Relatív Erő a régiós részvénypiacok között

Kína modern kori gazdasági felemelkedése a legtöbb magyarázat szerint Teng Hsziao-ping 1978 decemberi hatalomra kerülése és a reformok meghirdetésekor kezdődött meg. Akkor a teljes ország nominális GDP-je az Egyesült Államokénak alig 7%-át tette ki. Ez a tavalyi évben már - becslésektől függően - 39-48% között van. Kína gazdasági fel és visszaemelkedése a legnagyobb gazdasági hatalmak közé az utóbbi évtizedek legfontosabb története makroszinten, ezt aligha vitatja bárki is. Alig több, mint 30 év alatt ezt elérni, egészen elképesztő teljesítmény. Számos hang szerint hamarosan utoléri Kína Amerikát, személyes véleményem az, hogy ez nincs annyira közel, de az eddigi tendencia egyértelmű.

Sokan mondják, hogy a tőzsdén olyan gyorsan zajlanak le az események, hogy nincs idő reagálni. Bár 30 év történelmi szempontból nagyon rövid idő, tőzsdei szemmel az örökkévalóság. Pedig ez az időszak és az ezalatt lezajlott hatalmas fejlődést szinte minden fejlődő és feltörekvő ország megirigyelheti, főleg annak tudatában, hogy mindez ilyen gyorsan zajlott le. A befektetők számára ez azt az üzenetet hirdeti, hogy még egy villámgyorsan elinduló, sőt mozgó vonatra is van idő felszállni.

Mi lehet az az eszköz, amely alkalmas lehet az induló vonat elérésére? Mivel ahhoz, hogy a szerelvény lendületbe jöjjön, kell idő, ezért van arra lehetőségünk, hogy az egymás mellett álló vonatok egymáshoz viszonyított mozgását figyeljük. A relatív erő vizsgálata is ugyanezen megközelítés alapján történik. A legegyszerűbb az, hogy teljesítmény grafikonon megvizsgáljuk, hogy van-e jelentős eltérés két piac, régió, szektor indexe, esetleg két vagy több konkrét részvény között. A fenti példa és egyéb statisztikák is jelzik, hogy közép, illetve hosszútávon ez leginkább régiók (esetleg régiókon belül országok) között működik a legjobban. A Morgan Stanley vezető feltörekvő piaci véleményformálójának, Ruchir Sharma-nak a könyve is erre utal, hiszen a makrogazdasági különbségek nagy mértékben függenek az adott ország vezetésének döntéseitől, és a rendelkezésre álló társadalmi közegtől. Így nagyon is érdemes figyelni a különbségeket.

A relatív grafikon Kína és az Egyesült Államok két legszélesebb körben figyelt indexe között is jelzi Kína felfutását, ugyanakkor érezhető az ottani piac relatív fejletlensége, és az is, hogy az utóbbi évek már nem róluk szóltak.

Mi a helyzet most, mely piacok vezetnek és melyek maradtak le?

Fontos, hogy azon az időtávon nézzük, ahol amúgy is befektetnénk. Továbbá ne csak a százalékokat, hanem a trendszerű eltérést, annak folyamatosságát is nézzük. Próbaképpen mindig nézzünk vissza másfélszer annyi időt, mint amennyit néznénk, mert ez alapvetően átformálhatja a relatív erőről alkotott véleményünket. Kiindulópontnak érdemes meghatározó pillanatokat választani. Például 2009 március elejét, amikor a piac fordult, vagy a tavaly tavaszi csúcspontokat.

Érthető módon Európa van leghátul. Európán belül Németország egyértelműen erős, és kitűnik a mezőnyből. A kontinens motorja volt az egyetlen ország itt, amely képes volt arra, hogy a válság alatt csökkentse a munkanélküliséget. Ez jelentős részben köszönhető a munkaerő piaci lépéseknek, de éppen ez világít rá arra, hogy a németek aktívan alakítják a sorsukat, és reagálnak az eseményekre. Ahhoz, hogy a német gazdaság felülteljesítésének jeleit bárki is észrevegye nem kellett Nobel-díjjal, de még közgazdasági vénával sem rendelkezni. Sok minden más mellett elegendő a relatív grafikonra pillantani. A két leginkább figyelt európai index, amely az eurozóna két legnagyobb gazdaságát (pontosabban annak nagyvállalati szegmensét) reprezentálja, a válságból való feltápászkodás során távolodott egymástól és szinte folyamatosan építette ki a teljesítménybeli különbséget.

Mindez két dolgot jelenthet egy befektető számára. Ha nem kerüli Európát, akkor a német eszközöket érdemes felülsúlyoznia a portfóliójában, míg a franciákat (és lényegében minden mást is) alulsúlyozni. Abszolút hozamra törekvő befektetők pedig egyes német részvényeket vehetnek meg, adott francia papírok shortolásával párhuzamosan.

Észak-Amerika meglepő módon erős. Hiába volt a válság kiindulópontja az Egyesült Államok, és hiába nyomasztó ott is az államadósság, a gazdaság relatív gyorsabb bővülése egyértelműen érezteti a hatását a részvénypiacon. Itt a kormányzatoknak a monetáris politika aktívabb és hatékonyabb működése, illetve a piacbarát lépések segítettek. Érdekesség, hogy itt nemcsak régiós, hanem egyfajta kulturális előnyről is beszélhetünk, hiszen a fejlett világon belül az angolszász országok általában is jól állnak, főként az eurozóna nagy cégeinek vezető indexeivel szemben, pedig ez utóbbiból Németország is alaposan kiveszi a részét. Emiatt kisebb mértékben Ausztrália és az Egyesült Királyság is érdekes lehet, és feltűnő még Írország feltámadása is - bár ez egy külön történet, ezért a chart-on nem szerepeltettem.

A feltörekvők többsége szenved. A BRIC országok az elmúlt egy évben masszív veszteségeket szenvedtek el, és csak a brazil Bovespa volt képes - egészen minimális mértékben - felülteljesíteni a globális piacokat. Érdekesség, hogy korábban Oroszország bőven felülteljesítő volt, főként az olajár visszamászása miatt, de a strukturális, társadalmi problémák előbb-utóbb a részvénypiacon is éreztették hatásukat.

Továbbra is ígéretes ugyanakkor Délkelet Ázsia. Az elmúlt egy év alapján Malajzia, Indonézia és még inkább Thaiföld is pozitív tartományban van. Még a térség sok szemszögből központjában lévő, már nagyon is fejlett Szingapur is képes volt érdemben felülmúlni a feltörekvő piacokat. Ázsia kapcsán egyébként még érdemes megemlíteni a fejlett piacok közül Dél-Koreát és Hong-Kong-ot, amelyeken szintén komoly, az átlagosnál nagyobb vételi nyomás és fundamentumok oldaláról is látható megalapozottság látható.

Meddig lehet hallgatni a relatív erő által sugallt képre? Ameddig az mást nem mutat, legalább a figyelt időtáv egynegyedén. Vagyis, ha egy éves időtávra keres valaki új pozíció lehetőséget, akkor 3 hónap divergencia után érdemes gyanakodni. Persze ez csak általános szabály, a körülmények ezt módosíthatják, de kiindulópontként ez jó lesz. Ez alapján jelenleg tehát négy csoportot különíthetünk el a globális részvénypiacokon, és ezeknél a meglévő tendenciák továbbra is élnek:

• Lemaradó fejlett: Európai Unió nagy része, Japán.
• Tartja magát fejlett: Németország, Észak-Amerika, és általában az angolszász országok.
• Lemaradó feltörekvő: Ázsia nagy része, Dél-Amerika nagy része.
• Felfutó feltörekvő: Délkelet Ázsia nagy része.

Ez lenne az étlap, innen érdemes elkezdeni válogatni.

---

A napokban fontos bejelentést fogok tenni azoknak, akik feliratkoztak a Magas Hozamcélú Befektetők Magazinjára. Ha még nem tetted, itt tudsz jelentkezni: www.bwm.hu