Az életbiztosítások adókedvezményének eltölréséről

A napokban a belpolitikai csatározások, és az általános válság miatti aggodalmak között zárójelben alig kapott hangot az a hír, hogy a kormány tervei szerint eltörli az életbiztosítások adókedvezményét. Jól tudjuk, hogy ezek valójában befektetési termékek, és a kockázati rész, azaz baleset, halál és egyéb nem kívánt események esetén járó összegeket kevésbé lényegesek, mint a befizetett pénz befektetése és az adókedvezmények. Sokan azonnal úgy reagáltak a tervre, hogy ezzel tovább károsítják a befektetési hajlandóságot, és a megtakarítási szerkezet tovább fog romlani. A beöltöztetett befektetés is jobb, mint a valós, ezért részben egyetértek velük, de a kép árnyaltabb.

Minden adó esetén a kormánynak általánosságban két - első látásra egymásnek ellentmondó - elvet kell elsősorban szem előtt tartania:

• Egyenlőség elve. Sem a fogyasztókkal, sem a szolgáltatókkal szemben nem fair, ha az egyik lehetőség előnyt kap az alacsonyabb adókulcsok vagy a kedvezmények révén. Ha Tihamér péksége 10%-os kulcs mellett adózik, míg Gerzsoné 50% mellett, addig Tihamér nevetve halomra keresi magát, Gerzson pedig örül, ha megél, pedig mindketten ugyanolyan keményen dolgoznak. Ráadásul jó esély van rá, hogy Tihamértól olcsóbban vehetik meg a kenyeret, míg Gerzson vásárlói rosszabbul járnak. A pénzügyi területen annyival bonyolódik a helyzet, hogy az információs asszimetria miatt a fogyasztók közül sokan nem ismerik fel, hogy még a kedvezmények ellenére sem járnak jobban.
• Ösztönzés elve. Ha a teljes nemzetgazdaság, a társadalom, és a fogyasztók közös érdeke, akkor esetenként az állam az adókulcsokkal, támogatásokkal, kedvezményekkel mégis előnyben részesíthet egyes piaci szereplőket, illetve azok szolgáltatásait, termékeit. Ha Gerzson kenyere egészséges tudomisénmilyenteljeskiörlésű lisztből készül, amitől egészségesebbek lesznek az emberek, míg Tihamérétől elhíznak, akkor a teljes közösség együttes érdeke, hogy inkább Gerzson kenyerét egyék az emberek. Ezért ő kaphat alacsonyabb adókulcsot, vagy minden vásárló 100 Ft-ot vásárlásonként az államtól, amit egyösszegben év végén vonhat le az adóalapjából (de ez nem kötelező, így a szabad választás megmarad). Kevesebben halnak meg infarktusban, boldogabbak lesznek és még az egészségügy is kevesebbe kerül. Pénzügyi területen persze itt is bonyolultabb a helyzet, hiszen több esetben nehéz előre megmondani, hogy pontosan melyik befektetés az "egészségesebb".

Hogy a két fő elv között hol van az egyensúly, az örök vita tárgya. A részleteken hónapokig el lehetne vitatkozni, ezért itt csak egy fontos sarokpontot emelnék ki.

Az ösztönzési elven belül is meg kell, hogy jelenjen a konzekvencia elve. Ha azért adunk adókedvezményt, mert hosszútávú az adott befektetés, akkor más hasonló hasznosságú hosszútávú befektetésnek is ugyanilyen adókedvezményt kell kapnia. Jelenleg Magyarországon egyetlen olyan valós pénzügyi befektetés van, amelyik 10 év után kamat vagy árfolyamadómentességet biztosít: az életbiztosítások. Minden más után 20% adót kell fizetni, kivéve a NYESZ-t vagy az önkéntes nyugdíjpénztárat, ahol viszont a nyugdíjba vonulást, kell megvárni, így például féfiak esetén minden 52 év alatti állampolgárnál - adózási szempontból - az életbiztosítsnak relatív előnye van, hiába tervez más befektetést hosszú távra.

Jó dolog az életbiztosítások adókedvezményének eltörlése?

Nem, hiszen ezzel a hosszútávú gondolkodás ösztönzésén esik csorba. Sokkal jobb lenne, ha más befektetések is ugyanazt a kedvezményt, és árfolyamnyereség, illetve kamatadómentességet kapnák 10 év után, mint az életbiztosítások.

De ha már ezt nem lépi meg a kormány, akkor a teljes szektor és gazdaság szempontjából jobb, ha ugyanoda rántja vissza a kedvezményeket (ne felejtsük, hogy ezeket is mi adófizetők finanszírozzuk), és ez egy lépés volt ebbe az irányba. Ha futóverseny van, méghozzá az erdőben, akkor az a legjobb, ha minden versenyzőnek jut ultramodern futócipő. Mivel ezt a döntéshozók nem akarták biztosítani (pénzbe kerül, és nem az egyes versenyzők fizettek érte, hanem kapták), ezért jobb, ha nem néhány ultramodern és néhány hagyományos cipővel rendelkező áll rajthoz, hanem ha mindenki ugyanolyan, akár régi sportcipőben. Nem örülnek neki, de legalább fair a játék

Az viszont nem helyes, hogy már megkötött szerződések esetén is megteszik, így visszamenőlegesen változtatnak egyes döntések következményein. Persze mindez még nem végleges, de reméljük, hogy a döntéshozók az egyenlőség, az ösztönzés és a konzekvencia elvét figyelembe veszik majd, és nem csak a tűzoltás elvét tartják szem előtt.

Forrás (portfolio.hu):

Megszünteti a kormány az életbiztosítás adókedvezményét, kétségbe vonva ezzel e pénzügyi megoldás hosszú távú megtakarítási jellegét. (részben teljesen jogosan) Ezzel mintegy 20 milliárd forint adókedvezménytől esik el közel 805 ezer életbiztosítással rendelkező állampolgár.

Körülbelül 3.25 millió életbiztosítási szerződést kezelnek a magyarországi biztosítók. Ezzel az életbiztosítás meghaladja a magán-nyugdíjpénztári számlák számát is, és háromszor múlja felül a lakás-takarékpénztári szerződések számát - írja a Napi Gazdaság.

A biztosítási adókedvezmény az egyik legnépszerűbb kedvezmény, hisz a Pénzügyminisztérium adatai szerint közel 805 ezer állampolgár élt vele, s összesen nagyjából 20 milliárd forintra rúgott az igénybe vétel összege.

Mindez annak ellenére volt így, hogy más adókedvezményekkel együtt legfeljebb 100 ezer forint kedvezményt lehetett igénybe venni és jövedelemkorlát is létezett. Most tehát egy olyan lehetőséget szüntetnek meg pusztán költségvetési szempontok alapján, amely nem kifejezetten az ország elitje számára jelentett könnyebbséget.

A Napi Gazdaság információi szerint azt a biztosítók által benyújtott javaslatot is lesöpörte az asztalról a tárca, amely szerint az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárakhoz és a nyesz-számlákhoz hasonlóan nem adókedvezménnyel, hanem adójóváírás formájában lehetett volna életben tartani az adókedvezményt.

Mennyi tőke szükséges havi 100 000 Ft jövedelemkiegészítéshez?

Egy érdekes kérdést kaptam email-en:

Tisztelt BWM!

 Azt szeretném megtudni, hogy havi 100.000 Ft rendszeres jövedelemhez mennyi
tőke szükséges, úgy hogy közben a tőke* reál értéken* megmarad, azaz
legalább az infláció értékével növekszik, és persze a mostani 100.000 Ft is
követi az inflációt.

 Fiatal vagyok, nem kívánom felélni a tőkémet, ezért nem számolok azzal,
hogy 30 éven belül meghalok, tehát fontos számomra, hogy az említett havi
100.000 Ft és az ehhez szükséges tőke kövesse legalább az inflációt.

 Ezzel kapcsolatban sehol sem találok megfelelő információt, ezért kérem az
Önök véleményét. Mindenhol csak arról írnak, hogy mibe fektessünk, meg, hogy
takarékoskodjunk, de arról, hogy mekkora megtakarítást halmozzunk fel
(esetleg még fiatalon, ha valaki szerencsés), arról sehol sem írnak.

Matematikai oldalról nagyon könnyű megválaszolni a kérdést. Ha például az infláció felett 1%-os nettó hozamtöbbletet érünk el, akkor a szükséges éves 1 200 000 Ft-os jövedelemtöbblethez 120 000 000 Ft szükséges (1,2 m Ft /1%). Ha a hozamtöbblet 5%, akkor 24 m Ft, ha 10%, akkor 12 m Ft elegendő.

A gyakorlatban azonban a következő problémák merülnek fel:

• Nem tudjuk mennyi lesz az infláció
• Ennélfogva nominális értéken nem tudjuk mekkora lesz a szükséges hozam
• Mivel nem tudjuk mekkora az infláció, ezért nem tudjuk, hogy van-e bármilyen garantált hozam hosszútávon, ami reálértéken megveri a fogyasztói árindexet, hiszen nincs mihez mérni
• Empirikus tapasztalatok alapján igen valószínű, hogy a szükséges - általunk nem ismert nagyságú - hozamtöbblet nem érhető el kockázatmentesnek tekintett befektetési eszközökkel (jellemzően állampapír), így a cél érdekében kockázatot kell vállalni
• A kockázatvállalás miatt, még ha sikerrel is járunk, szinte biztos, hogy a befektetési eszköz értéke, árfolyama jelentősen ingadozni fog, emiatt a havi 100 000 Ft-os jövedelemigény gyakran a tőkét fogja csökkenteni, ami a későbbi hozamtermelés abszolút nagyságára is kihatással lesz. Sőt. még a kockázatmentes eszközök sem teljesítenek kifizetés havonta, vagyis csökkentenünk kell befektetésünk értékét, néha és átmenetileg
  
• Az adó mértéke kihatással van az elért nettó nominális hozamra, ami a reálhozamban drasztikus eltéseket okozhat
• Ráadásul mindenkinek más és más az egyéni fogyasztói kosara, a saját "személyes inflációja" is eltérő lesz, a hivatalos adat egy jellemzői figyasztói kosárral kalkulál
  

A felvetett problémák jól jellemzik azt, hogy mekkora szakadék van a ma egyetemeken, tankönyvekben oktatott elméleti anyag és a gyakorlat, illetve a gyakorlatban felmerülő igények között. Két kitörési pont van: az elmélet jobban igazodik a gyakorlathoz (ez már jó ideje elkezdődött, csak lassan zajlik, pl. a behavioural finance beszivárgásával), illetve az igény oldaláról annak elfogadásával, hogy természeténél fogva bizonytalan világban élünk. Ebben a világban minél messzebre nézünk előre, annél kevésbé biztos hogy mi fog történni, ezért rendszeresen és rugalmasan igazodni kell a lehetőségekhez.

Ezért itt is az adott válasz végül idővel biztosan kiigazításra kell, hogy kerüljön.

A jelenlegi állampapír hozam 3 évre 10,43% (forrás), bár az eladási ár 2 tizeddel alacsonyabb hozamot jelez, nagy összegnél ezen lehet faragni, és elhanyagolható változást okoz. Az aktuális inflációs ráta 3,4% (forrás). A különbség 7%, a szükséges tőke 17 142 857 Ft, ha nem számolunk kamatadóval. Ha számolunk, akkor durván 5% a differencia, így 24 000 000 Ft-ra van szükség. Ám az infláció pár évig ismét magasabb szinten lehet, ezért az átlagos nettó reálhozam 3% környékén valószínű a következő években, amihez már 40 000 000 Ft tőke kell. Ezenkívül tudni kell, hogy az államkötvény évente kétszer fizet kamatot, közben vagy tartalékolni kell, vagy eladni belőle, ha havi jövedelemigényünk van.

A szükséges összeg csökkentéséhez kockáztatni kell, például részvények, részvényalapok, abszolút hozamú alapok vásárlásával. De mint említettem a fenti számítás sem kockázatmentes, hiszen nem tudjuk az infláció mértékét, és a magyar állampapír is "csak 99,9%-os biztonságú, nem 100%. Továbbá fontos tudni, hogy az állampapír árfolyama is ingadozik, ezért a fenti hozam csak lejáratig való tartás esetén garantált az állam által. Plusz: akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi lesz a fennmaradó 20 évben, hiszen a levélíró minimum 30 éves időtartamról beszélt.

Véleményem szerint még ilyen jó körülmények között (ilyen magas reálhozam nagyon kevés országban van, itt sem lesz sokáig) is rossz hozzáállás, ha biztosra akarunk menni. A kockázat jelentős, de még ésszerű mértékű emelésével is elérhető 15%-os nettó éves nominális hozam hosszútávon. Egyáltalán nem garantált, de ilyen hosszú időre tervezve bőven 50% feletti valószínűséggel teljesíthető. Az ár a durva a drawdown-okban jelenik meg, ezért 5%-os hosszútávú infláció mellett a 10%-os hozamtöbblet elvileg csak 12 000 000 Ft-ot követelne meg, de ezt érdemes legkevesebb 20%-kal túltervezni, ami alaphangon 15 000 000 Ft-ot jelent, mert ha az elején fut bele az ember egy nagy visszaesésbe, az időközben kivont összegek miatt később kevesebbet fog keresni.

Végetért egy korszak - GM

Minden nap többezer adatot szedek le az adott napi automatikus elemzés és stratégia lefuttatás miatt, egy külön letöltőprogram segítségével. Ez az alkalmazás minden letöltés végén kilistázza, ha valamilyen adatletöltési probléma merül fel, például fúzió vagy kivezetés miatt egy papír kereskedése (legalábbis a beállított piacon) megszűnt. A tegnapi adatok letöltése után csak egy hibaüzenetet kaptam, az alábbi kóddal: GM. Bár tudtam, hogy ez napokon belül meg fog történni, mégis kissé lehangoló élmény volt a hiba-listában látni ezt a kódot.

Éppen hogy csak 100 évvel megalapítása után a General Motors gyakorlatilag megszűnt. Csak azért gyakorlatilag, mert a cég a csődvédelem alatt is létezik jogilag, de gazdasági és pláne tőzsdei értelemben önálló entitásként végleg lekerült a térképről. Ma már csak a Pink Sheets-en lehet vele kereskedni, ahova akár Lenke néni sarki vegyesboltját is be lehet vezetni. A cégnek juttatott többtíz milliárd adófizetői dollár csak arra volt jó, hogy az alkalmazottak/beszállítók nagy része a jelenlegi helyzetben kihúzhassa pár hónapig.


Közhely, de nem árt minden ilyen alkalommal elmondani: a Buy&Hold vagyis vedd és tartsd, előbb-utóbb úgyis felmegy stratégia nem bombabiztos, pláne ha egyedi részvényről van szó. Ez még a legnagyobb blue chip-ekre sem igaz. Az ötvenes években a General Motors volt a világ legnagyobb vállalata, és a legnagyobb nem állami munkáltató. A vezetés hatalma olyan nagy volt, hogy amikor az elnökét a hidegháború legkeményebb éveiben kinevezték védelmi miniszternek - ami önmagában is sokat jelez - a kongresszusi meghallgatáson elmondhatta az azóta védjeggyé vált mondatot: "Ami jó a General Motors-nak, az jó az országnak", és szinte teljesen igaza volt. Akkor. De a General Motors még 2006-ban is a világ legnagyobb autógyártója volt, és 2007-re még mindig a 12. legnagyobb vállalat volt a világon árbevételét tekintve (igaz, ekkor már bőven veszteséges volt, és a válság még meg sem érkezett). Ez egy gyorsan változó világ. Bármelyik cég bármikor eleshet.