Az eheti Figyelő magyar gazdasági újsághoz képest meglepő határozottsággal és ügyes útvonalakon kritizálja a Brokernet-et. Azt, hogy az életbiztosítások és főként az azt körülvevő ügynöki munka kapcsán mi a véleményem, aki követi a blog-ot úgyis ismeri. A hati üzleti magazin cikkeit érdemes elolvasni, itt csak pár érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az ügynökök a cikk szerint is a folyamatos életbiztosítások éves díjának 100-180%-át kapják. Ha tehát belevágsz egy 10-20 éves életbiztosításba, akkor mielőtt aláírsz bármit is gondolj arra, hogy 1-2 évig valamennyi befizetett díjad az ügynöké lesz, vagyis azé az emberé, legyen később akármilyen a helyzet, aki az életbiztosítás előnyeiről meg akar győzni. Ez önmagában egyébként még nem feltétlenül baj, csak az esélyeidet csökkenti. Érdekes az is, hogy a Figyelő munkatársai bejutottak egy zártkörű Brokernet rendezvényre, ahol az ügynököket eladási technikákra tanították - nem mondok semmit, érdemes elolvasni.
Ami viszont teljes kuriózum, az az, ahogyan a Brokernet vezetősége reagált a készülődő cikkre. Először elutasították az interjú lehetőségét, majd az írásban mégis megküldött kérdések(!) alapján úgy vélték, hogy a cikk nem mutatná be az ő szempontjaikat., nem is válaszoltak rájuk. Ezért inkább megjelentettek az újságban egy két oldalas hirdetést, próbálván javítani a presztizsüket. Hogy ez jól sikerült-e arra PR szakemberek válaszolhatnak, mindenesetre a két oldalon néhány kivételtől eltekintve az életbiztosító és banki partnerek vezetőitől olvashatunk dicsérő sorokat. Ezeknek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az életbiztosítások és azok értékesítési technikái milyenek az ügyfelek szempontjából, hiszen éppen azok nyilatkozta elégedetten, akiknek érdekük a termékek ügyfelekre való tukmálása minden áron.
---
Szomorú tény ugyanakkor, hogy olykor a Figyelő újságírói is szarvashibákat követnek el, igaz. egy egészen más témakörben. Szintén a legfrissebb számban elképesztő pontatlanság található. A "Túl a világvégén" című cikkükben a világ makrogazdasági helyzetéről írnak. Mindjárt a cikk elején leírják, hogy a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat. Ez nyilvánvalóan teljes képtelenség, hiszen a fejlett országok teljes költségvetése ennek töredéke, például az Egyesült Államoké bevételi oldalon mintegy 2,5, míg kiadási oldalon közel 3 trillió, vagyis 2500, illetve 3000 milliárd dollár, ami a fenti szám 0,07%-a, illetve 0,09%-a (két tizedesjegyre kerekítve), miközben az USA a világ abszolút számokban vett legnagyobb költségvetésével rendelkezik. Ha a példa kedvéért feltételezzük is, hogy az Egyesült Államok költségvetése a teljes fejlett világ (bármit is értünk ezalatt) állami költségvetései kiadási oldalának egytizenegyedét teszi ki, akkor a "fejlett országok" a cikk alapján teljes aktuális költségvetésük százszorosát vennék kölcsön állampapírok fejében. Ez nyilvánvaló képtelenség. Az összehasonlítás kedvéért ez nagyjából olyan, mintha Magyarország a következő 1-2 évben 1 400 000 000 000 000 Ft-ot, vagyis 1400 ezer milliárd forint hitelt venne fel. Ez az IMF csomag kétszázhétszerese, a magyar lakosság lélekszámára vetítve személyenként 140 millió Ft. Másik példával élve: a fenti tévedés olyan, mintha azt mondanánk: egy család évente 3 m Ft-ot fizet ki napi szintű kiadásaira, de a pénzügyi válság miatt hitelfelvételre szorul, mondjuk a háza megtartása érdekében, és emiatt kb. 330 m Ft hitelt venne fel egyetlen év alatt.
Az újság a nyilvánvalóan pontatlan adat kapcsán "elemzői becslésekre" hivatkozik, de ennél nem közöl pontosabb forrást. Keresésre sem lehetett az adott összegre bármilyen utalást találni, de az nagyon valószínű, hogy a szerző vagy az elemző egy teljes ezres nagyságrendet tévedett. Az Egyesült Államokban a költségvetési hiány, amit finanszírozni kell 1000 milliárd dollár körülire várható, ezt más EU-s országokkal együtt és valamivel kevésbé rossz jövő évet feltételezve nagyjából a 3500 milliárd dolláros számot vagy annál 10-30%-kal magasabb összeget kaphatunk eredményül.
Miért kellene fennakadni az egyértelmű elütésen - kérdezhetné bárki, aki nem olvasta a cikket. Azért, mert hamar kiderül, hogy nem egyszerű elütéséről van szó. A szerző ugyanis a mondat végén külön megmagyarázza, hogy a trillió a milliárd ezerszerese, és még ki is emeli, hogy az amerikai GDP 14 trillió környékén alakult). Ezzel már önmagában leírta a teljes képtelenséget, miszerint a maximum 2 év alatt felveendő hitel a gazdaság teljesítményének töbszázszorosa. Ám a szerző rátesz még egy lapáttal. Külön kiemelten, és nagybetűvel jelzi, hogy az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni, méghozzá a mentőcsomagok finanszírozásáért (a mentőcsomagok teljes nagysága egyébként mindent egybevéve nem éri el a 10 trillió vagy 10 000 milliárd dollárt - ami globális szinten így is rendkívül megterhelő összegnek számít). Tehát nemcsak megismétli a hibáját, hanem még külön ki is emeli. A 3500 trillió dollár egyébként majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ teljes GDP-jét és hasonlóan sokszorosan a világ teljes pénzkínálatát és teljes vagyonát. Szomorú, hogy egy magas minőségű újság ekkora butaságot többször, külön elmagyarázva és ki is emelve képes volt leírni. Akárhonnan is származik a becslés, az biztos, hogy az újságíró egy pillanatig sem gondolkodott el, hogy mit is ír le, és a szerkesztők sem foglalkoztak vele.
Egy ismerősöm szokta mondani, ha egy gazdag embert lát: "Ennyi pénz nincs is a világon". Ezúttal igaza lenne.
Ami viszont teljes kuriózum, az az, ahogyan a Brokernet vezetősége reagált a készülődő cikkre. Először elutasították az interjú lehetőségét, majd az írásban mégis megküldött kérdések(!) alapján úgy vélték, hogy a cikk nem mutatná be az ő szempontjaikat., nem is válaszoltak rájuk. Ezért inkább megjelentettek az újságban egy két oldalas hirdetést, próbálván javítani a presztizsüket. Hogy ez jól sikerült-e arra PR szakemberek válaszolhatnak, mindenesetre a két oldalon néhány kivételtől eltekintve az életbiztosító és banki partnerek vezetőitől olvashatunk dicsérő sorokat. Ezeknek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az életbiztosítások és azok értékesítési technikái milyenek az ügyfelek szempontjából, hiszen éppen azok nyilatkozta elégedetten, akiknek érdekük a termékek ügyfelekre való tukmálása minden áron.
---
Szomorú tény ugyanakkor, hogy olykor a Figyelő újságírói is szarvashibákat követnek el, igaz. egy egészen más témakörben. Szintén a legfrissebb számban elképesztő pontatlanság található. A "Túl a világvégén" című cikkükben a világ makrogazdasági helyzetéről írnak. Mindjárt a cikk elején leírják, hogy a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat. Ez nyilvánvalóan teljes képtelenség, hiszen a fejlett országok teljes költségvetése ennek töredéke, például az Egyesült Államoké bevételi oldalon mintegy 2,5, míg kiadási oldalon közel 3 trillió, vagyis 2500, illetve 3000 milliárd dollár, ami a fenti szám 0,07%-a, illetve 0,09%-a (két tizedesjegyre kerekítve), miközben az USA a világ abszolút számokban vett legnagyobb költségvetésével rendelkezik. Ha a példa kedvéért feltételezzük is, hogy az Egyesült Államok költségvetése a teljes fejlett világ (bármit is értünk ezalatt) állami költségvetései kiadási oldalának egytizenegyedét teszi ki, akkor a "fejlett országok" a cikk alapján teljes aktuális költségvetésük százszorosát vennék kölcsön állampapírok fejében. Ez nyilvánvaló képtelenség. Az összehasonlítás kedvéért ez nagyjából olyan, mintha Magyarország a következő 1-2 évben 1 400 000 000 000 000 Ft-ot, vagyis 1400 ezer milliárd forint hitelt venne fel. Ez az IMF csomag kétszázhétszerese, a magyar lakosság lélekszámára vetítve személyenként 140 millió Ft. Másik példával élve: a fenti tévedés olyan, mintha azt mondanánk: egy család évente 3 m Ft-ot fizet ki napi szintű kiadásaira, de a pénzügyi válság miatt hitelfelvételre szorul, mondjuk a háza megtartása érdekében, és emiatt kb. 330 m Ft hitelt venne fel egyetlen év alatt.
Az újság a nyilvánvalóan pontatlan adat kapcsán "elemzői becslésekre" hivatkozik, de ennél nem közöl pontosabb forrást. Keresésre sem lehetett az adott összegre bármilyen utalást találni, de az nagyon valószínű, hogy a szerző vagy az elemző egy teljes ezres nagyságrendet tévedett. Az Egyesült Államokban a költségvetési hiány, amit finanszírozni kell 1000 milliárd dollár körülire várható, ezt más EU-s országokkal együtt és valamivel kevésbé rossz jövő évet feltételezve nagyjából a 3500 milliárd dolláros számot vagy annál 10-30%-kal magasabb összeget kaphatunk eredményül.
Miért kellene fennakadni az egyértelmű elütésen - kérdezhetné bárki, aki nem olvasta a cikket. Azért, mert hamar kiderül, hogy nem egyszerű elütéséről van szó. A szerző ugyanis a mondat végén külön megmagyarázza, hogy a trillió a milliárd ezerszerese, és még ki is emeli, hogy az amerikai GDP 14 trillió környékén alakult). Ezzel már önmagában leírta a teljes képtelenséget, miszerint a maximum 2 év alatt felveendő hitel a gazdaság teljesítményének töbszázszorosa. Ám a szerző rátesz még egy lapáttal. Külön kiemelten, és nagybetűvel jelzi, hogy az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni, méghozzá a mentőcsomagok finanszírozásáért (a mentőcsomagok teljes nagysága egyébként mindent egybevéve nem éri el a 10 trillió vagy 10 000 milliárd dollárt - ami globális szinten így is rendkívül megterhelő összegnek számít). Tehát nemcsak megismétli a hibáját, hanem még külön ki is emeli. A 3500 trillió dollár egyébként majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ teljes GDP-jét és hasonlóan sokszorosan a világ teljes pénzkínálatát és teljes vagyonát. Szomorú, hogy egy magas minőségű újság ekkora butaságot többször, külön elmagyarázva és ki is emelve képes volt leírni. Akárhonnan is származik a becslés, az biztos, hogy az újságíró egy pillanatig sem gondolkodott el, hogy mit is ír le, és a szerkesztők sem foglalkoztak vele.
Egy ismerősöm szokta mondani, ha egy gazdag embert lát: "Ennyi pénz nincs is a világon". Ezúttal igaza lenne.
No comments:
Post a Comment