Mostanában sokan hívnak aggódó hanggal, írnak üzeneteket, vagy jönnek be az irodába félelemmel a szemükben és kérdezik tőlem, hogy milyen külföldi befektetési lehetőséget érdemes keresni. Vannak köztük ügyfelek, régi ismerősök, ismerősök ismerősei, és olyanok, akik a neten kutatva találtak meg és hívtak fel. Olyan emberek, akik keményen megdolgoztak a pénzükért, felépítettek egy vállalkozást, és most a vagyonukat féltik. A félelmük az, hogy az adósságválság eljut arra a pontra, ahol a bankszámlákon, bankbetétekben lévő pénzek vagy azok egy része befagyasztásra kerül. Ebben az írásban ennek az aktuális helyzet alapján meghatározott esélyeit, valamint az esetleges negatív forgatókönyvekre adott felkészülés lehetőségeiről lesz szó.
Először is meg kell vizsgálni, hogy mennyire megalapozott ez a fajta félelem, majd azt kell megnézni, hogy mi az, amit tehetünk. Kell-e félni attól, hogy a következő 1 (vagy 3) év során a hazai pénzintézetekben lévő összegek egy része befagyasztásra, levonásra kerül?
Ha akár négy évvel ezelőtt tetted volna fel ezt a kérdést, akkor egy kézlegyintéssel elintéztem volna a dolgot, 1 és 3% körüli esélyt megjelölve. Nem volt nagy merészség ilyen alacsony számokat mondani, és nem is történt meg az említett esemény. Ahogy a válság haladt előre, és más síkokra terelődött a problémahalmaz, úgy a következő (!) 1 vagy 3 év során - az egyre nehezebben kezelhető államadósságok miatt a valószínűség egy hasonló eseményre nőtt, méghozzá 11 és 14%-ra.
Ez még mindig nagyon alacsony esély, de már nem annyira alacsony, hogy egy kézlegyintéssel el lehessen intézni. Mielőtt továbblépünk érdemes kitérni arra, hogy a számokat honnan veszem. A rendszer bonyolultsága és a politikusok kiszámíthatatlansága nem teszi lehetővé, hogy ne becslésekről beszéljünk. Két alap kritériumot vettem figyelembe, és onnantól egyedi tényezőkre hagyatkoztam. Az első, hogy a politikusok - legyenek bármely párt tagjai - mindig a saját hatalmuk megtartásán fáradoznak, ezért csak akkor nyúlnak egy ennyire népszerűtlen eszközhöz, ha minden más forrás, beleértve a további hitelfelvételt, akár az IMF-től, az adók drasztikus emelését, számos kiadás visszavágását, sőt a pénznyomtatást, már kimerültek.
Ők sem vették el a bankszámládat.
Nagyon úgy fest, hogy ők sem fogják.
(Ne aggódj, ettől még nyugodtan utálhatod kedvedre bármely politikust, csak ez a blog nem erről szól)
Összefoglalva: nem valószínű, de nem is kizárt egy hasonló esemény bekövetkeztének.
A másik kérdés, hogy ha mindez nem nyugtatott meg, akkor a bankbetét és bankszámla befagyasztás ellen mi a teendő?
Ismét érdemes az ő fejükkel gondolkozni, és a logikus lépésekre koncentrálni. Először a leggazdagabbak számláját csapolnák meg, például 100 vagy 10 millió Forint feletti rész egy adott százalékát szedik be. Erre a forgatókönyvre majdnem minden második aggódó hang hívta fel a figyelmet és a határ átlépése esetén teljesen igazuk is van. Ezután egyre kisebb összegekre mennek rá, és minden olyan eszközt és befektetési formát sorra vesznek, amelyek kellően likvidek, és vagy készpénzként (bankszámlapénzként) azonnal felhasználhatóak, vagy nagyon gyorsan, könnyen és komolyabb veszteségek nélkül azzá tehetőek. Nem tévedünk, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy amikor ilyen eszközökhöz nyúlnak, akkor már nagyon gyorsan kell a pénz és heteken, napokon belül kell kifizetni a számlákat.
Ebből az következik, hogy:
1. Érdemes több helyre megosztani a pénzt.
2. Érdemes a pénz egy jelentős részét értékpapírokba helyezni, azok között is olyanokba, amelyekből több tíz vagy százmilliárdos mennyiség nem tehető pénzzé napok vagy akár hetek alatt.
Ez a két szabály egyébként is jótékonyan hat a többség portfóliójára biztonsági szempontból, az utóbbi természetesen csak akkor ha nem dollármilliárdosok vagyunk, és amúgy is közép vagy hosszútávon gondolkozunk.
Szintén sokat segíthet rajtunk, ha eleve bizonyos időtávú elkötelezettséget jelentő számlát választunk, ezek közé tartozik a Tartós Befektetési Szerződés, vagy a Nyugdíj Előtakarékossági Számla, amelyek ráadásul még jelentős adóelőnnyel is együtt járnak. Persze sosem tudhatjuk, hogy ezeken az adószabályokon mikor változtatnak, de egyelőre ezek élnek és virulnak, sőt a TBSZ-ben alkalmazható befektetések körét éppen a jövő évre tervezik kibővíteni.
Az értékpapírok kibocsátójának nem az államnak vagy a bankoknak kell lennie. Az előbbinek azért, mert ha már ilyen szintre jutna a költségvetés a pénzszerzésben, akkor valószínűleg az állampapírok kamat vagy akár tőkekifizetéseiben is késedelem, egyéb természetű csökkenés lép fel. Az utóbbinak pedig azért, mert minden államcsőd közeli helyzet automatikusa tönkre vágja a bankrendszer nagy részét.
Szintén oda kell figyelnünk, hogy egyes kollektív befektetést megvalósító értékpapírok is első látásra rejtett kockázatokat tartalmaznak. Különösen veszélyeztetettek azok a befektetési alapok, amelyek tőkéjük nagy részét bankbetétben vagy állampapírban tartják. Ezek közé elsősorban a kötvényalapok tartoznak, de a pénzpiaci és likviditási alapok is problémásak lehetnek ebből a szempontból, amennyiben a befagyasztás minden előjel nélkül következne be.
A pénzintézetekkel szemben jobban járhatnak a befektetési szolgáltatók ügyfelei, hiszen a pénzeszközök és az értékpapírok, vagy akár határidős pozíciók ténylegesen külön vezetett számlákon vannak, továbbá a bankrendszer kockázata ott nincs jelen, áttételesen nyilván érzékeltetheti hatását. Itt a részvények, közvetett módon sem a hazai állampapírokba fektető befektetési alapok jelentik ebből a szempontból (!) a legjobb megoldást.
A befagyasztás ellen logikus lépésnek tűnik a pénzek külföldre menekítése. Nincs jogszabályi korlát EU-n belül, persze adott esetben bármely bank megtagadhatja a számlanyitást. Ez az út vagy a többletköltségek megugrásával jár, vagy magasabb szintű jogi és nyelvismeretre van szükség. Emellett felmerülhet sokakban a készpénz elrejtése, ezt azonban az inflációs veszélyek miatt nem javaslom. Szintén túlzott biztonsági aggodalmat okoz a fizikai arany vagy egyéb nemesfém vásárlása is.
Általában is sokkal jobb taktikát választunk, ha a még inogni is látszó, de valamekkora garanciát még így is nyújtó rendszerekben, kellően szétosztva, és nem kizárólag az államban bízva, különböző helyzetekre felkészülve helyezzük el a pénzünket.
Mindezen tanácsokat csak a megnyugtatás miatt írom le, hiszen mint írtam, nem hiszem, hogy akár középtávon is idáig jutnánk.A válság viszont egészen más módokon sokkal inkább veszélyes lehet megtakarításainkra nézve. A magas államadósságok évekre nyomás alá helyezhetik a fejlett országok és a hozzájuk szorosan kapcsolódó nemzetek gazdaságait még akkor is, ha a további pénzügyi pánikokat sikerül is elkerülni. Hogy emiatt mi lesz a teendő a következő években, arról itt osztok meg többet:
No comments:
Post a Comment