Kell-e félteni a bankbetéteinket? Ha igen, mit tehetünk?

Mostanában sokan hívnak aggódó hanggal, írnak üzeneteket, vagy jönnek be az irodába félelemmel a szemükben és kérdezik tőlem, hogy milyen külföldi befektetési lehetőséget érdemes keresni. Vannak köztük ügyfelek, régi ismerősök, ismerősök ismerősei, és olyanok, akik a neten kutatva találtak meg és hívtak fel. Olyan emberek, akik keményen megdolgoztak a pénzükért, felépítettek egy vállalkozást, és most a vagyonukat féltik. A félelmük az, hogy az adósságválság eljut arra a pontra, ahol a bankszámlákon, bankbetétekben lévő pénzek vagy azok egy része befagyasztásra kerül. Ebben az írásban ennek az aktuális helyzet alapján meghatározott esélyeit, valamint az esetleges negatív forgatókönyvekre adott felkészülés lehetőségeiről lesz szó.

Először is meg kell vizsgálni, hogy mennyire megalapozott ez a fajta félelem, majd azt kell megnézni, hogy mi az, amit tehetünk. Kell-e félni attól, hogy a következő 1 (vagy 3) év során a hazai pénzintézetekben lévő összegek egy része befagyasztásra, levonásra kerül?

Ha akár négy évvel ezelőtt tetted volna fel ezt a kérdést, akkor egy kézlegyintéssel elintéztem volna a dolgot, 1 és 3% körüli esélyt megjelölve. Nem volt nagy merészség ilyen alacsony számokat mondani, és nem is történt meg az említett esemény. Ahogy a válság haladt előre, és más síkokra terelődött a problémahalmaz, úgy a következő (!) 1 vagy 3 év során - az egyre nehezebben kezelhető államadósságok miatt a valószínűség egy hasonló eseményre nőtt, méghozzá 11 és 14%-ra.

Ez még mindig nagyon alacsony esély, de már nem annyira alacsony, hogy egy kézlegyintéssel el lehessen intézni. Mielőtt továbblépünk érdemes kitérni arra, hogy a számokat honnan veszem. A rendszer bonyolultsága és a politikusok kiszámíthatatlansága nem teszi lehetővé, hogy ne becslésekről beszéljünk. Két alap kritériumot vettem figyelembe, és onnantól egyedi tényezőkre hagyatkoztam. Az első, hogy a politikusok - legyenek bármely párt tagjai - mindig a saját hatalmuk megtartásán fáradoznak, ezért csak akkor nyúlnak egy ennyire népszerűtlen eszközhöz, ha minden más forrás, beleértve a további hitelfelvételt, akár az IMF-től, az adók drasztikus emelését, számos kiadás visszavágását, sőt a pénznyomtatást, már kimerültek.

Ők sem vették el a bankszámládat.

Nagyon úgy fest, hogy ők sem fogják.

(Ne aggódj, ettől még nyugodtan utálhatod kedvedre bármely politikust, csak ez a blog nem erről szól)

Összefoglalva: nem valószínű, de nem is kizárt egy hasonló esemény bekövetkeztének.

A másik kérdés, hogy ha mindez nem nyugtatott meg, akkor a bankbetét és bankszámla befagyasztás ellen mi a teendő?

Ismét érdemes az ő fejükkel gondolkozni, és a logikus lépésekre koncentrálni. Először a leggazdagabbak számláját csapolnák meg, például 100 vagy 10 millió Forint feletti rész egy adott százalékát szedik be. Erre a forgatókönyvre majdnem minden második aggódó hang hívta fel a figyelmet és a határ átlépése esetén teljesen igazuk is van. Ezután egyre kisebb összegekre mennek rá, és minden olyan eszközt és befektetési formát sorra vesznek, amelyek kellően likvidek, és vagy készpénzként (bankszámlapénzként) azonnal felhasználhatóak, vagy nagyon gyorsan, könnyen és komolyabb veszteségek nélkül azzá tehetőek. Nem tévedünk, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy amikor ilyen eszközökhöz nyúlnak, akkor már nagyon gyorsan kell a pénz és heteken, napokon belül kell kifizetni a számlákat. 

Ebből az következik, hogy:

1. Érdemes több helyre megosztani a pénzt.

2. Érdemes a pénz egy jelentős részét értékpapírokba helyezni, azok között is olyanokba, amelyekből több tíz vagy százmilliárdos mennyiség nem tehető pénzzé napok vagy akár hetek alatt.

Ez a két szabály egyébként is jótékonyan hat a többség portfóliójára biztonsági szempontból, az utóbbi természetesen csak akkor ha nem dollármilliárdosok vagyunk, és amúgy is közép vagy hosszútávon gondolkozunk.

Szintén sokat segíthet rajtunk, ha eleve bizonyos időtávú elkötelezettséget jelentő számlát választunk, ezek közé tartozik a Tartós Befektetési Szerződés, vagy a Nyugdíj Előtakarékossági Számla, amelyek ráadásul még jelentős adóelőnnyel is együtt járnak. Persze sosem tudhatjuk, hogy ezeken az adószabályokon mikor változtatnak, de egyelőre ezek élnek és virulnak, sőt a TBSZ-ben alkalmazható befektetések körét éppen a jövő évre tervezik kibővíteni.

Az értékpapírok kibocsátójának nem az államnak vagy a bankoknak kell lennie. Az előbbinek azért, mert ha már ilyen szintre jutna a költségvetés a pénzszerzésben, akkor valószínűleg az állampapírok kamat vagy akár tőkekifizetéseiben is késedelem, egyéb természetű csökkenés lép fel. Az utóbbinak pedig azért, mert minden államcsőd közeli helyzet automatikusa tönkre vágja a bankrendszer nagy részét.

Szintén oda kell figyelnünk, hogy egyes kollektív befektetést megvalósító értékpapírok is első látásra rejtett kockázatokat tartalmaznak. Különösen veszélyeztetettek azok a befektetési alapok, amelyek tőkéjük nagy részét bankbetétben vagy állampapírban tartják. Ezek közé elsősorban a kötvényalapok tartoznak, de a pénzpiaci és likviditási alapok is problémásak lehetnek ebből a szempontból, amennyiben a befagyasztás minden előjel nélkül következne be.

A pénzintézetekkel szemben jobban járhatnak a befektetési szolgáltatók ügyfelei, hiszen a pénzeszközök és az értékpapírok, vagy akár határidős pozíciók ténylegesen külön vezetett számlákon vannak, továbbá a bankrendszer kockázata ott nincs jelen, áttételesen nyilván érzékeltetheti hatását. Itt a részvények, közvetett módon sem a hazai állampapírokba fektető befektetési alapok jelentik ebből a szempontból (!) a legjobb megoldást.

A befagyasztás ellen logikus lépésnek tűnik a pénzek külföldre menekítése. Nincs jogszabályi korlát EU-n belül, persze adott esetben bármely bank megtagadhatja a számlanyitást. Ez az út vagy a többletköltségek megugrásával jár, vagy magasabb szintű jogi és nyelvismeretre van szükség. Emellett felmerülhet sokakban a készpénz elrejtése, ezt azonban az inflációs veszélyek miatt nem javaslom. Szintén túlzott biztonsági aggodalmat okoz a fizikai arany vagy egyéb nemesfém vásárlása is. 

Általában is sokkal jobb taktikát választunk, ha a még inogni is látszó, de valamekkora garanciát még így is nyújtó rendszerekben, kellően szétosztva, és nem kizárólag az államban bízva, különböző helyzetekre felkészülve helyezzük el a pénzünket.

Mindezen tanácsokat csak a megnyugtatás miatt írom le, hiszen mint írtam, nem hiszem, hogy akár középtávon is idáig jutnánk.A válság viszont egészen más módokon sokkal inkább veszélyes lehet megtakarításainkra nézve. A magas államadósságok évekre nyomás alá helyezhetik a fejlett országok és a hozzájuk szorosan kapcsolódó nemzetek gazdaságait még akkor is, ha a további pénzügyi pánikokat sikerül is elkerülni. Hogy emiatt mi lesz a teendő a következő években, arról itt osztok meg többet:

www.bwm.hu/valsagallo

A Forex veszteségekről egy érdekes tanulmány alapján

Néhány napja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egy elemzés eredményeit tette közzé, amely a forex piacon kereskedő kisbefektetők tevékenységét és sikerességét vizsgálja. A megállapítások számos korábbi kutatás eredményeit igazolja vissza, ugyanakkor módszertanilag több félreértésre adhat okot.

Az egyik legtöbbet emlegetett statisztika, hogy a bankközi devizapiacon jelen lévő kisbefektetők 90%-a veszteséges. A szám néha ennél magasabbra is megy, hallani 95%-ról, sőt 98%-ról is. Szintén sokszor felbukkanó adat, hogy a forex trade-erek átlagosan 6 hónap után lenullázzák a számlájukat.

Az, hogy ez tényleg pontosan így van-e, nem tudjuk, de a PSZÁF adatai nagyjából alátámasztják az amúgy sem túl meglepő statisztikákat. Még ennyire rövid távon is, a veszteséget elkönyvelő befektetők aránya 77%, és ebben csak a lezárt pozíciók vannak benne. A csábítóan magas tőkeáttétel lehetősége a legtöbb esetben egészen kis árfolyammozgás esetén is végletes veszteségeket okozhatnak. Ötvenszeres tőkeáttétel esetén - ami nagy, de egy forex brókernél gyakran elérhető - 2%-os elmozdulás is a tőke teljes elvesztéséhez vezethet. A forint az euróhoz, vagy más fő devizához képest mostanában akár órák leforgása alatt mozdul ennyit, nem is beszélve a széles spread miatti azonnal fellépő több százalékos veszteségekről, akkora vállalás esetén. Még a fő devizák között is előfordulhat ekkora mozgás nagyon rövid időn belül, emlékezzünk a svájci jegybank piacmozgató megnyilvánulására szeptemberben, amely egyébként több milliárd dollárjába került egy banknak. A magas tőkeáttétel olyanná tesz minket, mint egy könnyű levél, amit hamar felkap a szél. Elég egyetlen alkalommal a széllel szemben állni, és elsöpör egy kisebb fuvallat is.

A PSZÁF tanulmányának eredményei ebből a szempontból is érdekesek. Az egyértelműen kiderül a közleményből, hogy a hazai kisbefektetők elképesztő méretű tőkeáttételt alkalmaznak, azonban módszertani hibák, vagy szándékos elrejtés miatt ennek a mértéke nem kerül napvilágra. A tanulmány érthetetlen és önkényesnek látszó módon sávokra rendezte a tőkeáttétel mértékének hatásait, de ezt sem helyezte összefüggésbe semmivel. Maximum 20-40-60-szoros mértékű tőkeáttétel alapján nézte meg a veszteségek mértékét, és az egyetlen amit ebből értékelhető módon megtudunk nem éppen meglepő: a magasabb tőkeáttétel nagyobb veszteségekhez vezet a befektetők átlagos eredményeit tekintve.

Nem világos, hogy honnan szedték a mintát és azt milyen szempontok alapján állították össze, mindenesetre megdöbbentő, hogy a nyitott pozíciók negyede esetén a tőkeáttétel mértéke a negyvenszeres szintet is túllépte. Az is fontos kérdés, hogy miért csak 7 hónapot vizsgáltak, hiszen ez idő alatt a legtöbb piacon nem gyűlik össze megfelelő mennyiségű adat. A bruttó nyereség és veszteség magas aránya a nettó eredményhez képest beszédes, hogy nagyon sok kereskedés van ezeken a számlákon. A magas forgási sebesség persze az FX spekulációra nagyon is jellemző, ez nem okoz nagy meglepetést, így az adatok valamivel magasabb megbízhatóságot mutatnak hosszabb távra is.

Még fontosabb lenne tudni a tőkearányos hozam mutatókat, amelyre azonban semmilyen utalás nem található a közleményben. Nem mindegy, hogy 5 milliárd forintos, vagy akár 50 milliárd forintos tőkén veszítettek a hazai kisbefektetők mintegy 3 milliárd forintot. Ráadásul az is kiderül, hogy a nyitott pozíciók nettó vesztesége 3 milliárd forint, ami megegyezik a 7 hónap alatt lezártakéval. Ez egyértelműen jelzi, hogy sok hetes, veszteségben lévő pozíciókban üldögélnek nagyon sokan. Ez egyébként valamivel bizonytalanabbá teszi a fenti magas forgási sebesség feltételezést is, hiszen a beragadt pozíciókban ülők már nem kötnek őrült módon, inkább várnak a helyzet jobbra fordulására - általában hiába. 

Az egyértelmű, hogy az adatok összegyűjtése hatalmas feladat volt, nem világos, hogy azok értékelésébe és rendszerezésébe miért fektettek aránytalanul kevés energiát. A statisztikai szempontból módszertani problémák mellett az is zavaró egy kicsit, hogy miért nem választották szét a CFD és FX eszközök vizsgálatát, amely technikailag hasonló, de jellemzőit tekintve teljesen más terület. Persze a devizáknál jellemzően magasabb egyedi részvény volatilitás miatt egy részvény alapú CFD is rejtegethet hasonló kockázatokat, mint egy deviza pozíció. Ennek ellenére az adatom még így is beszédesek, és sok kisbefektető - ha kellő figyelmet fordít erre - megköszönheti a PSZÁF-nak az adatok közzétételét.

A Felügyelet a kisbefektetők veszteségének problémájára nem részletezett formában, további fogyasztóvédelmi intézkedéseket helyez kilátásba. Nem értem, hogy mi szükség erre. Senkit nem lehet megvédeni saját magától. Ha valaki elhiszi, hogy hónapok alatt meggazdagodhat a Forex piacon, és a tőkéje jelentős részével húsz, negyvenszeres tőkeáttételt alkalmaz, netán még ennél többet is, azt nem menti meg senki.