Amikor a folyó kilép a medréből

Immáron 8 éve volt az Egyesült Államokat ért legsúlyosabb terrortámadás (erről a korábbi bejegyzések). Külön nem írok most erről, korábban megtettem, amúgy sem elsősorban ennek a blog-nak a témakörébe tartozik, és a sajtó ma úgyis tele lesz a megemlékezésekkel.

Ami miatt most erről bejegyzés születik, az egy érdekes aktualitás a munkámban, ami pár napja esett meg. Azt vizsgáltam, hogy két egymásra egyáltalán nem hasonlító kereskedési stratégia elegyítése miként változtatja meg a teljesítmény és egyéb statisztikai adatokat. Ez egyébként egy gyakori "eljárás".

Miről van itt szó?

Az emberek többsége szeret egyfajta döntési mechanizmus alapján befektetési ügyben elhatározni valamit. Nincs olyan stratégia azonban, ami mindig jól teljesít, ezért időről időre belefutnak gyengébb periódusokba. A nagy kérdés az, hogy ez idő alatt mekkora kockázatot visel az ember, mekkora drawdown-t kell elszenvednünk, és ez miként viszonyul az elért hozamhoz. Alapvetően minden rendszer a kettő arányának javítását tűzi ki célul, akár kimondja és/vagy észreveszi, akár nem. Magyarán szólva: minél kisebb kockázat mellett minél nagyobb hozamot szeretne mindenki elérni.

A következő lépés innen az, hogy nem egyfajta gondolkozással közelítjük meg a piacot. Sokan azt gondolják, hogy felesleges többféleképpen gondolkozni, hiszen az egyik megoldás jobb lesz mint a másik, így érdemesebb azt felhasználni. Azt hiszik, hogy például repülővel érdemes utazni mindenhová, mert az gyorsabb, mint az autó. Ez sem igaz minden esetben, rövidebb távokon autóval valószínűleg hamarabb célhoz érünk, mert a repülés előkészítési ideje hátrányt okoz. Ráadásul repülni sem lehet minden esetben, például fokozottan veszélyes időjárási körülmények között, vagy éppen akkor, amikor terrortámadás miatt egy egész kontinensnyi országban rendelik el a teljes légtér zárlatot, akár napokra, mint ahogy történt 2001. szeptember 11. reggelét követően. Ha tehát el akarunk jutni gyorsan valahova, akkor rugalmasnak kell lenni, és a repülő, illetve az autó lehetőségét is talonban tartva érdemes utaznunk.

Ezért ugyanígy érdemes akár több kereskedési stratégiát, gondolkodásmódot egyszerre alkalmazni, a tőke bizonyos arányaiban, akár azt dinamikusan alakítgatva. Fontos, hogy eltérő legyen a döntési mechanizmus, ne egy kaptafára készüljön a kettő, akár teljesen különböző adatokat is vegyen figyelembe. A két rendszer equity curve-jének (tképp. a tőke értékének alakulása az idő folyamán) alacsonyan kell korrelálnia egymással (így nemcsak a kereskedett termékek, de a rendszerek alacsony együttmozgása is hasznunkra lehet). Vizuálisan pedig az a jó, ha a két equity curve szemmel láthatóan különböző, és a visszaesések más időpontokban vannak. Ez esetben a drawdown-ok legrosszabb időszakai a teljes tőkére kevésbé gyakorolnak negatív hatást, és innentől a két stratégia eltérő tulajdonságai maitt kisimítható lesz az equity curve. Sőt, ezt követően a hozam is növelhető, nyilván az összesített drawdown növelése árán, de ekkor már a hozam/kockázat arány jelentősen javult. Innentől (is) a mi döntésünk, hogy mekkora drawdown-t vállalunk, és ezáltal mekkora a hozampotenciál. (Gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, hogy bármilyen kockázatos befektetés esetén végig csak valószínűségekről beszélünk, ez igaz erre a példára is, és ami jól néz kie egy teszten, nem biztos, hogy meg is valósul).

Visszatérve az elejére, a napokban éppen három stratégia elegyítésének hatásait néztem, amikor egy különös grafikon bukkant fel. Az alábbi ábrán a drawdown százalékos mértéke szerepel, a mix után, havi bontásban.

Látható, hogy a nagy pénzügyi sokkok hatást gyakoroltak a teljesítményre, 98 nyarán-őszén és 2008 folyamán is voltak visszaesések, de ezek a 18%-ot a legrosszabb esetben sem lépték túl miközben a hozam ennél lényegesen magasabb volt, így az equity curve kisimítása jól sikerült. (Itt külön kérem, hogy ne küldjetek email-eket, "A magas hozam tényleg ilyen egyszerű?" jellegű kérdésekkel, amiket néha kapok. Egyáltalán nem ilyen egyszerű, ez csak egy elméleti példa, még akkor is, ha valós adatok tesztelése alapján készült). Van azonban egy nagy spike az adatsorban, éppen középen, 35%-os drawdown-t mutatva, és ami még meglepőbb: amilyen hamar jött, olyan hamar el is tűnt. Megmondom őszintén, nem értettem, hogy ez miért fordult elő, és nem esett le a tantusz: 2001. szeptemberéről volt szó. A stratégiák egyike sem volt képes kezelni (legalábbis alacsony drawdown mellett) egy ennyire hirtelen, különös (több napig zárva tartott a piacok jó része) durva ugrást hozó eseményt. Persze előfordulhat, hogy éppen a "jó oldalon" állnak a pozíciók, de ez esetben is furcsa ugrást vehetünk észre, csak éppen felfelé, és az equity curve-ön szembetűnő.

Amit itt láttunk, az az eset, amikor a folyó kilép a medréből. Ritkán történik meg, de akkor hatalmas felfordulást okoz. A tőzsdén ezt a fat tail jelenségként ismerik, és az egyes napok teljesítményeit gyakorisági grafikonba pakolva az eloszlás szélén, furcsa kis outlier-ekkén, kivételekként látunk. Ráadásul úgy tűnnek fel, hogy a náluk kisebb szomszédos (abszolút) értékeken gyakran nincs egyetlen előfordulás sem.

Normál eloszlás mellett ennek soha nem szabadna előfordulnia, vagy ahogy mondani szokták 10 000 évenként, mégis minden évtizedben van egy-kettő. Hatásuk mégis alapjaiban változtatja meg a körülményeket, és még egy mindenre felkészült stratégia elegy sem képes normál mederben lereagálni ezeket. Igazán hatásos védekezés nincs ellenük. Számítani kell rájuk, hogy előbb-utóbb megtörténnek, és elsősorban lelkileg kell felkészülni, a szokásos kockázatkezelés mellett.

Szeptember 11.-e 8. évfordulóján azt kívánom, hogy minél ritkábban lássunk ilyen magas és hirtelen drawdown-okat és főleg ne ilyen szomorú események miatt.