Wednesday, November 21, 2007

Legrosszabb hónapok

A november klasszikusan egy erős szezonális időszak kezdetét (november-április között) jelenti a részvénypiacokon. De nem idén. Ha a nagy amerikai részvényindexeket nézzük, akkor mai adatokkal már 1990 legeleje óta az ötödik legrosszabb hónapban vagyunk! A 2., 3., 4. helyen olyan időszakok vannak, amikor egyértelműen a medve uralkodott a piacokon. A mostani hó mögötti 8 (!) leggyengébb hasonló időszak is 2000 ősze és 2002 ősze között volt, vagyis a 17 évből szűk kettőhöz kapcsolható, amikor bessz volt. Vagyis szinte mindig akkor vannak ilyen nagy esések, ha már amúgy is rossz hangulatban van közép, esetleg hosszútávon a piac.

A nagy kivétel érdekes módon az 1. helyen van, ez 1998 augusztusa, akkor az indexek mindenkori csúcs után fordultak meg. (Volt még egy hasonló eset: 1987 októbere, amelynek legrosszabb napja Fekete Hétfőként vonult be a történelembe.). Mindkét esetben hamar magára talált a részvénypiac.

A mostani esés is 7 éves csúcsról fordult meg, ilyen hirtelen és domináns fordulat elképesztően ritka jelenség. De ami nemcsak ritka, hanem valószínűleg egyedülálló, legalábbis én még csak hasonlót sem találtam a számítógépek pénzügyi életben való megjelenése óta, az a mostani esés viselkedése.

98 augusztásában például 3 olyan nap is volt, amelyik 3%-nál nagyobb mínuszt produkált, az egyik 7% feletti. Ráadásul a 21 kereskedési nap harmada emelkedést mutatott. A mostani TOP 5 felé kacsingató negatívan teljesítő hónapban viszont egyelőre csak 4 emelkedő nap volt. Ahhoz, hogy egyáltalán a katasztrofális 98 augusztusi statisztika összejöjjön a jövő heti 5 kereskedési napból hármat kellene emelkedéssel befejeznie (ha nem számolunk a csonka péntekkel, amikor nagyon kis forgalom várható).
Ami viszont még megdöbbentőbb: az esés úgy zajlik le, hogy nincs igaz pánik. 98 augusztusával ellentétben egyetlen nap sem volt eddig, amikor a főbb indexek átlaga 3% feletti csökkenést mutatott volna. Van valami hátborzongató abban (nem negatív vagy pozitív, CSAK SIMÁN hátborzongató), ahogyan a piac fegyelmezetten, és határozottan lépked lefelé, szinte megállás nélkül, de nem gyorsul be.

Ez új, és ebből én azt gyanítom, hogy emiatt a mostani helyzetet nem lehet semmihez sem hasonlítani, főleg nem 98 augusztusához (amikor hirtelen fordult a piac), vagy 2001-2002-höz (amikor eső trend volt). A legtöbb befektetési modell (hívhatjuk őket stratégiának, vagy sokszor automatizmusnak) így okkal valószínűsíti, hogy ez most egy egészen kivételes eset, amelyből sokat fogunk tanulni. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Apropó, a konferencián hallottam ezt a viccet: Miért jó a pénzügyi elemzőknek? Mert egész nap modellekkel tölthetik az időt. :)

2 comments:

Gábor said...

[offtopic]

Kedves Balázs! Mint szakértőt, szeretnélek megkérdezni, mi a véleményed az alábbi cikkben foglaltakról? Hálás lennék, ha írnál erről valamit!

magyarul
eredeti

Köszönöm, és elnézést az offért.
Gábor

Faluvégi Balázs said...

Nem telik el olyan hónap, hogy ne kérdeznének a véleményemet egy olyan cikk kapcsán, amit a szerző világnézete és érzelmei alapvetően eltávolítanak attól a fogalomtól, hogy "objektív újságírás".

A belinkelt cikk kapcsán csak pár érdekesség:

"Ez a rablótőke új kategóriája, a „private equities”, a terjeszkedő, pénzéhes befektetési alapok új formája"

Ebben semmi új sincs, az ebbe a kategóriába besorolható cégek 4 évtizede léteznek.
A szerző adós marad a "rablótőke" kifejezés magyarázatával is.

"Pénzügyi erejük fenomenális, meghaladja az 1100 milliárd eurót! Semmi sem áll ellen nekik."

Ez nagy összeg, de hogy semmi nem áll ellen nekik (már a megfogalmazás is zavaros), semmiképpen sem igaz. Ez az összeg a teljes világ tőkéjének elenyésző része, csak a GDP kb. ötvönszeresen múlja felül.

"Annak érdekében, hogy megszerezzen egy 100 egységet érő társaságot, a pénzalap (átlagosan) 30 egységet ad a saját zsebéből, 70-et pedig bankoktól vesz kölcsön"

Ebben sincs semmi új, a nyolcvanas években LBO fogalom megnevezés alatt futott ugyanez. Nincs benne semmi törvénytelen és semmi etikátlan sem.

"Három vagy négy év alatt átszervezi a vállalatot a helyi menedzsmenttel együtt, racionalizálja a termelést, fejleszti a vállalati tevékenységeket, valamint elveszi a profit egészét vagy egy részét azért, hogy kifizesse belőle a saját adósságának a kamatait"

Az első részt hívják fejlődésnek. A másodikat üzletnek, aminek megvan a maga kockázata.

"Az egész persze a szakszervezetek kárára történik, amelyek viszont rémálomról és a társadalmi szerződés felbomlásáról beszélnek."

A társadalom egyes rétegei (Fo.-ban is) megszokhatnák, hogy egy olyan világban élünk, ahol verseny van, és meg kell küzdeni a dolgokért. Nem pedig egy álomvilágban, ahol akkor is eltartanak több ezer alkalmazottat, ha a cég veszteséges. A versenyben való lemaradás számláját előbb-utóbb mindig ki kell fizetni.