felelős vezetőjét megkeresni).

Amit viszont ajánlok: dőljünk hátra a fotelünkben, és néha pillantsunk erre a cégre. Az ötlet jó, az alapfilozófia több mint szimpatikus, az biztos, hogy érdekes lesz követni az eseményeket. Ha beválik, még mindig lesz bőven idő beszállni.

Thomas Peterffy ismét

A Figyelőben van egy nagyon érdekes összeállítás azokról a külföldön élő magyarokról, akiket itthon a nagyközönség nem ismeri, de saját környezetükben, szakterületükön elképesztően sikeresek és elismertek. Az egyikük Péterffy Tamás, akinek pénzügyi berkeken belüli hazai ismertsége, talán túlzás nélkül állíthatom, nekem köszönhető, amióta közzétettem tavaly tavasszal ezt a cikket.



A Figyelő írása részben a fenti cikkből is készült, a leggazdagabb amerikaiak között a 73. helyre a kibocsátási ár miatt valószínűsítettük Thomas Peterffy-t. Az aktuális árfolyam alapján talán még előrébb is lenne. Viszont a cikkben az nem stimmel, hogy tényleg fel is került a Forbes listára, egyelőre nincs rajta.

Akár felkerül, akár nem, lehengerlő sikere nem véletlen. Úgy építette fel a világ talán legsikeresebb diszkont brókercégét, hogy az tényleg azt adja, amire a "keveset kérdező, sokat kereskedő" magán és intézményi befektetőknek szüksége van, se többet, se kevesebbet: alacsony költségeket, és élen járó technológiát. Nem véletlen, hogy mi is őket választottuk.

Milyen arányban osztod meg befektetéseid?

Kérlek válaszolj az alábbi kérdésre. Értelemszerűen 100%-ot lehet szétosztani. A 10% (20%, stb.) veszteség értelemszerűen az adott eszköz kategóriára vonatkozik. Tehát, ha 10%-ot teszel a "maximum 10% veszteség kategóriába), akkor a teljes tőkére vetítve az adott kategóriában maximum 1%-ot veszíthetsz.

Politikusaink befektetési szokásai

Sosem értettem ezt a nagy felhajtást a vagyonnyilatkozatok körül. Sőt, azt sem értettem soha, hogy minek turkálunk más zsebében, és milyen joggal. A szándék világos: a közpénzek feletti befolyással rendelkező emberek vagyona elvileg tükrözheti, hogy legálisan szerezték-e a vagyonukat. A politikusok egy része nem vesz részt a korrupcióban, a másik részük igen (a kettő közötti arányról fogalmam sincs). Az utóbbi csoportba tartozóknak nyilván megvan ahhoz az esze, hogy miként rejtse el a szürke vagy fekete forrásokból érkező jövedelmét, ergo ez a vagyonnyilatkozatban nem fog szerepelni. Tehát ennek az egésznek nem sok értelme van.

De ha már egyszer közzétették, akkor nézzük meg, hogy mennyire korszerűek a politikusaink befektetési szokásai.

Általánosságban elmondható, hogy a politikai elit megtakarítási szokásai jóval fejlettebbek, mint a magyar lakosság átlaga, és nemcsak amiatt, hogy van mit a tejbe aprítani. A második megállapítás, hogy a viszonylag felvilágosult megtakarítási szerkezet többsége arról árulkodik, hogy a politikusaink nem szeretnek/nincs idejük befektetéseikkel foglalkozni. A harmadik, már negatívabb észrevételem, hogy a többségük elég komoly, gyakran tőkeáttételes részvény, de sokkal gyakrabban tőkeáttételes ingatlanspekulációt folytat, vélhetően anélkül, hogy ez a tény tudatosulna bennük, ráadásul gyakran nem túl hatékony módon.

Hagyó Miklós: egy sor ingatlan tulajdonosa, főként a főváros elegáns részén, de eközben úgy tart 35 millió Ft-ot bankszámláján, hogy nagyjából ugyanennyi hitele is van. Miért nem törleszti? Ha van rá kamat, akkor nagyot veszít vele. Ha nincs, akkor a megtakarításán alacsony a hozama.

Hiller István: Több telek tulajdonosa, miközben 15 m Ft devizahitele is van: ingatlanspekuláció, méghozzá komoly devizakitettség mellett.

Horváth Csaba: "Megtakarítás: 13 millió Ft készpénz, 17 millió Ft pénzintézeti folyószámlán, 28 millió Ft bankban." Enyhén szólva sem modern ennyi készpénzt és szimpla folyószámlán lévő összeget tartani...de vajon mi a különbség a folyószámlán és a "bankban" között?

Kapolyi László: Az egyik legnagyobb és egyben legjobban kialakított portfolió. A tőke nagy része befektetési alapokban, ennek egyik része dollár alapúakban (bár ezzel az utóbbi években nem volt szerencséje), de van vélhetően biztonságosabb kötvényalap és emellett még ingatlanalap is.

Kubatov Gábor: Bár viszonylag ügyesen diverzifikált (megosztott) befektetésekkel kezd különböző devizákban és forintban, a végén kiderül, hogy megtakarításai nagy része készpénzben van.

Kuncze Gábor: A lista legnagyobb részvényspekulánsa. Miközben 20 millió Ft feletti tartozása van, Mol, OTP és Fotex részvényekkel rendelkezik. Ha a hitelnek (főként piaci) kamatterhei vannak, akkor kissé zavaró, hogy közel 5 m Ft értékben diszkont-koncstárjegyei is vannak.

Magyar Bálint: Egy ingatlanra 30 millió feletti piaci kamatozású hitel, amihez ha van előtörlesztési lehetőség (szinte mindig van), akkor a folyószámlán és devizabetétben lévő 7,5 m Ft-on, legalább évi félmillió Ft feleslegesen kidobott pénz van.

Orbán Viktor: Szinte majdnem ugyanez. Tőkeáttételes (hitelből finanszírozott) ingatlanspekuláció, ami még nem lenne feltétlenül baj, ha kockázatkedvelő, de eközben a hitel nagyrészére vonatkozó készpénz, amit ha előtörlesztésre használna fel, a kamatköltségeket vélhetően hét számjegyű összeggel csökkenthetné.

Áder János: Meglepő túlsúly életbiztosításokban. Arról nem szól a fáma, hogy ezt milyen időszakra kötötte, de csak akkor járt el jól, ha legalább 10 évre és igénybe vette az adókedvezményeket.

(Az adatokat az alábbi összeállításból szemezgettem.)